arról, hogy kizárja egymást

Nem fogtok szeretni ezért a posztért. Kényelmetlen. Engem meg a hiúság és önigazolás vádjának tesz ki.

De, mint annyiszor, én nem azért érvelek így, ahogy, mert valamilyen vagyok, és akkor azt kell utólag igazolni, hanem azért lettem ilyen, mert erre az értékrendre voksoltam.

És nem is tudok más lenni.

A múltkor még istenes volt: akkor csak arról meséltem, hogy én nem vagyok “rendszerető”: nekem nem éri meg a rendezett, pedáns otthon, pláne a tudatosan alakított, mutogathatő enteriőr, mert az iszonyatos mennyiségű és folyamatos meló, kisebb gyerek mellett életellenes is, rossz fejjé teszi az anyát, akinek fontosabb ügyekben is van mit konfrontálódnia a gyerekkel.

Nem hiszem, hogy bárki előtt magyaráznom kellene ezt: engem nem ilyennek neveltek (semmilyennek nem neveltek, mi túléltünk), és három, velem lakó gyereket igazgatok egyedül és keresem meg rájuk a pénzt. A jelen állapotot is irtóztató melóval tartom fent, és nem kifele szánom az eredményt, hanem magunknak. Giccselésre és hangulatfotókra (álminimál, üvegasztal, jellegtelen hérics) nincsen erőm, igényem.

Hogy ki legyen teregetve, bármily kaotikusan is; az ágy, a tűzhely, a mosogató, a vécé, az étkezőasztal úgy-ahogy használható legyen, ne haljon senki éhen, ne legyen penetránsan koszos a ruhájuk, járjanak iskolába, legyen felszerelésük, befizetve mindenük, iratok meglegyenek, hajuk-foguk-látásuk rendben, a kutya ne szedje szét a lakást, satöbbi, ez mind meló. Úgy élünk, ahogy nekünk jó és ahogy mi bírjuk, a praktikum szerint, és ezt csak mi tudhatjuk, itteniek.

Több engem nem érdekel: nem megy, nem élvezem, nem szükséges. Akinek erről véleménye van, csinálja csak kettő hónapig az én körülményeimmel azt, de mindent, amit én évek óta, és egyébként tényleg szégyelljétek magatokat. Nem bánom az ezzel kapcsolatos ítélkezést sem, én nem szeretnék cseléd, sem házvezetőnő lenni az otthonomban.

Egyébként amikor még vidéki házban élt itt keleten, görények között, nagy kupiban, akkor Gumiszoba is emberibb, szerethetőbb volt. Az ótvar kupival együtt. Nem fotózta az enteriőrt, nem mutogatta a kérót. Béna volt, szívszorító volt, de nem ennyire hamis és agresszív.

Eredetileg nem normaként írtam ezt, hogy nekem ez nem pálya, hanem itt viccesen, itt pedig szinte bocsánatkérő magyarázkodásként. Az állítás az – itt és más életmódposztoknál is –, hogy “én, Gerle Éva így meg így vagyok az adott témával”. És azzal mit lehet vitatkozni? Nem úgy vagyok? Te majd megmondod, én hogy vagyok? Hogy hogyan kellene lennem…? Hogy vannak a normális emberek, vagyis te?

Ezt a mentalitást nevezem kispolgárinak.

A saját életeddel, saját döntéseddel foglalkozz, azt indokold, elemezd, ha van kedved, de ne ellenem. Nem kell hozzám viszonyítva határoznod meg magad: a tied egy másik élet, más körülményekkel. És ez amúgy is privát szféra, jó érzésű ember nem kötekedik ilyesmin.

Hogy akkor miért írok róla nyilvánosan? Mert van mondandóm, sok személyes témában van. Mert jól megírható. Mert a személyes énemet írom meg. Én elmondhatom, te pedig a magadéról beszélhetsz.

Igen, ez gyarlóság. Nem, nem kell az otthonomban lenned, sem azt nézegetned. Az a privát életem.

Egyébként ízlés, értékválasztás miatt, mi tagadás, mi is sokakon röhögünk. Nem szép tőlünk. Nagyon röhögünk. Gondolom, mások is. De megtartjuk magunknak, mint a nem-píszí vicceket.

Ma sokkal normatívabb leszek, ma lehet hörögni. Azért írom ezt a mostanit sarkítva, mert ilyen vagy-vagy módon kérdezte a poszt után F.:

És ezt úgy érted, hogy vagy szorgos háziasszony valaki, vagy alkotó ember?

Ez egy értelmes kérdés, azt gondolom, mert bár kicsit mesterkélt két pólust képezni, de segít a lényeget megfogalmazni. Egyben választ adok arra is, mi a bajom a feszes, ingerült instagramozással és Szentesi Évával.

Igen, szerintem kizárja egymást a kétféle létezés. Mindenestül és eleve.

Nem arról van szó, hogy mennyi házimunkát végzel, és hogy ha sokat, akkor biztos nem vagy kreatív. Mint ahogy az sem oldja fel a dilemmát, hogy vannak esetleg kreatív, lakásszépítős hobbijaid, tüchtigkedő szenvedélyeid. Vagy “szereted a szépet, a rendet”.

Arról van szó, hogy önmagad mersz-e lenni, vagy pedig mutogatsz valamit. Hagyod-e az egyedi énedet megnyilvánulni, vagy félsz ettől?

Ez a baj, mert amúgy megértünk mindenkit: hogy ez a másik fajta létezés, amely esetenként igen produktív, hasznos, meggyőző, vonzó, én elismerem, de legalábbis harsány, ez lényegében félelmen alapul.

A kérdés nem más, mint hogy kispolgár vagy-e az álarcod mögött a lelked utolsó zugáig.

Te kinek élsz?

Mert a kispolgár a helyeseltségre gyúr, és léte alapja a félelem, az igazodás. Ha egy kicsit kérdezgeted, ki is mondja az ilyen ember: az határozza meg a döntéseit, hogy ki milyennek látja. Nem pedig az, hogy ő jól érzi-e magát (de attól még érezheti jól magát, csak hát előbb volt az igazodás: hogy mitől érezheti, meri jól érezni magát, azt már a kontroll alakítja!), és nem is az, hogy a szeretteinek jólesik-e az, ahogy ő létezik, hanem hogy egy folyton jelen lévő, interiorizált tekintet előtt ő milyen. Ebben a nagy megfelelősdiben el lehet lenni csendes-rendes meg feltűnő-trendi, sőt, lázadó(nak tűnő), alter(nak tűnő) módon is, ami már olyasmi, mint egy vagány létezés, de a kispolgár mindig csak akkor az (csak olyankor motorozik tetováltat, jár rockkoncertre, szarja le, él másképp), amikor neki az épp jól jön. Önálló ítélete, gondolata, döntése nemigen van. Ezért igazodik ahhoz, ahogy ő a jóságot, menőséget képzeli, és azt kifele éli meg, közben pedig rejtegeti azt, ami nem előnyös. Nehogy lássák gyarlónak, fáradtnak, unatkozónak, nehogy kiderüljön, milyen is valójában, és mi hiányzik neki. Attól fél ő is.

Elképesztő különbség ehhez képest a valódi énedet, személyiségedet vállalni, és felszabadító is. Főleg ha sok évig fojtottad le, valami nagyon erős nyomás alatt voltál. Katartikus.

Vannak emberek, akikben annyira erős ez a görcs, hogy nem csak magukat gyötrik ezzel (igényes, szép, vidám élettel, vagy amit ők annak hisznek), hanem másokat is.

És ez az igényesezés meg szép környezet, a mutogatás, azzal együtt, hogy nem feledkezel bele semmibe igazán, a kispolgárság egyik tünete. Jó mulatást hozzá, ha ezt élvezed, ha ez neked elég.

Mert ami nem ez, azok megrendítő, emberi, érzelmi és már-már spirituális élmények, a be nem szorított személyiség ereje. Aki nem akar valamilyen lenni, hanem önmaga. Akkor is, ha bántják.

Ide tartozik még az úgynevezett házasélet úgynevezett minősége, lánykori nevén a szex. Vagy mindened gondos, takaros, józan, ápolt, normális, vagy ennek egy alverziója: a csakazértis kinky, mert most az a trend, és mert abból az unalmas verzióból eleged van. Vagy el mersz menni az élmények, megélések mélyéig, széléig. És akkor a semmi különös is megrendítő, és az extrém sem közönséges vagy akart. Ja, el ne felejtsem: bármelyik is, csakis mélységes vágyból.

Ha az önazonosságot sikerül önpusztítás nélkül csinálni (sokaknak, a legnagyobb művészeknek nem sikerül), akkor leszel boldog.

A többi fajta, helyeselt “boldogság” mindig üres, mindig kibukik belőle, hogy megfojtja az egyéniséget, a szépséget. Lényege szerint ellenséges másokkal, másokra néz.

Vagy kívül, vagy belül van a szenvedély.

A kifele néző állapot, a megfelelés, az igazodás kizárja a szabadságot. Vannak alkotó emberek, nekik gyakran csak minimális operatív képességeik vannak, és vannak az operatív, végrehajtó emberek. Utóbbiak igénylik és jól érzik magukat, ha valaki megmondja, mit kell csinálni, ha van keret, eligazítás, pontszám, visszajelzés.

Egyébként meg – önkritikai rovatunk – nagyon nagy kín szanaszét lenni, érzékenynek lenni. Jó az, ha nem teljesen zárja ki az alkotó beállítódás az operatív működést, erre érdemes törekedni is, mert tönkremegy az élet, de lényegileg igen, kizárja. Ha pedig a gyerekem üstökös, és látom, miféle erővel nyomja a saját projektjeit, akkor bizony, ezt értékesnek fogom tartani, nem fogom elvárni tle azt, ami azokat “motiválja”, “tartja egyben”, akik nem üstökösök.

Én ennyit tudok erről mondani, és sajnálom, ha nem ismerik meg emberek soha a teljesség szabadságát, a szabadság teljességét, mert ők elromlanak.

65 thoughts on “arról, hogy kizárja egymást

  1. Ó, jaj. Erről hosszasan, példákkal illusztrálva lenne mit mondani… Ha látod, ott túl a rácson… (mint a dal mondja), de változtatni nem bírsz, attól nem csak a szíved, hanem a személyiséged is meghasad. És ez is nagyon igaz, rám legalábbis: “semmilyennek nem neveltek, mi túléltünk”. Olvassátok, emésszétek.

    Kedvelés

  2. “a kispolgár mindig csak akkor (… vagány…), amikor neki az épp jól jön.
    (…)
    Önálló ítélete, gondolata, döntése nemigen van. (…) …Közben pedig rejtegeti azt, ami nem előnyös.”

    Aztaa, pont valami ilyesmin gondolkodtam mostanában.
    Tök pontos, éles, köszi!

    Kedvelik 1 személy

  3. Nagykirály (vagyis királylány) vagy, felnézek rád a.mélyből. Nem csak a testépítésed, a táplálkozásod, a gyereknevelésed, a helyesírásod és modoros nyelvi humorbombáid és persze a futási eredményeid csodálatraméltók és példaértékűek, hanem a fel nem takarított dzsuva minden egyes köbcentije ami utánnad marad, aki egy.köbcentivel is kevesebbet hagy, vagy egyáltalán átsuhan az agyán a szép környezetre való vágy, az már a szenvedélyhiányos alkotóerőnélküli kispolgár. Köszönöm, hogy így fáklyaként világítod be a sötét utat előttem, és a többi követőd előtt.

    Kedvelés

    • Látom, érzékenyen érint a téma, ugrasz is rögtön. Hogy talán fogalmad sincs a létezés méreteiről, lényegéről, és nem vagy tehetséges, és nem veszed komolyan a sportot.
      Ez is egy cél volt!
      A dzsuva csak kis részben az enyéám, mégis nekem kéne takarítanom mind, szerinted, úgy, ahogy neked tetszik, az én otthonomban.
      Utá_nn_a?
      A szolgálólány mesé_lye_e?

      Kedvelés

    • Mennyire szar lehet már onnan lentről bukottként, időből kifutva rájönni, hogy neked ennyi jutott. Lesegetni, hogy én virulok, és hogy mennyire nem jött be a lejáratás, pedig nagyon toltátok. Az általam létrehozott javakba beleültetek, sajátnak mondtátok, ment az energiaelszívás, másolás, gonosz célozgatás, tudatos pletykahintés. Nem vagytok boldogok, nem is lesztek, és ez a ti szintetek: névtelenül szemétkedni, ízlést morálnak beállítani (ráadásul szar, kertitörpés ízlést), gyorsan rendet rakni fotó előtt, csitrilelkületűekkel bandázni, tudva, hogy te soha nem érzed majd termékenynek méhed, agyad, szíved, nem lesznek saját, megélt dolgaid, és nem fogsz jól keresni sem. Full műveletlen is vagy, de te mondod meg, hogy én “sznob” :DDDDD

      Kedvelés

    • “Az állítás az – itt és más életmódposztoknál is –, hogy “én, Gerle Éva így meg így vagyok az adott témával”. És azzal mit lehet vitatkozni? Nem úgy vagyok? Te majd megmondod, én hogy vagyok? Hogy hogyan kellene lennem…? Hogy vannak a normális emberek, vagyis te?

      Ezt a mentalitást nevezem kispolgárinak.

      A saját életeddel, saját döntéseddel foglalkozz, azt indokold, elemezd, ha van kedved, de ne ellenem. Nem kell hozzám viszonyítva határoznod meg magad: a tied egy másik élet, más körülményekkel. És ez amúgy is privát szféra, jó érzésű ember nem kötekedik ilyesmin.”

      Kedvelés

  4. Úgy vélem, a.kirakatba tett, izzadtságszagú nem vagyok kispolgár mert nem takarítok agymenés a kispolgárság legmélyebb bugyrainak egyike. És az meg maga az abszurd humor, hogy mellé a szomszéd posztban lehet fikázni aki nem Budán lakik vagy cukorral issza a kávét:) No és aprólékosan figyelmeztetni a követőket a helyesírási hibáikra, az meg a forradalmárság egy kötelező attribúúútuma:)

    Kedvelés

    • Micsoda paradoxont fedeztél te fel! Kár, hogy nem működik sehogy se, béna.

      Nem az a baj, hogy neked “van igényed a rendre” meg takarítasz, hanem hogy mást nem tudsz felmutatni. Ennyi az identitásod, és ezt nekem szegezed, és eszedbe jut ezzel basztatni engem, aki kaotikus, de alkotó és önazonos ember vagyok, és a kaotikusságommal kapcsolatban soha enm hazudoztam, nem szégyellem, magam után takarítpk, amennyit mégis.
      Hogy ezt identitásnak gondolod egyáltalán. Ez olyasmi, mint ha azzal dicsekednél, hogy szoktál fogat mosni. Nevetségessé teszed magad.
      Az alkotó ember nem a tüchtig háziasszonyságban éli meg a lényegét, mert az külső kontrollos ügy. Ez meredek neked?
      Amit meg ti műveltek, “jaj, gyorsan rendet csinálok és lefotózok egy jól kinéző lakásrészletet, hogy legalább így menőnek tűnjek Gerle Évához képest”, hát komolyan…

      A műveletlenség ellen én lángpallossal!
      A saját izzadságszagod (így írjuk) minden mást elnyom.
      Cukorral is ihatod a kávét, egészségedre, gratulálok. De hogy mit idegesíted itt magad? Ez nem a te világod.

      Kedvelés

      • Nem így írjuk. Nem általában van izzadságszag, hanem a te görcsösségbe, a kirakat fenntartásába belefáradt, beleizzadt állapotodnak. Nem ártana, ha szöveget értelmeznél, mielőtt nekiállsz fölényeskedni.

        Kedvelés

      • Tévedsz. A helyesírási és az értelmező szótárak mindegyikében az izzadságszag alak szerepel. Korrektor, szerkesztő vagyok, ez a szakmám. Nyelvészetet végeztem. A kimagyarázásod mögött gyengeség van, ezért kell az erőltetett gondolatmenet. Nem vagyok izzadt, csak nem tűröm és nem is hagyom szó nélkül a pitiáner aljasságot.
        Azért sem, mert te annyira mulatságosan és önleleplező módon csinálod, és ez a viselkedés sokakra jellemző.
        Van más kérdésed? Bátran tedd fel! Ha elírsz valamit, megkérhetsz, hogy javítsam.
        Vagy: hogyan tudnál kitörni a dühös, primitív kicsinyességből?
        Meg kirakat… (ez a blogom, ember! hét és fél éve!), meg görcsös… Mi fáj ennyire?
        Megnéztem, míg te ezt művelted, én mit csináltam pont akkor. És hát jellemző:
        Az első komment idején: eksztatikus szeretkezés közepe.
        Korábbi, ugyaninnen, más néven idekent szemétkedés: napsütötte tájban félmaratoni rajt.
        A maid: felolvasok a legkisebbemnek, kávé mellett, besüt a nap a hegy felől.
        A végén úgyis csak egyetlen kérdés marad: te boldog vagy-e a saját életedben? (És értesz-e valamihez, vagy másokat oktatgatsz ki abban, amihez kicsit sem, majd még ráteszel egy lapáttal, ami a legviccesebb.)
        Soha nem jelzek elütést, csak helyesírási butaságot és csak annak, aki a szövegem minőségével kapcsolatban piszkálódik alaptalanul és irigyen.

        Kedvelés

      • Olyan hozzászólásom nem volt, ami alatt csakis harmatfriss alpesi tejből éppen tejszínt köpültél a friss gőzölgő kávéba, és közben szívmelengetően harsant a grönlandi lazac a fogad alatt? Te tényleg nem veszed észre, hogy ehhez képest a játszótéri anyukák bezzegelése, meg görcsös tinder fotók, amikor onnan látszik mekkora romantika van, hogy épp átsüt a lenyugvó napsugár a korallsárga aperol spritzen kvázi sehol sincsenek, ez a művi önmegcsináltság csúcsa? És ezzel a Csomolungma méretű megfelelési kényszerrel, jaj, mindent úgy csináljak, hogy mehessen a.kirakatba mentalitással még te kispolgározod le magas lóról azt, aki boldog már attól a tudattól, hogy tiszta lett a lakás?

        Kedvelés

      • Te szarul élsz, ez a probléma?
        Nem, nem veszem észre. Ez rosszindulatú és erőltetett belemagyarázás, és a te szar életed és érvényesülési kudarcod inspirálta. Nem bírod elviselni, ha valaki jól érzi magát, eredeti dolgai vannak, és nem is mentegetőzik.
        Teljesen leszarom a trendet, annyira, hogy nem is ellenkezem vele szándékosan, az se zavar, ha az aktuális mániám egybeesik vele.
        Én az én életemről írok, te csak a tiedről írhatsz, és azt sem passzív-agresszívan, viszonyítgatva, “should” alapon. Ez itt alapszabály.
        Gyűlölködni sem oké, és a szar helyesírást sem komáljuk attól, aki közben kioktat.
        Ez van megcsinálva? Mi a különbség a megcsináltság és az alkotás eredménye, a teljesítmény között?

        Érvelhetsz, bele fogsz zavarodni.
        A test, az igen, arra büszke vagyok. Az tényleg meg van csinálva. Kora harmincasokkal vagyok versenyben a jobb szerepekért és párban a filmekben.

        Kedvelés

      • Sajnos én ilyen fejedelmi étket nem engedhetek meg magamnak, bagyon megdrágultak a.takarítószerek és a fonal az esti agyzsibbasztó horgoláshoz. De láttam a tévében, hogy harsan, mikor a grizzly kettéharapja. Úgy gondolom akkor is.harsannia.kell, mikor a.blogíró harapja ketté, miközben belehunyorog edzés közben a.napfelkeltébe és eltölti a.boldogság. Na és te, azt hiszed, hogy okosabb vagy mint a tévé?

        Kedvelés

      • Nem, a lazac kifejezetten omlós és puha.
        Neked mi bajod van tulajdonképpen? Miért akadsz fenn rajtam?
        Miért gondolod, hogy én majd magyarázkodni fogok neked, hogy hogyan élek, mennyit takarítok, mire költöm a pénzemet, mit eszem?
        Engem nem zavar a te életed, nem is rólad írtam. De mivel nem ismerlek, és semmi érdekeset nem látok abban, ami abból kiderül, ahogy eddig megnyilvánultál, elkerülöm az ilyet.
        Viszont te jössz, nyomod, nem bírod megállni.
        Miért?

        Kedvelés

    • Szerintem inkább rettenetesen szánalmas. 😦 Iszonyatos mentális teher mindent egy embernek csinálni egy család életében. Kezdve az életmegszervezésétől annak ellenőrzésén keresztül, hogy van-e mindenből elég, kell-e venni valamit befejezvén az élettér élhetőn tartásával. Ezt kicsi gyerekek mellett különösen nehéz. És ha valaki ebből a mentális teherből nem tud letenni, hanem igyekszik önigazolni és részleteiben tökéletesre csiszolni, majd kitenni facen, instán, akárhol, azzal pedig tovább nyomasztja a többieket, akkor amellett meghal a kreativitás. Ha a kreativitásodat abban éled ki, hogy főzöl, akkor ne add el elvárandó minimumként a 3 fogásos hétköznapi ebédet, meg a 10 féle süteményt karácsonyra. Ha a szövegírás vagy épp az olvasás kapcsol ki, akkor az ebéd otthon vagy rendelt kaja lesz vagy egy fél óra alatt összedobható cucc. És a kettőt nem teheted egymás mellé. Elvárni, hogy csillogjon-villogjon minden miközben a gourmet vacsit teszed az asztalra és kedélyesen elbeszélgetsz mindenkivel, utána nekiállsz este 10-kor alkotni és irodalmi Nobel-díjat kapsz érte irreális. Kb mint a csillámpóni-vattacukor.

      Kedvelés

      • Most erről ez a kiállítás jut eszembe.
        https://punkt.hu/2019/08/30/nem-megszuntem-csak-valahogy-nem-vagyok/?fbclid=IwAR0BUVFduer2SmqN1EMx6cPUK8A_eNr5XDiz_cTZGnbTXJ7-MdDekmZhiTI
        „ÉS MA MIT CSINÁLTÁL EGÉSZ NAP?/SEMMIT/OK most van két órád/gondolkozz/gondolkozz […] mosás, rendrakás, szennyes, takarítani nem fogok most nem, email, bekapcsoljam a scannert, előbb rendet kéne rakni a dolgozóban, persze hogy most nem connectel a trackpad, jó újraindítom a gépet, vissza kéne hívni a Natit, azokat a számlákat le kéne adni, az ügynökséget is fel kéne hívni, a bölcsi papírokat elfelejtettem, írok listát B-nak, hogy mit hozzon a zöldségestől, megnézem a többi fotós karrierjét az instán, oda is kéne vmit posztolni, ha mindezt leírom nem marad időm semmire, hajat is kéne már végre mosni, ÉN ÍGY NEM TUDOK ALKOTNI””

        Kedvelik 3 ember

      • Tudom, milyen az, négy gyereket neveltem már szinte felnőtté, mire elhittem, hogy meg lehet osztani a teendőket, újabb 10 évbe telt, mire a férj is belátta, hogy ez már így lesz. Hozzáteszem: nem végzek alkotó munkát. Viszont olyan hobbijaim vannak, amikben igazán sikeresnek érezhetem magam, feltöltenek.

        Kedvelik 2 ember

  5. Elég meredek dolgokat írsz, csap tövén kikelő növényről, lárvákról, véres fehérneműkről… Mondjuk el se hittem, dramaturgiai elemnek gondolom 🙂
    Én imádom a tiszta környezetet, de takarítani csak néha esik jól, főleg a felújításjellegű munkák, de az persze nem ugyanaz. Idővel hadilábon állok, takarítónő jár hozzánk.

    Egyetlen dolgot nem értek, sokszor írod, hogy jól keresel, akkor miért nem hívsz takarítót? Otthon egész jó áron, normális embereket lehet kifogni mostanában.

    Kedvelés

    • Arról írok, ami irodalom, ami karakteres, ami egyedi, hatásos.A túlzás, az egyedi általánossá növelése is stíluseszköz.
      Te meg vagy érted, vagy nem. Hogy ez punk-e vagy taszít vagy fura, az a TE BEFOGADÁSODON múlik.
      Az életem és a döntésem az enyém, idegen nickektől tanácsokat nem fogadok el, főleg ha nem értik a blogolásom, önmegjelenítésem célját, és normatívan lépnek fel (valamilyen, általuk helyesnek vélt értékrendhez, szinthez akarnak viszonyítani, akármilyen módon nyomnak, “should”okat állítanak fel). Sőt, az ilyesmit értetlen, kocka suttyóságnak érzem. Az életem autonóm, és én boldog vagyok benne.

      Kedvelés

      • A takarítónő valóban tehetetlen a menstruációs lökettel szemben, de nem értem, hogy jön ez ide.

        Ezt írtad: “tényleg döbbenetes televények vannak, vadvirág a mosogató csaptelepe tövén, kalapos gomba, kikelt lárvák, esztétikusan penészes rizs, kutyahányás, folyton véres minden bugyi”

        Először röhögtem, dramaturgiai túlzásnak gondoltam 🙂 De azért én egy csepp segítségkérést is kihallottam belőle, dacára annak, amit írtál, hogy bőven van erőforrásod.

        30 ezer JPY-t küldtem volna, de látom, hogy lesuttyóztál. Ilyen agresszióra nem számítottam, jól megleptél. No, de jobb az elején meglepődni… Olvasom, mik vannak rólad a neten, kicsit hátborzongató. Majdnem bedőltem :/

        Kedvelés

      • Hát akkor olvasgass csak a neten. Ha az neked oké, a névtelen, agresszív irigykedő rágalomtömeg, akkor hajrá.

        Ezt már elsütötted amúgy, e-mailben, “majdnem utaltam, de aztán rájöttem, ki vagy”. Hehe. Jól tudod te ki vagyok, rám ragadva létezel, a szar életedből kukkolsz, irigykedsz, hazudozol és zaklatsz évek óta.

        Nem kértem segítséget, ábrázoltam vele egy hangulatot, létmódot. Nem nekem veszteség, ha nem érted.

        Úgy jön ide, hogy a véres bugyit erre írtam, így merült fel eleve . Hogy elázom.

        Szerinted mitől lenne különösebben sok erőforrása egy három gyereket egyedül nevelő, “támogató” nélkül élő nőnek?
        Vagy a pénzre gondolsz? Mert én erőre, kultúrára, élményre, barátságokra és az írásaimból származó, újabban tisztességes jövedelemre, amiért évekig dolgoztam, és amit viszont magam osztok be, kösz.

        Nagyon átlátszó kis provokáció, de minden itt lihegést értékelünk, hiszen annyira mulatságos, hogy érdekel, lelkesít, nézegeted, de ezt a kioktatós birkózást, ítélkezést, pénzzel hergelést, lenyomást váltja ki belőled.

        Ezerszer elmondtam, mire való a blogom. A szövegért gyere, értő, nem ítélkező, nem normatív olvasókat tudok csak komolyan venni, és semmi személyeskedés ne legyen.

        Kedvelés

      • “az elején”
        és pont most kezdtél el rólam olvasgatni
        és nem te írod jó részét…
        és azt hiszed, engem lehet pénzzel húzni, ilyen primitíven. szegény, csalódott olvasó! :DDDDDD

        Kedvelés

      • Ja, és még ha nem volna is blöff: semennyi pénzért nem eladó az, hogy a saját blogomon ne szóljak vissza arányosan annak, aki nyilvánvalóan vizsgáztat, kioktat, rombolóan buta, sarokba akar szorítani.

        Kedvelik 1 személy

    • A fölényes kommentjeidben kétszer is leírtad a dramaturgia szót (pedig szó nincs színdarabról). Okos vagy!
      Miért röhögsz valamin, ami egy kifejező, önironikus szöveg?
      Miket olvasol általában, hogy ennyire nem érted?

      Kedvelik 1 személy

  6. Rég szóltam itt, már el is döntöttem, hogy nem fogok, valahogy mindig feszkó lesz belőle, hiába nem akarok, most meg mégis. A kommenteket nem olvastam, a kérdésre válaszolva (Gumit pedig nem nézem egyáltalán, nem is érdekel, sejtem, hogy a poszt valami reakció lehet valamire a kérdésen kívül is, talán tévedek, mindegy, Gumi nem érdekel, a kérdésen gondolkodtam el) szeretnék kb hozzátenni a poszthoz, ami amúgy tök jó, nincs mit vitatnom benne.
    …naszóval: “És ezt úgy érted, hogy vagy szorgos háziasszony valaki, vagy alkotó ember?”
    Énválaszom: igen. Konkrétan.
    Alkotó embernél lehet rend és szépség is, kvázi véletlenül, mellékesen, vagy melléktermékkent. Aki nem látja közelről, gondolhatja őt szorgos háziasszonynak, de az ilyen az téved. Szerintem, persze. Pont azért, amit Éva ír, hogy vagy kifelé, vagy befelé felelsz meg, és a szorgosháziasszonyság _definíciójában_ van kb benne, hogy kifelé, az alkotó ember meg befelé felel meg.
    Szóval ő befelé, aztán ki tudja, néha még rend és szépség is lehet, előfordul. Bár nem árt hozzá gyerektelennek lenni, ha gyerekek kerülnek a képbe, akkor az, mármint a rend és a szép harmónia a lakásban már nem véletlen, hanem csoda. Vagy esetleg egy nagyobb gyerek vált szorgosháziasszonnyá, ez is lehet, de akkor meg megint más a hunyó, vissza a kiindulópontra.
    (na most vajon hány ember véleményét ismételtem meg, így kommentolvasás nélkül.. 🙂 )

    (közben elfilóztam egy régi kérdésemen, hogy én most kreatív/alkotó ember vagyok-e, úgy, hogy 95% tech, minimál humán irány, Éva nem tudott egyértelmű véleményt fogalmazni amikor kérdeztem, és most, hogy egy ideje már haladok vele és előrejutok, meg nyertem infót innen-onan, elég jó válaszom van rá, az, hogy igen (nem indoklom, sok irányból állt össze a vélemény, de már egyértelmű). )

    *most ez a vonalam kipurcant, azért dumálok itt, de nem fogok ideragadni, mert az annak a rovására menne

    Nem, nem akarok veszekedni, még vitázni sem, a régiekről sem, és nem haragszom semmiért, és azt sem mondom, hogy lenne miért mert nincs miért, nem az a szint volt.
    Persze járok ide, néha csak megkukk,van-e valami új ami pont nekem is téma, meg néha kávézni hívnálak virtualice, de a sajátomra se telik.

    Kedvelik 1 személy

  7. amióta olvastam, gondolkozom ezen. hogy vajon pontosan mi is az alkotó ember, vagyis ez már itt sokszor felmerult. én egész biztosan nem érzem magam kispolgarnak, sok norman attorve, magamat sok mindenben ujraalkotva, felvallalva, nem félve, de ugyanakkor kreatív alkotónak sem, azt hiszem, nem hozok én nagyon létre semmi innovatív újdonságot, én akkor érzem magam flowban, és a munkám is ilyen volt és az új is ilyesmi lesz, ha az operatív dolgok jol működnek és mindenki jól érzi magát, szociális is vagyok roppantul, de ez mind nem alkotás. mi van, ha egyik sem vagy. én is szeretem, ha rend van, magamat is letisztultabbnak, békésebbnek érzem, akarja a fene mutogatni instagramon, meg nem érdekel az enteriőr sem nagyon, csak ne legyenek elöl a dolgok, mert zavar a káosz, tehát valószínűleg nem vagyok kreatív zseni, aki atlat a kaoszon. nem tartom ezt gaznak, onazonosnak érzem magam, nem igazán vagy kevés dologban külső kontrollosnak. abszolút nem vagyok az az alkotó, mint te, nekem jólesik, ha az én gondolataimat te fogalmazod meg, es szeretem más szellemi produktumat befogadni, ha jó. persze, ha a terveim oaszejonnek, és autovezetest fogok tanítani, az nagyszerű lesz, de alkotasnak nem alkotás. és nagyon szerettem muszakvezeto lenni a raktárban, de az annyira operatív, hogy rá volt írva a mellenyemre, hogy operations. úgyhogy nem tudom, érdekes, statisztikailag igaz lehet, hogy vagy alkotó vagy, vagy kispolgár, most az az érzésem, talán lehet valami harmadik halmaz, mert mostanában, úgy néhány éve, napfényes ék és onazonosnak érzem magam a kis operacioimmal együtt.

    Kedvelik 1 személy

    • Nekem tetszik, hogy minden posztnál magadra reflektálsz, és nem tiltakozol vagy kezdesz engem elemezgetni, de azért ne legyen belőle ilyen parás, érzékeny “jaj, én akkor hol vagyok gerleéva ítéletében, elég menő vagyok-e, eleget csókolózom-e gyomos helyeken” rossz érzés. NEM az öndfiníciód dől el itt. Amit írok, korlátozott és saját.
      Szándékosan polarizált a kérdés, ahogy ezt jeleztem is, nemhogy nem két halmaz van, sokkal több lehet. Itt most kétféle, egymástól eltartó mentalitást, alkatot ütköztettem, egyszerűen azért, mert aki villog a kreativitástól és tök más működésű, és emellett még diszgf
      funkcionális, túlélős családbl is származik, vagy van valami rendetlenséggel kapcsolatos, egyéni pszichés vonása, attól nem lehet elvárni azt, ami másokat egyben tart: a józan, rendes létmódot, és kár is basztatni miatta. Ez nekem a saját fiammal is meg a magammal kapcsolatos elvárások miatt, a bűntudat letevése miatt is fontos.
      Nem alkalmas arra a poszt, hogy minden kupis, kaotikus ember megkönnyebbüljön.
      Viszont nem csak az nem rendmániás, aki géniusz, vagy akit hajt belülről valami erős megnyilvánulhatnék.
      Az alkotó emberség nem igen-nem kapcsoló, hanem skála.
      Van egy csomó operatív dolog, igen, lehet ügyesen intézni, jönni-menni, én a család üzemszerű működtetésére gondoltam az operatív szó kapcsán, és ez tényleg olyan, hogy nem feltétlenül kell eszerint senkinek definiálnia magát (inkább engem értsen meg, haha).
      De a tüllfüggöny, muskátli, kertszépítős giccselés, csipkés párnák, képkeretek, tiffany, vendéglátás, gondoskodás, az ebbe való belereccsenés, főleg ha nyomorú és rossz ízlésű is, biztosan megöli a művészi és intellektuális alkotóerőt (vagy eleve a hiányát jelzi). És abból lesz az ilyen “de én szeretem a rendet” típusú, butus tiltakozás, amit itt tol a művésznő (Csökönyös Beáta néven).
      Az ilyen emberek nem értik a dzsungelt, a pókhálós padlások esztétikáját, a mindenség méreteit, és gyakran agresszívek.

      Kedvelik 2 ember

      • köszönöm szépen, igen, értem, és nem is a jaj elég menő vagyok-e skálán akartam elhelyezni magam itt, csak elgondolkodtam ezen az egészen, hogy hogy is lehet. mert valóban a kispolgári normarendszer tartja egyben a világot tulajdonképpen, ahonnan időnként kivilaglik egy-egy kuplerajos, délig alvó költőzseni, vagy ilyesmi, akit igyekszik a kispolgári normarendszer megrendszabalyozni, mert hát vegulis ez a dolga. nekem egyébként az is tok felszabadito, hogy nem is muszáj kispolgári értékrendet vallani és másokat baszogatni ahhoz, hogy az ember egyébként tok jol ellegyen operatív teendőivel, élvezhető munkájával esetleg, vagy pocsoljon a kis viragoskertjevel élvezve az időjárást és létezhet felhő és nyomás nélkül, onazonosan úgy is, hogy egyébként nem egy kuplerajos, délben kelő költőzseni. a legtöbb ember nem az, és ez tehetség adottság kérdése, kevésbé kispolgári, kevésbé másokat basztato, kevésbé kifelé elő és mutogato és kevésbé normatív viszont nyugodtan lehetnének sokkal többen is, és akkor mennyivel jobban élveznék az életük torteneseit.

        Kedvelés

      • Érdekes, amit írsz a költőzsenikről, mert én amúgy tök helyeselt életmódot élek, nem ezt a lokálos-cigis-drogos fajtát, ellenben sok tekintetben sokkal dolgosabbat, mint az átlag, szarul fizető munkahelyen dolgoztam hosszan, nem váltottam szakmát, nem sírtam, végigjártam megszakítás nélkül az iskoláimat, nincs semmilyen mentségként használható állapotom, nincs tetkóm, hajnalban kelek, és még évvesztes sem vagyok. Heteró vagyok, ritkán van párzási időszakom, le is szültem a magamét, hiszek Istenben, és az emberekkel is korrekt, felelős, lojális vagyok. De a többit igazán leszarom. És amiről itt a háziasszoyntömeg ír, hogy ők nem merik leszarni.
        Én nem érzem a délben kelést meg a kuplerájt sem oksági, sem szoros összefüggésnek a sziporkákkal, inkább az energiák végessége meg a fókusz holléte miatt jár együtt, meg a speciális agyműködés van talán, hogy nem olyan érdekes, ki mit szól, hogy él más. A saját szagomat szeretem, úgyszólván. Csak lélek legyen! Meg lázas alkotás.
        Voltam én szorgosabb, anyukásabb, amikor kicsik voltak, de bele is fárad az ember, vagyis, megtanulja ki-ki az évek alatt, mi mennyit ér.
        És hát őket mindenki dicséri, mindig megy ez, hogy milyen szép, jól öltözött, tehetséges, kedves, udvarias, tiszta szemű az összes gyerekem, nem üvöltözik, _pedig_ az anyja milyen… ehhhehe.
        Mondjuk aki itt 115 m2+ gaérián, öt-hatméteres belmagasságban rendet tart (ez a nagyobb gond) és közben eleget is keres erre az életmódra, amit mi élünk, és nem is mártír meg agyonterhelt nyaff, az előtt leborulok. Az élet élvezetét, sokrétű művelődést nem is említettem.
        Ma már van négy órányi nettó házimunka az őrsi naplómban, ha a kutya is annak számít, akkor hat.

        Kedvelés

      • Ja, visszafele nem érvényes az összefüggés. Tehát:
        állítom, hogy aki nagyon alkot, ritkán jó “polgár”, “háziasszony”, konform személy
        nem állítom, hogy csak az lehet önazonos, aki kuplerájban él, tehát ez az, ami nem érvényes. Kár ezen megsértődnie bárkinek, akinek szerencsésebb a neveltetése, lelki berendezkedése, újabb a lakása (én amúgy 125 éves épületben élek, ami nem az enyém), több az ideje, vagy van segítsége, és nem egy szem felnőtt a három gyerek mellett, régóta. Hoyg jut eszkbe? És miért? Mert a többi zavarja őket, azért. de nagyon. Lakása szép, teste megnyomorodott. Vagy lakása se szép, de az nem látszik a neten. Vö. pattanásos-girhes prepubertás állapotú negyvenöt éves antifeministák, akik a női szépségről értekeznek elvárós alapon, ragacsos tenyérrel.
        És biztosan nem az élet élvezetéről van szó, hanem kifejezetten a kirobbanni akaró tehetségű emberekről és az ő – ha tetszik – tragédiájukról, mert ez nehéz.
        És amit még ne felejtsetek el: engem ezzel a lakáskultúra faszsággal basztatnak olyanok, akik egyrélszt giccsbarátok és tárgyakban és mutogatásban élik meg azt, ami üvölt a lélekben, kicsit sem intellektuálisak, egyébként pedig engem vagy nem ismernek, vagy meghívatták magukat, vagy azért jöttek ide, hogy megfigyeljenek és megkeressék a gyenge pontjaimat a személyes életemben, és most nickeken aljas irigységgel szétpletykálnak.

        Kedvelés

  8. Szia! Olvastam egy veled készült 2016-os interjúban, a nullahategy.hu-n, hogy regényt írsz, arra lennék kíváncsi, ez megjelent már, és ha igen, mi a címe? Egy Barbara nevű nőről szól, aki az alteregód.
    Köszi a választ előre is!

    Kedvelés

  9. Tényleg azon veszekszünk, vitázunk itt, hogy én hogy élek, és miért? Vagy valami másról van itt szó?
    Tényleg nem azzal foglalkozol, hogy te hogy élsz, milyen az értékrended?

    Ez itt az én blogom, én tartom fenn, az én terem elsősorban. Örülök, ha érdekel. De az őszinte, szöveg iránti, műélvező vagy elgondolkodós érdeklődésen kívül semmi köze senkinek az életem dolgaihoz. Akkor sem, ha én írtam ki, meg, ha “kiraktam magam”. Ez, amiket írogattok, primitív.
    Én elemezhetem az életem, önkritikus lehetek, te pedig a saját dolgoddal foglalkozol. Főleg álnéven nagyon sunyi engem taglalgatni, a beteges manipuláción azonnal átlátunk.
    Hogy mit sportolok, milyen cucccaim vannak, miben megyek rendezvényekre, van-e hajam, kivel vagyok együtt, mire költöm a pénzem, hogyan döntök az életünkről, mekkora a rend, ki takarít, kinek a lakása, kivel milyen privát konfliktusom volt, az nem tartozik senkire. És nem azért, mert titok vagy ciki. Furcsa, hogy ezt el kell modnani felnőtt embereknek. Hogy nekik az aljas cincálás a norma, és aztán IDEJÖNNEK erkölcsileg (!) fellépni ellenem.

    Mostantól moratórium van, ami azt jelenti, hogy befejeztétek a szemétkedést. Baromi átlátszó.

    Kedvelés

    • Villő, te a posztjaidba a nyilvános profilodon ország-világ előtt betageled a blogom nevét, fordulatait, híres szavait, amellett az innen lenézegetett dolgok tucatjaival próbálsz menősködni. Kifele, márkákat lengetve, irigységet provokálni igyekezve.
      Nekem ehhez a “csajos”, pénzes, külsődleges értékrendű világhoz semmi közöm, soha nem is volt. Nem érint. de a zaklatás felháborít mindenkit, és szerintem neked sem szinted eredetileg. Nem ilyen voltál te régebben.
      A skandináv itt mindig egyenlőségeszmény, társadalomvízió, intellektuális értékrend, film, könyv volt, nem tárgyak. Nyugodtan majmolhatod cipővé.
      Lehet neked húsz pár drága cipőd, egészségedre, attól még sportélményed, egészséged vagy kidolgozott tested nem lesz. Sok minden nem lesz. Nincs is.
      Villő, Angla: körülöttem forogtok állandóan. Évek óta, zaklató módon, lejárató céllal, de ezt is rám tolnád, mint ha én utánoztam, zaklattam, kavartam volna, holott én mindig egyedül, mindig arányosan, csak az engem érintő részét és többnyire személyesen jeleztem, hogy gáz, amit a nyilvánosság előtt műveltek bandázva. Láthatólag élvezitek. Az álneveseknek is gratulálok. Hiába mutogatod az életed részleteit újabban, ez nem csak egy gyenge és rossz ízlésű instagram. Én tudom, hogy nem vagy elégedett, nincs benned harmónia, csak ellenem van az egész. Mert nem bírjátok elviselni. Hogy én megcsináltam, nektek meg csak a kavarás marad.
      Érződik a bosszújelleg, a harag, a lemaradtság.
      Keskeny ajakkal nincs életöröm, se csók.

      Kedvelés

  10. 1. Szeretnék nektek a zold almakrol mesélni. 2. Szeretnek nektek arról meselni, hogy az almák zöldek.
    Úgy erzem ez a poszt most az utóbbi lett :(. És ilyenkor még a nem kotozkodo kedvű olvasóban is felmerül egy de. De vannak pirosak és sárgák és tarkabarkak…van ilyen kreatív meg olyan, ilyen “kispolgar” meg olyan… sőt ezen kívül más kategóriák.
    Szerintem, vagyis ahogy eddigi életemben láttam, nincs ilyen vagy/vagy.

    Kedvelés

    • Mindig az én világlátásomról, a saját szemszögemből írok.

      Örülök, hogy ennyieket eltalál a téma, hátha elgondolkodnak és egy kicsit lelazulnak, kevésbé ítélkeznek.

      Lehet, hogy nem azt érted alkotó emberen és/vagy tüchtigségen, amit én?

      Kedvelés

    • Én úgy látom, te nem nagyon érted úgy általában az itteni posztokat, a hangnemet sem, meg az állításokat sem. Vagyis, az ellenérveket összekevered azzal, ha téged személyesen érzékenyen érint az állítás. A tiltakozás normális és szükséges, én egy másik világból írok, nem a normális-helyeseltből. Pont ami a cél volna: felrázás, elgondokodtatás, parák letevése, azt ezzel (a többségi szép-jó-helyes-hamis visszaerőszakolásával) megint megfojtjátok. Nem kedvelem.
      Mit nem lehet a poszton érteni?
      Miért ne írhatnám meg a saját valóságomat így?
      Miért van itt az, aki nem tudja, mi a szabadság, nem akar igazán szabad lenni, nem akarja megfizetni a szabadság árát?

      Kedvelés

  11. Önismeretről akkor olvass, ha érdekel. És: ha önmagad érdekel.
    Ne kínlódj itt, ha az életem tárgyi, anyagi, pletyós részletei érdekelnek. Kár az időért, és ki leszel röhögve. Ne kezdj itt vitázni, cirkuszolni, gúnyolódni. Menj helyette sportolni, aludni, valakit szeretni! Vásárolj! Nézz tévét!

    Kedvelés

    • Nem, fuss neki még egyszer:
      alkotó munka és divergens alkat mellett nem annyira ezzel foglalkozom, szabad lélekként ezt a szétszórtságot megengedem magamnak; amúgy sincs szolgaságban tartó anyai, anyósi tekintet, vendégeskedés, nyomasztó norma, merev ünnepi szokások, kivagyi enteriőrös vetélkedés, van viszont életminőség.
      Jobban is nézek ki, jobb helyekre járok élvezetesebb dolgokat csinálni, és gyakrabban van orgazmusom, mint auz átlagnak, de még a lakásunkban is jobb lenni, mint Giccskedvelő Erőlködőknél.

      Kedvelés

  12. ha jól értem itt arról van eredendően szó, hogy a hivatásának élő emberek (szélsőértéken “zsenik”) a kreativitás kontra mindennapi operatív teendők összefüggésben szükségszerűen és jellemzően olyan eloszlást vesznek fel, amelyre vmilyen fajta fordított arányosság állapítható meg.
    Szükségszerűen, mert az idő korlátossága miatt eleve nem tud egy ember a hivatásban olyan mértékben kiteljesedni, ha elfecsérli az energiáit, és szétaprózza a figyelmét minden napi operatív ügyre.
    Na persze ez is csak a hétköznapi zsenikre lehet igaz, mert a zseni 2.0 verzió már abban állhat, hogy ezek a ma lehetségesen betölthető földi hivatások az agykapacitásuk csak egy részét foglalják le, az agyuk partícionált több olyan “futtatható egységre”, amellyel a hétköznapi zseni már nem képes. Utóbbi úgy tudja professzionális módon a hivatását az igényeknek megfelelő (és talán még azt is meghaladó) szinten végezni, hogy arra az átlagosnál sokkal kevesebb időt és energiát fektet. Mindemellett az érdeklődését sem fókuszálja annyira egy-egy részterületre, hanem természetes könnyedséggel fordul más dolgok felé, érdeklődése tetszőleges (akár végtelen) számú területre is kiterjed (legyen az bármilyen absztrakt, művészeti, műszaki, vagy fizikai jellegű is) miközben – a látszatot megőrizve – makulátlanul intézi és szervezi külsőségeit (akár lakásának enteriőrjét) – megtévesztve a kisembert, aki szellemét felbecsülni soha nem képes, de az általa fontosnak ítélt dolgokban is a zseni 2.0 adja számukra (az irigyelt) referenciát.
    zseni 2.0: tényleges multitasking, multitalent.
    Kedve szerint használja képességét és adaptálja kommunikációját, könnyen alkalmazkodik, képes beolvadni.
    Kérdés, hogy zseni 2.0 létezik-e. Ha létezne, akkor természetesen hosszabb ideig azért “bizonyos szint fölött nem süllyedünk…”, szóval kérdés ekkor is, hogy kedvét leli-e a kisember megtévesztésében és nem szarná magasról le őket, hiszen őket meghaladó képességei folytán semmilyen függő viszonyban nem állhat tőlük. Szolidaritásból pedig senki sem foglal el hosszú távon számára deprimáló helyzetet. Így viszont egy magasabb szinten is visszajutunk az eredeti feltevéshez, tehát hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a kiinduló összefüggés többé, olykor kevésbé, de fennáll.
    Aki kiemelkedően tehetséges, és különös képességei vannak, energiáit kevésbé fogja a napi rutinokba ölni.

    Kedvelés

    • Ja, és az igazi zseni fél kézzel megszül és fel is nevel hét gyereket, mindemellett. Kézzel mosogat, gyalog jár, neki aztán 30 óra egy nap, amiből felet alszik. Közben vannak barátai is.
      Szerintem a multitasking, multitalent nem zseni 2.0. A zsenik gyakran szűkek egyoldalúak. Te itt valamiféle sokoldalúságot, polihisztoirszerűséget akarsz a szóba préselni.
      Amúgy a magam esetében sokkal inkább az autonómiáról és a szabadságfokról beszélek, egy kicsit alkotó energiáról is, mint holmi különleges képességekről, a szabadság és az érettség az, amivel az ember leszarja azt, ami nem fontos, és megenged magának mindenfélét, amit a még-mindig-túl-kispolgár énje holmi normák, hiedelmek jegyében nem engedett.
      Mert mostanában azért tényleg mindenfélét, amit korábban nem.

      Kedvelés

      • Lehet én már ezt most továbbgondoltam. Azt az alapvetést szerettem volna egy science fiction szerű példán keresztül is igazolni, hogy a kreativitás és a napi rutinok felé való érdeklődés fordítottan arányos. Ahogy te is írtad.
        Értem, hogy te más irányba vitted. A zseni 2.0 csak egy gondolatjáték, egyrészt mi a zseni, de ha a kreatív és alkotó emberek valamilyen szinten már annak tekinthetők, akkor azzal a gondolattal játszottam el, hogy agyunk és képességeink (akár technológia segítségével történő) bővítése által nem muszáj, vagy nem törvényszerű, hogy egyoldalúak legyenek.
        Az is egyfajta zsenialitás, aki már képes több területen alkotóvá és kreatívvá válni. Nem lehetséges az, hogy ezt akkor már képes a napi rutinokkal is összehangolni? De gondolatilag visszajutottam ugyanoda, hogy nem, mert amennyiben van kreatív és alkotó energia vkiben, annak sosem lesz vonzó a kisemberi és a napi egyszerű rutinok világa. Egy elrugaszkodott példán keresztül, juttotam el arra, amit – ha jól értek – leírtál.

        Nem mindenki támad, de látom, hogy eléggé golyózáporos a levegő, ez biztos fokozott érzékenységet gerjeszt.

        Kedvelés

      • Szerintem öncélú, túlírt, semmihez nem köthető, fűrészporízű az egész fejtegetés.
        Nem, nem vagyok érzékeny, sőt. Hanem te nem tudod, mit beszélsz és/vagy empátiád nem működik, de ítélsz.
        Soha nem állítottam, hogy mindenki támad (van, aki csak érdektelen vagy idegesít, és még sok szívbéli is, de nem a neten barátkozom, nem vagyok magányos egyáltalán), de az a normális, hogy nem támadnak egyáltalán, ha mégis valamit akarnak mondani, akkor érvelve, egyenesen, állításokkal vitáznak, rosszindulat és bosszúvágy nélkül. Sőt, ha értéket hozok létre (márpedig), akkor vagy értékeli és elismeri, vagy teljesen békén hagy. Akárhogy csűri-csavarja az, akinek fogalma sincs, miről beszélek, ez a minimum volna.

        Kedvelés

      • “Az is egyfajta zsenialitás, aki már képes több területen alkotóvá és kreatívvá válni. ” Bizonyára. De időnk, agyterületünk, kapacitásunk véges, és e kiteljesedések ritkán vannak szinergiában egymással.

        Kedvelés

    • “kedvét leli-e a kisember megtévesztésében és nem szarná magasról le őket” mire gondolsz? ki van megtévesztve? és miért ne szarnám le magasról őket?

      Olvasók tucatjai tanultak az ilyen állatorvosi lovakon tőlem, a válaszaimból érvelni (még azok némelyike is, aki basztat, az én technikáimmal, szavaimmal dolgozik).

      Kedvelés

  13. Nálunk nem rend van, hanem OCD. Nem zavar a morzsa a szönyegen, amennyiben bizonyos helyen bizonyos mintát követ… ha nem, akkor szépen egyesével felszedegetem, amíg el nem érem a kívánt mennyiséget, alakzatot és nagyságot. Olyan pedig nincs, hogy a kedvenc csorba sárga kávésbögrém füle ne az ablak felé nézzen a polcon. Más szóval: a rend nem az, ami más szemével annak látszik, hanem az, ami otthonosság-érzetet kelt bennem. A párom nálam nagyságrendekkel higénikusabb, rend- és tisztaságszeretöbb (viszont becsületére legyen mondva nem basztat). Szóval, amikor ö takarít, akkor tényleg elcsúszik az ablaküvegen a napsugár és enni lehet a padlóról… én pedig ilyenkor belépek a szobába, szent áhítattal körülnézek, megcsodâlom az eredményt, majd rámtör a szorongás. Az a fullasztó érzés, hogy nem otthon vagyok, hanem vendég és hogy jobb lenne nem rálépni a szönyegre, mert hátha ott marad a lábam nyoma…
    Hogy mennyire vagyok kispolgár? Nem tudom, mindegy is. Nem érdekel, hogy rend van vagy káosz, amíg jól érzem magam benne (és sokszor ugye nem – kurva ocd)

    Kedvelés

  14. ixchel11 – október 3, 2019 17:59 szerint:
    “Olyan mókás, hogy egy ilyen posztra is mindig ugrik valaki…”

    Talán mert a lelkületükben/személyiségükben minden, csak nem Adonisok a legritkábban tudnak (a “megtartóztatom magam az epehányástól” értelmében) indifferensek maradni.

    (Egyébként: az az Adonis indifferens úgy vágott a kommentek közé, mint egy zseniálisan abszurd mennykő. Tájszóval, még plasztikusabban:-): ménkű. Gratuláció az írójának (Rita)

    Kedvelés

  15. Légyszi, úgy kommentelj, hogy az érthető, releváns, kapcsolódó, világos, célozgatásmentes, rejtetten sem előíró legyen, sőt, passzívan se agresszív (ennek felismerésében sem én szeretnék segíteni, utánaolvashatsz, elmehetsz pszicholófgushoz, hogy ez mit jelent!), szóval ez nem firkahely meg érthetetlen merengések felülete. Egyik sem egyedi eset, sőt, nem is ritka, nem csak erről a kommentelőről van szó.
    Vállalj felelősséget azért, amit írsz, és ne azért kérj törlést, mert nem tudsz mit írni és úgy érzed, vesztettél. Lehetőleg ne kérj utólag törlést.
    Érvelj, állíts valamit! Vagy ne, akkor meg ne írj. Neked ciki a béna komment.
    Ne akard nálam jobban tudni, én mit miért írok, mit érzek, mi motivál, magányos vagyok-e, hogy élek, luxus-e vagy nyomor, kim van stb. Ne elemezz, mert netán még visszaelemezlek (és én csakis a kommentedet, nem az egész megfigyelt, magát feltáró, saját néven író, felismerhető, kiszolgáltatott embert), aztán sértődés lesz.
    Ha neked okés engem, aki így kint van, méregetni és minősíteni, akkor ne sértődj meg a válaszon.
    Nekem nem előny, nem jó, ha itt sok (de híg) komment van. Félreértés az, hogy az olvasó az itt olvasgatással, érdeklődéssel nekem szívességet tesz. Bőven sok olvasóm van, és nem a kegyük miatt, nem is véletlenül, hanem a blog kvalitásai miatt. (Beleértve a negatívakat is, ők is amiatt vannak itt, mert erős a blog, csak őket dühíti ez. Különben leszarnák.)
    Több év tapasztalata: aki valóban szívességet tesz (támogat, építően van jelen), akinek valóban sokat köszönhetek, az sosem acsarog, követelőzik, sértődik meg, rója fel utólag, vagy pletykál engem ki nyilvános felületen meg végez aknamunkát, sunyiban küldözgetve az innen lementegetett dolgokat, konfliktust szítva, a hatást lesve. El is tud menni, ha valamiért vége a blogos korszakának.
    Az sincs rendben, hogy törlést kér a kommentelő, mert megbánta, szerinte ez félreértés, én vagyok a hibás (?), miközben még ír öt húszsoros kommentet (amit szintén töröljek, vagy ne? el se olvassam?). Ha tisztázni akarsz valamit, annak ellenére, hogy nem tudom, mit szeretnél, nem értem az egészet, írj egy darab, tömör e-mailt, ne itt nyilvánosan kelj velem birokra meg vádaskodj, borzasztó ízléstelen ez, főleg, ha amúgy értékeled a blogot.
    Nem vagyok köteles mindenkivel türelmes lenni, lelki életet élni, megérteni. Sok minden zavar, idegesít, igen. Ez nem azon múlik, hogy te jóindulatú vagy-e, vagy annak mondod magad, vagy mit akasz. Ha jelzek valamit, akkor ne vitatkozz vele, figyelj oda arra, amit kérek. EZT jelenti az integritás és az, hogy képes vagy tisztelni a másikat, pont azt, akit érdeklődéssel olvasod a blogját, tanulsz belőle, értékeled.
    Ha nem olvasod érdeklődéssel, akkor hagyj békén, ne írogass nekem.
    Ez időrabló, semmi értelme..

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.