húsz kérdés

Utolsó magazinoldalak műfaja. Ön-villáminterjú.

Mit olvasol most?

Egy könyvet az anorexiáról (Emma Woolf írta, aki Virginia Woolf rokona, An apple a day a címe), a Forbes Urban különszámát, és a mozambiki oroszlános regényt. Buszon, elalvás előtt, mindig olvasok. A Dióhéjba zárva címűt befejeztem, megrendítő és szellemes volt, mint minden Ian McEwan. Vettem egy új skandináv krimit is.

Milyen lett a novemberi DEXA-d?

Szarabb, sőt, az edidgi legszarabb, kicsit kevesebb izom és valamivel több zsír van rajtam, de még mindig élsportolói. A karom fejlődött. A csonttömegem nőtt. Fenék- és combtájon vannak a zűrök. Kevesebbet lábazom mostanában, többet úszom és kardiózok. Azért nem bánom, mert nem feszes a kajálásom, újra normális ember vagyok, és a mellem, a forma legpontosabb indikátor most pont jó.

Miért vállaltad a Nők Lapja Egészségben a szereplést?

Nem náluk és nem így akartam ezt, mivel az én sztorim nem elsősorban fogyástörténet, hanem sportolói és lelki, önismereti jellegű, továbbá olyan módon alter, amit nem szívesen prezentálnak a médiának ebben a szeletében. Borzalmas arroganciát is tapasztaltam a szerkesztő részéről, használja az embereket. Fontos dolgokat mondtam el, és szép lett a ruha, a smink, a hajam, de ez nem az én közegem. Amikor olvastam a friss szám szerkesztői bevezetője alatt, hogy az előző számban a sztorihoz rossz képet raktak be, egy másik nőt, végképp elborultam. Undorodom a mainstream női médiától, hiába jópofa meg játszik altert, a gyökere rohad. Meg persze az értékrendem, életmódom, lelki alkatom különbözik a tipikustól.

Kiről írtál az ott állsz a szélben című posztban?

Semmi komoly nincsen. Egy alkalmi fellobbanásról és abból jöttek az aránytalan méretű kételyek és felismerések. Jaj, meg kellett volna őrizni vágynak. Nem való nekem ez az egész. Miközben sugárzó a testem öröme, sosem voltam ennyire egyben lelkileg sem, és igenis bízom az emberekben, a férfiakban is, egyszerűen nem érzem azt a vágyat, késztetést, örömet, közelséget, amitől megéri a macera. Mintha nekem kellene megteremtenem mindent, szeretetet, izgalmat, történetet. Teremtse meg más, de legalább a negyedét. De akikkel mostanában találkoztam, az önző, kontrollt akar, üres, gyanakszik – így nem működik és ez nem is hiányzik. Semmi keserűség nincs bennem, csak már merek közgazdasági jellegű lenni.

Még mindig ketogén vagy?

Igen. A tendencia ugyanaz, zsír és fehérje az alap, illetve sok zöldség és szuperfúdok, továbbá kerülöm a cukrot, a glutént, és figyelek az omega 3 bevitelre. De több szénhidrátot eszem, mint két éve, mert ilyen az élet, és mert adaptálódtam. Így is működik a ketózis, viszont pont annyival vagyok kevésbé feszes és kirobbanó, amennyi a plusz szénhidrát.

Miért nem reflektálsz többet a nők elleni erőszak izzó ügyeire?

Én megszűntem aktivista lenni, és azóta érzem jól magam. Nem hiszek abban, hogy a közös csajos hőbörgás érzékenyít – én 2009-től végeztem a melót, és ez 2014 nyaráig tartott. Nagyon sok gázos nőt vonzott ide, amikor még csináltam azt, amit feminista blogolásnak gondolnak és maguk helyessége tudatában, másokra mutogatva, illetve kompenzálási céllal azóta is tolnak – csak magukkal ne kelljen szembenézniük. Ők, a gázos nők aztán nekem estek, egészen szürreális módon. Engem azóta az önreflexió, az örömelv, a kulturális élmény, a test boldogsága érdekel, nem érem be az átlagossal és tömegessel. Tudom, kevesen vagyunk ilyenek. Nem bánom, ha privilegizáltnak vagy sznobnak tartanak. Nem szeretném, hogy a vállamra helyezzék a terhüket mások, nekem szidják az exüket, hogy segítenem, tanácsot adnom kelljen. Ez nem játék, és döbbenet, hogy hányan hiszik, hogy nekem ez volna a dolgom, ismeretlenül, képzettség nélkül, ingyen. Néha kommentelek a híradások és elemzések alatt, de itt a blogon nem hiszek abban a fajta tartalomgyártásban, amelynek témáját a mainstream média szabja meg. Ez nem kihívás, nem kell hozzá önállóság. Szeretem a kis világomban magam kezdeményezni a témákat, egy kicsit elvonulósan, zsibongástól mentesen, minőségi módon. Fontos, hogy elvekről, működésekről vagy önmagamról írjak, minél kevesebbet taglaljak olyan konkrét személyeket, vélt motivációikat, akiket nem ismerek jól. Ez egy levehetetlen, kellemetlen szokás, és gyakran pótcselekvés. Nem bírom a bennfenteskedést, és riaszt egynémely tartalomelőállító fontoskodása, amikor revelációként tálalnak véleményeket, amelyek kézenfekvőek, az olvasók is pont azt gondolják, de már évek óta, és mindenki egyetért. Egy lépéssel előrébb kell járni, haladni, változni, és némileg provokálni is, de nem demagóg módon. Nyelvi értelemben szeretnék erős lenni, csendesen, mélyre hatóan elgondolkodtató, informatív, és kihagynám szenzáció ziccereit. Ilyen máshol ne legyen. Nincs is. 🙂

Min sírtál utoljára?

A videón, ahogy Borbély Alexandra átveszi a díját.

Saját, érzelmi élmény miatt?

Csak a halálkor, szeptemberben, az durva volt úgy és akkor. Náha engem is meglep, mennyire kiegyensúlyozott vagyok, nem parázom, nem marcangolom magam, nem dramatizálom az életet, egyszerű, testi és szellemi örömökben hiszek, és alapvetően nemigen várok az emberektől semmit. Megerősít, hogy kimondom az igazat, nem csak a lépcsőházban és fejben. Egy kicsit néha túlbonyolítom az apróságokat, de olyankor röhögök magamon, és leállok. Fakó, enyhe szomorúsággal látom, hogy a barátaim változnak, hogy tényleg elmúltak már az egyetemi évek, belefáradtunk az életükbe. Nem szoktam sírni, se lehangolt nem vagyok, csak néha fáradt.

Min nevettél utoljára hangosan?

Trashvideókon és SNL paródiákon, de ehhez inni kell.

Mire vagy büszke?

Már nem saját dolgokra, egyre jobban a gyerekeimre. Furcsa, mert sok gyermektelen van körülöttem. Nemrég még csak szoptattam, csak iskolába kísértem őket, és persze sok öröm meg élvezet volt, de hogy mi felé tartanak, az még nem látszott, a saját lényük, életük. Most már mindhármukon látszik, és nagyon megnyugtató, Lőrinc egyenesen brillírozik, és nincs szüksége arra, hogy helyette éljek, különösebben beleszóljak. És pont ezt hálálja meg valahogy: hiszek benne, hogy egyedül megállja a helyét. Háttérmunkásként és valódi kontaktok nélkül intézem, hogy menjen színházba, de ne csak az eddigiekre, hanem minél több alter helyre. Szóval lenyűgöznek, és ez meglep, eddig nem láttam ilyen világosan, és nagyon nem szeretek ajnározni, posztolni róluk. Vagyis, mértékkel. És nem is saját teljesítmény ez, ők felbontatlan dobozok voltak. Az nem teljesítmény, hogy nem taposam szét a dobozt. Valahogy az egész anyaságom olyan kúl most.

Mit iszol?

Minőségi bort és a múltkor, egyszer pálinkát. Nagyot üt.

Honnan ismered Annát?

Ő nevelte a fiamat tíz éven át, mármint az apjával töltött fele időben. Soha nem beszéltünk, mindig csak láttam. Idén tavasszal, amikor még élt T., de ő már nem élt vele, és ugyanazért nem, amiért én mentem el, kaptam egy levelet tőle, ami mindent helyretett. A megerősödésében a terápia mellett van szerepe a blognak is. Nagyon fontos támaszom most, intenzív a kapcsolatunk.

Hány éves a kutyád?

Kilenc és fél.

Tudsz gyorsúszni?

Nem. Nagyon csikorog.

Még mindig magad vágod a fát?

Annyira keveset vagyunk otthon, szinte csak este és éjjel, hogy nem rakom meg a kályhát, nem is biztonságos. És már két hónapja viszem a láncot éleztetni… Utoljára nyáron használtam kerti munkákhoz.

El tudsz képzelni valamilyen plasztikai beavatkozást?

A látható egészségben hiszek, az a szépség, az a “becsületes”. A szokásos életmódi gyakorlat mellett (edzés, testsúlykontroll, vízivás, alvás, szauna, szolárium, bőrradír) újabban táplálékkiegészítőket is szedek, a hajam, bőröm, körmöm, fogam nagyon rendben van most. Amúgy el tudom képzelni, nem elvi az ellenállás, csak azt fura látni, hogy kezd uniformis lenni a botox, az épített szempilla és a feltöltött ajak. Én az izmot tartom szépnek és a mesterkéletlenséget. Egy időben komolyan foglalkoztatott, hogy hogyan lehetne szebb a köldököm, ez se bonyolult, le kell zsírtalanodni és kész. Az arcbőrömmel lehet, hogy később kezdek valamit majd, de az se lesz invazív.

Milyen filmeket ajánlasz?

A múltkori kultúrösszefoglaló óta a magyar Férfikort és a német Volt egyszer egy Németországot is.

Hogyan várod a karácsonyt?

A gyerekek idén a starwarsos LEGO adventi naptárt bontogatják. Másképp szeretném átélni, újszerűen. Például Bécsben, vagy hegyekben sétálva, vadlesen, vagy diós sütiket sütve, teázva-olvasva. A gyerekkoromból egyedül a karácsony vallásos lelkisége, bensőségessége hiányzik, ezt nem tudom újrateremteni. Gyerekrészről ne követelőzés meg tárgyhalom legyen, nekem meg ne kelljen olyasmit csinálnom külső nyomásra, amiben nem hiszek, amit nem tudok átélni. Már csak őszinte dolgokban hiszek. A rendrakásban és a jó ételekben például hiszek, de ne legyen nyomás. Riaszt a műanyag karácsonyfa, meg az egész iparias elidegenedettség. Kissé meglepve tapasztalom, hogy mások nem unják, ellenben gerjesztik, hogy ugyanaz a zene, ugyanaz a műanyag giccs legyen, ugyanolyan édességek és plázajelleg.

Mit tervezel az új évre?

Folytatom az intenzív, szabad életemet: blog, gyerekek, úszás-bicikli-Reed, újságírás, barátok, sok kultúrélmény. Futok továbbra is, nyáron maratont tervezek Norvégiában, egész pontosan már neveztem is.

Képernyőfotó 2017-12-08 - 11.48.54

2018-ban nehéz jogi ügyek végére kerül pont. Talán leváltjuk a kormányt. Egy könyvről tárgyalok. Valószínűleg feladom azt a naiv elképzelésemet, hogy mindegy, kinek milyen a háttere. Vagyis nem várok semmi komolyat, mélységet olyan emberektől, akiknek nem lételemük a saját gondolatok gondolása és a kultúrafogyasztás.

Ebben a pillanatban mit csinálsz?

Szerda van. Vagyis, az uszodában ülök, nyugágyon, két szaunamenet között.

Muti egy friss szelfit.

Jaj… utálom a kényszeres előnyösen-hatni-akarást, a mesterkéltséget, az igazi arctól való félelmet. Önmagam akarok lenni. Én nem gondolom magamról, hogy különösebben szép vagyok – ezt azok gondolják, akik igazán szarul néznek ki, nem is tesznek ellene semmit,és az én fotóimat tanulmányozzák. Én csak jó testi önérzetet szeretnék, meg is van, és élvezem az elismerő pillantásokat.

Egyszerűen

MEGŐRÜLÖK

attól, hogy szarrá pózolják, retusálják magukat nők szépség címén, és ilyen értelemben a saját fenti rózsaszín ruhás képemtől is. Attól meg végképp, hogy ezt a “szépséget” követelik rajtam a bárgyúak. Volt egy rövid korszakom, amikor annyira jól néztem ki élőben, feszesen, dinamikusan és ragyogó bőrrel, nyáron, hogy bármely fotóm jól hatott, az volt az igazi.

Képernyőfotó 2015-08-25 - 0.25.56

Máskor meg nem értettem, mitől olyan fura az arcom. Fényérzékeny a szemem, attól. Tényleg hülyén néz ki a kép.

Képernyőfotó 2015-03-05 - 23.49.24

Nem vagyok díva – hova tegyem az életemet?

7 thoughts on “húsz kérdés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.