Hát ez nehéz.

Arról már írtam, hogy a Nagy Őszinteség (őszintéskedés) nem biztos, hogy jót tesz a kapcsolatnak. Amikor mindent azonnal kimondasz, észrevételezel, megfogalmazol, szétbeszélsz, arcába tolsz. Amikor az agyad zugának átmeneti késztetéseit, a múló hangulatokat is azonnal elmondod neki. A lelkizés, a nyomasztó problémasorolás, a megoldásra kapacitálás, a “kérések”, szóval az örök beszéd. Főleg akkor nem működik, ha a másik nem ilyen dumás, ha jóindulatú ugyan és őszintén szeret téged, de neki nem megy jól a felismerés, megfogalmazás, kimondás. Inkább hallgat. Szétszedted a szavaiddal.

Amúgy, persze, igazad van. És van, aki manipulatívan hallgat: ez a csönd páncél, szeretné a korholó, kérlelő szavak nyilvánvaló igazságát a hallgatásába rejteni, racionálisan nem tud mit mondani, makacsul csinálja tovább a visszaélős viselkedést. Erről itt írtam:

a férfi hallgat

az egyenlőtlenség formái 26.: szabotál

a férjed már megint

S talán jobb is nem tudni, amiről hallgatnak.

Önmagunkkal sem megy jól a belső beszéd. A szavak eltemetnek. Hányszor mondtuk nagy önismeretünkkel, hogy de most már rájöttünk, már igazán, végre felismertük, tudjuk, meglépjük, nem félünk, másképp lesz. Aki naplót ír és visszaolvas, netán a barátnőjével csetel, döbbenten láthatja ezeket a nekibuzdulásokat: háromhavonta mondta ki, hogy végre megvilágosodott, változás lesz, és gyakorlatilag ugyanabban van tíz éve mégis.

De hát ez már haladó szint. Az általános helyzet az, hogy senki nem mond igazat.

Pedig, ugye, hazudni csúnya dolog: teljes a döbbenet, amikor kiderül, hogy a társad elhallgat valamit, vagy nem mondott igazat.

Hát, a helyzet az, hogy úgy általában nem azt mondják, amit gondolnak. Kifejezetten az ellentétét mondják, hogy a szavak letagadják, elrejtsék a lényeget. Egész biztos lehetsz abban, hogy ha valaki arról papol egy női fórumon, hogy nem kell azonnal lecserélni, meg kell javítani, és mások bezzeg akkor az ő házassága egy csőd, és a váláson gondolkodik. Nem is gondolnak semmit. Nem azt teszik, amit akarnak. Nem tudják, mit akarnak.

Nem tudják, mire vágynak és mit éreznek.

Ezért aztán kár az őszinteséget emlegetni – lehet, hogy te is érintett vagy, te se tudod, te se mondod, te is mást mondasz. Van olyan is, aki tudatosan játssza el, hogy persze, drágám, nekem is az a fontos, nem baj, hogy ótvar a fogad, én is a legjobban misszionáriusban és gyorsan szeretem, és egészen azonosul a rendes házastárs szerepével. Más ezt csak eljátssza az egyik műsorsávban, amúgy vígan éli a másik életét a másik műsorsávban: erre engdélyt ad neki a férfiszerep vagy a közkeletű magyarázatok (nem kapja meg otthon, kell a változatosság, egy férfi minél több helyre akarja hinteni a magját; de női igazolás is van: elhanyagol a férjem).

Van, aki viszont komolyan azt hiszi, hogy ő is azt akarja teljes szívvel, amit elvárnak tőle. Interiorizálta, belsővé tette mások agendáját. (Az életközépi válságban egy rácsillanásban jön rá, hogy dehogy. Hogy szabadsághiányban élt.)

És hát egyik sem akar direkt bántani. Ezt ne felejtsd el. Ha te nem is, az önképük nekik is fontos. Ezért mondja azt, amit mond. Nem bátor, de hogy is lenne bátor? Nem akar drámát.

Nyíltan csak a legádázabb bántalmazó vagy a részeg partner bánt. A többiek szavakkal lekönyvelik, hogy ők békések, és a tetteik vagy a kibúvásaik a bántások. És nem mondja el. persze, hogy nem mondja el. Lavírozik. Mást nem tehet.

Ha egyszer valaki kiszedné belőlük, mi van bennük igazán, mi mozgatja őket (ezek a dolgok nem elrejthetők ugyanis, mindenképpen hatnak a viselkedésre)….! Ha elmondanák, akkor eléggé döbbenten ülnél.

Azért vagyok itt, hogy elmondjam: létezik őszinteség. Nem kell és nem lehet hozzá túl közel menni, de nem szükségszerű az, hogy erőltetettek, akartak vagy elleplezőek a beszélgetések, és az sem, hogy némaság van. A 2012-13-as önmagammal szemben ma már állítom, hogy ehhez viszont neked, a nőnek is másképp kell hozzáállni. Figyelj oda arra, akit szeretsz! (Szereted-e?)

Tanulj meg magaddal őszintének lenni. Lassan, nem drámázva, figyelmesen, magadat sem kímélve. Nem őszinteség az, aminek a lényege, hogy a másik milyen szemét.

A teljes egyenlőtlenség formái sorozatot ajánlom az újaknak, de újraolvasásra is:

csakazolvassa.hu/tag/az-egyenlotlenseg-formai

Gyakran kéritek, hogy írjak konkrét témáról, házasságról. Nos, én valódi bántalmazásban 2004-ig éltem, kommunikációs problémás, nem-mindig-eléggé-randiszerű házasságban pedig 2012-ig. Nagyon rég nem élek ilyenben, az elmúlt években sokkal jobban tudtam írni sportról, testképről, társtalan állapotról, életmódról. Kell valami saját és aktuális élmény ahhoz, hogy meg tudjam írni átélten a témát.