miért mélyen immorális a body positivity mozgalom?

Azért, mert mára lusta, önfelmentő, mindent a maguk javára magyarázó, harsány emberek leuralták a beszédmódot, és elvették a mozgalom nevét, a téma és a közösségi aktivitás erejét a valódi hátrányokkal küzdők elől. Ezzel elfoglalták a “mássággal élők”, a végtaghiányos, az alacsony növésű, a másképpen pigmentált, kerekes székes, égett stb. emberek láthatóságának, érdekképviseletének lehetőségét, akiknek ez eredetileg a forradalma volt, és most azt harsogják, hogy ők, az elhízottak jók így, ők szépek és menők, nem ők rontották el, a világ a hibás, ha “kirekeszti” őket.

Ez a folyamat Magyarországon még az első harmadában jár; a tengeren túl teljes pompájában kibontakozott, és szolgáltatók hada tömörült a piaci résbe. Ne kelljen semmit csinálni, a világ a hibás, nem igaz, hogy a kövérség egészségtelen. Az Egyesült Államokban már van weight neutral dietetikus, Health At Every Size™ szakértő, aki jó pénzért megnyugtat: a diéták természetszerűelg kudarcba fulladnak, ez nem a te hibád. Ne gyötörd magad, a tested tudja, mi a jó neki, edd, ami jólesik, és a sporttal csak óvatosan: joyful movement, de csak ha kedved van. Exercise-nek neveznek semmi lötyögéseket, és hőbörögnek instagramon, twitteren, redditen. Ők az ikonjaik:

https://www.instagram.com/glitterandlazers/

https://www.instagram.com/tessholliday/

Ott egy beteg, a szigorú biztosítói kívánalmak ellenére megtagadhatja, hogy a mérlegre álljon.

Ezzel az önátveréssel, harsámnykodással pedig a saját lustaságukat és téveszméiket szolgálják ki; devalválták a body pisitivity kezdetben érvényes, értelmes üzenetét. A kilencvenes évek végétől tíz-tizenöt éven át az üzenet igenis fontos és korrumpálatlan volt.

Az igazi wtf: hogy ezt a mai hazug, híg valamit fontoskodva, álságos moralizálással polgárjogi, felszabadítási és emancipációs mozgalomnak álcázzák (fat liberation!). Százötven kilós nők rettegnek posztjaikban az éhezési üzemmódtól és az anorexiától.

Ha egy szklerózisos vagy egy égett bőrű embernek meglenne a módja, hogy kisebb életmódbeli változtatással olyan mértékben javítson az állapotán, ahogy te, kedves elhízott embertársam tudnál a sajátodon, akkor boldogan megtenné. Te nem teszed meg, ellenben jajgatsz, kimagyarázod és magadat elnyomottnak állítod be. Lefoglaltad magadnak, önös kis érdekeidnek a médiát, felfancyzted a hájat, míg a többiek továbbra is láthatatlanok – ez pedig dühítő.

És ebben, sajnos, a TLC féle butaság is benne van, amelyet trendszerűen, guvadt szemmel bámulnak azok, akik ilyesmivel beérik. Amióta 250 kiló fölött kell elképzelni az életvitel igazi rettenetét, azóta megnyugodtak a 150 meg a 200 kilósak, akik járni még épp képesek: ők eszerint sokkal jobb helyzetben vannak, nem nekik kell megváltozniuk. Építsenek nekik szélesebb székeket, repülőgépeket, lépcsőházakat! A szörnyű minőségű és rövidebb életévek innen még nem látszanak. Valamiben, ugye, meg kell halni. És mi értelme az életnek, ha nem élvezzük?

Ezt mondják ők. Ugyan, miért van az, hogy az az állítás, hogy a diéták nem működnek, hogy 95 százalék visszahízza, amit leadott, és ezt tudományos kutatások bizonyítják, csakis Amerikában kering, és csakis az ottaniakra jellemző? Más országokban lefogynak és el sem híznak az emberek. Errefelé kellene keresni a magyarázatot.

Nálunk is sokan megideologizálják a tunyaságot és a megúszást. Mit tudod te, mitől olyan, mennyire egészséges, mi a története! Ne ítélj! Ő is edz ám! Csak nem látszik.

Aki edz, aki valóban edz, azon ez látszik is. Nem, nem vékony. Viszont erős.

Már a vékony se azt jelenti, amit eredetileg. Többé nem azt jelentik a szavak.

Lakatos Márk tréfás fotóin kiakadtam:

Meg is lepett a saját reakcióm, mert igazán megszoktam már ezt a beszédmódot. Nem is az undor, hogy “jaj, hogy néz ki” vagy “mit tesz magával”, “elvileg érdekli az esztétikum, ez a foglalkozása”, “dagi érdekkör”, ez eltörpül ahhoz képest, hogy ilyen sunyin egymás mellé akarják állítani a “vékony” és a “telt” test ideáját, meg magukat a testeket is, mintha mindkettő pontosan ugyanúgy rendben lenne. Kifele projektálja a rossz érzéseit, amelyeket az életmódjával magának okozott, más a hibás, ő rendben van így. Mások toleranciájára, “nem akarlak bántani” moráljára bazírozva akarja normalizálni az önelhanyagolást, lustaságot.

Ezen belül az életmódváltók a fokozatosság és baby steps felkiáltással sportként tálalják azt a semmit, amire a tönkretett testük még képes, és amit ráadásul rendszertelenül végeznek. Ez devalválja azok erőfeszítéseit, akik komolyan veszik az edzést, és én nem kedvelem ezeket a semmihabosítókat.

Nem, a megúszás és a hárítás soha nem lesz egyenérékű a munkával és a tudatossággal.

Nem, a romlás, a betegség, az egyensúlytalanság nincs rendben, és ne is legyen rendben.

Odarak egy menő hashtaget, egy vicces feliratot, valami társadalmi egyenlőséggel kapcsolatos keretet, tökéletesnek titulálja a modellek testét, ami ellen lázad, és akkor már rendben van, hogy elformátlanodott. Lakatos Márk eljópofáskodja és elkeni, hogy szörnyen bánik a testével. Normalizálni próbálja ezt az állapotot, trendivé avatni a leszarást, azt sugallja, hogy ez pusztán esztétikai kérdés. És akinek ez nincs rendben, az testszégyenít, nem elég elfogadó.

A rossz életminőséget nem lehet és nem is kell elfogadni.

Ti, követelőzők, jópofáskodók, ti, bele nem állók átveritek magatokat. Jogtalan előnyöket és hátránykompenzálást követeltek a jóindulatú embereken. Ti is lehessetek szépek, és egy grimaszt ne merjen vágni senki.

A grimasz a megúszásodnak és önátverésednek szól.

A testpozitív üzenet netes szereplői, a wmn kedvencei, a dagiság vámszedői rengeteget keresnek az új trenden. Aki rendesen edz, az a sugalmazásuk szerint szélsőséges, fitnesztyúk, afféle drogfüggő. Fürdenek az elismerésben, hogy milyen bátrak, érzőek,, okosak, nemet mernek mondani – miközben senki, titkon a követőik sem szeretnének úgy kinézni és élni, mint ők.

Szkiba Zsuzskából árad a szomorúság, és hajtogatja mémek tucatjaiban, hogy nem számít a méret, az csak egy szám, lehetsz így is csinos, te több vagy ennél… Valóban. Egyre több. Jövőre még több.

Annyira nyomorú tud lenni az élet, és akkor még ez is a tetejébe: depressziós embereket lehúzni, félrevezetni, álmegoldásokat kínálni…

Én nem állítom, hogy a testnyomasztás, az extrém vékonyság, a fogyás hajszolása, a fitnesz és a pornó metszetét jelentő testideál rendben van. Ezen keresni ugyanolyan etikátlan, és ugye ennek a képzetnek a hasznát a szemöldöktetoválók, a plasztikai sebészek stb. is szedik. Én erre nemet mondok, mindig is nemet mondtam. Az a kulturális üzenet és képzettömeg, amire a body positivity eredetileg válasz volt, valóban sűrűn problematikus.

De a dilemma hamis. Nem VAGY VÉKONY, VAGY KÖVÉR. Nem VAGY LESZARJA, VAGY MEGSZÁLLOTT. Létezik harmadik út. Például se nem vékony, se nem elhízott, erős test. Jó élet, hétköznapi, rendszeres önkarbantartó meló, puritán elkötelezettség, harsánykodás és márkanevek nélküli, örömből edzés.

Magyarországon nagyítóval sem találsz normál BMI-jű dietetikust – az ilyenek szidják a ketogént és dezinformálnak tömegeket:

Mi a megoldás? Fancy, üres szavak helyett: igényesen, befelé, sok munkával, felelősen élni. Kemény sport, hidegtűrés, böjt, OMAD, ketogén. Angolul nézni utána a lényegnek, nem elhinni minden hülyeséget. Látni, hogy ha valaki a saját módszerével addig jutott, akkor ott valami nem stimmel. Tudjuk, kik és miért haragszanak ezekért, a blog testügyi rézszéért, Újhartyánból, elrontott életekből, csípőprotézisek fölül.

Ezen dolgozom, ez az én mondandóm. Több száz, ezen a blogon kedvet kapó nővel vagyok kapcsolatban. Aki komolyan vette, akinek nem volt képe a kifogásokhoz, annak mind felívelt a közérzete. Együtt edzünk évek óta, csoportunk van, és csendben is sokan változtatták meg az életüket.

23 thoughts on “miért mélyen immorális a body positivity mozgalom?

  1. “Márk a projekt kedvéért még az eddigi exhibicionizmusát is túlszárnyalta, mert a saját fedetlen testével lázad a teljesíthetetlen elvárások, az idealizált férfiizmok és a tökéletességre való törekvés ellen.” Ez ilyen térdcsapkodós…

    “mit kezdhet a gyarló ember a tökéletességet hajszoló kultúránkkal. Mert egy dolog, hogy vannak félisteneink, akikre felnézünk, de nekünk, egyszerű embereknek, pocakunk van vagy narancsbőrünk, x- vagy ó-lábunk, és még véletlenül sem nézünk ki úgy, mint a divatfotók modelljei – akiket egyébként szintén agyonretusálnak a felvételeken. Ez aztán összefonódott egy másik mozgalommal is, ami a nőket minden egyéb elvárás alól is megpróbálja felszabadítani, tehát az emancipációval, amit én nagyon üdvözlök, már csak azért is, mert stylistként és jelmeztervezőként mindig is a szabálytalansághoz és a tökéletlenséghez vonzódtam, mert szerintem megpróbálni tökéletesnek lenni valójában egy béklyó” De bezzeg negyven évesen Elton Johnra hasonlítani!

    https://wmn.hu/kult/50882-bele-sem-gondoltam-abba-hogy-a-ruhan-kivul-azt-a-negyven-evet-dobom-le-magamrol—interju-lakatos-markkal?fbclid=IwAR1FZjFV1IR66UTEEr6f8wxIGSoc57g_5I2vympBqlGAqMWF10_zKM9q3OQ

    Kedvelés

    • “Talán ezzel meg tudnám piszkálni azt a férfiképet, aminek szintén nem ártana némi változás.”

      Bizony, EZ a hatalmas probléma itten, nem az, hogy lassan minden tizedik magyar diagnosztizált cukorbeteg, hogy negyvenes-ötvenes férfiak sorra halnak meg, és törvényszerű a prockorongsérv, a fájós térd, a csípőprotézis.

      “Én végül is senkinek nem akarok megmondani semmit, mindenki csináljon, amit akar. Csak fogadja el a másikat is, mert nekem ez az utam, neked meg az.”

      Az eltévedés, az oda-vissza téblábolás nem út.

      Kedvelés

    • “Az ókori görög szobrok isteneket és sportolókat ábrázolnak, esetleg egy olyan fiú volt a modelljük, aki a piacon folyton dinnyét pakolt. De az athéni, spártai vagy római társadalom nagy része nem volt ilyen izmos, csak róluk nem faragtak márványszobrot.”

      Kedvelés

    • “Amikor a harmincas éveim környékén tévéműsorokban kezdtem el dolgozni, hatalmas tapasztalás volt, hogy mindezzel az élményanyaggal mennyit segíthetek a nőknek. Nekik próbáltam elmagyarázni, hogy nem szabad ellenséges viszonyt ápolni a testünkkel, nem szabad szégyellni és alulértékelni magunkat – még akkor sem, ha a médiában akkoriban még egészen más volt az ideál.”
      Ezt is csak azért mondhatja nőknek, mert felvállaltan meleg. Senki sem fogja ilyen mércével nézegetni.

      És a klasszikus hamis dilemma:
      “…a legegészségtelenebb viszony, ha valaki saját magát bünteti – sokkal károsabb, mint pár kiló felesleggel élni.”
      Az a fajta hasi zsír és izomtalanság, ami LM képein látszik, nem ártalmatlan. Viszont mindenféle büntetés, gyötrelem nélkül megelőzhető.

      Kedvelés

      • Megint az jut eszembe, hogy ennyi energiából, ahogy mentegetőznek emberek, és a kifogásokat hajtogatják, akár csinálhatnának valami olyat is, amitől jobban néznének ki, nem úgy, mint egy jóllakott óvodás.
        “Közszereplőként” ezt csinálni pedig egyenesen vérlázító.

        Kedvelés

  2. Jaj már hogy a viharba lenne csinos (ez a szó is….pfff) kövéren is?
    A második várandósságom alatt kilóban nem szedtem fel többet,mint az elsőnél, viszont sokkal formátlanabb lettem. Rossz helyen van a zsír, visszeres a lábam, narancsbőrös még a szemhéjam is. És kurvára nem csinos. Annyira nem, hogy a férjemnek nem engedem meg, hogy kullancs-ellenőrzést tartson. Pedig nem vagyok kövér, csak szar a forma, a sziluett. Dehogy csinos! Dehogy fogadom el. Miért kell ez a maszlag?
    Amikor a babák előtt látványosan voltam izmos,akkor azért szégyelltem magam, mert nem tartott a nép elég intellektuálisnak,hiszen sportolok. Most, ezzel a testtel sokkal elfogadóbbak. Ez az “egészséges” – ezt mondják.
    Mi van?

    Kedvelés

  3. a body positivity jelentésének leromlásáról a “pozitív gondolatok” című csúsztatás jutott eszembe, amikor a csak-a-jódolgokra-gondoljunk, bevonzod-a-rosszat-ha-rágondolsz bullshitekkel teljesen félremegy az eredeti jelentés, ami: positivity = tényszerűség lett volna (legalábbis a pszichológiában). vagyis nem letagadni a (saját) valóságot, rátekinteni arra ami(nk) van – mindegy hogy milyen előjelű – aztán azzal kezdeni valamit. a testünk saját valóságát tényként kezelni, ez jó kiindulópont lehetne – de ezt is lehet use/abuse üzemmódban továbbvinni, vagyis, hogy mit kezdek azzal a ténnyel, hogy ilyen/olyan vagyok.

    Kedvelik 2 ember

      • És úgy kezdődik a mondat, hogy “Vagy egész egyszerűen eleged van a fárasztó és izzasztó kondizásból, ráadásul ” …
        Próbálom értelmezni, kérdőjellel van, és a mondat második része is a kérdéshez tartozni látszik, tehát akkor az egyént kérdezi, hogy vannak-e ilyen izomcsoportok? Vagy az a kérdés, hogy azért akarod-e az ulrashape nemtommicsodát, MERT léteznek ilyen izomcsoportok, és csak rosszul használják a kérdőjelet, és a mondat második része valójában kijelentés? Mondjuk mindkét eset hülyeség, nem azért, csak elgondolkodtam.
        Viszont most tényleg csak nézek nagy kerek szemekkel, Éva, köszi a linket. Tehát tök simán visszahízta, és akkor most ez van rendben, akkor meg az volt. Micsoda példakép!

        Kedvelés

      • Fárasztó és izzasztó kondizás, jézusom… Azt a napi másfél óra kardiót is megnézném, gondolom, öklömnyi ölebek sétáltatása lesz az, cigivel…

        Kedvelés

  4. Nagyon ciki, hogy van angolon olyan tétel, hogy “How could you stay healthy?”, és közben látom, hogy az átlag magyar tini naponta megiszik egy energiaitalt, megeszik egy péksütit, hétvégén betol egy üveg sört (szerintem ez éves átlag), szereti a gyorskaját, és azért eszik ilyeneket, mert nem főznek otthon. Az ízfokozós kaják meg finomak. A kisebbség odafigyel, jár street workout pályákra (szerintem ez az elmúlt évtized egyik legjobb városfejlesztési ötlete), terembe, sportol, de csak akkor, ha van otthon inspiráció. Ha a szülők nem figyelnek oda, egy elbaszott, kifejezetten felelőtlen, túlsúlyos generáció lesz a következő. Bizonyos megyékben meg alultáplált, ugye. Nincs ez jól.

    Kedvelés

    • A tinikre borzasztó nehéz hatni szülőként, a kortárscsoport megteszi a magáét energiaital-meg ízfokozós cuccok terén, főzhetsz te akármit, teljesen nem tudod kivédeni. Ijesztő a 13-18 évesek jó részét nézni, akkor is, ha a túlsúlyosak közt vannak jó mozgású, még nem rengőhájúak is, miközben sok az esetlen-tónustalan a vékonyak közt. És mivel lassan többség a túlsúlyos-rossz tartású, hát elfogadják, ők ilyenek, kész. Ha vannak sportoló haverok, akkor könnyebb valamivel, ha kiskorában rákapott bármire – foci, úszás, lovaglás, atlétika, akármi – akkor is van, aki kiesik kamaszként a rutinból (az iskolák napirendje meg elvárásai meg a mindennapos testnevelés ellenére se sportbarát, itt tudom, hogy esetleg megesznek ezért, de én akkor se a cooperrel meg kötélmászással szívatnám a nagyérdeműt, egyszerűen nem innen kéne kezdeni…nekem sok elba–tt évembe került helyrehozni a “komplett reménytelen vagyok” érzését, amit a nyomorult általános iskolás tesiórán belém vertek anno)

      Kedvelés

      • Csatlakoznék Vakmacskához, kb a huszas éveim elejéig nem is tudtam, hogy milyen ügyes, erős, “képes” testem van. A tesiórák összetétele, hangulata elhitette velem gyerek/kamaszkoromban, hogy reménytelen eset vagyok ha sportról van szó. Ráadásul elég mindennapos élmény volt a szexualizáló, érzéketlen megjegyzések a tesitanároktól és osztálytársaktól. Hm, elidegenített ez az egész a sporttól, a test és szellem egységétől, és nem csak engem.

        Kedvelés

  5. Nem szeretnék ráugrani a Dopeman-témára, de baromi érdekes, milyen beszédmód megy el itt és a tengerentúlon.
    Egy komment részlete, nem írom le a véleményem:
    “amikor szules utan szerettem volna fogyni, egeszsegesen taplalkozni, es jobban bele astam magam…. rajottem, hogy a teljesen egeszseges eletmod nem az en penztarcamnak valo. Ha el is tekintek a tobb tizezres kondi berlet aratol, de csak azok az etelek, amik elosegitenenek engem a fogyasban, vagy meginditananak az egeszseges taplalkozas utjan….. hat….. nem mindenki engedheti meg maganak. Marad az olcso teszta, burgonya, kenyer felvagottal…. sokan vannak ezzel igy, es nem trendisegbol.”

    Kedvelés

    • De mert megkérdeztétek:
      Nem tartom korrektnek, indokoltnak, érvényesnek azt, amit Dopeman mond. Nagyon gáz.
      Én magam nem hiszek abban többé (és több év széles körű sportügyi motiválás után mondom ezt), hogy aki alól ennyire kicsúszott az egészséges önmaga, a teste uralma, az reményteljes, és csak motiválni, segíteni kell. Az emberek nem fogynak le, és kész. Sportosak meg végképp nem lesznek. A statisztériában nincs nő, aki izmos, kérnek, hogy menjek, nincs ember.
      És nem hiszem, hogy ilyen rengeteg pajzsmirigy-alulműködő meg inzulinrezisztens van, mint ahányan erre hivatkoznak.
      Teljesen korrekt, okés a Nike kínálata és a próbababa is, illetve a kommunikációja. Amerikában pont a fat activist tag bírálja őket, nekik ez sem elég:

      Nem jó olvasni a Dopeman-poszt alatt a kommentekben a sok dühös pálcikázást, barbibabázást sem.
      De mi magyarok nem vagyunk nagyon okosak, szembenézősek, iszonyatos az anyagi és mentális nyomor. Minden okostelefonnak el van törve a képernyője, érzem az ujjbegyemben még én is.

      Kedvelés

  6. A képen látható személyek közül senki, semmennyire nem vetkőzött le. Nem is csak azért vicces ez, mert 42 fok volt a tóparton, hanem mert Szkiba Zsuzska úgy hirdette meg: önelfogadás, ledobjuk a ruhát, a strand az igazi terep, Márk is eljött.
    Komolyan mondom, annyira kínos az önátverésnek ez a foka, hogy az már fáj.
    https://velvet.hu/nyar/2019/06/16/be-you-tiful_beach_party_lupa_strand_galeria/?fbclid=IwAR2WK3g6d_bsZwRPdxAqE3MKsFL9N2iaipnw5bE6IlFNJKic2WU2jX8IDY4

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.