nem értitek a férfiakat

mantrák sorozat

2. mantra

A nők azt hiszik, hogy a férfi viselkedése ellenük van, pedig ha megértenék, hogy a férfi másképp működik, akkor nem éreznék a viselkedését közönynek, hatalmaskodásnak.

Itt arról van szó, hogy ki értsen meg kit. Mily meglepő: a nő értse meg a férfit. Gondolom, azért, mert a nő jelezte, hogy baja van, és akkor a megértés volna a megoldás. Szeretném jelezni, hogy az, hogy ki értsen meg kit, önmagában hatalmi kérdés. Épp arról van szó, hogy egész életünkben őket magyaráztuk, most már magunkat is kezdjük megérteni, mulasztásostul, és akkor jönnek megint, hogy őket kell.

A sorozat előző (első) része alatt ugyanez történt (most majd jól nem találtok férjet): leírtam a mantrát, és utána részletesen, hogy miért nem igaz, a kommentelők meg, akik talán el se olvasták az érveket, elkezdték így-úgy, eléggé agresszíven, újra a mantrát mondogatni az erőszakos nőkről, akiknek az a büntetésük, hogy nem lesz férjük, mert ki akar ilyen nőt. Légyszi, most ne húzzatok vissza oda, amin már túl vagyunk. Ez a szándékos leszarás és nem értés is hatalmi technika. Engem nem zavar, ha valaki nem akarja elolvasni és megérteni, amit írok, de akkor miért kell ide kommentelni? Nézz körül, hogy hol vagy, ne csak a magadét fújd nagy sértetten, mert ez intellektuálisan gyenge.

Az egyik 2013-as posztom alatt volt Zsolt kommentje (az egyenlőtlenség formái 3.: ne hívogass):

Kedves Hölgyeim!

Férfiként szólnék hozzá. Furcsállom, hogy szinte alig látni férfi hozzászólásokat, talán moderálják itt őket?
Néhány cikket elolvastam a kommentekkel együtt, és nekem az tűnt fel, hogy bár vannak jó meglátások is, de az egész gerincét a blognak az alkotja, hogy azért viselkednek így a férfiak, mert a hatalmukat akarják fenntartani a nők fölött. Szerintem ezt csak olyan nők gondolhatják így, akik voltaképpen nem ismerik a férfiakat. Elhiszem, hogy sok tapasztalat felhalmozódott (amit lehetne inkább sérelemnek is hívni), de ezektől a tapasztalatoktól jottányit sem jutottatok közelebb ahhoz, hogy némely okot, indítékot megértsetek.
Nagyon sok szituációs példát lehetne felhozni, amiben mint férfi látom, hogy az író, abszolút nem érti a másik nem szempontjait, gondolkodásmódját, viszont analitikus elme révén az agya meg akarja magyarázni azt, amit nem ért. Ezért teljesen valótlan képzelettársításokat alkalmaz.

…a csöndet ebben az értelmezésben a férfi, érdekeket érvényesítő uralmi manővernek használja. Ha valaki sokat racionalizál akkor bele lehet éppenséggel látni ilyen dolgokat is, de amikor én hasonló szituációt éltem át, akkor leginkább szörnyen terhes volt a másik fél aktivitása és ezért voltam csöndben. Pl. kemény napom volt és mikor hazamegyek nyugalomra vágyom és nem lebaszásra, esetleg további problémákra. A napi probléma adagomat már megkaptam és nagyrészt megoldottam a munkahelyemen, ezért nincs kedvem megint pl. egy vitához, emiatt inkább ráhagyom az egészet. Nem akarok hatalmat gyakorolni rajta, csak annyit szeretnék, hogy hagyjon békén. Persze megértem, hogy ha pl. a nő egész nap otthon van egy babával és hazajön végre egy felnőtt, akkor szeretne beszélgetni. Meg amúgy is sok esetben észrevehető, hogy a nők szeretnek mindenféléről csacsogni, míg a férfiak nem. Ezért van az, hogy a nők közösség összetartó ereje, illetve kapcsolatépítő képessége sokkal jobb, mint a legtöbb férfié. A nemek között egyértelmű különbségeket lehet látni, amiket megértve sokkal egyszerűbb lehetne az együttélés. Persze mindkét oldalról igyekezni kellene megérteni a másikat. Illetve elfogadni. Nyilván ez nagyon nehéz, ha már nincs az a minden akadályt elsöprő szerelem.

Ezen a blogon (bár messze nem ismerem az összes írást), de nem látok megoldásokat, csak problémákat.

Ez már csak így van, állítja a kommentelő: férfiak és nők elemien különböznek, ti nem értitek a férfiakat, meg kellene őket érteni, és akkor béke lenne.

Igen, a férfiak mások, szerintem is. Főleg a stratégiáik és a helyzetük. De nem eleve, vagyis nem emberként különböznek ennyire. Éppen arról írok, hogy a jele állapotukkal baj van, nem jó ez az egész, mert üvölt a párkapcsolatok és a szexualitás kudarca, és nem kívánunk megint mi alkalmazkodni és lejjebb adni. Mi azt mondjuk: ne legyen így, mert ez így nem jó. Senkinek az olyansága nem adott és nem változtathatatlan. Alakulhat önszántából, és alakulhat kényszer hatására. Mi is megértettünk nőként egy csomó mindent, és változtattunk, pedig egyszerűbb és kényelmesebb, “természetesebb”, “nőiesebb” lenne amúgy. Csak éppen tönkremennek tőle az emberi kapcsolataink. Például ez a mi nagy, tűzön-vízen át való szülhetnékünk, ez nagyon nőies, van neki biológiai alapja is, de nem jó. Kedvességért cserébe, kiérdemeltsáégi alapon lefeküdni valakivel, mézesmadzaggá tenni a szexet, az sem.

Vagy ez:

nőies, spontán, szenvedélyes

Ennél jobban nem tudjuk megérteni a férfiakat. Egész életünkben azt tettük, hallgattuk a rengeteg magyarázatot, kifogást. És szarul voltunk. Ráadásul ők is, még így is szarul voltak. Most akkor legyen másképp. Ma már azt szeretnénk, ha emelt fejű életet élhetnénk, és magunkra is gondolhatnánk. Ha ebben jönnek velünk a férfiak, az eddigi társunk, vagy új partner, az jó. Ha nem, akkor nem. Erről szólt az előző rész.

A megértés meló, feladat, alkalmazkodás, és az ezt kérő férfiak egyoldalúan gondolják. Cserébe “elviselik a mi hülyeségeinket”, vagyis, azt, hogy közös gyerekeik vannak, hogy a feleségüknek is vannak igényei. Némán forgatják a szemüket, ha mondjuk megemlítjük, hogy szeretnénk téli cipőt venni a gyereknek, vagy áthívni Barbiékat, vagy ha parázunk a nagy hasunk miatt. Úgy hiszik, azt is külön meg kell érteni, hogy épp nincs bennünk vágy. Minthogy tényleg nincs, és ezen nincs mit megérteni. A szexelvárással van gond, meg a tönkretett, kiüresedett szexuális életünkkel. A nők “hülyeségei” nem hatalmaskodások. Női hülyeségnek számít bármi, ami személyes igény, vélemény, vagy a családi élet szervezése, és amikor a részvételüket kérjük. (Kérni is miért kell?)

Mutatom, miféléket kellene megértenünk:

Neki van szüksége egy félóra nyugalomra hazaérkezéskor.

Ő mondhassa el, neki mire van szüksége, mi dúlta fel, hallgassuk meg. Álljunk telefonon rendelkezésre, ha nem tudja az adószámát.

Őneki ne kelljen figyelnie, mert én csacsogok, irracionális, amit mondok, eltúlzom a dolgokat, neki ez nem megy, ő férfi, és a férfiak ezt nem értik, mert k másképp kommunikálnak (és, úgy látszik, nem is tanulékonyak).

Ő tarthassa érthetetlennek, amit mondok, mert mint nő mondom, nem mint az ő (joggal, vagy éppen) elégedetlen partnere.

Ő minősíthesse, ha szarul vagyok: az hiszti, letámadás, kötözködés, állandó veszekedés, tekintet nélkül arra, hogy ő mit tett, mire reagálok.

Őt ne basztassák folyton, járjon jutalom a létezéséért is (ezt megcsalt asszony mondta nekem: azért még hazajön, eszik. Ilyen a “nem iszik, nem ver” is – mi kéne még?). Ne legyen semmilyen elvárás vele szemben azon kívül, amit ő a dolgának gondol.

Ő fáradt, mert dolgozik

Ő elfelejtette.

Nem képes rá (általában aprólékos/monoton/türelmet igénylő/gyerekkel kapcsolatos teendőre), mert ő férfi.

Őt ez nem érdekli.

Vagyis: minden érte van, rá kell hogy irányuljon, őt kell, hogy kímélje. Neki van joga fáradtnak, ügyetlennek, kiborultnak lenni. Az ő szempontja érthető és méltánylandó, az enyém nem.

Nehogy már nem veszitek észre, hogy ez hatalmi kérdés.

És hogy nekünk nőknek az elvárt megértés, alkalmazkodás időnkbe, erőfeszítésünkbe, lemondásba kerül.

Vegyétek észre, hogy a nőitek nem boldogok veletek, és ennek a következménye, hogy rossz fejek, meghíznak, nem kívánják a szexet, unalmasak, pengeszájúak, facebookfüggők. Hogy ajnározzák a gyereket, piszlicsáré dolgokon idegeskednek, hogy az a valami mégis életnek tűnjék.

A csakazolvassa tumbliján is volt egy ilyen:

…abban igazad van, hogy a férfiaknak nincs szükségük arra, hogy megvédjék őket. (gondoskodásra viszont annál inkább szükségük van, csak ezt sok nő valahogy képtelen felfogni… :S )
viszont arra sincs szükségük, hogy a “egyenjogúság” álszent zászlaja alatt gyepálják őket. és itt azzal van a gond, AHOGYAN és AMILYEN STÍLUSBAN ekézik a férfiakat a feminista “véleményvezérek”
(kieg.: és szerinted azok a nők, akiket a (többnyire szélsőséges!!!) femancipuncizmus nevében írt blogok megérintenek, azok vajon tényleg teljes mélységébenértik mi s az a feminizmus? mik a kapcsolódási pontja avilághoz? tovább megyek: legtöbbször önmagukról sincsen halványlila fingjuk sem, nemhogy azt értsék, miért is gáz, ha femancipunciként elkezdik ekézni a férfiakat… ezzel saját apjukat, férjüket, párjukat, fiukat… egy hímnemű emberpalánta egészséges lelki fejlődését igazából gátolja, ha az anyja feministaként viszonyul a férfiakhoz… mert az anyai viszonyrendszerek lenyomata ottmarad a gyerekben, aztán meg csodálkoznak a nők, ha muja férfi lesz a kiscsávóból, ez csak ilyen transzgenerációs trauma dolog, csak megemlítem látőkör-szélesítés gyanánt…)

Igen, ezt így, tényleg. Ilyen létezik. Mire van szükségük a férfiaknak – egy olyan diskurzusban, amely arról szól, hogy milyen változatos módokon szívják el a levegőt és hibáztatják a partnereik a nőket.

A nők körében zajló, nők érdekeit, szempontjait artikuláló blogon végre nem arról lesz szó, hogy nektek mi kéne.

 

Vagyunk néhányan, akiknek volt olyan szerencséje, hogy tönkremenés nélkül tudtunk ettől a követelőzéstől függetlenedni, és még olyanok is, akik ehhez találtak érett, egyenlőségben gondolkodó, a kapcsolatot nem csereüzletnek, hanem emberi kapcsolódásnak megélő partnert. Nekünk aztán egészen biztos nem fogjátok a ti szempontjaitokat elmagyarázni, meg visszacsalogatni oda, hogy mi értsünk meg titeket.

Felnőttekkel játszani jó.

31 thoughts on “nem értitek a férfiakat

  1. “Nem akarok hatalmat gyakorolni rajta, csak annyit szeretnék, hogy hagyjon békén.” = ott se legyen. Maradjon inkább csöndben, tegyen úgy, mintha ott sem lenne, mert én csendet akarok. De a nő nincs csendben bassza meg. Nem ezt akarom, az legyen amit én akarok! Csend legyen.

    Az a baj, hogy a hülye agyukban csak az a hatalom, ha vernek valakit.
    Az szerintük nem hatalomgyakorlás, hogy csak azt akarja csöndes kis eszközökkel, hogy az legyen, amit ő akar. Tanulja meg, hogy a hatalomgyakorlásnak ez is egy – kétségkívül kifinomultabb, visszafogottabb, csendesebb formája. De az eredmény ugyanaz. A másik kirekesztettnek, alárendeltnek, megvetettnek fogja magát érezni, akinek el kell fojtania a saját igényeit.

    • Ez a jelenség:
      https://csakazolvassa.hu/2012/10/29/az-egyenlotlenseg-formai-9-en-csak-azt-kerem/
      Hát de nem? Olyan nagy dolog, amit kérek? Csak egy kis békét, nyugalmat. Énnekem ugyanis “kemény napom volt”, és a “napi probléma adagomat már megkaptam és nagyrészt megoldottam a munkahelyemen”, ezek az apróságok, hát, már ne is haragudj, drágám, de nem az én ügyeim, hogy nincs itthon sajt, vagy leszakadt a polc, meg két hónapja nem fúrtam fel azt a szart, pedig megígértem. Hát megígértem, hát fel is fogom fúrni, de most, MOST igazán olyan fáradt vagyok, meg amúgy is, te is megígérted, hogy lesz rendes meleg vacsora, de hát megint szalámis kenyeret kell ennem, és hát persze magamnak kell megcsinálnom azt is. Jó, most tényleg nem azért, hogy számon kérjelek, jaaj, ne sértődjél már meg, tessék, már megint én vagyok a hibás, persze. Nem hoztam csirkemellet, nem, hát elfelejtettem, MEGMONDTAM, hogy hullafáradt vagyok. Olyan kis dolgokat kérek, tényleg. Na, jól van, mindegy, most nem értem, mit kell így felkapni a vizet már megint, folyton ez van, hogy nem lehet az embernek egy kis nyugta a saját otthonában.

        • Szerintem sok férfi számára megugorhatatlan kihívás, hogy amikor a nő ún. “nem dolgozik”, hanem “otthon van a gyerekkel”, akkor az ő (ti. a férfi) által keresett pénzt ne a sajátjaként azonosítsa. Amiből “ad”. A legjószándékúbb, legigyekvőbb férfinak is komoly erőfeszítés, hogy ne gondoljon saját magára úgy, mint aki milyen rendes, hogy megosztja a nehezen megszerzett keresményét a nővel, akinek de jó, mert egy esős napon nem is muszáj ki se mozdulnia otthonról. És ez már megint nem (mindig) azért van, mert az adott férfi rosszindulatú vagy önreflektálatlan, hanem egész egyszerűen erre van kondicionálva.

          • Ha csak megszokásból gondolná így akkor amikor valaki elmagyarázza neki hogy ezt miért lehet máshogy is gondolni akkor esetleg legalább fontolora venné azt a nézőpontot is. Soha nem teszi. Csak hárítani, támad, ködösít.

            És nem és nem és nem változik.

            • Ez nagyon nehéz lehet. Én nem voltam ilyen helyzetben, de nagyon pocsék lehet, olyan tehetetlen érzés.
              Egyszer arról beszélgettünk Vele, hogy meddig érdemes egy kisgyerekkel otthon maradni. Én azt mondtam, nagyon maximum egy évig volnék hajlandó, őszerinte több ideig érdemes. Erre én megkérdeztem, és a maradék időben akkor otthon maradnál vele, nemdolgozás, minden? Ő azt mondta, nem tudja. Mondom, az nagyon jó, mert éntőlem ugyan senki meg nem kérdezi, hogy akarok-e egyáltalán akármeddig otthon maradni, ezek szerint tehát teszerinted is az én kizárólagos feladatom az otthonmaradás. Keményen fejbecsapta akkor őt ez. Hogy erre nem is gondolt. Nem is nagyon tervezünk gyereket. Ennyire kódolva van, hogy a nő ingyen munkaereje vitán felül jár a családnak, és a férfinek nem dolga soha semmilyen fizetetlen munkát végezni, az mindig szívesség, ha ilyet tesz.

  2. következőképpen képzelném a példaszituációt magamnak ideálisan, ahol mindenki – már a bájolgástól eltekintve – épeszűen kommunikál:
    “Szívem egyetlen virágszála, most nagyon fáradt/ideges/levert/stb. vagyok, lehetne, hogy ezeket a dolgokat fél óra/egy óra múlva/holnap beszéljük meg?”
    1. opció
    “Drága mackóbogárka, nekem ez most nagyon fontos, próbáljál idekoncentrálni kicsinyég, aztán pihengessél.” (És akkor megbeszélik.)
    2. opció
    “Drága mackóbogárka, jól van, akkor beszéljük meg fél óra/egy óra múlva/holnap.”
    fél óra/egy óra múlva/holnap:
    “Szívem egyetlen virágszála, miről is akartunk beszélni fél órája/egy órája/tegnap? Ajkaidon csüngök immár.” (És akkor megbeszélik.)
    😀

    • Baszki, a “Szívem egyetlen virágszála” fordulatot egy órája alkalmaztam, mikor le kellett volna menni a pincébe valami két héttel ezelőtt megígértet leszerelni. Már várom a mackóbogárkát, miután itt internetezek, és még nincs kész a vacsora.

      • Fenchurch, rajongód vagyok! Whistler mamája közölt egy olyan 100-110 éve előtti festményt, egy nő hever a kanapén, a kezében könyv és azt mondja: “Agyban kész a kecó…” – és fő a vacsora, vagy ilyesmi. Nekem annyira találó volt. Agyban nálam is ki volt/van mindig takarítva, meg vacsora is van 🙂

  3. Sziasztok!

    Első hozzászólásom, engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: ötven, felnőtt lánnyal, húsz férficsendben eltöltött évvel.

    Ez a poszt is eltalált. Mélyen, anyámilag, nagyanyámilag is. Harminc éve nem sírtam, de most kibuggyant a könnyem.
    Zsolti soha nem fogja “érteni”, hogy minden csendjére fokozatosan megfagy a társában a lélek. Nem fogja érteni a vacsorás tányér kimért koppanását maga előtt az asztalon, sem azt, hogy miért nyílnak recsegve éjjelente a felesége combjai.
    Ő soha nem fogja hallani a csendje ostorsuhogásának zaját, sem érezni a hirtelen gyomorszűkülést és torokgombócosodást. A szemedbe nem mer nézni ilyenkor. Észre vetted? Nem néz bele soha, nehogy tettének tükrét lássa.

    Éva tökéletesen szembesíti őket: tudatosan csinálják.

    Olvastam egy oldalon, hogy kapcsolatban, házasságban a férfinek a kényelmét (szabadságát), a nőnek a méltóságát (emberi mivoltát) kell feladnia. Azt boncolgatta, hogy az első vacak, de a másik rendben van. Valamit valamiért, hehe. Tudják ezek nagyon jól, hogy az ő jólétükért mit ad fel a nő. Csak beáldoznak bennünket, a mi méltóságunk roncsolását járulékos veszteségnek írják le.

    Amikor felálltam húsz év után és elmondtam az élettársamnak, hogy ezt nem csinálom tovább, akkor felpattant és zaklatottan közölte, hogy ő tudja, hogy utánam már soha nem fog találni senkit, egyedül fog meghalni. Végtelenül sajnáltam, de az én megalkuvó, foszlányos méltóságomat egy hajszállal jobban. Valahogy akkor sem került szóba részéről, hogy nekem is egy életem van.

    • Szia, örülök, hogy itt vagy. Tipikusságában is döbbenetes a történeted.
      Az ember belemegy, az illúziókkal, jó szándékkal, fiatalon, benne van, küzd, igyekszik.
      Az ember boldogtalan benne, elromlik, rossz fej lesz.
      Az ember nem akar rossz fej lenni, ha megőrzött még valamit eredeti önmagából, akkor élni akar, örülni, igazul szeretni és szeretve lenni.
      Az ember hajánál fogva húzza ki magát, az igazságáért kiabál, pontosan látja, kinek volt itt előjoga, többlethatalma, nem engedi, hogy őt hibáztassák.
      Az ember új életet épít, gyógyulgat. lassan nem egykori embere körül forog.
      Az ember végül önmagával, a saját hibáival és tévedéseivel is szembenéz, azokban is fejlődik, hogy még igazabb legyen.
      Meg nem bocsát, abban én (az elvárt módján) nem hiszek, de meglátja a másik mélységes szerencsétlenségét, lépéskényszerét, kijelölt, szűk útját és hogy ez mibe torkollik, anélkül, hogy ezt kívánná neki.
      És az ember végül mindig boldogabb és építőbb, mint akit otthagyott.

  4. Annyira tipikus, sajnos. “Baszogatsz”, “mert egész nap dolgoztam, fáradt vagyok”, “túlreagálod”, “én nem csináltam SEMMIT”, “meg lesz majd csinálva”. Figyelemre méltó a “semmit” – vagyis jót és építőt sem, közöny van, illetve a “meg lesz csinálva” a “megcsinálom” helyett. Bár nyelvtanilag sánta, tükrözi a valóságot: valaki majd megcsinálja, de nem ő, az biztos.
    Erőből, leszaromságból kommunikált mondatok. Na, ezt többet ne. Soha.

  5. Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
    Hogy rettenetes, elhiszem,
    De így igaz.
    Ha szeretsz, életed legyen
    Öngyilkosság, vagy majdnem az.
    Mit bánom én, hogy a modernek
    Vagy a törvény mit követelnek;
    Bent maga ura, aki rab
    Volt odakint,
    Én nem tudok örülni csak
    A magam törvénye szerint.

    Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
    Még nem szeretsz.
    Míg cserébe a magadénak
    Szeretnél, teher is lehetsz.
    Alku, ha szent is, alku; nékem
    Más kell már: Semmiért Egészen!
    Két önzés titkos párbaja
    Minden egyéb;
    Én többet kérek: azt, hogy a
    Sorsomnak alkatrésze légy.

    Félek mindenkitől, beteg
    S fáradt vagyok;
    Kívánlak így is, meglehet,
    De a hitem rég elhagyott.
    Hogy minden irtózó gyanakvást
    Elcsittithass, már nem tudok mást:
    Mutasd meg a teljes alázat
    És áldozat
    Örömét és hogy a világnak
    Kedvemért ellentéte vagy.

    Mert míg kell csak egy árva perc,
    Külön; neked,
    Míg magadra gondolni mersz,
    Míg sajnálod az életed,
    Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
    Halott és akarattalan:
    Addig nem vagy a többieknél
    Se jobb, se több,
    Addig idegen is lehetnél,
    Addig énhozzám nincs közöd.

    Kit törvény véd, felebarátnak
    Még jó lehet;
    Törvényen kívűl, mint az állat,
    Olyan légy, hogy szeresselek.
    Mint lámpa, ha lecsavarom,
    Ne élj, mikor nem akarom;
    Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
    Börtönt ne lásd;
    És én majd elvégzem magamban,
    Hogy zsarnokságom megbocsásd.

    Az utolsó 2 sor inkább rímel, mint jellemző.

  6. Tendenciózus változás ezek alapján még mindig nem történt. Úgy tűnik, ezeket az évezredes berögzüléseket nehéz megváltoztatni.
    Részemről továbbra is egy kérdés marad, hogy miért olyan bonyolult ezeknek a mai férfiaknak a nőkre emberként, úgymond “ember-ember” relációban tekinteni?
    Ami idevonatkozóan eszembe jut, olvastam a napokban valahol egy siránkozó harmincas férfi irományát, miszerint “már a 30-35 közötti nők is válogatnak” – azon siránkozik az illető, hogy hogy és miért nem örvendenek, hogy választják őket, és egyáltalán, tűrjenek el mindent, értsék meg őket, és örüljenek, hogy rájuk néz “A Fééééérfi” (így nagybetűkkel 🙂 ).
    Amikor valaki (és mint az említett írás alatt kommentelő hímneműek többsége is) így gondolkodik, vélt statisztikák alapján von le tudománytalan következtetéseket, majd ehhez igazítja, ezek alapján alakítja ki a vélt (pasastársadalom által preferált) igényeit, akkor nem sanszos, hogy még ilyen “extra igényekre” mint a fenti bejegyzésben taglaltak, reagálni fog. Tényleg elkeserítőnek érzem sokszor, hogy még mindig itt tart a világ. És sajnálom azt a sok társnakvalót, akiket már az első rostán kiszórnak. Örülök, hogy írtál erről, sokaknak kellene, hogy olvassák, bár eljutnának idáig, köszönöm az olvasást!

    • “miért olyan bonyolult ezeknek a mai férfiaknak a nőkre emberként, úgymond “ember-ember” relációban tekinteni?” – mert a férfit arra kondicionálta a hierarchikus, komplementer szerepekben gondolkodó patriarchátus, hogy ne lásson át a saját szexuális gerjedelmén. Amiért eközben (szalonnalóbálás!) a nőt hibáztatja, mint aki ezt szándékosan csinálja vele, ellene.

      Lásd még: a nem-önreflektív férfiak zöme csak azokat a nőket veszi emberszámba, akik dughatóak. Ha megdugta, és többet nem akarja, akkor nem számít, vagy nemigen, csak sztori lesz. Ha nem tartja dughatónak, akkor levegőnek nézi. Sehol nincs emberség, szeretet, elemi tisztesség ezekben a sztorikban.

      Köszi, hogy ezt ilyen kiemelkedőnek tartod, én már unom a saját rongyosra tépett számat, meg a reakciót, az általános idegenkedést. Főleg amikor a jó fiúk (akik szerint az élet szép, és akik nem nyílt, csak rejtett hatalmi manőverekkel élnek) nem értik, miért bántom “őket”, és “nem minden férfi ilyen”, “hülyék mindenhol vannak”, és ők várják is az elismerést, a jutalmat azért, hogy ők csak egy kicsit olyanok. Ami, ugye, a minimum lenne. Mármint az, hogy kicsit sem olyanok.

      • “Köszi, hogy ezt ilyen kiemelkedőnek tartod” (…) – nézd el nekem ;P új olvasónak. Egyébként épp ma találtam rá, hogy volt már Neked ilyen “elsősorban ember”es témád. Ha ez a blog előbb az utamba jön, akkor sanszos, hogy nem kerültem volna bántalmazotti helyzetbe, és nem próbálnék ilyen mindeneszközös visszaszocializálódást elérni. Szóval nekem kiemelkedő ez itt most, hogy másnak mi, az nem az én dolgom.

          • Igen, ez 🙂 tudod, amiket itt olvashatunk Nálad, ilyesmi jó és helytálló kis gondolatokat évekig csak halkan, magamnak merészelmte egyáltalán megfogalmazni. Nagyon sokáig gondoltam, hogy velem van a baj, és az akkori itteni környezetem is mindent megtett,hogy azt gondoljam, a PhD. tanulmányaim, és az egyéb sikereim ellenére teljesen irreleváns, amit gondolok, én, a “csaj”…durva ám, amikor eljut valaki odáig, hogy elhiszi másoknak, hogy olyan ő, amilyennek ők láttatnák, de ezt itt igazán nem kell részleteznem, ezt itt mindenki érti. Ezért örülök ennyire, hogy itt ilyen sok megerősítő gondolat van, hogy igen, nem csak én gondolom, hogy nincs rendben, hogy valaki csak háttér, hogy valaki megszűnik mint sui generis személy, és csak valakinek a szolgáló személyzeteként avanzsál tovább, mert “fel kell nőni a feladathoz és megtanulni a saját dolgainkat háttérbe szorítani” – és akkor még örüljön is ennek megdicsőült fejjel. Hát nem! Amit én értem el, azt nem fogom letenni csak úgy, hogy – őt idézem – “támogassam a Férfit a céljai elérésében, és boldogítson a tudat, hogy az ő nagy céljaihoz hozzájárulhatok”. Ilyesmi ez. 🙂

            • Csak az önjogú, teljesen saját hatókörű cselekvés az igazi kiteljesedés. Az anyaság is lehet ilyen, ha nem szerepmegfelelős, szolgai.
              Másfajta teljesítményt lehet felajánlani és elfogadni, de elvárni, kizsarolni, szankciókkal ösztönözni rá az áldozat meghozóját, azt nem.

  7. Pasas kapcsolatból érzelmileg kicsekkolt. Vártam. Próbálkoztam. Kértem.
    Megbeszéltem. Volna, de ő “csak nyugalmat akar”-t.

    Meguntam, otthagytam

    Búcsúzóul még beszúrta hogy évek óta mennyire unta magát mellettem. Meg engem is.

    Pár hét múlva – most – azon van, hogy én őt elhagytam ezért neki nehéz, és hogy nem hajlandó öntözni az otthagyott virágot mert felejteni akar, és így nem tud.

    JA. Megvilágosodok.

    Unfollow
    Unfriend
    Unlink(edIn)
    Block email
    Block Number

    Remélem ez az összes.
    Good riddance of bad rubbish.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s