ide nekem a boldogságot

Figyelj, te biztos, hogy érted a különbséget?

Aközött, amit a két kezed munkájával összehozol, meg ami (szerinted) jár neked, mert másnak is van, vagy mert nem fair, hogy te soha?

Néha belegondolsz, hogy te mit tettél meg az eredményért?

Tudod, mi a különbség a vágyott bőség és igazságosság, meg a jelen feltételei között? Utóbbiak szomorúak, de mint realitást értened kell őket, ha nem akarsz beléjük halni. Nem lehetsz naiv, és nem tolhatod mindig a rendszerre, akkor sem, ha azért voltál oly lelkes olvasó, hogy eltanuld a rendszer, a privilegizált és az áldozathibáztatás szavakat innen, és vagdalkozz velük mindenhol, mindenki ellen.

Okés az, ha nekimész a falnak, van annak is a szépsége, és kedves időtöltésem nekem is. De aztán esetleg a fejed fájni fog, meg vérzik, ezzel kalkulálj.

Tudod, mi a különbség igényes netes tartalom és trash között? Miért ülsz fel a trashnek? Mit háborogsz, reagálsz örökké? Miért faragsz mindenből Ügyet? Azt hiszed, ezt jelenti elvi embernek lenni?

Hogy milyen az, amikor téged aláznak direkt, telibe, meg amikor keresed, hogy min baszd fel magad, hol lehetsz nagyon bátor és okos és protest-csaj – egy facebookos megosztás alatt…?!? Hogy a picsába hozod ki azt, hogy ami nem érint, nem neked írták, nem érted, nem ízlésed, az ellened erőszak?

Én aztán tényleg sokszor leírtam, hogy nem fogadják el a nők valóságát. És ebből is visszaélés lett, és most az itt olvasott szavakat ellenem használják önigazolásra. De a sérelem, az nem valami szubjektív valami. Ahhoz kell szándék vagy mulasztás, kell hatalom, kell kár. Én már biztos vagyok benne, hogy ez pótlék, mégpedig abból, hogy milyen emberfajta hajlamos erre a netpásztázásra és ordibálásra. Ugyanaz a típus megvan nőben is, mint amelyik személye elleni támadásnak veszi, hogy a nők nem akarnak lefeküdni vele.

Tudod-e, miben más az elvek képviselete és az önérdekűen, óbégatva, hibáztatva tolt Ügy? A felelősségvállalás és az áttolás, magyarázkodás?

A múlt feldolgozását, a magadnak való megbocsátást nem kevered te véletlenül össze azzal, hogy mindent megmagyarázol, dühöket gerjesztesz magadban, és mindig más a hibás? Nem élvezed te ezt véletlenül? Mondván: most végre kimondjuk, miénk a szó?

Tudod, miben különbözik a neten lógás és a gondolkodás? Amikor eléd tesznek egy tartalmat és te hajlandó vagy felháborodni, amikor reagálsz, meg amikor kezdeményező vagy, amikor állítasz dolgokat, amikor nem másokról beszélsz, hanem megjárod te is a poklokat, nem csak a méze kell, és a viselkedésedben megnyilvánuló eredménye van annak, amire ráébredtél?

Elvi ember akkor vagy, ha másokért is kiállsz, nem csak akkor, amikor a tyúkszemedre léptek, és amikor épp jobban esik a hőbörgés, mint a felelősségvállalás.

Tudod, hogy ki az a környezetedben, akivel megéri jóban lenni, avagy: nem éri meg vele ütközni, és ki az, akivel kiteljesítő élmény, lelkes igen a kapcsolat?

Tudod, hogy éppen mit csinálsz: tartasz tőle, nem vállalod magad, elsunnyogod a feszkót, nincs valódi érved, de persze morogsz, vagy pedig igazán nagyvonalú vagy, és belefér, és látod esetleg a saját részedet is a helyzetben? Ne tartsd magad nagylelkűnek, ha a háta mögött dohogsz, és ne szólj be annak, aki viszont nem köt romboló kompromisszumot. A konfliktuskerülés nem építő állapot, csak ártalomcsökkentő, nyomorú technika. És csak reakció amúgy is. A harmóniateremtés, az a valami.

Tudod te, hogy milyen a nemisrosszez párkapcsolat (persze hogy tudod), és milyen a lelkes, egyértelmű, semmilyen idegenkedést nem tartalmazó igen? A rutinszex és a robbanás között a differenciát, azt érted-e?

Ismered a külső kontroll természetét? Tudod, milyen az, amikor bensődből vezérel?

A különbséget a színes kapszulák, életstílus-tárgyak, a pénzköltés léhasága és az arabica szűkszavú minősége között, azt ismered-e?

Tudod, miben különbözik a flowos önkiteljesítés a lelkiismeretes munkától? Az egyedi ötlet attól, hogy beállsz a trendbe? A tartalom a színes körítéstől?

Mi a különbség az átmeneti pihenő és a beérkezés között…? A múló mámor és a sorsfordulat között?

Az a benyomásom, hogy azt szeretnétek, hogy garantálja nektek a világ, hogy ti soha semmin nem lesznek megbántódva. Üldögéltek, nézegettek másokat, és sűrűn bántódtok meg akármin, amit ellenetek valónak érzékeltek.

És valahol értem én ezt ez az életstílussá vált felháborodást, ha megváltoztathatatlan jellemződ az, amitől kirekesztettnek érzed magad. De sokszor nem az. Nem, nem vagytok jók és morálisan igazak attól, hogy elnyomottaknak tituláljátok magatokat. Hanem eltévedtetek az életetekben, el is romlottatok, és most ti bántotok másokat. A sérelmed nem más, mint annak igazolása, hogy bántani akarsz másvalakit, mert ennyire vagy nyomorult.

Állammal, renddel szemben követelhetsz fairséget és igazságot, mert azokból a függésekből nem könnyű kiszállni, de a másik emberen nem. Ő is egy ember, meg te is egy ember vagy, és neked van mozgástered és dönthetsz másképp. Felismerheted, mit akarsz igazán, mit nagyon nem, mikor voltál gyáva és miért érte meg neked benne maradni. Elismerést, szeretetet, elveid osztását, az igényeid teljesülését sem várhatod el. Viszonzást, harmóniát, jóindulatot se. Nincs olyan, hogy hála, tanuld meg, hogy ha le van kötelezve, ha kínzóan érzi, hogy kevesebb, akkor beléd fog rúgni. Ő a legnagyobbat. Te vigyázz most már, hogy ne fájjon.

És, igen: szállj ki. Ijesztő, koravén felismerés: ha ő nem, ha nagyon nem, ha nem is érti, akkor te egyedül vagy mindazzal, ami neked fontos, és tulajdonképp magyarázni sem érdemes neki. Ha meg úgy vagy évekig a mindjárt-elválok, én-ezzel-az-emberrel-többet-nem állapotában és szidod mindenkinek, hogy közben simán elfogadod a tőle kapott javakat, akkor azért tarts önvizsgálatot.

Vedd komolyan magad. Ne érd be magyarázatokkal. Nem fogják az öledbe hullatni. Valahol nagyon szép az, ha a hererákosok meg az üdvhadsereg téged is szeret. Ha hajlandó mindenki lábujjhegyen osonni, igazsággal nem ütköztetni. Ha rá tudod venni az embereket, hogy inkább hagyják rád, nehogy kiborulj. Ha nem ingerel senki a túl jó kedvével, túl szép életével, túl jó seggével. De te ilyen életet akarsz magadnak?

cropped-normafa-cipc591s.jpg

 

17 thoughts on “ide nekem a boldogságot

  1. Ebben néha magamra ismerek. De azért elég sok minden van az életemben, amit saját erőből rengeteg munkával értem el pl. diploma, vagy az életmódváltás és ilyenkor ezekre gondolok, ha épp irigy vagyok valakire, vagy gondolatban – többnyire szerencsére már csak gondolatban – ekézem, hogy mégis mi az, amit szeretnék én is elérni, meg tudatosan végig gondolom, hogy miért is érzem ezt. (Ezt a módszert is innen a blogról tanultam.)

      • Tök totál műveletlen vagyok, de nem tudtam ki az a Jurák Kata, Puskás Panni.
        Most megtudtam. Nem értem a kiakadás okát, feministák és a baloldaliak részéről. Mondjuk Jurák Katát sem értem.
        Az ismerős nem bírja a kritikát? Miért?

        • Nem tudjuk, nem is kell tudni. Valakik, akik neten írnak. Én is úgy nétem meg, PP újságíró, főleg kulturális témában, csak fb-ról ismerős. JK blogger, ezek szerint. Mindegy, ki írta. A JK írás nagy felháborodás volt, olyasfajta, amilyet Joós István váltott ki. (Azt közben eltávolította a nlc, halleluja!) És amilyet nem szeretek, mert nem szeretek ugrasztva lenni, ugrani, ezeregyedik tiltakozó enni. Annyi izgalmasabb, építő dolog van, nem érzem hitelesnek ezeket a dohogásokat. Ritával nagyon egyetértek, annyira világosan írja:
          https://nokert.hu/sat-12282013-1035/1152/6/feminista-munkaja-megmondoferfi
          Időelbaszás, álközösségiség, netfüggés, a legrosszabb, passzív fajtából, és közben megy, hogy nekik milyen nehéz. Meg ilyen would-be véleményvezéres, okoskodós ambíciók vannak mögötte.
          Külön ideges leszek, Bochkor-ügyben is ezért, amikor elakadt, frusztrált nők mindazt, amit az én blogomon olvastak, így használják önigazolásra. Utóbbi gyűlölködésre is. Szólok, igyekszem tartalmilag érvelni, ilyenkor jön a barinő, hogy nem is, meg mit van nekem annyira véleményem, és a gumifogalommá széthúzott ÁLDOZATHIBÁZTATÁS is leíratik. Hol áldozat az, aki a neten, a médiában keresgél sérelmek után, és nőtársába, egykor csodált bloggerébe nagyobbat rúg, mint abba, ami ellen épp kiáll? Basszus, az antifeministáknak igazuk van, temetem ilyenkor a kezembe az arcom.
          Ugyanez van, amikor a pofátlan koppintás miatt szólok rá privátban az amúgy ajánlott, itt kifejlődött, tolt bloggerre: barinő lojális, felháborodik, én leszek az ellenség.

        • Nem bonyolult. Én is utólag raktam össze.
          két kattintással, lehet, hogy a net az anyanyelvem?
          Megjelent egy trash, hogy hol a nők helye, ismerjük, tele van vele a net.
          Az üveglafonon PP ezt úgy bírálta, hogy kijelentette, hogy ő kínlódta össze ezt a szart, keresgélte a közhelyeket, és lám, népszerű lett, és mindenki beszopta, de gáz. Ez KRITIKA és görbe tükör, hatalmas oltás JK-nak, amúgy elég valószínűtlen sztori.
          Sokan felháborodtak, mit játszik szülés után depressziós nők érzéseivel, az álcikk nem vicces.
          Erre elismerték, hogy nem is ő írta, látva, hogy sokan nem értették a kiállás ezen formáját.
          Ismerős ezek után is nem JK, hanem PP-n van felháborodva, és más idővonalán, offolva számon kéri.
          Szóvá teszem, hogy tán nem értette, és nem kéne súlyos felháborodásokat ölni netes poénokba, mert PP pont kiállt JK ellen, és ezt a tartalmat maga vadászta le.
          Én leszek az áldozathibáztató, meg aki amúgy is szét akarja verni az ő szép családját.
          És elkezd beszólogatni más témában, direkt nyilvánosan, évekkel ezelőtti sztorira célozva.
          Kurva sok idejük van, kivagyok ezektől, megy a nyavalygás, hogy nincs pénz, és én lettem az ellenség, kvázi nagytőkés, akinek könnyű.

          • jaaa, én azt hittem, arra mondtad, hogy beszopják a hoaxot, hogy beszopták, hogy kata írta, pedig panni, és erre azt hittem, valójában te szoptad be a hoaxot, mert nem is panni, hanem kata 😀 a többit nem láttam, hogy emiatt tényleg basztatnak embereket, meg beszólnak, nekem ez tök kimaradt. elolvastam katát felületesen a kocsiban, csóváltam a fejem, aztán elolvastam pannit felületesen a retyin, beszoptam, hogy jó, haha, vicces volt, aztán többet ebből nem is láttam. az én netezésem meg ennyit ér, ezeket a felületes félszemmel olvasásokat ha még elhagynám, és az ilyenek helyett minden alkalommal elolvasnék négy oldalt valami értelmes könyvből, már mennyivel előrébb lennék 🙂

          • Nahát, néhány napja eljutott hozzám az eredeti írás! Akkor azért meglepődtem, hogy efféle szövegeknek még van súlya, ami miatt valaki úgy érzi, hogy érdemes leírnia.

            Viszont a reakció, az vagány! 🙂

            Olvasgatás közben találkoztam a ‘poszterina’ kifejezéssel.

            • JK a nagy öntudatával, hogy őt milyen nehéz utánozni, miközben egy közhelyes senki, PP meg eszes újságíró.

              Egyébként is úgy utálom, hogy “ki az az xy”, Kormos Anettnél is utáltam, egy, nem kell valakinek lenni, az érv számít, de amúgy valaki, google is their friend, én kussolnék, ha nem tudnám.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s