a nők tovább élnek 2. — és jobban is

Ez a bejegyzés folytatás: Kukorelly Endre regénybeli felvetésére válaszul az első részben azt tekintettem át részletes szakirodalom-citálással, hogy tényleg tovább élnek-e a gyengébb nem tagjai, mennyivel és ebben, illetve még inkább a férfiak korai halálozásában milyen tényezők játszanak szerepet. Menjünk most tovább.

Életminőség: kényelmesebb, biztonságos

Az élettartam puszta szám, de hogyan élik le vajon a nők azt a sok életévüket?

A nők az egész világon jóval szegényebbek és társadalmilag halkabbak. Egy Sorensen nevű kutató tanulmánya mutatta ki: a legtöbb (fejlett) modern társadalomban csökkent az utóbbi évtizedekben a szegénységben élők aránya, de köztük egyre nagyobb arányban vannak nők.

Lakhatási viszonyok, jövedelem, időskori jövedelem, vagyon, infrastruktúra és a többi életminőség-jellemző szempontjából is általában rosszabb nekünk. Másrészt meg kevesebb nő hal meg például erőszakos halállal, és ritkábban sikerül az öngyilkosságuk is. Az öngyilkosság veszélyét növelő tényezők többek között a 55 év feletti életkor, az, hogy férfi az illető, a fájdalmas vagy rokkantsággal járó betegség és a magány.

Még mindig Kopp Mária (most még szebb kép lesz, tartsatok ki!):

Korábban a Hungarostudy 2002 felmérés eredményeként azt találtuk, hogy a 45 évnél fiatalabb gyermekes nők életminősége rosszabb a gyermekteleneknél, míg a férfiak esetében vagy nem volt különbség, vagy a gyermekesek életminősége volt jobb. A jelenlegi felmérés eredményei arra mutatnak, hogy a gyermekesek mind a nők, mind a férfiak esetében életminőségromlással kénytelenek fizetni a gyermekvállalásért a mai magyar társadalomban.

A klinikai értelemben már kezelésre szoruló depressziós tünetegyüttes a fiatal férfiak között 7 %, a nők között 10 %, a gyermekes fiatal nők között 12 %, ezek a különbségek csak a nők körében szignifikánsak.

Csak nekem tűnik ez iszonyatosan soknak?

Ugyanakkor a boldogság tekintetében már nem volt szignifikáns különbség a gyermekes és gyermektelen fiatalok között, sőt a társadalom legboldogabb csoportjának a GYES-en lévő édesanyáké bizonyult.

Összegzés a magyar helyzetről:

Míg a férfiak esetében az idő előtti, 40–69 éves korban bekövetkező halálozás európai összehasonlításban rendkívül magas, a nők életminősége minden korosztályban rosszabb a férfiakénál. A férfiak idő előtti halálozásának hátterében az átalakuló társadalom krónikus stresszforrásai közül a munkahelyi bizonytalanság, az általános értékvesztés, a közvetlen társas kapcsolatok zavarai mind az önkárosító magatartásformákon keresztül, mind közvetlenül, a depressziós tünetegyüttes közvetítésével fontos szerepet játszanak. 45 év alatt a gyermekes fiatalok életminősége jelentősen rosszabb a gyermekteleneknél, mind a nők, mind a férfiak között. A 45-64 éves korcsoportban már hihetetlenül romlanak a magyar népesség egészséggel kapcsolatos életminőségjellemzői, a nőknek csak 26 %-a, a férfiak 30 %-a tartotta jónak vagy kiválónak a saját egészségi állapotát, a 64 év felett a nőknek csupán 18 %-a , a férfiaknak 30 %-a.

Vigyázzunk a férfiakra!

Kopp Máriától, e PowerPoint az 56-os oldalról idézem:

Az idő előtti halálozás háttere
• Általában: krónikus stressz, kontrollvesztés depressziós tünetegyüttes, reménytelenség
• Önmagunk vagy helyzetünk állandó negatív minősítése okozza
• az értékek központi szerepe, ha a cél az anyagi sikeresség (globalizáció üzenete!) másokhoz képest, ez a fiatal férfiakra inkább jellemző, mint a nőkre vagy a nyugdíjasokra
• ebben a társadalom, a nők felelőssége

És mi ezt is vállaljuk, persze, ott is hagyom az ablakmosást, megyek vigyázni az én drága Kázméromra…!

Hát szerintem meg szégyelljétek magatokat, és ami erőszakot és stresszforrást kitaláltatok (versengés, irreális hitelek, agresszió, alkoholizmus), többek között a mi életünket is ezek teszik tönkre, azt inkább oldjátok meg magatok.

nem rossz azért ez sem, fiúk!

Nem, én egyáltalán nem akarom, hogy mindenki mindenáron sokáig éljen. Ha ő, a férfi, és nem a felesége!, szembenézne a helyzettel, és felelősséggel meg tudna küzdeni a korai halálozás kockázati tényezőivel a maga életében, akkor tovább élne, és éppen akkor tudna úgy élni, hogy ne keserítse a környezete, a nők és a gyerekei életét. Nem érdekes? Mérgezett hosszú évekig betegeskednek ezek a férfiak, addig mindenki tűr és igazodik, otthon akarok meghalni, köszönjük, mi is erre vágytunk, csak sokáig maradjon velünk apu, ha lehet.

Ráadásul egy pici kisujjmozdulatotoktól, fiúk, sokkal könnyebb lenne nekünk. Kopp Mária arra kér engem, vigyázzak a férjemre, én viszont arra kérlek titeket, egy kicsit lássátok meg, hogy mások is vannak a világon. Egy öt-tízperces napi odafordulásotokba kerülne, hogy mi lényegesen jobban legyünk. Persze kellemesebb csajozni meg világmegváltani, értem én, és sok szerencsét mindkettőhöz, csak én úgy fogom kerülni az ilyen “nincs mit tenni, nekem annnnyira erősek a szexuális késztetéseim”- meg “ezt ti nem érthetitek, ezek fontos dolgok”-féle férfiakat, mint a bélpoklost.

Egyikük, harmincéves voltam, felhívta a figyelmemet rá, hogy nekem már rég a legolvasottabb irodalmi lap főszerkesztőjének kéne lennem, helyette szakmányban vagyok korrektor, mert nincs ambícióm. Ambícióm nem volt, de jövedelmem is alig, ezért elmentem dolgozni a napilaphoz, épp a felesége hívta fel a munkára a figyelmem, és nem derogált. Ő meg siratta, hogy kitúrta az eszdéesz-összeesküvés a jó kis állásából. Majd írt egy könyvet magáról. Majd panaszolta, hogy nem veszi senki. Legutóbb pedig felhívtam, hogy ha épp a Lupáról jön be Óbudára, elhoz-e egy gyógyszert a Lajos utcából a férjemnek, hű barátjának, aki rákbeteg. Nem hozta. Másnap viszont felhívta (nem engem), és elkezdte a saját dolgaival traktálni.

***

Ti is, mi is sokkal jobban lennénk, ha nem kurváznátok le minket, ha nem hagynátok cserben, ha nem innátok. Ha nem ömlene felőletek a döbbenetes verbális erőszak.

Tovább azért élnek a nők, mert dolguk van. Sok-sok dolgot hagytatok rájuk.

Kopp Mária linkelt ppt-jének 62-es diájáról mindenesetre kiderül, hogy a munkanélküli férfiak kompetenciája negatív: -1,40, a nőké pozitív: +2,10 (ez is valami érdekes mértékegység, lóerő per dioptria lehet), ez a legélesebb különbség, de a vállalkozók, tanulók, rokkantnyugdíjasok és eltartottak is kevésbé self-efficiacyk, ha férfiak, mint ha nők. Erre mondanák ők, ha nem ők volnának férgesek, hogy hulljon a férgese. Ha az egészségügyben dolgoznak, akkor ebben a self-efficiacyben tökösebbek (sőt, béemvéjük is van), ha az oktatásban, akkor megint kevésbé (63-as dia). Bajuk van a munkájukkal és a hiteltörlesztéssel is, a lumbágójukkal, a júpíszicsomaggal, a feleségükkel, a szeretőjükkel, és hogy a fiukból nem lett agysebész, mindennel bajuk van.

A nők csakugyan tovább élnek, és ha nem is kényelmesebben, összességében nagyobb lelkierővel. Mert például elmennek orvoshoz, ha valami nem stimmel: felelősséget éreznek a gyerekeik iránt.

Mert nem dobják szét kezüket-lábukat, hogy ők betegek, hanem megpróbálnak meggyógyulni, és négykézláb is elmosogatnak. Az onkológiára nekik nemigen viszik be a leveskét, sokszor nincs is senkijük.

Mert elviszik a világot a vállukon, elváltan, özvegyen és háborúban is, és épp ez a lendület löki őket el kilencven éves korukig.

Mert szülnek és szoptatnak, mert lemondanak egy csomó mindenről, míg ti, a férjeik vagy hamar odébbállt szeretőik nem találjátok a helyeteket és pusztítjátok magatokat.

Ti, ha a kicsike középosztály rendesen dolgozó férfitagjai közé tartoztok, a stressztől haltok meg ötvenöt évesen. Stressztől, panaszkodástól, cigitől, zsíros kajáktól, tévé előtt pocaknövesztéstől. Ahhoz képest a felmosás is fitnesz. Panasz nélkül.

És ne gyertek nekünk a katonasággal, röhejes. Minden katonaévetekre jut egy miattatok végzett abortusz, az se vidám, csak a katonaságot nem mi találtuk ki nektek. Ez most apáink-anyáink generációja, ma már nincs sorkatonaság és az abortusz is jóval kevesebb (a hetvenes években kétszázezer is volt egy évben). De ha már múltidézés, tulajdonképpen beszélhetnénk a szifiliszről is, abban halt meg a fél magyar irodalom, miért is? És miért kerültök híd alá, miért csúsztok le, miért zokogtok bádogpultoknál? Miért nem hal éhen a minimálbérnek hazudott jövedelem után sem fizetett tartásdíj nélkül sem az asszony a három gyerekkel? Épp ahogy az afrikaiak is olyasmit kibírnak, amit mi kibírhatatlannak gondolunk: az, akinek muszáj, megtalálja a hogyant is, de azt gondolni, hogy ettől boldog is, pofátlanság. A férfiaknak nem muszáj. Ők meg nem értett díszlettervezők, megyeiközgyűlés-tagok, falusi próféták, hétvégi vadászok. Az asszonyuk, ha megvan még, pont ugyanazt csinálja, mint amit a nagykövet felesége, a művezetőné vagy a benzinkutas élettársa, vagy Gina Hjalmar Ekdal mellett. Hogy pontosan mit, arról a porcica dönt és az influenza dönt, a gyerek matekdolgozata, az eldugult szifon, és hogy tükörbe tudjunk nézni.

Viszont a változás megállíthatatlan, egyre több nő ér el komoly eredményeket, hogy csak néztek, egyre többen akarnak majd nélkületek élni, egyedül gyereket nevelni (vö. szinglihorda), úgy hajigálni titeket, mint ti szeretnétek őket, és velük majd nemigen lesz “otthon akarok meghalni” önzés, nem lesz éhenhalás ellen házasságban maradás, nem lesz leveske és nem lesz kicsikart szex. De mindenki a mi lányainkra fog haragudni, akkor is:

Száz évvel ezelőtt arra nevelték a lányokat, hogy kiszolgálják az urukat. Az emancipáció következtében azonban számukra is megnyílt az érvényesülés lehetősége. Nem csak társadalmi státusuk, de a lelkületük is megváltozott. Talán ez az egyik alapvető oka annak, hogy az utóbbi időben megváltozott a párkapcsolat, egyre többen döntenek – önként vagy kényszerből –, az egyedülálló élet mellett.

Ettől a szimpatikus férfiútól. Értjük. Ilyen a mi lelkületünk. Véletlenül sem arról van szó, hogy minden tizedik nő hiába kérleli a partnerét, hogy köteleződjön már el, véletlenül sem az életformává vált bulizás, az erőszak, a nemtörődömség, a bealvás négy ritmikus mozdulat után játszik itt szerepet. Háromszobás villa, lánykérés, örök hűség, egyenlő munkamegosztás, tálcán kínálják, de mi nem és nem! Szingli akarok lenni, kiáltsuk együtt: SZINGLI AKAROK LENNI!

És ma is arra nevelik a lányokat, ó, de mennyire, és hát nyílogat az érvényesülés lehetősége, de olyankor ti, némely pszichológusok, miniszterelnökök és csukaszájú frakcióvezetők nagyon mérgesen néztek, hogy miért nem szülünk inkább.

50 thoughts on “a nők tovább élnek 2. — és jobban is

      • Lehet, csak szubjektív érzékenység, de számos bejegyzésedben kerülünk elő, mint negatív figurák, akik csak hülye szólamokat ismételgetnek, meg fenntartják a patriarchális viszonyokat, meg “megélhetési pszichológusok” (megjegyzés: tényleg vannak ilyenek, én is ismerek ilyet, de azért ez csak a jéghegy csúcsa, többezer tök normális, nem a médiában szerepelni vágyó pszichológus is dolgozik az országban, csak nem olyan hangosak), szóval nekem az jön át a sorok között, hogy hülye az összes, meg az is, aki elmegy hozzájuk. És nem kétlem, hogy van sok rossz tapasztalat is, de azért alapvetően ez egy segítő szakma… Esetleg egy bejegyzésben kifejthetnéd, mi is a baj a fajtámmal :).

        • Itt egy konkrét fickót ekézek, aki azt állítja, a nők miatt van szinglijelenség, mert ők ezt meg azt akarják, hát tessék már visszamenni a fakanálhoz.

          Sokaknak javasoltam, hogy menjen pszichológushoz, és mondtam konkrét személyt is. Én is jártam néhánynál, sokat segített, ismerek is többet, van is a törzsolvasók között is. Meséltek is nők, hogy a brutális férjükkel mediálni akar a szakember, ami nem csak hiba, hanem veszélyes is.

          Egyes módszerek, megközelítések és sajtóbeli tanácsok (a Nők Lapja Psziché szakembereinek jelentős része) tolják a patriarchátus szekerét és alkalmasak a fájdalom gyógyító kibeszéltetése helyett az áldozatot hibáztatni. A családállításban nagyon kemény dolgok vannak, és azt simán javasolják elnyomott nőkkel is foglalkozó pszichológusok.

          Amikor elmeséltem egy pszichológusnak, akit a NaNE ajánlott, mert a nő ott jelentkezett, hogy szívesen foglalkozna bántalmazottakkal, hogy mi történt velem, kvázi kifejezte a csalódottságát, hogy nem is vagyok igazi bántalmazott, nem ütöttek meg, pedig az az igazi.

          A magam részéről nem mondanám azt senkinek, hogy menj pszichológushoz, ő biztos segít majd, hanem konkrét problémára ahhoz értő szakembert javasolnék. Nagyon kevés a gendertémában képzett segítő szakember, pláne igazságügyi szakértő, és ennek katasztrofális következményei vannak.

          Eszméletlen tudatlanság és hárítás van bántalmazástémában például az Otthon Segítünknél is.

        • Egy kicsit úgy jártatok ti is, mint mi, tanárok. Egy látványos és hangos – most ne becsülgessük, mekkora – része a szakmának eléggé negatív képet alakított ki az emberekben az egészről.
          Egyik tanárom egy pszichológia szeminárium után megjegyezte, hogy úgy látja, engem ez érdekel, és elég jó meglátásaim vannak. Mondtam neki, igen, gimi negyedikben a jelentkezési határidő előtt két héttel döntöttem el, hogy mégsem pszichológiára jelentkezem, mert nem vagyok elég stabil hozzá, és valószínűleg a saját sebeimmel lennék elfoglalva, a magam sérüléseit vetíteném ki mindenre és mindenkire. Azt mondta, az a baj a pszichológia tanszékkel, hogy a hallgatók nagy többsége ugyanilyen, csak sosem, vagy túl későn ismeri be.
          Pedig egy jó pszichológus aranyat ér. Csak annyira sok az ocsú ott is… Te hogy látod, Meow? Mi az oka? Ennek is olyasmi – pályaalkalmassági, kiválasztási, munkaerőpiaci, azaz rendszerszintű – okai vannak, mint a tanárok “elsárkányosodásának”?

  1. Jut eszembe: a kép kattintás-vadász szempontból telitalálat, szerintem a mostani facebook-os megosztásra hatszor annyian fognak ráugrani, mint egyébként, épp a kép miatt :).

    • Ha tudsz jó linket, kiteszem szívesen. Kutatásokat nem tudok végezni a témában. Az a kutatás, amelyet az én szocioszemszögem idéz, valós és nemrég készült, valamint demográfiai adatok is alátámasztják.

      Én sajnos, nem értek az evolúciós cucchoz, és elég sokszor érzem, hogy csak mákony és felmentés, észre ne vegyük a jelen kiáltó igazságtalanságát. És tele van hipotézissel. A cikkek végén, melyeket többniyre Szendi Gábor és a Nők Lapja Psziché közöl, megnyugszunk: az ember mégiscsak biológiai lény.

      Egyáltalán, milyen adataink vannak ara, hogy evolúciós távlatban meddig éltek a nők? Ez olyan, mint hogy Szendi Gábor azt mondja, az őskorban nem volt annyi cölikália vagy cukorbetegség. Miközben azt még nem tudták akkor diagnosztizálni, sem feljegyezni.

      • attól tartok, hogy az evolúciós kutatók és a biológia is egészen mást mondhat, mint amit eddig gondoltak. egyrészt van az a tény, hogy a férfiak már magzatkoruktól mennyivel instabilabb lények. kamaszkorban a halandóságuk sokszorosa a lányokénak pl. a nők pedig egyszerűen biológiailag tökéletesebbek (http://www.origo.hu/tudomany/20101105-miert-hosszabb-a-nok-elettartama-mint-a-ferfiake.html).
        ergo, a férfiak azért élnek rövidebb ideig, mert szarul vannak megtervezve. illetve hosszú távon nincs is rájuk szükség a következő generáció felnevelésében. nyilván nem a mostani körülményekre gondolok, hanem evolóúciós távlatban.

      • a biológia elég egzakt tudomány és azon nincs mit vitatkozni, hogy a női szervezet lényegesen tökéletesebb, mint a férfié. (Azt meg mindenki hite szerint döntse el, hogy ez egy Isteni teremtés vagy az evolúció eredménye.) És annak ellenére, hogy ma már jó sokat teszünk azért, hogy romboljuk “tökéletes” szerveinket, a javító mechanizmusok szerencsére működnek (bármilyen jó rajta mosolyogni pl. a menstruáció, vagy az a csodás ösztrogén hormon). Magyarázhatunk ebbe bármit, de a természet szempontjából ennek egyetlen oka van: a fajfenntartás, az utódok gondozása, nevelése. Az már más kérdés, hogy ettől a biológiai ösztöntől vezérelve a nőkben olyan tulajdonságok alakultak ki, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy ennek a “szerepnek” megfelelhessenek: a felelősségvállalás, az empátia, kötődés, áldozatvállalás stb.

        • Az empátia fejleszthető tulajdonság, szerintem nem sok köze van a biológiához. Az áldozatvállalás készsége is olyan, hogy nem a nők veleszületett tulajdonsága (szerintem), hanem nagyon is “A” Szocializációnak köszönhető…
          Az ösztönökkel meg a biológiával “bizonyítani” a két nemi szerep különbségeit, ugyancsak kétes az én szememben.

          Ez viszont nagyon érdekes, ajánlom figyelmedbe:

          http://philosophy.elte.hu/leszabo/womeninphil/kovacs_doga.pdf

          • Mindezek a tulajdonságok fejleszthetők és a gyermeküket egyedül nevelő apákban (hosszabb távon) ki is alakul. A nőknél veleszületett, ezt szerencsére elrendezte a természet, tőlünk függetlenül.
            Én nem akartam bizonyítani semmit, különösen nem a “nemi szerepeket” (nem is nagyon értem ezt a kifejezést) egyszerűen arról írtam, hogy megvan a “magasabb rendű” célja annak, hogy jobban vagyunk összerakva
            A linket kösz, mindenképp elolvasom

            • “A gyermekeiket egyedül nevelő apák háromnegyede a nagyira vagy új partnerére lőcsöli a teendők nagy részét, mert ő “dolgozik”, “fáradt”.”
              ?? van ilyen statisztika?
              Én a gyermekeiket tényleges egyedül nevelő apákról beszéltem

            • “A gyermekeiket egyedül nevelő apák háromnegyede a nagyira vagy új partnerére lőcsöli a teendők nagy részét, mert ő “dolgozik” – Itt van előttem egy magazin, abban egy cikk E.Zsolt nagyszerű sportolónkról, aki elvált a feleségétől és mint megtudjuk tökéletesen boldogul a háztartással egyedül. Pár mondattal később leírják, hogy az ételt mindig anyukája viszi, mosni, takarítani és egyéb házimunkát végezni pedig a lánytestvére szokott. És ezt még csak nem is tekinti nagy segítségnek!
              “Nagy segítségre nincs szükségem, azaz bébiszitter szóba sem jöhet! Mindent megcsinálok, amit kell, és a család is mindenben mellettem áll.”
              Namármost, ha ilyen egy önmagát teljesen ellátó férfi, akkor milyen lehet az, aki bevallottan nem boldogul egyedül? De itt egy másik hír:
              http://azevembere.rtlklub.hu/jeloltek/1431
              Sokat elárul a közvélekedésről, hogy teljesen komolyan év embere díjra jelöltek egy apukát, mert véghezvitte azt a csodát, hogy munka mellett egyedül képes gondoskodni 2 gyerekről. Vajon hány nő csinálja ezt a környezet állandó hozsannázása nélkül a világ legtermészetesebb dolgaként? Szerintem nekünk minimum 12 gyereket kellene felmutatnunk, hogy érdemesnek találjanak ugyanezért a teljesítményért az év embere díjra.

            • És a Dan és a szerelem? Steve Carrell és Juliette Binoche a főszereplők, nagyon cuki film. A regényíró özvegy apa három kislányát neveli. Kötelező lenne apáknak megnézni!

    • ezt találtam
      A gyermeküket egyedül nevelő anyák és apák
      Magyarországon 1996-ban 282 ezer olyan egyszülős család volt, amelyben legalább egy eltartott gyermek élt. Ebből mindössze 42 ezer a gyermeket egyedül nevelő apák és 234 ezer a gyermeket egyedül nevelő anyák száma. A csonka családok hagyományos megoszlása erősen továbbél, sőt, 1990 óta az eltartott gyermeket nevelő egyszülős családok között 79%-ról 85%-ra emelkedett az anyák aránya, tehát az apák aránya 6 százalékponttal visszaesett.
      A 24 éven aluli eltartott gyermekek közül 63 ezer (16%) él egyedülálló apák családjában, és 366 ezer (84%) egyedülálló anyák családjában.
      6.

      innen: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a615.pdf

      kicsit régi, de érdekes olvasmány.

  2. Nem tudom, meddig élnék, ha mostanáig nem három (ez is megviselt láthatóan fizikailag), hanem tizenhárom gyereket szültem volna. És akkor még ott van az, hogy brit tudósok megállapították 🙂 hogy a menzesszel a nők rettentő hatékonyan méregtelenítenek, és a kevesebb terhesség-szülés-szoptatás miatt a nyugati civilizációban az utóbbi 100-150 évben lényegesen többet menstruálnak.

    • hahh, és ha még csak méregtelenítés lenne! de ennél sokkal többről van szó: a nők két agyféltekéje “magas szinten harmonizálódik” a menstruáció alatt.
      http://bioetikablog.hu/2009/03/menstruacio_vagy_meditacio
      szoktam is mondogatni magamnak vérezgetés + göcsölés közben, hogy mennyire örülök ennek a kivételezett helyzetnek, hogy menstruálhatok. csudajó!

      nagyon utálom, mikor a menstruációt úgy emlegetik, mint a nőiség princípiumát, vagy valamiféle előnyt, ami megvéd mindenféle betegség ellen, meg tisztulás és harmónia, meg anyámkínja. ha tökegészséges az ember, és nem fáj, nincs rendellenes vérzés stb, akkor oké, de egyébként
      komolyan azt érzem néha a nőklapjás stb (többségében férfi, naná) “szakértők” megszólalásai kapcsán, hogy irigykednek: könnyű nektek, lányok-asszonyok, hát ti menstruáltok, ez megóv a szívbetegségtől, agyi érkatasztrófától, fittek-frissek vagytok, így aztán lehet tovább élni! csak azt felejtik el, hogy a nők nagy részének ez nem fáklyásmenet, maga a téma is telis-tele tabukkal, romanticizálással, na meg az örökös lekezelés-helyretevés: “miért vagy ilyen ideges, mi van veled, menstruálsz?”

      szép gondolatkísérlet, mi lenne, ha a férfiak menstruálnának, hát megmondom mi lenne: Menstruációügyi Minisztérium, ingyen higiéniás termékek, fizetett szabadság minimum az első 2 napra, és havonta megrendezett tematikus konferenciák. de a menstruációval szorosan összefüggő megbetegedések kutatása sem itt tartana, az fix.

  3. Visszajelzés: akkor eldobják | csak az olvassa

  4. Visszajelzés: hulljon, bizony, sőt: hulljék | csak az olvassa

  5. személyes történet a témáról.

    mottó: hol vannak a férfiak a családodból?
    mottó 2: az a baj, hogy a családodban nincs férfimodell

    nagyanyám: született gyurka ilona. öten voltak testvérek. dédnagyapám meghalt az első világháborúban. dédnagyanyám (kicsinagymama) odaadogatta a gyermekeit, de két lányt, az ikrek közül vilmát és nagyanyámat megtartotta, hogy eltartsák. vilma később megverte dédnagyanyám szeretőjét, amikor az részegen jött haza. nem emlékezett, ki döngette el. ezen a nővérek jót mulattak. nagyapám szépfiú volt. négy fivér közül a legidősebb. miután megszületett a három gyermek (de közben is), kuplerájba járt. kuplerájba menet, legszebb öltönyében szedték össze és vitték el az oroszok. soha nem tért vissza a fogságból. nagyanyám kalapokat varrt, abból taníttatta ki három gyermekét, a két lányt és öccsüket. öcsi (nagybátyám) rosszul nősült, csapodár volt. ezért 36 éves korában megölte az apósa. akkor tíz éves voltam. utána sokáig nem beszéltem a jóistennel.
    nagyanyám, amikor már felnőttek a gyerekei, férjhez ment máyer úrhoz (anyám csak így hívta, mert ingyenélőnek tartotta – mi, unokák, szerettük. időnként molesztálta az anyósát). nagyanyám előbb eltemette a fiát, aztán az anyját s végül második férjét. utána élt még 26 évet. 90 évesen halt meg.
    anyám: született bereczki ilona. a középső, lázadó gyermek – kiköpött vilma. az egyetemen megkérte a kezét egy román zsidó fiú. hozzáment. aztán elvált. túl makacs volt. hazatért az anyjához. bitangot szült – ez volnék én -, aki megkapta a román zsidó férj nevét, mert még nem mondták ki a válóperi végzést. anyám visszavette lánykori nevét. öt éves voltam, amikor megkérdezte, szeretnék-e nevet változtatni? hallani sem akartam róla.
    a lány: moscu katalin. nevét saját férje kedvéért sem adta fel. 39 éves koráig a zsidó fiú apaként szerepelt anyakönyvi kivonatán. akkor egy szemfüles köztisztviselő felfedezte a válóperi iratokhoz csatolt apaságmegtagadó nyilatkozatot, és törölték az anyakönyvből, a személyiről, az emlékeiből (soha nem találkozott vele). a nevét nem tudták törölni.

    apátlanul (és büszkén) viselem fiktív apám családnevét.
    33 évesen férjhez mentem, megtartottam a nevem.
    lányunk született: szántó sára. másfél éves volt, mikor apja autóbalesetet szenvedett. agysérülés, nehéz felépülés, örökre ágyban marad – szólt a verdiktum. eldöntöttem, nem engedem a férfit magam mellől. elvittem, gyógyítottuk – mindenféle módszerrel. felállt, fél év után megszólalt. most már sízik és sziklát mászik. elváltunk.
    szinte 40 voltam, mikor megszületett második lányom, második élettársamtól: szabó lili. apjának családneve (véletlenül) megegyezik biológiai apám családnevével. maradtam a nevemmel, szenvedélybeteg férfi nélkül.
    maradt a négy, különböző nevő nő. ha külföldre utazunk, a határőrök nem értik az összefüggést.

    hová lettek a férfiak? meghaltak a háborúkban, kuplerájba jártak, kitartották őket, meggyilkolták, balesetet szenvedtek, szenvedélybetegek lettek – így, vagy úgy, de elmentek. összevetésként a fenti adatokkal.

      • anyámtól. amikor betöltöttem 18. életévemet, első keresetemből meghívtam a kontiba (az egykori new york kávéházba) egy ricadonnára (akkoriban ez volt az egyedüli minőségi ital, amit étteremben inni lehetett). és akkor elmondta, ki a biológiai apám, hogy hívják, mi a foglalkozása stb. igazság szerint szabó katalinnak kellene hogy hívjanak. én mégis ragaszkodom a moscuhoz…

  6. Visszajelzés: egyedül fogtok megdögleni | csak az olvassa

  7. A mi kis falunkban, a férjek halála után, kihúzott derékkal élnek az özvegyasszonyok még 20-30 derűs évet. Szemmel láthatóan kivirulva, megkönnyebbülve, egészségesen. Vannak falurészek, ahol csak nők élnek csinos házakban, kutyákkal-macskákkal. A férfiak pedig a fent részletezett okok miatt halnak meg idő előtt. Mivel egy igazi férfi nem megy orvoshoz, inkább meghal.

  8. Visszajelzés: most majd jól nem találtok férjet | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s