és ha te volnál a feleség?

A feleséglobbi visszavág: a beszáradt, savanyú, jussát féltő, szerelemellenes nők. Haláli! Milyen idegesek lesznek, ha valaki kimondja az igazat a kicsinyességükről, a játszmáikról. Ha nem bújhatnak be a készen kapott erkölcspanelek mögé.

Nagyon manipulatívan ír és aki nem kritikusan olvassa, annak árt. Lett volna ő a feleség szerepében, egész máshogy írna. Úgy állítja be, hogy a szerető mindig az értékesebb nő, akire végre rátalált a férfi,

úgy van! sótlan vagy, rossz fej, manipulatív, aki biztosnak hitted a csávót, mert egyszer már kiügyeskedtél egy holtomiglant, biztosnak hitted, hogy megvan az igavonó barom, és most pofára estél, semmi nem motivál téged se a személyiséged fejlesztésére, se arra, hogy jól akarj kinézni, felszabadult legyél. nem dolgom veled empatizálni, nem is álltam sose a te oldaladon.

csak hát az unalmas, a férjeikhez tulajdonképpen csak érdekből, tulajdonosi pozícióból ragaszkodó nők nem akarják engedni a csodálatos szerelmet kiteljesedni.

nagyon pontosan írod. egy kanál vízben meg tudnád fojtani azt, aki élvezi a szexet, aki nem vetélkedik, csak van.abszolút nem tartod vonzónak a férjed, le is nézed, nem érdekel se a teste, se a lelke, de amit ki tudsz facsarni belőle, az kell azért. így rendezted be az életed.

Úgy állítja be, hogy tőle egy férfi csak a konvencióknak engedve megy vissza a feleségéhez, az fel sem merülhet, hogy ő maradt alul a megmérettetésben.

fel se. visszasunnyogás van, letagadás, elfojtás, zavaros érzelmek. a szenvedélytelen, üres, szánalmas összetákolt életbe, pótcselekvésekbe somfordálnak vissza, mert kénytelenek: érzelmi zsarolás van. se ihlet, se ötlet, se gondolat, se őszinteség, se szenvedély, semmi. bűntudatkeltés, morális mutatóujj, állandó éreztetése annak: bűnös vagy, tartozol nekem. kicsinyes baszakodások hétköznapi apróságokon. agyhalott, szép előkerteket gondozó, kifele élő nők.

Tini korban még elmegy, hogy valaki ezzel dicsekszik, hogy ők a szerelmével végigcsókolózták a várost, kiöltözve, szép ruhában és mindenki őket nézte az utcán.

mert te utoljára mikor voltál mámoros?

Az újdonság erejét persze sehol sem említi, ami a szerető malmára hajtja a vizet.

szegénykém. hát, ezed sincs, se malom, se molnár, se víz, se liszt, még gluténmentes se, semmi se. sose néztél te senkire spontán vággyal nyárestén, neked TERVEID meg CÉLJAID voltak. mikor te új voltál, és csatakosra szexelhetted volna magad, már a kedvezményes lakáskölcsönön járt az agyad.

Hányan mennek vissza a kezdeti fellángolás után, amikor rájönnek, hogy a hétköznapok az új partnerrel sem jobbak mint a régivel? De persze szerinte a házasság mindig posvány, kivéve ha vele jön össze valaki.

visszazsarolják őket, náluk van a fegyver és a társadalmi támogatás. velem nem volt hétköznap, én nem olyan vagyok. és velem nem volt posvány a házasság sem, mivel én nem játszmázom, és szenvedélyes, izgalmas, szabad ember vagyok, aki nem süppedt pótcselekvésekbe, ennek jogán írhatok ilyeneket. nem csak a derűs, fényes időszakokban voltam vele teljes lényemmel. lehetett nehéz vagy kihívás velem, de posvány, az nem volt.

E sorok névtelen írója magát okosabbnak hiszi másoknál (mert ő kritikusan olvas, bezzeg mások megvezethetőek), miközben ő az, aki nem képes az életére és a magyar társadalmi helyzetre kritikusan nézni. Mások sorsát nem ismeri, de rajtam persze át kell látni.

Érvelni kellene, de az nem megy. És persze azért olvas, hűségesen, kívülről tudja a blogot. Megtisztelsz!

Én nem írtam a házasságról általában. Én a szerepalapú, kifele remek, képmutató, sövénynyíró jellegű házasságról írtam, amelyben vergődnek az emberek, például itt, itt és itt. Ezt tipikusnak gondolom, bármennyire fájdalmas is sokaknak a szembesülés. Emellett igen sokat írtam a jó házasságról, itt és itt. Jártam ott. Volt nehéz. De őszinték voltunk. Nem kívülről beszélek.

Az pedig egyáltalán nem véletlen, hanem pont a lényege az érvelésnek, hogy én nem lettem ilyen szürkebuta feleség. Voltam a feleség szerepében, de nem így léteztem benne. Mindannyian választjuk az értékrendünket és a sorsunkat is.

Az sem véletlen, hogy nem függtem anyagilag, anyaságra hivatkozva az embereimtől, nem megélhetési, életeltöltési céllal lettem anya. Nem lettem unalmas, birtokló, némasággal játszmázó, férjet infarktusba toló, elváró, építkezést kierőszakoló feleség, nem használtam parádézásra a férjet, nem volt egy kósza gondolatom sem másfelé, teljes szívvel voltam feleség. Nem én hagytam eltelni úgy éveket, hogy egyszer sem csókolózunk, nem engem “csaltak meg”, és nem engem akartak otthagyni. Nem is választottam olyan párt, akivel ez lett volna a sorsom, és akivel szerepekben léteztünk volna.

Volt helyette bántalmazóm, aki nagyon is akarta, hogy maradjak: rád íratom a lakást és a többi. Kiszálltam.

Én már a ti szavaitokat sem értem. Nem szokásom senkivel összejönni. Vagy heves szerelem történik, vagy nincs semmi. Nem illegetem magam, nem keresek társat. Szexpiac sem létezik, csak emberi, erős, megélt, egyedi történetek vannak. Nem birtoklok, nem nyomozok, és nem vagyok váll, amelyen feleségről lehet sírni. A szerelem szuverén, egyedi, felcserélhetetlenek benne a szereplők. A miénk 2014-ben azért volt annyira kivételes, mert teljesen ketten tudtunk benne lenni, nem volt senki más az eksztázisban jelen.

És én azt akartam, azt mondtam, hogy addig tartson, ameddig tart.

…iszonyodom azoktól a mondatoktól, amelyeket a férfiak a házasságukról mondanak, pedig ezek a mondatok nem egyfélék, de én mindtől iszonyodom. És semmit nem akarok tőled, ami nem árad belőled felém, és ezt az egészet addig akarom, amíg árad. Semmilyen nyűglődést nem akarok, csak élvezni, nem akarok súlyos se lenni, én szét akarok esni a lazaságtól, nagyvonalúnak lenni, játszani. (Ez közelség vagy cicus?) És nem akarom, hogy ez az intenzitás, amelyet a mai e-mailedben belőttél, szétszedje a te életedet (avagy illékonynak bizonyuljon), se azt, hogy az enyémet szedje szét, hogy mindig csak sóvárogjak, és ne legyen más örömöm. Én nem vagyok fegyelmezett. Ezért, ehelyett tartok ellen, és ezért nem írok eksztatikus sorokat neked. Soha nem tartottam ellen. Furcsa érzés.

Az jogosít fel erre a beszédmódra, azért írhatok ilyen blogot, ilyen témákról, mert szuverén vagyok, meg merem kérdőjelezni a hiedelmeket. Tudom: a lapokat nem osztja senki, magunk választjuk helyzeteinket, szerepeinket. Van döntés, van kiszállás. És valóban végigcsókolóztuk a várost, és ez pont azért fura, mert bőven nem voltunk már tinik, ésmert olyan sok éve nem éltünk meg ilyet. Valószínűleg a régimódi neveltetésem meg a romantikus olvasmányképzeteim miatt nekem sose volt nem-szerelmem. Sosem volt pasim. A sorozatpasizók, előnylatolgatók, részeg estéken összefekvők meg a látszatházasságban vergődők ezt nem értik. Ne rám haragudj.

Nekünk soha nem voltak közös hétköznapjaink. Nem is nagyon forszíroztam ezt. Nem én voltam a fontos: neki erősebben volt baja az ottani életével, mint amennyire velem elköteleződött. Megpróbált borítani, eljönni, de ő, sajnos, papucs. Akinek a legfontosabb, hogy csak le ne bukjon. Az önmagának hazudozó fajta, aki még évekkel később is jeleket ad, közös edzésről fantáziál, sunyiban ketogénezik, aztán átkozódik és bosszúinfókat terjeszt a legádázabb irigy libáknak a hátam mögött. Nemes.

Ha én mindenkinek tekintettel lennék az egyéni érzékenykedésére, akkor nem írhatnék fontos, értékeket deklaráló szövegeket. Nem én fogok változtatni, bármilyen “sértő” is a poszt. A gondolatoktól, az igazságtól nem kell félni. Ha mégis rossz neked itt, egyszerűbb, ha te keresel megfelelő olvasnivalót.

Mindent el lehet torzítani és nickeken, névtelenül taglalni, nekem öröm, hogy ennyire hű és szoros olvasók vannak, akik pályám egészét ismerik, csak az a kár, hogy fel nem fogjátok a posztokat, mert akkor önkritikusnak kéne lenni. A düh és az értetlenség uralja el a tudatokat.

Másnak is döntése, hogy mit választ, abban, amit választott, hogyan él, marad-e, játszmázik-e, érti-e, ha nemet mondtak rá, mire tartja magát, mennyire számít neki a külvilág ítélete. A játszma rombol. Nyilván fájdalmas ezt megérteni, az egész elszúrt életeteket, egyszerűbb másra haragudni, érdekalapon mondogatni az erkölcsös mondatokat, és még évekig a gyűlölt nő blogján leskelődni.

Aki le se szarja a férjét, nem beszélget vele, duzzog éves távon, majd amikor a férj lépne (szintet), akkor cirkuszol, mert az ott az övé és ő szereti, és még ő játszik évekig bűntudatkeltő, vesszőfuttató erkölcsi műsort, hogy “rendbehozzák”, az megérdemli a sunyiban máshová kívánkozó papucsférjet. Egy biztos: mivel én mindig őszinte voltam, én jól alszom. Nem én tettem tönkre az életét egyiknek sem. Nem én árultam el a szerelmet.

Itt is szeretném leírni azt is: nincsenek álprofiljaim. Van másik profilom, menekülőhely, de soha nem alakoskodtam, adtam ki magam másnak, nem írok zaklató dolgokat, és régi embereknél sem görénykedem. Nem írtam levelet “a feleségnek” soha (szerk., azóta, 2019 őszén megtudtam a nevét egy álneves e-mailből, és egy bizonyos ügyben, melyet nem tartozok itt részletezni, egyszer, 2020 áprilisában írtam neki egy háromsoros üzenetet). Ő azon aggódott annak idején, hogy én majd odamegyek az utcájukba balhézni, követelőzni, és megtudják a szomszédok… most erre mit mondjak? Kurvára, iszonyatosan immorális, ciki, gyáva, ahogy most rám akarják kenni a bűneiket, elégtelenségüket, a kimondani nem mert szaraikat. Ahogy a szerelmem vadidegen mocskolódókkal leáll engem szidni, ahelyett, hogy sűrűn hallgatna és levonná a tanulságokat. Én képes voltam rá. Aztán nem érti, miért kering netszerte kárörvendően, amit írt, hogy én dögöljek meg, várja a halálomat.

A prognózis mellettem áll, Tamás. Nem is én élek elfojtásban. Örülök, hogy segíthettem neki, mind orvost keresni, mind abban, hogy most olyan remek és erős a házasságotok, és mindenki elégedett. Véletlenül sem netfüggsz, acsarkodsz meg húzol el otthonról vagy ki a házból a mindenféle hobbijaid miatt. És megint nem nyomtak be semmilyen zsíros kormányközeli állásba jó szüleid, hasít a karrier, kiérdemelted.

További írások a házasságról:

https://csakazolvassa.hu/tag/hazassag+kepmutatas/

A szeretőségről:

https://csakazolvassa.hu/tag/szereto/

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.