124 thoughts on “mire volt ez jó?”

1. párhuzamos világok, nincs átfedés. ennyire. ezzel együtt kárpát-medence megszólíthatóság-közelben. te a csillag, ők a köldök. tedd, amit tenned kell. és tedd szóvá. az mindig kényelmetlen, de ösztönző.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • A köld is többes számú szó, mint a csőcsele?

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • tájszólásban köldek 🙂

       KedvelésKedvelés

2. “Szard le, en is azt tennem. ”
   De ha őt szarod le, akkor meglepődik.
   Ezek az emberek egyébként biztos kevésbé, de Szilárdhoz nagyon hasonlóan kártékonyak. Nem veled, a szűkebb környezetükkel.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Erről egy vicc ugrik be. Megfagy a veréb, de arra jár egy tehén és leszarja. Felmelegszik a veréb és örömében elkezd ugrálni. Meglátja egy macska az ugráló egeret és megeszi. Mi a tanulság?
     1. Aki leszar, az nem mindig az ellenséged.
     2. Aki kihúz, az nem föltétlenül a barátod.
     3. Aki le van szarva, az ne ugráljon!

     A szard le, felszólítás a beletörődésre. Már csak azért is sértő, mert nem veszi figyelembe az illető szituációhoz való érzelmi kötődést.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • hm, ez a veréb is megúszta 🙂

       KedvelésKedvelés

3. “…én tudom magamat.” és akinek van rá igénye és érzékei annak példát tudsz mutatni. te is.
   nekem igen. (mielőtt hevesen tiltakozni kezdenél, szó sincs semmiféle felmagasztalásról, dicsőítésről, hívhatnának máshogy is, lehetnél alacsonyabb/magasabb, soványabb/kövérebb vagy akár férfi is vagy ami szeretnél. nem akarok és nem is fogok rád hasonlítani)
   én csak tudni akarom magamat. a mobiltelefonról, például, sokáig vitatkozhatnánk 🙂
   nem vagyok biztos, hogy bele tudnék állni egy ilyen helyzetbe, de azt tudom, hogy melléd igen. tudom, hogy erős vagyok, de azt is, hogy bátor már nehezen. alapvetően békés és konfliktuskerülő vagyok, és ez már tapasztalat, visszaélnek vele. én is hagytam sokszor, ááá nem éri meg, hagyd! és én hagytam, és megvezettek, megbántottak és másokat is! mi lett volna, ha nem hagyom? bár nem vagyok egy “harcos” típus, de a hallgatásnál azért van több.
   tanulom, hogy tudjam magamat és egyre jobb. nincs bennem újságíró, ezért az áldozathibáztató, nőgyűlölő…stb írásokat már alig bírom elolvasni, kivéve, ha vmilyen egyéb célja van és már a körülöttem élők figyelmét is felhívom a visszásságokra.
   és így nagyon jó. nem akarok téríteni, de szólok és mindenki azt kezd vele amit tud/akar.
   de van amikor nagyon szólni kell, amikor az erőszak alattomban és sunyin akar beszivárogni, manipulálni minket. sőt! meg is félelmít és bánt, sért ami már annyira beleivódott a mindennapjainkba, hogy észre se vesszük, hogy ez most erőszak ellenünk. szólnunk kell, mert ez nem lehet norma, szólnunk kell, hogy hahó, nem muszáj, hogy ez legyen, sokkal-sokkal jobb tud lenni!
   mi lett volna ha annak idején nagyon szólnak nekem? már kár ezen rágódni… továbbléptem.
   figyelek arra a pici belső iránytűre (a te szavaid, de az én iránytűm 🙂 )
   annak idején, mikor idetaláltam…. már tudni akartam magam. és örülök, hogy te szóltál és nem K.Sz.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

4. Liberális és feminista- néha kéjt érzek, mikor igy jellemzem magam. Ellenükben.
   /Hosszú i nincs a klaviatúrámon. Illetve nem találom/

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Ha laptop, akkor az egyes melletti , esc billentyű alatt vagy az alsó, baloldali ctrl fölött, lehet az í.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Egyik se, de köszi, mert a nullát megtaláltam. Ez tabihoz való mini klaviatúra, ahol érthetetlen billentyűkombinációk vannak, amiket mégki kell majd tapasztalnom.

       KedvelésKedvelés

     • Szívesen. Segítő szándék megvolt, nulla is megvan. Nem volt hiábavaló 🙂

       KedvelésKedvelés

     • ha nincs í-nek megfelelő billentyű a billentyűzeten (ott ahol mondta KAti), akkor az alapértelmezett windowsos magyar billenyűkiosztás tud olyat, hogy Ctrl+Alt + j és asszem Ctrl + Alt + i a nagy í.

       KedvelésKedvelés

     • Még egyszerűbb az Alt gr (jobb oldali alt)+j=í, és Alt gr + i=Í.

       KedvelésKedvelés

   • nekem német billentyűzetem van (nem tom neked is?), azon Fn+y

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Jó az röviddel is.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • hátezaz, hajnalka mindig megmonggya a tutit 🙂

       KedvelésKedvelés

     • Az szilu, aki megmonnya a tutit, de hajnalka is igyekszik, szó se róla 😀

       De jó kedved vagyon mostanába, de örülök! 🙂

       KedvelésKedvelés

5. Van ez a dolog, a józanság. Ha egy nő úgy érzi, megálljt kell mondania valamire, saját magát is meg kell kérdőjelezni, a saját felelősségét végiggondolni a bántalmazásban. Miért? Mert a férfi az úr a háznál.
   És ez egy nagy lufi. Csakhogy, vannak rengetegen, akik még mindig nem látják a fát a sok gyökértől.
   Az a kérdés merült most fel bennem, hogy mi lenne akkor, ha pasi lennél?? Akkor jogos lenne az önvédelem?
   Nem gondolnám, hogy egy petíció és a visszájára fordított (ellenükben??) butaságok lealjasodás lenne. Szerintem a higgadt józanság nem tetszik nekik, azért keltek ki magukból, mert igen, toporzékolnak.
   Akik itt okosokat mondanak, írnak (mer ugye már tudnak veled érintkezni, ezt bárki megteheti), azok meg….hát, nem tudom…
   És azt sem, hogy én ezt bírnám-e még a helyedben. Elkezdtem volna, de lehet, hogy egy ponton hagyom a picsába, tiltom, osz kész…
   Drága szép testvérem, én tégedet tisztellek, becsüllek, amír eztet itten még mindig birod. 😉
   Üdvözöllek, puszivödöl is.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

6. Köszönöm, engem is foglalkoztat mostanában ez a téma, a 6. ponthoz kapcsolódva, azaz: ismerősök, környezet reagálása, reakciói. A fogadtatás. Hogy mit szólnak hozzám, mert vagyok feminista, liberális, és nem utolsósorban, sőt: segítő szerepben. Van egy képem erről. Voltunk az Alpokban via ferratazni, és voltak olyan szakaszok, amikor egészen a falra tapadva másztunk, szinte belesimulva a hegybe, és volt úgy, hogy el kellett távolodni a faltól, és lógtunk a semmiben, a semmi fölött, alattunk a szakadék, és annyira sebezhetőnek éreztem magam, süvített a szél a fülemben, és egy filmben simán leszedtek volna egy nyíllal, tökéletes célpont voltam. Azzal, hogy kiléptem a reflektorfénybe segítő szerepben, hogy odaállok a drámacsoportom elé vezetőnek, egyúttal azt is mondom, hogy: én megmutatom magam, engem most lehet vizsgálgatni, darabokra szedni, szétcincálni a mondataimat, lesni, hogy abból, amit mondok nektek, mit sikerült megvalósítanom az életemben, és – ha valakiben olyan szándék van, és mindig van ilyen -, megtalálni a hibáimat, a gyenge pontjaimat (azok meg vannak dögivel).
   Ez megtörténik, ez így történik, és én tudtam mielőtt belekezdtem, hogy ez lesz – de nagyon-nagyon, irdatlanul nehéz volt az elején, és megszenvedtem. Megtalálni az egyensúlyomat, hogy mire kell odafigyelnem, mire nem, kit halljak (hallgassak) meg, és kit nem. A reakcióimat egyenlő arányban élik meg arrogánsnak, távolságtartónak, vagy éppen korrektnek. Pont tegnap válaszoltam egy régi ismerősnek, aki kijelölt az FB-n, hogy elfogadom a döntését, ha eltávolodtunk, hát ez van, ő meg azon sajnálkozott, hogy miért nem kérdezem meg az okot. Akkor gondoltam bele: mert nem érdekel. Ugyanis mióta szem előtt vagyok, lógok a kitett részen és nem simulok a sziklafalhoz, olyan mennyiségű projekció és támadás ért, hogy ha mindegyiket meg akarnám érteni és mögé akarnék nézni, akkor mást se csinálhatnék. Sem időm, sem energiám, (kedvről meg nem is beszélve) nincs arra, hogy mindenki véleményét, piszkálódását, tanácsát, you name it, beengedjem. Ha ettől arrogánsnak tűnök, hát legyen. Védem magamat, nem vagyok köztulajdon.
   Vannak azok az emberek, akiknek a véleményére nagyon odafigyelek, kérem, hogy reagáljanak rám, jöhet minden, jó is rossz is, és néha új embert is beengedek a bizalmi körbe, mert valamiért kapok egy impulzust, hogy lát engem, de ennél jobban nem tudom tágítani a látóhatárt. Kicsit beszűkült látóspektrumom lett, pont mint a lovaknak 🙂

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • “nem vagyok köztulajdon”
     Hú, ez de jó mondat.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Jajj, Naja. Hát ez…
     ” Sem időm, sem energiám, (kedvről meg nem is beszélve) nincs arra, hogy mindenki véleményét, piszkálódását, tanácsát, you name it, beengedjem. Ha ettől arrogánsnak tűnök, hát legyen.” Épp így vagyok én arrogáns már egy ideje. Ja és érzéketlen! Meg hideg is!
     Úgy látszik ez már csak így megy, ha az ember magát helyezi előre és szereti a legjobban.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • “magát helyezi előre és szereti a legjobban.”
       Pedig meggyőződésem, hogy csak akkor tanul meg másokat jól, önzetlenül, irányítási kényszer nélkül szeretni.

       KedvelésKedvelés

     • Pontosan. Csak erre a legegyszerűbb ráfújni, hogy egy önző szemét az illető.

       KedvelésKedvelés

     • Persze, mert aki fújja, az úgy törődik másokkal, nem sajnálja tőlük a tanácsot például.

       KedvelésKedvelés

     • 😀

       KedvelésKedvelés

     • Ugyehogy. Arról egyébként meg nem is beszélve, hogy egy-egy ilyen “arrogáns és önző” tettem után milyen fantasztikus kombinálások születnek. Például: én csak azért jótékonykodok meg önkénteskedek, hogy a külvilág felé azt mutassam, hogy rendben vagyok. Wtf, és még1x: WTF?
       Sok segítő ismerősöm ezt úgy kezeli, hogy szinte semmi személyeset nem oszt meg magáról az FB-n, hogy a minimálisra csökkentse a projekciós felületet. Én más utat választottam, és ezzel részben azt is mondom, hogy hé, ide lőjetek! És hát mondom, nekem is idő volt, mire ez a helyére került bennem, mert tényleg lőttek is, kurva össztűz volt néha, gránáttal, mindennel.
       Nekem ezzel a témával kapcsolatban igazi szófosásom tudna lenni, ahhoz is tudnék kapcsolódni hogy Éva megél a blogírásból és ezzel milyen hullámokat vet egyes emberek lelkében, meg ahhoz is, hogy kik és hányszor szeretnék megszerezni a figyelmét, és hogy reagálják le, ha nem kapják meg.
       Viki, írnál esetleg róla, hogy te hogy éled meg ezeket a helyzeteket? És hogy kezeled őket? Nagyon érdekelne.

       KedvelésKedvelés

     • Én nagyon védem a személyes szférámat. FB-on csak barátokkal, nagyon nyitott, figyelmes és érdeklődő emberekkel veszem körül magam. Vagyis hát igyekszem… Udvariasságból senkit nem jelölök vissza. Nekem az a felület azt a célt szolgálja, hogy kapcsolatot tudjak tartani több száz kilométer távolságban élő barátokkal, megosztom velük engem mi foglalkoztat, mit csinálok és ugyanezekről értesülök tőlük is. Ami szakmai vonatkozású, arra van 2 másik felület. Ott semmi személyes nincs.
       Mindezek ellenére sem tudom elkerülni, hogy időről-időre valaki belém ne pofázzon valaki, vagy minősítsen valamit, amit csinálok, megosztok FB-on, stb. Azt gondolom, hogy ennek sok oka lehet esetemben. Egyrészt, ha a téma nehéz és megosztó (antiszemitizmus, feminizmus, környezetvédelem, stb) akkor biztosan lesz olyan ismerős, vagy barát, akinek minden nyitottsága ellenére valahol valami megakad a szűrőn, nem érti miért vagyok anyira aktív, harcos, emocionális (általában ezeket a jelzőket szoktam kapni) és könnyebb félresöpörni az embert egy mondattal, mint komolyan elgondolkozni vagy megérteni. (Érzelemgiccset, ugye, nem nagy kunszt posztolni. Ha azon túl és mélyebbre mész egy témában, akkor kapsz a fejedre.)
       Másrészt ha az ember aktív és segít és tesz, akkor azzal óhatatlanul tükröt is tart mások elé, mutatván, hogy a másik mit nem tesz. Ez kényelmetlen. Ha valaki ezt magára veszi és a könnyebb megoldást választja, akkor jön szerintem az általad említett “azért segítesz, hogy mutasd, hogy rendben vagy” és más hasonló kedvességek. Hallottam már olyat, hogy a bántalmazás témára biztos azért vagyok nagyon nyitott, mert bizonyára engem is zaklattak kiskoromban, illetve az egészségügyi problémákra azért vagyok nyitott, mert meghalt az apám. Micsoda éles konklúziók, hát nem? És ez az általad említett WTF kategória…. Mert nem megy el ő is egy irányított véradásra a huszadik ismerős kérésére, hanem azt húzza le, minősíti és magyarázgatja napestig, hogy én miért igen. Eszem-faszom megáll. Érdekesnek tartom, hogy így gondolkodnak és reagálnak emberek különböző helyzetekben és témák kapcsán. Tud fájni az agyatlan, lekezelő reakció, nagyon. De azt hiszem, hogy ezek által jobban megismerem azokat, akik a közelemben vannak és tudom mit várhatok tőlük egyes helyzetekben.
       És akkor ezek még csak azok az esetek az én életemben, ahol ismerem a másikat, nem vadidegentől jön ez a sok szar és így nehezebb is hátrébb lépni, kizárni.
       Ha nem közeli ismerőstől jön visszajelzés, abból nagyon keveset engedek be, vagy hallgatok meg. Alapvetően mindenki azt gondolja (többnyire), hogy ő nagyon faszán éli az életét és joga is van megmondani másoknak mit hogy kéne csinálni. Jó érzéssel tölt el mindenkit, ha a visszajelzését meghallják. Én a visszajelzésre nemigen vagyok kíváncsi, ha nem engem jól ismerő embertől jön. Biztos ismeretlentől is jönne hasznos gondolat, de olyan kis arányban, hogy nekem nem éri meg a fáradtságot és az idegeskedést, hogy leszűrjem a sok szimplán rosszindulatú és irígy visszajelzés közül. Szóval nem, nekem ne lőjenek sehova. És főleg azért ne, mert nem látják az összképet, a kapcsolódási pontokat, felszinesen ítélnek.
       Ha mindenki véleményét és visszajelzését meghallgatnám és komolyan elgondolkodnék rajta, akkor nagyon hamar nagyon kiborulnék azt hiszem…

       KedvelésKedvelés

     • azt nagyon szokták szeretni, hogy azért segítesz, mert a saját életed nincs rendben, és ezzel kompenzálod, és ezt akarod mutatni. vagy azért, mert valami mániákus mozgalmár vagy. vagy ráérsz, és unatkozol. vagy nemhogy nincs rendben, de nincs is saját életed. esetleg: ettől akarod jó embernek érezni magadat, mert a közeli ismerőseidet bezzeg leszarod

       KedvelésKedvelés

   • Igen, köszi! 🙂

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • “miert nem kerdeztem meg az okot” áááááááááááááááá ez mennyire gyerekes. Szerintem ilyenkor mar csak udvarissagbol sem kozelitunk semmivel ahhoz, aki tavolodni akar, legalabbis en ezert nem: ha nem kedvel valaki, azt nem zavarom meg pluszban a kerdeseimmel, hanem tisztelem a donteset. Ha beszelgetni akart volna, vagy tisztazni valamit, biztosan megteszi, ameddig meg ketelyei voltak. Ha mar nincsenek, es tett egy komoly lepest, folosleges faggatni. Ha pedig vannak meg ketelyei, csak ilyen gyerekesen viselkedik, akkor talan eppen azert idohuzas vele diskuralni. Aki akar, menjen, nincs harag.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Nekem senki nem tartozik magyarázattal, nem is várom el. Megírtam az illetőnek is, hogy – magamból kiindulva: 1) ha úgy törlök valakit, hogy nem érint meg érzelmileg, akkor nem szólok neki, és nem is érdekel, hogy mit gondol erről a lépésemről 2) ha megérint, akkor jelzem neki, és megindoklom a döntésemet, talán beszélgetünk is, talán kiderül, hogy nincs okom törölni, vagy az, hogy de igen, jó volt a megérzés. Ha így végződik, tiszta metszés lesz mindkettőnk számára, nincs szükség utólagos magyarázkodásra.
       Ha valaki megtisztel egy jelzéssel, hogy törölni fog, akkor természetesen reagálok rá. De ha utólag én veszem észre, akkor nem fogok magyarázat után loholni, és ha ezt valaki nehezményezi, az számomra egy jelzés, hogy még ő szeretné nagyon elmondani valamit odatenni nekem, tudatni, hogy szerinte hol hibáztam. Ilyen esetekben kell folyamatosan résen lennem. Nem mindig sikerül.

       KedvelésKedvelés

     • Számomra az a ciki, hogy nem érdekel a törlés a facen vagy bármilyen közösségi oldalon. Az egy virtuális világ számomra. Egy igazi barát vagy barátnő számomra többet ér mint az egész világháló. Na de ő próbáljon meg elmenni mellettem az utcán, hogy legalább két szót nem beszélünk.

       KedvelésKedvelés

     • “Számomra az a ciki, hogy nem érdekel a törlés a facen vagy bármilyen közösségi oldalon.”
       Az a helyzet, én annak, hogy ki törölt engem és ki nem, azt sem tudom hol lehet utána nézni. Mondjuk nem is érdekel.

       KedvelésKedvelés

     • Szerintem nem is lehet utánanézni, mármint funkció-szinten, hogy ki törölt, és ki nem. Én is csak úgy vettem észre, hogy akartam írni az illetőnek, mentem az oldalára, és már nem voltunk ismerősök.

       KedvelésKedvelés

     • Én is teljesen így állok ehhez – ha valaki nem akar tovább barátkozni, akkor nem marasztalom, nem szoktam faggatni, hogy miért. Általában mindketten tudjuk egyébként, ha nincs is kimondva. Úgy gondolom, ha valakinek elég volt belőlem, biztosan tudja, mit akar tenni és nem akarok senkit se befolyásolni, már udvariasságból sem. Ezt azonban sokan ridegségnek érzékelik, többek közt anyukám, aki mindig noszogat, hogy keressek meg ilyen-olyan elmaradt barátnőket – és sokszor a távolodni akarók is felróják, hogy “de hát nem is marasztalsz”. Nem értem, mit kéne tennem, könyörögni?

       KedvelésKedvelés

   • Az önismereti képzés óta én is nagyon figyelek arra, hogy mit nyelek le és kitől. Volt olyan barátom, aki irányítani próbálta az elképzeléseimet, és nagylelkűen tanácsot osztogatott, hogy mit hogyan kellene csinálni. Kértem, hogy hagyja abba, mert erre nincs szükségem. Azt hittem, hogy egy barátságba belefér az, hogy megfogalmazzuk szükségleteinket. Erre reakció: hátha így állunk, akkor akár el is mehetek. Mire én: menj, ha így látod jónak. És ment, törölt a fb-ról és le is tiltott. Ebben a periódusban sok kapcsolatom lemorzsolódott, aki viszont maradt, azokkal elmélyült a barátságom. Mindenképpen úgy élem meg, hogy a sok felszínes kapcsolatot felváltotta kevés, igazán bensőséges barátság. Sokkal jobban vagyok 🙂

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Én pár éve jutottam el ide, ahova te – hogy nem vagyok köztulajdon, és igenis, védem magam és ki merem mondani, ha valakire nem vagyok kíváncsi. Úgy érzem megtaláltam az egyensúlyt, és vannak emberek, akiktől tényleg bármit elfogadok, azokat a kapcsolatokat pedig, amelyek csak bántottak és lehúztak,
     megszakítottam. Könnyebb azóta az élet, de nagyon nehéz és hosszú út vezetett idáig.
     Facebookon több okból is nem vagyok fent a saját nevemen, nagyjából a kutya sem olvas és néz rám egy-két nagyon belső körös baráton kívül, de semmi szükségem többre. Mellesleg szinte semmit nem is posztolok, tehát túl sok néznivaló nincs is.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

7. ha jól értem, elemezzük, vagy lehet hozzászólni, hogy ki miért szólt vagy nem szólt hozzá a témához. remélem, nem arról van szó, hogy aki nem szólt, azzal baj van. én abba a csoportba tartoztam, aki sokáig nem szólt, aztán aláírt. én nem akartam sem okoskodni, sem belepofázni. azt jogosnak tartottam, hogy ha valamit lehet a rágalmazás ellen aláírni, akkor részemről természetesen. a rágalmazás nem-hagyását messzemenően támogatom. azonban – kérdezted, ha jól értettem, azért mondom – ezt a parttalan szájkaratét, ami az elején valóban jogos önvédelem volt, aztán egyre inkább olyan harc, amiben az volt a lényeg, hogy kié az utolsó szó. persze hogy nem hagynám én se, ha nekem jönnének ezzel. szerintem is jó, hogy valaki nem csak fenyegetőzik feljelentéssel, hanem higgadtan meg is teszi azt – tökéletes. a többi nekem egyszerűen súlyos volt. méltatlan, mert pontosan lehet tudni, hogy bármit mondasz, ír még rá húsz hülyeséget, akkor megint mondod, és akkor mond valami még durvábbat, és így tovább, amivel igazából azt hiszem, csak az történik, hogy ezzel lesz tele a facebook. meg különben is, te tudod magad, amit messzemenőkig tiszteletben kell tartani, hogy ki mivel veszi fel a harcot, személyes ügyed, semmi dolgom vele, és taszít is. azért nem szóltam bele, mert úgy éreztem, ha nem támogatólag szólok bele – szilárddal szemben természetesen melletted állnék, a műsort nem támogatom – akkor egyáltalán nem szólok bele, mert nem kell neked erről értesülni, minek. csak úgy éreztem valahogy, hogy ha elkezdenék ott én is írogatni, akkor valami katona lennék, aki háborúba indul valaki más személyes ügyéért. remélem, érted ezt, és nem sértőnek szánom, hiszen tudod, mondom, aláírtam a petíciót, csak tényleg úgy gondoltam, hogy ha most nem értek egyet, akkor okosabb hallgatni. és mert hiszek benne, hogy mindenki tudja magát, de nagyon kevesen tudják ezt.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Azért érdemes folytatni, hogy minél többen lássák, milyen emberek ezek, hogy minél kevesebbnek tudjanak ártani. Magukat diszkreditálják, akik hozzászólnak, csak asszisztálnak ehhez.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • egyrészt persze igen, másrészt viszont szerintem nagyon kevesen vannak, akik ezt tényleg végigolvassák – csak a legnagyobb érdeklődők, meg katasztrófaturisták. a többségnek szerintem csak az jön le, hogy itt valami háborúskodás folyik, és szájkaratéznak. az szerintem szintén teljesen oké, hogy valaki a maga becsletéért, büszkeségéért csinálja, tényleg, ahogy mondom, mindenki tudja magát, és mindenki eldönti, hogy milyen harcba mennyire, milyen mélységig megy bele. az, hogy én nem így intézném ezt, az meg az én bajom, Évának nem kell ahhoz viszonyulnia, mert ez nem neki kéretlen tanács meg beleszólás, hanem az, hogy én hogy csinálnám.

       KedvelésKedvelés

     • Jó, értem, meg Éva megvédi magát, ha úgy érzi, meg kell. Nem az ő védelmében írtam. Az én véleményemet írtam le ezzel kapcsolatban, meg azt, hogy én miért írok időnként, miért nem tartom a magam részéről feleslegesnek.

       KedvelésKedvelés

   • Semmilyen elvárásom nincs, senkire nem gondoltam konkrétan, ez megint a te parád, többször vettél már magadra bejegyzéseket. Még azokról is, akik alá sem írták, inkább azt gondolom, hogy nem érnek rá, nem akarták — karácsonykor vagy egyáltalán — elolvasni, mi ez az egész. Nem akarok katonákat, zavarba is hoz.

     A stresszt csökkentem, amikor mulatok rajtuk. Kicsit sok a támadás, nem bírhatom mindig elegánsan. És nem szeretném, ha mások határoznák meg nekem, mi az elegáns. Mert ők ezzel csak azt közlik, ők mit tennének. Persze ők se azt tennék, ezt a nagy nemes eszményt csak hiszik magukról. Ez és a többi hasonló támadás nagyon kemény. És ne már, hogy erre az legyen a megoldás, hogy akkor az ember elhallgat, zárt blogot ír.

     Én úgy dolgozom fel, ami velem történik, úgy értem meg és tudom elviselni, hogy írok. Igyekszem rövideket írni. Nem lehet kibírni, annyira görények. Igen, jó érzés, ahogy vergődnek. Tudom, ez nem méltó, de akkor is jó látni. A molière-i emberi rútság bukását.

     IIletve ki kellett velük mondatni bizonyos, részben már törölt dolgokat, amelyeket nem mentettem le, hogy erős legyen a feljelentés.

     De nem magyarázkodom, én így működöm, a mamami fórumán is végigcsináltam a nagy konfliktust, aki írt, annak írtam, pedig mindenki azt várta volna, az ostoba tömeggel szemben én kullogjak el csendben. Na persze. Akkor hajlandóak sajnálni. Mire megyek vele? Nem akarok mások véleményétől függeni.

     Nem véleményeztem egy kósza gondolat erejéig sem, hogy ki hogy viselkedik, téged sem, és kérlek, te se tedd ezt velem. Nem te vagy ebben a helyzetben. Ők nem azért írogatnak egyébként, mert én írok, hanem azért, mert nem törülöm le, amit írtam. Ez lenne a deal, hogy törülök, és akkor leállnak. Ezt csinálták Pulival is.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • ” ez megint a te parád, többször vettél már magadra bejegyzéseket”

       egyetlen szóval nem állítottam, hogy rólam szólt ez a bejegyzés. arról volt szó, hogy ki szólt hozzá, ki nem, miért igen, miért nem, gondoltam, hogy utólag visszatekintve, elemezve, és ehhez szerettem volna hozzátenni a magamét. ha nyolcvanszor el nem mondtam a hozzászólásomban, hogy nem azt akarom vitatni, hogy te tudod, hogy hogy akarod csinálni, és távol álljon tőlem, hogy belepofázzak, hát akkor egyszer sem. azt hittem, ez most itt kicsit olyan, hogy elmondja az ember, hogy miért szólt hozzá, meg miért nem, meg ilyenek. nem kívántam sem beleszólni, sem tanácsot adni. tévedtem, rendben.
       nem gondoltam azt sem meghatározni neked, hogy mi az elegáns, de ezt látva nyilván elgondolkozom, hogy én mit tennék ebben a helyzetben, csak nem tudtam, hogy az erről való három mondat leírása is már gáz, mert tényleg nem akartam vele azt mondani, hogy akkor te is csináld azt. de szerintem tényleg elmondtam egy jópárszor.. na, mindegy.

       KedvelésKedvelés

     • Azért az érdekes, mennyi olyan van, hogy “én nem követem a dolgot elejétől, nem tudok mindent, de szerintem nem jól teszi, hogy…”
       Na, ettől falnak szaladok, főleg, hogy egy nagyon kedves valakim mondta ezt a minap. Ha nem követi, nem tudja az egészet, fogja be.
       Meg még a tök idegen odatévedők hozzászólásai tudnak elképeszteni, akiknek az egészről fingjuk sincs, de véleményük, az van, holott “A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a máséra.”

       KedvelésKedvelés

     • Én nem is szoktam kommentelni a petíciókat 🙂

       Feltehetően a petíció szerzője pontosan meg tudta fogalmazni a témával kapcsolatos gondolatait. Mivel eleve csak olyant írok alá, aminek a mondanivalójával egyet értek, továbbá a nevem vállalásával teszem – azaz nyíltan kiállok mellette, az fb-n is a saját nevemmel vagyok fent, azaz beazonosíthat bárki -, akkor minek még hozzászólni is?

       Amit én hozzáfűzhetnék esetleg, azok nem a szerző gondolatai, nem tartoznak a petícióhoz. Ha esetleg valaki kíváncsi a részletesebb tárgybani véleményemre, az üzenőfalamon/idővonalamon rákérdezhet, nemde?

       KedvelésKedvelés

     • Pedig ott is megy az élet, ha időm engedi, fel is szokom dobni a hangulatot.

       Én nem tudom a saját neved.

       KedvelésKedvelés

     • Kérd meg Évát, hogy árulja el priviben 🙂
       Ő tudja.

       Én se tudom itt senkiét amúgy, blogtalin nem voltam még, az nyitott kérdés, hogy valaha is megyek-e, általában nem érzem jól magam néhány embernél népesebb társaságban, a beszélgetéseket nem mindig tudom követni.

       KedvelésKedvelés

     • Megkérem és lecsapok rád. 🙂

       Én se voltam még blogtalin, de tervezem. Gyere te is, elücsörgünk kettecskén egy sarokban.

       KedvelésKedvelés

8. “…Az államhatalomnak módja és lehetősége lenne, minden ellene szervezett megmozdulást betiltani, ám nem teszi. Pedig ott is elhangzanak fülének nem kedves szavak. …” Az idézett hozzászólónak ajánlanám figyelmébe a gyülekezési jogot, mint jogszabályt.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

9. n eléggé beleálltam ebbe a történetbe, ennek a saját zaklatóim az előtörténete, mivel sose hagytam magam. Annyit gondolok erről, hogy földbuta horoszkóp elemzésnek álcázott rágalmazást és kegyeletsértést én se tűrnék. A kívülről okoskodókról annyit, hogy szerintem elkerülhetetlen, hogy emberek elmaradnak az életünkből, ez egy ilyen ocsút a búzától sztorinak tűnik. Elképesztő volt látni, hogy ez a páros téged hibáztat az élhetetlenségéért, azért, hogy ‘szétszakítottad’ karácsonykor a családot. Van ott ám egy csomó belső feszültség, te most egy kényelmes bűnbak vagy.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Az utolsó mondatoddal egyetértek, teljesen nyilvánvaló jelei vannak. Egy szakembernek nem lenne nehéz megállapítani, miféle problémákból fakadnak a feszültségek, ha én is észreveszem.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • A komoly belso feszultsegnel joooval tobb van.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Pedig azt hittem, hogy tudom követni az eseményeket. (Igaz, a videókat nem bííírom végignézni.) Miért szakította szét Éva a családot?

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

10. Felfoghatatlan szamomra, hogy valaki, aki csak egy kicsit is beleolvas a dolgaikba (nem, meg csak nem is kell a gerleevas mocskolkodast), nem teszi fel maganak azt az egyszeru kerdest: minden rendben ezekkel???? Tenyleg nem egyertelmu, hogy feherkopenyes esetek?????

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

11. Mire volt ez jó?
    Nekem például arra, hogy napok óta azon gondolkozom, hogy én mi a pittypalattyot tennék ilyen helyzetben? Nem tudom, -de sejtem,hogy nem – hogy nekem lenne-e ennyi türelmem, energiám újra és újra nekifutni, újra megpróbálni elmagyarázni, megértetni, valahogy elérni, hogy átmenjen a túloldalnak hogy mi a lényeg.
    Most azon gondolkozom mit tennék egy ilyen helyzetben? Ha megtámadnának, mi lenne a reakcióm, mennyire vállalnám magamat, a véleményemet. Mennyire lehetne elbizonytalanítani, hol lenne az a pont amikor leállnék (leállnék?). Milyen eszközeim vannak arra hogy megvédjem az igazamat? Változott-e az eszköztáram az évek alatt? Mennyire érdekelne, hogy mit reagálnak rá mások? Tudnám-e kívűlállóként, higgadtan kezelni a helyzetet?

    Másrészt számomra rémísztő, hogy micsoda indulatok szabadultak el ostobasággal karöltve. Nem vagyok naiv, tudom, hogy vannak – nem kevesen- ilyen emberek, de ezt így végigkövetve ijesztő látni, hogy hogyan lettek egyre durvábbak, agresszívabbak. Hogyan ismételgetik újra és újra ugyanazokat a számukra sérelmes szavakat. Hogyan mondmondjákcsakmondjákcsakmondják… és még csak egy icipici gondolat morzsa sem megy át abból amit írsz. Félelmetes. Elkeserítő.

    Legmélyebb elismerésem Éva!

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

12. 😦 Elszállt amit írtam… megpróbálom újra.
    Szóval szerintem nagyon fontos, és társadalmi tudatformáló hatású, amit csinálsz. Túl régóta, túl sok csatornán kapjuk azt az agymosást, hogy nem éri meg, meg méltatlan, meg hogy úgyse lehet mit tenni, nem érdemes fölvállalni a harcot.
    Az emberek azt hiszik, hogy mindenbe bele kell törődni, így egyre nagyobb a visszaélések száma minden területen. Hiszen nagyon úgy tűnik, hogy az emberekkel minden szart le lehet nyeletni, sőt még azokat macerálja a környezet, akik esetleg mégsem nyelnek le mindent szó nélkül. Egyre elfogadottabb csalni, lopni, személyes adatokkal visszaélni. Ez nagyon rossz tendencia. Ez ellen az egyetlen út, ha egyre többen adnak hangot a sérelmeiknek, vagy jogtalanságoknak.
    Azok, akik szerint méltatlan ez a kiállás a jogaidért, azok valójában a leghatékonyabban erősítik azt a mintát, hogy egyre nagyobb igazságtalanságokat lehessen elkövetni.
    Nemrég hallgattam egy TED videót a témában. Nagyon tanulságos. Az előadó azt a következtetést vonta le kísérletek sorozatából,hogy az emberek csalási hajlandósága csökken, ha erkölcsi normákra emlékeztetik őket, és nő, ha azt látják, hogy a csalás a csoportjukon belül elfogadott:

    Ennek tükrében még plasztikusabb,mennyire kártékony ez a “nem éri meg” mentalitás. Ezeknek az embereknek hálásnak kéne lenni, hogy te fölvállalod a küzdelemmel járó terhet, és igenis, harcolsz a jogtalanság ellen. Mert minden visszaélés, ami nem marad következmények nélkül, visszatartó erővel bír társadalmi szinten.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • ezt most lájkolom 👍

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Szivembol szoltal. Lehangolo, ahogy az emberek hagyjak magukat kihasznalni ea mwg be is veszik az “ugysem fog sikerulni” maszlagot. Meg sem tudim szamolni, hanyszor probaltak mar lebeszelni a sajat peres ugyem veghezvitelerol ezzel a hozzaallassal. De az is igaz, ahogy lennebb irod, hogy hosszu es nehezkes az igazsagszollgaltatas, de en szembe sem tudnek nezni magammal, ha meg sem probalnam ervenyesiteni az igazamat, foleg, ha eleg eros torvenyes hatterem van ra.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

13. A másik oldala ennek a jelenségnek, amit saját családomon belüli tapasztalattal is alá tudok támasztani, hogy az átlagember valóban számtalanszor szembesül azzal, hogy nem működik az igazságszolgáltatás. A bíróság megvesztegethető, és sokszor jogszerűtlen határozatot hoznak ott, ahol az ő dolguk lenne a jogok védelme és biztosítása. Mindezt iszonyatos bürokratikus útvesztőkben, sokszor évek leforgása alatt. Tovább vinni felsőbb bíróságra már nincs energiája senkinek. Ezért merül fel sokszor, hogy a befektetett energia megéri-e a kapott eredményért cserébe. Ugyanakkor mérlegelés nélkül elutasítani a legkisebb jogorvoslatért tett lépést is, egy a rosz rendszerből kialakult hibás egyéni hozzáállás, amit meg kell próbálni felülvizsgálni magunkban.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

14. Meg van még egy aspektus: egy ilyen történetben egy idő után túl sok az adat, amin kevesen rágják át magukat elejétől a végéig, és inkább csak beleolvasgatnak. Szilárd is az utolsó videóban határozottan konszolidált formáját adta elő. Az, aki az árnyékban elemében érezte magát, és válogatott mocsokságokat művelt, a napfényben illedelmes lesz, elkezd viselkedni, és áldozatnak próbálja magát feltüntetni. Aki később, felületesen ismerkedik meg a történettel, nem érti, mi a sértett baja. Ezért szerintem fontos kiemelni a különbséget. Különbség van ugyanis a véleménynyilvánítás és a rágalmazás között. Egy kritika megfogalmazása, vagy a kegyeletsértés és idegenek személyes fényképeinek gyalázkodó használata között. Csupán annyi, hogy míg az egyiket szabad, addig a másikat törvény bünteti. Ez a nézőpont pedig nem relativizálható.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Köszi a video linkjét és az összefüggést.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

15. Már megint egy nagyon okos cikket olvashatunk a nlc hasábjain A_nő munkája a _férfi? címmel, köszönjük Joós _István! Ismét megmondta nekünk egy hím a tutit, csak egyszerűen nem akarjuk felfogni. Egy távoli ismerősöm linkelte az Írást, akinek a kedves férjével az egyik fesztiválon volt egy gyomorforgató vitám, miután megkérdezte, hogy szerintem a gyerekeimnek (akkor 2 és fél, illetve 5 és fél évesek) jót tesz-e, hogy kivittük őket magunkkal, és a babzsákokon voltak kénytelenek hozzám bújva elaludni a chill out sátorban. Nekem meg ezután volt pofám szolidan táncikálni, beszélgetni. Én meg mondtam neki, hogy én egy rohadék, önző valaki vagyok, aki egy este erejéig nem a gyerekei, hanem a maga jóllétével mer foglalkozni. Ő felháborodva és csodálkozva válaszolta, hogy mostanában mindig ilyen mérges anyukákkal találkozik, akik nem fogják fel, hogy ez így nincs rendben, és hogy a női szerep az más, lágy és elfogadó az IGAZI nő, értsük már meg és kussoljunk be végre. Ezt persze nem ilyen szavakkal, de azt hittem, hogy gyomron vágom.
    A blog előtt is éreztem, de most már tudom, hogy mire megy ki a játék. És sajnálom, hogy szegény feleségének mennyire nehéz dolga lesz, ha egyszer rájön, hogy milyen csúnyán megvezetik.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is megtaláltam, iszonyat. És ehhez a Nyitott Akadémia a nevét adja. Amúgy tényleg nem tudom, hogy miért kell minden marhaságnak lassan szószéket adni. Menjen ki a Blahára és mondja ott.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • lehet, hogy még ott is jól megdobálnák emiatt a sok baromság miatt, amit összehord.

        KedvelésKedvelés

    • Az szerintem tök biztató, hogy “mostanában mindig ilyen mérges anyukákkal találkozik”. Ígéretes tendencia. Remélem néhány pofán is vágta közülük.
      Véleményem és tapasztalatom szerint kimondottan jót tesz a gyerekeknek egy jó kis chill out :).

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Az lehetne biztató, hogy vannak mérges anyukák, de egy nagy részük miután lehiggad, elkezdi keresni a magyarázatot a saját tévesnek vélt mérgére, és azt találja, hogy neki kellene változtatni. Kedves kis “önmegvalósító” tevékenységet kezd el űzni, olyanokat, mint a dekupázs, keresztszemezés, apa meg jól megdicséri őket, hacsak nem vesz el túl sok időt a családtól.
        Említett feleség is ezt mantrázza magának, látjátok, keresi a nő igazi szerepére való utalásokat, és meg is találja ezeket, köszönhetően Joós_Istvánnak és elvtársainak.

        KedvelésKedvelés

      • Ezekkel a joóóó emberekkel valami nem stimmel.

        KedvelésKedvelés

      • Áááá! 😀 😀 😀 A hét poénja!

        KedvelésKedvelés

    • Én úgy gondolom, hogy valóban vagy egy probléma a világgal, aminek torz eredménye ez a cikk, csak nem igazán az, amiről emberünk írogat. És a megoldás sem az, amit ő kihoz belőle.
      A kétkeresős modellel az a gond – amit pl. én is megtapasztalok most a magam bőrén – hogy ha egy pár mindkét tagja teljes állásban dolgozik, ami manapság nagyon nem napi 8 órát jelent, de ami viszont szükséges a megélhetéshez, akkor az az élet, amit így élni lehet, nem igazán emberhez méltó. A munkahelyek zöme esetében ráadásul simán befigyel a több műszak, a hétvégézés és társai, ami még kevesebb időt hagy az élet élésére. Ha mindketten tisztességgel kihajtják magukat – amit megkövetel a cég, a főnök, a bárki – akkor estére az lesz, hogy két zombi néz egymással fakasszemet, a vacsoraasztal felett – azaz nézne, ha le nem ragadna a szeme. Így tényleg nehéz egy kapcsolatot fenntartani, gyereket nevelni meg pláne.

      A megoldás azonban nem az, hogy akkor az egyik fél ne dolgozzon, a másik viszont gályázzon jóval többet – tömegesen nem megvalósítható ugyanis emberünk ábrándképe arról, hogy a Férfi a nő támogatásával majd jól önmegvalósít, és ebből majd hűdemagas jövedelem származik, amiből úgy élnek mint Marci hevesen. Nem minden önmagvalósítás piacképes, más részük meg csak úgy, hogy az önmegvalósítót a nő és a porontyok hetente egy-két alkalommal látják, és akkor is hullafáradt. És nem életképes az az ötlet se, hogy a nő fogadja el, hogy ő lelki-szellemi partner helyett azt kapja, hogy eltartják, mivel a férfiak így fejezik ki a szeretetüket. Hát nem.

      A megoldás szerintem egy olyan világ lenne, ahol mondjuk 6 órás a munkanap, és nem ritka kivétel az a munkaadó, aki tisztában van azzal, hogy a munkavállaló is ember, aki nem azért él, hogy dolgozzon, hanem fordítva, és akinek családja, gyerekei, magánélete is van. Ahol nem kiszipolyozzák és kizsákmányolják az embert, és most nem csak a csúcsértelmiségi, érdekeiket okosan képviselni tudókra gondolok, hanem a szalag mellett dolgozókra is – ahol nem kell éjt-nappallá téve dolgozni azért a nyúlfarknyi kis fizetésért, és ahol az emberiség kisebbik fele nem a nagyobbik fél nyomorán élősködik. A megoldás egy emberibb, normálisabb, kevésbé konzumidióta, gazdaságilag talán lassabb, viszont fenntarthatóbb világ lenne, ahol jut idő és energia a másikra és önmagunkra – de gondolom ezt kimondani maga a modern eretnekség kvintesszenciája lenne. Sokkal egyszerűbb szajkózni azt a több száz éves szlogent, hogy a nők kotródjanak vissza a fakanál mellé.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Így van, egyetértek, szerintem is csak egy út van kifelé ebből a csapdából: a munkáltatóknál el kell érni, hogy az embert ne droidként kezeljék, megértetni velük, hogy a családos az nem valami ufó, hogy a férfi is házimunkázik és otthon marad a gyerekkel, ha beteg, ergo a nő sem kerül hátrányba. Egyszerre kell változás a munkahelyeken és otthon is. De Mo-n még az utóbbit is megértetni (l. a saját koszodat te is takarítsd, saját gyerekedet te is dajkáld, neveld) sokszor alig lehet, a munkáltatókat meg csak úgy lehetne rávenni, hogy a kizsigerelésből vegyenek lejjebb, ha a tényleg fontos, nélkülözhetetlen (ha van ilyen) embereik kezdeményezik az előbb vázolt változást. De amíg az van, hogy Józsinak muszáj bemennie, mert míting van, a gyerek meg lázas, és hát akkor anya marad vele megint otthon, addig nem lesz változás.

        KedvelésKedvelés

16. Idézek:
    “Mit tegyen az a nő, aki él-hal a hivatásáért?

    Szerintem az öröm, ha a nőnek van egy ilyen tevékenysége, csak fontos, hogy a prioritások rendben legyenek. A nő munkája a férfi. Minden más hobbi lehet csak, ha és amikor van rá energiája.”

    Ez azért erős, nem?
    És bocs az offért.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Violetta linkelte a Férfiak Klubját, ami valami új kezdeményezés, na ott meg a főokos azt fejtegette, hogy Magyarországon nődominancia van és az mennyire nem jó. Na nekem pont az a sokkoló benyomásom ha otthon járok, hogy ennek mennyire a fordítottja igaz.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A Férfiak Klubja Bedő Imre fidesznyik, ex höok elnök “kezdeményezése”. A kezdetektől figyelem ezt az “oldalt”, túl gyorsan lett alig száz lájkolóból 15ezer – nem organikus növekedés volt, mert az első pár hónapban úgy kellett fogdosni a lájkolókat, még az Erőss Zsolt halálakor kitett Erőss Zsolt videó se hozott aktivitást nekik

        Mivel Bedő (Erdély szülötte) már az egyetem alatt, utána pedig mindig a fidesz fenekéből élt, nem lennék meglepve, ha a pénzt, ami ehhez kell, szintén a patriotizmust erősíteni akaró kormánypárt adná.

        KedvelésKedvelés

      • Köszi az infót. Ha ebben kormánypárti pénz van, akkor a kertek alatt sunnyogva lesznek a nők visszaterelve a konyhába meg szülni.

        KedvelésKedvelés

      • Hűha, megnéztem mi ez és rögtön a bemutatkozásnál ezt találtam (Férfiak Klubja, ne feledjük):
        ” Együtt állítjuk fel a céljaink eléréséhez szükséges eszköztárat.” majd a következő pontban:
        “Állandóan naprakész lehetsz. Iratkozz fel a hírlevelünkre, és tudni fogsz a sajtómegjelenéseinkről, a rendezvényeinkről, a hús-vér találkozóinkról,
        a Férfiak Klubja közösségének eredményeiről és minden olyan fejlesztésről, ami megkönnyíti a közös teremtést!”

        Ez csak nekem tűnik borzalmas röhejesnek? Kiemelés tőlem:
        EGYÜTT ÁLLÍTJUK FEL a céljaink eléréséhez szükséges ESZKÖZTÁRAT
        HÚS-VÉR TALÁLKOZÓINKRÓL ….. AMI MEGKÖNNYÍTI A KÖZÖS TEREMTÉST”.

        Ez alapján valami homo erotikus összejövetelt vizionálok azonnal.

        “Az igazi férfi mindig zord,
        az igazi férfi szoknyát hord”

        KedvelésKedvelés

      • Háhhááá! Egy rugóra jár az agyunk. 😀

        KedvelésKedvelés

      • 🙂
        Óriási 🙂

        KedvelésKedvelés

    • Ez a fickó ki tudná hozni belőlem az állatot – már rossz értelemben.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Ez az egész nagyon erős.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mint a bili szaga.

        KedvelésKedvelés

      • Ez meg a másik hét poénja. 🙂 (Hajnalka, hiányoltalak tegnap este.)

        KedvelésKedvelés

      • Dógoztam, mint állat, sajna. Elvonási tüneteim vótak. 😦 De mán vagyok! 🙂

        KedvelésKedvelés

      • Az baszott fel nagyon, hogy az NLC így egyben lehozta ezt a nőgyűlölő izét.

        KedvelésKedvelés

17. En csak azt nem ertem, hogy 1) akik azt mondjak, minekezafelhajtas, hogy feledkezhetnek meg arrol a tenyrol, hogy egy gyerekveresre buzdito, expliciten nogyulolo, publikus iras elemzesebol indult ki az egesz helyzet, amire ezek a kedves, meltanylando emberek 2) minden merteket meghalado, privat szferaba benyomulo, gatlastalan, agressziv aljassaggal es ragalomhadjarattal reagaltak. Hol itt az egyreszt-masreszt, amit egyebkent sem szeretek, mert gyakran kenyelmes (meghunyaszkodo?), a felelosseg alo kibujo elkenes, hat meg ebben az esetben… 3) nem is olyan reg, egy tragikus, gyerekaldozattal jaro tortenet kapcsan kelt ki mindenki, hogy holvoltagyamugy, holvoltagyerekorvos, holvoltamindenki. Na hol? Ki volt bator es kovetkezetes? Hatha a gyerekveronek, gyerekeheztetonek, nogyulolonek van igaza, hagyjuk csak, nem er annyit az egesz. … ???
    Amugy pedig minden elismeresem, hogy nem tiltottad le, hagytad annyiban, engedtel a koveteleseiknek, tortel meg az aljassaguktol. Nem tudok mast, aki ezeket az ugyeket igy vegigvinne.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nagyon egyetértek azzal, amit írsz. Sajnos még mindig ott lappang az emberek többségében a félelem, ez globális probléma, a nem szabad, mert jaj, mi lesz ha visszaszólok, mit mond majd a főnök, kirúg? mit mond majd a férjem, mit mond, mit tesz majd a felettem álló bárki? inkább tűrjünk, majd elmúlik, az idő mindent megold, mindig lesz valahogy, stb…Nem tudom, hogy hány év még, mire átbillen a mérleg, mikor majd a többség úgy érzi majd, hogy igen, joga van megvédeni magát és nem kell, hogy bármit elviseljen. Annak, hogy aláírtam a petíciót, több oka volt. Először is személyes: nem is tudom szavakkal leírni, mit éreztem, amikor képesek voltak a legszentebb érzést, mint a gyász ilyen módon bemocskolni. Hogy mertek hozzányúlni egyáltalán, belegázolni, ez már a legalja mindennek.
      A másik, hogy igen, egyetértek ezer százalékban azzal, hogy ne hagyja magát az ember, becsülöm azt, aki felveszi a kesztyűt.
      Harmadrészt, nem lehet könnyű. Úgy gondoltam, egy formális támogatás minden aláírás.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Az egész kultúránk arról szól,hogy tűrni kell. A “tiszteld szüleidet” is ezt jelenti szerintem; akármit is tesznek, te csak tűrd; és hagyd az örökkévalóságig, és ennek ellenére is legyen benned valami pozitív érzés irányukban. A gyereknek tűrni kell, a nőknek tűrni kell. Az iskolában tűrni kell, a munkahelyen is tűrni kell. És ha nem szenvedünk, az már egy kicsit gyanús is.Egyébként nekem konkrétan személyes tapasztalatom,hogy gyerekként ha valami sérelem ért felnőttek részéről, és kiálltam magamért, utána valami sokkal durvább bántás következett. Egész egyszerűen ezt tanultam meg, és megtanultam befogni a szám, mert nagyon, de nagyon féltem. Viszont rájöttem,hogy ez még mindig a gyerekkori félelem; a felnőttkori véleményeim, magam mellett való kiállás azért már más.

        KedvelésKedvelés

      • Egy mélyen vallásos (az lett, miután a drogfogyasztásból és -bizniszből mintegy húszéves korában szabadulni tudott) lány ismerősöm, akinek nem volt túl könnyű gyerekkora, hosszú önismereti út után a “tiszteld anyádat és apádat” mondatot úgy értelmezte (és most én úgy érzem, hogy nem átértelmezte, hanem egyszerűen így is lehet olvasni), hogy tiszteli bennük azokat, akiknek az életet köszönheti. A nemzést, a világra hozatalt. De a Nagy Könyv nem azt mondja, hogy szeresd apádat és anyádat. Ő nem is szerette őket. Amikor ide eljutott, örült az életnek, ezért tisztelte azokat, akik világra hívták őt. A szeretet másról szól, ahogy te fogalmazol, “pozitív érzés az irányukba”. Ilyenje nem volt.

        KedvelésKedvelés

    • haha, most vettem eszre, azt irtam, “feleTkezhetnek” 🙂 na, nem is olvasom tovabb, haDha irtam meg mast is

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Idéztelek többször is, és ott javítottam. Tudom én. Itt is javítsam?

        KedvelésKedvelés

      • Én meg azt írtam, hogy “fel rak” – ez már a vég. Szerintem meg lettünk átkozva kauzálisan, de az is lehet, hogy a sárkányfarka belelóg valamibe, rossz a bolygóállás, ilyenek.

        KedvelésKedvelés

      • jaj, de jo lenne, koszi 🙂

        KedvelésKedvelés

18. Nekem az internetes zaklatások kapcsán sokszor eszembe jut, hogy mi lenne, ha lefordítanám az elhangzottakat, ill. a leírtakat a “valós” életre. Vagyis megnézem, hogy az, amit neten (fb-on, blogon, akárhol) művel valaki, milyen lenne a neten kívül. Arra gondolok, hogy pl. megyek az utcán, oda jön hozzám valaki, megszólít, és elkezd engem sértegetni, baromságokat beszélni, mire én szólok, hogy be lehet fejezni, és erre ő folytatja. Megint szólok, még mindig dumál, jön utánam, és mondja, és mondja… aztán meg már kiabál, sérteget, stb. És ezt minden nap többször előadja. És ha visszafordítom, akkor azt kérdezem magamtól, hogy miért engedném, megengedném-e ezt neki a neten? Mentesít a felület?

    Ennek ellenére nem tudom, hogyan reagálnék hasonló helyzetben. Azt tudom, hogy azon is be tudok pöccenni, ha valaki fel rak rólam valahova egy képet az engedélyem nélkül. Egyszer egy szórakozóhelyen volt egy fotós lány “press” feliratú kártyával, fotózgatott össze-vissza, majd rólam is készített egy felvételt úgy, hogy egy szót nem szólt. Erre felugrottam, és megkérdeztem, hogy ezt most hogyan gondolta? Ki ő? Mit akar? Miért készített rólam fényképet? Mit akar vele csinálni? Látszott, hogy teljesen meg volt lepődve, szerintem én voltam az egyetlen, aki felháborodott. Tény, hogy ez a nyomába sem ér a történteknek, ezért erre könnyen, gyorsan reagáltam, de tényleg nem tudom, mit tennék egy komolyabb zaklatás kapcsán.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • (felrak – még egy ilyen, és kezdhetek én is tanulmányokat gyártani)

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • 🙂

        KedvelésKedvelés

19. Mire jó ez az egész?
    Én gyermekien naiv tudok lenni, bocsánat. Hiszek a mesékben. És az igazi mesékben mindig a JÓ győz! Szükségem van arra, hogy példát lássak arra, hogy Magyarországon itt és most győz az, amiben hiszek. KELL! Mint egy falat kenyér! Kell még a sok lelkesítő példa! Kell a civil kurázsi! Kellenek a nagy, nemes szavak. NEM! Nem is a szavak! A szavak üresek. A lényeg, hogy mit teszünk, hogy végül is, mit tettünk meg érte. És te Éva megteszed. És visszafojtott lélegzettel figyelem és drukkolok, hogy mi lesz a vége. Lesz-e vége? Én, aki életemben nem blogoltam, nem fb-ozok, nem chatelek, stb. Valahol el kell kezdeni. Nekem nagyon jó ez itt és most.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

20. Azt hiszem, én kezdettől értem a harcodat Kozmáék ellen, és szeretném azt hinni, hogy a helyedben én is ezt tettem volna. Én alapjáraton ilyen felemelem a szavam típus lennék, de meg sem tudom számolni, hányszor hallottam, hogy nem éri meg, ne szólj, minek, úgyis felesleges, stb. És az ember hajlamos beletörni, meg hozzászokni, és elhallgatni, még akkor is, ha biztosra tudja, hogy neki van igaza – olyasmi ez, mint a tanult tehetetlenség. Ez pedig az első lépés a birka-lét felé, amiben egy jó ideig én is leledzettem.

    Akkor sikerült először kitörnöm, amikor valaki ellopta és a sajátjaként tüntette el az általam vezetett weboldal összes tartalmát, minden írásommal, fordításommal és a többiek munkáival egyetemben – hihetetlen volt a harag és a düh, ami dúlt bennem. Szerencsémre volt előttem jó példa, hogy mit kell ilyenkor tenni, megkerestem az illetékes fórumokat, és szépen elintéződött minden. Utána még többször is előfordult ilyesmi, akkor már nem voltam dühös, csak szépen intézkedtem, és mindig elértem a célom.

    Úgy gondolom, te most egy jóval komolyabb ügyben vagy benne és mutatsz példát. A végkimenetelről fogalmam sincs, de nehezen tudom elhinni, hogy egy ilyen nyilvánvaló becsület és kegyeletsértésnek ne legyen következménye – de az is lehet, hogy naiv vagyok és Magyarországon ezt meg lehet tenni. Egyetlen aggodalmam Kozmáék gyereki iránt van, hogy vajon mi lesz velük? Így is tök csórók, hát még ha a szülőknek ki kell fizetni egy borsos kártérítést…

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

21. Ahogy figyelem az eseményeket, meg a fejleményeket napok óta, magamban is feltekertem ezt a fonalat. Egészen kicsi koromtól kezdve az igazság bajnoka voltam, az oviban és kisiskolásként is a gyengék megvédője, az osztály képviseletében a tanárral szembeszálló, ilyen-olyan érdekeinket képviselő nagypofájú, aki mindig szem előtt volt, véleményt formált, “mozgalmat” indított, meg sem tudom számolni, hányat. Sokszor sikerült elérni a célt, sokszor pofára estem, de megmaradtam egy kezdeményező típusnak az összes kudarc ellenére.
    Most így, negyvenen túl, és tényleg számtalan küzdelemmel a hátam mögött, az a konklúzióim (és e szerint is élek), hogy nem lehet minden harcot megnyerni, de van, amibe érdemes belemennem (nem vagyok cinikus, megcsömörlött valaki, a világ-mindig-is-ilyen-volt ritmusára vállvonogató alak), viszont tudnom kell jól csoportosítani az erőimet, és felmérni, hogy az, amibe beleteszek időt, energiát, hova futhat ki. Gondolok itt a fogadtatásra, a (potenciális) következményekre, eredményre – de arra is, hogy nekem mennyire fontos az ügy, vagy: Ügy. Míg korábban az egész világot meg akartam menteni, és mindenhová odatettem magam, mára jól letisztultak bennem azok a területek, ahol szeretnék, és tudok is hatni, és ott eredményes is vagyok, jól képviselem a mondandómat, magamat. Ott hiába támadnak, próbálnak fogást találni rajtam, mert alapos vagyok, képzem magam, naprakészen tájékozódok, I do my homework. Ugyanakkor azzal sincs problémám, hogy azt mondjam: nem tudom, fogalmam sincs, erre most nem tudok válaszolni – ez meg többnyire kifogja a szelet a másik vitorlájából, mert azért ő szerette volna odatenni nekem, hogy “höhö, na ugye, hogy nem tudod”, erre nem megelőztem, elismertem magamtól, hát mit lehet így kezdeni velem?
    De visszatérve, ott tartok most, hogy társadalmi szinten csak nagyon kevés, jól behatárolható területen próbálok változtatni, hatni, visszahúzódtam ezen a téren, ugyanakkor az energiáimat és a kezdeményező, változást elindító kompetenciáimat bevittem a pszichodrámára, és egyéni szinten próbálok változást elérni. Úgy gondolok erre az egészre, mint egy pókhálóra: a csoporttagom, akiben elindul valami, a pók a háló közepén, és az ő változásai elkezdik rezegtetni a hálót, és mindenkit, aki abban benne van (hogy önszántából, vagy mert beleragadt, az egy más kérdés). Ha a csoporttagom változik, és elkezd másképp reagálni, ez rákényszeríti a válaszadót is egy újfajta reakcióra, és így egész kapcsolatrendszerek tudnak idővel átalakulni, a transzgenerációs mintákról nem is beszélve.
    Éva harcát támogatom, de én nem tudnám csinálni, ehhez már kevés lennék, nem lenne kitartásom, hogy ilyen széles körben szólítsak meg, ekkora tömegeket érintsek meg, mozgósítsak.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

22. Hajrá Éva!
    Nagyon jó, hogy nemcsak kiállsz az igazadért, hanem végig is viszed az ügyet! Szilárdék gyerekei, a többi bántalmazott, és úgy en bloc az egész tárdadalom hálás lehet neked ezért.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

23. Nem írtam alá a petíciót.
    Egyrészt, mint írtam már, rendkívül nyomaszt a történet. A rágalmazások elleni kiállással egyetértek, a sztorin való nevetgélésben viszont nem akarok részt venni.
    Másrészt, -és nyilván ez a komolyabb indok,- nem vagyok kész arra, hogy valamilyen formában beazonosítható legyek, mint e blog kommentelője. Ez nem a blogról szól, hanem rólam. Nevezhetjük gyávaságnak is.
    Nekem a saját fehér köpenyemmel kell jelenleg megküzdenem.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Aláírtam, köszönöm az elszántságodat,csodálom a konok hitet amivel naponta nekiindulsz a lehetetlenség konok falának megmászására.Én erre képtelen lennék,záros időn belül elfogynának az érveim,összezavarodnék és sírva fakadnék.Szóval minden ami nem kellene megtörténne.Így meg olyan,hogy Te helyettem is.Talán egyszer én is,ki tudja…

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

24. én is aláírtam most, és nem azért tartott ilyen sokáig, mert nem értek egyet vele, sőt.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

25. JAaj, hát amugy nézegettem én képeket. A haja festve van! Az egyik ismije meg is dicseri, h milyen jol all neki. En meg miiivaaaaaan?
    Amugy most eszembe jutott egy ovodas parbeszed.
    Egyik:
    -az en apukam mar oszul….
    Masik:
    -ja, hullik a levele! 😀
    Szerintem aranyos. 😀

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • amúgy szerintem szép a festett ősz haj is, semmivel se rosszabb, mint bármilyen más hajszín. az egy másik dolog, hogy a spirituális tanítóhoz őszülni elég ijesztő.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • És ebből is látszik például, hogy mennyire lehúznak.
      Ők kezdtek a fotóid alapján elemezgetni, és már mi is itt tartunk.
      Szerintem ez olyan méltatlan.
      Nam azt állítom, hogy nekem nem szoktak gondolataim lenni néha másokról, akár külső alapján is,
      de csakis négyszemközt és a legbizalmasabb barátommal lehet ez téma.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • csak arra írtam ezt, h azt állította, oridzsi ősz. pedig nem is, és tök jól áll neki a szőke amúgy.

        KedvelésKedvelés

      • De hát itt a legbizalmasabb barátaink között vagyunk, nem!?

        KedvelésKedvelés

      • ja, épp csak a nagy össznépi internetes üzenőfalon ott virít az összes bizalmas beszélgetésünk 😀

        KedvelésKedvelés

      • Hun? Muti!

        KedvelésKedvelés

26. Bocs, ha már színt kell vallani, mert nézed, hogy ki mikor írja alá a petíciót ( nem tudom, ez pl. hogy megy, de ha én egyszer csinálnék egy petíciót, úgy gondolom, nem nézném, mert nem is várnám el, és főleg biztosan nem tesztelném ez alapján az ismeretségi körömet)
    szóval ha már tesztelve vagyon, hát akkor elmondom,
    hogy számomra ez a téma, mint ezotéria, meg horoszkóp, akkora hazug blődli, hogy képtelen vagyok odafigyelni rá, számomra az ezzel foglalkozó emberek nagyon nem szimpatikusak, nem tartom őket értelmes és érdekes embernek, ezért képtelen vagyok figyelni a szavukra.
    Ez a házaspár pedig pluszban olyan primitív, olxan méltatlan és övön aluli módszerekkel él, ami elborzaszt és nem is akarok tudni, hallani róluk, mert egyszerűen kiráz tőlük a hideg, iszonyodom, rossz érzésem van, sötét lesz tőlük a világ és a hangulatom.
    De persze tudom, hogy ez a te blogod, ahol te azt csinálsz, amit akarsz, azzal foglalkozol, amivel akarsz,
    viszont én meg hasonlóképp azt olvasok, amit akarok, és ezért mikor meglátom a nevüket, már messzire húzok is el onnan.
    Nevetni meg bölcselkedni sem akarok rajtuk, és egyáltalán nem akarom megmenteni tőlük a saját gyerekeiket, mert ilyen alapon minden második gyereket menthetném, és azt sem teszem.
    Szóval ez a dolog nekem nagyon nem megy, de annyira nem,
    hogy eredetileg még ennyi szót sem akartam vesztegetni rájuk.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • detto

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “színt kell vallani”
        “nézed, hogy ki mikor írja alá a petíciót” — ez egyébként tök szarul esik.
        nem nézem, nem ezt írtam, hanem látom. látom, megfigyelek. mit csináljak?
        azt néztem, aki aláírta, nem nézem, nem kell, de ne is oktasson senki.

        KedvelésKedvelés

      • ezen melaztam hogy szoljak-e hogy az elso bekezdest kiveve detto 😀 maskor szolok

        KedvelésKedvelés

      • Oké, értem! semmi gond, cvd-vel sem.

        KedvelésKedvelés

      • Nem akartalak oktatni, tudom, hogy feltűnően rosszul tűröd 😀
        Azt mondtam, magam nem nézném – és hát nem is látnám, ha nem nézek bele.
        Legalábbis most így gondolom, de hát ugye én könnyen beszélek, mert sosem írtam petíciót.
        Ha valami olyan fontos volna nekem, hogy írnék, akkor persze megeshet, hogy folyton azt nézném 😀
        Lehet, hogy fogok is egyet írni, hogy a pedagógusoknál a szülőség éveit fogadják el szakmai gyakorlatnak, mert már mekkora tahóság, hogy a saját gyerek nevelése nem pedagógia, hát mi a bánat ? vasesztergályos – gyakorlat ? 😀 😀 😀

        KedvelésKedvelés

    • Értelek,és nem kérem számon, és nem várom el, és nem nézem, milyen sorrendben Tökre megértem, akit borzaszt, elkerüli. De aki aláírta, vagy aki nagy hévvel magyarázza, mit csináljak, azt azért megjegyzem. Egy büntetőper előtt állunk, és nekem jó érezni a támogatást.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • alairtam pont azert hogy tamogassalak, de elolvasni es kovetni az egesz ugyet max nagyvonalakban fogom. cvd elmagyarazta helyettem is hogy miert.

        KedvelésKedvelés

      • “Azok, akik aláírták. Azok, akik vállalták az aláírásukat. … Azok, akik napokig hallgattak, aztán írták alá. Azok, akik nem írták alá, és akikkel érzem a légüres teret. Mit gondolhatnak?”
        Hát erre válaszoltam meg, hogy mit gondolok én. Téged érdekel, engem egyáltalán nem érdekel, plusz kimondottan idegen, taszító az ő világuk.
        Petíciót azért nem írtam alá, mert még ennyiben sem akarok tudomást venni róluk és bárminemű közösséget felvállalni velük.
        Hát ez van, nekem ennyire negatívak.

        KedvelésKedvelés

      • “Egy büntetőper előtt állunk, és nekem jó érezni a támogatást.”
        Oké, csürhe kivonul, boákat meglenget, vagy milessz ? 😀

        KedvelésKedvelés

    • Talán erre gondolsz. De belőlem ez hiányzik, én tényleg minimum tudom, de leginkább tisztelem, hogy mások másképp gondolkodnak, mást szeretnek, mást bírnak el, és nem érzem őket adósaimnak. Szilárd ellenben így korholja híveit, amiért nem állnak be mellé gyűlölködni:

      “Kedves Anikó! Hálásan köszönöm, hogy hozzá szóltál, azokhoz képest, akik sokkal, de sokkal többet kaptak tőlem (Olyan is volt, akinek nem csak több ezer eurós károkat is sikerült a segítségemmel vissza szereznie, és most hallgat, mint a csuka), most meg úgy tesznek, mintha részéről minden rendben lenne.”

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

27. És még az is fontos, hogy más alkatok vagyunk. Engem tényleg minden érdekel, úgy is, ha benne vagyok, meg úgy is, ha kívüle. Egy ennyire bizarr sztori meg végképp, nem is tudom úgy figyelni, hogy ne indítson el bennem egy csomó gondolatot, regénybeli karaktert, önmegértést, mert magamat is figyelem, az interakciót, szüntelen élességgel. Tudom, ezt hiába magyarázom, de én tényleg így működöm. Szeretném azt érezni, hogy nem baj, ahogy működöm.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • nem tudom ezt nekem irtad-e, de valaszolok. dehogy baj. reszemrol jeleztem egyszer ketszer hogy mit gondolok a szilard ugyrol, es hogy szobaallni veluk, tudomasul vettem hogy ebben nem ertunk egyet es a reakciokbol vilagosan kiderult hogy sokan nemcsak hogy egyetertenek veled, hanem megerositonek, peldamutatonak latjak a kiallasodat. es meg az is lehet hogy neked van igazad es tenyleg igy kell(ene) reagalni a szilard felekre, ezert irtam ala a peticiot. ha te kiallsz ellenuk, az a te dolgod, reszemrol tamogatlak de probalom magam tavoltartani az ugytol. na es akkor mostmar idemasolom hogy erre irtam hogy detto: “hogy számomra ez a téma, mint ezotéria, meg horoszkóp, akkora hazug blődli, hogy képtelen vagyok odafigyelni rá, számomra az ezzel foglalkozó emberek nagyon nem szimpatikusak, nem tartom őket értelmes és érdekes embernek, ezért képtelen vagyok figyelni a szavukra.
      Ez a házaspár pedig pluszban olyan primitív, olxan méltatlan és övön aluli módszerekkel él, ami elborzaszt és nem is akarok tudni, hallani róluk, mert egyszerűen kiráz tőlük a hideg, iszonyodom, rossz érzésem van, sötét lesz tőlük a világ és a hangulatom.
      De persze tudom, hogy ez a te blogod, ahol te azt csinálsz, amit akarsz, azzal foglalkozol, amivel akarsz,
      viszont én meg hasonlóképp azt olvasok, amit akarok, és ezért mikor meglátom a nevüket, már messzire húzok is el onnan.”

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Teljesen megértem, és innen is oké.

        KedvelésKedvelés

28. Tudom, hogy nem kell magyarázkodnom, de engem annyira elszomorít, hogy mégis írom: iszonyú, mennyire félős, minden sarokban árgus szemeket és ártó szándékot sejtő lettem. Én, aki annyira nem ilyen voltam, lennék, roppanok alatta lassan, de annyira lebénít, hogy nem tudok ellene kiállni. Részben a súlyos bloglemaradás, de nagyobb részben ez az oka, hogy ekkora késéssel írtam alá végül. És remélem, sok ilyet látok még, ami legalább nem hagyja elfelejteni, hogy így is lehetne. Nagyon köszönöm, hogy csinálod.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

29. Visszajelzés: így látták ők | csak az olvassa — én szóltam

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .