nem férek bele a leggingsbe

Az történt, hogy LifeTilt november végén innov- és provokatív kampánnyal bemutatott egy akkor még nem rendelhető sportruházati kollekciót. Az árakat sem közölte ekkor még. Ezek nem szokásos cuccok ám, a viselésüket ki kell érdemelni. A lifetiltes holmi identitás és jutalom, mert M/L a legnagyobb rendelhető méret:

NINCS NAGY MÉRET. HA HORDANI AKAROD itt egy szolid vesszőhiba volt TEGYÉL ÉRTE.

Nem is csak a méretről van szó: a fazon is alakkiemelő, tónusláttató. Nem mintha ez mindenkit visszatartana.

Kommentözön érkezett: 

Azért akikből élsz nem biztos, hogy tanácsos így beszélni róluk…. Azért akiknek elérhető a ruhád azok is lehet, hogy M-es méret felettről indultak…..

…és, teszem hozzá, mint kurvából lett apácák, utálják is a régi énjüket, undorodva beszélnek arról az önmagukról. Ebben a közegben vakhit lett a lefogyás.

A blogger egyelőre nem foglal állást, de ezen a ponton nem bírja ki: ne utáld magad! Se a régi, se az új testedet. Ha nem vagy erős, akkor nem tudsz boldogabb, jobban működő testet-lelket építeni. Igen, testet-lelket. Ne bagatellizáljátok a testet: lefogyni pont olyan, mint felhagyni valamilyen függőséggel, rossz stratégiával, kijönni egy nem működő párkapcsolatból vagy megnyomorító mukahelyről. Tisztánlátás kell hozzá, támogatás, idő és erő. Ezért nem mindegy, hogyan vágsz bele: ha nem vagy erős, rádrepül az öngyűlölet vámszedője.

Szóval nekem nem az a bajom “Tomi” tevékenységével, hogy már megint a test, a fogyás a téma.

Ahogy mindig mondják: az emberi értéket nem kilókban és ruhaméretekben mérik. Én mondjuk nem tudom, miért képzelik, hogy az erről beszélgetők életében nincs más téma. Ha egy test-, sport-, diéta- stb. témájú oldalon vagy, ott, mily meglepő, testről, sportról, kinézetről lesz szó. Ott ez a téma és ez a keretrendszer, és ott az számít jobbnak, követendőnek, példásnak, aki sportosabb, jobb alakú, többet fogyott. Ugyanígy találnak megfelelő oldalakat a zene- és állatbarátok. Igen, vannak emberek (lejjebb idézek is), akik gyűlölik a kövéreket, és vannak sokan, akik erénynek gondolják a megfeszített, lemondós fogyókúrát. Ha odamész a pofonért, ha megsértődni jársz közéjük, az szerintem nem elvekért való kiállás, hanem hepciáskodás.

Nos, a test karban nem tartása (és a nyomában járó elégedetlenségérzés, frusztráció) sem rosszabb, mint mondjuk cigizni, vagy rendetlennek, hektikusnak, késősnek lenni. Attól még remek ember lehetsz. Csak épp kitolsz magaddal is, másokkal is. Utóbbiakra, megjegyzem, igen élesen szokás megjegyzéseket tenni. Csak a test a tabu, arra ugrik mindenki, és jön a pszeudofeminista szépségelvárás, vékony modellek, diszkrimináció szöveg.

Szerintem a test fontos téma, és én kifejezetten szeretném tabutlanítani a saját, intellektuális közegemben. Nekem az a bajom “Tomi” tevékenységével, hogy a női tanácstalanságból, megfelelési vágyból él, érdekében áll ezt gerjeszteni. A csodát váró, infantilis magatartású, rajongásra hajlamos nőkkel paternalista viszonyban van, ő a felülbírálhatatlan, az igazság egyetlen forrása, és ez a szerep jövedelmező neki lelkileg és bankszámlailag is. Ebbe a dealbe pedig magát becsülő nő nem mehet bele.

És itt bizonyos részletek csúnyán el vannak hallgatva. Hogy például a külsődleges motiváció mindig rövid életű. Az önismereti út nem úszható meg: aki csak bikinit akar, esküvőre fogy le, barátnőknek és exnek mutatja meg, de közben pizzáról ábrándozik, annak ez is egy újabb kudarc lesz. Vagy hogy nem mindegy, hogy tíz esztétikai kilóról vagy ötven, súlyos depresszióval és inzulinrezisztenciával társuló fölöslegről van szó – bizonyos, túlsúllyal összefüggő betegségekkel pedig nem dr. Balogh Tamáshoz, hanem szakemberhez kell fordulni, mégpedig olyanhoz, amilyenből Magyarországon alig akad egy pár. Sok az illúzió is: annyi év önrombolása után, harminc kiló plusszal a kampányszerű fogyásból nem lesz szép, feszes test.

Ez egy jellemző hang, behódoló és valószínűleg barterező nő írása, aki szintén lefogyott. A Facebook-kor szülötte ő, néha mintha-feminista, egy-egy gúnyos, férfiakon viccelődő mém erejéig, amolyan vulgárdögösen, de azért beszól a nőknek is. Itt hamis dilemmával érvel a feministák ellen.

Tomi bizony nem kertel:

…nem simogatok eredmény nélküli idiótákat.

Tudniillik azokat, akik ugyanúgy le szeretnének fogyni (mert az ő világképében mindenki), de akaratgyengék.

Megkapó, ahogy kitüntetésnek gondolja a termékeit. És az a helyzet, hogy megteheti.

Az ember azt hinné, a kereskedő örül, ha bevágódik a vásárlóinál, és hogy ebben a bizniszben a közepesen dundik, az L-es méretűek az igazi célcsoport, mindenesetre nem fogja sértegetni őket, nehogy elmenjen a kedvük. De “Tominak” elvárásai vannak.

Komment:

Egyébként itt sportruházatról van szó, nem? Akkor nem lehetne annak betudni az undorító hájgombócok (egyesek szerint embertársaink) érdeklődését, hogy szeretnék ezeket a darabokat a testük szebbé, egészségesebbé tételére használni? Mert esetleg sokszor a dagiból lesz a sportos csinibaba? Értem, én, kezdjék el susogós melegítőben otthon, aztán ha elég szépek, majd jöhet a LifeTiLt.

Pontosan. Ezt akarja “Tomi”: így pozicionálja a sima edzőnadrágot vágytárggyá. Egyébként őt az is eltartaná, ha a narancsbőr programja résztvevői közül minden tizedik rendelne a kollekcióból egy darab, közepes árú cuccot. De most új vásárlókkal is számolhat. Csakazértis lefogynak, és dafke rendelnek ők is tapadós nacit. Mintha valaki elvette volna tőlük, és ők cselesen kiverekednék mégis.

Eddig is megoldottuk, edzettünk NIKE-ban, decathlonos cuccban vagy régi tréninggatyóban (később, amikor már megérdemeltem, a több tervezőt is “megihlető” luxusmárkában, a Daquïniben), megvolt a praktikum és a menőség is. Meggyőződésből edzettünk, nem az elismerésért, a bizonyításért. Nem “Tomi” döbbentett rá egyszerű összefüggésekre. Tomi ott jött-ment akkoriban még a Flexben (élőben meglepően gátlásos és átlagos), én nem utálom, viszont számon tartom. De vajon miért akarnának tőle rendelni azok, akik ellenszenvesnek tartják? Hát ha engem megsért, akkor legalább a sértettségemet nem mutatom meg neki. Ha hülyének néz, ha nélküle is megvagyok, akkor nem tolom az ő bizniszét. Ez elvi kérdés.

Én nagyobbat sóhajtok azok láttán, akik bedőlnek neki – mert “Tomi” pénzt akar, mi mást? De ti szabadok vagytok. Szabadon leszarhatnátok, és mégis róla kommenteltek, virálisan terjesztitek.

Felmerült a kommentekben, hogy ugyanezzel a logikával a ducibutikok nem kirekesztőek-e – nem, írták meg azonnal a választ, mert azok reakciók a status quóra. Vagyis, hiányt kompenzálnak, hiszen közepes vagy vékony méretre akárhol lehet menő ruhát kapni.

A LifeTilt identitásúak szerint a kritikusok frusztráltak és irigyek, támadják az egészséges életmódot, mert 1. lúzerek, 2. vakok, 3. szemetek. Vitáznak piacról, etikus reklámról, testképről, szóba jön a kövérség elfogadása, és hogy kit mi idegesít a másik kinézetében.

Utálok minden kövér embert, visszataszító. Ha beteg akkor is tudna fogyni max nehezebben, de ez kb a kövérek 0,5%-a. Szép szóból és jó példákból nem értenek, ekézni kell őket minden nap, 2 nagy pofon szívroham aztán csak rájönnek, hogy valami nincs a helyén

Másik komment. Ő is edz, és kikéri magának, hasonló (talán tükröt tartó) stílusban:

Édesapám, te egy akkora irdatlan BUGRIS PARASZT vagy, hogy a fal adja a másikat.
Mielőtt a fitness-ökörségeidet ugatnád: 183 centihez vagyok 62 kiló, nagyon sokat tettem és teszek most is azért, hogy ez így maradjon. Sőt. Nem tartom egészségesnek a túlsúlyt, és én nem tudnám magam úgy jól érezni.
DE. A magadfajta üresfejű, tahó, sznob senkiktől hányingerem van. Mert, nyuszika, te nem vagy isten, mint ahogy képzeled, csak egy felkapaszkodott kis pénzpocok. Neked nyájasan kéne hajbókolni és kiszolgálni a vevők igényeit. VEVŐK = azok az emberek (fehérek, feketék, tarkák, kövérek, soványak, szemüvegesek, satöbbik), akik fizetik a te szájszagú életed költségeit, tudod? Belőlük élsz.
Ha nem tudod megszokni, hogy sokfélék vagyunk, iratkozz vissza egy óvodába, és kezdd előről. Talán menni fog.
Amúgy te ezzel a stílussal; ezzel a minősíthetetlen modorú szájfingással óhajtasz termékeket eladni – komolyan? Egy ócska telemarketingesnek több érzéke van a marketinghez, mint neked.
Vegyél már vissza az arcodból, nullakarcsi. Nekem te egy senki vagy. (Nemcsak nekem szerintem.)

Téved a kommentelő: nem azok fizetik a megélhetése költségeit, akiket megsért, mert nem ők rendelnek, hanem azok, akik azonosulnak vele. Elegen vannak: hetvenezer lájk. “Tomi” nem szorul rá, hogy az összes potenciális vásárlónál bevágódjon. (Ez engem érdekesen érint, nekem is a fejemhez vágják, hogy az olvasókból élek, hát hogy “bánhatok” “velük” így – mondják ezt akkor, amikor reagálok a direkt szemétkedésre. Szép kis csúsztatás. Sőt, zsarolás: ha pénzt akarsz, igazodj, fogd be a szád, és viseld el a basztatást. Írt nyilvánvaló blöffölő is “már majdnem nagyobb összeget adományoztam, de ha ilyen vagy, akkor nem.” Én úgy látom, ha nem magamat adnám, nem is volnék érdekes, és “Tomit” is a kekecsége teszi egyedivé. Én sem azokból élek, akik ekéznek, nekem nem érdekem, hogy itt legyenek, és tőlük soha nem is kaptam semmit.)

További komment:

Én az elmúlt 5 évben voltam a 160 centimhez 74 kiló, majd 47 kiló, aztán elmentem szülni 94 kilósan, most pedig 88-ról indulva szeretnék elérni egy szép, formás, egészséges külsőt. A gardróbomban 36-os és 50-es ruhaméret között állnak a ruhák. A fogyás érdekében többek között heti 4-szer eljárok edzeni, és engem baromira zavar, hogy alig találok magamra ruhát, amiben sportolhatnék. Pedig felkelek ugyanúgy reggel 5-kor, mint az XS-es méretű lány a teremből, mégis szarul és megbélyegezettnek kell éreznem magam, ráadásul amit eddig gondoltam, hogy gondolhatnak rólam mások, feketén-fehéren láthattam is a kommentek között. Félelmetes, hogy ennyi gonoszság lakozik az emberekben, és vannak, akik kilóban mérik a körülöttük élőket. Nem utcai viseletről van szó, hanem sportruházatról, amit nyilván sportoláshoz venne fel az XL méretű is. Az lett volna az igazi tökösség, ha ezekre az út elején lévő, tenni akaró nőkre is gondol a Tilt. De nem így lett.

Ugyanitt 1 kilós nutellás Tiltes fehérje eladó.

(kiemelés tőlem)

LifeTilt nem most kezdte, mindig is a “kemény, odamondós” stílusról volt híres. Férfi kommentelő:

Csernus utánpótlás a soft-bántalmazásra éhező asszonykáknak egy nőgyűlölőtől. Briliáns. Aztán megy a csodálkozás, hogy miért szoknak hozzá a magyar a nők a kiadós veréshez.

Az utóbbi egy évben “Tomi” a facebookos programjaival (Kockahas, Fenékformáló, Narancsbőr), amelyekhez 6-8-15 ezer nő csatlakozott, csinált magából olyan gurut és akkora hájpozt a termékei körül, hogy ennyire konkrét üzenete lehet. Leszarhatja a kis magyar márkák éles versenyét is. Üzenete valóságos életfilozófia: egyrészt legyen jó segged, feszes combod, mert Tomit a nők testén a fenék és a láb érdekli különben a kutyának nem fogsz kelleni, és mi mást is akarnál, mint tetszeni és elkelni, másrészt, még ugyanabban a mondatban: felismerések, egészséges életmód, küldetés, értelmes élet, célok elérése, önbizalom, jellemfejlődés és minden földi jó. “Tomi” rátapintott, mire sóvárog a külvárosi nő. Belőheti a felső-közép árkategóriát, noha kommentelőinek jövedelme és életszínvonala ennél láthatólag szerényebb. A beizzított nők a gyesből, kisalkalmazotti bérből spórolják ki a prémium fehérjét, a zsírégetőt és a tüllbetétes nadrágot. Identitást akarnak, az elit kis méretűek és a tettre készek klubjához tartozni.

A recept tehát: tedd a fogyást, a testformálást, az “életmódváltást” tudatosan adagolt üzenetekkel az önbizalomhiányos nők központi témájává, és ők majd készséggel kiélezik a dolgot. Vitatkoznak a nevedben, öntudatosan ütköznek a másvallásúakkal, rajonganak, suttogó kampányt folytatnak, Üggyé emelik a diétájukat, és komolyan hiszik, hogy minden kritikus megtévesztett, irigy és kövér.

A tilt mindig is arról szólt, hogy végre összeszedd magad, végre sikerüljön életmódot váltanod, végre legyen egy szexi tested. Ehhez kaptál minőségi terméket és szolgáltatást. Teljesen egyértelmű, hogy felesleges az L feletti méretezés. Azt is látni kell, hogy bár néha úgy tűnik, mindenkinek való, de nem. Onnan hogy eldöntöd változtatsz, odáig, hogy megtanulod az új életmódodat. Szóval nem való azoknak akik nem akarnak változtatni és nem való azoknak sem akik már specializálódnak pl testépítésre. Motiváció a ruhaméret, mindig is az volt, csak most az van ráírva, hogy LifeTilt.

Másik nő kommentje:

Nekem nincs ezzel gondom. A bőgatya pedig a gyenge pontom, és akár fájhatna is, hogy nincs olyan méretben, ami rajtam is bőgatyaként viselkedne: nadehát van önkritikám meg tükröm. A jelenlegi alakomon úgysem úgy állna, mint azon a nőn, akinek a képe alatt megnyomnám a “kosárba” ikont. Akkor meg minek. Tomi gyakorlatilag csak megment a beégéstől. Meg neki se lenne jó reklám -ezt kizárólag gazdasági szempontból mondom-, ha országszerte nagy seggeken feszülne a lifetfilt felirat, ez nyilvánvaló. A lifetilt a feszes popó szimbóluma kell, hogy maradjon. jól van ez. (Aki meg már szinten van, és büszkén viseli, nem biztos, hogy szeretne ugyanabban a ruhában virítani a teremben, mint a húsz kilóval nehezebb társa.) Használjátok egészséggel!

“Tomi” tehát várakozást ébreszt a kollekció előzetes bemutatásával, egyben botrányt kavar, és riposztozik a testszégyenítő szövegre ráharapó újságíróknak (Hvg.hu, Dívány.hu, Vous.hu, 888). A reakciók kiszámíthatóak. Az ellenzők szerint a LifeTilt kirekeszti a túlsúlyosakat, akinek majd így nem is lesz kedvük lefogyni. “Tomi” a hibás, tiszta sor.

Pontosan az ilyen megjegyzések miatt nem mer sok nagyobb lány edzőterembe vagy sportolni járni. Aztán persze hallgathatják, hogy lusták.

Figyelmeztetik “Tomit”, hogy így megfosztja magát egy jelentékeny fogyasztói körtől, amit, ha nem lenne az izzó hangulat, nyilván egyedül “Tomi” bánna.

Nem kell a nadrágod, ha ilyen üzenettel köríted.

 

Nem kell a pénzed, ha nem akarod megérteni, amit mondani akarok.

Komolyan azt kérdezték felnőtt nők, hogy de akkor ők miben eddzenek. Vagyis az üzenet elérte a célját: zavarni kezdte őket a méretük, és az új edzőgatyó lett a viszonyítási pont. “Tomi” hiányt gerjesztett azok körében is, akik – ez a dolog igazi iróniája – most hallottak róla először, és talán eszükbe sem jutott korábban az edzés, csak a megfosztottságuk ilyetén kihangsúlyozásától kaptak észbe (vagy kapcsolt be a véleményezési kényszerük, mert okosból mindig több van, mint ahányan kezdenek magukkal valamit).

A kommentháborút Tomi megnyertnek ítélte, és a kiállásért 200 ezer forint értékben hullatta az ajándékot: tízszer tízezernyi ment a lájkolóknak, és tízszer tízezer értékben lehetett valaki barátnőt megajándékozni.

A webshopon a kollekció rendelhetővé tételének pillanatában leállnak a szerverek, csillagok zuhannak le az égről, megdől a Föld forgástengelye is 4,13 fokkal. The End.

Na, és én mit gondolok erről?

Okos és frappáns a jutalomosztás – irónia nélkül mondom.

Sokkal többről van szó, mint hogy a negatív reklám is reklám. Kis magyar női lelkünk rajzolódott ki itt élesen. Az irritáló hatás elérte célját: aki szúrva érezte magát, nagyot ugrott. Valóságos társadalmi vita kezdődött. A homik vágytárggyá lettek, Jézuskának íródtak meg, és az immár rendelhető darabokban lőtt szelfikkel máris tele a facebook.

A lelkesedés nyilván alábbhagy majd, de biztos van, aki innen datálja majd új, egészséges életét. A ruhák minőségéről, anyagáról semmit nem tudni, és e tekintetben nem is adnék azok szavára, akik először és vallásos hittel rendeltek ilyesmit. A dizájn nem valami extra, megoldásait évek óta látjuk prémium cuccokon.

Ami az ízlést illeti, sok nőt látok a teremben mindenféle öltözékben – szerintem a szexi edzőcucc csak a legkipattintottabb, atletikusan arányos csajoknak áll jól. A nagyon vékonyaknak se, a nem-félgömb fenekűeknek se, a széles derekúaknak, a rövid lábúaknak és az alacsonyaknak se.

Szerintem viszont “Tomi” nem felelős senki fogyásáért: olyan méretben gyártat, amilyenben akar, olyan üzenettel, amit nem szégyell, és amit a magyar fogyasztói gyomor és a versenyhivatal, reklámszövetség, média bevesz. Neki akkor van igaza, ha magas a profitja. Őt nem a csajok életminősége és alakja érdekli, és ezen nem kell kiakadni. A profit érdekében elmegy addig, ameddig elmehet. Ez az, amit Magyarországon még mindig nem értenek. Azt várják a piaci szereplőktől, hogy önzetlen, feddhetetlen emberbarátok legyenek, és ha nem azok, akkor kígyót-békát kiáltanak rájuk, feledve, hogy végül mégiscsak a vásárló szavaz a pénztárcájával, és a fogyasztói lélek tükre az, hogy miféle magatartás lehet sikeres. Itt nálunk a botrány, a lebutított üzenet, a gőgös odamondogatás bejön, hát akkor mit vesződjön píszí, kedves tartalmakkal a Tomi?

Ha emlékeztek, másfél évvel ezelőtt a londoni proteines plakátokért ott kitört a polgárháború, pedig abban a kampányban nem voltak érvek, identitásképzés, felsőbbrendűség, csak egy bikinis nő fotója.

“Tomit” nem sodorja el a népharag. Ilyenek vagyunk: lelkesedők, ácsingózók, gazdi kezét nyalók, valahova tartozni vágyók. Tagadjuk, hogy identitásunk a szűk-szexi cuccokból eredeztethető, pedig de. Frusztráltan felháborodók is vagyunk, improduktívan hőbörgők, csodára várók. Örömmel sértődünk meg, ingatag az énképünk. Azt állítjuk, rendben vagyunk magunkkal, aztán megpöcköl egy interneten látott mondat, vagy egy másik nő képe, és összeomlunk. Túlsúlyosak, ám öntudatosak az utolsó zsírsejtig.

Eddz, a magad kedvére, vagy hagyd a picsába, de ne hódolj be. Téged ki definiál? Hogy lehet, hogy ekkorát üt az énképeden egy ismeretlen? Ne engedd, hogy másvalaki mondja meg, mi a bajod és mire vágysz.

30 thoughts on “nem férek bele a leggingsbe

  1. Az, ami ott a kommentekben van, tényleg ennyire általános? Nekem ezek a kommentek ‘Tominál’ nagyon kiverték a biztosítékot. Én azt hittem a teremben sok-sok-sokféleség van és elfogadás, hiszen van bennünk valami közös.
    Igen, van aki gerinc- vagy térdműtéthez akar lefogyni, aki tónusosabb, vagy egyenesen kerekebb feneket akar, és aki 80 évesen szépen akar öregedni (a kedvenceim a ráncos könyökükkel és ősz hajukkal!) akinek az alapsportjához kell az erő, de nem fér bele az erősítés az edzésbe. Akiket untat a futópad, ha 10%-nál kisebb az emelkedő, akik a húzódzkodós gépen úgy adják át az instrukciót, hogy testsúlyod/2+20 kg meg azok is, akik a pihenőidőben valami másik testtájukat edzik, mert sietnek. Ez itt ennyiben is már nyugat?! Nagyon szeretnék Bp-n egy biztosnságos termet, ahová vihetem a durván túlsúlyos (x+40kg) mentoráltamat. Nem akarok másfél órákon át vicceket mesélni neki, hogy elzárjam a szúrós tekintetektől.

  2. Nagyon jó poszt, tökéletesen összefoglalja amit lifetilt-tel kapcsolatban érzek. 2012-ben (vagy háromban?) voltam valamelyik csoportnak a tagja, nagyon nem tetszett a bent menő istenítés, a tominak egy megnyilvánulása volt (hogy áll a farka néhány profilképre), ezen kívül csak a tagok belső butaságdömpingje, semmi gyakorlati használható dolog.

    Viszont ez a ruhaméretes akció bejön, tetszik a logikája, hogy most nem férnék bele, de küzdök érte, és aki látja majd rajtam, tudja, hogy megdolgoztam érte. Csoporton belül érthető szimbólum, közösségteremtő, motiváló, tök jó márkafogás. Mások szerint viszont nagyon nem.

    • Mások szerint kirekesztő és testszégyenítő. És igen, az is. Csak ez annyira triviális, hogy nekem már a megszégyenítettek reakcióján van kedvem tűnődni. Most akkor leszarják, ki mit szól, vagy nem? Érdekli őket a fogyás, vagy nem? Ha érdekli, ki a felelős a fogyásért? Nem rossz gyengének és sértettnek tűnni pont “Tomi” előtt? Miért csodálkoznak? Sose leszünk többség. A szépségelvárás ellenében, csakazértis kell erősnek maradni. Odamenni megsértődni, minek?

      • “pont “Tomi” előtt” – ez az istenné avatott tomi jelenség 😀 A megszólalásai pondrók, és ahogy így beszélnek róla, mintha valami nagy jellem lenne, vagy test, és rakják a tüzet alatta. De már írtam, hogy én a trollok lelki nyomorán meg a gyakori kérdéseken is szeretek hüledezve szórakozni.

        • A megszólalásai megakasztóak, de megszokhatók. Ahogy a nők sok mindent megszoknak a szexben, a párkapcsolatukban is, pont úgy. És végül is emberi, én látom a szeretetvágyat, esendőséget, jó szándékot, anyja ellen lázadást, a tehetséget és frappánsságot, különbözni vágyást és különbözést benne is, meg termünk aprócska vezérbikájában is, akit hasonlóan, élesen látva figyelek meg, Eddel nem győzünk mulatni pózolásain, szereplési vágyán, de kontextusában mégis érthetőnek és emberinek érzékelem őt is. Tessék utánuk csinálni. Ed mondjuk jobb adottságokkal, érzelmi intelligenciával, szerényebben és magára koncentrálva nyomja a kétszer annyit, de nem vagyunk egyformák.
          (Igen, én is megfigyelek, véleményem is van, de nem kekeckedek és nem tolom oda az igazságaimat.)

  3. Persze a Daquinit, mivel drága, Patkány ismét kipiszkálgatja innen, álprofilt létesít hamis fotóval, üzenetet ír, melyben megpróbál rossz érzést kelteni. Erre nem mondhatja, hogy gagyi, kitalálja, hogy csak rajtam áll gagyin, az én vastag testemen.

    Nem lehet azt elviselni, hogy edzek, élvezem, olyan testet formálok, ami nekem tetszik, és hozzá olyan cuccot veszek, amilyen nekem tetszik, és nem majmolás.

    Aki vékony, annak nincs izma, én meg izmokat akartam, szálkásságot, mert szerintem az néz ki jól, és az én testem erre alkalmas. Remélem, azért ez nem zaklat fel túlságosan.

    • Nadrág is van, jut eszembe. Nincs az én testemmel se egészségi, se esztétikai szempontból semmilyen probléma, inkább a te irigykedő leselkedéseddel van. Meghazudtolja a három gyerekét egyedül nevelő negyven éves nő sztereotípiáját, ezért is szoktam megmutatni. És nem csak súlytaszigálás van ám, ami tényleg nem kunszt. De hát végignézted te már ezerszer ezeket.

    • 2016-ban 400 milliós árbevétel. Ami egy befektetők nélküli, egyszemélyes bloggerkedésből igen szép.
      Tegnap éjjel megnéztük, a Scitec éves árbevétele 31 milliárd, és abból lesz 1,6 adózott eredmény.

        • Látásból, köszönő viszony. Szorongó, nem túl előnyös külsejű, mélyen emberi, nagyon feszíti, hogy ő majd megmutatja a lakótelepről. És van benne valami megkapó eredetiség, erő (de ezt már az írásai alapján mondom), minden tévedése és európaiatlansága, rosszul neveltsége és korlátoltsága ellenére, ezek miatt Angliában majd nagyon össze kell szednie magát, mert oda tervez most terjeszkedni, de ott ez a balkánias, kioktató guruszerep nem fog működni.
          Jól viseli, hogy utálják és összesúgnak a háta mögött, leszarja, Az edzéseket unta, kevés beszéddel, kelletlenül, diszkréten volt jelen. Amúgy késő tavasz óta nem tart személyesen edzéseket, a háttérből igazgat, illetve ő az ötletember. Vannak erre is alkalmazottjai.

  4. Méretigazítok: nem lesz jó az M-es melltartó, utólag jelzem, hogy legyen L-es, a hátam miatt. Angolul persze.
    Magyarul írnak: látják, hogy már rendeltem egyszer egy M-es melltartót, szerintük ha az jó, jó lesz ez is, gondoljam meg.
    Hibátlan, nem fordítós magyarság.
    Meghatódom.

  5. LifeTilt Angliába terjeszkedik. Ennyire pompás helyesírással:
    “ha minden igaz 2017 február 15-től, egész Nagy-Brittania területén rendelni lehet a LifeTILT táplálékkiegészítőket, ruházatot, mindenünket amink van.”

    “2010-ben 140.000 forintot kerestem, most inkább le sem írom hogy mennyit, mert még a végén itt valaki görcsbe meredve elkezd nekem rángatozni a monitor elött. Mert mi vagyunk a 14 éves lila Suzukiból kikurvaanyázó kisemberek, akik szívből gyülölnek minden Audist, és ők sose akarnának olyanok lenni. És miért? MERT NEM INDEXEL.

    :))))))

    Ezek vagyunk mi. Kicsit megkeseredettek, kicsit rosszindulatúak, kicsit frusztráltak, de ezek mi vagyunk, magyarok. Tökmindegy mit csinálsz, vagy hova jutsz, meddig érsz, mit csinálsz, vagy mennyit keresel, Te mindig is magyar maradsz, és ez ellen soha semmit nem fogsz tudni tenni, egyetlen egy dolgot kivéve.

    Kizárólag rajtad múlik, hogy Te leszel az aki basztat másokat, vagy Te leszel az, akit baszogatnak mások.

    Amíg te basztatsz másokat semmire sem viszed, amint téged kezdenek el baszogatni tudd, hogy csak így tovább, jó uton haladsz. Csak ezen az uton majd ne felejts el indexelni.”

    http://www.lifetilt.hu/blog/2016/12/2017/

  6. Visszajelzés: a blogger még mindig válaszol | csak az olvassa — én szóltam

  7. “Szeretnék elnézést kérni azoktól a kövér nőktől, akiket az elmúlt években megbántottam.
    Őszintén sajnálom.
    Most hogy ezt megbeszéltük gyertek vegyetek Pyruvatot. Lakást szeretnék venni.”

    Nemtom, szerintem ez vicces. Ennyire meztelenül megmutatni magát, ekkora önirónia. És persze, hogy nem bánta meg, igazi testfasiszta. A termék egyébként lehet, hogy hatásos, csak az a bibi, hogy a jó kaja, a jó edzés, a jó kiegészítő, az nem sokat ér. Az átalakuláshoz TE kellesz, az érettséged, kitartásod, éleslátásod, magadnak-jótakarásod. És ez hiányzik az emberekből. De hiányzik az elérhető infó, a minőségi tremék, élelmiszer is, igen.

    Aki valaha kemény munkával lefogyott, hajlamos testfasiszta lenni. Kövének lenni szar, nem akar visszahízni, tapsot vár az eredményeiért, meg szeretné osztani. Zsírfób, és projektál. Én is. Van, aki nem beszél róla, és akkor nincs belőle konfliktusa. De szerintem többen azok, mint akik elmondják.

    Mondjuk LifeTilt mások testéről tesz állításokat, hergeli a hangulatot és keres rajta. Megsavanyodik így a jótékonyság is, azt is megmutatja, és az is marketing, jóember-imidzs. Én nem fogok tőle terméket venni, de rossz hírét költeni sem. Aki megkérdez, annak elmondom, milyen a jelenség. Pro és kontra.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s