barátság férfi és nő között

Közzétéve Szerző:

Létezik-e?

Miért nem szexelnek? Buzi? Nem vonzó? Az egyik vajon reménytelenül szerelmes a másikba?

Ezt amúgy tényleg megkérdezték, és jó, ha tudod, ennyire mélyen tudnak lenni:

…létezik-e valódi barátság férfi és nő között? Ilyen nincs, hacsak nem találják egymást kölcsönösen rondának, vagy irreális korkülönbség vagy valamilyen rokonság van köztük.

Már miért ne létezne barátság férfi és nő között? Hogy kérdezhetsz ilyet?

Van mondjuk egy jól működő párkapcsolatod (a Lajos), szexszel, és amellé nem fér egy másik férfi, de ő attól még a barátod. Már miért ne?

Nem engedi a barátkozást a Lajos, mert jujuj, abból lesz a megcsalás? Ez bizony a kisbolttól falunapig terjedő gondolkodásmód. Ha a férjed féltékeny bármire, ami nem a család, emberre, hobbira, külön örömre, vagy ha te figyelgeted az övét, ha kontrollálni akarja, akkor nagy baj van veletek.

Az is előfordul, hogy nem működik annyira a lajosozás, mégis úgy döntesz, nem szexelsz mással, mert az nem korrekt. De vannak barátaid, köztük más neműek is.

Vagy nem szexelsz egyáltalán senkivel, nem téma a szex, nincs szexuális életed, és még mindig nem vagy sem beteg, sem magányos, vannak barátaid.

Vagy, leginkább: az emberek egy kis csoportja vonz szexuálisan, ritkán lobbansz, a többiekkel csak intellektuális, baráti viszonyt ápolsz. Nem keresed mindenben a szex vagy a randizás lehetőségét, mint az Amerikai pite szereplői.

Ötven múlt a férfi, akit nem ismerek, és aki a blog fotóit megnézegetve ezt írta (nem hiszem, hogy olvasott volna, mert akkor nem írta volna):

nekem csak 1 kis pocakom van. d e idén leadom, ígérem. talán találkozunk Nyíregyen ha lesz pénzem ár a swinger-club csak 15000 ft -de pároknak olcsóbb. Mi a véleményed a swinger élményekről? nekem még új. 

(Itt egy megjegyés, de csak mert nem akarok róla külön posztot. Sokan kérdezik mindenféle szitukban: mit veszíthetek végül is? És bepróbálkozol. Valakire ráhajtasz, aki nem a te szinted. Vagy ki akarsz fizettetni valamit, lecsípni egy kis előnyt. Vagy egy új, nehéz diétát, sportot próbálsz, amivel aztán leállsz két nap után, mert nem volt önismereted. Hogy mit veszíthetsz? Az arcodat – az angol azt mondja: you lose your face, mert nem mérted fel a szituációt. Kudarcot szereztél, a másik pedig hülyének néz. Tudhattad volna. És akkor bölcs maradtál volna.)

De hát hol ismerkedjek, szeretnék valakit. És belemész ezekbe a borzalmas, bűzhödt alagsorokba, ahol átbüdösödsz, és nekem magyarázod, hogy de te illatos maradtál. Pedig sem szexelni, sem randizni, flörtölni, csetelni nem kell, nem kötelező, sőt: csak akkor menj bele ezekbe, ha igazán, egyértelműen jó. Ha nem erőlteted, ha nem akarattal tolod, hanem hagyod, hogy megtörténjen, és elviseled azokat az időszakokat, amikor nem történik meg, akkor a lelked és a szexusod nem kopik el. Az aktusok és randik jó része kínos, bonyodalmat okozó, puszta időpocsékolás, kár a rúzsért. Sokszor kockázatos, és – mivel a pornó hatása az erőszakos, megalázó szex – traumatizáló is lehet. Nem véletlenül próbálják annyiszor felszépíteni, elviccelnia közhelyes egymás kereséseket és nem találásokat, vagy romantikát hazudni köré.

Norma lett, hogy van valakid – ha nincs, legyen! Mit szólnak hozzá, ha nincs? Aki ad magára, és elmúlt huszonkét éves, az csak valódi és kölcsönös kívánás esetén veszi elő a szexualitását, nem tukmálja másra, nem gondolja, hogy csak akkor ép ember, ha van valakije, és másokról sem gondolja ezt. Nem tekinti húspiacnak, kínálatnak az ellenkező nemet (nem is kérdezgeti a barátnőt sem, hogy “na, van már valami pasi?”). Nem azzal szexel, aki épp akad, meg aki visszaírt a tinderen, hanem azzal, aki iránt belobban az egyedi. Az egyedi lobbanás pedig nagyon ritka. És azt a lobbanást őrzi, szemérmesen, és odafigyel a másikra, kialakítja vele szép lassan a maga történetét.

Az a történet pedig sosem harsány, és nem áll mások ellenőrzése alatt, nincs a tekintetük előtt, mert a két szereplő önmaga és egyedi akar maradni, nem akar viselkedni, sémákat követni, és így nem is kell. Ugyanezért abszurdum minden fajta csajozás és randitanfolyam, tanácsadás is. Ha ott leszel, a szerelmeddel, tudni fogod, mit tegyél. Ha nem tudod, nem a szerelmed.

Mindenekelőtt: figyelj a másikra, hogy a másik is lobbant, lobbanásra kész-e veled, mert ha a vonzalom nem kölcsönös, akkor az puszta fantázia. Gondolj a másikra, a valóságra! Neki is olyan izgalmas a vágyad, mint neked?

Ha meg nem találják taszítónak egymást, akkor az úgyis zavart kelt. Pl. mi van ha beszélgetés közben rámtör az erekció? 

Hát akkor aztán… ha mondjuk a postán áll fel! Vagy a hullámvasúton! Vagy az állatkertben. A fűzfa odva mellett éppen. Mit van mit tenni? Akkor dugni kell, azért van az a luk. Közismert tény ez.

Ha valaki azt gondolja, a nemiség kötelező, programozott, minden arról szól, annak, ezt most nem bonyolítom: nem fejlődött ki az agya. Az érzelmi intelligenciája. Fogyatékkal él. Sok mindenben megbúvik a szexus, a drive, nagy erő, de leginkább a szocializációnkból jön, másoktól, filmekből, hogy szexelni kell. Hacsak nem vagy kiéhezett, folyton erről fantáziáló, tizenöt éves állapotában megrekedt nyomoronc, a lehetőségek többségére nemet mondasz te is.

Az igényes ember nem úgy áll a szexhez, mint a tizenhat éves a szalagavatóhoz (messze van az még, juj, de izgi), vagy a kutya az asztal lábához. Nem biológiai késztetésként fogja fel, és nem vegyül más nyálával, verítékével, bőrével, ha nem érez iránta mély, ismerős vonzalmat, bizalmat. Van viszont sok emberi kapcsolata, és azok között barátai.

Valószínűleg létezik olyan, aki bárkivel, sokakkal lobban, könnyen, mulandóan, de szerintem nagyon ritka. Kétségbeesett emberek, nők is, gyakran állítják, hogy vonzza őket egy férfi, csak mert előnyös nekik a kapcsolat, vagy, ami még rosszabb: nincs más, és az igazi vágyról, kattanásról nincs is fogalmuk, soha nem élték át.

Az igazi vágyon, közelségen alapuló testi kívánás mennyország. Sosem hazug, sosem csúf, nincs neki rossz arca, nem törődik a polgári keretekkel. Meggyalázni is csak az szokta, aki féltékeny rá, vagy nyomás hatására magának betiltja.

Az igazi vágy mindig egyedi történet.

77 thoughts on “barátság férfi és nő között”

  1. ‘Hát akkor aztán… ha mondjuk a postán áll fel! Vagy a hullámvasúton! Vagy az állatkertben. A fűzfa odva mellett éppen. Mit van mit tenni? Akkor dugni kell, azért van az a luk. Közismert tény ez.’
    😁😁😁
    A belinkelt idézetek ugyanattól a díszhímtöl szârmaznak? Nem tudom eldönteni, hogy viccesebb-e, mint amennyire szánalmas, vagy fordítva. Biztos bomlanak utána a nök… hajrá swinger, az a kispocak igazán nem akadály, már csak egy kis tokát kell ereszteni, még egy-két aranyfog (izgi résekkel közte) és igazi szexisten leszel!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Megvédeném a felkínálkozó férfiút. Nem egy dalia, de a teste elég jó karban van, a kis pocakot leszámítva.

      És csak azért említi, mert én, gunyorosan, de az nem ment át, ezt írtam neki (válaszul arra, hogy ő mennyit edz ám):
      “A kidolgozott fizikum tetszetős, de ebből csak az van, hogy álmaim férfia nem mer levetkőzni, szégyelli a hasát. És kidob.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Akkor már csak arra lennék kiváncsi, vajon a szellemét mennyit edzi… amúgy még annyi, hogy akik elképzelni sem tudnak barátságot férfi és nö között, azok szemében mi valamilyen külön állatfaj lehetünk… ugye már ott kezdödik, amikor a bátor, erös és okos királyfi elmegy megküzdeni a díjul kitüzött, (csak) gyönyörü királykisasszony kezéért… aztán folytatódik, amikor a nagylányom rámszól, hogy ne vegyek a 4 éves kisöccsének rózsaszínü fürdöszivacsot, mert az lányos… pedig az én számból soha ilyet nem hallott… hogy lehet ezeknek a kib@szott sztereotípiáknak ellentartani?

        Kedvelés

      • Könyveket ír, Trianonról is, Poncius Pilátusról is, nincs ott gond. “I also write poetry, love stories, and “How-To-Do” handbooks from marriage life to marriage”.

        Kedvelés

    • Akármilyen testi állapotban is van az ember, és akármennyire is igényli a szexet, “utószezonban”, 40 fölött nem érdemes úgy viselkedni, mint a 25 évesek, vagy pláne a kamaszok. Se smink, se szöveg, se ráhajtás szempontjából, mert ízléstelen és you lose your face.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • kommentelj igényesen!

      TE MAGAD döntöttél úgy, hogy annak ellenére a nő közelében maradsz, reménykedsz, puhítod, szolgálatokat teszel neki, hogy nem vonzódik hozzád, nem fekszik le veled (miközben te ezt és csak ezt akarod belőle). Ne told át a nőre a felelősséget! Nem vonzódik hozzád és kész. Mit nem értesz ezen? Miért gondolod, hogy megváltozik? Te csak abban a reményben keringsz körülötte, hogy majd egyszer, ennek érdekében alakoskodsz is, ez pedig taszító. Sőt, nem egyszer azt hazudjátok, amikor a nő kiszállna, hogy okés nektek a barátság, és nem akartok semmi mást. Ez pedig hazugság.

      Ne vegyél neki dolgokat, ne kísérgesd, ne szereld meg a rezsóját, mert aztán egy másik nő blogján sírod el, hogy veled hogy elbántak. Vállalj felelősséget! Nem vagy tizenhat éves már.

      the friend zone: barátzóna

      miért röhejesek az antifeministák?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  3. Szerintem is van barátság férfi és nő között, de ritkán lesz jó barátság abból-ha az egyik fél már többet akart és visszautasításban részesült. Ez természetes és érthető is, mert úgy érezheti, nem felelt meg a másiknak és nem volt vonzó. Ezt fel kell dolgozni és legjobb a távolságtartás. Óriási irodalma van a témának. A vitatkozók 2 fő csoportba sorolhatók: az egyik állítja: nem létezik férfi-nő barátság, a másik pedig állítja: létezik. Szerintem jobb kifejezés a barát helyett a férfi és a barátnő helyett a nő, mert ennek születtünk meg. A férfi a nőben nőt lát és kíván meg és fordítva.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem lehet, hogy te még sose hallottál homoszexualitásról, sem aszexualitásról, ezért írsz ilyen elvágólagos, prédikátori stílusban? Az attitűdöt, amellyel írsz, úgy hívják, heteronormatív, és ez szűk látókörűségre és egocentrizmusra vall. “A férfi a nőben nőt lát és kíván meg és fordítva.” A poszt lényege (olvasd el! értsd is meg!), hogy a szexualitás nem ennyire erős, egyáltalán nem lát mindenki a másikban lehetséges partnert, nem hiányzik neki ennyire az újabb partner, hanem elég, ami már van. Ez inkább a te frusztrációd, és közvetlenül vagy közvetve a pornókultúra nevelte az emberekbe. TE látsz minden nőben “nőt”, vagyis szexuális tárgyat (ez cseppet sem bibliai értelmezés, hiszen felebarátot kéne látnod benne).

      Az igazi vágy ritka, és nem is kötelező, inkább mintákat követünk, amikor “átszexezzük” az egész életünket, minden területét, és úgy kerül rá a szex mindenfajta emberi kapcsolatunkra, mint valami ragacsos réteg, teljesen fölösleges, megfoszt igazabb élményektől – és ebből sok szenvedés származik.

      (Úristen, már megint leírtam három sorban újra az egész posztot.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • És mi van, ha nem volt vonzó? Miért nem lehet ezt elismerni, tudomásul venni, miért sértés? Én sem vagyok vonzó sokaknak, de nem sírok ezen, és nem próbálkozom náluk.

      Miért az alapján szerez valaki önbecsülést, hogy vonzó-e szexuálisan? Ez teljesen torz. Annyi rétegünk van még, annyi része a személyiségünknek. És ezt nem prüdériából írom, csak annyi van, hogy sokféle emberi kapcsolatom van, szex pedig csak mély, erős, kölcsönös vonzalomban jöhet szóba.

      Annyira ritka az, hogy igazán vonzó valaki. Mármint igazán, szagolni-harapni valóan, gyomorremegtetően. Ha nem az, akkor a szex, de már a rányomulás is kínos, kellemetlen. Ezért nem is segítek rá a vonzalomra alkohollal soha.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  4. „A Biblia, Isten Igazsága, nem ismer olyan párkapcsolati terminusokat, hogy »barát « vagy »barátnő«. Nem ismer olyat, hogy »élettárs«.
    Nem ismer olyat, hogy »látogató partner«. Nem ismer olyat, hogy »szerető«.
    Hanem, a Bibliában, a párkapcsolatra vonatkozóan, két státusz van, vagy három: az egyik, amikor különálló a férfi és különálló a nő.
    A második, amikor jegyesek, vagyis már lefoglalózták magukat egymás számára, vagy egymást maguk számára és készülnek a házasságra; a harmadik pedig, a házasság. Ezt a hármat ismeri Isten Igazsága, a Biblia.
    A többi, ami ezen kívül van, az az ördögtől van.”
    (Fóris Tamás lelkész )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hát ez remek. De mi a tanulság ebből annak, aki nem a Biblia szerint él?

      Most te szexuális nyomorban döntöttél úgy, hogy akkor “tisztán” élsz, vagy azért lettél önmegtartóztató, mert keresztény lettél? Nem mindegy a sorrend.

      Nem megy egyszerre a kettő. Ugye tudod, hogy az egész nézegetésed, felajánlkozásod, tukmálásod, a swingerajánlat mélyen parázna?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • És hogyan értelmezed te ezt az idézetet, aki neten kinéztél magadnak engem és egy kommentelőmet, annyit nem írtál, hogy kakukk, semmilyen módon nem mérlegelted, hogy nekem vajon kellene-e egy ötvenéves, 160 centis, vidéki villanyszerelő (therefore you’ve lost your face), azonnal a baszással meg a swingerrel jöttél – MAJD a bibliaértelmezést idézed itt?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nos, én megértem, hogy miért hangsúlyozza ezeket, mert valóban, kevés a kivétel. Én sem vagyok, sajnos. Ám nem igaz, hogy nincsen. És általában nem éri meg kívülről, látszat alapján és mások szavaira, statisztikára hivatkozva általánosító következtetéseket levonni. Mert ilyen úton születnek a dogmák, amelyek pontosan a lényeget, ha keresztényi szemszögből közelítünk, az ember belső állapotát, indíttatásait hagyják figyelmen kívül. “Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr pedig azt, ami a szívben van”(Sámuel 16:7) A társadalomban uralkodó a torz, szexualizáló állapot, de mivel pontosan hogy torz, létezik a normális, szereteten, tiszteleten alapuló viszonyulás, ami sok esetben barátságot eredményez.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ám ezt is nehéz jól.. vagy egyáltalán értelmezni, ha a barátságról is egészségtelen, torz a felfogásunk

        Kedvelés

    • Jaj, hát a Bibliával veszélyes példálózni, főleg, ha az Ószövetséget is Isten igéjének tekintjük… van ott mellékfeleség, ágyas, szolgáló, aki gyereket szülhet úrnőjének térdére, örömlányok… meg a levirátus…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Na, meg is mondom a 25 éve legjobb barátomnak, aki történetesen egy férfi, és sose volt köztünk semmi, halvány ráutalás formájában sem, hogy vagy most azonnal megszakítunk minden kapcsolatot, vagy gyorsba összeházasodunk (bár egyikünk sem vágyik erre), vagy a pokol tüze emészt el minket, mi legyen?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Hogy jön ez ide? A barátságról volt szó…
      Az pedig a párkapcsolaton kívül esik, arról meg ebben a szövegben nincs szó. A szomszédságról sem, és a rokonok férjeivel/feleségeivel történő barátkozásról sem. Pedig ezek is mind voltak az ókori Palesztinában, és a Biblia is ír nem párkapcsolati férfi-nő viszonyokról. Pl Jézus sose akart Mária Magdolna szoknyája alá nyúlni, és Pál apostol sem fogdosta egyik női Krisztus-követő farát sem.És ha tovább megyünk, ott van Szent Ferenc és Szent Klára barátsága, hogy mást ne említsek.
      A kereszténységből a beteg érveléshez kicsit retorikai öngyilkosság alátámasztó, két kattintással gyorsan kimásolt szövegeket hozni, szerintem vicces is, és rendkívül primitív.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  5. Itt szeretném elmesélni, hogy a múlt héten ( jön a tavasz?) három férfi talált meg közösségi oldalakon. Az egyik például olyan oldalon szeretett belém visszavonhatatlanul, ahova a macskám képeit gyűjtöm. A másik Kanadából érez olthatatlan vágyat . A harmadik szimplán eszelősen jóképű és velem képzeli el. Nyilván. Hát kapós vagyok, na. És el ne felejtsem: egy sebész, egy politikus és egy vitorlás ( hajós-sicc!) kapitánya. Nagy dolog a szerelem.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  7. “kis pocakkal”
    Tisztelet a kivételnek, ez gyakran sörhasat jelent, mert tudvalevőleg elég, ha az ördögnél szebb egy foknál…és el is hiszik. Mi, nők is erre szocializálódunk és a férfiak is, ezért nézegetnek a zéta-férfiak minimum gamma-nőket, a “kimondottan helyesnek mondott” kappa-férfiak meg alfanőstényt mint potenciális partnert, nulla realitásérzékkel.

    A téma nagyon jó-nem hiszek a férfi-női barátságban, abban az igazi mély, átbeszélgetős, megbízhatós, magad elengedős fajtában. Meg ez más kategória és dinamika nagyon fiatalon, mondjuk együtt lógó egyetemistákkal, de később? Át lehet hívni egy házas férfit kajára, puszta baráti szándékkal egyedül az otthonodba úgy, hogy mindenki vágja, ez soha nem volt-van-lesz szexuális töltetű egyik fél részéről sem?

    Belegondoltam, én az összes barátomhoz vonzódok. Nyilván nem úgy, hogy szexelnék a barátnőimmel, de egy sokéves barátságban, ahol egymásra hangolódunk, tetszik a másik szavajárása, öltözködése, humora, ahogy beszél egy jó könyvről vagy akár Plató filozófiájáról a villamosra várva. Na most ez, férfi és nő között, szikrák nélkül, hogyan? Cáfoljon meg bárki, de én nem látok egy olyan, minimum öt éves női-férfi barátságot, ami kellőképp szoros kapocs ahhoz, hogy igaz barátságnak lehessen nevezni és fel sem merül, hogy több is lehetne.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Valami azt súgja nekem (aranymondás következik:), hogy a hosszú házasságban keletkezik valami kiéletlenség, üres (konkrét tárgy nélküli) sóvárgás, elvágyódás, ami szívesen játszik, keres ingert, és aztán akár a barátra is lecsap.
      De ez nem a barátság problémája vagy válsága, hanem a házasságé. Aki nem él házasságban, annak sokkal egyszerűbb az élete, nem ilyen neurotikus, zavaros, űzött, tisztábban látja magát. Lehetek őszinte. Nem bántok meg senkit, ha lefekszem valakivel, és azzal sem, ha nem. Én dönthetek, mibe megyek bele, enyém az egész.

      Szerintem akkor hívsz át egy házas férfit gond és félreértés nélkül vacsorára, ha jól ismered, és világos, miben vagytok. Úgy nem lesz meglepetés, ez önismeret és őszinteség kérdése is. Nektek kettőtöknek kell tudni, mi van. A többiek (falu, szomszéd, feleség, férj) nem számítanak, vagy ha igen, akkor ez Lajosmizse, ami nem jó. Szabadságfok kérdése, hogy tudsz-e kialakítani barátságot férfival, vagy “tilos”. Ha tilos, persze, hogy édesebb és szexis… Papnevelde.

      “Belegondoltam, én az összes barátomhoz vonzódok” Az okés, csak:
      és akkor mi van? A vonzalom valami időzített bomba?
      Ez szexuális, rákattanós-nedvesedős vonzalom? Ha nem, akkor hogy jön ide?
      Neki is vonzódnia kell szexuális módon hozzád ahhoz, hogy szeretkezzetek vagy akár csak csókolózzatok,
      ÉS akarni is kell mindkettőtöknek a dolgot, ez DÖNTÉS.
      nem olyan egyszerű ám kettesben maradni nyugiban, tartósan, én nem érzem ezt annyira fenyegetőnek, ólajtóban nem dugunk.

      Ha meg mégis megtörténik, mert múló, előre nem látható bódulat tör rátok: és? Akkor valami nagy baj történt?
      Vagy a férj miatt gond? Ez eléggé feudális, a házastársat birtoktárgynak kezelő álláspont, hogy jaj, ne barátkozzon itten az asszony.
      Egyébként attól, hogy egyszer megtörténik, még maradhat a barátság, nem változik meg minden. Az a különbség, hogy szerelmes vagy-e, sóvárogsz-e, vagy nem. Ha szerelmes vagy, vagy lettél egy alkalomtól, akkor előtte mi volt? Nem csak az újdonság varázsa ez, aka házassági szex unalma, amikor bárki más jó már, Bovaryné? Egy Charles Bovary mellett bárki vonzó ám, de ez nem a barát bűne!

      Nem érdemes egy jól működő barátságot feláldozni egy aktus kedvéért, ha az tényleg megrengeti. Annyira nem jó a szex. (Annyira a heves szerelem jó, de az meg nem barátság.)

      Nem őszinték, nem tudatosak az emberek ebben.

      Én nőkhöz testileg semmilyen tekintetben nem vonzódom, soha nem is vonzódtam (nők dohányszaga taszít, férfiaké nem, például), csak az esztétikát látom. A fiúbarátaimmal az van, hogy persze, hogy szeretem a szagát, szeretek ránézni, másképp nem tudnék vele közel ülve filmet nézni, szemébe nézni, de nincs bennem késztetés, hogy megérintsem. Ismerem, hülye helyzet lenne. Amúgy hagyományosan szépek a fiúbarátaim, de az együtt-egymásért lobbanás hiányzik, ezért nem alakul ki szexuális vonzalom. Az kétszemélyes, mint írtam.

      Sok nő van, meg sok férfi, aki abból vezeti le az önbecsülését, hogy őt kívánja valaki vagy épp sokan, ő vonzó, kell, hatalma van, és ezt éli ki, ezzel játszik. Ez nem egy fejlett állapot. Hiányérzet van benne.

      A szex semmiképpen nem több a barátságnál. Vagy nem tudom, mire gondolsz. A felületes szex kevesebb, mint a mély barátság, a sodró szerelemben fogant szex több, mint a haverság.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, a vonzalom egy többéves, érzelmi-intellektuális kapcsolat esetén időzített bomba, talán ez a legkifejezőbb hasonlat rá. Nem kattogok a szexen tíz értelmes mondat után és nem is leszek könnyen szerelmes, de igen, több éves barátság alatt, hacsak a másik félben nem találunk semmi vonzót, nincs az az isten, hogy fel nem merül legalább a gondolat.
        És igen, ha egyszer “megvan” a másik, akkor megnyugodva, kíváncsiságot kielégítve folytatódhat a barátság. De én idáig soha nem jutottam, nem hagytam, mert ahogy írod, a szex nem ír felül mindent és nem is több a barátságnál. Pláne nem teszem kockára az amúgy minden szempontból szuper párkapcsolatomat. Viszont amikor (ez két esetben volt) én kristálytisztán kommunikáltam, hogy a kézifék behúzva, a barátság is elhalt. Valahogy olyan lett, hogy ott van a kistányéron a torta, amit nézhetsz, szaglálhatsz, de bele nem haraphatsz. Ez pedig érhető. Egyik férfi sem volt olyan “minden szoknyát megb.szok” -típus, lassan alakult ki az egész, s aztán terhes lett az egész, elrontotta a fesztelenséget.

        Kedvelés

      • “nem találunk semmi vonzót, nincs az az isten, hogy fel nem merül legalább a gondolat.” Ez a házasságod/párkapcsolatod miatt van így, abba száradunk bele, ott keletkezik a hiány és a tilos fantáziája. Nem a barát miatt. Nem értem, a szex mitől ilyen gyerekes vágytárgy, desszert, taszítóak ezek a metaforák.

        Kedvelés

      • És vajon a kielégülés, a gyönyör a torta itt, vagy a tetszés élménye, a kellés, a húzás, a hatalom, a bizsergető titok? Jaj, rettentő gyerekes ez, vagy valami nagy hiány van mögötte. Miért élünk házassáhban/párkapcsolatban, ha ekkora hiányokat termel ki, ráadásul tiltja a megélésüket?

        Komolyan, régen akkora döbbenet vcolt, hogy valaki nem akar házasságot, családot. Már nem vagyok meglepve, ez borzalmas.

        Nem szeretem a manipulatív embereket, és utálom a múltamban is a saját manipulatív húzásaimat.

        Kedvelés

      • ‘Sok nő van, meg sok férfi, aki abból vezeti le az önbecsülését, hogy őt kívánja valaki vagy épp sokan, ő vonzó, kell, hatalma van, és ezt éli ki, ezzel játszik. Ez nem egy fejlett állapot. Hiányérzet van benne.’

        Ezen gondolkodtam ma egész délután. Hogy jó-jó, hogy ma már függetlenek, okosak, sikeresek, meg önállóak vagyunk, de azért az is kell, hogy szexik meg vonzók legyünk (nesze neked feminizmus), és igenis, valaki (lehetöleg minél többen) ezt jelezzék vissza… akkor is, ha egyébként boldog feleségek vagy épp boldog szinglik vagyunk, szóval ha nem a pártalálás a cél. Ugyan miért ez a hiány, miért akkor lesz valakiböl ‘igazi nö’, ha már lefektették – (‘kellett’ valakinek)… és ha nekünk perpill nem is kell senki, azért a lehetöségröl, hogy ‘kellhessünk’ vagyis hát úgy általâban tessünk, nem akarunk lemondani… Az instân csücsörítö irigyelt és utâlt influencerek – akiken ó, be jól esik a nyelvünket köszörülni – talân egyszerüen csak a valamennyiünkben élö tetszési vágyat jelenítik meg extrém formâban. Volt a blogon korábban szó Vajna Timiröl… szerintem gyönyörü. Most ne menjünk abba bele, hogy ebböl mennyi a smink, retus, beállítás stb. 100-ból vajon hány nö nem akarna úgy kinézni a valóságban, mint ö a képein?

        Kedvelés

      • Nem, én a szexen azért kattogok, mert a jó szex piszok jó és része a a teljes életnek. Most ezt ilyen gáz kimondani? Vannak alternatívák, de nem helyettesítik a hús-vér kapcsolatot. Amit persze soha nem akartam mindig és nem mindenáron. Annak pl. örülök, hogy a tönkrement házasságom után nem vetődtem más karjaiba, csak hogy megerősítsem magamban a “jónőségem” vagy egyáltalán bármit is bizonyítsak vagy nem alacsonyítottam le magam kihűlt kapcsolatba lépett szeretőként. Lehetőség lett volna, hajjaj-nem tudom miért, de azt hiszik az emberek, hogy egy elvált nő bárkivel lefeküdne, úgy kiéhezett meg egyébként is, két gyerekkel örüljön, hogy valakinek még feláll rá.
        Jelenleg 11 éve élek boldog párkapcsolatban, ahogy te írod, kellően tartalmas az érzelmi, szociális és intellektuális háttérrel, sőt olyan jó most, hogy minden napot 12 órának élek meg, túl hamar elmegy. Örök hűséget nem fogadtam és nem is fogok többé senkinek, se pap, se anyakönyvvezető, de még csak egy öreg tölgyfa előtt sem. Talán ez valami pozitív vuduként hatott, mert nem is akartam megcsalni abban a két, fent említett túlmelegedő barátságban. S nem tudom, mennyi szerepet játszott ebben az, hogy nem adtam magam könnyen-épp azért, mert beleszerettem, illetve az elején éreztem, hogy ez az ember nekem többre kell mint barátság vagy numera, vagy a kettő elegye…vele szeretnék élni.

        Egyénként meggyőzhető vagyok, elhiszem, hogy lehetséges úgy is, mint dívamacska és Bell esetében, hogy a jó barátság, intimitás soha nem fordul át másba. De azt is lássuk be, hogy ez ritka, mint a fehér holló.

        Desszert hasonlat-taszító? Lehet, de igaz. A férfiak így élték meg, s utána hogy tudták, ez nem fog megvalósulni, nem is úgy viszonyultak hozzám, elhalt, jó ismeretséggé zsugorodott mindkét, egyébként többéves barátság.

        Eszembe jutott egy idősebb, baráti házaspár immár két felnőtt gyerekkel, akik őszintén beszéltek arról, hogy kezdettől fogva nyílt a házasságuk. Boldogan élnek máig is, a legjobb barátok. S nincsenek kínos tépelődések, megbánások, hogy jaj, kihagytam a Hufnágel Pistit. Persze ehhez az is kell, hogy érzelmi síkon ugyanúgy gondolkodjanak erről, pl. egyik sem féltékenykedett vagy strigulázott. Nagyon elgondolkodtat azóta is.

        Kedvelés

      • Nem a szexen kattogsz te a leírásod alapján, hanem a Bovaryné-féle élethiányűző félromantikus tetszésen, izgalmon, ami manipulatív, játszma és felszínes.

        És persze te mondtál nemet… szuper… jó érzés lehet! De azért eljátszadoztál a gondolattal…

        “nem adtam magam könnyen” Te felkirálylányosítod magad, teljesen üres, manipulatív fogalmakat használsz. Úgy érted, csak sokára feküdtél le vele? Nem kívántad, vagy kívántad, de úgy tettél, mintha nem, és ostromolt és húztad?…

        Szerintem az igazi vágy, kívánás nem nyami és desszert, hanem vállalja magát. Ezt a sok szart, a helyezkedést, a pillogásokat eltanuljuk buta filmekből, könyvekből. A középkorúaknak hatványozottan rosszul áll, meg ezen tipródni, kergetni, sírni. Ekkorra már illik magunkkal tisztában lenni.

        “lássuk be, hogy ez ritka, mint a fehér holló.” Nem tudom, honnan veszed, érettség kérdése. Csak te nem tudod elképzelni, a játszma, amit vágynak mondasz, behálózza a tudatod.

        “akik őszintén beszéltek arról” biztos úgy van akkor. Jajistenem, az emberek olyan szépre hazudják…

        Kedvelés

    • Fentebb írtam, de leírom még egyszer: nekem 25 éve egy férfi a legjobb barátom, bármikor, bármiről úgy tudok vele beszélni, mintha félbe se szakadt volna soha a beszélgetés, pedig van, hogy hónapokig nem látjuk egymást. Sosem vonzott szexuálisan, én sem őt, számtalanszor aludtuk akár egy ágyban is, az esküvői tanúja is én voltam. Mostanra kicsit vérfertőző fílingje is lenne összefeküdni vele:-)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem is van egy barátom. Aludtunk egy ágyban nem is egyszer, láttuk egymást meztelenül, nagyon okos, imádom a humorát és egyáltalán nem gondolom, hogy ne lenne vonzó, de soha nem volt benne a pakliban a szex. Akkor sem, amikor mind a ketten évekig szinglik voltunk. Nagyon szeretem őt, de nincs meg az a szikra közöttünk. Attól még miért ne lehetnénk barátok? Mert “nincs az az isten”? De, van.

        Kedvelés

    • “a jó szex piszok jó és része a a teljes életnek” de nincs meg a párkapcsolatodban? Vagy akkor miért kell a pótlék, a feszültség mással? Én az utóbbit bírálom mint játszmázást. Ha jó a szex a partnereddel, vigyázz rá, ne izgizz máshova.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  8. Volt egy időszak az életemben, amikor több fiú barátom volt. Mély emberi kapcsolatok ezek, szexualitás nélkül. A Bibliáról meg annyit, hogy a magyar szöveg köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Olyan, mint az összes többi szent könyv: mindig az altuális érdekeknek megfelelően értelmezték. Ebből idézni akármilyen vitában elhibázott.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Sokféle állapota lehet a férfi-nő barátságnak. Ezek közül mindegyik volt/van az életemben.

    Van, hogy fiatalok vagyunk, szerelmesek leszünk, de egymásba sosem, viszont remekül tudunk bulizni, beszélgetni, tanulni, bármit csinálni együtt. Egy ilyen baráti viszonyom tart 25 éve, gimibe és egyetemre is együtt jártunk. Egymás életének minden fontos eseményére elmegyünk, ha gáz van, felhívhatók vagyunk, pénzt kapunk kölcsön, ha muszáj, véleményezzük az új lakást/házat, ismerjük egymás szüleit, pasijait/barátnőit, házastársát, gyerekeit, ilyenek.
    Van, hogy mindenhova együtt járunk, sokat tanulunk egymástól, szellemi inspirációt kapunk, de sose leszünk szerelmesek, aztán az egyik fél megházasodik, felesége nagyon jó arc, vele barátkozunk, ennek a farvizén a régi barátság is megmarad a már férjjel.
    Van, hogy mindketten házasok vagyunk, baráti körből ismerjük egymást, segítünk egymásnak ott, ahol tudunk, egymás házastársaival is jól kijövünk. Ez nem szoros barátság, de rendszeres találkozásokat jelentő jó viszony egy ellenkező nemű felnőttel.
    Van, hogy rövid ideig vonzódunk egymáshoz, van szex is, aztán szakítunk, de mivel az intimitásban közel kerültünk egymáshoz, még évekig beszélgetünk, aztán elmegyünk egymás esküvőjére és gyerekei keresztelőjére. (mert nem vagyunk állatok)
    Van, hogy rövid ideig dúl a szerelem, aztán már nem, de sokáig barátkozunk, majd házasságunk kudarcát a másik vállán sírjuk ki, mert végül is ő mutatott be annak idején annak a hülyének…
    Van, hogy az egyik fél vonzódik a másikhoz, de nincs viszonozva, a kapcsolat mégis megvan, mert sokat találkozunk (és nem vagyunk állatok), aztán a vonzódó fél megtalálja élete szerelmét, és már lehet csak barátian beszélgetni, mert a testiség kikerült a képből, azt mással éli meg.
    Van, hogy férfi kolléga nagyon jó fej, de soha nem érnék hozzá, viszont szeretek vele beszélgetni, munkahelyváltás után is, bármiről.
    Van, hogy férfi kolléga jó fej is, vonzó is, de nem vagyunk állatok, mindenkinek van párkapcsolata, ezért huncutul mosolygunk olykor egymásra, megdicsérjük az új inget és a frizurát, de sose akarunk egymástól semmit, munka után megy szépen haza mindenki, nincs se fantáziálás, se sms-küldés, csak néha baráti típusú segítségkérés, gyerekek képeinek mutogatása, szülői nehézségek kitárgyalása.
    Van, hogy nagyon fiatalok és nagyon szerelmesek vagyunk, aztán szakítunk, és kiderül, hogy egyikünk a saját neméhez jobban vonzódik. Évekig kapcsolódunk egymáshoz, barátkozunk is, aztán annyira más lesz az életünk, hogy már nem nagyon van miről beszélgetni.

    Szerintem lehet felnőtt személyiséggel bárkihez bármilyen módon kapcsolódni. Aki el se tudja képzelni a szexmentes férfi-nő találkozásokat, az lehet, hogy nem érett meg arra. És senki ne mondja, hogy a NŐk iránt érez vágyat, mert, ugye, ebből a körből kiesnek a nem vonzó, nem fiatal(os), nem kedvesek. Tehát megint csak oda lyukadtunk ki, hogy a szexuális vágy tárgya lehetünk, ha meg nem, akkor láthatatlanok vagyunk, nem is létezünk. Ezen a szinten már állatok se vagyunk.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

      • Mármint az, ahogy átveszik az emberek ezt a gondolkodásmódot, mert a “magazinokban” rendszeresen kötelező téma, és kicsit sem átlátszó vagy erőltetett az úgynevezett “létezik-e…?”

        Kedvelés

    • Nekem is hasonlók. Azon gondolkodtam, hogy mi kell (mi kellett nekem) ahhoz, hogy valódi, a párkapcsolattal nem rivalizáló barátságot építsünk ki olyanokkal, akikkel akartunk valamikor valamennyire mást is vagy volt köztünk más is, vagy valamennyire vonzónak is tartjuk egymást. Az mindenképpen, hogy a másikat önmagáért kedveljük, szeressük, legyen olyan közös èrdeklődés, ízlés, tevékenység, ami összeköt a vonzalmon túl, meg egy alapvető bizalom. Ahhoz, hogy működjön is ez, legalább az egyik félnek nagyon tisztában kell lennie azzal, mit akar, mit nem a kapcsolatban, és ezt éreztetnie, kommunikálnia kell, a másiknak meg ezt minimum el kell tudnia fogadni – az ideális persze az, ha mindketten hasonlóan állunk, de a “volt valami vagy lehetett volna” kapcsolatokban nem mindig tartottunk ugyanott, főleg eleinte és főleg ha egyikünknek se volt más kapcsolata. Ilyenkor tényleg fontos, hogy ha csak az egyik fél akarna mást is, a másik tapintatosan, de határozottan éreztesse, ha ő nem, meg ne húzza, ne használja önbizalomtupírozásra. Ehhez kell érzelmi érettség, önkontroll, meg az is, hogy a “puszta” barátság legyen olyan értékes, hogy megérje az energiát. Itt most nem olyan exekről beszélek, ahol nagy szerelem, hosszú távú, komoly kapcsolat meg nehéz szakítás volt előtte, abból ilyenfajta barátság nekem sose lett, max. óvatos, kimért jóismerősi viszony, lappangó szomorúsággal.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  10. ” a jó szex piszok jó és része a a teljes életnek. Most ezt ilyen gáz kimondani?” “Nem alacsonyítottam le magam kihűlt kapcsolatba lépett szeretőként.”
    Nem, nem gáz kimondani. Ki mondta, hogy gáz? De szerintem döntsd el, hogy mi a fontosabb: a jó szex vagy az, hogy mások mit gondolnak? Ugyanis a szex nem feltétlenül azzal jó, akire a környezeted bőszen bólogat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Másoknak semmi köze hozzá, én nem akarok könnyű préda lenni, s ha valami ezek a mellékvágányok igazán játszmák. Ezért nem akartam “desszert” sem lenni, mert a célozgatások után már nem tudtam eldönteni, miért is vagyunk barátok.

      De nincs kedvem már magamról írni, mert ha azt írom valamiről, hogy fehér holló, arra nem adekvát válasz, hogy “nem tudom elképzelni”, az meg pláne abszurd, hogy amit az egyik mesélőnek elhiszünk, a másiknak nem, mert csak.

      Az utolsó mondatot tőled sem értem. Nem vagyok 16 éves, nem a környezetem kedvéért szexelek senkivel, ugyanakkor másodhegedűs, méltatlan helyzetekbe nem megyek bele. Bár lehet ezt rosszindulatúan királylányságnak is hívni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • De, hiszek mindenkinek, csak ők (akiknek a barát valóban barát, nem izgi pasi), pont kétszer, sőt, háromszor annyian voltak, mint te. Meg őszintébbek is, nem kavarnak. Te pedig olyan fogalmakat használsz (könnyű préda – miért préda/megszerzendő/célpont az, aki vágyik a másikra, ha ő is akarja? ha nem akarja, minek az egész? miért kéreti magát a nő mindig?), amelyeket én nem tudok értelmezni, és egy kicsit dicsekszel is azzal, hogy érted hogy koslattak.

        Nem a te életedről van szó, nem kellenek a részletek, hanem hogy hogyan gondolsz a dolgokra.

        Kedvelés

      • “ezek a mellékvágányok igazán játszmák. Ezért nem akartam “desszert” sem lenni” akkor nem volt erős, igazi vágy, nincs is kérdés. Én arról beszélek, amikor helyzettől függetlenül kitör a kölcsönös, egyértelmű szenvedély. Ezt ismered? Mert akkor nincs kétely. Én olyankor menetem bele csak. És az nem megalázó, nem is mellékvágány (kispolgári ítélet azt tartani fővágánynak, ami épp intézményes), az az élete legnagyobb szerelme lett.

        Kedvelés

      • Ahogy arcoskodsz, hogy te milyen méltó vagy, a szex is jó és fontos (ezt egy özvegynek), neked bezzeg a párkapcsolatod is okés (ezt is), nem adod magad könnyen, a barátaid is kívánnak, de te bezzeg nemet mondasz egy kis húzás után, az a királylánykodás.

        Kedvelés

      • Nem arcoskodom, leírom a tapasztalataimat. Azt is arcoskodásnak lehet olvasni, nagy “jóindulattal”, amit mások a férfi-női barátságról vagy te a szeretőségről írtál, a szándéktól függ, semmi mástól.

        Volt már visszautasításban is részben épp elégszer, a házasságom pedig eléggé megtépázott. Akkorára zsugorodtam, hogy szinte egybeolvastam a tapétával. Hosszú évek során bizony királylányosítottam magammal szembeni elvárásaimat. A szó betalált, bár nem úgy értelmezted, de valahol igen, már senki kedvéért nem alkuszom. Semmi olyanba nem megyek be, ami az önbecsülésem földbe döngöli, a szeretőség pedig száz magas labdát kínál erre, tetszik vagy sem. Nem vonom kétségbe, hogy téged felemelt, neked jó volt, te nem bántad meg, nincs rá okom.

        Nem értem, mire jó ez az agresszív piszkálódás, nem ezt nehezményezted a lányod volt sulijában? Én senkit nem bántottam szándékkal. Egyébként nem is bántódtam meg, az én igazságomat én tudom a legjobban, ha nem hiszed el, nem akarlak meggyőzni. Mint ahogy az én véleményem a szeretőségről, akinek jó, az csinálja, nem egy ismeretlen dönti el. Ugyanakkor semmiben sem más véleményt mondani a kiráylányságról, női-férfi barátságról mint a szeretőségről.

        Kedvelés

      • Átlátszó önmennybemennesztés zajlik a blogger kárára (hozzá képest.) Játszmázol. Nekem itt az életem ezer részlettel, a történetem, az arcom. Ezért se legyél ennyire oda magadtól.
        Szeretőségen károgni meg desszertnek nevezni a szexet, ez nem szint. Azt várod, hogy elhiggyék: te egy csodálatos nő vagy, egy vágytárgy, akinek van tartása. Értjük, ezzel mit sugallsz.
        Voltak ilyenek már, volt, akivel találkoztam élőben, röhögtem is, jesszus.
        “Azt is arcoskodásnak lehet olvasni, nagy “jóindulattal”, amit mások a férfi-női barátságról vagy te a szeretőségről írtál” – te ezért a megmondásért, arcoskodásért te idejöttél, immár törzsolvasóként, én a blogger vagyok ugyanis.
        Én hova menjek? Én nem tudom elkerülni a te véleményed, az itt lesz a blogomon, ezért reagálok rá. Nem egyforma a helyzetünk: te viszont elkerülheted az én megmondásomat, ha irritál.
        Bár én pont a manipupulatív viselkedések ellen írok, szerintem téged inkább ez zavar: azzal szembesülsz, hogy manipulatív vagy a mércém szerint, és nem tudod leszarni a mércémet. Én nem játszmázom. Nem lengetem senki elé a nemiségemet. Nem tartom magamat desszertnek. Nem hamiskodom. Amellett önkritikus is vagyok.
        Fontosnak érzem, hogy felismerd magadban: felszépíted a valóságot, vetítesz. A tiéd nem egy sima más vélemény, hanem pont az, ami ellen a poszt szól.

        Kedvelés

      • “már senki kedvéért nem alkuszom. Semmi olyanba nem megyek be, ami az önbecsülésem földbe döngöli” Nagyon helyes, hajrá, ami neked megalázó, azt kerüld el. Csak ne szólj be rám, ne célozgass visszavágósan, hogy te milyen igényes vagy, és mennyien ostromolnak, mert az pont ugyanúgy nem fair, mint ahogy Patrícia is itt látta jónak, hogy a hibátlan karcsúságának és a gömbölyűségének örüljön, feljavítsa a tényeket, miután megnézegette jól a képeimet. Ismerem a dinamikát, nem kedvelem.

        Kedvelés

      • “mire jó ez az agresszív piszkálódás, nem ezt nehezményezted a lányod volt sulijában?”

        Nem. Éles és pontos vagyok, nem hagyok szó nélkül dolgokat, fontos, hogy megértse az olvasó, amit írok, hiszen ezért jött. (Vagy nem?) Nem vagyok agresszív.
        A suliban egyenlő helyzetű gyerekek piszkálták a szüleikkel együtt csapatostul, irigyen Julit, aki egy gyerek, és az iskola, a tanárok ezt elkenték. Itt semmi ilyen nincs. Felnőtt vagy, érvelj, és tartsd tiszteletben a blogot, a bloggert és a munkáját.
        Már többször jeleztem, hogy nem olvasol figyelmesen. Mi lenne, ha ezt fejlesztenéd?
        “semmiben sem más véleményt mondani a kiráylányságról, női-férfi barátságról mint a szeretőségről” de, más. Egy, hogy te pártolod a hamiskodást, a vonzerő hatalom, szívesen kavarsz.
        Kettő: más a helyzetünk, én vagyok a blogger, akinek idejönnek a szövegeiért, és ez a szöveg arra világított rá, hogy te is kavarsz, szebbre fested a helyzeteket, és ezért van ellenvéleményed. Én tudok úgy írni, témát felvetni, benézni a szavak, jelenségek mögé, hogy az olvasókat vonzzon. Én vagyok kint láthatóan is, lehet látni, hogy pl. én valóban izmos vagyok, nem csak dumálok (Patrícia peche, hogy az ő képei is fenn vannak a neten, ahogy gyalogol futás helyett). Nem leszel nagy arc attól, hogy a névtelenségből írsz pár kommentet, ilyen könnyen, munka nélkül nem leszel te a megmondó. Légyszi, kezdd azzal, hogy értelmezed a posztot.

        Kedvelés

      • Megfogadom a tanácsod, elkerülöm, pláne mert más másodszor írsz olyat, amit te képzelsz bele (két barát közeledését állandó otromnak aposztrofálni egy kvantumferdítéssel).

        Azt nem tudom ki az a Patrícia és mi közöm nekem hozzá, de az való igaz, hogy ha nem beszélgetsz szívesen velem, illetve ha célzok, hogy én nem voltam agresszív, te viszont bullyként kommunikálsz, akkor erre az a válasz, hogy te vagy a Jupiter, én meg az ökör, akkor semmi értelme. Csak zárójelben, ha ez a taktikád, hamar kiürül a világ, mert ezt nem sokan viselik el, akik értelmesen, komolyan akarnak beszélgetni. Itt nem én voltam manipulatív. Szia és sok sikert a blogodhoz, az meg őszintén kívánom, hogy a gyerekeidet ne bántsák többet.

        Kedvelés

      • Nem írtam, hogy agresszív vagy. Manipulatívnak tartalak, kenegeted a valóságot, hogy jobban jöjj ki a helyzetből. Amit írok, önigazolásra használod, ha nem megy, akkor fogcsikorgatva vitázol vele. Ez nem korrekt.
        Nem érted a posztokat, sem a válaszaimat.
        Nem kötelező itt lenned (nekem igen), mégis itt vagy, írsz folyton, értetlenül.
        Jupiter vagyok, ahogy mondod: kiérdemeltem, rengeteget dolgoztam a bloggerségemen, a szövegeken, nem csak írogatok. Te is dicsérted, most akkor mi is van? Sértő, ha ezen gúnyolódsz.

        Kedvelés

      • “Csak zárójelben, ha ez a taktikád, hamar kiürül a világ, mert ezt nem sokan viselik el, akik értelmesen, komolyan akarnak beszélgetni.” Megint oktatsz, iszonyú, észreveszed egyáltalán? Bosszúból, hogy győzz, kioktatsz, tegnap meg még nagy rajongó voltál. Hogy zajlik ez benned?

        Nem fogom eltűrni. Fogalmad nincs a blogolásról. Épp az a lényeg, hogy az olvasson, maradjon itt, aki bírja a kemény igazságot. Én döntök, nem engedek beleszólni. A blog köszöni, szuperül működik, a világ nem ürült ki. De a hisztiket nem bírja el, és én sem hagyom ezt a fajta kóstolgatást.
        A blogom lényege, hogy ismerd fel magadban a beléd nevelt, hamis fogalmakat (pl. könnyű préda, desszert, nehezen kapható, mellékvágány _ CSAK AKKOR mellékvágány a szeretőség, ha nem erős és igazi a vonzalom!), rossz működéseket, manipulációt, megjátszós húzásokat, bírd el a valóságot, és magadon dolgozz. Ne engem macerálj, ha valami eltalált.
        Azért vagy dühös, és azért rám pakolod ezt, mert rávilágítottam, hogy manipulatív vagy, élvezed, hogy tetszel és nemet mondasz.

        Kedvelés

      • Meghökkentem én ezen: te úgy képzeled, hogy a blogíró szívesen beszélget VELED, ezért van itt. Kicsit (nagyon) egoista ez. Meg aztán sokan is vagyunk ehhez. Én olvasni járok ide.

        Kedvelés

  11. Sándorunk bosszúból bedobott a Fütyizörejre, a barátzóna poszt alá, és próbálja ide uszítani az agresszív ostoba nyomoroncokat, mert egyedül ő kevés és kicsi és persze alkatilag is sunyi.

    Igazi férfi vagy, Sándor!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Beszélgettem erről az egyik baráttal.
    Azt mondja, van valami felemelő, megerősítő abban, hogy ilyen könnyen nemet mond arra, nem is kell neki az, amiért mások annyit törik magukat.
    Tényleg nem kell, felismerte magában, nem hozza lázba a téma.
    Érdekes ez.
    Egy kicsit értem. Már értem ezt. Hogy nem leszek a rabja, nem vergődöm miatta, ha annyi szar sztori van.
    “Okos fejével biccent.”
    Én mégis inkább úgy vagyok vele, hogy látom benne a jót, volt is jó, a legnagyobb boldogság és önazonosság. De ma nincs ilyen, és az esetleges törmelékeknél, pótlék-élményeknél sokkal fontosabb az énem, méltóságom védelme, hogy soha ne csússzak-másszak, ne legyen az életemben olyan, ami kínos, romboló, megőrizzem a méltóságomat. Nem volt ez mindig így…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Nekem lehangolo tapasztalataim voltak ferfi-no baratsag kapcsan. Komolyan kiaalakultnak velt baratsagban hittem es soha sem fordult meg a fejemben, hogy a masik szexualis leny is. Nehany evig baratsag is volt,egeszen addig mig a masik bekattant es csunya zsarolos, iszonyu kimerito meltatlan vege lett. 3 hasonlo eset utan nem vagyom igazan ferfival baratkozni, kialakult bennem a bizalmatlansag, bar mar vencsatalany vagyok epp ezert nem valoszinu, hogy a kettyinteni valo partnert latnak bennem elsosorban… Ennek ellenere azt gondolom, hogy teljesen termeszetes a ferfi-no kozotti baratsag lehetosege, mivel elsosarban emberek vagyunk.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • De hát a Sanyi írta, hogy nem, hanem férfi és nő. Így igazolja az agresszív, frusztrációból táplálkozó nyomakodásait. Ez természetes. Sőt, Isten akarata; potyázni, erőszakoskodni, tárgyként tekinteni Isten teremtményeire, aztán ócsárolni őket…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “NEM HELYESLEM AMIT SANYI IRT NEKED!
        OK?
        EDDIG ELJUTOTT?

        De mintmar irtam szerintem te is tehettel valamit ebben a dologban hogy ilyet irt.
        Mert csak ugy ilyet nem ir az ember.
        Vagod?”
        egymásnak falaznak az agresszorok…

        Kedvelés

Hozzászólás a(z) Fagott bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .