Megint az az érzés, mint akit akasztani visznek! Főleg hogy péntek reggel, repülés előtt ismét ügyesn nekiláttam a pengével a sarkamnak, mert nettó sarokkal tényleg kényelmesebb a cipő… Képzelhetitek, gyulladt, véres sebek megint, egész Berlin farmakológiája összeült konzíliumra. Nem tudom, mi lesz, kentem buzgón, annyit tapasztalatból igen, hogy futás közben nekem nem fáj semmi.

Pénteken rajtszámfelvétel, szintén a Tempelhof reptéren, az épületében van, hatalmas futós expóval, elképesztő tömegben.

Szombaton, immár G-vel kiegészülve mászkáltunk Neuköllnben, kávéztunk, aztán ettünk extrém sajtokat és vaddisznókolbászt, hozzá öt százalékos Jersey-tejet és rengeteg zöldséget a régi repülőtéren (Tempelhoferfeld), annak is egy romos gerillakertjében, amelynek nagy kopár térségén eregetik a sárkányt, korcsolyáznak gör, bringáznak terep, ernyőznek paplan. Elképesztő a hangulat, és a berliniek megnépszavazták, hogy ne privatizálják és építsék be ezt a legendás háborús helyszínt.

Aztán kiBahnoztunk a Griebnitz-tórendszerhez, és a hirtelen jött nyárban kajakoztunk, haverésztünk!

Parádés vacsora, szólt a jazz. Baráti jellegű szállásadónk van!

Most pedig indulunk. Három magyar leány fut, G. (magyar férfiú) segédkezik. Még pulzusmérő óra is került. Ma ingyenes a tömegközlekedés a 37 ezer futónak! A célban várható a berlini olvasóközönség több tagja is. Annyira jó érzés!

Este találkozom Valakivel, Akivel Régóta Szeretnék.

Éjjel kiegészítem képekkel a posztot! Sportoljatok, egyetek jókat és szeressétek egymást, mert a csodás fordított arányosság működik: minden ilyen pillanatban benő egy gyűlölködő lábkörme!