bennem most eltört valami

szeptember végén

A meg nem nevezett hegyvidéki általános iskolában Julit (30 kiló, telezabálás esetén) tegnap megrugdosta egy osztálytársa, mert Juli rászólt, hogy ne tolakodjon elé az ebédlői sorban. Az ebédeltetésnél tanári felügyelet van és tömeg. Nem játék közben, nem tesin, nem a homokozólapáton vitatkozva, nem ovisok. Az osztályfőnök a Lányomat, Aki Nem Számít, beültette két “nehéz” fiú közé puffernak, akik két hete minden órán rajta keresztül beszélgetnek, nyúlkálnak, viháncolnak. Utóbbi rúgta meg, három helyen, sípcsont, térd alatt, csípőn. Hetven kilót nyom. A lányomon nincs mi felfogja, csonthártyát ér a behatás. A tanítónő erről nem vesz tudomást. Valószínűleg mert eszköztelen. Nem néz oda. Szóltál neki a rúgásokról? Nem, akkor bizonyítékot akar. Ő nem látta, nem hisz nekem, már egy kicsit rólad is azt hittem, te is F. néni vagy, te se hiszel nekem… Este megmutatta a nyomokat. Három helyen hámsérülés és zúzódás. Én bilit borítottam az osztály facebookcsoportjában (“beszélgessen el mindenki a gyerekével arról, hogy emberek vagyunk, nem vadak”), reggel elcsíptem az igazgatónőt, ő bement az első órára, kihívta a fiút és erős hatást gyakorolt rá. Pedagógus tegnap nem tudott arról, ami történt. Ültetés is volt. Igazgatónő megnézte az osztályt. Meglátta ezt a hátsó sort, így vizuálisan is megrendült: nagydarab fiú, Juli, nagydarab rugdosó fiú – ezt mégis hogyan képzelte a tanítónő? (Aki nem gonosz, nem genya! Nem Anikó néni, ez egy másik osztály.) Anya kiállt a facebookon, X. még reggel bevallotta, ő meg van döbbenve, a kis X. sírt. Délben bement egy szál rózsával, amelyet átadatott bocsánatkéréssel körítve a lányomnak. (Fiúáldozat esetén mecsboksz jár…?) Nem tudom, ti is érzitek-e ezt az émelygést. De a lányom nagyon diszkréten, a tévedhetetlen érzékenységével nekem adta a rózsát, nem akarta hazavinni. Ugye tudjuk, kik és mikor vesznek engesztelő virágot a nőnek, és hogy e gesztusnak, általában a romantikus megnyilvánulásoknak mennyi köze van a helyzethez, a probléma okához. Esetenként hány virág is adatik át az évek alatt. Virágot én is, más jó érzésű nő is nem nőnapon a gnóm vállalati portástól, nem az agresszortól, hanem csakis a szerelmemtől fogadok örömmel. Délután beszéltünk az anyával, elmondta, hogy nem is három rúgás volt, csak egy, és az ő fia nem hazudik. Hosszan hallgattam, milyen lelkivilágú a gyerek és mit érez, mi volt az előző iskolájában és sajnos, a mai világban – ez a lényeg, mi más. Robbantós gondolataim lettek. De viselkedtem persze. Ezek nem értik úgyse. Nem tudják, mit cselekszenek. Irgalmasnak kell lenni, ha fekszel a mocsokban és a taknyod folyik a véreddel a szemeden át, akkor is, nekünk kell, velük. Egész délelőtt azt olvastam, hogy a kövéreken milyen stigma van, milyen nehéz nekik, már gyerekkortól csúfolják őket. Gyűlölöm ezt az egészet. Megy a nyafogás, még az szégyellje magát mint privilegizált, aki nem kövér. Közben így gyűri le a balerinámat a hetven kilós osztálytársa. Gyűlölöm az elbaszott, tagadásban élő, gáz értékrendű, tufa budai családokat, és hogy azt kell hallgatnom, hogy mit érez az ő gyerekük. Gyűlölöm a közoktatást, a frontális butulást, a fásult, érzéketlen tanítókat. Csak ventilláltam.

24 thoughts on “bennem most eltört valami

  1. Szerintem ilyen minden iskolában van, a miénkben is lenne, ha hagynák. De nagyon odafigyelnek rá, mert hozzá vannak szokva, hogy gázos gyerekek is járnak a suliba, Kőbányán vagyunk, nem elit környék. Vannak módszerek arra, hogy lehet az intézményen belül úgy szocializálni gázos gyerekeket, hogy tudjanak egész délelőtt együtt lenni. Nem tudom, a rendbontó gyerekek szülei mennyire önérzetesek, többnyire semennyire, putriban él egyik-másik, a többi pedig igazi proli. Hajléktalan apuka gyereke is volt már a lányom osztálytársa. Soha semmi gond nem volt. A rutin meg az évek… Ja, meg a pedagógia. Most vezették be egyébként az Arizona-szobát.
    Önérzetes budai anyukákkal biztos nehezebb, nem konfrontálódnak velük a tanítók. Fogalmam sincs, én mit csinálnék. Nem hiszem, hogy 2018-ban büntetnék rendes gyereket azzal, hogy agresszív fiúk közé ültetem. Felsőben mindig én voltam a rendes gyerek, csak rosszfiúk mellett ültem. Szuper volt.

    A szépség-témához: van nálunk a suliban egy védőnő, max. harminc lehet. Tavaly kezdte a fitneszversenyzést. A kajáról szoktunk beszélni, és a verseny előtt három héttel már sose volt őszinte a mosolya. De most megjelent, és nem tudtam, mi annyira furcsa rajta. Meghízott, de nem durván, alacsony termetéhez képest szép, arányos. De kiderült, hogy az a furcsa, hogy megműttette a melleit. Meg leszívatta a zsírt a hasáról. Meg a combja belsejéről. Csak pislogtam. Fog még versenyezni, és nem zoknival akarja kitömni a strasszos melltartót. De most nem tud edzeni, mert a karját se tudja felemelni. Nem tudom, mi a tanulság. Én sokkot kaptam.

    • A relativizálástól ideges leszek, nem érdekel, mi van máshol vagy mindenhol, az én gyerekemhez ne nyúljon senki, mert megbánja. Ennyi. Ez nem proli vagy elit téma, ne verjük ide a szociális éket.

      (Proli, elit… Én sosem kategorizáltam így, akkor sem, amikor ordított a közegbeli, mentalitásbeli, műveltségi különbség. Nagyon szar volt, amikor bármiről írtam, amit átéltem, idegyűltek a megszomorodottak, hogy “itt minálunk vidéken sajnos erre nincs pénz/nem így mennek a dolgok”, nem értem, mit akartak ezzel az örök összehasonlítással. Alám nem tolt senki semmit, én magamnak küzdöttem ki, amim van. Szegényebb, gazdagabb, férjjel legalizált, magányos, svábbogaras, villában lakó koromban is egységesen normális, együttműködő és őszinte voltam mindenkivel, és a gyerekeim sosem űztek, bántottak, piszkáltak, pláne vertek senkit, visszavágásként se.)

      Nem büntette, felhasználta, szigetelőanyagnak.

      • Fölháborító.Naponta történnek iskolákban ilyen és hasonló szörnyűségek. Kiégett, nem figyelő tanítók, tanárok( az ilyet nem hívjuk pedagógusnak), nemtörődöm szülök, megnyomorított gyerekek. csacsogó elsős a folyosón, az anyja/apja telefont nyomkod. Csúsztatná a kezét a szülő kezébe, de az üzenetet pötyög. Úgy odamennék megrázni. Idős kolléganővel csak óvatosan, meg ne bántsd.Fiatal kollégával csak óvatosan, lelke van. Adminisztráció, online napló, táblázatok, szakvélemények, esetmegbeszélések. Nagyon, nagyon, nagyon nagy a baj.Tudatos népbutítás és lélekmegtörés folyik. Kurva életbe ( akkor is leírom) fideszszavazók.

      • Értem, értem, csak azon túl, hogy ez végtelenül amatőr megoldás, káros és masszívan fekete pedagógia, próbáltam rájönni, nálunk miért nincs hasonló sem, mert lehetne. Szerintem a tapasztalat, meg a gyerekekhez való normális viszonyulás. Hogy egyik tanár se csinál olyat, amit a saját gyerekével nem tenne meg. Ilyenek jutottak eszembe. Meg hogy milyen sokáig voltak illúzióim a “rendes, budai családból” származó gyerekekkel kapcsolatban, mikor a Krisztinán tanítottam. Mert a szüleik ugyanezt produkálták: hosszasan kellett magyaráznom, miért nem tehet meg a gyerek egyet s mást, nem értették.
        De igazad van, tök mindegy a közeg, a bántalmazás mindenhol bántalmazás.

        Végül hogy indul így Juli iskolába? Hogy tudja biztonságban érezni magát? Órára se tud senki így figyelni. Remélem, normális helyre ültette a néni. Most nem volt szülőkampány?

      • Jó, hogy nálatok minden szép és élhető! (Kicsit protestjellegűnek érzem a kommentedet, valóságos mesevilágban éltek, ott senkit nem üt el az Audi.)
        Nem volt semmi, ez tök egyértelmű eset, minden oké.

      • Úgy értem, hogy te most a mi döbbenetes (eddig ilyen nem volt) esetünket felhasználod arra, hogy az amúgy is jól táplált előítéleteidet, külvárosi/gyárvárosi frusztrációdat megtámogasd.
        Ez nem fair.
        Én is budai vagyok, nem eleganciából vagy parvenüként jöttem ide, hanem mindig is itt éltem, egy pár kilométeres körben. Nekem ne szidd Budát, én nem fogok egyetérteni. És nem hiszem el, hogy máshol nincs ilyen, vagy hogy azon múlik, hogy ti bezzeg nagy bölcsen nem hagyjátok.

      • Bocsánatot szeretnék kérni, ha okoskodó és fontoskodó volt a komment, belátom, sokkal többet gondoltam bele, mint kellett volna. Nem igazolni akartam, hanem azon gondolkodtam, valahol miért van, valahol meg miért nincs ilyen, és lehet, hogy baromságokat írtam. Azon semmi nem múlik, hogy a szülők mit hagynak, mit nem, erre már rájöttem. A mesevilág csak az általános iskolára vonatkozik, és az tényleg álomszerű, hogy nagyon ritkán kell valamiért szólni. Inkább becsülöm ezt, mint hivalkodnék vele, nem akartam fentről okoskodni.
        Sajnálom, ha túl arrogáns lett, amit írtam. Van mögötte olyan, ami a tépelődésemről szól, mert előbb-utóbb költözni fogunk, és minden azt erősíti meg bennem, hogy ilyen iskolát nehéz találni, inkább ez a frusztráció oka, mint a Buda-külváros ellentét. Ne haragudj!

  2. Gáz.
    Nagyon sajnálom Juliát.
    Értem én hogy példamutató-nevelő célzattal a jó gyerek mellé ültetjük a renitenst, igen értem a célt. A kiscsoportos lányom arcán az első hónap végére lett egy horzsolás és véraláfutás: ebéd közben belemart mellé ültetett “verekedős” kisfiú. Mentegetőzve mondta az óvónő, hogy remélték hogy jó hatással lesz rá Flóra, “mert amúgy értelmes kisfiú, csak hát frusztrált. Hát megkértem hogy ne már hogy a 13 kilós galamblelkűmimóza kislánnyal szereltesse le az agresszort. Ha hároméves, ha frusztrált az agresszor akkor se. Hiába elavult meg poroszos volt a szamárpad, de ne az agresszort kelljen már megérteni, basszus.

    • Pedig de. Most küzdök, hogy egy 16 éves fiúval történjen valami, mert az összes órát szétveri, de annyira nem gáz, hogy időnként ne tudjon viselkedni. Hiába kereplem, hogy a többiek miatt is jó lenne, mert nem hagyja őket figyelni. A normális többség védelme már teljesen relatív. Nyilván nincs “normális”, csak az olyan gyerek, aki tud figyelni, tud tanulni, jelenleg kárt szenved.

    • Sajnálom.

      A büdöskurvaéletbe, hogy az érzékeny, másokra odafigyelő (meg egyáltalán: a) gyerektársra kenik a felnőttek a saját felelősségüket?! Amit ők elbasztak, amivel nem hajlandóak foglalkozni, szembenézni, azt oldja meg a hasonló korú gyerek?? Basszameg.

  3. A virág űberáz, ezt elfelejtettem írni. Nem találok szavakat. Egy bocsánatkérés elég, mert ezt úgysem, sohasem, sehogysem lehet jóvá tenni. Nincs magyarázat. Szegény Júlia.
    Kérjen bocsánatot, kövesse meg, és utána sunyítson mint szar a gazban az agresszor.

  4. Jajj, nagyon sajnálom Évus.
    Megrendültem. Puszit küldök Julis sebeire.
    Köszönöm, hogy ventilláltál. Megerősít abban, hogy szólni kell, ha valami nem oké. Persze ez a brutalitás súlyosan nem oké, de fontos, hogy a kisebb dolgokat is jelezzük, mert ilyenek lesznek belőlük.
    És engem arra is ösztönöz, hogy még jobban hangsúlyozzam a fiaimnak, hogy milyen tett mögött mik húzódnak, és nem elég, hogy ők soha ne csináljanak ilyeneket, de még arra is legyen szemük, szavuk, ha valakit bántanak. Azért is szóljanak, álljanak ki, védjék meg, akit meg kell. Fontos ez.
    Ölellek benneteket!

  5. :OOOOO Elképesztő. Mi az, hogy a tanár nem hisz neki??? Az anyuka meg minden áron meg akarja mutatni, hogy az őőő fia igazából egy félreértett kisherceg. Sajnálom Julit, nagyon szar lehet így bemenni minden nap :S

    Amúgy én még azt is el tudom hinni, hogy a gyerek tényleg nem érzékeli, hogy ő agresszív, de hát erre is meg kell tanítani.

    • Az a gyerek abbahagyta. Most egy másik lökdösi, űzi. Mert tetszik neki, biztos. Sunyin, amikor tanár nincs ott. És visszaültette a két kövér fiú közé 8egyik jóindulatú) az a gyerek, aki úgy érzékelte, hogy az az ő helye (szintén fiú), és nem szólt senki semmit. Se Juli, se a tanítónő.

      Részlet a szülői levelezésből:
      “nem fog senki semmit tenni. X anyuka jól írta le a helyzetet, és a múltkor is Y anyuka, hogy senki, azaz SENKI nem veszi komolyan az iskolai zaklatást… mi 4. éve küzdünk ezzel…. A te igazságérzetedet bizonyára olyan dolgok bántják, amik máshol normálisak, és ezért veszed észre Te és nem veszi észre más…. Nálunk az vált be, ha vki macerálja W-t, és ott van a közelben N. bácsi, akkor neki szól, mert egyedül N. bácsiban tapasztaltunk annyi férfi gerincséget, hogy megvédi a lányokat…. egyébként talán még az, ha együtt a folyosón elkapjátok azt a gyereket, aki zaklatja Julit, és próbálsz a szívére hatni. Ha ez sem megy, kapd el egyszer a folyosón, és sikítsd le a fejét…. attól megijed…. Ezek az itteni módszerek. Mindenesetre vedd kézbe az ügyet, mert másként nem oldódik meg!!!!”

      én meg egy másiknak, aki keményen reletivizál és áldozathibáztat, már olyanokat írok, hogy ha a taknyomon csúszok vérző arccal, akkor is szólni fogok, mindig szólni fogok, nem hagyom magunkat, én nem vagyok megalkuvó.

      • Megyek is. Mentem. Minden nap, azonnal. Nem rossz ember, csak ehhez nincs ereje. A szülők hallgatnak, hátrítanak, az én “stílusomat” elemzik.

  6. Kiráz a hideg az anyukáktól és az apukáktól, akik azzal a szöveggel jönnek, hogy az ő gyerekük nem hazudik. Ezek azok, akik akármit csinál a gyerekük elkenik, “megmentik” őket a bűntetéstől. Közben nem veszik észre a gyerekeik hibáit, azt hogy eme igazmondó gyermekek ott vágják át őket is, ahol tudják. Mindig az áldozat a hibás, mindig az ő gyermeküket kell sajnálni, védeni. És mivel a szülők maguk is agresszívak, aljasok legtöbbször a tanárok (és edzők) is melléjük állnak.
    Jobbulást Julinak!

  7. Felháborító!

    Lehet, rég jártam iskolába, de miért ülnek hármasban? A repülőgépen is szar középen ülni, de ott legalább nem tart soká. És két fiú közé egy kislányt? Hogyhogy? Ezt nehezen tudom elképzelni. Nem kettesével vannak a padok / asztalok?
    Annak idején egy 42 fős osztályban is volt mód arra, hogy az összeférhetetlen üljön egyedül, aki nem bírta megállni, hogy óra alatt ne beszéljen folyton. De ilyen brutális rugdosás?? Ne hagyd!
    befér még egy asztal és egy szék abba a terembe? Viszek be egyet, komolyan.

    • Amúgy azzal nincs gond, ha fiú mellett ül. Juli már ovitól kezdve mindig a fiúkkal jött ki jobban, vagy a nagyon természetes, fára mászós lányokkal, mert nem flitteres és nem szexualizált. Egy gyerek van, akinek a hiányát érzi abból az osztályból, és ő fiú. Írt is neki levelet. Megható.

  8. En azt nehezen tudom elkepzelni, hogy csak ugy alakult alapon vagy pedagogus nemtorodomseg miatt ultette oda a Julit. Nem szitani akarom a feszultseget, de szerintem ez netto genyosag vagy bosszu.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.