…at every size?

Érdekes, ahogy a témák együtt, többféleképpen is előjönnek. Nemrég írtam arról, mennyire kártékony az, ha mindenáron egy elvet, eszmét, tézist kell igazolni, és ennek szolgálatába állítjuk a tényeket. Így keletkeznek a dogmák, az elfogultságok, a szerepcsapdák, például a vegán életmódtanácsadóé, akinek annyira nehéz volt elismernie, hogy nem megy tovább, de láttuk ezt az önsorsrontás–férfigyalázás–”radikális” feminizmus témájában is.

A másik téma, amelyet a bőrömön is érzek, és a jelszavas posztban is előkerült, milyen az, amikor névtelen kommentelők tönkre akarnak tenni valakit, aki megteremtett egy identitást, minőséget, képvisel valamit, példaképnek vagy inspirációnak tartják. Ahogy belemásznak a személyes részleteibe, elemzik, kombinálnak, hazudoznak róla, miért és hogyan működik ez.

Az eszme ebben az esetben a body diversity, vagyis a testek sokféleségének ítélet nélküli elismerése, ünneplése (celebrating), és ezen belül a Health at Every Size koncepció, vagyis hogy akármilyen test alkalmas a sportra, és a vékonyság- és diétamegszállott társadalom jobban járna a testsúly-semleges megközelítéssel, a fittség kérdésében is.

A sztori röviden: van egy 130 kilós, negyvenes amerikai nő, a neve Ragen Chastain, aki ezt megközelítést képviseli, sőt, aktivistának tartja magát. Sportol, de nem diétázik, nem fogy, nem is akar fogyni, mert kifejezetten, elvből nemet mond minderre a nyomasztásra. (A testsúly, diéta, fogyás, evés, gyógymódok, guruk jelentőségét, intenzitását amerikai módra képzeljétek, sokkal durvább, áthatóbb, mint itt). Ragen be is bebizonyítja különböző sportteljesítményei révén, hogy lehetséges a fittség és a teljesítmény jelentős túlsúllyal is. Ezzel sokakat motivál, rendszeres sajtómegjelenései vannak, blogjai is, illetve könyvet is írt.

danceswithfat.org a blogja, ahol így mutatkozik be:

 

Who Is This Chick?

Hi, I’m Ragen Chastain.
Speaker, Writer, Dancer, Marathoner, ACE Certified Health Coach,
Soon to be IRONMAN, Fat Person, and Activist.
Welcome to my little corner of the web.

Instagramja izzadt, sportolásra utaló attribútumokat is láttató közeli fejekből és a végzettségeit igazoló dokumentumokból áll.

A sztori hosszabban: Ragennek komoly bíráló ellenzéke van, a Redditen végtelen kommentfolyamokban taglalják. Eléggé felhúzza őket, mert a sportteljesítményekkel, hangzatos belelentésekkel mindig van valami gikszer. A leleplező kommentekben ritka (láthatólag íratlan szabály tiltja) a direkt gúny, a testszégyenítés, inkább a tényeket találják furcsának a kommentelők, akik között számos túlsúlyos sportoló is van.

De ez csak később derült ki a számomra. Eredetileg egy bulvárcikket olvastam arról, hogy teljesítette a maratont, és most Ironmanre készül, mire is kíváncsi lettem a befutóidejére. Én ugyanis amiatt abajgattam magam, hogy nem sikerült a maratonon az 5:30-as szintidő, ezért nem tekintem magam hivatalos teljesítőnek, annak ellenére sem, hogy egy lépést nem gyalogoltam. A saját eredményem miatt érdekelt a dolog, mert egyértelmű tanulság volt, hogy nehéz vagyok a gyorsabb tempóhoz (és kevésbé az edzésmennyiséggel volt a gond).

Két kattintás után megtaláltam, hogy Ragen kétszer is futott maratont, és hogy mindez nem most történt, bár az említett cikk idei volt. A gumicsont újra és újra előkerül a neten: egyszer 2013-ban Seattle-ben volt egy szintidő nélküli “teljesítése” 12 óra alatt, majd 2017-ben “futott” egy másikat, Maine államban (javítottam a dátumot, ez Guiness-rekord lett), 10 óra 3 perccel.

Ez önmagában is felszalasztja a szemöldököt, mert ez sehol nem futás, sőt, még gyalogtúrának is szerény átlagtempó, de ugye Amerikában nagyon pozitívak, mindenkit inspirálónak neveznek, nem illik leszólni senkit. Akárhova kattintok, positive thinking van meg goalsettingfitness journeybaby stepsmotivation, és olyan versenyek, ahol az öt kilométer álomideje az egy óra (ami igazán futva tíz-tizenkét kilométerre elég). Lassan már azért is megdicsérünk embereket, hogy felkelnek az ágyból és fogat mosnak. Miért is? Mert itt tart az elhízásban, a mozgásképtelenségben a társadalmuk, ennyire nyomorú az, amit fel tudnak mutatni, és – persze – ennyire éhezik ők is az elismerést.

Hogy még jobban bebizonyíttassék, aminek be kell bizonyítódnia, Ragen már évek óta triatlonozik, és, ahogy a bemutatkozásában is említi, nemsokára Ironman lesz. A 2018-as cikk is tényként kezeli, finoman sem kérdőjelezi meg a lendő teljesítést, amibe sok atletikus, durván edző induló is belebukik. (Az Ironman teljes távja 3,8 km úszásból, 180 km országúti biciklizésból és a 42195 méteres maratonfutásból áll, a megcélzott arizonai versenyen 17 órás a szintidő.)

Visszafele haladunk az időben. A futós korszaka előtt Ragen táncolt, a spárgájáról ekkor kirakott, ikonikusnak szánt fotóját is kielemezték, de szögmérés nélkül is gyanús. Mert egy balerina vagy jógás combja közel vízszintes, és lefelé néz a hátsó láb térde és lábfeje.

Szerintem az egész “plus size yogis” is parasztvakítás ebben a bizonyítósdiban és instagramozásban. Fölöslegesen megnehezítik a dolgukat, nem tudják ugyanazt: kisujjkörzés és hullapóz van jógának titulálva, viszont másokban irreális ambíciókat keltenek vele. Mindent kitalálnak már, hiszen UGYANÚGY lehet sportolni, minden oké, csak le lehessen tagadni a kövérség valóságát, el ne kelljen ismerni, hogy elszúrták, és bele ne kelljen állni az igazi feladatba…

A redditen van egy megindító komment. Ragenről írja:

 

I don’t find her awe inspiring, I find her depressing. Have you ever met a child that was insistent on something you know is wrong? And then they have to go along with their mistake because deep down they’re horribly embarrassed? That’s how I see her. No one can stand at her height to weight ratio and conclude they’re an elite athlete. I’m athletic and I’m certainly not elite. I know that, and it pushes me to do better. I also concede that I may not have the talent and modalities to BE an elite athlete. The concession is mine to make, based off of injury and a cardiovascular issue. But it absolutely doesn’t stop me from trying as hard as I’m physically capable.

What makes me feel…disgusted is that there are people who exist with such a low bar, and no inclination to raise it. I’m not particularly ambitious, but I lost almost 200lbs- because I am dedicated. I think when I look at her I don’t see dedication. I just see a child, clenching their teeth and smiling for a lie, that they have no way of getting out of, without admitting the basis of their entire WORLD is plain old wrong.

We can sit here and calculate how slow she is, or how many entrants were faster- but the fact of the matter is that it doesn’t matter, either. She’s made her choice, and while I don’t mourn her opinions should she pass- (and of course, she inevitably will, with her weight) I mourn what could have been a dedicated athletic soul, who subscribed to lies for pride. The potential of a success is what’s most disheartening. She has the ambition, and no dedication.

A Health At Every Size koncepció alá tehát nem sikerült begyömöszölni a tényeket: Ragen blöfföl, túlvállalja magát, valós teljesítményét felhabosítja, nem ismeri el a sanda húzásait (például amikor az 5 kilométeres versenyen, amikor már Ironmanre készült pedig, ellenkező irányból lépte át a célvonalat, hétszáz méterrel lerövidítette a verseny utolsó körét, és így is egy óra körül ért be). Manipulatívan láttatja aktivista ügyként (politikaként) a tevékenységét, amelyet személyes becsvágya tüzel. Kritikusait simán kövérfóboknak nevezi. Valószínűleg nem edz, nem annyit edz, és eü panaszai is vannak. Időnként eltűnik, majd, mintha mi sem történt volna, beígéri a következő Ironmant a korábbi kudarcok után.

Lehet-e túlsúlyosan, erősen elhízva sportolni? Persze, hogy lehet, nem ez a valódi kérdés.

Az aktivisták arra gondolnak, hogy végre nem a fogyásért, nem az elvárások miatt, nem szuper eredményekre törve, hanem örömből, és mert ők is egyenlőek, nem számít a súly.

Ragen ezen is túlment, elit sportolónak nevezi magát, leghíresebb bullshit-idézete így hangzik:

(I am)

 

in the top 5% in the country in strength, stamina, flexibility, and all medical markers of health

A premissza pedig az, hogy az elhízottak el vannak nyomva. Pedig nem:

Azt pedig épp e Ragen-kritikus felhívás is mutatja, hogy lehet kövéren sportolni – de a reális célok mások:

 

Join the No-Bullshit Ragen Resolution – Monthly Update Thread – August 2018

 

To celebrate real goal-setting and personal achievement, we encourage users to identify their own personal Ironman-ish goal, and join us as we take one day every month to post how we’ve done against our goal over the preceding month! Whether you’re training for your own big endurance event, or simply eager to get out for a walk more often, the monthly stickied thread is the place to share updates on reaching your goal.

If this is your first time seeing one of these threads, or you’re just feeling particularly inspired today, feel free to set a goal now and come back next month to update your progress.

Let’s all be the change we’d love to see in our favorite “Ironman competitor” 😉

*

Sima gyűlöletkampány és kövérfóbia ez? Dehogy. Ragen ünnepelt példakép, főállású motivátor és ikon lehetne, ha kevésbé Münchausen-módra tűzné ki a célokat, és nem a legdurvább sportágakban törne elit pozícióra, sőt, ezeket, amennyiban vánszorgásként űzi, inkább hagyná is. Bírálói éppen azok, akik túlsúlyosan, de különösebb hírverés nélkül tűzik ki és érik el a szerényebb céljaikat, mert pofán köpve érzik magukat. Ragen blöffművész, aki csúnya foltot ejtett a mozgalom zászlaján, és tönkrevágta a hitet sokakban, akik egy kicsit utánajártak a valóságnak, hogy érdemes és lehetséges elhízottan is hosszútávfutni. Hát hiszen ennyit kell hozzá hazudni.

Én még külön, európai protestánsként is fogom a fejem. Ennyi erőforrásból, képességből, tudásból, pénzből nemhogy nektek magatoknak kéne értelmesen élnetek, hanem a világ kevésbé szerencsés, kizsákmányolt részein is megteremteni a javakat.

Amikor néha olyan nagyon fáradt tudok lenni (most a vakoskodás fáraszt amúgy), azon is filózom, hogy mondjuk 130 kilósan hogyan kötném be a cipőmet, hogyan mennék fel a lépcsőn, vagy állnék fel egy székre, hogy levegyek a szekrény tetejéről valamit, hogyan érném el a kanyarban felbukkanó buszomat? Sőt, a seggemet hogyan törölném ki? Ez ki se látszik a sok mém alól, mert az a cél, hogy fel lehessen tünteni normálisnak, élhetőnek egy rettenetesen szárnyszegett állapotot, de én Lionel Shrivernél (A nagy testvér) és egy-egy őszintébb bloggernél olvastam ennek a valóságáról. Bizony, nem csak a divat, a strand, az elfogadás, a párkeresés meg a vérnyomás a probléma itt.

Pride? Celebrating? Self love? Semmivel nem igazolható az az állapot, amely ennyire korlátoz.

Erős igény mutatkozik persze a megszomorodottak vigasztalgatására. Mert akik mindig megszégyenültek, akik eddig úgy érezték, hogy ki vannak rekesztve, nem oda valók, azok most a sorstársak láttán identitást és reményt kapnak, motiválódnak. De ez nem fogja megoldani az alapproblémájukat. “Nem fogyok le, nem fogyok, csak azért sem, a túlsúlyomat nem adom. Nyugodtan elhízhatok, így is tudom azt, amit ti!”

 

Ha minőségi, meg nem nyomorodott életet szeretnél élni, akkor a sportolás/testhasználat nem opció, nem lehetőség, hanem alap, pont olyan, mint a fogmosás. Nem vele jó, hanem nélküle rossz, mégpedig biztosan.

Bármely sportágat le lehet egyszerűsíteni olyanná, hogy identitást és öntudatot jelentsen bárkinek, de ez a devalválás vállalhatalan, hamis, főleg ha ezzel akarnak híressé válni, és még inkább, ha a komoly teljesítményűek mellé tesszük az annak-ellenére sportolókat.

Egyes, ritkán űzött és extra technikát igényló nehézatlétikai és küzdő sportágak kivételével minden plusz öt kiló drasztikusan csökkenti a teljesítményt, a sikerélményt, növeli viszont a sérülés kockázatát. Az elhízás oka és egyben következménye is a passzív életmódnak.

Nagyon tanulságos, vegyes olvasmány innen Európából. (Öt évvel ezelőtt még én is rámondtam volna, hogy fat shaming, mérlegelés nélkül, mertantoniritaaztmondta.)

https://www.reddit.com/r/fatlogic/

121 thoughts on “…at every size?

  1. A manipuláció dolog nagyon durva. De az embereket ennyire meg lehet vezetni? Ennyi testtudatosságuk sincsen, hogy nem veszik észre, hogy mennyivel jobb 20 kg-val kevesebb testsúlyt mozgatni? Ha valóban sportolnak nem változnak meg az evési szükségleteik? Értem, hogy nagyon kényelmes, hogy nincs fogyókúra, lehet enni két pofára a hamburgert, sültkrumplit, süteményt, de nem kezdik el érezni valahol, hogy az nem tesz jót nekik? Ezt egyszerűen nem tudom felfogni. Illetve a másik része: miért nem értékelik a maguk teljesítményét önmagában? Én pl életemben egyetlen szabályos fekvőtámaszt nem tudtam megcsinálni. Amikor viszont az egyik edzésen sikerült szabályosra – igaz jóval kevesebbet, mint kellett volna – nagyon is tudtam értékelni és nyugtáztam, hogy képes vagyok rá. Miközben láttam, hogy a többieknek az én adagom még bemelegítésnek is kevés. De azóta is büszke vagyok arra a párra, mert nekem akkor sikerült először és sok melóm volt benne, hogy menjen. Ennyiből követője lehetnék valakinek, aki ugyanannyi kilóval mint én, várandósan még simán végignyom egy kettlebell edzést és ehetném sírva a doboznyi jégkrémet, mert én meg nem bírom.

    • A tagadás, amelyet megjelenítenek, már reakció, egy nagyon durva, hangzatos ígéretekkel kecsegtető, gyötrő, az egészséget, fogyást, fittséget mindenek felett tematizáló, erőltető kultúrában. Belefáradtak, feladták, nem akarnak idomulni, azt kérik, hogy saját jogon fogadják el és értékeljék őket, ne legyen ez elváráshoz kötve, főleg hogy szerintünk a vékony nem egyenlő az egészségessel.
      Itt Ragen elmagyarázza, miből lett elege:
      https://danceswithfat.wordpress.com/2018/07/31/this-is-my-after-body/
      Lefordítom: a túlúly (Amerikában) iszonyú makacs, addiktív, sokkal jobb nem harcolni ellene, megkönnyebbülés, mint depisen kergetni a lehetetlent, hiszen a diétázók 95 százaléka belebukik, feladja, visszahízza, az ipar meg rútul kihasználja ezt (ebben van valami).
      Nem tud lefogyni, nem érti, mitől hízott meg (elnézve egynémely egészségtudatos, Amerikába szakadt, mégis meghízó ismerőst, én sem, és ők sem), elege van.

      A fatlogic meg aranybánya…

      Ez:

      és ez:

      és ez:

      meg ez:

      hát még ez, ez BESZARÁS (vajon mit neveznek ők mellnek, csípőnek, fenéknek?):

      • + komment az utolsóhoz:
        “damn how insecure do you have to be to label someone a racist, homosexual, sexist and pedophile to not date you. You can’t tell me who I should find attractive.”

      • Úgy látszik, nem ismeri Nabokovot, mert még a Lolitával is érvelhetne 🙂

      • “…az ipar meg rútul kihasználja ezt”. Nem lehet, hogy eleve az ipar és a lobbi áll a fat-acceptance mozgalmak mögött is,és pénzeli a hazugságát?

      • Nem hiszem. Biztos van közös érdek, meglovagolják ezt simán, de főleg az egyén szintjéről (magányos, kirekesztett, kigúnyolt, mozgáskorlátozott emberek tízmillióiról van szó) jön a lelki igény, hogy ők is értékesek, nem csak akkor, ha megváltoznak, ne legyen kötelező fogyni és hozni egy tetsi formát, lássunk túl a testen. Az elhízott egyének csoportjától pedig a politikai igény jön az érdekérvényesítésre, onnantól kezdve, hogy a plus size ruha és repülőgép-ülés ne legyen drágább (ez a téma is milyen zseniális a Nagy testvér elején!), odáig, hogy ne legyen gyűlöletbeszéd, fat shaming, ne basztassanak a doktorok folyton a fogyással, mivel ez előítélet, és számoljuk fel a testtel hivalkodó, a vékonységot diadalnak és eredménynek láttató, dicsekvő, az egészség címén mások személyes dolgaiba beleavatkozó, fölényes beszédmódot. Ezen kívül joggal bírálják azt a rengeteg és valóban káros manipulatív módszert, amellyel a példakép-vékonyak, a bűnös moidellvilág magát formában tartja, a plasztikai műtétektől az étkezési rendellenességeken, önhánytatáson keresztül a drogig és cigarettáig – de míg ezt bírálják, elfelejtik, hogy más, nem ennyire elbaszott társadalmakban az emberek könnyedén, örömmel maradnak mértékletesek, mozgékonyak, például a skandinávok, szó nincs erről a rengeteg borzalomról a vékonyság érdekében.
        A body positivity, a fat/size acceptance, a Health at Every Size és a body diversity kapcsolódik más emancipációs, polgárjogi mozgalmakhoz, gyakran vonnak párhuzamot a feketék, a nők kirekesztettségével (azzal a kis különbséggel, hogy előbbi állapotok valódi identitások, és nem választhatók, nem is, vagy csak extrém esetben változtathatók meg).

        Engem az zavar az ő beszédmódjukban, hogy egyszerre van szó aról, hogy utánamennek és agresszíven vitatkoznak mások véleményével, reakcióival vagy csak deklarációival, másrészt az, hogy ők aztán leszarják, ki mit mond, ebben Ragen jó példa. “None of your business.” (Ragen amúgy koherens, értelmes mint elvi aktivista, csak ezek a zavaros sportdolgai, irreális céljai, kanyarlecsapásai és dicsekvései ne volnának.)

        A fatlogicon töményen látszik, hogy-egy átgondolatlan, frusztrált kommentelő mennyire gyűlöli a vékonyakat és a sportosakat, megkérdőjelezi a más testalkatok szexuális vonzerejét, egyenlőséget követel (ez meg incel-párhuzam: a tetszés, randizás mint emberi jog!). Vagy nyomasztásnak nevezi a fitenszes posztokat, őneki ne kelljen ezzel találkoznia, kikéri magának a before-after fotókat, azt, ha valaki örül, hogy megszabadult attól a testétől, ami úgy néz ki (vagy vékonyabb), mint az övé most. Hihetetlen torz logika, és az amerikai netes beszédmód megdöbbentő, elképesztő, leleplezésért kiált.

      • Hát ez felháborító! És ők sírnak a body shaming miatt??? Ezek szerint minden pasi pedofil/meleg, aki a nagyon vékony nőket szereti. Gratulálok.

      • Szerintem nem is a nagyon vékonyakat, hanem a nem (nagyon) kövéreket. Ez egy szélsőséges vélemény, azt ne feledd, a Fat Acceptance egyik durva vadhajtása.

    • A sok kérdőjeles felvetésedre reagálva én azt látom, hogy a kérdéseik nem ugyanazok, mint neked, nem tudnak ugyanazok lenni … láthatóan ezért nem is értjük egymást …
      … rossz és inadekvát tanácsok útvesztőjében (ld. mozogj többet, egyél kevesebbet, a kalória az kalória stb.) még az acélos akaraterőre is fittyet hányó roncsolt metabolizmus és hormonműködés ellenében egy nagyon le- és visszahúzó élelmiszerválasztékkal sokáig nem is lehetnek ugyanazok a kérdéseik. Ezért aztán ez az egérút.
      Amúgy meg információ, információ, információ és pénz, pénz, no meg sokszor extrém ráfeszülés. No, de ki akar így élni, miközben oda sokszor az esti borozgatás, társasági élet is akár?!
      Meg aztán sokan nem is tömnek ám kétpofára semmit, hanem inkább éheznek, azok meg, akik igen, azoknál jellemzően ez már élettani kényszer. És hát a testhasználat igénye is szépen meg tud szűnni a hormonműködés zavaraiban. Ezekből elég nehéz kiszállni. Elkezdeni is már elég betegnek/rossz állapotban kell lenni, hát még kitartani.
      A kérdések, a kiindulópont akkor lesznek ugyanazok, amint átkattan a test, önműködő lesz a testhasználat, a másféle táplálék, akkor változik mindezeknek az optikája is.

      És az a cifra az egészben, hogy a soványak, ún. normál testsúlyúak jó részét, akiket egyebek mellett itt villára szednek, ugyanúgy sújtja ez az életvitel, ételfelhozatal és szennyezett környezet, csak legfeljebb nem a kilók számában mutatkozik meg.
      Már megint nem a lényegről szól a dolog … mármint ez a szabadságharcosdi.

  2. Részben igazat adok neked, jó részben. Épp benne vagyok a fogyásban, mert volt egy pillanatom, mikor rájöttem, hogy nem tudok úgy le hajolni ahogy régebben, nem tudok úgy ugrálni, ahogy régebben. Nem biztos, hogy jót tett volna az ha valaki azt mondta volna, hogy igen úgy jó, ahogy vagy. Sajnálom, hogy egy kamugép, és többet jobban is ki tudna hozni a dologból. Bár én soha de soha az életbe nem mondanám, hogy jövőre ironmanre megyek, mert a tizedénél kidőlnék.

  3. “Size Acceptance is a civil rights movement that says that the rights to life, liberty, and the pursuit of happiness, and being treated with basic respect, are not size, health, or habit dependent. It says that fat people have the right to live in fat bodies without shame, stigma, bullying, or oppression and it doesn’t matter why we’re fat, what being fat means, or if we could become thin.

    Health at Every Size is a personal health practice as well as paradigm for healthcare that says:

    Knowing that health is multi-dimensional, not an obligation, not entirely within our control, not a barometer of worthiness, and not guaranteed under any circumstances…
    Knowing that how highly people prioritize their health and the path that they choose to get there are intensely personal decisions…
    Knowing that those decisions can be limited by things including access and oppression…
    The pursuit of better odds for health should focus on behaviors rather than the manipulation of body size.

    Ragen Chastain, https://ironfatblog.wordpress.com/faqs/

  4. Van a családban egy amerikai nő, ötvenes, nagymama, menopauzán túl. Mikor tavaly Magyarországra jött, folyton gyalog akart menni mindenhova, volt a telóján lépésszámláló, figyelte is, lihegésen túl is jött velünk mindenhova. Utólag derült ki, hogy az előző egy évben hízott meg keményen, mert lábműtéte volt, sokat ült és feküdt, dolgozni is tud otthonról, de már rettentően zavarja a túlsúly (100 kg körül mozgott a 170 centijéhez). Azt mondta, hogy otthon mindenhova kocsival járnak, úgy örül, hogy most szép helyekre gyalog is eljut, végre használja újra a lábát. Szerintem az autózó, gyorskajáló, mindent házhoz rendelő életmód lehúz, altat, befed. Ha valakinek az összes családtagja és barátja ekkora, nem tűnik fel, mekkora gáz van.

    Iszonyú komoly porcproblémák vannak 20 kg túlsúly felett, megterheli a gerincet is, nem kell ehhez orvosi diploma, hogy rájöjjünk. Nekem egy tízes feleslegem van, nagyon komolyan érzem, hogy le vagyok lassulva, két hónapja fáj a kopott porc a bal térdemben, és tudom, ha nem csinálok valamit ellene, jön a többi, nem fogok tudni még bringára sem ülni. Beüzemeltem a súlyzókat itthon, ahhoz nem kell most térd…

    • Ja, és van a családban egy fiatal lány is, ő akkor hízott meg nagyon, mikor megkapta a HPV elleni oltást. Dokumentálható, hogy akkor ugrott fel rá 10 kg, aztán 20, most húszévesen kb 30 kg feleslege van. Endokrinológushoz kéne mennie, de nem megy. És a testszaga sem kellemes közelről, bármit is csinál nyáron…

      • Itt is az. Csak a csóróknak nincs. Van egy kommentelő, makacsul ezzel gúnyol, hogy hehe, nekem nem telik autóra, ezért “támadom” az autózást. Miközben valószínűleg ő kockult az autózásba lustán, normatívan. Ilyet még nem látott.

        Én úgy tudok örülni ennek. Nem csak a bringázásnak, a vonatnak is. Felemelő, hogy négyen lejöttünk Füredre ezernégyszáz forintból, háztól házig két és fél óra alatt.

      • Meg borzasztó sokat dolgoznak. Európai ésszel felfoghatatlan, hogy nincs szabadnapod, csak mondjuk havonta egy-kettő. És valahol, innen nézve érthető a kényelem és komfort elvárása, mert nincs idő felkutatni, felhajtani mást, és ennyi meló után a kikapcsolódás instant kell legyen, minden ami melósabb, taszító. Másrészt megértem, hogy úgy érzik, ennyi munkáért jár, mondjuk a jó, benzinzabáló autó.

    • Pontosan. És az a fura, hogy teljesen elcsúsztak a fogalmaik: ők a teljesen normális, visszafogott-pont jó kalóriájú, jövő-menő-edző-házimunkát maga végző-nem gépesített életmódot érzékelik diétának, szenvedésnek, éhezésnek és nem értik, hogy ez nem egy kampány, nem lehet visszatérni a donutzabáláshoz utána, ebből jön “a diéták az emberek 95 százalékánál nem működnek” –azért nem működik, mert leállnak, abbahagyják (bármi is volt az), visszacsúsznak.

      Ez az egyik ok, amiért ennyire alapprobléma az elhízás.
      A többi:
      mohó iparágak (diéta, fitnesz, média, életmód, élelmiszer, gyógyszer, eü), az éle,lmiszeripar és vendéglátás ezen belül külön rámegy a tudatmódosító, jóljárós reklámozásra és függőségek kialakítására, egészen ördögi módszerekkel
      a kövér ember jó üzlet, jobb, mint a fogyasztásra nemet mondó egészséges, aki megoldja és nincs problémája
      abból lehet pénzt keresni, ha az emberek kétségbeesettek valamilyen problémájuk miatt
      teljes tévedés atekintetben, hogy mi egészséges (gabona! kukoricaolaj! alacsony zsír! minden édes, minden pancsolt, és amit ritkán említünk: sok a GMO)
      autózás mint norma, nem gyalogolnak
      előre csomagolt, feldolgozott ételek, nincs piac, kiskert, szeddmagad, húsállattartás
      kulturális minták, család és sok generációs hagyomány elhízni

      Mi ezeket szedtük össze több beszélgetésben. Szerintetek mi még?

      • Szerintem, sok helyen, a déli államokban, ahol olyan nagyon sok a kövér ember, az éghajlat. Az év jelentős részében iszonyú meleg van, egyszerűen kibírhatatlan kint lenni. A természet egyébként sokkal veszélyesebb, nem ilyen szelíd a növény és állatvilág, mint itt. (Erről tudnék még mesélni, phűű. Attól függ persze, hogy hol laksz, de nem olyan egyértelmű ám, hogy jó ötlet kint bóklászni.)
        A másik, hogy én mindig úgy éreztem, de ez csak ilyen szubjektív, kicsit butaság is, hogy annyira nagy a hely: nagy helyen nagyok az emberek is. Szóval, hogy a zsúfolt Európához, a kis lakásokhoz, apró boltokhoz, kávézókhoz képest, minden olyan nagy, széles. Szélesebbek az utak, nagyobbak az autók (tényleg!), sokkal nagyobbak az egy főre jutó lakónégyzetméterek is (persze nem New Yorkan). Nagy komplexumok vannak, hatalmas, kampusz-szerű iskolák már a kicsiknek is, plázák, mozik (szélesebb székekkel, mint itthon és nagyobbak a kajaadagok is), a sportközpontok is jóóó nagyok. Jó, nyilván ez nem oka a kövérségnek, csak nekem mindig ez jut eszembe, ha előidézem az amerikai emlékeimet. Széles utak, kövér emberek.
        Egyébként én Texasban voltam kicsit hosszabb ideig, pont ott Houston környékén, ahol USA viszonylatában is az egyik legkövérebb a nép, de én egy kedves értelmiségi (rokon) családnál laktam és sem ők, sem a barátaik, kollégáik, egyetemi ismerők és egyéb rokonok (jó sok emberrel találkoztam) nem voltak kövérek. És van farmer’s market meg szeddmagad is, csak annyira olcsó a szar minőségű kaja a szupermarketben, ami éjjel-nappal nyitva, meg a junk food, amit ráadásul eléd raknak és mosogatnod sem kell, hogy az emberek nagyrésze a könnyebb ellenállás felé mozdul és nem töri magát, hogy odaérjen a farmer’s marketra. Ja, lehet csinálni kiskertet is, még ott, a nagy melegben is (a vendéglátóimnak is volt), hely lenne rá rengeteg, csak erre is az igaz, amit fentebb írtam, macerás ez ahhoz képest, hogy megveheted az olcsó szart.
        Én azt láttam, hogy Amerika rettenetesen heterogén, ez tényleg több ország, több kultúra egymáson. És teljesen, de teljesen más az egyik fele, mint a másik. Én rengeteg jó dolgot láttam ott. Ami nagyon tetszett, az egyfajta “felnőttség” volt, amit én elismerek, hogy esetleg tényleg csak keveseknek való, hogy nagy az ember felelőssége, nem bábáskodik felette senki, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Sokkal kevésbé szólnak bele az életedbe. Igen, ez azt is jelenti, hogy az állami szociális háló sem olyan erős.

      • Köszi az érdekes adalékokat! Tudom, hogy többféle, tudom, hogy a láttatás érdekében gyakran sztereotip vagyok, Shrivertől és más amerikai szerzőktől, meg a netről veszem a képzeteimet, amelyek nyilván csak az egész vegyes kép részletei. És nyilván ott is van ellenzék, kiskertben termesztő, farmer, böjtölő, plaeós, ketogén (Peter Attia a maga intellektuális különállásával amúgy kanadai).

    • Sok alacsony intenzitású kardió és icipici kajamegnyesés, borozásabbahagyás (?) a válasz a tízes kíméletes elvesztésére.

      Én azon filózom, hiába izom a súly, az is terheli az ízületeket, főleg ahányszor becsapódom squash, ugrabugra, futás közben.

      • Ami a legtutibb módszer, az most idén nem sikerült a könyöksérülésem miatt (szabadtéri fitnessgépen rosszul fordult a könyök – a szándék megvolt:)))), pedig két éve brutál módon robbantotta le rólam a hájat: egyhetes evezőtúra. Öt napig ültem egy kenuban a Dunán, nem csak csorogtunk, naponta kétszer ettünk, este mindig bográcsban főtt valamit, volt sör is, de csak mértékkel. A friss levegő, a mozgás, úsztunk is minden nap, meg a nasi lenullázása két mérettel tett kisebbé. És lehet, hogy a napi 8-9 óra alvás is jól jött.
        Most a túrázás jönne, ha nem vacakolna a térdem. De jön is!

        Szerintem kopott ízületek ellen csak a kímélet jó, be kell látni, hogy szertornászok már nem leszünk. De az alatt meg ami a csövön kifér!

  5. Pár éve beleütköztem egy oldalba: yourfatfriend.com, amit egy igen értelmes, “very fat” queer nő ír a tapasztalatairól. Fogyásról nem ír, de említi a serdülőkori válságait, szenvedéseit a fogyni akarás miatt. Ír a megkülönböztetésről a repülőn, ahol bele se fér az ülésbe, hogy 10 évig nem ment orvoshoz, mert minden panaszára az volt az első válasz, hogy fogyjon le, ír a megfeneklett emberi kapcsolatairól. Az ember részvétet érez, de valamiféle ellenszenvet is: hogy ha ilyen keserves, hisz tényleg az lehet, akkor miért ilyen? Hibáztatható ezért? Dehogy, hiszen ő három éves korában már kövér volt. Nagyon nehéz ez. Ötven-hatvan éve itt Európában, különösen mifelénk kevés volt a kövér ember, mindig megvetéssel, egy kis irígységgel nézték őket, mert ugye másnak nem ment olyan jól, hogy sokat ehessen. Most ennek a visszahatása is talán, hogy annyit eszünk? Vagy a kövérség csak egy betegség egyik tünete? – Ma egy irodaház ebédlőjében ettem, látom a szomszéd asztalnál a középkorú, nagyon túlsúlyos nőt, ahogy a kicsi adag levest és a cukros-habos máglyarakást eszi, elmélyülten beszélgetve az asztaltársaival, szóval nem vigaszevés volt ez. De miért ezt választotta? Délután a kis könyvtárban a 30 körüli, nem kövér könyvtárosnő átveszi a könyveimet és egy perc türelmet kér, csak be kell kapnia azt a töltött csokiszeletet, mert remeg a keze. Nem mernék ehhez Bandinéni-megjegyzést fűzni, csak annyit, hogy persze, tessék, ráérek, de megsajnáltam.

    • Biztos, hogy szerepet játszik az is a testideálban, hogy ma már a többség nem kell, hogy èhezzen. Nem vèletlenül számitottak a rubensi idomok kivànatosnak korábban. A lebarnultsággal is hasonlóan alakult a divat: amig az barnult le, aki a földeken dolgozott, addig az arisztokratikus fehér bör volt a menö.

    • “kevés volt a kövér ember, mindig megvetéssel, egy kis irígységgel nézték őket, mert ugye másnak nem ment olyan jól, hogy sokat ehessen.” Ó, igen, ez a paraszti világból jön, a gazgad paraszt sonkát eszik, nem ő túrja a földet, jólétindikátor, rangot ad, lásd még a kövér kisbírót (de akár a csupa kövér, vidéki fideszes oligarchákat és potentátokat is, ahogy reagálnak a zemberek elvárásaira, “megemberesedtek”, már Lázár János is). De szépnek, szexinek szerintem a szétfolyós kövérséget soha nem tartották sehol, a Rubens meg willendorfi érvelés bullshit, előbbionél: ecce középosztálybeli átlagnő, utóbbi extrém különleges, fétisszerű, elrajzolt jelkép.
      A 19-20. századi európai polgárságban a középkorú nők elhízása már egy ilyen “sajnos, a korral jár” fajta, sajnálatos állapot volt, és nagyban kapcsolódott a traumatizált szexhez.

      • Dr G mondta, hogy az ő asztalán kövér öreg nem fekszik. A kövérek nem érik meg az igazán öreg kort.

    • A könyvtáros lány lehet, hogy cukros, vagy csak szimplán nagyon éhes. Bár nekem már ez is intő jel. Kizárólag akkor fordult elő velem a remegős éhség, ha este jól bezabáltam valami csupa szénhidrátos kaját. Mióta low-carb vagyok ilyen soha nincs.

      • tárgyilagos: igen, egyértelmű volt, hogy a csinos, fiatal nő kézremegése betegségtünet, és azt a cukor csillapította, és ő is ezt kommunikálta. Intő jel, ez az, ezért sajnáltam. Persze, mit tudhatok én róla? Lehet, hogy súlyosan cukorbeteg. Ismerek olyanokat, akik úgymond, nem cukorbetegek, mégis szükségük van cukorlöketre, úgy érzik. Azért foglalkoztat a téma, mert két közeli, idős hozzátartozómnak is “határérték körül van a vércukra”, egyikük nagyjából lemondott a cukorról, a másik desszertezik rendesen a reggeli cukros kávé és a fehér kenyér mellett. Nem merek szólni, csak hangsúlyosan hárítom a levestésztát meg a smarnit, amit régen én is szerettem. – “Én háborús gyerek vagyok, nekem semmi se lehet elég édes” – mondta 1937-ben született hozzátartozóm, aki mindig túlsúlyos, majd elhízott volt és meghalt 64. életévében.

  6. Biztosan vannak olyan emberek, akik úgy születtek, hogy… De azért a többség nem úgy születik, sokan bőven megdolgoznak azért a túlsúlyért. Azokat sajnálom, akik nem tehetnek róla. De akik igen…
    Az sem sarkall nagyobb empátiára amit a kommentekben olvastam. Némelyik szabályosan soványgyűlölő, egyenesen fröcsögő. Mi az, hogy ha egy sovány nővel mutatkozol akkor megsérted a (“normális” alakú) kövéreket? Meg pedofil, meg homokos… omg.
    Na meg hogy semmi haszna a fogyásnak. Na persze. Magukat becsaphatják egy ideig.

    • Az örökletes túlsúlyhajlam is életmóddal lobbantható be, a hajlam pedig éppenséggel azt jelenti, hogy nekik sokkal jobban oda kell figyelni a hízásra. Amúgy a zsírlerakódás mértékénél (ami inkább kalóriakérdés) jobban öröklődik az eloszlás a testen. Édesíz-függőséget, táplálkozási rendellenességet életmóddal szerzünk. Ételérzékenységet és felszívódási zavart lehet még örökölni.
      Van még a “de ő betegség, gyógyszer miatt hízott meg, nem tehet róla” eset, de amikor az illtő már (fiatalon, betegségre vagy fogamzás ellen) gyógyszereket szed, az már egy elrontott állapot, itt is az életmód az, amivel szerezték, és az életmód az is, amivel javíthat rajta, tényleg nettó kifogás ez is.
      Én pont a pajzsmirigyemet visszafogó gyógyszer mellett és miatt kezdtem napi rendszerességgel sportolni 2014 őszén, hogy ne hízzak rá az addigiakra. A vége teljesen okés pajzsmirigy lett, és mínusz tizennyolc kiló. Azóta is minden nap sportolok, vagy mondjuk 30 napból 25-ször. Ez fontos, különben én is visszahíztam volna.

    • A sokat emlegetett genetika (lám, a szülei is…) nem más, mint az átörökített életmód, rossz szokások, autóval hurcolás két sarokra, folyamatos etetés és kajaközpontúság, rossz kaják választása.

      • A genetika… Mint az ismerősöm, aki szabályosan hizlalja a lányát, hogy azt mondhassa, tessék, a mi családunkban a nők ilyenek, azért vagyok én is ilyen. Nem attól, hogy egész nap eszem, és nehezemre esik odamenni a tőlem 10 méterre levőhöz, inkább felhívom. (Pedig az ő anyja egyáltalán nem kövér.)

  7. Ikrek és elhízás
    https://geneticliteracyproject.org/2017/12/08/identical-twins-overweight-not-identically-obese/
    Oprah foglalkozott ennek az iker-tagnak a történetével.
    https://www.huffingtonpost.com/2014/02/20/twin-oprah-where-are-they_n_4816989.html

    Ez egy híres kutatás:
    https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10454109

    A lényeg:

    The overweight co-twins had higher disinhibition scores (P = 0.007) and hunger scores (P = 0.005) in the 3-Factor Eating Questionnaire than their lean co-twins. Among women the mean daily energy intake was higher in the overweight twins than in their lean co-twins. (…)
    Difficulty in controlling eating in both sexes and high energy intake in women were related to overweight, independent of genetic background. Smoking explained the BMI difference among smoking discordant pairs. It is probable that individual twin pairs had different reasons behind the variation in weight gain resulting in non-significant intrapair differences in single obesity-promoting factors. Difference in living conditions (e.g. family-and work-related factors) may have promoted different living habits, especially eating behaviour, and may have led to different weight gain in identical twins.”
    Ez tök világos.

  8. Nekem hirtelen Kornbluth “The Marching Morons”-ja ugrott be erről.
    Amikor azt írja, hogy az egyetemeken gépírásra adnak diplomát.
    Csak ott szellemi szint, itt meg állóképesség.

  9. Megkérdezte valaki nemrég, miért foglalkoztat engem mások kövérsége, magyarázatai, miért nem elég nekem, hogy én odafigyelek, sportolok, jól vagyok. A téma amúgy sem lehet magánügy, hiszen a blog révén az életem személyesebb részletei is hatnak, a gyerekvállalástól a nemautózáson és az edzésen át kultúrafogyasztásig, tehát nem csak magánember vagyok.

    De nem kerülöm meg a kérdést, túl azon, hogy újságíró vagyok, sok minden érdekel, ami nem az én életem, bevallom: igen, van ebben személyes. Utálom az esélyt, hogy meghízhatok, a saját egykori és esetleg leendő kövérségemet is, azt, hogy én is majdnem ott tartottam, hogy száz kilósan gyártom a kifogásokat és gyűlölködöm, és milyen szemét és felszínes az, akinek ez nem tetszik. Én is belecsúsztam kis híján az önáltatásba, és mennyire szar lenne úgy.

    Nehéz meló volt, amit ehelyett választottam, sok tudatosság van a jelen testkompozíciómban, sporteredményeimben. Nem tagadom: elismerést várok érte, ezért önigazolok is, hogy az a másik viszont milyen szar, önáltató, korlátozó állapot. Önigazolás, kinek van igaza vita, de attól még igaz. Rettentő rondának, nehézkesnek látom a hájat és az elhízott testet, egyre inkább, már-már érinthetetlennek, ezt nevezik fatphobiának, vállalom. A gyerekek elhízását egyenesen sírnivalónak, az egy bántalmazási forma, nagyon megszívják.

    Nem értem, amolyan józan paraszti ésszel sem, hogy nőtársaim mit műkörmöznek-öltözködnek-sminkelnek ennyit, miért nem a nettó testre találnak megoldást. Láttam egy-egy tragédiát is, szívinfarktust (és tagadást: nem, az nem az volt, semmi köze az elhízáshoz)… halált is, műhibát gyomorműtét kapcsán. Ha megmagyarázzák, hogy ez nem is az, ha tagadják a tényeket, meg “korral jár”, attól iszonyú ideges vagyok, nem kedveli a maszatolást az elvi énem.

    A törvényszerű tendencia, ahogy lassan mindenki feladja, nem tetszik, az elhízott gyerekek megdöbbentenek. Fiatal, sportos emberek is csúsznak bele az önelhanyagolásba, túlevésbe, iszogatásba, kényelmeskedésbe. Van még a szülés mint felmentés minden alól, akkor már nem kell jól kinézni, meg van fogva a pasi (előtte meg túltolják a témát).

    Fürge, vékony mindhárom gyerekem, gond nélkül, boldogan rohangálnak, mint a majom, azonnal a fa ettején, ezt mámorító látni, gyönyörűnek, romlatlannak és boldognak érzékelem őket, és nem is azért, mert ebben sok meló meg odafigyelés van (járattam őket edzeni, szuperegészséges a kaja, ez nem igaz amúgy), hanem mert elkerültük a taposóaknákat. A gyerekeimnek sem előnyük származik a fittségből (ez relatív előny), hanem elkerülik a hátrányokat. Ez volna a normál, természetes állapot. És igen, valóban bizonyítéknak tekintem őket, bármilyen visszás, önigazolós is ez, hogy néhány dologban (nemautóuzás, szoptatás, nagy tér, sok mozgás, kevés kütyü, futóversenyek, kaja nem központi téma) jól döntöttem. Aki jól indul ebben az értelemben, és nem is csúszik bele a modellkedős-önsanyargatós témába (!), az lehet fesztelen, önfeledt, nem kell szorongania. A lányom nem kényszerül arra, hogy szeretetért cserébe, szeretetéhesen majd minden béna kihasználós faszi közeledésének örüljön, higgyen. Nekem vannak ilyen sztorijaim, nyálcsorgató, alkesz költők és más méltatlanok. Ő válogathat, nem kompenzál, nem kompromisszumos a dolog.

    Most mit tagadjam, ez van. Ha valami jó, ha valamibe melót teszünk, és sikerül, annak örülünk. Ha meg a nem-jó gyakorlatot követők kezdenek ki, kérdőjeleznek meg engem, vagy uralják a beszédmódokat, és kisebbség vagyok, akkor plusz elégtétel, hogy nézzük már meg, ki hol tart. Látom a sok pózolást, pótcselekvést, csiricsáré-felesztétizált fotót egészen fiatal nőktől is, van egy eklatáns példa, aki próbálta több mindenemre rátenni a kezét, ami nem az ő érdeme – a mélyben a szorongás, hogy nem sportol, elhízott, iszik, csücsörít, nem elég jó nő (a saját mércéje szerint), és már az ovis kislánya is kövér.

    Engem rengeteget ócsároltak nagyon rossz adottságú, állapotú emberek, sunyin-névtelenül is, meg a lorax-típus is kioktatott, és minden teljesítmény, vérkép, jó élmény dupla öröm is emiatt, egy beintés nekik.

  10. Ha valahol kb. többségbe kerülnek az elhízottak, a szinte kizárólag egészségtelen ételeket kedvelők, akik többségben valamilyen krónikus betegséggel küzdenek, akkor ez valahol “normális” vagy legalábbis “elkerülhetetlen” lesz, az ezt mégis elkerülők meg “mázlisták” meg “önsanyargatók” de legalábbis “nem közénk valók”.
    És igen, irtó hamar mintha tömegek felejtenék el, milyen fájdalom-fulladás-rosszullét nélkül elfutni a buszig, ugrani, táncolni, lendületből felemelni. Mintha sokan rá se kondicionálódnak hogy ez úgy önvalójában jó érzés, élmény lehet.

  11. …és igen, volt egy műtétem, sokan erősen meghíznak utána, rettegtem hogy mi van, ha én is. Úgy gondoltam rá, mintha elveszteném a hajam vagy mi. Kétségkívül teszek érte hogy ne, de azért eltűnődtem, elég-e ez.

  12. Ha ez a csaj valóban az Ironman-re készülne, akkor “maguktól” ugrálnának le róla a kilók. Ekkora súllyal nem is egészséges megcsinálni ezt a versenyt, mert teljesen tönkre mehetnek tőle az izületei. Ez egyszerűen magamutogatás és önigazolás. A sovány csajokkal szembeni utálkozás pedig éppen úgy testszégyenítés, mint fordítva. Csak az egyiknél nagyon könnyű rájönni a belső motivációra, az irigységre.
    Genetikai tényezők természetesen vannak. Én pl. totál szerencsés vagyok, mert aránylag kevés energiabefektetéssel el tudom érni, hogy ne legyek kövér. De energiát (=sport, egészséges táplálkozás) így is bele kell fektetnem. Amikor szülés után elhanyagoltam magam, bizony eltorzult a testem. Amikor jönnek a rejtetten irigy beszólások, akkor mindig elmondom, hogy én ezért bizony sokat teszek, hogy így nézzek ki. Ilyenkor mindig nagy szemekkel néznek, mert ahhoz vannak szokva, hogy az emberek a szerencsére, a testalkatra fogják a soványságukat. Néhány embert már sikerült motiválnom a változásra egyébként.

  13. Ez tényleg hátborzongató, ez az öntudatoskodás, hibáskeresés, tábortokba verődés. Nem vitatva, mennyire mohó a diétaipar, és a mohó iparágak túkapásaival szemben mindig a civil csoportosulás a válasz, én lepetézek ettől, hogy mennyire nem értik, hogy nem kenhetik másra, simán gondoskodhatnának magukról módszerek és drága termékek, guruk nélkül is. Amit ők normálisnak hisznek (kontroll nélkül enni, nem mozogni, édességet falni), az beteg, torz, halálos. Vajon sose gondolkodtak el azon, hogy mi más országokban miért nem híznak el ilyen rettenetesen? Ki se tették a lábukat, tévében sem látják?

    • Pedig az ausztrálokat eddig nem ilyennek ismertem meg….már hogy túravezető kéne nekik tömegesen a saját testükhöz vagy személyiségükhöz. Sokan sportolnak, alkalmas rá az ország legnagyobb része, kultusza is van meg elérhető is, és már harminc éve megszokott volt a ma egészségesnek tekinthető ételek garmada – nyers zöldségek, saláták, halak, ilyesmi. Meglepően sok harmonikus testű és egyéniségű barátot ismerek odaát, szóval a “exactly HOW to become self-compassionate..:” – hát ezen felnyerítettem valahol, pedig belegondolva nem vicces.

    • sőt, igazából ha nem az egyének hibája lenne, egyenként, hanem tényleg a mindenki és minden másé, akkor is neki magának kéne gondoskodnia a megoldásról, nem pedig körbe-körbe pislogni. ő szívja meg, ha nem lép.

      • Ragen ezt tagadja. Ő egészséges, elit sportoló, az egészség nem méretfüggő, az a kövérfóbia és kövérellenes bigottság következménye, hogy “ezt mindenki tudja” alapon azt gondoljuk, hogy a kövér = beteg. Beleértve a szintén elfogult orvostudományt is. A diéták pedig nem működnek (nem pedig “annyira erősen vagyok ételfüggő, természetes testemtől eltávolodott állapotomban, hogy semmit nem vagyok képes tenni”).

  14. Hát, vannak különféle formájú, arányú és méretű egészséges testek, én ezt teljes mértékben osztom. De annak ellenére hogy nem vagyok orvos, erős meggyőződésem, hogy Ragené nem tartozik ebbe a csoportba. De mint tudjuk, a 21. század a “saját tények” korszaka.

    • Nekem van olyan ismerősöm, aki 80 kg tiszta izom. Nő, negyvenéves, világ életében vastag volt, erős csontú, izmos. Egy időben víz alatti hoki edző volt, hobbiból. Hihetetlen erőnléte van, hája meg szinte semmi.

  15. Erről a témáról ő jutott eszembe.
    https://pluszminuszszaz.blog.hu/2018/04/18/aroo_977
    Nem akarom bántani, mert ő nem bizonygatja, hogy kövérnek lenni jó (sőt fogyni akar) és milyen szuper a teljesítménye. De fura érzésem volt, mikor olvastam, mert basszus mi, akik egy ilyenen indulunk, kőkeményen edzünk, és értem én, hogy akadályfutó verseny, de azért mégiscsak futóverseny! Végigsétálni és átmenni az akadályokon számomra nem ugyanaz a teljesítmény. Nekem eszembe sem jut, hogy elinduljak akár egy félmaratonon is, amikor max. 12 km, amit végig tudok FUTNI. Ha belesétálnék, számomra már kudarc lenne, még ha nem is zárnának ki a versenyből emiatt. Nem tudom… lehet, hogy hülyeség vele párhuzamot vonni, csak nekem valahogy csipog az igazságérzet-jelzőm, hogy aki végigfutja/küzdi (anélkül, hogy a barátai áttuszkolnák egy akadályon), és ő ugyanúgy megkapják a finisher érmet. 🙂

    • Igen, pontosan. Nekem is visszás, hogy valaki azért ünnepelteti magát, mert ő egy annak-ellenére sportoló, mert neki “nehezebb” (kövér). Ez nem sport, sajnos, és igenis sérülésveszélyes, most olvastam végig Ragen maine-i maratonbeszámolóját, szétment a bokája, szalagszakadása lett. Amúgy Európában elképzelhetetlen, hogy a kövérek miatt/nekik gyalogló verziót is rendezzenek egy maratonon, hogy együtt menjenek a futókkal, külön rajtszámfajtával és szintidővel, ez amerikai devalválódás, és hamis reményt kelt sokakban: “nekem is menne, mehetne”, illetve: “én nem futok, de nem is nehéz az, ha ő megcsinálta”. Fura, hogy valaki évek óta készül és nem fejlődik, aztán a beszámolóban magyarázkodik.

    • Érdekes és motiváló a fickó, tényleg küzd, el meri mesélni a kövérség valóságát. Ragen felosztása szerint ő a jó kövér, aki olyan akar lenni, mint a vékonyak, tehát megbocsátjuk az állapotát, a szenvedése kell nekünk, intő példa és méltó büntetés. Mi ugye (még mindig Ragen szerint), azokkal a kövérekkel nem tudunk mit kezdeni, akik köszönik, jól vannak úgy, nem lehet őket lenézni, nem kérnek segítséget, elégedettek, sőt, fittek.

      De Ragen világában nincs válasz ennek a srácnak a helyzetére. Arra, ha valaki mondjuk 110 kilósan vagy fiatalon még okés a kövérséggel, akár beáll a FA mozgalomba is, majd elkezd szenvedni a hájtól, vagy valami jel érkezik az életébe, és nekiáll, és lefogy. Őt nem biztatják, nem támogatják a fogyásban, nem értenek egyet a céljaival, tagadják, hogy szenvedett (a stigma a szenvedés, azt meg a társadalom csinálja velük). Akkor ő áruló, vagy gyenge, aki engedett az elvárásoknak, nem tudom.

      Kicsiben, de én is így jártam, elképesztően sok dundi és eltűnő olvasó volt a blog történetében, sokan itt önigazoltak, esetleg meg is írták, hogy na, ezt már nem bírják, őket ez nem érdekli, ellendrukkerkedtek, vádaskodtak.

      • Erről megint a társadalmi szinten megjelenő szándékos vakság jutott eszembe. Minden adat hozzáférhető, vannak kutatások, tudományos eredmények, de az ember nem és nem akarja belátni, hogy máshogy lenne jó.

      • Nem nézi ezt akkor, nem törődik vele. Olvasd el a történetét, a depressziós, tehetetlen gödör legmélyén volt azzal a 220 kilóval. Nem mindenki teljes spektrumú, racionális, felelős élete minden szakaszában. Sokan meghíztunk, én extrém Basedow (pörgő pajzsmirigy) mellett is tudtam. Ha nincs gyereked, még fokozottabb a veszély az önkárosításra.

  16. Elolvastam közben Ragen beszámolóját a második, Guiness-rekordnak szánt maine-beli maratonról (ironfatblog.wordpress.com), és hát mindennel ki van ő bélelve, segítők, előkészületek, zene, mantra, felszerelés, dokumentáció, egyvalami nem megy, és az a futás (haladás). De azért ünnepelteti magát, és megmutatja az amerikai pozitív gondolkodás minden visszásságát.

    Áhh, ez nagyon nem az én világom, de az a baj, hogy Ragen világában, eszméi és ügye kontextusában sem képvisel vagy bizonyít semmit. Nem működik, nem lehet követni a példát, nem is érdemes. Hiszen ha ennyi állítólagos edzéssel ő ennyire képes csak, akkor ez nem motiváló. És nem szabad kimondani, hogy Ragen, te nem egy slow athlete vagy, a te teljesítményed egyetlen akadálya a súlyod, ezt nem lehet bírni tüdővel, szívvel, keringéssel. Nem tudsz parádézni az eredményekkel, amíg nem alkalmas a tested a sportra.

    • Elolvastam a rekordállításról szóló beszámolóját….megrázta az a felismerés, hogy nem teljesen lapos a pálya, “pedig azt írták, hogy nincs szintkülönbség”, és hogy ő csak lapos terepen edzett… hogyan lehet azt képzelni, hogy lehet úgy edzeni egy maratonra, még ha csak gyalogol is, hogy nem próbálkozik emelkedőkkel is??? Az egészben az a borzasztó tényleg, hogy reális célok korrekt felkészüléssel való korrekt teljesítése helyett neki a hájp kell, a “legkövérebb maratonista” akat lenni, nem egy a “közepesen elhízott, ám kellőképpen fitt, középmezőnyben végző amatőr nordic walker” látok ilyet itt sokat, 60 felett is, nem a vékonyság mítosza miatt csinálják, hanem tényleg a fittségről szól, Ragen se lenne már 130 kg, ha ilyesmit csinálna komolyan, hanem mondjuk csak 95, csak akkor nem lenne címlapsztori, meg nem árulhatna 25 dollárért instant önelfogadási kurzusokat a blogján, mert olvasná mondjuk100-200 ember.

      • Mindig van egy csomó kifogás.
        És a szelfiket (csak arc, közelről, úszószemüveg/bukósisak stb.) hamisította. Vagyis egyszerre készültek, valójában nem sportolt ott/annyit/rendszeresen. És amennyi esze van, egyszerre is tette föl.
        Egyébként nagyon jól ír, megkapó, angol nyelvű anyagként is érdekes.

  17. Ezt külön posztmak szántam, illetve eredetileg ezzel indult volna a ragenes, de nem ér annyit. Tess Hollidayhez hasonló, de semmilyen tekintetben nem modellszerű lány:
    Kasmírról, a pakisztáni-indiai-kínai vita tűzfészkéről, az ottani civil áldozatokról olvastam épp.

    Aztán meg, mert ilyen az internet, ezt:

    View this post on Instagram

    I find it ironic that I’ve taken photos in swimsuits all over the world and the one place I was told to cover up was Las Vegas. Sure, thin girls in thongs and pasties are A OK but a plus girl in a full coverage suit, trying to take an epic editorial shot- now that’s just too much. Jokes on them though, I’d already gotten the perfect photo. They can’t erase this happened. I’m learning as I push myself to do more editorial type concepts, the push back is greater. But that’s why I push. It’s more than just a girl in the city of sin in a bikini, It’s a statement. We will be seen. We’re not hiding anymore. And we’re going to wear whatever we want, wherever we want. Not just in Vegas. EVERYWHERE. Change is coming; the question is are you going to stand in the way or help us push through? Bikini by @curvybeach #lasvegas #plussize #fashion #bodypositive #confidence #idowhatiwant 📸 @larabellenewyork

    A post shared by Glitter (@glitterandlazers) on

    Ingerült lettem.

    Mindenetek megvan, élhetnétek békében, és tönkreteszitek magatokat, majd elfogadást követeltek, azt próbáljátok kicsikarni az embertársaitokból, hogy ez vagány, szép, menő?

    Egyébként Anna O’Brien, a fent látható nő becsületesebb, mint az agyonretusált, mindig feszesnek tűnő Ashley Graham. Ő aztán megmutatja, hogy néz ki a fölösleg valójában. Még csak különösebb nagyifazon alá sem rejti.

    Nem arról van szó, hogy a plus size divatblogger máshol van a Maslow-piramisban, mint a kilőtt szemű, vétlen (még csak nem is tüntető) tizenkilenc éves kasmíri fiú, akinek a húgait eladták feleségnek, hanem arról, hogy nincs a piramisban sehol. Kívül lebeg. Alatta van a pincében. Aláásta, lerombolta, értelmetlenné teszi a piramist, egyszerre nem elérve a legalját és követelve a csúcsát. A piramis persze, ma már tudjuk, leegyszerűsítő, több szempontból problémás modell. De mégis.

    Ennek a Las Vegas-i esetnek a nyomán megkereste őt a német RTL, és felkérte egy bikinis fotózásra, amelyhez ő válasszon helyszínt, és figyelték az arra járók reakcióit.

    Anna azt mondta, fitisizálták a testét, csak egy testet láttak benne, és nem törődtek az érzéseivel.

    http://www.dailymail.co.uk/femail/article-5917977/Plus-size-blogger-Anna-OBrien-says-fetishized-posing-bikini-Times-Square.html

      • Mesél.
        Ő egy hiteles valaki, soha nem dicsekedett sportteljesítménnyel (de azért lehet látni jógás pozíciókban), nincs ideológiája. Leszarja a vékonyságkultuszt, de nem magyarázza meg, Ragennel ellentétben sokat bjutizik. Megvan a maga rajongói tábora, hajrá. Nem okés vele sem igazolni a kövérséget, de nekem ő egy szín a palettán. Ragent nem azért kezdték ki, mert kövér és aktivista, vagy nemet mond a szépségelvárásra, hanem mert csúsztat, téves dolgokat hirdet, nem létező teljesítménnyel dicsekszik és irreális célokkal ámítja magát és a közönségét.

  18. Elképesztő, ahogy Ragennek mindig van valami baja a sportolástól, és ragaszkodik hozzá, hogy igenis egészséges és sportra alkalmas ő így is. Illetve nem emlékszem, hogy ezt írtam-e már. De folyton edz, ami elég korlátozott dolgokat jelent, hosszú futás pl. pár kilométer, ami szarul megy, mert (kifogások). Elindul bringázni, de baja van az üléssel, sajnos. Mindig minden le van csapva, elhalasztva, megspórolva. Több év edzővel edzés után, rendszeres edzések közepette nem képes egy 5 kilométert egy óra alatt “lefutni”, de azért maraton és triatlon. Tényleg döbbenet.

  19. Aki azt állítja, hogy a kövérség nem ellentétes az egészséggel, az még sose látta frissen vágott hízlalt baromfi vagy sertés hasüregét, a beleket szegélyező és kipárnázó sárgásfehér zsírréteggel, a szíven és más belső szerveken a zsírkoszorúval. A régi szakácskönyvekben a liba, kacsa bélhájának a felhasználására is adnak tanácsot, hogy gondos áztatás után külön kell kiolvasztani, mert “bélszaga” van, de így is tetemes mennyiségű zsír lesz belőle. (Ugyanilyen az emberé is, ha meghízik, mondani se kell, sajnos. Bocs, ha valakinek ez undorító így olvasni is, de ez a valóság – nekem meg evidencia, elégszer láttam a vasárnapi ebéd készültekor.)

  20. Franciaországban alacsony az elhízási arány. Ez statisztikai adat, de látom is most már, évek óta, amikor nyáron hazamegyünk, feltünően több az elhízott, és főleg a fiatal lány. Pedig itt is esznek szénhidrátot, croissant, baguette, sütik is vannak. Viszont az olaj kevesebb, sok a párolt zöldség, grillhús. Kisebbek az adagok, az alkohol minőségi, ezért kevesebbet isznak belőle, a francia bor nem berúgásra való. De lehet, hogy inkább a mozgáson múlik, a sport természetes, minden korosztálynak. A parkok, focipályák tele vannak, az utóbbi főleg a külvárosban (meg is nyertük a vébét :). Találtam olyan edzőtermet, ami alapítványként működik szociális céllal, mindenki annyi tagdíjat fizet, amennyit tud.
    Nem tudom magamévá tenni a plus size ideológiát, a túlsúlyom összefügg a depressziómmal. Körberúzsozhatnám, de akkor is így van.
    A Cosmopolitan Tess Holliday-jel akar bátor lenni?? Mikor lesz a címlapon 60 feletti nő, végtaghiányos nő, hajléktalan nő, vagy olyan indiai/pakisztáni nő, akinek az arcát leöntötték savval, mert kikosarazta a kérőjét? Októberben történelmet írnak Tess-szel, januárban meg majd megint lesz egy jó kis cikk arról, hogy a karácsonyi nassolás következményét hogyan tüntessük el minél gyorsabban.

    A New Orleansi képeslap meglepett és nagyon jól esett! 🙂

    • Hogy sarkos legyek, a franciak amugy szerintem a vaj miatt vannak jobb allapotban 😀 Van is egy ilyen jelenseg, hogy francia paradoxon, azaz a franciak annak ellenere egeszsegesebbnek tunnek (lehet, hogy inkabb tuntek mar csak), illetve kevesbe sujtjak oket pld. a sziv- es errendszeri betegsegek, tehat annak ellenere, hogy sokkal tobb telitett zsirt fogyasztanak, ld. a hagyomanyos francia konyha egyik alapja a vaj, vagy eppen zsiros sajtok, de akar az is, hogy nem a szinhus (volt) az etalon, illetve nem feltek a voros hustol. Erre mondom en azt, hogy nem annak ellenere, hanem eppen azert. Egyebkent tenyleg sokkal tobb zoldseg, gyumolcs, frissek … mindig dobbenek Magyarorszagon, hogy zoldsegfronton alig-alig tudnak kilepni a paradicsom-paprika-krumpli-hagyma korbol a boltokban, ha mar cukkini van, az egy csoda, illetve meg a jobb vendeglatohelyeken is mar a csucsok csucsa, ha ceklahoz vagy mangoldhoz nyul a sef … Visszaterve a francia paradoxonra szerintem ennek resze az is, hogy sokkal tobb probiotikus etelt fogyasztanak, fogyasztottak, ld. valodi sajtok, nyers tej alapon, hagyomanyos erlelessel es megint csak a zsir: nem folozik le elotte a tejet, ld. teljes joghurtok, zsiros sajtok, tejszin. Aztan meg a sokkal nagyobb aranyu halfogyasztas is kozrehato tenyezo. Es hat kb. feleannyi cukrot esznek, mint a amerikaiak es azt is kisebb aranyban fruktozkent.
      Mondjuk tapasztalatom szerint ezek az ugymond hagyomanyos franciasagu etelek es alapanyagok konnyebben es nagyobb aranyban elerhetok videken, de mondjuk pont Parizzsal nincs tapasztalatom ezugyben. Szinten eros francias (kulturalisan francia, nem feltetlenul csak Franciaorszag) tapasztalat, hogy elegge tarsadalmi statuszfuggo az elhizas, ugy eszleltem, hogy minel bevandorlobb es alacsonyabb jovedelmi szintu egy csalad annal kevesbe/nehezebben jut hozza vagy jut hozza el pont a francia paradoxonert felelos elelmiszerek sora.
      Persze sokan megkerdojeleztek a francia paradoxont egyebek kozott azzal, hogy a francia hatosagok bizonyara maskepp mernek betegseget, rogzitenek adatot stb.

      De ugyanigy lehet spanyol paradoxon, meg inuit meg mittomen paradoxon ezzel az erovel.
      Bar egyre kevesbe mai viszonyok kozott, amikor is egyre inkabb nehezitett ezeken a helyeken is a nagyvarosokban a hagyomanyos elelmiszerek elerhetosege. De ezzel nem idealizalnam amugy a videket sehol.

      (Magyarorszag kapcsan egyebkent meg az sem utolso szempont, hogy ugy remlik a gabonakkal valamilyen okbol mar a genallomany szintjen is hadilabon allnak a magyarok, ld. kesobb talalkoztak vele pld. az eszaki nepekhez kepest. De ez itt most nyilvan egyszerusitese a problemanak, inkabb csak utalok egy okra.)

      • Ahogy én látom, Franciaországban az ínyencségnek, a minőségnek és a mértékletességnek van kultusza, nem a mennyiségnek, nassnak, össznépi zabálásnak. Kiemelkedő és sokszínű a mezőgazdaság, még mindig jelentős az egyéni vállalkozók, szövetkezetek súlya a nagyvállalatokkal szemben, evidens “hazait” venni, szubvencionálják is, de az átlagember is hajlandó többet költeni (míg a németeknél még a középosztály is reflexből spórol a kaján). Hús, hal, belsőség, változatos, többféle, kis mennyiségű zöldségkörettel, salátával, ez tényleg alap, és valóban nem félnek a zsírtól annyira. Egy átlagos ábécében is van sokféle zöldség, friss konyhakész változatban is, mosva, aprítva, meg egy húsféle, tejtermék, hal, rák stb. A francia határ közelében élek, amióta itt is megjelent a Monoprix, elég szembetűnő a választék eltérése a német átlagtól.

  21. Érdekes és motiváló a pluszminuszszázas fickó, tényleg küzd, és el meri mesélni a kövérség valóságát. Ragen felosztása szerint ő a jó kövér, aki olyan akar lenni, mint a vékonyak, tehát megbocsátjuk az állapotát, a szenvedése kell nekünk, intő példa és méltó büntetés. Mi ugye (még mindig Ragen szerint), azokkal a kövérekkel nem tudunk mit kezdeni, akik köszönik, jól vannak úgy, nem lehet őket lenézni, nem kérnek segítséget, elégedettek, sőt, fittek.

    De Ragen világában nincs válasz ennek a srácnak a helyzetére. Arra, ha valaki mondjuk 110 kilósan vagy fiatalon még okés a kövérséggel, akár beáll a FA mozgalomba is, majd elkezd szenvedni a hájtól, vagy valami jel érkezik az életébe, és nekiáll, és lefogy. Őt nem biztatják, nem támogatják a fogyásban, nem értenek egyet a céljaival, tagadják, hogy szenvedett (a stigma a szenvedés, azt meg a társadalom csinálja velük). Akkor ő áruló, vagy gyenge, aki engedett az elvárásoknak, nem tudom.

    Kicsiben, de én is így jártam, elképesztően sok dundi és eltűnő olvasó volt a blog történetében, sokan itt önigazoltak, esetleg meg is írták, hogy na, ezt már nem bírják, őket ez nem érdekli, ellendrukkerkedtek, vádaskodtak.

  22. Ragennek nem az a tragédiája, hogy hazudós, és nem is az, hogy bebukott az élete többi területén, hanem hogy fejébe vette ezt a HAES dolgot, és ezt kell igazolni mindenképpen. És ettől haudós, és ettől bukik bele.

    Pont mint az alkoholista nagybácsi, aki nem és nem érti, mi a gond, és összvissza hazudik. Nem csak azt tagadja, hogy ő alkoholista, de azt is, hogy az alkoholizmus úgy általában gond. És sosem ejti ki a szót. Kénytelen hazudni, mert annyira szánalmas állapotban van. Nagyon jól leplezi, amikor és ahol kell. és arcpirító módon csinálja a manipulációt.

  23. Ez nagyon kemény. RAgen arról, hogy itt az új év, sokan kezdik most a fogyózást.

    “For Your Dieting Friends – Empathy and Options

    Many of your friends and family are going to start weight loss attempts. They are going to get tons of support and praise for doing that. Most of those people will lose weight short term, they are going to get tons of praise for that (including the kind of praise that lets them know that people were judging their former fat body.) People are allowed to do whatever they want with their bodies, and I don’t want people people suggesting dieting to me, and try not to be a hypocrite, so if people don’t ask me for advice about dieting, I don’t give them advice. I try to just ignore the whole thing unless they bring it up, in which case I use these methods.

    Even though I don’t comment, I’m well aware that almost all of those people are going to gain that weight back,

    kicsit sem kárörvendő

    and that because of all those well meaning pro-weightloss compliments, they’ll now have to deal with failing at their diet (perhaps not for the first time) and knowing exactly what negative views their friends and family think about their fat bodies.

    So I prepare for that by trying to make sure that they know that they are worthy no matter what, by modeling SA and HAES, providing information about Size Acceptance and Health at Every Size in my own social media spaces, and talking about my personal SA and HAES practices in conversations where other people are discussing their diets, so that people know that there are options for loving their bodies, dealing with weight stigma, and choosing a path to health, that don’t have anything to do with their body size, or manipulating it.”

    • Hmmm… miért is kéne bárkinek tőle tanácsot kérni? Nem értem ezt az önhittséget.
      Jó duma, hogy a kövérség “csak” egy stigma. Ajjaj… Jól értem, hogy úgy gondolja, kövéren is lehet tök egészségesen élni? Szerintem ha valaki kövéren nekiáll egészségesen élni, akkor lassan (vagy gyorsan, de) tuti fogyni fog.
      Nem tudom mi ez a SA meg HAES… o.O

      • Akkor figyelj jobban, járj utána, olvasd el ott vagy rövidítésfeloldó oldalakon, én is ezt teszem, elmélyedek és csak utána van véleményem.
        SA Size Acceptance
        FA Fat Acceptance
        HaES Health at Every Size
        CiCo Calories In Calories Out

  24. “Create a mantra that you use whenever you see diet or weight loss junk. My personal mantra is “Hey, That’s Bullshit!” Other people have told me that they use phrases like “Nope, Nope, Nope” or “Hell to the no” You can use whatever works for you. The trick is to say it to yourself (or outloud, whatever works for you) every time you have to deal with weight loss/diet talk (radio commercials, magazines, billboards, food labels, social media, everywhere.)”

      • véletlenül elbambul egy pillanatra, és elbizonytalanodik:
        lehet, hogy mégsem csattan ki?

      • Persze, hogy nem. De azt elhiszem neki, hogy rengeteg küszködés, kudarc után engedte el a témát, egy olyan közegben, amely folyton propagálja, ígéretként és termékként lengeti a népek előtt a fogyást, teljesen tervezetten, érdekből, és nagyon keveseknek sikerül.

        Amit viszont nem kérdez meg senki: hogy a picsába híztunk meg ennyire eredetileg? Mert akkor nem kéne fogyni, jogokat és esélyt követelni, problémázni, vagy nem ennyit. És nem élne meg a diétaipar sem. Más országok polgárai miért nem híztak el ilyen mértéktelenül?

        Igaz, hogy mi magyarok sem állunk jól, de ilyen arányú, magától értetődő, derűs hatalmas pocak nincs Magyarországon, mint ott. Úgy értem, ők a kóros, 100 kilós, 40-es BMI fölötti elhízásban előttünk állnak, nálunk a túlsúly és a sima elhízás a jellemző.

      • az Egyesült Arab Emírségekben, leginkább Dubaiban lett az utóbbi időben az elhízás tömeges jelenség. nekem úgy tűnik, ők tudatosabban szembenéznek a problémával, megoldásokat is keresnek. érdekes lesz megfigyelni, merre változik a tendencia.
        az eleve nem meghízásra a francia nagyon jó példa. Pamela Druckerman könyvében (French Children Don’t Throw Food) olvastam, hogy már egészen fiatal korban mini gourmet képzés folyik, példás intelligenciával felépítve.

    • Nekem az jut eszembe, hogy ha a sok önmeggyőzés és számítógép előtt ücsörgés helyett időnként megnyitna egy táncvideót vagy lemenne gyalog sütit venni, lépcsőn menne fel, mennyivel jobban érezné magát. Én is bringával mentem kaját vásárolni, gyalog jöttem fel a másodikra, nyugodt szívvel toltam be az arcomba a sós karamella fagyit… (nem azért, mert megérdemlem, hanem mert finom. de tudom, hogy ma már nincs vacsora és nem fogok belehalni, nem kell meggyőzni magam, hogy bullshit az egész.)

    • Ez tényleg jó írás. Megfogott benne, hogy valóban milyen gyakori, hogy a fogynivágyás más vágyak előfeltételeként jelenik meg. Majd ha lefogyok, akkor merek majd bikinit venni, társaságba járni, vonzó leszek, megtalálom az igazit stb stb a vicc az, hogy én 18-20 évesen is képzeltem ilyesmiket, 55 kilósan, mintha 3 kiló leadása csodát tenne és megoldaná minden gondom. A “vékonyság mítosza” tényleg nagyon durva, és a pótcselekvésként, kampányszerűen és túlzott elvárásokkal, testreszabás és önismeretre és testtudatratörekvés, alapvető önelfogadás és önszeretet nélküli “fogyózás” tényleg nem működik. “there’s a big difference between saying you can’t be anything other than what you are right now, and you don’t have to be anything other than what you are right now. You will probably never be permanently thin, unless you are already, but other than that, the sky’s the limit. You can be anything or anyone you want to be, in theory.

      The question is, who do you really want to be, and what are you going to do about it? (Okay, two questions.) The Fantasy of Being Thin is a really convenient excuse for not asking yourself those questions sincerely — and that’s exactly why it’s dangerous. It keeps you from being not only who you are, but who you actually could be, if you worked with what you’ve got. And that person trapped inside you really might be cooler than you are right now.”

  25. Nekem a csaj bugyutának, magas labdának tűnik. Ami érdekes, hogy milyen cizellált ideológiája van (átvett gondolatmenetekkel, de saját ügyre szabva), amivel megágyazott a maga semmittevésének. Mindent elintéz fejben, az energiája, a tettereje nem arra megy rá, hogy tényleg kezébe vegye a sorsát, hanem, hogy magyarázza, miért jó úgy minden, ahogy van. Vajon az én életemben is van ilyen jól kidolgozott, öncsaló ideológia? Ráeszmélés, tudatosság, ami valójában a nemcselekvés igazolása? Ha leírnám részletesen, mit miért csinálok, ennyire bugyután átlátszó lenne kívülről nézve? És ha nem, ha jól és meggyőzően nézne is ki leírva, akkor igaz lenne valóban?

    • Ó, nem bugyuta ő, és nem is ártalmatlan, hanem egy igen nagy hatású szélhámos, egy értelmes ügy csaló és önjelölt főalakja, aki rengeteg szimpátiát csihol, adományokat kér a meg nem valósuló projektjeire, hiú reményeket gerjeszt egészség, önelfogadás és sportteljesítmény témájában a rettenetesen elhízott, elkeseredett, valóságtól elszakadt és jóhiszemű követői körében, és ellopja a kövér sportolók elől a reflektorfényt. Az ígérgetéseiből soha nem vesz vissza, nem módosítja, nem ismer el semmit, pofátlanul hazudik a szerepe foglyaként, még most júniusban is az jelent meg nagy portálon, hogy ő Ironman lesz. Itt egy sértetten ideologikus, valóságtagadó, engem szégyenítéssel és diszkriminációval vádoló kommentelő őt nevezte a példaképének a Tess-poszt alatt: lám, lám. Hát ez a kártyavár összedőlt.

      • Nem tudom, ő maga milyen, nekem a gondolatmenete bugyutának, igénytelennek tűnik, olyan, mintha egy kezdő vitakör gyakorlaton valaki feladatnak kapta volna, hogy érveljen valami mellett. Lehet, hogy csak manipulál másokat, akit sikerül ezzel, az üveggönygyért adja a hitét, lelkesedését.

      • Nem utalok semmire, általánosságban gondolkoztam el. Én úgy látom, minél többet csiszolta valaki a saját logikai gondolkodását, minél jobban tud érvelni, annál bonyolultabb labirintust tud építeni az elméje a saját önigazolása köré. Ragen nekem nem tűnik túl kifinomult gondolkodásúnak, az érvelése nagyrészt copy+paste és témára igazítás a polgárjogi mozgalomból, megszórva amerikaias “a részvét a fontos” relativizálással plusz kamaszos “most már rájötttem nindenre” magabiztossággal és sértettséggel. Az egész kb. egy Disney rajzfilm filozófiai szintjén előadva.Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy ehhez képest, aki sokkal jobban, saját, eredeti gondolatokkal dolgozik, a logikája kifinomult, ott sokkal nehezebb saját magának és a környezetének is észrevenni az önigazolást (már amikor erről van szó). Nekem is vannak biztosan önigazoló gondolatmeneteim, azon gondolkoztam, hogy leírva ennyire bénák lennének-e vajon (és lehet, hogy igen, fogalmam sincs, amíg csak magamnak és a szűk környezetemnek beszélek). Összehasonlítva pl. a csaj, akit később linkeltél be (Kate Harding), klasszisokkal jobb, igényesebb, érdekesebb.

  26. Semmit nem tudok hozzáadni sem az írásokhoz, sem a kommentekhez, csak szeretném leszögezni, hogy nem értem ezt az egészet. Egyrészt nem értem azt, hogy hogyan állíthatja valaki, hogy 130 kilósan elit sportteljesítményekre képes az említett sportokban, és azt meg végképp nem bírom ésszel felfogni, hogy követöi is vannak. Megyek is levitálni.

  27. Még realisztikus célok:
    https://danceswithfat.wordpress.com/2013/04/08/reflections-and-rage-from-my-first-5k/
    I long ago learned to set realistic goals when it comes to athletics and so I had no expectation that I would love it and want to do increasingly longer races with increasing frequency. My goals were to have fun and bond with my teammates, complete a 5k, and be awarded a t-shirt and medal.
    És:
    when I was only given an option to buy an XL shirt, my excitement waned. When I was given an XL t-shirt, I explained that I had actually e-mailed when I registered because I, and others on my team, needed 2,3,and 4XL. The woman said that XL was the largest size that they had. I asked “Do you happen to know, does the event not want plus-sized runners, or do they just not care if we don’t get the same things as everyone else?” She literally threw her hands up and said “This is all I have.”

    “…if those shirts cost more and it messes with the profits then they can either become better at negotiating with their vendors or increase the race fees by a quarter or whatever per participant to make it work.”

  28. “The idea of HAES is that anyone, no matter what their size, is infinitely better off eating healthy foods and doing whatever physical activity is appropriate for them than they are eating crap and being sedentary. It is also about the idea that for some people their true ideal weight may fall outside of a “normal” BMI. For many people, self care, self love and good mental health are a part of it. Some people get the idea that it means anyone can be 100% healthy at any size, but that is not the case.”
    Érdekes, ahogy az alapelképzelésből (ami nagyon korrekt) az lesz, hogy mondjuk 200 kilónyi túlsúllyal is egészséges lehetsz, sőt, az, hogy minden kövér egészséges minden jel ellenére, és hagyják őket békén amúgy is, mert kinek mi köze a döntéseikhez és eü állapotukhoz.

  29. Köszönöm a linket! A jó-így-a-hasam-mert-szeretnek írónő és a többi egyetértő önfelmentő most bólogathat: ŐK EZT A CSAPDÁT ELKERÜLTÉK. Igyunk még egy pohárral!
    Bárcsak ez volna a probléma, és nem a kövérség, falás, lustaság, iszogatás megmagyarázása.
    Az “extreme athleticism” nem midlife crisis, hanem annak a megoldási kísérlete, sokszor pedig a megoldása, ekként a legépítőbb reakciók közül való (a többi az ivásba, kajálásba, gyereknevelésbe menekülés, összevissza szex, lelki játszmázás, facebookfüggés, depresszió. Melyiket kéred?).
    Ha kitartasz és kicsit is ügyes vagy, olyan sikerélményed lehet, ami egyenrangú a gyereked, a hivatásod fölött érzett elégedettséggel, a szerelem élményével.
    De ahhoz, hogy ezt valaki átélje, meg lejöjjön a “fogyni kéne” mániáról, kell egy minimális edzettség, bele tenni pár hónapot nyavalygás nélkül (és lefogyni, ez a nagy élmény utána jön csak)
    És hát döntse el az idő, mert az idő eldönti, mi az igaz: nézzük meg az “extrém edzők” járását, életminőségét, kilátásait, gyógyszerszükségletét, kedélyét, a többi szokásukat és a halálozási okukat is pár évtized múlva.
    View story at Medium.com

  30. “When you feel physical discomfort, check in and ask yourself if your body needs some accommodation.
    I remember how ashamed I was of my inability to do certain poses during yoga or having difficulty adjusting my body during sex.

    I have a belly and there have been times where my belly needs to be moved for clitoral access or just to get closer to my partner. In the past the idea of just telling my partner to pick up my stomach or picking it up myself was unthinkable. I would have rather died from shame than had sex that felt comfortable. Nowadays I tell my partners to move my fat when they need to access stuff that’s going to make me feel good.”

    http://archive.is/rg5lP#selection-587.3-595.422

  31. Ezrn sokat gondolkodtam, megtalált a téma, mivel elég sokat foglalkozom a futással mostanság, céljaim bannak, fejlődöm, akarok is fejlődni. Azt hiszem, ez az egészben a legfontosabb, és éppen ez hiányzik ebből a Ragen-dologból.

    Csodálva nézem azokat, akik terepen futnak ultratávot, akik 5 perc alatt a 10 km-t, akik hajnalban kelnek, vagy műszak után, fejlámpával indulnak. Meg tudok hatódni, mikor túlsúlyos embereket látok kocogni, és magamban azt kívánom nekik, ne adják fel, hogy legyen igazi futóélmémyük, legyen jobb, egészségesebb életük. Hát ez az, amit hiányolok ebből a lányból. Nekem úgy tűnik, hogy szerepelni akar, képviselni egy eszmét, viszont hiteltelen az egész, fejlődés híján csak látszat. És bosszant is kicsit.

  32. Igen, valószínűleg így van. Ha nem lenne közszereplő, sajnálatra méltó lenne, így viszont veszélyes. Persze úgy kell annak, aki elhiszi (a túlélés záloga ma már nem a mérgező gombák felismerése, hanem a fake híreké), de ez akkor is a fogyasztó megtévesztése, vagy ilyesmi. Hogyan működhet ilyen oldal abban az országban, ahol a legenda szerint macskát szárítanak a mikróban, és pert is nyernek a cég ellen? Nem értem.

    • A szólásszabadság elve miatt. Illetve egy csomót nyomozgattak, mentegettek, a kritika derékhada ebből áll, hogy következetlen, nagy tervei vannak, mindig belekezd valamibe, ujjong, aztán többet meg sem említi. Én inkább azt nem értem, hogy felelős sajtóorgánumok miért nem néznek egy kicsit utána. Irreális ilyen állapotban, ekkora zsírtömeggel az Ironman, bármely tévja, bármely részsportága, és beszédes, ahogy benevez minden évben, aztán úszik egy kicsit, vagy el sem megy, de megvan a cucca, összedobták neki. Aztán ahogy vigasztalgatják a rajongók, döbbenet.

  33. Ashley Graham: “If you really think about it, there really aren’t a lot of designers that are putting curvy women in their shows. But if you think about it glass half full, there’s never been designers that put curvy girls in their show.

    Or just different-sized girls.

    I think the number 8 and 10 and 12 is the question. Because when you’re a straight-size model, you have to be between a size 0 and a size 4. When you’re curvy, you have to be between a size 12 and a 16 in order to get the great work. So it’s those girls that are in between a size four, six and 10 and 12…where are the jobs for them?”

  34. Visszajelzés: nem dolgozik | csak az olvassa — én szóltam

  35. Ez is reddites, fatlogic-os komment:
    “In the old days, your doctor just came out and said it… “Jim/Karen, you’re too fat. It’s unhealthy. Lose some weight”.

    But as a society, these days, we’re apparently incapable of handling the truth that bluntly. So doctors are forced to use kindergarten language to express what needs to be said.

    Personal experience: our doctor started using kiddie speak when discussing vaccinations and we said “we’re with you” and she replied “oh thank God. Get your kids vaccinated”. It was great to hear honest talk.

    I think doctors just need to go back to being honest and straightforward and we need to view it as our fault the experts in our lives can’t tell us things like they are.”

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.