a pártalálás nehézségei manapság, ezt a címet adta éva ironikusan

A net tele van azzal a panasszal, hogy milyen nehéz párt találni. Hát milyen ez a mai világ! Egy bizonyos jópofis-nyavalygó-dögösködő szegmensben, melynek homályos pontjai a régi Kisviku, a Velvet Randiblogja, Szentesi Éva munkássága, a Nlcafé, ez az örök téma: sikertelen randik, jól induló, majd eltűnő matchek, ghostolás, és ezzel kapcsolatos értetlenség, néha vicceskedés. Az ember azt hinné, ez a probléma általános: hovatovább senki nem lel szerelemre.

De nem így van: ez csak klikkvadászat. Akinek van párja, vagy aki felszabadultan és könnyeden hál többfelé, azt nem látod. És azt sem, akinek nincs ugyan partnere, de képe sincs ezen nyafogni. Ők hallgatnak, és nem azért, mert szégyellik, vagy magukat okolják, hanem azért, mert tisztában vannak vele, hogy nem összeesküvésről vagy az “őrült világról” van szó, hanem

ami nekik hiányzik, az a világtól nem követelhető ki.

Ezért nem is közügy.

Hogy miért terjedhetett el mégis ez a panaszkodó, önfelmentő, vádaskodó követelőzés? Elsősorban azért, mert láttuk a filmeket és hallgatjuk a rádiót: belénk ivódik ez a förtelmes giccs, hogy “mindenki megtalálja végül a társát”, illetve a norma, amelyet egyébként a kormányunk is meglovagol, hogy párban élni jó, ez a normális. Házasság hete, demográfiai ösztönzés, pusztán a több házasságkötés sikernek tekintése. Ezek nélkül is sokan vélik, hogy legalábbis szexelni kell.

Nem kell, hanem lehet.

Szól a rádió, vinnyognak a slágerrefrének, el is hisszük, hogy az összegabalyodás valahol jár nekünk.

Aztán lehet a kapcsolat miatt nyavalyogni, panaszkodni, szenvedni. Mintha kötelező volna. “A férjem”, “a házasság”, “a szex”. Ne csináld, ha nem jó!

Ha – mondjuk – nem vagy extra vonzó, viszont:

komolyan veszed magad,

nem csak reflektálatlan szokásod az ismerkedés, bulizás-berúgás-összefekvés,

a komoly kapcsolat sem ilyen szokás csak: az ágyad, lakcímed megosztása bárkivel,

nem is józan felerezsi* vagy fundamentalista családalapítás mindez,

akkor ritkán van párzási időszakod.

Akkor viszont fontos jó, kiegyensúlyozott partnered van, és a vele töltött időszak csúcsélmény. Másban meg sem maradsz, mert nem éri meg.

A párzási időszakok között pedig vársz, értelmes életet élsz, rendezed az előzőt, tökéletesíted magad a következőre. Lehetőleg nem viszonyítgatod magad (ki szült már, milyen volt az esküvője), nem vádaskodsz és nem keseredsz bele. Buzgón önkielégítesz.

Téma persze ettől még lehet a keresés-nemtalálás, bár szerintem kevesen írnak erről szellemesen és érvényesen. Roppant kínos, ízléstelen, önstigmatizáló, hasonlóan a “négy gyerekkel maradtam egyedül, nem találok munkát, decemberben meghalt a kiskutyám, aztán a sógornőm keresztanyja is, ettől olyan lelkiállapotba kerültem, hogy elfelejtettem befizetni a gázszsámlát, segítsetek!” típusú felhívásokhoz.

Amikor nem vállalod a felelősségedet, és azt hiszed, hogy neked kijár, hogy rendben menjenek a dolgaid, ráadásul ennek nyilvánosan adsz hangot, akkor a szöveg írójáról szőnek alapos és alaptalan elképzeléseket. Nem a csúnya, értékválságban vergődő világról.

Az oké, hogy elmesélik a kudarcaikat. Ami nem oké: a magyarázatok keresése, tanulságlevonás, felszépítés. Ezek a fordulatok:

Jó, nem vagyok egy Adonisz…

 

Nincs saját lakásom, kocsim, de attól még érző szívű vagyok!

 

Tudom, hogy a lányok a teli bukszára és a nagy farokra buknak, én viszont…

 

A mai lányok sajnos előítéletesek és csak a külsőségek érdeklik őket…

E téren kiemelkedő ez a cikk (már volt itt). Menőzni a haverjaimnak, hogy ép a csajom… elvárni a lehetetlent, nem érteni a lényeget, vádaskodni, másokat használni. “Mi is ugyanúgy szeretnénk normális életet, párkapcsolatot.” No és akkor mi van? Ha ezt a csomagot így nem kéri az, akinek lehetne szebb, könnyebb élete, akkor persze előítéletesek és felszínesek az emberek. Nyilván. Az elő se fordulhat, hogy te nem csak mozgássérült, hanem rossz fej is vagy.

Ez a kedvencem. Évek óta sikertelenül randizó, rendes srác:

Egyet jó lenne, ha megértenének a nők…

És:

Lépni kell valamit, hölgyek és urak, mert nagy a baj.

https://velvet.hu/randi/2017/08/17/jo_nehanyan_ket-harom_szex_utan_szivodnak_fel/

Hasonlóan az ide jövő, csődtömeg, unatkozó férfiakhoz, akik náluk sikeresebb nőknek adnak tanácsot. Hát jézusom, te honnan, hogyan gondoltad, hogy majd megmondod a tutit azoknak, akiknek nem hiányzol? Mi lesz velük, ha nem értik meg? Semmi sem lesz. Veled van. Hogy nem érzed cikinek? Magányos vagy, szexhiányod van, oldja meg a köz neked? És még vádaskodsz is, hogy milyen felszínes mindenki?

Én nem akarom a nélkülözőre tolni a felelősséget úgy általában, de teljesen más az, amikor közügyről van szó, és egy csoport jogokat, biztonságot, egyenlőséget akar, mint ilyen, merőben magánjellegű ügyekben elvárni a világtól, hogy változzon meg.

Vonzalmat kiérvelni, követelni nem lehet. Szélsőséges megnyilvánulása ennek ez:

Vagyis, zsarolnak: ha jóakaratú vagy, ha kedves és előítéletmentes akarsz lenni (és ki ne akarna? milyen ember az, aki nem?), akkor természetszerűleg a nyakadba akarod venni a feladatot, hogy változtass a tudatodon, hiszen ők nem találnak párt, és ezért diszkriminálva érzik magukat. Közösségi kérdéssé hazudják, hogy nem jutott társ, tetszés, vagy elbaszták, mert nem voltál tekintettel az ízlésre, amikor döntéseket hoztak (elhíztak vagy műtétekkel torzították el a testüket). Te, sajnos, nem tudsz lefogyni. Huzalozza hát át az agyát mindenki más! Lássa szépnek, amit nem lát annak.

Az a haladás, amely miatt boldogabb társadalmakban nem akkora teher a világ elé állni az agyontetovált/sérült/kövér/transz/azonos nemű partnerrel, lassú, szerves, sok komponensű tudatfejlődés eredménye, nem pedig netes vitáké, amelyek egy ítélkező, előíró, követelőző közegben zajlanak.

Aki nem talál párt spontánul és szorgos keresés után sem, az levonhatja a következő tanulságokat:

Nem vagyok elég vonzó.

Így jártam.

Rossz közegben mozgok.

Nem vagyok elég nyitott, vidám, figyelmes, érdekes.

Lehet, hogy a vegyülés nem is annyira jó móka?

Valami olyat várok a randizástól és/vagy a kapcsolattól, amit az nem tud.

Na de hogy ő ad tanácsokat azoknak, akik ezek szerint jól megvannak nélküle? Netán kárörvend, hogy a fehér lovon érkező hercegre vártok, csak a külsőségeket nézitek, aztán majd jól megszívjátok, mert 35 évesen a kutyának se kelletek? Ez nőgyűlölet. Ez kell neked, biztos?

Ne romolj bele abba, hogy nem jött össze, mert a keserűségnek szaga van.

Tud: a vonzó, jól vegyülő, jól kommunikáló, bulizó, változatos életű, fiatal emberek jelentős részének sincs érdemi vagy boldog párkapcsolata.

Gyakran mesélik azt is a férfiak sikertelen randik kapcsán, hogy a nők lehúzzák őket. Ide-oda vitetik magukat, szórakoztatni, etetni kell őket. Ráadásul még ma is rengeteg nő veti be ifjúságát, küllemét, szexuális hajlandóságát és gondoskodó, gyerekszülő kapacitását, hogy megfogjon vele egy előnyös partit, józan üzletet kössön, elérje a szép élet konszenzusos kellékeit: kertes ház kutyával, utazás, gyerek, jól kereső és nyugis férj. Ma is ezt jelenti a sikeres női élet, ilyen egy normális értékrend. Mindez különösebb lelki rokonság, odafigyelés, érzelmek vagy a kellemes élmények és szenvedélyes szex igénye nélkül. Igen valószínű, hogy ők a társkeresőn is sokan vannak. Kirakják, amijük van.

A minap komolyan elgondolodtam, milyen értékrendet akarok a lányomnak átadni. Hát én agilis, okos, kedves, vicces, fára mászóst és ügyeset, nem ezt “a női test mint a legfőbb jó” kurvulást. Reklámfilmet forgattunk, medencés jelenetre hívtak minket egy uszodába. Döbbenten figyeltem, ahogy Izéke (volt vagy öt) nem megy vízbe, mert hideg (27 fok!), nem tud úszni, nem akar fertőzést, ment viszont a hasbehúzás, bögyösködés, bikiniigazgatás (négy-öt arany karika mindegyiken), smink, hajbelövés. Mi Judittal úszószemüveget és -sapkát öltöttünk a minimalista egyrészesben, csobbantunk és úsztunk, minden hiszti nélkül. Meg is kaptuk 4 óráért a sport extra díjazást.

Mit tehetsz? Döntsd el, milyen nőt akarsz. Ha a bikiniigazgató típust tartod szexinek, akkor megérdemled. Ha teljes embert akarsz, akkor előfordulhat, hogy nem lesz műkörme, lesz viszont véleménye. Válassz önbecsüléssel, saját jövedelemmel és gondolatzokkal rendelkező nőt! Keress olyat, akit a lényed, küllemed vonz! Olyat, aki a kinézetén és a gügyögő nőciskedésen (ún. ápoltság és igényesség, otthonteremtési tervek, babázás – a szép életnek ezek a hihetetlenül lehangoló elvárásai!) kívül mást is értékesnek tart! Kerüld az olyan nőt, aki előnyre, szolgálatokra utazik. Tedd világossá, hogy kedves vagy, de a költségeket felezitek. Hasonló anyagi helyzetű nőt válassz.

Én nem értem, minek ezen hisztizni. Az agyad zugában se legyen ott, hogy a vonzerőd híján megvásárolod a hajlandóságot. Ha hagyod magad kihasználni, akkor ne nyavalyogj utólag.

* Ha én használok, átveszek valamit, ami másvalaki leleménye, gondolata, azt mindig jelölöm. Nem múló hökkenettel látom, hogy zavartalanul és jelöletlenül népszerűsködnek emberek az én ötleteimmel, fogalmaimmal, mondataimmal, intézményeimmel. Nem érzitek cikinek?

12 thoughts on “a pártalálás nehézségei manapság, ezt a címet adta éva ironikusan

    • Attól függetlenül, hogy én se értek egyet az egész chastitykultusszal, akkor is ez a nő saját döntése volt (mindegy milyen okból meg hogy jót tesz-e magának is vele vagy nem, amúgyis kik vagyunk, hogy megítéljük helyette), amit tiszteletben kell tartani és a barátjának nincs joga erőszakoskodni vele. Én nem értek egyet azzal se, hogy ettől a döntéstől automatikusan áru lesz a nő teste. Pont ahogy szerintem amiatt se szabad beleszólni más döntéseibe, mert aktív nemi életet él akármikor is, úgy amiatt se ha ő bármi miatt úgy dönt, hogy szűz maradna a házasságig.

      Kedvelés

      • Hát, én nem szólok bele. De ez visszás. Miért, miért a nőé az értékes? Ha “majd csak az esküvő után”, az azért erős nyomásgyakorlás az esküvő irányába. És a kontextus. A saját döntés amúgy rendben van, de ez birkulós trend. Lányok chastity gyűrűt kapnak, hogy az APJUKNAK ígérjék meg egy ceremónián, hogy “tiszták” maradnak. A szex nem mocskos! Aztán megy az anál, meg szopnak a bokorban ugyanúgy, női orgazmus, önfelfedezés és élvezet sehol. Szenteskedés, a finnyogás, mindenen megsértődés, minden gusztustalan, rosszul vannak a férfiak testétől, és ezek szelíd, kapcsolatot akaró férfiak. A legnagyobb gáz, amikor a férfinak is szempont, értékmérő az, hogy a nő “tiszta”. Micsoda képmutatás. És, barátnőm (elképzelt személyt szólítok meg): az, amire te húzod a szád, az bizony a választott szerelmed sérülékeny vágyakozása, teste, élvezete. Ha te nem remegsz, hogy de gyönyörű, spermástul, ha ezt utálod, ha ez riaszt, félelmetes, akkor valószínűleg traumatizált vagy, de mindenképpen megalázod ezzel a máskat. Akkor szakíts, ne húzd a várakoztatással. Ezeknek minden apróság sérelem (több ilyet olvastam). Talán nagyon szexpozitív vagyok, de a behatolás hiányának ilyen fajta, a nőket értékessé avató kultusza nagyon életidegen, béna, aszimmetrikus.

        Kedvelés

      • Olvasok még tőle:
        View at Medium.com
        És ez iszonyatos, teljesen téves értékrend, ilyen nagy ügyet csinálni pont a közösülésből, de azért együtt tölteni az éjszakát, csókolózni, és, nocsak, a fiú akarja és nyomja, hogy legyen behatolás, és akkor ilyen hatalmas romantikus, nyafogós jószágot csinálni belőle (majd szállodában, rózsák közt!), majd évekig ezt rágni cikkekben, hogy jaj, tőle ezt akarták, aztán találni egy másikat, végigpettingelni HÁROM évet, és aztán nem érteni az esküvő után, miért nem működik (értsd: spontán, jóleső, szerez örömet) az éles szex… olyan képmutató, megjátszós, hisztis, utálom ezt.

        Kedvelik 1 személy

      • És hát…
        “It was when my boyfriend and now attacker was unwilling to even fork out $130 in exchange for my virginity that I finally realized how little this man respected me and my body.” ti. egy szállodai szobát szeretett volna, rózsákat és bort, és akkor úgy mégse vár az esküvőig!
        “He didn’t deserve something as precious as my virginity, if he was going to treat it with such little regard, when it deserved FAR more than I was negotiating.”
        Valójában az ilyen lányok ne is szexeljenek azzal, akivel nem akarnak összeházasodni. Mármint ez így logikus.
        Lefagyva ülök.
        Gyűlölöm a királylánykodást, azt, aki a saját szexusát értékesnek tartja, a szeretett partnerét pedig nem (ha nem szereti, nem kívánja testileg, mi a bánatért van vele???), mert az ilyenek a legfundamentalistább patriarchátus-támogatók és ez egy tök jogos sértettség, hogy ilyen lenézett jószág a férfivágy, szexus. “Nem vagyok készen rá”, de komolyan.
        Csak azzal vagyok, akit szeretek, kívánok, de vele nagyon. Vele nem üzletelek, nem szabok feltételeket. A nem, az nem, ha bizonytalan vagyok, akkor meg nem rinyálok, ha nem is vesznek komolyan. Mekkora lélektani haszon már kelleni, sóvár férfival lenni, és nem, nem, nem “megadni” (jézusom) neki?
        És lőn, beborult az egész “save myself for marriage” koncepció, nem jó a szex az esküvő óta (sem), de az is az “attackerre” van kenve.

        Kedvelés

      • “monster”
        Én őszinte feminista akarok lenni.
        Aki tényleg nincs olyan férfival, aki nem kell neki igazán.
        Aki nem nyafogja szentté a szüzességét (mi abban a nagy dolog?), nem vár érte extra kezelést, mert örömet vár, szexuális örömet.
        Életidegen, előnymaximalizáló, őt tiszteljék, de nem tudja, mit akar… de utálom ezt. Szexet utáló, férfiakkal gyanakvó nők bólogatnak, hogy igen, de szörnyű ez., micsoda szörnyeteg! egy fiatal fiú, akit ez a lány választott, és aki, vess keresztet, szexelni akar…
        Ezek élvezik a “szörnyű traumáikat”.
        Olyan akarok lenni, aki tényleg nem csak sajnáltatja magát meg másra mutogat, mert ez egy hasznot hozó viselkedés, és újratermeli az áldozattá válást.

        Kedvelés

  1. A nem a megfelelő kategóriában keresgélünk- témakörről mindig ez jut eszembe:
    Ifjúkori bonyolult párkapcsolataim egyikében jelen volt egy ex. Minden furcsa volt ebben az egészben, de én tök jól voltam vele. A szerelmem az előző barátnőjével elég baráti viszonyban maradt, sose volt lángoló szerelem, és itt-ott kisegítették egymást. Buliztunk is együtt, bringáztunk, kirándultunk, sokan mentünk, vicces volt. Egyszer az exnek lett barátja. Mindenki mosolygott rajta, mert a fiú nem volt se karcsú, se jóképű, de különösen okos sem. A lány se volt extrém jó külsejű, tök átlagos foglalkozása és keresete volt. Egy idő után összeköltöztek egy pici lakásba, és vitték szépen az életüket. Én már rég nem voltam a fickóval, mikor a lánnyal még mindig tartottam a kapcsolatot, új otthonukban meg is látogattam őket. Remélem, most is együtt vannak, jól vannak. Sokszor eszembe jutnak, mint olyan pár, akik 1. tudták, hogy hasonló társat kell keresni 2. tudták, hogy nem kell hajkurászni az álomnőt/férfit, nem lesz tökéletes, mert aki számukra az lenne, sose nézne rájuk 3. tudták, hogy a boldogság nem a külvárosi nyírt kertben van, hanem az intimitásban 4. egyáltalán nem érdekelte egyiket sem, hogy mit szólnak mások 5. nem voltak egymással szemben hatalmas elvárásaik, elfogadták a másikat olyannak, amilyen 6. a siránkozás helyett cselekedtek, belevágtak, élték az életet, nem a facebookon nézegették másét.

    Már meg se hallom, ha valaki azon siránkozik, hogy ő senkinek nem kell, simán csak megjegyzem, hogy “Arra gondoltál már, hogy ez nem véletlen?” Sose kapnak a tapintatosabb barátaiktól ilyet, és mindig kifizetődő az önsajnáltató játszma. Pont egyik nap beszélgettünk egy társaságban egy férfivel, aki “valahogy” mindig “olyan” nőket fog ki. Elmeséltem neki, mi a játszmája lényege, és hiába tudta ő is magáról, hogy egy hozzá való nővel, kiegyensúlyozott párkapcsolatban nem is tudna élni, mert az unalmas lenne, döbbenetes volt számára, hogy valaki ezt ki is mondja, és nem csak együttérez meg sajnálkozik, mint a barátok többsége.
    Az elköteleződés elől való menekülés is ám ez a párkeresősdi, vastagon. “Látod, én már férjhez mennék/megnősülnék, de hát mindig milyeneket fogok ki!” 1. Ki mondta, hogy férjhez kell menned? 2. Miért nem mersz elköteleződni egy pont elég jó mellett?

    Kedvelés

  2. nem tudok fent válaszolni, de el vagyok hulve. ez a nő ezt egészen komolyan gondolja, annyira, hogy még az összeget is kiirta? mindennemű kritika nélkül önmaga felé? hát ez valami dermesztő. sőt elkepesztoen undorító. szóval hadd értelmezzem, ő azon nyafog, hogy a csávó nem vette meg az ő szüzességét 130 dollárért meg egy gyertyaert, ezért tehát ő egy támadó, és az eset egy hatalmas metoo, mert rajta ott erőszakot tettek, ellenben ha lett volna szatén lepedő, akkor nem. és még csodálkozunk, hogy férfiak azt gondolják, hogy a nők kenyeskednek meg pénzt akarnak meg nem érdekli őket a szex. ja és ezután hozzáment feleségül? hat mi az isten haragja ez a történet tényleg, erre a rémisztő nyavogasra neki bárki igy azt mondta hogy persze anyukám, igazad van?

    Kedvelés

    • Leírja a “cikkben”: egy méltó szállodai szoba plusz bor, gyertyák, rezesbanda kerülne ennyibe, ebből vezeti le az árat, hogy ennyit SEM ér meg a figurának. (Diákokról van szó.)
      Amerikai, buta, nyafogó.
      Az erőszak előző éjjel volt, egy kis leszorítós unszolás, nem történt behatolás, amúgy kemény pettingek régóta igen. Nem mentegetném így se a figurát. A nő következtetése, a logika, az értékrend a hányás.
      Most meg nem megy a szex a házasságban…

      Kedvelés

    • Ja, és nem, nem ő a férj, hiszen ő egy attacker monster. A férj egy méltó, aki szépen várt három évig, eközben heves “én azért életigenlő, szexi nő vagyok” produkció-jellegű petting ment (vagyis, itt nemigen szólt semmi sem a nő orgazmusáról), hogy aztán most egy halat találjon az ágyban, aki – ezt az egyet – el is ismeri önkritikusan, hogy nem megy neki jól, és csinálnia kell valamit. De előbb írja meg a Mediumra, mint hogy a férjével beszéljen! Talán hogy a közösülést, a tisztaságot túlmisztifikálta, ezek nem tudják azt, amit várt tőlük, a nagy ujjongás ajándékbontáskor elmaradt. Elég fura, hogy a klasszik hüvelyi aktust abban az életkorban kezdi valaki ízlelgetni, amikor már megfontoltan dönt az életre szóló(nak gondolt) házasságról, ezzel ugye lemarad sok év jóféle, virágkorban folytatható tanulásról, élvezetről, önmaga kitalálásáról. És mondjuk, megvan az Igazi, kitűzik az esküvőt, de akkor még az is tolódik, mert nincs kész a ruha, nem ér rá a dédi iderepülni és foglalt a kedvenc kúria… de szüörnyű ez az egész.

      Kedvelés

      • najo akkor azért felreertelmeztem a dolgot egy kicsit, meg nem akartam mentegetni senkit, de azért így se sokkal jobb. meg eleve ez a mennyit ér meg neki a szüzességem, meg ilyen ágynemű kell meg olyan körülmény, hát hol a halálban van itt az akarás meg a vágy meg a spontaneitas, amelyik arra indít hogy a kocsiban is az út szélén a mezőn, hát nem az volna az életteli (már most nem feltétlenül a mező, hanem az annyira akarás), az, amire majd emlékszel, hogy az istene lehet ezt tervezni meg feltételhez kötni, hát akkor nem akarod igazából.

        Kedvelés

      • Nem akarja, nyomás alatt van. És ez a dráma, hogy a saját szexualitása eközben egy kósza fogadalom, amit 11 éves korában tett, hogy ő csak a házasságban fog közösülni. És mégis belemegy ilyen mindenféle kapcsolatokba egy más meggyőződésű fiúval.

        Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.