tartható-e a forma?

Kotrom a blogot, évekre visszamenőleg, rendet rakok, mérlegelem a szövegeimet. Van, amit erősnek érzek, ez kellemes (és egy az egyben megy pályázatra). Máskor ámulok: hogyan bonyolíthattam ennyire túl, miről szól ez az írás? Vagy: ez én voltam, ilyenek foglalkoztattak? Elvesztem a részletekben. Mennyivel egyszerűbb most a lét!

Azóta ugyanis történt egy s más. Sorolom.

  1. Ez már a negyedik év vége az újrainstallált állapotomban (2014 szeptemberében kezdtem). Sok keresgélés, próbálkozás után nem kell már agyalnom, érveket keresnem és ütköztetnem, mert készséggé vált mindaz, ami letisztult az életmódi elvek, irányok közül, mind a sportban, mint az étkezésben (a bejegyzés végén leírom a lényeget, nincs semmi új, inkább kevesebb). Nincs már olyan, hogy ne tudjam, egy adott étel, edzésfajta, mozdulat miért jó, mire való, szolgálja-e a céljaimat. Van ételből például: a) lelkesen igenelt fajta, b) “nem okoz nagy kárt”, “ennyi edzés mellett belefér” kategória, c) “ajjaj” fajta.
  2. De nem olyan fontos ez. Nem gyötröm magam semmivel, viszont nem is mentegetem a c típust. Hogy miért eszem még mindig ilyeneket? Mert a fittség, anyámkínja (hogy kell ezt nevezni*) csak az egyik szempont: fontos szempont, de csak az egyik. Vannak más szempontok, és kész. Jól vagyok? Jól. Élek, színes és energikus minden. (* Itt említem meg, hogy utálom, amikor valaki rám szól a szóhasználatom miatt, csak mert ő nem szereti azt a szót. Akkor ne használd. Nincs jobb szó, mint az életmódváltás, a fittség, a fogyás, a harmónia, bármilyen elkoptatottak is ezek.)
  3. Tehát: most már lazább vagyok, kevésbé elszánt, ennek minden következményével – melyekkel tisztában vagyok. Van, hogy fáradt vagyok, nincs otthon a) típusú kaja, de b) is alig; sokkal egyszerűbb, vagy jobban esik, vagy közösségi jellegű a c). Pont annyira leszek jól, amennyire komolyan veszem a saját elveimet, ezt is tudom. Lazább azért is lehetek, mert zsíradaptálódtam, az a meló már el van végezve. Nem akarok már nagyobb izmokat sem, a fenntartás kisebb munka. Már nem félek, hogy visszacsúszom a régi életembe (ami, teszem hozzá, nem volt nagyon rossz: nem mostanában kezdtem bringázni, hosszúakat futni, sem a gyorséttermeket bojkottálni, cukortalan italokat inni, sem minőségi alapanyagokat és sok jó zsírt enni). Nem félek attól sem, hogy újra támad a pajzsmirigy (átnézettem a szerelővel gondosan), vagy nagyon szar lesz a vérképem, netán lappang valami kór bennem. Van pár évem a hormonviharig. Mit akarhatnék? Jobban kinézni a fotókon? Pózoljon, szerkesztgessen, görcsöljön, akinek hét anyja van, én addig sportolok.
  4. Adtam plazmát hét hónapig, most nem adok, mert kitelt az évem (43 alkalom). Nagyon más állapot így (könnyebb). Ennek ellenére csontvelődonor leszek a maraton után, és plazmát, vért is fogok adni, csak nem ilyen sűrűn. Az egészségből lehet adni másoknak!
  5. A sport arányai is változtak: többet futok mostanában (de nem eleget), kevesebbet akrobatikázom és súlyzózom. Úszás heti egy (1-2 km, vagyis 30-60 hossz), squash egy vagy két óra, az egyik óra edzővel. A maraton után többet fogok súlyzózni.
  6. Kiismertem a hardkór terem világát, amennyire érdekelt. Néha testépítőnek neveznek, nem egészen értem, miért, mert én nem ezzel a céllal edzettem, csak jól izmosodom. Nem tudtam nem észrevenni, mi zajlik. Bennem nagyon ott volt az “előítéletmentesség”, hogy szegényekről mindenki azt gondolja, hogy felszínesek, kompenzálnak, visszaélnek szerekkel és eljárásokkal, testképzavarosak, de biztos nem. De igen. Fárasztó, nemtelen, értelmetlen ez, és több tucat versenyzőt láttam évekig. Egészen elképesztő, ahogy a valóságot kozmetikázzák a facebookon, és példaképként kívánnak szólni a harminc éves, tönkrement anyagcseréjű, meddővé vált emberek. Egészségről, célokról, kiteljesedésről áradoznak, miközben az összes követőt (és őket magukat is) csakis a test, a látvány érdekli. A kiégettség, az örök görcs, az utált-muszáj edzések, rivalizálás, lustaság, megmagyarázás, a műköröm és a többi. “Én ennek a sportnak szentelem az életemet, de ti hálátlanok” fajta pozőrködés, “én ugyan nem kardiózom/nyújtok!” (és rokkant, gyakorlatilag)… És az állandó panaszkodás, méricskélés, pletyka, kisszerűség, antiintellektuális düh. Ti tönkretettétek magatokat. Én a belső élményért, a sport öröméért edzek, és nem fogok kiégni. Terembe is fogok járni, és többféle sportot űzök, akkor is, ha nem leszek nagyon jó egyikben sem.
  7. Korábban naiv voltam, mostanában döbbenten olvastam a vegán propagandát, érzelmi érveket, ellenségképzést is. Ez nagyon agresszív, önjelölt, dogmatikus, kvázivallás. Részemről ennyi, nem fogom már azt hinni, hogy ők valami jobb világért cselekszenek. Sue kommentelőnk ökoszisztémának, én táplálékláncnak vagy a teremtés rendjének nevezem azt, amit ők egyáltalán nem vesznek számításba. Szerintem nem lehet önkényesen összekeverni az emberi szintet az állattal. Nem, a disznó nem áll merengve a naplementében, boldogan, ha te “megkíméled az életét”.
  8. Ma már kiröhögöm a wmn és a nlc kedvenc témáját, újabb influencerek megélhetési forrás témáját, hogy minden test szép. Egy kicsit bedőltem ennek 2013-ban, amikor a friss gyászban nem sportoltam annyit, és elvesztettem a kapcsolatot a testemmel. Persze sok lájk lesz, de iszonyatos felelőtlenség ilyet népszerűsíteni. Igenis tudok jobbat. Szerintetek az elhízás, a 35-40 százalékos testzsír nem probléma, nincs vele gond? Oké, erről ennyit, sok boldogságot kívánok. Akit csak a teste érdekel, az is gáz, de hogy egyáltalán nem…? Bocsánat, ha sok volt itt a blogon a plus size kritika, de a saját “bűntudatommal” küzdöttem. Befejeztem.
  9. Túl vagyok a kiegészítők korszakán: bedurrantó, BCAA, glutamin, kreatin, tejsavó, saját keverésű protein (ezt a lehetőséget szünetetlteti is a cég). Megjegyzem, izomépítéshez jól működtek. Ma már sokkal kevesebb ilyet használok, és csak célzottan. Maradt a vitamin, ugyanattól rendelem. Ízületvédő. Haj-köröm-bőr (Evelle). BCAA eszés közben. SuperStarch: inzulinszintet nem bolygató, ketózisban hagyó, böjt mellé is alkalmas energiaforrás a nagyon hosszú futáshoz, és csak ahhoz – ez új. Ghee (gí, tisztított vaj).
  10. Kevesebb fehérje, sok zsír, némileg több szénhidrát – és az egészen nem sokat gondolkodni, az életre és a pillanatra bízni. Amit újabban kerülök: olajos magvak, színtej, friss sajtok, túró. Az étkezésemet az vezérli, hogy jól legyek, és akkor vagyok jól, ha sok teendőm van, nem az ételeken pörgöük, és mire asztalhoz jutok, már nagyon kívánom a sűrű (magas kalóriatartalmú) ételt. Vagyis, akkor eszem, amikor már végképp energiahiányos vagyok, és ez ritka, akkor viszont nagy adag kalóriát. Ettől nincs cukorvágy. Ha halat, (kemény) sajtot, tojást, vajas zöldséget, kevés rizst eszem, akkor minden egyszerű. Tanácsként: legyél annyira éhes (és zsíradaptált és cukorkerülő), hogy ezekre fájjon a fogad. Ha nem kívánsz ilyesmiket (hanem péksüteményt, gyümölcsöt), akkor nem vagy éhes. Szerintem ez ennyire egyszerű.
  11. Számok, nézegetés, mérés: kevesebb. Az edzéseket sem számokban dokumentálom, hanem élményfókusszal.

A letisztult elvek, amelyek fontosak maradtak (fent ígértem ezeket):

  • ritkás evés, félnapos böjtök
  • néha rövid, intenzív edzések (terem vagy sprintek), máskor hosszú, alacsony intenzitásúak (futás). Nem akarni nagyon jónak lenni egyikben sem, kiegyenlítő jelleggel végezni
  • sokat kint lenni, nagy bőrfelületet érjen nap. Nem-termesztett növények, szél, felhő
  • hidegtűrés, jégszauna; nem félni az elemektől, esőtől, karcolástól, kosztól. Mezítláb földúton: gyönyör
  • sok alvás, nem lenni kialvatlannak, semmiért nem engedni az éjszakából. Ez korai kelést jelent, automatikusan
  • sok csönd, mesteségesinger-mentesség: csak lombzúgás, teljes sötét, csillagfény, nem hallgatok “zenét” futás közben
  • kevesebb fehérje, sok hal, nem-színhús, némi keményítő (rizs, gyökérzöldségek), kevés fruktóz, sok víz. Szempont: nagyon azt kívánjam (néha jéghideg savanyú káposztát, máskor sűrű, foró levest, vagy málnát, vagy halat… tudja a test!). kevesebb tejtermék, ami mégis, az a zsírosabbja, vagy erjesztett
  • néha beleszarni, nem olyan fontos
  • kevesebb táplálékkiegészítő, ajándékba kaptam magnéziumos fürdősót
  • a kávét jó lenne visszafogni (de annyira szeretem)
  • labor is kevesebb: megnyugodtam (és megnyugtatott az eredeti endokrinológusom)

Tényleg ennyi.

Hogy tartható-e a forma? Ez volt a cím. Mindenki hízik körülöttem, futók is híznak, és van olyan ismerősöm is, aki nagyon szépen lefogyott, de leállt a ketóval, és másfélszer annyi jött vissza.

Igen, tartható, tehát nincs rettenetes ingadozás, a testsúlyom olyan, mint a norvég korona árfolyamgrafikonja. Zsírarány tekintetében minden táblázat szerint alul lógok ki a normálisból. A sportot nem jó abbahagyni, ezért szép egyenletesen, nem kampányszerűren, sokat mozgok évek óta. Szeretek feszes, íves lenni, sokat alakultam, de formamegszállott nem vagyok. A futós nyár végén nézek majd testösszetételt megint. Épp egy konferencián vagyok, szendvicset eszem fehér zsúrkenyéren.

Mindenestül csoda részese vagyok, ugrásszerűen javult a közérzetem, egészségem, kinézetem. Igen nehéz volna nem mesélni róla pont a blogomon, elmélkedéseim állandó helyén. Sajnálom, ha ez valakit zavar, biztos vagyok benne, hogy ő is megtalálja majd a saját útját, melyhez sok sikert kívánok.

Én egyébként azért szeretem a ketót, mert biokémia. Nincs hozzá ideológia, még annyi sem, mint a paleóhoz (az viszont eléggé ott van az agyamban, hogy az evolúciós előzményeket nem lehet kiiktatni a képletből). Terápiás hatású, sejtszintű változásokat okoz.

Itt egy bekezdés, panaszrovat, hogy a blog ne legyen annyira zavaró kis magyar nyomorunkban, a valaha jó képességű, ám csúnyán elakadt, ítélkezésbe borult pótcselekvőknek. Nekem is nehéz ám, a múltkor elkéstünk, megcsípett egy szúnyog, szörnyű a világ, van egy anyajegy a hasamon. Áhh, semminek semmi értelme. Ki vagyok? Mit akarok? Mit csináljak ma?

Ha szenvedéllyel csinálsz valamit, akkor nem azt nézed, elég szerénynek tartanak-e azok, akik nem csinálnak szenvedéllyel semmit.

31 thoughts on “tartható-e a forma?

  1. A plazmáról olvastam a minap, hogy amit levesznek az egy az egyben a gyógyszergyárakhoz kerül, megnemmondom milyen gyógyszerek egyik alapanyaga. Ez igaz?

    • Igen, magáncégek csinálják a levételt, és ezért kapunk pénzt mi is. Csak élő donorból tudnak égési sérülteknek, vérzékenyeknek, koraszülötteknek vérkészítményt vagy gyógyszert csinálni, mert az immunanyagokat nem lehet mesterségesen előállítani.
      A csontvelő és a vér viszont csak költségtérítéses, OVSZ-es, állami móka.

      • Azért is kérdeztem meg, mert teljesen rendben van ez így szerintem, de az a cikk úgy volt megírva, hogy lényegében áruló aki plazmát ad vér helyett, mert az egyik a beteg emberekhez kerül, a másik a mocskos gyógyszergyárakhoz…

      • Akkor ez propagandacikk volt. Vért ma már csak a hajléktalanok adnak, mert nem adnak érte semmit. Ezért is lett a véradás törvényileg kötelező a plazmaadóknak, évente egyszer. Mindenképpen gyógyításra használják. Igen, sokat keresnek rajta. Igen, az OEP fizeti annak a gyógyszernek az árát is. De én képeztem belőle egy kis tartalékot.

      • Részben az, részben az örök bármilyen ellenség a ködben aki nélkül nem tudunk élni. Mikor ez, mikor az, néha a gyógyszeripar.

      • A Big Pharma létezik és gáz, én magam ezért tartózkodom úgy általában a gyógyszerektől illetve a gyógyszertbeszedem-jólesz logikától. Viszont mi donorok tudjuk, hogy hova kerül a plazma és hogy rajtunk keresnek, nem hazudnak nekünk, és kapunk is pénzt a donációért.

      • Persze, hogy nem. Megadom olyankor, amit kíván. Ha ezt nem tenném, jönne egy durvább hullám, ami már könnyen csap át értéktelen szénhidrát utáni vágyakozásba.
        Úgyhogy, inkább ezt, és meg is elégszik vele a szervezetem.

      • Ma ettem egy jó kis krumplilevest. Végtelen mennyiségű füstölt kolbásszal, azt hittem, sosem érek a végére. 😀
        Régóta nem esett ilyen jól semmi, pedig a krumpliért nem igazán ugrok.

    • köszi! Utána nézek. Nekem a cikkek, amik a megadott keresoszavakkal kijottek nem voltak naygon meggyozoek. (Amit linkeltel sem az: 52-es cikk, es sztem, ha tenyleg nagy a gaz a kazeinnel, akkor mar ez koztudotabb lenne || cigi.) De nagyon erdekel a tema, mert kb turot eszem turoval, imadom, es ugy latom nekem jot is tesz, de egy rakos megbetegedest azert nem er meg a dolog. Ezert is akadtam fent rajta.

      • Nem kicsit, hanem nagyon megemelte a patkányokban a tumorelőfordulást.
        Szendinél olvastam:
        https://www.tenyek-tevhitek.hu/tartalom.htm#tej
        Bartha Ákosnak én nem állok neki egyesével mérlegelni az állításait, hiszen a mérlegelést elvégezte ő. Hozzá megyek és nem máshoz.
        Kicsit mosolygok, mert pont ezt mondta, hogy “túrót esznek túróval”, és hogy ezért vagyunk vakfoltosak.

  2. Ahogy a kajáról írsz, tetszik!
    A kávé. Arról én sem jövök le, napi 2-3. Sokallom, meg sokszor gondolok is rá.
    Amiket felsorolsz, hogy vágysz rájuk, annyira érdekes, hogy azokat én is igencsak kedvelem, a rizs, a zöldség, a tojás.
    Most, hosszú túra előtt, tudatosan kell sok szénhidrátot ennem pár napig, annyira nem egyszerű. Az ilyen nagyon hosszúak után jön a vágy a húsra, töpörtyűre, amúgy nem annyira érdekel.
    A sütievés, na nekem még az gond, és összefügg az önszeretettel keményen – most vannak változások az életemben, így könnyebb lesz alakítani 🙂

  3. Nem csak a hajléktalanok adnak vért. A hivatalnokok is. Tömegesen. Amíg nem járt érte extra szabadnap, addig is adtunk. Utánanéztem a plazmának is. Plazmát 60 év felett már nem lehet, sajnos. Vért azt igen, évente maximum négyszer.

  4. A második várandósságom elején járok. 14 napja vagyok olyan komolyan rosszul,hogy 2 dolgot viszek be: háztartási keksz +tea/koffeinmentes kávè. Előtte ugyanúgy,ahogy írtad: hal, nem színhús, sűrű,forró leves, savanyú gyümölcs, csak ha valódi az èhsèg.
    Most meg ez.
    A gyomrom totál kikèszült,az anyagcserèm nulla, az energiaszintem a fogmosáshoz sem elèg,nemhogy komolyabb mozgáshoz. Tudom,majd elmúlik,de kèt dolog foglalkoztat: 1. Nem ártok-e ezzel a kölkömnek? 2. Aki napi szinten èl csak egyszerű ch-n,az hogy a fenèbe bírja? Hát nem èrzi,hogy ez egy tragikus lètezès?

    • De jó, áldott állapot! Nem ártasz, nagyon sok tartalékod van. Az a jó a várandós hónapokban, hogy a szervezet évmilliók alatt tökéletesített, elnyomhatatlanul erős ingerekkel követelőzik, védi a magzatot. Nem nagyon lehet elszúrni.

      Nem, nem érzi, mert a lezuhanó vércukra követeli a tésztát, cukrot.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.