amikor erkölcsösnek hiszed magad, közben meg csak infantilis vagy

Vagy primitív.

Hihetetlen, ami ki tud jönni az emberekből. Eddig is bennük volt? Hol volt eddig? Miért, hogyan működik a förtelem megnyilvánulásának a törvényszerűsége? Lehetne-e másképp? A blogger körbejárja a szemétdombot.

Amiről beszélek, az mindig így néz ki: bedob valaki egy hergelős hírt (egy erőszakos bűnözőt elítélnek, kirakott kiskutyák a gyorsítósávban, kihalt a panda, gyanú, hogy pap erőszakol kisfiúkat, fotóriport a vágóhídról), mire is lesújt a népítélet. Először is, felmondják a leckét: ez szörnyű! elítéljük!, aztán: ha én tehetném, ezt meg ezt tenném velük.

És dől az iszonyat.

Mert fel vannak háborodva. Én ezt sem mindig értem: ami nyilvánvaló botrány, ami konszenzusosan elutasítandó, ráadásul a jog is lesújt rá – épp erről szól a hír! –, azt minek még ezekkel a lincselős “én is elítélem” kommentekkel megpakolni? Miért mondunk olyat, ami nyilvánvaló, és emiatt redundáns? (Én még az “esik/jön a tavasz/tüsszögsz. megfáztál?” mondatokat se viselem jól, ezek hiánya IQ teszt, persze ez az esztétikám: én komolyan veszem, hogy amit mondunk, az informatív, innovatív, érdemi legyen.)

De az erőszakvíziók egyenesen iszonyatosak. Ismeritek azt, akit ANNYIRA FELHÁBORÍT A KEGYETLENSÉG, hogy ő bizony tökénél lógatná fel, besózná, bezáratná, bányában dolgoztatná élete végéig az ilyet, “ez nem ember”, “fehérjehalmaz”, és semmilyen ítélet nem elég, hat év, tíz év, ő mond többet…

Milyen bátor és szókimondó! Csak mondjuk fogalma sincs országa büntetőjogának büntetési tételeiről. Se.

De mit is mondhatnánk, ha jogász végzettségű, harminc éve még a jogállamért lobogó, liberális kegyurunk is vitatja Gyöngyöspatát meg a börtönös kártérítést, és cinikusan hangulathergel?

És nem csak a kisvárosi fogalmatlan rózsás keretű profilképű pletykafogyasztó asszonyságok, akik megosztják, hogy ők előző életükben Kleopátra voltak. Értelmiségi, komoly emberektől is olvasni ilyet. Dőlnek a kommentek. Mi van veletek?

Először is, az, hogy egy erőszakos bűnözőt is jogok, garanciák védenek, hogy őt se lehet ránézésre életfogytiglanozni vagy kínozni, mindannyiunk érdeke. Olyan társadalomban, olyan fejlettségi fokon élsz, amelyikben ezek barbárságnak számítanak. Te miért lettél neobarbár? Észre se vetted?

Slágertéma a halál kívánása, a lincselés, illetve a durva halálnemek. Aki visszaállítaná a halálbüntetést, az, ne kerteljünk, ostoba. Először is, a dölyf miatt, amellyel azt gondolja, hogy ő majd ezt eldönti (ha olyan hatóköröd lenne, hogy egy picike tagja lehess egy ilyen döntéshozásnak, lobbinak, akkor már rég nem lehetnél ennyire árnyalatlan, indulatos, kegyetlen), másodszor is, mert nem érti, milyen eszmei-tudati folyamatban él, hova tart a világ úgy kétszázötven éve. Nagyon sokan, nagyon keményen küzdöttek a jogállamért, a humánus bánásmódért, a garanciákért, és ha ezekben rükverc van, az mindannyiunk kára, és apokalipszisbe torkollik.

S bár 1989 óta DNS bizonyíték is létezik, és enélkül nincs halálos ítélet, tehát sokkal ritkább a végzetesen téves ítélet, a halálbüntetés akkor is barbárság és nem éri el a célját.

Itt olvashatsz arról, hogyan és mely országok tartanak még kivégzéseket:

https://en.wikipedia.org/wiki/Capital_punishment#Capital_punishment_by_country

Ez pedig egy térkép:

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Capital_punishment_in_the_world.svg

Abolitionist: aki eltörölte.

Ügyként:

https://deathpenaltyinfo.org/policy-issues/international

Az utólagos DNS elemzések pont arra intenek minket, hogy milyen sokszor végeztek ki ártatlanokat.

Amit mondani szeretnék, az nem bonyolult, én nem tudom, ti hova jártatok iskolába, kik neveltek titeket, de:

Intelligens. Ember. Nem. Mond. Ilyet.

De sőt: nem is gondol.

Intelligens ember nem ítél közügyekben indulatból. Nem állít tudatlanul olyasmit, amihez ha értene, akkor nem mondaná. Nem hirdet fotelből, hobbiból nagyotmondó, erőszakos dolgokat, amelyekben semmi tét, vállalás, bátorság nincs, ellenben egy hergelt közhangulat tovább hergelését jelentik.

Felejtsd el az “én ismerek egy bírót”, “van rendőr ismerős”, “évekig dolgoztam ott, belelátok a dolgokba” érvelést. Valódi szakértelemre gondolok. És az sosem harsánykodik.

Intelligens ember figyel, meghallgat másokat és saját véleményt formál, nem ismételgeti másokét dühösen. Az igazán gondolkodó fajta még a poénokat se ismétlegeti, de az ellenséges hörgést biztosan nem. Nem áll be ezeregyediknek a tömegbe. Képes hallgatni. Ez nem csak elvi kérdés: hergelni veszélyes. Még csak nem is bűnügy, de az elég durva, hogy Rubint Rékának kell féltenie a biztonságát. Hogy van ez, rendben van ez szerintetek, tényleg “Norbira” kenitek? Mindenki felelős, aki beállt hörögni.

Közügyeinket elvben, eredetileg, de azért nagyrészt a gyakorlatban is törvények igazgatják, és amiért küzdeni érdemes, az nem a megkerülésük, áthágásuk, egyéni ítéletekkel való helyettesítésük, hanem a helyes betartásuk, a jogorvoslat elérése, esetleg a fellebbezés, perújrafelvétel. Ha nem jó, ha avítt a törvény, akkor meg annak a megváltoztatásáért. A törvényen kívüli állapot, az önbíráskodás, a személyes bosszúk ellentétesek a közjóval (nem csak a renddel, hanem a közjóval!).

A módosított törvény lehet szigorúbb, van, aminek emelni kéne a büntetési tételét, már ha bárki a megtorlást célravezetőnek tartja (ez önálló vita), de a barbárság, a kíméletlenség irányába nem mehetünk el újra. Nagyon hülyén érzem magam, hogy ezt mondani kell. De attól még hülyébben, hogy egyesek szerint vannak olyanok, akik megérdemelnek olyan bánásmódot, amit senki nem érdemel meg.

Külön kedvencem a “majd a cellatársaitól megkapja” cinizmusa, az ilyen érvelőnek kevesebb filmet kellett volna néznie és többet olvasnia jogról, jogszerűségről. Ne, ne kapja meg, és ennek ne is drukkoljon senki. Mindannyiunk érdeke, hogy még a legsúlyosabb bűnök elkövetőivel se lehessen akármit megcsinálni, hogy a társadalomtól érkező büntetése annyi legyen, amennyi, a többi majd a saját lelkében és Istennel zajlik, ízlés szerint. Hogy szokás-e ilyen extra büntetést kívánni a közbeszédben, az indikátora a társadalom fejlettségének. Egyetlen boldog, jól élő országban nem találsz aljas gyakorlatokat (és például e gyakorlatok miatt nem jó és boldog Amerika).

Az állatvédelmi netes hisztivel kapcsolatban külön érdekes, hogy a bambi-dizni világképben akik szerint a bocinak, őznek, orrszarvúnak van tekintete és családja, tehát érző lény és szegényke (érdekes, hogy a szúnyognak nincs, és simán kapsz tücsöklisztet, G. megjegyzése), azok embereknek simán kívánnak kínhalált.

A dekontextualizálás, a hergelődés élvezete az, amivel nem tudok mit kezdeni.

Az egyszeri ember ismerje fel, hogy neki ez nem dolga, hatóköre: minek annyit pofázni, rémüldözni, szörnyülködni, kinyilatkoztatni?

Ebből lesz a csoportban mozgósítható, behergelt állapot, és az tudjuk, hova vezet. A kritikátlanság, a különállás igénye nélküli állapot.

Állj meg, gondold át.

Ha mondasz valamit, azt nagyon gondold át.

De hallgathatsz is.

Felelősséged van, ne hergelj, ne hergelődj.

13 thoughts on “amikor erkölcsösnek hiszed magad, közben meg csak infantilis vagy

  1. Lefagyott a rendszer egyébként a napokban, mert orvvadászok agarakat küldtek egy őzsutára. A közelben járó vadász pedig kilőtte az agarakat, az orvvadászokat elfogták, az őzsuta megmenekült. A kommentelők azt se tudták kit szidjanak. A vadászt, amiért a dolgát végezte de közben kutyákat lőtt ki (tehát nem kínhalált haltak) vagy az orvvadaszokat akik szintén nem tartottak rosszul a kutyáikat am mégis életveszélybe sodortak őket. A dilemma: az orvvadászok kutyatartók, akik most biztosan siratják az elveszített kedvenceiket. Nincs megoldás, hogy kit kellene meglincselnie a népharagnak. Nyilván a törvény szerint egyedül az orvvadászok tehetnek a kialakult helyzetről. Fűszerezi a témát h előtte nem sokkal kilőtt, túlszaporodott rókákon agonizált a facebook népe.

    Kedvelik 1 személy

  2. “Először is, az, hogy egy erőszakos bűnözőt is jogok, garanciák védenek, hogy őt se lehet ránézésre életfogytiglanozni vagy kínozni, mindannyiunk érdeke.”

    Így van. Helyesen. A jogállam léte önmagában garancia arra, hogy az erőszakos bűnöző is a leggondosabb, mindenre kiterjedő, a legkorszerűbb módszerekre támaszkodó vizsgálati eljárás, bűnössége kétséget kizáróan történt megállapítása és elfogulatlan ítélkezés után kerüljön börtönbe. Ugyanakkor, a jogállam polgára a leghatározottabban elvárja, hogy a kiszabott büntetés az elkövetett bűncselekmény súlyával arányos, letöltése pedig biztos legyen.
    Elvárja továbbá, hogy “kártérítést” ne az az erőszakos bűnöző kaphasson, aki – horribile dictu! (esetleg többszörös) gyilkosként, vagy ok nélküli önbíráskodással ártatlan életét kioltó lincselőként kénytelen – mondjuk – 6 m2-es cellában fogyasztani a napi háromszori betevőt, (ami neki is jár, és rendben van), hanem az áldozata szerettei, akiket ő fosztott meg apjuktól/anyjuktól, férjüktől/gyereküktől vagy feleségüktől. Őt magát pedig az életétől: egy pótolhatatlant.

    Nekem, jogállami polgárnak, bármilyen bonyolult is legyek – és vagyok – ez ilyen egyszerű.
    “Kárpótolni” a bűnözőt az áldozat helyett – nos, ez a barbárság másik arca. Akármilyen tükörben.
    Mindezt úgy, hogy a poszt szellemével és üzenetével egyetértek

    Kedvelés

    • A jogrendünk alapja a “társadalmi szerződés”, amiben születésünkkel lemondunk egy csomó velünk született jogunkról, például a vérbosszú jogáról, ami itt valamelyest releváns. Ezen felül szerzünk egy csomó kötelezettséget is, adót fizetünk például.
      Ennek fejében a társadalom, technikailag az állam szolgáltat nekünk dolgokat, a működését, ahogy a mienket is törvények és szerződések szabályozzák. Hihetetlen módon a börtön is egy szolgáltatás, aminek a működése és paraméterei szintén törvényekben és nemzetközi szerződésekben szabályzott.

      Esetünkben az állam nem tartotta be azokat a szerződéseket és előírásokat, amik börtön-ügyben rá vonatkoztak, ezért teljesen jogos a felelősségrevonása, és ez attól teljes mértékben független, hogy aki a börtönben van, mit követett el.

      Kedvelés

    • A fő probléma itt az, hogy az állam egyszerűen megvonta a vállát egy őt kötelező jogerős ítélet hallatán, és nyíltan közölte, hogy ő ezt leszarja. A mögötte álló idea tökmindegy.

      Kedvelés

  3. “Hihetetlen módon a börtön is egy szolgáltatás…”

    Úgy bizony: egészen hihető módon az. A társadalomnak nyújtott szolgáltatás egy formája, amely, az erőszakos bűnözők (és általában, a bűnelkövetők) változó időtartamú elszigetelésével a társadalom nyugalmát és biztonságát hívatott megóvni.

    A börtönviszonyokat minden jogállamban az elítéltekkel való embertelen bánásmódot és a fogvatartottak kínzását tiltó törvények szabályozzák: azonban, mivel esetünkben e két törvényszegés egyike sem valósult meg, az állam “felelősségrevonására” nincs alap.

    Kedvelés

  4. Kedves csakazolvassa! Most jöttem először, a lányom mutatta meg az oldalt, köszönöm a hozzászólás lehetőségét. Aktuális mondanivaló, nem lehet elégszer, köszönöm.

    Kedvelés

  5. Köszi Éva! Napok óta ezen (is) gondolkodom, különféle apropók, de ugyanazt érzem, borzalmasan megterhelő a mindenhonnan ömlő indulatcunami.
    Az írásodra hajaz nekem egy mai fb jegyzet dr. Esik Sándor ügyvédtől igazságszolgáltatás témában, nagyon hasznosnak találtam azt is, ajánlom.

    Kedvelik 1 személy

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.