a cicim

Mester Dórának, viszonzásul

Ma a cicimről fogok írni. Nincs becsapás a címben.

Vagyis talán csak annyi, hogy most nincs (sincs?) fotó. A cicimről és a cicimhez fűződő ellentmondásos, boldogságos viszonyról szól e bejegyzés.

Nem tehetek róla, hogy erről írok. Nem én tettem ugyanis a cicimet ennyire központi, mi több, identitásképző jelentőségűvé: a sarokbőröm például épp sokkal gázabb, de hát azon járok. A mellemmel viszont a világba megyek bele, egyelőre ez találkozik először bármivel, ahová menetirányban tartok.

Legyen akkor történeti rendben. Először: semmi. Cici nem létezik, talán egy szoptató anyát láttam gyerekként, nem dobott fel: mit csinál? Illetve együtt fürödtem anyukámmal, és az furcsa volt.

Tízéves koromban a lelkész asszony rámszólt a református táborban, hogy talán nekem már elkélne egy fürdőruhafelső. Szénné égtem. Megint én, megint nem az anyám.

Amikor (jóval később) valóban nőni kezdett, az fájdalom és viszoly. Ahogy a bimbó előretülekedik. Az az érzékeny korong. A hasrafekhetetlenség. Közben meg törzsemelések a linóleumon tesin. Jaj. Én beperelem Ági nénit, ha bármi bajom lesz.

Akkor lettek pamut ún. sportmelltartók, vagyis topok. Van, amiben jobb érzés a rémület, de amit nélküle látok, az két csücsök, csúf. Ez olyan tizennégy éves korig megy, öngyilkossági gondolatok.

Aztán már változik, de a félelem állandó: hogy csúnya. Az örök viszonyítás, a teljesen irreális meggyőződés a tornaöltözőbeli mintavétel alapján, hogy mindenkié szebb. És soha büszkeség. Nem, én nem görnyedtem, én nem lepleztem, én betegesen kihúztam magam, nehogy lógjon. A görög eszmény is kevés ahhoz, ami a tudatot uralja, és amihez képest az én mellem nem. Tizenhat évesen nagyon tetszik valakinek, megmondja, erősen, de szépen és kedvesen, nem értem, szégyellem úgy is. Különben nincs, nem létezik, nincs visszajelzés, csak valaki mozgólépcsőn leszaladásomkor túlságosan ugrálónak ítéli, és ezt hangosan közli is az ellenmozgólépcsőn, persze nem a beszóló vigyorgóval és nem a mozgólépcsővel van baj, hanem megint a mellemmel.

Húszévesen már eléggé gömbölyű és feltűnő, a közepes és a nagy határán, utóbbi irányába elfogultan.

Ebből az időszakból való ez a történet:

A nyolcvanas évek irodalmának, szamizdat-történetének neves költő-tanára a Grinzingibe hívott óra után, hogy megbeszéljük az előadásom témáját. Húszéves vagyok, és megyek gyanútlanul, én ugyanis ama másik világból

(ti. abból, amelyben megkívánnak nőket, amelyben kellek)

ki vagyok zárva, nem is értem, hogy működik. Én az irodalomról próbálok vele beszélgetni, felkelti a helyzet az intellektuális hiúságomat, és nem értem, miért olyan unott, mord, miért mondja nemsokára: na, fejezzük be ezt, én egyedül a melled miatt hívtalak ide. Na, ne nézz olyan csúnyán, fogjunk kezet. Nem fogok vele kezet. A fiú, aki ekkoriban nem tudta és olyan nagyon nem is akarta elvenni a szüzességemet, értőn bólogat a telefonba, igen, ezek ilyenek, a mell, az nagy vonzerő. De Gyuri, rajtam egy bő, kockás férfiing volt, amit a biológiatanáromtól kaptam! Az mindegy. Egy kis utánajárással töröltetem az indexemből a tantárgyat, és nem is számít elhagyott tanegységnek. Egy kicsit mindig zavart ez a figura, amikor később én is költők, irodalmárok között forgolódtam, persze neki a szeme sem rebbent.

Innen a sztori.

A mérete 85, egy időben 90, és C meg D. És akkor melltartófetisizmus veszi kezdetét. Budai Skála, Triumph és Sariana, a hőskor: csipke és merevítő, aztán egy dacos merevítő nélküli és pamut hullám, mint amikor a húsevő átmenetileg vega lesz. Mára egészen extrém igényeskedéssé fajult a melltartótéma: előbb ugrok le a hídól, mint hogy különbözzön a színe a bugyimtól, itthonról elmenni pedig csakis összetartozó szettben. Ma 85C, ami meglep, mert úgy kéne lennie, hogy megették a gyerekek (na meg az elmúlt évben iszonyatosan sokat sportoltam, és sokat fogytam, meg izommá alakultam stratégiai helyeken). Leginkább Intimissimi (ott be is számítják meg összegyűjtik a régieket, hogy ledarálják szigetelőanyagnak, és olyan nehéz megválni a teljesen tönkrementektől is, olyannyira animált lények, hogy álmodom ezzel és sikoltva ébredek) és Women’s Secret, de ki tudja, van vagy harminc. Kosár, push up szordínóval, vagyis egy vékony réteg merevítés, de plusz szivacsbetét nem, nem, soha (ezt azért így írom, hogy örüljön a keresőprogram). Most a galérián lesz majd a kultikus nászi ágy, nyárfából, az esküvőnk séfje-borásza alkotta, és mellette egy nőies csöpp komód, annak a fiókjában laknak majd, ott választom majd ki, reggel, az erdőt köszöntve fönt az aznapit, és a komódon meg lesz egy szecessziós mosdókancsó.

És van néhány nyár és néhány ruha, hogy nem veszek melltartót egyáltalán. És nem kínos a látvány. Noha harminchat éves lettem, és összesen mázsányit híztam-fogytam. Noha sok a csík, bizonyos fényviszonyoknál és pózokban sírnivaló a látvány, és jaj, miért puha ennyire. De rájöttem: ő élőlény, folyton változik. Sokkal inkább, mint például a fenekem. Van, hogy szégyelli magát, máskor meg diadalmas. Tükörben, fényben, oldalról is. Amikor látni kezdtem, amit annak idején nem láttam a tornaöltözőben, hogy valószínűleg mások még többet kínlódnak vele (megint másokat pedig alig érdekel), akkortól egyszerre diadalmas is tudott lenni.

Szóval újabban leginkább harmonikus testrészem ő (ők?), sosem zavar szinte. Jakabnak éltető elem, rögeszme. És olyankor is diadalmas, amikor egészen extrém izgalmat képes kiváltani általa, aki rászánja az időt, és hát az nagy kölcsönös mennyország. Ez azért nagyon érdekes, mert olyan harminckét éves koromig, akkor vártam egyébként a második gyerekemet, e képességéről nem is tudtam, vagyis nem mutatott semmilyen, de tényleg semmilyen hajlandóságot erre, és ez is ékes bizonyítéka annak, hogy a szexuális fejlődésünkben korszakok vannak, meglepő fordulatokkal.

És szimmetrikus. Pedig hetven hónapnál tartok a szoptatásban, három gyerek ette, egy még mindig, a bal üzemel csak. És mégis szinte egyforma.

Irodalom, izgi fotókkal — Hoppál Borbála: Kebelbarátnők. Szemléletváltás lesz.

Szép cicis filmtörténet, sőt, Ági kedvéért: szépcicis-filmtörténet — ez a mozgószabály.

Aki nagyon kínlódik a mellével, itt tanuljon amerikai angolul.

Ez meg szilikonból van, és túl sok a nő, és szexista kegyetlenül, de gyönyörű mégis.

227 thoughts on “a cicim

  1. Százhetvenkettő centi magas vagyok. Negyvenhét kiló. Általában ezek voltak a paramétereim. Ez vagyok én. Három gyerek, összesen kicsit több, mint hat évnyi szoptatás. Volt 80 C is. Most már egy ideje 75 A. Engem leszívtak rendesen 🙂
    És nem a kosárméreten múlik, hogy vagyok-e felül 🙂
    Csakis és kizárólag kosaras, formázott, de nem bélelt.
    Van háromféle melltartóm, mindegyikből hat-hét darab.
    A lányaimnak sokkal szebb és nagyobb mellük van, mint nekem volt valaha is.
    Örülök.
    Sziasztok, cicik. Jó volt veletek eddig is, jó lesz ezután is.
    Miért olyan nehéz elölkapcsos sportmelltartót kapni? Tudjátok, hogy az ember hátába ne álljon bele a kapocs. De tulajdonképpen ez az egyetlen bajom. Pedig, ha látnátok 🙂

  2. Hatosztályos gimnáziumba jártam. Reformátusba. Az osztályban minden lánynak nagyobb volt a cicije. Amikor az enyém is végre gömbölyödésnek indult, boldogság fogott el. 16 éves voltam, azóta sem annyira nonkonformista és lázadó, mint akkor. Kiraktam, amim volt. Szerintem nem hivalkodóan. Német óra után (osztályelső voltam!) magához intett a fiatal vallásos tanárnő. Jajj, milyen kedves, hogy ezúttal nem az osztály előtt dicsér agyon, gondoltam. “Mondd, te gyereket szeretnél? ” – szegezte nekem a kérdést. Ledöbbentem, elnézést, nem értem. “Ugyanis, ha nem tudnád, ha ilyen kivágott ruhában mutatkozol, azzal egyértelműen felhívod a férfiak figyelmét a szexualitásra. Leszel szíves legközelebb kevésbé hivalkodó ruhában iskolába jönni.” Leültem, egyes. Később voltam az igazgatóiban is, azért, mert túl vékonyra volt szedve a szemöldököm. De ezt majd legközelebb, “A szemöldököm” c. posztodban.

      • Már megírt hozzászólásom az upc-nak köszönhetően error-ra futott. A nőt és a női mellet az Isten jókedvében teremtette. Másképp mi értelme van épp ennek a formának?
        Visszagondolva serdülő koromra, lányok el kell, hogy mondjam a mi szemünkben a melletek nem volt ám annyira fontos. Vagy csak mi voltunk különösek?

  3. Kösz a mozgószabályt! Igazán szép, sőt testhez álló példa.
    Tudod, hogy zavar, hogy az enyém nem él így? Persze, könnyebbség is van benne, de hiány is. Mármint abban, hogy szoptattam három gyereket (egyet még jelen időben is, pont, mint te), mégis olyan a cicim, mint tizenkilenc évesen. Furcsa, no!

  4. De jó neked 🙂
    Nekem nagyon ciki volt a cicim, amióta apródok hordozhatnák utánam 🙂
    Oszt mégis lett valaki, nem az, akinek a három gyereke miatt lett olyan, amilyen (széééép).
    És nincs ellene kifogása, illetve ez sem igaz, mert még azt is megmondja, ha neki ez nem teljesen bejövős, de mégis én vagyok, úgyhogy mégis jó lesz… én meg nem takargatom.
    Biztos nem fogok vele mindenfélét csinálni, hogy másmilyen legyen.
    Ez tényleg ilyen gyakori, hogy az ember egy idő után csak egy mellből szoptat? Én teljesen ufónak hittem magam miatta.

  5. Én lehet, hogy fogok vele valamit csinálni. Ezt a bejegyzést a hullámvasút tetején írtam.

    Dehogy vagy ufó! Hát nemzetközi viszonylatban is ülünk a gép előtt, és az egér miatt bal mell. Míg aztán már furcsa is a bébinek a póz, és el is apad. Én el nem bírom viselni, hogy a jobbat a szájához vegye, miközben a szexben meg ugyanúgy viselkedik a kettő — ki érti ezt?

    Viszont a méretén nem látszik. Tehát a mirigyszövet nem reagált erre.

    Nekem kevés, ha a partneremnek nincs kifogása. Különösen amíg extrém gömbölyűségek és a mennyországra kacsintó mellbimbók képzik a normát. Nekem kell szeretnem.

  6. Csajok, nekem tök felemás a kettő mióta eltandemezték a gyerekek. Egy időben a kisebbet csoffadtnak hívta az akkor hároméves, és nem kérte. Hármaskával próbálok korrigálni. És a kilenc év szoiptól lógnak is kicsit. Hiányzik a 19 éves formavilág. Mindemellett nagyon a szívemhez nőttek, sokkal jobban barátaim, cinkostársaim, mint feszes korukban. És ebben H oppál Bori keze is jócskán benne van

  7. A kockás inges sztori megfogott… vajon miért? És igaza volt a pasinak… tényleg nem azon múlik!!! 🙂
    Eddig 10 év szopi, kicsit felemás a többet jobb mellből, de visszaáll. És jól vagyok velük, most már… 🙂

  8. Ez jó… jó a téma és sokakat érdekel és érint. Itt vagyok én abban a korban amiben te és most kezdem elfogadni, néha már mondhatni megszeretni őket… meg úgy egyáltalán magamat. De ezen még dolgozni kell 🙂

  9. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

  10. Visszajelzés: lejött az anyagról | csak az olvassa

  11. De jó, hogy ez az írás előkerült! Nemrég múlt el végleg a szoptatós időszak, plusz fogyok is, és kissé félve lesegetem a tükörben, vajon milyen lesz majd, ha mindez látszani kezd rajta. A nyárra új melltartókat veszek majd, vajon milyet és mekkorát? 🙂

  12. Híztam hálistennek azóta, most így a cicik is csinosabbak. Én gépelni tíz ujjal tudok csak, nem ezen múlt a féloldalasság, hanem az olvasáson, hogy lapozni tudjak 🙂

  13. Nekünk, sötét hajú nőknek a szőrzet az a kérdés, ami a többieknek a cici. Amíg ők a formájukon és a méretükön vannak kiakadva, addig mi azon szorongunk, hogy oké, de miért szőrös. Ennyire. És persze szedjük, 11 éves kortól, MINDENHONNAN, csipesszel, gyantával, krémmel, borotvával, szakemberrel. Ez egy rémes dolog, amivel 20 év gyakorlat után sem lehet kibékülni. Mert oké, a hónalj-láb-lábujj-kar megszokható, öt perc alatt megvan, és akad, hogy két napig is kibírja. De a szeméremszőrzet!!!! Ó jaj, azt egyszerűen nem lehet úgy leszedni – hiába az összes méregdrága meg organikusan szupertermészetes kencefice, – hogy ne legyen hatalmas, viszkető piros pötty a helyén, ami miatt aztán percenként vakaróznál… vagy suttyomban meg is teszed. Pedig én az alját le se szoktam szedni, meghagyom a borzcsíkot, csak a dombot meg a combot csupaszítom.

    Nemrég csináltam egy kísérletet, mert már nem bírtam a viszketést és a piros pöttyöket. Tizennégy nap borotva nélkül. Nos, 5 nap után volt fekete, két centis, a tizedik napra ujj köré lehetett csavarni, és teljesen elmúlt a viszketés. Egy csoda volt az érzés. Egészen felszabadultam, mintha új alsótestet kaptam volna. Aztán megértettem, mi az egyenlőség sokadik formája, ami a sorozatodba illik: az az érzés, ahogyan vécére meg fürödni mentem nap mint nap. Hogy tudtam, hogy senki nem látja, és milyen kényelmes… és mégis mennyire undorodtam magamtól. Hogy ronda. Hogy mutáns. Hogy ÁPOLATLAN. Hogy igénytelen. Hogy fúj. Minden egyes alkalommal eszembe jutott, pechemre teázó vagyok, óránként pisilek. Óránként az undor, a fintor, a viszolygás, magamtól.

    A tizennegyedik napon nem bírtam tovább, a láb és a hónalj után leszedtem ott is. Újra viszketés, újra piros pöttyök. De az a jó érzés, hogy újra vonzó vagyok, újra ember vagyok, újra tiszta vagyok!!! Végre jólesett lenézni pisilés közben a hófehér csupasz dombra, ami szép lett, újra. Viszketett, de szép volt. Most is viszket, de szép.

    És megértettem: az az egyenlőtlenség fő formája, hogy a prepubertás első percétől csupasznak szocializálnak minket, és hiába nem ez az ősi, a természetes, mégis így látod magadat szépnek. Hiába hallottad, hogy a negyvenes-ötvenes években születettek nem csupaszítanak-fazoníroznak, mégsem tudod már elfogadni, hogy fekete, hosszú, göndör, sűrű, drótszerű, érdes tapintású valami a részed, és szép. És stigma kíséri azokat a férfiak között is, akik ezt találja vonzónak: a dzsungerharcosok, 50 alatt perverz mind.

    Na, ez a kibaszás, de tényleg.

    • Ezzel együtt tudok érezni, bár én csak rövidítem a szeméremszőrzetet, mert én kifejezetten védtelennek éreztem magam teljesen csupaszon, és ráadásul amit írtál, viszket, kibírhatatlan, amúgy sem praktikus. De ha nem vágom le, már nem érzem ápoltnak magam.
      De hogy mindenhol, és ennyire leszedni, ahogy írod… Ez tőlem olyan idegen. Hónaljban: praktikusság miatt, kevésbé szaglok. (Másik megoldás a férfidezodor :)) Nyáron simán tartva. De amúgy annak nem esek neki rögtön ha nőni kezd, szeretem, amikor rövidre visszanől. Lábon: télen sokszor elbliccelem, de az is kell az ápoltság érzéséhez, amúgy csak térdig, combig csak nyáron, fürdőruhába bújás előtt. Karon: na ezt már nem, nem, van egy határ, semmi bajom vele, hogy ember vagyok és szőr nő a testemen.
      A lányom tíz éves, a lába erősen szőrös, nem szerencsés alkat. Már mondják neki, hogy “mennyit kell majd borotválkoznia”. Szerencsére még ő is úgy gondolja, hogy gyerek, és hogy ezt csak majd kell. De már bele van ültetve a fejébe. Szerintem ez olyan borzasztó. Mindenhol máshol még csak most indult be neki a szőrösödés, és olyan izgalommal meg kíváncsian várja, hogy ő most nővé válik, ez neki a biztos jel, a titokzatos, az izgalmas.
      Mi meg már rég nem tudunk örülni neki…

      • Nekem döbbenetes, amit Eszter ír, eleve a borotva drasztikussága, hogy azzal minden két napban nekiesik és egy csomó fertőzést, sérülést kockáztat így. Én ezt nem tudom elképzelni, és döbbenetes, hogy ezt jelenti az ápoltság, ezeket a szúrós, mert merőlegesen elmetszett szálakat. Jaj, Eszter, olvass, formáld a szemléleted, az néha képes legyőzni a zsigeri undort is, és köss kompromisszumot, mondjuk csak rövidítsd és formázd, mert ez a viszketés és rabság, ez borzalmas. Őszintén, bárkinek is szép az ilyen gyulladt, irritált bőr? Szakember mit mond? Gyanta?

        Mondjuk én könnyen beszélek, nem vagyok szőrös típus, és kulturálisan is máshol tartok, nekem még a nyolcvanas évek szexi szőke fanszőrei lebegnek a szemem előtt. Cserébe spirál nélkül halszemem van. Nekem volt egy petefészekműtétem, és még örülök is, ha nem látszik a heg a szőrtől, egyenetlen ott a felület. Azért remélem, elmúlik ez a őrület, mert ez durván rontja az életminőségét sok nőnek.

        Azért nem olyan a szőr, mint a mell, Eszter, mert a mell az adott, ott nincs döntés, hogy így lógjon vagy úgy álljon. Te viszont dönthetsz. És gyanítom, csak azért írod ezt, mert szép a melled, az nem foglalkoztat, de a szőrprobléma mellett lehetne az is csúnya, mint ahogy sokaknak.

        • Igen, csöcsfronton elégedett vagyok, szép kerek, feszes, arányos, telt, jól néz ki. A szőrszálakat meg csipesszel leszanálom. 😀

          Az egész prém vs csupasz kérdés azért érdekes, mert – bizonyos adottságok mentén, persze – ebben az ügyben a legkönnyebb tenni bármit is. Mondhatnánk, hogy ki-ki ízlés szerint, ugye, de azonnal szembetalálom magamat a fájdalmas ténnyel, hogy még soha nem találkoztam férfivel, aki elfogadta volna borostásan, nemhogy szőrösen. A Vaginamonológokban van egy lázadó nő, aki hagyta visszanőni a szőrt, mert pöttyösen-viszketősen ő is szenvedett. Amikor olvastam, egy bátor ellenállóként tekintettem rá, akár a második világháború náciellenes mozgalmainak vezetőire. Ő vállalta önmagát, akkor is, ha egész életére egyedül marad, és összesúgnak a háta mögött.

          A nagy számok törvénye alapján kell lennie olyanoknak is, akik nem kompromisszumból, de ténylegesen prémmel szeretik. Jó, nem feltétlenül combközépig érő dzsungellel, de finoman trimmelt kétcentis kabátkával. Ha valami csodálatos Nőies Nő lennék, bizonyára azt mondanám, hogy nem szedem le, akinek nem tetszik takarodjon. És mégis, észrevétlenül megfertőzött az, amiben felnőttem: hogy bundásan igénytelen, drótos, rossz tapintású, piszkos, ronda. Ésszel tudom, hogy lazábbnak kéne lennem, de nem megy…

          A szakirodalom meg, amit férfiak írnak, tükrözi a tapasztalataimat:

          “A csupaszra borotvált női nemi szerv sokkal vonzóbb látvány egy férfi számára, hiszen az erősebbik nem, a mendemondák ellenére is, ad a külsőségekre is. Ha a szeméremdombon van is bunda, a szeméremajkak környékén már kissé visszataszító a szőrzet. Ez főleg az orális szexnél jelentkezik, hiszen visszataszító és gusztustalan is, mikor a mézesbödön ízlelése közben szőrt kell köpködni.”

          Az alábbi sorok persze azt mutatják, hogy nincs csiklója a szerzőnek:

          “Továbbá meztelenül sokkal érzékenyebbek lesznek a nemi szervek, így a nőknek is jobb lesz a szex, és viselni is sokkal kellemesebb.”

          Végül pedig megadja a kegyelemdöfést a változó trendeknek:

          “Az évek során kialakult világtrend homlokegyenest ellentmond a Dr. Oz féle higiénia elméletnek, miszerint a punci flóra-faunája bozontosan az igazi. Valószínűleg igaza van, hiszen egyes szakértők szerint a franciás full-bush, azaz teljes bozont néhány év múlva újra visszatérhet. Addig is imádkozzunk, hogy ugyanabban az évben köszöntsön be az Apokalipszis is.”

          Szóval, biztos van, aki szőröstől-bőröstől szereti a társát – szó szerint – de a 99,9 százalék csak akkor hajlandó orális szexre, ha elcsúszik a légy a felületen. .. és ezért ebben a fájdalmas, viszketős szépségideálban növünk fel, amiből nehéz kiszakadni. Biztos nem lehetetlen, de nehéz.

          • Még mindig az a halvány gyanúm, hogy te viccelsz. Biztos mert apáim lehetnének az exeim, de ez a szőrtelenség-téma fel sem merült az én életemben, legfeljebb sátoros ünnepen. Nem tudok mit kezdeni annak az értékítéletével, ízlésével, akinek jobban tetszik az irritált, pöttyös bőr, mint az ápolt szőr. De, tegyük fel, jobban tetszik. Akkor — állítólag szeret, vagy nem? — az sem érdekli, hogy neked ez mennyi szenvedés? Ez szexi, nem számít a jólléted? Én egészen biztos nem az internet mustrálgató cikkeiből indulnék ki, amely egyenlőségjelet tesz az ápoltság és a szőrtelenség közé. Ezt az egészet én betegnek tartom, én döbbenten olvasom, és nem 99,9 százalék az.

            • Az én tapasztalataim is Eszteréhez hasonlóak. Én igen szőrös vagyok, mindenhol (cserébe a hajam szép, röhögök is mindig nagyon ha udvarlósan megdicsérik- lesz meglepetés ha lekerül a bugyi), egészéges vagyok, ás rutinosan bajuszgyantázok, szemöldököt tépkedek, intim- kar- és lábborotválok mindhalálig.

              28 évem alatt eddig egy, azaz egy darab férfinak tetszik jobban szőrösen. (ő lett a férjem)

              A többieknél fel sem merülhetett nemhogy a szőr, a borosta sem odalent, mert az szúúúr, és egyébként úgy “szagos”. Ez a minta úgy 22-35 év közötti értelmiségi férfiak közül származik. Azt hiszem ez az elidegenedett, pornón szocializálódott korosztály. Tudni se akarnak arról, hogy van szőr a karomon, arcomon, és még az ánusz körül is, nahát, micsoda jeti- idegenkednek szájhúzva. (És persze az állandó: “lehetnél barnább is! Miért nem napozol, vagy szolizol?”- Mert nem akarok bőrrákot kapni bazdmeg, és fehéren tetszem magamnak)
              Szóval igen, a jelenség él, a párkeresős időszakomra úgy tekintek vissza, mint véget nem érő szőrtelenítésre, viszketésre. Szerencsére már lázadó szőrzet-fan lehetek, ha úgy tetszik:)

            • Tényleg döbbenet. és főleg, amikor “igényesség” címkét húznak rá. Ne a másik kontójára legyen igényes. Rövid távon nem tudom, mi lehet a megoldás, hosszú távon a szépségideál megváltoz(tat)ása. De hogy azt hogy kell csinálni, arról fogalmam sincs.

          • Talán az a szerencsém, hogy harmincon felül nálam minimum 7 évvel idősebb férfiakkal hozott össze a sors, és ők még máshogy szocializálódtak, nem tudom, de sosem volt elvárás, hogy szőrtelenítsek, sosem volt emiatt távolságtartás, elégedetlenkedés. Ahogy nekem jó – elfogadták, úgy szerették, volt egészen hosszú is.
            Én sokkal inkább a nők felől érzem a nyomást – gondolok itt a másik háta mögötti összesúgásokra a tornaöltözőben, és a nem nekem szánt, de fülem hallatára történt kibeszélésekre ugyanott, meg például uszodában.
            Számomra nagy meglepetés volt, amikor egyszer-kétszer teljesen leszedtem, hogy mennyire nehéz, sőt lehetetlen így tisztán pisilni, és elképedtem, amikor egy női magazin egy külön kis cikket szánt ennek: tehát ő is tudják, mindenki tudja, van is jó tanács, csak éppen az nincs leírva, hogy nem muszáj leszedni.
            Nem muszáj, tényleg, aki szeret, az szeret úgy is, én ebben hiszek.

            • Szétspriccel a pisi, ja! Engem megdöbbent, hogy ez ennyire erős nyomás, és aztán már Eszter, azt hiszed talán, hogy mindenki ilyen, ki se derülhet, hogy nem. Biztos, hogy élesben derül ki? Nem lehet erről előtte beszélni? Meg az a pár nap, ami eltelik jó esetben szex előtt, nem alkalmas növesztésre/sebgyógyításra?

          • ez durva, én senkivel se találkoztam még, aki ténylegesen elutasított volna vagy ultimátumszerűen próbált volna befolyásolni szőrtelenítésirányba (egy-kettő volt, aki jelezte, hogy neki az az ideálja, de azok amúgy is felejtősek voltak). pedig én nyolcvanas évek vége vagyok, és volt jó néhány kortárs is. szvsz a pornó iszonyú káros ilyen szempontból, nekem jellemzően azok hozták fel ezt, akik fiatalok voltak és előttem nem nagyon volt tényleges szexuális tapasztalatuk (vagyis kb. ténylegesen csak képernyőn láttak nőt).

        • szerintem ez a szőr-téma elég egyértelműen a nőgyűlöletnek az esete. most ez nagyon drasztikus fogalmazásnak hangzik, de talán azzal az analógiával tudnám alátámasztani, hogy a fekete vagy ázsiai embereknek meg szoktak fehérítő krémeket és kezeléseket eladni, és az az iparág meg a rasszizmusra (illetve az internalizált rasszizmusra) épül. a nők szőrtelenítése ugyanilyen. ha azt hiteted el valakivel, hogy a teste természetes állapota elfogadhatatlan, szerethetetlen és taszító, az már nem kevesebb, mint a másik gyűlölete.
          olyan ez, mintha odamennél egy cigány kislányhoz, és azt mondanád neki, hogy mosakodjon addig, amíg ki nem fehéredik rendesen. nyilvánvalóan nem fogja tudni megcsinálni, nyilvánvalóan csak arra lesz jó ez az egész, hogy lekösse a fizikai és mentális energiáit, letornássza a béka segge alá az önérzetét, és elhiggye magáról, hogy ő alacsonyabb rendű személy és neki emiatt nem lehetnek ugyanolyan súlyú elvárásai másokkal szemben, mint a szép fehér lányoknak.

          • anyukámnak volt egy kollegája, németi úr, aki kislánykoromban (kb. 4 éves korom óta emlékszem rá), azzal akart bevágódni nálam, hogy viccesen megpaskolta az arcom, és elmondta, hogy kormos a szemem, mossam meg gyakrabban.
            nem fogjátok elhinni: megpróbáltam vízzel és szapannal kidörzsölni! (nem sikerült 🙂 ) még pár évig duzzogtam, aztán olyan 7 éves koromban visszafeleseltem. azt válaszoltam: “attól lesznek a fiúk mocskosak.” nyilván nem úgy értettem, ahogy egy felnőtt értené, de most jót nevetek rajta.
            a nagyobbik lányom kreol és szőrős. mongol redős, keleti metszésű szemei vannak, hosszú, sima fekete haja. hosszú ez egész leányka, csupa kecsesség. egy időben gyakran kérdezte, hogy valóban szép-e, hiszen olyan, mint a cigánylányok. nem kis munkámba került elmagyaráznom, meggyőznöm, hogy ő igenis, különös szépség, és a szőre is az övé. kezd megbarátkozni a gondolattal. de lesem, hogy miféle bélyegeket hoz még a jövő.

      • Igen, igen. Nekem anyám a 40-es évek elején született, a generációja még nem borotvált, így később, idősebb nőként sem. Tehát még csak nem is családi a nyomás, hanem szocializációs…

        Emlékszem, 12 évesen a kozmetikus nem bírta legyantázni a hónaljamat, mert tök erős volt a szőr (még nem borotváltam pedig). A második körnél lejött a bőr, a szőr maradt. Szegény tördelte a kezét, és felajánlotta, hogy csipesszel kiszedi a maradékot. Úgy kivoltam, hogy mondtam, hagyjuk…

        Karról egyébként csak két havonta egyszer szedem le, amikor három centi fölé nőne a szőr, mert az már túlzás (régen csak szőkítettem, de túl hosszú volt). Így most lassan nő vissza, általában egy-másfél-két centis, az meg még oké. Szóval, a többség nem veszi észre, hogy karborotváló vagyok (amit egyébként japán lányoktól tanultam, akiknek szintén sápadt a bőrük, de sötét, hosszú és masszív a szőrzetük). Mindenesetre a karom nem viszket, nem pöttyösödik.

        Persze, voltam sokszor hormonvizsgálaton, főleg tiniként, de csak annyi derült ki, hogy “nem vagyok szerencsés alkat”, minden oké.

        • Nem, a nézőpont mindig az volt, hogy “szép-vagy-szeretlek-de-azért-csupaszon-csak-szebb”. Mondjuk, nem emiatt értek véget ezek a kapcsolatok, de tény, hogy ezek sem hagytak bennem jó nyomot.

          Fuck, jöjjön már az az Apokalipszis!!!

          • Ó ez a nézőpont! Meg a fentebb a szőrköpködés…
            Nem baj, ha ezt a témát még boncolgatjuk itt?
            Ha úgy érzi az a férfi, hogy ezzel kompromisszumot kell kötnie, bizony kössön csak. Szóval ő talán nem szőrös? Nem szakállas, vagy szúrós borostás? Szebb is, meg kellemesebb is, ha nem az, mégis sokszor jó úgy, ahogy van. És máshol, mindenhol, ott is, ahol ők is szeretik az orális szexet, van aki még tetőtől talpig is, háta, mellkasa? Nekem akkor sosem kerül szőr a számba?
            Nem úgy van az, hogy rögtön tele vele a szája és megfullad, nem, hanem úgy, hogy időnként előfordul, és át lehet ezen lendülni, mint minden kis praktikus zavaron, ami felbukkanhat az ágyban és kizökkentésre képes, és éppúgy előfordul velem is, arról nem is beszélve, hogy kibontva a hajam, a hosszú, és közben is hullik, nem beteges, hanem normális jelenség, hajszálak is mindenütt.

            • Igen, egyébként épp azért kötöttem a cicihez a témát, mert ez éppoly kardinális kérdés, és az egyenlőtlenség témaköréhez még jobban kapcsolódik talán.

              A végső konklúzióm magam felé persze az, hogy előbb nekem kell a szocializációs gátlásokat levetkőzni, és elfogadni a régiót olyannak, amilyen. Utána nem kérdés, hogy nagyságrendekkel egyszerűbb lehet olyan férfiút találni, akinek tetszik úgy, ahogy van.

              ps.: A hetvenes-nyolcvanas években született hímek jelentős része borotvál odalent, a borostát-szakállat az arcon pedig én kimondottan szeretem! 🙂

              • Megjegyzem, az ilyen, metroszexuálisnak is nevezhető férfiak-nők, akiknek ezek nagyon fontosak, meg osztályozzák a pornószájton a puncikat forma szerint, igencsak ki lesznek borulva a szüléstől meg az öregedéstől úgy általában.

                Én szeretem, aki elemi, és szeretek úgy szexelni, hogy az elemi. És szőrök miatt görcsölni, fintorogni nem elemi, pörsenni és vakarózni nem elemi, és az ilyen stressz nagyon rontja a szexuális élet minőségét. Görcsöltem valami testi hibán én is, és azt mondta az akkori partnerem: úgy vagy jó, ahogy vagy. És én nem adom alább, én ilyen vágyat és rámkattanást, meg persze visszakattanást tartok egyedül értelmesnek, és nem állok le mással. Értelmesnek, igényesnek, ezt a szót használják azok, akiknek a szőrtől való általános iszony jelenti az igényességet, függetlenül attól, ki az, akin nő. Nem is értem, hogy van ezeknek annyi nőjük, hogy ilyen finnyásan válogassanak, összerakjanak részleteidből, mintha South Park grafika lennél. Miért nem örülnek annak, aki lett, kevesebb feltétellel, hát nem kölcsönös vágyból lett?

        • Én a hetvenes években születtem, a szexuális aktivitásom kezdete inkább a kilencvenes évekre tehető, de nem volt igazán kérdés a szőrtelenség. A karomról a szőrt először inkább csak kb úgy 28 évesen borotváltam le, pedig nincs túl finom szőrzetem. Sosem éreztem hátrányát, hogy szőrös vagyok. Ha valaha is borotváltam, akkor kizárólag “bikinivonalban”, de minél keskenyebben, mert nagyon viszketett utána, és begyulladt. Így aztán nem éreztem késztetést a teljes lecsupaszításra. Mindig is bozontot hordtam, és sosem volt olyan, akiemiatt akárcsak megrökönyödött volna. Azt hiszem, mire szélesebb körben elterjedt a csupaszság, már férjnél voltam bozontosan. Amúgy én is bírom a szőrt, pl a férfiak mellkasán. A környezetemben sem számított ez témának. Most átestem egy műtéten az év elején, ami miatt a felét leborotválták, és egyrészt nagyon megalázónak éreztem a dolgot, másrészt másfél hétig nagyon szenvedtem utána, ahogy nőtt, szúrt, és viszketett.
          Ez a fajta viszolygás szőrtől nekem teljesen furcsa, nincs rendben. Azt hittem, csak divat, és senki sem csinálja majd, ha újra lehet bozont, de hogy valaki ennyire belsővé tegye a dolgot, az hihetetlen, és a jelenség károsabb, mint gondoltam.

          • “már férjnél voltam bozontosan”, na, jól szórakoznak a trollok. Azt a szegény embert rafináltan, gyorsan, még a kilencvenes években behúztad a csőbe… 😀

            Azért fontos, amit írsz, mert torz valóság jut el sokakhoz, akik izmosságuk, soványságuk, szőrük, mellük miatt görcsölnek. Holott ez csak egyes emberekre vagy legfeljebb szubkultúrákra igaz, és néhány tapasztalat után általánosnak tűnik mégis a jelenség.

            Nekem, mint a kiinduló bejegyzésben látszik, a mell hasonló para.

    • nem olvastam még a többi hozzászólást, csak szólok, Eszter, hogy az én nem kevés pasim, szeretőm, barátom muffimádó volt mind, nemhogy ötven, de harminc alatt is. A két legrosszabb fej rádumált a brazilra, ennek 7-8 éve. Mindkettő aggresszív szemétláda volt egyébként. Azóta csak nagy néha hallok szőrutáló hangokat társaságban és röhögök rajtuk. Én tudom, hogy elvileg ez nagyon elterjedt de gyakorlatilag az ellenkezőjét tapasztalom.

        • ja és velük volt a legrosszabb a szex. Valahol utálja a puncit az ilyen férfi, fél tőle, uralni akarja, vagy nemtudom, de beteg. Nem ért hozzá, az tuti.

          • Igen, igen, szerintem is. Hgy-hogynem mindig az ilyen gondolja, hogy csak a miniatűr punci a “szép”, hozzáteszem, a teljes borotválás csak az ilyenen működik igazán, a kifejlettebb példányokon fura és egészségtelen. A puncuiborotválás kötelezővé tétele után jön a puncilevágás kötelezővé tétele. Nem kell már sokat aludni addig, hogy a férfiak egy emberként pfujoljanak, ha a szabványnál kissé nagyobb szeméremajkakkal találkoznak. A lelkes borotválók vajon akkor lelkesen fognak vágatni is?

            • A kisajak kisebbítés és a nagyajak zsírral történő feltöltése létező és elterjed t beavatkozás. Egy erősen hímsoviniszta ismerősöm has-és mellplasztikával kombinálva ezt adja a feleségének “ajándékba” a második gyermekük születése után.
              Van is ilyen plasztikai sebészeti csomag “mommy makeover” néven.
              Elég kemény.

            • és olyan van, hogy daddy makeover? farokimplantátum, hasplasztika, zsírleszívás, hátszőr-irtás, izomnövelés, esztétikai fogászat.

            • Ez a kismamacsomag egy plasztikai sebésznél mindenképpen olyan izé. Mintha szükségszerűen úgy eltorzulna az egész test, hogy komplett csomag kell a rendbetételhez.
              Még nem szültem, és őszintén remélem, hogy nem fog szikéért kiáltani a testem. Legfőképpen a felelősség tart vissza leginkább a gyerekvállalástól, de a fő okok között van az alakom és a szexuális életem elromlásától való félelem is. Remélem egyszer elmúlik, mert a jövőképünkben azért benne van a család. De amíg ilyen nehezen tudom elfogadni, hogy harminchoz közeledvén az eddigi 57 kiló, az már hatvan lett, addig inkább nem erőltetem a gyerek-kérdést.

        • Eszter, addig is, míg le nem kattansz, javaslom a cukorgyantát. A fent leírtak alapján ebből a szempontból nagyon hasonlítunk, és nekem bevált, hátha neked is. (Házilag is elkészíthető és használható.)

    • Eszter példája nem kirívó, én is tapasztaltam. Az én korosztályom, meg a fiatalabbak (90-es években születettek) körében ez az általános, természetes a környezetemben. És már kamaszon is, ébredező szexualitással, már elvárás. Hogy mikor először a bugyidba nyúlnak, már csupasz légy.

      Aztán valami egész belső, saját elvárás lesz belőle, még akkor is, mikor már senki nincs, aki elvárná. Már úgy természetes, a szőrös meg idegen, csúf, jézusom, hogy nézek ki.

  14. Jaj, és még egy popkult adalék! Az megvan, amikor a Szex és New York legidősebb hölgytagja (Samantha?) egy húszonéves színésszel lóg, aki bevallja, hogy szégyen, nem szégyen, ő a bundára gerjed. Samantha erőt vesz magán, hosszas lelki vívódás és szenvedés után visszanöveszti. Igen ám, de váratlan és megdöbbentő fejleményként ŐSZEN nő vissza, amitől teljesen kibukik szegény… és újra leborotválja. Hogyan árulhatná el egy 20 évvel fiatalabb srácnak, hogy valójában ő tényleg csak egy idősödő nő? Újra tini lesz belőle, szorong, befesteti satöbbi, végül kiderül az igazság, és a srácnak tetszik az őszes lobonc is a végén, tehát ott a katarzis.

  15. Itt válaszolok, mert fentebb betelt: Szedegetek most is, ahol kedvem van, és ahogy éppen tetszik (a végtagok formásabbak csupaszon, és az arcomon karbantartott szőrhöz én ragaszkodom), de már nem ugrik össze a gyomrom a spontán szex gondolatától mint régen, nem érzem gusztustalannak, ha itt-ott borosta van, vagy szúrok, vagy ne adj isten nem most zuhanyoztam.
    A korombeli nőknél ez mind óriási lépés. Az összes barátnőmtől (25-35 közöttiek) ezt hallom, és ezzel az én tapasztalatom is egybecseng: iszonyatos finnyázás megy a férfiak részéről, a szőrtelenség, kisportoltság, “igényesség” olyan alapelvárás, mint az, hogy nőnemű legyél, meg hogy mindig legyen anál-orál, ezen kívül csak akkor és csak úgy létezni, amikor nekik kényelmes. Minden másra a szájhúzás, elsunnyogás, eltűnés a válasz. Egyébként ők az örök elégedetlenek, mert ennek a képnek igen ritkán felel meg bárki.

    (Igen, ezekben a mondatokban 3 évnyi randizós, keresgélős frusztrációm van. Nem jó a 2010-es években párkereső nőnek lenni.)

      • “iszonyatos finnyázás megy a férfiak részéről, a szőrtelenség, kisportoltság, “igényesség” olyan alapelvárás, mint az, hogy nőnemű legyél, meg hogy mindig legyen anál-orál” – igen, igen, ezt csak meg tudom erősíteni, az én társaságom színe-java is 25-35 között mozog.

        Fél évtizede egy légtérben dolgozom öt férfiúval a korosztály képviseletében. Képszerkesztők és tördelők, tehát egész nap nagyméretű képeket néznek és fotósoppolnak nőkről. Természetesen megy az elemzés ezerrel, a következő fő nagy csoportok vannak:
        – húúúúúúúúúúúapám, tolnám éjjel-nappal, főleg, ha jó lóvés, de kussoljon
        – semmi különös, de egy ürítésre azért jó zacskóval a fején, bebaszva
        – fúj, tutira bojlertest/szőröspina/halvérű.
        A legtöbb nő a kettes kategóriába tartozik, és általában egy ürítésre – néha egy patront mondanak – szinte mindenki “jó”.

        Külön hobbi, amikor baba-mama portálokat olvasnak, és ironikus hangon felolvassák a friss anyukák szexszel és testképpel kapcsolatos meglátásait. Pl.:
        – Ezt figyeljétek, beszarás: “A párom nagyon türelmes, mióta Manócska megszületett és felszakadt a gát, az orállal is megelégszik, meg nem panaszkodik akkor sem, ha este ájultan kidőlök a fáradtságtól. Remélem, a hatodik hét után vissza tudunk térni a heti két szexre, mert nagyon hiányzik már neki a közelségem…”
        Obligát röhögés, valamelyik közbeszól:
        – Ja, biztos gecire türelmes, ötezerért akciósan ürít a fóti elágazónál, de higgyed csak, hogy majd pont rád vár.
        Röhögés.

        Érdekes statisztika, hogy a 25 alatti lányok velük röhögnek, mert még ők elhiszik, hogy meg fognak felelni egy abszurd ideálnak, és hogy a macsók TULAJDONKÉPPEN érző szívű srácok, akik még nem találták meg a nagy szerelmet, ami észrevétlenül átformálja őket…

        • Tudsz róla, hogy normális helyeken ez a viselkedés szexuális zaklatásnak minősül, és jelenthetnéd őket ezért? (hogy ezt a füled hallatára csinálják)

        • Szerintem csak azok csinálják ezt, akiknek 1. nagyon kicsi a farkuk, 2. alacsony a szexuális kultúrájuk, 3. igazából nem a nőkhöz vonzódnak, de ezt még tudatosítaniuk sem sikerült; vagy ezek tetszőleges kombinációi. És nem hibáztatom őket, a rendszer a hibás, amiben megtanulják ezt a viselkedést.

          • Na jó, valószínűleg naiv vagyok, és tényleg magasabb a nőgyűlölet szintje, mint amit finom lelkemmel el tudok képzelni 😦 Eszter, gyakran előfordul az, amiről írtál? És hogyan küzdesz meg vele?

            • Gyakran. Amúgy nem rossz emberek a fiúk, de… (ez is lehetne egy csoport neve). Ó, én egy ideje már próbálom megfejteni a jelenséget. Nem mentesít az egyéni felelősség alól, de sok mindent megmagyaráz.

              Ezek a fiúk beleszülettek a hagyományos, zsidó-keresztény kultúrába. (Hiába ateista a család, ez a kultúrkör a mérvadó, és ez maradt meghatározó a vörös 40 év alatt is.) A férfi a fej, az úr, a parancsoló, az alfa és az omega.

              Aztán mire felnőttek, ennek annyi, az úr a pénz. A fő fókusz az érzéki örömök és a lóvé, amely mindehhez való jogodat meghatározza. Kulturálisan teljes a materializmus, minden az anyag, azonosítod is vele magadat rendesen (amit megeszel és kiszarsz, az a tiéd, az vagy te, minden a név és a forma). A női-férfi “szerepek” változnak, ha lassan is.

              Nem tud vele mit kezdeni. Hat rá az érzéki szépség, a luxus, a “fullos nők”, de nem akar tovább látni, mert anyja-apja házassága szar volt (vagy bántalmazósan szar, vagy tespedősen szar), új minta meg nincs (a hatalmáról meg amúgy se mondana le).

              Az érzéki örömök gyakorlásában azonban megakadélyozza a materialista-kapitalista kontextus alaptétele: az erősebb kutya baszik. Azt látja, hogy a korban hozzáillő kiscsajok, akikkel médiásként a bulikban összefut pl. Zimány Linda, sztárműsorvezetők és sztárfocisták farkán pörög, aztán összejön Kedves Ferenccel, aki egy plötty maffiózó, de minden modellt és szépségkirálynőt megfektet, megszerez, megtart, birtokol. Akár Hajdú Petya, Andy Vajna meg társai.
              ,
              Kompenzál, sportol, a külsőségeket építi anyagi határain belül. Fullos nőkről álmodik, akik járnak neki, közben meg szeretne azért egy normális csajt maga mellé… de ki áll le a nagypofájú macsóval? A koktélvadász kislibák, akik egy kockacukorért kikísérik a vécére. “A nők kurvák”, mondja, és csalódik. Nem néz tovább, nem elemez, kompenzál inkább.

              Egyébként ezt a posztot is ők inspirálták, kicsit más a fókusz, de szervesen kapcsolódik az elmondottakhoz:
              http://barokeszter.hu/2012/11/16/mozdulatlanul/

            • Szép szociográfia, köszi! Egyébként továbbra sem értem, Zimány Linda mitől számít fullos nőnek, míg egy nála esetleg sokkal jobban kinéző, de emberi Gipsz Gizi meg nem. Előbbinek több pénze és ideje van konditeremre, ruhára és sminkre, vagy mi?

            • érdekes a szociográfia tényleg. ezt már lehet nem bírnám elviselni. pedig valamennyit így is kell. nekem másféle szociográfiám van, mert az én munkahelyemen is megvannak “a fiúk”. sőt, a zembereim, az egyszerűség kedvéért nézzük úgy. hogy én vagyok a főnökük, más műszakban meg más, szóval nem teljesen, de alapvetően ez az adott helyzet. csak ők egy kicsit más kör, az átlagmagyar, definíció szerint. rakodók, húsz és hatvan közt, gárdistától anarchistáig. tudom, már írtam egyszer róluk, előre is elnézést, meg utólag is, de idekívánkozik. olyan kurva jó szociográfiát és indirekt közvéleménykutatást lehet köztük is csinálni, hogy csak na. és ugye az első reflexed az lenne, hogy biztos, hogy még sokkal rosszabb, mert micsoda tirpákok lehetnek ott, ezerszer rosszabbak, mint a felvilágosultabb, műveltebb médiamunkások. és képzeljétek, hogy nem! ilyen dumákat soha az életben nem hallottam tőlük. nem mondom, hogy mekkora nagy feminizmus van ott, mert távol állna a valóságtól, nem kicsit, de legalább ennyire senki nem undorító. nekem már az is döbbenet, hogy csinálják, amit kérek, és nem kellemetlenkednek. lehet, hogy felfogták, hogy egész tűrhetően értek ahhoz, amit csinálok, és nem baszogatom őket feleslegesen, nem rúgok lefelé, meg ilyenek, és talán ez szült bizonyos tiszteletet, már a kényszeren felül, hogy ezért fizetik őket. csak egy van, akit nehezen bírok elviselni, mert az folyamatosan, de folyamatosan nyáladzik az összes lányra (összesen kettő), és az évek alatt több ezerszer kértem meg, hogy fejezze be a testrészeim taglalását, mert nem vagyok rá kíváncsi, és kellemetlen, de többször is közölte, hogy de ő akkor is mondja. az összes többieket el lehet hessegetni azzal, hogy unalmasak már a szar vicceitek, és ha valakinek tényleg a szeme közé nézek, hogy tibi/jani/laci, ez nekem már tényleg idegesítő, és kérlek, fejezd be a műsort, akkor elnézést kérnek. ezzel az egy szál kellemetlen figurával is az a baj, hogy ráadásul nem is dolgozik, mert ő már lehúzott itt húsz évet, és neki jár a lógás, és ha megkérem valamire, egyszerűen áll, és közli, hogy majd később, meg így meg úgy, amitől el szokott borulni az agyam, és akkor udvariasan megkérem, hogy akkor menjen be a pihenőbe, mert zavar, akkor meg elkezdi nyomni, hogy de kis cuki vagyok, amikor felbaszom az agyam, és de megfogná a seggem, ja de jaj, hát ő csak viccel. évek óta hajtogatom, hogy nem vicces, ellenben kellemetlen. ettől persze csak még rosszabb lesz. a főnököm többször felajánlotta, hogy helyreteszi, de azt ugye nem lehet, mert akkor elvész a tekintélyem, hogy megmondom az óvóbácsinak, és nem tudom egyedül rendezni a konfliktust. na, ő egy igazi, élő troll. na de a pozitívum: csak egy van belőle a nyolcvan között! persze hogy a többi is állandóan megjegyzéseket tesz, de általában a kedves kérés vagy félvicces visszavágás mindenkinél elég. sokkal keményebben is szabotálhatnák amit kérek, csak mert én nő vagyok, fiatalabb és egyedül, ők meg faszik és csoportban,és az idő többségében normálisan, tisztelettel és kedvesen beszélnek velem. sokkal kellemesebb velük dolgozni alapjában, mint gondolná az ember elsőre. persze ők is tele vannak sztereotípiákkal, de nem különösen szerepel ez az undorító leuralás. bírom, amikor rajongva mutogatják a gyerekeik fényképét egymásnak, akkor kicsit elolvadok (van egy 22 éves srác két gyerekkel, például). kifejezetten soha nem hallottam tőlük ilyen punciszőrös dumát, pedig figyelek. illetve dehogynem: ezerszer azt, hogy a pina jó, mindegy, hogy szőrös vagy csupasz 🙂 na, hát ez az én kis óvodám, pedig van ott erős hatvanas is, de ha együtt vannak, tényleg egy gigantikus óvoda. ajjj, megint de hosszú lett. egyszer inkább írok egy igazi szociográfiát, csak nem kommentben. 🙂

              a zoknipárosításhoz meg annyit akartam írni, hogy zsenge korom ellenére már rég rohadtul meguntam a párosítgatást, úgyhogy odaadtam az összes zokninkat a hajléktalanoknak, és vettem magamnak húsz pár ugyanolyan fekete, a barátomnak meg húsz pár ugyanolyan sötétszürke zoknit, és kész, mindegyik illik mindegyikhez. ha egyszer gyerekeim lesznek, az egyik kap húsz pár sötétkéket, a másik meg húsz pár sötétzöldet, aztán francba az egésszel, csak kell találni a szárítón egy ugyanolyan színűt. működik.

              • Reménykeltő, amit írsz, még nem meséltél így róla. Jelzem, gyerekfényképet mutogatni otthonunktól távol szintén szociokulturális mém, nem sokat árul el az illető mentalitásáról. Ha rajongva beszél a nőjéről, az igen.

                A nagy tabuk a börtönben is megfigyelhetők, a gyerek ott is tabu, nem néz ki szép öt év a pedofilnak.

    • Juuj, hogy én erről majdnem lemaradtam, egyik kedvenc témám 😀
      Én nem tudom, mikor történt ez, hogy kötelező a csupasz puni meg a kuki, mikor legutóbb pasim volt, még szó se volt ilyesmiről, most meg már nem találni szőrt se a nők se a férfiak testén, ez valamikor abban a két-három évben történhetett, amikor nem pasiztam egyáltalán. Meg vagyok döbbenve egészen őszintén, és nem vagyok hajlandó a borotválkozásra, gyakorlati és elvi okokból sem, nagyon kidörzsölődnék odalent, ha nem lenne szőröm. (Mellesleg az sztb-k terjedése is könnyebb a bortovált, sérült bőrfelületen, ennyit az állítólagos ápoltságról meg higiéniáról, lehet, hogy szép csupasz, de a hpv-jét nem köszönöd meg, az tuti!) Én is tapasztaltam, hogy bizony vannak férfiak, akik emiatt fordulnak el tőlem, hát mit tegyünk, valamikor csak elválik a szar a májtól, ez van. Régen nem tapasztaltam ezt, biztos akkor a hamvas fiatalságom kárpótolta őket a szŐrnyű kellemetlenségekért. Ezt az egész szőrkérdést az elnyomás egyik eszközeként látom, de annyira nem merek lázadni, hogy a látható helyeken szőrösen hagyjam (a karomat igen, de szőke vagyok). Nyugat Európában találkoztam fiatalokkal, lányokkal, akik holt lazán mászkálnak szőrös lábbal és hónaljjal, és nahát, pasiznak ezerrel.

    • Kedves devorah_lev!

      Vannak férfiak aki a természetes szőrzetre gerjednek, és punciimádóak (nem fintorognak, szeretnek örömet okozni, szeretik az ízét és az illatát, a tapintását és a látványát is).
      Ha én ilyen vagyok akkor mások is vannak 🙂 a 30-as korosztályból.
      Sokat segítene ha a férfiak kevésbé lennének gyerekesek, és gyerekesen kritikusak a hölgyekkel. Nem a saját valódi ízlésük szerint beszélnek legtöbbször, hanem a többi kisfiú véleménye szól belőlük.
      Mi lenne ha Ti is őszintén kritizálnátok… méret, technika, punci szeretete… stb?

      • Kedves Zoltán! Bennünk nincs ez az ítélkezős-előíró hajlam, tudom, hogy izgalmas lenne, de a blog pont arról szól, hogy az ilyesmit frusztrálónak és rejtett erőszaknak gondoljuk. Én például minden esetben elfogadom a szeretett személy aktuális testi valóságát, ízlését.

        • Nem a hölgyeknek szerettem volna javasolni, hogy ítélkezzenek és előírjanak. Csak kérdezni szerettem volna, hogy akkor mi lenne a ffiak egójával ha egyszer ezek a figyelmetlenségek viszonozva lennének.
          Saját ismerőseim között is tapasztalom, hogy könnyen mondanak bántó kritikákat a nőknek sajnos.
          Jó a blogod, férfiaknak hasznos lenne olvasni, hogy tanuljanak egy kis érzékenységet és figyelmességet.

  16. Na, most már nem bírom ki, hogy hozzá ne szóljak, csak így szőr mentén a témához 🙂
    Nem lehet, hogy a szőrtelenség témája simán csak az orális szex terjedésének köszönhető? Szerintem azok szőrtelenítenek akiknek nyalakodós a párjuk. Én például bevallom az vagyok, ezért a férjem pl. még a golyóit is le szokta borotválni, pedig soha nem mondanám neki, csak tudja, hogy szőrösen valahogy nincs kedvem bekapni (bocs ha vulgáris voltam, de nem tudom árnyaltabban leírni na.) Egyszerűen szőrös dolgokat max. megpuszilgat az ember, de nem nyalja végig, mert utána/közben szedegetheti a szőrszálakat a nyelvéről.

    • Szerintem nem. Ez egyszerűen a pornóval és a testfasizmussal függ össze. Orális szex régen is volt, csupaszság nem. Történelmi léptékben is és a saját életemben is.

      • …hja, aki olyan szerencsés, hogy csak itt-ott pihés… ! 😀

        Amúgy a szempilla-problémát távolról megértem, az enyém dús és sötét, de egy nagyon jó barátnőm természetes galambszőke, és egyáltalán nincs látható szempillája, szemöldöke. Mindig csak sminkben hagyja el emiatt a házat, ami legalább olyan macerás, mint nekünk a beretva.

        És igen, itt belép a kérdés: miért nem természetességre szocializálnak minket? Illetve, persze, tudom, miért (fogyassz, fogyassz, fogyassz), de miért nem tudunk ezen tudatosan felülemelkedni? Mert én is ettől szenvedek. 😀

        • Na én ezen úgy kerekedtem felül, hogy meg is tettem, meg nem is. 🙂 Sima vagyok, mint a selyem, de évek óta nem költöttem ilyesmire, és nagyon jókat kuncogok, mikor belegondolok. Egy epilátor meg félévente húsz deka cukor és egy citrom leve: mindent megoldok velük. Előbbi csaknem tíz éve megvan, utóbbi nem külön tétel, van a konyhában. Legalább nem tömöm senki zsebét, és még az ideálhoz is közelebb vagyok, mint nélkülük. 🙂

          • Az epillátor a ritkaszőrűeknek áldás, én tíz éve vettem egyet 40 ezer forintért, de inkább a bőrt szedte, mint a szőrt, hamar feladtam. Másoknak gyönyörűen leszedi a bundát is viszont. A cukrot meg a citromot nem értem, az az orális kedvcsinálás része a dolognak?

            • 😀 nem, az a cukorgyanta két összetevője a háromból, a harmadik a víz. 🙂 Tényleg nagyon kíméletes, egy szikra pirosság sincs tőle, a szintetikustól én is vörös pöttyös vagyok. Más az anyag és a technika is, ezért nem bántja annyira a bőrt.
              Akkor lehet, hogy nekem simán szerencsém van, annak ellenére, hogy fekete és erős, az első szenvedés óta a rendszeres epilálás már nem fáj, sőt, egyre kevésbé érzem, gyengébb és kevesebb a szednivaló.

    • nem. befalja szőrösen is, és röhögve kiszedegeti a szőröket. és fordítva is. nálunk sok röhögés meg krákogás volt a szőrök miatt, de simán belefért. ja, és nem a nyelvre kerül, még véletlenül sem, hanem fog közé vagy egyből garatra.
      azért csak volt, mert most semmi nincs. 🙂

      • Látom az “embert” lazán a férjre értettétek 🙂 Pedig én magamról írtam…én nem szeretek szőrös részeket nyalogatni…most akkor testfasiszta vagyok?

        • ezen komolyan elgondolkodhatnál. nagyon súlyos… ma esti kötelező dokumentumfilm: american history x.
          egyébként én értettem. elég tisztán írtál a herékről. nálunk oda-vissza dolog volt, s a heréket én is szeretem, mert a férfiak bőre ott a legpuhább és -bársonyosabb. és persze szőrös is. 🙂

          • “american history x” láttam, tényleg szuper film, mondjuk Edward Nortont egyébként is nagyon szeretem.
            Hát akkor dolgozom magamon…mondjam meg a férjemnek, hogy mostantól kezdve nehogy borotválkozzon, mert csak a természetes szőrzet lehet kívánatos? Mondjuk szakállasan/bajszosan még úgy sem láttam.

  17. Szerintem a szőrtelen punci a felnőttön természetellenes és gyermeteg. Az, hogy mi a szép, szokás dolga, és évezredeken át szőrösen volt szép és méltó és megörökítendő.
    Kérészéletű kis pornórendezőcskék ugyan alaposan kifordították ezt a mai világot a sarkaiból, de ennek csak a legkisebb sajnálnivaló szelete a női szeméremszőrzet – sokkal nagyobb ennél a nő emberi méltósága, amit szintén derekasan és rövid idő alatt elveszejtettek.
    Lehet kapálózni és lehet tagadni, de nyílván ezért mernek így beszélni a munkahelyeken a férfiak a nőkről. Ezért nem kíváncsi a férfi a valódi nőre, ezért nem udvarol, mert minek is, amikor a műnőt tolják az orra elé, jóval azelőtt, hogy magától vágyna rá, mielőtt így a valódit egyáltalán megismerhetné és a saját ízlésével és vágyaival tisztába jöhetne.
    És ezért kénytelen aztán a valódi nő is a műnőt utánozni, ha magára akarja vonni a figyelmet és egyáltalán labdába akar rúgni párkapcsolat terén. Jó kérdés, hogy ilyen áron érdemes-e labdába rúgni, és milyen az a labda egyáltalán – több helyen jó eséllyel lyukas, használhatatlan.

    A mi kamaszkorunkban még nóta volt a “Hallod-e, te kőrösi lány, kőrösi lány, kőrösi lány,
    a te pinád szőrös-e már, szőrös-e már, szőrös-e már…” ez a népi megközelítés éppen a természetes felnőtté válást látja a szőrösségben, amely ezáltal a lányhoz már mint nőhöz való közeledés lehetőségét is jelzi egyben. És nem volt ez a homlokegyenest más ideál még oly régen…
    Kamaszkoromban meg vicc volt a kérdés : “Hogyan lehet könnyedén eltávolítani a női szeméremszőrzetet ? ” és a fiú a szájából kihúzott egy virtuális szőrszálat, hogy “hát így”.
    És senki nem fújolt, sőt.
    Elégedettek voltak a valósággal. Sajnálom a mostani ifjakat, de nagyon. Ők csak áldozatok. Sajnos a nők a primerek, de a férfiak viszont még inkább, mert pontosan az ő szexusukat fogja meg és deformálja rettentő erővel ez a mai képi világ, és ők lesznek rövid úton cinikusak, örömtelenek, kiégettek, impotensek tömegesen tőle.
    Az önérzetesebb nők maximum magányosakká vagy egymásra utaltakká válnak majd ebben a helyzetben.
    Vajon ezt a rengeteg boldogtalanságot, amit a lelkekben okoznak, megfizetik-e a lóvét most nagyban lekaszálók ? Tartok tőle, hogy ez az egész világon mentálisan végigsöprő hatalmas kár egyáltalán nem összemérhető az ő ócska kis milliárdjaikkal. Hatalmas hiba volt nekik lehetővé tenni, hogy világméretekben zsebretegyék a jogalkotást és törvénykezést.
    Nem tudom, hogy ezt a szellemet a palackba vissza lehet-e terelni és hogyan, de kíváncsi vagyok rá nagyon.

  18. en azt tapasztaltam hogy ahol nincs szor az kevesbe szagos, en higenikusabbnak erzem szortelenul. es nekem nem is viszket sehol ha szortelenitek, szerencsem van ezzel. ha viszketne, valoszinuleg kiegyeznek az apoltan szorossel es akinek ez nem tetszik annak nem is akarok tetszeni. szerintem is jobb szortelen feluletet nyalni mint szorost. reszemrol semmi bajom azzal ha valaki apoltan szoros es azzal sincs ha nem szoros. valahogy nekem ez kb szazadrangu kerdes volt eddig minden kapcsolatomban.

      • Szerintem a szőrtelen is megbüdösödik, ha nem mossák,
        és a szőrös is kellemes illatú és rendben van, ha ápolják.
        Szoktam az amúgy a hajnál keményebb szeméremszőrzetet kifésülőbalzsammal lágyítani, már amikor igen ráérek. Megéri, mert magamnak kellemes.
        A nő amúgy nem újdonság, intenzívebb szaganyagot termel, mint a férfi, ez a hüvely öntisztuló jellegéből és az ezt biztosító tejsavbacilusoktól ered, és én speciel nagyon nem kedvelem, márcsak ezért sem opció nálam a leszbikusság 😦
        De egy egészséges szexusú férfi ezt az illatot szereti, mert a nőt és a hozzá társuló egyéb kellemes érzeteket idézi benne. Az én összes partnerem legalábbis így volt ezzel és így van máig is.
        A mai, pornón szocializált nemzedék nemcsak a szőrtől, de ettől is nyílván undorodik, hisz a képernyőnek nincs szaga meg szőre se igen,
        és ami a lényeg, hogy ott még a leghumánusabb esetben is a térdelve, bociszemekkel felbámulva szopó, majd a végterméket kéjesen nyelő nő látványához gyakoroltatják be és társítják a gyanútlan kamaszoknál az első és az azt követő sokszáz orgazmus lefutását, (random elnézve az elmúlt 20 év termését, 99 %-ban ez a vég)
        és az ilyen korai beidegződések tudvalevően egy életen át visszaköszönnek és beugranak, és szükségesek a dolgok zavartalan kiváltásához és újralefutásához.
        És a legnagyobb baj ma igazából ez lehet, no,
        és nem az, hogy most van-e szőr vagy nincsen.
        Csak erről már végképp kellemetlen beszélni, a szőrről arról nyílván könnyebb és be lehet állítani pusztán technikai kérdésnek is, pedig még ez sem igazán az.
        De mennyivel jobb is a lelkünknek, ha ezzel látszólag megkerüljük ezt az igen kényelmetlen csávát, amibe olyan szorgalmasan és fű alatt behúzták a női nemet.
        Hogy a szőrtelenségben csak a kisebb rész a higiénia, jóval nagyobb a könnyebbb leuralhatóság látszata.
        De a nők bizonygassák csak maguknak, hogy mennyivel higiénikusabb is ez így –
        azért jókat röhöghetnek rajtunk, már megin…

          • akikről én szóltam, az az egészséges szexusú hetero férfi prototípusai az én számomra, azaz a saját partnereim 🙂
            Sajátos problémám, hogy szűklátókörűen sosem jutnak eszembe a biszex meg a homoszexuális férfiak, mert egyet se ismerek, vagy mind bujdosik az én környezetemben. Pedig biztosan nem tőlem félnek 🙂

            • Azért nálunk 20 százalékos az arány, méghozzá nyíltan, bohém iparág, többet elbír. Talán a macsók ezért is macsóbbak: a legtöbb heteró férfi tapasztalataim szerint liberális nézetei ellenére is homofób. Nem mindenki, helló, de a többség garantáltan.

  19. nekem van egy olyan elméletem erről a most már minden testrészre kiterjedt szőrtelenítési elvárásról, hogy az egész mögött az a rejtett tömeges tudatalatti tendencia áll, hogy egy nő minél inkább hasonlítson egy ártatlan 12-13-14 éveshez… a szőrtelenség és a vékonyság mögött is… és az egész mai szépségeszmény mögött… a nő ne ébredjen fel, ne legyen érett, tapasztalt (és veszélyes)…legyen egy még ártatlan és formálható kislány.

    • igen, hozzátéve, hogy a vékony és fedetlen test nemcsak az ártatlanságot és formálhatóságot szimbolizál, hanem -és elsősorban-
      védtelenséget és kiszolgáltatottságot teremt.

      • A lejjebbi hozzászólásokat még nem olvastam, remélem, nem valaki korábbi hozzászólót ismétlek, de Szendi Gábortól olvastam erre egy logikusnak tűnő evolúciós magyarázatot: A nő termékenysége ugye erősebben behatárolt, és régen (ősember) nem volt nyilvántartva, hogy ki hány éves, ezért van a férfiak agyába a látható és egyértelmű fiatalság mint szépségideál beégetve.

        Egyébként idáig elolvasva (olvasom mindjárt tovább is, csak idő kérdése) kezdem látni, amit eddig nem értettem, hogy miért van olyan gyökeres nézetkülönbség köztem és a kilenc évvel fiatalabb húgom között ebben a témában, én még a szerencsésebb generációhoz tartozom.

  20. hűha. ezt jól körbe jártátok!
    jaj a szőr, csak az ne volna! nálam a helyzet pont mint Eszternél, még egy lépéssel megtoldva.
    (lényegében férfitestben vagyok egy nő, vagy valami ilyesmi)
    és mindezt tetézi, hogy kb. egy-két évtizeddel vagyok idősebb itt többeteknél. szóval amikor én kikerültem a párválasztási piacra a rengeteg nagy bundámmal stratégiai lépésekben kellett gondolkoznom (mivel nem voltak még szőrtelenítésre alkalmas kozmetikák, szerek, eszközök semmi, semmi, de semmi. az anyám ennyit tett: aki szeret, így is szeretni fog lányom!)
    jól ki is fundáltam: télen ismerkedek, nyáron pedig nem mutatkozom.
    ez működött is. leszámítva, hogy nyáron nagyon melegem volt, hiszen hosszú nadrágban és hosszú ujjú trikókban jártam.

    mára megoldódott a dolog. teljesen és véglegesen. ha valaki most ismer: egy szőke hajú, fehér bőrű, teljesen (mindenütt! nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy végre sehol ne legyen, ennyi szenvedés után!) szőrtelen nő vagyok (hála a lézerkezelés csodájának).

    mondjuk teljesen aszexuális vagyok, szóval térben és időben nem jönnek nekem össze a dolgok.

          • az értő közeg sokat segít. bár az aszexualitásom kezd drámába torkollni. főbb megfigyeléseim:
            – külső elhanyagolása
            – fürdés alapvető fontosságának megkérdőjelezése
            – öltözködés jelentőségével kapcsolatban még fennálló rendnek megfelelés némi
            árnyalással (jó lesz az amit elfelejtettem kimosni hétvégén és egy hete ott áll ahogy levettem)
            – férfiak kezdeményezésének egy pillantással történő visszaverése, majd belül háborgás, hogy milyen hamar feladta.
            – egy megfogalmazhatatlan és láthatatlan de annál inkább tolakodó hiányérzet elhatalmasodása

            • Bátornak tartalak, hogy ezt így bevallod.

              Ha hideg van, én sem fürdök gyakran, és sokkal jobb állapotú a bőröm, csak a kínosan tiszta fehérneműre figyelek.

              Én szeretek magamnak kenegetni, fülbevalózni, színeket harmonizálni. Nekem nadrágügyben rémesek a kilátásaim: nem áll jól, tönkremegy, szétszedi a biciklilánc a márkás cuccokat, tele a szekrény nem igazán jó nadrágokkal.

              Szerintem túl sokat és kényszeresen mosunk, ebben a mai öblítővel átitatott világban a néhány órát hordott cucc már viseltes (aki dohányzik, lehányja a gyerek, vagy játszón lesz sáros, annak mondjuk tényleg).

              • Csak mosás témában tartozik ide, de nagyon jellemző eset a mai. Nem tudom, hová írjam, hát ide. Egy ideje nem párosítgatom a zoknikat, hanem egy kosárba teszem, amikor megszáradtak, és mindenki csinál a sajátjával, amit akar. (A csupa fekete, de picit mindig más árnyalatú férfizoknik párosítása korábban az őrületbe tudott kergetni, és iszonyat időket elvacakoltam vele.) A férjem az utóbbi 2-3 hét tapasztalata alapján feltalálta a Roddy zoknicsipeszt (nem rémlett neki, hogy létezik, de rögtön levágta, mire lenne szükség), és kérte, hogy rendeljek, ha már van ez a remek találmány. Az persze totál kiment a fejéből, hogy volt ez már téma nálunk, csak akkor én szerettem volna, de szerinte butaság kis műanyagokra párezret is kiadni, és végül nem rendeltem, mert tudtam, hogy szabotálná a használatát, ha lenne is., Hát így lesz végül, pedig nem is öt fő zokniját válogatta, elvileg csak a sajátját.

            • Én is szoktam ilyeneket, de én azt hittem, ez simán csak túllépés a megfelelnivágyáson. A szexualitásommal közben semmi nem történt 🙂 Nem lehet, hogy nálad is erről van szó? Meg aztán mi számít a külső elhanyagolásának egy nőnél? Ha öt centis lenövése van, vagy ha nincs kilakkozva a körme? Esetleg be sem festeti a haját? Nem húz magas sarkú cipőt? Netán büdös és pár foga is hiányzik? Azért itt vannak fokozatok rendesen.

          • nálam a külső elhanyagolása jelenleg a következő szinten tart: nem töröm rajta a fejem hosszasan – és rohanok el egy gyors sopingolásra a cél érdekében – hogy holnap mit fogok felvenni (régebben ez napi rutin részét képezte).
            nem vasalom akkurátusan a kiszemelt felső részt inkább ráveszek egy blézert, vagy kardigánt a gyűrött blúzra (ami fedi a mosatlan testemet).
            a magassarkúim közül rendre a kifejezetten kényelmeset részesítem előnyben, akkor is, ha színben nem harmonizál az öltözetemmel (régen ilyen nem fordulhatott elő, ha lila, akkor a lila cipő, ha belegebedek akkor is)
            szóval ez van most, de gondolom a lejtőn nem lehet csak úgy simán megállni, fékezni, esetleg visszamászni. nem, nem. ez itten kérem szépen már a megindulás lefelé, akárhonnan nézzük.

            mosásról jut eszembe: láttátok a f.b.-on a lenoros képet. és aláírogattak, hogy nekem a kék a tuti, nekem meg a rózsaszín. nesze nektek finom nőies hobbik! kész vagyok ettől. meg attól pláne, hogy egy totál felesleges dolog az öblítőszer

            zokni: a gyerek párosít (a lány, persze, hogy nem a fiú) és simán összepárosítja a 10 éves öccse fekete zokniját a 40 éves apuka fekete zoknijával. egy kicsit más csak a méret. nem?

            és a kicsi és a nagy is simán felveszi, nem veszik észre, hogy valami nem
            stimmel. (itt kezdődik és itt is végződik az értő közeg hiánya, amiről már szóltam párszor)

            • Árnika, kísértetiesen hasonló tüneteim voltak a télen: ritka vasalás, minimálsmink, lófarok, tövig vágott köröm, sport elhagyása (most meg sírok a hízàs miatt). Nem lejtőnek éreztem, hanem egyszerűen fàradt voltam, es feleslegesnek éreztem a munkahelyi tetszést. Otthon meg úgyis tetszem. Ahogy kezd tavaszodni, úgy jön meg a kedvem a frizurához, ruhákhoz (zuhanyzáshoz..)

            • otthon meg úgyis tetszem. – ez jó. tetszik.

              a mi házasságunk abban a szakaszban van, hogy nem vesszük észre egymást. nem nézzünk egymásra és nem is halljuk meg egymás hangját. egy picinyke lépés választ el minket a levegőnek nézéstől (ez annyi csak, hogy bizonyos operatív ügyek folyamatban vannak, ezért kénytelenek vagyunk ilyenkor meghallani amit a másik mond, mondjuk ilyenkor sem nézegetjük egymást, mert még elborzadnánk a látványtól).

              szóval nem, ez nem egy időszak. ez már az ami van és ami ezután lesz. a nagy büdös motiváció nélküli semmi.

              (ennyi idősen régen már nem éltek az emberek, persze, hogy kurva nehéz megtalálni az életcélt)

            • kedves vagy. nincs nagy gáz. szerintem ez egy teljesen normális folyamat amit most megélek, átélek.
              nincs dráma. ez maga az élet. amikor már tudod, hogy nem lesz jobb. nem lesz meg az az utazás, a patak szélén a kis ház, a mindig szerető és ölelő kar és a megértés burka. amikor már elengeded ezt az ideát. szerintem egyszer mindenki eléri ezt a pontot. ki előbb, ki később. és van aki ideológiát gyárt hozzá és az eltakarja amit nem akar látni, van aki meg nem.

              van aki viszont lát, nagyon is jól lát. ennek megvan persze az előnye is és a hátránya. (az például kifejezetten hátrány, ha azt mondja a pasi, hogy szép a hajad te pedig pontosan tudod, hogy dugni akar. az úgy ráteszi a bélyegét a folytatásra. eléggé)

            • zokni ugyben nalam az a megoldas hogy nem veszek egyszinu fekete zoknit. csak es kizarolag olyat amin van egy kicsi szines minta olyan boka tajt, pont azert varrjak ra hogy ranezel, es latod rogton minek mi a parja. a gyerekek zoknija szines, azt szinten elso ranezesre ossze lehet parositani. ha marhara nincs kedvem az egeszhez, vagy elokerul csomo fel par akkor berakom egy lavorba es majd ha lesz kedvem akkor parositgatom vagy odaadom az eppen erre jaro rokonnak, van hogy a ferjem ele rakom. es mindig van a fiokban egy bontatlan 5-s csomag zokni veszhelyzetekre. ja es ha mar 1 honapja nem kerul elo valaminek a parja, akkor azt kidobom.
              en elkezdtem tegnapi nappal fogyozni, jon a tavasz, kezdek eledni, igenyesebb lenni magammal szemben, neha talan a kopott kinyult farmeremet is lecserelem majd szoknyara. a kormom egyenlore remenytelen. magassarkum meg talan nincs is. vagy max 1. ugyhogy tuti nem valogatom szin szerint 🙂 hosszu volt nagyon ez a tel.

  21. erről az én történetem:
    valamikor 28 éves koromban volt egy gambiai, néger szeretőm. finnországban ismerkedtünk össze, s rövid ideig együtt is éltünk. matriarchális törzsből származott (mandinka), édesanyja hegtetoválással jelölte meg (az anyák megtehették ezt “kedvenc” gyerekükkel).
    minden egyes alkalommal, amikor olyan lánnyal találkoztunk, aki “földije” volt, nagyon komolyan, sok együttérzéssel röviden elbeszélgetett velük. szinte kivétel nélkül szép, nagyon sötét bőrű, vékony, magas lányok voltak. megkérdeztem, mért nem szereti ezeket a szép néger lányokat, miért európai fehér lányoknak udvarol? időbe tellett, amíg elmesélte, hogy ezek a lányok szinte mind körülmetéltek.
    ekkor találkoztam először ezzel a fogalommal, és amit mesélt annyira abszurd volt, hogy utána olvastam – tényleg létezik. talán valamelyik national geographic-ban is megjelent, és óriási port kavart. még a wikipédián is fenn van, itt:
    http://en.wikipedia.org/wiki/Female_genital_mutilation
    afrikában, különösen az egyenlítő területén, a patriarchális törzseknél a kislányokat különböző (gambiában 8 éves) korban körülmetélik, vagyis levágják a csiklójukat. nemritkán üvegdarabbal. hogy csak a férfi élvezzen, a nő szolgáljon urának. minden szülés után összevarrják a kisajkakat, hogy a szülést követő első közösüléskor a férfi újra “szűzteleníthesse” feleségét. iszonyatosan fájdalmas dolog, és sok kismama belehal. ezt azért, hogy érezzék, fájdalommal érezzék, hogy férjük az úr. vannak ennél meredekebb történetek is, de szerintem ez is kíméletlenül sok.
    ezek után megértettem azt is, hogy ez a gambiai néger férfi miért szeretkezik szívesebben ép genitáliákkal rendelkező nőkkel, akiknek többnyire orgazmusuk is van. és valóban, többek között ezért emigrált. hihetetlenül gyöngéd és figyelmes partner volt, és rengeteget kérdezett az ágyban.
    ezek után mondhat nekem a magyar férfi bármit kopasz nuniról, magasról tojok rá. MINDIG eszembe jutnak a gambiai lányok.

    ja, valamelyik mancsban (másfél éve?) volt egy cikk arról, hogy az érettségiző lányok apucitól vaginakorrekciót kérnek ajándékba… 🙂
    (megkerestem: http://magyarnarancs.hu/lokal/vaginaplasztika_-_ezt_kerik_erettsegire-71412)

    • Jaj…
      “Van egy ismerőse, aki szűzhártyával lepte meg a férjét a születésnapján, mert az mindig is szeretett volna egy szűz nővel lenni”
      “előfordul, hogy a párjukkal jönnek, aki maga bök rá a lapban a kívánt puncira. “

    • Ez a cikk! Hihetetlen.
      Egeszsegesen elvegezni nagyon komoly, sulyos szvodmenyekkel jaro muteteket. Labadozni, hetekig fekudni, kiesni munkabol (!), eletbol, sportbol. Erthetetlen.

      Van egy baratnom, akinek a ferje inkabb a gyrektestu noket kedveli.(nem is tudom ezt biztosan, neha az az erzesem, hogy csak bosszantasbol csinalja).a baratnovel elementem edzoterembe es vegig azon fujjogott hogy milyen narancsboruek a nok es hogy most mar megerti a ferjet. Aztan elkuldtem neki az itt ajanlott meztelen noi testrol gyonyoru fenykepek gyujtemenyt azzal, hogy igy neznek ki a nok. Ez a normalis.
      Szoval,ha egy ilyen tipusu rombolo ferfival el az ember az komoly torzulasokat okozhat az egeszseges szepsegrol alkotott kepet tekintve is.

      A plasztika is hasonlo gyokerekbol taplalkozik. Adott egy totalisan onertekelesi zavaros lany, ami eleve talan determinalja, hogy ilyen szelsoseges igenyeket egyaltalan megfogalmazhat egy ferfi. Hiszen nagyon sok novel el sem tudna jutni idaig!hogy ilyen igenyei legyenek! Aztan mar kesz is a spiral, az onmagat erosito folyamat. Az egyik igenyli, a amasik pedig ezt az igenyt normalaisnak fogadja el.

      Es a plasztkai sebesz urak zsebe lesz teli.
      Szornyu!

      • Igen, ez már megint az a folyamat, mint a prostitúció, a szülés, hogy a nő szenved, a férfiak meg az amortizálódó teste fölött cserélgetik a pénzüket ide-oda,
        és még mindehhez örülnie is illik a nőnek, meg hálát rebegnie.
        Megette a fene az egészet.

  22. a national geographic (egyik) cikke:
    http://news.nationalgeographic.com/news/2002/02/0220_020219_TVcircumcision.html
    amit én olvastam nyomtatott formában, átfogóbb volt, több országra kiterjedő elemzés.

    szóval, kösz, nagyon jól megvagyok a cicimmel és a puncimmal. és a szőreimmel is.
    kizárólag gyantáztatok. borotvát csak szüléskor használtak a puncimra, amikor nekem nem jutott időm rá. ha nincs időm gyantáztatni, úgy marad, amíg lesz.
    a cicim rendben. kér gyermeket szoptattam, összesen 39 hónapig. már nem a régi szép kerek, de koromhoz képest formás. csak akkor megy össze, amikor lefogyok (de akkor elsőnek). a jobbon van egy furcsa jegy, ami miatt 20 éves korom óta bizonyos rendszerességgel berendelnek az onkológiára. ezért különösen szeretem. még nem volt baj vele.
    a puncim teljesen rendben. van gátmetszésem és -varrásom. gyönyörű munka. 🙂 eszembe nem jutna korrigálni vagy nem szeretni. kipróbáltam a kopasz nunit. a növekedés első szakasza nem túl kellemes. úgyhogy maradok a klasszikus fazonnál.
    csak egy nagyon átlagos, magyar klasszika vagyok. 🙂

    • A gátmetszésről jut eszembe:
      Ez a modern kori “gátvédelem” is inkább valami ilyesmi téves elvárás miatt lehet. Mert ha a csecsemő meg a szülő nő annyira fontos lenne, hagynának olyan helyzetben szülni, ahogy jólesik, és az maga lenne az elégséges gátvédelem. De a végén mindenképpen hanyatt kell feküdni, hogy a szülész (akit esetleg meg is fizettünk ezért) mindent jól lásson, és kéznél legyünk, ugyanakkor jajvigyázzunk, ne legyen repedés, és képesek ezért a születést kizökkenteni a ritmusából.
      Nekem persze nem ment a “gátvédelem”, így a három szülést egy vágással, plusz két repedéssel, így három varrással sikerült megejtenem, és nem is volt nagyon könnyű visszarendeződni odalent, de most, hogy minden okés, ha a férjem azt mondaná, van egy kis pénz punciplasztikára, hát én nem engedném a kérdéses terület közelébe többé, az fix.
      Persze szerencsére nem mondja, mert ilyen szempontból ő tényleg normális. 🙂 És egyre inkább azt gondolom, hogy én is. Hihetetlen, hogy ennyieknek van gondjuk a testükkel, és én annyira örülök, hogy úgy tűnik, így 40 éves koromra nekem valamiféle normális viszonyulásom lett, hogy még a súlyom is csak anyósomat foglalkoztatja. 😀 Úgyhogy a házasságom ezen a téren kap egy pipát 😉 , és remélem, a gyerekek előtt jó példa leszünk.

  23. Visszajelzés: tanmenet, vagy mi | csak az olvassa

  24. Visszajelzés: te is lehetsz bombanő | csak az olvassa

  25. ” De rájöttem: ő élőlény, folyton változik. Sokkal inkább, mint például a fenekem. Van, hogy szégyelli magát, máskor meg diadalmas. Tükörben, fényben, oldalról is.”-olyan szépen fogalmaztad meg,köszönöm,így tekintek ezután reájuk s minden új formájukban szépen megdicsérem őket.

  26. Micsoda bejegyzés és micsoda kommentek! Őszintén örülök, hogy szeretem a testem, egyébként ebben nagy szerepe volt a barátomnak. Mióta vele vagyok, merek szoknyát és rövidnadrágot hordani. A szőrtől se akad ki, és mommy makeoverre se küldene (egyébként ez újdonság volt nekem, szíven is ütött, meg a “bojlertestű” kifejezés is). Szóval szerencsés vagyok. Egyébként pont ő mesélt egy ismerőséről, aki 28 éves koráig nem feküdt le senkivel, mert annyira félt, hogy csúnyának fogják tartani a punciját. Elképesztő.

  27. szia Csakazolvassa, és üdvözletem mindenkinek. tegnap találtam a blogot, mondhatni véletlenül, és nem tudtam abbahagyni az olvasást, minden, de minden sohasem kimondott, ellenben átélt negatív történés itt van, egy helyen, ráadásul pont olyan tálalásban, ahogyan évek óta hajtogatom. magamnak, magamban. nem illik ilyenekről beszélni, szánalmat vált ki maximum, az igazi okok, igazi tanulságok rejtve maradnak. kiszálltam a pokolból, de még most, másfél év múltán is friss.
    úgy gondolom, az egész blognak nyomdában a helye, és legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenném a gimnazisták körében. persze, kevesen vennék komolyan, felnőttként is a végsőkig képesek vagyunk hinni, velünk sosem történnek ilyenek, különbek, okosabbak, mások vagyunk. aztán nem. és sokan nem.

    a külsőségek-szőrös-melles témához: nagyjából semmi bajom magammal, talán annyi, hogy szeretnék fiatal maradni, 33 vagyok, de félek, úgyhogy sikeres volt a társadalom-média szuggesztió. múlt évben megkörnyékezett egy férfi, akire a szürkébb a szürkénél a letalálóbb kifejezés. gondoltam, az értelmes, jóképű, humoros, nyitott (-nak mondott, -nak tűnő) férfiakkal nem volt “szerencsém”, talán majd ő. némi udvarlás, tenyerénhordozás, blabla, majd szex. hát, átlagos, éppen kezdtem szégyenkezni, minek menekültem méltatlan helyzetbe, erre jön tőle a nagy vallomás, mostmárbrutálszerelmes, legyek a felesége, majd ömleni kezdett belőle a szó, mert én pont jó vagyok “ott lent” is, mert az egyik exe büdös volt, a másik szőrös, a harmadik mindkettő, sőt egyiknek sem volt zárt, hanem ilyen nyitott izé és az milyen ronda, volt, hogy hajnalig nem tudott elélvezni, egyik sem tangát hordott meg ilyenek. mindezeket szóvá is tette a hölgyeknek, és volt, aki próbált változtatni, de…
    rögtönzött előadást tartottam a kifogásolt dolgokról, hogy ez bizony biológia, ki szagos, ki nem annyira stb., és így van rendjén, tangát meg én sem nagyon hordok, de csak erősködött, hogy ez mind-mind _igénytelenség_. már órák óta ment a vita (kiderült, igazi hímsoviniszta, de a buta, ösztönös fajta), mikor villanyt kapcsolt, és úgy meztelenül indult a konyha felé. megállítottam (közben öltözködtem), és elmagyaráztam neki, majd ha az etióp-hasát eltünteti, farkat hosszabbíttat, kihúzza magát, nem hülyegyerek frizurát vágat, valamint nem egy szerintem turkálós, ezeréves levisben nyomul, és ha a nemzetisporton kívül egyebet is olvas, na akkor találkozunk legközelebb. és nem értette. hát nem rólam beszélt, minek sértegetem…

    szóval nagyon jó a blog, tartalmat, stílust tekintve egyaránt; szerinted/szerintetek mit lehetne tenni, lehet egyáltalán társadalmi változásban reménykedni? vagy elégedjek meg azzal, hogy így-úgy felépülök, a gyermekemet pedig megpróbálom megóvni a hasonló férfiaktól, ill. női szolidaritásra buzdítom, a többiek meg sétáljanak csapdába?…

    • Szia, nagyon örülök, hogy idetaláltál, maradj is, és jó a sztori! Szegény, pont hogy begyógyítottad a traumáit az illatos punciddal, és akkor… úgy látszik, ilyenek a nők!

      Nem biztatnálak a közeles társadalmi változásban, magán menekülőutak vannak, meg a saját gyerekünk néhány traumatizálási módját el tudjuk talán kerülni, de nem lehet mindig feszülni, mindenkit győzködni. Ehelyett mi itt összejöttünk, jókedvünk van, ha sokan nem is értik, hogy ez mindenekelőtt VICCES blog, kávét meg áfonyapálinkát iszunk, és beszélgetünk. Tényleg nagyon jó hangulat lett!

  28. Kicsit megkésve (csak most olvastam ezt végig), de szőrrel kapcsolatban: összes pasim közül egyetlen igényelte, vagyis inkább csak kérte a csupasz puncit. Ő volt a legbénább az ágyban. Férjem (30-as) kevésbé törődik az egésszel, mint én. Szerinte a csupasz elég bizarr, mert kislányos, és ő felnőtt nőt szeret. Nyilván valamelyest azért karban tartom, bikinivonal, nyáron láb, bajuszka, stb. De szerencsére sosem tapasztaltam túlzott igényt senki részéről, pedig kormbeli pasik voltak a 90-es évek végétől, és valamelyikkel pornót is néztem (Erről jut eszembe, tettem egy elismerő megjegyzést az egyik férfi Minden részletében elég tökéletes testére közben. Ezután az pasinak a szavát sem lehetett venni 2 napig, teljesen megbántódott, és sose kellett többé ilyet néznem:-)).
    Nekem a legdurvább esetem a szőrrel az volt amúgy , hogy vajúdás közben, kórházbaindulás előtt a kádban borotváltam a lábam, mert mit gondol az orvos meg a szülésznők…(az eszembe se jutott, hogy szülés közben a szőrszálaimon kívül még mi mindenemet fogják látni közelről és milyen állapotban) csak az egyiket bírtam leborotválni. A kórházban meg ráhúztak a lábamra valami vászonzsákot, így teljesen jelentőségét vesztette a dolog, ezen még a tolófájások kezdetekor poénkodtunk is férjjel. A másik lábamat másnap borotváltam le a kórházi fürdőben, mert indulás előtt igen, még bedobtam a táskába a borotvát. Emlékszem, hogy közben hangosan röhögtem a kórházi zuhanyzóban sajgó gátsebbel, hashajtó után, vérezve, stbstb…ez volt a legnagyobb bajom. Még most is itt röhögök magamon.
    Egyébként engem bizonyos értelemben a terhesség és az apás szülés szabadított fel. Mikor láttam, hogy a férjem 9 hónapos bálnaként, szülés alatt és után is szeret és talán még jobb nőnek tart, megnyugodtam felőle is, bár félelmeim nem voltak, csak, amit a külvilág belémplántált.

    • Nagyon jót mosolyogtam a szülős-borotválkozós sztorin, mert nekem is van hasonló. Kollégiumban laktam még, amikor lendületesebben lelépve az ágyról, a bokám reccsent egyet. Elterültem, egy ideig moccanni sem bírtam a fájdalomtól, majd az ajtóhoz vonszoltam magam, hogy riadóztassam az arra járókat és a páromat. A párom és a portás néni a hatalmasra duzzadt bokám láttán megállapították, hogy mentőt kell hívni – kocsink nem volt, járni nem tudtam – mert biztosan bokaszalag-szakadásom van (az volt). Erre felélénkültem és elvonszoltam magam a mosdókagylóig, és egy székre felmászva, elkezdtem bevizezni és leborotválni a lábam, mert mit szól az orvos, miközben gipszeli majd. Amennyire abszurd volt a helyzet, olyan ösztönös volt a reakció, hogy neki kell állnom, mert emberek közé fogok menni, és azt szőröd lábbal nem lehet – tegyük hozzá, hogy szőke vagyok, és még akkor is alig látszik a szőröm, ha nincs leborotválva.

  29. Szám íze szerint fogalmaztál. Bár most nincs szőr benne 😀
    Cici: 80A, azaz éppen soha nem találtam magamnak való melltartót. Kicsi volt kerületben vagy nagy kosárban. Aztán a gyerekvárással hirtelen lett 80C. Majd’ szívinfarktust kaptam, amikor szembesültem a szoptatós melltartók árával. Nem is volt nekem olyanom, de nem is hiányzott. Pontosabban volt, kínai, pamut, de viszkettem tőle. Különben is UTÁLOM a melltartót. Télen nálam tabu. Pedig néha átdereng a bimbó, és lehet, hogy mások cikinek tartják, mert az egyik lejjebb van, a másik feljebb (egy hajszálnyival mindig is nagyobb volt az egyik mellem, erre a szoptatás rátett három lapáttal), de engem nem zavar 🙂
    Minapi közös fürdés a kicsit több mint kétéves lánykával (kétéves koráig szopizott): – Anya, szép a cicid! Ő már csak tudja! Az apja ilyenkor helyesel: – Szerintem is! Kell ennél több? Pillanatnyilag ez elég a cici-önbizalmamhoz. 🙂
    Szőr-ügy:
    Gimnazista voltam, amikor egy regény kapcsán az összenőtt szemöldök hiedelembeli jelentéséről beszélt a román tanár. Velem példálózott. Nem volt rosszindulat benne, a román szót akarta megmagyarázni anélkül, hogy magyarul megszólalt volna, de én nyomban elsüllyedtem. Ráadásul a román hiedelemben állítólag az összenőtt szemöldök azt jelenti, hogy az illetőnek valamilyen titka van. Az osztálytársaim nyomban érdeklődni kezdtek a titkom felől, a legkitartóbban (talán viccesen is, de azért idegesített) a padtársam, aki akkortájt még barátnőm is volt. Másnap, amikor szembenéztem a tükörrel, hirtelen felindulásomban kiszedtem az összenövést. És aztán szedtem. Fél évig senki nem vette észre a változást, sem a szüleim, sem a barátnőm, sem az osztálytársaim, sem senki.
    21 éves koromig csak szemöldökszedés középen. Akkor egy pasim (első komolyabb kapcsolatom) igényelte a lábon borotválást. Egy darabig nem adtam be a derekam. Aztán az unokahúgom keresztelőjére, mint ünnepi alkalomra, leborotváltam (össze is kaszaboltam magam). És neki állt feljebb, hogy az ő kedvéért nem borotváltam le, de bezzeg egy háromhónapos gyerek kedvéért megteszem. Nem tartott túl sokáig a kapcsolat…
    Harmincéves korom táján aztán újabb szőrtelenítési kísérlet egy pasi kérésére. Akkor már úgy voltam vele, kipróbálom, lássam, milyen a csupasz szeméremdomb. A gyantáztatás egyszeri nagy kín volt (másodszor is, de az egyúttal legutóbbi alkalom is volt), a borotválás pedig mindennapos kín. A kapcsolat meg viszonylag rövid, és visszakaptam a bundámat.
    A férjemet egyszer kérdeztem, hogy ő hogy van ezzel a kérdéssel (már rég házasok voltunk), ő határozottan a bunda pártján áll (és egyébként még jó néhány korábbi partnerem, legalábbis senki nem tette szóvá), és korábbi partnerei is bundásak voltak. Nekem fura volt Eszter hozzászólása, mert az én nézőpontomból mindenki szőrös, és csak néha akad kivétel 🙂
    Én egyébként simán játszhattam volna Crispina szerepét a Magdolna nővérekben. De részemről a zuhanyzós jelenet tovább tartott volna, mert én büszke vagyok a muffomra, na! (És az utóbbi két évben még a strandon sem zavart, hogy kilóg a szőr. Valószínűleg a házas élet és a férjem az oka, aki magasról tesz az ilyesmire).

    • szerintem már nem sokat kell aludni addig, hogy a szőröslábú feministából szőrőshónaljú és/vagy szőröspinájú feminista legyen

        • Aki olvasta az ominózus “vitát” a szá.na.lmas.hu.-n (na, azért vitának nem nevezném, inkább a szokásos, elképesztően nőgyűlölő megnyilvánulásnak néhány hím tag részéről), az talán emlékszik, hogy már most használják! Mondjuk vicces volt, hogy nem volt ékezet az egyik szánalmas kommentelő billentyűzetén, ezért én szoros pinának értettem, így szó szerint. Amíg fel nem világosítottak, hogy az dicséretnek számítana ebben a közegben, úgyhogy tuti ő betűvel értendő).

  30. Visszajelzés: ez az én testem | csak az olvassa

  31. Ha létezik tárgy, ami kaloda, légszomj ès szenvedés, az a melltartó. A drága is. A passzolós, szép is. Rajtam van és ez elég … Brrrrrrr

    Csak nagyon illedelmes alkalmakra hordom, már a kocsiban, rögvest utána leszedem, pulcsi vagy kabát alól is, mint a “flesdenszben” ( kamaszként az a jelenet…. Aaaaz ott volt! )

    Cici: Túlérzékeny, nem bírtam szoptatni. Meg hát nulla támogatás jött, úgy nehéz, még nehezebb volt.

    Utálom, ha hozzányúlnak tapizzák. Pofon, centimély karmolás jár érte. Egyébként pont arányos és nagyon szép. Egyébként…. És nem tudom mekkora, mert már egy 6-7 éve ugyanaz az egy, “nekemnagylettnekedjó” szép melltartó az egyetlen amit felveszek. Úgy félévente. Vagy ritkábban.

    Egyáltalán hol vesz valaki melltartót?

    • én is utálom.
      szerintem a melltartó markáns szimbóluma a női lét rabság jellegének. szorít, nem kapsz rendesen levegőt, igazgatni kell a pántját, korlátozva vagy, a mellbimbóim nekem folyamatosan viszketnek, ezen jár az agyam az érdemi döntések helyett – kaloda, ami kiváló eszköz a kordában tartásra.

      van egy film, nem jut eszembe a címe. angol. pár éves. arról szól, hogy egy icipici kis faluban a nőegylet egyik renitens tagja azt találja ki, hogy meztelen fotós naptárat csináltat a nő egylet tagjainak fotóival.
      50-60 éves nők. a képeket egy helyi művész készíti el. minden nő előtt valamilyen tárgy van (váza, konyhai gép stb. nyilván mind női tevékenység)
      volt benne egy jelenet, hogy kiszámolták, hogy hány perc kell ahhoz, hogy a melltartó által okozott lenyomat a bőrön ne látszódjon. ezt kikísérleztezték és a fotózás napján riadóláncban egymást felhívták, hogy “most!!!” kell levenni a melltartót. és minden nőt mutatja a kamera, ahogy leveszi és fellélegez és közben ott van a szemükben, hogy most ők “rendetlenek”.

      • ez de jó, melyik film ez? egyébként én szeretem a melltartót, nem feltétlenül rabság az, ha jó a méret. én nem veszem észre hogy rajtam van, mármint persze azért, mert mindig van, kivéve ha olyan ruhát hordok, ami eléggé tartja magától is, pl nyakbakötős. azért ha elég nagy, mint ahogy nekem az, akkor marha kellemetlenül tud ugrálni melltartó nélkül, minden lépésnél idegesítő, sőt fájdalmas. és még dörzsöl is a ruha, ami egyáltalán nem jó érzés mondjuk fél perc után. mondjuk a legszebb melltartóimat épp kifogytam, el is szomorít. mióta nekiálltam bokszolni (másfél éve) azt figyeltem meg, hogy 75D helyett 85C-t kell vennem, de azt ugyanúgy nem kapni. valamiért a melltartógyártók azt képzelik, kivéve a h&m-et, áldassék a nevük, hogy aki C vagy nagyobb kosárral járkál, az szükségszerűen benga állat is, tehát a 75-ös méret csak A vagy B kosárral párosul, míg mondjuk széleshátú, kismellű barátnőim szintén álmukban se kapnak olyat, hogy 85A, mert ha kicsi a melled, akkor biztos sovány is vagy. egyszer kerestem az intimissimiben 75D-set, és a piszkafa eladónő lesajnálóan rámnézett, hogy itt nem tartunk extrém méretet (értsd: csak A-t vagy B-t), és hogy…figyelem, dobpergés…menjek az ulla popkenbe. hát bazmeg, ez aztán szofisztikált.

        • Ez nagyon is valós probléma, és nem csak melltartóknál, hanem bármilyen felsőnél. L-es méretet vagyok kénytelen venni, hogy beleférjen a mellem, de alul meg lobog. A fürdőruhákról ne is beszéljünk…
          Egyébként most kaptam rá, hogy ne hordjak melltartót, és jó érzés! Viszont rá kellett döbbennem, hogy nem azért hordom, hogy tartson, hanem hogy ne látszódjon a mellbimbóm, és ne bámuljanak az utcán :/
          Az eredeti kérdésre visszatérve: a c&a-ban is lehet találni normális méretű melltartót, ami ki is néz valahogy.

          • Még a végén kiderül, hogy kismellű nők a világ legnagyobb mázlistái.
            Nekem az nadrágokkal-szoknyákkal szokott meggyűlni a bajom, mert amelyik csípőben jó az derékban szorít. Ezért egy ideje úgy döntöttem, hogy a kismamanadrágokat kifejezetten az én testalkatomra szabták 😀

          • Csatlakozom a nagymellű nők sanyarú sorsát föstő poszthoz.
            Szoktam viccesen mondani, de tényleg nem egyszerű az élet.
            Én külföldön tudok jót venni, és ha látok valahol olyat, ami nem fekete és nem fehér, azt megveszem, mert ilyen ritkán akad (E kosár).
            Bár az utóbbi években kicsit javult a helyzet, mióta a technika felzárkózott a természethez, és futószalagon ontja a nagymellű nőket.

        • En a kis mell-szeles hat. Nyilvan azert is erzem kalodanak, mert a melleimet fizikailag nem szukseges semmilyen kulso eszkozzel “tartani”.ahhoz, hogy logjon kicsi, egyebkent meg viszonylag izmos a tamasztek, tehat meg lotyogni sem tud. Innen nezve kaloda a melltarto, mert azert kell hordanom, hogy a sztenderd noi felsotesthez kozelitsek, es ebben a melltarto segit.
          Es az is elofordult mar, hogy nem vettem melltartot es keresztben a mellem kozott futott a taskam pantja es beszolt egy ismetos barat, hogy ez azert igy nem tul elonyos. Tenyleg nem, de kenyelmes es szabadabbnak erzem magam, ha nincs rajtam.

  32. Sziasztok!

    Először is elnézést, hogy belekontárkodok itt a fórumba, bevallom derekasan, hogy férfi vagyok…:-)
    És ide ahogy elnézem csak nők írtak, így gondoltam szólok…nem akarok lázadást 🙂

    Szeretnék egy férfi véleményt is megosztani veletek, mondhatjuk egész pontosan az enyémet. 🙂
    Aztán ha férfi nem szólhat a fórumhoz, akkor majd kitörlitek vhogy…:-)

    De szeretném megosztani a dilemmámat a szőrösségel kapcsolatban, kíváncsi vagyok a véleményetekre is, mert láttam, hogy itt kérem egész értelmes emberek szólnak hozzá /igen, manapság ez nagyon RITKA/ és talán nektek is tanulságos lehet, abból a bizonyos “másik” nézőpontból…

    Akkor…hmm…in medias res, az a legegyszerűbb…:)
    27 éves vagyok, nem kertelek, hogy azért lehessen hova tenni…Sajnos nekem is volt szerencsém “csodás” tapasztalatokat szerezni a témában…csak a másik oldalról.
    Őszintén szólva, nekem az az igazán izgató, ha egy nő szőrös ott alul.
    Egyszerűen a teltség érzését kelti, hogy van lennt ott vmi, vmi jó dolog, vmi kincs…:)
    Nőies, erőteljességet sugároz, szexi…izgató. És elképesztően jó érzés benne “turkodni” az ujjammal, pont mint amikor a nő hajában ezt tehetem. És mi fantasztikus érzés – lenne – ez odalennt is…

    De hát sajnos ott tartunk, hogy ezt megélni manapság már szinte lehetetlen…és nem is lehet mit tenni ellene.
    Hadd ne mondjam hány hölgyel találkoztam már intimebb kapcsolatban és 99%-uk teljesen csupasz volt. És ami a slussz poén, hogy ugyanannyi /igen, 99%/, a legszelídebbtől a leghatározottabb és egyéb trükkös módszerek ellenére se volt mégcsak hajlandó sem, hogy megnövessze!!!
    És persze kaptam azt, hogy az milyen igénytelen és hogy én milyen perverz undorító alak vagyok…
    És az x-edik után már tényleg el jut az ember oda, hogy már szégyelli ezt megkérdezni, ezt a vágyát elmondani…merthát ez ciki…
    És mielőtt vki kérdezné nem a 18éves korosztályról beszélek…hanem 30-35…

    Azt még megértem, hogy most ez a divat, ezt kell szeretni…de hogy ezt annyira belesúlykolták az emberekbe, hogy a másik örömszerzése céljából sem lenne hajlandó ezen változtatni…ez sztem már nem túl szerencsés.

    És nyilván én kényszeríteni nem akarok – és hogy is tudnék – bárkit is, elfogadom döntését, de…a természetesség már-már teljesíthetetlen kérés??

    Pedig ennek az igénytelenséghez aztán semmi köze…a higiéniához meg pláne…

    És persze itt sem kell végletekben gondolkozni…én is szeretem, ha egy nőnek szép sima a lába, az tényleg jó érzés tud lenni. De ha tél van, otthon vagyunk és úgyis csak én látom, akkor ha pár napig borostás/szőrös…hát akkor mi van?! Jobb a kontraszt utána…:-D Na meg persze misszionáriusban jól megtudja vakarni a hátam…:-):-)

    Szóval csak hadd annyit mondjak, férfiként hiába kerestem olyan nőt, aki szőrös lenne odalennt, nem találtam, de nemhogy olyat, hanem olyat se, aki még hajlandó lenne megnöveszteni is.
    És férfiként is pont azzal küzdök én is, hogy már egyenes ciki ha ilyet kérdezek is, és egy brutál perverznek vagyok elkönyvelve…
    Akkor kompromisszum?! Hagyjam az egészet a fenébe? De ha az tetszik….

    Nade nem ragozom tovább, ha férfiak ide nem írhatnak, akkor bocsánat, ha viszont nem gond, akkor akár majd folytathatjuk is…:)

    Szép napot Hölgyek!

    • Örülünk a férfi kommentelőknek (is). Nagyon érdekes és elszomorító számomra amit írtál. Nem is tudtam, hogy ennyire elfogadhatatlanná vált már a nők számára is a természetes külső 😦 Mondjuk megértem, hogy aki hosszú évek óta megszokta a teljes borotváltságot és sima bőrt, az idegenkedik a szőrtől és ápolatlannak érzi magát. Jobban belegondolva, ha mondjuk a férjem azt kérné, hogy ne borotváljam le a lábam vagy a hónaljam, én is rosszul érezném magam, főleg így nyáron, hogy ezt mindenki látja. De nincs is ezen mit csodálkozni, olyan erővel nyomatja minden média az agyunkba, hogy a szőrzet nőn undorító, hogy az elképesztő. Például, gondolj csak bele, egy férfiak szánt borotva reklámban, mutatják, ahogyan a borostás arcon siklik a penge és hogyan válik a bőr simává. Ugyanezt egy női lábon már nem lehetne bemutatni, mert ezrével kapnák a készítők a felháborodott leveleket, sőt feljelentéseket, miszerint “fúj szőrős láb vacsora időben? Ez annyira gusztustalan, hogy kiokádtam a kaját!” Akármennyire röhejes de tök sima, bársonyos lábon kell bemutatni a borotva hatékonyságát, annyira elfogadhatatlanná tették a legkisebb szőrt is nőn. Tehát ilyen szempontból érthető a barátnők reakciója számomra.
      Na, de, hogy téged ezért perverznek nevezzenek az egész elképesztő!

    • Kedves Gunnar, őszintén átérzem a fájdalmadat, igazi öröm számomra ez a vélemény, amit te képviselsz. Ez a szőr-téma kimeríthetetlen! 🙂 Ezt azért nem gondoltam volna, hogy az ilyen korú nők ennyire rettegnek a szégyentől, hogy természetesek legyenek. És milyen gyorsan sikerült őket betörni, tÍz éve ez a kérdés fel sem merült, emlékeim szerint 🙂 Sajnos megértéssel kell irántuk viseltetni, mert iszonyatosan nagy a nyomás, méghozzá nem csak a médiából, ahogy fentebb írták, de már az intim parterek jó része is elvárja a simaságot, ez számomra is hihetetlennek tűnik, de igaz. Egyéb használható jótanács híján őszintén kívánom, hogy találd meg azt, akivel ebben is passzoltok! Ne add fel 🙂 (Én ismerek több olyan nőt is, aki még tartja magát és nem borotválkozik, szóval van remény.)

      • Én meg vagyok döbbenve.
        A “fazon” nem azt jelenti, hogy a bikiniből kilógó szőrszálakat eltüntetik? De azért a szeméremszőrzet marad, nem? Kotorászok emlékeimben, szerintem a konditermi öltözőben közel sem volt csupasz az összes nő.

        • Én nemrég a Balatonon keltettem feltűnést a női zuhanyzóban. Kb négy maximum harmincéves nő zuhanyzott fürdőruhában, én meg anélkül mostam magamról a balcsivizet. Eleinte nem értettem, furcsán, mintha oda sem néznének rám, úgy néztek rám, és elnémultak. Mivel nincs semmi testi defektem, gondolom, a természetes szőrzet lehetett a megdöbbenés oka. Legalábbis ott, akkor, a helyzetben az ötlött fel bennem. Később jött másvalaki is, aki nem fürdőruhában zuhanyzott, és ő gondosan csupaszítva volt. Egy pillanatra olyan érzés volt, mintha ufó lennék, de aztán inkább derültem a dolgon, és nem takargattam magam természetellenesen törölközés közben. 🙂

          • Nekem soha nem volt még ilyen élményem. Igaz, én nem vagyok sűrűsötétszőrös. Ha fórumokba (nlc) belenézel, nagyon megy, hogy “ez alap”, “nem élünk az őskorban”. Miközben rohanó világunkban kinek van erre ideje, hogy tényleg rendben legyen mindig? Miféle fetisizmus ez?

            • Egy hónapja, egy tengerparti nudistastrandonm voltunk az egyedüliek, akik gondosan rendbentartott, de nem csupasz intimtajekkal. A felnott korosztaly 16-70 kohott kepviseltette magat. Kifejezetten zavarbaejto helyzet volt.

              • Mi az, hogy rendben tartott? Hogy valamit csinálsz vele? Miért nem jó egy fiatal testen, ahogy az Isten megteremtette??? Durcás leszek, dzsungelt növesztek, áthatolhatatlant. 😀

                És az mennyire romantikus, hogy randi közben az ember felhozza a témát, hogy izé, te hogy szereted? nem akarom, drágám, hogy meglepetés érjen.

            • A rendben tartott itt csak annyit jelentett, hogy nem göndörörödik ki a bugyiból, ami csak sima strandon, és nyáron szempont. Szerintem a szeméremszőrzet, nevével ellentétben nagyon is csábító.

            • “Szerintem a szeméremszőrzet, nevével ellentétben nagyon is csábító.” Hűde egyetértek, sőt, egy szőrtelen férfi nemiszerv engem kifejezetten taszít, a meztelencsiga jut róla eszembe :-/ Elnézést az esetleges érintettektől.

            • Szerintem mindkét nemnél nagyon szexi, ha van.Az én szememnek valahogy úgy vannak egyensúlyban a test arányai. De mindig a paftnereire bíztam a döntést, az ő testük. Kár, hogy ez ritkan volt kölcsönös.

        • A fazon, én úgy tudom, minimum bikinivonal-igazítást, még inkább szőrcsíkot vagy háromszöget, esetleg rövidített, trimmelt szőrt jelent.

          Én meg hogy sóvárogtam a hajamhoz hasonlóan dús, tömör, göndör szőrzetre mindig! Soha semmi megjegyzés, konfliktus nem ért a szőr miatt, biztos sivár a múltam, azért, egyszer valaki örült, amikor mégis,hogy nahát, de nekem nem tetszik úgy a látvány, mert van egy hegem, meg egyszer kölcsönösen leszedtünk mindent egymásról a házasság kötelékében.

        • Ma már a teljes csupaszság megy. A fazonnál is max. a szeméremdombon lehet egy elvékonyított kis rövidre vágott semmi, de alap, hogy a lábak között teljesen csupasz legyen. Pár éve férjem egyik haverja szörnyülködött, hogy összejött egy okos, szép, neki tetsző nővel, de teljes csődöt mondott mikor meglátta, hogy “ott lenn szőrös volt”, mert az “olllyan boooorzasztóóó”. Mennyire lehetett ez megalázó? Én nem csodálkozom ezek után, hogy a nők, ilyen a tekintetek után, soha többé nem vállalják be a szőrt.

          • Szőrnyű! Ez a téma a maga abszurditásában engem teljesen lenyűgöz. MIvel optimista és egyben gyakorlatias teremtés vagyok, ezt úgy fogom fel, hogy az a pasi, akinek ez a véleménye úgyis pocsék szerető, úgyhogy még jó is ez a szőr-kérdés, mint egy lakmuszteszt és megúsztam egy pocsék numerát. Sajnos ehhez idejekorán valahogy szóba kell hozni a dolgot, de bőven megéri a fáradozást.

            • Comingout.
              Éva-korú nő vagyok.
              Én először 2000-ben borotváltam le a hónaljamat.
              A lábamat pedig 2010-ben.
              A dolog természete, ha az ember egyszer elkezdi, utána már furcsán érzi magát, ha visszanő. Így most már havonta járok kozmetikushoz, csupa olyan etap van, amiket tíz éve nem csináltam volna.
              Korábban semmi megjegyzést nem kaptam, hordtam miniszoknyát, nem feltűnő pihék voltak a lábamon.
              A karomon most is látom a szőke pihéket, de eszembe nem jutna leszedni. Ez így természetes, nem?
              Az pedig, hogy a partnerem bárhol szőrtelenítse magát, fel nem merült soha bennem.
              Egyébként nem kolostorban éltem, normális fiatal lány voltam, most meg férjem van. Elmeséltem neki Gunnar megjegyzését, elcsodálkozott.

              Engem a szüleim úgy neveltek, hogy ez a nagy szépészeti őrület inkább bizarr, semmi ilyet nem plántáltak belém.

            • “Korábban semmi megjegyzést nem kaptam, hordtam miniszoknyát, nem feltűnő pihék voltak a lábamon.”
              Talán pont mert a pihék nem látszanak. Próbáltad volna hosszú fekete szőrszálakkal 🙂

            • A szőr téma kimeríthetetlen. Nekem rengeteg frusztrációm alapja, következménye, hogy lényegében férfias a szőrzetem. Szóval nem volt es soha nincs arra lehetosegem, hogy nem szőrtelenítek es pihekkel megúszom, ilyesmi. Szóval azért nagyon nem egyforma az alap ez ügyben ahonnan indulunk.
              És mivel erős gátlásaim, önutálatom alakult ki emiatt a testi adottság miatt talan ennek egyenes következménye, hogy én tényleg nem találom vonzónak a szőrösséget sem férfiban, sem nőben.

    • Kedves Gunnar, légyszi, a hölgy szót kerüld itt, nem a Vénuszről jöttünk, te se a Marsról. Itt emberek beszélgetnek, nagyrészt nők, és ennyi.
      “ezt annyira belesúlykolták az emberekbe, hogy a másik örömszerzése céljából sem lenne hajlandó ezen változtatni”
      Igen, ezt jól látod. Sajnos egy nő külseje közügy – ha nem felel meg az ilyen-olyan ideálnak, akkor “fúj, undorítóóó!”
      Remélem, találsz olyan partnert, aki számára a szeméremszőrzet nem jelent problémát, de ne feledd: ha egy ember valamit nem szeretne, azt el kell fogadni. Így azt is, ha a szeméremszőrzet megnövesztése számára kellemetlen, vagy csak szimplán nem tetszene neki.

    • Csatlakozom (nem a hölgyekhez). Még a fazonírozás is idegesít, azt még elviselem. Volt egy barátnőm (nem szeretem ezt a szót, barátnőm = nőnemű barátom sok van, na mindegy), aki fazonírozott, még mielőtt ezzel szembesültem volna, valamiért mondtam, hogy én bizony nem szeretem a borotvált puncit. Kikérte magának, hogy én ne határozzam meg neki (nem is tettem!), ő bizony borotválja, nem teljesen ugyan. Szóval ez az Ő igénye volt. Nekem meg a borotválatlan hónalj is tetszik. Jelzem, az az érdekes, hogy ez a fazonírozás volt életemben az egyetlen élmény nem bozót (bocs, éppen nem leszólásból mondom) nőkkel. Tudom, kicsi a merítés 😉

    • “Hadd ne mondjam hány hölgyel találkoztam már intimebb kapcsolatban és 99%-uk teljesen csupasz volt.”
      Férjem erre azt mondta, hogy eszerint legalább száz nővel volt kapcsolata.

      • Egy hajszálnyit pontosítanék. Elég mondjuk csak 80 nő is, mert ha abból hetvenkilencet veszünk, az egészen pontosan 98,75%-uk, amit már joggal lehet 99%-ra kerekíteni.
        Egyébként nekem még mindig az az érzésem, hogy ez az egész hozzászólás csak beugratás, nem komolyan írta, aki írta.

  33. Hát ezért nem kommentel senki a film alá a mai posztban? Én megnéztem, pedig nagyon hosszú, és tanulságos. A bikinivonal szőrtelenítést egyszer kipróbáltam (akciós volt a kozmetikusnál, ahol épp voltam) de soha többet! vissza is kaptam a pénzt, mikro másnap meglátott. Olyan rusnya kiütések a lábközött, na még az hiányozna! Két hétig nem mertem a strandra menni. Amúgy szőke vagyok, örültem, hogy nem okozott maradandó károsodást a dolog. De hogy lehet megszokni, könyörgöm? Van, akit ez nem irritál? nem lesz tőle rücskös, utána meg nem viszket őrületesen? azt hiszem, akkor ufó vagyok. Bocsi, de nekem a melltartóban is látszik a mellbimbóm, akkor kit csináljak? hol lehet olyat kapni, amiben nem? Tényleg érdekel.

    • Később (nem az első alkalommal) sokkal kevésbé irritál és nem lesz rücskös és nem (vagy alig-alig) viszket. Amúgy meg kissé függ az alkalmazott módszertől is, meg a higiéniától is (nem Téged kritizállak bújtatva, hanem a kozmetikust). Sokat segít, ha arcszesszel kened be közvetlenül utána, akkor is, ha nem borotválva lett, hanem bármi más technikát használtál.
      Melltartó: a sima, egy anyagnyi vastagságúban nekem is látszik (persze nem annyira, mint anélkül), de engem (és a környezetem 🙂 ) nem zavar. A csipkés merevebb, abban sokkal kevésbé, és van egy-két vastag, szivacsos vagy betétes, abban meg egyáltalán nem.

    • 1. Sajnos van az a szőrmennyiség, ahol nem valós a választás, hogy meghagyom-e vagy sem, és vállalom az ezzel járó szenvedéseket. Egyébként a bőr egy idő után hozzászokik.
      2. a megoldás a szivacsos melltartó, ha tényleg zavar

    • Azt még kihagytam, hogy nekem pár év nem állandó (inkább csak nyáron, akkor se feltétlen mindig) “bikinivonalas” szedegetés után a szedegetett területen már kevésbé nő, emiatt is kevésbé terhelődik a bőröm most, mint az első alkalommal.

      • Tán nem meglepő engem ismerve, de az enyém meg terjed, mint a Góbi sivatag 😀 Nagyon ragaszkodóak az én szőreim, elvileg ennek örülnöm kéne, nem?

  34. Sziasztok!

    Huu…először is bocsi a késői válaszért! Nekem úgy rémlett, hogy amikor írtam, akkor már több hónapja senki nem írt ebbe a fórumba, így gondoltam, h bőven ráérek majd ránézni vmikor…de most látom, hogy RENGETEG válasz érkezett!:-)
    Nem gondoltam volna…
    Meg most nem is tudom már úgy visszanézni, mert a fölöttem lévő hozzászólás későbbi dátumú, mint az enyém…kicsit furcsa volt ez a fórum típus így…

    Rengeteg jó hozzászólás jött a témában, nem is tudom hol kezdjem a reagálásokat…sokról le is maradtam, mert egyszerűen nem tudom mindet megválaszolni!:-)

    Szóval először kezdem a kifejezetten hozzám/nevemmel kapcsolatos megjegyzésekkel.
    Zöldfűszáltól elnézést kérek, felénk még a “hölgy” kifejezés kifejezetten udvariasnak és megtisztelőnek számított, bár öreg még nem vagyok, bár igencsak vidéki, de ezzel megsérteni senkit nem akartam. Csak azt láttam, hogy eddig csak nők szóltak a témához, ezért bátorkodtam tisztelettel ilyen megszólítást alkalmazni. Azonban ebből is látszik, hogy egyes szavak mást és mást jelentenek embereknek.
    Többek között ez a legnagyobb baja az ilyen chat-elős, íkálós dolgoknak…az Ahogyan mondják az már nem jön át, és ebből aztán elég sok lesz a félreértés…elnézést érte.

    “ha egy ember valamit nem szeretne, azt el kell fogadni”

    Teljesen egyetértek. De sztem ezt írtam is a hozzászólásomban…csak azt jegyeztem meg, hogy hajlandóság (!) sincs egy ici-pici nyitottságra sem, ami – lehet h csak szerintem – de megdöbbentő.
    Persze ha nézzük, hogy milyen hatásokat kapnak a nők és a fiatal lányok, akkor tulajdonképpen nincs is miről beszélni. Már totális elfogadták sajátjuknak (!) azt a gondolkodásmódot amit a világ beléjüknevelt.


    “Hadd ne mondjam hány hölgyel találkoztam már intimebb kapcsolatban és 99%-uk teljesen csupasz volt.”
    Férjem erre azt mondta, hogy eszerint legalább száz nővel volt kapcsolata.

    😀 😀 Ez honnan is jött?! Szerintem azért ez nem következik egyeneses ebből…:-D

    “Egy hajszálnyit pontosítanék. Elég mondjuk csak 80 nő is, mert ha abból hetvenkilencet veszünk, az egészen pontosan 98,75%-uk, amit már joggal lehet 99%-ra kerekíteni.
    Egyébként nekem még mindig az az érzésem, hogy ez az egész hozzászólás csak beugratás, nem komolyan írta, aki írta.”

    😀 😀 😀 Egyre viccesebb…:-D Bármily’ furcsának is tűnjék, amikor a 99%-ot írtam, nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan fogjátok venni…:-D
    Akkor mostmár kerek perec megmondom – bár nem akartam -, de kb 60 nővel volt dolgom, a nagyon pontos szám tévedés is lehet, úgyh plussz mínusz valamennyi. Tudom, ez egyébként nem sok…de ebből tulajdonképpen 3 nőnek volt szőrös ott, valójában inkább csak 1nek volt igazán, a másik kettő borotválta, csak “úgy maradt” 1 v 2 hétig…tehát az ilyen kezdődmény szint volt csak…:-)
    A többiek teljesen csupaszok…
    Na most aki akar számolni kérem, az kiszámolhatja h egész pontosan hány százalék is…:-D.-D
    Áhhhhhh….:-D:-D

    A hozzászólás nem beugratás /:-D/, aki írta, azaz én /:-)/, egész komolyan gondolta…:-)
    Különben a francnak se vesződtem volna, hogy ennyit gépeljek, ha ténylegese nem érdekelne a véleményetek…Sztem azért egy-két embernek csak át kellett jönnie, hogy emögött valós érzelmek vannak…de hát ki tudja, mint írtam az írott szöveg becsapós…
    Mellesleg meg még azért mertem ide írni, mert ezt a témát senkivel sem tudtam még megbeszélni, mert ez mindenhol ciki, stb…elegem van már az ítélő és lenéző arcokból…gondoltam itt szabadabban megoszthatom ezt a dolgot…

    Másrészt érdekes amit még írtatok…most akkor borotválástól tényleg erősödik és sűrűsödik a szőr vagy inkább ritkul?! Két különböző véléményt is olvashattam…

    • “kb 60 nővel volt dolgom, a nagyon pontos szám tévedés is lehet, úgyh plussz mínusz valamennyi. Tudom, ez egyébként nem sok” hahahaha, nem kell ám mindent elhinni, amivel férfitársaid hencegnek! 😀

        • Vagy egyszerűen csak szirupos modorosság, olyan mint az Úriember. Engem attól is kiráz a hideg, gyakorlatilag bármilyen kontextusban hangzik el. (Egy kivétel: Gézám, te egy úriember vagy! Szoktam ilyet mondani, megdicsérem Gézát, amikor úriember és komolyan is gondolom. Néha gentleman-t is mondok.)

  35. Visszajelzés: sámson de lila! | csak az olvassa — én szóltam

  36. Visszajelzés: most akkor én mit tolok | csak az olvassa — én szóltam

  37. Visszajelzés: alfahímek | csak az olvassa — én szóltam

  38. Visszajelzés: testőrületek | csak az olvassa — én szóltam

  39. Visszajelzés: miért hordasz melltartót? | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s