Tolom a sportot, elég komolyan. Látszik. (Stb., tudjátok, írtam róla eleget.) Három orvos és a környezetem több tagja mondta az utóbbi időben, hogy ez azért így túlzás. Ne fogyjak tovább és ne legyek megszállott.
Én meg úgy látom, hogy végre olyan életem lehet, hogy a saját kifogásaim lepattannak rólam. Végre számítok én is, és el tudok jutni a három gyerek mellett is – az intézményben töltött idejükben – sportolni, következetesen, kiokosodva és főleg: mélységes belső örömmel, nem ám fogcsikorgatva. Havi fél-egy kilót fogyok egyébként, csak nagyon látványos.
Mindig is fontosak voltak nekem a jó testi érzések, és a napi biciklizés is kemény sport, meg futottam is mellette, de nemigen nézegettem a testemet korábban, és nem is szorongtam. De nem azért, mert olyan nagyon rendben voltam vele, hanem mert nem mertem odanézni.
Most odanézek, és néha kemény, amit látok, az önismeret fájdalmához hasonlatos. Teszem, amit tehetek, nem várok irreálisat, és az élményre koncentrálok.
Az orvosok ülnek a székeikben, egyik se sportol, csak mondják, hogy én se. Az egyik azt mondta, vékony vagyok.
Hogy is kezdődött ez? Mi volt előtte?
A mindennapok voltak. Nagyon szarul nem voltam, csak a szokásos, az egyedülállóságból fakadó túlterheltség. Nyúlós-nyűgös állapot volt, elkezdett, félbehagyott kötelességek. Rengeteg apró, bosszantó intéznivaló: vízművek, beázott plafon, iskola-óvoda, mindenféle programok, itthoni rendrakás. Nehezen értem utol magam, elegem volt ebből a stresszből, úgyis mindegy, szabotáltam egy kicsit. Élhetnék beosztással, de nem akarok, örülni akarok, jó fej lenni. Laptop előtt ragadtam, éjszakáztam, nassoltam, nehéz volt felkelni, reggel elindulni. Kimerültem, abból meg nehezen következik az összeszedettség és egyensúly. Nem is tudom, hogy tudtam erről ennyit írni, nálam ez volt az ördögi kör.
Az apró dolgok káosza most is üldöz, csak most rácsukom az ajtót, és elmegyek úszni, futni, súlyzózni. Megyek, mert jó nekem, és nem adom az edzéseimet. Nem engedem másoknak, hogy miattuk úgy alakuljon, hogy ne jussak el, vagy legalább itthon ne nyomjak két órányi komolyabb tornát. Az eredményeimet meg nem akarom elrontani, tehát odafigyelek a kajára, közvetlenebb a kapcsolatom a testemmel. Lám, nem kiabál marcipánért. Sokat egyszerűsödött az élet, nagyon tiszta dolgokat eszem, jóval kevesebbet. Éjszakázni nem bírok, mert húz az ágy. Spontán ébredek.
Viccesek ezek a nagy fordulatok amúgy. Tudom, milyen lehetek kívülről: egy ideig leszartam a testet, csak a jó kajákról írtam, most meg folyton súlyzók és kalcium meg lenmag. Unják az olvasók…
Most átgondoltam, és el is mesélem nektek, miért tudok stabilan létezni ebben, és nem ráparázni. Mi óv meg a szélsőségtől.
Elsősorban: nem frusztrációból, félelemből, bizonyítási vágyból, megfelelésből foglalkozom a testemmel. Az öröm és a kíváncsiság van középen. Nem engedek bele szorongást, elégedetlenkedést.
Lenyűgöző az emberi test. Nézem a népeket a teremben, az úszókat a -szodában. Szeretet és érdeklődés van bennem. Mennyiféle alkat, és mi mindent csinálnak! Nem ám csak pink divatcsajok. Az egyik él- és testes úr lassan emelget, sportsérülésből lábadozik. Vékony kamaszfiúk, most kezdték. Évtizedes rutinú egykori úszóversenyzők. Egy harmincöt kilós lány, az a benyomásom, a lépcsőn nem tud lejönni, nulla zsír, láttam meztelenül is, de úgy fut, mint az isten. Pornósztár személyi edzővel, fogyni akar. Milyen sokféle mozgásforma! Állok a bordásfalnál: jé, egy medicinlabda! Lábemelés alsó csigával vagy gumiszalaggal, mi a különbség? Figyelem az érzést. Jól megjegyzem, hogyan lóbálja a kettlebellt a leány, és mit mondott neki a személyi edzője, titkon kipróbálom később. És miért ne emelhetnék súlyt én is? Bizakodó vagyok, proaktív: odamegyek a nagyon fényes bőrű, nagyon komolyan izmos kék pólós fiúhoz, aki készséggel megmutatja, hol legyen a lábam, mire figyeljek.
Olvasom az interneten, főleg angolul, mert ez is fényévekre van ám a magyar tartalmaktól, mitől ég a zsír, és mitől nem épül le az izom, mi segít a teljesítményben, mi legyen a bőrömmel, mikor egyek. (Aki nem lábazik, ne is egyék. Inkább egy edzést hagyj ki, mint egy étkezést.) Eközben, mivel ez is agymosásszerű, látok egy csomó emberi testet, irreálisan zsírtalan profikét. Meg olyanok beszámolóit, akik lelkesen belekezdtek, látták, hogy mások milyen álomtestet értek el, és panaszolják, hogy nem fejlődnek. A sok sikertörténetnek van egy ilyen hatása: “akkor én is, nekem is sikerülni fog”, és valamiért belebukik. Mert az a maximum nem akar összejönni. “Nem akartam eléggé.” “Egy rakás szar vagyok.” És nem örül az eredményeinek sem.
Minden nyereség. Minden apró mozdulat, formásodás, jó érzés hozzáadódik a nagy örömszámlához. De azt várni, hogy az üres, eltorzult életünket majd a sport teljes egészében megoldja, kitölti, az nagy csapda. Nem old meg mindent, tud menekülés lenni, és egyébként gyakran újabb kínok forrása. Mintha a kín állandó lenne, csak a fajtája változna. Mindig van min szenvedni annak, aki olyan. Igazából csak kiegyensúlyozott embereknek való az intenzív edzés, nem azoknak, akik azt várják, hogy csak végre valami lenne az ő sivár életükben is.
Egyébként a testünkkel való törődés ráélesíti a figyelmet a létezés többi csodájára is. A futás az időjárásra, a közös edzés az emberi kapcsolatokra, a tanulás mások teljesítményére és erejére, az emberi sokféleségre. A bátyámmal például az elmúlt öt évben összesen nem beszéltem annyit, mint most három hét alatt, mert mindig összetalálkozunk a teremben. (És elég magas a poénszínvonal. Várjál, állj meg, mi van rád írva? Dzsászt… du it!)
Mindennek örülök, nem engedem, hogy elégedetlenség, viszonyítás keserítse meg az élményt. Figyelek arra, hogy ne unjam meg, és sokoldalúan terheljem a testem. Nem akarom, hogy kínlódás legyen az edzés, nem hajszolok semmit, és nem irreálisak a céljaim. De hogy már 10 fölötti átlaggal futok, hogy vannak 15-ös sebességű sprintjeim (40-50 másodperc), az nagyon komoly fejlődés.
Hogy mi a célom? Az a célom, hogy sokáig és jó életminőségben éljek, felszabadultan létezhessek a testemben. A mozgás örömének megtapasztalása, a saját határaim kitapogatása. Lehetőség szerint csökkenteni szeretném a testem zsírtartalmát, feszesíteni a bőrömet, méregteleníteni. Könnyű, erős és egyben hajlékony testet formálok, ezért a rég elfeledett akrobatikát is próbálgatom, visszatér a gyerekkorom. A testemmel való közvetlen kapcsolat a lényeg. És ha ez a lényeg, akkor másodrendű a kinézet, és nem is engedem, hogy parák keserítsék meg az életet.
Elképesztő élményeket szerzek folyamatosan. A pénteki shiatsuról már írtam, járok továbbra is: erős kezű gyengédség, lélekkommunikáció, erőterek és női energia. Nagyon erősen szexuális élmény. Májtisztítás, ez nagyon durva. Jégszaunába és gerincnyújtásra is járok. Rájöttem, hogy a szinte eltűnt hasam bőrét nem csodakrém vagy plasztika fogja megfeszesíteni, hanem az, ha a felsőtestem nyúlik kettő centit.
Igen, be lehet kattanni. A szélsőség mindenben veszély, amit komolyan veszünk: táplálkozási irányzatban, ideológiában, hobbiban, érzelmekben is. Nem akarok kiégni. Nem akarok borzadni a citromos mignontól. Nem akarok mániákus lenni, nem akarom megunni. Sokszínű, arányos életet akarok magamnak.
Vannak ezek az amerikai bloggerek, akik olyan nagyon sokat fogytak. Egészen példás a tudatosságuk, az eredményük, a képességük, hogy fegyelmezetten megváltoztassák az életüket és e folyamatra reflektáljanak. Elismerendő az a hatás is, ahogy mindezzel másokat motiválnak, például az övé:
Mindig meglep, hogy mennyire tud hatni egy ember példája, sorai mások életére. Micsoda potenciál van ebben! Jó, hogy megosztják, elmondják, segítenek másoknak. Figyelem őket mint életmódváltókat és mint bloggereket. Ugyanakkor, ha belegondolok, ők évek óta arról blogolnak, hogy hogyan edzenek és mit ettek, vagy mi van a bőrükkel. Posztok százait írják erről. A fogyás életük nagy kalandja és fordulata, dokumentálják, hogy mi hány kalória, vagy akár azt, hogy egy futóversenyre készülnek, és összeomlanak, ha nem sikerül a táv. A karizmatikus Jen felismerte, hogy nem lehet évekig erről blogolni, és ki tudott szállni. Valahol tényleg gyanús, hogy ennyire egy helyen: kiló, szénhidrát, lábemelés van a figyelem. Sajátos termonológia, weight loss journey, my new life, six pack, low-carb, meg mindenféle motivációs mémek. Ez gyanús lett. Ha a sport ennyire jó, minek ösztönzik örökké magukat? Ahogy az amerikai katonák énekelnek menetelés közben, valahogy úgy. Nehogy hallatszódjon, hogy menetelni, sportolni igazából szar.
Veszélyes, ha túl sokat várunk a projekttől. Nem megváltás ez se.
Önvizsgálatra késztet az is, ahogy másokra nézek, mondjuk azokra, akiken annyi fölösleg van, mint rajtam volt fél évvel ezelőtt, amikor nem törődtem vele. Ahogy azt érzem: ők még nem, és én már igen. Sajnálom a túlsúlyosakat. Mert lám, én is, képes voltam. Nem akkora dolog. felelős vagyok. Ők meg ülnek a tévé előtt, uramisten, miket esznek, és nyavalyognak, aztán persze itt fáj, ott fáj, meg “neked könnyű, mert vékony vagy”. Törődjenek magukkal! Ez elválaszt tőlük. Nem is értem, hogy lehet nemsportolni. Jól bele lehet csúszni, és ez is csak önigazolás, viszonyítgatás. És tényleg meghökkentő, mi van a boltok polcain, meg hogy mit esznek mások (kenyér, kenyér, kenyér, margarin, feldolgozott ételek, drogszerű csokikák, gyenge minőség), és mennyire nem illeszkedik azzal, ahogyan én élek. Én nem kérek olyat.
Mindez bennem van, és minderről tudok, ezért reflektálok is rá.
Meg aztán elkezdik idegenkedve kikezdeni az én (ön)szigoromat. Na, akkor viszont kirüöhögöm őket. És nem tudok félbe-szerbe hagyott futásocskákhoz, fogyásokhoz, “életmódváltásokhoz” jó szívvel gratulálni. A szalmalánghoz, a semmihez, a bókvadászathoz. A komoly munka (sport) nélküli, pl. öltözködős önfeljavításokhoz sem. Én a nettó testben hiszek csak.
Érdekes, egyben riasztó a fitneszversenyzők világa is.
Tejtermékek,gyümölcs és rizs és más dolgok is teljesen kiiktatva. A vitaminpótlást a táplálékkiegészítőkkel kell megoldani.
A lendület töretlen de valahogy időközönként jönnek a mélypontok.”nos hogy is van ez??!!”
Mert elsősorban “légy anya” másodsorban légy “jó feleség” 3. a munkahelyeden nyújtsd a maximumot.
És utolsósorban a teremben a testedből faragj a legjobbat amit csak tőled telik. Néha kell a biztatás.
És most Ne jöjjön most nekem senki azzal ” hogy ha biztatás kell ne csináld!”
A szigorú étrend a maximális testi terhelés mikor már szinte az izomláznak is örülsz.
Mert abból tudod, hogy biztos jól csináltad.
Biza akkor el kell egy kis ” lelki simogatás” biztatás.
(…)
Szépen fejlődöm kezd tetszeni az eredmény. “érzem én jó lesz ez!”. Szépen csurognak le rólam a centik a kg fura módon a diéta ellenére tartja magát még mindig 65 kg.
A hasamon szépen kezdenek látszódni a híres ” kockák”. Már csak a combnak kellene vékonyodni és a popsiból lejjebb faragni. És kész is.
(…)
Már máj 6-tól fehérjén vagyok azaz a csibemell csibemellel nátriummentes /sótlan/vízben főzve. Vizet is csak ilyet ihatom.Tehát só kiiktatva.
Azért brutális ez a szintelen ízetlen főtt csibemell.Inkább nem is eszem társaságban és úgy sem bírok egyszerre belőle sokat megenni.
Mindig kis adaggal betelek,de ez 1 óránként így van. Lényeg hogy a napi 125-130 g fehérje adagom lecsússzon – igaz ebben lehet turmix is. ez megy csütörtökig azaz máj 10-ig a brutális tornával együtt.”javaslom próbáld ki hogy szénhidrát nélkül hol lesz az erőd és energiád /megj. az agyadban/
(…)
Szlovák bajnokság Dunaszerdahely máj 26.
Ugyanúgy fehérje,víztelenítés és csak hátulról a harmadik :(. nah puff és jön a mélypontok mélypontja. Lelki pszichikai és testi összeomlás. amolyan “sajnálom magam” szindróma.
És itt elszakadt egy film………………………..
UI: A testem a saját tulajdonom így azt még a bírók szigorú pontozása sem veheti el tőlem. A számomra kitűzött célt elértem a szülinapomra bomba formám lesz :))!!
http://fittlady.blogger.hu/2012/06/14/versenyre-keszules-2012-kuzdelem-onmagammal
Intő példa azok élménye is, akik mindent, de mindent feltettek arra, hitet, időt, pénzt, hogy “nőnek érezzék magukat”. Köztük egy gyönyörű testű, fiatal amerikai nőé, aki végre A kosárból C-re nagyobbíttat, de az új — még gyönyörűbb — testét nem képes elfogadni. A műtét a képek szerint jól sikerült, mégis tönkretette a házasságát és az életét.
I’m having weird dreams about my breast implants rupturing and having to go through another surgery. I wish that I could stop worrying about them so much!
(…)
I’ve been trying really hard to adjust to my boobs but I cannot even look at them most days without wanting to cry. I know that this sounds dramatic but I really do HATE them. If I could use dome words to describe the way I feel: angry, depressed, embarrassed, ridiculous, anxious…. I feel frustrated when I look in the mirror and my butt sticks out so much further.
http://www.realself.com/review/the-woodlands-tx-breast-augmentation-from-flat-fab
A RealSelf újságírói aranybánya amúgy: egy kis figyelemmel elképesztő sztorik rajzolódnak ki.
Egyébként nekem is testképzavarom van, és erről is tudok. Mégpedig azért van, mert vagy tíz évig voltam 44-es, azóta meg 42-es méret, és úgy maradtam: az agyam nem követi azt, hogy tavasszal és nyáron olyan öt, ősztől mostanáig pedig újabb kb. tizenegy kilóval lettem kevesebb. Most már 38 vagyok, de az is lötyög lassan. Látom a centit, látom a kilót, érzem a ruháimat, mondják az ismerősök, de magamat én nem látom. Vagyis, gyakran örülök a testemnek, a kontrasztos vállizmomnak meg a kemény derekamnak, a könnyűségnek, ugyanakkor — vagy máskor — meg borzasztó vaskosnak látom magam. Miközben élvezem meg lenyűgöz, tulajdonképpen nem hiszek a sportban, illetve a hatásában. Mintha nem lenne változás. És nem azért, mert még jobban kellene tolni, vagy mert vannak korlátaim már ennyi idősen, ilyen alkattal, hanem mert tényleg úgy érzem néha, hogy semmi változás. Csak csinálom, mert az a közmegyegyezés, hogy sportolunk, és attól megváltozik a test, de tudjuk, hogy ez nem így van. Én mindig én vagyok, középen, ugyanúgy. A tekintetem változik, mást látok normálisnak. A testem nem változik.
Majd lassan megy utána az agyam is. Emlékeztetem magam néha, hogy valahogy létrejöjjön az új testkép. Igen, ha visszagondolok, tök szar volt régebben. Kínlódni nadrágvásárláskor. Milyen fesztelenül tudom most keresztbe rakni a lábamat, például. Energikusan gyalogolni. Excentrikus cuccokat hordani, fotón látni, hogy festek.
Nem tagadok le/meg/0 semmit. Ha tudom, mi van bennem, ellentmondásostul, akkor tudom kezelni, megszelídíteni, ellensúlyozni.
Megyek edzeni.
csak az olvassa. én szóltam 
http://www.facebook.com/orbanbettyna
KedvelésKedvelés
Hogy mik vannak ! Eldobom az agyam !
“Elképesztő élményeket szerzek folyamatosan. A pénteki shiatsuról már írtam, járok továbbra is: erős kezű gyengédség, lélekkommunikáció, erőterek és női energia. Nagyon erősen szexuális élmény. Májtisztítás, ez nagyon durva. Jégszaunába és gerincnyújtásra is járok. Rájöttem, hogy a szinte eltűnt hasam bőrét nem csodakrém vagy plaszika fogja megfeszesíteni, hanem az, ha a felsőtestem nyúlik kettő centit.”
Nem vagyok jártas e területeken de nálad élményszerűen olvasok róluk. Nem tudom,hogy kell a lenmaggal…?
Én egyszer vásároltam bérletet egy kondi terembe, annál a sportegyesületnél ahova a gyerek kosarazni járt.
Három alkalom után fel kellett adnom mert puha karjaim kétszeresükre dagadtak .
Nem adtam fel ellenben, most azt találtam ki, hogy a munkából hazafelé út egy 5km-es szakaszát gyalog teszem meg. Ez is mozgás.
KedvelésKedvelés
Jó neki az olaja. Csodaszer.
http://www.harmonet.hu/szepseg-wellness/3433-a-lenmag-gyogyhatasai.html
Annyi mindent lehet ám konditeremben csinálni!
KedvelésKedvelés
Szép,álomszerű hát-és más izmokat látok,jól esik nézni a képet.Egészségedre és örömödre váljék minden perce a mozgásnak.Lehet én is elkezdem,most már komolyabban,mert egy ideje a ” Laptop előtt ragadtam, éjszakáztam, nassoltam, nehéz volt felkelni, reggel elindulni” fázisban vegetálok,ilyen mély homályban nem hiszem,hogy voltam valaha is.Innen már csak felfele lehet.
KedvelésKedvelés
Jajj, te, én nagyon izmos vagyok, a hátam is jó, de ez nem én vagyok, hanem egy profi. Nem is fotóztatnám magam így, és főleg nem tenném ki, ez nem az a blog. Nem a testem a fontos, hanem a gondolataim.
Mostanában úgy érzem, bármit is tennék ki, méricskélés lenne belőle, olyan, mintha üzennék valakinek, vagy meg akarnám mutatni, hogy na látjátok. Ez megengedhetetlen. Ezért se fotó nincs rólam, se ki nem teszem.
KedvelésKedvelés
Olyan hasonlítós kép,olyan rád hasonlítós a kép.Akár te is lehettél volna.
De amit írtam az csak neked szól,mert akárhogy,le a kalappal előtted 🙂
KedvelésKedvelés
Az igazság az, hogy nem is tudom, milyen a hátam. Csak a mozdulatot nézem a tükörben, pontos-e, pl. kézenállást vagy mérleget, hosszúujjúban edzek, és magamat is csak elölről látom és krémezés közben. De asszem, izmos a hátam. A felsőtestem már egészen olyan, mint ha soha, sehol nem lett volna rajtam háj, csípőtől lefelé vannak a gondok.
És köszönöm, nagyon kedves tőled is.
KedvelésKedvelés
6000 Ft egy alkalom jégszauna…nagyon drága
KedvelésKedvelés
Az első két alkalom 6000 összesen, XII. kerületieknek 5400 Hegyvidék kártyával.
Prioritás kérdése.
KedvelésKedvelés
Kigugliztam ezt a jégszaunát, elég ijesztően hangzik. Mínusz 120 és 170 Celsius fok? Jaj…
KedvelésKedvelés
153. Másodszor már kértem, hogy legyen 180 másodperc. Úgy hideg, hogy nem fázom. Mert nincs nedvesség.
KedvelésKedvelés
miert jo a jegszauna?
KedvelésKedvelés
Vésztartalékokat mozgósít, megbolygat, kibillent, agresszíven javítja a keringést, újjászületsz.
KedvelésKedvelés
Kb. az orosz módszer (szauna + jeges fürdő) turbó változata?
KedvelésKedvelés
Most voltam megint, megkérdeztem, mi van, ha rászaunázom, azt mondta az üzemeltető, kiüti a hatását. Most békén kell hagyni a vérkeringést holnapig.
KedvelésKedvelés
Könnyen lehet, hogy kiütné, el tudom képzelni.
KedvelésKedvelés
Nekem nagyon tetszik az ötlet, főleg, ha közben nem fázunk, kipróbálom az tuti 🙂
http://fandm.hu/szolgaltatasaink/and-more-amiben-tobbek-vagyunk/jegszauna/
KedvelésKedvelés
Azt a májtisztítást megcsináltad már? Készülök rá, de egy kicsit félek…
KedvelésKedvelés
Szülői értekezletre mentem helyette. 😀 Én tuti kibírom, visszahidratálok, és hogy jobb-e az emésztésem, hogy érzem magam tőle, meg milyen állagúak a kövek, azt igen éles szemmel fogom figyelni.
KedvelésKedvelés
A tuti kibíromra mindig ráfázok. Kb. 3 havonta szoktam úgy érezni, hogy nem fejlődik elég gyorsan a kondim, már többet kéne bírnom. Ilyenkor megcsinálom csakazértis, azt amit szerintem már tudni kéne. Eredmény: lesérülök vagy megbetegszem, két hét kényszerpihenő. 🙂
KedvelésKedvelés
Mit sportolsz? Mióta?
Én is erőltetem egy kicsit, ez az, amit az idézett fitneszlady úgy hív, hogy agyból kell. Nem tehetem meg, hogy csak tornázgatok, simogatom a súlyokat, mindig ráteszek még két sorozatot, vagy 12 helyett 18 lesz az ismétlés, és még egy, két, három gépre rámegyek az eredeti tervhez képest. Egyszerűen nem hisztizek, végigcsinálom, és ez elégtétellel tölt el és húz fölfelé, erőt és méltóságot ad. De pl. az intervall futástól szorongok, inkább nem akarom, tudom, hogy ahogy én szeretem (2 perc 10-11-gyel, 40-60 másodperc 14,5-15-tel), az kikészít, belehalok majdnem, főleg, ha negyven perces.
Mondhatjuk úgy is, hogy erős a motivációm. Sok testi örömöm van, volt, kiolvadt a gyászjég, tudatosságot szereztem testi téren is, és nagyon tudok koncentrálni, szellemileg, testileg is, abból fakad. Meg van ilyen miért ne?, ki, ha én nem? is bennem. Nem olyan bonyolult ez. Igazából rettentő mechanikus és buta dolog ötször tizenötször összenyomni a mellizomizét negyven kilóval, hetente kétszer. Olyan, mintha más csinálná helyettem, én csak beleülök a gépbe. Ezt az izolált edzésekre írom. Az összetett mozdulatok, a fekvőtámasz, a plank vagy egy kézenállás sokkal nehezebb, de még az ugrókötél is, ha ezer fölött nyomom.
KedvelésKedvelés
Gyerekkoromban röplabdáztam és ritmikus sport gimnasztikáztam, a spárga a mai napig megy (39), később gyerek mellett évekig csak otthon jógáztam, amikor időm volt rá és úgy három éve kezdtem el edzőterembe járni és futni kisebb kihagyásokkal. Volt egy időszak, amikor teljesen rácsavarodtam a bringázásra, de centiket nőtt tőle a vádlim és fájt a térdem, így arról lemondtam.
A futás sokáig csak kocogás volt, de azzal nem fejlődtem, azóta intervall, amitől nagyon ki tudok fáradni, de ezt csak másnap érzem.
Az étkezésemre nagyon figyelek, hús, tojás, zöldség és gyümölcs az alap. Igyekszem minél kevesebb ch-t és kész ételt enni.
A testemmel és úgy általában magammal soha nem voltam elégedett, folyton szorongok valami miatt, de mostanában annyival jobb a helyzet, hogy nő bennem az elfogadás (vagy erőtlen belenyugvás, nem tudom).
Szeretem, amit kapok a mozgástól, a frissességet és tudatosságot testi-lelki szinten.
“kiolvadt a gyászjég” – ez olyan szép, itt a tavasz…
KedvelésKedvelés
Mar csak azert is kiprobalom, mert nehezen tudom elkepzelni, hogy ettol tavoznak a kovek.
KedvelésKedvelés
Utolsó bekezdéshez: Nekem is testképzavarom van, 60 és 80 kilósan is kb a 70 kilós énemnek éreztem magam. Nekem a viszonyítási pont a buszülés… Emlékszem, hogy legfittebb formámban le tudtam tenni magam mellé a táskám, és nem lógott le a fenekem az ülésről. Két hónapja akkor is lelógott, ha táska nélkül ültem. Ez volt az intő jel, hogy már rég elkéstem azzal, hogy újrakezdjem az edzést és a normális étkezést.
KedvelésKedvelés
Óh hát dehogy késő, sose késő!!! Ebben az egészben az a szép, hogy tényleg csak magad által állított korlátok vannak (1-2 kivételtől eltekintve persze, gondolok itt betegségekre..) egy hirtelen, jókor jött változtatni-akarás és kitolódnak a határok. Hajrá, én szurkolok 🙂
KedvelésKedvelés
Na ne vicceljél, történetesen tudom, hogy anyád lehetnék, meg hogy hány gyereked van, simán, ne már. Csak egy kicsit moccanj, aztán olyan hálás lesz tested-lelked, hogy nem bírod abbahagyni.
Szívesen edzek akárkivel, budai lakhely előny. 🙂
KedvelésKedvelés
nekem is testkep zavarom van. es a sportra is nagyon ra kellene allnom, de most eppen a tavaszt varom, hogy na majd akkor elkezdem. kifogas, kifogas. Nagy orommel olvasom ahogy te csinalod, motivalo es megadja azt az erzest hogy ha neked sikerul akkor nekem is fog. Kozben faj a hatam, mert nem tornazom. Azt hiszem az agyamban is at kellene allitani valamit, csak tudnam hogyan.
KedvelésKedvelés
A tavasz! Jó lesz! Szeresd magad, adj mozgást neki. Nem kellenek nagy célok, és tutira nem árt.
Ne állíts át semmit, ne gondolkodj, menjél.
Megszerveztem az anyukákat, hogy fussunk, amíg a kicsinyeink tornáznak…
KedvelésKedvelés
Amennyire emlékszem, ti úszni szoktatok inkább, mindenesetre ha nem zárkózol el a futástól, akkor szombat reggelenként egy közeli Parkrun kezdésnek jó lehet. Szuper ötlet, fantasztikus kivitelezés önkéntesekkel, évek óta működik, most már több országban is. Konkrétan csak oda kell menni szombat reggel es futkosni ahogy neked jól esik. Egyedül, gyerekkel, babakocsival, kutyával, ahogy akarsz. Mindenféle korosztály, mindenféle teljesitménnyel, nagyon jó közösségi élmény. Motivál, hogy vannak körülötted, hogy rendszeres, hogy mérik az idődet, hogy csápolnak neked menet közben, mekkora szupernő vagy hogy ilyen koran fölkeltél és itt kezded a hétvegéd egy 5 km-es izzadással. Emailt kapsz az idődről és ha kicsit is jó a fotós, még klassz képeid is lesznek magatokról. Egy főnyeremény. Itt egy link az egyik londonihoz, ez Bushy Park, itt kezdődött minden anno. A főoldalon meg tudod nézni, melyik a hozzád legközelebbi parkrun, mindegyikhez tartozik egy Flickr oldal a képeknek és van általában külön Facebook oldaluk is az aktuális infókhoz. http://www.parkrun.org.uk/bushy/
KedvelésKedvelés
De jó ez, kösz a hírt! Mi mindent csinálnak jól ezek a britek!
KedvelésKedvelés
tulzas nelkul allitom, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami tortent velem ebben az orszagban. abszolut dobogos helyen van.
KedvelésKedvelés
Köszönöm az infót
KedvelésKedvelés
Instant testképzavart okozott nálam, hogy HA mozgok sérült vagyok, billenékeny, stigmatizált, nyomoréknak néznek. HA ülök, állok, akkor fiatal vagyok, erős, kemény, kockahasú, kerek a fenekem. Sokszor összezavarodtam, hogy akkor melyik vagyok én. Mindkettő? Egyik sem? Hiszen, ha nem lennék sérült, nem lennék ilyen edzett.
Most kezdem összerakni fejben, hogy nekem a gyenge énem is erős. Mert tudom emelni a lábam, tudok lépcsőzni, fellépni, nem esem el, nem kell kerekesszék. Bűntudat és büszkeség keveredik bennem, másoknak, akiknek ez a betegsége, annak kell. Az ő testük vajon önazonos? Ki akar egy erőtlen testet? Talán mégis fontosabb pszichés szempontból a koherencia (mozgássérült vagyok és a testem is olyan), mint az erő.
Nem kérek számon semmit másoktól, az ő testük más. Nem mondom, hogy én jól csináltam, lám-lám én meggyógyultam. Szerencsés vagyok, ennyi.
KedvelésKedvelés
Szerencsés vagy ÉS jól csinálod. A szerencse önmagában kevés.
KedvelésKedvelés
Olyan kedvesen írsz nekem mindig, rendes tőled :))
KedvelésKedvelés
Nem vagyok kedves! 😉
Egyébként ez tényleg nem csak neked szólt, Egy ismerősöm mondja időnként, ha szerencséről van szó, én is eltanultam: szerencse az, mikor a lehetőség és a képesség találkozik. Meg a cselekvés, az akarat, teszem hozzá. Nyilván szerencse is van mögötte, nem tudom, pontosan mi, mindenki életében van szerencse dögivel. Gyakran még a nyomorultul élők életében is (mondom gyakran!), csak sokan nem tudnak élni vele.
KedvelésKedvelés
Nagyon magával ragadó, ahogy erről írsz. Kíváncsi lettem rád. Mármint a kinézetedre is, a nyilvánvaló lélek mellett.
KedvelésKedvelés
Bármikor jövök hozzád blogos eseményre, annál is inkább hiszen a kútvölgyin lakom, hozzád közel.
KedvelésKedvelés
Az én számon is kicsúszott már az ‘ugye nem akarsz többet fogyni’…pedig próbálok nem tenni megjegyzéseket mások testére. De az én korosztályomban, a baráti körömben már kamaszkorom óta nagyságrendekkel több bulimiás, anorexiás, ortorexiás lány élt mellettem, mint (komoly) túlsúlyos. Csak a gimnáziumi osztályomban öten hánytatták magukat. És igen, aggódok, amikor valaki nagyon belelendül az életmódváltásba, és folyton arról beszél hogy mit eszik, meg még hány cm zsír van a hónalján. Mert az is tudatosságról meg egészségről beszél, aki már társaságban képtelen lenyelni egy falatot és a BMI-je már rég a normális alatt van. Csak nagyon nehéz közelíteni a témához, ráadásul úgyis annyi a reakció, hogy irigykedek. Így már néztem végig barátnőt amint szétedzette magát. Engem megijeszt a test szétdarabolása is, ez a részletes méricskélés, (tudom, volt már róla szó, hogy sokaknak ez automatikus, hát én még a frizuraváltásokat se mindig észlelem másokon) minden porcikának a beható vizsgálata. Én én vagyok, nem a szőrös kislábujjam vagy a narancsbőr a combomon, nem lehet kivágni és kinagyítani belőlem egy részetet. Különben is, hova vezet ez a részletes testvizsgálat, ez nem az egészségről szól, a végtelenségig fokozható és variálható, és úgyis mind lógó mellű vénasszonyok leszünk százkét évesen.
KedvelésKedvelés
Az ép, egészséges, erős test az jó és jó érzés (sőt jó látvány), ha viszont valaki elkezd kiselőadást tartani, hogy még két centivel kell emelni a popsiján és ezt milyen gyakorlatokkal éri el majd16 héten át (lehetőleg elmondva napi bontásban), akkor sürgős telefonhívásra ,rokonra, vécéingerre, bármire való udvarias hivatkozással visítva menekülök, csak az ajtó lengése árulja el, mire gondoltam valójában…..
A tinik testképzavara pedig világméretű probléma, iszonyat, most már fiúk és lányok is.
KedvelésKedvelés
Hát tini már nem vagyok, huszonvége- harminceleje a baráti köröm. Csak azon gondolkodtam, hogy miért látom én sokkal nagyobb problémának a magukat csontig emésztő nőket, mint a túlsúlyosakat, és miért beszélek időnként hülyeségeket, holott olyat biztos nem mondanék soha senkinek, hogy ‘hú de meghíztál, le kéne már állni, nem?’. De valahogy a soványság nekem fájdalmasan a halált idézi fel. Meg az életmódkultusz korában olyan lehetetlen bármit mondani. Mindenki, akármilyen eszement diétát vagy edzésritmust követ, mindenki az egészségre hivatkozik.
KedvelésKedvelés
Szerintem meg az “én ilyen alkat vagyok” és a “kell egy kis háj, azt szeretik fogni” a leggázosabb önáltatás. De nem csak az elhízottak gyengék ám. Ami akkor derül ki, amikor egész nap szaladgálni kell a gyerekek után, vagy kocsi nélkül végigcsinálni egy napot, fölmenni négy emeletet, bírni a mindennapokat, jól aludni.
Aki fáradékony, nyűgös, folyton nassol, fertőzésből fertőzésbe esik, hízik, depressziós, nem érzi magát jól meztelenül vagy szex közben, az valószínűleg nem sportol eleget. Emellett tegye a szívére a kezét, hogy milyennek látja a tükörképét, és rájönnek-e az öt éve vásárolt cuccai. Okés-e az élelmiszerek összetétele, amiket eszik, mi minden van azokban. Merre tart ez az út tizenöt éves távlatban.
És erről nem dumálni kell, hanem elmenni és csinálni. Valamit. Bármit. Tévézés, internet, üldögélés helyett. Nem irreális célokat, csak valamit, ami formásodás, öröm, önbecsülés. Nem pótcselekvés.
De ha már az ember megveszi a bérletet, akkor nem alibiből van a teremben, meg diskurálni, hanem tolja. Legalábbis én. Tök szarul érezném magam, ha ennyi pénzt adnék ki olyasmire, amit nem veszek komolyan. Fejlődni akarok.
Beszéljünk a számokról — nem áll módomban áltatnom magam, amióta ismerem a testösszetételemet –, konkrét tünetekről, meg hogy három szülés után hol mi lötyög, és milyen érzés egy strandon lenni, milyen önbecsülés az, hogy így nézek ki ennyi évesen, milyen életmód látszik meg rajtam. Mennyi az átlagos haskörfogat és mennyi az enyém. Vagy hogy könnyedén tudok-e fogócskázni, focizni a gyerekekkel. Van-e kedvem.
Vajon ha normálisan nézek ki, akkor is olyan rosszmájú leszek a szép, karcsú nőkkel? Egyre kevésbé.
Nézzük meg, milyen életvitele van 70 évesen annak, akinek 22 a zsírszázaléka 40 évesen és/vagy lifelong, és annak, akinek 35. Mire költi a pénzét, és mennyire tud unokázni. Milyen a csontsűrűsége. És hogy mekkora teher a gyerekeinek a folyton beteg, panaszkodó, cigizése-ivása-zsíroskajálása-nemsportolása nyomait nyögő, combcsonttörő szülő.
Sem a BMI, sem a zsírszázalék nem ír elő embertelen célokat. 18-25, 18-24. Tág határ, a föntit nem nehéz elérni.
Az én testsúlyom 172 centihez még nem is olyan rég nem kezdődött h betűvel, ha érted, hogy mondom..
Aki ismer, jót kacaghatott a behízott orvoson, aki szerint vékony vagyok. A zsírom most is 29 körüli…
Igen, amióta oda merek nézni (= vagyok már olyan erős lelkileg), azóta zavar. Nagyon. Pedig szerettek így is.
Ma rájöttem, hogy csontilag ugyanolyan hosszú lábam van, mint a terembe járó, elképesztő alakú talán-fitneszmodellnek, csak… ööö. De már feldereng az a láb, amit eddig annyi minden takart. Az igazi forma. Már rövidnadrág-pozitív. Meg kell mondjam, igen jó érzés.
Tökre érdekel a véleményed, szerinted melyikek a normál, egészséges test ezeken a képeken? (Kár a prekoncepcionáló jelző, csak kép kellene)
http://www.thelmathinks.com/2014/04/which-one-of-these-is-yours-which-do.html
KedvelésKedvelés
Hát én a 0 meg a 6, 7 kivételével egészségesnek látom az összeset, az 5-nek nyilván van túlsúlya, de olyan feszes ebből a távolságból, biztos fitt. Az 1es passz, lehet, hogy egészséges, mert van, aki alapból ilyen alkatú, van aki meg ilyenre aszódik.
Én legszívesebben élsportoló lennék, ha testideált kéne választani, de nem hiszem (nem értek hozzá), hogy ők élnek a legtovább, valahonnan az rémlik, hogy a legegészségesebb hosszú életű népek azok ilyen hegyi pásztorfélék, akik kitartóan sétálgatnak az állatok után szép lassan.
Olyasmit képzelek el, mint a nagyszüleim, akik a háztáji miatt rengeteg (de komótos) fizikai munkát végeztek, meg bicikliztek egész életükben mindenhová, igen, ők fittek voltak idősen is, de nem feleltek volna meg a mai szépségideáloknak már 30 évesen sem.
KedvelésKedvelés
Nekem a 2, 3. Normal es curvy de a 4-es sem veszes, sot az 5-os is formas es a teltebb idomok ellenere egeszsegesnek tunik.
KedvelésKedvelés
Amugy ha mar test es testalkat akkor nekem elsosorban a Maszalyok alkata tetszik. Olyan gyakori a sudar, aranyos, rugalmas, izmos de nem tulzottan alkatu ferfi es no, hogy mashol aranyaiban igy nem talalhato meg. A nok melle implantatum nelkul is olyan helyke es formas mintha a legjobb plasztikai sebesz faragta volna oket. Egyszer Szuadan hataran pedig egy olyan gyonyoru kiralynot lattam a “tragyadombom” ekeskedni, hogy szoszerint tatva maradt a szam az amulattol. Asszem azota sem lattam hozza foghatot.
KedvelésKedvelés
Mikor jártál ott? Mit csináltál? Fotóztál?
KedvelésKedvelés
Tobb mint tiz eve es reszben munkaugy. Soha nem fotoztam,(nem szeretek) de akkor azert ellottem nehany kockat. De foleg epuletekrol, persze emberek is vannak rajta, de inkabb egy-ket mozzanat fogott meg. A szepseges sivatagi viragszalrol sajnos nincs kepem.
KedvelésKedvelés
Nekem a 2,3, 8 és a 9 az egészséges testkép. Ebből nekem most a 2 van. Tavasztól hétvégenként kezdem a futást. Megcsinálom a tisztítást is. Nagy tisztítókúrát nem szeretnék a fogyás miatt. Irodai munkát végzek, tíz év után a hátam már kezd beállni. Mozgékony vagyok, de a sport az mégis más. Erősít, meg a szervek jó működéséhez is fontos. A hasamat sem ártana formázni, mert nekem az a gyenge területem. Egyébként most mindenem gyenge 😀 Tizenévesen hobbiszerűen sportoltam, aztán sokáig nem volt rá igényem. Most már szívesen eljárogatnék teniszezni is pl, csak nincs partnerem.
KedvelésKedvelés
Én is a 0,6,7 az, amit nem találok rendben lévőnek, de az összes többi oké, az meg, hogy az 5-ös “kövér” lenne, számomra egy vicc.
KedvelésKedvelés
Nem életmódkultusz van, vagy ha van is (hivatalosan: egészséges, szexi, fiatal, anti-age, öntudatos, gazdag, gondtalan), az tízezrelék privilégiuma. Köztük és a többiek között óriási árok, és az árkon túl: talán többé-kevésbé egészséges vagyok, nem nézegetem magam. Vagy épp le vagyok rohadva mindenhogy, örülök, hogy élek és van még tíz fogam.
Senki nem hirdet koplalást, káros szokásokat, öngyötrést (iiletve a testépítők egy kicsit, de ők viccesek) az ilyen oldalakon. Lehet kötözködni, hogy egészséges-e ennyi fehérje meg főleg a kiegészítők, a versenyzők meg tényleg nem normális világ, mindenesetre nekem egészségesebbnek tűnnek az amatőrök, valószínűleg a vérképük, pulzusuk, szívultrahangjuk is tetszetősebb, jobban is tetszenek férfiban, nőben is, mint az alig- vagy nemsportolók, elhízottak.
Mondjuk futni sokan nem tudnak, és tök merevek is. Sokoldalúan edzeni nagyobb élmény, meg harmonikusabb testképet is ad.
KedvelésKedvelés
Nem gondoltam, hogy te öngyötörsz és önpusztítasz, és nem is vetemednék arra, hogy ilyeneket írjak neked ismeretlenül. De vannak, akik önpusztítanak a sporton keresztül és vannak, akiknél evészavarba torkollik a diéta, és valamiért körülöttem többen, mint az egészségtelenül kövérek, valamiért, ezen gondolkoztam, hogy miért, belőlem ez hozza ki a “ne csináld, szeresd magad én szeretlek, szép vagy, jó vagy ne tedd ezt magaddal”, holott kihozhatná a barátnő esetleges hízása is, hiszen az is ugyanolyan öngyűlölet meg önpusztítás lehet.
KedvelésKedvelés
Pedig elég árnyaltan írom, hogy mit hogyan csinálok. Persze ez sem önbevalláson alapul, lehet, hogy egy pszichológus máshogy látná. Van, aki jó úgy (egyébként kinek? magának, szerelmének, külvilágnak, közegének?), van, aki meg nagyon nem, és érthető, hogy zavarja. Pl. nagyon nyomasztó csupa vékony, sportos ember között vagy akár tánctanárként, személyi edzőként kövérnek lenni. Hol a határ, mi nyomjuk rá a sávjainkat másokra, hogy maradj már, jó vagy így, mi döntjük el, hogy honnantól volna az ő teste elfogadhatatlan? Nyilván ez is relatív, de miért becsüljük le azt, amitől ő szenved, miért kisebb kín a csúnyaság, mint mondjuk az inszomnia vagy a testi fájdalom vagy a fáradékonyság, gyenge állóképesség? A szépség erő is, egészség is.
Ha a köldöksérvemet műttetem, az oké, de ha a megereszkedett köldökömet, az hiúsg és fölösleges? (Mindekettő van nekem. Csináltassam csúnyára, eredetire direkt?)
Igen, erről szól, emiatt int a poszt: hogy bele lehet csúszni. De az hamis dilemma, hogy vagy belecsúszunk ezekbe a veszélyekbe (illetve örökké fenyeget ez), vagy inkább hagyjuk az egész témát. Mondom, kiegyensúlyozott embereknek való, egyébként olyan tud lenni, mint a szekta, vagy valami szorongó megfelelés, gyengeség. én az erőről beszélek, a szuverén döntésről, a saját utakról, a szembemenésről.
Ja és van olyan lelki zavar, közérzeti nyűgösség, pszichoszomatikus gond is, amit önmagában, “jé, hát ennyivel jobban érzem magam így” old meg az életmódváltás, sport, jó kajálás, hiánybetegséggel való foglalkozás/kiegészítés.
(Nem minden neked szól, csak rád-reagálás közben jutott eszembe.)
KedvelésKedvelés
szerintem erre csak annyi a magyarázat, hogy a kövérség eleve megvetett, ezért nem indítja be a megmentési kényszert. Azt gondolod, hogy a túlsúlyos barátok tudatában vannak a problémának, nem kell nekik szólni. Szemben a társadalmilag támogatott fogyjál, mozogjál mozgalom extremitásba csapó résztvevőivel.
KedvelésKedvelés
de hogy én ezt mire írtam??? 🙂
KedvelésKedvelés
magnezium szulfatot? a gyomromba?
http://kodpiszkalo.blog.hu/2014/09/10/meregtelenitsunk_keserusoval
KedvelésKedvelés
Egyszer elmesélem, mi jön ki.
“Régebben a tavaszi tisztítókúra részeként alkalmazták, hogy megszabadítsa a szervezetet a télen felgyülemlett méreganyagoktól. Ennek egyik oka valószínűleg hashajtó hatása volt. A szabadalmaztatott hashajtók megjelenése előtt a keserűsót széles körben alkalmazták a bélműködés helyreállítására. A többi, úgynevezett sós hashajtóhoz hasonlóan folyadékot von el a vérből a bélrendszerbe, ezzel felpuhítja a székletet, miközben bélösszehúzódásokat kiváltva elősegíti a székelést.
Néhányan még ma is egy-két teáskanálnyi keserűsó és egy pohár víz keverékének elfogyasztásával szüntetik meg a székrekedést. Óvatosnak kell azonban lenni ezzel az oldattal, mert túlságosan hatékonynak bizonyulhat, vagyis hasmenést vagy hasi görcsöket okozhat. Ezenkívül gátolhatja az alapvető tápanyagok felszívódását is.”
Itt az a cél, hogy minden, de minden kijöjjön.
KedvelésKedvelés
ha elmeseled, neked elhiszem.
talan inkabb csak a hasfajastol felek. nekem ilyesmi sose sikerul, (mindig inkabb a bemeneti vegen akarnak dolgok visszajonni) hat mar jo regen nem is probalkozom.
KedvelésKedvelés
Keserűsót én is használok székrekedés ellen,nem nagy mennyiséget,max egy csapott kávéskanálnyit egy csésze vízhez.
Nálam kevésbbé agressziv a belekre mint a szenna vagy mint a homoktövis tea vagy különböző tabletták.
KedvelésKedvelés
Majd mesélek. Én tényleg ismerem magam, vasszöget-is típus vagyok.
KedvelésKedvelés
Elsőkommenmtelőnek nem kell jégszaunába mennie, neked nem kell keserűsó a gyomrodba, de ne basztassuk már egymást. Utálom a beszélgetés címén űzött viszonyítgatást. Inkább meséljetek magatokról.
KedvelésKedvelés
Nagy rajongója vagyok a ködpiszkálónak, de az eléggé dühít, hogy a gyógyszerészi-orvosi magaslatról simán leszólnak dolgokat inkorrekt érveléssel. Az általam javasolt oldalon sincs bizonyíték arra, hogy az emberek 99 százalékának (stb.) vannak májkövei. Az egész oldal bájos, úgy kötöttem ki ott, hogy rákerestem erre, mert egy ismerős mesélte a kúráját, és a pontos receptet kerestem.
A ködpiszkáló viszont nem korrekt, ellenben csúsztat, amikor a kúra amerikai kitalálójának börtönbüntetésével jön, mert ettől még lehet hasznos a kúra, lehet igaza a figurának részkérdésekben, az általa ajánott módszereknek meg lehetnek jó hatásai. És akkor sem korrekt, amikor Antal Valival személyeskedik. Én sose voltam AV-fan, ifjan sem, mindig gyanús volt a nagy rajongás és mindentudás, guruság, de amit ők írnak, az nem érv. “Állítólag” zselatinszerű kő, hát nem, és nem csak zöld, hanem fekete, rózsaszín, szürke is. Esküszöm, beleteszem vízbe, és majd beszámolok.
Az, hogy ki mit ír kommentben, ki hány kórházba került májtisztítóról tud, szintén nevetséges érv. Nem tudnak erről eleget, nincs esettanulmányuk, csak gyanakvást keltenek. Tessék leírni a hatásmechanizmust, a konkrét kockázatot. Miért veszélyes a heves, alkalmi hajhajtás? Ami kijön, az micsoda? Én hiszek a sokkokban, az újjászületést okozó hatásukban, és van bennem gyanakvás a gyógyszerközpontú, az embereket még mindig testrészenként, szakterületenként külön szemlélő orvoslás iránt. A hagyományos orvoslás fehér köpenyében gyakran minél gyógyszeresebb, minél invazívabb kezelésekre akarja rábeszélni a pácienst. Nekem a BMI is gyanús volt.
Hogy a májban ne lenne méreganyag, vagy ne lenne bélrendszerünkben, érfalainkon, zsírszövetünkben iszonyú sok lerakódás, salakanyag, pangó cucc, az is faszság. Ezért ne együnk cserkemájat, mert az méregtároló szerv, nem ürít mindent, különösen ha túl van terhelve. És ezért nem fogyózunk szoptatás közben, hogy ne ürüljön a tejbe a zsírszövetből a méreg. Ezeket nem támadta senki, vagy igen? A mérgek létét az is bizonyítja, hogy bár én kerülöm az E-ket, de ha léböjtkúrázom, büdös és sötét a pisim. Ha meg rendesen szaunázom, akkor egyre kevésbé szaglik az izzadságom. Valószínűleg a májam mégsem méregtelenít rendesen, ha a bőrömből is ennyi, frissen is büdös cucc kijön szaunázáskor.
No de laikus vagyok, nincsen tudásom, én csak az érvelési hibát látom, meg a tudomány lenéző fölényét.
KedvelésKedvelés
Most kedvet kaptam,hogy én is méregtelenítsek 🙂
Egyetértek abban, hogy a tudással rendelkező emberek lehetnének nyitottabbak.
Ha elmagyarázzák a jelenséget azzal nem lesznek szegényebbek ,sőt segítenek a kollektív tudásszínt emelésében ,ami az egész társadalom fejlődéséhez vezet.
Azt hiszem minden ember a logikus magyarázatokat preferálja a ködösítés helyett. Nagy élmény megérteni olyan jelenségeket amiket eddig csak egy szó takart, de nem ismertük a tartalmát.
Éppen a tegnap hallgattam egy tudományos,szemléltető rádióműsort a globális felmelegedésről.
Felfigyeltem az alapos tudományos tartalomra, igényes,árnyalt közlésmódra és mégis érthetőségre. A beszélő nem fejezett ki felsőbbrendűséget hallgatóival szemben. Éppen gondoltam, szívesen hallgatnék hasonló ismeretterjesztő műsorokat.
KedvelésKedvelés
“büdös és sötét a pisim. Ha meg rendesen szaunázom, akkor egyre kevésbé szaglik az izzadságom. Valószínűleg a májam mégsem méregtelenít rendesen, ha a bőrömből is ennyi, frissen is büdös cucc kijön szaunázáskor.”
Azért a büdös nem okvetlenül méreg (a vajsav nem igazán méreg, a pangó izzadtságban tenyésző, bűzanyagokat termelő bacik nem tenyésznek, ha gyakran szaunázol, stb.) A méreg meg nagyon gyakran nem büdös.
KedvelésKedvelés
Antal VAlival, mindenegyben és szabadonébredők blogokkal az a baj, hogy legalább annyi tévedést (nagyon gyakran kifejezetten káros, veszélyes tévedéseket) osztanak meg, mint ahány valós dolgot, a valósoknak meg a fele közhely. De a hasznos tartalom miatt nagyon sokan elhiszik a téveszméket (oltásellenesség, kifejezetten ártalmas “gyógymódok”, vagy pl. az a marhaság, hogy ami természetes, az egészséges mindig), és összességében emiatt többet árt, mint használ. A hasznos infokat megbízható felületekről is be lehetne szerezni, ahol a károsak nem szerepelnek. Konkrétabban: Antal Vali sarlatán, aki gyakorlatilag a nagy számok törvénye alapján nem mindig mond marhaságot.
KedvelésKedvelés
Erdekes meglatas,en eppen az AntalValin talaltam meg a kimeletes formajat a keserusos majtisztitasnak,semmi bajom nem lett tole leszamitva hogy kb.egy marek epekotol szabadultam meg.
Te milyen karos infot talaltal itt?
KedvelésKedvelés
Én AntalValival leginkább megosztások formájában találkoztam, a tapasztalatom az, amit leírtam, nem jegyeztem meg, hogy konkrétan ő miben tévedett és miben volt közhelyes, és nem is nézek most utána. Ha nem hiszed el így bemondásra, hogy sok téveszmét is hirdet, azt teljesen megértem, ha nem is akarsz ezentúl sem utánanézni az ötleteinek, hanem elfogadod kontroll nélkül, az is a te dolgod. Talán majd később ránézek a blogjára, és kivesézem, de nem ígérem 😉
KedvelésKedvelés
Viszont találtam egy jó AntalVali kritikát, az érdekesebb, mint ha én írogatnék.
KedvelésKedvelés
Na, lássuk.
KedvelésKedvelés
Jóvanna.
https://rakgyogyitok.wordpress.com/2015/04/15/antal-vali-harom-fo-bune/
Íme
KedvelésKedvelés
Én nemrég elkezdtem súlyzózni meg tornázni itthon (azelőtt szinte soha, nem volt motiváció, kifogás annál több), és bár csak egy kilót fogytam, a tükörben látom, hogy a csípőm körül megy le a háj. És keményedik a felkarom, fakjeee!!! Tök boldog vagyok tőle.
A T. Blogger sorai is motiválóak számomra! Számomra.
KedvelésKedvelés
“bár csak egy kilót fogytam, a tükörben látom, hogy a csípőm körül megy le a háj. És keményedik a felkarom”
Az izom fajsúlya ugye nagyobb, mint a zsíré 😉 Ha mozgással fogysz, akkor a mérleg nem mutatja pontosan, mi történik, pláne eleinte.
KedvelésKedvelés
Hát hogyne. Bár ez a mérleg típusától is függ, van, amelyiken látom a pontos változást. 😉
KedvelésKedvelés
Jogos, én a kiló kijelzésre értettem csak. A helyzet, hogy én csak azt ismerem, és azt is kb. évente egyszer használom.
KedvelésKedvelés
Áááá, irigy vagyok! 😦 (és lusta, frusztrált, kifogásgyártó és csokifüggő is)
KedvelésKedvelés
Nekem meg épp korábban nem is létező izmaim is fájnak. 🙂
KedvelésKedvelés
Jó, mit tagadjam: szarrá, rommá, fájóssá edzem magam rendszeresen. Fejlődöm is, jó érzés. Akik szerint ez túlzás, öngyötrés, mánia, azok nem sportolnak, mindegyebb nekik a testük, mint nekem, szóval teljesen máshonnan nézik. Nem tudom, hogy magyarázzam el nekik, meg se próbálom. Nekem fontos a test, meg az is, hogy ne áltassam magam. Nagyon tapintatosak az emberek, nem szóltak évekig, de tudtam én azért valahol, hogy sok a cucc. A sport kemény, és ügyesít, erősít, alakít, a diéta nem kemény, sőt, valósgos hedonizmus mangódarabokkal meg lazaccal, vaníliás túrókkal, mert csak nagyon lassan akarok fogyni.
KedvelésKedvelés
Ez is csak hozzáállás kérdése persze: engem elégedetté tesz az izomláz és boldoggá, hogy azt adom a testemnek ami jó neki, és már úgy eleve: sokkal, sokkal több az energiám, ezáltal máshol van az ingerküszöböm is mint régebben. Ha úgy akarnám, megélhetném a sportot büntetésnek, szükséges rossznak is, vagy a “diétát” (bár rossz szó ez ugye…) lemondásokkal telinek, de nem teszem. Nézőpontot váltottam, átrendeztem a fontossági sorrendet, rájöttem néhány dologra önmagammal kapcsolatban, például, hogy erősebb vagyok mint hittem. A magunka való odafigyelés tényleg annyival több területen is előremozdít, mint csupán az esztétikus külső. Mindenkinek kívánom ezt az érzést!
KedvelésKedvelés
“hogy erősebb vagyok mint hittem” – igen, ez óriási élmény, és húsz-harminc-negyven év hitetlensége után átélni katartikus.
Nem sietek én sem (nem is tudnék, nem vagyok egy durrbele-alkat, meg már kétszer átéltem a jojó-effektust is), és nem állítom túl magasra a lécet. Megbocsájtó vagyok magammal, de úgy, hogy nincsenek kifogások. Erős és egészséges cris-t akarok a következő évtizedekre, és ehhez alapos munka kell meg idő. És közben élvezni akarom, mert nem vagyok hajlandó a nap minden percében csesztetni magamat.
KedvelésKedvelés
És neked, ha még huszonévesen rámész a témára, mennyivel szebb lesz a bőröd utána, hm.
KedvelésKedvelés
Nem kell magadat csesztetni, semmin sem kell rágódni, elemezni, csak menni és sportolni és megállni a falásrohamot.
Ma éhes voltam. Nem szoktam éhes lenni, jól kajálok, figyelek a hiánybetegségekre is, és ma is aprókat ettem kétóránként (színházi előcsarnokban!), és valami elemi kiéhezettség tört rám délután, pedig ma csak bringáztam, és nem is sokat. Viszont a súlyemeléstől vagy mi, súllyal guggolástól fáj a combhajlítóm.
Túrót ettem, joghurttal és minimális vaníliával. érdekes, mennyire hidegen hagy az, ami édes.
Leírom, ma mit ettem.
2 illy, kis tej
elrohanás
útközben ananászlé, száz százalékos, egész nap össz. fél liter (meghagyták a kölkök)
színházjegy (főpróba) szerzése után cébéába kiugrás, ceres teljes kiőrlésű kenyérszelet, kettő darab, két-két szelet szeletelt eidami sajt
mandula mint snack, nem sok
egyik szünetben szomszéd presszóban kávé
főpróba után ebéd: paradicsomleves (sajnos, túl édes, olasz étteremben bűn), vitaminsaláta rákfarkakkal, roston pulykamell kerti fűszerekkel, limonádé aligcukorral, kávé
fogason maradék mandula, egy szelet sajt
tempós, 10 kilométeres biciklizés
ovis farsang, még mandula
vízvízvíz
negyed kiló túró, két ek. joghurt, vanília, öt szem mazsola
utolsó illy, pár csepp tej
este bicepsz
KedvelésKedvelés
Én is nagyon sok dologra rájöttem önmagammal kapcsolatban, az egyik kezdésnek sajnos az volt, hogy lényegesen ramatyabb állapotban voltam, mint hittem. Úgyhogy nekem 2 és fél évvel ezelőtt igencsak kimaradt a rácsodálkozás arra, hogy nahát, mi mindenre vagyok képes. Ez kicsit meglepett, de meg voltam győződve arról, hogy kis idővel és energiaráforditással a régi “running mojo” majd hipp-hopp újra rámtalál. Semmi ilyesmi nem történt és zavarbaejtő lassúsággal voltam csak képes felfogni, hogy itt most egészen máshonnan kell majd épitkezni. Másfél év sehova se fejlődés, értetlenkedés, frusztráció, de amúgy elég kellemes futások és versenyek után csak beadtam a derekam, hogy jó lesz ide egy kis odafigyelés, úgymint diéta, viz, edzőterem. És láss csodát. Szórol-szóra az és úgy van szerencsére, mint a posztban, és igen, átrendeződés és nézőpontváltás és mindenféle jó dolgok és új irányok is jönnek ezzel. De másoknak elmagyarázni szerintem is trükkös, tényleg mindenki máshol tart. Azt biztosan tudom, hogy én nem szívesen tartanék újra olyan helyen, ahol a sport és általában a testemre való odafigyelés nem eléggé hangsúlyos. Volt belőle 20 év, hagyjuk is.
KedvelésKedvelés
Ez egy érdekes cucc a témához angolul tudóknak:
http://www.theguardian.com/women-in-leadership/2015/feb/09/can-a-healthy-body-make-you-better-at-your-job
Én körülbelül itt tartok, és egyszerűen képtelen vagyok bármi többet hozzátenni most a témához, annyira máshol tartok most az életemmel, annyira mást látok most megoldandónak benne, és napi 2 órát magamra, csak a testemre szánni (főleg MUNKAIDŐBEN) annyira tűnik elérhetőnek számomra akár egy éves távlatban is, mint elutazni Balira, ráadásul kb. egyformán nem érzem a mindent elsöprő vágyat bármelyik iránt. (van viszont más, ami iránt igen, és most bezony azon kell pörögnöm, mindenki máshol tart….)
Persze, nekem könnyű, még ha olyan sokat nem is tettem érte. Egészségesen étkezem, 18 éve pluszmínusz 3 kilóval ugyanannyi a súlyom, amiből nem akarok fogyni egy dekát sem, ma megdicsérték a türkiz-fekete-magassarkúcsizma szettemet meg magamat benne (nálam jóval fiatalabb kolléga, aki valamiért úgy hitte, egyidősek vagyunk, hehe…), de amúgy életem egyik igen nagy luxusa, hogy tizenéve leszarhatom a húspiacot és a libamagazinok szépség-előírásainak többségét is.
És értékelek minden egészségben töltött napot, mert láttam, mennyire könnyű kiesni belőle kb. bármilyen korban és bármilyen alapállapotban.
KedvelésKedvelés
“Ne fogyjak tovább és ne legyek megszállott.”
Nekem is állandóan beszólnak ilyeneket, az elmúlt hétre kettő is jutott. Pedig fordítva mindenki tudja, mekkora bunkóság megjegyezni azt, hogy “ne hízzál már tovább” vagy “sportoljál már valamit”. Kinek mi köze van ahhoz, hogy éppen, hogy érzem jól magam?
KedvelésKedvelés
a nagy örömszámla – bezony, csak ennyi kell 🙂
KedvelésKedvelés
Ilyen is van… Amerikában minden van.
a veszélyeiről:
KedvelésKedvelés
Nem tudom, ez mennyire off, de valami jó zenét nem tudnátok véletlen ajánlani ezdéshez? Nekem mindig vannak gondosan szerkesztgetett playlist-jeim, de a legutóbbit már szénné hallgattuk.
KedvelésKedvelés
Szia, üdv a blogon! Murakami Haruki futós esszéje (Miről beszélek, amikor…) tele van zenei ajánlattal, és ő nagy zenei mágus is. Persze nem mai gyerek.
A Champion Radiótól én ki tudnék szaladni a világból, de még jobban zavarna, ha bedugnám a föülem.
KedvelésKedvelés
Köszönöm az üdvözlést, már kommenteltem kései végzetcserje néven, de nem hagyta egyszer ezen a néven, azóta meg nem próbáltam. Itt találtam egy Murakami-playlistet, csak ha mást is érdekelne: http://www.openculture.com/2014/08/a-56-song-playlist-of-music-in-haruki-murakami-novels.html
KedvelésKedvelés
De jó, kösz! Drámaian botanikai neveid vannak! 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: nem mernek kimenni a strandra | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: rendben van a bmi-d? | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: változatok hárításra és halogatásra | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: semmi különös | csak az olvassa — én szóltam