mi motivál?

Tegnap ennek a sorozatnak a forgatásán voltam tömeg, igazán decens, irodai cuccban (CIA iroda, Párizs, Andrássy út 70.), és várakozás közben, szinte már komikus volt, sorra odaléptek a társaim: te mit sportolsz? te fitneszmodell vagy? tartasz edzéseket?

Ez azért így még mindig meglepő, mondtam, dehogy, csak amatőr vagyok, ez hobbi, a fitneszverseny tuti kiégés, én élvezetből csinálom. Teljesen más a szakmám. Rajtam amúgy is inkább az étrendem látszik, mint az edzéseim (erre nemrég jöttem rá). A lowcarb.

Rendszeresen találkozom azzal, hogy ócsárolják, leszólják e “szélsőséges” étrendet. A Diéta és Fitnesz magazintól Alimentón, Péntek Enikőn keresztül DuciDiáig csóválják a fejüket, riogatnak és manipulatívan a tudományra hivatkoznak, mindig roppant zavarosan. Olyan recepteket közölnek egészségesként, amelyekben jó sok gabona, szénhidrát van. Nekem már az is érthetetlen, hogy megvonásnak nevezik pusztán azt, hogy a makrók közül a szénhidráté lesz a legkisebb arány, mondjuk aze energiabevitel 70 százaléka (ez a “normális”) helyett 5 vagy 10.

Kedves dietetikusok, bloggerek és életmódtanácsadók, ami nem szükséges, ellenben megbetegít, azt nem megvonjuk, hanem elhagyjuk, de nem túlzás azt se mondani, hogy megszabadulunk tőle. Ugyanígy szabadulunk meg a nátrium-glutamáttól, a transzzsírtól, az adalékanyagoktól. Lehet ennek a felismerésnek az egyszerűségét megkavarni, kombinálni egy kicsit, hogy jó szénhidrát meg rossz szénhidrát, de amiket az emberek özönszerűen, tipikusan esznek, pláne úgy, hogy sok éve csinálják, és e koszt mellett nem is mozognak szinte semmit, az rossz közérzettel, étel-intoleranciákkal, hasi hízással, emésztési gondokkal, magas vércukorszinttel és hatalmas inzulinválasszal, gyulladásokkal jár, sok esetben pedig borzalmas hízással és tönkremenő anyagcserével is. Ennek megoldása nem a reformköret meg a kiszámolt adagok napi ötször, hanem egyszerűen egy-két tipikus ételféle kiiktatása.

Az egész riogatás alapja az, hogy még a magukat szakértőnek és példaképnek kikiáltók sem csinálják, nem bírják a lowcarbot, nem próbálták ki, és ezt akarják igazolni. Józan, mértékletes, mindenből lehet enni diéta, kakaós csiga másképp, még mindig koleszterinparával, margarinnal, nagy térfogat, “léaktató” (értsd: nem hasznosul, átvered a gyomrod). A trendibbek odaírják, hogy a jó zsír jó, akár egy teáskanállal is tehetsz az olívaolajból a salátádra, meg egyél amarántot és chiamagot.

Persze ha csoki-fagyi-croissant a vágytárgy, a nagy tál spagetti a jó kaja prototípusa, akkor az, amit én csinálok, tűnhet megvonásnak. Mégis, a lowcarb kritikája abban fogan, hogy “nem bírtam”, illetve homályos megjegyzések arról, hogy tönkreteszi az anyagcserét, hiányokat okoz, túlterhel, ami már a nem bírás frusztrációjából származó vádaskodás. Aki nem tartott ki, azt rohadtul idegesíti a téma, mások sikere. Hiszen ezek az emberek nem adtak időt a szénhidrátcsökkentésnek, türelmetlenek voltak, és elfogult, mert túlszénhidrátos, károsodott állapotból indultak, amelyben az a nagy döntés, hogy nem iszank cukros üdítőt. Egyszerűsítés helyett bújták a recepteket, helyettesítős ételekkel pancsoltak, hátha ki lehet hozni valami mégis-olyasmit (és tovább kiszolgálni a kajafüggést, ugye “imádják az ízeket”, pedig ez valójában durva addikció, az egész evésmánia, receptkeresés is).

Az igazság egyszerű és józan – ezt három év, hosszú szigorú és több élhető alacsony szénhidrátú szakasz után, illetve néhány visszaterhelés és hedonista nap után alappal állíthatom: a gabona, a cukor és az édes gyümölcsök elhagyása mindenkin meglátszik, mindenkinek jót tesz, nagyon jó közérzet és alkati átalakulás jár vele, tehát megéri “betartani”. Az bukik bele és ócsárolja, akit érzelmi, tudati vagy biokémiai szálak kötnek a túlszénhidráthoz, és nincs bátorsága ezt bevallani, inkább olyanokat állít, hogy a test egyensúlyi állapotra törekszik, és az agyat nem lehet átverni.

Érthető, csak nem korrekt, mert azt sugallják, értenek hozzá, és mert nem segít.

A teljes kajamánián kéne túllépn, és egyszerűsíteni.

A másik, ahogy a sport, ez az örömteli, jóleső lazulás és közösségi élmény valami csinnadrattás extra, új vállalásként, hatalmas akaraterő. A mozgás nem valami nagy dolog, hanem az egyik fő működésmód, az életed alapja. Így tekints rá. Része az is, hogy jössz-mész a lakásban, sétálsz a kutyával, piacozol. Ne becsüld le a gyaloglást, lépcsőzést. Nehézzé a szégyened, a tested állapota, a szorongásaid, a városi begyepesedettséged teszi, és ezért ezek felszámolandók. A sport maga nem nehéz. Nem olyasmi, amit külön, erőfeszítéssel, fogadkozásokkal kell gyakorolni, lejárni, rávenni magad. Ha nem illik bele a mindennapjaidba a mozgás, ha minden ellene szól (munka, család, anyu, sorozat, telefonnyomokodás), akkor eltorzult, betegítő életet élsz. Nem a sporttal van a baj.

Tudjál erről, kognitíve.

Riadtan látom, hogy a teljes futós tárdsadalom szénhidrátalapú (értsd: rugalmatlan, edzetlen az anyagcseréje), és a hosszú versenyeken küzd az emésztésével, az energiahiánnyal, a fallal, a töltéssel. Rengeteg energiát tesznek az edzéseikbe, azok dokumentálásába, a közösségbe és a versenyekbe, és eközben nagyon kevesen reformálták meg a táplálkozásukat. Az amatőrök között sok a hasas, a nem sportos formájú, és folyton betegek is.

Sok ilyesmit olvasok, újságokat, blogokat. Lőrincz Olivér és Moós Gergő Fuss te is! kezdeményezése éppen egy éves. A nagy gonddal felépített honlap e-mailben elküldi a tizenkét pontot, ami a futásban kritikus. Komolyan megdöbbentem. Kérjétek ti is.

Arra számítottam, a lépéshosszamról lesz szó, a terepről, az edzésgyakoriságról, az edzés előtti evésről, de motivációs tippeket kaptam az elkezdéshez. Csupa külsődleges, facebookon lelkesedős, kivagyi tipp. Gergő magából indul ki, az okoseszközök és számok, táblázatok, külső kontroll és dokumentáció iránti lelkesedését általánosnak gondolja, mondván, neki így sikerült. Költs el jó sok pénzt, vegyél kütyüket és bújd őket, bizonygasd, hogy te mekkora futó vagy, “gyűjtsd a kilométereket”, tedd ki a facebookra a lefutott távokat, járjál versenyre. És ne akarj mindent, ne reformáld meg a teljes életedet, ne sportolj többfélét, kezdetnek elég egy (a futólobbi szava: csak fuss, ez töltse ki a tudatod, erre költs mindent). Ezt a részt kifejezetten szakmaiatlannak is tartom, egyrészt, mert pár hét után jelentkeznek az egyoldalú futás hátrányai, az izmok merevedése, rövidülése, tehát nem csak haladóknak van szükségük keresztedzésre, másrészt étkezési reform nélkül nincs tartós fogyás, és minden plusz kiló gyötrelem és demotiváló, harmadrészt mert a tipikus, lelkes középhaladó futó szarul néz ki, tele van mozgásszervi panaszokkal, és ezeken a futása nem javít.

Amit nem végeztünk el valódi fegyelemmel, belső erővel és tudással, azt megoldjuk a színes-szagosból. A facebookon. Arról kommentelgetünk, hogy a négy tulajdonnévből álló cipőtípus hogy teljesített öt kilin. Gélekről és izóról. Ez a fontoskodás a halálom. Teljes kezdők beszerzik a rengeteg cuccot, mert miért ne, jól néz ki, és ennek az egésznek semmi köze nincs a teljesítményhez, viszont jól keresnek rajtuk. A lábfejük edzetlen marad, szinte tönkremegy egy kevésbé alátámasztott cipőben vagy mezítláb, tehát rá is vannak utalva a cuccokra. Nevez is tíz kilométerre nagy lelkesen a futónk, csak hát a meghűlés meg a szembeszél, Achilles-sérülés – és belesétál a második kilométerébe.

Íme, a divatfutó: remek fogyasztó, minden kívülről érkezik belé, és a trend hullámán mindenre rábeszélhető. Futni buli, egyedül nem jó, nem eredményes, nem tudod követni a fejlődésed. Mindez persze marketingszöveg. Sok ezer szalmaláng-futó lobbant el így. Aki ezt a tizenkét pontot megfogalmazta, abban fel sem merült, hogy léteznek csendes, elmélyült emberek, hogy nem mindenkinek van okostelefonja, sok pénze, pofája azt ilyesmire költeni, nem mindenki él folyton netközelben, és nem minden közegben erény a sport. Netán úgy szökik meg futni, mert ellenséges a környezete. A fogyás lebeg mindenki szeme előtt, meg a bizonyítás. Egy csomó ilyen embert látok facebookon és versenyeken, akik e sok zajos, külsődleges reprezentációban élik meg a sportot. Nem tudom, mit éreznek, milyen megéléseik vannak.

Hát hol a macinacis, csendben-hidegben kínlódó, kutyával kocogó kezdő? Mi ez, hogy vegyél egy jó cipőt és költs el jó sok pénzt futócuccokra? Szociálisan, ökológiailag, tudatilag ez milyen szint már? Rettentően félrevisz. És idegesítő a környezetnek.

Mivel Gergő a mi ismerős informatikusunk, mindig lelkes, mindig pozitív, ráadásul tömegmozgalma lett, nem illik szóvá tenni ezeknek az üzeneteknek a csúsztatásait.

Az én utam azé, aki lassan, gyötrelmesen kezdi, abban semmi kitehető vagy vonzó nincs, mert nyolccal fut, nem használ zsargont és nem is fekszik rá a csakfutásra. Nem kiabálja el a nagy változást, amíg nem tudja biztosan, hogy eredményes az útja, és kedve van kitartani. Bő fél évig hallgattam, háromszor említettem a blogon, hogy sportolok.

Emberek azért futnak, mert vezekelnek.

Mert örülnek, hogy egy baleset után maradt lábuk.

Mert szép a táj.

S hogy te mit tehetsz?

Informálódj. Olvass sokat. Gyanakodj a mainstreammel szemben, keress jobbat, szemléletváltósat. Például itt, egészen felszabadító, más beszédmód.

Kognitíve (nem érzelmileg, nem bulisan) értsd meg, miért kell és hogyan lehet változtatnod. Ne lelkesedj, ne motiválódj, hanem tudj. A felismerés maga a motiváció. Nem az a lényeg, hogy mennyire van kedved hozzá, hanem az igazság, hogy hol vagy most és mi felé tartasz. Ebből az életből, amelyet élni szokás, nem sül ki semmi jó.

Legyél nagyon kritikus azokkal, akik influencerként termékeket “tesztelnek”, márkaneveket emlegetnek, ezekről hálálkodnak és pofátlan módon nem is jelölik. Nekem ez botrány, de akiben nincs ilyen fajta lelkiismeret (“engem nem zavar”), azt is jégre viszik. Nem te jársz jól végül. Nem termék lesz a megoldás. (Én, amióta haladó vagyok, sokat költök és figyelek oda termékekre, de nem beszélt rá senki, hogy pont azt a fajtát válasszam. Erről nemrég volt szó: mennyit költök az edzéseimre?)

Amit csinálsz, abba addig menjél beljebb, még beljebb (magasabbra, erősebben, kevesebbet, hosszabban), csendesen, amíg szóvá nem teszik emberek, hogy de durva a változás. A facebookos ujjongás nem vezet sehova, ebben a visszajelzésben viszont biztos lehetsz. Nem is tudják, hogy elkezdted, és mégis észreveszik? Az az igazi.

Ne emészd, gyötörd magad, ne szorongj. Csak csináld. Ha csinálod, és eredményes, az ad egy olyan énerőt, amitől néha (később) nyugodtan lazíthatsz. Ehetsz fagyit, és nem fogod ostorozni magad. Se el nem titkolod, se nem szégyelled. Nem szorulsz rá, hogy kifele mutasd, hogy mennyire komoly vagy.

Amikor megtapasztaltad magad mint erős, eltökélt, eredményes embert, akkor nem lesz szükséged külső motivációra, színes-szagosra.

Ne hagyd, hogy belelógjanak a tányérodba, az integritásodba, magyarázzanak magadról.

Ne is nagyon érvelj nekik, ne bizonygass, ne mutasd meg. Ez a tied. Ne tedd ki magad ennek a kifele-élésnek, mert rengeteg energia el fog menni az emberek reakciójának kezelésére, vitákra, védekezésre, de jó dolgod van, támadni fognak. Így is rohadt időigényes ám. Magadnak naplót írni, az más.

És főleg ne hidd, hogy ha nem dokumentáltad a fejlődésedet, nem tudod a pulzusszámod, tempód, távod, akkor te nem is fejlődsz. Fuss a kék villanyoszloptól az öreg fáig. Esetleg pillants az órádra. Vagy ne. Feledkezz bele. Feküdj a fűbe, szenderegj, ne tudd, mennyit. Fuss egy kicsit gyorsabban a sarokig, ha jólesik. Ússz zárásig. Az informatikusok kockák. Nem kell ennyit variálni, szorosan kontrollálni. Mindenképpen fejlődni fogsz. És a fejlődés csak egy kis része írható le számokkal. A verseny rítus, közösségi esemény, átlényegülés, nem pedig hajsza. A mi szintünkön nem olyan fontos, hogy 3:50 vagy 4:15 az első maraton, az elkeseredett “kezdek 5:20-nál rosszabb kilométereket futni” vagy a GPS elbaszódása viszont sokat ront az élményen.

Kapcsolódó posztok:

hogyan kezdjek bele?

ha neki sikerült, neked is fog!

ide nekem a boldogságot

tíz javaslat a testről újév előtt

kövér a gyerekem

39 thoughts on “mi motivál?

    • Miközben én az ebből (amatőr, alulról jövő tömegsport vs elit futók, “sportérték”, alázat) kibontakozó szakmai vitában teljes mértékben azonosulok azzal, amit Balázs írt itt. Hogy mit gőgösködnek, tessék jobban futni elit szinten, nem irigykedni meg a médiavisszhangot sajnálni a tömegektől:
      http://nemaze.blog.hu/2018/02/14/aranylabu_gyerekek_mi_a_fasz_van_veletek
      http://nemaze.blog.hu/2018/02/14/aranylabu2
      De a FussTeIs honlapot csak most néztem meg, és nagyon fura “fontos, kritikus pontnak” nevezni, hogy költs el jó sok pénzt, dicsekedj a facebookon, lógj a kütyükön és számokon fontoskodva, pulzuskontroll ürügyén, és nehogy valami mást is változtass, mert az nem fog menni.

      • Megnéztem ezt a FussTeIs honlapot, és kicsit elborzadtam ettől a kizárólag futásmennyiségeken-pulziskontrolllon alapuló edzésterv-árusitástól. Meg rájöttem, ez az egesz mennyire távol áll attól, amire én használom a pulzusmérőm, es hogy milyen jó, hogy mérés nélkül kezdtem futni, és nem teljesítendő penzum volt. A böngészés közben találtam egy jónak tűnő futóblogot, szepen összefoglalja a módszer korlátait és azt is

      • Engem is elborzaszt most már. Olivér mondatai felvilágosítás, tudás címén görcsöket beszélnek bele egyszerű hobbifutókba.
        A “mi lesz, ha kihagysz egy edzést” cikk pl.
        Én nem tudom, mi van ennek az ijesztő, “profi” mentalitásnak a hátterében, de az a gyanúm, hogy olyan emberek a célcsoport, akik állandó nyomás alatt vannak munkahelyen, talán otthon is, “hajtanak”, “igényesek”, és ezt megszokták, igénylik is a prést. Viszont ehhez képest nem önállóak. Tanácstalanok. Igénylik a “jaj, nem vagyok elég jó, mit csinálhatnék még másképp, mivel bonyolíthatnám az életem” fajta “motivációt”. Eredménycentrikusak, számolgatnak, okosabbak szeretnének lenni másoknál. Átlagemberek, valószínűleg szarul kajálnak, nem nagyon sportolnak mást, ülőmunka stb. Úgy érthető. Nekem nem para egy-két kihagyott hét a futásban, mert folyton edzek, minimum gyaloglok, bringázom, működik és fejlődik az aerob edzettségem, nem épülnek le az izmaim.
        Nekem nem lenne kedvem, hogy egy hajcsár lebasszon, ellenőrizzen, számon kérjen. Mások meg ezért kifizetnek egy csomó pénzt, és úgy érzik, ők mindent megtettek.
        Megint a kiszervezés. Én simán ráveszem egyedül magam futásra, edzésre, és ez így volt már 2014-ben, sőt, 2003-ban is.
        És nem szeretném nézegetni a pulzusomat görcsösen, meg hajtani magam a jólesőn túlra. Nekem amúgy nem a lustulás, hanem az erőfeszítés a jóleső, böjtöstül, forró szaunástul, hidegtűrésestül.
        Lehet, hogy ez 5 órás maratonra elég. Akkor legyen annyi. De nem hagyom agyalással, control freak “profizmussal” elrontani. Ráadásul megvannak a korlátai a pulzuskontrollnak is.
        És az én futásomban (versenyemen) nem lesz össszeomlás, fogcsikorgatás. És nem kell kütyü, agyalás. Nézem a mókusokat…

      • “Edzésterv nélkül, egyedül futsz?

        Nem figyel senki, sok kimaradt edzés.

        Esetleges edzésstruktúra, messze nem optimális fejlődés.

        Nincs edzésnaplózás.

        A folyamatosan gyengülő motiváció kimaradt edzésekhez és aluledzéshez vezet.

        A túlzott lelkesedés túledzéshez, sérüléshez vezethet.

        Internetes edzéstervvel készülsz?

        Nem neked készül, csak egy általános séma.

        Nem veszi figyelembe a te fittségi állapotodat, pulzus- vagy tempózónáidat.

        Edzésnaplózás nincs, vagy kezdetleges.

        Nincsenek tempó, vagy pulzusalapú instrukciók, ezért messze nem hatékony.

        Nem figyel rád senki, sok a kimaradt edzés.

        Térj át egy olyan edzésmódszerre, ami eddig csak élsportolók számára volt elérhető!

        Mennyibe kerülnek a Fuss Te is előfizetések és milyen csomagok vannak?

        Ha már körbenéztél, akkor láthattad, hogy az egyéni edzéstervezés havi 12.000-40.000 forintos havidíj között mozog a piacon. Mi a Fuss Te is Akadémiánál arra gondoltunk, hogy megpróbálunk egy olyan csomagot kínálni, ahol bár nincs meg az egyéni edzésvezetés 1:1 sportoló-edző viszonya, de előre kialakított felkészülési programjaink mégis szakmailag és pénzügyileg egy remek komprumisszumot tudnak nyújtani a futóink számára. A Fuss Te is Akadémia előfizetés 4.990Ft/hó, míg az egyéni munkához a lehető legközelebb álló prémium előfizetés 9.990Ft/hó, de nézzük mit tartalmaznak ezek az előfizetési csomagok!”

        Bírom azt az érvelést, hogy “mások még jobban lehúznak, még drágább, ebből következik, hogy mi arányosak, becsületesek és tisztességesek vagyunk”.

  1. Jó ez a cikk, még olvasom majd, “sajnos”, a kapcsolódó posztokat is ilyenkor, többnyire. Most annyit mondhatnék: tudtomon kívül 160 grammosan ettem évekig, meg is pocakosodtam. – Tetszett a bőjtkísérlet nagyon. Várom már, mik lesznek a norvégiai tapasztalatok!

  2. Most kaptam ingyen egy fitt.info magazint. Siralmasan felszínes és közhelyes, nívótlan. Szponzorált recept: light mascarpone proteines tiramisuval. Azért a muffinpor termékmintát kipróbálom kísérletképpen. Éljen a vegyi konyha! 😀

    • Á, ezek a mindenféle fitt muffin, meg piskóta porok (egyadagos csomagolásban!!!) a legnagyobb kamuk. Még csak nem is vegyi konyha. Egyszerű teljes őrlésű vagy gluténmentes lisztek, eritrittel meg szódabikarbónával. Hogy csak egy kis vizet löttyints hozzá. Ki se nézik az emberből, hogy képes vagy önállóan kimérni.

  3. “a teljes kajamánián kéne túllépni” – ez a lényeg, a Nagy Életmódváltók ezt nem hallják, értik. Létfenntartás van, nem jutifalat. De még szoktak lepődni, mintha arcul csapás lenne, ha ezt mondom.

  4. Fontos, amiről írsz, de mennyire! Rutinos fogyókúrázóként hosszú évekbe tellett, míg legalább megközelítőleg felismertem ezeket a jelenségeket a magam motivációjában, sikertelenségeiben. nagyon átjön, mennyire megélten sajátod 🙂 köszi 🙂
    (off, de nagyon szép a vállad, karod, bőröd. olyan funkcionálisan, nőcisen szép.)

  5. “Akár egy teáskanállal is”, ez nagyon jó! 🙂 Köszönöm, amit leírtál, az esszenciális, nagyon fontos. Az egyszerűsítésről. Meg a változásról. Én is ezt gondolom, tapasztalom, csak belülről működik, amikor a saját szükségletemre válaszolok. Nem külső, színes-szagos motivációk által hajtva. Én nagyon csendesen futkározok :-), nem dokumentálom, pulzusmérőm sincs. Csak érzem, mi tesz jót, meg hogy kell. Hogy élnek utána a sejtjeim. Meg eljutok lovagolni időnként, s az igazi flow, legszebb jutalom. (Akkor is, amikor januárban kesztyűben is szétfagytak az ujjaim egy óra terep alatt, simán megéri!) Szépen, lassan alakul bennem a sport kérdése, és nem akarok valakikhez csapódni, hogy megint külső kontrollban éljek, abban túl nagy gyakorlatom van.
    Olyan jó, hogy az írásaid által ránézhetek erre, igen, ez is út,nem csak a kocka verzió van. Köszönöm!

  6. Az elejéhez kapcsolódva, van arról valami hiteles infó, hogy terhesség és szoptatás alatt mennyire lehet arányaiban csökkenteni a szénhidrátot?

  7. Amikor én futni kezdtem, elsősorban az motivált, hogy kifussam magamból a feszültséget. Volt egy munkahelyi konflkktusom, illetve arra eszméltem, hogy egy kolléganőm és bizonyos tekjntetben felettesem a hátam mögött ott feketít, ahol tud, és nagyon észnél kellett lennem, hogy mit is csináljak. A futás szuper stresszlevezetés volt ( és mivel rendszeresen felhúztak valami baromsággal, megvolt a kezdő lendület, nem volt gond, hogy hegymenettel kellett indítanom). Nagyon jól végig tudtam gondolni közben, mi lenne a legjobb lépés, amikor ezen a bizonyos konfliktuson túlvoltam, ez aztán a saját céljaim, terveim végiggondolásához is jól jött. Ami még nagyon megragadott a futásban, az az, hogy attól, hogy húsz perc- egy óra alatt mennyi mindent látok, valahogy kitágul az idő és beszippant a táj, ugyanazon az útvonalon futva le tud nyűgözni a természet meg a fény sok kisebb-nagyobb változása. El sem tudom képzelni, hogy zenére fussak, és ne a saját ritmusom kövessem meg kizárjam a környezet zajait. A pulzusmérős-GPSs-es órát csak az utóbbi pár évben kezdtem használni, de ez is inkább a testtudat javításáról szól számomra, meg arra jó, hogy rekonstruálni tudjam az elkavarásos útvonalaimat utólag.

  8. Én itt a három és fél év alatt már többször leálltam, meg újraindultam, lelkesedtem meg csüggedtem, ezeken a fázisokon át kellett esnem ahhoz, hogy mostanra beépüljön a tudatomba a mozgás mint alapvetés, akkor is ha egy, netán két hétig sincs módom rá.
    Mindezt annak ellenére, hogy harminc-negyven kilométeres heteket toltam fél éveken át, és sportiskolás gyerekként a heti nyolc-tíz óra sport volt a normális kilenctől tizenötéves koromig. Akkor se ment át, mert nem volt felismerés, hanem külső igény inkább, amit rohadt könnyű félredobni, ellenben a tudattal már nem lehet packázni, az egy makacs valami.

    Az első futócipőmet (flexperience) leárazva vettem, annyi számított, hogy nagyon kényelmesnek éreztem, és két évig nyűttem. A másodikat impulzívan, elkeseredésemben szereztem be, akkorjóleszezbazmeg alapon, imádtam. Olyan, mint egy különösen szép külsejű bajtárs. A legújabbnál már tudtam, hogy mit keresek, és öröm a tapasztalás, élmény a figyelem arra, hogy milyen benne dolgozni, éppenhogy az esztétikuma tűnt kompromisszumnak, mostanra (négy nappal később) pedig mit érdekel már, illetve látom miért szép.

    Szóval, én egy lassú ember vagyok, és ennyi időbe telt az is, hogy kitapasztaljam, mi a távom, és hogy mi is az, ami engem a futásban igazán érdekel. Elsősorban a kitartás, másodsorban a teljesítményem növelése, és alapvetően, ezek közé be nem sorolhatóan az a mentális erőnlét, amit közben és utána megtapasztalok. Eleinte gyakran bőgtem bele a futásba, emiatt felhagytam a ez edzőtermi, szalagon való kocogással, szürkületkor/hajnalban úgysem lát senki, vagy aki igen, az mit mászkál ilyenkor errefelé, a vállalásom kúlságával fölül lehetett dacolni ott már azt, akit a teremben nem annyira 😀 . Aztán elmúlt, elszelepeltem jó sok frusztrációt, dühöt így, meg valahogy leolvadt egy védőréteg, amitől kurvára pucérnak és sérülékenynek éreztem magam hosszú ideig. De a futás okozta testi változással párhuzamos lelki erősödéssel együtt, a nyíltseb szintű érzékenység is csillapodik.
    Nem állítom, hogy mindez közvetlenül a sporttal függ össze, de különös szinkronicitásban zajlott mindenesetre, a sírás hétszáz méteren meg a pszichológusom szerint egy rendkívül érdekes jelenség. Ő nem ismerte eddig a sport szelepelő funkcióját, erről kért is egy érzékletes leírást, tanulmányozásra. Jó fej ez a nő.
    Ja, a póló-gatya kérdéssel sokáig nem foglalkoztam, fontosabb volt, amit csinálok, és nem is nagyon akartam költeni ilyesmire.

    Kérdés: Psytrance partikon való hat-nyolc óra vízen való táncolás felfogható -e keresztedzésként? Pörgetők és mindenféle szerek nélkül tolom, a ‘Zene az én drogom’ jeligére várom a válaszokat, köszcsy-puszcsy.

    Ui: Káposzta tölteléket reggeliztem haraszt nélkül, szerintem nagyon újhullámos, főként mivel gersli van benne, és pontosan tudom, hogy a reggeli gabona rendkívül fontos és egészséges.

    • Nagyon megérint, amit írsz.
      Terepversenyről jövök. Nagyon lassan futok, viszont teljes nyugalom van bennem. Erősnek, teljesnek érzem magam, büszke vagyok és nyugis. Mondhatnám úgy is: élvezem. Mi kéne még? Min görcsöljek?
      Ha sokat futok, mindenképp gyorsabb leszek. Ha nem erőltetem, hogy belesprintelek, akkor lehet, hogy nem fejlődöm annyira pulzusalapon, viszont megmarad a kedvem. Csak menni! Olyan egyszerű.
      Mindig hallom a sok elemzést, nyafogást, bonyolítást a futásról. Öltözőben, fórumokon, facebookon. Így-úgy, bennfenteskedés, lelkizés, részletek, az a cipő nem jó, problémák. Mire jó ez?

      Pont hétszát méteren (-nél) jött a sírás?
      Mi a te igazi távod?
      A heti 30-40 km sok? Meló mellett persze sok, de mint edzésterhelés, izomérzet is? Nekem nem tűnik szélsőségesnek.
      És lehet nem km-számra, hanem okosan edzeni. Rövideket résztávozni, technikázni, és inkább versenyen futni hosszúakat, ahogy Nemaze blogger írja.

      Persze, keresztedzés, mentális izmok, szuper!

      • Igen, általában hétszáz méter körül, később ez átment másfél kilométerre, majd megszűnt.
        Hét kilométer a távom, azt bírom el élvezettel, de van benne akkora kihívás, hogy tudjak fejlődni. Időben is ideális, és pont kicsivel van túl az ötön, ami azért már időről-időre könnyűnnek találtatik.
        Nem, a harminc-negyven kilométert úgy értettem, hogy annak ellenére, hogy heti négy-öt futással, ennyi összkilométert futottam, sem épült be évekig a tudatomba a mozgás mint alapvetés. Akkor is abba tudtam hagyni, el tudtam térni.

        Milyen versenyen voltál?
        Én tegnap még kimentem technót hallgatni a Szabadság térre, ott is keresztedzettem egy kicsit.
        Most meg lógatom az orrom, dehát ez van. Ha a helyzet nem változik, változom én, beállok narancsot szedni a boldog eccerűek mellé.

      • Én is kivagyok… és attól még inkább, ahogy a lusta, fölényesen véleményező polgár, akinek csak ikszelnie kellett, semmiben nem vett részt, így okoskodik és vádaskodik, miközben egy csomó ember a saját pénzét, idejét, emberi kapcsolatait nem kímélve két éve a belét lógatja. Menjetek a picsába az ilyenekkel, hogy “megutáltam az LMP-t”, “nem szimpatikus”, meg “mit kellett volna”. Nem vagytok sokkal jobbak, mint azok, akik bedőltek a migránsgyűlölet-agymosásnak.
        Tisztelet a veszteseknek.

        A Columbia Montrail versenyen voltam, Balatonudvariban, az S-es távon:
        http://www.seakayaking.hu/terepfutas

      • Sajnálom, hogy nem tudtunk összefogni, ahogy az ellenzéki pártok sem. Igaza van Tóta W.-nek.
        Juhu, de szuper lehetett! 🙂

    • “külső igény inkább, amit rohadt könnyű félredobni, ellenben a tudattal már nem lehet packázni, az egy makacs valami.”
      Nagyon tetszik ez a megfogalmazás.
      Ezt nagyon érzem most már. Tegnap voltam edzeni kivételesen, pénteken mentem volna, de akkor ledöntött egy felfázás, és vasárnap antibiotikum + fájdalomcsillapítóval (fejfájás miatt) elmentem, de nagyon szar volt. Gyengeségérzet volt (nem gyengeség, hanem -érzet, tehát mindent ugyanúgy ki tudtam vitelezni fizikailag, de az érzet az volt, hogy szenvedek, és nem vagyok büszke magamra), meg a felétől valami hányinger-féleség, ami szerintem a gyógyszerek miatt volt.
      De tudom, hogy ha nem mentem volna, akkor ma sokkal szarabb lenne, fájna mindenem, plusz nem érezném jól magam a bőrömben. Így viszont tudom, hogy nem maradt ki edzés a héten mégse, és nem fog elpuhulni semmi, és ez hosszú távon jobb, mint akkor nem végigcsinálni. Különben is, ha már elmentem, hogyan mehetnék haza félig megcsinált edzéssel?? Lehetetlen.
      Szóval a belső kényszerrel tényleg nem lehet viccelni, és ez egyre inkább testet ölt nekem is.

      • Érdekes, hogy “külső igény”. Én semmire nem vagyok képes úgy. Szinte beintek, lázadok. Nem, nem. Trend sem, nem érdekel. Magamtól igen. Határidőre nem. Saját ötletként okés, ha elvárják vagy szokás, akkor prüszkölök.
        Örülök, hogy megcsináltad, de semmi nem lenne, ha kihagysz két napot. Ugye tudod? Tartsuk magunkat távol az OCD jellegű magatartásoktól.

      • Igen, tudom, tanultam is belőle. Ugyanakkor azt érzem, hogy ha vasárnap nem mentem volna el, az inkább a nyafogás kategória lett volna. Már nem volt igazából semmi bajom, de ha nem megyek, akkor ma lett volna háti diszkomfort, rosszfajta izomsajgás, meg ilyenek. Ismerem már magam. A hátizom-gyakorlatokkal én nem viccelhetek, minimum azt kell, a gerincferdülés miatt, különben nem ér semmit a kezeléssorozat, és nincs még otthon olyan labdám, ami kell hozzá. Ha meg elmegyek az edzőterembe, nem bírom ki, hogy ne csináljam végig, amit szoktam. Akkor meg magamra vessek!
        Ráadásul megint láttam a kisbabát, és az jó volt. Van egy pár, akik együtt szoktak edzeni járni, és a kisbabát is hozzák, aki tök csöndben elvan, kap valami labdát vagy egy bosut, meg tologatja a fekvőtámasz-kereteket, meg az én súlyzómat akarja (sajnos egyszer összecsendültek, és utána már csak azt bámulta). Mászik még csak, nyilván később nehezebb lesz elhozni meg bírni vele, de nekem olyan nyugalmas jó érzés, hogy “ilyet lehet” és mind megférünk egymás mellett.
        A teremben, ahova járok, egyébként egyre több kisiskolás korú gyerek is jár, van ilyen személyi edzés, már több edző is vállalja. Azt is jó látni valahogy. “Ó, te szadista állat”, mondta valamelyik nap az egyik kissé elhízott kissrác az edzőjének, aki ezen igen jól szórakozott, meg körülötte mi is, és igazából a kissrác is. Ilyet a tesitanárának biztos nem mondhat.

      • Folytatás: vasárnap estére meg már lett valami megfázásos cucc, úgy, hogy egész télen semmi bajom nem volt. Nem akarok róla tudomást venni, de nem múlik, és szerda van. Ezért úgy döntöttem, hogy ezt a hetet kihagyom edzésileg. Ilyen utoljára tavaly volt, amikor nyaralni voltam.
        Tudni kell, hogy mikor elég, és mikor ne. Na. De azért úgy mennék… Csak tudom, ésszel, hogy nem lenne jó.

  9. Ed egyik új projektje. Itt is tetten érhető az a beszédmód, ami önrontás, nyafogás, “de béna vagyok”. Pedig értelmes, jó tollú a nő.
    https://www.hazipatika.com/eletmod/eletmodvaltok/cikkek/a_merleg_csak_a_bukasomat_akarja/20180315104029

    Bárki, aki belekezd:
    hagyd a picsába ezeket, hogy “béna voltam/nekem ez nem megy/én ezt inkább nem, mert most…/biztos nem jól csinálom/engem néznek/én vagyok az ügyetlen”. Használd eszed, lelked, akaraterőd, és csak CSINÁLD! Próbáld élvezni. Legyél fegyelmezett! Ne hisztizz!
    Nem tudjátok ti, én milyen futó vagyok. Szar, de kitartó. És soha nem akadok ki, mert derogál. Nem akarom elriontani mások élményét sem. Pedig ma… mindjárt kirakom az új posztot.
    És véletlenül se reggelizz CSAK AZÉRT, mert azt mondták, vagy fald be egy ültő helyedben a kötelező zöldséget, csak hogy túllegyél rajta. Ez hülyeség!

    • Imádom azt is, hogy ledivatdiétázzák az igazi megoldásokat azok, akik nem mernek a valódi változás közelébe sem menni, nem teszik próba és megtisztulás elé magukat. A dietetikusok a “jaj, szélsőséges diéta” hisztivel hízelegnek és kedveznek azoknak, akik nem akarnak szembenézni azzal, mennyire elbaszták. Úgy is néznek ki. Én drukkolok Andinak és Sanyinak amúgy, de tartok tőle, hamar alábbhagy a lelkesedés.

    • “…közel harminc felé is komoly fejtörést okoznak az ilyen jellegű feladványok: Ha egy 465 grammos termék 100 grammjában van 169 kcal és 55 gramm szénhidrát, akkor vajon ha holnap tízóraira csak a negyedét eszem meg, beleférhet a 170 kcal-s étkezésembe, melyből egyébként 20 gramm lehet csak szénhidrát? És vajon ehetek még hozzá egy marék diót? Az ilyen és ehhez hasonló gondolatmeneteket pedig le kell futtatni jóformán mindennél, ami a bevásárlókocsiba kerül, hiszen jó előre meg kell tervezni, mit mivel fogunk megenni, mennyi fogy majd belőle, és mihez lehet még elfogyasztani később.”
      Ez komoly? ez korszerű, hatékony, működik hosszú távon?

      • Hát én nem tudnék így számolgatva vásárolni és kajálni, pedig kifejezetten a számok embere vagyok 🙂

  10. Ma én is terepen voltam. Mérem a pulzusom, mert több, mint 3x ekkora távra készülök, és hajlamos vagyok az elején túl gyorsan kezdeni. Mostanra, egy tél után, kezd összeállni a tempóm is, meg a kajám is :-). Elég fapados a mérésem, mert az órám lemerülne, ha mellette mást is mérne. Ezek ilyen 7-8 órás edzések néha. Időnként mérem a távot telefonnal. Szép az idő, kiderült, hogy bírom gyomorral a Kénes-forrás vizét (nem véletlenül hívják így, életem mentette meg a melegben), még muflon is volt. Ezért jó egyedül terepezni például, mindenféle állatot látok. A mai a Déli-Mátrában volt. Amúgy nem annyira nevezhető futásnak sem, mert sok felfelét rakok bele, és ott mindig gyalogolok. De nem baj, valahol a túra és futás határán elvagyok.
    Te merre voltál, Éva?

      • A Mátra 115-re. Ez 132 km és 6500 m pozitív szint van benne, utóbbitól eléggé tartok 🙂 Persze ezt megint csak nem nevezném futásnak, de festett kő a díjazás és kellene egy olyan, plusz csomó barátom indul, rendez, jelen van. Nekem új, ilyet még nem csináltam. Most lesz a Mátrabérc Trail két hét múlva, mint felmérő, kábé feleannyi.
        Balatonudvari jó választás, nagyon szép arra a környék. Hogy jött épp ez neked?

    • Ezt a linket akartam megosztani a fenti kommentemben, de nagyon félrement telefonról. Azóta olvasgattam még cikkeket a blogon, és tényleg jó, arra is rávilágított az egyik, hogy miért jelentkezett pár éve az a makacs bal csípő körüli fájdalom nálam, ami miatt abbahagytam az aszfalton futást.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.