a fitneszistennők hazudnak neked

Ők vannak minden plakáton, ők hirdetik a bikini bodyt. Fényesek, ragyognak, mosolyognak. Te is miattuk szorongsz?

Persze ők is emberek. Amikor megkérdezik az istennőt, hogy komolyan veszi-e a détát, vagy néha bűnözik, az a válasz: ő szeret enni, pörköltet tunkolni habkenyérrel, és a nagymamája pitéje…! Ez külön kitalált gesztus: és még csak rá sem feszül, úgy néz ki így, hogy rohadna meg…! Eközben (e pillanatban) úgy néz ki, mint aki életében nem evett ilyeneket, és ettől olyan éterien elérhetetlenül istennő. (És amikor valaki rázendít, hogy az ő titka a nagymamája szépségtrükkje, sok vizet kell inni, és csakis hideg vízzel mosni az arcát, akkor tudhatod: plasztikáztatott.)

Eszik vagy nem eszik habkenyeret, ez mindegy: unja és utálja azt az étrendet, ami ahhoz a formához kell, amit viszont egyedül lát szépnek.

És nem is mindenki néz ki úgy. Van, akit szigorúan hosszúujjúban fotóznak címlapra. Off season, évekre. Neki egy mutogatható kar hatalmas nekiveselkedés volna, mert az anyagcseréje nem bírja már, annyit gyötörte. Kedves és szimpatikus, de amit bemutat, az a tönkremenés története (lásd lejjebb).

Mivel tette tönkre? A versenyfelkészüléssel.

Követőik, az “életmódváltók”, a haladók iszonyatosan rá vannak feszülve az evésre, az “ízekre”, és ezért azt a fajta étkezést, ami a testüknek nem romboló, büntetésnek, megszorításnak érzik. Biztos te is látod ezeket a fotókat: pohárkrémek, smoothie, a tetején chiamag, gusztusos gyümölcsök, zabpalacsinta – édesség. Szénhidrátfüggők maradtak ugyanúgy, de most kétszer annyi munka egy süti, és négyszer annyiba kerül. Ebben a kajamániában adják el a sóvárgó nőknek a 900 forintos lisztkeveréket (ez negyed kiló ára ám), és ezek a nők nem is kerülnek sose az igazán jó forma közelébe, miközben az életmódjukat sem élvezik igazán.

(Szénhidrát vagy nem szénhidrát? Ez nem vita. Azt bármelyik versenyző megmondja neked, hogy pöpec módon leszálkásodni és úgy is maradni csakis szénhidrát nélkül lehet, és hogy a nagy kísértés, a formarombolás a kenyér, a süti, a gyümölcs.)

Én azt mondom, és az elejétől ezt mondtam: a tested éhezi, hogy megfelelő táplálékot adj neki, a tested utálja ezt a sok szart, az adalékanyagokat, a liszteket, a tespedést. A testednek egyszerű, örömteli dolgokra van szüksége. Amint megérted, mi tesz jót és mi nem (ez öt mondatban összefoglalható), az étkezésed nem korlát lesz, hanem felszabadít. Ami egészséges, az úgy egyszerű, mint a szerelem. A neked való, jól kitalált, egészséges kívánságaidat szolgáló étrendet nem kell betartani, nem kell feszülni rajta, és ha így élsz, nem is fogsz örökké az ételekkel foglalkozni.

Ám a versenydiétázó fitneszistennőtől sokat tanulhatsz. Hogy lesz ő olyan gyönyörű, és mi lesz a verseny után, illetve mi lesz velük húsz évvel később, ezeket mindenképp. Én láttam ezt közelről tucatnyi csajon, és láttam az amerikai neten, elmesélem.

Úgy mesélem el, hogy tudjátok: nem félek a kemény munkától, imádom az izmokat, és elítélem a “minden test szép” önbecsapós lustaságot.

Viszont itt nagyon komoly gondok vannak.

Amikor a versenyző kontentet állít elő, akkor először is a szponzorait képviseli a támogatás fejében, ezt ne feledd. Ezért mosolyog annyira. Te persze már tudod: az egészséges, formás test nem kötődik termékhez, márkanévhez.

A motiváló idézetek alatt pedig istennőnk mindig a heroikus kitartást mutatja (ilyenkor érzed magad egy adag folyós fosnak hozzá képest, neked nincs iylen akaraterőd): bejelentkezik a teremből feszes nadrágban, annyi edzést mutat be és azokat az ételeket, amelyek a versenyformához kellenek, és aztán nagy büszkén mutatja a lényeget, a végletekig lepucolt, levíztelenített, bikinis formát. Neked ez lebeg a szemed előtt.

Közben a motivátorod alig bírja már, fogcsikorgatva számolja a napokat. Egy ilyen felkészülés három-négy hónap, utána pihen, mert off-season, eltűnik. Akkor nem látod.

Van, hogy látod. Gökler Krisztit látod. És őt is, neki van a hosszúujjús címlapképe:

Én őt nagyon bírom, mert ő érett értékrendű, nem tartja undorítónak a testét, egyébként eleve a sokkal bírhatóbb wellness-kategóriában indult.

Viszont a versenyzők általában éhező állapotukban, agyonhajszoltan kimerültek idegrendszerileg. Hisztisek, őrjöngenek, traumát élnek át. Szétmennek az emberi kapcsolataik. Leáll a menstruációjuk, ami nem veszélytelen üzem annak, aki még szülni szeretne, netán egészséges hormonműködést és enyhe klimaxot. Ez itt maga az anorexia, csak napi hat étkezéssel. Gyakori a pajzsmirigy-rendellenesség, a kortizol-özön (mellékvese-kifáradás) és az inzulinrezisztencia.

A melle hamvas kora óta implantátum, mert az eredeti megszűnik, még a mirigyszövet is elsorvad. Így néz ki, amikor áttüremkedik a bőrön.

Ha az implantátumot izom alá teszik be, az pokoli fájdalom, átvágják hozzá merőlegesen az izom alsó harmadát, amitől ez a nő többet nem tud teniszezni, fekve nyomni, kézen állni, fekvőtámaszozni. Ha mirigyszövet alá, az pedig így néz ki.

Mindkét eljárás nagyműtét altatásban, rettentő fájdalommal, szövődményveszéllyel, és bő millióba kerül. Mindezt miért? Mert ekkora a nyomás, hogy “arányosnak” kell lenni, valójában: úgy kell kinézni, mint a pornóban szereplő nők. Ennyire elviselhetetlen a valódi, istenadta testük látványa, ezt várja tőlük a versenybíró, a pasijuk.

Kommentben már írtam arról, hogy vannak versenyzők, akik küzdenek az implantátum és a nagymell-terror ellen. Egy igazán kisportolt testen soha nincs nagy mell, nézd meg a legszebbeket: az úszókat, könnyűatlétákat, tornászokat, balerinákat.

A fitneszversenyzésben viszont nem az izzadt test teljesítménye a lényeg, és a természetesség nem menő. És minél keletebben, délebben vagyunk az Atlanti-óceánhoz képest, annál erősebb a szexualizált jelleg, az ocelotminta, a magas sarok, a pornós ízlésnek való megfelelés. Nálunk nincs igazi sztár fitneszmodell műtött mell, mégpedig agresszív méretű, guminő-szerű implantátum nélkül. Amerikában rengeteg. Jen Selter, Erin Simmons se műttette meg. Dana Linn Bailey pedig mellműtét nélkül lett bajnok.

https://sports.vice.com/en_us/article/the-judges-want-to-see-boobs-how-the-competitive-fitness-industry-pressures-women-into-getting-breast-implants

“For competitors like Dana Linn Bailey, who want to win, the question is inevitable: Do I need to get breast implants to succeed in my sport?

This question is being asked in the first place because in female bodybuilding, femininity counts as much or often more than physique. There are five divisions in IFBB- and NPC-sanctioned contests: Bikini, Figure, Fitness, Physique, and Bodybuilding. Femininity is most important at the Bikini level, and the need to adhere to traditional feminine physicality becomes less stringent as you move towards more muscle- and mass-oriented divisions. In the Bodybuilding class, the most extreme of the five in terms of muscularity, breast augmentation is less prevalent because femininity is not the most necessary aspect to win.

Itt közbeszúrom magyarul, hogy az IFBB-ben hivatalosan női testépítés nem létezik 2013 óta, nem írják ki a kategóriát, a legizmosabb most a női physique.

In the other four, however, femininity is crucial. Women in the Bikini, Figure, and Fitness classes are even required to wear high heels. In addition to femininity, symmetry of muscle groups, posing, hair and makeup, suit aesthetic, and overall presentation are taken into consideration for all divisions. But the actual judging is subjective.

(…)

“The IFBB could never specify that large breasts are a necessary feature without facing huge legal and/or political ramifications,” writes Sheena Hunter in “Not Simply Women’s Bodybuilding: Gender and the Female Competition Categories,” her women’s studies master’s thesis at Georgia State University, “so the authority to judge in such a way is hidden behind vague language.”

But for women who want to compete, there is no avoiding these criteria.”

*

Evezzünk ismét a magyar vizekre! Hősnőnk (itt harminc csajról írok egyszerre, nem a szegény fentiről) a verseny előtti hetekben előre megveszi az oreót és a Snickers krémet, amit majd a verseny után befal, és erről fantáziál. Nem az ő hibája: ez is biokémia. Ezt csinálják huszonéves lányok, és ettől mennek tönkre a harmincas éveikre.

A versenyformás fotók, profilképek súlyosan beállítottak: profi válogatja és utómunkázza őket, és olyan csilingelő külsőségek vannak rajtuk, amitől bárki jól nézne ki. Csak az angolszász világban találsz olyat, amelyik nem lehetne pornójelenet, kötelező a cicimutogatás, seggkinyomás, beterpesztés, erotikus tekintettel öntest-szemlélés. Ne szorongj az ilyen fotók láttán! A legrombolóbb az, és ezt minden primadonna tudja: ha túl nagy a különbség a természetes és a megcsinált kinézeted között.

A verseny mint motiváció külső kontroll, a rengeteg elvárás és az, hogy nem lehet hibázni, bekapcsolja a megfelelési kényszert, és rombolja a személyiséget.

Van, akinek ez való, tud mindvégig mosolyogni, mentálisan elég erős hozzá – ők az igazi nagy sztárok, és ők sokkal kevésbé mennek is tönkre. Csakhogy ezer meg ezer, nem annyira jó adottságú, gyengébb lelkű lány is gyötri magát, nézegeti a jobbakat, és irigykedik. Számára a csúcspont, a diadal, élete örökké emlékezetes nagy pillanata a színpad.

Amikor viszont a versenyközpontban kihunynak a fények, leszedik a nejlont, amivel az eltávolíthatatlan barnító ellen védték a felületeket, és alaposan szellőztetnek, hogy a szaga is kimenjen végre, a következők történnek hősnőnkkel, törvényszerűen.

Ha nem lett helyezett vagy döntős, akkor ostorozza magát, hogy mit szúrt el, ezt százszor is kitárgyalja, hibást keres és magát is mardossa. Fut a pénze után: nagyon sokat tett bele.

De néha még a döntősök is: szidják azokat, akik izomosabbak, arányosabbak vagy jobban mozogtak (csalás, szteroid, a bíró babája, minden vád előkerül – csak ő tiszta!).

Beszámol a facebookon a rajongóknak, tompítva a poklot és a kudarcot, és leplezve az utálatot, amit a versenyzőtársai iránt érez. Sikerként adja elő a kudarcot. “Erős volt a mezőny.” Vagy: csillog, mert sikerült. Fogadja azok gratulációit, akik nemigen tudják, mi volt az érem ára.

Befalja az oreót és a fagyit, gyorsétteremben hányingerig “tölt vissza”. Ez rítus, de napokig tart.

Elmegy pihenni, ahol teljesen kaotikusan elhever, összevissza kajál, a legszarabb junk foodot és édességet, és brutálisan meghízik két hét alatt.

Ezt látva, izmai definiáltságát elvesztve gyötri magát, aggódik, szorong, hiszen lényének értékét kiszervezte a formájába. Mély depresszió, ürességérzet.

Megutálja az edzéseket, semmi kedve a terembe belépni, emberekkel beszélgetni és főleg edzeni (az edzése eleve mechanikus erőltetés volt, illetve monoton, benti kardió, gépen, telefonnézegetéssel – ők soha nem futnak az erdőben, és nem fickándoznak örömükben kondiparkban, nekik minden edzésük terv szerint halad).

Erőtlen, vitaminhiányos, kihullott a haja, törik a körme.

A következő versenyfelkészülésnél, ha ki is bírja még egyszer, már az izmát fogyja. A test ravasz, nem hagyja az éhezést, nem adja a zsírt, nagyon kevesen tudják újra és újra, nívósan megcsinálni a versenyformát.

Harmincas éveiben aztán vagy nem, vagy kínkeservesen jön össze a gyerek. A szoptatás macerás.

A klimax idejére pedig, különösen ha használt tiltott szereket és műttette magát, úgy néz ki, mint a vegyiháború, a bőre, a vonása, a formái és a lelke is. És egész hátralevő életében azt a valaha volt formát siratja, mindent ahhoz mér, és ettől szomorú.

Még a szebb ágakban is gyilkos az élsport, a versenyzés világa, a közelmúltban számos eset hívta fel a figyelmet, hogy mi zajlik az öltözőkben, az utánpótlásnevelésben, a sportolói lelkekben. A fitneszversenyzés pedig nem él-: ez tömegsport, ott tolong a versenyeken egy megyeszékhelynyi fiatal lány, köztük tökéletesen alkalmatlanok is, ez az ambíciójuk, így szeretnének érvényesülni. A versenyeken mindig sokat keresenek majdnem mindig férfiak. A műkörmök leesnek, a bikinik szekrénybe kerülnek, a póthaj lenő, a pilla párnahuzatba akad.

Én ezt tanultam a fitneszversenyzőktől, és ezt köszönöm nekik.

Te mit csinálj?

Élvezd az edzéseidet! Keresd meg, találd ki, építsd fel azt, ami szenvedéllyel tölt el. Keresd olyan emberek társaságát, akik élvezettel, jó fej módon, a közösségileg edzenek, és nem akadnak ki azon, ha valakinek egy verseny után hiányzik a lábkörme. Legyél kemény!

Ha edzőterem, keresd a versenyzőmentes helyeket. Teljesen más a légkör. Hidd el, sok értelmes, lelkileg is igényes nő is jár edzeni.

Ne dőlj be a látszatvilágnak! Gondolkodj! Amit látsz, ami tetszetős, arról hántsd le az üzleti érdeket és a külsőségeket. Láss mögé, ne hagyd, hogy birkaként kezeljenek! Ne finnyogj mindenen, az rólad szól, de legyél kritikus, saját lényegű.

Ha eszel szénhidrátot, legalább ne zúzd szét a sejtfalait! Ha pürésítesz, leturmixolsz egy gyümölcsöt, akkor cukoroldatot kapsz, ami a legszarabb, egyszerű szénhidrát (keress rá: acelluláris szénhidrát). Inkább rizs, mint rizsliszt, inkább egész gyümölcs, mint smoothie.

Az edzéseidben minél kevesebb mechanikus mozdulatot végezz. Ügyesedj! Ugorj dobozra, mássz mászókára, állj kézen, hódítsd meg a szikla tetejét, tanulj meg egy új úszásnemet! Bátran legyél spontán, térj el a tervtől (csinálj többet, mást, kanyarodj szokatlan útra), mert ha az edzésedben nincs spontaneitás, akkor elhal az öröm.

Legyél tudatos: örülj magadnak, legyél büszke, tartsd szem előtt, hogy mit értél el, viszont ne téríts és ne magyarázz senkinek. Merd élvezni. Ne is magyarázkodj. Ne higgy a vádaknak. Aki elér valamit, abba belekötnek azok, akik soha nem jártak ott, ahol ő. Aki atipikus, az gyűlöletet kap. Kockahas nélkül is botrány lesz. Én csontvelőt adok, ő mellet műttet, és lenéz. Ő kiskutyákért zokog, én megírom az igazságot. Ez egy ilyen közeg, nem örülünk egymásnak, végletekig leskelődők és frusztráltak vagyunk. Röhögd ki őket bátran, tartsd meg magadnak, ha negatív érzéseid vannak, de ne emészd magad miattuk. Tök jogosak.

Eddz többfélét: fejlődj erőben, gyorsaságban, koordinációban, labdaérzékben, egyensúlyban, hajlékonyságban és kitartásban is. A versenyzők – hacsak nem Béres Alexandra-műfajú akrobatikus kategóriában indulnak, és ez annyira szomorú: az eredeti fitnesz nem picsarázás volt – nem tudnak lemenni hídba, és nem futnak soha, nem is menne nekik. Az igazán hardcore izomagy férfi ültében liheg, mert nem bírja a szíve.

Ne állj le! Hetekre semmi esetre se. Nagyon rossz kiesni a sportból, és nehéz visszakapaszkodni.

Ne kelljen neked hősnő, se edző, se módszer, se külső kontroll! Ne legyél olyan, akit “hajtani kell”, hanem szeresd meg a mozgást. Magadnak tűzd ki a célokat, és fogd fel játéknak. Ne fizess tanácsért. Minden, amiből kiindulhatsz, ingyen fent van a neten. Az angol nyelvűn még annál is több. Találd ki magadnak az életmódodat!

Csak olyat csinálj, ami egészséges! Abból csinálhatsz durvát is, és legyél büszke: a versenyzők épp körmösnél vannak, amíg te végigmész a Piros 85-ön.

Legyen erős belső világod, és az legyen a lényeg. Ne torzulj bele a sportba! Az ételekből a hála és elégségtudat legyen a tiéd, ne a fancy fotó, edzésből a megélés és jellemfejlődés, öröm, ne a tükörfotó – és egyébként se az okostelefon, hanem járj-kelj, szeresd az embereidet, nézz meg egy épületet, kiállítást, filmet. Én pedig azt ígérem: így nem égsz ki, egyensúlyban maradsz.

21 thoughts on “a fitneszistennők hazudnak neked

    • És mi lesz tíz év múlva? Mert ez a példa végletes, és a második kép sem egészséges. Viszont megkönnyebbülten hátradőlhetünk.
      Én boldogabb vagyok, mióta fogytam és izmosodtam.Fél éve kevés szénhidrátot eszem, nem is hiányzik, sokkal jobb a hangulatom.

    • Engem végtelenül irritálnak az ilyen sztorik, mert annyira nyilvánvaló, hogy csak önigazolás a lustaságra, kényelmességre. És milyen lelkesen bólogatnak ilyenkor azok, akik egyébként rendelkeznek 30-40 kiló felesleggel, hogy lám, ő is kövéren (de hozzájuk képest még mindig soványan) érzi jól magát. És megesznek gyorsan még egy tábla csokit.

      • Vagy ha nem is a lustaságra önigazolás, de egy egészségtelen váltást, törést akar eszmélésnek, épülésnek eladni a róla szóló cikk. Ne szégyenkezzen, nem ciki embernek lenni, ez nem “ciki” kérdése, ha nem bírta a versenyzést, hát nem bírta, ha abbahagyta, abbahagyta, de ez nem sikersztori. Semmi közöm senki életéhez, de ha már cikket írtak belőle: az én szememben az lenne a sikersztori, hogy ha az lenne, hogy ha bele is pörgött a külsőkontrollos, erőlködős versenyéletbe, és meg is utálta, de rájött volna, hogy nem a sportos életmóddal volt a baj addig se, hanem pont azzal a hajtós, vacak versenyszemlélettel, ami nem is egészséges, ellentétben a mozgással, meg a kiegyensúlyozott, nem CH-túlsúlyos, nem minden helyett kajálós étrenddel, ami meg az.
        Kicsit olyan szerű igazságtalanság (félremagyarázás, önigazolás, okoskodás) van az ilyen cikkekben, mint mikor a ketogént fikázzák olyanok, akik csak elbaszott mintákat látnak és olvastak valamit valahol.
        Pont most szaladtam bele tumblr-en* egy ilyen threadbe, és bár én se vagyok valami művelt e téren, de fogtam a fejemet, ahogy a méla borzadállyal emlegetett “keto diet” kategóriába (kollega is attól hülyült meg, ne idegeskeggy,egyé kenyeret) az éhezési ketózistól a ketoacidózisig mi minden belekerült szépen, hetesbusz nyelvre átfogalmazva. Majd a konklúzió, “carbs are not your enemies!” – nagytudású TumbászLajos, most őszintén: eddig se voltak azok, de a gondolkodás sem az… Ők se fogtak gyanút, hogy talán amit látnak, az nem “a” ketogén, hanem szegény kollega cseszett el valamit.

        *insta-szerű, de más közegű és eggyel szövegcentrikusabb blogoldal, fotó- vagy mikroblog írásra alkalmas leginkább, de vannak kis videók, vine-ok, amikkel már annyira nem vagyok képben, mert nem csináltam még egyet se, meg mindenfélét be lehet ágyazni a posztba. Én a legegyszerűbben használom: képeket, mások érdekes anyagait, egy-egy olyan posztot, ami másnál megnevetettetett, meg néha rövidebb szöveget szoktam feltenni.

      • Keto is not for the faint hearted, ugyebár. Azok, akiknek nem akaródzik lejönni a cukorról és a lisztről, és nem is értik a ketó lényegét, csak mint fogyis csodamódszert, amit aztán nem bírnak “betartani”, na, ők imádják az önigazoló rémsztorikat. De a következményeket nem ússzák meg ők sem. Beszélgessünk el majd 15 év múlva, ki hogy van, addig is mindenki tud méretni testösszetételt, edzeni, cigit/szeszt letenni, diétát kitalálni, egészségmegőrizni. Ha tud jobbat, mint a sok edzés, belülről motivált sportolás, alacsony ch, jelezze.

      • Általában azok kajálják az ilyen rémsztorikat, akik kicsit sem tudnak váltani (nem, hogy ketó, de még annyi se, hogy ne azt egyék, amit a többiek, olyan ütemben, mint a többiek, kötelező jelleggel, sokszor azt se felismerve, hogy épp mit mire miért esznek), ragaszkodnak ahhoz, ami van, mert az a “normális”. És örülnek, mint majom a farkának, ha találnak rossz példát, amit aztán hurcolhatnak, mint a véres kardot, hogy tessssék, ugye megmondtam, hogy ez veszélyes. És nem ellenség a CH. Nem hát, de feleségül venni se kell, holtomiglan, amíg a gutaütés el nem választ (pláne, hogy aki ennyire ragaszkodik a szokásos kajájához, az – nem okvetlenül, de sanszosan – képeket vág a sportra is). Gondolom azért is szeretnek pont a ketótól ijedezni, mert az egy terápiás étrend, nagyon spéci, nagyon below the lowcarb, a “normális” délbenebédelős étrend meg pont a másik véglet.

  1. Érdekes, tanulságos volt az a link, az életem.hu-ról. Piros85-re jön a vőm és valósz. a futóbarátja is. Már voltak pár éve, pontot gyűjtöttek az alpesi futáshoz (nem emlékszem, mi is a neve annak, 3 ország összeérő csücskében futnak körbe.) Michalék kiestek, feladták 50 vagy 70 km után, mert a tavaszi idő és a nagy magasság ellenére nagyon meleg volt, rosszul lett/lettek. Amúgy irodai mókusok, íróasztalnál, gépnél ülnek egész nap, este-hétvégén bicikli, futás, mikor mi van, szóval jó dolog ez a sport, tetszik nekem. Bárcsak…

  2. Nem vag a temaba,es nem is altalanositani akarok, de az jutott eszembe, milyen furcsa, hogy a szemelyiedzok kozul mindig a noi edzok (mindegyikuk) figyelnek es dolgoznak az adott paciensel. Azt latom, hogy tenyleg erdekli is oket a masik allapota, igyekeznek valtozatos gyakorlatokat osszeallitani. Ugyanott kb ugyannyi ferfi sz.edzo. Kevesebbjuk torodik valamennyit az edzettjevel, de a tobbseg telot nyomogat, immel-ammal mutogat gepeket, de ha a paciens hasznalja a masodik kornel mar le se szarjak, hogy helyesen csinalja-e. Eloszor en is kertem szemelyi edzot, ferfi jott, de nagyon zavart, hogy csak ugy vegig soprunk aztan csa’. Mindig az volt az erzesem, hogy halalra unjak az egeszet. Ti is tapasztaltatok hasonlot?

    • Szerintem nagyon is a témába vág. Ismerem ezt a női fajta lelkiismeretességet és a teljes férfi betompultságot, de azt is, ahogy nemtől függetlenül kibeszélik, hogy “lefárasztja” őket az edzett, és röhögnek a “civilen” a háta mögött. Az ilyen-olyan végzettség senkit nem tesz jó edzővé, én úgy látom, hogy videókkal és józan paraszti ésszel előrébb van, aki komolyan gondolja.

      Tényleg ott kéne állnia, biztatni, jelen lenni, lelkileg, ezért fizetik. A figyel-e a helyes szögre meg általában a vigyáz-e rám egy kicsit túl van dimenzionálva, nem annyira veszélyes ez, és a súlyzós edzés nem gyógytorna.

      • En is mentem a magam osztonei utan, de tanultam is reszben, tehat nem voltam elveszve. Nem gyogytorna igaz, de a legtobb embernek fingja sincs, helytelenul, nem hatekonyan sot egyenes veszelyesen edzenek es mivel ott van az a franya edzo vegezhetne a munkajat rendesen is, ha mar felmarkolja a fizujat erte. En is ugy lattam, hogy unjak, sot nemelyik arcan nem csak a kozony, hanem a mela undor, megvetes is atsuhan.

      • Igen, ezért mondom én a motiváló, lelki jelenlétet, valójában azt fizetjük, meg a gyakorlatok összeállítását. A helyes szögű nemtommi, mert különben lesérülsz viszint egy tök fölösleges para, ezt állítom.

  3. Számomra is döbbenet volt, mi szenvedést tesznek bele a fitnessladyk, mikor az iskolai védőnő elmesélte, mit művel magával. Szó szerint ezek, amiket írsz. Pedig egészségügyi végzettsége van, ugye, tudhatná. Mindig kérdezem, hogy van, hol tart, el is meséli készségesen, szépítés nélkül. Még sose kérdeztem meg, hogy akkor mi a faxomnak csinálja, ha ennyire sanyarú, mert nem akartam megbántani, láttam, hogy fontos neki. De szerintem egy-két év, és rájön magától is, már kifelé nézeget a versenyzésből. Titokban szörnyülködöm magamban, hogy nincs vajon neki élete, nem találja meg az örömöt, ha ez nem zabálhatja fel az életét. Nem akarnék én okoskodni neki, de lehet, hogy egyszer megkérdezem, tényleg ezzel akarja tölteni a harmincas éveit, az élete és a személyiségfejlődése meg elrobog mellette?
    Arról is beszélgettünk egyszer, hogy amit ő csinál, az nehezített pálya, mert a hardcore ladyk főállásban csinálják, vagy a férjük tartja el őket, vagy a szponzorok. Ő meg dolgozik mellette, és eszébe sincs ebből megélni, szereti a munkáját, de látom, hogy el van bizonytalanodva, mert ha sikeres lesz, választania kell. Drukkolok neki, hogy legyen megint mosolygós, mint mielőtt elkezdett versenyezni. Szerintem akkor is pont olyan csinos és karcsú, izmos volt, mint verseny közben, csak nem voltak a szeme alatt karikák, és nem hordott durván push upos melltartót.

    • “el van bizonytalanodva, mert ha sikeres lesz, választania kell” – ez is egy luxusdilemma, valószínűleg nem lesz sikeres. A siker úgy értve, hogy csak ebből jól élni, és még a felkészülés, versenyzés költségei…? Nagyon ritka. Magyarországon az, aki szponzorból megél, hát, nem is tudom. Folyton a sértett panaszkodás megy, hogy nincsenek megbecsülve, értsd: senki nem finanszírozza az életmódjukat.
      Saját márkája van pl. Toldi Zsuzsinak, egy-egy versenyző tudott saját termet csinálni, vagy versenyistállót. Scitec és Biotech: egy tucat komoly támogatott, mindenki személyi edz meg promotál. Versenyre felkészülés közben nem nagyon tudnak felelősen másokat edzeni. Fotózásból nem élnek meg. Nem térek ki a dubajozó versenyzőkre és az idős homoszexuálisok jutalomfalatjaira, de bőven vannak.
      A versenyévek után elmehetnek felkészíteni, tanítani meg bírónak, de ehhez is személyiség kell, jó kapcsolatok, és kemény, konfliktusos meló.

  4. Szerintem nagyon kevés ember van, aki eljutott addig a pontig, hogy ne hazudjon magának, hanem beleálljon és felvállalja a döntéseit. A szüléssel, anyasággal kapcsolatban szembesültem ezzel. Ott nagyon élesen előjön a rengeteg élethazugság. Nem tudom a férfiaknak van ilyenjük? Talán az apává válás?

  5. Dudas Lilirol most latok kepet eloszor, nagyon szep arcu, vonzo no. Lehet, hogy nem szalkas, de tonusos, szep es valahogy az egesz harmonikus es egezseges. Engem a versenyzo builder csajok nem motivalanak, a kulsejuk nem mozgat meg bennem semmit, oszinten szolva tenyleg csak anatomiai szempontbol erdekes szamomra esztetiaki tartalmat nem igazan jelent. Viszont a skillek variacioi, ugyesseg, rugalmassag, ero, gyorsasag egyutt motivalo es az mar szinte mindegy is, hogy mit sportol az illeto. Ha mar itt tartunk esztetikai szempontbol egy tornasz vagy egy tancos test sokkal inkabb inspiral, sosem akarnek versenybuilder testet magamnak es egyaltalan nem nyomaszt, hogy ugy neznek ki ahogy, bar elismerem latvanynak nagyon erdekes.

    • Amire rá akartam világítani: tegyük fel, Lilinek ez nem kudarc, ő mint anya és komoly nő jól van ezzel, de azért ez igenis brutális hízás a színpadhoz képest, és nem vállalható a karja _abban a közegben, amiből/ben ő él_, ott ez zsírosnak számít, fél, ki mit szól (újság belsejében is gondosan csak hosszúujjúban kb. 30 fotón). Ezért mondom én, hogy a közeggel van a baj, és én viszont nem félek akármilyen formámban rövidnadrágozni, ujjatlanozni, amikor dög meleg van.

  6. Visszajelzés: mert ők buta libák? a blogger válsága saját nézeteivel | csak az olvassa — én szóltam

  7. 3 éve szoptatom a kislányomat. A jobb melemben erősen hiányos a mirigyálomány (állítólag a serdülőkori hirtelen mínusz 20 kiló nem tett jót),így csak a balból. Hamarosan születik a második gyerekem,akit szintén nagyon szeretnék szoptatni. A bal mellemből,nyilván.
    A gondolattól is rosszul vagyok,hogy implantátumom legyen,de most mi a francot csináljak? Olyan asszimetrikusak a melleim,mintha nem is ugyanarra a testre valók lennének. Mindig sportoltam,egy edzőtermi öltözőben minden további nélkül meztelenkedtem a többiek előtt. Most még egy EKG vizsgálatkor is takargatom magam,mert szégyellem.

      • Bizony nem. Nagyot nem is csináltatnék,világ életemben lötyögött ratam még a B kosár is. A bal mellemen most is,hiszen ő harmatos fiatal 🙂

  8. Visszajelzés: tartható-e a forma? | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.