a láncfűrészem

Hát megérkezett.

M-AKKU_MSA200C-I001_p1_1.jpg

Egészen extrém élmény, hogy lett. Vicces, erős, életszagú.

A fűrész szükségessége úgy merült föl, hogy… elmesélem ezt most. Ez az első szezon, amikor fával tűtünk, mert tavasz végén kibélelték a kéményt, és így már lehet. Külön rituálé a begyújtás, van vele sok macera, viszont el lehet érni, hogy este egyáltalán ne menjen a cirkó, úgyis mindig a piros szobában vagyunk. A kezem csupa seb és érd. Hamu mindenütt. Viszem a komposztba. És hangulat. Ahogy az ember nézi, lángra kap-e, ahogy tapogatja a csempét, átmelegedett-e, ahogy rendezgeti a fahasábokat.

A takonycsepp odafagy az orromra, amint baltával aprítok gyújtóst, nem szisszenek minden kis szilánkhoz, na de mégis. A kályhaajtó kicsi, ezért is muszáj aprítani. Meg aztán volt egy este — épp a Snétberger-koncert utáni –, amikor a túl hosszú rönköket toltam be éjszakára, amitől nem tudtam becsukni a kályhaajtót. Ez így tűzveszélyes, de ha nem, akkor meg a parkettát félti az ember, és ugye fönt alszom, ezért az ember a kályhaajtóhoz rak egy vízzel teli vödröt elővigyázatosan. És valóban, arra eszmél, hogy éktelen sistergéssel belecsobban a szenes, lebillenő darab. Reggel látja csak, hogy a kiálló rész ki is égette a vödör oldalát, így most van egy szép lyukas vödröm is.

Aztán, november végére elfogyott a tüzelő, ugyanakkor az egész erdő, a hegyoldal, a kert, minden gallyá változott a december 1-2-iki jégkárban. Sírnivaló látvány a sok félbetört meg gyökerestül kifordult fa.

gallyak

Ahogy kutyát pisiltetek, mellesleg rőzsét gyűjtök, kérdezi az egyik katasztrófavédelmis, akik végigmentek itt a környező utcákban, hogy levágják a törött, veszélyes, járda fölé lógó ágakat, hogy aprítson-e nekem fát. Aprított egy keveset, megköszöntem. Volt egy másik, ráérősebb, őt egyenesen megkértem, hadd próbáljam ki, milyen a motoros fűrésszel vágni (ekkor született ez a bejegyzés), de arra is rájöttem, nem így akarok, esetlegesen, szívességet elfogadva, hanem beszerzek egy sajátot. Naponta, hetente lesz rá szükségem, és én nem akarok sem szívességet kéni, sem azt a rossz ízt, ami tud lenni, amikor egy férfi felajánlja a segítségét.

Nézegettem az interneten, mi van. A benzinmotoros pöfög, hangos és nehéz. Az elektromos (vezetékes) meg ház körül és beltérben használható csak.

A megoldás az akkus fűrész, harminc darab lítiumionos teleppel.

Megrendeltem, elmentem érte, megnéztem, hogy teszi fel a szaki a vezetőt, a láncot, kaptam láncolajat, meg 2015-ös naptárat is. Képzelhetitek örömömet. Német cég.

Unknown

Egyben megtekintettem József Attila szülőházát és a fecskendőket, amelyek a Ferencvárosban is szanaszét hevernek.

Hazahoztam a terméket. Biciklin, nagy dobozban, fogason, az akkut beletettük, a töltőt hátizsákban. Jött a fiam is. Ő minden új szerszámtól, géptől beizgul. Reszketve várta, hogy kibontsuk. Egyes részek szlovák, mások német, illetve amerikai gyártmányok.

Kesztyűt vettünk (irha). Ittam egy kávét. Felraktam a vezetőt és a láncot. Feltöltöttük láncolajjal a tartályt. A túlzást lemeregettem kiskanállal. Magunkhoz vettünk négy nagy zsákot a fának. Egymásra néztünk. Bólintottunk. Kimentünk az utca végébe. Kicsit szemerkélt az eső.

Kedves hangja van (létezik csengőhang is!). Három egész három kiló. Megy, mint kés a vajban. A vizes fát nehéz vágni. Vigyáztunk, ne az aszfaltot szikráztassa. A Martens kiválóan alkalmas e célra. Az ember megérti a laposüveg mint intézmény értelmét. Eddigre már zárt e-ket ejtek, és megfogadom, este megnyomom a bal bicepsz-adagot, kiegyenlítésképp.

kályhaajtó

És aztán megkérdezi az ember a gyereket, mert tudjátok, van két gyerek meg egy lány: Paszulylevest szereted-e?

És akkor eszik paszulylevest, idesanyám meg a gyerek. Meg némi habcsókot. De csak azt, fiam, ami eltört!

stihllány

Eredetileg csak arról volt szó, hogy ebben a háztartásban én vagyok a felnőtt, és meg kell oldanom a tüzelő-dolgot. Vágni fogom a fát hűvös halomba. Megerősödött a karom. Ugye gagyit nem veszünk, akkor legyen ez tartós megoldás. Némi kalkuláció, hogy a gázszámla csökkenésével mikor jön be az ára, és van még a nettó élvezet, napfényben állni a tavalyi avaron, nekimenni az anyagnak, megérteni a fát, a fa lelkét: évgyűrű, szálirány, feszülés, csomók és száradás. Nem féltem ettől, de még emlékeztem korábbi önmagamra, arra, aki fél. Eldöntöttem, és tudtam, hogy menni fog, és hogy van nekem több ilyen semmiből született projektem, a bambuszbiciklitől az önkormányzati lakáson át a milánói útig, hogy nem nézek másokat, nem lamentálok, kitalálom és belevágok, aztán meg már csinálom, mert ha nem csinálom, akkor nincs semmi. És nem bánok semmit sem. És utólag mindig az ujjongás, hogy tudtam én, csak én hittem benne, de hát persze, jó ez, ez jó, ez kell, hogy is hihettem valaha, hogy nem. Kétely esetén lendületesen önigazolok, mert azért ezek drága dolgok.

Feminista kiáltvány úgy lett belőle — az egyik, négyszáz sorban erős, be nem engedett kommentelő kérdi, hogy:

Magyarországon, Európában milyen atrocitások érnek egy nőt, ami miatt szükség van a feminista mozgalomra a mai napig? Mennyire vannak elnyomva a nők? Kinek kell kiállnia a jogaiért? — na most ez nem lesz atrocitás, ez csak a mintázat:

–, tehát négyen mondták azt nekem, hogy jaj, ne, ez veszélyes, inkább kérjek meg egy férfit. Jeleztem nekik, hogy ha én belvárosban biciklizem és megtalálom a Ptk. paragrafust, valamint eligazodom a gázóra rejtelmeiben, akkor egy szakképesítést nem igénylő, felhasználóknak tervezett szerszám sem fog ki rajtam.

Ezeket a szerszámokat vették ki avagy tartották elképzelhetetlennek a mi női kezünkben egyébként. Hogy kíméljenek, meg hogy maguknak tartsák fönt a világnak ama szeletét, amelyben új, izgalmas, intelligenciát és erőt igénylő kihívások vannak, valamint drága, de feltétlenül szükséges holmik. Női kézben STIHL fűrész csak akkor lehet, ha aktmodell. Mi azt hittük, ők eleve mindent tudnak, mindenhez értenek, de már tudjuk, nem tudnak mindent, sőt, olykor csak a duma van meg a hangzatos szakszavak, a körítés, és emberien keveset tud a szaki, az orvos, a jogász is, igazán szépen, alázattal és mindenhatóan nem tudja, csak úgy tudja, ahogy mi tudnánk az ő helyében.

Ezeknek a férfiaknak, akiket megkérhetnék, nem volt még a kezükben motoros fűrész. Éppúgy, ahogy nekem is csak két hete. Értelmetlenül korlátozó és súlyosan problematikus az a világ, amelyben a fűrész (“férfiálom”, fogalmaz az egyik STIHL-plakát) a férfiakhoz mint princípiumhoz kapcsolódik.

Az valahol végtelenül szomorú, hogy meg kell védenem a fűrészemet. Az volna a normális, hogy ez nem feminista kiáltvány, csak a sima, magától értetődő valóság. Hogy én itt érvelek, és követelem a fűrészemet, a motorfűrész használatának jogát? Kitől? Kié az?

Hogy fogom elszállítani, aggódott egy másik. Biciklin és nagy szatyrokban. Ahogy eddig mindent. Gyereket, IKEA bútort.

És egyikük azt mondta: Megkeményedtél, Éva. Nem élsz férfival, ezért elférfiasodtál.

Na, őt kiröhögtem. Hát én itt vagyok egyedül, és mindent egyedül oldok meg, és nem csak a csicseriborsót meg a tornazsákot, hanem a beázást, a szerelőhívást, a padlóanyagrendelést, a hétköznapok megszervezését, a pénzügyi döntéseket is. Ki csinálná helyettem? Mitől lesz tüzelőm, ha lágy maradok? Ha mondjuk bármely férfi szarul érzi magát attól, hogy a nő nem szorul rá, megoldja a fűrészét egyedül, hogy nincs szükségünk a férfiakra, nem hüppögünk a problémáink fölött, az mondjuk elég élesen világít rá, hogy mire megy ki a játék. A rászorulásra megy ki, és hogy mindig az övék az izgalmasabbik rész.

Én tök szívesen fűrészelnék az emberemmel (amúgy is jobb ketten menni, munkavédelmi okokból), és élmény volt minden közös ténykedés, mert okos volt, erős és jó, de ő már nincs.

És igen, megkeményedtem. Főleg a vállizmom, meg a seggem.

144 thoughts on “a láncfűrészem

  1. Az egyik legkedvesebb karácsonyi ajándékom egy jó kis fúrógép volt, az akkori pasimtól kaptam. Attól a pasitól, aki mondjuk az apróbb vésést még megcsinálta a lakásfelújítás során, de hogy hogyan kéne bedolgozni a villanyszerelése nyomán keletkezett öklömnyi lyukat, arról már lövése nem volt. Ellenben nem csinált belőle presztizskérdést, hogy ki tud kettőnk közül vakolni, glettelni és fúrni, hanem vett nekem egy szuper gépet, hogy ne kelljen kölcsönkéregetni mindig.
    Azt is imádtam, amikor a fémhuzalra felfűzött polcaimat megterveztem, az elemeket legyártattam hozzá, összeszereltem és szuper lett. Egy ponton túl már csak magamban nevettem ki az össes férfiismerőst, aki jött és visszakézből tudta, hogy de az nem lesz úgy jó, ahogy kitaláltam, nem fogja elbírni, csak nem képzelem, az teljesen kizárt, hogy az úgy jó legyen! 6 évet bírt az előző lakásomban, most itt bírja ugyanolyan jól.
    És élvezem, amikor barátnőt tanítok meg fúrni, és a szemem láttára omlik benne össze az elmúlt 40 év meséje, hogy ezt csak a nagy és erős hímek tudják megcsinálni, és onnan kacagva fúrja végig az összes fúrnivalót magának. És öröm, élvezet, amikor nem kell senkire várni és senkit sem kérni, hogy mit szeretnék és hogyan levágni, kifúrni, összeszerelni, hanem fogom magam és megcsinálom. Pont, ahogy szeretném.
    És ez nem megkeményedés (izmokon innen és túl), csupán stabilitást ad, a kompetencia érzését. Állok két lábbal a földön, köszönöm, nem kell támogatni benne.

    Kedvelik 1 személy

  2. Gratulálok, hogy fűrészelsz, tényleg! A lenyomás, hogy nő vagy, úgysem bírod, annyira töményen jelen van a társadalomban, hogy rengeteg tevékenységbe bele sem merünk kezdeni (én legalábbis)! A nem bírod elhozni problematika, hát ezen felnevettem, visszaemlékszem sokadik emeletre lift nélkül cuccolásokra, nehéz íróasztalt húgommal például – és még élünk :D.
    Az az alap elvárás, hogy legyél nőies és befogadó (ha van méltó, aki befogadható, hát persze :)…), de ugyanakkor, ha egyedül vagy, és egyről kettőre jutnál, muszáj képviselned az érdekeidet, haladnod, cselekedned. Nem is lehet mindenhez segítséget hívni. Ez azt eredményezi, hogy kompetens leszel, van véleményed, és képviseled is. És hát, én azt látom, hogy ekkor kezdenek félni, mert a férfinak cseppet sincsenek “jobban összerakott” gondolatai, mint a nőnek, az elmeműködés alapjai ugyanis már túlmutatnak a nemeken. Az, hogy mit hoz ki a gondolatból az ember, mint gondolkodó lény, már más kérdés, itt bőven belépnek nemhez kötődően sémák, mondjuk így, a Rend.
    Ez akkor sem megkeményedés, ami nálad van. Ez azonos szinten, nem elnyomott állapotban, önállóan mozgás, élet.
    Én is “fűrészelek” és sokszor megkapom, hogy nőietlen vagyok :)…

    Kedvelés

  3. “Szép az, ami érdek nélkül tetszik” ugye…
    Ez most nekem a kezeden lévő érdekkel tetszik, és szinte érzem, ahogy átmelegszik az a gyönyörű cserépkályha, és jó nekidönteni a hátamat.

    Kedvelés

  4. Milyen jó ezt olvasni! 🙂 Városi embernek érdekes, fura élmény lehet ez, mindenesetre furább, mint aki abban nőtt fel, hogy fát kell hasogatni, behordani, begyújtani, hamuzni, azt kivinni. Jó dolog ez. És jó ráébredni, hogy ez milyen erőt magabiztosságot ad – hogy megszedtem a fát, hogy felvágtam, hogy hazavittem, hogy megjavítottam a csőtörést, a bojlert – bár az majdnem agyonvágott bennünket közben. 🙂 Gratulálok és sok sikert a fűrészhez!

    Kedvelés

  5. “én nem akarok sem szívességet kéni, sem azt a rossz ízt, ami tud lenni, amikor egy férfi felajánlja a segítségét”
    nekem is megvan a magam szerszám arzenálja, szépen bánok velük, jó minőségűek és _nem_ adom kölcsön, mert más nem becsülné meg úgy (tapasztalat) és másnak nem létszükséglet. nekem igen. jó érzés, hogy meg tudom csinálni! a “mesteremberek” meg különösen 9ecin bánnak a női megrendelőkkel és minősíthetetlen munkát végeznek (tapasztalatból mondom ezt is).

    Kedvelik 1 személy

  6. Gyönyörűséges a fűrészed, az enyém is majdnem ilyen. Apu hagyta rám, csak én még mindig félek tőle. Ahogy beindul, lelki szemeimmel látom, hogy vágom le vele valamimet. A baltától, fejszétől nem félek, velük rég összehaverkodtam, bár gyújtós aprítás közben rendszeresen ugyanott csapom le a mutatóujjam. A göcsörtöket gyűlölöm, mióta terhes vagyok. Eddig nem számított, sőt diadalittas volt a képem, ha többszöri nekifutásra, üvöltések közepette szétcsaptam a rönköt, az olyan amazonos, de most nem lehet. Nem merem. Közröhej, de ilyenkor kalapáccsal ütögetem a fejszét a fába, amíg szét nem hasad. A mellettünk álló intézmény gondnoka hallotta a kínlódást, átjött és egy csapással terítette szét a rönkjeimet. Mondta is, hogy kisasszony, nem kéne ezt magának. Nem hát, a kisasszonynak megfagyni se kéne, de ezek meg maguktól nem aprítódnak akkorára, hogy beférjenek a kandalló ajtaján. Eszembe jutott az exem, aki mindig kiszedte a kezemből az ilyen munkát, mondván nem hagyom, hogy férfi legyen mellettem. Hát hagytam. Ő meg fát vágott, bútort pakolt, csempézett, járólapozott, meszelt, tapétázott, glettelt, vakolt én csak segédkeztem. És ez annyira rendben volt, a helyén volt és szerettem is nagyon meg bele is kényelmesedtem. Most meg ott álltam, ahol eddig nem kellett, kerekedő pocakkal, szétvert kézzel, limezöld steppelt kabátban, piros sapkában, katonai bakancsban, kímélendő testtel, orromra fagyott takonnyal meg belém fagyott sírással, nagyon átverve. Gyűlöltem magam megadni a helyzetnek, de láttam, hogy ezt a csatát nem tudom megnyerni, jelenleg bármennyire is tiltakozom, gyönge vagyok és kiszolgáltatott.
    Próbáltam kellő humorral nézni a nyomorom, így feladtam egy apróhirdetést a fácsén, Nő keres férfit “alighasználatra” címmel. Előny: Jó fizikai kondíció, állóképesség, műszaki jártasság, illetve ha nem túl kommunikatív. Elvégzendő feladatok: Favágás, bútorpakolás, gázóraleolvasás, apróbb dolgok megbütykölése célszerszám segítségével, mert szemöldökcsipesszel nekem is megy. Nem baj ha: büdös a lába, továbbá ha házas/kapcsolatban él, mert megígérem, hogy használat után érintetlenül és azonnali hatállyal visszaszolgáltatom.”
    Tódultak a jelentkezők, lett is mindjárt segítségem egy tüneményes házaspár személyében, ahol legnagyobb meglepetésemre anyával átrendeztük a szobát, polcot fúrtunk falba, emeltünk szekrényt a másik tetejére, bütyköltünk lámpát, vágtunk fát, míg apa ez idő alatt vírustalanította a gépet, ás összeszerelte a házimozit. 😀 Hát bennem azonnal helyreállt a béke. 🙂

    Kedvelés

    • Csodálatosan kitaláltad és megoldottad ezt!
      Apa biztos meghúzta a derekát. 😀
      Egyszer hüldeztünk, hogy valakik alapítottak egy oldalt erre, hogy van egy csomó kihasználatlan férfikapacitás, szakértelem, meg szomorú, elhagyatott nő, és a lovag házhoz jön, felajánlja a segítséget, megszereli a hűtőt, bútort cipel, a nő tátott szájjal nézi, kölcsönös szimpátia esetén eszik-iszik, vagy mozi, vagy valami, és… De nem kötelező ám! Nagyon röhögtünk, annyira nyíltan volt mansplaining és szexéhes a cucc egyidejűleg.

      Kedvelés

      • Hát nem igaz, hogy ilyen van. 😀 Ismét le kell borulnom a kreatív férfiagy határtalan ragyogása előtt. 😀 😀 😀

        Kedvelés

      • Van egy új, nagyon svéd könyv: Az ember, akit Ovénak hívnak. Sok egyéb mellett, a fent említett férfikapacitás kihasználásáról is szól. Persze ezt is olyan skandinávosan oldják meg 🙂 Nagyon pozitív olvasmány!

        Kedvelés

  7. A szomszédnak volt ilyen. A szomszédban nagyonhíres-nagyonjófej zenész lakik nem híres, de nagyonjófej feleségével, hatvan felett vannak, vettek fűrészt, ellopták. Nekünk baltánk van. Férj többet baltázik, mert én néha terhes vagyok, stb. Amúgy Bp belseje, cserépkályhába megy itt is. De ha mindenki csinálná, élhetetlenül füstös lenne a város. Én sokszor szerelek itthon, cipelek, ilyenek, mindig amit kell, és ebből nincs kivagyiság. Anyukám is mindent megcsinált. Élvezem. Hintem az igét másoknak is. Ez nem “férfimunka”, ez nudli ahhoz képest, amire tervezve van az emberi test. (Van bőven olyan munka, amit nem bírnék.) Csak a másik szomszéd szokott fennakadni, mert tőle kérek kölcsön szerszámot. Már bőven nyolcvan fölött van a bácsi, csóválja a fejét. Mondom neki, mérnök vagyok. Erre megnyugszik, odaadja. Lehet, hogy inkább a nagyonhíres zenészéktől kéne kölcsönkérni. Ja, nem, az övéket most ellopták. (Helló, fecskendős Józsefváros!)

    Kedvelés

      • Pedig, sajnos. Én a belvárosban nagyon élveztem, amikor általánossá vált a gáz bevezetése. A Rákóczi úton a másodikon a kaktusz a szemben lévők fűtésétől fulladt meg télen előtte. Onnantól meg nem.

        Kedvelés

  8. miota dolgoztam epitoiparban 3 evet, regi ismeroskent udvozlom a makita gepeket es az epitoipari aruhazba jarok nosztalgiazni. A ferjem is visszasirja amig egyutt dolgoztunk, kez a kezben betonoztunk ejjel is, lampafenynel, hidegben, ehesen, pisilesre is alig szakitva idot, mert a lakberre valot meg kellett keresni.

    Kedvelés

  9. En a feminista reszehez nem szolnek, szuletett lustakent boldogan nezem, ahogy a ket pasi felvagja a fat meg pakolassza meg befut (egyebkent valoszinuleg nem kromoszomalis okokbol, de en megfagynek ha nekem kene befuteni, a pasi meg egy szal gyufaval, harom perc alatt varazsol poklot a kandalloba) en meg fozok azalatt finom vacsorat es ezzel en vagyok a legelegedettebb. Beszallok, ha muszaj, ha a tinedzser eloadja, h o most inkabb neten olne a remeket a barataival, mint segitene, de jobban orulok, ha ok ketten bondingolnak meg csapatepitenek.
    Itt a lancfureszhez bizony engedely kell, stikaban kertunk kolcson egyet egyszer, de nekem bizony tenyleg veszelyesnek tunt. Vmi oktatason kell resztvennie annak, aki hasznalni vagy venni akar ilyesmit, amit persze nem kotnek nemhez.

    Mi a fat vagy apritva vesszuk/hozatjuk, vagy ujabban a kertjukben fajukat kivagato ismerosoket kerjuk meg, h adjak azt nekunk es ne vitessek el a kertepitovel.
    Par tanacs. Akarmilyen fat ne egess a kandalloban, pl a tulevelueknek olyan sok a gyantaja, h az tonkreteszi a megoly belelt fustcsovet, legalabbis sokkal gyakrabban van szukseg kemenyseprore.
    Friss fat ne egess, sokkal rosszabb hatasfokkal eg, a tuzifanak legalabb egy evet allnia kell, de inkabb kettot. A nedvessegtartalma 20% alatt kell legyen. Ennek a meresere igen egyszeru hyrometer kaphato, nem dragan, ez sztem egy okos beruhazas (azokat meg te ugyis szereted 😉 )
    Mi ugy csinaljuk, h a favago altal nagyjabol felhasogatott friss fa a kertben all, ponyvaval letakarva egy/ket evig (tul sokaig se alljon, mert ugy jarsz mint anyamek a husz eves faval, kb egy perc alatt fellangolt es elegett, mint ha papir lett volna ). Raklapra rakjuk, h alulrol is jarja a levego, nagyokat kivulre, kicsiket belulre, ezt is a mernok pasi szokta szepen megcsinalni, en valszeg osszehanynam (en masfajta mernok vagyok :P)
    Amikor eleget allt kint, akkor bekerul a garazsba meg par hetre/honapra utoszaradasra, szinten raklapra.
    Az olnyi darabokat un. logsplitterrel vagjuk fel, ez sokkal biztonsagosabb es konnyebb, mint a fejsze (vagy a stihlfuresz).

    A legutolso igazi munkahelyemen szerveztek csapatepito treninget, aminek kereteben egy erdei iskolaban keszitettunk molot a tavacskara, h a gyerekek onnan biztonsagosan tudjanak mintat venni (bar gondolom a gyerekek jobban kedveltek a belelokdossuk egymast a parti sarbol verziot). Mindenfele erogep volt, engem a fureszelos resze annyira nem villanyozott fel, inkabb az epitosok, a furok meg hasonlok. Az egesz csapatepites amugy egeszen hihetetlen modon lekepezte az irodan beluli eroviszonyokat, pontosan lejott, h ki az, aki negyed oran belul felreszegen logott es ki az, aki vegigdolgozta az egesz napot. Remekul szorakoztam es nagyon fain kis molot rittyentettunk a vegere 🙂
    Az erdesz halabol a vegen korbevitt az erdo lezart reszen, ahol egeszen szurrealis geologiai formaciokat lathattunk, emeletes busznyi lukak keletkeznek egyik percrol a masikra a meszko-anyag retegzodes miatt. Es ott tanultam meg, miert kell utalni a viktorianusok azalea imadatat.
    Eletem masik csapatepitese paintball csata volt, na azt az ellensegemnek se, mindig egy percen belul kiestem, raadasul fajt es ugy egeszeben unalmas volt.

    Kedvelés

    • Én tízezer hektár egybefüggő erdő szélén lakom, óriási kertünk van rengeteg ággal, keményfával, és ezért döntöttem úgy, hogy tüzelőre nem szeretnék költeni. Istenien kiszárad egy-két hét alatt a radiátoron, sőt, amikor akut fahiány volt, akkor a maradékhő is megtette a sült csirke után.

      Kedvelés

      • Itt nagyon komoly erdogazdalkodas folyik, most eppen a haboru elotti erdotlensegi allapotot akarjak visszaallitani (amikor mindenkinek volt birkaja es itt legeltette, birkajuk meg kecskejuk meg apro, szelid marhajuk is van). A kivagott faanyagot az erdeszet hasznositja, pl felvagjak aprora es a lovagloosvenyekre teritik, meg eladjak eromuveknek. Meg sokat otthagynak, biodiverzios eletternek. Csak ugy nem szabad elhozni semmit. Egyszer kerdeztem, h eladnanak-e tuzifat, de egyben adjak csak el, a fel erdot. Gallyat hozhatnek, tescos zacsi mennyisegben egyszerre, de ket kutyaval porazon nem egyszeru. En a masodik utcaban lakom az erdotol, nem nagyon tudnek eszrevetlenul hazahuzni egy ronkot 😛
        En inkabb termeseiben hasznositom az erdot, medvehagyma, bodza, alma, szeder, kokeny formaban.

        Kedvelés

  10. ahogy fűrészel egy életerős nő az erdőben, úgy élesedik a kép arról, hogy a férfiak életképtelenek, bénák és gondolat nélküliek.

    és nem kellenek nekünk…

    Kedvelés

    • Ezt ugy az osszes ferfira, mind a haromesfel milliardra egyben?
      Nem mind az. A nok sem mind jofejek.
      NekeD nem kellenek.

      En ezzel nem tudok mit kezdeni. A ciganyok lopnak, a ciganyok szepen hegedulnek, a zsidok ertenek a penzhez (ez pozitiv meg negativ is lehet), a feketek lustak, a feketek jo sportolok, a szokek butak, az irek lopnak. Hogyan lehet egy tulajdonsagot ilyen szeles kategoriakra rahuzni? Ertelmetlen 😦

      Kedvelés

      • a “nem kellenek nekünk” az = a “nincs rájuk szükségünk”-kel.

        és ez nagyon nem az a felvetés, hogy a cigányok hegedülnek, az írek meg lopnak.

        Kedvelés

      • Nem mondtuk, hogy az összes férfi ilyen, de olyan a kontextus, hogy bármelyik férfi viszonylag kis kockázattal lehet lusta, elváró, önsajnáltató, bántalmazó, pénzherdáló vagy mehet kurvázni, és a világ terhe a nők vállán van. Olyasmiket vetsz fel, amiket mi itt két éve kiveséztünk, sokan megértették. Nem arról van szó, ki jó fej, hanem hatalmi kérdésekről. És nem egyéni véleményről, hanem mérhető mutatókról: vagyon, pozíció, szavbadidő, életminőség, házasságban életminőség-javulás vagy romlás, tipikus khalálokok.

        Kedvelés

      • Az nem tetszett többelnek, hogy nem tudod, mások kapcsolatában milyen dinamikák működnek, és a szerencsés helyzetedből oktatod ki őket, azt sugallván, hogy a gyanakvó, ellenséges nőben van a hiba. Pedig épp mi mondhatnánk, hogy nem minden férfi olyan, mint a te partnered, sőt. Ilyeneket, mint árnika, azok írnak, akiknek nagyon rég elegük van, és tényleg mindent megpróbáltak. Árnikának van vendégposztja, a kommentjeit két éve olvassuk, ismerjük a helyzetát. Legyél türelmesebb, olvass többet.

        Nekem nincs elegem, nem is váltam el, hiszek a szerelemben, csak bloggerként figyelek, nagyon sok nő mondja el nekem a történetét, és látom a tipikusat: a méltatlanságot, a hazugságot, a nívókülönbséget, a mozgástér különbségét a történetekben. Nem csak magáról írhat az ember. Nagyon is jó házasságban vagy egyedül élők is leírják, mi zavarja őket a tipikus mintázatokban.

        Kedvelés

  11. Iszonyatos mennyiségű tanácsot kapok… éhesen csapnak le a kezdőre, én meg hüledezem: se a poszt, se a blog, se a létezésem lényegét nem sikerült elcsípni eddig?

    Elismerem, hogy van, amit tudni kell, meg megtanulni, de MITŐL TUDNÁ KEVÉSBÉ MEGTANULNI EGY NŐ?

    Kedvelés

      • Nem hát. Férfi barátaim között is akadnak többen, akik egy fúrógépet sem tudnak megfogni, és annyi közük van az autóhoz, hogy tankolni kell bele. (Volt olyan, aki az új autóján 8 hónap után nem tudta kérésemre kinyitni a motorházat mert nem tudta, hol nyílik! De ők is mantrázzák a baromságokat, hogy mi ne kerüljön nő kezébe.

        Kedvelés

      • Az ember tanulás során sajátítja el a tudást és fejleszti a képességeit. Ahogy megtanulunk főzni, úgy meglehet tanulni villanyt szerelni és autót vezetni, aszfaltozni, biztosítékot cserélni és a többi! De ezt a férfi logika nem képes felfogni.

        Kedvelés

    • Én azt nem értem, hogy egy urbánus környezetben felnőtt nő és férfi motorosfűrész kezelési képességeiben (valahová kellene kötőjel?) vajh mi lenne a különbség?
      Vidéki nagyanyámat soha senki nem kérdezte meg, hogy miért aprít fát baltával, megkeményedett az özvegylétben? Amúgy nem. Családunk férfitagjai próbáltak ugyan segíteni, de távfűtés mellett felnőve kevésbe volta hatékonyak, mint a hetven feletti nagyi.

      Kedvelik 1 személy

  12. En nem a nonek adtam tanacsot, hanem a kezdo tuzelonek 🙂
    Persze, h meg tudja tanulni egy no, szaz eve mind ott pusztultak volna ehen meg fazva, ha a nok nem tudnak fat gyujteni, vagni, begyujtani, kihamuzni. Nagyapam elment pirkadatkor, nagyanyam felkelt, begyujtott (az elozo nap vagottbol), aztan vmikor a nap folyaman vagott masnapra eleget. Meg kozben ami a haz korul kellett, azt mindent. Stihlfuresze nem volt, a kezifuresz is jo volt.

    Amugy en a “nincsen rajuk szukseg” kiteteleket nem ertem. Mar miert ne lenne? Nem fat vagni, de amugy egyebkent? Kifejezetten kellemes egyuttelni a pasimmal es bonuszkent meg fat is vag. Miert kellene a furdovizzel a gyereket is kionteni???

    Kedvelés

    • mert tömegesen vannak férfiak a nők életében, akik semmit nem csinálnak.
      felső tízezer-je a párkapcsolatoknak az amiről te beszélsz. a dolog rákfenéje, hogy egyéni szerencse kérdése, hogy ez összejön, vagy sem. a rendszer ebben nem segít, inkább hátráltat, visszahúz, kordában tart, béklyókat erősít.

      mindezekkel a béklyókkal, nehezített pályán vágjuk a fát, és fúrjuk a falba a lyukat és tiplizzük a polcokat. meg építünk karriert etc.

      ehhez képest nincs szükségünk rájuk.

      pláne nincs arra, hogy amikor a nehezített terepen még meg is mondják – amihez egyébként gőzük sincs -hogy hogy csináljuk.

      Kedvelés

    • Zsuzsi, nem mindenkinek választás az, hogy egyedül él. És sokakat ismerek, akik viszont ilyen “együtt könnyebb az élet”, házi segítség indíttatással keresnek partnert, és szerelmet ugyanúgy nem találnak, azt nem is nagyon lehet keresni. Szóval csak emiatt nem éri meg szerintem, mert nem igaz, hogy ne menne egyedül.

      Kedvelés

      • Mit nem értöl? Pasit szerezz, vágass fát. Így kerekedik ki a világod. Egyszerű dolgokat se értöl?!

        Kedvelés

  13. Mi aha-élmény: akkus láncfűrész. Hogy én erre nem gondoltam! Éva, ha rászánnám magam egyszer a vásárlásra, kérdezhetek majd?)

    Ez a ‘nő kezébe nem való’ szólam mennyire bénító különben! Majd tíz éve használok szerszámgépeket, mégis komoly belső munka volt túllépni rajta. Oldalakat tudnék ezzel megtölteni, de a legutóbbi árnyékugrásom a nagyflex volt. A mondat, ami megfertőzött: “röhejesek ezek a finn lányok, akik erőlködnek a ~-szel, ráadásul randák is”. (Kolléga mondta erasmusos félév után. Meg még többen, többször, hasonlókat.)
    A felismerés, ami kigyógyított: itt ez a b@szott nagy darab anyag, van egy hetem megmunkálni, két harmatos karom és egy cuki, csúcskategóriás, fordulatszabályzós kisflexem. Ahhoz, hogy a második feltétel teljesüljön és a harmadik-negyedik pontban említett kettőt ne amortizáljam totálkárosra, egy lehetőségem maradt. És megléptem. (Makita, mint a kistesója.) (Nyári csajos élmény: a barinőmmel egyforma nagyflexet vettünk. Jajannyiraszupcsi!)

    És az élmény, ami megfizethetetlen: amikor a (férfi) eladó beismeri, hogy neked volt igazad. Annyira nem ritka amúgy. Legutóbbi:
    – 25-ös tárcsát kérek kisflexre, 115-ös és 125-ös méretben.
    – Olyat nem gyártanak.
    – Nekem van.
    – Biztos nem 25-ös, 40-es a legdurvább.
    – Na jó, akkor kérek a 40-esból 115-ös, és 125-ös méretet.
    – Tessék ezek vannak.
    – Te figyu, ebből az egyik 25-ös. Erről beszéltem.
    – …
    – Nézd meg a kettőt egymás mellett, lehet hogy elnyomták a számozását, de ez 25-ös.
    – … ööö, aha, tényleg.
    – Van még ebből raktáron?
    – Ööö, aha, van.
    – Kérek 10-et.
    – Öööö, tessék.
    – Köszi.
    – Köszi.

    Szóval, Nővéreim/Fivéreim, a fűrész, a flex és a többi is csak egy gép. Olyan, mint a porszívó. Nem nehezebb flextárcsát/fúrószárat/fűrészélet cserélni, mint porzsákot.

    (Köszi Éva, én most szobafogságban vagyok, jólesett legalább olvasni és írni a témáról.)

    Kedvelés

    • “komoly belső munka volt túllépni ”

      arra jöttem rá a napokban, hogy a fiús szocializáció egy sor dologtól megkíméli a lányokat, nőket.

      egy anyatárs azon aggódott, hogy két fiú tesó mellett a lány is fiús és nem kislányos.

      ha már ezen a hibás alapgondolaton nem sikerült túllépnie azzal érveltem, hogy a fiús lányokat sokkal kevesebb dolog tartja kordában és kevesebb trauma is éri őket ezáltal.

      Kedvelés

    • Én nem érzem azt, hogy ezeket a szerszámokat könnyű lenne kezelni, vagy bárki meg tudná tanulni. Pedig úgy szocializálódtam, hogy egy nő is meg tud csinálni bármit, amit egy férfi, anyu egyedül nevelt bennünket, és mindent ő csinált a ház körül. Fúrást, faragást, zsákhordást, kaszálást, mindent, ami egy falusi ház körül adódik, én mégsem tudtam sok mindent megtanulni. Pedig odaadták a kezembe, hogy itt van csináld – de a következő mozdulattal már vették is el, mert vagy a magam életét veszélyeztettem, vagy másét.

      Szerszámgéphez nem is nyúlok, nekem ez alap – egyszerűen annyira ügyetlen a kezem a legtöbb dologhoz, amihez kézügyességre van szükség, hogy vagy a gépben tennék kárt, vagy magamban. Baltával jól tudok fát hasogatni – bár állítólag kívülről azt is nagyon rossz nézni – és bírok sok nehéz munkát, betonozást, lapátolást, ásást, kapálást, megpucolom a csirkét, értek a növényekhez, veteményhez is kicsit, de a többi esélytelen… Nálunk nagyon hagyományos módon minden ilyesmit a férjem csinál.

      Kedvelés

      • “nem érzem azt, hogy ezeket a szerszámokat könnyű lenne kezelni, vagy bárki meg tudná tanulni” Nem is, a férfiak sem. Csak dumálnak. Antifeminista érvelésben hemzsegnek ezek a férfiak, akik felróják nekünk, hogy míg mi semmit nem csinálunk, ők életüket adják a nőkért/háborúban helytállnak/árvízvédenek/házat építenek/feltalálják a tüzet, a mosógépet, a világegyetemet/igazgatják a bankokat és a minisztériumot/nehéz tárgyakat cipelnek/összeszerelik még az ikeabútort is/tűzből mentenek ki, az igazság meg az, hogy a bohóc feje búbját fényezik pornóra, és utálják, hogy a nők nem kíváncsiak rájuk.

        Ha meg katonának, börtönőrnek, favágónak állunk, akkor elférfiasodtunk.

        Kedvelés

  14. Kedvet csináltál hozzá, hogy felkapjam az itthoni bazinagy, benzines és hangos sthilt.

    Én a fatüzelés szerelmese vagyok, imádom ahogy a fa illatozik, ahogy pattogat a kályhában és jó meleget ad.

    Kedvelés

  15. Du nagyon tetszett: “olykor csak a duma van meg a hangzatos szakszavak, a körítés, és emberien keveset tud a szaki, az orvos, a jogász is, igazán szépen, alázattal és mindenhatóan nem tudja, csak úgy tudja, ahogy mi tudnánk az ő helyében.”
    Én jogász vagyok és már régóta tudom, hogy nem tudom… (Túl sok helyen láttam csak “favágást”…)

    Kedvelés

  16. Jaj ettől a nő kezébe nem való megjegyzéstől hülyét kapok. Nem mondom, volt már a kezemben olyan erdészeti stihl amit nem bírtam megtartani a 60cm-es vágólappal, 90cm3 motorral. Ahhoz kell az a fizikum ami nekem nincs. De ez szélső eset.
    Különben tudtátok, hogy a nők sokkal szebben hegesztenek gázos hegesztővel mint a férfiak? Állítólag sokkal szebb a varratkép…
    Már korábban is írtam hogy autószerelési hobbimban a 9 éves lányunk osztozik velem. (Fiunkat nem izgatja.) Mindig érdekelte, de most már az is érdekli mi miért van benne pontosan és miért csináljuk. Ja és hozza a 12-es kulcsot meg a wd40-et ha kérem.

    Kedvelés

      • Megmutattam a kedvesemnek, és azt mondta, hogy neki ilyen az ideális nő, csak lehetne a melle kicsit kisebb. (Nem tudom, hogy ezt őszintén mondta-e, vagy csak félt, hogy orrba vágom.)

        Kedvelés

      • az overálról jut eszembe: több esetben tapasztaltam, hogy vannak férfiak, akiknek ennyiben merül ki a házimunka: felveszik a szerelős overáljukat. ebben mennek egy kört a birtokon. beszélgetnek a kerítésnél a szomszédokkal. kinyitják és becsukják a kerti szerszámos fészer ajtaját. majd ugyanígy tesznek az autó motorházának a tetejével is (meg van még a motor! hmmmm…) majd újra mennek egy kört. aztán ki is sétálnak az utcára, hogy minél több sorstárssal találkozzanak (tényleg! megfigyeltem! több overálos ember szokott beszélgetni vasárnap ebéd előtt a park sarkánál, haladóknak szerszám is van a kezükben) aztán délidőben eltűnnek – gondolom a jól elvégzett munka örömére megérdemelt ebédjüket fogyasztják el, közben bizonyára hangosan sóhajtoznak, hogy húúúú mennyit dolgoztak egész délelőtt!

        Kedvelés

      • A sört előtte, közben és a jól végzett munka után kifelejtetted! :)Amúgy tényleg teljesen tipikus.

        Kedvelés

      • ha valamit, amire azért kéred végszükség esetén, mert testméreteid miatt nem éred el / kevés hozzá a fizikai erőd, az övé meg elég lenne, hosszú könyörgés után megcsinál, vagy baromi rondán csinálja meg, vagy csak félig-háromnegyedig (mindenképp te fejezed be, pedig nem éred el / meggübbedsz bele). közben összekoszolja az egész lakást olyan szintig, hogy a 20 perces munkája után egy órát takarítasz. majd évekig hallgatod, mekkora hős, és rohadtul megsértődik, ha rámutatsz a fenti tényekre. számomra a fogd meg és csináld módszer vált be egyedül. és aki még egyszer azzal jön, hogy mi női munka, meg mi nem, csúnya szavakkal tűzdelt, háromnegyed órás eligazítót fog végighallgatni, isten engem úgy.

        Kedvelés

  17. Gondolkodtam ám nagyon, hogy ezt megírjam-e, és hogyan. Nagy kudarc, írói kudarc, hogy néhányan nem akként értelmezik a szövegeimet, amiként meg vannak írva, és bárkinek eszébe jutott rről, hogy én megoldást, tanácsot várok, problémám van (ahelyett, hogy a saját tapasztalatairól mesélne pl.). Szóval nem attól vagyok ideges, hogy mint ember azt mondom, én okos vagyok, én jobban tudom, utánanéztem mindennek, nekem ne mondja meg senki (egy alpinista favágó vagy egy képzett katasztrófavédelmis minden bizonnyal jobban tudja), és nem is a kényszeres jóakaratú tanácsadói működésmód miatt, hanem íróként: hogy az olvasó azt hitte, hogy egy praktikus “how to do it” problémát vetek fel, mint a gasztro- vagy gyereknevelős vagy kreatívkodós vagy sportblogok, és nem tud elemelni, a szöveg szépségeit és velejét magához közel engedni (vagy ezt nem mutatja). Meg persze társadalmilag is: nem lehet egy nőnek nyugodtan fűrésze, kész, mert mondják, mondják.
    Ez érdekes amúgy, régóta figyelem. Bármilyen téma esetén:
    Férfi tapasztalatcserélős blogger, férfi kommentelő: hmm, érdekes, amit írsz, én meg így és így csinálom, azt próbáltad már, hogy…? és szerinted hogy van az, hogy…?
    Nő blogja, férfi kommentelő: Arra vigyázz, hogy…, a saját érdekedben…, mindig figyelj… atyáskodás, a nő kompetenciájának indirekt megkérdőjelezése.

    Kedvelés

    • Szerintem nem a te írói kudarcod. Ahány ember, annyi gondolkodási mód, értelmezés. Mint ahogy Lajos sem érti, hogy gáz a megfogalmazása, stílusa, szóhasználata. És a legtöbb férfi sem.
      Bízom benne, ha nem hagyjuk, hogy úgy beszéljenek velünk, mintha idióták lennénk, akkor ez idővel lassan- lassan változni fog.

      Kedvelés

  18. Az elmúlt hónapokban, a konyhás meg a milánós poszt után azt éltem át, hogy vannak itt a nagy interneten néhányan, akik az ilyenekből levadásznak egy-egy termék- vagy márkanevet, kikeresgélik az árát, és azon csámcsognak aztán, hogy mennyi volt, milyen sznob vagyok, meg hogy miből telik erre, itt konkrét részletek. Ez amúgy rágalmazás büntetőjogilag. Sőt, azt is olvashattuk, hogy transzparenssé kéne tenni, miből élnek a feministák és ki pénzeli őket, ez így lenne korrekt, elszámoltatás.

    A többiek, akik nem akarnak rosszat, ők meg a viszonyító hajlamúak, akik megoldást vagy a saját megoldásaikra érvet keresnek másoknál.

    Úgy tűnhet, hogy Évával történik valami, és akkor nem bírja ki, világgá akarja kiabálni, megírja. Nem egészen ez a helyzet, hanem az van, hogy blogger vagyok, és nekem minden jelenség és kontextus, és ehhez használom magamat, létem elemeit. De ez nem a létem, és nem az a célja, hogy valami látszatot keltsek, szépnek állítsam be azt, ami nem az. Rengeteg minden történik velem, amit nem írok meg, van saját kertem, néha kiviszek pár szálat mutatóba belőle. Bőven írok gondolatokról is, tehát nem az életemről, és vannak fikciós elemek is — nem az ember a lényeg, hanem a szöveg, a szöveg pedig megalkotott valami, produktum. Ezt sokszor írtam már, és aki nem érti, annak századszor is hiába, de mégis leírom.

    Most meg az történt, hogy az utóbbi hetekben többször leíratott velem kapcsolatban/nekem az, hogy “úrinő”, “budai úrilány”, “sznob”. Ezeket részben jóakaratú, ám frusztrált emberek, részben a fent említett aljaskodók írták. Én nem mondom, hogy ez nagyon bánt, vagy sértő, vagy hogy nem értem, mire mondják. Azt is tudom, hogy az a fajta minőségigény, extra iránti igény, árérzéketlenség, márkahűség és szenvedély, ami bennem van, honnan és mitől tűnik sznobizmusnak. Meg azt is tudom, hogy mi a különbség a most és a múlt között. Hogy most van ajakápoló a zsebemben, és olyan, amilyen, valaha meg az a fajta puritán élet, amelyben 25-30 éves koromig, egy nagyon bonyolult, aszketikus, inkább szegény, egyáltalán nem kibélelt, alig polgári, ellenben valóban — földrajzilag — budai család gyermekeként léteztem. Én sok valódi (kifinomult, jómódú, összeköttetésekkel jól gazdálkodó, eredeti tőkét felhalmozó, hetedíziglen értelmiségi, elit) budai családot ismerek, és annyira döbbenet, hogy engem néznek annak, ami sosem voltam.

    Ahogy telnek a hónapok, ahogy a blogot írom, és látom a visszatérő kommentelők neveit, egyre inkább érzem, hogy nem csak az egyes szövegeknek van jelentésük, hanem a blog egésze, összege is egy világ. Ez a világ az élet — szerintem, én szám íze szerinti — teljességéről szól. Arról, hogy közel megyünk a valósághoz, bele a közepébe. Arról, hogy kézzel verem a habot, belemászom könyékig, a Villa Bagatelle-ről, a galaxisban visszhangzó orgazmusról, pálmafáról is, de arról is, hogy omlik a fal, hullik a vakolat, hogy nem tudom, mit csináljak a koldussal, vagy hogy vérzik az ujjam, arról, hogy kurva hideg van, leállt a cirkó, nincs fűtés, bőg a gyerek, lyukas a harisnya, vízszintesen esik az eső — arról, hogy csak magamra számíthatok. Minderről egyszerre. Semmi esetre nem finomkodás és finnyogás. Oda akartam tenni a Zeneakadémia meg Krasznaihorkai mellé a láncfűrész sáros valóságát is.

    Kedvelés

    • Nem mondod hiába! Mindig vannak akiknek új a nézőpontod. Én itt, nálad fogtam föl hogy hogyan kell olvasni, értelmezni. Nekem az irodalom korábban lényegesen kevesebbet mondott. Én olyan voltam, aki azt hiszi, az író magáról beszél. Nem jutott eszembe olyan, hogy stíluselem, vagy forma. Nekem te nyitottad föl a szemem, és biztosan vannak mások is ezzel így. Szóval mondd csak el még százszor és ezerszer, hidd el, hat! Persze tudom, hogy neked már baromi unalmas, és megértem, ha eleged van belőle. De nem hiábavaló!

      Kedvelés

  19. Szerencsére nincs fiútestvérem, ezért apám minden bütykölési izét velem csinált, illetve az érettségi utáni nyáron anyám főzni tanított, apám meg szerelni. Hatalmas felismerés volt, hogy egy fürdőszobai szifon kicserélése mennyivel egyszerűbb, mint a bakonyi sertésborda elkészítése. Szeptemberben meglehetős magabiztossággal érkeztem az első albérletembe, búcsúajándékként a nagyapám (!!!) szerszámosládát állított össze nekem. Ez a magabiztosság segített, hogy gond nélkül szereltem bútort a barátnőimmel, meg hárítottam el dugulást. Életem csúcsa volt az önállóan végrehajtott csőgörényelés. Imádom ezt a szót: csőgörény.
    Volt egy pasim, aminek a lakását újítottuk, akkor még közösre berendezkedve, spórolni akart a drága,kihasználta a képességeimet, munka után este 10ig gletteltünk, meg fugáztam önállóan a csempét. Oszt amikor kész lett a kéró, pár hónap múlva kirakott, mert nem vagyok elég nőies, és túl önálló vagyok.

    Tűz: világéletemben panellakó voltam, most a lakásunk egy részében egy gyönyörűséges vaskályhával fűtünk. Én maximum fát hordok és gallyat aprítok, a baltázás félelemmel tölt el, pedig meg kellene tanulnom rendesen. Viszont tűzistennőként egy szál gyufával öt perc alatt vagyok képes meleget varázsolni. Sajnos tavaly a rutintalanságomból adódóan sikerült szétrepesztenem a kályhát: meglepetésből leszedtem a karácsonyfát, felaprítottam (balta!) és jól megraktam a tüzet. A gyantás fából és tűlevélből keletkező füst meg szétvetette a kályhát.
    Antifeministák szerint ezért nem lehet ezt nőre bízni.

    Kedvelés

    • Férfira se. Bölcsességtől megőszült nagypapám is betüzelte a fenyőt a cserépkályhába, annak meg mondta a teteje, hogy Pukkkk. Megemelkedett egy métert, közben kipöfögött egy szobányi kormot, majd visszahuppant eredeti helyére, mintha mi se történt volna. Azt csak a fekete falak jelezték. Szikrázó női szemek kereszttüzében nagypapi csak annyit mondott, hogy “jóvanna, nem is baj, már amúgy is megért ez a fal egy kiadós festésre”. És szépen elsomfordált, majd fotelból nézte, míg a nőtagok elvégezték azt. 😀

      Kedvelés

      • Ezen csodálkozom, mert évente van karácsony, hogyhogy a nagypapa korábban még nem találkozott ezzel a problémával?

        Kedvelés

      • Korábban sikerült lebeszélni róla, (apukám gyorsabb volt és eltüntette a fát), viszont minden évben hajtott rá, hogy megtegye, bármennyire is győzködték, hogy nem túl jó ötlet. Csak az alkalomra várt, hogy végre kipróbálhassa és lám a többieknek tényleg igazuk lett. Viszont ezek után is minden évben konzekvensen becsempészett néhány fenyőágat, és bizonygatta, hogy tessék, most is betüzelte és nincs semmi baja a kályhának, tehát vegyük tudomásul, hogy az ominózus balesetet nem a fenyő és még véletlenül sem az ő hozzá nem értése okozta. 😀

        Kedvelés

      • Tehát a tapasztalt, bölcs nagypapa egy ötéves kisfiúvá változott, amikor találkozott a fenyővel és a kályhával.

        Kedvelés

      • ŰSzáraz fenyőággal piszok jól lehet begyújtani, a vastag részek is égnek, mint a zsír – ahogy nagyapám mondaná. A mennyiséggel észen kell lenni, az tény.

        Kedvelés

      • Olyan takarékosnak tűnt, hogy a drága fa nem a szemétre megy, hanem pár óra meleget ad. Hát, 3 hónapig nem volt kályhánk se, nem hogy meleg.

        Kedvelés

  20. Az IKEA összerakási útmutatóban mindig két ember kell. Egyszer valakivel kitaláltuk,hogy egyenesen konyhabútor összeszerelő versenyeket kéne tartani. Akár különböző kategóriákban. Többször éreztem úgy, hogy a 35 fölötti nő 8 alatti gyerek kategóriában verhetetlenek lennénk. Azóta meg kategóriát is ugrottunk.

    Kedvelés

  21. Kíváncsi voltam,hogyan írsz majd, a kályháról, a tüzelésről.
    Megvallom erre a változatra nem számítóttam,hogy favágónő leszel 😉

    Én egy romantikus lélek vagyok,már vártam hogy fejezed ki azt az érzést amit a csempekályhával fűtött szoba vált ki benned.

    “Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
    havas telet és hosszú-hosszú őszt,
    lehet-e némán téát inni véled
    rubin téát és sárga páragőzt?”

    én az ilyen passzív boldogságot álmodtam, és álmodom most is amellett, hogy tudom milyen az élet a valóságban .

    Érdekes, bár kényelmes alkat vagyok, szükség esetén jól elboldogulok a fizikai munkával, nehezebb körülményekkel, és olyankor sokkal intenzívebben élek, felhevülök,égek.

    Kedvelés

  22. Több olyan nő van aki nem tud bizonyos “férfimunkákat” megcsinálni úgy ahogy sok férfi van aki nem tud női munkákat megcsinálni! Még ennél is több azoknak a nőknek a száma aki nem is hajlandó bizonyos dolgokat megcsinálni mert az férfimunka úgy ahogy sok férfi nem hajlandó női munkát elvégezni. Mondhatnám egyik kutya másik eb de ez nem eb-kutya dolog hanem valami teljesen más. Legkevésbé sem gondolom, hogy ha egyik nem tagja nem ajánl egy munkát a másik nem tagjának az azért van mert lenézi. Tapasztalatból beszél. Az pedig, hogy vannak “férfiasabb” nők és “nőiesebb” férfiak teljesen normális. Genetika és nevelés, nevelődés.

    Kedvelés

    • “Legkevésbé sem gondolom, hogy ha egyik nem tagja nem ajánl egy munkát a másik nem tagjának az azért van mert lenézi. Tapasztalatból beszél.” Na most, rám szóltak olyan emberek, férfiakat ajánlva a célra, akiknek a kezében SOHA nem volt még motoros fűrész. Közben én feldaraboltam és behordtam dalolva négy köbméter fát (nem baj, ha vizes, csak leöntöm egy kis gázolajjal, aztán ég, mint a zsír — ezt az aggódók kedvéért írom).

      “tapasztalatból beszél.” Úgy érted, tíz percre nő lett, kipróbálta az adott munkát, aztán vissza? Mi az, hogy ajánl, ki ő, hogy ő mondja meg? Talán azért hiszi, hogy ő tudja jobban, mert a teremtés kezdetén elcsaklizta a láncfűrészt a közösből?

      De féltik a nagy, szép, izgalmas játékaikat a fiúk… ezen mindig röhögök.

      NEM vagyok férfias nő, minden eddigi partnerem szerint ezer százalék nő vagyok, ívelt is, ösztrogéndús is, meg befogadó, meg termékeny, meg őstehetség a főzésben, gondoskodásban. Az összes hagyományios klisé illik rám. Csak… ember vagyok, főleg, a klisé meg nem jelent semmit.

      Szerintem az emberek nem tudják, mit beszélnek, hiedelmek, automatizmusok és hatalmaskodás rángatja őket, az aggódásuk is álságos, mindenki magát nyomja, szépíti, láttatja jó embernek, meg van még a kognotív disszonancia-redukció (“ha a feleségemről kiderül, hogy képes egyedül is bútort összerakni/polcot fúrni/autót szerelni/fát hasogatni, akkor fölösleges leszek” — mindez persze önkéntelen szoftver).

      Üdv a blogon, de próbáld átgondolni, amit írsz, itt azért van egy színvonal. Azt gyanítom, fogalmad sincs, mi ez a blog, meg a poszt se nagyopn ment át, ezért javaslom, nézz szét előbb.

      Kedvelés

    • “sok férfi van aki nem tud női munkákat megcsinálni!” — történetetesen minden ilyen munka, ami “nem megy” a férfiaknak, lustaság, rutinhiány és önfelmentés miatt, lenézett, pepecs, alulfizetett. Így borul a szép szimmetria, amiről írsz.

      Kedvelés

      • Exférj pl. mindent megcsinál. (Szerelést, asztalosmunkákat, fémmegmunkálást is.) Sokkal szebben vasalt, mint én. (Nem is vasaltam soha mellette.) Eszméletlen jó cuccokat varrt magának, meg nekem is. Ő varrta az összes terhesruhámat pl. A főzés kivételével, de őszintén meg is mondta, hogy nyilván, ha muszáj lenne, meg tudná tanulni, de annyira nem érdekli, hogy nincs motiváció. (Mikor először ült le a varrógéphez, azzal biztatta magát, hogy ha a flex meg a dekopírfűrész meg ilyenek nem okoznak gondot, talán megbirkózik ezzel is 🙂 )

        Kedvelés

    • Ez a “ferfimunka” meg “noimunka” kategoria vicces. A fiam tengereszkadet (kb mint a cserkeszek, csak tengereszetre kihegyezve, vizisportokkal, hajozassal, csomokkal meg masirozassal, fiuk-lanyok vegyesen 10-18 eves kor kozott), azota nem vasalhatom a cuccait, “mert te nem tudsz igazan jol vasalni”, amivel megnyerte, h minden vasalnivalo az ove, bar ebbol nalunk nincs sok, leginkabb csak unnepi ferfiingek. Csinalja is szo nelkul, az en dolgaimat is.

      Kedvelés

  23. Mi fával tüzelünk évek óta. Ritkán kapcsol be a gáz. De a fűrészes kijön, és összevágja. Van itthon Stihl, kicsi és nagy, benzinesek, meg fűkasza, benzines, asztali körfűrész is, de nem mertem kipróbálni. Vékony, gyenge karom van, ennyi az oka. Azt gondolom, hogy beakad, és kettévágom magam.
    De ha erősebb lennék, használnám. Nincs különbség szerintem, férfi vagy nő, csak az erő legyen meg hozzá. A lányomnak van eredeti Husqvarna játék fűkaszája. Árulnak ilyeneket, fűnyíró, fűrész, kasza. Tetszik.

    Kedvelés

  24. “Én tök szívesen fűrészelnék az emberemmel (amúgy is jobb ketten menni, munkavédelmi okokból), és élmény volt minden közös ténykedés, mert okos volt, erős és jó, de ő már nincs.” Itt majdnem könnyeztem. Ez a lényege a párkapcsolatnak. Ezt magyarázom a barátomnak is, hogy ő védi az én hátamat, én védem az ő hátát és együtt vagyunk erősek. Nem pátyolgatásra van szükségem, hanem társra az élet játékban. Néha kiakad, hogy mennyire köpök a hagyományos nemi szerepekre és lehetetlenség engemet htb szerepre rávenni, és vígan szaladgálok férfi terepen is. Van bicskám. Szeretem, mert hasznos eszköz. Használtam fejszét és baltát, csapkodtam szét félméteres tölgy és akác rönköket fűtési időben, de szétvitte a hátamat. Ezért a favágást ráhagytam a barátomra, én pedig a kicsi ágakkal fűtök a sparheltbe. Jó erősnek, céltudatosnak, embernek lenni. A szerepektől falra mászok.

    Kedvelés

    • Imádtam a kazán tűzterét nézni a fűtés végén, amikor alul narancsban izzó parázs volt és fölötte kavargott a forróság, akár a cukorszirup. Most a sparhelt tetejének résein át nézem a meleget adó parazsat. Nagyon kicsi tűztere van, így a fűtése sokkal meghittebb tevékenység. A valódi tűz igazivá teszi a telet is. Ott vagy benne az évszakban, az időben, az életben.

      Kedvelés

    • “A szerepektől falra mászok.” Én is!

      “Néha kiakad, hogy mennyire köpök a hagyományos nemi szerepekre és lehetetlenség engemet htb szerepre rávenni, ”

      De könyörgöm, amikor látják, hallják, hogy mi nem akarjuk a htb szerepet, akkor miért erőltetik csakazértis? Miért nem tudnak fejlődni, továbblépni ezen?
      Miért csak a butuskább, önalávető nő mellett érzik férfinak magukat?
      Ez nem utal valamiféle lelki, érzelmi zavarra?

      Kedvelés

      • A nem butuskakat is. Engem speciel a batyam, pedig minden szempontbol jobb vagyok nala. Logika, erzelmi intelligencia, muveltseg, kommunikacio dolgaban sehol nincs hozzam kepest es megis gyakran, ha nem is allandoan annyira kocsog es fellengzos. Az ilyneket nagy ivben kerulom, erik az a helyzet, hogy ot is elkuldom a halalfaszara lassan.

        Kedvelés

      • Ha meghallom ezt a kifejezést, hogy hagyományos nemi szerepek, én már ordítani tudnék. Ennyire nem figyelnek a másikra, az emberre, az egyénre.
        Iszonyú ezzel az intellektuális sötétséggel szembesülni.

        Kedvelés

      • De igen! Marmint lelki zavarra utal.

        Es ez a lancfuresz is eppen e zavar miatt mutat tul onmagan.

        A zavaruk, zavarodottsaguk miatt. El kene valamerre mozdulniuk, de nem megy nekik.

        Benak, gondolat nelkuliek es nem kellenek nekunk.

        Kedvelés

      • Én nem tudom, de Jánossal nem lett volna ilyen. Talán eszembe se jutot volna beszerezni, talán beizzítottam volna, hogy de, ez jó lesz nekünk, higgye el. Ő a becsület kedvéért egy kicsit ellenérvelt volna. Valószínűleg azzal, hogy ez nagyon drága. De az nem igaz, hogy nem használjuk ki. Szerintem az igazi tékozlás az, ha ott áll a sufniban kihasználatlanul.

        De nekem nem jutott volna eszembe magam aprítani a fát, ha ő itt lenne, mert a láncfűrész olyan, mint egy idegen nyelv nekünk lányoknak
        Új emberrel meg azért elsősorban az igazít el, hogy ez itt az én kastélyom, erdőségem, döntésem, beruházásom. Attól még fűrészelhetnénk és örülhetnénk együtt.

        Kedvelés

      • Teljesen egyet értek.
        Azon is régóta gondolkodom, hogy a férfiak viselkedésével kapcsolatosan mindig a szocializációt, a neveltetést hozzuk fel. Ezt felmentésnek, ürügynek érzem. Helyette inkább önvizsgálatot kellene tartani.
        Ahogy a mondás tartja: Aki nem fejlődik, az nem stagnál, hanem lemarad.
        A folyamatos változás csak annak megy, aki képes az önvizsgálatra, olyan kegyetlen módon, hogy akár az önmagára nézve szégyenletes dologra is fény derüljön. Aki ezt megteszi, az nagyon bátor. Aki szembenéz magával, ha csak önmaga előtt is, de felvállalja, hogy az adott kérdésben rosszul áll. Az alakoskodás, a hazudozás, a képmutatás, a játszma, a manipulálás, amit rengeteg férfi művel. Ezek a manőverek rengeteg energiát, erőt emésztenek fel – ha észrevesszük, ha nem.
        Pontosan ezért elkerülhetetlen szerintem a változás, akár tetszik a férfiaknak, akár nem, mert az élet maga a változás, amely vagy előre visz vagy visszahúz. Stagnálás nincs. Ezt csak őszinteséggel és önmagunk felvállalásával lehet elérni. De a kiszipolyozásból, a saját kényelmük kizárólagosságából, a szinte állandó verbális erőszakból, a hétköznapi problémák, feladatok nőkre tolásából már egyre több nőnek van rohadtul elege!

        Kedvelés

  25. Az akkumulátor kímélése végett célszerű a láncot minden 1 m3 fa darabolása után reszelővel utánélezni és olyan 6-8 m3-ként láncköszörűvel helyrehozni a csorbát. Ha ezek elmaradnak, csak küszködés lesz belőle. Amíg van idő fát hordani és felvágni, addig érdemes gyűjteni a környező erdőkből a tüzifának valót, jó lesz az majd jövőre.
    Az otthonokból és a társkapcsolatokból ugyanaz az éltető parázs hiányzik, mint ami a kályhákból. A nagy tüzek hamar le is égnek, a kicsike lángnyelvek tovább megmaradnak, csak táplálni kell őket néha-néha egy kis aprófával…

    Kedvelés

  26. Nagyon tanulságos volt, ahogy megmagyarázták nekem a fűrészemet. Meg hogy én a férfiak ellenében akarok fűrészt. Hogy ez önmegvalósítás.
    Nem az. Vagy ha igen, akkor a fiúknak is az. Bizony, kiteljesítő egy szép, funkcionális, komolyan megtervezett tárgy birtoklása és használata.
    De nem feminizmus. Nem kell gyanakodni. Volt egy gyakorlati problémám, elszánt voltam, megvolt az elhatározás és a lé, és vettem egy tárgyat. Egy elég jó minőségű tárgyat.
    Nem, nem igényel szakképesítést. Ha igényelne, nem vehettem volna meg.
    Nem, nem büdös. Nem, nem hangos.
    Feminista kiáltvánnyá a használati tárgyamat az tette, hogy megpróbáltak lebeszélni, terelgetni, jót akarni. Buta sémák, korlátozó sztereotípiák alapján csak magyarázták, magyarázták nekem az életemet, a fűrészemet.
    Ott kiviláglott, hogy hülyének néznek, mert nő vagyok. Azt hiszik, nélkülük nem tudok internetezni, használati leírást olvasni. Fogalmuk nincs, ez mit tud, milyen akku, milyen lánc, de valamit mondani kell. Az övék olyan, az apjuk azt mondta, akkor biztos ez is… Egyikük egyenesen a benzinről is írt. Megtanítsam olvasni?
    A sütőmhöz nem ért valaki?
    Hogyan vágjam le a lábkörmöm?

    Kedvelés

    • Exférj az utolsó időkben sokszor a szememre vetette, hogy “Te mindent jobban tudsz!” Mondtam neki, hogy ez igaz 🙂 , viszont csak olyankor nyilvánítom ki, ha biztos vagyok benne, és tétje van. (Mondjuk hülyeségeket magyaráz a gyerekeknek a történelemről vagy irodalomról, vagy ha most még lemegy a pincébe egy kicsit molyolni, tuti el fogunk késni az unokahúga esküvőjéről.) “Jó, néha tényleg igazad van, de miért kell ezt mindenkinek letolni a torkán?” Tehát nem az a baj, hogy hülyébb, mint én, hanem az, hogy ez ki is derül.
      Huhh, túl sokat beszélek róla. Jön a karácsony, és két napig szorosan össze leszünk zárva.

      Kedvelés

  27. “Meg azt is tudom, hogy mi a különbség a most és a múlt között. Hogy most van ajakápoló a zsebemben, és olyan, amilyen, valaha meg az a fajta puritán élet, amelyben 25-30 éves koromig, egy nagyon bonyolult, aszketikus, inkább szegény, egyáltalán nem kibélelt, alig polgári, ellenben valóban — földrajzilag — budai család gyermekeként léteztem.”

    Nem lehet, hogy most éppen ezért érzed szükségét, hogy állandóan leírd, hogy már nem?
    Szerintem ennek is megvan a pszichológiai oka, akit tizenévesen már a Menzába meg a Villanemtudomhová vittek, az biztos nem tartja fontosnak, hogy említse. Ettem a szokott helyen és kész.

    Amúgy vidéken teljesen természetes, hogy nő is vág fát, én pont nem szeretek, gyenge vagyok, de a sógornőm rendszeresen, kora reggel meg néha este is.
    Én bevallom -hogy a témához kapcsolódjak- még fűteni sem tudok normálisan, egy biztos, a tölgyfa és én nem vagyunk jóbarátok, de egyébként szinte minden más fa is tízből kilencszer elalszik és füstöl. Mindenki cikiz, de idén megnyugodtam, mikor egy filippínó lánnyal találkoztam, aki a világ másik végére, hegyekbe költözött és panaszolta, hogy nem tud fűteni, mert náluk tél sem volt soha és ez igenis komoly ismereteket igényel, mert nála mindig elalszik minden.
    Megnyugodtam. Egy filippínó lány lakik bennem is.

    Kedvelés

      • Akkor íme néhány jó tanács: a szóróújság a festék miatt nem gyullad jól. Begyújtás cserkészesen: papír gombócba gyűrve, rá a vékony fa, majd az egyre vastagodó, ha begyulladt, csak akkor rá a vastagabb. Muszáj gúlába rakni, hogy minden tűzcsóva minden faágat átmelegítsen.
        A siker érzése megfizethetetlen.

        Kedvelés

    • Azóta gondolkodom ezen.

      Nem, nem azért éreztem szükségét, hogy leírjam, hanem mert blogger vagyok, és a minőség választásának (és a nem-szarrágásnak, nem-számolgatásnak) nem-igazodó, nem trendkövető, nem majmolós változata egy fontos, markáns, érett élményem.

      Amikor tizenéves voltam, még nem volt se Menza, se Villa Bagatelle. Előbbi tavalyelőtt volt tízéves. Akárki is vitt volna oda, vagyis hasonló helyre kajálni akkoriban, az nem az én döntésem, ízlésem, minőségigényem és főleg pénzem lett volna. Ez nagy különbség. Én nem vagyok eltartott.

      Fűrészt azért vettem, mert máshogy én se tudom kifűteni gázzal a lakást, csak kemény gyűjtögetéssel és melóval.

      Kedvelés

  28. A láncfűrészes példabeszédedből nekem az jön le, hogy az emberi mentalitás közt elég nagy a távolság…utaltál is rá egy másik posztban, hogy az “okostelefon-birizgálás meg a netezés helyett kezdjetek el valamit csinálni”…érdemesebb lenne kisborjút vagy kislibát simizni az okostelefon helyett. A hazai világ is akkorát, de akkorát változott a 80-as évek vége óta…egy idős mérnökkollágám szerint eltűntek azok a férfiak és nők, akik munka után “barkácsolnak” rendszeresen, netalántán baromfit, egyéb nagytestű állatot gondoznak, kerttel, fákkal, kötéssel, varrással, komposztálással foglalkoznak a ház körül…ja, hogy mindehhez minőségi szerszám és begyakorlott mozdulatok kellenek. Teljesen mindegy, hogy a nő vagy a férfi csinálja ezeket a munkákat, tele vagyunk előítéletekkel, hogy a nők kezébe nem az való, ez meg férfi kezébe nem való (annyira türelmetlenek vagyunk egymáshoz, hogy nem akarjuk megtanítani a dolgokat a másiknak)…csak az a nagy igazság, hogy a férfiak és nők egy része sem tudja már, hogy dolgozni kell bizony munka után is… nagyon nehéz munka a szeretet – mindennap, akkor is, ha rosszkedvű vagyok például. (Dolgozni magamon a másikért, dolgozni a kettőnkért, a kapcsolatért….akár)
    Sok olyan ember van, akinek egyszerűen nincs lehetősége szerszámokkal dolgozni hétvégén, mert már ő sem látta otthon, hogy “apa má’ megint a műhelyben szerel, anya meg a tojást számolja az udvaron és a vacsoraasztalnál beszélgetünk és anya titokban fogja apa kezét az asztal alatt”. Az van, hogy tanuljál fiam, hogy jó fizetésed legyen, meg lakásod. Aztán marad a tv, az internet pöcegödre, a fotel…egyéb ilyen közhelyek és egy csomó elégedetlenkedés.

    Nemcsak a férfi-nő viszonyban romlott meg valami véglegesen, hanem az ember visszafordíthatatlan folyamatokat indított el a tájban, hogy idegenként lakjon benne…idegenként lakjon az életében !

    Kedvelés

  29. Vidéken élünk, fát vágunk, de a “láncfűrész nem a nő kezébe való” – a háztartásban élő férfiak szerint, akik viszont nem akarják használni. Már nincs is, kölcsönadták, tönkretették. És/vagy. Ráadásul, ha a szomszéd átjön és két óra alatt felvág egy mázsa tüzifát az ott heverőből, (erdőnk van, nem fázunk) akkor jönnek a süket dumával, hogy “mit keres ez itt, majd mi megcsináljuk”. A tüzet is én szoktam meggyújtani, leginkább. Ha utánfutóm volna és akkus fűrészem, – ja és nem dolgoznék a lakóhelyemtől távol, napi 10 órában – sok helyen tudnék fát gyűjteni, nem úgy, mint a falubeli férfiak, akik csakis az élő fát vágják ki, elviszik a nagyját, szerteszét hagyva a csonkokat, gyújtóst, szemetet. És mindenki tudja, kik ezek, de semmi nem történik, nincs szankció, nincs büntetés. A rendszám alapján másodpercekbe kerülne azonosítani az elkövetőket, fényes nappal. Nem erről akartam írni, csak gratulálok a környezettudatos fűrészhez. Régi álmom.

    Kedvelés

  30. Nálunk tipikus sztori volt: apám alkoholista lett, elhagyott bennünket, gyerektartást nem fizetett (jajj, ezek az érző szívű férfiak, ugye… ), 5 éves korom óta hírét sem hallom.
    Anyám egyedül maradt velünk, neki kellett mindent csinálnia, TV-t, videót, magnót, kocsit szerelni, fát vágni vinni, hozni, begyújtani, kukoricát törni, morzsolni, fűrészelni, íróasztalt, csocsót összerakni, polcot fúrni, glettelni, tapétázni, festeni, egyszóval mindent, és milyen érdekes, hogy mindegyiket meg tudta csinálni, majdhogynem hibátlanul! 🙂

    Engem is minden ilyesmi érdekel, kocsit sem azért akarok, hogy felvágjak vele, hanem hogy bámulhassam mi van a motorháztető alatt, és értsek is hozzá. 😀 Vezetni kiskorom óta akarok, az első voltam a testvéreim közül, akit anyám 13 évesen kormány mögé ültetett, tanított, és még vezethettem is (kghm… ez természetesen nem igaz, ugyebár ; )).

    A női munkák abszolút nem hoznak lázba, főzni egyenesen gyűlölök, az meg, hogy én eltartottként otthon legyek és “őrizzem a család melegét”, teljesen ki van zárva. Nem való ez nekem, na.

    Amúgy meg elképesztően nehéz megbízható szakEMBEReket találni, akik értenek is a dolgukhoz és megbízhatóak. Az meg nem egyszer fordult már elő, hogy a kőműves férfiakat anyám megvendégelte, azok a továbbiakban meg lófaszt sem csináltak, csak húzták az időt. 1 hét alatt lettek kész egy 3 napos munkával, a végeredmény pedig fantasztikusan szar lett. Vagy nem jöttek ki egyáltalán, elszámolták a végösszeget, támasztották a lapátot, ilyen-olyan felárt kértek, stb.

    Hát ilyen férfiakra tényleg nincs szükség.

    Kedvelés

  31. tök sokat töprengtem ezen a bejegyzésen. nekem ilyen – félig muszáj, félig belső késztetésű – láncfűrészelő, villanyszerelő, barkácsoló, padlócsiszoló, a kertbe sufnitépítő anyám van. ráadásul szenvedélyes. órákig tudott ódákat zengeni a terveiről, a megvalósulás fázisairól. már a tudat is halálba frusztrált mindig. sokáig fájdalmasan élesen mutatta, mennyire mások vagyunk. ügyetlen vagyok kétkezi dolgokban (nem kishitűség, tényleg az vagyok) és rémesen nem is érdekeltek soha. de ez már tisztázva van.

    itthon viszont egy kiégett égőt nem cserélek ki, pedig arra azért képes lennék. néha így tűnődöm a miérteken. régebben legalább tudtam, hol tartjuk. ma már azt sem, egyáltalán tartunk-e itthon. és hogy ez baj-e. hogy legalább vészhelyzet esetére meg kéne tanulnom. cserébe az otthon melegét sem őrzöm. másban vagyok jó és másképp lógok ki a kétbites világképből.

    Kedvelés

  32. Szia! Tök boldog voltam amikor megtaláltam az írásodat. Én is ilyen masinát szeretnék vásárolni, viszont sajnos még az eladók sem tudtak minden kérdésemre válaszolni. Azt állítják az ára miatt nagyon keveset adnak el belőle, így sajnos nincs tapasztalatuk a géppel kapcsolatban. Játék fűrésznek titulálták, és mindenképpen rá akartak beszélni a benzinesre. Annak viszont nem szeretem a hangját, nekem csak a napi (mértékegysége: kb 2 talicska) tüzelő összevágásához kellene. Tudnál segíteni nekem? Leírnád a géppel kapcsolatos véleményedet? Tényleg teljesíti az akku a 30 perces üzemidőt, úgy ,hogy közben a gép teljesítménye nem csökken? Mennyi fát lehet 1 feltöltött akksival összevágni?
    Köszönöm a válaszod. 😉

    Kedvelés

    • Szia. Köszönöm a kérdésedet. Nem nagyon volt más választásom, mert nem akartam benzineset, viszont terepen használom, messze minden áramforrástól. Nagyon komoly, megbízható gép, garanciával, könnyű, kézreáll, összerakni is értelemszerű és könnyű. Nem írnék ár-érték arányról, mert ez rettentő szubjektív, ráadásul hat hete van meg a fűrészem. Ha valami jó minőség, annak ennyi az ára, nem szeretem az olcsójánosi jóljárniakarást, átverésgyanítást, de az tuti, hogy nem véletlen, hogy az Andreas Stihl piacvezető. Én nagy hidegben olyan negyven percet, enyhébb időben talán egy órát is fűrészeltem vele, vaskos rönköket, keményfát is. A láncot rendesen kell olajozni. Most viszem éleztetni. A Thaly Kálmán utca 20-ban van a szakbolt. Nem vagyok profi, nem tudom mihez hasonlítani, talán vannak szakfórumok a témában, pl. ez:
      http://fuvel-faval.blog.hu/2013/02/24/ha_nem_visz_a_lancunk
      Nekem nagy élmény, ahogy működik, és hogy egy nagy lakás tüzelőigényét nem túl nagy munkával tudom biztosítani.

      Kedvelés

  33. Visszajelzés: ha egyszer szegény leszek | csak az olvassa — én szóltam

  34. Visszajelzés: most akkor elmesélem, nekünk milyen volt | csak az olvassa — én szóltam

  35. Visszajelzés: zavarba ejtő | csak az olvassa — én szóltam

  36. Visszajelzés: öngyötrő | csak az olvassa — én szóltam

  37. Visszajelzés: új nőiség | csak az olvassa — én szóltam

  38. Visszajelzés: a majdnem, az majdnem semmi 2. | csak az olvassa — én szóltam

  39. Visszajelzés: mit tehetsz TE a környezetért? | csak az olvassa. én szóltam

Hozzászólás a(z) eső bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .