mit egyen a gyerek?

Jellegzetes nyári agybaj, írtátok is kommentben: a megkopott vakáció vadócai folyton kajálni akarnak, és ez a te feladatod. Otthon lebzselnek, egyre jobban az evés strukturálja a napot, központi témává válik. Állandóan kérdezgetnek, mikor lesz és mi lesz “a kaja”, kívánságaik vannak, de ha eléjük rakod, akkor finnyognak, nem azt kérik mégse, kisírnak még egy desszertet, utóvacsorát. Az ember gyenge, és rájuk hagyja inkább, aztán mérgelődik. Az a gond így nemiszerep-szempontból, hogy bevásárlás, az elkészítés, a tálalás, a mosogatás, elpakolás és a maradék-menedzselés mind a te dolgod. Az igény állandó, a sikerélmény ritkás, a kölykök alapszolgáltatásnak vesznek bármit, miközben elég drága üzem az örökös ínycsiklandás. Meleg van, nem jó a konyhában álldogálni, nem jó sütni-főzni, és eleged van.

Ne ostorozd magad! És ne veszekedj velük. Értsd meg, mi zajlik. Joggal van eleged.

Miért csinálják?

Az agy, különösen a gyermeki agy, jutalomra vágyik, ez elsősorban a szerotonin és dopamin. Minél kevesebbhez jut hozzá máshonnan, annál inkább az evésben és ezen belül az édes ízben fogja keresni.

Honnan máshonan juthat hozzá? Fő forrása a jutalmazó neurotranszmittereknek gyereknek is, felnőttnek is a game-élmény: a nyerős-versengős, izgalmas problémamegoldós, társas tevékenység, vagy annak szimulációja. Ha a gyerek eltunyult és meleg is van, ha nincs kedve mozogni, akkor ez a tevékenység nem a sport lesz, hanem valami kütyü. Cselekedj, ha nem rábeszélhető a tollasozásra! Megdöbbentő, de amióta ráfüggtem a sudokura, drasztikusan keveset eszem. Kiskamaszként volt a tetris, nagykamaszként kanasztáztunk, de semmilyen más játékszenvedélyem nem volt, mindent az írásba, olvasásba, sportba vittem, ezért döbbenet az időtlen, eszköztelen számkombinálás most.

Az efféle kihívás megvisel: a legzúzósabb edzéseimhez hasonló a flow, amikor sudokut fejtek, de hasonlóan felizgultam a Rumini-kalandszobában is.

Azt akarom mondani, hogy a jutalmat a szellemi-társas erőfeszítés is megadja.

Szedd össze magad, és keress nekik izgalmas helyszínt. Óbudán van sok extra játsótér, hévvel is megközelíthető vízpartok, itt-ott kalandpark. Ha ezek kifulladtak, ha van egy nagyon picid, vagy anyagi okok miatt csak ritkán fér bele, esetleg mozgáskorlátozott a gyereked, akkor lepd meg: csinálj pontgyűjtős játékot a hétköznapi dolgokból. hogyan? Mágnesezz a hűtőre, ragassz a falra nagy, házilagos játéktáblát, legyenek figyurák, dobókocka. Életkortól, érdeklődéstől függően találd ki a rendszert! Az ilyen játék ne jóságverseny legyen, és főleg ne testvérek közötti rivalizálás, hogy ki ágyazott be szebben vagy ilyesmi (ezt azoknak írom, akik beágyaznak, semmi baj, ha igen nem). Lehet kétszer dobni például, ha voltatok strandon, jutalomkártyát húzni, ha láttatok kacsát, vagy ötnél több piros autót számol meg a boltig stb. A jutalomkártyán további izgalmas program szerepeljen: ma este nem gyújtunk villanyt, szellemesdit játszunk, felfújunk öt lufit, másnap elmegyünk állatot simogatni, tehát ne fagyizás. Jó, ha az ilyen játék téttelen, de azért sikerélmény-alapú, és reggeli vagy esti rítus egy korlátozott, mondjuk kéthetes időszakban. Használják fegyelmezésre, új szokások ialakítására, de én most nem ezért ajánlom, hanem hogy a tudati fókusz a valós élményekre kerüljön.

Vagy: vásárolj egy Kis Fülest vagy ilyesmit, és egy kis, egyszerűbb rejtvényt másolj át nagy csomagolópapírra. Hasaljatok rá, és hajrá! Élményeihez kötődően módosíthatod a skandináv meghatározásokat, például ÖCS nem a fiútestvér lesz, hanem “ahol a nagyi lakik” stb. A gyerekeket meglepni jó móka, nagyon hálásak érte, és együtt elmélyedni a feladatban külön öröm.

Az evés és a szeretet. A legtöbb családban az étkezés az a kontaktus, amin keresztül a gyerek biztosan anyaélményt, interakciót kap. Ez egy foglalkozz velem! játszma, különösen, ha már annyira nincs kedved szórakoztatni, hogy az evés marad egyetlen ilyen kellemes pontként. Előzd meg! Ha a gyerekek belefeledkeznek valamibe veled, nem lesz ennyire téma az evés.

Legyél szilárd: van napi négy étkezés mondjuk, tervezhető (de nem fasisztoid) időpontokban. Az étkezésnek van eleje-vége, aki felállt, az befejezte, nincs játszani rohanás, visszajárkálás, utólag keresése annak, ami eléfogyott. Ez tényleg fontos, mert ha nincs ilyen korlát, soha nem lesznek igazán éhesek, viszont egész nap esznek.

Ne ess kétségbe, ha egy gyerek éhes, akkor se, ha ő pánikszerűen adja elő. Semmi baj azzal, ha éhes, ilyen az élet, mindjárt eszünk, ez nem hat meg senkit. Ne hagyd magad zsarolni, meglátásom szerint túldrámázzák a dolgot. Tűzd ki, hogy édes íz egyszer van naponta, és/vagy gyümölcs. Étkezéseken kívül a konyha zárva van, és pont. Ez így legyen, ha a fene fenét eszik is, egész napos elmenés vagy vendégjárás esetén reggel hirdesd ki, hogy aznap nem így lesz. Azért írom ezt ilyen határozottan, miközben a felnőtt evésben a spontán éhség követését ajánlom, mert az ötletszerű gyermeki eszegetésbe szülőként bele lehet bolondulni. Ne ők nyitogassák a hűtőt, ne kotorjanak, ne add át a kontrollt. Nagyon sok gyerek egész nap keresgél, majszol, mindezt teljesen passzív életmód mellett. Ne hidd el, hogy “növésben van”, ez nem az. Az más, ha egy étkezést a gyerek készít, akkor övé a terep, de számítógép előtti magáneszegetés céljából ne járjon rá a készletre. Nem lehet bírni anyagilag, időben, tervezésben, és rendkívül rossz szokásokat gyökereztet meg.

Mi a helyzet az egészséges táplálkozással? Ne most vezess be reformokat. Ne akarj egyszerre bírható struktúrát és extra étrendet, igenis lesz, legyen palacsinta vagy tejberizs vagy nem tudom. Gyerekeknél nem kell nagyon bonyolítani a dolgot, ne akarj mindenképp alacsony szénhidráton lenni. Megbízhatsz a klasszikus nyári ételekben: csöves kukorica, dinnye, őszibarack, arra figyelj, hogy minél kevesebb ipari édesség legyen. A natúr görög joghurt (például a Lidlből) nagyszerű kompromisszum, el nem rontott ízlésűek szokták szeretni. Fagyassz belőle jégkrémszerűséget! Én nem adok tippet “egészséges” házi fagyira, tele vannak vele a mindenmentes blogok és a Nosalty is.

Adj nekik mandulát, diót, kockára vágot sajtot, kígyóuborkát, koktélparadicsomot, karalábét, főtt tojást, akár jobb minőségű kolbászt, virslit. Nagyon ritka, hogy ezt ne ennék szívesen. Készíts látványos limonádét nagy ibrikben, akár meggyel, mentalevéllel, jéggel, esteleg házi jeges teát. Kerüld a gyümölcsleveket, a jó minőségűeket is, mert az acelluláris szénhidrát (amelyben a sejtfalakon kívülre kerül a cukor) senkinek nem tesz jót.

Azt kell megérteniük (és neked is szilárdan képvisleni), hogy a kínálat korlátozott, az evés nem lehet fő program, nem húzható-nyújtható-maxolható a végtelenségbe, és nem is kívánságműsor, nem jutalom. Ezt azért képviseld határozottan, mert durván helyettesítő szerepe van az étlkezésnek a tipikus magyar családban, és eluralta mindannyiunk tudatát a kajatéma. Ne adj neki valami édességet csak azért, hogy nyugi legyen, viszont ne rettegj az édes ízektől. Én a gabonát (pékárut, tésztát, pelyheket, kásákat, müzlit) korlátozom drasztikusan, de a többi klasszikus szénhidrátforrás miatt nem izgulok. Mozgékony gyerek nyugodtan egyen sok gyümölcsöt, ehet rizst, krumplit, alkalmanként klasszik édességet, ezen kár összeveszni a családdal, táboroztatóval.

Függésre hajlamos, nassoló, nem mozgékony, betespedt, boldogtalan gyerekkel irány az endokrinológia. Ennyit tehetsz.

Várom az élményeiket, tippjeiteket! Több olvasói kérdés ihlette a posztot. Van, akinek nincs ezzel gondja, aki szeretné, ha a gyerek többet, gyakrabban enne? Mi ennek az oka?

Kapcsolódó bejegyzés:

nem eszik a gyerek 2012-ből, de bájos! Lőrinc 10, Juli 4, Dávid 2 volt akkor.

kövér a gyerekem

62 thoughts on “mit egyen a gyerek?

  1. Itt válogatós a lány, ezt a környezete feletti kontrollként próbálja alkalmazni. Két és fél évig szétstresszeltem magam, mert havonta kellett vinnem mérni majd egy évig, és vegzált a védőnő, célozgatott hogy nem adunk neki enni. Hoztam a klasszik mindegy, csak egyél, kislányom anyukát, már rosszul voltam magamtól, hogy neki tolom a sült krumplit virslivel, mi meg esszuk a biohúst biozöldséggel. Na. Miután a családi napköziben evett, és mindent evett úgy döntöttem itt a vége. Az van amit én főzök, napi 3 étkezés plusz egy édes délutáni valami van, víz van és napi egy pohár édes valami. Nass mint olyan, nem létezik. Az ételekből megeszi amit akar, de nincs alternatíva. Nyilván nem akar, finnyog, válogat, ezt egyébként a személyem elleni támadásnak veszem. Nem éhezik amúgy.
    Nyúlánk, gyönyörű, három évesen kezdetleges korlátgyakorlatokat végez a mászókán, fut, biciklizik, gyalogol hosszan. Bírja a hideget, a meleget, sosem beteg. Örülök hogy elengedtem a parát.

      • Igen köszönöm: “Mindegy csak egyél kislányom” “Nass mint olyan, nem létezik. Az ételekből megeszi amit akar, de nincs alternatíva.”
        A nyulánk nem tudom hogy hosszú ú vagy rövid 😦 Nagyon köszönöm a javítást, úgy idegesített.

      • 3 volt a percentilise, ami az alultáplált kategória. Most már szerencsere elérte az 5-öt, így már nem csesztetnek.
        Nagyon rossz emlék volt ez az egész, én nem hazudtam a védőnőnek, kizárólagosan szoptattam egy évig, nem adtam tápszert, és nem voltam hajlandó bedőlni a hurkás gyerek a jó gyerek szövegnek. Ez a harcnak az a része, amire azért büszke vagyok, hogy hallgattam a belső hangra. Ez a “szoptatásnáci” anya “alultáplált” gyereke náthás sem volt az első két évében és mind mentálisa, mindfizikailag a kortársait megelőzően fejlődött.
        Egy orvos rokon nyomására elvittük orvoshoz (a saját gyerekorvosunk szerint a egészséges mint a makk) aki azt tudta javasolni, hogy adjunk neki napi 3 deka csokit. Egy évesen. Sajnálom azt az évet a kislányom táplálásában amikor már nem szoptattam és még elvesztettem a magabiztosságomat és bedobtam a gyeplőt. De vissza lehetett hozni, ezzel bíztatnék mindenkit.

    • Ez tök fontos, akartam írni: a gyerek, amint rájön, hogy mindenki a kaján feszül, ami neki nem is fontos, ráébred a hatalmára és elkezdi manipulálni a nemevéssel, válogatóssággal, vagy akár az elhízással a környezetét…

  2. Fúúú, ez a gyereketetés-téma érdekes. Az enyémmel nagy harcok dúltak, még mindig nem eszik meg egy csomó mindent. Nagy trükk nálunk a tortilla lap, abba csomagolva a lecsót is boldogan benyomja 🙂 A férjem gyerekei viszont minden jóízűen megesznek, és repetát is kérnek, öröm nekik főzni. Viszont túlsúlyosak, keveset mozognak, sokat nassolnak. Ennek fényében teljesen átértékeltem a nemevés-problematikát.

    • Na igen. Az enyém most nőtt ki a babakorból, és csak a “finnyás” kis barátaival nem kövérek. Bennem is átértékelődött a válogatósság.

      • Igen, tragikus állapotban vannak a gyerekek. Még a vékonykáknak is sokszor van hájpocakjuk :/ sokan szörpöt, üdítőt, gyümölcslevet, teát isznak, nem szeretik a vizet (!!!!).
        Ide kapcsolódik az is, amit logopédus ismerősöm mondott, hogy a rengeteg beszédhiba hátterében az (is) áll, hogy az anyák szilárd étel, gyümölcsdarabok helyett turmixokat, pépeket nyomnak a gyerekbe, és nem fejlődnek ki azok az izmocskák, amik a beszédfejlődéshez szükségesek.

      • Az úgynevezett jó evő 2-3 évesek dundik? Szerintem ez a dundiság még nem vészes, iskoláskorban viszont nagyon oda kell figyelni. Aki elhízottan kezdi a kiskamaszkort, azzal ritkán történik csoda, az evésnek vigaszszerepe is lesz, elnehezült testtel nem fogja kedvelni a mozgást.

      • Igen, a babaháj természetes, talán kell is. Alsós korban viszont már látszik, ki nem oké.

      • Én kifejezetten sok dundi gyereket látok most. A saját kis baráti körünkre ez mindenképpen áll: három négy évesen a nagyon jó evőknél nem csak babapocak van, hanem hurkás combok, rezgő cicik, puha hátak. Ez amúgy nagyon nehéz a szülőknek, nagyon nehéz korlátozni a mennyiséget, illetve állandóan kajával felszerelkezve indulni. Ahhoz kicsik még hogy értsék hogy miért.
        Az óvodai nyílt napon nekem egyértelműen látszott, hogy nem a gyerekkoromban megszokott izmos-inas mozgékony gyerekekből van a több. Mondjuk az is érdekes hogy sok gyereket babakocsival hoztak. Ez valahol ítélkezés, tudom.

      • Pont ezen gondolkodtam, én is ítélkezőnek tűnhetek. Pedig tömtem volna a gyereket én is, de volt annyi esze, hogy ne hagyja 😀 Most tízéves, izmos, arányos, harmonikus mozgású. De nem az én érdemem, simán elcsesztem volna.

    • Ez tök érdekes, a mindent jóízűen megeszik típus, egy kis múló bók az anyának, de elvárják a bőséges és kalóriadús menüt, és iszonyú sokba is kerül. Egészséges gyerek megfelelő kínálat esetén azt és annyit eszik, amennyire szüksége van.

  3. Nagyon tetszik! Egyetértek! Fontos, hogy az evés, étel ne legyen jutalom, hogy ne feszüljünk rá. És külön tetszik az is, hogy étkezési időn kívül “a konyha zárva van”. Innen persze tud majd a gyerek is építkezni, az ő konyhája majd akkor lesz nyitva, amikor neki jó.

  4. Szerintetek hogyan magyaräzzam el az amugy jofej anyukamnak, hogy attol, hogy sovany a gyerek, 11eves fiu, mèg nem lesz jobb semmi, ha ö, a nagyi, palacsintaval, sütivel tömi. Erdekes, engem nem tömött anno, pedig ugyanilyen girnyo voltam 8-15 evesen, vszleg mert nem èrt ra sütni, de föleg, mert en lany voltam.
    Ja, a nagymamám se tömött 🙂

    • Sokat van vele? Ha nem annyira, akkor hagyd szerintem. Nálunk is ez van, én sem szeretem. Mamákat sütésről, dugipénzről, egyéb ütyürümütyürüről leszoktatni kábé lehetetlen.

  5. Szerencsére nálunk jó étvágyú 4 éves, nincs elhízva, nagyon sokat mozog, mindig megyünk valamerre, játszótér, stand. Igény szerint lett hozzátáplálva eleve darabossal (BLW) és sosincs olyan, hogy többet kellene ennie, mint amennyi jól esik neki, vagy olyan, hogy olyasmit diktálnék bele, amit nem szeret és megzsarolnám, hogy csak akkor kap olyat, amit viszont igen. Ha éhes eszik, ha nem nem. Vannak napok, amikor nagyon jó étvággyal eszik mindenfélét és vannak, amikor annak csak töredékét, de abból indulok ki, hogy a lehetőség adott, majd eldönti él-e vele. Ami nálunk hiba – és korrekció alatt – h viszonylag sok a cukros nasi (tejszelet, túró rudi). Bár ezeket már egyre inkább gyümölcsökkel váltom ki. Most a strandon láttam 4-5 éves gyerekeket, nem is egyet sajnos, akiket lógtak a hurkák, nagyon kövérek voltak. Nem az az egészséges dundiság, ami előfordulhat ilyenkor, hanem toka, megpuffadt szétfolyó arc, lelógó zsíros has. A 7-8 évesek között meg minden 4. gyerek kövér volt. 😦

    • Asszem nálunk is nagyon bevált a blw. Ráadásul tényleg hardcore csináltuk, bármit vehettek az asztalról, bármennyit, bármilyen módon bajlódhattak vele … meggyőződésem, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kíváncsi, kísérletező kedvű, nem válogató (ez szerintem amúgy nagyon összetett eredőhatás és tényleg attól függ, mit értünk válogatósság alatt kérdés), kalandozó kedvű jóevők lettek azáltal, hogy színeket, állagot, formákat, teljes, tiszta ízeket és mindenféle ételjelenséget saját kézből idejekorán maguk tapasztalhattak meg. Mondjuk nagyon nem azt értjük jóevő alatt, hogy megeszi, amit kitesz(ünk), ún. kiegyensúlyozott vegyes étrendet stb. követ. Sok minden rájuk van bízva, de ugye a kínálattal, a választékkal igyekszünk hatni leginkább a döntési lehetőségekre és nincs kétségbeesés, ha vendégségben, eseményen stb. egészen más kínálattal találkoznak és felfedeznek, megismernek, adott esetben túltolnak. Nagyon hiszek abban és látom, hogy tudnak dönteni és túlnyomó részben az egészségüket szolgáló döntéseket tudnak hozni, ha krónikusan olyan a kitettség és hát nálunk még ők egészen pici koruktól a konyhában vannak, kóstolnak, aprítanak, ételeket alakulni látnak, miközben sokat beszélget(t)ünk, nem lehet elég korán kezdeni, persze korosztályosan. Ezzel együtt egészen biztosan semmire nincs garancia és egészen biztosan lesz el- és felfordulás, viszont van/lesz alap, mire, hova visszatérni, belátni stb.
      Ingerkereső evés van és lesz, azt nyírni igyekszünk, szintén tudatosítással, testhasználattal, a valódi helyzet és hiányok olykor együtt történő kitapogatásával … persze korosztályosan. Tudom, tudom, nincs biztosíték és a végén mindig ők döntenek most és később is. Mindössze ennek igyekszünk megágyazni, ami sokszor munkás.

      • 30 hónapnyi anyatejes táplálás melletti komolyan vett blw eredménye egy extrém válogatós, ám makkegészséges nyurga gyerek.
        Azt hiszem a blw nem automatikusan eredményezi az egészségesen táplálkozó gyereket. A család parái meg a hozott anyag ugyanannyit nyom a latban.
        Azt is szokták mondani hogy a hosszan szoptatott gyerek beszédhibás sem lesz, mert erősek lesznek a szájizmai. Nálunk ez sem jött be, cumit sosem látott a lányom, 7 hónapos kora óta rág ügyesen, aztán mégis alig érteni amit mond.
        Azért nem bánt nagyon nem azért vállaltam ezeket a nehezítő ügyeket hogy “eredménye” legyen, hanem mert hiszem hogy így volt a legjobb neki.

      • A szemlelethez kicsit meg folytatva … a lenyeg talan annyi, hogy ahhoz, hogy egy gyerek mindent, barmit kiprobaljon, megegyen, elonyere valik, ha azt eszi, amit mindenki mas a csaladban kezdetektol fogva. (Ahogy ez mindig volt amugy, meg az orokosen valtozo es ellentmondasba keveredo hozzataplalasi ajanlasok elott/nelkul is … nem nagyanyaink, anyaink mindent cukrozzunk csak meg a kanal vegen hozzaallasara gondolok). Felteve, hogy az, amit a csalad eszik, elegge egeszseges, minel valodibb eteleket es etrendet takar. Az, hogy mit lehet enni, mibol valaszt, attol fugg, mi van otthon, mi elerheto.
        A pelda miatt is, illetve, mert a kulon vilag, a kulon etelek, a pacsmagolas es pancsolas utan nagyobb esellyel vezet egyenes ut az eletre szolo un. gyerekmenuhoz. Mondjuk a hagyomanyaink tobbsege mellett pont az elelmiszerkinalat nem konnyiti meg senki helyzetet; a gyerekeket celzo elelmiszerek kulonosen manipulaltak, egeszen biztosan nem veletlenul.
        Miert csak ebben a manipulalt, amugy szeles elelmiszerkinalatu kis nyugati tipusu vilagunkban akkora problema az, hogy mit egyen, eszik a gyerek?

        Devorah-nak: egeszen biztosan bonyolult szoveveny, amelyben a gyerekek evesi szokasai rogzulnek. Az is kerdes ugyanakkor, hogy mit ertunk hozott anyag alatt es az mennyiben alakithato.
        A beszedhibakhoz csak annyit, hogy azok pontos termeszetet nem ismerve, ha ez megnyugtat, sokfele van olyan szemlelet is, hogy 6 eves korig a beszedhiba nem is hiba; sok minden onjaroan feltisztulhat egyszeruen a puszta hallas/ismetles nyoman.

  6. Hú, erről sok minden eszembe jutott 🙂
    1. Gyerekkoromban (56 vagyok) anyukám sose kérdezte tőlünk (3 gyerek), hogy mit ennénk. Főzött valamit, aztán ha éppen kedvenc volt, akkor örültünk. Ha nem, akkor is megettük, fel sem merült, hogy válogathatunk (bár valószínűleg annyit kedvezett, hogy nem főzött nagyon nemszeretem kaját, pl. tökfőzeléket). Nem is mondta előre, hogy mit főz, mi meg nem is kérdeztük. Ahogy írod, nem volt téma az evés.
    2. Nemrégiben a Tescoban a játékosztályok nézelődtem, és egy fiatalabb nő is. Egyszer csak felbukkant egy férfi egy nagyon vékonyka 4 év körüli kisfiúval, a kisfiú kezében egy kindertojás. Apuka (gondolom) szabadkozott, hogy csak ez a drágább fajta volt, aztán anyuval kórusban biztatgatták a kisfiút, hogy majd egye meg szépen a vacsorát, és akkor megkapja a tojást is. Én már láttam karón varjút, és igen nagy késztetést éreztem, hogy megmondjam nekik, hogy nehogy megvegyék azt a csokit, mert végül úgyis egyedül az lesz a kisfiú vacsorája. De persze nem szóltam 🙂
    Persze sose a gyerek kezdi, mindig a szülő teremti meg a szokásokat, ő veszi meg nasit, ő nem mond nemet. De ezeket már csak utólag meg másokon veszi észre az ember.

    • Én is az 1. pont szerint nőttem fel (kora harmincas vagyok), és most a gyerekeimmel is ezt követem, annyi különbséggel, hogy főzés közben sokszor segítenek nekem és akkor magyarázom, hogy mit miért és hogyan csinálok, hogy ne olyan konyhai analfabétaként kerüljenek ki otthonról, mint én.

  7. Ez a “zárva a konyha” nagyon jó. Meg ez az “éhségtől nem kell félni” is. Anno mikor játszóteres korúak voltak, én komolyan hüledeztem, hogy egy 2-3-4 órás időtartamra kajapakkokkal jönnek le az anyukák. Nálunk volt egy üveg víz, oszt jónapot. Túrázásnál is nyilván egy egész napos útra vittünk enni, de pár órás menetre nem. Egyébként a lányok viszonylag kicsinek szóban is lereagálták ezt, ilyenformán, hogy pl. “Mi lesz a vacsora?” “Rakott kel.” “De jó, hogy ennyire éhes vagyok, mert egyébként nem szeretem.” 😀
    Tényleg rémesen sok kövér kisgyerek van, én nem vagyok egy más életébe beleszólós, de ezt kvázi gyerekbántalmazásnak kezelném, ha én lennék a belügyminiszter.

    • A játszötéri terüljasztalkámtól én is ki voltam bukva. Kérdés nélkül, simán megkínálták a kölykömet kukoricapufival, cukros keksszel, csokival :OOOOO úgy, hogy a homokban túrt éppen, kézmosás nulla, és szerettem volna normálisan megvacsoráztatni. És még én éreztem magam szarfejnek, hogy nem tudom visszakínálni a többieket. Milyen mafla voltam, te jó ég.

    • Ismerek olyan anyukát, aki egy-egy nap 3 (há-rom) félét is főz: egyiket a kisfiúnak, másikat a kislánynak, a harmadikat magának, ő vegetáriánus, de ez új fejlemény. Régebben, 5-6 évvel ezelőtt sokat beszélgettünk erről, nagyon kövérek a gyerekek, és mellette válogatósak is, tényleg alig esznek meg valamit. Anyuka szerint is 10 ételből 7 “undi” – ahogy mondja (nem a vegaság miatt, korábban is).. Szóval beszélgettünk, talán az volt az apropó, hogy nagyon félti a gyerekeit, ha a legkisebb bajuk van, rágörcsöl, bepánikol, orvos háromszor, ügyelet stb..(ez tavaly komoly szorongássá hatalmasodott nála, terápia, gyógyszer, most tünetmentes). Akkor megemlítettem (mivel nincs gyerekem, óvatosan kezelem ezt a kérdést, vagyis: igyekszem), hogy a vélt betegségek (kétszer ment kakilni a kisfiú, pedig csak egyszer szokott, vagy fáj a hasa a kislánynak reggel óta) miatt a valódi veszéllyel kellene törődni, az elhízással (én nagyon szomorúnak találom, amikor a kislány csüngő tokával és olyan vastag karokkal, mint a combom – pedig én sem vagyok vékony – minden vasárnap valami hatalmas torta vagy sütitál mellett pózol), szóval, megemlítettem, hát voltam én minden, azóta nem szólok, nincs hozzá közöm… eltelt pár év. A kisfiú lábát műteni kellett, nem az elhízás miatt, persze, de az orvos is szóvá tette, hogy nem fogja elbírni a lába azzal a berakott csavarral, ha nem fogy le (egyre kövérebb), a kislány egy tök gátlásos kamasz lett, a táplálkozás ugyanaz, a legutóbbi fotóján valami hatalmas, szirupos, tejes cuccot iszik, ránézésre kb. a napi kalóriabevitelem (azokon a napokon, amikor akaratgyenge vagyok).

      Ahogy írod, én is kifejezett gyerekbántalmazásnak tartom (a legnagyobb szeretetből/tudatlanságból teszem tönkre őket egy életre), meg lustaságnak is, amennyiben a bevált sémák követése felől nézem. (Ezt megeszi, ezzel nem lőhetek mellé).

      Mostanában az én újkeletű sportolásom kapcsán felmerült megint – nem én hoztam fel – hogy mozogniuk kellene a gyerekeknek, de: “de hát ő olyan kis kocka”, “de olyan lusta”, “de fáj a lába”, “olyan hamar elfárad”…hát, naná. Mondjuk, fejlődés, hogy az anyuka, nevezzük H.-nak legalább magától felveti ezt, de egyáltalán nem látom a realitását, hogy lesz változás. Kertes ház: pingpongozhatnának, tollas stb., olyat amit a gyerekek is élvezhetnének.

      Egyébként én úgy látom (de ez lehet, csak az én környezetemben van így), hogy a válogatós gyerekek sokszor a elhízottabbak, mondjuk érthető is, többnyire a három kaja, amit megesznek cukros vagy teljes egészében ch. Én emlékszem a gyerekkorunkra (amúgy nálunk is túl volt tolva a kaja szerepe), hogy minden új, ismeretlen ételt megkóstoltunk, semmitől nem undorodtunk, tapasztalatból tudtuk mondani, hogy a békacombot nem szeretjük, a csigának nem tetszik az állaga, de a kaviár jöhet vagy a tintahalkarika (most szándékosan szélsőséges példákat írok) – soha nem volt pfúj semmi, amíg nem kóstoltuk. És ez így is maradt. A mai napig értetlenül nézem a sok ételtől irtózó felnőtteket is, akik már maguk dönthetnek a táplálkozásukról, és még mindig a sült krumpli-rántott hús-pörkölt szentháromságban mozognak.

  8. “1. Gyerekkoromban (56 vagyok) anyukám sose kérdezte tőlünk (3 gyerek), hogy mit ennénk. Főzött valamit, aztán ha éppen kedvenc volt, akkor örültünk. Ha nem, akkor is megettük, fel sem merült, hogy válogathatunk (bár valószínűleg annyit kedvezett, hogy nem főzött nagyon nemszeretem kaját, pl. tökfőzeléket). Nem is mondta előre, hogy mit főz, mi meg nem is kérdeztük. Ahogy írod, nem volt téma az evés.”

    Majdnem ugyanaz a korosztály és kábé nálunk is. Talán azon nagyon kevés dolog egyike amiben nem hátránnyal hanem előnnyel indultam “normálisékhoz” képest.

    Elszörnyedve nézem gyerekes barátaim és ismerőseim, ahogy feleszi az életüket a család (utódok!) etetése.

  9. Amikor a gyerek tuldicserve amiert megette az ebedet. Sosem ertettem ezt. A baratnom gyereke 2 fele fott kajat hajlando megenni,semmi mast. Husfelebol csak csirkemell es csak egy felekeppen elkeszitve. Ha kirandulas van szendvicset nem, csak nasi-feleket. Szerencses alkat, izmos, csinos, energikus, de ez alaposan el lett baszva, pici kora ota, mivel az anyja elkesziti a csalad ebedjet es kulon a finnyas gyereket. Kvazi ezzel bebetonozta, hogy mast sose egyen meg. A felnottek igen hulyek tudnak lenni ha a gyerekukrol van szo. Egyre inkabb azt latom, hogy tulhajpoljak oket sok esetben es a gyerek iranyitja a szulot, kajalas teren is.

    • Vajon ez miért van, miért alakul ki, hogy csak csirkemellet, és csak egyféleképpen elkészítve? Mert korábban mindig azt kapott csak? Vagy ez már szülő-manipuláció? Vagy valami érte a gyereket a kajával kapcsolatban? Mitől lehet ez?

      • Dávid is nemet mond egy csomó állagra, húsfajtára, mindig mondjuk, ő a vegán, minden további nélkül banánt választ szalonna, tojás, sajt helyett. Van valami rossz élmény (nem tudta megrágni pl.), és onnantól nemet mond. Megteheti, van más. Azért ez bőség is, végül is, én nem parázom.

      • Mindenfele averziok olyan konnyen es koran ki tudnak hajtani, majd ugy is tudnak maradni … pld. a korszellemet es az eletvitelt tukrozo ajanlasok es nyomas hatasara – ahogy en latom – teljesitmenytalapuva valik a hozzataplalas, gondolok itt arra, hogy teljes etkezesek mielobbi kivaltasara sarkallnak, illetve az allag egyfelesege, ld. pure, szinek hasonlosaga stb. szinten nem segiti azt, hogy a valtozatos izek, szinek, allagok termeszetesek legyenek. Az is erdekes, hogy a purek, illetve a fokent az etkezesek mielobbi kivaltasat surgeto hozzataplalas abszolut ellentmondasba kerul egy korabbi, igeny szerinti szoptatassal. Ld. gyerek dont, mikor, mennyit szopik es aztan amikor jonne a szilard egyszercsak snitt es jon ennek szinte az ellentete. Persze ez nem szuloi hibaztatas, altalaban igyekszem korulirni a problema leheto fo forrasat, ami eletviteli-kulturalis eredetu. Es meg akkor tovabbi befolyasolo tenyezok a belflora egyensulytalansagok, ideg- es emesztorendszeri erettseg kerdese stb.

    • A gyerekeknek sokkal kifinomultabbak az érzékszerveik mint nekünk. Sok gyerek nem bírja kis korban az eltérő állagokat egy egy falaton belül. A csirkemell azért ász, mert garantáltan egynemű, nincs ín-ér-mócsing, amit más húsfélében megérezhet. Ugyanebből az okból rengeteg óvodás nem eszi meg a szendvicset, csak az alkatrészenként. Plusz nincs katakteres íze a csirkemellnek, rizsnek, sült krumplinak, amit általában minden gyerek szeret.

      A lányom 2.5 évig vegán volt. Érzékenység miatt nem fogyasztottunk tejterméket, tojást, húst semmilyen formában nem fogadott el. Amikorra kinőtte a tej és tojás érzékenységet, elkezdett kis mennyiségű húst is enni. Érdekes volt, lehet hogy van összegüggés.

      • Biztos, ha szabad kezet kap egeszen pottom korban, persze megfelelo kinalat mellett ertem, az emesztorendszer erettsege, illetve annak kulonbozo es nagyon eltero szintjei igenis befolyasoljak a valasztasaikat. Es persze kezdeti erzekenysegek, allergiak is.
        Ovis korra szerintem nagyon sok minden mar eldol, az, hogy egy ovis mit, miert valaszt, azt meg nehezebb szetszalazni es megvaltoztatni.
        Az allag az nagy kerdes. Ahogy sokszor meg felnotteknek is derogal ragni, gyerekeknel ez meg hatvanyozottabb. Sokszor latni, hogy a pure utan nehez lesz egy almat csutkarol ragni, mire odakerul. Es eleve van egy eros altalanos tendencia, hogy finomitott, puha, pepes, nyammogos, folyos, egyben nyelheto, egynemu, rosttalansaganal fogva esztetikus szinte minden, amit keszen, felkeszen, de akar otthon a gyerekek ele tesznek. Miert fogna hozza ragni, ha eppen a hozzataplalaskor nem kapja meg a lehetoseget ra? Tudom az ellenszelben, ami szerint kulon gyerekvilag, gyerekjatek, gyereketel van, szinte veszelyeztetesnek minosul egesz almat az 1evesre bizni vagy cupakos baranycombot szopogatni hagyni a 8-12 host akar … (nem farasztanek senkit a reszletekkel, de tapasztalatbol is mondom, hogy nagyon korai es hasznos reflexeik vannak oklendezesre, ragasra vagy eppen innyel valo nyomkodasra es szivogatasra … szoval csak annyi, hogy nem boritekol a blw semmi ilyesmit, asszem nem is irtam ilyet, de az, ami ezzel jar, a kaosz, a sajat leptek es ritmus, a felfedezes, a kivancsisag ereje, meg az eleinte akar oncelu matatas is, joval nagyobb eselyt ad arra, hogy nem derogal majd ragni, kezelni fogja az evoeszkozoket vegig egy etkezesen at kitartoan es onalloan es nem csak az megy le, ami lefolyik vagy izgi a hangja stb.)
        Amugy meg periodusokat boven tapanyagigeny is diktal, mar ha nem nagyon alcazott-tuningolt az, amibol valaszthat, tehat megintcsak arra gondolok, hogy a kinalat jo, ha ad eselyt a valodi eteleknek.
        Es persze ott az intezmenyi hatter. Eleg szerencses, ha zerotolerancia van a cukrosra.
        Szinten jo, ha a csalad le tud szakadni a mindenaron valo hagyomanyorzesrol, ld. mindent kell enni, cukros nelkul nincs gyerekkor, szalagos fank pogacsaval es gyumolcslevel uzsonnara, gyerekmenu stb.

      • Ez a gyerek 12 eves, tehat 12 eve nem eszik meg mast, mint azt a bizonyosan elkeszitett csirketmellett es egyetlen fele levest. Nem erzekeny semmire. CSak nem akar mast kiprobalni.Ezenkivul, csokik, csipszek, egyeb nasik johetnek tonna szam. Ertem en, hogy sok minden kialakulhat kicsi gyerekkorban, de ez extrem es nem hiszem, hogy jo ha ugy marad a gyerek. Nem arrol van szo, hogy jo nehany dologtol undorodik, nem eszi meg, hanem pusztan ket fele kajat hajlando megenni. Ha kicsi korban nem kett volna ez az igenye maximalisan kiszolgalva, akkor ez most nem egeszen igy festene. Szerintem szornyu.

      • Ez szomorú nagyon. 12 éves, már nem magyarázható a totyogós-ovis kor rigolyáival.

      • Es szokasokat szinte lehetetlen kulsoskent (azaz nem sajat belso indittatasbol es belatasbol) megvaltoztatni. Masreszt az ennyire tartosan beszukult preferenciakat reg rogzult biokemia, belflora, hormonallapot etc. vezerli.

    • Van öröklött undor is. Nálunk pl. egyfajta állagtól generációkon átívelve undorodik néhány csaladtag – és már az ötvenes években felnövő nagypapa is ugyanúgy (neki meg kellett ennie a korszellemnek és a szegénységi szintnek köszönhetően – kihányta, utána nem eröltették), ahogy most az én gyerekem (ő is kihányta, mikor véletlenül megette).

  10. Érdekes ez, nálunk a két gyerek teljesen más, és mintha korszakok lennének, hogy ki miben válogatós éppen. Most 2 és fél, 4 és fél évesek, és majdnem egyformán válogatósak, csak másban. A legnehezebben elengedett izékém az, hogy a kicsi nem hajlandó gyümölcsöt megkóstolni se, hozzányúlni se, semmilyent. (Wc-bili közelébe menni se hajlandó mondjuk, előbb-utóbb ez is csak megváltozik, na.) Pürében megeszi, ilyen zacskóból kiszippanthatót szokott kapni, utazós kajának. De pl. több fajta zöldséget megeszik, mint a nővére. Olyan trükk is van, ami lehet nem a legjobb, hogy pár db levesgolyó a levesbe, vagy szívószál (haha!) a vízbe, és elfogy az egész. Ja meg a rántott bármi, meg a mamafőztje. Anyukámnál a rántott padlizsánt ették mind a ketten.

    Viszont nem is drámázok az asztalnál, az apjukkal könnyebben belecsúsznak ebbe. Oké, ha játszik meg nézelődik evés helyett, akkor szólok, hogy lehet kiszállni, ha már nem éhes. A kicsinél mondjuk ez még nem működik, ő nekiáll bábozni a kanállal-villával és rágni is elfelejt közben, úgyhogy már nem kapja meg egyszerre őket, csak egymás után a levessel-másodikkal. 😀 Reggeli-ebéd-vacsora van, ezeket együtt aki épp együtt van itthon, tízórai-uzsi nem mindig. Ja és a kicsit még szoptatom, úgyhogy ő a közös reggelinél nyilván nem mindig éhes, megeszi egy óra múlva. Arra jutottam csak, hogy nem toljuk túl a témát, és igyekszünk nem túlságosan aláásni a saját jó szokásaikat, ennyi.

    • Fú, azért a trükköknél megakadtam egy kicsit. Miért, mire jó a levesgolyó? Mikor a leves esetleg zöldség, és akkor lisztes, olajos cuccot kap bele, mert… mert vékony? mert nem jó evő? azt is enni kell? Óva intenék ettől mindenkit.

      • Semmi nem jó ami trükk. Hiába megy le néhány evőkanálnyi brokkolileves a levesgyöngyre tapadva, attól nem fogja megenni másnap párolva. A bundázott zöldségeknél se szeretem a trükköt, ne azért egye mert trükközzem, hanem mert ez egy hagyományos étel, ami nyáron elő szokott kerülni.
        Azért merek kritikát megfogalmazni ezzel, mert értem és átéltem a nem eszik zöldséget-gyümölcsöt jelenséget, és tudom hogy ilyenkor már mindent bevetnénk, de inkább ne, inkább ne egye, baja nem lesz, elmúlik ez az időszak is. Főleg hogy még anyatejet kap, semmi hiánya nem lesz.

      • Raadasul a zoldsegeves is nagyon fugg attol, hogy hol is tart pld. az enzimhaztartas kapacitasban, milyen az a belflora, hogy birkozik a rosttal.
        Amugy kemeny dio, mert ilyen szamok vannak, hogy 20-30x is meg kell kinalni, latnia kell ahhoz, hogy kedv szottyanjon valamire 😕 … vagy eppen boven 28 hos kor is lehet, mire fullra felall a ch-k emesztesehez szukseges amilazgazdalkodas es igy tovabb es igy tovabb.
        Szoval sokszor sokfelet latni es lattatni szerintem jo ut es esetleg akar csak egy-egy falatig kostoljon, ha nem is eszi meg az egeszet. Kostolni amugyis izgalmas!

      • es igen a panir: a sos, zsiros, edes valamilyen kombinacioja barkit fogva tart, ilyen az alapbiologiank, hogy kelloen pongyola legyek. Erre utazik az elelmiszeripar is.

    • (megpróbáltam a kommentsor végére tenni, nem biztos, hogy sikerült)

      én nem panírozok, neméskész 😀 ez egy példa volt, amit mamánál megettek, én meg csak pislogtam. a levesgolyóról leállunk lassan. amúgy az egész tányérral megeszik úgy, nem csak ami ráragad. a közétkeztetést meg látom már az ovison, én kevesebb gabonafélét adok neki, de lenullázni nem tudtam a nyárra… ovi alatt otthon nullázunk, így valamennyire kiegyenlítem.

      a fura az, hogy ez az egész nem zavarna ennyire és tök okésnak vagy esetleg még bezzegnek is gondolnám magam, ha mi magunk, mármint a család felnőtt tagjai, nem állunk neki egy ch bevitel csökkentésnek nem olyan rég.

  11. Szerintem ez az, amit jól csinálok: a táplálkozás. Nem dőlök be a vágyaknak, ill. ha fura vágyak merülnek fel, megmondom nekik, hogy valószínűleg valamilyen hiányod van, szerintem egyél ezt vagy ezt, és jobban leszel, nem kell a pillecukor (még soha nem ettek). Mindig azt mondom: oké, egyél, ha éhes vagy, de olyat, aminek van értelme, van benne vitamin, natúr, nem feldolgozott. Ezért este pl. sárgarépa/alma/uborka/olivabogyó van, tehát egyszerűség.
    Nem szokott energiám lenni figyelemelterelő hadműveletre (pl. játékok), de buzdítom őket a sportolásra, abban mindig partner vagyok. És ha tudom, hgoy csak unatkozik, megmondom neki, hogy ez szerintem nem igazi éhség, és foglalja el magát valamivel.
    A nagyobbik lányom viszont mozgásszegény életmódra hajlamos. Őt kb kényszeríteni/zsarolni kell, hogy jöjjön velünk mondjuk sétálni vagy biciklizni. Mert ő csak olvasna és olvasna, közben almát vagy fagyasztott meggyet rágcsálna. Ezen kívül nagyon válogatós, sok hústól,a tojástól és zöldségtől undorodik, pedig 2-3 éves koráig ez nem volt probléma. Halkan mondom, hogy nem kizárt szerintem az oltáskárosodás, mert más szülők tapasztalatait olvasva, párhuzamot vélek felfedezni: oltás előtt mindent evett a gyerek, biz. oltás után csak tészta, rizs, édes íz (a bélflóra károsodása miatt).
    Ez mondjuk már javul, kissé fegyelmezettebb lett, elfogadja, hogy kell a zöldség is. Én meg elfogadom, hogy ha már zöldség, akkor az legyen nyers, mert főzve/párolva undorodik tőle. Így nagyjából megúszom a nagy főzéseket is.
    Egyébként én is furcsállom, hogy az én gyerekeim nem esznek meg zogszó nélkül bármit, amit készítek. Ha főzve rakok eléjük zöldséget, undorodva húzzák el a szájukat, amiből van némi konfliktus egy vasárnapi ebédnek szánt összeülés során. Sokszor felkapom a vizet, vagy a férjem, hogy mégis mit gondolnak, honnan veszik a bátorságot, hogy undorítónak nevezzék az ételt, amit eléjük rakok. Nagyon hiányzik az az érzés, ami anyukámnak megvolt: a gyerek jóízűen megette az ételt és még kért is utána.
    Olyan, mintha az én gyerekeim sose lennének igazán éhesek. Pedig tudom, hogy szoktak azok lenni. Néha direkt ki is éheztetem őket, ha elmegyünk valahova. De a sima ebédszerű zöldséglevest/hagyományos krumplipürét, ilyeneket. akkor sem ennék meg fintorgás nélkül.
    Amit anyukám főz, abból is csak picit esznek, és mondják, hogy köszönik, elég volt. Még ha ízlik is nekik. Még olyan nem volt, hogy egy normál adagot megettek volna valamiből, vagy hogy valamiből kértek volna újra anyukámnál (kivéve a húsevő gyerekem a rántotthúst ill. a másik a rántott sajtot).

  12. Nálunk elég komplikált a helyzet, mert a 12 éves fiam évek óta kegyetlenül válogat, ezért muszáj megvárnom, hogy valóban éhes legyen, akkor kijön a konyhába, csinál magának egy tonhalkrémes klubszendvicset, megeszi, lekíséri valami gyümölccsel. De ha ilyen vagy olyan a hús, akkor fúj, tojás sehogy, levesek minimális spektrumon. A lányom mindent eszik, folyton, nála oda kell figyelni a nassolásra.
    Most, nyáron annyira keveset voltunk otthon, hogy mindig azt ettük, ami épp ott volt, ahol főztek ránk. Lecsót, bográcsos húsokat, palacsintákat, tonnányi főtt kukoricát, dinnyét, Ha nálunk voltunk, sokat grilleztünk, házi hamburgert csináltam és rengeteg nyári salátát, azt tolták kilószám.
    Fogalmam sincs, hogy lesz ősszel, mert egyre kevésbé eszik a menzakaját, ezért minden este kénytelen leszek főzni valamit. Tavaly az volt a trükk, hogy nézzenek ki valamit a szakácskönyvből, hazafelé megvesszük, megfőzöm, aki nem eszi, éhes marad. Egy héten egyszer ez is beválik.
    Most rákapott a fiam a tengeri herkentyűkre, szülinapján szusiztunk és Nordsee salátát kellett enni, döbbenet, mennyire bejött neki.
    Hónapok óta nincs otthon rágcsa, csipsz, keksz, ropi, akkor is csak azért, ha valaki hozott nekik. De esti mozihoz régóta gyümölcs van, ez a vacsora után a desszert, télen zöldségek.

    • Nálunk nyár eleje óta az a rend (Kim John Payne könyve nyomán) , hogy a hét minden napján egy bizonyos fajta étel van. Hétfőn hal, kedden főzelék, szerdán leves és így tovább. Ezt a gyerek is tudja, elfogadta hogy ez van, felesleges tésztafélét követelni, ha levesnap van, amit vagy hajlandó megenni, vagy nem. Kicsit fasisztoidnak tűnik, de nagyon leegyszerűsíti nekem is a főzés dolgot. Nem spanyolviasz, a nagyanyám is így csinálta falun.

      • Ez nem rossz, csak engem masszívan bekorlátozna, és két gyerekkel egyedül, munkahellyel, edzésre hurcolással nem menne. Meg nekem is mindig máshoz van gusztusom, most pl hónapok óta nem bírok tésztára nézni, csakis zöldség hússal vagy gyümölcs. De ha az elejétől ez van, biztos támpontot adhat, hogy lehet tudni, mire számíthat az ember.

      • Ez már válságmenedzselés, azt hiszem, káosz és örökös finnyogás helyett, és pont attól szakít el, hogy “mire van gusztusuk”, pont az nem számít.

      • Ez így van, ez a jó szó: válságmenedzsment. Borzasztó mértékű volt a finnyogás. Amikor mentem a mit kíván után, egy teljes évig (nem túlzok) párolt rizst, párolt halat, vajas kenyeret és banánt evett. Minden nap, egy teljes évig, semmi mást. Kétfelé főzni nagyon fárasztó. Amióta fasisztoid rendszer van, az első nagyon éhes és hisztis napok után azért elég sokfélét hajlandó megenni a kínálatból. Nekem alapvetően kell a tervezhető menü, így fér bele a friss étel a napunkba. És ha őszinte vagyok, nekem az a legfontosabb, hogy nekem vállalható legyen a kaja menedzselése, a férjem ebben egyáltalán nem partner.

    • Én úgy próbáltam, mikor 12 év körüliek lettek, hogy minden családtag kapott egy estét, mikor ő intézte a vacsorát. Megmondta, mit vegyek a boltban, ha kellett, segítettem, de ő találta ki, készítette el, terített és elpakolt. Én nagyon élveztem, ők nem annyira.

  13. Egyre inkább igyekszem, hogy a kínálat minnél természetesebb élelmiszerekből álljon. Sok a falu körölüttünk, sokan foglalkoznak állattenyésztéssel, biokertészkedéssel. Szinte mindent rendelek, hazahozzák. Van egy pár szakácskönyvem, főzzünk belőle. Én is igyekszem követni azt, hogy egy nap hús, egy nap zöldség, egy nap hal, stb. Nagyjából minden élelmiszertípusból eszik
    a gyerek is.
    Kenyeret egy ideje sütök, kovászosat, mert elegem volt abból, hogy kétnaponként dobom el a kenyeret, amit férjem megvett és se én, se gyerek nem ettük. Kefirt készit anyukám, azt igyekszem a gyereknek adni többször egy héten.
    Gyümölcs minimál, nem igazán szereti (mi se), így leginkább idénygyümölcsök vannak otthon. (amióta itt olvastam, hogy a gyümölcs a természet desszertje, azóta nincs ezért lelkiismeretfurdalásom). Van lekvár anyukámtól, néha kéri.
    A kedvence persze az üres tészta. “Kérek csupasz pillangótésztát”….”Nem tudod, hogy az a kedvencem, miért nem azt főztél?” (Mert csak egyszer-kétszer esszünk egy hónapban, azért…) És ilyenkor néha főzök neki…
    Van amikor eszébe jut, hogy muffint enne, vagy az, hogy kér “lyukas kekszet”. Ha van minden hozzá, készitek, ha nincs, megvesszük,és kész. Otthon nem tartunk készleten semmi ilyesmit. Van szinte állandóan dió/mandula/földimogyoró/pisztácia. ( persze, nem mindegyik egyszerre :)) És 75%-os csokoládé. Amikor elérte az én ingerküszöbömet is a sok szép kép a chia- pudingról, készitettem is vagy kétszer. Egyáltalán nem lett szép, sőt. Egyszer megette és izlett neki, másodjára már nem…erről ennyit.
    Amikor elmegyünk együtt “kávézni”, akkor rábizom a választást, jöhet a péksütemény, fagyi, krémes. Amit csak akar.
    Persze, amikor nagyszülőknél van, más a helyzet – ott folyamatosan mindenfélével kínálják. A kedvenc jelenetem az volt, amikor anyukám kiborult, hogy mennyit forgatják a gyerekek. Bezzeg, amikor ő kicsi volt,nem volt annyi minden, uzsonnára egy szelet zsíroskenyeret ettek kerti paradicsommal. Széjjelnéztem a konyhában: az asztalon mézespogácsás zacskó, mellette babapiskóta, a munkalapon cukorka…és akkor hogyis jusson eszében a 2/4/6 éves unokáknak, hogy ők most pont zsíroskenyeret ennének???? Szerencsére az enyém azért szereti a szalonnát…

  14. Visszajelzés: hogyan ne őrülj bele a diétádba 1. | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.