Így magunk között, párezres körben bevallom, hogy szerintem az újévi fogadkozás nem akkora gyíkság, mint amennyire gúnyolni szokás. A napfordulóval is történik ez-az az emberben – ha kedvelném a grandiózusan homályos kifejezéseket, mondhatnám: kozmikusan –, de a karácsony, családi szembesülések, megelégelések, az otthonlét vagy az elutazós pihenés is ráébreszt bennünket sok mindenre, ami folytathatatlan, hazug, meghaladott.
Elárasztottak a mémek a karácsonyi zabálásról és hízásról. Nemcsak a fitneszismerősök tették ki ezeket, hanem a testi alakulásról szóló beszámolók között is volt belőlük a tematikus csoportokban. Meg akartam érteni, mi hajtja a nőket, amikor át akarják alakítani a testüket, mik a nehézségeik és mennyire járnak sikerrel.
Populáris, kézenfekvő humorforrás az efféle mém: kicsit önirónia, kicsit egymás basztatása, és még közepesen komoly, január 10-g tartó újévi fogadkozás alapja is. Kit érdekel ez az egész ünnepi kajálás ennyire, ha egyszer finom, ha már úgyis megette, és főleg, ha a feje tömése közben a szeretteivel lehetett? Azt, aki fél. Azt, akinek ennyi is elég, hogy visszamenjen olyannak, amilyen egyszer már nem akart többé lenni.
Mindenki panaszkodik. Kifele panaszolja és másokra fogja a saját fegyelmezetlenségét, túlevését, diétázni képtelenségét. Amúgy meg tényleg minek ez a sok főzés, miféle törzsi hagyomány ez? Az élelmiszer pénzbe kerül, mindenki panaszolja azt is, hogy rengeteg előkészület és meló megfőzni, és ráadásul kényszerűek a vendégségek. Annyi előnye van, hogy ilyenkor nagy változatosságban jutunk olyan ételekhez, amelyeket amúgy nem ennénk, amelyeket másvalaki csinált, és ez érdekes, van érzelmi értéke is. De hogy enni _kell_, hogy többet kell, mint az elég, mert kínálnak? Tényleg nem döntheted el, hogy nem eszed magad rosszullétig? Vagy az otthonülés foszt meg a sporttól és hagy időt (unalmat) a zabára? Ha jólesett, ne fogd másra! Ha túletted magad, ne más legyen a hibás.
A diétázók meg tényleg azt hiszik, hogy most elrontották hosszú hetek munkáját?
Minálunk négy nap volt az ünnepi evés, és elég is volt. Ma van az ötödik, de ma már más a fény és más a hangulat. Meglep, hogy ilyen sok a szorongás az emberekben, a sóvárgás, az önmarcangolás, a harag. S hogy olyan nagyon ellenségesen emlegetik a kajahegyeket, a családot, azokat, akik főzték és kínálták az a sok ételt, és akikkel élőben és tegnap még persze ment a puszi-puszi és boldog új évet.
Vagy tényleg vicc az egész?
Kezdem megbecsülni, amúgy öregesen, hogy van még, aki elém tesz bármit. Rádöbbenni, hogy vannak őszintén szeretett családtagjaim, habár velük sem mindig könnyű. A tiszta szívűeket.
Mert a nem tiszta szívű, ellenben gőgös változat idén megdöbbentő reakciót produkált. Hétfőn rám irányult, a bőrömön éreztem az elutasítást, hogy hogyan működik az előítélet, a kirekesztés, az önvédelemnek gondolt önzés – és pont ez lép működébe a menekültekkel kapcsolatban is. Mindenkivel, akinek épp szarabb, akit kedvetek van lenézni, és aki fölött állónak hiszitek magatokat, és hogy ez ne legyen annyira ciki, ráfogjátok, hogy ti veszélyben vagytok. Mert ők azok, ugye, akik felrobbantják a templomainkat és megerőszakolják az asszonyainkat, és ilyenkor hadiállapot van. Gyanakvásból, tudatlanságból és ingatag morális alapokból lesz a kirekesztés: az emberség, a natúr jóindulat, az együttérzés ilyenkor felfüggeszthető.
A legdurvább, hogy azon az estén senki nem beszélt világosan, az egész el volt kenve, lehazudva, ürügyekkel megtámogatva, pedig ez pont egy világos helyzet volt, nem részletezem. De te persze jó ember vagy. Hát én azt mondom, neked luxusszempontjaid vannak, amelyből vígan megalázol másokat.
Évente egyszer, meg egyszer se látjuk egymást. És eztán nem is fogjuk. (Ezt betartottam.)
Nálatok minden kiütésre van külön gél (Lobster). Mi majdnem beledöglünk, naponta, s hogy mégsem, az nem rajtatok múlott sosem. Aztán mégis nekem telik lelki textíliámból arra, hogy senkivel ne bánjak ilyen kíméletlenül. Veletek biztos soha, de soha nem fog ez történni, ami velünk. Mert ti jó emberek vagytok.
Áhh, nem érthető ez itt, na, mindegy.
Persze milyen vagyok én is, hogy csak most állok ki ellene, hogy engem sújt, de most legalább megértettem. Villanásra éreztem a működését, és én simán visszavonulok kedves, erős, otthonos világomba, azt nem bombázta le senki. Dönthetek úgy, hogy ennek nem teszem ki magunkat többet. De így is sokkoló volt.
Nos, én innen, a távolból nagyobb szeretettel gondolok arra, aki olyan melegen és asszonyosan kitalálta, beszerezte, megfőzte, gyönyörűen tálalta és elém tette, mint amennyire ezt ott ki tudtam fejezni. Nem is olvassa, azt hiszem.
Nagyjából minden nap azt csináltuk a szünidőben, ami jólesett. Nem voltam tudatos és elvszerű, az volt, ami épp a helyzetből következett. Nem voltak céljaim, hogy én “kitartok” és ugyanúgy edzek* és eszem és nem hízok egy dekát se, habár alakulhatott volna úgy is, de nem úgy alakult. Nem akartam kompromisszumos edzéseket, se a gyerekeim nélkül lenni most. Ettem sütit, gesztenyés tortát, zserbót, még csokit is, nem sokat, de mégis, és mindenféle, nem általam készített, szokatlan ételt. Annyi volt az odafigyelés, hogy most van szénhidrát, és így mérsékeltem a zsírt, nem tettem vajat a kávémba.
Felnőtt vagyok, úgy értve, hogy ez az életmódom beérett, nem tudja elrontani, elsodorni a karácsony. Működik az, amit kialakítottam. Nem érzek csömört, undort most, csak azt, hogy üdítő a hétköznap, mert veszek friss zöldséget, és hogy jó lenne újra sokat edzeni, könnyűnek lenni, mozgékonyan nagyot sétálni. Egyébként nem nagyon merengek bugyiban a tükör előtt, és van egy-két jó (új) cuccom, és állat dögösnek érzem magam bennük, a bőrömet feszesnek, a hajamat ősz tövével is dúsnak. Szedek kollagént, és, azt hiszem, látszik. Tényszerű a vékony, bőr alatti lerakódás, és az izmokba zúduló, szokatlan mennyiségű glikogén, és – bocsánat – a meglódult, napi háromszori sittlerakás, de túl leszünk ezen is, mint a fűtésszezonon. Nemhogy visszacsúszás nincs: pont az derült ki az ünnepnap rendkívüliségében, hogy ennyi elég volt, nem akarok életvitelszerűen ilyeneket és ennyit enni, és nem edzeni.
Na, írom a mondatokat, mert erős ambícióm terjedelemben wordpress-számlálás szerint az 1500 szó.
Új életet kezdenél? Megint? Mégis? Lássuk.
- Ami az én testemen jól működik, tetszetős, az három pilléren alapul. Egyik se csodamódszer. Egy. Adottság és egyedi hozott dolgok, megőrzött jó állapot. Én nem szeretem túlbecsülni a genetikát, mert azt főleg kifogásként mondják, de tény, hogy ki-ki abból gazdálkodhat, amije van. Amivel született, és amit nem rontott el. Ez nem túl biztató, mert ha elrontottad, késő bánat, és nem lehet újrakezdeni. Negyven körül nagyon látszik már, mi adatott és hogyan éltél évtizedekig. A felépítés, az izmosodási kapacitás, a hízási eloszlás, az örökletes kórságok jellege – ezt hozod. A gyerekkori sport, testtartás, mellkasméret, kardiovaszkuláris terhelhetőség, az izomzat, ezeket szerzed, ha szerzed. Megőrzöttség: sose-ülőmunka, hideg, bicikli, nemalkohol, neméjszakázás, nemszerhasználat, nemfogamzásgátló. Ezek miatt vagyok ilyen, és ezekre támaszkodva terhelhetem magam és fejlődhetek. Kell az önismeret és önelfogadás is, hogy ezek az adottságok mire jók. Ne akarjál olyan lenni, ami nem jön ki az adottságaidból. Noha amit adottságnak hittél, az talán megváltoztatható, és sok mindent kihozhatsz belőle (nettó test, legjobb saját verzió). Bé. Zaj kiszűrése, kimitmond leszarása, módszerek távol tartása, odafigyelés az én saját testemre. Teljesen új utakra merészkedve is, főleg intuíció alapján. Bátorság, kitartás ezekben, nem túlaggódni, nem agyalni annyit, menni, próbálkozni önbizalommal. Tudom, te kipróbáltad ezt, meg azt is, és nem vált be – gondold át, hogy kitartottál-e valóban, vagy csak gyorsan túlestél a próbálkozáson, hogy elmondhasd: ez se jó. Mondogatjuk, hogy változtatni akarunk, elég volt, de az ember fél az újtól, vissza akar térni a megszokottságaiba, kincsként őrzi azt, ami ismerős, akkor is, ha az örömtelenséget, szenvedést okoz, és ez a házasságra éppúgy igaz, ahogy az étkezési szokásaira. Én is így vagyok vele. Az a szerencsém, hogy olyan alkat vagyok – ez volna a második pillér –, hogy engem az új, a más, a meghódítandó, a saját felfedezés hoz lázba, a réginél jobban vonz, és nem lehet lebeszélni arról, amit kigondolok. Értem aggódtak már, persze álságosan, fehér köpenyes fölénnyel, “nem lesz ez így jó”. De én erősen kétlem, hogy az egészségedet keresve, működő realitásérzékkel, magadra figyelve tudnál olyat tenni a testeddel, ami komolyan árt. Tudom, ijesztő, ha nincsenek kapaszkodók, pontos receptek. Ha nem mondja meg senki, mit kell csinálni. Egészen egyedül, süvítő magányban kell tudnod, mi a jó neked. A hidegtűrés nálam ilyen, magától jött, a testem kérte. Az is, hogy nem félek az UV sugárzástól. Aztán, a mezítlábazás. A futás és a súlyzós és akrobatikus mozgás kombinálása, és általában is a többféle mozgás, a gyakorlatok és intenzitás váltogatása. Vagy: mindig is gyanítottam, hogy a vaj, a tojás nem gáz. És sok példa van még. Negyedszer**: angol nyelvű, okos, árnyalt életmódtartalmak fáradhatatlan olvasása, az olvasottak szűrése és alkalmazása. Nem találsz magyarul megbízható forrásokat, illetve esetleges, hogy találsz-e, hogy milyen a színvonal, hogy bármilyen ellentmondás, kétely, probléma esetén milyen választ lelsz. Angolszászék sem zsenik ám, nem akarnék mítoszt faragni, csak sokan vannak, és jóval tudatosabbak, így az átlagos életmódoldal nívója is magasabb. Hát még a legjobbaké.
- A tested akkor van jól, ha nem kell diktálnod, hogy “hetente négyszer én márpedig edzeni fogok”. Ha már lételeme a mozgás, és élvezed a mozdulatot, jól megy, annyira, hogy van kedved ebben haladni, újat/többet kipróbálni. Ha neked nem ilyen a mozgás, akkor az a cél, hogy ide eljuss.
- Ugyanez ételben. Ha helyreállítottad a működéseidet, és nincs függőség vagy más erős hatás, eü gond, akkor nem kell semmire felesküdni, betartani, erősnek lenni, mert akkor a tested hálás és önműködő lesz. Oda kell figyelned a jelzéseire, de nagy ellentmondások nem lesznek. Minden egyszerűsödik, ha lényeglátóan és pozitívan csinálod. Az az étrend, szokás, táplálékfajta való neked, amelyikkel jól vagy. Legyél türelmes, tarts ki, figyelj, de ha nem jó, nem megy mintegy magától, akkor az nem jó. Jelzem, hogy többen jártak így a (nagyon) low carbbal is. Nem vagyunk egyformák. Szerezz információt, keresd meg az utadat. Te. Magadnak.
- Továbbá. Ételből a minőség fontosabb a pontos mennyiségnél. A valódi minőség jóllétet okoz, a jóllét pedig szabályozza az igényt, vagyis a mennyiséget. Speciális céllal fontos lehet a makrók követése, a táplálkozási napló, vagy a kalóriaszámlálás (kúraszerűen, jelentős fogyásnál), de ha fenntartható életmódot keresel, az akkor élhető, ha szokássá lett és önműködő. Igenis lehet számolás nélkül, szemre, érzetre kicsit kevesebbet enni, vagy valamiből kevesebbet vagy többet, ha az a jó. Ezt mondjuk úgy mondom, hogy nekem karakterileg nem való se a pulzusmérés, se az app, sem semmilyen táblázat, de sokaknak segít, azt mondják. Én aggódnék, hogy elviszi az érzetekről a figyelmet, külső kontrollossá tesz. Mondom ezt úgy is, hogy a jól működő ketó elején például igen fontos, hogy 30 legyen a 30 gramm szénhidrát, vagy 50. Főszabályként, a hosszú távú, életté vált életmódra mondom tehát, hogy a nagy rány a fontos, nem az apró tized szám.
- Mások nem számítanak. Sem módszerként, sem guruként, sem hűtőre ragasztott testként. Vagyis, ez mind kívül van a lényegen. Ne akarj a sport, evés, biohack révén tartozni közösségbe, se követőként, se ellenzékként. Ha van valami megoldandód, arra figyelj, meg magadra, a konkrét kérdéseidre keress választ, ne másokat véleményezz és ne is csodálj másokat. Az én ismerősi, olvasói körömben kínzó családi (házasság, anyós, anya) és testi gondok szoktak lenni, és meglepve tapasztalom, hogy azt mondják, meg akarják oldani a gondjukat, de csak duma megy, és folyamatosan másokról beszélnek, elítélően. Soha nem leszel jól, nem leszel erős, egyszerű, igaz, ha nem magadra összpontosítasz, ha elveszel a véleményezgetés és elhatárolódás útvesztőiben. Hagyd a picsába a vitákat, táborokat, éles állításokat és az identitás háborúit. Pozitíve se működik a kifele-figyelem. A példakép és a motiváció létezik és hasznos, de amint nem te vagy középen, elveszítetted a fókuszt. Ha megoldást keresel, a te saját testedre, helyzetredre, alkatodra keress. És ne játszd el, hogy az igazságérzeted meg a közérdek miatt leplezed le a hamis prófétát, aki majdnem átvert. Ez, mármint amire itt reagálok, jó példa erre. Az útkeresése ürügy, ő nem a saját gondját akarja megoldani, hanem az ítélkezhetnékjét és összehasonlító kényszerét éli ki rajtam. (Megint nem volna semi bajom, ha nem a legnagyobb hájp résztvevője lett volna ő még nemrég, hogy aztán továbbra is napi, immár néma olvasóként éles váltással más felületeken célozgatva mószeroljon.)
- Tedd félre a mérleget, az olyan, mint a segédvonal, de te már freskót festesz. Fetisizáljuk a kilókat. Jó érzés mondani, hogy ennyit meg ennyit fogytam, meg hogy tartom a súlyom, de igen elnagyolt. Persze két kilót fogyni lehet konkrét cél és jó kapaszkodó, de ha azt szeretnéd tudni, jó vagy-e már, akkor a testi érzeteidre figyelj, esteleg a ruháid állására; kukkants a tükörbe, figyeld meg a tested mozgás közben, mit bír, mire képes. Én onnan tudom, hogy sok az annyi, ha nem megy a futás. A forma számít, az összhatás, az ívek, a rugany, a tempó. Hiába vagy vékony, ha nem vagy arányos és formás.
- Ha geek vagy (én igen, kíváncsi is), akkor meg a testösszetételedet is nézheted. Ugyanannyi centi-kiló embereknél hórihorgas különbség tud lenni izom-zsír arányban. Követheted a fejlődésedet. (DEXA, InBody)
- Lelj örömet az életmódodban, örülj mindennek. Emlékszem, ezt írtam már, de ez nagyon fontos: tartsd a napba az arcod, éld meg ezt, ami új, örülj, becsüld meg, ne nyafogj. Tud izgalmas kaland lenni a változás, és kitűnő antidepresszáns.
- Vegyél részt közösségben a váltásod kapcsán. Ez nem az a birkulás, amiről az 5. pont szól. Nagyon jó barátságok tudnak lenni edzőtársak, együtt diétázók, gyógyulók között, sőt, akár facebook-csoportokban is, ott csak a központi vezérlés, a gurus megmondás, az anyagi érdek és a csoportnyomás aggályos.
- Dokumentáld az érzeteidet, a változást, a súlyhasználatot, távot, ismétlésszámot és mindent. Fotózd magad: a formát és a mozdulatot. Csakis magadnak, nem kell ebből blog vagy hirdetés, de sok minden leszűrhető a megörökített nyomokból utólag.
* edzeK, légyszi. Alanyi ragozásban legalábbis. Tömegek mondják -m-mel, de nem ikes ige. A szerk.
** megvan, hogy ez honnan?
Kapcsolódó írás:
miről beszélek, amikor testről beszélek?
2015. március
2015. november
csak az olvassa. én szóltam 
Köszi ezt a bejegyzést! …azok nevében is, akiknek továbbítottam a poszt linkjét az imént. Remélem eljut, hozzájuk is az üzenet, mert fontosak nekem.
Részemről ezzel teljesen egyetértek:
“Nem találsz magyarul megbízható forrásokat, illetve esetleges, hogy találsz-e, hogy milyen a színvonal, hogy bármilyen ellentmondás, kétely, probléma esetén milyen választ lelsz.”
Nem gondoltál rá, hogy angolul (is) írj?
Az app-ok és külső behatások nem feltétlen rosszak szerintem, hogy elinduljon valaki a “jó” irányba. …csak tudni kell megválogatni ezeket.
Nem újévi fogadalom ugyan, de jövő év májusában félmaratont akarok futni. Egyelőre egy app edzésterve alapján készülök (nem teljesen a nulláról). Kíváncsi vagyok mi sül ki majd belőle…
KedvelésKedvelés
Nem rosszak, csak kifele teszik a figyelmet. Kb. mint aki bepötyögi számológépbe, hogy 36+45, az elfelejt fejszámolni hosszú távon.
Köszönöm, elég expert módon olvasok már, de angol szakot végezve sem tudok ennyire írni. Kínlódom ele, mert a nagyon árnalt tartalmak nem mennek. Sose mentek, mondták egyetemen is. Nekem a nyelv nagyon fontos, nem tudom a mondandómat 2000 szavas szókinccsel, kompromisszumosan
KedvelésKedvelés
Hát, a pulzusmérőt használva és nem használva érdekes tapasztalatok jon
KedvelésKedvelés
Na szóval… Jönnek. Egy ideig nekem érdekes látni, mi van. A túl- és alulterhelés (nekem főleg túl, de ezt futója válogatja) elkerülésére is jó módszer.
Mintha állna valaki a pálya szélén 😊
KedvelésKedvelés
elnézést de nincs mit hozzáfűznöm, csak annyira szerencsésnek érzem magam, hogy életem azon szakaszában mikor majdnem belepusztultam a megnemértettségbe, szembe jött velem tök véletlenül ez a blog. És bár nem vagyok aktív kommentelő, nagyritkán csak, de most megint libaszőrös érzéssel olvasom és ez általában meghatározó élmény akárhányszor idekattintok.
Köszöném Éva így ismeretlenül is és egy szentimentális könnycseppmorzsolgatós ölelést küldök.
KedvelésKedvelés
ja és a kézenállás hát igen, értem én mit beletettél. Nekem három napja sikerült végre a varjú jógapozíció és baromi jó és melldagadós érzés, hogy miután örömmámorban egy képet küldtem igen tekintélyes rajongótáborral rendelkező jóga tematikájú fb oldalnak, rá néhány órával posztolták az én vasárnap reggeli pizsomás varjúmat 😀 hát kell ennél több boldogság, meg visszacsatolás? na meg egy nagy fityis akik anno fikáztak, hogy én miért és mikor teszek ennyit a testemért. Az összes ellendrukkernek egy elegáns középsőujj jó magasan meglengetve.
KedvelésKedvelés
Na, utánanézek ennek a póznak. Gratulálok!
Áhh, a kézenállás, egész pontosan a skorpió két másodperce nem úgy meló, csak olyan, hogy megpróbáltam a bennem biztos, úgy maradt, gyerekkori mozdulatot. És aztán megint, és még sokszor. És nem törtem ketté.
A sáska kitartása, az meló. Az erőkézenállás is. El is akadtam utóbbival, csak falnál megy.
A múltkor segg-lábedzésen Ed rámszerelt három bokasúlyt, két kilót, meg felet-felet per láb, és megpróbáltam úgy kézenállni, hát tréfás volt.
Annyira nem értem, amikor sima punciskodós fogyitörténetnek állítják be az én ugrándozásomat, amelynek még az eredménye is csak közepes, mert nem lettem “vékony” az önsanyargató értelemben. Amikor így izélgetnek, hogy nem is nézek ki jól. Annyira felszínes. Pedig ez duzzadás, erő, kompetencia, szerintem ez néz ki jól.
És holnap Edzek!
KedvelésKedvelés
Azért a kézenállás sem megy magától, az nem úgy történik, hogy lerakod a kezed a földre és véletlenszerűen fellendíted a lábadat a talajról és ha szerencséd van akkor pont középen fogy el a lendülete és megtartod 1-2 másodpercre. Ahhoz azért kell egy kis erő, izom, izomkontroll. Nem rossz.
A 80 se rossz, oké egy kicsit lehidaltam, kevesebbnek tűnik.
Bár a tavalyi szálkásságod (hátizom 55kg lehúzás kép – igen rázoomoltam és számoltam a kilókat, illetve a combizom feszítős kép), pumpált erek a hasizmon, bicepszen (híd póz kép, brachiális ér kép) kicsit hiányoztak idén.
Jövőre összemixelhetnéd a kettőt, 80kg + szálkásság, pumpált erek.
Egy apróság, az 55kg lehúzás képen rányomtam a hozzászólásod alatti “translation” gombra és az eredmény meglepő volt.
A képaláírásod: “szerintem ez már túl izmos” :DDDDD
Az automata angol fordítás pedig: “I think it’s too hot” :Ddddd
(“szerintem ez nagyon szexi”)
És úgy gondolom, hogy egyáltalán nem volt túl izmos.
KedvelésKedvelés
Érdekes ez a komment, hadd legyen most alkalom néhány fontos tény és összefüggés tisztázására:
Kézenállás: kösz, igen, de nem most kezdtem a kézenállást, és tulajdonképpen sosem voltam olyan állapotban életem során, hogy ne tudtam volna megcsinálni, legfeljebb a derekam volt merevebb, vagy a lendítés nem oly graciőz. Gyerekként ugye elég komoly akrobatikai képzést kaptam, és évekig edzettem szenvedéllyel. Igen, mozgáskoordináció-testtudat, törzsizomzat és váll-kar kell hozzá.
Ez egy fotó, és nem tartom meg a pózt 3-4 másodpercnél tovább, ezek lendületkézenállások. De valóban el tudom érni (szabályozni), hogy arra a kis időre függőleges legyen, vagy átessek hídba, vagy megálljak skorpióban.
55 kilós lehúzás: én azt hiszem, az ott izoláció szempontjából nem volt szabályos (tehát nem széles hátízommal, hanem bicepsszel csináltam), akkor még nem volt Ed, aki korrigáljon, és nem is tudtam volna akkor ekkora súllyal sorozatot csinálni, mondjuk 12-15 ismétlést. Ma már simán, sőt, szuperszettben is.
Bicepsz: 2015 őszéhez képest sokkal nagyobb a bicepszem, hatvan fontos kétkezessel csinálom a szériát, akkoriban meg hússzal. Hatalmas lett a tricepszem, és a vállam is sokat fejlődött, csak nem olyan zsírtalan.
Zsír: Igen, szálkásabb voltam, de a tömeg nem jön csomagolás, vagyis zsír nélkül. 14 hónapja tömegelek (ha már meg kell mondani, hogy mit csinálok, igazából nincs ráfeszülés, én azért edzek és azért vagyok ketogén, mert ki akarom maxolni az életet). Vagyis, kalóriatöbbletben vagyok, keveset kardiózom, és nagy súllyal végzek izolált gyakorlatokat izomépítési céllal.
Has: Bár könnyen és hamar leadtam a hasamon levő zsírt, szóval nem vagyok hasas típus, a hasam sose volt eres. Az a zsírtalanság extrém fokú, nagyon ritka, nők között csak víztelenítéssel létezik. Nem tudom, milyen fotót néztél. Nem gondolom, hogy eres hasam lesz, legyen.
Szálkásság: a brachiális ér viszont megvan a jobb karomon, sőt, lett a balon is megjelent időközben. A bedurrantságtól és a fényektől függ, hogy a fotón látszik-e.
Általában se érdemes egy-egy fotóból messzemenő követleztetéseket levonni, még ha tudod is, mikor készültek pontosan, mert eszméletlen sok múlik a pózon, beállításon, lebarnultságon, olajozáson, fényeken, bedurrantságon, ezekkel játszanak a profi fitneszfotósok (amely műfajtól mint manipulatívtól idegenkedem). Inkább a fotók összessége rajzol ki egy képet, folyamatot. Ezért szemét és inkorrekt, amit a beteg zaklató csinál, hogy rárepül egy-egy nem pont előnyös képre, és azon csámcsog, hogy nekem milyen a micsodám. Ennek semmi értelme, de arra engem nem fog senki rászorítani, hogy gondosan irtsak minden emberi vonást, tökéletlenséget, és feljavított fotókat tegyek ki. A fotók vagy teljesen amatőrök, barát vagy a laptop készíti őket, vagy művészképek (Anitáéi), amelyek a koncepció és a fotós stílusa szerint utómunkátlanok, csak fénymérés van és színállítás, vágás.
Az instagram és a fb tele van manipulált testfotókkal, ez a norma, engem hülyének is néznek a natúrokért, szóval görénység egyrészt engem vádolni azzal, hogy nem elég jó a testem, másrészt azzal, hogy manipulálom a fotókat.
“túl izmos”: ironikus megjegyzés, idézem a szokásos kommentárt, amit unok már hallgatni. Nőkhöz képest, még a versenyzők között is feltűnően izmos vagyok, olyan az izomzatom, mint aki tíz éve nagyon céltudatosan tolja.
Elég magas vagyok (174), szimmetrikus, széles a vállam, és hosszúak a végtagjaim, emiatt edzek így és akartam izmokat. Elfér rajtam. Ha nem ilyen volnék, nem forszíroznám, nem nézne ki jól. Nem is “javaslom” univerzálisan az izolált edzéseket, mert van, akinek nehéz és nem élvezi, van, aki lesérül tőle, van, akin nem látszik meg, és van, akin nem néz ki jól. Ennek ellenére is áldásos, mert formál, javítja a csontsűrűséget, az anyagcserét és az inzulinrezisztenciát, de nem “kötelező”, mint azt sokan hiszik.
Kiló: Nem vagyok és nem is tervezek nyolcvan kiló lenni. Összehasonlításul: az év legjobb magyar súlyemelőnője, a színizom, ifjú Jung Beáta picivel alacsonyabb és 68 kiló. Nekem egy 72-74 kiló áll jól jelen izomtömeggel (sokkal nagyobbat nem szeretnék, már rég a részleteket alakítgatjuk), akkor volnák hétköznapi értelemben (tehát nem versenyzői szinten) zsírtalan és könnyű. Hozzátéve, hogy az én súlyom nagyon függ a szénhidrátbeviteltől. Ha előző nap csak 150 gramm rizst eszem, meg egy kis keményítőtartalmú zöldséget, abból annyi glikogén lesz az izmaimban, amennyi már több liter vizet köt meg. Szóval a normál, leürített glikogénú állapotra vonatkozik a 72-74. És mindenki súlya függ a női ciklustól és a hidratáltságától, mármint ez ilyen +/- 3 kilót jelent. A fogyásom legmélyebb, bélflórakiölős pontján, 2015. február 22-én asszem, 67 kiló voltam, leürítve, aztán hosszan 69-71. Utána kezdődött az izomépítés 74-77 vagyok amúgy, elég régóta, és nem várható annyi izomnövekedés, hogy valaha 80 legyek. Nem az olvasók kedvéért és nem is a kifele mutatott látványért formálom a testem.
Ha valamin alakítok, az a hátam, a vállam, a combhajlítóm formája, a hajlékonyságom-ruganyosságom (ugrások, híd, spárga) lesz, meg a kardiovaszkuláris edzettség (gyorsabb futás lihegésmentesen).
Kiló számával érvelni, ítélni, bántani a másikat AKKORA görénység (nem te csináltad, nem azért írom). A forma, az összkép számít.
A legutóbbi InBody testösszetételmérés szerint amúgy a normál régió legeslegalján van a zsírszázalékom, és extrém magas az izomtömegem, ugyanezt mondja a DEXA is. Ez a legjobb, amit el tudok képzelni, feltéve, hogy amúgy arányos a testem, és szerintem az. Ezeket a méréseket a sok nagyokos nem csinálja meg és nem is ismeri, szóval ennyire érdekes, amit mondanak.
—
Ezek voltak a részletek. Én magamat szívesen jellemzem így, de valahol hidegrázós, hogy te kinagyítod a fotókat. Fura ilyen testrészek összegének és produktumnak lenni egy ismeretlen és ezen felül is rejtőzködő, kamu e-mailt megadó nick visszajelzésében. Aki “fiú”. Sőt, szorongató. Akármilyen tisztelettel, jóakarattal írod, így van. Persze lehetséges és kísértő is így megnézni az önként kitett fotóimat, mégis jelzem: ahogy írsz, az valami egész más, mint ami nekem ezzel a célom, és mint ami az én testélményem.
“…kicsit hiányoztak idén.” ??? Én nem egy zenész vagyok, aki kijön a rajongók kedvéért egy új lemezzel, te félreértésben vagy.
Amúgy meg nem olyanok leszünk, mint amilyenek lenni akarunk, ez nem mérnöki meló. Van gy csomókörülmény, nem lehet atökéletességet hajszolni, csak a jobbat. Minden erőfeszítés, munka elismerésre méltó.
Valahogy az elismerésben is lefele beszélsz: “nem rossz”. Szerintem ilyet nekem tornászversenyző mondjon, vagy olyan, aki nálam jobban áll kézen.
De ha a megíráskor nem érezted ezt, akkor nem fogod érteni.
És olyan meg, aki soha nem edzett izoláltan, nem ismeri a fitneszt, ketogént stb., ne legyen okos az én testemről, mert úgyis csak az idegenkedése fogja vezérelni.
KedvelésKedvelés
Konditermi mérés Mikulás napján. A baloldali fekete és a jobboldali fekete között a szürke a normál zóna: 1. súly (itt ruhástul), 2. (váz)izom, 3. zsír.
Az izmom messze kilóg a negyven éves, 173 magas nők tartományából, a zsírom a legalján (százalékban), az izmom miatt pedig a súlyom kicsivel van a normál BMI fölött. Régiónként az izom mindenhol over, a zsír mindenhol under, hastájékon normal.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a gratulációt, én is gratulálok a skorpiódhoz, nem tudtam, hogy ez az, ettől még olyan messze vagyok….de marha jó érzés, hogy önmagamhoz képest fejlődök és nyújtott lábbal derékból előrehajolva már simán meg tudom nyalni a térdkalácsom alsó részét, bár a kézenállással még hadilábon állok, nem tudom hosszabb ideig megtartani….
Azt gondolom minél inkább fejlődsz és haladsz elmozdíthatalanul a pályádon, annál inkább izélgetnek, de a legjobb az egészben, hogy egy idő után már nem zavar, sőt a legjobb visszaigazolása annak, hogy valamit jól csinálsz ha minél hangosabb és nagyobb az ellendrukkerek tábora.
Igen erő és kompetencia amit nap mint nap az edzések során átélek, és azt hogy tényleg ép test kell az ép lélekhez, valahogy együtt fejlődnek és ez benne a legcsodálatosabb.
Én is edzettem ma, meg fogok még ebben az évben úgy 2-szer és jövőre is minden nap. Nekem már csak olyan mint a betevő falat.
KedvelésKedvelés
A visszajelzés nívója és stílusa mindig a kommentelőt jellemzi, nem engem.
(Tökre megnézném azt a fotót… 🙂 )
KedvelésKedvelés
nem tudom hogyan küldjem másképp, rajta van amúgy az fb oldalamon, de próbálom ide is csatolni, ha sikerül és láttad a varjút, utána nyugodtan törölheted 🙂
KedvelésKedvelés
Néztem, megtaláltalak, mostanában tetted ki? nyilvános?
KedvelésKedvelés
Látom hogy láttál 🙂 na megnéztem ismeretlenként az oldalamat és nem látni a képet, nem tudom miért nem, én hülye vagyok hozzá. Hiába posztolta a joga life oldal nyilvánosként úgy, hogy engem taggelt, mégis csak az ismerőseim láthatják a képet.
KedvelésKedvelés
Közben jelöltelek. Aztán majd megismerkedünk! 🙂
KedvelésKedvelés
Na, megtaláltam. Ez nehéz, csodállak. De ahogy elkezdték kielemezni, grrr!
KedvelésKedvelés
oh köszönöm, maga a pózba kerülés nem nehéz, hanem tartani a meló, az egyensúlyra kell ráérezni, ha jó a technika akkor izom munka alig kell hozzá. Ez az alap póz jónéhány bonyolultabb és izmot követelő ászánához, ami nyilván a következő cél 🙂
Ja van egy kommentelő aki szanaszéjjel boncolgatott, mert nem laposan tartottam a tenyerem, és ezt ismételgette mint egy elakadt lemezjátszó, már gondoltam poénból megkérdezem tőle, hogy szerinte a kéztechnikám rendben van-e, de nem akartam hangulatot szítani.
KedvelésKedvelés
de basszus, erről az oldalról jövök rá, hogy én is jógázom…? sok ilyet csinálok, mint az ott megosztott napi fotók, de nem gondoltam jógának. (Valószínűleg a technikám sem stimmel.) Kösz, mindenesetre!
KedvelésKedvelés
😀 szerintem is jógázol, az acrojoga kategóriába simán belefér jónéhány pozíciód. Nagyon sok ászánához meg igen jó erőnlét kell meg izommunka pláne ha nem csak egy klassz fotó erejéig csináljuk hanem hosszabb ideig igyekszünk kitartani a pózt. Ilyenkor lép be a jó technika fontossága, pl amit az oldalon is állandóan kárál egy hozzászóló, a lapos tenyér nyitott ujjakkal, a nyitott mellkas stb. illetve a légzéstechnika.
Ugye milyen szép képek vannak a joga life oldalán? Annyira tudnak inspirálni.
KedvelésKedvelés
És:
itt is okokodik, grrrr…
KedvelésKedvelés
ez a skorpiód 🙂 a srác hááááát na
KedvelésKedvelés
Fú, ő nagyon dögös is, a fotó is ki van találva, meg extrém hajlékony is. A pózom persze csak fotón skorpió, és mindenki nagyon megnéz, amikor ilyeneket gyakorlok a teremben (fent, ahol nincsenek gépek, viszont van hely meg gumiburkolat, és az ilyesmi nem példátlan, néha jön egy-egy street workoutos vagy tornász), látványos, de ez csak egy elkapott pillanata a lendületkézenállásnak. A sáskát se erőből csinálom, pedig az egy erőpóz, nem? Vagyis, lassan kerülünk belé, én meg mellen gördülök hozzá. Egyébként így nem tanította senki a skorpiót, és a sáskát sem, én “jöttem rá”, a nevüket később találtam meg. A skorpió a hídba átmenés egy pillanata, a sáska is egy akrobatikus gördülés-átzuhanás középső fázisa, és jóval a fotózások előtt kezdtem megpróbálni megtartani őket, nem is láttam ilyen képeket. A skorpiót hajlékonyságfokozási céllal, hogy a sarkammal megérintsem a fejemet. Nekem ez a rátalálás arra utal, hogy ezek a pózok nem önkényesek, ez adódik a mozdulatok természetéből.
KedvelésKedvelés
Igen-igen, ez jól összefoglal mindent.
Az angol nyelvű tartalmak olvasása működik minden területen: táplálkozás, edzéstervek, minden. Milyen lehet annak, aki nem élhet ezzel?
Sok sikert a félmaratonhoz, Berta!
Az én karácsonyom betegen volt és egyedül emiatt, de békés, engem tölt az egyedüllét. Így a túl sok evés elkerült, viszont mozogni sem tudtam. Holnaptól laza túrákkal visszatérés, jövő tavasszal talán megint futóverseny.
KedvelésKedvelés
Hogy bírod amúgy ki, hogy olyan sokan vannak, akiknek az a legjobb szórakozásuk, hogy veled kötekednek, vagy rajtad élezik a nyelvüket?
Nem csak ebben a témában.
Alapból úgy állsz hozzájuk, vagy meg kellett tanulni őket is?
KedvelésKedvelés
Köszi a kérdést, kifejtősre vettem, habár, erről már sokat írtam:
négyes kérdés
KedvelésKedvelés
Wow! 😀
KedvelésKedvelés
Túlírtam ezt is, bocs, csak annyira megdöbbentett, hogy két és fél évvel a látványos távozás és új vallás alapítása után is engem figyel és próbál hitelteleníteni. Engem elemez, aki nem akarok tőle semmit, és nincs problémám a testemmel, miközben neki van…
KedvelésKedvelés
egy…bé…negyedszer: Reszkessetek betörők! 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
Bravó!
KedvelésKedvelés
milyen kis fonnyadt szad van
KedvelésKedvelés
Hát, szoktam is gyakorta búslakodni a löttyedt, formátlan testrészeim láttán. Sírok azzal a ronda szememmel. Csak a vastagbelem hátsó fala szép, de az meg minek?
KedvelésKedvelés
Aki ennyire nyíltan görény, annak a kommentje olvasatlanul megy a lomtárba. Gondolom, nem ismered a mechanizmust, ahogy A Blogger, Aki Nem Számított Ekkora Érdeklődésre kezeli ezeket a helyzeteket. 🙂
KedvelésKedvelés
Elolvastam a facebook-jegyzethez linkelt szöveget. Összes kétségem (ti. hogy tényleg rólad szól-e, mert én sem tudom, ki írta) elillant ennél a résznél: “a polipja is -gyíkká- aranyhörcsöggé változott. (De már elmúlt.)” Ilyen véletlen egybeesés nincs.
Én is sajnálom, hogy ennyien rosszindulatúak, ráadásul ilyen kis sunyin. Remélem, inkább viccesnek találod, most már. Mondjuk ez a fenti, “daddy” nevű, oké, szánalmas, meg minden, de nagy adagban lapátolni ezeket nehéz lehet.
KedvelésKedvelés
Minden érdekesebb, mint…. 🙂 Ennyi.
Nekem okés a nem értés, még az utálat is, úgy értve, hogy belekalkulálom. Kiismertem a netes zaklatás és az irigykedés működését, tudom, ezzel jár a nagy figyelem és az újszerű mondandó, a kiállás, a kis masztolásokra, képmutatásra, birkaságra való rámutatás meg a szofisztikáltság. Az meg külön botrány, hogy én három gyerekkel, egyedül élek meg, blogolok és sportolok, nem nyafogtam és nem ültem bele semmi készbe.
De a klimaxblogger egy évekig lelkes kommentelő, mindenben részt vevő olvasó, és ez a gáz, ez a nagy fordulat és betámadás. Ma már nem keresek bonyolult magyarázatokat: kellett volna nekik az olvasó, a pozíció és a bevétel, és az így ment, az én lejáratásommal, hangulatkeltéssel, az általam már közösséggé tett nők manipulálásával. És nem jött össze, pedig az volt a terv, hogy ők élre törnek, beveszik Európát, ebből fog megélni a barátnő, én meg tönkremegyek. Őt barátomnak gondoltam 2014-ben, kölcsönös volt a dolog, kezdeményező volt, és úgy kezdett előbb elnémulni, később szemétségeket írogatni, hogy nem volt konfliktusunk, hirtelen lett kímletlen akkor, amikor kértem, hogy hagyjatok, ne véleményezzetek, ne keverjétek a szart, nem vagyok jól. Olyasmiket olvasott a fejemre, amiket nem értek azóta sem. Aztán szétbeszélte az életemet, meg amiket még hozzáköltött.
KedvelésKedvelés
“ez a fenti, “daddy” nevű, oké, szánalmas” válaszolni élvezet rá.
Mert annyira látszik, hogy már nem tud mibe belekötni.
Mutassák meg nekem azt a sok harminc-negyvenéves, nem fullgazdag, nem plasztikázott anyukát, akikhez képest én annyira rút vagyok.
Teljes alakos, nem machinált fotón.
Mutassátok már meg az ő kézenállásukat, ugrásukat, egyensúlygyakorlataikat, vagy amit tudnak. Kicsit kilóg a lóláb, hogy csakis az én sportolásommal van baj.
Az évek óta terembe járók között is alig látok igazán arányos testet. A hardkór Flexben.
Miért csak a kinézet a téma? Mert az ízlés csúszós dolog, bárkire rá lehet mondani, hogy nem is szép. De itt sosem a szépségről volt szó, az viszont biztos, hogy aki megváltoztatja az életmódját, az szebb is lesz.
A teljesítményre meg azt lehet mondani, hogy nem is. Hamisítvány.
KedvelésKedvelés
Ez bizony Hirlando.
Akire én nem is haragudnék, ha
nem lett volna akkora barát anno
nem ígérte volna meg itt, hogy nem fog köpködni, méltón megy el
nem állítaná, hogy bár ő próbált rajtam segíteni, csalódott bennem és kiismert, csak mert ez állt érdekében, hogy ne legyen ciki a koppintás és az Ügy
nem kezdett volna kápózni, nyilvánosan stigmatizálva és vádolva minden olyan nőt, aki 1. nem ért egyet Gumiszobával, 2. sikeresebb
nem kattintana ide rosszindulatúan minden kibaszott nap és nézegetné a fotóimat (országok szerinti statisztikából látszik)
nem élt volna vissza személyes és elferdített információkkal, merő irigységből ráébresztve nőtársakat, hogy én nem vagyok hiteles és ne kapjak meg pénzes melót
nem tenné itt félre az álnevén a feminizmust, hogy vélt kilók alapján és testösszetételtől függően minősítsen egy másik nőt
nem homályosan célozgatna
KedvelésKedvelés
hirlando a zaklatód, aki a leveleket írja és a többéves elmebeteg műsort csinálja? te jó isten. vagy csak a klimaxblogger?
KedvelésKedvelés
nem, csak a klimaxblogger!!!
Ehész pontosan: a zaklatót nem tudjuk, ki, de a szerelmi történetem részleteit tőlük tudja, az tuti. Elég sokakban dúlt olyan fajta indulat, irigység, rosszakarat, gyerekes rajongás, hogy simán kitelik tőlük.
A zaklató általában bennfenteskémt számol be a gumiügyekről, “a lányok”.
De ez nem tartotta vissza attól, hogy Főgumit a nevemben feljelentse, kilétét felfedje, hogy ezzel engem lejárassaon. Tehát Főgumi sem számít, ha rajtam kell bosszút állni.
KedvelésKedvelés
Hű.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a blogger még mindig válaszol | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: álomalak | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: mi motivál? | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a sokadik motivációs poszt | csak az olvassa. én szóltam.