az edzésprogram, amit nem fogsz abbahagyni

Hatalmas a zaj, sok a hamis hang: azt mondja, segít, motivál, de csakis az egója érdekli, magát nézegeti a közösségimédia-tükörben; megúszós és hisztis dolgait, tévé előtt fetrengését kenegeti. “Fokozatosság”, “adok időt magamnak”, “baby steps”, “lágy formák”, “saját testsúly”, “pihenés”. Vagy egészen nyíltan árul valami kóklerséget, szponzorok eszköze. Ne dőlj be nekik!

Szűrd ki a zajt, tegyél rendet a fejedben, fogyassz letisztult minőséget – és eddz. Ezt azért így írjuk, mert edz a tő, és a kétjegyű mássalhangzónak az első jegye kettőződik írásban, amikor a j hasonul: ússz. Epres Attila félórányi Hrabalt olvas neked, míg nyomsz ötször húsz guggolást, oldalemelést, négyszer két perc planket. Mindig hozzáöltözik! Kishajós inge, cicás pólója is volt. Élőben este 11-kor. Extrém megnyugtató, kedves, okos, korrekt. Ha megvolt már az edzés, akkor örüljön Gary Chapman: egymást szagolva, ölelve ugyanazon felnevetni, annál nincs is jobb.

Legyél erős és magabiztos, ne hagyd magad mások által befolyásolni. Azt jelenti az erő és a magabiztosság, hogy tudod, mit akarsz, nem veszed át kószán vágyakozva, bűntudatosan, kettő napra mások edzéseit, módszerét, és egyben kellő derűvel, gyengédséggel bánsz magaddal, nem hagyod, hogy ostorozzanak, hiszen a célok, az alapok világosak. Aki tiszta fejű, annak nincs szüksége hisztis kenegetésre, kifogásokra, akkor se, ha négy napot kihagyott. Nagyon sok nő csinálja ezt a kenegetést, magyarázást, “online edzések”, előre beígéri, utat mutat, kipipál verbálisan, majd elhever. Mintha a közösségért hozna áldozatot azzal, hogy edz. Ő nem edz – ő mutogatja, amennyit mégis.

Ne engedd, hogy olyan vezessen, aki nem tudja, éli, amit te, mert nem ismer, mert nem oktat otthon gyereket, mert neki nem kicsi a lakása stb. Ne hallgass senkire, aki rendszert, módszert, kócsingot, edzést pénzért akar adni, és látható, hogy ő a lényeg. Te vagy a lényeg. Röhögd ki nyugodtan, ne legyél balek. Gyönyörűen meg lehet oldani nulla forintból az önkipattintást. Amúgy nem is korrekt. Ha “költök rá, tehát komolyan veszem” alapon csinálod, akkor majd, amikor feladod, neheztelni fogsz arra, aki elszedte a pénzedet. Magadra nem.

Költs: komoly futócipőre, versenybringára, húzódzkodórúdra, tornaszőnyegre, izzadságelvezető, szívvidító színű tornadresszre, fitballra.

Jelszavaink lésznek, ahogy Katona József írja: erő, kardió, nyújtás.

Erő. Az izomért, a jó alakért, a formásodásért és az erőszintért. Az élményért. Az anyagcseréd állapotáért. Nincs formás test kiegyensúlyozott, felépített izomzat, íves idomok nélkül. Az eddigi években, hacsak nem zúztál, leépültek az izmaid.

Ha amatőr sportolókkal beszélsz, vagy mindig lesz valakinek az okos férje, akkor el fog hangozni a SAJÁT TESTSÚLYOS EDZÉS, mint ami jobb a súlyzósnál, csak az a jó – afféle filozófia, alapelv ez.

Kell a súly, kell az ellenállás. Én nem szeretem a gumiszalagot, mert azzal lehet hamukálni, direkt a könnyebbik ponton fogni, a súlyzóval nemigen. Ha súlyzó nincs: van gyerek. Ez egy 25-35 kilós gyerekkel (képünk egy 32 kilós példányt ábrázol) intenzív közös élmény, és szuper has-, törzs-, comberősítő, akrobatikus, sőt, nyújtó gyakorlat a lény mozgatása, függőleges combtól idáig (neki akár kézenállásban is végződhet):

– egész le, és ráadásul overhead, vagyis fej fölött tartva, és a kezemben a két súlyzó. Így tud a kétszer négy kiló is terhelni. Négyszer huszonöt ilyen, egy köredzés részeként, ami teljes testes, hétféle gyakorlat, négy kör (itt olvashatsz leírásokat), és már jó.

Kardió. Ezt ne gondold túl, és ne várd, hogy kedved lesz hozzá, mert nem lesz. Csak csináld. Séta, akár beszélgetős, gyerekkel-férjjel, ez lehet egy vagy több óra. Power vagy nordic gyaloglás, dombra séta, lépcsőzés, lépcsőn futás, görkorcsolya. Táncos, szteppes videók. Futás, bringa, fél-egy óra. Jó térddel, bokával pedig: ugrókötél. Ebből elég negyedóra, mert intenzív.

Ugrókötéllel lehet nyújtani is, ahogy a film végén látjátok.

Itt hidazunk.

27 thoughts on “az edzésprogram, amit nem fogsz abbahagyni

  1. Ó, de jó kis kacsalevest főztem ma. Holnap azt esszük. A fiam rendületlenül edz, nyomul, mi a lányommal ingerkeresve rágcsálunk. Borzasztó a lakásos bezártság, lemegyünk, ha csak tudunk, de az nem ugyanaz, mint naponta sok kilométert gyalogolni munkahelyig meg vissza, lépcsőt mászni, jönni-menni, keveset ülni. Akkora fenekünk lett, hogy tortillát lehetne sütni rajta. Használom a súlyzókat, de nagyon nincs kedvem semmihez. Tegnap gyönyörű helyen sétáltunk vagy 10 kilcsit, de ez kéne minden nap. Legyen már vége!

    Kedvelik 2 ember

      • Igazad van, de már pont leszarom. Most kellett volna lazulni, most kéne szuper dolgokat csinálni, és olyan motiválatlansági mélypontra jutottam mindennel kapcsolatban, hogy mindent leszarok. Mondjuk tegnapelőtt lementem a futókörre, ilyet évek óta nem csináltam, és futottam egy kört, mert arra voltam képes. (1.4 km) Ma is megteszem, de ennél sokkal több kéne. Minden mindegy-érzésem van napok óta. És iszom is. Különben megkattannék. Még két négyzetméter kertem sincs. Nem siránkozom, látom a végét (nem), de a kifogáskeresés az most itt erős eufemizmus. Annál durvább a helyzet. Megyek bringázni.

        Kedvelés

      • Igen, abszolút! Ez mind van. De mivel nem élünk együtt, ritkán találkozunk, mert most nem utazom tömegközlekedéssel. Ő utazik autóval, de egyik gyereket se akarjuk éjszakákra egyedül hagyni, úgyhogy az is kilőve, hogy valamelyik ingatlanba bevesszük magunkat, mert annyian sehol nem férünk el, hogy mindenki shiny happy people hetekig. Pedig neki van kertje. Napközben sokat vagyunk együtt, de eddig nem ez volt. Most apa se viszi el a gyerekeimet, mert együtt él az anyjával, csak pár órákat vannak el.
        A jogi győzelem négy év után állt be, azt a csörtét még mindig heverem, anyagilag is.
        Sok alvás is van.
        Azon gondolkodtam ma egész nap, hogy akkor mit rinyálok?
        Rájöttem: eddig nap mint nap legalább 200 emberrel voltam interakcióban, és egynémely kollégámat még szeretem is. Hiányzik a suli, én sose képzeltem magamnak itthoni munkát. Ennek a távoktatásnak semmilyen értelmét nem látom. Alig van hatása, szinten tartás megy, frusztrál, hogy nem értek a digitális világhoz annyira, amennyire most kéne. Boldogulok, tanulok, nagyon sokat készülök, de nem látom se hasznát, se eredményét. Vanitatum vanitas. Ahogy most megy.
        A fiam továbbtanulásával küzdünk, de ezt tudtam előre, hogy nem lesz sima pálya.
        A lányom bele lustamacskásodott ebbe az itthonlétbe, nem akarom nézni, ahogy teszi a semmit egész nap, kell nógatni. A fiam elvan, de látom, hogy szenved, hiányoznak a kis közösségei. Gitározni tanul youtube-ról, meg bringázik naphosszat, ha nem vámpírkodik a számítógép előtt az elsötétített szobájában.
        Alapvetően minden jó, de hiányoznak az emberi kapcsolatokból megszokott ingerek, én alapvetően főzni meg aludni jártam haza most, tavasszal.
        Ma sokat tekertem, az jót tett, holnap reggel megint nekifutok a park-körnek, az is jó lesz. Eljutottam abba a fázisba, hogy hiányzik a testemnek a mozgás, ez is rég volt. A zizegés, hogy menni kell, ki kell kapcsolni a laptopot, mert benne van a lábamban a mehetnék. Ez jó. Alapvetően minden jó (lesz).

        Kedvelés

  2. Érdeklődnék, hogy a kaliforniai paprika is hízlal? És lehet tudni, másoknak tanácsokat osztogató önjelölt ketónímand miért beszél tenmagáról többes számban?
    Hogy vagyunk-hogy vagyunk? És hányan vagyunk? :DDDD

    Megint érdektelenségbe fullad majd az alkotómunka?
    Nem gyünnek a rajongók? Lehetőleg fiatalok, hogy a gerontofíliára szorult fura ki tudja élni, amit hamvasan nem tudott, pedig mennyire irigyelte másoktól.
    A rajongók, csodálók, “engem szeretők” (ő szeretett, én nem), a nyalizók, a rajongók, az irigykedők és féltékenykedők, a bebukott életű sóvárgók számban pont annyian lesznek, mint a minőségi közönségtalálkozón és felolvasóesten?

    Hogy létezik az, hogy a Gumit és a fórumot én ezen a blogon ismertem meg? Merthogy amiről ennyit írnak, azt legalább egyszer megnézem. Megnéztem. Aztán jött annak a részletes és módszeres kiadása, aki szeretőnek tartotta az 1967-es ókátévé vigaszdíjasát. És ez folyt évekig, miközben hárczolt az általa megbántottak ellen. Még mindig mentegettem, merthogy beteg, de legalább küzd, meg amúgy sem értek egyet a csordaszellemmel. A csordás zaklatás ocsmányabb, mint a magányban végzett. Aztán most már hol erőszakkal, hol ütyféddel fenyeget a képzelt hős. Sipákol és önsértéssel fenyeget, lefényképezi, mindeközben kiírja a rajta sietős léptekkel túllépettek adatait. Kiderül végül, hogy a csorda hogyan alakul ki: egyénileg kiábrándult és lehúzott emberek megtalálják egymást, és ugyanazok a tapasztalataik. Földrajzi- és idősíkokon átívelő bajtársiasság alakul ki és kinyomják instára. Nem barátságok ezek, hanem szövetségek.
    A rinyás pedig tovább nyíg, fenyeget és doxxol. Erőszakos és többes számban beszél személyéről, szövegei idegesek, alanyt-állítmányt nem egyeztet, igénytelenebb és káoszosabb!!!!!!!!!!!!!!
    Betelt a bulletproof kávé pohara.

    Mindig ugyanaz a nóta megy. Semmi nem változik. Hiába.

    Mikor tervezed beperelni a zöldségeseket? Kaliforniai paprikát árulnak, ellopták a maguk szavait, az Önök életét (életeit), a kastélyos-rostélyos élettyét!!

    Kedvelés

    • A hizlal rövid i, nemrég volt a helyesírási tesztben.

      Meglepően cukros a piros kaliforniai paprika, kezdőknél a ketózis gátlására, megszüntetésére alkalmas, amúgy a nightshade nevű zöldségcsoporttal (Solanaceae) sok más aggály van, antitápanyagok (lektin), gyakori rá az érzékenység. Minimálisan fogyasztom, inkább fotózom, mert látványnak szép, könyvcímlapról levetettem. Nem, nem hizlal, nem az a baj ezekkel. Rengeteget mozgok, lehet kacsamájat tolni nyugodtan.
      Mindenfajta növény erősen szénhidrátos, szinte csak az van benne, sokban keményítő, abból pedig cukor lesz. Méretni kéne többeknek a cukroszintjét, nagyon elszalad középkorban, nagyon szétszedi a testet.
      Azért írom többesszámban, mert ketten főzünk szinte mindig. A mi, az azt jelenti, hogy én és még valaki/valakik. Régóta írok T/1-ben, ha az adott tevékenységet nem egyedül csináltam, például filmnézések, futások, síelés, vagy amikor a “mi nők” témáról írok, még akkor is, ha én nem úgy viselkedem. De volt példa stiláris többesre is, ahogy a szakácskönyvekben van.
      Az OKTV-n nyelvtanból 234 ponttal, 2 pont lemaradással második lettem 1994-ben, az érettségim évében egy kb. háromezres mezőnyben, az előző évben pedig 11. Ez egyetemi felvételt ért és érettségi alóli felmentést jelentett, tökéletesen egyedül értem el. Az első ilyen nagyszabású, saját szenvedélyű teljesítményem, és én nem klasszik elitgimnáziumba jártam.
      Nem vagyok gerontofil, emberi, erős szerelmeim voltak, erős testi vonzalmakkal, soha nem volt érdekkapcsolatom, de egyáltalán semmi nem alakult egészen harminchat éves koromig a szellemi szintem alatt senkivel. Aztán a test, a szobrászati formák kezdtek jobban érdekelni, a fiatalkornak ezt a részét kihagytam.
      Senkinek nem volt kötelező eljönnie a blogbulikba, és nem is válogathattam, sok pusztán-kíváncsi vagy kifejezetten ellenszenves ember tolongott és ette a kajámat, miközben egy fillért nem adott bele, vagy másképp használt, nem az én érdekem volt a tömeg. Akit becsülök, az tudja. Mostanában az eseményeimre nem jönnek kukkoló, zavaros lelkek. Kivéve Seleanu Magdalénát, aki betoppant a Virányosi Közösségi Házba, igazi freak.
      Nem vagyok beteg, ez a vádaskodás nagyon béna. Nem kell mentegetni, de ha nem tetszik neked valami, abból sem lesz semmi. Kit érdekel, hogy neked mi tetszik? mondjuk olvasod mindenképp.
      Amit csinálok, az pont a lelki egészség jele, és nem vetítek. Nekem egyszerűen igazam van, és nem tudnak bekussoltatni, amitől ti, sunnyogók idegesek vagytok.
      Tisztán a te dolgod, hogyan fedezted fel a Gumiszobát, én arról írok, ami rám tartozik. Nem érdekel senki olvasószáma, csak az emberi minőség és felelősség.
      Nem fenyegetőztem erőszakkal, és ügyvéddel sem, de van a történetben egy ügyvéd, ezt két főkolompos jól tudja.
      Amit csinálok, azt nem pofázom szét, senkit nem invitáltam az oldalakra sem, ti lihegtek. és mindent vállalok. Villőnek sajnos béna ha valami nem tetszik, majd leszedeti. Ő nem bírja, hogy ne nézze. Meg azért annyira nem izgik a napjai.
      Rettentően erőltetett, mesterkélt vádaskodás ez, a nagyobb része nem is érthető. De hogy nagyon ugrotok, nyüzsögtök (amíg lépcsőztem – figyeled az E/1-et, Szerinted miért azt használom? –, jött harminc ilyen zavaros baszakodás), azt elég beszédes.

      Kedvelés

    • A szeretőségről azt szeretném mondani, hogy én soha partnert nem csaltam meg. Murinai Angéla úgy ostoroz engem családok szétveréséért (pedig nekem kivétel nélkül szerelmeim voltak, nem viszonyaim), hogy nemrég még, amikor csinos varjú volt, szakmányban hordta haza a társkeresőn levadászott, vegyes, nős férfiakat, nem volt beléjük szerelmes, de nagyon fel volt háborodva és éhezte az izgalmakat, feleségként, hogy aztán férjét hűen ápoló asszonyt meg gondos anyát játsszon. Tőlem kérdezte, miért nem hívják, miért nem mondja biztosra a Zsolt a csütörtököt stb., ilyeneket nyomott naponta. Punciját lefotózza-e nekik, legyen-e piercingje szerintem, stb. Most erre mit lehet mondani? Aztán, itt lett feminista hősnő. És minderről, Zsigulik hátsó üléséről, kecskeméti háromgyerekes önk. képviselő hogyan keféli és nyomja be állásba stb., szóval ilyen roppant ízléses témákról öntetszelgő blogot írt, amit még könyvben is ki akart adni, de amikor megírta: kiválasztottak! csak bele kell adnom 600 ezret!, akkor tőlem tudta meg, hogy ha valaki elég jó szöveget ír, akkor nem ő fizeti a szerkesztést, nyomdát, ez lehúzás. Annyi pénzt akkor látott egyben, amikor a távolsági buszon hagyta, de az is az intézménye teljes kasszája volt. Na, az ilyenek miatt utál. A rossz hír hozója vagyok.

      Kedvelés

  3. Mondjuk én a sokkal szofisztikáltabb, értelmiségi Runners’ Worldön is hüledezem, ahogy sulykolják a full amatőrökbe, hogy milyen fontosak (és persze pénzért kaphatók) a részletek, mintha bárki bármit is elérne az olvasóik közül, és ha mégis, az ezen múlna. Ma közterületen hangosan röhögtem azon, hogy “nézz szembe őszintén a kérdéssel, elég időt fordítottál-e a felkészülésre” – jajaj. De nem az edzésre meg a versenyre gondol, hanem hogy előző este (!) összepakoltad-e a futóruhád és összállítottad-e a tracklistet. Előtte nem jó, este jó. Ez az egész fontoskodás, nem-lazaság, szorongatás, tanáros lefele beszéd, mintha mindenki egyformán működne, például aggályos-rendszeres típus lenne, vagy zenét hallgatnak futás közben, jaj. Hát én meg ezalatt (edzésre felkészülés) is inkább edzek, mert úgy döntök, na, most leszállok a buszról, és hirtelen futok egyet, mert kedvem lett, eleve is mindig leggingsben, futó- vagy futásra alkalmas cipőben nyomulok. Nem is érek el semmit, de ők se, csak mondjuk évek óta futok, nem álltam le.
    És akkor még erről olvasni is kell, jaj.

    Kedvelés

    • Engem ez a szorongás, hogy jókor, jól csinálom-e, ezt csináljam egyáltalán vagy mást, tökéletesen eltávolított a céltól, ráadásul gyakran el is fáradtam ebben az agyalásban, aztán persze nem lett az edzésből semmi. Erre jó a túlagyalás.

      Kedvelés

  4. Legjobbkor jött ez a poszt, kezdek ismét magamra találni. Köszönöm.

    Tökre elveszítettem a hitet magamban, azt éreztem hónapok óta, hogy nem tudom, mit és hogyan kellene jól csinálni, valaki mondja meg. De ez nem igaz. Ami igaz, és működik, az egyszerű, és képes vagyok rá, ha akarom, és beleteszem a munkát, nyafogás helyett.
    Hú, de jó érzés visszavenni az irányítást a testem felett!
    Nagyon örülök ezeknek a bejegyzéseknek.

    Kedvelés

      • Nem szabad röhögni, nem szabad… nem illik.

        Bocs, hogy neked írom.
        “…lassan két hónapja van egy személyi edzőm, aki külön edzéstervet írt nekem, és pontosan tudja, hova akar velem eljutni. Minden egyes óra alkalmával tükröt tart, hogy tudjam, a saját határaimat is képes vagyok átlépni. Olyan teljesítményre sarkall, amiről korábban azt gondoltam, sosem leszek rá képes. Hetente négyszer edzünk korán reggel, emiatt hatkor kelek, és ez príma kis rendszert ad a mindennapjaimnak. Elterveztük, hogy szeptemberben elindulunk egy versenyen is, de mivel túl korai dátumnak bizonyult, a jövő évre halasztottuk, hogy legyen időnk felkészülni.”
        Gondolom, fitnesz a verseny. Milyen van még?
        https://wmn.hu/wmn-life/48935-sport-elottem-sport-utanam–mozogjatok-harmincasok-de-ne-csak-ti
        És most… egy- és másfél kilós súlyzó.
        Szentesi Éva kitűnő példa arra, mit tesz az emberekkel a kritikátlanság, a valódi cél és képesség hiánya, a rendszer, amikor beleültetik valahova. Nincsen (eredetileg nem volt) vele baj, nem rossz ember, csak ebben a darálóban, amióta ő a personal brand meg a socialös, és egyszerre írónő és magasröpt, meg reklámoz sört, pezsgőt, kávéfőzőt, HPV-t, másik színészt/írót/éttermet (“a barátaim”), ételházhozszállítós céget, és állandóan látszatot kell fenntartani, eltitkolni, ha nincs jól, következetlen, aligvalamit csinál, depis. Ez az egész, a szponzorok, kifele élés, állandó megfelelés, instagram belső tartás hiánya, rettenet.

        Kedvelés

      • Mindenki otthon edz most, ezt nem rónám föl, bár három hétig tespedt, én azért tartottam viccesnek, mert előtte mondta nagy pozitívan, hogy “ott vannak a súlyzók, az online edzés, az ugrókötél”, de nem. Aztán ő is, mindenki észbe kap, ez emberi. De az nem megy, hogy egyrészt pezsgőt és sört reklámozunk meg lazafasza fesztiválozós bebaszós csajok vagyunk, másrészt szabadítsuk fel a női testet:

        https://wmn.hu/kult/51032-a-noi-test-felszabaditasa—es-nem-csak-a-tokeletes-alkatuake-

        “nem mindenki születik ugyanolyan adottságokkal és esélyekkel, és ha valaki megfeszül, akkor se lesz 90–60–90, vagy annyira szépen kisportoltan izmos testű, mint egy gazella. Az egészséges életmód és a sport jó. Meg a fröccs is jó. Meg bikiniben belerohanni a tengerbe is jó, anélkül hogy szarul érezd magad.

        A testszégyenítés nem jó, nézzük azt bárhonnan. Akár a nőket prezentáló magazinok és filmek oldaláról.

        Úgyhogy bikinievolúció ide, bikinitest oda, megyek, veszek magamnak egy szexi kis tangát, és nem teszem el jövőre, amikor már az utolsó kockám is kint lesz majd, mert annyit gyúrtam.”

        …harmadrészt mint sportpéldakép utat mutatunk, edzésben tanácsokat adunk, nem tudnék sport nélkül élni, EGYKILÓS súlyzókkal, nulla tónussal.

        Kedvelés

      • Hű, de kínos.
        Mintha az lenne a legnagyobb veszély, hogy kockás lesz a hasa.
        Nem gond az önigazolás (persze dehogynem), de hogy ezeket úgy írják, hogy sokan olvassák, hát szégyelljék magukat mind. Az ilyen nagyon feldühít.
        Mindenféle igényeknek megfelel, egyik nap át mond, másik nap bét, kikacsintunk, jópofák vagyunk, meg állatira forradalmiak… Nehéz felfogni, hogy tényleg ekkora az ingerküszöb, hogy rengeteg nőnek ez tök okés, sőt…

        Kedvelés

      • Na, hagyjuk már ezt. Ami talmi, elkurvult, kamuzós, csupa póz, de rá van erőszakolva mint menőség a tömegre, azon nem csak lehet, hanem szinte kötelesség is röhögni.

        Kedvelés

  5. Néha elolvasom ezen az oldalon a cikkeket, és most ezt dobta fel. Minden benne van, amiről eddig írtál, hogyan irigykedünk és vetjük ki a szívünkből azokat, akiknek sikerül lefogyni, és pont azon az érvelési vonalon mozog, amit számtalanszor te is idéztél: igazolni kell, ki kell mutatni, hogy a másiknak ezért meg azért, de akkor is! Szóval az összes felelősség elől való menekülés, hamis, lóláb-kilógós érvekkel, személyes sértettséggel alátámasztva:

    https://scoop.upworthy.com/adeles-weight-transformation-makes-me-uncomfortable-heres-why?fbclid=IwAR3aKu1agEmpi1aaQA1o5oNkTfwdpYZpH-Jw-QScOJZ6NZu9AmEstKbiKXw

    Kedvelés

  6. Most néztem meg A békés harcos útja c. filmet. Nem nagyon tetszett, mert ez a filmnyelv már nem hat rám, a közhelypuffogtatás sem tetszett, de mégis volt olyan tartalma, ami miatt rákerestem a neten a fickóra, akiről szól a film. És ezt a kincset találtam. Rögtön rád gondoltam, a JUST DO IT filozófia miatt, mert ő is ezt mondja, legalábbis itt. A könyveiről nem tudok semmit, de ez a kis TED talk nagyon megfogott. Kétnaponta megyek futni, most kinyitott a szabadtéri fitnesspark is, nyuggergépeknek hívom őket, mert rajtam kívül szinte csak fitt nénik vannak, de úgy át találtam mozgatni magam tegnapelőtt, hogy alig tudom felemelni a karom. Basszus, tényleg nem kell gondolkodni, csinálni kell.
    https://www.peacefulwarrior.com/about-dan-millman-and-his-work/

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.