miért nem tudsz lefogyni?

Talán te is nagyon lelkes voltál, egy ideig pörögtél velünk 2015–16-ban. Most megcsinálod! Vagy nem. De azóta tervezed…

Bizony, sokan vették meg az ugrókötelet, jöttek néhányszor edzeni, kérdezgettek, kerestek információkat, változtattak az étkezésükön. És örömüket is lelték benne. Aztán leálltak.

Miért van ez?

Belefáradtál – a megszokás erősebb. Beleszólt a család, a környezet, és kifejezetten szabotáltak. Elkoptatták a motivációt a mindennapok.

Légy erős: nálam is elmúlt az első hév, nem lelkesedem már úgy. Viszont közben igazán megszerettem az aktív életmódomat. Nem lelkesedem, hanem csinálom. Már nem tartom nehéznek se az étrendet (diétának azért nem mondanám), sem a sportot. Extrának sem tartom: egyszerűen ez kell ahhoz, hogy jól legyek. Semmi különös nincs se a sok zsírban, se a kenyér-tészta-cukor-készétel elhagyásában.

Nem hiszed el, hogy lehetséges. Te ilyen vagy kész (komfortzóna). Nemigen látod a sikeres, boldogító, nem felszínes életmódváltás példáit. Nagyon ritkák.

Az is lehet, hogy irreális, hájp-alapú céljaid voltak. Ma már azt mondom: ha van derakad, formáid, feszességed 35 fölött, gyerek után, és nincs nagy kedved az egészhez, akkor ne akarj álomtestet. Nem lesz, és ami lesz, az nem ér annyit. Kardiózz, súlyzózz, kerüld a lisztet és a cukrot. Joggal érzed, hogy jaj, hagyjanak már engem a kockahassal. A mosolygós, feszes fitneszcsajok hazudnak. Életemben ilyen gyötrődő, depressziós emberekkel nem találkoztam. Nem tartják a formát, szinte csak a külsőségeken pörögnek, egy kis szponzorációért bármire kaphatók. Nézegetik és utálják egymást, és ki vannak égve. Ne dőlj be nekik: a valóság rút és keserves. a motiváció pedig nem lehet külső forrású, az csak gyötrelmekhez és szalmalángokhoz visz.

Ne akarj bikinitestet, ne akard megmutatni a barátnőidnek, ne akard visszaszerezni az exed. Magadért változz! Ha szenvedsz a kinézetedől, ha fehéres-szürkés a combod, ha semmi nem áll jól, ha van eü panaszod, és belefér az életedbe az életmódakció, akkor hajrá!

Stresszes vagy, életed több területén feszültség és túlterhelődés van, nem fér bele, hogy erre is odafigyelj. Tök érthető. Hagyd is. Ne egyél kenyeret és cukrot. Sétálj a piacra, játszóterezz a gyerekkel, és ne hagyd magad nyomasztani. Nekem belefért, a feladat engem akart, én meg nem értettem, másnak miért nem fér bele.

Nincs megfelelő információd. Ez a leggyakoribb. Ráadásul az orvosok, segítők is hülyeségeket beszélnek. Hatástalan és idejétmúlt, ahogy a magyar gyakorlat az inzulinrezisztenciát, a cukorbetegséget, a pajzsmirigybetegségeket, az ételérzékenységet és a PCOS-t kezeli. Dietetikusaink kövérek. A hormonális fogamzásgátlás következményeiről, a mellékvese-kifáradásról nem is tud a szakma. A többség ezekkel küzd. És te elhiteted magaddal, hogy te mindent megtettél, holott csak a lényeget nem. Nem, nem vegán, nem káposztaleves, nem italpor és nem speedfitness. Lehet, hogy sok pénzt elköltöttél ezekre, ez baj. Az út egyszerű és aszketikus.

De te meg akarod úszni a pokolra szállást. Minden krízis gyötrelmes, és a kimászás még inkább. Túl régóta rombolod a tested. Nézz szembe azzal: ezt a te életed tette a testeddel, és változtass! Nem lesz könnyű.

Beszippantott a plus size-hájp. Ilyen is van. Jólesik, de tévút. Vedd figyelembe, hogy azok a telt nők, akik jól festenek a fotókon, folyton öltözködnek, sminkelnek, fodrászolnak, pózolnak, és csakis ettől tűnnek önbizalomtelinek. A magyar motivátorok még úgy se. Egy nem csillogóra sminkelt, nem műgonddal öltöztetett, nem leszorított hasú, nem előnyösen fotózott, elhízott test ápolatlan hatást kelt. Miközben ha arányos, anatómiai a testalkatod, lehetsz lazább, kócos-papucsos is, mert a formáid öltöztetnek.

Ez sokaknak nem vigasz, mert már nagyon messzire kerültek az ép anatómiájuktól. De intheti a gyerekeinket, minket mint a gyerekeink szüleit és azokat, akik még nem híztak el végletesen. Nem néz ki jól, és egyre fokozódik a hízás. Ne ringasd magad vigasztaló mantrákkal!

A plus size hősnők közül egyébként egy van, aki igazi (befutott, divatbemutatókon szereplő, sokat fotózott, jól kereső, tehát nem önjelölt instagramos) modell: Ashley Graham. Pedig a body acceptance trend és a sokféleség követelése már tíz-tizenöt éve tart. Ezt Rajzák Kinga, a feminista és természetes megjelenésű topmodell mondja a júniusi ELLE-ben. Nagyon érdekes interjú.

– Tényleg elindultunk az alkati sokszínűséget őszintén vállaló divatipar felé?

– Ugyan. Én vékony vagyok, de az ügynökök a szívük szerint ebből is lefaragnának. A divatipar reklámtoleranciát alakított ki, vagyis ma már fel tud mutatni egy erős alkatú lányt, de a jelenség valódi elfogadásáról szó sincs.

Nem szeretted meg azt az aktív, sportos életet. Csak akartad, csak mondtad, hogy jó, csak drukker voltál, de könnyen elhagytad. Ez gyakori. Sétát, bringát, úszást, tollasozást javaslok annak, akinek még mindig idegen a terem, a csoportos óra, a szervezett edzés, vagy ez bármiért nem fér bele. Érdekes, hogy aki többet mozog, elkezd jól enni, jó ételekért nyúlni, illetve nem akkora baj az sem, ha alkalmanként nem-értékeset eszik.

Úgy fogod fel, hogy az új életmód büntetés és megvonás. Nem az, hanem visszatalálás az eredetihez. Ahhoz (vagy annak másolatához), amire az emberi test optimalizálva van. Eleink ritkán ettek, bármit megettek, de abban nem volt E meg cukor, nem ettek gabionát, és ennyit és sokkla többet mozogtak. Ne panaszkodj.

Tanácsaim következnek. (Ez most tanácsadó poszt.)

Gyere le a netről.

Gyere le mások nézegetéséről. Irtsd ki az olyan sóhajokat, hogy ha nekem ilyen hasam/lábam/járomcsontom lenne. Te te vagy! Soha nem leszel másvalaki. Maradj méltó! Ne szervezd ki a lényedet! Ne vedd valóságnak a netes reprezentációt. Helyette tedd föl a kérdést: mi a célom? mit teszek érte?

Kerüld a gurukat! Csatlakozz egyenrangú közösségekhez! És ne érdekeljen, mit mond rád az, aki nem csinál semmit. Te se oktass másokat.

Legyen gyanús az, aki a következő elemeket kombinálja: a régi életmódja, régi énje ostorozása+valami módszer/hangzatosan elkeresztelt tudás+fogadkozás, ígéret a jövőre nézve, meseszép tervek. Mit csinál, milyen eredményt ért el? Igazán sportol? Egyszerű, lényeglátó az étkezése?

Aki nem tud lejönni a kenyérről, gabonáról, sütiről, gyümölcsről, aki folyton helyettesítget, miközben inzulinrezisztens, túlsúlyos, pajzsmirigy-alulműködik, az nem hiteles.

Ne dőlj be a kajapornónak, ne recepteket keress, hanem egyszerűsíts! Ne dőlj be az esztétizálóan fotózott “outfiteknek”, sminkcuccoknak, az igazi élet, szépség, érzékenység, jólét látszatát keltő tartalmaknak sem!

Egyél valódi ételeket! Ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget az evésnek: ne keress recepteket, “ötleteket”, különleges hozzávalókat. Ha legközelebb érzed, hogy “unom már a kajáimat”, tudatosítsd: nem vagy elég éhes, unalomból, megszokásból eszel. Juss el abba az állapotrba, hogy a vasszöget, a nyers tojást is megeszed!

Menj el diagnosztikus értékű testösszetétel-vizsgálatra (a legjobb a DEXA, de az InBody és a Tanita is ér.).

Ne törődj annyit a dolgokkal, törődj többet a tettekkel. Nem, a “tevepata” nem ciki. Nem baj, ha régi a cipőd, ha látszik a hasad, kócos a hajad, izzadt vagy – csak fuss! Befelé figyelj, mindig! Célod van, dolgod van.

Nekem rettentő nehéz erről írnom egyébként, mert abban, amit négy éve csinálok, nincsen semmi különös. Azért nem olvasol az igazán hatásos útról sehol, mert az nem termék, nem módszer, hanem egyszerűsödés. redukció.

Ami tetszetős: a nagyon színes ruhájú, szép lábú, fiatal futócsajok. A kütyük. A híd, az extra póz a tengerparton. A teljesen zsírtalan-száraz fitneszmodell. A gusztusos, mentes lisztből sütött szedres torta. Nem ez a lényeg!

Mit csinál Fogyókúrásmotivátor? Kimegy Amerikába tanulni és változni, és az éttermekről ír, hosszan videózza az élelmiszerüzlet polcait. Még mindig kajafüggő. Árulja a módszerét.

Mit csinál Menteskirálynő? Kihívásként (valójában: szponzoráltan) kizárólag bizonyos boltokból eszik egy napig. Gluténmentes buciban tálalt hamburgert reggelizik. Csupa fruktóz, pékáru a menü. Évek óta túlsúlyos. Minimalizmusról ír. Rengeteget keres a promóciókkal és a workshopokkal. 19700 forint.

Képernyőfotó 2018-06-27 - 12.55.27

Mit mondhatok én? Kezdjél el futni! Először gyalogolni-futni. Mellette nyújts, jógázz, súlyzózz. Minden nap! Egyél egyszerű, felismerhető ételeket. Hagyd el az összes ipari szart. Legyenek fél napok, amikor nem eszel. Gyere túrázni, úszni, street workoutozni!

Ezt nem lehet eladni.

Ne keress módszereket. Nincs csodatermék, módszer, guru. Nincs titok. Mindent tudsz.

Morális intelem a bloggertársakhoz. Ti formáljátok a trendet. Elképesztő, mit pepecseltek a sminketekkel meg a “gusztusos” (és még csak az sem) ebédeitekkel és sütijeitekkel. Értelmes nők vagytok, és a pénzeteket, időtöket koreai fátyolmaszk meg még hetvenféle istencsudája vásárlására és tesztelésére fordítjátok. A sztíviás-mentessüti nem út. Hiába fotózható meg trendi valami, ettől sem ti, sem a követőitek nem lesznek jobban. bloggertárs meg sürgősen kezdjen el sportolni. Harminc-harmincöt évesen úgy néztek ki, hogy ilyennel nyugatabbra senki ki nem állna. Befotózva-kisminkelve-feldizájnolva is úgy néztek ki. Mivel töltitek a legértékesebb éveiteket? Kezdem megbecsülni Vájfot, esküszöm.

Nem pózolni, nem pasztellszínű képeket létrehozni szűrővel. Nem előnyösen festeni. Hanem ÉLNI.

10 thoughts on “miért nem tudsz lefogyni?

  1. Sokáig, egészen pontosan 46 éves koromig szenvedtem a sportolással. Utáltam, nehezemre esett, bármibe is kezdtem bele. Így futottam kb 7 éven át heti 3-4 alkalommal, egyszer még a félmaraton is megvolt 2:10-es idővel, de közben a pokolba kívántam az egészet. Másztam falat, hegyet, jógáztam, aerobick, úszás, bicaj. Aztán 47 évesen elkedztem crossfitezni, és ez volt az első sport, amit megszerettem. Nagyon nehéz volt az elején, de mentem, mert tetszett, érdekelt, és kiváncsi lettem magamra. És azt hiszem ez a titka a rendszeres sportnak: olyat csinálni, ami jó, amit szeret az ember. Érdekes módon (talán azért, mert a crossfiten nincs két egyforma edzés) megszerettem mozogni. Onnantól nem kötelesség volt a sport valamilyen céllal (pl fogyni), hanem öröm és kiváncsiság. Milyen lesz? Mire vagyok képes? Ma már olyan természetes menni, mint fogat mosni. Nem kérdés. Melléktermék, hogy a 2 db 10 kilós rekeszt tele meggyel egyszerre vittem ki a kocsihoz, és meg se kottyant, hogy azelőtt 15 km bicajozást utáltam és kinyúltam tőle, ma 60 km-t is letekerek, és másnap megyek edzeni, mert nem vagyok fáradt. Azóta mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg a sportját, amit szeret, mert hihetetlen életminőség-változást okoz az örömmel végzett mozgás.

  2. Ejj, de betalált ez most.
    Kínlódok én sokmindennel, (a saját agyammal leginkább…) most épp azzal, hogy akkor jól felgyűrtem magam, minimálból (bár sokan mondják, hogy az én minimálom főzéssel, alig-junkfooddal, lépcsőzéssel másnak már cél, de én nem ezt érzem, mindig, a fenébe mindig csak hogy mit lehetne jobban…) eljutottam oda, hogy a tavaszi Spartant megcsináltuk, két napig tartott, mire büszke tudtam lenni magamra utána, de azóta nem tudok rendszeresen lejárni edzeni.
    Hiányzik. Hiányzik és stresszel, de igyekszem átmenetinek megélni, van hogy egyszerűen sok lesz az élet. Csak bosszant, hogy pont ez esett ki a réseken, na.

    Viszont amit láttam magamon, hogy a készüléssel, annak környékén elkezdtem pakolni, selejtezni, kipucolni. Fizikait, csetreszeket, nem használtakat, fölöseket, aztán egyszercsak néztem: jé, a mentálisat is hozta magával. Félig öntudatlanul kiszedtem embereket akik nem vittek előre csak lehúztak, napfényes szelfiseket, szerelmesnpózolósakat lerejtettem, utánamentem régi, el nem simított ügyeimnek, még ha nagylevegőt is igényelt néha. És mennyire jó volt!
    És hirtelen, vagy nem is tudom, fokozatosan-de-egyszercsak elkezdtem nem sminkelni, ha nem volt muszáj. Edzőcuccban, kócosan hazajárni kondiból, mert az otthoni hajmosás kényelme fontosabb lett, mint hogy mit gondol rólam meg a sebes bőrömről a villamos. Elkezdtem magam nagyon szeretni azért, amire képes voltam az edzéseken, és nem azért, ahogyan utána kinézek. (Reprezentálós helyen dolgozom, dresscode van, és ebbe azért bele lehet tekeredni még ilyen bölcsészbohémként is, mint én.)
    Ugyan ezt éreztem, amit írtál: élek. Élek, és ez számít, a 11.éve önkéntesség a számomra fontos szervezetnél, az edzés után még fellépcsözött 4. emeleten az adrenalinvigyor, a leizzadt hajamba hazafelé belefújó szél. Ezek a pillanatok számítanak, de miért kellett ehhez 31 év, hogy rájöjjek? (Költői. Nyilván tök jó lett volna így kibújni, de örülök, hogy most jöttem rá, és nem 20 év mulva.)

  3. Poén, hogy egyszer azt irtam itt, hogy a paleo az az étrend, amire a testünk optumalizálva van. 😀
    Örülök, ha mozoghatok, és frusztrált leszek, ha nem. De most még sok a baj a gyerekekkel, kicsik. Nagyobbak mellöl könnyebb menni.
    Egyelöre gyaloglás, kicsi futás, bicikli van. Terembe nem mernék menni, de olyan jo, hogy irsz rola, még lehet hogy kedvet kapok.
    Köszi minden mondatért. 🙂

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.