2016. nyári poszt
Én kiírnám, én olyan vagyok! Az eufémizmus és az elhallgatás nagyobb stílushiba tud lenni, mint a “csúnya” szó, meg hát ezt amúgy sem én mondom, én ilyet nem mondok senkire, mert ez nagyon gáz, érvnek meg értelmezhetetlen is. Ennek nem a szóhasználata az ocsmány, hanem a sugallata, az értékrend, amelyben fogant.
De ha én ezt címben leírom, a kereső algoritmusaiból következően beözönlik ide találatként egy olyan mentalitás, amelyikkel én nem szeretnék találkozni. Általában sem szeretem a keresőből érkezőket. Mindig abból van a félreértés és kultúrsokk, ha valaki véletlenül jön, és nem pont ezt a blogot akarja olvasni.
Azért veszem elő a szextémát, mert, ahogy egy baráttá lett olvasóm észrevételezte, nagyon horny lettem mostanában. Ez jó szó.
Első reflexem az volt, hogy nem illik nekem hornynak lennem, de ciki, mit szólnak, hogyan kéne eltitkolnom, előadnom, hogy nem is vagyok horny, vagy valóban lejönni a hornról. Keresztény bűntudat! Nekem nem szabad. De aztán rájöttem, horny vagyok, igenis, emellett és ezen kívül is örömvágyó, szabad és vicces (ez nem mindig jön össze), és hornynak lenni jó. Nem az tesz kiszolgáltatottá, ha horny vagyok, és ez látszik rajtam, hanem az, ha ínségből választok partnert, mert alig akad valaki. A trendibb testalkat és a teniszruhám arra jó, hogy többekkel nézzünk össze, és magamat értve, igazi vonzalomból választhatok. Győzött hát a valóság, és a nem hornyk elkeskenyedett lényének látványa: ez itt az élet sűrűje. Kapcsolódni, éspedig nem érzelmi alamizsnáért, idilli-elméleti rajongási lehetőséget keresve, hanem egyszerűen, mosolyogva vállalni, hogy szexuális lény vagyok, hát mi lennék, ha egyszer lehetek? És vállalni ennek a kockázatát, az ítéleteket, a sérülésveszélyt is.
Szembenézni magammal: mitől jó ez nekem? Mitől jó tetszeni, nekem mi tetszik őbenne, mit akarok tőle, menyire tartós az, ami sodor épp, és hogyan kell lezárni, elköszönni, ha mégsem, vagy már nem. Tudok-e emberi és tisztességes lenni a kétszemélyességben, semmilyen módon nem manipulálni, szabadnak maradni, szabadságot hagyni?
Gyönyörűek azok a kilincsek, igazság szerint, mívesek, tömör az anyaguk, és csodálatosan pontos a működésük. Én már nem félek se a kilincstől, se ettől a szabadságtól. Lobogó hajú, elemi érzés a maszkulint, a mitikusan sodrót keresni és elfogadni a férfiból, és nem a funkciót. Azt, amikor a kirobbanó nőségem rá meri bízni magát az ő férfiságára, nem fél, nem viselkedik, örül, és én sem félek, én sem viselkedem, és örülök, az ő örömének is.
(Olyan jó, hogy én már nem keresek papás-mamásra embert. Arra sosem kerestem, nekem a nevelj fel-vigasztalj meg-ne legyek egyedül-de nagy intellektusok vagyunk mi volt a szoftverem és tévedésem, és abból lettek a gyerekeim. Aztán meg, mint Mauglit a farkasok, a blogom nevelt fel, annyi minden lett általa, és nem érzem magam magányosnak.)
Tehát, az idióma eredeti formája így néz ki:
Több faszt fogott, mint kilincset.
Mely egyben vád is.
Eredetileg akkor került elő a téma, amikor áprilisban, még a Kiss László szégyenletes ügye kapcsán Görög Zita kiállt, és feltűnően okosan és egyenesen magyarázatot kért az úszósportban és -oktatásban jelen lévő, a gyereklányokat áldozattá tevő, rendszerszintű visszaélésekre. Illetve amikor nekimentek, minősítgették, arra válaszolt. Na, ott írta egy dús lelkű kommentelő, hogy Görög Zita csak ne beszéljen, mert több faszt fogott, mint kilincset.
Én persze mindjárt azt gondoltam, hogy biztos az volt a heppje, hogy vállal lökte be. Aztán meg azt, hogy annak, amit a kommentelő gondol vagy tudni vél, nem sok köze van a gyereklányok elleni erőszakhoz, és egyedüli célja Görög Zita megalázása, hiteltelenítése és elhallgattatása.
Mit is jelent a vád? Túl a középkoron, a következő tények sejlenek föl:
A nő maga dönt a szexualitásáról, aktívan éli, szava van a saját életében, nem csak elfogadja Egyigazi jelentkezését, hogy oldalán aztán, törvényes kapcsolatban, zokszó nélkül és élethosszig betöltse evo-patriarchális szerepét.
Több partnere van (egymás után, vagy egyidejűleg), vagy ezt feltételezik róla.
De jelentheti azt is, hogy a nő független, szép, kívánatos, és bár kapcsolatairól adat nincs, közünk hozzá sincs, mórickáék az ilyen nőt úgy képzelik, mint “mindenki babáját”. A régi lúzer nóta: minden kívánatos nő, akinél a férfinak esélye nem lehet, feslett. Izgalmas, nézegetendő, és gyűlölet tárgya. Ez maga a nőgyűlölet: rettegés a nő szexualitásától, erejétől, önrendelkezésétől. Megvetik és ócsárolják azt, akiről nem tudnak leszakadni.
Vagy: a nő gyereket szült, de később nem az apával él, mással boldog, erről esetleg újságban is lehet olvasni, vele is vállal gyereket. Ad absurdum, nincs gyereke, csak szerelme.
Ide is érkezett egy komment:
mit lehet várni egy olyan cemendétől, akinek minden gyereke más apától van?
Ez én volnék. Azannya, mondtam erre. És ha úgy volna is? Ezek tényleg az én életrajzom összeközépkorozott, boszorkányüldözősre satírozott (és hamis) elemei alapján minősítik a blogomat, közlendőmet, amelyet önszántukból olvasnak, miközben arról sírnak, hogy a nők nem akarnak velük lefeküdni, nem elég alázatosak, puszta szeszélyből meggondolják magukat, és egyébként a legocsmányabb módon figyelnek és zaklatnak?
Szeretném nektek, kedves nőktől és a nők valóságától félő, ennek leplezésére őket leszóló férfiolvasóim, elmesélni, hogy hogyan működik a mi szexualitásunk. Mi: azok, akik szeretnénk és szeretünk szexuális lények lenni (mert így döntöttünk), ehhez kellően szuverének, felszabadultak és vonzóak vagyunk, és nem is traumatizálódtunk (mert volt olyan szerencsénk).
Sok mindenért lehet férfit akarni:
- társnak, családalapításra — ebben a megbízhatóak és felelősek, egyenlőségpártiak a befutók annak a fajta nőnek, amilyen én is vagyok, esetleg a sodróan szexi sármőrök (az nagyon rosszul szokott végződni)
- valakiről gondoskodni, valaki helyett szervezni az életet, anyáskodni — szexuálisan kevéssé vonzók csinálják (nem szerencsés lelki játék és főleg minta a gyereknek)
- “nevelj fel, törődj velem, gyógyíts meg”: kínzó szeretethiányból, traumatizálódásból, illetve a magánytól való rettegésből (jól ismerem, tud benne boldogság lenni, de sok aknát rejt)
- legyen egyívású társam: intellektuális-emberi lelki partner, mellesleg szex — a nem erős szexusú nők választják, tökéletesen működhet, ha mindketten olyanok
- a maszkulin erő és az örömvágy életigenlő, ifjú megéléséért.
Én most ez utóbbiról írok, mivel a téma a szex és a promiszkuitás, a szabad partnerválasztás, és azért is, mert antifeminista olvasóim ezen borulnak ki a leginkább, ezt nem értik, ilyenkor érzik (reálisan), hogy ők kimaradtak a jóból, és ekkor kezdenek moralizálni: ha egy nő maga dönt a szexualitásáról, és annak a lényege a vágy és az öröm.
Mi nem célpontok vagyunk, naiv prédák, és az a ti saratok, azon kívül tuti vágyölő momentum, ha a férfiasnak gondolt nyálcsorgató vadászatban prédaként kezeltek és manipulálni próbáltok minket. A mi szerelmeink tudják, mégpedig az első, legkésőbb az ötödik pillanattól, hogy tetszenek nekünk, és ezt kifejezni nem félünk. Minket nem kell befűzni, és nem akkor “van szex”, ha valaki kidumál a bugyinkból, ha elég hatalmas, vagy kellő számú vacsorára vitt. Hanem akkor, ha lenyűgöz, és amikor ott tartunk az intimitásban, akkor nem sok kétely van, nem kell a duma.
Akkor, attól vonzó nekem a férfi (pontosabban én azt nevezem maszkulinnak), hahogy (ezt a kötőszót nagyon szeretem, és ajánlom megértő elemzésre!) nem fél a női szexualitástól, az igazitól. Nem fél a nőtől, nem uralni akarja, nem démonizálja a szabadságát, ellenben élvezi és rajong érte. Akkor pedig kölcsönösen lobban a dolog, mindkettőnk szemében, alsóneműjében, esetenként szívében. (Ezt most külön kiemelem, mert írtam többször is, hogy én csak érzelmi kapcsolatban szeretkeztem életemben, de ez nem pontos megfogalmazás, a pontos az, hogy — már ifjan is — csak humán módon vettem részt benne, vagyis minden kapcsolatom emberi, felelős és teljes lénnyel megélt és akart volt, nem belesodródós, nem kutyaharapást szőrével, nem karompróbálgatós, és nem erőnek engedős.)
Ezzel szemben akivel nem éljük meg a csodás kétpólusú görög kívánkozást, azzal nem fogunk szexelni, és ebben a témában nincs igazság és jogkövetelés. (Egyenlő bánásmódról eleve csak alapjogok esetében lehet szó, és elsősorban berendezkedés és törvény biztosítja, nem magánszemélyek a magánéletben, így ne remélj közszolgáltatásként random nőt, aki majd igazságosan lefekszik veled, aki nyomi vagy.) Azzal vádoltok minket, hogy nekünk csak a gazdag/alfa/nagyfarkú/professzor/izmos/celeb/jóképű kell, és hol igazságos ez, mi lesz így veletek, a 80 százalékkal, de a helyzet az, hogy nem érdemes számolgatni meg tudományoskodni, élni kellene inkább, valódi életet. A férfiak nekünk egészen különböző okokból szoktak tetszeni, néha nem is érdemalapon, csak egy fura pillanat fénytörésében. Sokunknak tetszik sokféle férfi, így, ha azt próbálod kiolvasni ebből a bejegyzésből, hogy milyen legyél, hogy te is kelljél, azt tudom mondani: nem kell semmit teljesíteni, csak megvárni azt, aki vágyik rád, és akivel jó neked. Ha viszont erősködsz, követelőzöl és dühös vagy, ha garanciákat akarsz és viselkedési sémákat tolsz a bizalom és a spontaneitás helyett, akkor biztosan és végleg elrontasz mindent. A nővel az alakulót, de főleg: önmagadat.
Erről itt olvashatsz részletesen: már beszélgetni se lehet
Ha pedig odáig torzulsz, hogy életvitelszerűen erősködsz, vagy (akár nagyon kedvesen, szolgálatokkal) manipulálni próbálod a célpontodat, ebben az igazi hozzád-vonzódásban nemigen lesz részed. Te akkor nőhöz hatalmi alapon, erőszakkal vagy pénzért jutsz, vagy úgy se (és még azt is nekem írod meg vádló panasszal, hogy nincs pénzed rá).
Habár a kontrollálatlan szexualitást a szégyenalapú társadalom veszélyesnek és mederbe terelendőnek gondolja, valójában semmiféle morális vonatkozása nincs annak, hogy magunk döntünk a szexualitásunkról, annak aktív részesei vagyunk, hogy megéljük és élvezzük azt, hogy tetszünk és hogy a másik is vágyat kelt bennünk. Hogy örömünket leljük a vágyban, a játékban, a várakozásban és a beteljesülésben, fel merünk szabadulni, feltárni lényünk nem jólfésült részeit. Olyankor van egyébként az, hogy kifejezetten nem egy-egy magatartásfajtát vagy pózt élvezünk, hanem az egész embert és testet mindenestül, és értelmetlen a kérdés, hogy te hogy szereted. Akinek volt ebben része, tudja, miről beszélek.
És ha életünkben több, akár sok ilyen partnerünk is van, az sem morális kérdés. Noha a gyakori váltásban elkophat ennek a szenvedélye és tisztasága, és lehet belőle függőség és puszta énmegerősítő tréning.
Én mitikusnak élem meg ezeket, ógörögnek, mint amikor hódolunk egy istenségnek, magának a Vágynak. Tiszta és magától értetődő, és nagyon erős.
Enged a vágyainak. Ijesztő, ugye? De minek engedjen? Kényszernek? Megszokásnak? Szerepnek?
Akár férfi vagy, akár nő, ha a fenti sorok szorongással vagy akár csak enyhe felháborodással töltenek el, sürgősen gondolkodj el azon, hogy mi a képed a szexualitásról, másokéról, a sajátodról, miben élsz most, mi hiányzik az életedből, mitől félsz, mivel tartod ellentétesnek a vágyat és az őszinteséget. Mindez, amiről írok, nem erkölcsi kérdés, hanem az emberi létezés csodálatos ajándéka, ezen kívül pedig, mivel a nők szexualitásában csúnyán belegázoltak, emberi jogi kérdés, helyreállítandó kollektív sérelem. A női szexuális szabadságról beszélünk, amely nem jelent felelőtlenséget, inkább kiindulópontot, lehetőséget. Amiatt, hogy ezzel az istenadta (kis és nagy i-vel egyaránt) szabadságával valaki él, és ezt élvezi, őt megszégyeníteni próbálni a legbarbárabb butaság, és kilóg mindig a lóláb: a nyomor.
Személyes részletei viszont a magánélet körébe tartoznak, azt taglalni vagy találgatni szánalmas kulturálatlanság.
Ebből a posztból talán felderengett a válasz a nagy kérdésre, hogy mit keresünk a férfiakban, mitől igen az egyik és nem a másik, és mivel szúrhatod el biztosan az alakulót. Nem célom senkiben rossz érzéseket kelteni, se oly módon beszélni a szexről, hogy mi vagyunk a diadalmasak, nektek meg nem jut. Nem azt akarom hangsúlyozni, hogy félistenekkel állunk csak szóba, noha így van. De a félistenek közöttünk járnak, úgy ragyognak fel a halandóságból, néha véletlenül, és az a titkuk, hogy nem biztosra mennek, nem garanciát akarnak, meg mernek nyílni, és nem félnek a nők szexusától, testének és szenvedélyének valóságától. A nő meg akkor tud önmaga lenni, ha nem érzi a pressziót, hogy királynőnek kell maradnia, udvarias orgazmust színlelnie, tökéletes idomokkal bírnia, vagy a szendét eljátszania, mert tudja: nem fogja ítélet érni azért, ami a legszebb tud lenni a nőségben. Ha viszont megrontotta a szívedet a pornó, a kettős erkölcs, a keserűséged vagy a belső igénytelenséged, akkor mindezt soha nem élheted meg vele, általa.
És egyébként mi sem eleve vagyunk istennők. Sokan maguk alá gyűrnének, de hiába, a silány bírvágy az igazi vénuszságunkat nem érinti. Életünk különböző szakaszaiban kisegértől szemüveges bölcsészen át a sugárzó istennőig terjedünk — ha módunk van, hogy megélhessük.
*
A blog legszexibb írása és az én szexualitásomhoz való attitűdöm még mindig ez:
És a liberális ellenzéknek arról, hogy (a Pride napján) miért csak heteroszexuális vonatkozásban írok erről:
csak az olvassa. én szóltam 
Ezek a gondolatok egy kiforrott érett szexualitással rendelkező Nő gondolatai. A Don Jon c. film jut eszembe erről. Amolyan tanmese pornón és kereskedelmi csatornákon nevelkedett konzumidiótáknak. Kérdés: miért nem mer beszélni ezekről senki a fiatalokkal? Vagy csak nem tud?
KedvelésKedvelés
Cemende, céda, rüfke, cifra nő. Amikor ezeket hallom, olyan csiklandós jókedvem lesz. A cifra nőt amikor ilyen Görög Zita féle nőkre mondják, nem is értem. Cifra a piros haj, meg a minden ujjon 4 gyűrű, nem? Szóval akkor most milyennek kell lennem? Milyen a nem cifra nő?
KedvelésKedvelés
Nem ismertem ezt a “horny” szót, de most már akkor angolul is tudom, minek köszönhetem a kedvessel való megismerkedésemet.
(Azoknak a kedvéért, akik nem ismerik a sztorit: a férjem egyszer csak közölte, hogy ő már nem kíván velem házaséletet élni soha többet – mással sem egyébként -, de családként azért még jól funkcionálunk. Mivel mi voltunk kívülről nézve a bezzegpár, a környezetemben lévő férfiak sem verték az ablakot bebocsáttatásért. Én meg egyszer csak rájöttem, hogy ha még egyszer ebben az életben dugni szeretnék, akkor sürgősen el kell kezdenem keresgélni. Aztán ez kicsit jobban sikerült, mint amit elterveztem. Most úgy néz ki a helyzet, hogy tudunk kompromisszumot találni kettőnk igénye között, ami exférjjel nem volt megoldható, pedig én nagyon igyekeztem.)
Úgy örülök neki, hogy a lányok teljesen szabadon és egészségesen élik meg a szexualitásukat. (Jó, a legkisebb még méreten aluli, de jó a példa, amit lát.)
KedvelésKedvelés
A legérdekesebb, hogy a kérdésem sem tudom megfogalmazni most rendesen. Létezik szexualitás erkölccsel? És erkölcs nélkül? Mi az erkölcs? Vagy mi nem az? Milyen az erkölcs, ha nem dogmákon alapul?
KedvelésKedvelés
Bennem is pont ez jött. Hogy a kettő nem függ össze. A szexualitás van. Mint a vesemukodes pl. Az sem függ össze az erkolccsel, ami emberi találmány. Igény. Dolog. Izé.
KedvelésKedvelés
Nekem ez nem annyira alap, hogy a szexualitás az van. Inkább azt láttam/olvastam, hogy az emberek csinálják, mert szokták. Nemrég indultam el egy belső utazáson, hogy megismerkedjek a saját szexualitásommal. Hogy van-e egyáltalán.
Jelenleg értetlenséggel olvasom az ilyesmit, és néha átfut rajtam, velem valami kurva nagy baj van, hogy nem élek meg ilyen vonzásokat. Kapaszkodóm így csak a morál, meg a fantáziám, de így, hogy nincs élmény, minden képzet sivár, nincs mihez hasonlítani.
Ám voltak olyan pökhendi idők, amikor dölyfösön kihúztam magam, engem ez de jó, hogy nem érint, nem is értem, mi ez, és de jó, hogy nem értem, legalább ezzel sem kell foglalkoznom, ez sem komplikálja az életem. Ez már nincs, de néha magam elé meredek, hogy úgy fogom leélni az életem – választásból, vagy mert ilyen a settingem -, hogy sose tudom meg, miről ír a blogger. Még saját verzióban sem. Ilyenkor bennem akad a szó.
KedvelésKedvelés
Nekem azért gyanús, hogy lehet tényleg ilyen, mert a szexualitásomat már három éves korom környékén felfedeztem, viszont olvasni csak fél évvel később tanultam meg, és az akkori olvasmányaimban kábé tíz éves koromig csak annyi erotikus rész volt, hogy mondjuk Jókainál az egyik női szereplő elment sétálni egy férfi szereplővel, és terhes lett.
De teljesen igazad van abban, hogy egyik verzió se rosszabb a másiknál, csak más. Csak azért ne csináld, mert mások szerint jó.
KedvelésKedvelés
Ezt az elemit fojtják le, nem?
Van, aki emlékszik rá, más nem, vagy úgy történt, hogy elő se jöhetett belőle.
KedvelésKedvelés
“Mi: azok, akik szeretnénk és szeretünk szexuális lények lenni (mert így döntöttünk), ehhez kellően szuverének, felszabadultak és vonzóak vagyunk, és nem is traumatizálódtunk (mert volt olyan szerencsénk).”
Talán túl sok volt neked a megszokásból párkapcsolatban élés. Talán aszexuális vagy, vagy a skálán afelé helyezkedsz el inkább. Nem gondolom, hogy az csakis kóros, orvoslandó lehet, és nagyon sokan vannak így vele, de az igaz, hogy nagy örömforrás marad ki így. Nekem is kimarad pl. a légi sportok vagy a zenemixelés. De ha meg akarod fejteni, van-e benned szikra, csak megfelelő helyzet, partner, lelki lelazulás nem volt meg, keress ehhez szakembert!
KedvelésKedvelés
Benne van a pakliban, hogy rezdülnék, de nincs kivel. Ahogy az is, ha lenne kivel sem menne, mert nem tud menni. Nincs minek mennie. Örökké bezárt szoba vs. nincs is szoba, amit be lehessen zárni. Meg még ki tudja mennyi verzió, nem csak ez a kettő vagy-vagy. Skála, élet, meg nem élt dolgok, van lehetőség sokféle.
Nagy misztérium az nekem, hogy van, akiknél nem személyhez kötődik a vágy, hanem személy nélkül is lobbanhat a maga örömére. Döbbenet és kicsit csalódás is ez nekem. Hogy önmagáért lobog, személytelenül és nem másvalakiért, másvalaki miatt. Hogy előbb a vágy és aztán az ember. Bár érteném!
Van magamban mit mélybe tekinteni.
És igen, járok szakemberhez. Életem ezen szakaszában most ez az egyik legnagyobb utazásom és én-feladatom.
KedvelésKedvelés
“ha lenne kivel sem menne, mert nem tud menni. Nincs minek mennie” — te magadtól, a nem működésedtől, eddigi felemás élményeidtől félsz. Előre nem tudhatod, hogy egy szerencsés helyzetben egy igazán lelkes és sodró, szexszel nem nyomasztó, vágyat és orgazmust el nem váró partner mi mindent hozna ki belőled.
KedvelésKedvelés
Én nyomasztom magamat, nem más kívülről. És az épp elég.
KedvelésKedvelés
Az önmagáért lobbanó, nem illúziós rajongáshoz és nem is szeretetvágyhoz kötött szexuális vágy a holisztikus létigenlés, életvágy, életöröm, érzéki (színek, szagok, hangok, testi érzetek, dologi javak) megélések és bűntudattalanság része és következménye.
De nem előbb van, inkább körül. Kell hozzá ember, akin elcsodálkozol, és aki ezt az általános készenlétet felturbózza.
KedvelésKedvelés
“Én nyomasztom magamat, nem más kívülről.”
De nem hiszem, hogy így születik bárki is. A nyomasztás kívülről jött – ha mára belsővé is vált.
KedvelésKedvelés
De az lehet, hogy partner, külvilág ezt, ami irreális és szorongató, nem várja, hanem saját leépítendő belső gátak vannak.
KedvelésKedvelés
Na igen, de ezek a belső falak honnan vannak? Erre mondom épp, hogy nem hiszem, hogy velünk születettek. Szerintem belsővé válnak, sok év alatt, de a külvilágból erednek. Az adott pillanatban, életkorban, -helyzetben a partner nem várja, a külvilág sem nyomaszt esetleg érezhetően, de a szocializáció során vált belsővé akkor is.
KedvelésKedvelés
Belsővé tett szerep, igen. Irreális, nagyon erős elképzelések arról, mit jelent nőnek lenni, hogyan kell viselkedni, mi szégyen, mi bűn. A meg nem talált én.
KedvelésKedvelés
Pontosan. Ennyiben igaz, amit 4n4l3mm4 írt, hogy belső. És ezért nehezebb ellene tenni, mert a külsőre mondhatod, hogy leszarod – de a belsőre nem, olyan nincs, azzal valamit tenni kell, mert amíg ott van, amíg belső, addig dolgozik.
KedvelésKedvelik 1 személy
És még: információhiány. Hogy ez a fajta öröm és szabadság létezik, hogy ettől jó. “Soha nem tudják meg, miről maradtak le.”
KedvelésKedvelés
Vágták már ezt a mondatot a szemembe, de nem a szexualitás, hanem gyerekvállalás miatt. Szar volt. Bőszített, mert lesajnáltak, szánakoztak felettem.
KedvelésKedvelés
Tőlem nem vágás volt, ez inkább tényszerű. Hogy úgy könnyen nem hiányzik valami, ha a létezéséről sem tudsz. De ha beszélgetsz emberekkel, olvasol, és a saját működésedet is megnézed, megéled máshonnan, akkor előkerülhet sok érdekes a lélek- és testmélyből.
Testi szégyennel szerintem nagyon nehéz.
Itt a szabad európai világban is nők tízmillióinak van kivágva a csiklója, agya szenvedélyes része… de lehet, hogy nem lenne eleve sem annyira testi, ez egy emberi alkat, a vénuszi. Van, aki nem Vénusz, hanem Pallasz Athéné, vagy Artemisz. Vagy vannak életszakaszok, egyikben ez, másikban az dominál.
És ha nekem volna egy partnerem, akivel naponta kétszer szexelnénk, biztos nem lenne ekkora élmény (és vonzalom és akarás sem) egy-egy aktus.
De amúgy (és ez is belém nevelt, elsajátított valami) nekem a szex sosem volt nyomasztó elvárás, terhes kötelesség, mindig kommunikáció és játék volt minimum, és elég gyakran tudott észvesztős élvezet lenni, különösen 30 után.
KedvelésKedvelés
Egyszer voltam úgy felhúzva – azóta egyszer sem, lassan népmesébe illő -, hogy akkor benne lettem volna: na, gyerünk, váljunk testileg eggyé. És akkor a másik hezitált, én meg gúnyosan ráförmedtem: mi az, nem megy? Miért nem megy? Csúnya volt tőlem. Nem is lett szex közöttünk, és azóta sem senkivel.
A testet lehet formálni, ha akarom. Annak felfedezése, hogy énnekem milyen a vágy, mik az igényeim, hogy vannak igényeim egyáltalán és az hogyan fejezhető ki és élhető át önbűntudat nélkül, szintén nagy feladat.
KedvelésKedvelés
Nem csak férfi lehet partner, hanem segédeszköz, fantázia is.
KedvelésKedvelés
Fantázia az akad.
Segédeszköz… Ott gondom akadt, amikor először kaptam hüvelykúpot. Olyan természetességgel mondta a doki, hogy használjam, nem tudhatta, én nem szoktam belenyúlni magamba. Intimbetétet használok, így amikor fürdős nyaralás miatt tampont kellett feltennem, megviselt. Kellemetlen érzés volt.
KedvelésKedvelés
Két megjegyzés még:
1. nagyon-nagyon ritka az ilyen partner, életem ajándéka, hogy volt. Majdnem két évig hallgattam a szexről, 2014 ősze és 2016 májusa kközött nem volt SEMMI, csak készülődés valami nagyon jóra. Összenézés is egy-kettő… pedig folyton jelen vagyok az életben (csak nem bulizom és nem társkeresőzöm).
2. ennyire kell felszabadulni hozzá, amennyire én most. Tele voltam görccsel, pedig e téren a tartós kapcsolataim jól működtek. Negyven éves koromra jutottam el oda, ahonnan sok-sok férfi (a kívánás öntudata, a vonzerő, a hódítás élménye, a szex alapszükségletnek felfogása) mint valami nulláról indul (az attitűdről beszélek, mert ez nem jelenti azt, hogy ők férfiasan vagy testileg vonzók, illetve az örömet és a technikákat meg kell tanulni, meg a korai magömlés vagy erekciós zavar + a szégyenek elég nagy gázok tudnak lenni).
És engem mindenki állat önzőnek és egyezés nélküli önfejűnek tart.
KedvelésKedvelés
Kihasználva az itt feldobott témát, szeretném megkérdezni, hogy szerintetek mit jelent a korai magömlés? Mert én ennek a gimnazista srácok közötti értelmezését ismerem, ahogyan a fiúk többsége sajnos. És Kriston Andiét, ami nem meglepő módon jócskán ellentmond az előbbinek. Szóval nem reprezentatív közvéleménykutatás in progress…
KedvelésKedvelés
A nem korai azt jelenti, hogy képes a másikra figyelni, nem szokta meg a sietős orgazmust. Vagyis, a nő igénye, tempója szerint, egyéb élményekkel váltogatva, rövid szünetekkel kb. a végtelenségig tolja, és eközben a másikra figyel. Nem csak azt, hogy mikor megy már el, hanem hogy neked mi milyen érzés, és abban is gyönyörködik. Akit elragad a saját heve, tempója, és aztán vége is van, azzal nehéz lépést tartani. Igen, erőnlét, és nagyon sok veríték.
KedvelésKedvelés
Szerintem nagy titkot nem árulok el, de Kriston Andi is kb. ezt tanította nekünk. Bár ő a végtelent nem említette, biztos elsőre nem akarta sokkolni a 30 pasit akik tátott szájjal figyeltük. 🙂 Kötelezővé tenném őt.
KedvelésKedvelés
Olvastam, hogy az emberek 10 százaléka aszexuális. Nincs ezzel semmi gond, szerintem. Az evolúció meg kapja be.
KedvelésKedvelés
Az emberek tíz százaléka egy elidegenedett, pornóagymosott, traumatizált világban aszexuális. Ennek sem kéne így lennie. Hajdan lobogó hajú, fiatal, sebes folyóba gázoló lányok válnak a darálóban és a házasságban tompa tekintetűvé, és a legmélyebb poklok egyike a szexuális nem egyezés.
KedvelésKedvelés
Ide is:
Velem ez éppenséggel inkább történt ez az egész, én előbb az önismeretet nyomtam rengeteg írás és érvelés és szembenézés, élmények, tudatos jelenlét által, megfogalmazva, nekem mi a fontos, enélkül most nem lenne ez az öröm. Aztán jött a test, előbb az egészsége, nagyon szégyenlősen, titkoltam a változást, féltem az emberektől és féltem megmutatni, milyen vagyok (bloggerként vagy öltözködésben), folyamatosan magyarázkodtam. Amikor észrevettem, mekkora élmény (és gyakran szexhez hasonlatos transz) a mozgás, és milyen hatása van a formáimra, működésemre, kedélyemre, akkor elkezdtem a még jobb testért is edzeni, étkezni, erősen megélni, hogy ez dögös, és ebből lett egy megerősödés és öntudat és az érzetek tudatosabb megélése, jelenben való értékelése. És végül, nagyon sokára, lettek azok, akikkel összenézünk. Amúgy ez nem gyakori, nem szoktak tetszeni azok, akiknek tetszem. És az a maszkulin, egyértelmű sodrás, meg hogy valaki jól nyúl hozzám, élvezi, boldogság van az arcán, nem csak végrehajtja, még ezen kívül van.
Tegyük hozzá, hogy nekem ezek azért havas hegycsúcsok, mert igen ritkán van partnerem, és a partnerrel szex, nem tudjuk összehozni. Ez teljesen más fénybe helyezi az egészet. Szerintem sokaknak építőbb lenne beismerni, hogy amit szex címén rendszeresen űznek, az nem igazán jó, nem vágyból fakad, ha vannak kellemes vagy megszokott részei, akkor sem. Vagy ha a körítést (szép lepedő, szép bugyi, kedves szavak, hódító erő, pezsgő, mit tudom én) élvezi, magát a szexet és a férfitestet nem.
És akiknél bármilyen formában felmerül a menetrendszerű, inkább a partner igényét szolgáló szex, a csikarás, a manipuláció, a vágytalan belemenés, annak ez az egész téma el van rontva, és ha sok évig megy ez, és a szex konfliktus és feszültség, akkor biztosan. Ezt látjuk a szexre nemet mondó, radikálisan harsány innen-távozottak érvelésén is, ők jellemzően befagyott kapcsolatban, szexszel nyomasztva éltek. Ezért tud a házasság romboló lenni (a vágy csendje), még a harmonikus házasságok is, amelyekben pedig lehetne játszani, bízni, kísérletezni, mert nem az igazi énmegélés és biztos szeretet helyszíne, és főleg nem a spontánul lobbanó vágyé, nagyon ritka kivételektől eltekintve.
Csak most kezdek eszmélni, hogy a többség mennyire meg van nyomorítva, eleve fontosnak sem meri érezni ezt a területet, mert a gyerekek, meg a munka, meg az áldozatvállalás, meg ő nem fontos, meg mert a szex bátran örömteli átélése ellentétes volna a szerepbetöltésével. Lényeges tartalmak és lehetőségek letiltva elméjükből, kb. mint a kínai internet. Vagy, igen, túl intellektuálisak, gátlásosak. Engem is zavar az agyam, a túlérzékenységem, és az a belefeledkezős, fenn nem akadós állapot az út (“oldalra nézek az önkívület pillanataiban, zavar a hajszál a lepedőn, hasfalrekonstrukciót hajtok végre a kiomló belű kispárnán”). És a gondozott és helyretett test boldogsága, vállalása. Én egészen meghökkentem, hogy lehetek, vagyok jó nő, és szégyellni kezdtem érte magam (nem mindig cizellált a bók). Pedig ez mekkora szabadság és szépség, semmivel nem ellentétes, és semmi szégyen nincs benne.
KedvelésKedvelés
Nem “hajtok végre”, hanem “végeznék”. Elnézést, egyszerűen nem bírtam ki, ezt speciel tudom kívülről. Valamint: “meglátok egy hajszálat a lepedőn, megvisel”. A “megvisel” a lényeg az egészben.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, fejből önidéztem. (Ismerős amúgy?)
KedvelésKedvelés
Igen, de egyre kevésbé. Hasonló utat járok, az egész nagyon ismerős. Egyre kevesebb az intellektuális kívülrőlnézés, egyre belefeledkezősebb vagyok. És igen, kell hozzá az a másik ember, akibe bele lehet. Valamint nem mindegy az erőnlét sem, ha már itt tartunk. Minél izmosabb, erősebb a test, annál könnyebb a belefeledkezés, mert nincs többé olyan, hogy aú, nem bírja a combom.
KedvelésKedvelés
Az erőnlét az tényleg nem mellékes, nagyon egyetértek.
KedvelésKedvelés
Éjjel nehezen aludtam el. Sokat gondolkoztam, ami nálam a túl sok szinonimája is. Önbántó gondolatokkal viaskodtam. Olyanokkal, hogy retardált vagyok szexuálisan, elemi megélésekről olvasok, és ez nem kapcsolódik bennem sehová (vagy, mert elnyomták, vagy mert ki sem fejeződhetett), átfut rajtam, hogy ezzel a leromlott testtel, ami nekem van, mi a jó életet akarok én, undorító az egész, és ha én nem látom ezt kívánatosnak, más pláne nem. Aztán meg elmúltam harminc, mindjárt 35 leszek, ez bukta, fogékony időszakomat átaludtam, és ha ifjon nem éltem meg fontos tapasztalatokat, most már vége van, vergődés, elkésés-érzés,és kikövezett út egy megnyomorodott lélek örömtelen létezéséhez.
Hah, szenvedni azt tudok, javamra sosem vált, rossz szokás, ami kivéreztet.
Szorongok olyanon, amit nem tudhatok, rettenet az önátadás, a megfeledkezés magamról, s annak ellenkezője is, hogy nem vagyok rá képes. Igen, magamtól félek. Hogy mit hozna ki belőlem vagy mit nem. Gallyat dugok kerekem küllői közé, mert ez így nonszensz.
KedvelésKedvelés
Mert, minek van vége 35 évesen?
KedvelésKedvelés
Elsőre majdnem azt írtam, hogy oda a rugalmasságom. Igaz, hogy több kényelmetlenséget elviseltem, de mégsem voltam rugalmas. Kamaszként, huszonévesként nagyon sok előítéletem és falam volt.
Találgatok. Talán ha akkor átesem azon, amivel most veszkődöm, könnyebben vettem volna a tapasztalatokat, nem agyaltam volna annyira túl. Van előttem egy kép – illúzió? – hogy akkor minden olyan magától értetődőbb. Ebben sem vagyok utólag biztos.
33 vagyok, de már most vannak napok, amikor öregnek tartom magam. És mi lesz még 50 éven át? Haha.
KedvelésKedvelés
El ne keseredj! Ha valamit újra kezdhetnék, biztos, hogy nem a huszas, hanem a harmincas éveim lennének. Minden szempontból nagyon gyümölcsöző lehet, majd meglátod!
KedvelésKedvelés
Én is sokszor tartom magam öregnek, főleg mivel betöltöttem a harmincötöt, és negyven is leszek egyszer. Durva, de szokom a gondolatot, hogy amikor odaérjek, már ne érjen felkészületlenül. Így volt ez a harminccal is, huszonhét évesen lerendeztem magamban.
Úgy alakult viszont, hogy a belső nyugalmam első darabkáját mostanra találtam meg, ahogy azt a helyet is, ahová mindig szeretnék tartozni, gyakorlatilag a gyökértelenség-érzésem szűnt meg. Harminchárom évesen kezdődött egy nagyon durva húsdarálóra emlékeztető átalakulási folyamat, aminek a vége jön már tán, nagyon remélem. Nem kívánom senkinek, többször azt hittem belepusztulok, de szükséges volt és a végkifejlet egy olyan állapot, amikor újra hiszek, meg valahol bízom az életben, a sorsomban, és ez már nagyon rég nem volt így. Talán soha, vagy csak nagyon kicsi gyermek koromban. Visszaadtam a kontrollt, és a sors szabta kereteken belül garázdálkodom csak, de azon belül teljes erővel és néha határfeszegető indulattal, szeretettel, szomorúsággal. Meg olyan hittel, ami mindenen átsegít, de hogy ez honnan jön, miből fakad? Nem tudom. Csak azt, hogy néha tényleg a szakadék szélén táncoltam, tényleg belehaltam dolgokba, de mintha olyasmi halt volna meg bennem, ami nélkül könnyebb. Illúziók, rossz beidegződések, neurózisok generálta kényszerek, talán.
Mindig is kerestem a válaszokat, és tudom, hogy kívántam is hogy találjam meg ezt a tengelyt, de valahogy nem így képzeltem, vagy talán nem is hittem hogy meglelem. És az újhoz való totális odaforduláshoz is, a neheze még mindig hátra van. Én csak akarnék most már egy kis nyugit.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem tudom, mit értesz folyékony időszakon, de én nyitottabb vagyok ma, mint 35 évesen voltam.
KedvelésKedvelés
fogékony
Amikor ifjonti lendülettel lehet megélni és elsajátítani azt, ami fontos az egész életben.
KedvelésKedvelés
Hm. Érdemes előbb olvasni megtanulni, és csak utána írni 😉
Na, de épp a fogékonyságra mondom, én sok tekintetben kevésbé voltam fogékony 20-30 éve. Miközben meg sokkal lázadóbb voltam, de pl. sok tekintetben kevésbé bevállalós, főleg pedig sokkal ítélkezőbb, ami nekem épp nem tetszett, arra kevésbé nyitott.
KedvelésKedvelés
Három lányom van…rettenetesen sokkoló látni, milyen torzító hatással bírnak ezek az előítéletek. Elindul egy fiatal lány az életben, és nyakra-főre kapja a gyomrosokat, ha önmaga próbál lenni. És ez már ott elkezdődik, hogy kimutatja-e, ha valakit vonzónak talál. Már ezzel nem tudnak mit kezdeni, élni a fiúk, a pasik. Ha valakiért nem kell harcolniuk, annak semmi értéke nincs.
KedvelésKedvelés
Nekem is, és teljesen másképp látom. Nekem úgy tűnik, a mi időnkben rosszabb volt a helyzet. Vagy csak a lyányoknak van mázlijuk a fiúkkal, helyzetükkel, nem tudom. Sokszor irigykedem, mennyi helyzetből jönnek ki sokkal pozitívabban, mint én vagy kortársaim annak idején.
(Már eleve sokkal könnyebben és magától értetődően próbálnak önmaguk lenni – eszükbe sem jut, hogy nem kéne. Nekem ezt negyvenpár évbe került megtanulni.)
KedvelésKedvelés
Ezt ma nem tudtam végigolvasni, mert annyira elakadtam a traumatizáltságnál. Valahogy rámömlött a lista, hányféleképpen is traumatizálódtam, elkeserítő. Látom persze, mennyit dolgoztam már fel ebből, de van még mit és még sosem láttam így egyben.
KedvelésKedvelés
En en 31 evesen tudtam meg, h letezik az olyan szex, amirol csak olvastam korabban. Es nem a hazassagomban leltem ra. Ugy orulok, h akartam megtapasztalni,ezert sikerult is! Es en is nagyreszt a sportnak koszonhetem, mert az adott onbizalmat es magabiztossagot hozza, valamint megfelelo eronletet. Egyszer ki szeretnem probalni egy edzovel. Es en se hittem korabban, h szerelem nelkul is mukodik a vagy. Pedig igen.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is szívesen kipróbálnám az edzőmmel, hehe. 🙂
KedvelésKedvelés
Tényleg van ilyen, hogy valakivel csak azért szex, mert ott a puszta kíváncsiság, milyen vele, és semmi többre, szexen kívülire vágyás?
KedvelésKedvelés
Szerintem erre szerveznek társasutazást, vendéglátóipari helyeket, weboldalakat. Nem?
A minden áron megnyugtató párkapcsolat, kipipálható elemeket tartalmazó lista (ún. összeillés) szerintem egy tévedés. Dogma, és rombol, és eltakarja az egésznek az örömét. Aki a körítésre és a tipikus macerákra, elvárásokra, szülők és barátok előtti felvonulásra, közös nyaralásra, családalapításra stb. nem kíváncsi, vagy ezeken már túlvan, annak, kellően erős én és örömvágy esetén működhet ez csak a test és az együttlét (beszélgetések, filmek, akármi is) öröméért. Ha valaki erre (ennyire) igényes társat talál, ez sokkal gazdagítóbb tud lenni, mint a rendezett kapcsolat, és sokkal kisebb az illúzió veszélye és a sérülés lehetősége. Túl sok mindent beleképzelünk a kapcsolatainkba, az önzés elnevetzi magát vágynak meg szerelemnek… És ha jó, ha nagyon jó, akkor úgyis kapcsolat lesz belőle.
Nálam nem arról van szó, hogy én ne akarnék jól működő, izgalmas, egyben stabil kapcsolatot. Börtönt, egy életre megoldott dolgot, amiből nehéz kilépni, persze nem akarnék, de ún. komoly kapcsolatot hogyne. Nem hajtom, nem kesergek a hiányán, és sok minden van, amit nekem nem ér meg, de ha jönne, akkor bele tudnék menni, nagyon. Inkább az van, hogy én elkönyveltem, hogy nem vagyok egy vágyálom a paramétereim alapján. Nem vagyok fiatal. Elég extra az életmódom. Nem bírom a kontrollt. Nem vagyok megmentendő lány. Nem költözöm. Nem változom a lényeges dolgaimban. Nem tudok alkalmazkodni és alárendelődni. Van egy eléggé jelen való múltam, és három gyerekem, és őköréjük szervezem az életet. Nem vagyok alkalmas háttérnek, szép-tiszta-csendes rendet tartani, másokért élni. Nem akarok senki szülejével, exével, gyerekével megismerkedni. Nem akarom, hogy utánam olvassanak, nem akarok kérdésekre válaszolni, téma lenni.
Volt így is olyan megkeresés, de tuti kudarc lett volna. Főleg ha mindkét helyen vannak gyerekek, borzalmas helyzeteket tud szülni az egymás szájába lógás. De én nem mondogatom, hogy milyenek a pasik, meg miért nincs nekem kapcsolatom. Ebből csak az következik, hogy nekem máshogy megy az öröm és a szépség, és távol tartom tőle a gyerekeimet, illetve nem vonódom be a férfi jelenébe vagy múltjába sem. Így engedhetem meg magamnak azt, hogy tiszta vágyból legyenek a találkozásaim, csakis azzal, aki nagyon-nagyon szép és jó. És nem bánom, ha nem illünk össze. Van kivel beszélgetnem, lelkiznem, kultúrát fogyasztanom, gyerekes programot csinálnom.
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy vannak ilyen helyek, de a mélyebb érzések nélküli, csak és kizárólag just for fun alapra helyezett együttlét ötlete szokatlan Nem mintha kezdenem kéne vele valamit, nincs kényszer.
Viszont a példád, amit leírtál magadról segített megérteni ennek érdemességét. Köszönet érte.
Párkapcsolat mindenáron, ahogy a checklist írja: erről hasonlót gondolok, mint te. Az, hogy esküben fogadjak meg jövőbeli érzéseket kész nonszensz. Képtelenség, olyat nem lehet, változás van, nem állandóság. Állandóságra esküdni önpusztítás. (Ezért nem tetszik a Mennyország eszményének örök bódottsága sem.)
KedvelésKedvelés
Ja, nem is azért írtam, ez neked nem megoldás, szerintem. Csak kérdezted, létezik-e, hogy valaki kapcsolatvágy nélkül, csak a szex miatt akarja. Erre mondom, hogy ez a vágy olyan erős, hogy iparág épült rá.
Én rettentően erőltetettnek érzem még a szórakozóhelyek mustra-jellegét is, nemhogy a swingert vagy a társkeresőt, szexpartnerkeresőt. Kinyírja a pillanat törékenységét, az egyedit, az emberit.
KedvelésKedvelés
Én sem magamnak gondolom megoldásnak, de ráébresztett, másnak ezért is lehet érdemes belevágni.
KedvelésKedvelés
Még azon filózom, hogy a “milyen vele”, a kíváncsiság, az egy-két alkalomra jó. De ha jó, és pont a hiányt tölti be, akkor folytatódik.
KedvelésKedvelés
Azt tegyük hozzá, hogy van ebben a kontrollban, és elvárásosdiban egy kettősség: ne szexelj sok emberrel, (mi határozzuk meg mi a sok) de ha kapcsolatban vagy, akkor viszont legyél minél bevállalósabb, (értsd pornószínésznőket meghazudtoló viselkedést várjuk el, még ha ellenedre is van). Több pszichológustól is hallottam már ijesztő statisztikákat arról, a nőknek milyen elképesztően nagy aránya nem élvezi a szexet, de persze rutinból azért sikongat, meg megteszi, mert “házastársi kötelesség” , meg mert egyből megkapná, ha félrelép a partnere, hogy otthon nem kapta meg, amire vágyott. Rosszul vagyok, mikor olvasom különféle netes oldalakon az olvasói leveleket, kérdéseket, amikben a ‘Mit csináljak ha a mélytorok nem megy, pedig szegény párom vágyna rá” és ehhez hasonló tartalmú szorongásokat. És ez gáz. Pontosabban EZ a gáz, nem pedig az, hogy ha jól esik, azzal szexelsz akivel akarsz. Ha a szex két ember kölcsönös beleegyezésével történik, és jó nekik, nincs benne semmi rossz. Eleve szerintem már az érvelés onnan hibádzik, hogy maga a szex valami mocskos dolog, ergo ha sokat csinálod, bemocskolódsz. Pedig nem mocskos, és nem bűnös. És ezt bizonyos kultúrákban pontosan jól tudták. A baj, hogy bár ma már nem kötelező a keresztényi gondolkodást vallani a testiségről, azt nem váltotta fel valami építő tudatosság, csak a pornó-ami meg valahol tényleg nevezhető mocsoknak. Az meg, ha valaki eljutott odáig, hogy van önbecsülése, és tudja, érti, neki hogy jó, mint jó, nagyon nagy dolog. Az emberek jelentős hányada nem jut el életében idáig, csak vegetál, meg rutinszexel, vagy torz mintákat próbál utánozni.
KedvelésKedvelés
Szia, amit írsz, hogy kölcsönös vágyból, az csak felelős, érett, el nem rontott szexualitású és forró vérű, valóban élvezetből szexelő emberekre igaz. Elég sok mindent neveznek vágynak, ami nem az. Sok és mocskos: nem a keresztény bűntudat miatt írom, de amíg az embernek szép kapcsolatokban nem forr ki a szexualitása és önbizalma, és nincs testi önbizalma se, addig az egyre-másra kalandokban inkább kopni lehet. Csak a szerelem a megváltás ebből.
Azt látom, különösen a “fiatal voltam, sodort az élet” fajta élményekben, hogy kétségbeesett szeretetvágy, gyenge énkép, “foglalkozzon velem valaki”, “ugye, jó nő/fickó vagyok” a motivációjuk, ha épp nem az, hogy “mindenki csinálja, ez a normális”, kb. mint alkoholt inni hétvégén. Ilyenkor a szex fokozottan szól a férfi puszta ejakulációjáról, kevés benne a játék, legfeljebb pornós koreográfia van. Történjen valami, legyen sztori, legyen siker, amely egyben fokmérője is az értéküknek (és most eszembe se jut az, amikor egy nő érdekből, aranyásóként, szexualitását fegyvernek gondolva fekszik le valakivel). Bulizni is ezért mennek, bizonyítani akarnak. Álvagányság és kiégettség lehet belőle, instrumentummá válik a másik, és akkor meg a nemi betegségekről nem is beszéltünk. Szóval az általam említett izgalmas csábítás-csábulás és mély, valódi igen a szex örömére nem nagyon jelenik meg ezekben a történetekben.
Én nagyon örülök, hogy fiatalon és a valódi örömre éretlenül, csupa szorongással nem mentem bele ilyenekbe, mert tuti sérültem volna, és mivel ezekben a férfiak sem a mély örömöt keresik, elrontottam volna férfikíméletlenségekben az örömre való képességemet. Most meg nyugodt vagyok HPV és HIV ügyben, amit rendszeresen nézetek is.
“A baj, hogy bár ma már nem kötelező a keresztényi gondolkodást vallani a testiségről, azt nem váltotta fel valami építő tudatosság, csak a pornó-ami meg valahol tényleg nevezhető mocsoknak.” ez tök fontos, kösz. Tegyük hozzá: nőalázó, férfiakat elvtelenül kiszolgáló, erőszakalapú pornó, csupa hazugsággal. Én hiszek a feminista pornóban, hiszem, hogy lehet ábrázolni a vágyat és az aktust pontosabban is, a művészfilmeken innen is.
Hogy mekkora a hányad, meg mit mond az, aki vágynak hitte azt, ami nem is igazán az, ez nagyon érdekes kérdés.
KedvelésKedvelés
A fiam posztja:
Progresszív iskola, főváros, jólét, 2016.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: hogyan volt szó a szexről? | csak az olvassa — én szóltam
Mindig megdöbbenek másoknak ez mennyire aknamező. Régebben nem beszéltem erről, mert azt hittem másnak is ilyen a szexualitás, de leírom, talán érdekes.
Szóval enyhén mozgássérült nőként ez mindig valamiféle különös öröm volt. Nem tudom, hogy az önbizalomhiány miatt-e, vagy egyébként is az lenne nekem.
Nem volt kevesebb fiúm 24 évesen, mint bárkinek, mégis ezt a részt vártam a legjobban.
Itt a testem végre nem fájdalmat, görcsöt, feszítést élt meg, hanem gyengédséget. Más lett a testem funkciója: elromlott autóból valamiféle vágytárgy és ez nagyon jó volt.
Azt hiszem el is szaladt velem a gépszíj, fura módon én lettem a szerető, a lány, akinél a szex mindig előbb megtörténik, mint egy kedves kiegyensúlyozott kapcsolat.
Azért sérültem én is, volt olyan fiú aki vadul flörtölt, majd kijelentette, ne haragudjak, túl sérült vagyok neki. Ő csak őszinte. (Milyen rendes!!)
A legutóbb én voltam a szerető. A fiú tökéletesen jellemtelen volt, de a szex, azért azt hiszem sok mindent megtennék. Érdekes, hogy ennyire borzalmas testi élményekkel (műtétek, orvosok, stb.) ennyire kielégítő a szexualitásom. Fura, de akkor érzem magam önmagamnak leginkább.
KedvelésKedvelés
Szia Sára! Jó hogy itt vagy 😀 😉
KedvelésKedvelés
Mostanra értem el oda, amit leírtál. Boldogan átélni és elvenni a test örömét. Felszabadult szexualitással. Felszabadító volt a szavaidon át így látni végre magam. Köszönöm. 🙂
KedvelésKedvelés
Én 45 évesen érzem azt, hogy soha nem volt sem a testem sem a lelkem alkalmasabb igazán jó szexre. És az, hogy másfél éve van sport az életemben nem azért fontos, ahogy kinézek, amennyi súly lement, amilyen izmok épültek; az szinte elhanyagolható annak a hatásához képest, amit az jelent, hogy magamra figyelek, én megyek edzésre (néha a lányaimmal, iszonyú jókat dumálunk két hasizom gyakorlat között a földön fekve) és nem ügyintézőt játszom anyaként (és nem és nem vagyok hajlandó süteményt készíteni semmilyen iskolai rendezvényre); az életem nem csak arról szól, hogy intézem a gyerek gimis beiratkozását, hanem én is ott vagyok, a magamra fordított idő, a kajáim megtervezése.
Ami még nekem nagyon érdekes, hogy mennyi, de mennyi szexuális energia van abban számomra, amikor belefeledkezem a munkába, amikor valami igazán jó, és nagyon mélyen megérint (pl. egy szuper új pályázat, ahol női esélyegyenlőségre kell tenni a fókusz :)). Valószínűleg pont azért van ilyen erős kapcsolat, mert örömforrás, mert életenergia számomra, ott vagyok igazán önmagam. És volt, amikor ezt az energiát vittem a hitvesi ágyba, örömmel. Most más időszak van. De az öröm forrása bennem van, és egyre erősebb.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mi a bajom azzal, ha valaki váltogatja a partnereit? | csak az olvassa. én szóltam