Ezúttal tavasztündér nevű olvasóm kérdését válaszolom meg.
Hogyan juthatnék el odáig, hogy képes legyek lemenni hídba? Két évtizede jógázom, jóginak mondom magam, de sehogy sem sikerül, és gyakran vagyok frusztrált és keserű emiatt, cikinek is érzem, ezért amikor ebben a témában célozgatok és gyűlölködöm, akkor inkább az ízületeim mögé bújok.
Én azt látom, hogy aki nem igazán szeret, tud mozogni, nem élvezi, nincs jó testtudata, azt ráadásul vissza is húzzák az unásig ismert jógás intelmek, amelyek jól jönnek neki, mert így soha nem kell túlmennie a határain. Hogy mit hogy helyes végezni, mert különben jujuj, mi lesz. Sérüléspara. Ez csak kifogás. Köztük: “a térd nem mehet a boka elé” – dehogynem mehet: csak nagy súllyal nem mehet, szokatlan terheléssel nem mehet, gyenge térddel nem mehet, hirtelen nem mehet, lehetőleg ne nagyon menjen – de van, amikor elé kell mennie. Ez a téves és okoskodó beszédmód, amellyel sokan mások örömteli mozdulatainak képei alatt turnéznak áljóindulatúan egy kis figyelem reményében, fölöslegesen gátol, húz vissza, ebből lesznek a magukat rendszeres sportolónak nevező szájhősök, az “orális jógamesterek”, és ők semmi, de semmi ügyességre nem képesek, elemi szinten sem. Ez zavarja őket, ezért áskálódnak, így van-e, Villő?
Szerintem, ha nem beteg a mozgásszervrendszere sehol, akkor szinte bármelyik, akár gyakorlatlan felnőtt is képes a híd egy kezdetleges formáját felülről lemenve kivitelezni. A nehezebb formákat én tökéletes autodidaktaként, sérülés nélkül fejlesztettem ki. Erre hoztam létre a Skandináv maszáj 9+1 részes posztsorozatát tavaly nyáron, tudatosan lassú lépésekkel, itt találod az első posztot:
Rendszeres gyakorlással menni fog. Ehhez egy icipici motiváció, idő és belső béke kell csak. Tudom, hogy elfoglalt vagy, de valamilyen más tevékenységed rovására talán mégis le tudod csípni, ami nem olyan lényeges vagy építő.
csak az olvassa. én szóltam 
Az én válaszom erre: a póz van értem, nem én vagyok a pózért. A hídnak sokfajta változatát lehet gyakorolni. Nem láttam még a hidas videókat, ott is megjelenik ez, gondolom. A jóga eredeti célja amúgy is valami más, még ha sokan tornának is tekintik. Engem addig zavart, hogy nem vagyok elég hajlékony, ameddig sportnak fogtam fel ezt is.
A térd, hát igen, ezt tökéletesen árnyalod. A gondolatmenetben látni a saját élményt, és kritikus utánanézést, de idáig kevesen jutnak el, még a tanárok közül sem mindenki. Egyszerűbb úgy tanítani, hogy ne menjen előrébb, az biztonságos lesz. A 30-40-esek nagy százaléka egyébként is félelmetesen módosult, beszűkült ízületi mozgású testben él.
KedvelésKedvelés
Van néhány jelképes póz, és azok nem tudása nagy dráma azoknak, akik kifele mutogatnak mindent, csakis ebben élik meg az önbecsülést, hogy “ugye, milyen menő vagyok, ugye, milyen szép vagyok, mindenki ide nézzen”. Nagy csapda ez.
Videó nincs sajnos, leírás van, fal, kanapé, óvatosság és legalább öt élőben közös gyakorlás.
KedvelésKedvelés
Jelképes, hm. Ez érdekes, nekem a mozdulatlan meditációs ülés a jóga jelképe (nem lótusz). De az igaz, hogy sokan mondják, hogy nem jógáznak, mert nem hajlékonyak, nekik biztosan ilyenek ugranak be, a híd, a spárga.
KedvelésKedvelés
Feltehetek egy személyes kérdést?
KedvelésKedvelés
Bármit kérdezhetsz, igen.
KedvelésKedvelik 1 személy
Miért segítesz neki? A hozzáhasonlóknál még a békejobbot is fentartással is fogadja el a magamfajta jobb esetben.
KedvelésKedvelés
Szeretem, ha emberek fejlődnek, jobban lesznek az írásaim által. Nem sajnálom tőlük. Egy boldog ember csak jó lehet, mindenkinek, ellene csak a gonoszak prüszkölnek. Egy kicsit boldogabbb is javít a szitun.
KedvelésKedvelés
A fejlődéshez nyitottság is kell, tudni a határainkat, empátia. Szerintem nem lesz fejlőpdés nála, örülnék ha bem lenne igazam.
KedvelésKedvelés