együtt jobb! 16. – szvoren edina: arról, hogy…

Nos, haladjunk tovább az együttolvasásban, a fifikás szövegek megfejtésében, a közös értelmezésben!

Ennek már a címe is gyönyörűség. Rendkívül trükkös a szöveg. A Magvetőnél jelent meg a Verseim című kötet, ebben egy izgalmas darab az Arról, hogy miért nem lehet gyertyafénynél újságot olvasni egy Föld körül keringő űrhajón. Három sornyi a tratalomjegyzékben!

Szerzőnek szólva, de a szöveg publikus linken fellelhető, egyébként az új, magvetős Verseim című kötet egyik erős darabja.

http://www.muut.hu/archivum/24995

  1. (az első bekezdés után) Mire számítasz az első bekezdés után, milyen szerepe lesz az elbeszélőnek és a videóknak, illetve a tanárnőnek? Merre tart a történet, mi következhet ilyen bevezető után?
  2. (a teljes szöveg után) Miért mondja, hogy kegyetlen a nő? Hogyan változik ez a szöveg végére, változik-e?
  3. Mit gondolsz arról, ahogy a tanárnő és a családja él? Miért otthonos a narrátornak ez a közeg?
  4. Mi a jelentősége annak, hogy egy apró anekdotából kiderül, hogy a narrátor neve Szvoren (?) Edina? Szerző? Elbeszélő? Főszereplő? Szándékos összecsúsztatás?
  5. Neked is csicsog a széthordott, maratonfutott, kipukkadt air-ű Nike cipőd? Lásd a fotón.
  6. Miért vannak beszámozva az ismerősök?
  7. A mosóporos (a fiú kedvenc kísérlete) szerinted létező jelenség? Mi lehet az alapja?
  8. Mit árul el az emberekkel való viszonyáról az, ahogy a tanárnő az emberekkel és a valósággal “vegyül”, illetve a narrátorról a saját emberekkel kapcsolatos stratégiája?Milyen élettéknyeket, jellemzőket tudunk meg ezekből róluk? Egyáltalán: ők ilyenek, vagy ez egy közlési trükkje a szerzőnek?
  9. Mi a jelentősége ennek a mondatnak?Pedig ha valaki, akkor ő igazán tudhatná, hogy ebben az életben szeretni én már senkit nem fogok.
  10. Miért nem lehet gyertyafénynél újságot olvasni egy Föld körül keringő űrhajón?

Tedd fel a saját kérdésedet is! Hívj meg nyitott olvasókat a beszélgetésbe!

40 thoughts on “együtt jobb! 16. – szvoren edina: arról, hogy…

  1. 1. Az elbeszélőnek megváltozik a véleménye a tanárnőről, esetleg beigazolódik, hogy kegyetlen nő.

    2. Nagyon különbözik az elbeszélőtől abban, hogy kíváncsi és kitárulkozó a tekintete, ő ezt fenyegetőnek éli meg. Miután megismerte, úgy látja hogy ő is csak egy egyszerű ember.

    3. Ő is tanár, ezért nagyjából érti, hogy mi köti le a mindennapjait. A tanárnő odafigyel a fiára és aggódik érte, a férje csodálja őt banális dolgokért is. Nagyjából átlagos családnak tűnik, akik nyitottak másokra.

    4. Vannak áthallások az elbeszélő és a szerző élete közt is (tanárság, de talán a költőnő is ő?), és hasonló lehet a számozott ismerősök egymásnak megfeleltetéséhez: elbizonytalanítani, hogy kiről is szól a történet.

    5. Ezen most nagyon röhögök 😀

    6. Hogy úgy tűnjön, különböző emberekről van szó, és hogy ne kelljen nevet adni nekik.

    7. Müzli hatás néven ismerem de lehet nem ez a rendes neve. Igen, a nagyobb térfogatú tárgyak rázáskor feljönnek a kisebbek fölé. Az okára már nem emlékszem.

    8. Az elbeszélő egyszer kihangsúlyozza, hogy próbál az ismerőseire úgy tekinteni, mintha nem csak egyetlen jellemvonásuk lenne, de egy jellemvonással mutatja be őket. Aztán elárulja, hogy egy emberhez ezekből több is tartozik, csak mi (vagy a tanárnő) voltunk felületesek. Egy-egy idegesítő szokásuk jelenik csak meg. Egyedül a tanárnő és a családja jelenik meg árnyaltan az elbeszélésben.

    9. Egy olyan ismerősével beszélgetett, akivel valamikor közelebbi kapcsolatban volt, vagy a szüleire gondolhatott, akikről később kiderül, hogy már nem élnek?

    10. Ennek utána kellett olvasnom. Ha jól értem, a gravitáció hiányában nem áramlik le a nagyobb sűrűségű oxigéndús levegő a kanóc aljához, ezért nem alakul ki a jellegzetes világos színű csóva a kanóc körül. A viaszgőzök tökéletesen elégnek, ez kék színű fényt ad, ami nem világít eléggé az olvasáshoz.

    • Szuper esszé! Ne röhögj, fuss annyit, hogy szétmenjen a cipőd, majd megtudod! 😀
      Ne kelljen elnevezni őket, de jó!
      “elbizonytalanítani, hogy kiről is szól a történet” ez is szuper.
      A 10-esért köszönet, ennyire nem volt fizikai Lőrinc magyarázata (kb. a kérdés is rossz). Majd írom, ha egy kicsit beindultak a többiek.

      Nem érdekes, hogy aki beszél, arról alig tudunk meg valamit – csak célzások vannak, de rengeteg konkrétum mindenki másról?

      • Hogy a lényeget ragadjam meg, használtan vett és széthordott túrabakancsom nekem is volt, az is csicsogott. 🙂
        Az a sok konkrétum nem áll össze egységes képpé, ez is a játék része, hogy később kiderül, kik tartoznak ugyanahhoz a személyhez. A célzások sincsenek kibontva, ezért én nem érzem az aszimmetriát.
        Azon gondolkozom még, amit desperated housewife ír, hogy az elbeszélő és a tanárnő ugyanaz a személy. Lehet hogy a saját életét idézi fel, amikor még megvolt a családja?

      • Utólag esett le, hogy a címet nem csak ebből az irányból lehet értelmezni, hanem ott van az űr meg a gyertyafény mint metafora…

    • 9. Ezt annál az ismerősénél mondja, akitől elidegenedett. És aki előtt megjátssza magát. “Nevettünk, és szégyelltem, hogy nevetek, mert életemben először én is észrevettem valamit a hangvillás epizódban, amit más valaki komikusnak láthat.” Talán valóban ő volt az, akit szeretett, és aztán valami történt.
      Bizonyítékot nem tudok hozni a szövegből, de van egy olyan érzésem, hogy ez az ismerőse ugyanaz, aki “9. példás családi életet élő — ismerősöm, akinek a számítógépén, a böngészési előzmények közt egyszer borzadva láttam meg különféle gyerekpornóoldalak linkjeit”

      • Ez is egy érdekes feltevés. A szövegben a 9-esről mondja az elbeszélő: “Szeretem a humorát. Csak azokat a webcímeket ne láttam volna sose.” És azelőtt a 4-es ismerőssel nevet együtt akaratlanul. Vagyis lehet benne valami.

  2. Most nem követem a kérdéseket, kicsit máshova megy nálam a fókusz. 🙂

    1. A róka. Miért azt mondja mindenkinek, hogy a tanárnő “heteit a rókára való várakozás tagolja”? Úgy, hogy azt is megtudtuk, hogy “Van, hogy hónapokig nem látjuk egymást, aztán meg néhány hét leforgása alatt háromszor-négyszer is”? A róka azon túl, hogy a ravaszság, hátsó szándékok szimbóluma, a keresztény szimbólumrendszerben egyenesen az eretnekségé, a romlást hozóké, Sátáné is. Ennek azért tulajdonítok kiemelt jelentőséget, mert a “kegyetlenség” és “veszély” emlegetése mellett az utolsó bekezdés végén, amikor a tanárnő attribútuma a rókára való várakozás lesz, hirtelen brutálisan összesűrűsödnek az ilyen mitológiai-bibliai szavak: boszorkány, ördög x2, isten. A róka az attribútumban összekötődik az elbeszélővel, és a tanárnő rókájává válik, mert ővele is elkezdi a kísérleteit.
    2. Milyen kísérleteit? Az én számomra a tanárnőről alkotott képe azért válik kegyetlenből “olyan, mint minden ember”-ré, mert élőben nem látja rajta a “kegyetlenséget”, a hatástalanított fegyvert, mint amit a videókban. Rájön, hogy a tanárnő mégsem olyan, mint ő, mivel ő viszont a róka. Mert mi az, amit csinál? Az elbeszélés végén megtudjuk, hogy a számozott attribútumok nem 13 (!) különböző emberről szólnak, hanem több attribútum is köthető egy emberhez, de csak úgy tudjuk meg a kapcsolódásokat, ha felfedi azokat, hiszen ő az, akinél az attribútumok, a megfigyelések vannak, ő a tudás forrása, mint ahogy a videókban a tanárnő, aki nem magyarázza el, amit csinál, hanem “élvezi a tudatlanságunkat”, hogy ő tudja, hogyan működnek a fizika törvényei, a néző pedig nem, és nem is fogja megtudni. Hogy kötődik ez a narrátorhoz? Nézetem szerint ő ugyanezt csinálja az emberekkel. Ha megnézzük, a 13. attribútumnál azt mondja, “még sosem látott egy videót sem a tanárnőtől”, ez azonos kell, hogy legyen az 5.-tel: “olyasvalakitől kérjek segítséget, aki soha még egyetlenegyet sem látott ezekből a hátborzongató — ám legyen: csicsogó — felvételekből”, és ez lesz 5. Ugyanakkor azt olvassuk, hogy 13-nak éppenséggel a “veszélyesen élő ismerősöm”-ről beszél, és ez éppen az 5. attribútuma. Azaz ismerősének úgy mesél saját magáról, hogy úgy tesz, mintha más emberről mesélne, és ezt az ismerőse nem tudja – ezt figyeli ő, AHOGY nem tudja. Ez az ő rókasága, az ő kísérletei. És abban bízott, hogy talált egy ugyanilyen embert. De nem talált, ezért aztán jobb híján bevonta őt is, és megkapta első attribútumát. Ha első… mert természetesen nem tudhatjuk, hogy nem az övé-e bármelyik a fennmaradó 12-ből.

    Most ennyire volt időm, nekem ezek voltak a legfontosabbak, de gondolkodom még, a többi kérdésen is, és majd jövök.

    • Ez nagyon jó! A kísérletek és az ismerősök megfigyelése közti párhuzamra nem is gondoltam volna. Mondjuk a rókáról nekem a kis herceg rókája jutott eszembe, de az talán nem illik a képbe.

      • De, szerintem illik, az egy másik értelmezéshez vezet, egy kevésbé keményhez, ahol baráti kapcsolatot alakít ki.

      • Rita, ez a kísérlet-párhuzam a beszámozott attribútumokkal nagyon jó meglátás, olyasmi feladvány lesz így, mint amilyenek a Fülesben voltak gyerekkoromban, csak itt nem az a kérdés, hogy milyen színű házban lakik a svéd szomszéd, hanem hogy valójában hány ismerőse van az elbeszélőnek (mármint olyan, akit tényleg annak tekint, mert érdekli).

  3. 5. Értem ám a lényeget: nekem a Reebook cipőm lett ilyen, de a csicsogás a novellában a fáról hulló, széttaposott eperszemek miatt van. Az írók a teljesen hétköznapi megfigyeléseiket is hátborzongatóan és/vagy szórakoztatóan tudják leírni.
    4. A róka egy kedves, erdei állat, – az irodalomban mindenképp (Kisherceg, Vuk) – de mostanában gyakran látni nappal is, falun és városon egyaránt. Igényes szövegeket író bloggerek – nők – gyakran nevezik magukat rókának. A tanárnő és a narrátor (az író) ugyanaz a személy. Nagyon jó ez a novella, többször is el kell olvasni! A posztmodern szövegek jelentésrétegei, ajjaj.
    7. Szerintem nem. Az entrópia nem csökkenhet.

  4. 1. (De nehéz itt megállni az olvasásban..) Azt gondolom, hogy az elbeszélő és a tanárnő találkozni fognak, és ez elsősorban a videóknak köszönhető. Van valami furcsa a tanárnőben, ha hatásvadász novelláról lenne szó, azt gyanítanám, hogy valóban van benne valami kegyetlenség, amit az elbeszélő később megtapasztalhat – nem baltás gyilkos vagy hasonlók, egyszerűen csak végtelenül introvertált, esetleg érzéketlen, a videóinak él.
    2. Hogy miben nyilvánulhat meg az elbeszélő által érzékelt kegyetlenség? Hm, talán az általa említett “szenvtelen” tekintetben, a néma és állhatatos videókészítésben. Valóban van benne valami bizarr. Viszont ahogy az elbeszélő a tanárnő életének részévé lesz, láthatja, hogy átlagos, kiegyensúlyozott életet élő emberről van szó. A novella végére sokkal inkább az elbeszélő alakja válik bizarrá, hiszen kissé megszállottan követi a tanárnő tevékenységét, szinte “transzban” szavalja a verset, többször is kihangsúlyozza, hogy mennyi minden nem érdekli, az ismerőseit számokkal látja el, majd elárulja, a számok nem külön-külön személyeket takarnak.
    3. Átlagos család, harmonikusnak tűnő családi élet, elfoglalt tanárnő, akire felnéz a férje az ötletei miatt. Borozgatnak, együtt főznek stb. Ami szokatlanabbnak tűnik, az az, hogy milyen lazán elfogadnak egy ímélben találkozót kérő idegent.
    4. Így kicsit olyan, mintha a szerző életébe, különös gondolataiba nyernénk bepillantást. Egyből olyan érzésem volt, hogy a szerző=elbeszélő, holott nem tudok róla jóformán semmit. Így most azt gondolom, hogy egy furabogár.
    5. bárcsak!
    6. Ez az számozás zseniális. Egyrészt jobban ül a csattanó, miszerint az a néhány ismerős valójában még kevesebb (bár arra, hogy kevés, figyelmeztet közben az elbeszélő), másrészt kissé olyan, mintha egy leltárról lenne szó, ami jelzi, hogy az elbeszélő kapcsolata a többi emberrel nagyon furcsa, problémás. Mint egy rovargyűjtemény. Bár elmondja, hogy nem csoportosíthatja őket aszerint, hogy hogyan reagálnak egy számára aktuálisan fontos dologra (a kísérletekre), nagyon úgy tűnik, hogy ez sarkalatos kérdés a számára.
    7. nem tudom, sajnos, jól jönnének nekem is az ismeretterjesztő videók.
    8. A tanárnő tudatosan kettéválasztja a videókészítést és a mindennapi életet, hétköznaponként az őt körülvevő emberekre fókuszál, a. Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a videókészítés az ő igazi terepe, amit a többi napon vár. Az elbeszélő a többi emberrel való viszonyáról már írtam, nem tűnik egészségesnek.
    9. Az elbeszélő magányosnak, zárkózottnak tűnik. Furcsa a kapcsolata a külvilággal. Ugyanakkor fontos, hogy ez a mondat reakció arra, hogy egy barátja megjegyezte, rajong a videókért.
    10. hát, nem tudom, és ez szomorú.

    • a 3-ashoz még: ő is tanított.
      Viszont most elolvastam a többi hozzászólást, ez az elbeszélő=narrátor nagyon érdekes, újra kell olvasnom a novellát.

  5. “Megfordul a fejemben, hogy lehetnek olyan esetek, amelyekben egyáltalán nem érvényes,, miképpen vannak a dolgok általában.” – az elbeszélő épp ellenpontja a tanárnőnek, akinek épp a fizika általános érvényű törvényeit bemutató videók a szenvedélye. De más ismerőstől is átvesz, elvesz, kifacsar dolgokat. kar valamit, a tanárnő önkifejez l’art pour l’art, az elbeszélő függő és célelvű – a kiválóan csomagoló ismerősétvel csomagoltat pl.
    Nyelvileg megfogott, hogy a tanárnőt és kísérleteit irdatlan mennyiségű fosztóképzős jelzővel rajzolja meg a narrátor (kegyetlen, szenvtelen, élettelen), és persze a páratlan oldalon lakik, de önmagát is tudatlannak (noha nem gyanútlannak) nevezi, az egyik ismerős is az elnyűhetetlen türelméről híres, a költőnő versei pedig rímtelenek és ritmustalanok is. Izgalmas volt nekem azt is végiggondolni, hogy ezeknek a fosztóképzős jelzőknek a töve -s képzővel nem mindig a jelentésbeli ellentétét adja a szónak – próbáljátok ki! Az egész szöveg merő hiány és űr – ahol nem áll korlátlanul rendelkezésre oxigén az égés táplálására, és az égéshez szükséges valamint az újság fogalmától távol álló időtlenség vagy legalábbis más léptékű idő uralkodik)

      • Én is az oxigénhiány meg a súlytalanság irányában tapogatózom, most így elalvás előtt az jutott eszembe, hogy a nincs gravitáció, akkor nem folyik le a megolvadt viasz a gyertyán, és a kanóc nem tud továbbégni, ha ott lebeg körülötte a forró viasz, ami az újságot is kiégetheti, de minimum zavaró tényező az olvasásban.

      • Ha valaki felvisz egy újságot és egy gyertyát a Föld körül keringő (tehát nem más céllal az űrbe induló, csak keringeni akaró) űrhajóra, akkor vajon eleve azzal a céllal indult neki az útnak, hogy megnézze, hogy lehet-e? Vállalja az űrutazással járó kockázatot, hogy úgy mondjam, veszélyt, annak érdekében, hogy ezt kipróbálja, hogy úgy mondjam, kikísérletezze?
        Vagy valami más küldetése van az űrhajónak, és a gyertya+újság csak mellékkísérlet a Nagy Cél mellett? De akkor miért ez a kérdés? Mi a Nagy Cél?
        Azaz lehet, hogy lehet, csak mi értelme. Ki akar újságot olvasni gyertyafénynél egy Föld körül keringő űrhajón?

        És, úgy van. Mi értelme pont újságot felvinni? Addigra nem is lesz friss. Ez volt a másik nekem is.

      • Habár tagadhatatlan, hogy elképzelve a jelenetet volna neki egy elég egyedi, hm, atmoszférája.

      • Eszembe jutott még valami, nem azért, mert az űrhajóra nem nagyon engednek fel tűzveszélyes tárgyakat?

      • Úgy van! Ez volt Lőrinc válasza is, a NASA hisztérikusan tiltja, mert zárt térben nem lehet mit csinálni, ha tűzvész van, zabálja az oxigént és nincs hova menni. A textil égésgátolva, és minden étel is. Ennek fontos szerepe van a Mars mentőexpedíció filmben, ahol végül egy feszülettel és egy elektromos szikrával csihol tüzet a főhős. Maga a gyertya is ellebeg, a viaszcseppek is.

        Hogy a szöveg maga nem is utal a kopasz énekesnő-szerű cím állítására (pedig a cím megfogalmazása ezt ígéri), az ugyanolyan rejtély, mint a tanárnő kísérletének működési mechanizmusai és a narrátor emberi kapcsolatai (de azt tudjuk: nem lehet). Nincs válasz. Tudomány, fantázia, meghitt kedélyesség nem megy együtt.

        Elképesztő árnyaltakat írtok, repes a szívem.

  6. 1. Azt, hogy kiderül, kinek van igaza, kedves-e a tanárnő vagy kegyetlen, a látszólagos kegyetlenségével vagy kedvességével fog-e valakit megtéveszteni, “ugye megmondtam” horrortörténet lehet, vagy tanmese,  arról, hogy ne tételezz fel rosszat puszta benyomások alapján.

    2. A történet az elbeszélő azon nézetét bizonyítja vagy szemlélteti, hogy a kedvesség és a kegyetlenség nem egymást kizáró vonás, megfér egyazon emberben mindkettő, mint a tigris ég a szelíd őz. A tanárnőben az elbeszélő szerint az a kegyetlen, hogy tud valamit, de ezt csak működésében mutatja meg, nem magyarázza meg a jelenségeket, felcsigáz, de nem osztja meg a tudását, nem ad választ a miértekre, mint a novella sem a címbeli kérdésre és a mosóporos demonstrációra. Ami a tanárnőben lenyűgözi az elbeszélőt, az az, hogy nem él vissza mindennapi kapcsolataiban a tudásfölényével (a tekintet, ami sebezhetne, de nem sebez, a hatástalanított fegyver), sőt,fel se villantja, hétköznapi életében hétköznapian kedves.

    3. Normálisak, de nem normálisék, maguk közé engedik, de nem faggatják. A tanárnőnek az elbeszélővel szemben van szenvedélye, de ez nem az alkohol, mint azbelbeszélő szüleié volt, és mint ahogy az alkoholt, ezt is mértékletesen és a maga helyén kezeli. Még ha ez azt is jelenti, hogy ebből az elbeszélő ki van zárva továbbra is, hiába ismerkedik össze vele és teszi őt is ismerősévé.

    4. Egyfajta alteregó lesz tőle az elbeszélő, az egyértelmű különbségek ellenére. Egyébként nem is  Írja, hogy ugyanúgy hívják, csak azt, hogy hasonlóan lehet félrehallani, ami egy ilyen ritka név esetén már olyan, mintha csakis ugyanaz lehetne) Az írónőt más is érdekli, nemcsak az ismerősei, hasonlóan a fizikatanárnőhöz, bár igen különös, milyen szofiaztikáltan fejti ki a beszélő, mennyire és miért nem érdekli őt se a tudomány, se az irodalom, se a képzőművészet, se a zene, a zenét pl. olyan okra hivatkozva utasítja el, ami csak egy zeneértő, a zenén elgondolkodó ember fejében fordulhat meg. Talán az elbeszélő is pont zenetanár volt, csak kiábrándult belőle, úgy, ahogy senkit nem fog már szeretni és a szenvedély helyett már csak a kiváncsiság kielégítése mozgatja?

    A 6. és a 8. kérdésre még visszatérek, mert mindkettő hosszú és túl álmos vagyok hozzá már, az 5. meg rémlik, de ne tudom, talán  a nagyobb felülettel van valahogy  kapcsolatban a dolog.

    • Milyen jól megfogalmaztad a 2-t.
      3. Nekem a kérdés is érdekes volt – biztos, hogy otthonosan érzi magát? Otthonosan érzi-e magát bárhol? Nekem az a benyomásom, hogy ő mindig megfigyelő. Lehet, hogy a címbeli űrhajó távolítja el az én értelmezésemben a narrátort a világtól, de szerintem ő azért jár oda, mert érdekes, legalábbis az elején az volt. És: “De ugyan miért lenne boldog valaki, aki nem a vágyait elégíti ki, hanem a kíváncsiságát.”

      • Az otthonos tényleg nem nagyon passzol az elbeszélőhöz, tényleg afféle Föld körül keringő űrhajó, ufószerű lény ő, akit nem érintenek meg általában a másoknak érdekes dolgok (újság) es távol áll tőle a gyertyafényes meghittség. Inkább kellemesen érzi magát a tanarnőéknél, mert keresik, érdeklődnek iránta, de nem faggatják es nem akarják megmagyarázni, miért olyan, amilyen, és a furcsaságait is tapintattal fogadják (ld. a szavalásra valo reagálásuk leírását). Nekem kicsit olyan autisztikus jelenség ő, mint a Testről és lélekről hősnője, csak ő már nem törekszik kitörni a szenvtelen, szenvedélytelen életeből. Néha megérinti valami érzelmileg, mint a tanárnő tekintete a videóiban, amire rákattan, vagy a verssorok, amiket önkéntelenül is megjegyez. Fontos szerintem, hogy nem tudjuk meg, mely sorok ragadták meg, én olyasminek képzelem ezeket, mint a Laura Marling-dalt, ami pont kifejezi a az érzéseit. Egyébként szerintem ez az ismerősözés is ilyen érzelmi rejtőzködés itt, a háziorvos kapcsán kiderül, hogy csak a számára valamiért fontos vagy közeli embereket nevezi így, szerintem azért, hogy se a nemüket, se a hozzájuk fűződő viszonyát ne kelljen elárulnia.

  7. Ez egy igen kimunkált, rafinált, zseniális szöveg, köszönöm, hogy olvashattam! Most még csak egyszer, de muszáj lesz többször is, mint minden posztmodern szöveget, mert nagyon izgalmas!
    Ami elsőre nekem lejött, az mindenképp az, hogy a narrátor nem teljesen százas, van valamiféle megkattanás az életében, vagy a szülei halála, vagy más, de hogy ne tudjon már senkit szeretni…
    És ahogy kapcsolatot alakít ki emberekkel: azt gyanítottam a szöveg közepe táján, hogy a háziorvoson kívül vajon hogy lettek ismerősei? Őket is a neten vadászta le, mint a tanárnőt? Meg egyáltalán: sose úgy beszél róluk, mint a barátairól, hanem folyton ez az ismerős, és azt gyanítottam, hogy azok a vonások, amelyekkel jellemzi őket, számára pont, hogy ismeretlenek lehettek először (nagyothallás, veszélyes élet, affektálás).

    1. Az merült fel bennem, hogy ki néz ilyen videókat? Hogy talál rá? Szerintem az, akinek olyan korú gyereke van, akinek a videók szólnak, vagy az, aki szakmailag érdeklődik, mert ő maga is tanár, vagy az, aki gyermeki szemmel nézi, és mint néha én, elámul, hogy – basszus, ilyenek nem voltak, mikor mi voltunk gyerekek. Ez a gyermeki szemszög elindította bennem a gyanút, ami viszont nekem volt ismerős (az exférjem akart mindig, minden családban gyerek lenni, mert a sajátjában nem lehetett), hogy ez a nő szeretne valahol gyerek lenni. Ha már a saját szülei számára nem, akkor egy másik családban. Lehet, hogy csak belemagyarázom, de valahogy nekem extrém hangsúlyos a szülők halála, és az űr is, amit az ismerősök listázásával akar betölteni. Valaki pont írta is a fosztóképzős szavakat, nekem az űr ilyen hangsúlyos a címben. Szemet szúrt az is, hogy ő felnőttként van jelen a vendégségben, ihat alkoholt, de a gyereknek is megengedik, nincs hatalmas különbség közöttük.

    Lehet, hogy túlpszichologizálom, de a cím is, a számozás is, a tényekhez való ragaszkodás és a fizikai világba való kapaszkodás is azt jelzi talán, hogy valami olyan hiány van az elbeszélő életében, ami lehetetlenné teszi, hogy legyen középpontja, inkább a súlytalanság jellemzi. Én úgy tudom, hogy a róka az igazságtalanság szimbóluma is, a szülők – akár alkohol, akár más ok miatti elvesztésére lehet ez utalás. Meg hogy a róka mindig a játszótér közelében bukkan fel, ahol gyerekek lehetnek. Elsőre ennyi, este megint elolvasom.

    • Szerintem nem pszichologizálod túl, tök érdekes minden, amit írsz.
      “a háziorvoson kívül vajon hogy lettek ismerősei? Őket is a neten vadászta le, mint a tanárnőt?” Úgy van, nekem beugrott, hogy a facebookon is ‘ismerősök’ vannak magyarul.
      Meg, hogy a ‘barát’ csak kétszer szerepel: “Nincs sok ismerősöm, barátom még kevesebb.” és aztán utána soha többet nem beszél a saját barátairól, csak ismerőseiről, de egyetlen egyszer még felbukkan a szó: “már többször előfordult, hogy napokra nyoma veszett, mi, a barátai pedig ezalatt halottnak hittük”, az 5-nél, aki informatikus (és szerintem azonos 13-mal). És a ‘mi, a barátai’ dőlttel van szedve az eredetiben, csak itt nem tudom, hogy kell valamit dőlttel szedni. Tehát ez fontos. Mondjuk, azért, mert mi a barátai vagyunk neki, de nekem ő csak ismerősöm? Ők mély emberi kapcsolatokat alakítanak ki, vagyis úgy hiszik, de én távolabb maradok, az űrhajómban, és megfigyelek?

      A gyermeki szemszög is érdekes, és igen, a szülőkre és az alkoholra utalás szerintem is nagyon fontos. És az, ahogy a háziorvost utálja, senki iránt nem fejez ki ilyen intenzív érzelmeket, de a háziorvosos bekezdésben hirtelen megélénkül, ” jó ég”. “Helyesírás-trubadúrok”. Máshol nem érzékeltem ezt a gúnyt, cinizmust, mint a háziorvos felé, aki nagyon hangsúlyosan NEM ismerőse.

  8. Nekem a szövegről a Harcosok klubja c. film jutott eszembe. (aki nem látta, annak SPOILER). Hogy mi van akkor, ha a narrátor skizofrén, és a számozott ismerősök valójában az ő különböző személyiségei? Olyanokat tud róluk, amiket elvileg nem tudhatna (gyerekpornót néz, mit mondott részegen az anyjának, igazából nem is nagyothalló stb.) Néha vitatkozik velük (magával), vagy szívességet kér tőlük (használja a saját képességeit) email-cím megszerzésére, csomagolásra.
    Az elbeszélőről nem sok infónk van: nem tudjuk, mit dolgozik, nincs (már?) családja, sokat utazik (mint Tylerr-Brad Pitt a filmben)

    A tanárnő pedig

    a) A narrátor régi, normális életet élő énje, akire azért kíváncsi ennyire, mert meg akarja fejteni, milyen volt akkor,és most miért különbözik ennyire régi önmagától, mi vezetett idáig. Keresi rajta a későbbi őrület, kegyetlenség, vagy bármilyen deviancia jegyeit. Ráadásul a tanárnő hasonlít is egy költőnőre (másik én?), aki verseket ír és kórusban szaval a rádióval.

    vagy

    b) Létező személy, akiben a narrátor rokonlelket lát. Hasonlóan élhet, mint ő régen, és úgy gondolja, hogy vele sincs valami rendben. Ám kiderül, hogy a tanárnő tényleg normális, és ha van is rá hajlama, nem lett személyiségzavaros, valahogy elkerülte, hogy belecsússzon ebbe, “hatástalanította a fegyverét”. Ezért érdekes. Mert a narrátornak ő az “így is lehetett volna” példája
    Ha feltételezzük, hogy a tanárnő és a családja valós, akkor érthető, hogy miért néznek olyan döbbenten, amikor a narrátor elkezd szavalni és hadonászni a konyhában. mert az valószínűleg csak hallucinációs roham (Miért is adná le a rádió egy nem túl ismert költő versét?)

    Érdekes, hogy a Harcosok klubja is egy tudományos állítással kezdődik: a fagyott narancskoncentrátum és a benzin elegye napalmot alkot.(ez amúgy nem igaz)

  9. Megint elolvastam, és le se tudom írni, mennyi mindent hív elő ez a szöveg.
    Azért megpróbálom.
    3. Az otthonosság körül gondolkodtam. Kerestem a szövegben olyan utalásokat, amik az otthont idézik meg. Szerintem a gyertyafénynél való újságolvasás otthonos, meghitt. Az affektálva kimondott szó a karfa, ami szintén egy fotelt, abban való üldögélést idéz meg, köze van az otthonossághoz. A videókon a hátteret nézi, azt figyeli, hogyan jelenik meg a tanárnő magánélete a kísérletek kapcsán, milyen az otthona, miket csinálnak a videókészítés alatt a családtagok. Kukkol, nemlétező saját család helyett voyeurként figyeli a tanárnő családi életét. Mikor bekéredzkedik, az erkélyen borozgatnak, a rókát nézik, és ha váratlanul érkezik, akkor is intim jelenetet lát. Ehhez képest semmit nem tudunk meg arról, hogy a narrátor kivel él, csak a hiányok: mit nem szeret, mi nem érdekli, mit nem csinál már, a szülei sincsenek már, nincs saját élete. Az ismerősök vagy létező személyek, akiktől hol elidegenedik, hol segítséget kér, de az is lehet, amit valaki már írt, hogy mind ő. Tök egyedül van.

    A másik a magány. Nem véletlen a Homok a szélben-re való utalás sem, szerintem az egyik legdepresszívebb előadó Balázs Fecó, aki masszívan iszik, és hol elhagyták, hol a kozmikus magányban forog és készül felvágni az ereit.
    A címet nem akarnám direkt módon dekódolni, de nekem olyasmi jutott eszembe, hogy az intimitást, otthonosságot (gyertyafénynél való olvasást) nem lehet az űrben létrehozni, és aki magányos (árva, és már nem fog senkit szeretni), az az űrben csak kering a Föld körül súlytalanul, céltalanul, valódi kapcsolódás és fókusz nélkül. A szöveg szerkezete is egyébként erre hajaz, mert nincs lezárás, az ismerősökről való sztorizgatás a végtelenségig folytatódik,

  10. Hú, most elolvastam a korábbi három itt elemzett novellát Szvoren Edinától, mind nagyon erős, és más is, közvetlenebbül megrázó, mint ez a kis trükkös, ahol csak tippelni tudunk, milyen traumák vezethettek az elbeszélő furcsaságaihoz, érzelmi hiányaihoz és magányához.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.