Kérdeztétek (négy évvel ezelőtt, 220 februárjában!).

jóga

Nem védem, propagálom a jógát csak azért, mert én is jógázom olykor, sem pedig azért, hogy meg ne bántódjon valaki. Engem az elvi igazság érdekel, nem az, hogy kinek jön jól (tehát a saját érdekem sem). A jóga nem sport. Aki le akar lazulni, stresszteleníteni, nyújtani, fejet pucolni, női erőtérben lenni, annak okés az egyébként trendi, szépnek-bölcsnek-jócselekedetnek láttatott jóga. Olyan eredményeket viszont, amelyek sporttevékenységtől lesznek, kár tőle várni. Aki jobb formát akar, és nincs nagyon sok ideje, az optimalizáljon idővel, energiával. Irány egy intenzív, klasszik aerobikóra, akrobatika, crossfit, súlyzós edzés vagy intervallfutás. Nem valódi érv az, hogy a jóga “a semminél jobb”: egy-két dinamikus irányzatot leszámítva nem terhel kellően, és nagyon kevesen vannak, akik magas szinten űzik.

gipsz

Nyáron Dávidnak, most Julinak is, ugye. De nem biztos, még vitázik a röntgenes és a traumatológus (a biztosítási pénz miatt nem mindegy). Az egyik nyilvántartásban ez törés, a másikban nem. Nem fontos. Szerdán levették. Nem tudott korcsolyázni és forgatni jönni, viszont G-vel csodás pókjelmezt varrtak, míg én Dáviddal voltam. (Dávid pedig Rubik-kocka lesz ma.)

Lőrinc

Lőrinc magántanuló, érettségizik, rendez, asszisztens, szerepel és a színműs felvételijére készül. Budapest, színművész – egy sor van a jelentkezésében. Kockázatot vállal. Komolyan gondolja. Nagykorú és önálló.

forma

Eszem, edzek*, böjtölök, szaunázom. Az életem egyensúlyban van, nem úgy edzek már, ahogy szerzetesi éveimben. Fogadkozás, módszerkeresés, makacsság, lemondás, öngyötrés, bűntudat nincs: megszoktam, hogy odafigyelek, máskor tudatosan elengedem a gyeplőt. Nem érdekel azok “véleménye” (szemétkedése), akik nagy deklarációkat tesznek, de alig vagy semmit nem sportolnak, szelfikkel kínlódnak a látszatkeltés miatt, és szarul néznek ki. Sport az, ami meglátszik. Ha nem látszik meg a kemény, rendszeres sport, akkor azt tönkretették (piával, például). Nem félek tükörtől, mérlegtől, sportolói attitűdöm és testem van. Nem kell már nagyon préselni magam, nem kell szüntelen mámorban, naponta bukásig és gyötrő izomlázig edzenem. A beletett meló beérett: nem építek, hanem le-ne-épüljek. Jólesik böjtölni, jólesik böjttörni, jó a ketó és jó a nemketó. Jó edzeni, jó pihenni – az önazonosság testi vetülete ez. Én az intenzíven edzős évek alatt megismertem és megszerettem a testem. Nincs benne utálat, sem elérhetetlen, hajszolt cél, mivel soha nem kívülről jött a motivációm, nem megfelelni akartam. Aki nem megfelelni akar, aki tudatos, annak működik. A többiek kínlódnak és magyarázgatják.

A forma most, khm, alakul. (Ez a khm állapot olyan, tegyük hozzá, látványra és mérések alapján is, amiért sokan a fél karjukat adnák.) Már tudom, mert megfigyeltem és nem féltem tőle, hogy hol a vonal, amin innen jó. Jó érzés és látvány. Arrafele haladok. Mindent tudok, nem kell új infó, nekibuzdulás, ezek egyszerű szokások.

* nem ikes ige

zaklatás

Az a nő, aki itt a blogon kb. 900 elismerő, rajongó, ide tartozni kívánó kommentet írt tavasztündér néven (Lelkes Villő), ma egy mocskos, manipulatív, kicsinyes, sznobsodó, teljesítmény nélkül magamutogató, kínosan antiintellektuális, általános iskolás gonoszkislány-lelkű, hazug, beteg lelkű zaklató, akinek nagyon rosszat tesz, hogy már nem szedi az antipszichotikus gyógyszereit. Nem tudom ezt másképp mondani. Ő, a nagy karrierista csodaélet, egészen szánalmas módon vetít instagramon és célozgat rám, lopja az életem, a nagy szerelmemtől, akit berángatott a kavarásába (“felállt a csapat”) az edzőgatyómon, az igény 2019 hashtagen át az edzőmig, Kiss The Trainerig. Ezt tudja több tízezer nő, aki olvasott itt. Legjobb érdekbarátnője a nem beteg, csak buta és nyomorult Murinai Angéla (Adél, szerető, hornmici, ma: Gumiszoba), a nagy hős. Mindketten a legnagyobb rajongók voltak, jaj, mekkora barátnők vagyunk, de szép a bambuszbiciklim, ő is akar, menjünk koncertre, megmutatja a befont haját, itt alszik, tanácsot kér, szarban van, kösz a pénzt. HÁNYOK TŐLETEK.

Én meg se rezzenek olyankor, ha idegenek -kednek tőlem: nem érint meg, megszoktam. Nem függök a visszajelzésektől, szimpátiától, emberek megnyilvánulásaitól, mert az rabság. A nagy rúzsos népszerűek, vagányak (Méeő Vera, Szentesi Éva, Péterfy-Novák Éva) nem tiszta szívűek, lefekszenek az érdekeknek, a lájkoknak, médiakarriert építenek bevert arcú nők fotóit felhasználva.

Amiről írni szoktam, és ami ellen tettem jogi lépéseket is, az egy hergelt női kör aljaskodása, és akik őket hergelték, azok nemrég a tenyeremből ettek, nyaliztak, odavoltak tőlem, itt kaptak ötletet, gondolatot, ihletet, lásd fent, de Kovács Csilla teeztnemtudhatodhajnalkam, hirlando Milankovics Kinga, bajuszcic “nőszintén” Győri Zsuzsanna és “az exem”, ursusarctos/bravetinsoldier is részei voltak ennek. Aztán teljesen egyformán, kritikátlanul fordultak bosszúba, gyűlöletbe, lejáratósdiba, egészen a bűncselekményekig. Azért és azóta gyűlölnek, hogy szerelem, edzésfotók, eredmények, izom, könyvmegjelenések, blogbevétel van; látszik, hogy nekem ez belülről jött és kételytelenül sikerült. És én nem hagyom magam, mert én nem félek, nem vagyok érdekember, és ez itt az én igazságom. Jellemző, hogy személyes, őket nem érintő, ártalmatlan részleteken pörögnek rosszindulatúan és bennfenteskedve, a bringámtól az illyn át a ketóig. Valamiféle hatalmat tulajdonítanak nekem, imperatívusznak gondolják, amiket írok, jobb híján gúnyolódnak rajta, pedig nekik van saruk: lemegyek hídba, elutazom Berlinbe félmaratonra, és egészen fel vannak háborodva. Ez roppant beszédes.

A bennfentes fölényhez meló kell: ők minden részletet ismernek, mert jól megnézegették a képeimet, keresgéltek, utánamjártak, hogy lehessen alaposan idegenkedni, tehát valahol nagyon is fontos ez nekik. És most is itt vannak, naponta. Én remélem, hogy ami ebből pozitív, az az ő életükön is javít. Ugyanakkor mint mentalitás nagyon szomorú, hogy az egyedit, a teljesítményt, a progresszívet kezdik ki, lopják le, kérik irigyen maguknak, és ez ellen szegezik a feminizmust.

illy

Jajj! Beszéltem egy nővel, akinek a blogról az állt össze, hogy a ketó (avagy a kinézetem, edzésem, kézenállásom, formám…) valahogy az Illyvel kapcsolatos, és azt panaszolta, hogy nem érzi a hatást. Szóval. Az illy egy sima, elég jó minőségű kávé, nem titka semminek. Egyszerű (és esetleges) énjelképem. Statement és poén. Nem a sima Illy márkájú kávéról beszélek, hanem a kapszulás, Iperespresso magas nyomású technológiáról. Nem tagadom, ez anyagpazarló, drága, de remek minőségét egyszerű kávészertartás itthonra. 2013 áprilisában vettem az első gépet, csak azért, mert megláttam és megtetszett. Senkivel nem vagyok versenyben, hogy melyik a legjobb kávé, kié jobb, autentikusabb, nem érdekel a téma, és nem is győzködök senkit. Ez az én életem, az én gépem:

szűrővizsgálat

Plazmaadáskor mindig néznek vérképet. Amire most költöttem: teljes nőgyógyászati átvizsgálás, mindenféle rákról, és full spektrum HPV. Nincsen magas kockázatú, rákot okozó típusom. Jó érzés, megőrzöm ezt az állapotot. Vigyázzatok magatokra. Viszont nem akarok időzített bombaként tekinteni a testemre, amelyet panaszmentes állapotában is tömegesen szűrnek. A családomban sem volt rák.

statisztál

Most két filmben vagyok kiemelt mellékszereplőként, az egyikben, a scifiben Dávid is megjelenik, ebben decemberben kezdtem. A másik fantasy, ősz óta megy. Szeretem a forgatást, megszoktam, eligazodom benne, és szerencsére kiemelt szerepekre hívnak. Szeretem a szabadságot, az atipikus, kötetlen, nem-polgári dolgokat, egy kicsit a káoszt és a rögtönzést is, illetve a forgatós emberek egy részét. Ha nem vár az ember sokat, ha vidám, ha nem rettentő kialvatlan, ha nem finnyogós alkat, ha vannak ott épp ismerősök, akkor jó élmény és minden gyötrelem nélküli pénzkereset (ez csak a sport extrára és kiemeltre gaz, de az izomzatom eleve alkalmassá tesz erre).

színház

Az elmúlt időszakból nagy fless a Szkénében a Rozsda, Az öngyilkos, a Radnóti Tesla Labor Kurázsija, a Kamra-beli A Platonov, a Katonában a Tartuffe és az Örkény Kertész utcai Shaxspeare-mosója, utóbbi haladóknak, részlet-észrevevőknek, hardkór-tabutlan altereknek.

film

Élősködők! Házassági történet. Sajnos, nem találtuk itthon. Ezek mind címek.

anyám

Meghalt januárban. Nem írtam róla, nem tudok. Még gondolkodni semG-nek se tudok beszélni róla, pedig vele mindent. Szakemberrel fejtegetem, de az se megy. Egyrészt borzaszt, ha valaki turnézik a halállal, balesettel, betegséggel: én csak a pozitív, mélyen megélt dolgaimat szeretem kirakni, és én se nagyon vagyok kíváncsi mások bánatára, veszteségére, mert az valahogy könnyebben lesz hamis, műmeghatás, figyelemvadászat, érdemkövetelés. Leszámítva az egészen mély emberi kapcsolatokat. Szóval: a nyilvánosságban. Másrészt döbbenet volt, hogy egy olyan angyalszerű lényt is mocskolnak halála után, amikor már vissza se szólhat, mint János. És hogy aztán ezért is rám haragszanak az ő szerettei. Csak mert engem valakik gyűlölnek. Őt, engem, a házasságomat nem ismerő, szerelmet soha meg nem járt emberek, kitalálták, hogy én miért házasodtam, szültem, miből éltem. Nem teszem ki ennek a legprivátabb érzéseimet. Még a formális “őszinte részvétem” is megüt, rossz érzés. Arra vágyom, hogy senki ne mondjon semmit, intakt maradhassak. Ennek ellenére: minden tiszta szívűnek köszönöm.