szeresd!

Az utóbbi időben elfeledkeztél róla, nem?

Szeresd őt. Ne félj a találkozástól. Meg fog bocsátani.

Annyira a feladataidat láttad el mostanában, hogy nem maradt rá időd, figyelmed. Amikor roskadtál össze, akkor meg lázadoztál, dühös voltál, sztrájkoltál, de akkor sem szeretted őt.

Nyugisan, békésen, ráérősen.

Nem, nem önzés, hanem ez a kiindulópont. Ne dühösen csináld, hanem magától értetődően.

Ne legyél a hajcsára. Míg szerepeidet töltöd be, tudd: teljesíteni a betöltésben, ezzel elégedettnek lenni, elismeréseket kapni, jó lelkiismeretűnek lenni lényegileg más, mint valóban szeretni és elfogadni őt. Abba belefér a hiba, a másság is. Abban nem kell mindig ébernek lenned. Abban meggyógyulnak a hegek.

Tegyél érte valamit, foglalkozz vele.

És itt ismerszik meg, mi kell a többieknek belőled. A funkcióid vagy te magad.

Ha változtatsz, és néha leállsz szeretni őt, a rendszer persze megzavarodik. Nem erre számítottak. Ki fognak akadni. Ez a fajta szeretet le van tiltva, nem legális. Ellentétes az érdekeikkel. Mi lesz így?

Ők tettek olyanná, az elvárásaik, az alapértelmezettnek gondolt szolgálatod, hogy ne jusson már eszedbe szeretni őt.

Most majd félnek attól, mi lesz, ha jó neked. Ha egy kicsit leszarod, magadnak is kérsz. Nem tőlük pedig, vagy nem sokat. Ha nem aggódsz annyit, nem szervezel meg minden részletet. Mire jössz rá esetleg. Mire mondasz majd nemet.

Be fognak szólni. Firtatni, véleményezni, rontani, gúnyolni fogják. Gyanús leszel. Mégpedig azért, mert nekik nem jó. Ne haragudj nagyon rájuk.

Ők a gyerekeid? És nincsenek végképp rászoktatva arra, hogy a szeretet azt jelenti, hogy te mindig mindent? Hogy te vagy a fürdőszobalefolyó, aki felé az összes szutyok tart? Akkor egy idő után önállóak lesznek, és aztán példa leszel, hogy ők is keressék saját lényegüket, jó érzéseiket. Hogy szabad örülni, belefeledkezni, nem görcsölni. Hogy nem megfelelni kell folyton, van ráhagyás. Hogy nem baj, ha nincs akkora rend, ha felemás a zokni, ha később viszi az igazolást.

Ő, a gyanakvó, a partnered? Akkor a kísérleted a kapcslatotok próbája lesz. Lehet, hogy szétmentek tőle. Lehet, hogy ő a saját szeretését általad csak a régi, szolgálattevős, önkirablós módon tudja elképzelni. Lehet, hogy sose ismert másfajtát, és eredetileg is erre kellesz neki. Azt a minőségileg mást, amikor a magadra figyelemből, örömből önként árad a valódi lényed, energiád, szereteted, nem tudja elfogadni. Nem, nem, nem. Fél tőle, félt tőle, irigyli, szabotálja. Feldühíti. De hát tudtad te, hogy nem szeret. Csak a szolgálatod fedte el, hogy nem szeret. Soha nem is gondolkodtál ezen, csak sejtetted. Azt, hogy szüksége van rád, és elfogadja a teljesítményedet, meg amúgy is egy helyre jönnek a leveleitek, sőt, át is vehetitek egymáséit (közös bankszámlátok is van, társkártyával?), összekeverted az igazi, lelkes szeretéssel.

Lehet, hogy a társkártyáitoknak több köze van egymáshoz, mint nektek. Szebben beszélnek egymással. Kiosonnak a tárcákból éjjel, és meghitten beszélgetnek. Táncolnak, snackeket esznek olajbogyóval, egymáshoz lapulva alszanak a rémült hajnalig. (Ilyenkor írónak érzem ám magam.)

Ez mondjuk fájni fog.

De amint találkozol önmagaddal, adsz neki, törődsz vele, és lassan jó lesz neki, el fog múlni minden félelem. Csak a reális, valós problémák maradnak, feladattá szelídülnek, és te erős leszel és szeretetteli. Abba fogod hagyni mások véleményezését, megfigyelését. Onnan fogod tudni, hogy már azon a tájon jársz, hgy be fogod fejezni a lehúzó, energiaigényes gyakorlatokat: a normatív gondolkodást, amellyel oly jól tudod, kinek mit kellene tenni, mi a helyes, mi a feladat, kit mi mozgat, és mi lesz a kimenetel. És a viszonyítgatást, annak figyelését, hogy te másokhoz képest hol vagy, az aggódást, hogy valahogy máshogy kellene, mert a Petra is… mert annyira egyedi és saját lesz a sorsod.

Nem leszel rosszmájú, de világosan jelezni fogod a határaidat.

Lehet, hogy senki nem lesz őszinte, igazi társad, drukkered ebben a szeretetben. Abban, hogy jól legyél, és világosan lásd, mi a szerep, és mi önmagad.

Értsd meg a múltját. Nézz vele szembe, bocsásd meg neki.

Akard neki a jó, nemhogy ne bántsd, hanem aktívan keresd az örömeit. Szánj rá időt, figyelmet. Feledkezz bele. Éld meg. Ne félj.

És hidd el róla, hogy ő olyan, és benne van a lehetőség — a jövőjét. Olyan potenciál van benne, el se hinnéd. Vicceld meg a világot, és hozd ki belőle. Hát ki hitte volna? Egyszer csak működni kezd, elindul, és onnan már visz. És nem, nem ellentétes a szeretteid jóllétével. A gyanakvók önzők, maguknak kaparnak belőled, és szar nekik. (Pedig mennyit fáradoztál értük!) Majd megszokják. Rengeteg, nyugodt, boldog energiád lesz rájuk a belső égésű motorodból. Hacsak nem mérgezett, rosszakaratú, kizsákmányolós rég az egész, amiben élsz. És ha nem megy el harcra, az ő győzködésükre, megnyugtatásukra, magyarázkodásra, vitára az az energia, amellyel hideg vizű patakba gázolhatnál.

Nem tudod, miféle a potenciálja? Törődj vele sokat, csendben. Hallgasd meg, kérdezd, mi esik neki jól, mikor érezte stresszmentesen, oldalra nem lesve utoljára jól magát. Meg fogja mondani.

*

Nekem ezt nem kell megvívni senkivel. Nem mindig annyi az annyi, de nem csak rajtam múlik. Egyedül vagyok. A gyerekeim elfogadták ezt, mást nem hagyok véleményezni. Még azzal is harcolni nem bírnék, ráadásul. Hogy nekem erre menjen el az energiám, ki mit mond, mit szól… amikor olyan pontosan érzem a saját jólműködésemet egyfelől, mindannyiunk kiegyensúlyozott optimumát másfelől. A véleményezők meg nem érzik. Úgy kéne működnöm, hogy a szeretteimnek jó legyen, jobb legyen, mindegy, milyen áron, de én úgy nem tudok, én csak optimumot tudok. És szabadok vagyunk, és a lényegről beszélünk, és azért vagyunk együtt, mert örülünk egymásnak, és szenvedélyesen beszélgetünk, és lehetek fáradt.

Ma nagyon meggyötörte a maestro ama testrészemet, kétszer le is álltam. Azért egy kis víz, kókuszolaj után rátettem még egy kis extrát, mindig ráteszek. Ekkor maestro nem mond semmit, csak néz, nyugtázza, áll, és mosolyog. Sármőr. Jól csinálja, nem kell több. Nem neki szól, hanem a belső kényszernek, hogy ennyi nem lehet elég: hát én idejöttem, egy alkalom a bérleten, átöltöztem meg minden, gyerünk. Elkeseredett cél nincs. Ekkorra én már nagyon kócos és szagos vagyok, sehol a narancssárga szájfényem, kínok ették le, a törölközőmre ütemesen cseppent a verejték, nincs kedvem diskurálni se, és nagyon szeretem ezt, igazán ezt szeretem, ezt a belemenést, módosulást. Nem a nett és hibátlan outlookot szeretem, és nem is az edzés látható eredményét.

Utána ki kellett mennem gyorsan a bankba, és nem akartam öltözni, még szaunázni akartam. És kimentem, mint a rövidujjúban járó kenus, edzőcuccban, ami ujjatlan volt és hétcentis szárú rövidnadrág, gyalog, két megállónyira a bankba. Csak mentem, gyorsan, a hurtelen, szemerkélő tavaszban. És tudtam, a kabátosok mit gondolnak, és figyeltem magam, hogyan hat ez rám. Mást nem kellett figyelnem, nem fáztam. Nem polgárpukkasztás volt, hanem próba. Nem volt könnyű, pedig nem ma kezdtem az énné válásomat. Aztán rájöttem, elfogadhatóbb az egész, ha futok. Az még jól is esett. Csak akkor meg pisilni kellett már nagyon. Idétlen volt, de meg kell szokni.

Aztán meg egy crossfitező párossal szaunáztam, olyasmiket kérdeztem tőlük, ami eddig kérdésként sem jutott az eszembe, reveláció volt, ez nagyon izgalmas világ. (És nem hagyom, hogy bárki leszóljon bármit, vagy hogy magyarázkodnom kelljen: a buildernél vár megjelenésre az új cikkem arról, ahogy az irányzatok veszekednek, bizonygatnak és rosszmájúskodnak, és hogy ennek mennyire semmi értelme.)

17 thoughts on “szeresd!

  1. “Táncolnak, snackeket esznek olajbogyóval, egymáshoz lapulva alszanak a rémült hajnalig.” -Hű…köszönöm az érzést és a belső mosolyt, ami most velem zötyög a vonaton!

  2. “The Truth” nevű (!!!) kommentelő, te a posztot ürügynek használtad, és megint ideerőszakoltad a lelopott, angol nyelvű, egyáltalán nem kapcsolódó, nőgyűlölő szöveget.
    Iszonyatos ez a szexfüggős, mást hibáztató, felnövésre képtelen nyafogásotok ám. Ennyire rákattanva élni…? Ezt ti csináltátok magatokkal, erre treníroztátok lelketeket, elméteket, megérdemlitek. Használnátok a testeket, ugye? Hát nem fogjátok, az igazi szerelemélményről meg fogalmatok se lesz soha.
    És egyébként nem így van, tudom, hogy onnan így tűnik, de nekünk se lesz szex egyetlen jelzéstől, főleg nem olyannal, aki gusztusos, jól szexel, inteligens. Ijesztő is nekik az ilyen nyomulás, még ha jó nő vagy, akkor is. Sőt, akkor főleg. Úgy lekurváznak, úgy kibeszélnek… még ha kölcsönös a vonzalom, akkor is haveri röhögés témája leszel…
    Meg aztán milyen szex az, hol örömteli egy ilyen lélekidegen, odalépős-leszólítós valami? Ne már. Azért, mert ti az ürítkezéssel meg a talmi sikerélménnyel beérnétek abból a nyomorból, amiben vagytok…

    • Egyiptomban, ahol az én szakmámban hagyományosan mindenki csúnyán átver mindenkit, vagy legalábbis a legmesszebbmenőkig megpróbálja, rendszeresen láttunk egy turistákat szállító kisbuszt Honest Travel felirattal. Sikítva röhögtünk minden alkalommal… Bocs, off topic, csak eszembe jutott…

    • Szívesen olvasnék valahol az igazi szerelemélményről, milyen az 20, 30, 40 évesen, nemektől függetlenül. Lehet, tényleg nem ismerjük, lehet nem volt vagy rossz az összehasonlítási alap, ami bennünk él. Szívesen olvasnék valahol a szeretetélményről egy kapcsolatban, 5, 10, 20 év után, milyen az, hogy lehet örömöt varázsolni a másik arcára, szintén nemektől függetlenül.
      Ha jobban belegondolok ebbe, az egyik meghatározó élményem önmagamról egy gyerek, egyedül ül egy játszótéren és azon gondolkodik, hogy a válás után minden más lesz, egyedül maradt.

      • Tele van ilyen írásokkal a blog, így találod meg:
        https://csakazolvassa.hu/tag/szerelem/

        Én, most már, sok talmival is találkozva, egész biztos vagyok benne, hogy csak úgy fogom csinálni, mint eddig. Humán módra, ritkásan, nagyon megélve. És akit szerettem, soha meg nem tagadom, nincs az a körülmény. Nem anyázom, vállalom a felelősséhgemet, ha az ilető tévedés volt. One loved, always loved…

      • 10 év együttlét utáni szeretetélmény: Együtt megélni azt az élményt, amikor elôször jutunk el arra a vidékre, amit 10 évvel ezelôtt (a találkozáskor) megálmodtunk. És Ô azt mondta elvisz majd oda. Megtörtént!

  3. De jó ez! Megyek a tavaszban, lobog a hajam, és jó érzés magamra ismerni a szövegben, mert én már korábban így ismertem magamra, aztán így ismert meg a férjem, így a saját külön dolgainkon nem kell alkudozni még a gyerekek mellett sem. Kiküzdöttem magamnak, és így lett a pÁrtnerOm. Ha vmit újítok magamon, meg szoktam kérdezni, tetszik-e. Ezt ő szórakoztatónak találja, mert szerinte olyan még nem volt, h a véleménye alapján pl. mást vettem volna fel az eredeti tervemhez képest. (Azért örülök, ha tetszem.) A gyerekek is ebbe szoknak bele, jelzem, néha rohadt nehéz nem beledumálnom, ha -10 fokban ragaszkodnak a vékony nadrághoz, pedig tudom, h működik a saját bőrös tapasztalat, legközelebb melegebben öltözik, ha legutóbb fázott. Tisztában vagyok vele, h sokan lustaságnak vagy önzésnek tartják, ha ezt látják, de ezen elég könnyen felülemelkedem.
    A taknyos zsepivel és rágópapírral felém rohanást persze még mindig nem értem (biztosan még a paleolitikumban kódolódott a gyereklélekbe), én azt szoktam mondani, h nem vagyok kuka (ez az én lefolyóm 🙂 ), de legalább nem dobálják szerte.

  4. Ez a lefolyó hasonlat nagyon találó. Mi egyelőre egymásból szedjük ki a gyerekhajat, de komolyan és tudatosan dolgozunk azon, hogy bele se menjen.

  5. Visszajelzés: Kedvenc – karinaingridmayer

  6. Kösz, hogy erre figyelmeztetsz. Sírtam.

    Sok kisgyerekes év után nemrég volt egy hetem egyedül, és akkor újra találkoztam magammal. Még megvagyok.

    Vámos egyik új kiadásában találtam nemrég ezt az idézetet, valamennyire ide illik, és már régóta meg akartam osztani, lehet, hogy ismeritek: “Ha valaha észreveszed, hogy arra mész, amerre a többiek, azonnal fordulj vissza.” Nietzsche

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s