update-elve

Olvasom a rém tudatos bloggert, hogy hogyan állította be meg szórta ki a hírfolyamából, ami nem kell, és így már jó. Minimalizmus.

Panaszolja mindenki, mennyi időt elvesz a facebook. Tespedtté tesz, elvon az igazi kapcsolatoktól, könyvtől, valóságtól. És mennyi hülye komment, nem is ismert ismerősök, kavarás! Nyaralások és bulifotók, látszatélet, faszfotót* küld a hittantanár**, csücsöri szájak, bjutifilter, fitneszmodellek, a hiúság vására. Mi közöm nekem ehhez? Felfüggeszti, törli, szünetet tart.

Ez rövid poszt lesz, mert a megoldás egyszerű: mondj nemet. Ne úgy, hogy törlöd magad, kiszállsz. Rengeteg előnye van a facebooknak, ezt kár tagadni. És szerintem tök gáz trendiskedve szidni a Zuckerberget, az egész jelenségen morális pánikolni, miközben napi hat órát nézegeted a kékséget. Inkább adj következetes visszajelzést, használd ki a lehetőségeket. A hatalom a júzeré, a fogyasztóé, csak elegen kell lenni.

Használd másképp! A te tükröd, hogy hogyan használod.

Nem mondhatom, hogy lassan jöttem rá, mert mindig így csináltam.

Az első, hogy nekem nincs okostelefonom. És nem is lesz (bár vannak olyan munkáim és helyzeteim, amelyekhez jól jönne a folyton-vonalban-levés, GPS, app). De azt látom, hogy elhülyíti, függővé teszi az embereket, görbe nyakúvá, felületessé. Erről már volt szó, ügyetlen című bejegyzés arról, hogy nem mindent lehet intelligensen használni – maga az eszköz, az autó, az okostelefon indukál olyan bajokat, amelyek nélküle nem is léteznek.

Van MacBook Airem, még a régi, legkisebb, 11-es, ezen van a net, és van egy középbuta NOKIA telefonom (telefon, sms).

Szoktam buszon ülve, esetleg állva, parkban padon és kávézóban használni a macbookot, közös wifin vagy mobilnettel. Ilyenkor szöveget írok, fordítok, üzenetekre válaszolok, ügyet intézek vagy célzottan olvasok, olyat, ami érdekel.

Ha beírom a böngészőbe, hogy f, akkor a saját idővonalamra visz. És azt nézem.

Vagyis, eleve nem a híg és irritáló, abbahagyhatatlan hírfolyamot (“kezdőlap”). Oda soha nem is megyek, nem kötelező. Ezt az egyet állítsd át: kezdj a saját idővonaladon.

Figyeld meg magad. Unatkozol így? Ha igen, akkor neked szükséged van a hígságra. Ne szidjad. (Ne szidd, amivel rendszeresen élsz, a férjed, a barátnőd, a cigid, a kávéd. Ne szidd, amit szerettél valaha.)

És akkor veled van a baj, nem a facebookkal.

Nem működik, hogy “legyél tudatos, csak beállítod, kiszórod, és jó lesz”. Akkor is híg marad. A kedves, jó fej ismerősök is sok üresjáratot raknak ki.

Mi lehet jó a facebookon?

Az érdekes ismerősnek odamegyek az idővonalára, megnézem, mi van vele. Új posztjairól kérek értesítést. Oldalakkal ugyanez. Nem nézegetek, nem pletyózom.

A nekem címzett üzenet, lájk, link engem illet. Ha mégsem érdekes, akkor rövidre zárom.

Meghívás nemtomki eseményére, közönségtoborzás, lájkra felkérés: figyelmen kívül hagy. Snekinek nem tartozom lájkkal, követéssel, nem viszonzok lájkot, ha nem tetszik, amit csinál. És ha nem jártam ott, nem próbáltam ki, akkor nem tetszhet.

Fizessek a poszt eléréséért: nem. Gerjesztett, manipulált interakciók: nem.

Nézzek a hírfolyamban mintás leggingseket, Tommy Hilfigert, jógavideókat-cicásat-babásat, mémeket, virális tartalmakat, “hú, ez nagyon jó”: nem.

Kerettel módosított képek, oszd meg, kihívás, tageld be öt ismerősödet, másold be, lájkold, ki voltál előző életedben, “háromszáz lájk és élőzöm”, nyereményjáték, támogasd Zentét: nem. Olyanok bedőltek az ilyeneknek, tagelnek buzgón, hogy csak nézek. Greta Thunberg sem. Ami virális, tömeges, az mindig gyanús, és én távol tartom magam tőle, kivéve ha magas kultúra vagy futóverseny.

A gerjesztett, üres interakciók reklámokat pörgetnek, centjei Zuckerbergnél esnek le, aki a világ ura. Nem kiabálok, de nem is tolom csak azért, mert unatkozom, és nem vagyok kritikus.

Fotónézegetés: csak ha szép a fotó vagy érdekes az ember, az élménye. “Úhogynézki” nem.

Hígság nézése: alkalmanként, jelenségelemző, bloggeri témagyűjtő aggyal. Nem szoktam beszólni, szoktam csendben mulatni. Eszméletlen, aki a haldokló nagyit csücsöri posztban, közös szelfivel, együttérzésre (lájkra) apellálva posztolja ki. Aki csak a facebookfotók miatt vesz új kisállatot, “szereti az állatokat”. Aki nyítan pornográf fotókkal akar elismerést kapni, mert ő “modell”. Aki lefotózza az új, neten rendelt ételesdobozát. (Most ne kérdezd meg, hogy “azt hiszed, te értékesebb vagy náluk?” Nem, nem hiszem, hanem tudom.) Nem idegesít, hanem vicces. De minél kevesebbet nézek ilyeneket, annál jobban vagyok. Én döntök.

Ha van valami facebookra szánt mondandóm, vagy olvastam valami érdekeset, azt megírom, kirakom az idővonalamra.

Csetelni csakis bizalmas-izgalmas emberekkel, élvezetesen, informatívan.

Sokakat letiltottam.

Így aztán engem nem idegesít a facebook.

Legyen a fejedben valami. Saját kérdés, téma, érdeklődés, aktívan. Az menjen kifelé. Ne az ingert keresd, a befelé áramlót. Nem kell zene, duma, rádió, TEDtalk, hangoskönyv a hosszú futáshoz sem. Okos ember tényleg nem unatkozik. Kérdezd meg Nelson Mandelát.

Újabb kiegészítések:
“His moral view of the universe wouldn’t survive a first-year philosophy class yet here he is, a master of the universe. ”
https://medium.com/indica/facebook-is-evil-and-i-quit-2151055bd4bb

Létezik régifacebook-visszaállító app.

https://chrome.google.com/webstore/detail/old-layout-for-facebook/abmkkackbbimmdbfjdilpnfaegaeagge

* és tényleg van olyan olvasóm, aki szerint “csúnyán beszélek”, és “ez az én szintem, meg az angol szavak és a helyesírási hibák”. Tanár amúgy.

** megtörtént