elvették tőlük a testüket

Komolyan mondom, Dózsa Györgyből falatoztak így.

Hol kezdjem.Ez egy típustörténet. Fiatal nőkről van szó, akik figyelemreméltó formát hoztak össze fitneszversenyzőként, eleinte nagyon mosolygósan, nyafogás nélkül. Sőt, influenszerkedtek, szponzorációjuk volt, motiváltak: egy kis epres zabpuding, egy kis fenékedzés, egy kis utazás, meg “ilyen az új otthonom”.

Pár év youtube és pár szezon után abbahagyták a versenyzést, és jól meghíztak.

De nem tűnnek el: ezt is dokumentálják, gyártják tovább a kontentet, még tart a szponzoráció. Ezért a hízást látja, nézi és kielemzi a közönség.

Amúgy nem nagyon híztak meg, nem dobták el a gyeplőt: erős akaratú nőkről van szó, továbbra is edzenek és van némi tudatosság az étkezésükben. Csak olyan csajos-combos formásra váltottak, normál nőre. Világbajnok alakjuk van így is az átlag sosem edzőkhöz képest, a feszesen fiatal zsírok alatt ott van a hosszú évek alatt szerzett izomzat. Ami nem feszes többé, az az életmódjuk.

Stephanie Buttermore a világhírű példa, hozzá, ahogy az a youtube-ról kiderül, okos, kedves, profi, szerethető is, hatalmas táborral, egyébként rákkutató.

A módszer neve all in: a megszorítás nélküli evés a lényeg, amelynek a funkciók helyreállítása a célja, és a test bölcsességére bízzák az ideális állapot (testsúly) megtalálását, hosszú távon megnyugtatva a szervezetet, hogy nincsen többé ínség (ami a versenyzés maga). Steph az egészet tudatosan kezdte, döntött, hogy megszorítás nélkül fog enni hosszabb távon, hogy a korábbi, örök szálkásításban jellemző gyöterelmes éhségét, hormonális zűrjeit, krónikus fázását megoldja (gyakorlatilag anorexia volt ez), bízott abban, hogy eléri a set pointot a testkompozíciója, és egy éven át gondosan monitorozta a történéseket. A csúcs zsír és vizesedés hat hónap körül volt, azóta az étvágya is csökkent, és lementek az ödémái is.

Erre is lett, de hát mire nem, a dzsungelben élő Freelee Banana Girl-nek reakciója, aki nem csak nyersvegán, hanem szakértőként és könyvszerzőként ajánl mindenkinek magas szénhidrátot, minimumzsírt, és a Row Till 4 módszert (négyig csak nyers növényt, édes gyümölcsöt egyél). Őróla legyen itt lábjegyzet: nagyon tolja, ökolányt játszik, erőteljesen agitál (itt csúf fotómesterkedős csaláson kapták, és itt is bírálják erősen, többek között, de legélesebben azért, mert szektája egyik tagja 19 évesen elköttette az ondóvezetékét az ő hatására, ebben is nyomást gyakorol a követőire, “ne szaporodj”). Freelee, akinek egy banán az attribútuma, azt állítja, 2009 (máshol: 2006) óta táplálkozik így. Jól látszik rajta az izomleépülés és az öregedés is – lehet, hogy beakadtam, de én minden vegánnak csúfnak látom a bőrét, ha el nincs hízva, akkor csoffadtnak az izomzatát, ritkásnak a haját, vizenyősnek a szemét:

 

Vissza a hízáshoz és Stephanie-hez. Magyar példa Gökler Kriszti. (Itt jegyzem meg, nincs gondom az influenszerrel, ha nem tagadja le, hogy ő influenszer.) A történet 2017–18-as, a videó 2018-as. Nem fogyta le azóta sem.

De edz és jelen van ő is. Főz, mosolyog, motivál, utazik. Mindketten proteinmárka szponzoráltjai. Afféle “egyetemista lány” és “érzékeny lélek” imiddzsel vannak jelen, értelmesen beszélnek, kedvesek, és profiként viselkednek, örök optimisták, soha nem kritizáltak vagy szóltak le másokat. Rengeteg kontentet készítenek. Mindketten megmutatják a köznek a csoda kedves, videókészítésben is segédkező szerelmüket. Volt “tízezer kalóriát enni egy nap” videója (ez amerikai inspiráció), és mindkettejüknek viszonylag könnyen ment. Menstruációs zűrjeik voltak, és mesélnek is róla; beszélnek a hízás okairól, és említenek orvosi asszisztenciát is.

Arról is beszélnek mindketten, milyen reakciókat kaptak, amikor meghíztak, mennyire tartottak a drága követők beszólásaitól, elpártolásától. Na, és ez a történet lényege. Magyarázkodik, mert azt tette a saját testével, amit helyesnek érez. És természetesnek veszi, hogy a követők beszólnak, felháborodnak, leiratkoznak.

Akik – ugye, ez a követőtábor és drukkercsapat lényege – kiszervezték kényelmesen: legyél helyettem is izmos, én meg majd nézegetlek és fikázlak. Vagy csodállak – amíg olyan vagy, amilyennek nekem kellesz, azt igazolod, amire nekem kellesz. Például az illúziót, hogy fenntartható a brutál szálkás forma hosszú távon, károsodás nélkül. Íme a csaj, akinek mosolygósan összejött a bombaforma, és ettől ők is elérhetőbbnek hiszik maguknak (persze ők csak neten aktívak, semmi melóval, bámészkodva, önátveréssel gondolják el, hogy majd olyan testük lesz). Megmutattad, milyen vagy? Akkor maradj is olyan! Kimerevítik a képet, és aztán lehet mondani, hogy már nem olyan. A haja, a kontentje, a segge, minden jobb volt valaha. Csalódtak. Mi van, már nem olyan izmos, ő, a motivációforrás? El van kenődve? Hogy lesz akkor neki, a júzernek jó teste? És visszavág, mert hosszú távon minden homeosztázisra törekszik. Nem lehet elviselni, hogy te kevés vagy, ki kell egyenlíteni (aki aljas volt, hazudott és elbukott emberileg, az pert indít).

Sok hasonló sztori van. #reversebodytransformations

https://www.cosmopolitan.com/uk/body/health/g11263558/reverse-body-transformations-weight-gain/

Az idolbuktatás gyakori elem a hírességek történetében. Nem is okvetlen kell, hogy hamisan énekeljen, depis legyen, az indulatok elszabadulásához elég egy apró magánéleti vagy világnézeti változás is, és szétszedik. A kiváló iránti bosszúról, a rivalizáló szemétkedésről, a rajongásból lejárató gyűlölködésbe átcsapó indulatról írtam már. Itt testtel, nőiséggel kapcsolatos a történet, a két nő pedig őszinte, mégis magyarázkodnak. Steph sokszor kiborult az egy év alatt, szorongott, hogy követői elfogadják-e így, el tudja-e magyarázni, hogy ez nem leeresztés, vagy a fitnesz elárulása, hanem szakemberrel támogatott, tudatos gyógyulás, amelynek eredményeképp sokkal jobban érzi magát, már csökkent a súlya és az étvágya is, és nem, nem lesz kövér.

De a júzer lecsap, mert rést sejt. Hevesen utálom ezt a nagypofájú, nick mögül finnyogó típust. Ő, épp ő kínlódik a saját fogadkozásaival, a “most nincs időm”, “más a prioritás”, “sérült a bokám” kifogásokkal, az örökké feladott diétáival, és inkább semmilyen az izomzata, mint valamilyen, így aztán arra projektálja a frusztrációját, aki olyat tud és él, amit ő soha. Háhá, ÉS A SZTÁR SEM OLYAN!

Annak bitorolja el a testi önrendelkezését, aki sikeres versenyek után normális nőként él tovább, mert például gyereket akar és lelki békét. Hova vitték a motivációmat?

A kommenteket olvasva azt hinnénk, bálnává híztak a nők. Holott tizenkét-húsz kilóval lenni többnek a fitneszmodell versenysúlynál, az a fitt-egészséges kategória közepe.

Mégis, kinek a teste? Kinek a döntése, melója, ki mondta neked azt, hogy ha te csodálod vagy felnézel rá, akkor majd bele is szólhatsz? Menjetek már a picsába, de főleg edzeni. És remélem, ezekben a nőkben nem tudnak tartós kárt okozni.

Nagyon alattomos a netes hajsza hatása. A csoportos, a hangos többség utánzásával folytatott hörgő rázúdulás, határáthágás, amit sokan normális reakciónak hisznek, és ha ők is az erősek oldalán állnak, ha vissza lehet vágni valakinek, aki kényelmetlen érzést kelt bennük, akkor élvezik. (És nem biztos, hogy látják, mennyire szar ez a másiknak. Nem mindenki gyárt belőle könnyes kontentet.)

Az is tanulság, hogy mennyire veszélyes valamit (formát, eredményt, megváltást…) megígérni, éveken át feladatszerűen, ragyogó mosollyal megmutatni, rajongással létezni egy-egy módszer vagy a fitnesz iránt és rajongást kelteni, továbbá másokon segíteni akarni. És ennek következtében függeni lélektanilag és anyagilag a követők lelkesedésétől. Minden csupa pozitív. Az illúzió nem sérülhet. Ezek a motivátorok az elvárások béklyóiban vergődnek, a fikázást pedig öngyűlöletté és kétellyé interiorizálják. Amikor az ember a saját felületét nem meri megnyitni, mert mindig ott szemétkedik valami (vagy több) ismeretlen.

*

Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy én most magamról is írtam, mert én is “meghíztam” ahhoz képest, amikor (2015-ben) titkon vagy nyíltan csodálták a formámat, majd engem is meghurcoltak – de nem egészen ez a helyzet. Ez nem az én sztorim. Én nem ígértem senkinek semmit, nem szponzoráltak. Nem akartam kifelé jó lenni, nem tettem ki ragyogó, gondosan utómunkázott képeket a show kedvéért, nem múlt semmi azon, hogyan teljesítek, jól nézek-e ki. Nem pörögtem egész életemben a fogyózáson, nem vett körül se viszonyítgatás, se diet talk, mert okos és tartalmas lény vagyok. Nincs miből gyógyulnom. Több kiló vagyok, igen: 2016-ban lettem több, és igen sok melót és pénzt tettem abba, hogy több kiló legyek, és olyan seggem, hátam, combom, törzsizomzatom legyen, hogy egyrészt a nehéz gyakorlatoknál, hosszú távoknál is a nagy izmaim terhelődjenek, és ne sérüljön bokám, térdem, lábfejem, derekam, másrészt feszes legyek. Most is annyi vagyok. A szervezetem nincs tönkrefutva, sérülve, kiéhezve, lenullázva. Évek óta pár irányelvvel, bőségesen, jó étvággyal, eszem és rengeteget edzek, és ha épp nem annyit, akkor is mozgok. 

Én tehát mindig tudtam, hogy a testem az enyém. Nem kérek elismerést, jóváhagyást, senki nem fog eltántorítani, lebeszélni, rossz érzéseket kelteni bennem. Reakciójuk hevessége megerősítés. Sosem voltam törekvő, stréber sem, megfelelésmániás. Mindig azt csináltam, amihez kedvem volt, és az könnyen ment. Ezért nem kötelez semmi, hogy pontosan valamilyen (elvárt) kinézetű, formájú, futósebességű stb. legyek/maradjak. Magamat sem gyötröm ezzel. Mindig az öröm volt a lényeg, a felfedezés izgalma, a test eksztatikus érzései. Mást is erre biztattam: örülj! Ne fizess módszerért!

Így sem úsztam meg. Sokkal előbb, mint hogy a legjobb formámat elértem volna, rá kellett jönnöm, hogy úgyis gyűlölnek, úgyis fikáznak, elferdítik, mert sajnálják tőlem, mert nekik reménytelen. Kár is cukiskodni velük, vagy fejtegetni nekik jóhiszeműen, hogy mit miért csinálok. A féléletűek mindig találnak valamit – és ez róluk szól. De azért döbbenet volt.

Mégis teleirkálták a testemet mint felületet idegenek. És mindig csak az álmaikban élő konvencionális jónőséget (esetleg, megengedően, annak sportos verzióját) nézegették, kérték számon. Egy negyvenéves, háromgyerekes nőn. Soha magukon. Soha fel nem merült tartalmi kritika, hogy mennyivel guggolok, vagy hogyan nyújtok. Követelőztek, hogy ilyen legyek inkább, ne olyan, nem is vagyok olyan, el kéne mennem amoda, olyat edzeni, amit ő, meg neki jobban tetszene, ha…, olyanok, akik soha nem voltak ott a harcaimban, sem szép, sem nehéz pillanataimban. Ráadásul ők maguk nem edzenek keményen, és nem tudnak a kajálásról se, azon kívül, hogy mi a trend épp, és hogy ez olyan terület, amelyen jól be lehet szólogatni meg okoskodni.

És megírták, hogy de ők bezzeg karcsúak, nekem meg… vég nélkül. Soha nem a valódi hibáit  jelezték az arányaimnak. És ha visszaszóltam, akkor én megtámadtam őket. Van egy nő, aki most is kb. havonta megírja, hogy mi minden miatt nem irigyel engem. :DDDD

Nem, ez nem természetes, és nem azért van, mert “kipakoltam magam”, és (ez G. szövege) mert az igazán menő újítókat mindig koppintja a bámészkodók hada. Minden értelmes lény, minden, magával rendben levő (vagy erre komolyan törekvő) ember érzi, hogy a test nagyon személyes. Nem tol oda diadalmasan felpolcolt csöcsöt, csak mert ő akar győzni egy nem létező versenyben, és mást nem tud felmutatni.

Csak beszédmódokat, irányzatokat, vetítést lehet érdemben kritizálni, és ha valaki keményen dolgozik, új utakon jár és képes extra mozdulatokra, akkor őt kipécézni sima irigység.

Ez az ÉN testem, basszameg. Ha nehéz távot futok, ha fogyok pár kilót, ha leszálkásodom, böjtölök, ha bármit csinálok, én dolgozom meg érte. Se tanácsot, se segítséget, se véleményt nem kértem soha senkitől. Ebben erősített meg a két történet is.

Nekem az a fontos, hogy minél közelebb létezzem fűhöz, vízhez, égbolthoz, jószagú bőrhöz. Azt akarom, hogy élmény maradjon a főzés, az evés és a mozgás is, és ne veszítsek abból, amit elértem, ne legyen örök harc a testtel. Holnap megyünk DEXA-ra. Együtt futunk. Régóta nincs vívódásom, kételyem, testképzavarom, az evésben áldozathozatal-érzésem. Egy elsajátított kitartásom, erőm van, és velem marad.

A blog pedig tele van képekkel, és mindig vannak újak. Nem retusálok, nem akarok részt venni a valóság elinflálásában, csak spontán képeim vannak, és elvből nemet mondok arra, hogy jaj, majd mit szólnak.

Én tudok repülni.

Ő a példakép. Ráérek. A testem az enyém.

https://www.olympicchannel.com/en/original-series/detail/body/body-season-season-1/episodes/meet-flo-meiler-the-85-year-old-grandma-breaking-world-records/?uxreference=playlist

11 thoughts on “elvették tőlük a testüket

  1. A legutóbbi posztjaidat (így szabadságon bepótolva lemaradásomat jópárról beszélünk), töprengtem kicsit, mennyire behálózta sokak életét a közösségi platformok sora. Egyrészt mivel tudatosan építetek erre, megkerülhetetlen a visszajelzések értékelése, másrészt, amire több időt és energiát áldozol (legyen az személy vagy tevékenység) az arra adott reakció mélyebben érint.
    Részben ezt látom mindkét említett lány amúgy roppant jó videójában. Stephanie-t én csak Jeff révén (pár hasonló csatorna mellett követem) láttam néha, vele ellentétben viszont egy sokkal személyesebb videót alkotott a párjához hasonlóan szintén igényesen. Közöm nincsen hozzá, mégis jó volt látni az interakciójukat.
    Kriszti is több videóban foglalkozott, az extrém terhelés okozta cikluskimaradással. Erről én először talán egy észak koreai katonanők életét taglaló cikkben olvastam.
    Nem értem, miért tabu (lehet nem fair összevetés, de főleg a kink és szabadosság jelenségére nyilvános firtatására figyelmeztető bejegyzéseid után olvasva furcsa) amikor minden IS fent van már a neten. Persze lehet ez a kérdés költői, hiszen nem érdeke egy sport-szponzornak, felhívni a figyelmet, hogy a versenysport komoly áldozatokkal járhat. Csak abszurd, hogy üzleti alapon minden kiteríthető, de egy alapvető természetes női működés tabu.
    Krisztinek, amugy nem néztem végig mindkét menzesszel kapcsolatos videóját, de ami nekem azonnal beugrott az az intimtorna (pl. Aviva, Kegel, Kriston) illetve, hogy nem merült-e fel hormonális rendeződésükig az óvszeres védekezés.
    Úgy tűnt és remélem így is van, hogy mindkét lány partnere támogató a megtapasztalásaik során.
    BananaGirl videóját a stílusa miatt, őszintén szólva pillanatok alatt nyomtam ki.
    Férfi szemmmel a testüket látva: Biztosan mondták nekik csak nem említették, főleg Stephanie versenyszintű és egy évvel későbbi képén látszott, hogy az arca mennyivel természetesebb finoman teltebb simább lett, ahogyan visszajött rá némi plusz (ezt a szintű szálkásítást egy női bikiniversenyen én mondjuk nem értem. Nem mintha egy versenyre felkészült férfi arca nem lenne beesett, bár gondolom ezt a vízvesztés is okozza. Mint teljesítmény elismeréssel adózom előtte, csak szépnek nem találom). Laikusként egy gondosan kisportolt női testet finoma “kipárnázva” látok igazán szépnek. Szép izomzaton eleve máshogy áll a zsír is, nem mondom hogy nem szép egy nőnél a kockahas, csak az én szépérzékemnek inkább elfér pár finom dombotulat.
    Tehát mindenképpen jó, hogy kiemelték, továbbra is sportolnak, csak engedik a testüket regenerálodni (amúgy úgy tudom, maga a zsír eleve, hozzájárul a magasabb ösztrogénszinthez).
    Ez a fittnesverseny is mintha ideálban férfitestet venne alapul. Nem mondom baromi szép tud lenni egy pár izmos női láb.
    Ehhez mérten, pl Jeff-en látom azt a maximumot (Daniel Vadnal, El Eggs&Sven Kohl mellett) ami talán még természetes módon elérhető és megértem, ha a nők többsége számára vonzó a kockahas, erős kar, deltás alkat erős láb, diszkréten kidagadó erek. A férfi hormonműködést meg tudtommal a kívülről beadott tesztoszteron mellett, a tápanyagbevitelt nézve zsírmentes/hiányos életmód rúgja páros lábbal tőkön (a mozgás, megfelelő táplálkozás s belső izmok erősítése pedig serkenti). De kétlem, hogy nálunk az alacsony testzsír negatív hatású lenne.

    Kedvelés

    • “mivel tudatosan építetek erre, megkerülhetetlen a visszajelzések értékelése” – engem ne vegyél bele, én nem vagyok ilyen motivátor, influenszer, sem versenyző, én szövegeket írok. A görénység, fotelből finnyogás a csakazolvassára reagálva is nevetséges, akármilyen körítéssel és kifogással adják is elő, főleg a szövegek nem értésén alapul. Én ezt így értékelem. Akit ez (űzáés, manipulálgatás, belepofázás, kontroll, alázás) nem háborít fel, az nem tudom, hol él, de nem a platform használata a gond, hanem hogy ilyen mesterkéltek kettéválik a néző és a célpont-kontentelőállító, és nagyon sok néző/júzer TÉNYLEG úgy képzeli, hogy őt kiszolgálják, és bármit lehet egy nyomorult kattintása vagy lájkja vagy a rajongása fejében. Hogy az övé az egész ember, és majd diszponál és nyom és dönt tök személyes dolgokban, nem bír csöndben maradni, kioktat, aláz. Egy vadidegen. EZ a baj, és nem, ez nem természetes.
      Még ilyen top youtubberek teste sem lesz a közé, nagyon etikátlan nyomást gyakorlolni rájuk, kiszervezni, hogy te legyél helyettem izmos, miközben ő melózik a testért és ő viseli a túlzás következményeit. Sajnos, a fitnesztest abban a mindig barna, szálkás formában illúzió.
      “Férfi szemmmel a testüket látva” Értem, amit írsz, ugyanakkor én nem bírom, hogy “férfi szemmel”, vagyis heteroszexuális alapon, tetszik-e/megdugnám-e van így minden megnézegetve, engedélyezve, jóváhagyva, mintha az a szem több lenne, vagy az ő tetszésüknek lenne kisportolva az a test. Jó lenne megérteni, hogy nem a te szépérzékedről van szó, és pont ez a nyomás és a nyomás alapján írt kommentek okoztak annyi fájdalmat a lányoknak. Hogy senkit nem az ő jóllétük és beszámolójuk érdekelt. Ezt a pornó(kultúra) csinálja veletek., hogy mindent így néztek, hogy nincs sima, anatómiai tekintet. Látjuk mi ezt (arcot, változást, formát) női szemmel is. És én se arról beszélek, nekem nemileg mi a vonzó.
      “Ez a fittnesverseny is mintha ideálban férfitestet venne alapul.” Nem, a női testet veszi, amelynek ugyanazok az izmai vannak, és ugyanúgy szélsőségesen definiált állapotában mutatják meg az elit versenyeken az anatómiát. És ugyanúgy romboló. Nőnél 10 százalék az esszenciális zsír, férfinál 3-4.
      Férfiaknak is van esszenciális zsírja. Nem biztos, hogy a nemi hormonjaikkal, de a kortizol tuti sérül, gyakorlatilag rónikus éhezés megy cutting fázisban, és a visszatöltésnél, verseny utáni halálrazabálásnál inzulinnal, vércukorral, leptinne, ghrelinnel is csúf dolgok tudnak történni, ha túltolja a zsírtalanságot.

      Kedvelés

  2. Értem, különbözőek vagyunk. Érdekes, hogy én éppen a férfi testnél voltam azon a véleményen, hogy a szigorúbb szélsöségesen alacsony testzsír is még jól mutat (és hoztam fel rá példákat). Egyébként a véleményre való reagálásnál konkrétan arra reflektáltam, hogy Kriszti bár tudja, hogy nem kellene rá adnia (éppen azért mert fotelhuszár vadidegen) nem tudja teljesen kivonni magát a negatív kommentáradat alól, ez ellen természetesen fel kell lépni nem vitatta senki. Én nem erről, hanem annak a vélt okáról írtam, miért érintheti érzékenyen.
    Jelenleg kevesebbet írsz róla, és egy része csak a “csomagnak” a társ testi állapota, hiszen jól esik olyan társsal lenni, aki testileg is vonz.
    Ezt nemtől függetlenül természetes, ahogy az is, mérlegeled hol helyezkedik el az értékrendedben. A véleményemet én éppen azért jeleztem szubjektivként (de tudva, hogy ezzel nem vagyok egyedül egyfajta férfi véleménynek) mert más máshogyan gondolkodhat (és nem feltétlenül kell bárkinek 10+ kg liftezést vonzónak látnia a párjánál, ahogyan nekem ez normális). Pont emiatt volt szimpatikus Jeff támogató hozzáállása, Stephanie esetében, de szószaporítás lenne, ha erre reagáltál volna. Tudom, ami rendben van azt kár taglalni, ha a szándékod éppen az, hogy a kritikus dolgokra hívd fel a figyelmet.
    Szintén saját véleményem, hogy a gyermekáldás utáni testi változások sokkal jobban tudnak nőket, aggodóvá tenni, mint amennyire partnerük számára valaha is gondott jelentett volna. Tudom, hogy általánosságban ezért is a szexista gondolkodás, a sulykolt szépideál felelős, ahogy azt is tudom, hogy ezt a vádat nem kell magamra vennem.
    Ehhez is lehetne kapcsolodó bejegyzést keresni, mindenesetre fontosabbnak tartom a mozgás adta energiatöbbletet és testi és mentális jólétet, a vizuális hatásnál. Még úgy is hogy én ezt nem olyan intenzitven űzöm, mintha minden nap 4:30-5-kor felkelnék súlyzózni vagy pár fegyencedzös gyakorlatnak. Pont arra jó, hogy reggel ne egy darab húsnak nézz bárkit és normálisra kódold a férfi agyat, mert a mi napi tesztoszteron-lifünk pont olyan mint a ti ciklustól is függő kívánosságotok és egyikhez sem kell semmiféle pornós hatás (sőt ilyenkor lenne a legrosszabb).
    Mert pl. gyerek mellett mindkét félnek több energia kell, hogy még este is tudjon pörögni, szerencsére a kis örökmozgóknak lételeme a mozgás, igy ők maguk is motiválnak.
    A pornós felvetésre, majd egy az ahhoz szorosabban kapcsolodó posztodnál reagálok. A káros hatásával egyetértek csak az odavágó TedEx előadáscsokorból még kikeresem, amit érdekesnek gondoltam.

    Kedvelés

    • “még jól mutat” ez nézőként tök kényelmes, de ugye arról beszélünk, szétmennek-e egészségileg, akik így élnek, ez az innovatív a posztban, nem az, hogy nézelődve mi tetszik MÁSVALAKI testén. Persze, hogy jól mutat, hajaj. És igen, főleg, ha versenyhajsza van, akkor szétmennek. Ez is szempont. Sorra halnak meg a harminc-negyvenes testépítő legendák. Ezt nem szem előt tartani az az önző nézői attitűd, amit a poszt bírál. Nekem is magyarázták igen szerény testű nők, hogy ilyen meg olyan szálkás legyek, mert az milyen jól néz ki… ööö.

      Kedvelés

    • “fontosabbnak tartom a mozgás adta energiatöbbletet és testi és mentális jólétet, a vizuális hatásnál” ennek ellenére sikerült keményen edző nők testéről fotelgusztálgatósat írni, ami tök sértő.
      A pornókultúrát meg, sajnos, nem úszod meg, tele van vele mindenki agya, közvetve is hat.
      Nemtom, én nem szoktam a ciklusomra hivatkozni, pedig négy hónapja elég kemény tüneteket okoz, és nem szeretem azokat, akik a tesztoszteronnal (esszencializmussal) jönnek, mert mindenre mentség meg kifogás.
      “arra jó, hogy reggel ne egy darab húsnak nézz bárkit és normálisra kódold a férfi agyat” ehhez elég csak nem sötétnek lenni…

      Kedvelés

    • “Jelenleg kevesebbet írsz róla, és egy része csak a “csomagnak” a társ testi állapota, hiszen jól esik olyan társsal lenni, aki testileg is vonz.
      Ezt nemtől függetlenül természetes, ahogy az is, mérlegeled hol helyezkedik el az értékrendedben” Nem tagadtam sose, sőt. De nem nézegetem tárgyiasítva. Azért nem írok róla, mert jelenleg annyira plakátszerűen gyönyörű az emberem, hogy kerülöm a témát, ne kezdjék ki.

      Kedvelés

    • “Szintén saját véleményem, hogy a gyermekáldás utáni testi változások sokkal jobban tudnak nőket, aggodóvá tenni, mint amennyire partnerük számára valaha is gondott jelentett volna.”
      Nana.
      Egy, ez azokra igaz, akik valamennyire aggódnak, és azok pont az edzősebb, jobb alakú nők. Jobban is néznek ki, más igényszintről beszélünk.
      A boldogan széthízók nem feszengenek ezen, azt hiszik, az anyaság mindenre kifogás, és az ő testük és hajlandóságuk aztán hajaj, akkora érték, őket elvették, ők be vannak biztosítva, őket szeretik így is stb., de nem látják és nem is nézik magukat. Rájuk ez nem igaz. Nekik volt figyelmeztetés Norbi. Igenis zavarja a partnert, csak nem szól, “szereti így”, mert nem akar se hisztit, se bunkónak lenni.
      De még ha igaz lenne is, mindenkinek joga van a saját szemén át nézni önmagát, és nem a partnerén át vagy más elvárásokén. Pl. a partnernek tetszik, mert jó combos, megdugja hátulról, aztán csókolom (true story), nem ő él benne, de ki szenved azon, hogy dörzsölődik a comb között a nadrágja és újat kell venni? Nem a másiké a testünk, hanem a sajátunk, és a tekintet is a mienk. Nem arról van szó, hogy azt hisszük, a másikat zavarja valami, és akkor azon aggódunk, ezek saját, külön aggodalmak, esetleg olyasmi, ami egy folyamat eleje, most még istenes, de később rút vagy nehéz lesz.
      Engem is több minden zavar magamon, mint amit ebből a szerelmem érzékel. Pedig nem méregetem magam más nőkhöz. Én is akkor vagyok sugárzó, önbizalomdús, amikor ezek az apróbb részletek rendben vannak.

      Kedvelés

    • “nemtől függetlenül természetes” ööö, nem, ezt férfiak csinálják nők testével (akár a kommentelők arányát nézd meg Steph-nél, hogyan gusztálgatnak, kedvesen vagy bunkón), ez súlyos szexizmus, mert a férfitekintet számít a Tekintetnek. Nem pusztán arról van szó, hogy legyen vonzó a partner teste, hanem az ítélőszékből nézegetésről. Ami hatalmi kérdés. A hatalom nem a nőknél van.

      Kedvelés

    • “miért érintheti érzékenyen” azért érinti érzékenyen, mert ő se hitte volna, hogy nem örökre lesz szuperfitt kinézetű, és mert magával kapcsolatban magasak az elvárásai. Illetve annyi rajongás, kedvesség után nem hitte volna, hogy egy tök saját folyamatért, döntésért ennyi mocsok érkezik. Miközben magával is küzd.

      Kedvelés

olvasd el, amire reagálsz!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.