legyek-e forradalmár?

Azt írtam a minap: ha kiáltó az igazságtalanság, ha borzasztó ez a világ, akkor tulajdonképpen egyetlen morális lehetőségünk a forradalmárlét.

Nem pedig az, amit sokan mondanak, hogy én inkább a magam dolgaival foglalkozom, mert úgysincs értelme, ha ennyire elkeserítő a helyzet.

Én régen forradalmár voltam. Néha kifejezett gerilla, sőt, öngyilkos merénylő, meg Robin Hood. Több témában is.

Ma már nem vagyok az.

Nézzük meg, milyen fokozatai vannak annak, hogy teszünk-e valamit a világban, túl a saját kilenc négyzetméteres horizontunkon.

1. Az igazi aktivista

Mindenről tud, tájékozódik, hallatja a hangját, cselekszik. Esetleg funkciót is vállal valami szervezetben, ez a munkája is, vagy önkéntes. Aláírást gyűjt, tüntetést jelent be, precedenst teremt, utazik Borsodba, tematikus blogot üzemeltet, figyel és bejelenti a rasszista, hajléktalan embereket sértő, nőgyűlölő tartalmakat, fához láncolja magát, hajléktalanokkal szolidáris stb. Róluk írja a kommentelő: “anarchista, kamaszkorban megrekedt zsúrfiúk és kékharisnyák”.

Remélhető eredmény: egyszer csak eléri az ingerküszöböt, mások is csatlakoznak hozzá. Példaképpé, hőssé válhat.

Előny: Az aktivitás fiatalon tart, nem enged eltompulni. Nyugodt lehet a lelkiismerete, de hát a lényeg, hogy ő az akinek sosem az. A téma, amellyel találkozik, nem engedi elszállni, mások nyomora arra figyelmezteti, hogy hálás lehet a sorsáért.

Hátrány: Rámegy az élete. Csóró lesz, nappalijában csíkokra vagdosott lepedőket és festékspréket kerülgethet. Állandóan ezen pörög, mániákussá válhat, aki a környezete indifferens tagjainak furcsálkodását, neheztelését, bűntudatát váltja ki. Megfenyegetik. Ellehetetlenítik, megbélyegzik, nem alkalmazzák, kirúgják.

2. A résztvevő

Ő is figyel, kommentel és csatlakozik ahhoz, aki megszervezi az eseményt. Tud a témáról, egyetért. Lehet rá számítani. Nem az első vonalban mozog. Tudja, élete mely helyszínén ne vegye elő a szenvedélyes témákat. Nem invenciózus, nem ez a fő projektje, nem vezetőalkat.

Remélhető eredmény: ő a lassan-lassan kritikus tömeg, a derékhad. Részese a változásnak, ott van, csinálja.

Előny: egyszerűbb, kímélőbb létezés, ugyanakkor becsületes marad. Nem zaklatják annyira. Hobbinak foghatja fel a civil szervezkedést.

Hátrány: egy kicsit gyávának érezheti magát az aktivistához képest, néha kiábrándul az ügyből.

3. A belefáradt

Régen ő is, de már nem. Gyereke lett. Minden megváltozott. Emlékszik ezekre az információkra, be is épült a személyiségébe. Nem rossz fej, de már nem jár tüntetni.

Remélhető eredmény: Ha sokan vannak a felébredtek, és már közel az Átbillenés, csatlakozhat újra, és átélheti, hogy a korai időszakban neki is része volt, hogy mégis volt értelme az egésznek, ami katartikus lehet. Addig is, tud a témáról, nem beszél hülyeséget.

Előny: Kényelmes. Élheti a maga életét, az aktivistáskodás ifjonti emlék.

Hátrány: Bűntudata van, mert emlékszik még arra, amikor aktív volt, és a lelke mélyén tudja, tehetne ő is többet, és az ügy fontos. Esetleg kiábrándult az aktivistákból.

4. Az elkerülő

Ő tud a problémáról, nem is érzéketlen, de harc és tettek helyett azt a stratégiát választja, hogy megpróbálja mentesíteni magát azoktól a helyzetektől, amelyekben az arcába löttyintik az igazságtalanságot: környezetvédőként zöldbe költözik (és ott sem autózik), ha a munkahelyi antidemokratikus hierarchiától szenvedett, akkor szabadúszó lesz.

Remélhető eredmény: az lehet az illúziója, hogy nincs is probléma. Simák az idegei. Igyekszik nem ártani. Később lesz autója is, de elektromos.

Előny: Nem nehéz az élete. Marad energiája másra.

Hátrány: Lassan elveszíti a realitást, az érzékenységét, a motivációt. Nem is érti őket, mit panaszkodnak…

5. A kerékkötő

Tagadja a probléma létét, relativizál, szabotál, miközben pontosan tudja, hogy miről van szó, mert amúgy intelligens. Mindig van ellenérve. Mindig tudja, mit tegyen más, hogy jobb legyen a világ, ti ezért harcoltok, nem?

Remélhető eredmény: Átélheti, hogy okosabb amazoknál. Mindig lesz kit szidnia. Túlkapásokra figyelmeztet, eközben roppant felelősnek érzi magát. Bírálja a mozgalmat. Direkt kipécézi a csillogó szeműeket meg az alázatosokat, és igyekszik nekik elrontani. Ez nem sikerül.

Előny: Biztonságban érezheti magát. A többségi társadalom úgyis utálja a jogvédőket, zöldeket, melegszimpatizánsokat. Mindig lesz muníciója.

Hátrány: Ellenszenves. Nem lesz semmi a világban. Neki is elfogy az ivóvíz, őt is érinti az összeomló társadalom. Ennyi okoskodás energiájából tehetett volna valamit…

6. Az érzéketlen

Nem tud a probléma létéről.

Nem csinál semmit, nem lát, nem köt kerék, elvan.

Se remélhető eredmény, se előny, se hátrány. Olyan ő, mint negatív szám a természetesek között, éli az életét, más nem érdekli. Közügy-impotens, nem rosszindulatú ám, csak nem hisz semmiben. Hány óra van, mi ez a város, ki az a Győzike? Neki mindegy.

46 thoughts on “legyek-e forradalmár?

  1. Én most 3.
    A hátrányok közé betenném, hogy evvel a habitussal messzi kerül a változás.
    Egyébként nekem nem kényelmes, inkább kényszerű.

  2. Jó ideje már átcsusszantam a hármasból a hatosba, szégyen, nem szégyen… De újszerű és elgondolkoztató volt így végigolvasni..

  3. Nahát.

    Gondolkodtam már ezeken többször. Szerintem természetes, emberi és érthető az, hogy az ember a kategóriák között ide-oda kerül, hiszen az élete, körülményei és a hangulata is változhat.

    Hogy egyáltalán foglalkoztat, esetleg bánt ez minket, az szerintem igazán reménykeltő.

    • És egyáltalán nem csak ide-oda kerül a kategóriák között, hanem az egyik témában az egyesben van, a másikban a hatosban, sokban meg 2-3-4(netán-5). Legalábbis én ezt gondolom magamról. Fogalmam sincs, ki a Győzike és társai, és arról se, hány óra van, de vannak más témák (közügyek és fontos problémák), amelyekkel törődöm.

        • Ja persze, ez világos volt, nálam is már régóta csak kifejezés, igazából van fogalmam arról, hogy ki Győzike, mert ha túl sokan beszélnek róla, akkor azért csak eljut a híre hozzám is (de az mondjuk igaz, hogy a tv “csillagait” sok hónap késéssel szoktam csak észrevenni, ha kitartanak addig egyáltalán). Ami meg a magam jellemzését illeti, nem pontosan a Kisviku-féle árnyalatra gondoltam, de azért közel hozzá 🙂

  4. Szerintem én a 4. voltam mindig, és vagyok is felvállalom, sajnos ez van. Tudom, hogy vannak problémák, tisztában is vagyok velük, nyomasztanak is nagyon, de mindig túlságosan lefoglalt és leterhelt a saját életem ahhoz, hogy bármi mozgalomban részt vegyek, mellesleg elég magányos típus is vagyok. A falunkban, ahol 18 éves koromig éltem, nem hogy nem volt semmilyen mozgalom, de velem egykorú fiatalok sem. Gimisként minden erőmet elvette a tanulás, a bejárás az iskolába, és az otthoni munka a kertben, szőlőben, semmiféle mozgalomról nem volt még csak tudomásom sem. Már akkor érdekelt a környezetvédelem, de ha ilyenekről beszéltem – például, hogy a spray-k hajtógáza pusztítja az ózonréteget, akkor a társaim csak legyintettek és lehülyéztek.

    Egyetemistaként lehet, hogy lett volna időm, de akkor meg lekötött az, hogy valahogy felszínen maradjak, összerakjam magam, és a magánéletem. Mellesleg nem is ismertem senkit, aki nálunk tüntetéseket szervezett volna, Pestre meg nem utazgat fel az ember tüntetni, ha nincs pénze kajára sem.

    Mióta dolgozok… esélyem sincs, a megélhetésért való munka, a mindennapok működtetése leköti minden energiámat, arra is kevés erőm van, hogy legalább a barátaimmal tartsam a kapcsolatot és a férjemmel elég időnk legyen egymásra. Biztos én vagyok a béna, hogy mindenkinek van ideje egy csomó mindenre, csak nekem nem, de minden este hullaként hanyatlok az ágyamba… A magam szintjén próbálok tenni amennyit lehet, spórolunk vízzel, villannyal, agyonszigeteljük a lakást azon olcsó anyagokkal, amit megengedhetünk magunknak, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, igyekszünk minél kevesebbet vásárolni, bár a zöldbe költözni sajnos nincs pénzünk – pedig nagyon szeretnék egyszer egy passzívházat, az se baj, ha kicsi hobbitüreg csupán, és igen, elektromos autót is, vagy napelemeset, de mondja meg valaki, miből? Ha sikerül valami kis lakást venni, első dolgom lesz, hogy megveszem az energiatakarékos izzókat, és már előre tervezem, hogy milyen plusz munkákat fogok vállalni azért, hogy vehessek egy energiatakarékos kazánt, és a nyílászárókat a legjobb minőségű hőszigetelt ablakokra cserélhessem… Próbálom itt az iskolában bevezetni a szelektív hulladékgyűjtést, és nyomatni a környezeti nevelést – épp mára szerveztünk egy környezetvédelmi vetélkedőt, szelektív hulladékgyűjtés, komposztálás és megújuló energiák témában… Kb. ennyi, amit tenni tudok, meg azt, hogy nincs gyerekem – legalább az ő ökológiai lábnyoma nem terheli a környezetet.

    • /me csatlakoz. En nem erzem ezt rossznak. Alapvetoen nem gondolok tul jokat a forradalmarokrol. Szerintem sokan a tenyleges eletfeladataikat probaljak meguszni vilagmegvaltassal. Mert mennyivel jobb PRja van az afrikai ehezokert harcolni, mint meglatogatni a maga ala pisilo nagynenit, vagy rendezni a kapcsolatunkat anyankkal. Szerintem egy halom esetben puszta erzelmi tavollatasrol beszelhetunk. A nagy ugyekre meredve, mikozben kozvetlen hozzatartozonk felfordulhat velunk egy szobaban.

      • Matifa: vagy forditva. Ha a mi hozzatartozonk nem fordul fel, akkor mindenki mase nyilvan a sajat vagy a kornyezete hibajabol igen, ezert azokkal nekunk nem is kell torodnunk. Ezek szelsosegek. Sok ember sajnos idegenek segitsegere szorul neha (peldaul azert, mert az osszes kozvetlen hozzatartozoja is ugyanabban a helyzetben szenved, sot esetleg meg a tagabb szocialis kozege is, vagy esetleg egyaltalan nincs se kozeli, se semmilyen hozzatartozoja), ez a szolidaritas, ami nagyon szepen mukodik is sokszor. Konnyunek tartom azt mondani, hogy az ember eloszor a sajat kozvetlen hozzatartozoival babraljon, akik 1) sokszor nincsenek akkora bajban, mint masok tolunk nagyon vagy kozepesen messze 2) gyakran nem lehet rajtuk “segiteni”, mert elik az onallo, felnott, total balfasz eletuket 3) esetleg ellensegesek, erdekemberek, lustan vakok: minek az ilyennek segitseg? Es hogy rendezed vele, ha egyoldalu ez a szandek? Es, visszaterve: ha esetleg megis volt konfliktus/raszorulas stb. es te hatekonyan tetted a dolgod, pipa minden, akkor a tobbiek mar hulljanak vagy szenvedjenek tovabb nyugodtan?

      • Én már megkaptam ezt a vádat a környezetemtől, hogy mindig másokat akarok megmenteni, míg a saját éretem esik szét (és ezzel együtt a környezetemé is). Nem tudom, néha egyébként tényleg könnyebbnek tűnik elméleteket gyártani távoli dolgokról…

        • Van egy onkologus foorvosno gyerekkori baratnom. O mondta egyszer, hogy a nagymamak visszajelzesei kapcsan kapott eszbe, hogy a sajat influenzas gyerekeivel is kene torodnie, mert annak kapcsan amit latott/kezelt nap mint nap, bagatellnek tunt. Szinte vicces volt, de o legalabb rajott 🙂

      • Én se érzem ezt rossznak, de nem azért mert problémám van a forradalmárokkal, szerintem igenis fontos, amit teszek és jó, hogy megteszik. Én viszont nem vagyok forradalmár, egyszerűen ennyit tudok, ennyit bírok tenni.

        • Ne viccelj, tok jo, amit csinalsz. Nagyon fontos ez. Nalam is a kornyezetvedo szakraj(!) rakta le az alapokat altalanosban. Olyan jo tanarom volt, hogy egy eletre beallitott. Es az osztalybol meg rengeteg embert.

    • Majdnem azt írtam, hogy “Ne energiatakarékos izzókat vegyél, hanem LED-eket, sokkal kevesebbet fogyasztanak, és hosszabb az élettartamuk is”, de aztán rájöttem, hogy nem osztunk kéretlen tanácsot 🙂 úgyhogy inkább azt írom, hogy nálunk sokkal jobban bejöttek a LED-ek, mint az energiatakarékos izzók.

      • 🙂 Még nem tudom, konkrétan milyen izzók vannak, mert eddig az albérletben nem használtunk ilyeneket. De utánanézek majd, hogy miket lehet kapni.

  5. Én egyszerűen csak kiábrándult vagyok.
    A lényeg nyilvánvaló, de azt a társadalmi berendezkedés nem akarja látni.
    Figyelek,nem mondom hogy nem ,de tudom, hogy akik lázadnak cak magukban beszélnek, mert ugysem akarják őket meghallgatni.
    A tüntetőket szeretem , mellettük vagyok, melléjük állok némán ha sor kerül rá.
    Remélem,hogy lassan életbe lépnek olyan törvények amik tiszteletben tartják az emberi méltóságot.

  6. Egy ideje vártam már a felszabadulást, és végre… vasárnap de facto átcsusszanhattam a kettesbe, legalább egy aprócska keserű öröm, nem nekem való a donquijotéskodás. Mostantól csendeskén közreműködhetek a kritikus tömeg összehozásában, bár reménykedni nem reménykedek benne.
    Ennyit a zöldpolitikáról, a többi témában meg helyzettől függően ugrálok a kategóriák között. Azt tudom, melyikben maradt az 1., de még filózok, hol vagyok 6. Mondjuk tévém még mindig nincs, ki az a Győzike? 🙂

  7. Jó téma, aktuális.

    Én például még jó ügyeknél is mindig beleütközöm abba, mennyire rühellek minden teátrális gesztust, látvány-akciót. Molinózást, kórusban rigmus ordítozását, enyhén paranoid mass mailek küldözgetését, ismerősök nyomulós rábeszélését. Úgyigazán tüntetésen 1989-ben vagy 90-ben voltam azon a bizonyos hősökterein, amúgy ott nem ordított senki, csak sokan voltunk.

    Most ott tartok, hogy én ne menjek ki az utcára, mert az kb. azt jelenti, hogy ütni szeretnék valójában, ugrálni a gyomorszáján (igen, sajnos van akiknek…) Az meg kinek hiányzik, az a végső kínos “megoldás” – nem az, de kezdek hajlani arra, hogy van csoport, akik nem értenek másból. Én meg sajnos a verekedéshez nem értek igazán.

    Elvesztettem azt a hitemet is, hogy értelmes érvekkel, számokkal, logikával meg lehet győzni, vagy legalább elgondolkodtatni másokat. Látom a BA-n is a szelektív vakságot, az érzelmi felindulás mögött a gondolkodni lustaságot, azt a fajta önzést amivel nincs sok mit kezdeni felnőttkorban, még a mi viszonylag normális közönségünk is kb. 35%-kal hülyébb 3-4 évvel ezelőtti állapotánál, illetve a csillogóan értelmesek visszavonultak nagyrészt. Művelik kertjeiket, mert ki a fene akar évekig széllel szemben.

    Erőszakmentes civil lét ott ahol értelmét látom, ott igen. Valódi tettek. Küldeni az Igazgyöngynek. Közzétenni jó kezdeményezést, jó gyakorlatot, küldeni pénzt Csillag Ádámnak, józan észt képviselni ott ahol meg kell szólalni mégis, nem menni bele vállalhatatlan, roppantó “kompromisszumba”, nyomorító összekacsintós alkukba, a reménytelenül agresszív arcokat kerülni amíg lehet, nagyon megverni ha abszolút muszáj és lehetséges. Csinálni ami szerintünk fontos, amíg lehet, ahogy még érdemes.

    Szóval inkább Arany János, mint Petőfi, inkább Nemes Nagy Ágnes/Béres József, mint Jan Palach, és igen, ha gyereked van, akkor ne halj hősi halált lehetőleg, a hősi halott jobban csereszabatos mint a szülő, evvan.

    Ami most van, nem felülről jött, hanem belülről, írtam valakinek 2 napja a BA-n, tükre és következménye valaminek, ami letagadhatatlan, és ami igazából csak lassan bír valóban és tartósan változni.

  8. Mozgalmár sosem voltam (túl individualista vagyok, asszem), a forradalmakkal szemben erősen szkeptikus vagyok. Azért ha van tüntetés, és tetszik, amiért kiállnak, megyek, ha tudok. Figyelem, igyekszem figyelni. Néha kettes, néha négyes. És persze van, amiben hatos, biztos. Nem tudom, mert ha nem figyelem, honnan tudnám, hogy kimaradtam belőle?

  9. Sokszor kaptam meg gúnyosan, hogy jogvédő, aktivista, forradalmár, ellenzéki. Mindig úgy gondoltam, hogy valamit helyesen csinálok. Talán elmúlik a lendület, de addig is háborog a lelkiismeretem. Nagyjából mindig.

    • Szerintem nem a látszólagos, vagy nagyon is valós eredménytelenség a valódi kudarc, hanem a cinkosság, kussolás, maszatolás. Persze nem csinálni semmit a világ legkényelmesebb pozíciója, ahonnan minden nevetséges, felesleges és kudarcra ítélt.

  10. Én talán a négyes csoportba tartozom. Sajnos. A legtöbb ember, akit látok magam körül pedig hatos. Csak a saját körei érdeklik, a világ is csak addig a pontig, amíg ő időben és térben benne van.

  11. Jó poszt!
    Én valaha egyes voltam, de gyáva egyes, fusztrált egyes, lenyeltem a mondataimat inkább, amik aztán belül égettek (fogyatékosügyben még most is ilyen vagyok, minden egyes alkalommal, amikor nem szólok rá valakire, aki “debilezik”, utána napokig rosszul vagyok). Mára megváltoztam, mi lennék 2-3-4? Témától és hangulattól függ. Ötös szerintem nem vagyok (bár lehet, hogy a mostanában a többször előkerült “cigánytémában” engem többen odasorolnának), nem is akarok az lenni, küzdök ellene, mert cinikusnak tartom. Hatos az biztos nem vagyok, képtelen lennék rá (bár néha kényelmesebb lenne).

    Viszont szerintem létezik egy hetedik kategória is, az “ellenoldali aktivista”, aki szintén lelkes, elhivatott, sőt hittérítő, és meg van róla győződve, hogy fehér magyar emberként ő elnyomott, és a kiírtására törekednek akárkik. Nekem több ilyen ismerősöm is van, fokozatosan deformálódtak el. De az nem igaz, hogy velejéig romlott emberek lennének. Nem tudom őket utálni, sőt, barátom is van ilyen. Csak egyre nehezebb a beszélgetés, egyre több témát kell kikerülnünk.

  12. Nem tudom hova tartozom. Már nem vagyok olyan aktív mint régen a női vonalon. Teszem a dolgom. Sokszor feleslegesnek tartom a tüntetéseket, ráadásul időpocsékolás és drága beutazni a városban. Inkább a körülöttem lévő nőknek segítek.

  13. Nagyon jók a kategóriák. Én néha résztvevő vagyok, néha aktivista, néha belefáradt. hetekig gondolkodtam egyébként egy facebookos bölcsességen, de rájöttem, ez se igazság, mint ahogy a többi se, de van benne valami: “Wanna change the world? Go home and love your family.”

  14. Ez éppen foglalkoztat engem is. Egy ideje. Örülök, hogy több pozitív lehetőséget vázoltál, mint ami az én fejemben volt. Én lelkileg nagyon vágyom 1-es lenni, valahol igazán ez a típus volnék. Csak egyrészt annyira el lett bennem folytva egy csomó minden, hogy csak a felszín alatt lázadok. Ugyanakkor olyan ízé, ellenszneves és arrogáns tudok lenni, fanatikus, és témára kattant, hogy én lennék az, akitől a többi 1-es kivételével mindenki menekül, és sikeresen vív ki magának ellenszenvet. Még most is ezt gondolom, pedig néha hét lóval fogom vissza magam, ha emberekkel beszélgetek. Viszont nem vagyok újító, én megértem, és az ügy mellé állok, pont. Nem én mondom az újat, de adom tovább. Viszont nincs energiám. A fejemben rettentő forradalmak zajlanak, miközben mégis csak tompán, és tehetetlenül bámulok. Kényszerhelyzetben érzem magam. Úgy érzem, nézőpont kérdése. Például a munkám: akkor én most kiszolgálok egy rossz és buta rendszert, vagy hozzájárulok, hogy egy csomó minden megújuljon?

  15. De jot nevettem. Foleg a vegen, “Hany ora van, mi ez a varos”, hahaha. Tenyleg ilyenek. Szamomra ez a reteg uj felfedezes, azelott szinte kizarolag ilyen-olyan mertekben aktivizalodott emberekkel dolgoztam/szocializaltam, aztan amikor beleutkoztem ebbe, eloszor nem is ertettem az egeszet, hany ora van, kik ezek, hogy csak a pia meg a videojatek, esetleg meg a foci, a ruhak, az autok es a rajzfilmek (okostelefon!!)… Gyermekes naivitassal szeretek meg mindig tobbet latni a dolgokba es az emberekbe, mint amik valojaban, ugyhogy itt is vitt a vallan a lelkesedes, es eppen a “semmi” nem merult fel bennem lehetosegkent. A nagy ur. Ur mint uresseg, marmint.
    Az osszes tobbit sajnos mar unasig ismerem. Egy szerintem kimaradt: az ál-aktivista. Aki nagy hanggal porog, ezer alapitvanynal volt mar ez-az igazgato, otfele diplomaja van kerteszmernoktol a kozgazdaszon at (ez ma mar nincs is, csak MBA, ugye) a teologiaig, mindenhez a legjobban ert, nala aktivistabb nem is lehetne senki, zoldovezetben lakik csak terepjaroval megkozelitheto helyen, egzotikus (divat)ettermekbe jar, es annyira cinikus, hogy az elso onallo, valoban oszinte dontesenel darabjaiban hullik le alarcanak minden morzsaja. A hata mogott minden kisebbsegrol lesajnalo poenokat lodoz, mert o annyira jofej, hogy nala ez belefer meg akkor is, ha beloluk el, eloluk veszi el a munkat: nem ugy kell erteni. Nala ez vaganysag. Szerinte. Van a sleppje, a hodolo cinikusi kor, akik szinten abbol elnek, de csak szor menten, mint szolgaltatok. Ok mar szinvonaltalanul es gatlastalanul kepmutatok, fintorogva es immel-ammal toljak a penzes szekeret, kesztyut huznak, azert ne legyen olyan a kezuk. Aki dolgozott mar megfizetett kisebbsegvedelemben, jol ismerheti oket.
    Ja, es meg egy alfajt hozzaraknek, a legfontosabbat: a szakembert. Aki a lehetosegekhez es a magyar viszonyokhoz kepest a legkorrektebb es legprofibb munkat vegzi, jol kepzetten, nemzetkozileg beagyazva, hatalmas odaadassal, melto emberi integritassal, felmerhetetlen idoraforditassal, nem is csak penzert, okosan es tisztessegesen. Ritka gyemant.

  16. Szerintem passzol, mindenki bele tudja szuszmákolni magát (és a másikat) az 1-6 pontok egyikébe. Két dologgal egészíteném ki:

    Az egyes csoportok létszámbeli aránya az össztársadalomhoz képest:
    1. 1%
    2. 4%
    3. 10%
    4. 15%
    5. 5%
    6. 65%

    Az egyes csoportok láthatósága/hallhatósága:
    1. 25%
    2. 10%
    3. 10%
    4. 15%
    5. 25%
    6. 15%

    …szerintem.

  17. Visszajelzés: hát mit érdekel engem | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: “tényleg abszolút nem vonz a saját nemetek?” | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s