best of kommentelők – frissítve

Újak, erre a posztra reagálva. Kissé elrajzolta tevékenységem méretélt, és állati szellemesnek hiszi magát Agymosógép:

Ikertornyok.

“Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha ezután is támadják, akkor Lovasberényig.”

“Szeretnék elrontani. De nem fogják. Az edzéshez is nagyobb kedvem lett attól, amikor elkezdték írni, hogy 80 kiló vagyok, ez nem szép, meg nem is 174 centi. Még nagyobb izmokat! Még!”

Csodálatos bizonyítéka ez annak, hogy egy tőről metszettek vagytok, egy rugóra jár az agyatok a drága minielnök úrral! :DD
Ez annyira gyönyörű! LOL

Nem hasonlítalak, csak nem tudtam nem észrevenni az ikertornyokat, bocs. 😀 Tudod, az a fránya újságíróagy…

(újságíróagy!!! neki az van, vagyis nincs, de kéne)

Fejtsük meg a pompásan sikerült hasonlatot: az én sportolásom, blogolásom, döntésem, szabadidő-eltöltésem, énmeghatározásom indíttatása diktatórikus, erőszakos, úgy érinti a társadalmat (?), akkora hepciáskodás és provokáció, mint a miniszterelnök dafke önérdekű közpénz-herdálása.

Remek újságíró lennél!

Aztán, kitiltott, sokszor szépen kért kommentelő, ne csinálja (szövetszöcske):

…nem biztos, hogy így van, de azt gondolom az én véleményem is idefér, és nem feltétlen rombol)
Ja, csak hogy tiszta legyen, amíg kicsik voltak a gyerekeim, sokat lógtam a bezzeganyán(vagyis azon már nem, hanem elődjén a porontyon), vannak onnan azóta is ismerőseim. Az, hogy nem mindenki kedvelte ott sem a pofámat, nem jelenti azt, hogy zaklató voltam…

Biztos, hogy nem így van. Ezt én mondom, a blog működtetője. Feltétlen rombol. Téged nevetségessé tesz, ordít az irigység, irritáló. Nem akarok ilyen emberekkel interakciót, ezért nem is lesz.

Frankó, hogy te így gondolold, mások vajon hogy gondolják? Mondjuk a blog tulajdonosa, aki kétszáz kommentedben kapta meg tőled a feszülést, belemagyarázást, erősködést, és soha semmi mást?

Mit szeretnél elérni?

Ne törleszkedj, ne csináld az ambivalens játszmát (utálom, kikezdem, alázom, fölényeskedem, de nem vagyok meg nélküle, folyton a nyomában vagyok). Ne magyarázd, hogy miért van jogod ahhoz, amihez nincs jogod.

A lényeg egyszerű: ha kérnek, állj le, ne feszülj. Az is baj, hogy kérni kellett. Lehet, hogy nehéz gyerekkorod volt. Lehet, hogy unod az életed. Lehet, hogy frusztrált vagy. De ezt oldd meg nélkülem.

Ha mégis feszülsz, ne a bloggert vádold feszkózással, érdekalapú drámázással, sunyin áttolva a felelősséget.

Emlékszel mikor azt írtad, milyen legyek neked, hogy átdefiniáltad már saját elveidet azóta, gondolom akkoriban ez még nem csak arra vonatkozott, hogy neked ne mondja senki hogy mit kellene tenni az életedben. Gondoltad volna hogy ilyen paranoid törpediktátor leszel valaha, aki nem agyal dolgokon, hanem kinyilatkoztatja, hogy kell élni, miről mit kell gondolni, aki megmondja milyen legyél, és az x darab megtért bólogatón túl tovább már nem lát, akinek a világ nagyobbik része ellenség?

Kurvajó, komolyan. Mit értett Szövetszöcske abból a posztból? A női lét sínszerű, szomorú, igazodós, passzív menetéből? Ugyanarról beszélek most is, akkor is. Mit definiáltam át? Ugyanúgy nemet mondok a beszorítottságra, a megfelelésre, az előírt szerepekre. Nem írom elő senkinek, csak megírom, hogy én mit gondolok, és nem hagyom, hogy unatkozó, középszerű emberek manipuláljanak, leszólják az én megélt utamat. Ők basztatnak a buta, provinciális normákkal, hogy én túl izmos, férfias vagyok, hogy miért edzek, hogy miért nem takarítom a teraszt, hogy miért nem megyek állásba. Hogy így nem lehet élni. De, lehet.

2012-ben persze, a férjem utolsó napjai, minden nap órákat  voltam az onkológián, bloggerként meg balek voltam… lehetett sajnálni, lefele beszélni, “segíteni”, nem volt se izom, se talpraállás, se nagy szerelem, se blogbevétel. Azóta lett bajuk, csakis.

Élj másképp, Szövet. De aztán boldog legyél nekem. Ne ilyen irigy basztató.

Én csak a butaságot és döfködést nem tűröm. Gondolkodni, súlyt emelni, kritikusnak lenni pont ugyanolyan morális álláspont, mint amit abban a posztban látsz, Szövet. Komolyan nem érted?

X darab megtért bólogató? Ugyanazt élték meg, hasonló, amire jutottak. Ki a diktátor, ki néz le kit, ki is hiszi okosabbnak magát?

És mi lesz a megtértekből, később, akikben kevesebb karizma van mint benned, nem lesznek saját bólogatóik, akik életben tartják őket az ő saját külön (vagy inkább különböző…) útjukon, és az akolmeleg nélkül megfagynak, és jön mint a viccben, hogy nagymágusz a szánta eleszett?

Köszönöm, hogy elismered a karizmát, ez is valami, de megdöbbent a szenvedélyes ostorozás. Milyen felelősséget akasztanál te a nyakamba? Én nem vagyok guru, nem vagyok osztályfőnök, dada, nem vállalhatok mások életéért felelősséget. Mindenkié a saját élete, ez megint az a sunyi áttolás, amit moindig csinálsz, legyek mindennek én az oka.

De abban igazad van, az egyik fő konfliktus az irigység mellett az, hogy emberek nem tudják, mit kezdjenek magukkal, és itt felbuzdultak, hogy akkor majd meglépik azt a nagyot a szabadságba, amiről én írok, sokaknak voltak illúziók is, köztük a nekem fontos embereknek is, és ők azért haragszanak, magukra, mert nem klépték meg végül a nagyot, amit pedig ők akartak. És látják, nézik azóta is, hogy én viszont továbbra sem alkudtam meg. Visszasunnyogtak a régibe, elfogyott a lelkesedés, mert mégis, a Lajoshoz lehet szólni, meg ő tolja a pénzt, és anyuval sem tanácsos összeveszni, vigyáz néha a gyerekre, meg jó érzés is valahol az exet kukkolni és baszogatni, valamint nem sikerült lefogyni. Nyilván csak karizmatikusan, valóban megélt döntésekkel, végigcsinált dolgok közül van jogom efféle blogot írni. Én író vagyok, más írókat, igazi művészeket elnézve nem is nagyon éles, innovatív mondandóval.

Mindenkire igaz viszont, hogy áthazudozni az életet, alakoskodni, feszkót máshol levezetni, elfojtásokat cipelni, másokat basztatni irigyen nem érdemes, árt a szépségnek.

*

Válogatás a százötvenezer nem-spam kommentből és ezernél több e-mailből.

Mindig voltak BESTek. Akiket nem hiszel el. Kiakad az értelem ékszíja. Csak valami szarkasztikus oltás jut az ember eszébe. 17 éves lesz tőlük.

Vagy hallgat.

De van, amikor nem lehet kibírni.

Nem arról van szó, hogy egyet kéne érteni velem. Nem azokat idézem itt, akiknek “más a véleményük”, ez mellébeszélés, általában az erőszakoskodók gondolják, hogy a más vélemény a baj. Engem egyébként olyan nagyon nem izgat mások véleménye. Nagyon kevés izgalmas, figyelemre méltó ember és vélemény van, és ugye én pont a leegyszerűsítés, a normatív állítások, a buta, fedezet nélküli egyénieskedés elől száműztem magam a blogra.

Inkább lélektanilag érdekes, kiből mit vált ki a blog, ki miként értelmezi, a saját lelkülete, szándékai hogyan torzítják azt, amit ki akartam fejezni.

Friss. A blogger kjellemének, értékrendjének egészen pontos értelmezése:

simán el tudom képzelni, hogy ásóval kettévágtad azt a kismacskát.
azt is, hogy mérgezed őket a környéken, de még rosszabbat is.

Vajon honnan  jönnek az elképzelni tudás?

Nekem mindig voltak zaklatóim. Több verzióban. Voltak persze az épp csak erre járók, durvákat beszólók, ezek minden bejáratott blogon ott vannak. Az internet ilyen. Voltak az elvi ellenségek, a nőgyűlölők, rasszisták,szabadságellenes morális pánikolók. És voltak a “belém szeretők”, az erősködők, a mindent hozzám viszonyítók. Én pedig nem hagytam magam manipulálni, írói szuverenitásomat csorbítani, és rajtam álltak bosszút.

A zaklató és a más véleményű között az a különbség, hogy előbbi viselkedése nem racionális, csakis a hergelés, gyűlölködés vágya hajtja, a facebookon is álnevet használ.

El se hiszed, mi mindenbe lehet belekötni!

Az első zaklató e-mail részlete. Az erdő széle című poszt alá érkezik, és imígyen kezdődik:

Törzsolvasód vagyok, de most nem a saját fiókomról írok, naná, találd ki, hogy miért.
Elég régen kitelt nálam a becsületed.
 Ajjaj.
Válaszom, a posztra utalva:

Oldalt, a cserszömörcebokron találsz vécépapírt is, újrapapírból.

Megtisztel, hogy olvasol!
Később javít:
Jahh, a subject “Az erdő mélye” lett volna eredetileg, de lemaradt a vége.

:DDD Profi! nagyot ütött a szarkasztikus visszavágás így is.

Később:

Ezután is fogok kommentelni és olvasni a blogodon, amíg lesz gyomrom, és ez ellen NEM TEHETSZ SEMMIT. Aztán, ha már nem lesz, lépek, ha már nagyon kényelmetlen, hogy a közösség hoppmestere morálisan nyavalyás. Idáig persze el kellett jutni, ahogy eljutottak mások is.

Hatalom! És én nem tehetek semmit. Nála van a hatalom. Neki a fő állítása az, hogy én GONOSZ vagyok, kikönyököl a gonoszság.

A következő egy friss drama queen, a tüchtig Kirche–Küche–Kinder típusból, aki keményen szembesít a lényeggel.

kérve kérlek, mosd fel a teraszodat, legalább amikor kipakolod a fb-ra a képeket. Hiába a dizájnos bögre, meg a töltőtollad, ha ragad az egész terasz a kutyakajától meg minden retektől. És most tilts le engem is Évus.

Aber ich wähle Karriere, Kreativität und Kunst. 🙂

Meg nem kívánna. Most mi lesz:

légy erős, csúnyácska nő vagy, ormótlan, nagy fejű, karok-lábak durván vaskosak. meg nem kívánnálak… a fogad befele dől, mint a rágcsálóké, állkapcsod nyomi, és azok az idegbeteg szemek… és ahogy dicsérgeted magad, anyám, az hihetetlen, nagyon szoktam röhögni

A legdöbbenetesebbek azok a történetek, akik annyira imádtak, hogy majd megettek, kedvemet keresték, és ugyanígy lógnak rajtam azóta is, csak most gyűlölködve, lejáratósan, zaklatva.

Kicsit nyal, kicsit taksálgat. A milánói utazás után jött, és ez nem részlet, ennyi volt a komment:

Irigyellek, hogy van 200 ezred 3 napra elmulatni.

Ugyanő:

A törököt fogtam bekezdéshez csak annyit. hogy te soha sem leszel vékonynak látszó, hiába a sok mozgás és deréktájon fogyás, mert vaskos a karod, lábad.

Megj.: nem volt szó vékonyságról, arról beszéltem, hogy képes vagyok hosszabb távokat futni (és ez még a nagy életmódváltás előtt volt).

Később is kitör belőle az egzisztenciális fájdalom:

6000 Ft egy alkalom jégszauna…nagyon drága

A nyugdíjasok is fellázadtak az öreges öregekről írt deklaráció miatt:

Bizonyos mértékű konfliktust Önnek is fel kell vállalnia, ha korrekt véleményformáló akar lenni. Persze tudom, hogy a mai világunkban sajnos eltűnőben van a konfliktusok felvállalása, aminek rendkívül súlyos következményei vannak már most is, hiszen hogyan lehetne érdemi, tartalmas vitát folytatni pl. olyasvalakivel, aki „nem tűri a kritikát”. Igen sajátos és erőszakos módja ez a konfliktus kerülésnek.

…ha Ön úgy érzi, jogos elvárás az Ön részéről, hogy öröm legyen olvasni a kommenteket, akkor esetleg, netalántán nem tartja jogosnak az idősebb olvasói részéről, hogy az ő számukra is öröm legyen olvasni az Ön írásait ? Megnyugtathatom, hogy nekünk sem jó érzés olvasni az Ön elfogult, nagyhangú, tudatlanságról árulkodó írását.

…egy 35 éves, három gyerekes, tanári diplomával rendelkező anyukától többet vár az ember, mint amiről az írása árulkodik…

Sokaknak az fáj (mint pl. Önnek is) annyira, hogy az idős szülők sapkát, sálat vagy pulóvert akarnak felvetetni velük. Micsoda elképesztő hozzáállás ez is. Ezek a fiatalok nyilván nem tudják még, hogy idősebb korban az emberi szervezet sokkal esendőbb az időjárás szélsőségeivel szemben, számos későbbi betegségnek éppen a fiatalkori nem-törődés az okozója. Amikor pl. én voltam 16 éves imádtam a tűző napon a Balatonban gumimatracon ringatózni a vízben. Hiába mondták nekem, hogy a hideg víz a matracra is rámegy és hosszú idő alatt nem tesz jót, nem törődtem vele különösképpen, de mára már tudom, mert megtapasztaltam, hogy mit tettem akkor a derekammal, és a derék ízületeimmel…

Ne legyenek képek! Ne kelljen szembesülnünk, látnunk, hogy tényleg:

Éva, az ég áldjon meg, mér nézed hülyének a publikumot? A második pocis képről ordít a szűrő, amit ráraktál. Szét van manipulálva, és a testtartás is más. Miért kell ez, miért vágod orrba a saját hitelességedet? (Azt gondolod, nincs olyan, akinek a fotó pl. része a munkájának?)

Bőven elég epikus módon lelkesíteni, az is nagyon klassz dolog. Nem kell a fotó.

Ugyanebből a körből érkezik a “valójában te vagy az, aki irigyelsz engem” képzet, váltogatott álneveken és sok-sok fiktív álomélet-részlettel karcsú derékról, szerető társról, saját cégről, magas fizetésről. A Csalódottak 2014 őszén–telén váltak ki, azóta özönlik az álneves patkánykodás, újult erővel azóta, hogy a Nőszintén és a Gumiszoba is bebukott, valamint megvádoltak azzal, hogy 1. feljelentettem a KLIKnél Gumiszobát, 2. a gyereke halálán élvezkedtem, arra célozva a Baudelaire-verselemzéssel, ezt még viszonylag értelmes emberek is elhitték.

Hogy mindenki, az egész világ Gumiszobával foglalkozik. (projekció)

Szóval, van ilyen, out of the blue érkezik, se helló, se bemutatkozás, “gabor bacsi” néven csatolja a kissé frusztrált idegen a fizetési jegyzékét, a következő szavak kíséretében:

A munkám a hobbim, szerencsés vagyok. Áldom is érte az istent.

Képernyőfotó 2017-09-18 - 14.11.49

És tényleg arról fantáziál, hogy én lesem az ő megélhetését, engem zavar az övé, az a jó kis nyolcórás kockulás.

Később küld még egy csatolmányt, forszírozva, hogy én irigylem őt. (Láthatólag meghalt a nagyi, eladták a telket.)

És akkor ne röhögjek?

Névtelen-1

Morál, ezó, spirituál, de ha egy kicsit jobban keresne vagy szerencsésebb körülmények közé született volna, nem így fogalmazna:

Erélyes apák nélkül valóban minden gyermek a hamis értékek, az élvezetek és a szórakozás után fog futni, de főleg egy olyan, a gyermekeit egyedül nevelő anyáé, akinek a szellemi szerkezetében hatványozottak a hedonista téveszmék, tehát bőséges negatív Bika vonásokkal, ösztönökkel, vágyakkal, tévképzetekkel rendelkezik, és képtelen beismerni azt, hogy nem azok az alapvető szükségletei az embernek, ami neki. És hogy eme hedonista és esztétikai barbár (az esztétikát babonásan bálványozó, attól elbódult) nő személyt a lelkiismerete ne kínozza azon már segítettek a pszichológusok, akik úgy vélték, hogy a felelősségérzet felesleges és a hedonista vágyak, a sznob divat-őrület maradhat, majd azzal boldog lesz a páciens. Spirituális szempontból megközelítve az őrült nem más, mint aki felelősségérzetet, lelkiismeretét, tehát normális önkontrollját elvesztette.

Eme kontrollvesztettség persze igazi rabságba vezet: a téves ösztönök szolgája lesz az illető. Így szakadt a mi nyakunkba ez az szabadon ámokfutó mutatványos őrült, hogy neki bizony közönség kell, és írni kell, és állandóan tüntetni azzal, hogy ő mindent jobban tud, hogy mindig az van, amit ő akar, hogy neki van mindenben igaza. Kinyilatkoztathat, bármiről ás bárkiről bármit, mert őrült. El kell neki nézni és meg kell neki bocsátani.

Illetve fel lehet jelenteni. Tény, hogy az ő józan belátására ne számítsunk.

Visszatérve az eredeti témához, hogy ez a drága, mindenkivel fölényeskedő, zsarnoki karakterű őrültnek van-e valami jó tulajdonsága, pontosabban valami üdvös ügye, van-e egy emberies célja (az öncélúságai tengerében)? Legalább természetszerető, illetve -kímélő-e?

Nem. Ő egyedül a saját testi egészségét félti (mint Hitler, aki ezért még vegetáriánus is lett, hiszen ő is Bika szülött volt! 🙂 ). Nem lepődnék meg, ha ennek a különc, egzaltált hölgynek valamilyen rejtélyes betegsége miatt ne lehetne jogosítványa és ezért bölcsködik és fotózkodik a bambuszbiciklijével.

Aki magyarázkodik, hogy ő aztán nem olvas:

Már régen nem olvasom a blogodat, most a technika ördöge elém hozta a legújabb posztodat és kiderült, hogy nem is fogom.

Most mi lesz, hogy élek ezzel a hiánnyal? (hosszú, agresszív komment)

A Minden Áron nevű makacs zaklató legjobbja. Ő a prototípusa és első esete annak a fajta zaklatónak, aki normákra hivatkozik, és nem törődik a megszólított személy (nő) visszajelzésével. Előzmény: egy lepedőn fekvő, fürdőruhás kép alá, melyen kék a bugyim, álnéven odakommenteli: kék kéje kéne. Aztán két évig magyarázza, hogy a szellemeskedésbe csomagolt nyálcsorgatás normális, ez nem zaklatás, helyzetbe hozás, és a nők ezt igénylik:

Megnéztem-száz nő-tíz férfi-abszolut többség-tessék-döntsenek a nők felőlem-gyűlölnek, vagy szeretnek-tedd fel a FB re a teljes levelezésünk-és én állok az ítélőszék elé. Dötsenek Ök-a NŐK.
(..)
Tessék vetélkedő-borítékoljuk az eredményt.
Mennyien fogják azt mondani-én ettől csak jobban szeretem-végre egy érzelmeit nyíltan kimutató férfi?
És mennyien, hogy Ó istenem, ha ez a szexuális zaklatás, akkor én is kérek ilyet?
És mennyien, hogy, ha egy nő nem akarja, hogy beszéljenek a fenekéről, akkor ne beszéljen a fenekéről.
És mennyien, hogy gyűlölöm?
Tippeld meg.

Minden törleszkedés, nyakba lihegés, gusztálgatás nívótlan és taszító. Ha érdekel, ahogy valaki “a seggéről” ír, arra az egyetlen adekvát felelet az, ha megmutatod a saját seggedet. Ha az illető visszajelez, hogy ne, akkor bocsánatkérés és ízléstelenség, hatalmaskodás, tárgyiasítás befejezése, és nem megmagyarázás. Erotikus interakciók a nem-nyomor lények között ugyanis csak 1. kölcsönösen, 2. privát működnek. (A thirst trap fotók kirakásának tipikus nőhibáztató vádjáról is lesz poszt nemsokára.)

A vád tárgyát képező zaklatás különböző megnyilvánulási formái közt nem elhanyagolható obszcén, vulgáris kommunikációm bizonyítékaként becsatolt kiráykék lepedőn heverő csaknem mezítelen blogger nyilvánosságra hozott képre írt rendhagyó ragozásom, miszerint „ kék, kéje, kéne „ belátom túl megy a mai viszonylag szabados világunk által még elfogadottan, és mélyen sérti minden jó ízlésű ember erkölcsi érzékét.
Nem különben a képet alátámasztó a bloger magát bemutató első mondatát olvasva a kéjenc, szadista, perverz állat szólt belőlem, amikor is „ ki ez a nagyfenekű lány „ mondatra azt a szörnyű megjegyzést tudtam kiejteni, miszerint „ ne beszéljen a fenekéről, aki nem akarja,hogy beszéljenek a fenekéről „
Még így újra leírva is kifordul az ember gyomra ilyen ocsmányságtól

Ugyanő, helyreigazítási kérelem, de eltévedt, ez nem bíróság:

a blogerina cenzúrázza-kitiltja- átírja-meghamisítja ,elemi és alapvető jogait, tehát a védekezés , a helyreigazítás jogát vonja el-diktatórikusan . És a szabad akarat végrehajtásának megakadályozása miatt megélt kudarc , egy cél elérésének ellehetetlenítése, bántó-agresszív, durva, támadó módon történő megakadályozása miatti felháborodása nyomán, akár még frusztrált is lehetne. ( frustratió-csalódás hiedelemben, várakozásban , hasztalan tett ) De nem az.

Intelem:

légy picit könnyedebb, erotikusabb.

A Szürke ötven árnyalatát is a figyelmembe ajánlotta ugyanő. Hosszas alkotói válságom kezdődött eztán.

É.-nek joga lett volna anonim  blogolnia. Csakhogy akkor elmarad a dicsfény, a celebritás  tölgyfakoszorúja. Ezerszám publikálja a fotóit,  ha éppen nem azt állítja, hogy muszáj elbujdosnia a kuricinfó. elől.  Kell  neki a népszerűség, és ezért fényezi magát napi huszonnégy órában. Jó fej vagyok, nagyhatású vagyok, okos vagyok, erős vagyok ,első vagyok minden találati listán ,  kemény  a combom   , bambusz a  biciklim , izmos  az ügyvédem , százezrek olvasnak és a többi. Mit érnének ezek a szavak, ha nem lehetne kötni őhozzá.  Láttam ahogy kihúzta magát mikor összesúgtak a háta mögött, nézd azt a szép nőt, ő a híres bloger, a csakazolvassa., Ezekért a mondatokért ül  időt pénzt nem kímélve naphosszat nyilvános helyeken…

Egy nő, aki rengeteget mesélt magáról, az ő egzotikus életéről, déli lakóhelyéről, csodás férjéről. Igényesen egyes szám harmadik személyben ír a bloggerről, a többieket kérdezve, a hét főbűn: irigység alá (!):

Valaki mondja már el nekem nagy vonalakban, hogy hogyan lehet ebből a blogból (és még sok mások blogjából) megélni? Nem látok itt egyetlen pofátlankodó reklámot, tehát hiába a nagy nézettség, nem veszünk semmit…vagy ide kattintás után jutalék jár? Hogy van ez? Én ehhez hüje vagyok:o)) Ebből hogyan lehet megélni? Mert számomra most csak az látszik, kell egyszer fizetni a domainért, azért a gugli ezt dobja ki elsőnek, azért, hogy legyen net, meg még mittudomén mi…Szóval a blogolásból meg lehet élni? Én eddig csak azoktól hallottam, hogy megélnek belőle, akik el is akarnak adni valamit. (az már más kérdés, hogy mennyi sz@rt akarnak ránk sózni, mert azokra csak azért van szükségünk, mert valaki el akarja adni őket, egyébként meg semmi hasznuk :o))) Én a büdös életbe nem fogok blogot írni, mert se tehetségem hozzá, se indíttatásom. De tehcnikailag hogyan működik ez? Itt konkrétan mit váltanak pénzre? Nézőszámot? Mert gondolatot aligha :(((

Egy erre járó férfi első kommentje:

Szerintem hallgass egy ki klasszikust vagy meditálj, Szívem:-) De egy kiadós szex is rád férne, mert nagyon-nagyon zaklatottnak tűnsz itt a jogi tartalmakkal, aranyos kirohanásoddal, ökölrázásoddal az igazságért. Szervezz digitális rabszolgafelkelést a leigázott és kizsákmányolt szerzők érdekében. A lopás ősrégi bűn, de vannak más bűnök is, amiben Te is vétkes vagy, nem szükséges megcsillogtatnod magad, mint az igazság bajnokát, mert senki sem az, elmondom neked a nagy titkot. Ne tölts le torrenteket, de akkor ne ülj autóba se, mert környezetkárosító tevékenységeddel millióknak okozol rossz napokat és csak az olajkartellek kizsákmányolását növeled. Van mobiltelefonod? Meleg vízben zuhanyzol? Akkor fogd be a szád, Csibém és ne oktasd az erkölcsöket….

Az emberek nem csak sztereotípiák, de ha a saját kategoriádra is kíváncsi vagy, hát elmondom:-)) : Te meg a sebnyalogató, rejtetten agresszív feminista típus vagy, valódi tudás helyett hatalmas önérzettel megáldva:-)))
Szép napokat:-)

Kiscicám:-) A ‘smáljik’ azért vannak ilyen “sokan”, mert röhögőgörcsöt kaptam szösszeneteidtől:-)

A ti írjátok: zene című gyűjtemény alá érkezett:

Gratulálok ennek a szép kis női társulásnak a nagyszerű munkához, amivel betelítették a fent említett oldalt. Én, mint gyanútlan látogató, a magyar érettségire készültem és a “minden egész eltörött” címszóra a Google ezt a ‘nagyszerű’ oldalt is a találatok közé tette a listáján. Kíváncsi természet lévén megakadt a tekintetem a “csak az olvassa” szövegen és mivel egyébként sem volt semmi kedvem tovább fárasztani magam a 12.-es anyag magolásával, gondoltam, meglátogatom ezt az oldalt.
Hát, nem kellett volna. A zeneszeretetem rögtön a fent említett oldalra vitt, ami nem egészen 2 perc alatt kékhalálozta a gépemet, úgyhogy köszönöm! Legközelebbi ilyen próbálkozásnál azért legalább próbálkozzanak a linkek ‘http’ szövegrészének pl. p karakterét httk, vagy valami egyéb, egységes karakterre cserélésével, hátha úgy nem akasztja ki a gépeket az a pokoli oldal!
A többi oldallal, valamint ennek a kezdőoldalnak a böngészésével már inkább nem próbálkozom, gondolom, praktikáikkal azokat is sikeresen tönkreteszik, egyébként sem vagyok kíváncsi a női lélek rejtelmeire(főleg az utóbbiak után).

Én rendes fiú vagyok, figyelj rám, edzőterembe is járok. Miért nem velem foglalkozik mindenki?

Szerintem fogalmad sincs róla, észre sem veszed, milyen embertelen agresszivitással reagáltál arra a szinte gyermeki őszinteségre és jóindulatra, amivel hozzád fordultam.

Antifeminista troll bókol:

esküszöm, hogy akármennyire utálom a feminista hajóágyúskodásodat, komolyan a legújabb a képeid alapján már azt mondom, hogy ez igen, nem is ronda nő, sőt, ha tíz évvel idősebb lennék, még azt is mondanám, hogy egyenesen tetszel!

A fenti zaklató a buklást vizionálja:

nekem tetszik az, hogy a gonosz, lelketlen, embertipró harácsbajnoknő nincs és nem is lesz egyensúlyban. jólesik. csúnya dolog? vállalom.

Életmódváltással pöttyet elakadt, de hevesen érdeklődő asszony:

Ne erőlködj. Van elég ember, aki engem visszarángat a földre, nem magamat ölelgetem, mint te a képen. 

Kicsit nem jött be az élet meg a csajozás:

A hazassagkotes a valasok legkozvetlenebb rizikofaktora es elozmenye. A par evnyi kozepesnel gyengebb, kikonyorgott heti 2 szexert senki ne fizessen a vagyonaval, egzisztenciajaval. A szexhez ne tarsuljon irrealis anyagi elvaras, errol le kell szoktatni a not. A hazassag egy bianco csekk a jovobeni szexualis szolgaltatasokert cserebe. Nonszensz. A prostira koltott penz kalkulalhato, kontrollalhato, alkalmi kiadas. Barmikor le lehet allni vele tovabbi kotelezettsegek nelkul.

En nem elek vele, nem jarok prostihoz, igy nincs ilyen kiadasom. De ha hazas lennek, akkor is kellene fizetnem a not, ha eppen nincs szex, nem jo, sot meg valas utan is kellene fizetnem, mikor mar mas kurogatja. A hazassag olyan, mint a 10 eves devizahitelt felvenni egy Suzukira, ami mar 5 ev mulva se er semmit.

Egész kicsit rosszindulatúak vagyunk, de azért keresztények:

Aki lementi a képet, nem biztos, hogy azért teszi, hogy a te csöcseidre rejszoljon (isten ments), egy csöcs amúgy sem pornográf (pláne a tieid), szóval attól még lehet valaki jó keresztény. A képmutatózás, pedofilpapozás meg amúgy is egy keresztényellenes SZDSZ-es tempó, de hát mit várjunk attól, akinek biboldó férje az SZDSZ-es haver építész volt, ebből szerezte a milliárdokat, amiből te most élősködsz. Közpénz az is, amiből te most proteinporokat veszel. Kb. mint Orbán meg veje, csak mivel az régen volt meg ballib oldalról, ezért téged nem fognak elővenni ballibék 😀
Amúgy meg te egy antikrisztusi ideológia képviselője vagy, és minden ellened bevetett dolog szent cselekedet. Dieu le veut!

A következő versenyző némileg bulvárossá torzult elmével azt hiszi, a magánéletem és teljes lényem kifigyelhető, birtokba vehető:

Apropó, Éva, valamelyik posztban volt egy kép egy férfi cipőről. Gondolom a gazdája az, aki mostanában pakol téged.
Te se sokáig őrizted az özvegyi fátylat, de hát mért lepődjünk meg egy olyan cemendétől, akinek mindegyik gyereke más úriembertől van 😀 Mindegy, csak magas legyen a tartásdíj/örökség utána…

Mondott férfi tizenhárom éve a legjobb barátom.

Elméletgyártó:

A nő fejlettebb szociális készsége evolúciósan arra szolgálna, hogy el tudjon bíbelődni a gyerekei ki nem mondott érzelmeivel, a családja emberi dolgaival. Mára ebből az lett, hogy kiszúrják, hogy a csordából ki a sebzett, öreg, és azt szurkálhassak, ezért pletykálnak mindig a nők, hogy „Láttad, hogy a Julcsa pasija milyen balf*sz? Láttad, hogy a Marika milyen béna ruhát vett?”

Be kell, hogy lásd, hogy az agresszió ezen alattomos női formája ellen a férfinak nincs fegyvere, abszolút női túlhatalmat hozott létre a feminista büntetőjog. A shaming language undorító, alattomos és kivédhetetlen módszer, jó példa arra, hogy a természet mennyire nem igazságos, olyan mint amikor a kicsiny és evolúciósan primitív ízeltlábú skorpió a mérgével meg tudja ölni a hatalmas és dicső oroszlánt, aki fájdalmak és üvöltések közt pusztul el.

A jóakaratú:

Felteszem, hogy az otthonodban nincs kivel megoszd a gondolataidat, melyek már túlcsordulnak. Ennek szerintem a blog helyett az irodalomban több választható helye lenne. Nem akarom osztani az észt, mert nem tisztem. Azt kérted írjam meg mit gondolok. Azt hiszem magad előtt állsz. Milliárdokat érő az ami az agyadban van, de Te a blogot választottad Ezt én “vékony deszka fúrásnak” nevezem, azaz olyan megoldást választottál ami számodra könnyen megvalósítható. Nem bírálom amit teszel, hisz az vesse rád az első követ aki nem tett még soha ilyet, azonban a tartalom tekintetében – ha lenne még elég időm az életemben – akkor majdnem bekezdésenként magnak tekinthetném a gondolataidat melyekből kinőhetne egy-egy fa, vagyis egy-egy regény. (Talán nem a regény a megfelelő műfaji megnevezés, talán felfedeztél egy új saját műfajt) Ha csak harminc évvel fiatalabb lennék egyszerre tartanék tőled vagy vágynék a társaságodra. (na kibújt a szög a zsákból, elárulja magát a férfi) Egy hét múlva ha kéred elárulom mit tehetnél, hogy a gyermekeid bőségben éljenek és Te azt tehesd amit akarsz, függetlenül a pénzügyi korlátaidtól. (mert neked ilyen korlátaid nincsenek, ami most akadályoz az a gondolataidban lehet, hogy túl magasnak tűnő kerítés,valójában szabad vagy, de nem azon az úton indultál el ami a célod felé vezet. De jaj annak aki veled fog menni! Ha a magad útját akarod járni akkor tedd azt, de a Te sebességed az egyre nagyobb lesz, várhatóan nem lesz olyan szerencséd, hogy versenytársra találsz. Beindult az agyam pedig nem akartam.
Szóval ha van benned egy kis hajlam a szellemi felszabadításodra akkor a jövő héten kedden írj egy e-mailt. (szinte hallom, hogy felcsattansz, mert azt hiszed, hogy szabad vagy. Te szerintem a saját fogságodban élsz. Ezt jelenti, hogy magad előtt állsz.). A honlapjaim elérhetőségét egyenlőre nem adom meg, lehet, hogy Te nem is akarod megismerni.

Szétszopatták a lekezelő okoskodásáért. Nem értette persze.

Fenti sportügyi kommentelő kicsit sem sunyi sugalmazása. Pont most jutott eszembe, hogy megkezdtem légtornászi stúdiumaimat, és erre külön biztosítást kell kötnöm:

Hadd kérdezzek én is: attól nem félsz, hogy a kemény, atlétáknak szánt rezsimtől lesérülsz és akkor mi lesz, hogyan állsz helyt? Ez többször megfordult a fejemben.

Erőss Zsolttól is megkérdezték minden mászása előtt, ez nem belebeszélésről szóló kérdés. Én azért kérdeztem, mert ez nem kis futás, aerobic meg zumba, hanem kőkemény edzés.

Erőss Zsolt meghalt.

Ismét egy nőgyülölő:

A ferfi ki van rekesztve a SAJAT fia nevelesebol.
Noi rokonok, silany noi pedagogusok nevelik oket felre. Bunnek beallitva, amit a nok es a feminacik eppen bunnek tartanak: mereszseget, kalandvagyat, ferfi szexualitast. A ferfi mindenkeppen fizet, vagy felesegenek a jovedelmet, vagy prostinak keszpenzben aktusonkent,

(ha a feleséged nem akar veled szexelni, viszont pénzért igen. ha ilyen nőt vettél el. aki nem vonzódik hozzád. vagy: ha fizetned kell azért, hogy olyan nőhöz juss, akit vonzónak tartasz. A szerk.)

…sot meg a kvotak, noi szocialis es egeszsegugyi kiadasok is a ferfiakat terhelik.

Ertsd ezalatt, hogy tehetsegtelen noket kell a kozigazgatasba, allami allasokba felvenni a ferfi termelo munkajabol fizetett adojabol, kvotak vannak, picsamereszto allasok noknek, kizarolag noket erinto betegsegek szurese, kezelese a ferfiakat is terheli, kozben pl. a prosztatarakra szarnak. HPV is csak a mehnyakrak miatt erdekes, a ferfi szajuregi es torokrakokra szarnak, pedig azt is a nok HPV-je okozza.

A ferfi tehat marginalizalva van. Addig szamit, amig leteszi a penzt a kurva vagy a feleseg ele. Gyereke is ennyit lat belole: a nok rabszolgajat, akit vegul onpusztitasba hajszolnak vagy valasi hajlektalan lesz.

Lemaradtam az igazságról, pedig milyen jól megmagyarázta volna:

mások már próbálták néhányszor felnyitni a szemed, de Te mindegyikre eléggé úgy válaszoltál, hogy egyértelmű volt, nem akarod felnyitni a szemed.

Kissé irigynek tűnik a következő kommentelő is:

csak azért nem mondom, hogy rohadj meg, mert már elevenen rothadsz. tolhatod a mogyoróvajadat föl a picsádba, mást úgyse kapsz oda, jellemnyomorék gonosz pióca.

Pedig a mandulavaj finom!

Nem tetszik a testalkatom, bár azt nem tudjuk, ő mire vitte a sportban:

Ki a fene irigyelne a konyhasneni karodat? Ne altasd magad, szep nem lettel. A labad rettenetes, ijeszto. (Mondjuk a fejed is.) Vastag Margot… maradtal volna csondben. A bokam kb. olyan mint a te csuklod, most komolyan. Mit kene azon irigyelni, hogy halfarkakon elsz es szarra edzed magad es igy vagy akkora, mit egy domper? Amint abbahagyod, egy pillanat alatt a duplaja leszel, vehehe. Szoval csak szerenyen…

(királyrákot ettünk, ez fájhatott neki)

Ugyanő (vagy co.) megmagyarázza, hogy mit nézeget itt. Érezzem, hogy valahol kitárgyalnak, és – manipulativissimo) árulók is vannak a jóindulatúnak gondolt kommentelők között:

Ide ritkán jövök, arról az oldalról származnak az információk, ahol a blogodat ill. a tevékenységedet “szemlézik”. Erős csodálkozás van bennem, hitetlenkedés, az igen. Hiszen összeszerkesztve kapjuk a lényed és viselt dolgaid legjavát.

kitől? ki nem bír nyugodni?

Vallatás, tegyek ki éles képet, majd ő azt megnézegeti:

Már belinkelték azt a lányt is akit a fenti posztban megtámadtál, és aki tényleg csodaszép. És egyáltalán nem túlsúlyos, sőt! A frissen kirakott hasfotója egészen döbbenetes. És nem manipulálta szét, szépen egyenesen belenéz a kamerába, a keze a csípőjén. Nem a tükör egyik sarkában talányosan felsejlő fejtörő…

Vajon miért töri a fejét? És miért mindig a “jó alak” érdekli, a cseppet sem erről szóló posztokban, képeken? Olyan képet rakok ki, amilyen a koncepciómhoz illik. Nem tudni, kiről beszél, senki nem volt “megtámadva” a posztban.

Ezer módosítatlan fotón megtekinthető a hol ilyen, hol olyan formám.

Testről vegyesek, csak tartalmilag:

kihullott a hajad

idősebbnek néztelek, olyan 50-nek

hánytatod magad, annak vannak nyomai

hékás, kurta parasztizmaid vannak, ez veleszületett, rossz helyen tapad (174 centi vagyok,hosszú végtagokkal. alacsonyabb testen tényleg béna lenne ekkora izom)

nem is vagy annyi centi magas stb. (tények, mérések eredményére)

úgy néz ki a mellkasod, mint ha mozgássérült lennél

ijesztő a lábad és a fejed

Ezek vagytok ti.

82 thoughts on “best of kommentelők – frissítve

  1. “Mondott férfi tizenhárom éve a legjobb barátom.”

    Aha, barátod, csak gondolom a férjed halála után vigaszként párszor meghúzott, mint a kéziféket 😀
    Talán púzóba is hagytad?

    • Nem, nem, nem ez a helyzet.
      Nagyon szomorú, ha valaki mindenben a szexet lesi.
      igen, voltak szexuális kapcsolataim, sőt, nagy szerelmem is a férjem halála óta.
      Szuverén, igényes, érzelmes, teljességre törekvő, vonzó nő vagyok.
      Keresnél valaki más célpontot? Ez primitív, nem való ide.
      Semmi közöd hozzá amúgy.

      • “igen, voltak szexuális kapcsolataim, sőt, nagy szerelmem is a férjem halála óta.”

        Hú, képzelem, hogy mennyi 😀
        A csúcsidő gondolom két éve lehetett, amikor itt tolongott az a sok tízezer kanos füstös vadember, te meg gondolom éltél a lehetőséggel, hogy végre kiélhesd az exogám perverz ösztöneidet, és kimentél hozzájuk, nehogy már hiányt szenvedjenek.

        Csak egy kis kézi levezetés volt, vagy felkínáltad minden testnyílásodat a barbár vadembereknek?

        Van egypár libsi kurva, aki önként megy kielégíteni a fickifickire olyannyira éhes kokerókat, te is pont ilyen vagy. Aki sipákol a patriarchátusról, de valójában élete legnagyobb élvezete, ha néhány mosdatlan, durva vadember megtömi, mint a kacsát.

        • Ne haragudj, hogy megkérdem: te kire haragszol ennyire?
          Nőgyűlölő vagy-e?
          Mindenkitől megvonnád a döntés jogát, a szabad, átélt választást, vagy csak a nőktől?
          Szexualitásomról számosposztban olvashatsz, igazán vállalható és humán.
          Itt legalább olvashatsz róla, ha már át nem éled.

    • Látom, zavarba ejtett így szembesülni a saját mocskoddal, és hogy ki vagy röhögve. Muszáj agresszíven, primitíven, sunyin, feudálisan, pornó-agymosottan visszavágni.

      “Púzóba” (ovis kifejezés) pedig nem “hagyom”, hanem ha olyan a helyzet, a fickó, a szerv, ha öröm ígérkezik, magam aktívkodom.

      Fura, ugye, ha a nő nem tárgy, hanem maga dönt? Ha a szex nem meggyalázás? Egzotikus gondolat ez számodra.

  2. Hát ezt még így kiválogatva is nagyon megterhelő volt elolvasni, tényleg elképesztő. 😦
    Olvastam egy amerikai tanulmányt, hogy az internet is elesett, a trollok győztek. Mert mint mindent, ezt is megtanultuk rosszra használni. A jövőt zárt, AI alapú szűrőkkel biztosított kommentfelületekben vizionálták, ami minimális emberi beavatkozással tartja majd kívül a trollokat.
    Még azon gondolkodom, hogy ez a gyűjtés amit ide kitettél, igazából most büszkeséggel tölti el a szerzőket?

  3. Döbbenet, rettenet, döbbenetes és rettenetes. Ezek az ún. embertársaink… Mi bajuk van, miféle szörnyűség rágta szét a lelküket? Ez nagyon-nagyon szomorú! Legalább cinikus vagy szarkasztikus lenne némelyik, az legalább stílusos lenne.Brutális;

  4. Dicseretes, hogy az ilyen hozzaszolokat is egyaltalan figyelemre meltatod sot probalod egy kicsit nevelni. Amikor en kapok ilyen kommentet, vagy torlom vagy csak nem reagalok ra. Lehet azert maradnak, mert annyira figyelsz rajuk, hogy meg egy kulon bejegyzest is szenteltel nekik. 🙂 En olvasnek egy pozitiv gyujtemenyt is szivesen!

    • Lehet, sőt, valószínűleg én vagyok a hibás abban, hogy zaklatnak, minek írok blogot egyáltalán. Mindezt egyedül kéne cipelnem, mintha nem is létezne. Mindegy is, mi zajlik ott, amit csak én látok, meg ne zavarjuk az olvasót.

      Ugyanúgy zaklattak akkor is, amikor mindegyik olvasatlanul röpült a lomtárba (ezernél több darabról beszélünk). És ha nem volt reakció, akkor erőszakolták e-mailben, facebookon.

      Évek óta olvasható a “pozitív” (illetve vegyes) gyűjtemény a fejléckép alatt.

      • Egész pontosan arra használom az ilyen kommenteket, hogy deklaráljam az értékrendemet az ellenükben.
        Fura volna az olvasót kímélni ettől, ha egyszer engem nem kímélnek. Olvasónak lenni azért sokkal könnyebb.
        És utálom, ha olyan olvasó, aki nincs a helyemben, másfajta a blogja, lelki alkata, előzményei, tanácsot ad vagy sugall.

        • Remélem nem bántottalak meg, egyáltalán nem okoskodni, tanácsot adni, vagy magamat mindentudó bölcsnek feltüntetni szerettem volna. Ne haragudj!
          Pont az ellenkezője, tényleg dicséretesnek tartom, hogy reagálsz rájuk, mert én nem veszem a fáradtságot.
          Sőt engem mint olvasót az sem zavar, hogyha írsz róla, érdekes tanulmány volt elolvasni, hogy egyeseknek mennyi ideje van fröcsögni az oldaladon.
          Szeretem a blogod, szívesen is olvasom továbbra is!

  5. Minden megnyilvánulásért az a felelős, aki azt leírja. Akár szexiskedő fotókról, akár provokatív blogposztról, akár felvállalt világnézetről, feminizmusról, akár a mellem fotójáról van szó. Nincs olyan, hogy valaki kiváltotta, kiprovokálta, “megágyazott neki”, “mindent megtett érte”, “tudhatná, milyenek az emberek”, “mit csodálkozik”.
    Véleménye lehet mindenkinek (bár arra is érdemes reflektálni, értelmes, nyitott emberek szoktak is), de hogy milyen interakciót kezdeményez, és miket ír, mond, az az ő egyedüli, felnőtt felelőssége. Egyszerűen nem bírnak egyenes, józan felnőttek lenni. Talán úgy értelmezik, hogy a blogírással én kezdeményeztem az interakciót, és ha technikailag lehet irkálni, akkor bármit lehet, akadályozzam meg, én tegyek erőfeszítést, ha nem tetszik. Pedig én nem kezdeményeztem velük interakciót, nem szólítottam meg őket, ők jöttek ide, mehettek volna és most is mehetnének máshova. Az igazság jóval egyszerűbb: olvass olyat, ami tetszik. Ne írj hülyeségeket. Nem azért, mert engem bánt, zavar, és csak kicsit azért, mert ez zaklatás, inkább azért, mert te, a kommentelő válsz tőle gázzá, magadat járatod le.
    Ennyit kéne megérteni, és nem azt mantrázni, hogy én milyen erőszakos meg diktatórikus meg csak az egyetértésre vágyó vagyok. Mert mindig ezzel jönnek, így maszatolnak, amikor bebuknak a kis játszmáik, vagy ha nem játszom el a normának gondolt mindenkit-szívesen-látok, de-jó-hogy-van-olvasó-szerepet.
    Igen, pontosan tudom, mit írok és miért úgy, mit akarok kifejezni. Nálam butább emberek, akik nem is értik, ezt ne akarják árnyalni, kiegészíteni, se lényegtelen apróságokba belekötni. A bekiabálások buták. Az értelmes kritikát (kb. 2 százalék, a többi értetlen, szerepelni vágyós puffogás) mindig adekvátan fogadtam, mindig javítottam a tévedést, komoly hibát, akkor is, ha nem cukiskodtam, hogy de köszönöm és milyen igazad van. Én magamat védem, én tudom a szempontjaimat, a módját az önvédelemnek, és jogom is van ehhez, dolgom is, akármilyen magasra csap a butaságtenger, az agresszió.

    Szóval, nem tologatjuk át a felelősséget. Úgy döntöttél, olvasod. Úgy döntöttél, írsz nekem, és úgy fogalmazol. Ha nem reflektálsz magadra, TE válsz aljassá, nevetségessé ettől. Hogy ilyenek eszedbe jutnak, és még rám is erőszakolod, aki nem foglalkoznék veled, nem nekem van rád szükségem.

  6. Tök jól meg lehet figyelni ezen a példatáron a netes gyűlöletcélpont-képzést, feszkólevezetést. Az ellenségkeresés, a visszautasított molesztálás egótuningolós feldolgozásának, az álságos segíteni akarásnak, valójában: törleszkedésnek, csillogásban részesülni akarásnak, a kiéletlen féltehetségnek, a fölékerekedésnek a dinamikáit, érvelését, okait. A hazug vádak képződését (álfeljenlentés).
    Én végső soron nem bánom, hogy ehhez az én személyem az eszköz, mert ez mint jelenség megint baromi érdekes, és nem nagyon lehet ilyen sűrűn látni az effélét.
    Amikor bejön a támogatás, amit itt is köszönök, amikor sikerül a nehéz mozdulat, a nagy súlyt felemelni, vagy a helytállás, amikor tetszik, amit a tükörben látok, vagy amikor jön egy újabb lehetőség, mindig rájuk is gondolok. Tök nagy elégtétel ez, hogy mit vergődnek, mit bonyolítják ennyire azt, ami egyszerű, miért nem a saját életüket élik, és miért kell mindig valaki más hibásnak.

  7. Vajon mi mozgat valakit, milyen előzetes élményei, értékei vannak annak, aki gondos megfigyelés után engem jellemnyomorék gonosz piócaként minősít, és pont a (TPW-s, elég drága, extra, nem közismert) mandulavajat rója fel?
    Vajon ki hiszi azt, és mi indítja ilyenek megírására, hogy engem nem dug meg senki, amit erről írok, az hazugság, miközben egy másik (itt is) azt írja, hogy én mindenkivel összfekszem özvegy létemre? Honnan, miből látnak ilyennek? És hogy nem érzik, hogy akármilyen is, nem tartozik rájuk, és a sajátjukkal (saját sportolás, blog, segg, kinézet, gyereknevelés) kéne foglalkozniuk?
    Vajon ki és miért tart engem gonosz harácsbajnoknőnek, akinek bukását felvállalt élvezettel figyeli (ezt 2015-ben írta)? Vajon neki milyen az élete, mire vitte, mivel tölti a napjait?
    Vajon mit él át a tükör előtt meztelenül az, aki az én hasam, mellem, combom, torz arcom (!) kritizálja?
    Vagy fogyózásnak, erőlködésnek, édességről való fogcsikorgatós lemondásnak értelmezi az itteni komplex sztorit, miközben én egyrészt hatalmasat változtam, másrészt élsportolói jellegű izomzatot építettem nő létemre, 40 évesen, harmadrészt életemben nem néztem ki ilyen jól (bármilyen szerény is ez a legjobb) és nem volt még a bőröm, hajam, laborom, testösszetételem soha ilyen jó állapotban?
    Hogy jut eszébe ehhez képest elhelyezni magát, és azzal vagizni, hogy “ő is sportol” (kit érdekel?) és ő mindig is vékony volt és neki milyen gyönyörű és feszes a melle és vékonyak a csontjai?
    Vajon ki és honnan lát engem henye életű kvázi munkanélkülinek, luxusunatkozó edzegetőnek, miközben három nem könnyű gyereket nevelek minden tekintetben egyedül évek óta?
    Vajon kinek nem tűnt fel, hogy a blogom mitől érdekes annak, aki becsüli, komolyan veszi?
    Tényleg olyan gyakori, aki kitartóan, önazonosan és gyakorlottan ír, élesen láttat, művelt és önreflektív? Vajon nem ordító a különbség a mindenkit megsimogató, jópofáskodó bulváros-gondolkodós blogok és eközött?
    Vajon hányan értették a ki a bűnös, ne kérdjük… címet, hányan tudták vagy kerestek rá, hogy kitől idézet?
    És ha nem érdekli őket, minek vannak itt és magyaráznak bele olyan célokat, szándékokat a blogba, amelyek nem sajátjai?
    Vajon a krónikusan nyakamba lihegő, engem cirádásan ostoba túlírt mondataiban gonoszsággal, leszerepléssel, kiközösítettséggel vádoló zaklatónak nem az a nagy fájdalma, hogy nem lett gyereke és nem is lesz?
    Vajon hogy jut eszébe a gyászoló anyának engem vádolni publikusan gyerekbántalmazással, ezt kipletyózni facebookon, amit, amikor a vendégem volt és itt aludtak (!), kölcsönösen megfigyelhettünk egymáson, bár én nem gondolom durvának egyiket sem (hogy elszakad a cérna néha, engem inkább a neten kiszerkesztett gyerek /hímsoviniszta a fiam/ meg az édelgés zavarnak), miközben magának folyamatos pátosszal követeli a kritizálhatatlanságot és a mirtuszkoszorút, és miután durván lekoppintotta a blogomat, megkeverte a szart és beleült a készbe, végül pedig belebukott? Így, engem figyelgetve, vádolva könnyebben dolgozza fel a saját mulasztásának terhét?
    Vajon mi jár annak a fejében, lelkében, mi zavarja azt, aki megszólítás nélkül, minden előzetes beszélgetés nélkül, álnévről becsatolja nekem e-mailben a hatszázezres “fizetéséről” a kimutatást, “a munkám a hobbim, áldom érte az istent”, majd az 55 millió megtakarításáról szóló számla-képernyőfotót, és azt forszírozza, hogy én irigylem őt? És hogy nem érzi, hogy ez iszonyú kínos, átlátszó, nevetséges, kamuszagú, de ha valós, akkor is kompenzálós?
    Én nem pénzt akarok és nem hírnevet, nem számokat, nem győzni, hanem igényes, kompromisszum nélküli módon gondolatokat, értékrendet közölni, önkifejezni, és kifejezetten szűrök azzal, ahogya kommentelőket kezelem, pedig kereshetnék tízszer ennyit is, mert szinte mizantróp lettem abban, ahogy megfigyeltem, milyen eszközöket tudnék ehhez könnyedén használni, és még népszerű is lennék – csakhogy én önmagam akarok lenni.
    Hogy én nem kéregetek, nem lehúzok és nem verek át snekit, hanem önként támogat az, akinek ez a blog érték, szerencsére vannak elegen, és erre nekik, a zaklató irigykedőknek sem ráhatásuk, sem ehhez közük, sem elérésük nincs, és hiába hörögnek?
    Mikor tök világos, hogy egy csomóan belefeszülnek, reklámozzák magukat, tupírozzák a semmit, külföldi blogokat majmolnak, hízelegnek mindenkinek, nyalnak a kedves olvasóknak, jajgatnak, hogy milyen szegények stb., és nem keresnek a bloggal?

  8. “Te nem találod – minimum – különösnek egy (az indexszel semmilyen kapcsolatban nem álló) blogger vélt életvezetéséről és anyagi viszonyairól konfabulálni egy fórumon, kb. abban a szellemben, amelyben a 80 éves Náncsi és Fáncsi néni, a két, csipkefüggöny mögül leselkedő, utcaréme??

    egyrészt én nem tudom, mi a konfabuláció és mi nem, mivelhogy nem olvastam kezdettől fogva a blogját, most is csak olykor (értsd: 2-3 havonta) belekukkantok, ergo nem tudom, milyen informciókat osztott meg magáról az évek során

    másrészt, aki énblogot vezet, az ugyanolyan publikusan éli az életét mint az instgrammos tinipicsákok, akik még a reggeli szarásukról is posztolnak egy képet, ergo tökmindegy, hogy ír-e az indexre vagy sem, kitárgyalható, ahogy mondjuk kim kardashian nagy segge vagy vajnatimi fánkozója és múlhatatlan szerelme andy iránt is kitárgyalható, mert közszereplővé tette magát

    úgyhogy nem, nem találom különösnek, max. azon lehetne vitatkozni, hogy mennyiben lépi át a jóízlés határát – szerintem nem lépte től, mert az apropóját a kérincselős posztja adta, miközben arról ír, hogy napi hány órát edz, az én véleményem spec. az, hopgy edzzen valamivel kevesebbet és talán dolgozzon egy kicsit többet, én süllyednék a föld alá, ha tudnék dolgozni, és ehelyett kvázi ismeretlenektől kérincsélnék”

    Index fórum, feminista (!) topik. Évek óta.
    Nem annyira van meg itt többeknek, hogy
    ez egy közösségi finanszírozású blog, mint ahogy vannak ilyen filmek, civilszervezetek, képregényrajzolók is – a tehetség, a hatás képessége szabja a bevételt. Hiába irigyled, hiába fura a provinciális agyadnak, akkor is így van: aki innovatív, tehetséges, az érvényesül, keres vele, szereti csinálni, ha mégsem, abbahagyja – én nem hagytam abba. Csak hogy ne legyek szerénytelen. :)Edzeni meg annyit edzek, amennyi az életembe belefér, neked biztos sok, okoska, ak ítéletben vagy csak erős, nekem olyan 70 százalékos ketyegés ez most. 🙂
    kiderül, hogy ti napi egy órát sem edzetek, heti kétszer egyet se – elég baj.
    Basszus, hogy pont ezt a szerzetesi típusú, csodálatosan hatékony, élvezetes edzést kell démonizálni, merő irigységből, mikor az összes elvált anyuka cigizik, “bulizik a lányokkal” meg társkeresőzik kötrülöttem, ha épp nem sorozatfügg… Milyen jellemző. Nem értem? Mást csinál? Frusztrál? Magyarázzunk bele rosszat!
    Aztán. Én egész életemben dolgoztam, egy pillanatig nem voltam eltartott 21 éves korom óta, voltam valutapénztáros, aligfizetett titkárnő, recepciós, tévés gyakornok, tanár, újságíró, korrektor, titkár, úgyhogy csak azért, mert szép helyen lakom, omladozó önkorm. lakásban (de ezt is én harcoltam ki saját kútfőből, és fizetem saját zsebből, ahogy kiharcolhatná és fizethetné más is), és nem éhezem, vagy máshogy osztom be a pénzt, mint a lízinges hitelezős, anyuék pénzéből élő, apu szerezte állásban kornyadozó normatív ítélkező, nem értem, hogyan lettem unatkozó felső középosztálybeli anyuka. Csináld utánam egy hetemet szívvel, kiborulás nélkül, alkotó módon, vidd iskolába, beszélgess vele, főzz, öltöztesd normálisan, vidd különórára, aludd ki magad és még eddz is, mindeközben erre az egészre keresd meg a pénzt, legyen sikerélményed is, ne nézz ki szarul, ne igyál, ne zabálj csipszet, ne cigizz, ne lógj embereken érzelmileg, és ne nézz pornót, legyenek minőségi emberi kapcsolataid, és utána, ismétlem: egy hét után majd elbeszélgetünk.
    Takarítani, tüchtigkedni nem kell, teraszt se :DDDDD, én se csinálom, de komposztálás van, üveg visszavivése biciklivel, szelektív gyűjtés, tojásos doboz a piacra. Három gyereknek BKK bérlet. Hó, fagy, most 8 fokkal van hidegebb, mint a városban… Nem fázhatsz meg, nem eshetsz le a lábadról, és ne keserítsd a gyerekek életét panaszkodással se.
    Nos?
    Én ugyanis nem panaszkodom, és nem kéregetek: önként támogatja a blogot az, akinek tetszik. Néha megemlítem, hogy erre van lehetőség, ha már feltorlódik az e-mail, hogy “hogyan viszonozzam, amit tőled kaptam”. Hát így. Vagy hogy nem várja el, hogy ingyen tartsak edzéseket és vigyem be az ország legmenőbb edzőtermébe.
    Az edzés miatt írhatok elég jól fizetett cikkeket, és másképp is van belőle bevételem, ismertséágem. Hosszú távon gondolkodtam, és bejött.
    Az olyannyira irigyelt edzés, amelyre ti, okádók nem szívesen költenétek, de nem is bírnátok és főleg nem élveznétek, 0 forintomba kerül olvasóm és a bloggerség révén január óta, mint ahogy a délelőtti filmpremierek, meghívások is – ezt is ki kellett érdemelni, jelen formával és előtte sok év melóval, olvasottság-kiépítéssel. Pl. ilyen eseményeken is lehet kajálni, és van, hogy csak a gyerekekre költök napokig. De plazmát is adok, és statisztálok is, úgyhogy e lenézettebb melók sem büdösek. Csak állásban ne kelljen kockulni, az nem menne, jobb is mindenkinek így. Tietek a pálya, ölhetitek egymást az irodai munkakörökért.
    Bevétel nélkül, sajnos, nem állna módomban sem a blog, sem (ennyi) edzés, rég nem csinálnám egyiket se már.
    Őket nem az zavarja, hogy kérek, az csak a duma. Hanem hogy pontosan tudják: én kapok. 🙂 Miközben itt a szem előtt levő blogok csúnyán belebuktak ebbe. Vajon miért? Mondjuk mert nem hozták a nívót, nem a lényük legközepe ez a blogolás, és nem is vállalták magukat, azért.
    Én nem engedhetem meg magamnak, hogy lerobbanjak, és olyan egészségi állapoitban legyek, bajokkal küzdjek, szabit vegyek ki, anyu ápoljon stb. mint a kedves gyalázkodó fostestű unatkozók az indexen.
    Csak hát a béka nagyocska, nem megy le itt egyeseknek. 🙂

  9. Az fel sem merül, hogy szimplán az ilyen cikkek mint ez vonzzák a jónépet, sok olvasót, a szappanopera, hogy bántják izaurát? Hogy nincs értő kommentelő és troll különbség, egyszerűen a kommentelők egy része igényli a csoporthoz tartozást (talán ezért is jön ide), a napi buksisimiért és értőolvasózásért cserében hótmindegy mit írsz, tapsikol hozzá és ölel, tökmindegy hogy most éppen normálisékat szidja a poszt vagy úgy keltél fel, hogy a nemnormálisokat osztod éppen, másik része meg akkor jön, ha beakad neki valamelyik provokatív, kóstolgató, lealázó írás (márpedig abból van itt elég, trollgyűjtésre kiváló játszmázás ez, jön a szerencsétlen megtalált géza vagy gizi, neked csak előválogatót kell tartani, a primitívebbeket beengedni, kivégezni dühödten, hogy hát nem róla szólt az az írás, az csak metafora vót, különben meg minek olvasta el, minek jött ide, az értő olvasók bezzeg értik, esetleg egy kis személyeskedő alázás ahogy a kurucon is szokták, és ezzel aztán mehet is be az értő olvasók tyúkudvarába, a kezdeti lebunkózás után majd ők szétkapják). Bárkivel fogadnék egy kocka sörben, hogy az olvasók közül max. minden ötödik jön a cikkek tartalmáért, a többieket a vérszag, a küzdelem a gonosz trollokkal és izaura megmentése meg a napi ölelés hogy ehhez statisztál húzza be.

    • Ezt már sokszor írtad, annak ellenére, hogy kértelek többször, hogy az okoskodással (meg úgy egyáltalán) szállj le rólam. Ugyanezekkel a szar hatásvadász szavakkal írtad, ugyanígy nem volt igazad. Ami itt kinn van, nem cikk, egyébként. Bemutatja: így írtok ti. Tudom, hogy frusztráló, kellemetlen ezzel a mocsokkal, butasággal, rosszakarattal találkozni, amelynek te is része vagy.
      A feminista topikban évek óta megy az ekézésem, sokkal később vettem észre a bejövő kattintásokból: gusztustalanul eltorzított részletek a férjemről, magánéletemről, szexualitásomról, általában megélhetésről, edzésről, testről, olvasószámról, életstílusról, rangról (nahát, miért pont ezek a témák?). Folyamatos faszverés-szerű figyelgetés, írogatás megy nőgyűlölőktől, teljesen függetlenül attól, hogy én mit csinálok, hogy élek, miről írok. Pusztán azért, mert a blogot ők a saját lelkületük szerint értelmezik. Ennyi az, amennyire kíváncsiak. A feszkó, a botrány. Majd engem vádolnak balhézással. te is. Te koslatsz utánam, te provokálsz, majd leírod: én feszkózom.
      Teljesen félreérted, amiről én írok. Félre akarod érteni, mert koncepciód van. Sajnos, nem vagy sem túl okos, sem jóindulatú, és a korábbi kommentjeid árulkodnak arról, hogy miért: elakadtál, nem vitted semmire, kiderült, hogy nem lesz különleges életed, nem vagy túl tehetséges se.
      Nem azt érzem, hogy bántanak (attól ez még mobbing és bullying), nem is erről írok, nem panaszkodom, nem küzdök, nem kértem tanácsot, nem vagyok szarul, és kifejezetten rühellem a táborokba gyűlő, közös, csapatos hergelődést, ahogy például Gumiszoba tartja megtámadottnak, üldözöttnek magát, ha bárki fel meri vetni, hogy gyűlöletbeszédet tol és hogy nagyrészt ő a felelős az élete történéseiért.
      Nem, nem én gyűjtöm a trollokat. Több ezerből válogattam ezeket, azért, mert viccesek és tanulságosak csoportdinamikailag. És azért, mert én nem teszem meg nekik a szívességet, hogy tabusítom a témát, hogy úgy teszünk, mint ha ezeket nem is követték volna el, hogy majd én elkenem, elmúlik, nem is volt. Ellenben, ha még mindig kíváncsiak és itt szaglásznak, ahogy te is, hogy mit is ír megint az olyannyira ellenszenves blogger, szembesülhetnek önmagukkal, és talán jobb emberek lesznek, vagy legalább a többiek elborzadnak tőlük, ki lesznek röhögve, illetve akiben ezeknek a magatartásoknak a csírái élnek, szintén reflektálhat – önmagára. Nem rám.
      Itt nem egyetértésről van szó, vagy hogy én mit várok el. Nekem annyi a bűnöm, hogy pontosan tudom, mit akarok, és nem félek megcsinálni, nem-konvencionálisan élni. Ez itt a botrány. Nem is az a bajuk, hogy kérek, “tarhálok”, “kérincsélek”, azt csak mondják – hanem hogy tudják: én kérhetek, van mire, és kapok is. Nem az a bajuk, hogy nem élek konvencionálisan, az, meg az értékekre hivatkozás csak a duma, hanem hogy ők nem mernének így élni, nem boldogok, nem hatékonyak, nem vitték sokra. Ott rohadnak a biztonságos kis életükben, unják, a házasságukat is unják, én kellek nekik levezetésképp. Az a bajuk, hogy a blog sikeres lett, túl van a sima nyafogok-egy- kicsit-a-hangulatomról blogoláson és a lefogyok-pár-kilót edzegetésen. És mivel ezek bemutatása révén valamennyire nyilvánosak az életem részletei, ez ragadtatja őket ilyen kóstolgatásra, okoskodásra. Ez mindenképpen visszaélés, mindegy, én mit akarok, és ők mindenképen nevetségesek. Ennyit mond a válogatás. Az olvassa, aki a blogomra kíváncsi.
      Az olvasóim közül senki nem reagált egyébként “támogassuk Izaurát” módon. Vagyis, az itt nem látszik. 🙂 Én nem annál jóval őszintébb és összetettebb vagyok, mint hogy simán sajnáltassam magam, drámázzak. Nem szokásom. És nem kapok, nem is kérek ölelést se, nem szeretem közel engedni az olvasókat.
      Mindenki vállaljon felelősséget azzal kapcsolatban, hogy mi vonzza, és arra miket ír, mennyi időt tölt meddő netes balhézással, kóstolgatással, meddig süllyed. Ez az ő döntése. Nem, nem én vagyok a felelős továbbra sem mások tetteiért. Nem, nem “érthető a reakció”, hanem sunyi, nevetséges, gyáva és kisszerű. Ebben rád hasonlítanak, bármilyen intelligensnek gondolod magad.
      Következetesen olyanok “bírálnak” engem amúgy, akiknek azon kívül, hogy ők mit esznek, mennyit keresnek, őket ne érje baj, SEMMIFÉLE elvük, morális szempontjuk nincsen, dühösen tiltakoznak, ha a megszokottságaikat és érdekalapú tetteiket nem igazolják nekik vissza, rászállnak, zaklatják, megpróbálják kicsinálni, miközben én elvekről, másokra való tekintettel levésről írok, felelősséget vállalok, és így is élek – viszont ha helyzet van, hatékonyan és hiszti nélkül megvédem magam.
      Én nem fikció vagyok, mint Izaura. Én egy valós, felvállalt élet vagyok. Nincs hazugság. Az értelmezőben butaság és irigység, az van.
      Az a kérdés inkább, te mit nyersz azon, hogy ennyit vagy itt és ilyen leegyszerűsítve, eltorzítva értelmezel, ezt be is pötyögöd.
      Miért fontos neked, hogy kóstolgass, okoskodj, átláss rajtam, rosszmájúskodj, helyzetbe hozz.
      Ehhez kívánok belső munkát, erőt.

    • Ja, értem, most értettem meg az első sorodat.
      Lefordítom:
      A blogom nem értékes, az edzésem nem motiváló, amit írok, nem elgondolkodtató, nem segítő, nem intellektuális, csakis attól lettem olvasott (és támogatott?) blogger, hogy botrány van, netes habverés, vagyis szántszándékkal érzelmileg manipulálom a közösséget, minden értékteremtés nélkül.
      Ezt állítod? Gratulálok.
      EZ A TE IRIGYSÉGED, SZÖVET. Soha nem volnál képes ilyen blog, gondolatok, projektek létrehozására, kitalálására sem, nincs ehhez agyad, műveltséged, érzékenységed, tehetséged, tested (ezért direkt és koncepciózusan nem az értéket látod benne), nemhogy éveken át tolni három gyerek egyedül nevelése és gyűlöletrohamok mellett.
      Ne baszd át magad!
      Neked a balhé az érdekes, ezt látod benne, a többieknek (mivel nem csak te vagy ám a világon, meg a te nagyon okos percepciód), illetve hát: a sok szemét-kattintás, spam, véletlenül idetévedő között azok, akiket én Olvasónak tartok, nagy o-val, és akiket elképzelek, amikor írok, teljesen más a lényeg. Más téma, hangnem, és más érzékenység, más fókusz, más motiváció. Nincs az a csoportos hergelődés, amit én mindig utáltam, és ami akkor volt, 2014-ben, amikor még nem távoztak a “csalódottak”. Sokkal-sokkal több komment volt, itt nyüzsgött minden felszínleső. Akkoriban, érdekes, senki nem ekézett engem ilyen agresszív módon, mint azóta. Pedig akkor ment a nagy ünneplés. Pénz kevésbé jött. Akkor ott volt az erő, a sokaknál, akik itt írogattak. Akkor kussoltatok.
      Ezt onnan tudom, hogy megírják nekem privátban is, feliratkoznak, illetve látom, hogyan teljesít a statisztikában és a keresőben egy-egy poszt, melyek az olvasottak, milyen témák a keresettek. A privátban írók, a velem edzők, az utalók nevét is én tudom, a rám köszönőkét is. Nagyon kicsi az átfedés a kommentelőkkel, az ő (valós, civil) e-mailjükből kiderülő nevükkel, vagy a facebookosokkal.
      Ők, a nem láthatók a kemény mag, mégis.
      De sokan szeretnék az én blogos ügyeimet, az összefüggéseket átlátni, kiismerni, belepofázni! De okosnak is hiszik magukat a rosszindulatúak.
      Nagyobb ez, igazabb, és másképp is működik, mint ahogy te elképzeled.
      Ezért “nem merül fel”, hogy csak vérszagra, simogatásra, közösségképződni jönnének. Rég nincs már az a nagy barátkozás, üres kommentelés, egyás szájába lógás, facebookos Hajnalkám-féle magánélet-vallatás és barinőzés, ami annyira félrevitte a blogot 2014-re, amikor annyira használták a blogomat, a személyemet rosszindulatú emberek. De valamennyi közösségérzet, -képződés, dinamika így is elkerülhetetlen, ez a “mi ezt értjük, szeretjük, amazokat meg elítéljük” nem is baj.
      Te mindezt nem látod, te csak magyarázol. Az egy nagyon sunyi vád, hogy ezt én csinálom, eltervezetten és haszonelvűen, és hogy más nincs a blogon, amiért érdemes lenne olvasni. Ez a TE képed a blogról.
      Metaforák: tényleg nem nekik szól, és tényleg magukra veszik. Én nem látok embereket, én nickeket látok, technikailag ez nem lehet másképp, ők mégis azzal az igénnyel vagy elképzeléssel írnak, hogy ők is annyira valós személyek, mint én az ő szemükben, és nagyságrendileg annyit foglalkozom velük egyesével, mint ők velem. Ami elég gyerekes.
      Felnőtt vagy, Szövet!!!

    • Miért ne végezném ki őket, ha könnyen megy, és igazam van, és elvileg elítélem, amit csinálnak?
      Mit kíméljek rajtuk? Kellemetlen neked, mivel közéjük való vagy… lusta, tehetségtelen, gyáva, szarul kinéző emberek.
      Mire föl legyek “elegáns”? Az ő érdekükben? Miért is?
      Miért ne választanám a könnyebb, jólesőbb utat, azt, amiről tudom, hogy nekem való, fenntartható, produktív? Miért kéne, ahogy az Abszolút Igazság nevű szánalom poénkodik, betonoznom?
      Miért kéne, hogy károgó kibicek befolyásoljanak abban, hogyan élek?
      Minden pozitív visszajelzés és minden ekézés is az én javamat szolgája hosszabb távon, ez derült ki az évek alatt.

    • És hát ezek, meg te is, ott tespednek munkanélküliként vagy irodai rabszolgaként, lesik a blogot, a fotókat, és naponta, munkaidőben órákat pletykálnak a fórumon, kicsit sem értelmesen. És akkor az a felvetés, hogy _én_ eddzek kevesebbet, mert ő szégyellné magát.
      Mintha amúgy tudna ilyen blogot kitalálni, írni, működtetni, csak neki ez nem ízlése…
      Röhögnöm kell.
      Minden pillanatban, a kockázatvállaláskor is, az írás, az edzés közben, a nehéz helyzetekben is jobban vagyok és értelmesebb, teljesebb az életem, mint a fikázóké, vagy a csendes szájhúzogatóké. Valamiért te is rajtam hajtanál be nagyobb követeléseket… velem szemben szigorúbbak, kissé képmutatóak az elvárásaid, mint másokkal vagy akár magaddal szemben. Mi ez, ha nem irigység, célponttá tevés, bűnbakképzés?
      Remélem, minden kételyedre választ kaptál, és most húzzál dolgozni, posztot értelmesen olvasni, vagy edzeni.

    • Kedves blogger, szövetszöcske kommentje megszívlelendő. Ugye, nem haragszol? Pontosan írja le az itteni dinamikát. Az ember kíváncsi lény, hajjaj. És az ilyesminek mindig van közönsége. Állandóan történik valami méltatlan a bloggerrel, gyakran olyan, ami amúgy bárkivel, aki a nyilvánosság elé lépett. Vagy kiderül, hogy a blogger ment más oldalára cseszegetni valakit, és az ott kapott bántásokról, visszavágásokról olvashatunk.

      Állandó szereplők: van a kettő, aki reflexből nekiugrik mindenkinek, aki ellentmond a bloggernek, van az óvatos, aki mértékkel, de nagyjából ugyanígy. Nekik valószínűleg jól jön a blogger feszültségigénye, az ő személyiségük is hasonló, szelepnek használják.

      És vannak azok, akik nem szállnak be az ökölharcokba, valószínűleg ők kedvelnek, vagy legalábbis becsülnek. Több szerep keresi magát, aztán a csoportdinamika megteszi a magáét. Nagyon érdekes folyamatok. Amúgy messzebbre is vezetnek, továbbgyűrűznek, és egy ponttól rombolóak is.

      • Oké, ez a te véleményed. Ez viszont az én blogom, és én tudom, mi zajlik, az egészet, és mi a működő, fenntartható, viselhető nekem, és én viselem a döntésem következményeit, úgyhogy elég nevetséges, ahogy megpróbáltok nyomni, terelgetni, beleszólni “vélemény” címén, és megtévesztett, jámbor, kihasznált ostobáknak tartotok mindenkit, aki látja a blog lényegét, és érdekli.
        Nagyon okos a vélemény, leborulunk, mindentudó vagy, átlátod te az egészet, bekebelezted. Kinek mi van a fejében, mi zajlik, hányan vannak, miért olvasnak, miért írnak, hova vezet ez, és ki a felelős.
        És hát nagyon érdekel téged ez a blog, ez a feszkózós blog, ahol évek óta nézed ugyanilyen okosan a dinamikát.
        Te jársz ide feszkózni, feszkót keresni, de próbálod rám kenni, hogy ez nekem igényem. És kurvára kiakadtok, visszatámadtok mindig, amikor én, csakis az igazságérzetem miatt, bemutatom nektek az erőszakoskodást.
        Attól azért ti is elborzadtok, pedig a részei vagytok ám.
        Hagyd abba a feszkózást te is, a többiek is, és akkor nem lesz. Provokatív téma lesz persze, mert közepeséknek a kicsit is értelmes állítás, egy zúzós edzés is provokáció a fos kompromisszumaikhoz és lustaságaikhoz képest.
        Nem, nem lehet elkenni, hogy mindenki ezt kapja, aki közszerepel, ez nem olyan, ilyet legfeljebb a dúsgazdag, bulvárban naponta szereplő celebek kapnak, de ilyen módszeresen aljasat, kitartót ők is ritkán.
        Relativizáld csak, majd könnyebb lesz a mocskotok terhe.
        A nagy ítéletalkotásban teljesen eltekintesz a blog lényegétől, attól, amiért mások, a nem-okoskodók ide járnak, és amiért támogatják is: kétezernél több tartalmas poszt, rá érkező kb. százhatvanezer értelmes komment, és legalább húsz nagy horderejű projekt, az együtt olvasástól a kiállításra járáson, találkozókon át a sportrovatig és a közösségi edzésekig.
        Tényleg nem érzitek gáznak, amit csináltok?
        Hogy falkában próbáltok űzni, nyomasztani, ellehetetleníteni valakit, avagy ezt normálisnak találni és rám kenni? Hobbiból, csak mert mer különbözni? És akitől tök nyugton meglehetnétek a saját (bizonyára teljes, sikeres, izgalmas) életetekben, és aki egyébként nem volna része az életednek?
        Csak azért, hogy átélhessétek az élményt: hogy okosak, erősek, megmondósak lehessetek egy kicsit?
        Ennyire nem megy másképp?
        Rajtam rugóztok, piszkálgattok, provokáltok, böködtök, felnőtt létetekre, úgy, hogy közben én vagyok itt egyedül, aki bármi aktívat, kezdeményezőt, jelentőset létrehozott arccal, tisztán, elvektől vezérelve, ti meg lófaszt sem, vagyis, nem láttuk. Itt szaglásztok, többen évek óta, és nincs a filmekről, a saját házasságotokról, az igekötőkről, az otthonoktatásról, a ketogénről, Krasznaihorkairól véleményetek, úgy tesztek, mint ha a blog maga nem is létezne, csak használjátok ürügynek, felületnek, unaloműzésnek. Csakis rólam van a vélemény, a “szemfelnyitás”, a kommunikációmról, izmomról, életmódomról, bevételemről, a kommentelésemről (az cseszegetés ám, de amit te írsz sunyi nickről, az nem, és Szövet, a közismert nőközösségekre csimpaszkodó akadékoskodó kommentje sem!).
        Jaj, fúj.

      • Naspolya, évek óta figyelve, de kínosan egyetlen kommenttel, jajistenem…
        Amúgy ha romboló a dinamika, szerinted ki a felelős? Ti teszitek ilyenné. Menjetek máshova, csináljatok mást, ha ez neked nem jó, vagy a szegény “áldozatoknak”. Én ugyen nem ígérek semmit, és nem marasztalok senkit.
        Meg is érdemli az összes, aki belegolyózott gerleévába, vagy mégse vált el, fogyott le, és ettől dühös, és rám haragszik.

      • Nem, nem haragszom, hanem kiröhöglek a nagy okosságoddal. Nem tetszik, ugye? Tudod, hányan kóstolgattak ilyen nagy bölcsen?
        Szeretnétek, ha sírnék, panaszkodnék, mint Gumi, mindenért másokat okolva? Ehelyett élem az életemet, edzek, írok, döntök, nem alkuszom meg. És ebben nem lesz változás. Számok, finnyogások, rohamok, vélemények ezen nem változtatnak. Kikristályodsodott a lényeg. Lehet puffogni, hogy a foglalkozásom is a blog is, az edzés is.

        És akit az én blogom vagy a mocsokra adott reakcióm háborít fel, nem az, hogy emberi lények ilyeneket írnak valakinek, akit nem is ismernek, nem szereplője az életüknek, az nem érdemel semmi méltánylást. Aki nem bírja tiszteletben tartani azt az egyszerű szabályt, normát, hogy hagyd békén, ha nem érdekel, nem tetszik, ne fontoskodj, ne nyaggasd.

      • Kedves Naspolya, szerintem a te dinamikádat pedig az írja le pontosan, hogy az itt fellelhető igen sok és sokféle blogbejegyzés közül pont erre tartottad fontosnak reagálni, pont egy nagyokos csüggeszkedőt támogatva.
        Nekem most úgy betelt a cérna és elszakadt a pohár. Aki ilyen nagyon okosan tudja a DINAMIKÁT, az mondja már meg, hogy emberek miért jönnek és kritizálnak itt folyton kényszeresen, hogy képtelenség tőlük értelmesen kommentelni? Újra és újra ugyanaz, például a legutóbb az aki a szélén táncolnál, és le is lövi, basszus, az értelmes párbeszédet, hogy képtelen értelmesen a tartalomhoz hozzászólni és megnyílni, hanem csak a beszólás és a belekötés megy. Igenis maradjatok csendben, annyira jó lenne, ha mindenki ott kommentelne, ahol jó neki, de persze a világ ollllyan nagyon kíváncsi a ti okos elemzéseitekre a DINAMIKÁRÓL meg az elgépelésekről meg minden másról, hogy az ember már tényleg ugrik. Basszus, nekem Éva blogja adta a lökést, hogy kurva nagyot változtassak az életemen, a blogja nélkül nagy valószínűséggel nyuvadnék tovább a szarban, és azóta is sok mindennek nevet adott, és igenis motivál, és napi gondolkodnivaló és értelmes, otthon is kitárgyalandó témafelvetés és megnyugtató olvasnivaló. LENNE, ha nem jönnének állandóan mindenféle trollok meg nagyon okosak megmondani, hogy mi miért hülyeség. Van a francnak kedve ezzel foglalkozni, nem is szoktam, de most tényleg elgurult a… mécses, egyszerűen nem igaz, hogy nincs jobb dolgod neked sem, mint elmagyarázni a DINAMIKÁT. Én itt gyógyultam meg, és igen, néha nem fogom megállni, hogy be ne szóljak azoknak, akik megpróbálnak a blog működésének keresztbe tenni, mert nekem személyesen fontos, neked meg tök mindegy, te csupán okosabbnak érzed magad most.

        • Nem fogom beengedni többet. Egyiket sem.
          Kösz, hogy nem szóltok bele, mit csinálok, hogy én tuidjhatom, mit és hogyan, hogy nem rajtam finnyogtok elkényeztetett gyerekként, mintha mindenért én felelnék.
          Nyomásban, basztatásban sneki nem cuki, de hülye is, aki ezt várja, olyan helyzetbe hozza ditrekt a másikat, majd nem érti: de hoszen milyen ellenséges, ideges, fölényes, elutasító vagy?Ne erőltesd, menj innen, és akkor nem leszek az…
          A teljes leszarást, el sem olvasást már csináltam amúgy, majdnem két évig. Nem álltak le, döfködtek úgy is. E-mailben, e-mail gmaliben felugró első sorában, facebookon.
          Szeretnék elrontani. De nem fogják.
          Az edzéshez is nagyobb kedvem lett attól, amikor elkezdték írni, hogy 80 kiló vagyok, ez nem szép, meg nem is 174 centi. Még nagyobb izmokat! Még!
          Pont mert ők annyira kispolgáriak, normatívak, gyávák, félnek az igazi élettől, döntéstől. És én más akarok lenni. Néha egy kicsit vagyok már kispolgár, néha nem állok ki úgy, néha követem a készet és szart.
          Nekem már magas az ingerküszöböm, tök rezignált vagyok, nem leszek ideges, nem is érzem, amit eleinte: ilyenek vagytok. Az a bátorság valahogy, ha megmutatom, nem az, ha eltussolom.
          A lomtár egyszerű, ehgyszerű is, hogy oda kerüljenek, csak az olyasmi, mint az elfojtás, vagy nem tudom.
          És akkor az e-mailek. És hallgassak, ő meg mondhassa, nyomhassa, piszkálhasson szart keverbve, hogy ki hol figyel meg van véleménye meg írt róélam meg boldog nélkülem.
          Nem hallgatok, szépen visszaelemzem, erőt mutatok.
          És nem olvasom el, amiket ír. 🙂

        • Igen, ez tök fontos.
          Hogy önzőn, mint játékból kihagyott, ordibálós ovisok, tönkreteszik mások beszélgetését, felrúgják, amit amazok építenek.
          Nem bírják elviselni páran, ha valaki, pláne egy nő, autonóm, és az ő bevett, megszokott, kontrollálható világukon kívülre megy.
          Hihetetlen agresszív, kártékony megnyilvánulások, bőven túl azon, hogy ilyen az élet meg a nyilvánosság, az internet.
          Én nem tudtam, hogy ez ilyen mérvű.
          Nem csak az a gond, hogy engem “bántanak”, mert én rég leszarom, meg is szoktam ezt. Hanem hogy nyírják a beszélgetést.
          Tényleg elég volt ebből így.

      • Látom, már lecsengett a téma, de én csak most értem ide, szisztok, és szia Éva.
        Szerinted nem méltánytalan, amiket ott fent olvasol?
        Nem méltánytalan, hogy a blogger ilyen leveleket kap?
        Körülötted is van 1000 dolog, ami ellen tiltakozni kellene, csak te nem vagy bátor.
        És miért szállsz bele te is a blogger piszkálásába, megítélésébe, miközben nem is tetszik a blogja? (ha jól értem…)
        Sok szinttel vagytok ti az ő teljesítménye alatt….

      • De, pont hogy érti, nagyon komolyan veszi, úgy érzi, kötelező, amit írok (=vagy ezzel vádol, mert nincs valódi érve rá), és szarul esik neki, amiket állítok: nagy pofon, hogy lehetne talán neki is jobb az élete, ott az igény benne, azt kompenzálja itt.
        De abban igazad van, hogy az olvasottakat magára vonatkoztatja csakis, engem nem lát, ő a világ közepe, és őt megsértik, bántják.
        Azért szívesen csinálnék egy felmérést az ilyen alkatú kommentelőknek az anyjukhoz való viszonyáról, mert sok mindent rajtam torolnak meg, úgy érzékelem.

    • ‘mehet is be az értő olvasók tyúkudvarába’

      anyukás oldal retorikája, és az egész szöveged annak a leírása, ami ott megy
      menj már oda vissza

      Most vagy általában ezt gondolod a nőkről, vagy eltévesztetted a házszámot.

  10. Nem minősítettelek, csak a működést írtam le, ahogy látom (lehet tényleg nem először, nem szoktam a régi kommentjeimet nézegetni sehol). Te is szereted leírni amit gondolsz, én is, annyi a különbség, hogy én nem személyeskedem, valószínűleg sokmindenben igazad van, nem hinném hogy jobban tolom az életemet mint te (de azt sem, hogy te jobban tolod a tiédet mint én). Egyszerűen csak a bloghoz szóltam hozzá, fura egy újabb provokatív (hátha visszajönnek a trollok akiket idézel…) poszt alatt arról lamentálni, hogy vajon miért népszerűbb ez a blog mint a többi társa, biztosan a siker szaga a vonzó. Közben pedig te nem magadról mesélsz, hanem másokhoz viszonyítod, másokkal szemben határozod meg magad minden posztban, minden kommentben (akár csak nézd meg, mit válaszoltál nekem), minden arról szól, hogy te oké vagy, mások akikről épp az adott poszt szól (vagy itt feljebb a kommentekben meg konkrétan én) meg veled szemben nem okék. Azért a felület bármit elbír, de szerintem te is érzed, hogy ennek a stílusnak a vonzereje jóval nagyobb, mint a maroknyi embert érdeklő konkrét edzőtermi meg életmód tanácsoknak…

    • “Te is szereted leírni amit gondolsz, én is” de ez Éva blogja, ahol már sokadszorra kéri, hogy ne elemezd meg “véleményezd”. Miért csinálsz úgy, mintha ez egy teljesen egyenlő dolog volna, te is itt ülsz ennél az asztalnál ebben a kávéházban, én is, hát mindenki mondhatja. Nem, hanem Éváé a kávézó, te meg nagy hangon elemzed, hogy milyen szar itt minden, meg nem is úgy van, nem is azért jönnek ide a vendégek, hanem… te nem kérnéd meg saját magad, hogy távozz? És ha sokadjára kérnéd, és nem és nem távozol, hanem okoskodsz tovább, me mondod a magadét ugyanúgy, akkor nem idegesítene ez fel? És nem lennél egyre ingerültebb? És nem mondana ez el sokat neked magadról (vö. “személyeskedés”)?
      Bocsánat, de ez már olvasóként is sok, nekem aztán mindegy, ki mit ír, nekem nem rizikó, mint Évának, de az ilyen semmiféle szóból nem értő okoskodó, aki csak mondja és mondja, és semmilyen visszajelzésből és kérésből nem ért, és azt hiszi, hogy az egész világ tátott szájú áhítattal kizárólag az ő kinyilatkoztatására vár, hogyvégre megtudhassa, hogy akkor most hogy vannak a dolgok, nos, engem is felidegesít, és ez most egy egyszeri visszajelzés, nem folyok bele többet, csak most tényleg nem bírtam ki.
      És igen: nem megmutatni a mocskot annyi, mint támogatni a mocskolódókat a tevékenységükben.

      • Azt gondolom tévedsz, ez nem egy kávéházi asztal, hanem a nyitott utca, ahol valaki megafonnal beszél. Lehet valamit zárt körben megvitatni, ahhoz tényleg semmi közöm, de amíg valaki a nagy közös interneten publikál, mindenki országútján, nyilvánosságnak szánt szöveget, szabadon nézegethető oldalakon, emellett idézik itt-ott, szembejön a keresőn addig közügy. És ha ártalmasnak érzem, akkor hozzászólok, ugyanúgy ahogy mondjuk az utcán, nyilvánosan hirdetett politikai igazságokhoz. Ez, hogy húzzak innen nagyjából ugyanaz a tempo, mint amikor politikai gyűlésekről kilökdösik az egy felíratos molinóval vagy táblával békésen ácsorgó ellentüntetőket, hogy ellendrukkernek helye nincs. Nem nyomozok az író után, nem személyeskedem, nem vájkálok a blogíró életében, nem keltek félelmet, de amit leír arról néha van véleményem. Két kattintással elhallgattathat, vagy zártkörűvé is teheti a blogot, nem fogok utánna nyomozni, de amíg mindenkinek, a nagyvilágnak szól, addig nekem is, ha éppen szembejön…

        • Egyébként az a vicces, hogy a blogíró bevallottan is szokott mások oldalán kommentelni (nagyjából pont ugyanolyan okok mentén mint én, hogy ha ártalmasnak tartja az adott írást). Nem olvasok minden posztot, én utoljára egy kövérnőket ostorozó posztban láttam azt hiszem, hogy elújságolta, hogy beszólt valami bloggernek, mégcsak nem is az írására, hanem kifejezetten személyeskedően, hogy hogy néz már ki (vagy valami ilyesmi, annyi időm meg kedvem azért nincs hogy én is régi posztokat citáljak, meg ip címeket hasonlítgassak össze, de így emlékszem, majd úgyis jön és ledorongol ha nem így volt).
          Sőt, volt egy olyan poszt is, amiben semmi más nem volt, csak háborgás, hogy ő mikor valami másik oldalon kommentelt, mennyire lekezelően, hiteltelenítően szóltak már hozzá, és az kirekesztés meg alterofóbia meg mittudomén mi.

          • Saját néven kommentelek, mélyen kiismert témáimban, fedezettel, igazságérzettől vezérelte, saját, megélt élettel, teljesítménnyel. Így “szoktam” kommentelni, az utóbbi fél évben NÉGY alkalommal. Nem lógok, leskelődöm, pletyózom sehol.
            Te hogy vagy ezzel, Szövet?
            Hogy voltál a Bezzeganyán?
            És ha megkérnek, hogy ezt ne, hogy viselkedsz te, és hogy viselkedem én?

          • …és mire irigykedhet, aki téged mondjuk megismer civilben?
            Mi volna az alterofóbia veled kapcsolatban?
            Miért ugrasz mindig, ha írok, évek óta olvasva, írva, és hogy a picsába van ennyi időd más életébe beleszólni a társadalom rendes, nem-blogger tagjaként?

          • Nem arra szóltam be, de tök jellemző, hogy így magyarázod.
            Fosul kinézni nem ártalmatlan és nem is vakvéletlen ám. És főleg azt elfogadandónak, nagy boldogságnak feltüntetni, merő üzleti célból.
            Hanem HAZUGSÁG és lassú öngyilkosság.

        • Két kattintással elhallgattathat, vagy zártkörűvé is teheti a blogot, nem fogok utánna nyomozni”
          Köszönjük szépen.
          De miért tenné zártkörűvé a blogot?
          Egy ennyire olvasott blogot?
          Nem neked kellene inkább megtanulni ember módra viselkedni?
          Az miért nem elég, hogy megkér, hogy ne írogass ide unalmas hülyeségeket?

  11. Szövet, tévedsz. Ez nem utca, ez nem megafon. Nem jön szembe, ne fontoskodj. Te akarsz itt lenni, te nézed, te figyeled. A te döntésed. A net mint olyan és ez a hely sem közös. És főleg nem firkafal és balhézó hely. Fura, hogy ezt az évek alatt ennyiszer kell leírnom, és úgy teszel, mint ha nem olvastad volna még, és rám kened a felelősséget, csak hogy manipulatívan szorongathass.

    Akkor figyelj, elmondom utoljára.

    A blog nem lesz attól közös, hogy te gyűlölködő lettél a netfüggőségedben, és mohón használnád. Akkor sem közös, ha szerinted káros, vagy nem tetszik. Ezt nem lehet sehogy se igazolni, ne erőlködj. Ez itt egy általam létrehozott, kialakított, az én munkám révén létező, enélkül elhaló, az én pénzemen működtetett felület, amelyen a visszaélés csakis engem sújt igazán, ahol az én teljes lényem, életem kint van, és nem azzal a céllal, hogy bántsák, szétszedjék, rajtam vezessék le az elbaszott életüket nívótlan emberek, hogy bosszút álljanak, amiért le vannak pattintva vagy kiröhögve vagy mert nem sikeres az életük. Fura, hogy ezt (hogy “nem azzal a céllal”) külön mondani kell.

    És ahonnan én nem mehetek el, mert ez az életprojektem (és mert bejött). Ezért érték, sokaknak érték a blog, a használatának pedig feltételei vannak. Elég sokszor leírtam ezt.

    Csak akkor hallod a “megafont”, ha idejössz, ha érdeklődsz. Nem laksz itt, nem a tied a terület, elég nagy a terület, nem megy utánad senki, mehetsz máshova, nem tőled vettem el, nincs velem dolgod, nem kell itt lenned, úgyhogy nem stimmel a metafora sehogy sem, csakis a magad sunyiskodó frusztrációját mutatod be ezzel és tolod át másra a felelősséget, ami jó kis játékod neked is meg az összes elakadtnak.

    Aki pedig a szabályokat nem tartja tiszteletben, az maga teszi agresszori pozícióba magát. Nem arról van szó, hogy engem bánt, nekem fáj, hogy én ezen sírnék, hogy ti miket írtok nekem.

    Sokan szeretnének részt mások izgalmas projektjeiből, olvasottságából, gondolataiból, ott nyüzsögni, sokak által olvasva lenni, de ettől nem lesz közös a blog.

    (Volt itt olyan javaslat, segítő ajánlkozás, hogy bízzak benne, ő majd kezeli a kommenteket, moderál, engedjem be. És nagy volt a bizalom, de teljesen egyértelmű volt: no way, ne viccelj, mit akarsz te az én blogomon? Neki is azt mondtam: GET A LIFE. És nem, nem bíztam benne. És jól tettem.)

  12. Agymi,
    nagyon frappáns, hatásvadász engem Ovihoz hasonlítani!
    Kis különbségek vannak azért.
    Nem vagyok kötelező, nincs döntési jogköröm, nem közpénzből élek, nem kötnek közhatalomhoz kapcsolódó törvények, nem ártok senkinek az edzéssel, elszántsággal, blogolással, nem hatok vele senki életére…
    “nagyobb kedvem lett attól”, micsoda botrány, hogy edzek és tónusos vagyok, valóságos nemzeti csapás…
    “Megafonom” is úgy lett, hogy sokan kíváncsiak arra, amit írok. Vajon rád kíváncsi bárki is? Miért kell a gazdatest?
    Neked, Szövetnek, a görénykedő rágalmazóknak vajon miért nincs megafonjuk?
    Lelkületük szerint olvasnak és értelmeznek ők.
    Te is.
    Simán elkerülhetnél, de itt lógsz 🙂

  13. Szövet.
    Felkerültél a posztba, zseniális az ön-védőbeszéded.

    Nem kérdem meg őt, elég a saját ítéletem, százszor elmondtam, pontosan tudod. Mit variálsz, mit győzködsz? Az ott lógás, folyamatos kritizálás trollság, nem lényeg, ki bír, nyiulván cantaloupe meg ez a hasonló típus bírt ott is.

    MENJ INNEN, máshol vezesd le a feszültséget. Ez a lényeg. Hogy ki troll, ki zavaró, az nem népszavazás, nem konszenzus kérdése. Troll vagy, idegesítő vagy, erőszakos vagy. Teljesen figyelmen kívül hagyod az ítéleteidben magát a blogot, a lényeget, a tartalmat, szóval nem csak azt, hogy ember vagyok, és hogy nem kéne engem és a blogfelületet önzőn használni. Nulla érzelmi intelligenciával, önösen, nagyképűen kommentelsz. Gondolom, a kapcsolataid is tönkremennek ettől, utálnak, neheztelnek rád, ne mondd, hogy én vagyok az első, aki ezt jelzi. És ezért haragszol. Mert én megírom az önző férfiakat. Te meg gyáva vagy otthon a nőddel, a veled elégedetlenekkel konfrontálódni.

    NEM KELL ITT LENNED. Nem kell olvasnod, reagálnod, idetapadnod. Szövet, netfüggő vagy, eltorzultál, ezért sem vitted sokra, ezért vagy ilyen nyugtalan. A blogom nem “jön szembe”, egyszerűen jellemgyenge vagy és irigyelsz, egy kicsit rajongsz is, csak ilyen dedós módon fejezed ki. Menj innen. Ne próbálkozz.

    Megafonom mitől lett, ha már megafon? Neked miért nincs megafonod? A többi kommentelőnek?

    Azok a nők a saját döntésükből olvasnak és változtatnak az életükön. Felnőtt emberek. Semmi közöd hozzá, az “öntörvényűségről” sem kérdezte senki a véleményed (valójában: a hímsoviniszta okoskodós erőszak nem tűréséről, sok év tűrés után). Te égtél ki, nem ők.

    Írj jobbat, szád íze szerint valót, valahol máshol. Reagálgatni, utánam koslatni bénaság.

    • És még egy. Kicsit, ööö, menj már innen, szóval most már elköszönünk valóban azoktól, akik csak szurkálódni járnak ide. De azért jó, hogy ez felmerült, tök jól megvilágítod a lényeget, mármint te vagy a sötét rész, és az rajzolja ki. Azt, hogy mi a célja a blognak meg az én “példámnak”, mert ezen gyakran megy a szörnyülködés (morális pánik, amelynek a célja mindig a status quo védelme, az önigazolás, és általában a középszerűek tolják).
      Van ez a te vallomásod pár hónappal ezelőttről, hogy neked az a teljesítmény, hogy már beláttad, hogy ennyi az élet, és így is jó, te nem szegsz normát erőltetetten (mint én, de csak alattomos célzás, nem mondod ki), nincs erre szükséged, ami egy nagyon szomorú vallomás arról, egyben eufémizmusa annak, hogy unalmas az életed, unatkozol, középszerű vagy és kockázatkerülő, megalkuvó.
      Most is ezt nyomod ám az öntörvényűség-váddal.
      Igen, hatok másokra: ezt gondolom, ezt képviselem, amit itt olvashatsz (értelmezd, a te dolgod), és az volt a célom, hogy hassak vele másokra. Minden alkotó, maga útját járó embernek ez a célja.
      Az nem öntörvényűség, és nem is önzés, és főleg nem vezet sem szektássághoz, sem kiégettséghez, ami itt “hirdetve van”: hogy valakinek saját álláspontja van, nem hagyja, hogy a tekintély, a szokások és az erőszak megfojtsa, kiáll magáért, van érve, illetve átlát a mansplainingen, a manipulatív viselkedésen, a hazugságokon, azon, ha használják, ha nem őszinték. Hogy felismeri a saját működését, valódi jóllétét és a felelősségét is (a legtöbbet ez utóbbiról írok, és neked is ez a problémád, hogy folyton másra tolod a felelősséget). És ha nem érzi jól magát, akkor változtat, életmódvált, leteszi a kocsit, kiszáll a multiból, felülvizsgálja jobbos, Esterházyt elítélő berögzüléseit, elválik stb. Ehhez kap itt mondatokat, felismeréseket, szempontokat, érveket.
      Károghatsz ezek fölött, magyarázva, hogy miért akadékoskodsz itt és miért tartod veszélyesnek a blogot, de hatalmad nem lesz mások fölött, és igazad sem. A magad életében tudod alkalmazni a saját elveidet (vagy ha van hozzá képességed, pl. tudsz írni, akkor hathatsz másokra, de ugye ehhez lusta is vagy, meg nem is gondolkodsz eredetien, proaktívan).
      Itt erről van szó, ez az “öntörvényűség”: hogy nem tűrjük a nyomást, a hatalmaskodást, a képmutató elvárást, hogy mások éljenek belőlünk, és nem is kell tűrnünk. Ez az origó, úgyszólván.
      Tisztában vagyok, a kezdetektől tisztában voltam vele, hogy a méltóság, felvállalt élet, szuverenitás, nemet mondás, tudatosság, eltökéltség keveseknek megy át. A többség felháborodik, nyájhoz húz, önigazol, nincsenek elvei, csak érdekei. Tudtam, hogy ez botrány és gyanús, ezért a blog címe csakazolvassa, de azt is tudom, hogy ennek ellenére sokakra hat, a tiltakozókra is. Én ebben hiszek, ezt képviselem, ezt tartom értéknek, és érdekesképpen nem én vagyok a depressziós, a függő, az unatkozó meg a megnyomorodott.
      Te meg morálispánikolsz: megafon, “szembe jövő” blog, nők, akikre hat széles körben, ó, jaj, mi lesz. Eközben, mint arról be is számoltál, te küzdesz azzal, hogy unatkozol, hogy “kéne még valami”, és te vagy a netfüggő, kommentelőként.
      Én, ha visszanézek majd az életemre, elmondhatom, hogy amit gondoltam, kifejeztem, megéltem, az sokakra hatott, tette őket erőssé, szabaddá, mutatott nekik esélyt, jövőt, és nem csak az énemet lobogtattam vagy érdekalapon cselekedtem.
      A hozzád hasonló megalkuvók sokan vannak ám, csak te reflektálsz is a megalkuvásra, mert eggyel (de csak eggyel) okosabb vagy: zavar a saját megalkuvásod, és kikiáltod morálisabbnak az én utamnál.
      És ettől vagy fejfogósan ciki.
      Szerinted kártékony az önfelvállalás, belső munka, különbözni merés, a saját élet megalkotása.
      Olyan is az életed.
      Semmi rossz nincs abban, ha valaki nem hódol be a működésképtelen konvencióknak. A világgal van a baj, amely ezért szankcionálja.
      Te félsz élni, és ezért utálod azokat, akik élni mernek.

  14. Get a life, Szövet, mert ez valami elképesztő.
    Mi ez a szenvedély, amivel engem taglalsz?
    Te nem érted azt a szót, hogy önfelválallás, sem azt, hogy öntörvényűség. Az valami rossz, mert a Gerle Éva csinálja.
    Nekem nem a sima különbözés az utam, az azonosságom, hanem a saját utam. Ami ellen folyton kárognak, szankcionálnak, te is.
    Miért kéne nekem mások életéért felelősséget vállalnom, kik ők, mi közöm a döntéseikhez? Még 15 ezres órabérű pszichiáter sem vállal senkiért így felelősséget.
    Te tényleg nem érted a posztokat? Hogy miről szól a milyen legyek neked?
    Hogy én ugyanaz vagyok, és ugyanazt a másfajta, nem konvencionális, nem tárgyiasított, nem kihasznált nőséget élem, amiről ott szó van?
    Sport, ez miért is zavar? Látod a képeken, miket csinálok. Hogy a picsába ne volnék rá büszke? Azt hiszed, ezek könnyűek? Sokakat ismersz, akiknek 3 gyerek után kockás a hasuk, kézen átfordulnak, vagy súlyemelnek 50+ kilóval, nő létükre?
    Azért látod itt ezeket, mert nekem blogom van, és a blogomon megmutatom az életem részleteit.
    De te tizedilyen teljesítményre is büszke lennél. Miért baj a büszkeség? Miért zavar?
    Mert irigy vagy, Szövet. Szeretnéd, ha más is szarul érezné magát.
    Nem tetszik, de ellenállhatatlanul érdekel, nézegeted, karizmatikusnak tartod és basztatod…
    Pusztán arra is lehetek nyugodtan büszke az össznépi tespedés közepette, hogy nem hagytam abba az edzést, kiharcolom rá az időt.
    Szerinted y kilósan lehetnék büszke magamra, de x kilósan nem? Miért is? Mit számít a kiló? 36-os ruhákat hordok. Az arány számít, zsír és izom aránya, a teljesítmény, az erőnlét, a közérzet.
    Szerinted egy kipattintott súlyemelőnő hány kiló? Te tényleg arról beszélsz, mi számít szépnek a birkák körében? Mert én nem. Az a premissza, hogy y kilónak vagy y +/-210 kilónak kell lenni, az a szép, és az x kiló ciki? Ez egy hamis premissza. Van, aki a 130 kilós, elhízott testére és annak vállalására büszke.
    Te komolyan azt hiszed, hogy te éles, lényegi bírálatot fogalmazol meg, amit én nem bírok elviselni? Hogy ez igazságos és értelmes, amiket nekem írsz?
    Irigy vagy, Szövet, és mégis itt nézegetsz hónapszám. Te csak kötözködsz, ppedig volna mire reflektálnod a magad életében, az tuti.
    Mitől volnék én törpediktátor? Ezzel most a szintén kitűnő agymosógép nevetséges morális pánikolását koppintod épp. Azért, mert rád erősen hatnak a szavaim? Mert nincs ellenérved? Ellenérv helyett minősítgetsz, és buták a premisszáid.

  15. “sosem tanácsoltam senkinek azt a fajta kompromisszumokkal összerakott életet amit élek, nekem ez jó, másnak más, de nehezen viselem hogy fikázod, miközben kettőnk közül neked kell egy koncepcióba rendezett fotó-életet, sikereket meg boldogságot mutatnod kifelé, én viszont szabadon lehetek sikertelen, unalmas vagy troll, többnyire békésen alszom utánna, emberből vagyok, belefér némi kockaság”
    Gratulálok. De jó neked! :DDDDDDD És miért is vagy itt? Szép álmokat akkor. Mi vonz ide?
    Nem is vagy tanácsadó szerepben, mire föl volnál? Még jó, hogy nem intesz másokat: legyetek ti is gyávák, akadékoskodók, unalmasok!
    Csináltál te valami jelentőset? Nem. Hát persze, hogy nem adhatsz tanácsot. Én sem adok, én éndeklarálok, aztán valamiért mégis kell ez többeknek, így kell, tartósan kell. Nem, nem butábbak nálad (nagyon szeretnéd azt hinni, hogy te bezzeg józan vagy, nem befolyásol semmi) (csak a norma…), nem, nem megtértek, hanem gondolkodnak.
    Te nem mersz gondolkodni, neked jó a kész, a biztonságos.
    Rohadtul nincs akolmneleg, közösségnek se mondanám. Akolmelegék hátba szúrtak, vitték az ezüstöt, majd távoztak.
    Nem adsz tanácsot, csak azért sugallod, hogy ez az emberi, ez a jó, élhető, és az enyém a hamis.
    Hogy jut eszedbe magadat hozzám hasonlítani, mi ennek a célja?
    Neked helyt kellett állnod? Neked meghalt valakid? Te nő vagy, téged próbáltak használni, érzelmileg manipulálni? Te neveltél valaha egyedül gyereket? Téged kergettek kis híján öngyilkosságba és híj nélkül szökésbe és önbántalmazásba a nagyobbak, összefogva, cinikusan bántva, ítélve?
    Mi a faszról beszélsz, Szövet?
    Téged az bosszant, hogy nekem sikerült meghaladnom magam, a kiszámítható életet, azt, ami nekem volt szánva, a blog terén, a gyerekeimmel, az életvitelemmel és a sportban.
    Az zavar téged, hogy én sikeres vagyok, erre mondod, hogy megtagadtam a 2012-es önmagam. Az jó volt, mi? Lehetett sajnálni, most meg nem lehet.
    Miért baj, az, ha valaki sikeres?
    Én is nyugodtan alszom, mert egy életem van, és azt így használom, kimaxolom. És mert jó a lelkiismeretem. És mert nem tűröm, hogy játszmázzanak velem.
    Valamiféle hazugságra célzol, kirakatra. Minden, de minden meg van írva itt, de engedelmeddel, teljes személyem nem köztulajodn, álljunk meg azért.
    Jó látni, hogy mérges vagy, tán eljutsz lassan az igazságos ítéletig. Nem én basztam el az életedet, Szövet.

  16. “hess”, írja, aki kéretlenül írogat nekem, 35 e-mailt pár nap alatt.
    ki mit mond, ki mit hall, pletyka, árulkodás, mindez álnévről
    “rólad kommunikálni vele” de miért kell? miért érdekes? és azért odajár ütni a bilentyűzetet? szeretnéd te. szeretnéd, ha ez nem lett volna nagy szerelem. (ez zavarja a legjobban)

    kérdésem: nem unod?

    válasz:
    mégis, mit unnék?
    ezt a pár e-mailt a kisállatgyilkosságokról? (amit egyetlen szóval nem tagadsz.)
    szörnyű, iszonyatos. milyen szörnyeteg vagy te, úgy mégis…?
    amúgy valaki vállalta, hogy felderíti a környékeden, hány állat tűnt el, és feljelentés is lesz.
    hogy megnyugodjál, abban én biztos nem fogok részt venni, annyira undorodom tőled, a brutális, totál érzéketlen, nárcisztikus-pszichopata lényedtől.
    hallanád az exedet… bár már elég nehéz rólad kommunikálni vele, olyan rosszul van már az említésedtől is.
    na, hess, fujj.

      • És minden, igen.
        “vállalta valaki”
        “mégis, mit unnék?
        ezt a pár e-mailt a kisállatgyilkosságokról? (amit egyetlen szóval nem tagadsz.)
        szörnyű, iszonyatos. milyen szörnyeteg vagy te, úgy mégis…?
        amúgy valaki vállalta, hogy felderíti a környékeden, hány állat tűnt el, és feljelentés is lesz.
        hogy megnyugodjál, abban én biztos nem fogok részt venni, annyira undorodom tőled, a brutális, totál érzéketlen, nárcisztikus-pszichopata lényedtől.
        hallanád az exedet… bár már elég nehéz rólad kommunikálni vele, olyan rosszul van már az említésedtől is.
        na, hess, fujj.”

        nagyon szeretné, hogy hatásos legyen, erőseket írjon, figyeljenek rá
        ezt irigyli
        szeretne közösséget is, közös célt, izgalmat, ezért kreált magának egy képzeletbeli, 43 taggal bíró fórumot, akikkel együtt röhögnek rajtam, mindig elmeséli, mi megy ott, miket ír rólam az “exem”
        “elég nehéz rólad kommunikálni vele” ??? de miért kell?
        feljelent NAVnál is, és tűzifalopás miatt stb. (“tele van bizonyítékkal a blogod, te szerencsétlen”)
        Te is úgy ismered, hogy képes ilyesmire (vagy ennyire megzakkanni azóta)?

          • És itt a válasz, hogyan fajult idáig a zaklatás, mert a sima “mindenki elfordult tőled, nem írsz jókat” nem működött. Emeli az áramütés erejét, hátha kiprovokál valamit, fájdalmat, titkokat, érzelmet, sírást, hátha akkor nem lesz blog, összeomlok stb. (ezeket amúgy 2014 óta jósolja, nem annyira jött be). De nem. Még mindig csak annyit ér el, mint amennyi a meztelencsigák lepöckölése. Mondjuk én meg is magyarázom tanárosan a meztelencsigáknak, mitől undorítóak. Ők is emberek, van agyuk.

                • Persze, hogyne, csak számoltam egyet, hogy 13-15 év mondjuk egy projektre már karrier és teljesen vállalható, sőt sikersztori. De ő még akkor is elégtételként értelmezné, annyira torz.

                • ez a legnagyobb királyság és nem tudják értelmezni
                  Hogy amit beleteszel, az egy áramlás része, nem lesz megbánás belőle, nem kell veszteség rovatba írni ha egyszer leáll, másba torkollik. Következésképp nem kell majd bánni, borulni fölötte így felkészülni sem lehet rá, teljesen értelmét veszti minden előre megmondás és figyelmeztetés, a jótanácsok célt tévesztenek, a riogatások nevetségessé válnak. Kockavilág az, ahol minden egymás mellé van rakva élekkel, kezdet-közép-vég, de mozgatható elemekből, darabokra hasítva.
                  Nem tudnak ezek fonódóan gondolkozni, csak ha villamos.

                • Van ilyen szándék, hogy majd addig nyom, fenyeget, “értesít” mindenkit, amíg abbahagyom vagy titkosítom a blogot, és majd elmegyek én is “dolgozni”.
                  De nem csak a blogról van szó, hanem főleg a vádakról. Hogy kiálltam magamért, hogy nem gyűlölködtem meg dohogtam, hanem feljelentettem azt, aki bűncselekményt követett el ellenem.
                  Hogy nem voltam tehetetlen, mert ő meg az.
                  Ezért fél, ezért csodál, ezt bosszulja meg, mert ő gyáva és á pedig szeretne hősnő lenni.
                  Annyira, hogy maga is kavart ilyeneket: gyerek halálán ujjongás, Gumi feljelentése, ezek az ő művei.
                  A “GYED” sem úgy volt, és nem bánom ma sem, tök nyilvános volt a sztori, vagy érti az olvasó, vagy nem, de nem az ő ügye, az tuti.
                  Az olvasóé a szöveg, ha szeretné, enyém az életem, a döntéseim, a moderáció.
                  Eleve a vallatás, elszámoltatás, morális pánik. Ahogy értelmes emberek rámzughannak, és a legsunyibb falusi módon kielemeznekj, szidnak, vádolnak, követelőznek és vsizonyítgatnak.
                  Ő nagyon nemes jellem, igazán van alapja az ügyészi szerephez. Mindig mondja, mi a színvonal, mi az etikus, a nemes. És mindenki mennybe megy, aki engem bántott, kikezdett, akinek baja van velem.
                  Akinek visszaszóltam.
                  Nekik mindent lehet, következmények nélkül, nekem semmit, még azt is rámfogja, körém hazudja, amihez semmi közöm.
                  Gusztustalan egy játszma, de nevetséges is.

  17. Az Éva mitől diktátor?
    Kötelező? Puccsal jutott hatalomra? Áthatja az életeteket? Vagy hogy?
    Ennyire meg vagytok rémülve attól, ha valaki leírja a véleményét egy magánblogon?
    Az énetek nagyon erős lehet akkor…
    Írd meg te is a véleményedet, és akkor egy:egy a meccs.

    • Az, hogy leírom félelem nélkül a véleményem, merőben demokratikus, sőt, maga a demokrácia, az antidiktatúra. Más is megteheti, érdekes, az a sok más belefér, nem számít, nem olvassák, nem vonz ennyire kitartó nyomoroncokat. (Talán nem tudnak írni, és amit megírnak, az hízelgősebb, vagy érdektelen, nem okoz ekkora szembesülést, dühöt, mint Szsz esetében.)
      Csak a kis lelkek gondolják a vélemény megosztását diktatúrának, és űznének engem zárt blogra érte.
      De pont Agymit és Szövetet nem ez, hanem az zavarja, hogy/ahogy moderálok.
      Ahogy visszaszólok annak, aki görény.
      Szeretnének ők lenni a megmondók, a hangosak, itt is. Mindketten férfiak, megszokták, hogy őlk az okosak, avagy sehol sem azok, és akkor engem használnának erre az örökös kontrakommenteléssel, ami egyet jelent a trollsággal. De itt ők nem játszanak, soha nem lesznek okosak, mivel csak feszülni tudnak, mindent gyanakvóan rosszra magyaráznak a nickjeik mögül.
      Ettől lesz diktatúra a diktatúra: sértettségből írja ezt mindkettő.
      (A legundorítóbb, de az tényleg ilyen meztelencsigás módon, és azonnal felismerem, az ambivalens olvasó, aki csodál is, dörgölőzne, játssza a jóindulatút, miközben csak meghunyászkodik, és ha nem fogadom úgy, ahogy a játszmája diktálja, akkor kibukik belőle, hogy én milyen vagyok, látta már ő ezt régen, hogy megaláztam őt stb.)

  18. “Mit jelent önnek a szabadság?

    – Azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok, és nem kell azt csinálnom, amit nem akarok. Ehhez viszont hatalom kell – nem hatalom mások felett, hanem hatalom, hogy másoknak ne legyen hatalma felettem. Véleményem szerint a hatalomnélküliség a boldogtalanság legfőbb oka.”
    Feldmár András

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s