De én a kedvetleneket sem utálom ám, csak a rosszindulatúakat!
Van itt még valaki? Annyi minden történik. A Julis, aki már ilyen mitikus a-Julis, ímhol, tizenegy éves lett. Van a hajában két zöld csík, mert lett. Egyébként nekem is. Rettenetesek ezek a kamaszok! (“Mama, tudod, én most kamaszodom.”)
Gyorsan megírom ezt most, mert az elmúlt, poszttalan napokban tizenkét bejegyzést kezdtem el, de nem kerek egyik se. Például lesz a “nyolc főbűn: háládatlanság” című is! Dante szerint a pokol legalján azok vannak, akik valamelyik jótevőjüknek ártottak.
Úszás helyett ma hatalmas bringakör a hegyen, sziklán üléssel, napfénnyel, eper- és sajtevéssel. Olyan vibráló az élet! Hatalmas séták, kisebb futások a kutyával. Elhanyagoltam az edzésnaplót, de a félmaratonokról már beszámolok!
Rengeteget beszéltünk és röhögtünk G-vel a napokban.
Könyv is lesz, tényleg, csak még jobb lesz. Kicsit még elbíbelődtünk vele, és szintet léptem, hogy én is jól járjak, ne csak mások. Csúszunk is emiatt. Majd mindent időben mondok!
Volt egy fotózás pénteken, drága Anita megint. És nagyon gyorsan elkészítette a képeket:
Tudom én, de mégis döbbenet időről időre megtalálni a nyomait annak, hogy itt sasolnak emberek ellenségesen, lecsapnak a témákra, fotókra. Valahol egész máshol engem tárgyalgatnak ki mohón, de ez azt jelenti, hogy árnyékként az itt előkerülő témákat is. Ami végül is siker, valóságos ismeretterjesztés: tíz-tizenöt júzert tematizálni hosszú távon. Bár ők úgy vélik, felszínesnek, aljasnak, érzéketlennek lenni menő. És nem csak velem szemben.
Levágtam egynémely agresszív troll fejét az elmúlt éjszakákon: kifejezett sikerélmény, hogy a nagyon szemét, valós kilétüket gondosan titkoló, bármire képes alakoskodóknak is a nyomára lehet jutni, nem kell hozzá semmi extra, nagy ész se, sok idő se. Komplett fórummonstrumokat tartanak rettegésben. Beledöbbentem a felismerésbe, miért nevezik zsindexnek az indexet – évtizedes történet felgöngyölítve. Az illető legalja mocskolódó, egyszer emiatt be is verték a képét (nő egyébként), akkor a nehézfiúkról leszállt, most nőket, köztük engem gyaláz a bevált és megszokott eszközeivel, nem tud lejönni a napi gyűlöletadagról. Nem ő egyelt a legdurvábban, de éreztem, hogy ő az igazi nagy falat, vele valami nagyon nem stimmel, ő nem csak poénkodik, neki van igazi szégyenfoltja. Ennek nyomait láthattátok a fejlécben, és azt is tudom már, kicsoda a másik, feministák nyomában gyűlölködve lihegő, a Fütyizörejről is ismert Abszolút Igazság. A zaklatóim egyformák, rettenetes, puha, behízott, maguktól elszállt, terméketlen férfiak, ilyenkor mosolygok. Most erről nem tudok többet írni.
Nagyon álmos is vagyok, de várható az összeszedett poszt még a héten. Menjetek sétálni, kocogni, bringázni!
csak az olvassa. én szóltam 
“Gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák lábaikkal, és fordulván, meg ne szaggassanak titeket ”
(Máté: 7 : 6)
Ma reggel olvasom, Szilágyi Domokos idézte hosszú nagy versében (Bartók Amerikában), őt meg Dragomán György. Nem is ismertem/emlékeztem a teljes evangéliumi mondatra.
KedvelésKedvelés
A disznók ide járnak gyöngyért, falkában.
KedvelésKedvelés
Hát ez az.
KedvelésKedvelés
Jaj, de jó! Pont így voltam én is mostanában, lobog az élet, tavasz van, lepöccintettem a nemtelen kritikát, haladok tovább. És mikor már azt hittem, jövő héten tényleg megszabadulok a legnagyobb terhemtől, jött egy durva gyomros, amire nem számítottam. Azt hittem, nincs már benne, de van még benne. Mindig van mélyebb gödör. De ha már párból kijöttem, ebből is ki fogok, úgyhogy hajrá, tavasz, mindent bele!
KedvelésKedvelés
Szorítok.
KedvelésKedvelés
Köszönöm! Részleges győzelem, nem adom fel soha!
KedvelésKedvelés
Isten éltesse Julist! ❤
KedvelésKedvelés
Balon kék, jobbon piros: imádom!
KedvelésKedvelés
A főbűnösre kíváncsi vagyok! Milyen szerencse hogy a lustaság kimaradt 🙂
KedvelésKedvelés
Jóra való restség a neve.
KedvelésKedvelés
Valóban. És most kicsit utánanéztem hogy hívhatták latinul, hogy fordítják angolra, s elég meglepő hasonlóságot mutatnak nekem ezek a fogalommagyarázatok a depresszióval. (acedia-lanyhaság, restség, tristitia- szomorúság, és még laziness, apathy, boredom) Felettébb érdekes, főleg hogy azért reménykedtem benne, hogy volt erről is írás, mert lustaságon szoktam magam rajtakapni sokszor, gondoltam hátha kibogozom, miért nem tudok kilépni ebből.
KedvelésKedvelés
Csak öt sorozatdarab készült el, és nem segítőek, megértőek, hanem súlyosan irodalmiak:
https://csakazolvassa.hu/2013/02/07/a-het-fobun-1/
https://csakazolvassa.hu/2013/02/15/a-het-fobun-2-fosvenyseg/
https://csakazolvassa.hu/2013/04/02/a-het-fobun-3-bujasag/
https://csakazolvassa.hu/2013/04/19/a-het-fobun-4-irigyseg/
https://csakazolvassa.hu/2013/07/07/a-het-fobun-5-a-torkossag/
KedvelésKedvelés
Gondoltam ma az itten olvasottakra, mikor mentem az éves vérvételre, hogy megnézessem, jó-e minden (gondolom, igen, mert nem szervi bajom van, csak marhára belefáradtam a küzdelmeimbe). Bringával gurultam, többet mozogtam, mint az utóbbi időben bármikor, és itthon is kedvem volt ezt-azt csinálni, tornázni, majd délután vettem magamnak egy ünneplős cipőt, mert a régi vállalhatatlan, holnap meg ballagás. Szívességet tettem egy osztálytárs anyukájának, tanulságos volt, majd lepattintottam magamról olyan vérszívó típusú megkereséseket, amikre eddig reagáltam.
Lemértem a dobozokat szobamérlegen, amikkel a fiam akart fekve nyomni, nagy csalódás volt (neki). Tényleg, mit vesz az ember a második emeleti lakásába, ha a fia fekve akar nyomni nagy súlyokkal, mert tömegnövelni szeretne (kondibérletet, tudom…)?
Fogalmam sincs, ezt miért pont ide írtam, a jó élethez is lehetett volna. Vagy bárhova. Ami jó.
KedvelésKedvelik 1 személy