akkor mi most szeretünk szexelni, vagy nem?

2013. decemberi írás (a linkből mindig kiderül a dátum, bejegyzés esetén /vagyis oldalnál nem/)

Azért ha eleget kacagtunk már Ádámon, és ráadásul még Violettán is, azt mondja:

…legyen világos mindenki számára, hogy a feminizmusnak első sorban nők az áldozatai! Nem én, aki ellenállok 😀 Hanem ők maguk a feministák, akik férfigyűlöletükben nem tudnak egy jót szeretkezni és nem lehetnek őszintén szerelmesek! Ők azok, akik szenvednek a férfiaktól, legyen az papucsférj, vagy rendes, vagy agresszív. Nekik nem jó se így, se úgy. A férfiak köszönik szépen jókat szeretkeznek így is. Miért? Mert nem gyűlölik a társukat. Ilyen pofon (sic) egyszerű.

Napi Gerle Éva — avagy életem nőjének és csőcselék csapatának gyöngyszemei — ez volt a címe, le van tiltva, így nem tudom, él-e még a link

, nos, akkor feleljünk arra a kérdésre: mi, akik látjuk a nemi szerepfelfogás és az erre épülő berendezkedés problematikus voltát, szeretjük-e a szexet, vagy megkeseredetten és rémülten utasítjuk el, a férfit mint veszélyes gonosztevőt szemléljük-e, netán sosem élveztük az erotikát, mert nem találtunk boldogságos partnert.

Először is, szerintem az, ami ezzel a kérdéssel számon van kérve, az ordas nagy hazugság. Mintha elég volna csak jól választani a minden bizonnyal tetemes számú, érzékeny, figyelmes, fejlett szexuális kultúrájú jelentkező közül. Mintha előre lehetne tudni, mivé alakul a kapcsolat. Mintha a belénk döngölt szégyeneket és tilalmakat egy vállmozdulattal ledobhatnánk, akár ruhát a boldog szerelemben. Én azt hiszem, nálam sokkal szerencsésebb múltú nőknek sem ledobhatók ezek, ellenben az ilyen gondok el szoktak mélyülni a mégoly boldogságosan indult párkapcsolatban is.

Egészen biztos az is, hogy sokfélék vagyunk, nem valami egységes halmaz beszélget itt. Vannak alighuszonévesek és késő ötvenesek köztünk, hajadonok, elváltak, nulla- és hatgyerekesek, a szexuális hőfokunk sem egyforma, ráadásul minden egyes embernek életszakaszonként és még sűrűbben is változik a dolog.

Én például úgy vagyok vele, hogy ha van miliő, ember, történet, biztonságos intimitás, akkor nagyon is vérmes vagyok, de ha nincs, vagy például, mint most, gyászolok, akkor ez nem annyira téma: nem kínoz a vágy, nem akarok mindenáron keríteni valakit, nincs sok szexuális gondolatom sem, és egyébként is fáradtan zuhanok ágyba. Az érzékiségemet, testi létezésemet ilyenkor elsősorban a nagyon kifinomult ételekben, rendkívüli hőfokú szaunákban és hosszas erdei futások formájában élem meg. Mindenekfelett pedig intellektuális rajongás formájában, amely olyan tartományokat nyit meg, amelyek elképzelhetetlenek az ilyen egy kloákanyílással rendelkező lényeknek, mint amilyen Ádám.

Egyébként meg elég sok minden eszembe tud jutni, mindenféle nemi jellegekkel meg vagyok áldva, egyre kevesebb a testemmel kapcsolatos szorongás, szeretek és mindig is szerettem férfiak közelében lenni, és képes vagyok nagyon is egyértelműen fogalmazni, ha kölcsönösséget érzékelek. Amit persze néha benézek, mert csak ujjgyakorlat voltam. De az életemben most semmi ilyen történet nincsen, még kósza álmok sem nagyon. Bár nemrég ránéztem valakire, és ő visszanézett, aztán kiesett és messzire gurult az üvegszem, mert az volt, amivel nézett, sikerül elfogadnom, hogy ez most nem az az életszakasz.

Úgy általában elég kevés férfit találok izgalmasnak, de őket nagyon: most például Michae Mads Mikkelsent. Az arca érdekel, a játéka, a színei, árnyalatai, a felsőtestét meg, amelyet Hella Joof En kort en lang című, magyarul sajnos nem forgalmazott filmjében vettem észre elképedten, úgy tartom szépnek, mintha Thorvaldsen-szobor volna.

Ez az attitűd nagyon más, mint ahogy a szexuális létezést amúgy férfimódra el szokás képzelni. Mert ahhoz, hogy állandóan azon kattogjak, hogyan tudnám becserkészni azt, aki vonz, ahhoz, hogy beburkoljam őt a fantáziáimmal, kellene valami olyan sugárzó egó és jogosultságérzet, ami belőlem teljesen hiányzik, és gyanítom, sok más nőből is. Nincsenek mocskos titkaim.

Az is biztos, hogy sokan jöttek már rá arra, hogy amit szexként, a hogyan kényeztesd a gégefőddel a partnered heréjét és a bújj izgalmas mikulásmintás harisnyatartóba, avagy a hosszú, boldog házasélet tartományban nekünk tálaltak, az cseppet sem rólunk szól, ellenben leginkább vagy pornón, vagy mákonyos hazugságokon, az eszmények valóságnak nézésén alapszik, esetleg e kettő keverékén. Mindenképpen férficentrikus, kíméletlenül hazug, és a gépezet annak ellenében is forog, hogy nekünk ez jó-e, mi ezt kérjük-e, nekünk ez tetszik-e.

Ez a szexfelfogás, amelynek tengelye a fallosz, ez nagy hazugság, és szörnyű, hogy ennek mi valaha bedőltünk, sőt, kétségbeesetten meg akartunk felelni. Ennek a felismerésnek persze van katarzisa és annak lendülete. Valamint annak is, hogy mennyivel több és milyen más is lehet a szex. Teljesen logikus, hogy ha borul az, amit ők szexnek gondoltak, másról fogalmuk sem lévén, akkor meg vannak rémülve, nem értik, és ezért mindenféle vádakkal illetnek, feltűnő, önmagában is árulkodó hévvel. Az nem lehet, hogy amit ők jónak, egyedül létezőnek gondolnak, az nem jó! Férfigyűlölőnek, szexiszonyosnak, baszatlannak neveznek reflexből, első kommentben, holott amit én gyűlölök, az az erőszak, meg az, ha nem fogadják el az én egyedi valóságomat, általában azt, hogy a sokféle embernek sokféle, egyedi valósága lehet, és ez így természetes, nem kell nekik megmondani, mit tegyenek, megítélni és rendszabályozni őket.

Hogy én, aki ezt az átideologizált, el nem fogadó, örökké valamit rám kényszerítő szexfelfogást elutasítom, emellett sérült is vagyok, és ha nem lennék az, akkor másképp alakult volna a szexuális történetem, az meglehet. Sokan vagyunk ilyen téren sérültek, nem is ez, hanem a tudatosság foka a különbség. Mondjuk én nem félek ennyire ennek bevallásától, a fájdalmaimmal, szar történeteimmel való szembenézéstől, mint ezek az öntömjénező, normákra hivatkozó internethuszárok. De hiszen épp ők, akik így erőltetik, hogy ennek hogyan kellene működnie, akik bírálnak és terelgetnek a normalitás felé, épp ők okozzák a sérülést, vagyis ők jelenítik meg és foglalják össze mindazt, ami ezzel az egész szextémával a baj, ami traumatizál. Hogy nem hagynak olyannak lennem, amilyen vagyok. Hogy nem hallgathatunk a saját késztetéseinkre, ízléseinkre, vágyainkra, mert ők jobban tudják ezt is helyettünk. Abban is biztos vagyok, hogy akik nagy hangon oktatnak a szexualitás saját érdekeik szerint alakított, önigazoló elképzeléseiről, akiknek rendesen megrakni valakit napi szükséglet, azok között igen sok a sivár lélek, aki más, sapiens jellegű örömforrást alig ismer, sőt, mint nem túl összetett lélek, pótléknak használja a szexet, akár egyenesen szexfüggő. És lehet, hogy a saját szexusa sem olyan színes és remek és zökkenőmentes, csak minket szeretne oktatni, éppen arra kell a széles vásznon vetített idill.

Vannak erős szexualitású nők, őket egyébként a közítélet lekurvázza, állhatatlannak tartja, és egyáltalán nem ilyen könnyű a szexuálisan nem megfelelő férjet elpaterolni sem, ahogy Ádám írja. És vannak gyengébb szexusúak, vannak, akiknek más testi élmények vagy az intellektuális örömök vannak úgy középen, mint Ádámnak a szex, és akiket a média meg a közkeletű ítéletek afelé nyomnak, hogy ezt a lanyhább késztetést ne tartsák normális változatnak, ne merjék elismerni, még maguknak sem, hogy ők ilyenek és ekként vannak teljesen rendben, mert a médiagépezet és az önjelölt guruk célja a mesterségesen generált elégedetlenség, hogy adventi naptártól combfeszességen át az értékrendünkig bezárólag mindenünkről azt sugalmazza, hogy nincsen rendben. Azt akarják, hogy azt érezzük: nem vagyunk rendben, de ugye mást hibáztatni nem szabad, hanem mi rontottuk el.

Holott a kevésbé feszítő szexualitással élőknek sokkal könnyebb az életük, és e téren biztosan kevesebb szenvedést élnek át és okoznak, mint az előbbiek — megjegyzem, a mérsékeltebb szexualitású férfiakat is hasonló értetlenség övezi. Azért volna jó már békén hagyni ezzel az örök rendszabályozással, normatív ítéletalkotással egymást.

A címbeli kérdésre, mint valami jó házi dolgozat végén, válaszolva: úgy, ahogy az önös tahók és a nekik asszisztáló nők értik, örökké terelgetve, megítélve, csak a Teremtés Koronájának önképét és örömét szolgálva, valamiért cserébe, elvárásokkal nyomasztva, belemanipulálva, bizalom nélkül nem szeretünk szexelni, mi több, utálunk. De itt nem velünk van a baj, hanem azzal az önzéssel és pornóagymosottsággal, amellyel ők a szexualitásra tekintenek.

…szenvednek a férfiaktól, legyen az papucsférj, vagy rendes, vagy agresszív. Nekik nem jó se így, se úgy. A férfiak köszönik szépen jókat szeretkeznek így is. Miért? Mert nem gyűlölik a társukat.

No, mondjuk ők könnyen nem gyűlölik, nem a nő tette tönkre az ő finom rendszerüket.

Hanem úgy szeretünk szexelni, érzékenyen, ahogy nekünk is jó, ahogy kölcsönös, és annyit szeretünk szexelni, amennyi vágy éppen bennünk van.

Ilyen pofonegyszerű.

265 thoughts on “akkor mi most szeretünk szexelni, vagy nem?

  1. Én sosem értettem, honnan tudják mások, hogy én (feministaként) milyen vagyok, hogyan szexelek stb., azt meg főleg nem, hogy a feministák úgy en bloc mit miért kivel hogyan. Sőt, fokozzák, tudják, hogy a nem feminista nők úgy egészében, meg a férfiak mint csoport összes tagja hogyan szexel. Bámulatos.

    • Jól jönne nekik ez mint vád. Pedig önmagban az is vicces, hogy ez vád lehet: “nem szeretsz szexelni, nem vagy normális, nem vagy szavahihető”, “gyűlölöd a férfiakat”, mintha nekik nem lennének kínjaik, fájdalmas történeteik, rutinos-langyos koituszaik.

  2. Ismételten elszomorít s mély sajnálatot vált ki belőlem amikor azzal szembesülök,mennyien élik abban a hitben az életüket,hogy csak EGYETLEN EGY út van a boldogsághoz,a boldogságos családi élethez,a boldog gyerekek neveléséhez,az örömteli szexualitáshoz. Olyan sivárságról és infantilizmusról árulkodik ez az
    egysíkúság

  3. “A férfiak köszönik szépen jókat szeretkeznek így is. Miért? Mert nem gyűlölik a társukat? Lóf.szt! Azért, mert nekik aztán mindegy: “luk-luk, csak a kaszni más”.

      • Az ilyen (amúgy hamis, mert erőltetetten és konstruáltan férfiérdekű, mint itt ma minden, és a végén persze egyik nemnek sem hasznos, hiszen természetellenes) sztereotípiák terjesztésében is amúgy maguk a szexológusok járnak élen, tessék:

        “Bibók Bea szextanácsadó véleménye
        Miért hagytam fel a szexszel 30 éves koromra? Egy fiatal lány egyik kapcsolatból a másikba sodródásáról olvashattunk a cikkben.
        Amikor két fiatal elkezdi a szexuális életet, akkor a lány érzelmeket táplál a fiú iránt, hiszen a nők érzelmi síkon működnek, a szexhez érzelmek kellenek, a CSAK szexhez is érzelmek kellenek.
        Ugyanekkor a kamasz fiúk viszont szexuális tárgyként tekintenek a lányokra, csúnyán mondva, majdnem mindegy nekik, ki a játszótársuk, hiszen ők a szexuális vágyaikat szeretnék kiélni. Azzal a lánnyal, aki elérhető, akinek megtetszenek, akikkel alakulóban van valami.
        Ez nem tudatos egyik nem részéről sem, egyszerűen ebben a korban így működnek a fiatalok. Ám szakításkor a lány mindig jobban sérül, hiszen ő érzelmi szálakat „növesztett” a kapcsolatban, és ezeket kell eltépnie egy esetleges szakításkor.”

        http://www.nlcafe.hu/szexesmas/20131206/szex-nelkuli-elet/?szavazas_tema_id=1927&szavazas_pozicio=3003&&valasz%5B1927%5D=8169&szavazas_submit=Szavazok

        • Ezt azért így kora reggel, éhgyomorra kihagyhattam volna.

          Most nem olvasom el, de a 30 éves lány innentől többé sose akar szexelni? Mi az indoka erre?

          • Tegnap átestem ezen a cikken, az én olvasatomban a lány egyszerűen nem akar többé párkapcsolat és szerelem nélkül szexelni, kifárasztották a fuckbuddyk, meg az egyéjszakás kalandok. Ez mondjuk nem oly meglepő, én is így voltam ezzel egy meredekebb (értsd: sok szex, sok fickóval, rövid idő alatt, ám nem egyszerre) időszak után.

        • Én amúgy nem tudom, hogy milyen fiatal fiúkról beszél ez a szexológus, én csakis remegően szerelmes, szenvedélyes, hűséges fiatal fiúkat ismertem a 70-es 80-as években, akik 22 évesen még szüzek voltak és a kapcsolat második hónapjában feleségül kértek. Nem is egy.
          És történt mindez az ország legelitebb egyetemén, reál szakon, 30 éve.
          És azóta is, mindmáig rendszeresen írnak, felhívnak, számon tartanak.
          Valami döbbenetes változások zajlottak le azóta, ha ilyenek lettek a kamaszfiúk.

          • Na, ez azért már nagyon nincsen így, a fiatal fiúk/férfiak nagyon nagy hányada ki se lát a nagy jogosultságérzete alól. 28 vagyok, partnereim számához nem elég a két kezem, (meg egy lábam se). Ebből a 18-35 közötti korosztályból négy darab tiszta szívű, lelkes és szerelmes férfival találkoztam, és három volt izgalmas, gyengéd és fantáziadús szerető.
            A két halmaz egy, azaz EGY személyben metszette egymást, hozzá is mentem rögvest.

              • Igen, és még a kutyánk is.
                Tizenkét gyermeke van két apától, egyiket sem neveli, viszont van három bejelentett lakhelye, hat teljesértékű és felelős gondviselője, legalább harminc barátja, nagyvárosból most költözött vidékre, miután lelépett külföldre, rendszeresen manikűröztet, nem él együtt az utolsó pasijával, aki gyermekei apja, és azóta is fut utána (Alfi, a havagnese), vacsorára hatalmas húsokat fal be és sosem kunyerál, de folyton szeretgetik.
                Egy Minta, de komolyan.

          • Brutális dalszövegek vannak a fiatalok körében és a pornót az iskolában nézik a gyerekek. Nem illik, nem jópofa érzelmesnek lenni. Tényleg van változás. A gusztustalan jogosultságérzés mindennél erősebb a kamasz fiúkban, tán a helyzet rosszabb, mint volt (ennyit az állitólagos ebbenanagyegyenlőségbenről).
            Fiam mesélte, hogy a bnője nem tud nyugodtan, zaklatás nélkül végigmenni az utcán még úgy se, ha ott van vele a barátja. Ilyen azért régen nem volt. A másik fiammal pár napja vitáztunk a pornóról. Ő akarta nekem megmagyarázni (jó lenyomósan- ejjj, anya, túlspirázod a dolgot), hogy cseppet sem káros, kell ez a fiúknak a hormonok miatt, ő tudja (13 éves!!!), hogy a valóságban ez nem igy megy, ráadásul azok a nők ezt vállalják ám, felesleges aggódni miattuk. A kérdésre, miszerint ha nem igy megy a valóságban, akkor lesz szives elmondani, hogy hogyan megy, már nem tudott válaszolni, ergo az egyetlen elképzelés a fejében a kib”szott pornó, amit illik lehúznia előttem. Különbséget még nemm tud tenni, de a fejében már ott van, milyen alantasságokra lehet használni egy nőt. Éppen igy ott van a 16 évesek fejében, akik a lányainkhoz közelednek, és ez bizony rémisztő. Nemhogy előre haladnánk, a helyzet egyre rosszabb lesz.

        • Én ezt se értettem:

          http://www.nlcafe.hu/szexesmas/20131130/nok-vad-szex/

          “A női szerepkör hagyományos értelmezésben egy alárendelt szerepkör. Az ősi evolúciós szerepeink szerint a nők függtek a férfiaktól, hiszen amíg ők megteremtették az otthon melegét, nevelték a gyermekeket, addig a férfiak gondoskodtak az élelemről, vadásztak és biztonságot adtak. Így, amikor a szexualitásban a nő aláveti magát a férfinek, elfogadja, élvezi annak biztonságot adó erejét, akkor ezt az ősi női szerepet éli meg.”

          “Szerencsés esetben egy nő egyetlen párkapcsolatban megélhet több női szerepet is, köztük azt az ősi női érzést, amikor akár alá tud rendelődni párjának oly módon is, hogy az szexuális tárgyként bánjon vele”

          “Az erős nők sokszor megfogalmazzák, hogy szeretnének gyenge nővé válni, de nem képesek rá. Számukra a szex az egyetlen terep, ahol van esélyük törékeny nővé válni egy erősebb férfi oldalán, hiszen a személyiségük egyébként minden szituációban rákényszeríti őket arra, hogy erősek legyenek.”

          Én ezt félrevezetőnek találom, hogy a szenvedélyes nők valójában alárendelődni akarnak. Valahogy megint meg akarják rendszabályozni, hogy ki hogyan érezze magát.

          • Ez nettó baromság. Még úgyis, hogy bevallom, számomra valóban izgató tud néha lenni az alárendelődés, adott esetben a “szexuális tárgyként való kezelés”, mint szexuális játék, de kizárólag szerelemben, odafigyelő és odaadó partnerrel, aki az első nanoszekundumban érzi, ha valami nem oké.

            De ez akkor is egy újabb should.

            • nekem nem világos, hoyg mitől szexuális tárgy, mitől alárendelődés, lehet, csak szenvedélyes. De ez lehet nézőpont kérdése.
              Ráadásul olyan primitíven van megfogalmazva az egész, “szétkeféli az agyam”, itt felnyerítettem, ezt valami pornófüzetből másolták?

            • Naná, és most az elmúlt 30 évben ezt fokozzák a teljes erőszakig és egyoldalúságig, és mindenféle evolúciós biszbaszt akasztanak az ügy mögé, gyakorlatilag a pornóipar megtámogatására. Lassan a nő egy átlátszó, egyre jelentéktelenebb figura lesz az életben és a szexben egyaránt, és a szex a kölcsönös öröm helyett a megalázás eszközévé válik.
              Meg kell nézni a buta fanatikus dubai olajmágnásokat, jódolgukban mire kell nekik a nő. Nahát a pornóipar a világ összes férfiját erre trenírozza.
              És az új generációk már ezt és csak ezt látják, tanulják, persze hogy a lányok is, és nincs is alternatíva.
              Pedig… épp fordítva is alakulhatott volna, ha mondjuk a nők kaparintják meg a világ anyagi erőforrásait, és nem a férfiak.
              Akkor a szexben nem a férfi tenné magáévá a nőt, hanem a nő a férfit, mint ahogy az valójában, fizikailag lezajlik.
              A férfi magáévá teszi a nőt szöveg pusztán arra való, hogy érzékeljük : a vastag pénztárca és befolyás mekkora érzéki csalódásokat tud okozni, akár még a fehérről is bemesélhetik nekünk, hogy fekete.
              A szexben ugyanis nincs mese, a nő teszi magáévá a férfit, és nem fordítva.
              Volt persze olyan képzőművészet is, ami ezt láttatta, de mára ez teljesen feledésbe merült, “az erős nő nem is nő” a mai mese.
              Pedig hát az is lehet roppant szexi és roppant jó mindkét fél örömére.
              A játék kölcsönös, csak az erőviszonyok elcsúszása teszi mára ilyen szomorúan egyoldalúvá.
              Milyen szép és mennyire mást sugall pl. ez

            • Violetta és Szilárd szerint ez a kép a Természetes Világrend, a Férfi és Női Teremtőelv, és mint ilyen, az Univerzum ellen való métely! (Csak szólok.)

          • Az első is ütött, de ez,

            ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!

            jó, oké, én nem vagyok edzett, nem olvasok ilyeneket, jaj, megyek, sírok a sarokban egy kicsit…

        • Lehet hogy egyszerűen most van abban az eletszakaszban, amikor önmaga érdekli elsősorban, ÉS a szexualitása is megváltozik.
          En is voltam igy ezzel.

    • Én ezt úgy ismerem, hogy lyuk-lyuk, csak darázs ne legyen benne.

      Nemrég az X-men filmekről beszélgettünk a kollégákkal (van ebben egy alakváltó lány, bármilyen emberei testet képes felvenni), és minden férfi azt mondta, hogy hú de szeretne egy ilyen alakváltót otthonra. Ma este legyen egy fekete hajú, nagy csöcsű, holnap szőke… Én a lányokkal együtt megdöbbentem. Az alakváltónak pont az a központi problémája a filmben, hogy nem talál olyan férfit, aki önmagáért szeretné (kék színűen, olyan az eredeti bőre), és ez többször ki van mondva, szó szerint így, és mégsem vágta le semelyik férfi? Arra gondoltam, hogy ha én kapnék egy ilyet, aki minden este más férfi alakját venné fel a kedvem szerint, akkor én visszautasítanám, mert soha nem tudnék ennyire megalázni senkit. Hogy a szexuális vágy tárgya legyen, és nem a személye, egy meleg húsdarab. Gondolkodtam rajta, hogy elkezdjek-e vitázni ezen, de inkább megkérdeztem, hogy mi lenne, ha az alakváltó kibaszásból férfi alakját venné fel. Máris nem voltak olyan lelkesek. Egy fantázia örökre szétrombolva. Muhaha.

  4. Megint mélyen igazad van.
    Számomra megint az a legfelháborítóbb, hogy ki mondja meg, milyen szex jó a nőnek? Na, ki?
    Ki mondja meg, mi számít szexuális defektnek egy nőnél? Na, ki?
    Ki mondja meg, mennyit kéne és hogyan? Ki mondja meg, mi jelent élvezetet? Na, ki?
    Ki mondja ki az ítéletet példának okáért az évek óta ürítőcsészének használt feleségre: “frigid!”?
    Ki mondja meg, milyen pózban, mikor, hol, hányszor egy héten számít normálisnak?
    Ki az, aki sértetten közli, ha öt perc alatt nem nedvesedsz, hogy neki lekonyul, ha ilyen sokáig (!) nem “kerül a helyére”? És ki az, aki személyes támadásnak veszi, ha előjátékra vágysz? Ki az, aki szerint már a farka látványától élvezned kéne, spriccelve, mert az előző csaja is?
    Ki az, aki szerint garantált a hüvelyi orgazmus, ha elég sokáig elég erőteljesen reszel, hiszen a Józsi felesége is?
    Ki az, aki kigyakorolta még a második barátnőjével, “hogyan kell nyalni”, és azóta meg van arról győződve, hogy úgy kell? Mindig, mindenkit? És aki ezt nem élvezi, az téved, mert a Tünde élvezte?

    Ne, mindez kicsoda???? Hááááát a férfi! De mint tudjuk, mi csak a szülésben vagyunk jobbak (amúgy elég jók ők is benne, csak mi egy kicsit jobbak), úgyhogy be is fogom.

  5. “Hanem úgy szeretünk szexelni, érzékenyen, ahogy nekünk is jó, ahogy kölcsönös, és annyit szeretünk szexelni, amennyi vágy éppen bennünk van.”
    Pont így!

    • Mondjuk szerintem az “amennyi vágy éppen bennünk van” az perceken belül mozoghat a semennyi és a nem bírok vele, mert felemészt között. Bármelyik irányba. És oda-vissza is simán. Csak egy gondolat, ami felbukkan valahonnan mélyről, és minden megváltozik.
      A mondat igaz szerintem is, de elgondolkodtam már azon, hogy férfi legyen a talpán, aki azt a hullámvasutat leköveti ami bennem lejátszódik néha. 🙂 Szóval én tuti nem vagyok normális, bármit is értünk normális alatt ebben a kérdésben.

      • Na EZÉRT röhögöm ki mindig azokat a férfiakat, akik nagy hozzáértéssel előadják, hogy a nőnek bizony hangulat kell, előjáték, azt már reggel el kell kezdeni, hogy a nőnek este igazán jó legyen. Na most ez részben igaz, de ha este egy nüansznyi hiba csúszik a számításba, akkor vekenghet, hogy ő pedig reggel elkezdte. 😀
        Ezzel szemben, ha a szeretkezés két egymást szerető ember spontán támadt vágyának egymásra találása, akkor meg nem kell reggel elkezdeni, Vagy el lehet kezdeni reggel, de be is lehet fejezni, vagy este folytatni. 😀

      • Ez a lényeg! Én már gyakorlott, öreg szexelő vagyok egy lángoló szerelemben épp, (úristen! és feminista! 😀 ), az “érzékenyen, ahogy nekünk is jó, és ahogy kölcsönös” a válasz szerintem a kérdésedre! A te hullámvasutadat követő férfivel, aki szívesen ül veled azon a hullámvasúton, akár fent, akár lent van épp, és franc tudja pontosan mi a normális, talán az ami mindkettőtöknek jó!!!

      • Nagyon jól megfogtad, amit én is érzek, az én hullámvasutamat még nekem is nehéz követni néha, de a férjem valahogy megtanult élni vele. Ha belegondolok, nálunk tényleg akkor van szex, ha nekem kedvem van hozzá. És van olyan, hogy napi nyolcszor van kedvem, meg van olyan, hogy havi egyszer… Korábban gáznak éreztem, ezt a férjemmel szemben, de ő mindig azt mondja, hogy neki, csak akkor jó, ha én is benne vagyok mindenestől. Nem tudom honnan vette ezt a hihetetlen szexuális intelligenciát – és hogy a férfiak zöme miért nem tudja ugyanezt.

        • “azt mondja, hogy neki, csak akkor jó, ha én is benne vagyok mindenestől. Nem tudom honnan vette ezt a hihetetlen szexuális intelligenciát – és hogy a férfiak zöme miért nem tudja ugyanezt.”

          Ne haragudj, nem akarom a férjed érdemeit kisebbíteni, de ez az alap. Mondom ezt férfiként. Még a sokszor szidott Life.hu-n sem győzik ezt elégszer hangsúlyozni.

          • ez az alap…viccnek jó volt!
            Az utóbbi időben sokat töröm rajta a fejem, hogy hogyan lehetne a fiaimat úgy nevelni (vagy a fejlődésüket úgy befolyásolni), hogy valóban olyan alapjuk legyen a nőkkel, szexualitással kapcsolatban amire lehet építeni. És az a nőkkel nem azért van a mondatban, mert eleve elképzelhetetlen volna számomra, hogy mondjuk homokosok lesznek, hanem mert a homoszexualitás témájával azt hiszem tudok mit kezdeni, mert mesze van, szóba lehet hozni, beszélgetni róla, családon belül vitázni is, amit hallanak és ez elég. Viszont szexualitásról, férfi-nő kapcsolat lelki és gyakorlati mélységeiről/magasságairól nem beszélünk, mert hát érintettek vagyunk.

            • Félreértesz, de én is félreérthetően fogalmaztam. Nem azt akartam mondani, hogy a magyar férfiak ezt a hozzáállást alapvetőnek tekintik, mert nem igaz. Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az az alap viselkedési norma, hogy csak akkor legyen szexuális együttlét, ha mindkét partner vágya kölcsönösen egyezik. Addig egy tapodtat se. Lehet neki örülni hogy aritareal férje a férfiak zömével ellentétesen ezzel tisztában van, de ezt hihetetlen szexuális intelligenciának címkézni kicsit túlzásnak érzem. Persze érthető az elfogultság is, és addig jó amíg ez így van.

              Azt hiszem ezt már korábban felvetetted, vagy talán valaki más volt az?

          • A hihetetlen irónia akart lenni, sajnálom, hogy nem jött át. 🙂 Egyébként valóban ez lenne az origó, a minimum – de csak lenne, mert amiket hallok, meg látok az alapján nem ez a helyzet.

        • Tudják, csak leszarják. Havi egy szex??? Súlyos probléma van a kapcsolatotokkal, ezt megmondom neked. Szexelni kell, az jó neked is, az a szerelem tüzifája. Amig szex van, minden van, a nem szexelő házas nő önző, frigid, háládatlan teremtés, minimum félrekefél, hát ennyi ideig képtelenség kibirni dugás (értsd ürités) nélkül.

          • Hát hogy mi a szerelem tűzifája, az más kérdés, de a szex jó dolog. Nem kötelező – akkor nem jó. Ha asszony havonta egyszer akar, akkor férj marha gyorsan nézzen magába, hogy mit bénáz el.

            • Hű, én csak most jöttem rá, hogy mitől vagyok képes. Az uram hónapok óta kedves velem, türelmes, megért, nem kritizál, nem szekál, hozza a szokásos kis hülyeségeit, de azokat elviselem, és képes segíteni nekem sok mindenben. Esténként egész kedvem van szorosan hozzábújni, és szexuális vágy meg forró szenvedély nélkül, csak úgy, vele lenni. Aztán persze lesz szex, és tök jó. Na, ezt már rég elfelejtettem, hogy ilyen is van, és hogy csak így jó.

            • Ez fentebb tréfa volt. Tipizált hozzáállás. Én nemrég beszélgettem egy bnőmmel. Elmondta, hogy van egy barátja. Igazi haverság- barátság van köztük. Tudja, hogy a pasinak van kapcsolata, mégis szeretnek együtt lenni. Azt mondja, olyankor, mikor ezzel az emberrel van, elképesztően fesztelen, nyugodt. A barátságban nincsenek elvárások, a találkozásaikon nincs megfelelési kényszere, tudja, hogy úgy van a pasival, hogy “védett”. Nem kell tartania attól, hogy az érintéseknek olyan következményei lehetnek, amikhez adott percben nincsen kedve. A kapcsolatuk kölcsönös, egyenlő, mert ő sem csúszik a pasi alá (ahogy párkapcsolatokban ösztönösen megteszi), és a srác sem megy fölé. Azt mondja, ettől a szabad, elvárásmentes együttléttől lassan belezúg a barátjába sőt, egyre inkább szexuálisan és érzelmileg is odafordul hozzá. Ő, magától. Sürgetés nélkül.
              Hm… Hasonló élményem nekem is volt már.

              A nézzen magába- ezzel meg az a bajom, hogy egy ilyen mondat a férfifülnek azt sugallja, nézzen magába, milyen a (szexuális) teljesitménye. Ilyen tapasztalatom is volt már. A férjem azt gondolta, majd megcifrázza az együttlétet és akkor tüzesebb leszek. Csakhogy én addigra már inkább túlesni akartam az aktuson és halálra idegesitett a felesleges nyalakodás. Sokkal inkább felizgatott volna egy meghitt beszélgetés, vagy ha egyszer én ülök a kanapén, mig ő lefekteti a gyerekeit.
              Én azt gondolom, Laci, a férfiak oly messze vannak attól, ami nekünk jó lenne, hogy még olyan is alig akad kötük, akivel beszélni lehet erről. Hogy miből táplálkozik egy nő szexualitása, az egy átlagos péniszvezérelt férfi agyának egyszerűen értelmezhetetlen.

              • Hát azért nem éreztem tréfának, mert egyre inkább látom, hogy tényleg pont tipikus. Az, hogy a szex elvárás a pasi részéről, mert az KELL (vagy inkább jár), ha meg a nőnek nem kell, az a nő hibája.
                A nézzen magába, azt tényleg kifejthettem volna jobban, úgy értettem, ahogy írtad. Mondjuk azért a szexben IS – de nem elsősorban a szexben.

  6. Olyan jó ez, olyan nagy megkönnyebbülés, hogy nem vagyok egyedül a “nem normálisságommal”, és az ebből fakadó görcseimet olyan felszabadító, mély sóhajjal engedem el itt. Nekem ez a mondat dobogtatta most meg a szívem: “Úgy általában elég kevés férfit találok izgalmasnak, de őket nagyon”. Még soha nem hallottam ezt úgy megfogalmazva, hogy nem problémaként van definiálva. Csak van. Ez van.

    Kevés bennem a vágy, és sérült az én szexualitásom, de nagyon, és sokat gondolkoztam rajta, hogy miért. Rosszul vagyok huzalozva alapból is. Az én világomnak soha nem volt tengelye “A Férfi”, ahogy viszont a legtöbb nőismerősömnek igen: hogy kell pasi, miért csinálja ezt a pasi, mit akar a pasi, miért nincs pasi, a meglévő mért hülye, az ex miért hülye, a nő miért hülye (Ahogy egy férfi kolléga feltette múltkor ezt a kérdést, mikor arról meséltem neki, hogy a barátnőmet emailben dobta a pasija: Ilyenkor a nő miért nem kérdezi meg magától, hogy ő mit baszott el? Elnémultam. Állandóan ezen kattognak, te hülye.) És én unom. Unom, unom, unom. Már tiniként sem értettem a többiek mániákus vágyát, hogy végre legyen valaki, akinek megkönnyebbült sóhajjal a vállára hajtja a fejét, és akkor rendben lesz végre a világa.

    Na meg a másik tengely, a szex. Szűzvagyemég? Igen? Milyengáz. Nem? Mélytorok, anál, kötözés volt már? Milyen hosszú a farka, milyen vastag, hányszor megy el, elhasználtunk egyszerre egy 12-es csomagot képzeld! Jézusom, 12szer egymás után? Nem fájt? Hát, egy kicsit de… de annyira kívánt engem! A szex az nagyon nagyon nagyon fontos ilyen korban! Hát, nekem valahogy mégsem olyan fontos. Én olyan kiegyensúlyozott és nyugis vagyok nélküle is. Persze beszélek róla, meg játszom, flörtölök, kétértelműsködöm a poén kedvéért, és olyannak tűnök, akinek mindig ezen jár az agya, mert ettől tűnök normálisnak. Ezt a részt élvezem is (különben nem csinálnám). Amikor konkrét akcióra kerül sor, akkor általában kényelmetlenül érzem magam, mert mivel elég karakán vagyok, a férfiak általában erőszakkal közelítenek felém. Az erős nőt el kell nyomni, le kell törni, jól meg kell baszni, az majd helyrerak. Ha nemet mondok, nem értik. Szégyelljem magam, amiért nem akarom. ÍGY nem akarom, ez még senkinek nem tűnt fel, és ez a lényeg.

    A rossz huzalozásom miatt fiatalabb koromban nem néztem meg a férfiakat, soha nem tűnt fel, ha valaki jó pasi volt (a többi lány ájuldozott), és mostanában kezdtem csak megfigyelni a férfiak testét, és konkrétan gyönyörködni egy szép kézben, széles vállban, arcélben. Mintha szoborban, vagy festményben gyönyörködnék. A legtöbb esetben ebben sincs semmi szexuális.

    Az én tengelyem mindig is a saját örömöm volt, és az nekem a tánc (színház), egy könyv, a sport, intellektuális beszélgetés, nevetés, jó ételek. Nagyon nehéz ám ehhez társaságot keríteni (ebben mondjuk szerencsés vagyok), mert a többieket nagy vonalakban csak a fasz érdekli, és ha találtak egy megfelelőt, az istennek sem lehet őket kirobbantani mellőle, a kanapéról. Ez a legtöbbször dühít.

    Én a legtöbb férfi ismerősömet inkább taszítónak találom párkapcsolati szempontból, és mindig ez jut eszembe: “olyan sok férfivel találkoztam életem során, akivel lefeküdtem volna, de eggyel sem, akit páromul fogadtam volna”. Nem tudom, ki mondta, de biztos nem volt normális, hál az égnek.

    • A brutál jó hozzászólásodban egy nagyon fontosat ragadnék ki. Miért tendencia az emilben szakítás náluk? Komolyan még a legcukibb is ezt csinálja. Ír egy emilt. Ha három mondatnál hosszabb, már örülünk. Számtalan ilyen sztorit hallottam. Ja, és engem is így dobtak ki. Egy emil némi pénzbeli nagyvonalúságot ajánlva, majd mikor elutasítom arra hivatkozva, hogy nem vagyok fizetett nő, akkor azonnali szakítás, majd hosszú néma csend, nulla reagálás. Ezt alig tompítja a hónapok múlva szintén levélben megvallott “nagyon szerettelek”. Ennek már ilyenkor alig van jelentősège.
      Mi ez a bujkálás náluk?

      • Mert akkor a szemünkbe kellene nézni.
        Engem is dobtak már emailben, egy olyan alak, akiért érdemtelenül és lángolva rajongtam. Képes volt azt írni, egy órával az előző nap megbeszélt randi előtt, hogy sajnálja, de furcsa vagyok, és nem mozgattam meg benne semmit kér hónap alatt.
        Ő mondjuk bennem igen sokszor a farkát, de ez ezek szerint ez nem számít. Tyjahhh, az élénk lelki életet érő férfiak.

        • Velem volt úgy, hogy még csak nem is szakítottak! Az egyik pl. félév intenzív együttlét után se emailbe, se smsbe nem szakított csak eltűnt mint a kámfor egyik napról a másikra. Ennél dühítőbbet nem tudok elképzelni.. Mennyit vívódtam az ilyenek miatt pedig egyszerűen rá kellett volna jönnöm, hogy a férfiak egy része (elég sokan) ilyen kérdésekben végtelenül gyáva és a zéró önreflexiószójukkal amúgy sem tudnák értelmesen megfogalmazni, hogy ők akkor mit is szeretnének vagy egyáltalán mi van…

        • Devorah története kapcsán még az a költői kérdés jutott eszembe, hogy a pasik miért gondolják egyszerűbbnek ostoba kifogásokat gyártani ahelyett, hogy megmondanák az igazat? Szánalmas.

          • Mert a nagy érzékeny lelkükkel azt hiszik, hogy nem szabad a ti még érzékenyebb lelketekbe gázolni, hanem olyanokat kell mondani, hogy “nálam jobbat érdemelsz”.
            Legalábbis azt hiszem, ezért.

        • Akiket meg kell értenünk ugye. Tamási Erzsébet a minap írta, hogy mivel olyan szemét nejük van általában, még az is (meg)érthetó, hogy természetes nekik a vásárolt rajongás és szex. És nekem elküldi emilben egy férfi!!! Hogy na, ugye! Ohhh, szegénykéim! Meg a fentebbi komment, ahogy a férfitárs azonnal felteszi a kérdést, hogy akkor a nő mennyiben hibàs.
          Velem miért nem zárnak össze a nők úgy általában? Miért a legagresszívebb hímsoviniszták mindig nők?

          • Önigazolás. Milyen lenne már kinyitni a csipát és észrevenni, felfogni, majd magadnak őszintén bevallani, hogyakkormostmiisvan.

        • Nos, onnantól nem gesztus, mikor kéred, hogy ne, sőt, elmagyarázod, hogy ez miért kellemetlen, ő meg duzzog, megbántódik, nyomást gyakorol, így hát hagyod és érzed magad lek9telezve, kétszer meggondolod, mit mondasz, hogy mondod, mondasz- e nemet, illik- e bármire nemet mondanod. Ez nem gesztus, hanem manipuláció.

    • Ajj, ez de ismerős:
      “Az erős nőt el kell nyomni, le kell törni, jól meg kell baszni, az majd helyrerak. Ha nemet mondok, nem értik. Szégyelljem magam, amiért nem akarom. ÍGY nem akarom, ez még senkinek nem tűnt fel, és ez a lényeg.” – és ha nemet mondasz és “nem élsz az alkalommal” hogy vele lehess, akkor nem vagy normális, sőt, nem vagy nőies, sőt frigid vagy. Vagy leszbikus. Azt senki se érti, sokszor még más lányok sem, hogy mi az az ÍGY, amiért nem akarod, hogy mi az, amit nem akarsz – mert már úgy megszokták, hogy szexelni KELL, pasi kell – még akkor is, ha nem élvezik, még akkor is, ha mondjuk 20 pasi után még mindig nem volt jó egyszer sem igazán – de szexelni kell, mer az a menő. A tököm is tele volt ezzel huszonéves koromban.

      • Sajnos azt kevésbé tanulják meg, hogyan lehet jó, mert a tanult “játékszabályok” szerint kezdenek bele a szexbe, nem a saját örömük szerint. Szerintem ez nem a lányok hibája, vagy nem csak az övék.

        • Nem mondom, hogy az övék, hiszen nagyon erős a nyomás, és az egész környezeted igyekszik abba az irányba terelni, amerre helyesnek gondolják – össztársadalmi szinten folyik az agymosás.

          Érdekes módon nekem soha nem volt az idősebbekkel – szülők, nagyszülők – vitám ebben a témában, a saját korosztályommal annál inkább. Azt érzékeltem, hogy az úgynevezett “szabad, modern” világban hiába mondják azt, hogy szabad a szex, nőként ugyanúgy nem vagy szabad – mert most meg szinte kötelező lett. Ha nem szexelsz a harmadik randin, ha várni akarsz, ha többet akarsz, ha nem akarsz eszköz lenni, ha menő akarsz lenni, azt akarod, hogy legyen pasid, ha jó nő akarsz lenni, akkor szexelned KELL, és azt kell mondanod, hogy ez jó – de eközben az égadta világon senkit se izgat a te örömöd.

          Erre már tizenévesen nagyon érzékeny voltam dühített, és megfogadtam, hogy nem megyek bele olyasmibe, ami nem rólam szól, és ami nem én vagyok. A saját utamat járva sok baszogatás ért elsősorban lányoktól, hogy minek kelletem magam, mire várok 20 évesen, miért nem jó nekem is az, ami másnak – tudatosan élni nagyon nehéz, ha ellenszélben kell tenned.

    • Hú, de sok dolgot írtál le, amit é is pont így! Az egész “beszélek róla, játszom, flörtölök, kétértelműsködöm, úgy teszek, mint akinek mindig ezen jár az agya” résszel ugyanígy vagyok, imádok flörtölni, nekem az intellektuális élmény, a legjobbak közül való és sokszor izgatóbb, mint a fizikai síkon történtek. Mondjuk be is nézi kb. mindenki, én vagyok a dögös vörös fémfatál, hú én biztos de mennyiszer, egyszerre egy tűzoltóbrigáddal, hogyan, kivel, fejjel lefelé, pedig a valóság nagyon nem ez, hanem pont az, amit írsz is, hogy erőszakkal közelítésre azonnali záródással reagálok (“ÍGY nem akarom”), hogy az egésznek, hogy akik akarnak, azok mind azonnal akarnak, és ha azonnal nem kapnak, márpedig nem kapnak, hát nem is kellek inkább egyáltalán, az lett a vége, hogy egy éve történt csak az első és nem volt épp felemelő, inkább csak az addigra feltornyosult frusztráció kioldása és szégyen egy “mindegy, csak legyünk túl rajta, pipáljuk ki” élményben, ami furcsamód a görcsöt mégis kioldotta, azt hiszem. És amikor valaki véletlenül nem erőszakkal közelít, hát az már maga olyan üdítő élmény, hogy belelátni az eget is, pedig hát csak az elvárható minimumot kaptuk meg végre. Szóval nagyon jó volt nekem most ezt a kommented olvasni, valamelyes sorsközösség feloldó élménye volt és köszönöm.

      • “akik akarnak, azok mind azonnal akarnak, és ha azonnal nem kapnak, márpedig nem kapnak, hát nem is kellek inkább egyáltalán” – széles mintán tesztelt alapszabály: aki az első randin le akar fektetni, az nem akar semmi többet. És ha ez nem jön össze, akkor továbbáll, mivel ő csak ennyit akart volna, bármilyen dumával is szédít előtte. Nem hiszek az egyéjszakás kalandokból lett szerelmekben, még akkor sem, ha ez már velem is megtörtént 😀

  7. kicsit kínos, de nekem megint ilyen definíciós kínom van. mi a szex? az összebújás? az érintés? az ölelés? az orgazmus? a közösülés? ér külön-külön is, vagy csak együtt az egész csomag? vagy csak a közösülés ér egyedül, az is csak akkor ha egy fasz is jelen van?

    van egy ismerősöm, eléggé feminista is, és attól el tud menni, ha pisilnie kell és ráz a busz. ha eközben simogatja a karját a partnere a ferenciek terénél, akkor már szexelnek?

    tönkremegyek ezektől a sokezeréves kőfalú dobozoktól, amibe bezárva kellene tudnunk gondolkozni és eldöntendő kérdésekre válaszolni digitálisan.
    és különben is, hogy várható el ez egy koffeinfüggőtől…??? 😉

    • Nagyon bírom a kommentelési stílusodat, azt ember azt hiszi, hogy érti a bejegyzést, és válaszolt, akkor elolvasom a kérdéseidet, és megyek vissza a sarokba revideálni. 😀

    • “van egy ismerősöm, eléggé feminista is, és attól el tud menni, ha pisilnie kell és ráz a busz. ha eközben simogatja a karját a partnere a ferenciek terénél, akkor már szexelnek? ” … na ugye, milyen jó a feministáknak!!! mi megmondtuk, mégsem hiszik.

        • És milyen idegesek tudnak lenni ettől seggf..patriarchális férfiak. Hogy nem kell farok az orgazmushoz, vége a világuknak. Kitalálják, hogy ez hülyeség, meg nem is igazi, bezzeg behatoláskor, na akkor! Vagy ha akkor és úgy nem mindig, vagy soha, akkor frigid vagy. Egy partnerem megpróbált meggyőzni arról, hogy a mell-orgazmust, azt csak kitalálom, olyan nincs, azt csak összekeverem azzal, hogy kellemes. Mer’ ő tudja, jobban tudja mi kell a testemnek.

          • 18-as karika: ez a srác annyira befrusztrálódott a gondolattól, hogy farok nélkül is lehet élvezetes a szex, hogy szó szerint féltékeny lett: a közösülés, akkor nem érhettem magamhoz sehol, meg ő sem, akkor a péniszt _kellett_ csodálni. Végül úgy oldotta fel magában a disszonanciát, hogy eldöntötte, hogy biztosan rejtett leszbikus vagyok.

            • “ez a srác annyira befrusztrálódott a gondolattól, hogy farok nélkül is lehet élvezetes a szex, hogy szó szerint féltékeny lett: a közösülés, akkor nem érhettem magamhoz sehol, meg ő sem, akkor a péniszt _kellett_ csodálni.”
              Ez annyira nem is lehet ritka, egyik barátnőm is találkozott egy ilyennel, aki azzal magyarázta a dolgot, hogy ő akkor fölöslegesnek érzi magát. Mert ugye a szex, ahogy írod is, kizárólag a Szent Fasz ténykedéséről szólhat.

            • Szerintem a partnered egyszerűen nem tudta elképzelni hogy mi az hogy nem a nemi szerved által éled át az orgazmust. Nem kell ebben semmi egoizmust vagy rosszindulatot látni, férfiként ő nem tapasztalt ilyet, akkor nyilván azt gondolta a nőknél sem lehetséges. Mindenki magából indul ki, de a tájékozatlan ember végképp.

              Mondjuk a fütyinézés elég komikus lehetett xD

            • Én nem azt gondolom gáznak, hogy rácsodálkozik valamire, amit ő nem tapasztalt (fiatal, 24 éves fiú volt), hanem az, hogy teljes meggyőződéssel, kapásból, megingathatatlanul, megcáfolta az én érzéseimet, tapasztalataimat, és előírta, hogy mit kellene és hogyan éreznem.
              Ezek az élet minden területén gáz ügyek, na de a szexualitás, ami tényleg minden embernél más, és az egyes embereknél változó, itt kinyilatkoztatni, az nagyon-nagyon gáz.

            • Idióta 😀

              Nekem meg volt egy pasim, mikor még fiatal voltam és bohó, aki a szakítás után elcsórta a vibrimet és bedobta a kazánba, mert még arra is féltékeny volt. Meg is gyászoltam szegényt.

  8. “Bár nemrég ránéztem valakire, és ő visszanézett, aztán kiesett és messzire gurult az üvegszem, mert az volt, amivel nézett,”

    Ezt különösen köszönöm. 🙂

  9. Na, szexről van szó, és mint valami gombnyomásra, Minden Áron azonnal hozzászól! Bravó!
    Ja, hát jó is az, mondjuk egy tanyasi csirkeleves roppanó zsenge zöldborsóhéjakkal, egy gorgonzolás tagliatelle szarvassonkával, utána, vagy már délután egy sóskaramell-tortácska, megfelelő minőségű kávéval, szellemes partnerrel. Mindez a Villa Bagatelle-ben. De semmiképpen nem este. Futás, a hóban, őzek. Nagyon tiszta, nagyon üres, pokolforró szauna, meztelenül. Szerintem gyászban korrekt: nem életellenes, de nem is ízléstelen, ellenben lelkileg pont jó.

    Te meg csak nézzed a pornót, meg rángassad hozzá, amid még van.

    • Ja, én veled nem ebédelek, nem kell fitogtatnod, hogy jártál már ott. Nem, novellák már nincsenek, de évek óta. És én aztán nem felejtem el, honnan jöttem, és nem felejtem el azokat sem, akik még nehezebb, én ma is gyalog és biciklivel járok, tizenöt éves ruháimat is hordom a drága márkásak mellett, és keresetem egyharmadát költöm mások segítésére. (Honnan is jöttem? Budai, többgenerációs értelmiségi családból. Noha pártolom a társadalmi mobilitást, én maradtam, ahol vagyok.)

      Látom, már csak annyi kötözködnivaló maradt, hogy mit eszem, mikor szexelek, rátarti vagyok-e a jólétemre. Érdekes fordulat. Az miért van, hogy ha szexről írok, törvényszerűen ideöntöd a lelked vegyihulladékát?

    • Neked milyen mocsokról van képed beszélni egy év zaklatás, nyálcsorgatás, napi és fennen hirdetett pornóbámulás után? Mi a mocsok itt? Csak az engedelmesen rádmeredő képernyőnők a biztonságosak, a valódiak, akiknek van véleményük, és poénkodni mernek a Szentséges Fallosz témájában, azok veszélyesek?

      És mi tizenegyezer? Téged csúnyán átvertek. Ja, csak neked szabad gépkocsivezetővel közlekedni, ismeretlen nőknek rózsákat küldeni, én nem ehetek Segal Viktort, az bűnös és parvenü pazarlás. Majd te megmondod.

      • Szentséges Fallosz 🙂 AMELYBŐL MINDEN ÉLET ERED ezt tibi nyilatkoztatta ki, ezzel támasztva alá a férfiak felsőbbrendűségét.Csak azt nem tudom hogy hova szórnák a magjukat a nagy űrmagányban.

      • Hát én meg hol egyedül, hol nem. Szellemes társaság, olvass figyelmesebben. Vagy ha valami igazán ihletes bejegyzést írok, akkor ahhoz esik jól egy magányos ebéd. A legjobban egyedül szeretek lenni és enni, ráérősen. Nem szoktam randevúzni a férjem halála után egy évvel, az már igaz. Nagyon kínos ez az élveteg, magadat kifinomult élvhajhásznak beállító leírás meg a helyesírási hibás minősítgetéseid is.

        Értem, hogy most megrebbent az a pornónéző úriemberi hablelked, de azért érted, miféle szexuális kultúráról írják a csajok, hogy fasz ki-be? Merthogy ennyi szokott történni a pornón nevelkedett férfiak házasságaiban.

        • Az én felelősségemről leírtam az álláspontomat a mai, torz rettegés címűben. Tipikus és szimptomatikus, ahogy a párkapcsolati gondok felelősének megteszel engem. Korábban bizonyára minden rendben volt, boldogok voltak a nők, de most, hogy az én blogomat olvassák, na, most aztán minden összedőlt… Jaj, csak szembe ne kelljen nézni. Holott téged itt nem bírált senki, csak az ellenem elkövetett zaklatás miatt, de te, a nagy lovag, ha a férfiak önérzetéről van szó, hisztérikus leszel, mindenkiben ellenséget látsz, egyetlen kommentelő apró megjegyzését is hónapokig, hússzor idézed. De gyenge az a nagy férfiasság, amely egy-egy ember szavain ennyit rugózik!

          És de szelektív a te érzékenységed! A nőkért nem állsz így ki soha, érdekes. Azokért sem, akiket nem szavakkal tipornak, hanem mondjuk savval öntenek le.

          Csak titeket az a szenvedés, amit a nők nem mondanak el, nem érdekel. Az rendben van. Szenvedjenek, csak ne mondják, csak kényelmetlen helyzet ne legyen, csak az igazságuk ne hangozhassék el, mert az annyira sérti a férfiegót, és nemcsak a partnereikét, úgy összességében a globáis férfiegót…

          A mi gondolataink forognak a fasz körül? Az gyönyörű, ahogy te magadat úriembernek képzelve írhatsz bármiről, neked mindent szabad, de ha havonta megjelenik a téma és egy kis felnőtt bohóckodás, és közte leíratik a reszelés, a fasz, a vibrátor szó (uramisten!), akkor azonnal itt vagy, hozzászólsz, kiakadsz és moralizálni kezdesz, csak mert neked kényelmetlen a férfiak gyér szexuális kultúrájáról olvasni. Vajh miért…?

          Mert ti (te és a hasonló mentalitásúak) nem a nőket szeretitek, ők csak élvezeti eszközök. Ti azt szeretitek, hogy nem kell megerőltetnetek magatokat, szerintetek jók vagytok úgy is, lehet önimádni.

          És pont egy ennyire erőszakos, gyenge férfi mustrálgat meg osztályoz meg van magával eltelve, és tartja magát úriembernek a rengeteg hazugság, csikarás, csűrés-csavarás után. Az arctalan, sunnyogó lovag.

          Miközben aki pornót néz és olyanokat, hogy azt jobb nem tudni, te vagy. Nézzed csak nők ipari jellegű megalázását, amit a te hazug típusod infantilis módon örömteli szexnek képzel, és verd ki rá, sokan teszik ezt, de hagyd már ezt a szentséges lovagi öntudatot, hogy “hajótörött”, olvasd el a kontextust, gondolkodj el rajta. És ne moralizálj itt, meg ne osztályozd az operaszeletpartnereidet szexuális hajlandóság alapján gusztustalanul, magadat nők közül válogató életcsászárának képzelve (úristen, hány ilyen alkat lehet vajon a társkeresőkön?), és főleg ne merd kétségbe vonni azt, amiről a nők írnak saját élményeikről. Mi sem vonjuk kétségbe, amit írsz, hogy például a pornót nézed és szereted.

          Csak hogy értsétek:
          “Én egyébként nem egyedül járok oda ebédelni. Se reggelizni.És az Operát azért szeretem, mert azonnal kiderül van e a csajban tűz. Ha azt a kis rubin piros gyümölcskrémszilánkot, ami a szája sarkára ragad a damasztszalvéta keményre sodort csücskével törli le-hát mehet a faszba. Ellenben , ha kidugja a nyelve hegyét , jó keményre sodorja, és úgy kapja le a vörösre rúzsozott szája széléről ,akkor ígéretes. Aztán persze, ha utána jólesően végignyalja -alaposan nyálasan-alul -felül, sőt cuppant is egyet rá-akkor megérte a meghívás. Került amibe került. ( Egyébként pont annyiba szokott. ) . Egyszer próbáld ki társaságban is. Nézz körül, hátha akad valaki.”

          Mehet a faszba, azt mondja.
          Menő vagy, Áron, nem egyedül jársz a Villa Bagatelle-be, bravó!

          Te úgy nyálcsorgatsz, úgy javasolsz nekem pasit rendkívül ízlésesen (csak azt nem kérdezve, hogy én mit szeretnék vagy mi reális most az életemben, az ugyanis nem számít, pasit akarni kell, már a férjem utolsó napjaiban ezt előrevetíteni, ajánlgatni, hogy nemsokára lesz új — bravó), úgy léped át sokadszor a nagyon is egyértelmű, majd világossá tett határaimat, akarván diktálni és véleményezni azt is, hogy én mit csinálok, csinálhatok szex helyett, mit egyek, az mennyibe kerül, hogy ennek nem vagy tudatában, mert nincsen önreflexiód. Ezt így együtt hívjuk kontrollnak, (férfi)erőszaknak. Mélyen megértem, hogy ezzel nem akarsz szembesülni. Nem én üldözlek és véleményezlek téged, nem én kezdek lihegve ítélkezni, szörnyülködni, kajánkodni, masztizásról (a szóhoz külön gratulálok) tippeket adni. Vicces, ahogy próbálod megítélni, hogy mihez kellene tartanom magam, honnan jöttem (ajjaj, te valami szegény kislánynak képzeltél, mert az a zsánered, hát, ebbe belebuktál), de sajnos nem te fogod megmondani, hogy milenne a helyes, én mitől érzem jól magam s hogy az erkölcsös-e.

          Bizony, belefér, ez nem dühöngő és nem firkafal, ott van a szabályzat, aki egyszer eljátszotta az esélyét, az utána a feje tetejére állhat, nem fog itt kommentelni. Ha a kérésből, hogy ne trollkodjunk, aljaskodjunk, bíráljuk már felül a nők élményeit és álláspontját, nem érti meg, majd megérti abból, hogy nem engedem be. Mit nem értesz ezen? Hogy miért? Mert így tartom jónak. Például mert a lihegő, mindent jobban tudó kommentelők okádóhelynek használt portáljain, mint amilyenek az index fórumai, nem épül közösség, nem mondja el senki a bizalmas dolgait, és szar a hangulat, ideges, bizalmatlan.

          Én vagyok a kártékony, akinek a blogját értelmes nők a szabad választásukból olvassák alkalmilag vagy naponta, és tájékozódnak és remekül mulatnak, erősödnek és ráébrednek és újraépítik magukat a hozzád hasonló görények ellenében. Nem ám te, aki lihegve jössz mindenhová, ahol én megjelenek, és nevetséges módon lecsapsz a szextémára, és moralizálsz. Neked mindent szabad, te férfi vagy és gazdag, neked istenadta a pozíciód, és te majd megmondod másoknak. Nagyon törékeny ez a te hatalmad, nagyon kell bizonygatni.

          Ha velem beszélgetsz, kénytelen leszel elfogadni, amit én mondok: szerintem, és mivel az én bőröm, én fogom megmondani, te nyálcsorgatsz, lesed a fotóimat, fantáziálsz, és nagyon is eljátszottál sokszor a gondolattal, mint azt megírtad nekem ékesen nem is egyszer, és a rózsák is ennek szóltak. Ha nem tudod elfogadni azt, amit én gondolok, ne beszélgess velem, nem vagy idekötve, megkértem már vagy hússzor, hogy hagyjál békén, teljesen, végleg.

          És ha ép ember volnál, nem nyomorult, énhiányos, parazita zaklató, akkor nem azért lenne vége, mert te nagy teátrálisan bejelented, hogy ennek egy időre megint vége, hanem azért, mert megérted és tiszteletben tartod, de 2012 novemberében ám, hogy én ezt nem akarom, és felfogod, hogy nem érdekel a véleményed, nem mérvadó. Jaj, milyen sokan magyaráznak nekem amúgy is, hogy én mit csináljak! Nálad sokkal okosabbak és érzékenyebbek is. Nem hüppögve és szerencsétlenül és megtörve nem akarom, nem azért nem akarom, mert nagyon bánt, hanem egyszerűen nem akarom, és ezt nem vitathatja el tőlem senki, akárhogy csűri-csavarja a szavakat. De persze nálad kell legyen a kontroll, te döntesz. Ó, de ismerem már a soha be nem tartott fogadkozásaidat. Gyenge, másra szoruló, mások energiájából élő ember csinál ilyet.
          A helyesírásodról annyit, hogy tizenéve külföldön élő olvasók eseti elütései azért nagyon mások, mint az, hogy te, aki nagyon okosnak képzeled magad, a bloggot makacsul két g-vel írod, és kötőjelet használsz vessző helyett, valamint egyébként is gyenge, erőltetett szóviccekkel fárasztasz.

          Azt még meséld már el, hogy mire jutottál tüzetes internetes nyomozásaid közepette: vezettem én három napig irodalmi műsort augusztusban Tihanyban, vagy ha nem, akkor ki vezette, ki szervezte a Weöres-maratont? Be tudod látni legalább ezt a hazugságodat?

          • Az operába jár sütizni, vagy mi? És arra veri, hogy mások a tiffanyfüzet-színvonal alatt kettővel elhelyezkedő erotikus fantáziáit olvassák?

            • Nem, a Villa Bagatelle-ben vagizik, és meg is írja, hogy tizenegyezerért, mert ő nem csak mindent tud, hanem nagyon gazdag is. Csak nem figyel oda, blöfföl, így elrontja a részleteket. Ott van Operaszelet, ami egy süti.

            • Azt hittem, meghívja a Hölgyet egy süteményre a szünetben az Operaház büféjében, és lesi, hogyan szabadul meg a morzsáktól. És ha nem (neki) megfelelően, akkor az Imádott Hölgy hipp-hopp, büdös szukává változik, és mehet is a f*szba. Fordított Hamupipőke-történet 😀

          • Hiába “mehet a faszba”, ahogy írod nagy elegánsan, akit te a Villa Bagatelle-be viszel randizni, ha nem úgy takarítja le a száját, ahogy neked tetszik, te nagyon rég nem voltál a Bagatelle-ben. Két dolog nincs: damasztszalvéta (soha, legfeljebb rendezvényeken), valamint az Opera szeletben gyümölcskrém. Már ha nem a málnalekvárt nevezed annak.
            Így kombinálsz össze minden mást is, költesz körém mindent.
            Ha nők írnak a szexről, sótlan, gyomorbajos prédikátorként moralizálsz, de neked szabad zaklatni, célozgatni, a seggemről írni, pornóbámulásra büszkének lenni, óvodásként dicsekedni.
            És az a vicces, hogy te tartod magad finom léleknek ezek után, és nevezed közönségesnek a fenti dévajkodást, illetve (inkább) komoly problémafelvetéseket. Persze hogy borzaszt: félsz tőlük, félsz a jókedvű, erős, őszinte nőktől, és félsz önmagadtól, az igazságtól, a konstruált Nagy Erős Okos Férfi bálványának összeomlásától.
            Helyszíni tudósításunkat olvasták.

            • Tibi, Áron: két férfi. Mindkettő nagyon szeretne nőt, mindkettő számolgatja és meg is írja, mennyit költ a randira, Áron, merő gőgös fölényeskedésből még hozzá is teszi, hogy annak a nőnek étkezés közben egy általa elképzelt (erotikát, azon belül is fellációt előre vetítő) módon kell viselkedni, különben “mehet a faszba”. Gondolom, ezt így meg is mondja neki. Bravó, bravó.

              Egy élmény lehet ilyen számolgatós, viselkedéslesős-osztályozós, egyébként meg bevallottan szexuális nyomortól sújtott férfival akár csak egy asztalnál ülni. Másról sem fantáziálok én sem itt az özvegységemben.

            • Ezt az alamüszi véglényt káh, hogy mi nem élvez’essük, meg őtet aztán igazán szét bíhnánk szinszálni, a kis kükaszú, huppótlan, dezsenehált amőbáját a bánatos világának nekije, aztat! Még’ogy Szisza! Télleg höhejes.
              Csapassad, Évus!

  10. Hehe, ezek szerint a nőnek mondjuk nem jó a szex, mert gyűlöli a partnerét, de a férfinek _eközben_ jó a szex, mert ő meg nem gyűlöli.

    A válasz igen, de nem akárhogy. Pl. egyedül is (aki szerint maszturbálni csak megkeseredve lehet, annak nem tudok mit mondani), vagy egy másik nővel (férfi nélkül, úristen!), vagy ruhában, de nem mások által definiálva.

  11. „Hogy nem hagynak olyannak lennem, amilyen vagyok. Hogy nem hallgathatunk a saját késztetéseinkre, ízléseinkre, vágyainkra, mert ők jobban tudják ezt is helyettünk…Azt akarják, hogy azt érezzük: nem vagyunk rendben,”
    De jó már karácsonyi ajándékként is megkaphatjuk, hogy nem vagyunk jók és mars olyanná lenni amilyenek nem vagyunk. Nesze drágám itt egy kupon, hogy ne nézzél már ki úgy, ahogy neked tetszik:
    http://veddvelem.hu/ajanlatok/2495-valtozz_szupernove_pintacsi_viki_novarazslo_muhelyeben_nagy_kedvezmennyel
    „Átváltoztatunk a Nővarázsoló Műhellyel és Pintácsi Vikivel! Bárhol is élj az országban, itt az ideje, hogy te is megtapasztald, milyen az, ha profi szakemberek “dolgoznak rajtad”, és változtatnak át!…Fiúk! A Nővarázsoló Műhely átváltoztatását ajándékba is adhatjátok kedveseteknek, ha igazán szeretnétek egy különlegességgel meglepni őket.”

  12. elolvastam megint a bejegyzést, teszek-veszek itt amúgy is, és közben gondolkoztam. elképzeltem azokat a férfiakat, akik értelmesek és igyekeznek nyitottnak lenni, közben nyilván ők is ugyanebben a rendben és nemi szerepfelfogásban szocializálódtak, ebben építették fel identitástudatukat, önképüket, ezek alapján mérik magukat. ekkor elolvasnak egy ilyen részletes női véleményt, és lehetőségük lesz bepillantani, meglátni autonóm nők valódi világát. olyat, ami érthetően és világosan le van írva, és nincs benne férfilélek kímélő elmaszatolás. konfrontálódnak azzal, hogy a nőknek, legalábbis egy jelentős részüknek, valójában más kell, pl. valami sokkal komplexebb kapcsolódás, mint amire eddig gyúrtak, és amiben a férfi potenciálisan totál nincs képben, sőt, sehol nincs a teljesítménye, sosem tanulta ezt, gőze nincs hogy kell csinálni, de mondjuk identitásának markáns pillére, hogy azért ő tudja mi kell a nőnek szexuálisan is. tegyük fel, hogy ők jószándékú, kedves férfiak, plusz feltételezhetően valamennyi anyaparájuk és bizonyos mértékű szexfüggésük is van. amit mondjuk feltételezhetünk pl. az itt megszólalt férfiak által elmondottak alapján is (lsd korábban baszdüh és puffasztott rizs).

    ha beleképzelem magam ennek a férfinak a helyébe, akkor azért nem irigylem.
    kb. ilyen érzés lehetett Kopernikusz és Galilei tanaival szembesülni. a világ közepe valami egészen más, mint amit addig mindig mondtak.
    ezen a ponton én elkezdtem tökre együtt érezni ezekkel a férfiakkal, de tényleg. és minden tiszteletem azoké a férfiaké, akik ebbe beleállnak, és megpróbálnak kezdeni vele valamit. mármint valami olyat, aminek nem az a vége, hogy a nőkkel van a baj.
    én úgy képzelem, hogy amikor ez a helyzet tömegesen előáll, ha akkor lesz majd kánaán és nagy buli, nők és férfiak együtt.

    • egy ideje én is vmi hasonlót forgatok a fejemben. időnként hangosan gondolkodom, s olyankor észreveszem, hogy térítek. mondok egy példát. szerdán kórházba mentünk a kicsilánnyal. előbb sürgősségre, mert bár tudtuk, középfül-gyulladása van, a láza szétverte a lázmérőt. úgyhogy rohantunk, beutaltak, kórházban aludtunk. infúziót nem kapott, de pillangót igen, s azon keresztül gyógyszereket. mondom második nap apukának, nem bánom, ha a második éjszakát ő tölti bent a gyerekkel a kórházban, mert én este elmennék egy slam-poetry partira, aztán aludnék otthon egy rendeset. néznek rám a kórteremben az anyukák nagy szemekkel. mondom, szerintem ez tök normális. tud ő is aludni a gyerek mellett, nem? következő reggel hallom, a szomszéd anyuka győzködi a férjét, hogy maradjon bent ő a gyerekkel éjszakára, mert már menne ő is haza zuhanyozni, hajat mosni, felfrissülni, főzni egy finomat. apuka csak néz bárgyú szemekkel. anyuka ránk mutat: látod, ez az apuka az éjjel itt aludt a kislányával.

    • Pontosan. Ezt látom magamon és rajta is. Most nem ezzel kapcsolatban, de ezzel kapcsolatban is.
      Amikor eljutsz oda bármivel összefüggésben, hogy nem olyan, mint amilyennek mondták, mondják (idáig eljutni önmagában fárasztó és leszív), egyszerre köd lesz, sűrű és hideg. És nincsenek sehol a fogódzók vagy csak délibáb és elveszted az ártatlanságod, fejben. Na itt kezd el a nyakadba ülni a félelem, hogy merre, hogyan tovább és a düh is, hogy akkor téged akkor átvágtak a palánkon. Innen lesz ez bizony nehezebb. Ráadásul nem tudom, hogy ha ez a férfidentitás nagyja – egyetértek -, ha már akarnak, tudnak-e egyáltalán kezdeni vele valamit … ahhoz kábé újjá kell születni vagy valami hasonló … nem tudom, de kíváncsian nézem … benne magam is.
      Egyébként a mai témával szerintem nagyon sok nő is így lehet, mármint, hogy a föld az márpedig nem lapos. A szex az, ahol szerintem a legdurvább a szocializáció. Abban is, hogy azmiaz, meg kivelvanabaj.

      • Na igen, egészen konkrétan: “[…] the dominant cultural narrative that sex is something women give to men and is fundamentally about male pleasure.” – innen szép nyerni. Abban az értelemben is, hogy légy akár nő, akár férfi, ezt felismered, belátod, zavar, mást akarsz és meg is próbálod, netalántán más is lesz. Meg úgy is, hogy akkor erre a fallosztengely köré épített Rendre (ld. a cikkben “continuance of male social, political and economic dominance”), mi is következzék.
        Asszem nem vagyok savanyúcukor, ha azt mondom már az első lépésnél sokan elég nagy kihívásokkal küzdenek. A felismerésnél elhasalóval, majd ugyanabból a fotelből észt osztóval már szót is elég nehéz érteni (ld. legutóbb aktuálisan ádámunk és vi@lettánk).

    • Az a szexfüggőség, amit mi annak gondolunk, a férfiaknál az eltérő szexualitásból (is) eredhet. Még egy kamasz fiúnál érthető,hogy nem tudja kezelni,próbálja felfedezni és megélni valahogy a szexualitását .Ez akkor vállhat ijesztővé ,amikor valaki ennek a betege lesz,úgy hogy ez nemis tudatosúl benne,mert természetesnek tartja, mert a haverok is a nőalázós pornóra gerjednek. A lányoknál meg a neveltetésük okozza a szexuális blokkokat.
      Nagyon komplex az emberi szexualitás, egy hatalmas erőket mozgósitó teremtőerő szó szerint,mindkét nemnél.
      Elég dúrva mélységeket élhet meg valaki az elfojtások miatt ,gondoljunk csak Hasfelmetszőre,aki nem véltelen,hogy a viktoriánus korban élt.Ami most megy az a másik véglet.Dézsa forditott erről egy irást ,ami arról szól ,hogy hogyan szivárog be a mindennapjainba a pornográfia:Az angol szöveg után következik a magyar verzió:
      http://dezsa.tumblr.com/post/33569734112/catharine-mackinnon-x-underrated

    • Na nehogy már az legyen, hogy mások SZEMÉLYES korlátoltsága miatt sajnáljátok őket…

      Gondolkodni, mérlegelni mindenkinek van esélye, most akkor a középkoriakat sajnáljuk mert elégették Giordano Brunot?

      Ahogy ti is átestetek ezeken a szakaszokon, és kikecmeregtetek belőle önerőből, úgy másoknak is sikerülnie kell.

      Na most felcsesztem az agyam.

  13. Violetta megint GerleÉvázott egy nagyot:

    “és elvárják, hogy ez mindenkinek tetsszen. Könyörgöm, hát legalább ne kérkedjenek vele, ne hazudják és ne reklámozzák azt, hogy ez így van rendjén.”

    https://www.facebook.com/notes/jo%C3%B3-violetta/biztosan-a-gonosz-f%C3%A9rfi-%C3%ADrta-helyettem/592128314192502

    Mostmár nem próbálja két fröcsögő szitkozódás között bizonygatni hogy mennyire kibaszott boldog, inkább sajnál minket mert nem akarunk rátalálni az Egyetlen Igaz Útra és ez nekünk rossz. Meglásd Évi, a következő lépés az lesz hogy már sajnálni se fog mert egy feminista úgyis egész nap csak maszturbál, azért meg már igazán nem kár 🙂

    Azért félelmetesek a hasonlóságok, na. Úgy tűnik az ilyen fajta emberek elég egyformák.

  14. en most kezdtem el igazan elvezni a szexet, ahogy sok minden mast is. most kerulnek helyre a lelkemben a dolgok es ez hat a testemre is. szepen lassan helyrejovok testileg-lelkileg.

  15. Már bocs,de mindkét oldal állásfoglalása olyan,ami nem fedi a valóságot.Illetve a valóságot sajnos fedi,csak a testi szerelemnek nem erről kellene szólnia,viszont olyan kevés ember van,akinél ez arról szólna,amiről szólnia kellene,ha két ember igazán szereti egymást.Elszomorító,h nagyon sokan megrekednek valamilyen szinten.Nők vagy megalkuvó vagy feminista,férfiak vagy erőszakos vagy az asztrális viselkedés felé közelítve.Persze ezek között,mellett még sok viselkedési forma van,de nagyon hibás mind.Mindenki az igazi szerelemre vágyik,de szinte mindenki megalkuszik azzal,amit kap.A lanyhuló szexualitást pedig mindenki mással magyarázza meg,holott pl.a megismerkedéskor reggeltől estig az ágyban voltak.
    Vegyük azt,h az igazi,önzetlen szerelem arról szól,adni akarsz a másiknak,mert önzetlenül szereted,csak adni,viszonzás nélkül-itt most érzelmekről van szó.A másik is így áll hozzád,ezért megnyugtatásul leírom,h a másik is ad,tehát mindketten kapni is fogtok,viszont amíg valaki nem képes csak az adás öröméért adni úgy,h nem vár viszonzást,addig nem fog tudni igazán szeretni.Mikor erről szól a kapcsolat,akkor ez a szexualitásban is nagyon jól működik.Abban is mindkét fél adni akar és mivel az okoz örömet,a szerelmeskedésnél az izgatja fel mindkettőt,ha izgathatja a másikat,ha gyönyört adhat neki.És mivel a szerelmeskedéssel lehet fizikálisan a legjobban kifejezni a szerelmet,így egyáltalán nem fog x idő után gond lenni a gyakoriság,mert nem arról fog szólni az egész,h valakinél a hormonok,stb.miatt nagyobb az étvágy,valakinél nem.
    Nekem is volt egy rossz választásom és pár év után nekem sem volt sok kedvem a szexhez.Most viszont 9év után is ugyanannyira kívánom a párom,ugyanannyi örömünk van a szerelmeskedésben,nem lett unalmas,nem lettek szürke hétköznapok.Ami változott:lelki,érzéki síkon nagyon sokat ad,mindig új kapuk nyílnak meg,sok mindent megtapasztalhattad az ember,de ehhez pont tartós,hosszú kapcsolat szükséges.Így egy nő nem lesz feminista,rabszolga,szexdémon,stb.csak NŐ,nagyon sok önbizalommal,mert igazán nőnek érzi magát.

  16. Visszajelzés: a szex, ez az egész | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s