halló, kedves olvasók

De én a kedvetleneket sem utálom ám, csak a rosszindulatúakat!

Van itt még valaki? Annyi minden történik. A Julis, aki már ilyen mitikus a-Julis, ímhol, tizenegy éves lett. Van a hajában két zöld csík, mert lett. Egyébként nekem is. Rettenetesek ezek a kamaszok! (“Mama, tudod, én most kamaszodom.”)

Gyorsan megírom ezt most, mert az elmúlt, poszttalan napokban tizenkét bejegyzést kezdtem el, de nem kerek egyik se. Például lesz a “nyolc főbűn: háládatlanság” című is! Dante szerint a pokol legalján azok vannak, akik valamelyik jótevőjüknek ártottak.

Úszás helyett ma hatalmas bringakör a hegyen, sziklán üléssel, napfénnyel, eper- és sajtevéssel. Olyan vibráló az élet! Hatalmas séták, kisebb futások a kutyával. Elhanyagoltam az edzésnaplót, de a félmaratonokról már beszámolok!

Rengeteget beszéltünk és röhögtünk G-vel a napokban.

Könyv is lesz, tényleg, csak még jobb lesz. Kicsit még elbíbelődtünk vele, és szintet léptem, hogy én is jól járjak, ne csak mások. Csúszunk is emiatt. Majd mindent időben mondok!

Volt egy fotózás pénteken, drága Anita megint. És nagyon gyorsan elkészítette a képeket:

a Villa Bagatelle-ben

Tudom én, de mégis döbbenet időről időre megtalálni a nyomait annak, hogy itt sasolnak emberek ellenségesen, lecsapnak a témákra, fotókra. Valahol egész máshol engem tárgyalgatnak ki mohón, de ez azt jelenti, hogy árnyékként az itt előkerülő témákat is. Ami végül is siker, valóságos ismeretterjesztés: tíz-tizenöt júzert tematizálni hosszú távon. Bár ők úgy vélik, felszínesnek, aljasnak, érzéketlennek lenni menő. És nem csak velem szemben.

Levágtam egynémely agresszív troll fejét az elmúlt éjszakákon: kifejezett sikerélmény, hogy a nagyon szemét, valós kilétüket gondosan titkoló, bármire képes alakoskodóknak is a nyomára lehet jutni, nem kell hozzá semmi extra, nagy ész se, sok idő se. Komplett fórummonstrumokat tartanak rettegésben. Beledöbbentem a felismerésbe, miért nevezik zsindexnek az indexet – évtizedes történet felgöngyölítve. Az illető legalja mocskolódó, egyszer emiatt be is verték a képét (nő egyébként), akkor a nehézfiúkról leszállt, most nőket, köztük engem gyaláz a bevált és megszokott eszközeivel, nem tud lejönni a napi gyűlöletadagról. Nem ő egyelt a legdurvábban, de éreztem, hogy ő az igazi nagy falat, vele valami nagyon nem stimmel, ő nem csak poénkodik, neki van igazi szégyenfoltja. Ennek nyomait láthattátok a fejlécben, és azt is tudom már, kicsoda a másik, feministák nyomában gyűlölködve lihegő, a Fütyizörejről is ismert Abszolút Igazság. A zaklatóim egyformák, rettenetes, puha, behízott, maguktól elszállt, terméketlen férfiak, ilyenkor mosolygok. Most erről nem tudok többet írni.

Nagyon álmos is vagyok, de várható az összeszedett poszt még a héten. Menjetek sétálni, kocogni, bringázni!

13 thoughts on “halló, kedves olvasók

  1. “Gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák lábaikkal, és fordulván, meg ne szaggassanak titeket ”
    (Máté: 7 : 6)
    Ma reggel olvasom, Szilágyi Domokos idézte hosszú nagy versében (Bartók Amerikában), őt meg Dragomán György. Nem is ismertem/emlékeztem a teljes evangéliumi mondatra.

    Kedvelés

  2. Jaj, de jó! Pont így voltam én is mostanában, lobog az élet, tavasz van, lepöccintettem a nemtelen kritikát, haladok tovább. És mikor már azt hittem, jövő héten tényleg megszabadulok a legnagyobb terhemtől, jött egy durva gyomros, amire nem számítottam. Azt hittem, nincs már benne, de van még benne. Mindig van mélyebb gödör. De ha már párból kijöttem, ebből is ki fogok, úgyhogy hajrá, tavasz, mindent bele!

    Kedvelés

  3. Gondoltam ma az itten olvasottakra, mikor mentem az éves vérvételre, hogy megnézessem, jó-e minden (gondolom, igen, mert nem szervi bajom van, csak marhára belefáradtam a küzdelmeimbe). Bringával gurultam, többet mozogtam, mint az utóbbi időben bármikor, és itthon is kedvem volt ezt-azt csinálni, tornázni, majd délután vettem magamnak egy ünneplős cipőt, mert a régi vállalhatatlan, holnap meg ballagás. Szívességet tettem egy osztálytárs anyukájának, tanulságos volt, majd lepattintottam magamról olyan vérszívó típusú megkereséseket, amikre eddig reagáltam.
    Lemértem a dobozokat szobamérlegen, amikkel a fiam akart fekve nyomni, nagy csalódás volt (neki). Tényleg, mit vesz az ember a második emeleti lakásába, ha a fia fekve akar nyomni nagy súlyokkal, mert tömegnövelni szeretne (kondibérletet, tudom…)?
    Fogalmam sincs, ezt miért pont ide írtam, a jó élethez is lehetett volna. Vagy bárhova. Ami jó.

    Kedvelik 1 személy

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.