te leállsz most az edzéssel?

Vagy pont most kapcsolsz rá? Netán kezded el, újként?

Sokat filóztam már a járvány és az edzettség-egészség összefüggéséről. Arról meg nem filózni kellett, hanem teljesen gyakorlati kérdés volt, hogy karanténban hogy csinálom a saját edzéseimet. Lesz-e motiváció? Unni fogom-e a videókat, a négykilós súlyzót, a megszokott gyakorlatokat? Tudok-e újítani, és ha igen, merre? Régi dolgaimból miket hozok vissza? Nem volt bennem hurráoptimizmus eleinte, nem láttam magam otthonedzőként. Az úszás is kiesett, amit már négy éve nyomunk Katával hetente, kis nyári szünetekkel (akkor nem együtt, mert nyaralnak, és neki a munkahelyéhez kötődik az uszoda). Nincs terem, nincs nagy súly, így most mégis kénytelen vagyok videóra, otthon, kis súllyal edzeni. És maradt némi futás, gyaloglás, bringázás.

Egész jól vagyok, azt kell mondjam. Rendesen edzek, ha a szintentartást tekintjük célnak. Nagy könnyebbség is a stressz csökenése, hogy nem kell kimenni, szerepelni, dolgokat intézni, eseményekre járni, én nagyon megszoktam a befelé figyelő, szabad életet, és azt, hogy nem kell nemszeretem emberekkel érintkeznem, de még így is sok volt a stressz. Most meg semmi. Nyugi van. És ez meghozza a kedvet.

A gyerekek is görkorcsolyáznak, kertben vidámkodnak, lazaság van. A tanulásból az olvasás maradt (kicsit sem digitális), meg némi matek, angol. Nem tudom, mi lesz a “lázadásunkból”, szívunk-e.

Ha alá szeretnéd írni, a mai nap éppen megfelelő arra:

https://www.peticiok.com/ne_igy_kelljen_tanulniuk__keres_dr_kasler_miklos_miniszterhez?u=191913

Nagyon szeretjük egymást. Meglepve tapasztaljuk, hogy összezárva sem megyünk egymás agyára: “előtte” a stressz rontott rajtunk csak, minden feszkó abból jött. Felszabadító a “nem lehet most másképp”. Ugyanazokban az örömökben leljük élvezetünket, egyszerre röhögünk, és nagyon. És együtt vagyunk abban is, hogy nem akarunk elcsoffadni, meghízni. De ki-ki magára figyel, egymást nem basztatjuk.

Nem hittem volna, hogy majd konkrét vágyam lesz arra, hogy ne folyjon el az idő. Eddig nem volt ilyen vágyam. Kifejezetten élveztem a folyást, de legalábbis nagystílűen hagytam. Nekem nincs már hasznossági kényszerem, csak jóérzési. De hív a tavasz. Bent is hív, a sejtek hívnak, az életerőm. A fény hat rám, meg a rügyek, a mókusok. Látom a nárciszokat, a gyanútlan macskák surranását. Ez mégse atomháború! Akarok, nagyon akarok tornázni, nyúlni, futni, bringázni. Élni.

Volt egy nagyon vicces jelenet. A napi edzésadag után este nagy erőkkel nyújtok, mindig szól a zene, ezen az estén valami félrock volt, egy nő énekelt, megkértem G-t, nyújtott ülésben előrehajolva nyomjon le, egészen a hátamba térdelve. Nyom, várunk, kérdi, meddig. Mondom, találomra (szeretem ilyen random külső pontokhoz kötni a dolgokat): amíg nem kezd énekelni a gitáros felvezetés után. Másnap ugyanez a nyújtás, térdelés, de a zene most instrumentális dzsessz volt. “Amíg nem kezdenek énekelni?” Kérdi naiv gonoszsággal.

Ezek nagyon megmaradnak. Jelen idejű nosztalgia.

Egyikünk sem áltatja magát. Tudjuk például, hogy sok az ülés, heverés; a bezártság miatt csökkent a napi jövés-menésből adódó aktivitás. G. Ármin mondja is, hogy csak egy hosszabb futással van meg a tízezer lépés (hétezer futás, háromezer otthoni). Nem mintha a tízezer olyan sok volna.

Ezért rászoktunk arra, hogy menjünk futni, bringázni, erdőt járni. Kora vagy késő délután, egyszer eszünk csak, egyébként kávé és víz van. És semmi gány szénhidrát, desszert nincs, még csoki és gyümölcs se.

Na, ez a személyes rész, tehát egyelőre nem kenődtünk el, nincs hisztéria, egyáltalán fel se merült bennem, hogy milyen munkáim, bevételeim lesznek, hogyan változik az, ami eddig jól működött. Lesz, ami lesz. Köszönöm a blogtámogatást most is. Nagyon keveset költünk, ez is célja a mértékletes evésnek. Kibírás van, felismerések a dolgok értékéről és sok vidámság.

Végső soron egyformák vagyunk mi emberek: a sorsunk most nagyon hasonló, de a reakcióinkban, stratégiáinkban, hibáinkban és erényeinkben is csak néhány verzió van. Mint egy világméretű szociálpszichológiai kísérlet, olyan ez. Figyelek.

Mit lehet csinálni otthon rekedve? Mit csinál a nyugatias, városi emberiség, aki nem eü dolgozó, rendfenntartó, szóvivő vagy pizzafutár?

Lehet home office-olni. Rendet csinálni fürdőszobapolcon, szerszámos fiókban, kamrában. Lehet a gyereket baszogatni, segíteni neki, vele tanulni, beszélgetni. Kézműveskedni, főzni, felásni a kiskertet. Meditálni, belső életet élni, olvasni, zenét hallgatni, írni.

De főleg egymást lehet macerálni úgy általában, kiélezni, ami eddig is szar volt. És lehet enni (azt kell is), tévézni (az meg érthető), sokat aludni (több évet is pótolni, ha hagy a gyerek), esetleg lehet végre többet kefélni, és ugye a pornhub is ingyen van.

Ennyi van úgy általában, és akkor ez még egy jó élet. A többi terv beborult most sajnos, pedig akartak nagyon edzeni! Pont most kezdték volna el, erre tessék. Ezt mondják. Most feltűnően sokan mondják.

Pedig ha otthon vagy, akár edzeni is lehet!

Azt kell mondjam, vicceseket látok. Van hiszti, drámázás, virágzik a panaszkultúra. Jogos és kreált aggodalmak. Alig leplezett “hulljon a haszontalanja/férgese” kíméletlenség. Mi úgyis túléljük. Van a rettegő, aki belegondol, hogy ő nem éli túl. Gyermekeim sorsa. Íródnak a végrendeletek.

Életmódügyben van a kárörvendés, amit már idéztem a redditről (fatlogic sub), ők a legviccesebbek: haha, mire mentek a nagy fogadalmakkal, majd jól abbahagyjátok ti is ezt az életmódváltás-bohóckodást, ugyanott lesztek, mint mi, akik el se kezdtük!

De visszafele is van ám: rátok veszélyesebb a vírus, most jön a következmény, mi leszünk a túlélők, ti meg jól meghaltok. Erre volt jó a nagy dagiidentitás! (Amúgy a lélegeztetett betegeket forgatni kell óránként, sokat vannak hason, ezt Bezzegh Attila mondta. Vidám lehet, ha 100+ kilós a test.)

Van persze, miért ne lenne, vírusra igazított önterápiás nyafogás, ahogy eddig: egy ilyen nemzeti vészhelyzet közepén természetes reakció, hogy az ember finomságokkal nyugtatja meg magát, keresi az örömet. A diéták csak tönkretesznek! Nem bírok el több stresszt, amúgy is étkezési rendellenességből gyógyulok!

Ez odaát van. Ott (Amerika butább területein, beszédmódjaiban) a diéta meg a fitnesz olyan elképzelhetetlen arrogáns ipar, hogy nem csoda, ha elegük van belőle. De amilyenek diéta előtt és nélkül, az is durva, kórosan elhízott, sült krumplira szoktatott kisgyerekek tömegei, akik aztán egész rövid életükben kövérek. És ezzel kapcsolatban, hogy hogy lettek ilyenek, nem születnek felismerések. Az élelmiszeriparból, a gyorséttermekből, a pénzért bármilyen ügyben megvigasztaló gurukból nincs elegük valahogy.

Sokan összegeznek most a régi életükkel kapcsolatban, a jelen helyzet fényt vet a régi értékrendre, fontossági sorrendekre, emberi kapcsolatokra. Átértékelik, tényleg kellett-e annyit rohanni, megfelelni akarni, riadtan észlelik, mennyi stressz volt abban az életükben. Ők azok, akik újult erővel kezdenek edzeni.

Neked, aki már épp el akartad kezdeni, azt mondom: soha ennyi időd nem volt, most pedig kénytelen vagy ingyen, már meglevő eszközeiddel, találékonyan edzeni, ez nagy spórolás is. Hajrá, csak rajtad múlik! Üsd fel a youtube-ot. Annyi bármi van, mint a szemét. Szokj rá valamire, vagy váltogasd! Pár alkalom után beindulnak lelki meg testi folyamatok, és igényelni fogod, az önazonosságod lesz, hogy ÉN EDZEK.

És hagyd rá azokra, akik mondogatják, hogy most nincs idejük, lelkierejük, most más a fontos, esetleg a gyerekekre hivatkoznk (akikkel szintén nagyon sokat lehetne most együtt mozogni). Te csak készülj a járvány utáni életre. Mert lesz olyan. Ó, tarts ki addig, lélek, védekezz!

Vannak még a nagy állítások, célok jól kiírva: mostantól ez meg ez lesz, elhatároztam, hogy… – ez nem más, mint nyilvános, üres ígérgetés, mert dehogy csinálja, ezt csak leírta, szinte tényként, önerősítésként, remélve, hogy majd emiatt csinálni fogja, és kétszer csinálta, vagy egy hétig, és vége.

Erre én is hajlamos vagyok. Úgyhogy most nincsenek szavaim, okultam a korábbi évek kitűzött, el nem ért részcéljaiból. Én most nem mondok semmit, de ami eddig van, az jó. Jó lenne nem hízni és nem veszíteni sok izmot, erőt, állóképességet. Az elmúlt két hétben sikerült majdnem minden nap edzeni valamit, volt, hogy két-három órákat is, észrevétlenül besimulva a napi tengés-lengésbe. Ma azért, mert tegnap is. Újra feszítem a spárgát, nincs bennem félelem (egy időben, 2018 őszén sokat és fájdalmasakat nyújtottam az akorbatákkal, belefáradtam).

Nem nehéz a haladó jóga, érdekes tapasztalat, hogy én alig jógáztam életemben, nem is nagyon kedvelem, de a testtudatos korábbi más mozgásaim, önfejlesztő akrobatikázás miatt két alkalom után minden ment, ha nem is olyan mélyre. Például ez simán, ami 28:05-nél van. Izmozás vagy futás után jótékony egy félóra, és lelazít agyilag is.

 

Én úgy nézem, hogy aki valami utat akar most bejárni, vagy akinek belülről volt fontos a sport, és megtanult edző, terem, eszköz, csoportos óra nélkül, fejből edzeni, az nem áll le. A futók sem állnak le, van, aki beüzemeli a futópadot, más kiszökik erdőbe, parkba. És rájön, hogy még többet jelent most a mozgás, a kifáradás, a türelem, a belső tartás. Hogy ez menti meg a becsavarodástól, ez az énidő, ekkor hagyják békén.

Aki viszont külső célhoz és eszközhöz kötötte a sportolást a karantén előtt, tehát ő csak az edzőjével, csak felszerelt teremben, csak csapatsportot, csak úgy, ahogy eddig, vagy épp versenyre készülve, az most felmentve érzi magát tesiből. És az is leáll, aki fogyókúraként, a szép testért magát gyötörve, ilyen meg olyan extra módszerrel csinálta és nagyon hirdette (röviden: kiszervezte, nem saját volt az útja). Teljesen más helyen volt bennük az edzés, más a cél, más az attitűdjük, mint azokban, akik megélik és sajáttá tették az edzős életet, és emiatt eredményeik is lettek, továbbá élvezik.

Mindenki rosszul jár, aki csak az étkezési megszorításokkal fogyott le valaha, aki évtizedeket kínlódott át hol ebbe, hol abba kapva, és büntetésnek, kényszernek érezte a “megvonást”, vagyis: nem állított semmit a kalóriák kimeneti oldalán (nem edzett). Rájuk tényleg igaz az amerikai alaptétel, hogy a diéta nem működik, csak ront az állapotukon, úgyis visszahízzák, és megsínyli a testük a jojózást. Nekik a jó élet habzsolás, kalóriafüggés, olcsó önjutalmazás (ezért is híztak el). Nem tudok számukra megoldást, valószínűleg előnyös nekik gyengének, panaszkodónak lenni. Ha kifele is ítélnek, másokat ádolnak, irigykednek, ha sértődősdit játszanak, nincsenek tisztában a felelősségükkel, akkor meg utálom is őket. Teljes lelki és értékrendbeli újrainstallálásra van szükségük.

Minden összefügg, egyén, társadalom, test, lélek. Extrém unalom, frusztráció, hörgés jön azok felől mindenféle témában, akiket eddig az életük díszletei tartottak össze. Döbbenet, milyen indulatok kerülnek elő innen-onnan. Benne van az egzisztenciális rettegés is, önmaguk, céljaik, eddigi életük tisztán nem látása. Amikor pedig unalmukban hihetetlenül undorítóak, akkor azzal nyugtatgatják magukat, hogy ők csak reagálnak. És ha nincs elég anyag, kitalálják és felturbózzák a sérelmet. Azért gyűlölködnek, mert gyűlölködni akarnak. És mert zavarja őket, ha más jól van, vagy ha kimondja az igazat.

*

Most nem kell bent enned, nem szorulsz menzára, büfére, van befolyásod arra is, mit esznek és mit szeretnek meg a gyerekek. Nincs kapkodás, most van időd eleget aludni, számolgatni, terveket szőni, a testedre figyelni. Most kezdd el a ketót!

A könyv rendelhető:

https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/a-ketogen-csoda

Rákereshetsz az itteni posztokra is:

https://csakazolvassa.hu/tag/ketogen/

Az én kezdeteim itt szerepelnek (a kommentekben, mindjárt az elsőben a negyedik napom):

https://csakazolvassa.hu/sportrovat/

Minden idők legcsodálatosabb izomkolosszusa pedig ezt üzeni az otthon edzőknek:

https://www.reddit.com/user/GovSchwarzenegger/comments/flz3es/stay_at_home_stay_fit/

47 thoughts on “te leállsz most az edzéssel?

  1. Az életmódomban alig van változás, az idén amúgy is laza, befelé fordulós évet tartok. A terv az volt szeptembertől, hogy sok vizet iszom, sokat alszom, futok szinte minden nap, így is lett,élvezem. Ezt most simán folytathatom, és nagyon jó, hogy nem kell időpontokhoz igazodni , ha kedvem tartja, tovább futhatok bármeddig.
    Most itthon a 4 gyerek is, nekik nehezebb, hiányoznak a barátok. Megyek velük erdei tornapályára, biciklizni, kirándulni ;délelőtt, mert akkor nincs más kint.Kertünk nincs.Próbálgatunk aerobic videókat, röhögünk. Jó együtt,( a nagy külön szeret lenni sokat), a suli sajnos terheli az együttlétet, már amennyire hagyjuk.
    Nagy igényem van egyedüllétre gyerekkoromtól kezdve, ezt most nehéz megoldani, ezért megyek el egyedül is futni.
    Vágytam a bebábozódásra, nekem ez most jó, az aggodalmakkal együtt is.

    Kedvelik 2 ember

  2. Két és fél hete nem edzettem. Volt valami éktelen keresztcsonti fájdalmam, még két hétig edzettem vele, aztán pont akkor határoztam el, hogy most akkor kényszerpihenő, amikor be is zárták a termet. Rendbejött valamennyire, nem tudom, mi volt, nyomta a gyerek, én meg rányomtam még a lábtolón, vagy nemtom. De most is előjön erőlködéstől. Ma könyveket pakoltam a helyükre, egy hete költöztünk, a könyvek halomban voltak a földön meg dobozban, és az volt a projekt, hogy hármasával teszem a helyére, guggolásokkal. Jól el is fáradtam, de megint elkezdett sajogni a nyavalyás. Most elkészül az ülőgarnitúra reparációja a napokban, akkor a helyére kerül és tér szabadul fel a szobában, ekkor fogok valami kismamatornát elkezdeni, most pont azért ültem le, hogy ezeket böngésszem át, de előbb még elolvasom ezt, és kedvem jött kommentelni.
    A home office elég jó, két hete nyomjuk kettesben, közben pakolás, költözés, ugye. Hát hogy mondjam, mi nem az a pár vagyunk, akik egymás agyára mennek, ha együtt vannak egész nap. Elég jól ettem idáig, bár két nappal ezelőtt vettem egy csomag savanyú gumicukrot, mert hátha abból is hiány lesz, nem csak vécépapírból meg lisztből meg tejmentes tápszerből, és mi lesz velem, ha nem ehetek többé olyat, amúgy sem ettem hat éve. Na de elég jókat főzök, egy hete van nagy, ablakos konyhánk, kiélvezzük, veszek mindenfélét, és a 1. na, ezek a random hozzávalók milyenek lesznek együtt, 2. mindig legyen benne balzsamecet elvek szigorú betartásával kotyvasztok, tök jókat.
    Sok minden van youtube-on, tegnap a Katona által egy hete feltöltött A nép ellenségét néztük meg, aztán kibeszéltük, jól nem is csináltunk semmit már délután, de délelőtt meg olyan is szorgos házitündérek voltunk, hogy ihaj.
    Most eszembe szokott jutni sokszor, hogy milyen remek lakóhelyetek van. Nekünk is egy áldás mondjuk, hogy pont most költöztünk, de a kert, erdő mégiscsak egy csoda lehet most. Sokat beszélünk arról, hova tovább majd pár év múlva. Nem tudom még. Egyet tudok, hogy autót NEM. Rengeteg előnye van ennek a mostani lakhelynek, de van pár dolog, amiben lehet, hogy tényleg kéne majd engednem, amiatt, hogy a nemléte több hátránnyal jár, mint a megléte miatti hátrányok, nehézségek. Na, mindegy, a lényeg, hogy pazar lakóhelyetek van, és jó, hogy jól vagytok. És persze nekünk is nagyon jó most, egész délelőtt sütkéreztünk, mindkét szoba déli fekvésű, ömlik be a napfény, és erkély is van. Van útzaj, de a madarak hangosabbak, reggel is őket hallom.

    Kedvelik 1 személy

  3. “Sokan összegeznek most a régi életükkel kapcsolatban (…). Átértékelik, tényleg kellett-e annyit rohanni, megfelelni akarni, riadtan észlelik, mennyi stressz volt abban az életükben”

    Valahogy egyébként is errefelé jutottam, de a jelenlegi helyzet felgyorsította a folyamatot.
    Na persze, bár mondhatnám, hogy most aztán, innentől kezdve minden más lesz… Nos, nem, mert az automatizmusok baromira erősek, én mégis hálás vagyok minden felismerésért, amitől az életem jobban alakulhat.

    Hehehe, én is “pont most” kezdtem el terembe járni”, de tök mindegy, lehet spórolni, és felfedezni a youtube világát. Annyi minden van ott! És poén! És itt a tavasz, ami nekem létfontosságú. Különben valószínűleg bedepiznék.

    Hajrá, mindenkinek nagyon szorítok!

    Kedvelik 1 személy

  4. Eddig jók vagyunk, már élvezem az itthonlétet, kevésbé szorongok.
    Alapvetően is szeretem keretek közé tenni a napot, most kiélem magam, mert én határozom meg majdnem minden pontját. Reggel rituális kávé után online torna a gyerekkel “anya te milyen erős vagy”, délelőtt munka itthon, vagy hosszas biciklizés az irodába és vissza. Kora délután egy jó ebéd, utána alszom fél órát. Délután végtelenített trambulinban ugrálás, biciklizés kihalt utcákon, mezön futás kutyástul, csak úgy játékból, rákészületlenül. Korai kevés vacsora. Fogyok, ez eddig nem indult meg, most a gyereknek én pótolom a társaságot, sokat szaladunk, ugrálunk együtt. Végül is miért ne?

    Kedvelik 1 személy

  5. (hopp bocsánat, félrenyomtam, nyugodtan töröld az előző félmondatot…)
    A Jutyúbbal az a bajom nekem, hogy mindig piszokjó edzőim voltak, esélyesen azért, mert nem bírom, ha valaki bunkó, vagy nem figyel a csapatára, oda nem is mentem vissza többet. (Már ha ki nem mentem eleve az órájáról.) Akikhez az utóbbi években főleg a Spartanra készülés miatt eljártam, mozgásmintákat tanítottak, magyaráztak, mutatták, hogyan csináld, hogy preventív legyen.
    Na emiatt sikítva kúszom el mindentől és mindenkitől, aki súlyzóval ugráltat, derekat nyiffant ki nyújtógyakorlat néven és társai. Jó hír, hogy elég hamar felismerem, rossz hír, hogy a fene egye meg, elmegy a kedvem a keresgéléstől meg az újak kipróbálásától. A múltkoriak, amiket linkeltél, arra viszont nagyon rákaptam, azok szuperek, Tabatát nem is ismertem, pedig…!

    Viszont tart most egy barátnőm jógákat, kis ismerős csoportnak, az jót tesz, azt szeretem most nagyon, bár a jógával is vegyes a viszonyom, de ez most ismert, puha, kellemes, kicsit bénázós – nem tanár, de 10+ éve gyakorol. Kitartóan, szelíden, fegyelemmel.
    És! tegnap megnéztem, van TRX-kompatibilis fa a ház udvarán, úgyhogy holnaptól rajtam (meg a csillámló zöld sárkánypikkelyes nadrágomon) röhöghetnek a lakók az erkélyen.

    Kedvelés

    • “súlyzóval ugráltat, derekat nyiffant ki nyújtógyakorlat néven” Nekem ez komfortzónában maradási igényt sugall, ami, bocsánat, hogy nem írom körül, szerintem a dagadtlobbi eszmei hatása, és a “nem fogok keresgélni, elmegy a kedvem” is kifogásnak tűnik. De az is lehet, hogy nem a szintednek megfelelő csoporthoz csatlakoztál. Milyen az a derék, hogy ennyit se bír, miért ne lehetne súlyzóval ugrálni? Vannak ezek a szabályossági, biztonságossági dogmák (térd nem mehet a lábfej elé, ez a kedvencem…), nem tudjuk, valóban mit okoz, a lényeg, hogy a biztonságra hivatkozva ne kelljen megerőltetni magunkat, illetve korrigálhassunk másokat. Lehet persze gyógytornázni meg biztonságosan, statikusan pilatesezni, de akkor sose lesz kézenállás, dudorizom. Bizony, a crossfit, az akrobatika veszélyes, megterhelő, vannak sérülések is. Aki fogyni, zsírt égetni, erősödni, ügyesedni, fejlődni akar, az szembeülni fog megterhelő dolgokkal. Edzett emberek sok mindent csinálhatnak biztonsággal, mert az izom és a testtudat véd, kell is a sokféle mozdulat a fejlődéshez. Mítosz a teljesen biztonságos gyakorlatsor, ez a már sérültek igénye (akik az elhízás vagy az ülőmunka miatt fájdogálnak).
      “A sérüléspara egy gyenge testtudatú, nyavalygó, életellenes módon kiszámíthatóságra törekvő társadalom sajátja, ahol minden kiütésre külön gél van. Olyan teljesítmény nincs, amihez az ember nem vállal kockázatot, olyan nincs, amit bárki kipróbálhat és biztosan nem lesz baja tőle. Az ügyesség értelemszerűen nem az ügyetleneké, a sportteljesítmény nem demokratikus. Igen, a virtuóz mozdulat veszélyes, és pont az a teljesítmény, hogy mégis megcsinálod, és ép maradsz.”
      Bocs, értem a többit is, de qannyian mondanak ilyesmiket, hogy feszít a dolog.
      A jóga csak kiegészítésnek, lelazulásnak jó, fősport mellett szerintem.

      Kedvelés

      • Nemnem, tökre értem amit mondasz és asszem én sem fejtettem ki eléggé.
        Inkább csak az, hogy ki hol tart a dologban – aki most kezdi nagy lelkesen, hogy juhú, végre, annak nem biztos, hogy van akkora testtudata, kontrollja, tudása, és hirtelen mindenki és mindenki kutyája is videón tartja az órát jelenleg, ami egyfelől szuper, másfelől gerinctréning néven sérülésveszélyes dolgot csináltatni szerintem felelőtlenség úgy, hogy nem vagy ott és nem tudod korrigálni, megtanítani helyesen.
        Nyilván tök más x év sport után elkezdeni valami mást, meg hirtelen most kipattanni a fotelből.
        Nem a megerőltetéssel és a terheléssel van bajom, sőt – pont ezért imádtam a Stroops órákat anno meg a kinti akadálypályát, mert magamnak lőhettem be, hogy ma teljesen kicsinálom magam, vagy csak félig. 🙂 De én fontosnak tartottam és tartom még mindig ehhez ismerni a kereteket és korlátokat, röviden: direkt nem csinálni baromságot. Avagy inkább csinálom 2 kilóssal szabályosan, odafigyelve többet, mint 4essel, kinlódva, csak mert mellettem is mindenki azzal tolja. Felmérni azt, hogy ma, most, itt képes vagyok-e agyban, fizikailag határt tolni, kicsit, nagyon, vagy ma egyáltalán nem.

        Keresgélés – van pár bevett kedvenc, inkább hozájuk térek vissza, megvannak az ismert, szeretett gyakorlatsorok, trénerek. Igen, most valahogy jobb az ismert, sok a feszültségfaktor másutt… a jóga is ezért tesz most jót, a közeg miatt első sorban, nem mint mozgás. A kemény edzések mellett keresztnek jó volt, most a kádfürdő helyett van. 🙂

        Kedvelik 1 személy

      • Értem, így jobban összeáll. Mindig a felhasználó felelőssége, mihez csatlakozik.

        A friss tartalmakat kerülöm, én is a régi, bevált, nagy nézettségű videókat kedvelem, vagy (nagyobb részben) fejből edzek.

        Kedvelés

  6. Nem hagyom abba, dehogy hagyom abba. A sport egyben tart most is, mint annyiszor az elmúlt években, mikor nehéz volt. Végre meggyógyult a lábam, futok rengeteget, vettem súlyzót itthonra, van online jóga és annyi minden más is. Kipattintom magam, mire ennek vége lesz. 😀 Na jó, ha azt nem is, az élvezet és szintentartás a legfontosabb cél. És kialszom magam!

    Kedvelik 1 személy

      • 8-10-11 kilométeres köröket, főként Soroksár, Dunaharaszti, Pesterzsébet irányába indulok, azonban szombaton úgy alakult, hogy a réges-régi maratonra készülős útvonal sikerült (Kálvin tér, Gellért-hegy, Rákóczi-híd, Müpa, Kálvin tér). Mióta elköltöztem, nem jártam a hegyen, így ez most ajándék volt magamtól magamnak. Levegő volt, tér, napfény, virágillat, madárcsicser. 🙂 Nincs szmog, fentről elláttam egészen Vácig.
        Igyekszem váltogatni egyébként, nem valószinű ugyan, hogy megunom (a középső harmadra úgysem emlékszem soha), de ha sokáig tart a járványhelyzet, akkor is muszáj lesz minimális változatosságot tartani.

        Kedvelés

  7. A crossfittermünk bezárt sajnos, de az edzőnk minden nap kiír egy napi edzésprogramot, folytatódik a márciusi plankhónap (minden nap 5 másodperccel hosszabb a napi penzum, ma 3:25 jön), tegnaptól este hattól élő edzés, azaz ő otthon, mi is otthon, és kicsit olyan, mintha együtt edzenénk. Még az elején lehetőséget kapott mindenki egy súlyzót/kettlebellt/súlytárcsát hazavinni kölcsönbe, de aki bármilyen okból nem élt ezzel, az is súlyzózhat egy telepakolt hátizsákkal, (könyv, krumpli, zsákba zárt homok a töltet).Remekül lehet guggolni vele elöl vagy háton, strict press, push press, jerk, bent over row vagy hold, de székre fel- vagy lelépni vele, vagy weighted good morning, pistol squat – csak győzze az ember izommal.
    Minden héten van egy kihívás, most 7 percig 7 guggolás + 7 perc bupee ahányszor csak megy.
    Imádom

    Kedvelik 1 személy

  8. “Átértèkelik, tènyleg kellett-e annyit rohanni, megfelelni akarni…”

    Nekem volt egy nagyon röpke rohanós időszakom. Bejárós irodai munka. Nagyon hamar elegem
    lett belőle, ès erre nem ez a krízishelyzet döbbentett rá. Januárban eljöttem, mert nem maradt több energiám. A lakhelyemen kerestem ès találtam munkàt, gyalog 25 perc volt bejárni, minden klappolt, változó időbeosztás (hotelről van szó), jó társaság, nem monoton munka. Arra alapoztam mindent, hogy itt van minden elèrhető távolságban ès ha szerda délelőtt vagyok szabad, iràny a vadiúj uszoda. Közben szorgalmasan járok karatèra, azt imádom. Mindezt gyalog vagy tömegközzel, mert nincs kocsim ès nem is lesz. Ezt nèmileg keresztülhúzta a járvány miatti karantén. Itthon fogok online karatèzni. Meg edzeni. Gyakorolni meg a teraszon, vigyáznom kell, nehogy belezuhanjak a hátam mögött lévő virágágyásba.

    Nèha kimegyünk a levegőre. Sokan vannak az utcàn. Hozzám hasonlóan a többi ember is kimegy csak egy öt percre a levegőre.

    Itthon rengeteget olvasok, nyelvet tanulok, pótolom, amit egyetemen félbeszakítottam. Örülök, hogy mindenki egèszsèges, van kajànk és lakásunk. Eddig is tudtam ennek örülni, most sincs másképp.

    Sokszor eszembe jut az irodai kollègák tèkozló üzemmódja, ès nèmi kárörömmel remèlem, hogy ezeknek vège lesz. Mindennap felautózni Budapest mellől/àtszelni az egèsz várost kocsival? Távmunka ismeretlen fogalom. Minden nap ètel-ès ruha/kozmetikai rendelgetèsek a neten, dögivel. Hàrom napra kiugrunk Teneriffére Bécsből, repülővel. Ezek tőlem fènyévekre álltak. Mièrt kell egy komplett világjárvány ahhoz, hogy ezek a dolgok megszűnjenek ès egy kicsit tisztább legyen a levegő?

    Elnèzèst, ha kusza lett ez a komment, de jól esett végiggondolni ès leírni ezeket a dolgokat.

    Kedvelik 1 személy

  9. Mi most többet sportolunk, mint előtte – most több rá az időnk.

    Az én edzőm heti edzésvideókat küldd, otthon nyomom a TV előtt, ez azért jó, mert eddig nagy nehezen jutottam el edzésre, most bármikor tudom csinálni. A férjem csatlakozik szobabiciklivel, és együtt nyomjuk :-)űt
    Nem mondom, hogy minden nap ugyanolyan jól megy, de erőt veszek magamon – heti két óra helyett most minden nap tudok edzeni! Most van az, hogy érzem az izmaimat, és nagyon jó érzés.

    Ha olyan az idő, mint mondjuk tegnap, megyünk sétálni, csodáljuk a tavaszt (eddig erre sem volt idő igazán). Most nagyon hiányzik a kutya, aki másfél éve elment szegény, és azóta nem lett másik, azzal a felkiáltással, hogy nincs időnk vele foglalkozni – hát most lett volna.

    Home office: nekem meglepő tapasztalataim vannak – egyrészt kétszer annyi munkát tudok elvégezni fele annyi idő alatt. Másrészt viszont nagyon hiányzik a társaság, általában az a vége, hogy egész nap a fülemen lóg a telefon, vagy videokonferencia, telefonkonferencia, skype, stb.
    Harmadrészt: a férjem 10 éve itthonról dolgozik, megvan a kialakult kis rendszere, szokásai, nagy türelemmel kellett alkalmazkodnunk egymáshoz. Láb alatt voltam neki, és furcsa volt nagyon – mostanra kialakítottuk a kis rendünket.
    A legaggasztóbb, hogy egyre kevesebb a munkája, a lányomat pedig éppen a múlt héten bocsátották el az állásából, most ő is itthonról próbálkozik alkalmi munkákkal. Ez az árnyoldala a jelenlegi helyzetnek.

    Kaja: sikerült rávennem a családot végre, hogy ne gondoljuk ezt túl, és ne rendeljünk mindennap kaját, inkább összedobok valami egyszerűt. Néhány nap alatt rájöttek, hogy ez sokkal jobb így, mint a rendelt vackok. Én maradtam az időszakos böjtnél, ebédelek csak, ritkábban eszek még valamit vacsira, de az leginkább gyümölcs.

    Kedvelik 2 ember

  10. Ellustultam egy kicsit, mióta korlátozzák a kijárást. Azelött hozni-vinni a kölköket suliba, bevásárlás, ügyintézés – napi min. 10-12 km-nyi séta simán összejött, úgy, hogy észre sem vettem + ehhez még 8-12 km-nyi futás heti 2 alkalommal. Elöbbi most gyakorlatilag nincs, utóbbi sem nagyon (bár speciel ma délután pont összeszedtem magam, és elmentem futni). A tipródás tárgya, hogy nálunk az új szabályok szerint naponta csupán egyszer lehet kimozdulni testmozgás céljából, vagyis ha kiviszem a gyerekeket a parkba (márpedig kiviszem, ha nem tombol ítéletidö), akkor elvileg én már aznap nem mehetnék ki. Eddig ugyan még egy ház elé sem állítottak rendört, hogy ezt betartassák, de a BBC szerint állítólag már létrehozták azokat az online csoportokat, ahol úgymond az ‘állampolgári kötelességükre’ figyelmeztetik az embereket (vagyis arra, hogy figyeljék és jelentsék fel egymást, ha szabálysértés tapasztalnak). Orwell tuti, hogy jól szórakozik … Szóval most az van, hogy felváltva park a gyerekeknek vagy futás nekem ugyanott + bevezettem magamnak az idöszakos böjtölést minden másnapra, mert szeretném a Covid-19-et plusz 10 kiló nélkül átvészelni.

    Kedvelik 1 személy

  11. Ami az edzést illeti: leálltam, amivel muszáj volt (konditerem, tánc, csoportos órák), módosítva folytattam, amit így lehet (alacsonyabb intenzitású és/vagy rövidebb futások eldugottabb helyeken, szerencsére a rutinnak köszönhetően sok ilyet ismerek meg jó helyen is lakom hozzá), és jobban ráálltam az otthoni edzésekre (YouTube-videók meg újabban a Zoom, Facebook Live segítségével). A távmunka mellett biztos becsavarodnék és durván elhíznék, ha nem tudnám ilyesmivel tagolni a napjiaim.

    Kedvelés

  12. Futás, trx a kertben… hasra kéne rámenni, nagyon löttyedt vagyok ott. Lassan legyőzöm a félelmem, mint a futásnál.
    Eszköz nincs itthon, csak a trx meg az ugrókötél. Ja, meg a haskerék (de hol?). Kihagytam január első hetében a jó kis L.dl sportszerakciót, így jártam…
    “Tévétorna” meg hát, egyrészt laknak alattunk és a két gyerekem meg az idegbeteg anyjuk így is szörnyen hangosak (világ legjobb szomszédai a mieink, tényleg), másrészt a gyerekek majdhogynem képernyőmentesek. Ugye, milyen jól működik a kifogásgyár? 😀

    Kedvelés

    • Nekem meglett a haskerék, eltűnt az ugrókötél…
      Ne gondold túl: plank. Sok, napi többször 40, aztán 70, 120, 180 másodpercek, minden nap, újságolvasós time.
      mellkasra szorított súlyzóval hasprések, 50-esével.
      Meglepő, de a könyvespolcdeszkás fekve nyomó padon a súlyzós nyomás, de még a guggolás is edzi a hasat, szoktam érezni, mivel stabilizál.
      Boho Beautiful csodaleány hasvideója (edzésnapló).

      Kedvelés

a kommentelés lehetőség, nem jog: legyél nyitott, jóakaratú, olvasd el, amire reagálsz, és érvelj! vagy mesélj. NE személyeskedj, vagdalkozz, ne röhögtesd ki magad!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.