kezdem élvezni

Előre figyelmeztetem a posztban említett történet szereplőit (magukra fognak ismerni), továbbá azokat is, akik hasonló történeteim részesei, és még azokat is, akiknek olyannyira szigorúak a másokra vonatkozó erkölcsi normáik (vagy szerencsések a körülményeik), hogy felháborodtak például ezen a poszton, hogy

nem kell olvasniuk, itt lenniük, senki nem kötelezi őket erre.

Ha várhatóan szarul fog érinteni az én verzióm kimondása, akkor hagyj fel ezzel a gyermekded szokással, hogy engem figyelgetsz. Ha pedig azt keresed itt, hogy mit lehet ellenem felhasználni, akkor legyél tisztában azzal, hogy téged az én nyíltságom, valójában a tények zavarnak, és veled van a probléma. Ez a fajta rosszindulatú kíváncsiság jellemgyengeség, megoldása, kezelése és következményei nem tartoznak a bloggerre, és nem is érintik az ő megéléseit, világát, döntéseit. Ha fel akarsz háborodni, ha ürügyeket keresel, fogsz is találni. A te döntésed, mit olvasol, szeretsz-e felháborodni, mihez kezdesz az itt olvasottakkal. Mindenesetre engem mulattatnak a vehemens, vádaskodó, nagy svunggal, ám gyengécske íráskészséggel megírt reakciók.

Persze az is lehet, hogy bölcs előrelátásnak gondolod, hogy szemmel tartasz – a kíváncsi szűk szeműek, továbbiakban: KSzSz-k általában ezzel magyarázzák ezt a kínos gyarlóságukat. Ne kend rám a saját saradat, és ha ezt teszed, ne várj méltányos, jó fej reakciót, majd ostotrozz azzal, hogy én vagyok az agresszív és mi ez a bánásmód.*

Most kezdődik a poszt.

Mi tagadás, már képes vagyok élvezni is. Hogy mit?

Honnan kezdjem? A sokat emlegetett skandináv attitűd kínzóan és fájdalmasan hiányzik a normálisnak tekintett viszonyainkból. Mindenestül hatalomalapú és ennek révén, ilyen értelemben erőszakos az, ahogy a közélet vagy a személyes életünk résztvevői viselkednek. Én vagyok a főnök, én vagyok a családfő, az idősebb, a nagyobb tudású, én ismerem régebb óta, nekem nagyobb a befolyásom.  Vagyis, az erősebb kutya baszik. A továbbiakban: EKB, senkit ne zavarjon, hogy ez az Európai Központi bank nevének a rövidítése is.

Fontos már itt leszögeznem, mert nem csak végső tanulságnak, nagy és innovatív felismerésnek szánom, hogy a hatalmaskodók blöffölnek. Amit hatalomként használnak, az többnyire hiedelmeken alapul. Késznek elfogadott, de valójában működésképtelen erőviszonyok ezek, és nem valós hatalom. Nem olyasmi, amivel ne tudnál szembeszállni. Egyszerűen egy zseblámpa kell, és bevilágítani a mocskos sarokba. Nem félni attól, amit ott látsz. És aztán a látottaknak megfelelően cselekedni, nemet mondani, nem hagyni. És képesnek lenni itt tartani, és ha nem tartasz itt, akkor ezen dolgozni.

Ha tehát te is bedőltél, engedtél életedben EKB működésmódú embereknek, akkor igenis van eszközöd, esélyed. Ez komolyan biztató azoknak, akik azt hitték: a világ már csak ilyen, nem tehetünk semmit azok ellen, akik a hatalmat bitorolják, az öntelt, másokat kétely nélkül megszorongató basáskodóknak és ügyeskedőknek., akik egyébként riasztóan gyakran hivatkoznak morálra (család, polgári erkölcs, szokások, hagyomány, Isten). Az kell a szembeszálláshoz, hogy értsd, átlátsd ezt a működésmódot, tudd, mit akarsz és legyen benned tudatosság és kitartás, és ezt ne minősítsd pejoratívan másokban sem (igazság bajnoka, harcol stb.).

Nehéznek tűnik, de nincs más út.

A legtöbbször Óz-effektus van: az EKB-k ijesztőek, de leginkább te tetted őket azzá a tudatodban, és ezt használják ki. A félelmet, a homályt, a tudatlanságot. Nincs valós hatalmuk, jogosultságuk, ők csak hiszik, hogy nekik több jár, de ezt senki előtt nem tudnák igazságos eszközökkel megvédeni. Ezért fontos a szó, a nyilvánosság, az el nem kenés. Ezt láttuk a közelmúlt zaklatóin is: nagy hatalmú potentát, kontra egyetlen áldozat, aki megszólal, és jól használja a nyilvánosságot. Egy pillanat alatt omlott össze az a nagy hatalom.

Az ő eszközeik: elhallgattatás, “tapintatra” felszólítás, ferdítés, pletyka, sugdolózás, mószerolás. Soha nem nyílt beszéd. Soha nem egyeztetés. Soha nem a törvény szelleme. A durva az, hogy ők gyakran önkéntelenül, reflektálatlanul folytatják a számukra előnyös viselkedést. Anyanyelvük a hazudozás, a maszatolás, nem ismernek mást, hamis a tudatuk. Nincs értelme vitázni velük, szembesíteni őket. Ne állj le, hogy meggyőzd őket. Nem fogják megérteni. Egyszerűen ki kell őket iktatni.

Talán pont az oly sokat szidott törvény, igazságszolgáltatás, vagy a nyilvánosság, a kiállásod fog téged megvédeni. Ettől borzasztóan félnek. Ne hidd magad tehetetlennek, mert ez az EKB-knál is nagyobb ellenséged.

Bemutatom azt az egyedfejlődési utat, amelyet én az EKB viselkedéssel való találkozásom által bejártam.

1.0 verzió (gyermek- és ifjúkor, három báty, vallási terror, bénán régies iskolai viszonyok) Az ember nem tud az EKB létezéséről, sem az EKB igazságtalan voltáról, ezért vakon teljesíti azt, amire felszólítják, amit elvárnak tőle, néha ezt magára rója, és az EKB-knek ilyenekkel a legkönnyebb. Mert ez a valaki nem jár utána, hogy mikor, hogyan éltek vissza a helyzetekkel, manipulálták vagy élték fel az erőforrásait, hagyták információ nélkül. Ellenben permanens rossz érzései vannak, bűntudatos (ezt gerjesztik is benne), megfosztottként viselkedik, miközben nagyon igyekszik követni a szabályokat, elvárásokat, és ettől kimerült. Azt mondják neked, igazat kell mondanod, azzal zsarolnak, hogy milyen kislány az olyan, hogy elkárhozol, vagy az ún. közmorállal, hogy megtedd azt, ami egyedül az ő érdekük. Ebben a szakaszban nem is tudod, mit tesznek veled, hogy ez miért gond, és semmi esélyed ellentartani. Sokan egész életükben így élnek.

2.0 Tudatos, intellektuális fiatalok stációja. Túl sokáig voltál jó. A nyomás kicsapja a fedelet, robbansz. Már dereng valami, hogy az EKB a rovásodra megy, ez nem normális így, ez igazságtalan. Ebből annyi lesz, hogy puffogva engedsz az erőnek, de egyre gyakrabban töröd a fejed azon, hogy hogyan lehetne másképp. van, hogy indulatosan fantáziálsz a bosszúról.

3.0 Teljesen átlátod az EKB működését és problematikus voltát, de nagyon sok érzelmi energiád megy el arra, hogy több-kevesebb sikerrel szembeszállsz. Aki itt tart, gyakran hiszi azt, hogy ez a megértés és a végső állapot: már tudod, már nem hagyod. Ilyenkor a leggyakoribb, hogy nagyon szenvedsz a velük való érintkezéstől, vagy bármikor, amikor találkozol a viselkedésük hatásaival. Félsz, menekülsz, tulajdonképpen azért, mert helyettük is szégyelled magad. Előfordul a visszacsúszás is az előző szakaszba. Sokat túlórázol, például, nem szerződsz írásban, elhiszed a szóbeli ígéreteket, nem kérsz kauciót stb.

4.0 Már a szemed se rebben. Áthat annak a megkönnyebbülése és, igen: derűje, hogy engem többet nem fognak szorongatni, ugráltatni, rávenni semmire olyanok, akik semmibe veszik az érdekeimet. Mersz olyan lenni, amiről korábban azt hitted, önzés és gonoszság, mert ezt tanították neked, hogy megakadályozzanak a magadért való kiállásban. mered a a saját érdekeidet követni, nem vállalni önfeláldozást, plusz munkát, nem megbízni akárkiben, nem azonnal és igennel válaszolni bárkinek. Már réág túlvagy azon, hogy jaj, de jó, hogy akar tőled valamit, szóba áll veled. Megerősödtél, megértetted, mi zajlik, és nem vagy hajlandó helyettük szégyenkezni. Ekkorra már megszoktad a tudatot: igen, ők ezt csinálják, képesek rá, és nem démonizálod őket, hiszen látod, nagyon sokan vannak, normálisnak számít, amit tesznek, “ők is emberek”. Nem, nem fogják megérteni. Nincs benned gyűlölet, nem mondasz nagymonológokat, nem meséled mindenkinek, hogy ú, milyen szemetek. Egyszerűen nem engedsz nekik. Tudod és képviseled a jogaidat. Nemet mondasz, ha használnának.

4.0 frissített verzió, és újabban már ez van minálunk
Amikor már élvezed azt, hogy valaki a saját kisszerű játékaiban, gyanakvásaiban hogyan vergődik, hogyan teszi tönkre ezzel a saját életét, és mennyire nem fog semmire menni, mert emberére akardt. Az EKB emberek a demokratikus normákban mindig ásatagok, nevetségesek.

Na, ez történt velem tegnap.  Hivatalos aktuson kellett jelen lennem, mint az ügyben érintett személy. Jelen volt a hatóságon kívül egy, az ügyben semmilyen tekintetben nem érdekelt személy, régi szereplő, aki viszont végtelenül jogosultnak hiszi magát. Mások viszont, az ő hozzátartozói nagyon visszaélősen

Fel kellett mérni, mi van a lakásban. Javak. A lakáshoz engem érzések, emlékek kötöttek. Álltam az ablaknál, elgondolkodtam, míg hosszasan szemléztek. Fogtam egy kisseprűt, össze Kidobtam a szemetet, ehhez zacskót vettem ki a kredencből.

És akkor észtrevettem, hogy jön utánam. Hogy az van a fejében, hogy én mit csinálok a konyhában. Ahogy a saját projekciója, gyanakvása, beidegződései vezetik. Ahogy szemmel tart. És akkor már mosolyogtam. Haláli volt. És akkor elkezdtem cukkolni ezzel, és őszintén mulatni. Hiszen semmilyen hatalma nincsen, semmit nem is fog elérni ezzel, csak magát idegesíti. Még valamit kidobtam, és ő utánam jött és belenézett a szemetesbe. Akklor két szobával odébb mentem. Akkor felszólított, hogy lehetőleg ott legyek, ahol a többiek. Akkor megkérdeztem, hogy már miért tenném. Mire gondol? Pisilni szabad? Aztán még egyszer rám szólt, hogy mit csináljak. De én nem csináltam azt, mert neki nincs ehhez joga. Úgyis el van ez már baszva, hadd szóljon.

Ilyenkor az ember kimegy, szép komótosan, hosszan kutat a kabátzsebében zsepiért. Tesz egy kört a fürdőszoba felé, ott is kinéz az ablakon. Kimegy a bicikliért, nem bánja, mi zajlik bent eközben. Pontosan tudja, hogy a másik ugrik, de tehetetlen, és csak vergődik a saját fantáziáival. Azt, amire képesnek hiszi a másikat. (Konkrétan: lopással gyanúsítja. Eközben neki nincs semmilyen alapja, joga, hogy ott eljárjon, ez fontos. A többi jellemzés a tetteiről, a múltról most nem számít.)

Vajon rájött, hogy cukkolom? És arra, hogy hiába tartott szemmel…?

Jaj, de meg vagytok mindig lepve, ha elér titeket a tetteitek következménye…

*

Az EKB stációiban nagyon nehéz tisztának maradni, nem csúszni bele gyűlöletekbe, nem ragadni indulatos, mindent másokra fogó viselkedésmódokba, amelynek szomorú példáit egynémely itt felvérteződő, később önállósodó kommentelő életútján láthatjuk.

Két esteben van valós hatalmuk EKB-éknek:

  1. ha te szeretnél olyat, ami irreális, nem jár, ügyeskedés, ez nem az ő hatalmuk valójában, hanem a te jogosulatlanságod, szóval csakis igaz ügyekben lehetsz kemény, ezt ne feledd (és nagyon ritkán értelmezés kérdése az, hogy mi az igaz ügy)
  2. ha végtelenül korruptak, taktikusak, lefizetik a bírót, ilyesmi.

De EKB-ék a legtöbb esetben alábecsülnek téged, és elég a tudatosság és a józan ész. Vagy hogy egy kicsit okosabb, alaposabb vagy, tudod a jogszabályt, nem félsz.

És hogy nem tiszteled a tabuikat, nem hallgatsz azért, hogy ők tovább ringatózhassanak a jóemberség zsongító tudatában. A szó, a kimondás, a nem-hallgatás…!

Én azzal is megtöröm ezt a működésmódot, hogy nyilvánossá teszem az álláspontomat: nem hallgatom el az igazságot a húzásaikról, elemzem a viselkedésüket és bemutatom a hatalmaskodás törvényszerűségeit. 2012-ben, a blog indulásakor ez volt az egyik fő motivációm, hogy elmeséljem a a történeteimet.

* egynémely kommentelő, illetve e-mailes zaklató figyelmébe

54 thoughts on “kezdem élvezni

    • Szintén 3.0.
      Az a korszak, mikor ráébredek, hogy senki sem fogja elismerni, ha valaha bántott. Emiatt előfordul, hogy dühös vagyok.

      Btw. a bejegyzés harmadik harmada pofaleesős.

  1. Történetek jutnak eszembe, évtizedekkel ezelőttről is. Akkoriban a 2.0 fázis rendszerint kimaradt, főleg nőknél. Belecsúsztak annyira a 3.0-ba, hogy tudták, lázadni kellene, de úgy érezték, lehetetlen és nem is lázadtak. “Mikecs Anna: Altató. Gerlóczy Márton regénye” – ez a címe az idén megjelent könyvnek. Ebben tökéletesen le van írva, mi a külső kontroll nyomása, az alávetettség, döntésképtelenség, főleg a családon belül. Nem is akármilyen család – mindenki a saját, eredeti nevén szerepel a könyvben. A másik eset, amikor a 2.0 fázis uralkodik el valakin, értelmetlen döntéseket hoz és ide-oda rángatja ezzel a tőle függőket, ez Rakovszky új könyvében, a Céliában van megírva. (Mindenből ezt olvasom ki?) (Ez a bejegyzés amúgy egy self-help könyvre való tanulságot tartalmaz, köszönjük!)

  2. De éppen ez az. Az ilyen EKB személyek akkor is ott tudnak lenni a hivatalos eseményen, ha semmi hivatalos joguk nincs rá. Megoldják. Azért adódik a kérdés, ha nincs benne a képletben akkor MAFKO? Vagyis mi a fa.zt keresett ott? A habitusát, motivációját értem, de hatósági szinten nem, ha egyszer nem érdekelt fél.

    Lopni. Aha, éppen most. Meg egyáltalán. Meg kitől is? Nem látnak az egójuktól.

  3. Értem is, meg nem is. Szörnyen viselkedett az, aki téged ellenőrzött, a régi szereplő, bár nem értem igazán, ez milyen helyzet is volt. De miért mentél bele, nekem ez furcsa. Cukkoltad? Oké, ez szembesítés, de nem annyira oké mégsem. Mert ezzel az ő szintjére léptél. Sok mindenben igazad van, de mégis. Nem tudom, talán… na, igen, én mit csináltam volna… önkéntelenül is elgondolkodtam rajta. Meg ne haragudj ezért. Biztos megkérdeztem volna, miért ellenőriz, mit feltételez. Lopást? Mi az oka ennek? Hogy gondolja? Nem is volt jogosan ott, ez tény. Akkor meg pof. bef. Rövidre zárni. Esetleg ossza meg a kétségeit a hatósággal, de ne tegye ezt veled, és főleg ne a partvonalról.

    • Pont annyit írtam, amennyit erről közölni akarok, nem fontosak a részletek, a dinamika a fontos, és az pontosan kiderül a posztból. Úgy van megírva.
      Mibe mentem én bele? Egy hivatalos eljárásba, amelyben érdekelt vagyok? Kellett. Mint magánember, csak azokkal érintkezem, akik jó fejek és szeretnek, akikben bízom, akiktől jó jön az életembe (ez volt a fő cél a bloggerséggel, a kötetlen munkaidővel, a családommal való elhatárolódásban). De itt nem kerülhettem el.
      Neki nem volt ott keresnivalója.
      Szerintem teljesen okés a cukkolás. Erőszakmentes, magával szembesíti, sétálgat, kicsit kardiózik, röhejessé válik. Magának csinálja. Nekem nem kerül semmibe.
      Úgy gondolja, hogy hihetetlenül anyagias, mohó, és ezt projektálja. Továbbá rossz a lelkiismerete.
      Oké, átadom neki, hogy megírtad, hogy mit csináljon. 🙂

    • Azt értem, hogy te nem csináltad volna, ebből pedig az következik, hogy nem csinálod a saját életedben. Nem is te írsz megerősítő blogot, posztot a 4.0+ állapotról. Hiszen idáig el kell jutni, hogy ha csak simán ellentartasz, szembesíted mindenféle ártó szándék és károkozás nélkül a másikat önmagával, akkor ne érezd magad gonosznak. És persze át kell definiálni a téves értelmezéseket, tisztázni, mit jelent a gonoszság, mi a károkozás, és világosan látni, mi zajlik valójában. (Konkrétan az, hogy a gyerekeimtől megpróbálják ügyeskedéssel, sumákolással elvenni, ami jár nekik.)

      Pont azt írom, hogy (kínomban, nyilván) ott tartok, hogy a szembeszállás finom (vagy erősebb, mert másik áskálódó ellen máshogy, törvényesen, ám drasztikusan léptem fel) eszközeinek már tudok örülni is a sok szégyen, megfosztottság-megalázottság-élmény után. Hát már miért ne mászkálhatnék egy lakásban, ha úgy van kedvem?

      Van bennem egy egészséges, kicsit cinikus önzés, ebben az az érdekes, hogy nagyon gonosznak tűnik így, de a többség, a nem tönkretettek eleve innen indultak. Én meg, aki a gondolataimat is kínlódva cenzúráztam, emésztettem magam minden szarért, mások bűneiért, soha nem puskáztam, protekcióztam, ötven forintról is számlát adtam stb., átélem végre, kissé csodálkozva, hogy már nem félek, és tudom, erősebb, okosabb és tisztább vagyok, semmiféle bűntudatom nincs. Felszabadító.

      • Ja, értem, hagyatéki szemle volt. Bocs, de másodikra már egészen másképp látom ezt.

        Hagyatéki szemlén nagyon nem oké leszakadni a többiektől és “ászkálni a lakásban” Nem illik, ez van. Senki nem csinálja, különösen ott, ahol sok a tárgyi dolog.

        Írod, hogy javak. Valamiért megütött ez a szó ebben a szövegben, mintha ki is lógna, aztán a sztorin elgondolkodva rájöttem, mi a bajom.

        Nekem az jön le, hogy a “javak” a bajod, hogy esetleg osztozni kell rajta, ez nem tetszik. Ezért bosszúból felcukkoltad azt a valakit, aki elég hülye volt belemenni az ócska játszmába. Aki ad magára, nem csinál ilyet. Végigvárja a hagyatéki leltárt és nem cirkuszol meg kardióztatja a másik hülyét. Hatósági eljárásban amúgy sem veheti el senki a gyerekeidtől, ami jár. Te viselkedtél szörnyen.
        Basszus, Magyarország, mint valami gyűlöletgyár…

        Meg fogsz sértődni, de mindegy is, én itt úgyse fogok olvasni, benéztem ezt a blogot. Specifikus kutatást csinálunk, ehhez olvasunk feminista és más blogokat. De itt azt látom, hogy bolond és agresszív vagy és nagyon tolod a cuccot. Tényleg rendesen tönkrelehetsz. Na, mindegy, szasz.

        • A blogger, akinek a blogjára kattintottál, elmond egy történetet, és abban azt állítja: nem ő a hunyó. Ez a keret. Tényleg nem érted?
          Miért olvas szöveget az, aki nem érti, hogy azt hogy kell?
          Mit akarsz itt, ha ezt a kiindulópontot nem hiszed el? (én nem akarom, hogy elhidd, én azt nem értem, mit akarsz, mit erősködsz)
          Az történt, hogy gusztustalanul és tudatlanul mászol bele személyes részletekbe, ami nem a poszt lényege. Tuti fogalmad sincs róla, mi ez, mi az előzmény, ki az érdekelt, mi a törvény. És persze ítélsz. Nagyon okos vagy. 😀
          És sokan is vagy. És próbálod a hangulatot kelteni.

          • Nem azt akarja mondani, hogy ő nem merne egy ilyen helyzetben hasonlóképp viselkedni, és csak magában puffogna?
            Csak ilyen bénán írja?
            Szerintem elég sokan vannak, akik ettől idegesek. Jó lenne erősnek, tudatosnak lenni, szemükbe röhögni. De nekik nem menne.
            Megfosztottság. Jó szó.

            • nemtommitakar.
              csak erőltetetten nyomja különböző neveken, hatalmas szakértője ő az én életemnek, és iszonyúan fontoskodik.
              rengeteg ideje van.
              és ízléstelenül pletykaéhes, azt keresi itt.
              rólam bármit kézséggel elhisz, hát persze.
              vagy összekombinál.

      • (Konkrétan az, hogy a gyerekeimtől megpróbálják ügyeskedéssel, sumákolással elvenni, ami jár nekik.)

        Kedves Éva, Önnek egy gyereke van Tamástól, Lőrinc. Ne használjon többesszámot tehát. A más apától született gyerekei automatikusan nem örökölnek az első élettársától.

        • Ú, tényleg!
          Kösz, hogy szólsz!
          Összekevertem a dolgokat!
          Most már minden világos.
          (Te hülye vagy?)
          És ha ennyire ostoba és aljas vagy, szerinted javít valamit a helyzeten, ha “Kedves Éva” és magázódás módon vagy kulturált, és úgy írsz förtelmes hazugságokat?
          Miközben a témákhoz sincs semmi közöd?
          Hogy ne röhögjelek ki, te lihegő szerencsétlen?

          • A reakcióm önmagáért beszél.
            Nemsokára jön értem az inkvizíció.
            Tilos az életemet élnem, a saját dolgaimról tudnom, és semmi közöm se a gyerekeim apjához, se a gyerekeimhez, MERT ÉN GONOSZ VAGYOK.
            Húzzam meg magam.
            Bámulatos, milyen mohó, kíváncsi és tudatlan vagy. Hogy egy pillanatra fel se tételezed, hogy te vagy az, aki nem tudsz valamit, vagy akinek nincsen joga, igazolható érdeke belepofázni.
            És azt reméled, a magázódás majd elfedi a jól ismert stílusodat.

            (a többieknek: csak e néven vagy tíz álneves e-mailt írt az a jellemdús fasz, okoskodik, kombinál, hazudozik, gyilkossággal vádol és fenyeget, de van sok más álneve is)

        • Kedves Éva. Az ön olvasói és barátai annyi dokumentumot küldtek önről, ami megdöbbentő és bőven elég. Ön rugdosódik a tömegközlekedésen, uszít az interneten, és a bíróságok is jól ismerik különféle ügyekből. Értesültünk a pszichés státusáról is. Önnek nehéz dolga lesz, bármi is legyen az. Őszintén meglepett, milyen nagy bajban van. Elkél a segítség, ezt csak sejtettük idáig. Ide írtam, mert letiltottam, de nincs is már mit beszélni, meg vagyunk döbbenve és meg vagyunk könnyebbülve.

  4. Én a 3.0-ban leledzem, kacsintgatva 4.0 felé. Sajnos a felismerés egyelőre tehetetlen dühvel tölt el időnként, mert ha próbálok 4.0 szerint viszonyulni iszonyatos mocskolódás, gátlástalan hazudozás a jusson. Próbálom tartani magam, nem áldozatul esni a játszmáiknak, cinkoskodásuknak. Iszonyú nehéz. Összeszokott munkahelyi “kollektíva” az én EKB-m, akikkel szemben többnyire széllel szemben pisálok. Tudjátok, ma nekem-holnap neked alapon támogatják egymást az EKB-ban. Én meg ufó vagyok, mert mertem azt gondolni naivan, hogy a következetes és kitartó tisztességem előbb-utóbb tisztulást hoz. Kis hülye, aki azt hiszi, a jó példa is lehet ragadós. Azonban keserű tapasztalat, hogy a nagy többség szívesebben csatlakozik az EKB-hoz. Valami egészen elképesztő, hogy emberek milyen nagy tömege képes hazugságokkal azonosulni, hogy piti előnyökhöz jussanak. és amikor nem csatlakozom, akkor főnökasszonyom haragosan azt mondja, na én innen levettem rólad a kezem. Azt gondolnám, nem szorulok gyámolításra, az én védelmezőm az egyenes gerincem, tiszta lelkiismeretem. De nem…. Folyton belelóg a kezem a bilibe, pedig trenírozom magam az érzéketlenségre a dolgaikkal szemben, és hogy akkor is a saját értékrendemet fogom követni, ha ezek akár ki is közösítenek.

  5. Köszönöm, hogy megalkottad az EKB fogalmát. Könnyebb így felismerni, hogy mi történik. Az jutott eszembe, mikor kezdő tanár koromban az idősebb kollégák a gyerekekkel együtt röhögtek rajtam.

  6. Igen, gondolkodtam, de mindig arra jutottam, hogy máshol sem jobb a helyzet EKB-téren. A munkámat meg szeretem. Itt legalább már kiismertem az egyes személyeket, teljesen ki tudom számítani a reakcióikat egyesével és falkában is. 🙂 Meg nem is akarok megfutamodni. Néha egészen szórakoztató is tud lenni. (azért nekem még ez a ritkább) Komolyan olyan néha a cég, hogy érdemes lenne szappanoperát forgatni róla.

    • Értem. Nekem megváltás volt, extrém módon nem bírom az akoljelleget, védelmező funkcióit sem igénylem, hát még a hierarchiát, erőalapú működést, a helyi hagyományokat, az elrontott életeket és jeleiket naponta, közelről látni, a megalkuvásokat… brrr.
      Viszont egy kevés (még egy kevés) diplomácia, eszükön túljárás segíthet talán, hogy bele se törj, egyenes gerincű is maradj, de le tudd szarni jobban.

  7. 4.0, hála az égnek, végre. de mennyi sírás és dühöngés és rettegés volt, mire megtanultam… egy emberen, férjtől elválásban, és egész jól megy már, sokféle helyzetben. vele annyira durva volt, úgy megedződtem, hogy már az ingerküszöbömet sem éri el a mások próbálkozása, fel sem merül, hogy vitázzunk, ki az erősebb (én). azon nagyon tudok röhögni, amikor bepróbálkozik, mert ő nem vette észre a változást (mikor erre rájöttem, hogy ugyanazt nyomatja, csak rólam már lepereg, megdöbbentem. azt hittem lesz valami változás felőle is. naná, hogy nincs) viszont én nem tudok mindig teljesen őszintén nevetni, mert van az az EKB helyzet köztünk, amikor sajna több hatalma van, és az pedig a közös gyerekeink. hiába rajtam már nem talál fogást, lendületből még próbálkozik, és az ő bántásukkal próbál engem is bántani. az mondjuk nem tűnik fel neki, hogy a) célt nem ér, mert nekem nem fáj b) a gyereknek viszont kurvára fáj. legalja. nem gondoltam, hogy ilyen is történni fog köztünk. és természetesen azt gondolja, hogy én manipulálom őket (lásd elidegenítés…), és azért rossz a kapcsolatuk. én meg tehetetlen vagyok. vagy rájön magától, hogy nem kéne a gyerekeket beáldozni a bántásom oltárán, vagy? nem tudom. ettől függetlenül, erős maradtam, de abba majdnem beletörök, újra és újra, ahogy kínozza a gyerekeket.

    • Igen, ismerős jelenség. Válásunk után exem nagyon sokáig “gyilkolt” engem, de számomra is meglepő módon egyik napról a másikra már tudott rám hatni. És akkor jöttek szegény gyerekek. Rajtuk keresztül bánt. Folyton beléjük köt, alpári stílusban mocskol engem nekik, amitől persze a gyerekek nagyon szenvednek. Dühösek, olyan is volt, hogy már majdnem nekimentek az apjuknak. És igen, a gyerekek valóban nem szeretik az apjukat, sőt, és ennek nyilván az én viselkedésem az oka. Vagy mégsem? (jé, ez inkább a PAS-hoz kapcsolódik, bocsánat)

  8. Pont most, egy nagy családi balhézás kapcsán jutottam el a 4.0-ig, bár eddig nem tudtam, hogy így hívják. Nagyon érdekes érzés, a felismerés, ahogy rájöttem, hogy engem ez már nem érdekel, nem hat meg. Ahogy hideg fejjel tudom nézni a szokásos játszmázást, érzelmi zsarolást, meg a többit, és megszületett bennem egy mély nyugalom és az az érzés, hogy már soha többé nem lesz olyan semmi, mint volt, hogy tényleg lepereg rólam. Gondolkoztam rajta, mi juttatott át ezen a határon, de nem tudom. De most jó így, dacára annak, hogy tudom, bőven sok bepróbálkozás lesz még, sírás, zsarolás, meg az összes.

    • Talán az idő, az érés, megerősödés miatt. Az az érdekes, hogy ha valaki nem akar rögeszmékbe, játszmákba ragadni, ha ez nem erős lélektani érdeke, akkor spontánul is beheged a múlt, nem kell akarni, terápiázni. Csak általában gyógyulásképesnek lenni. Hány év telt el?

      • Hát, egy egész élet:-) Nekem még van esélyem. 41 éves koromra eljutottam olyan felismerésekig, amikre sokan öregkorukra sem fognak. Vagy nem mernek. Vagy ki tudja, ezek már nem az én démonjaim és nem hagyom, hogy rám tolják őket.

  9. Helyzetfüggő, mikor járok a 3., illetve a 4. stációban. A harmadikban még nincs ott az a magabiztosság, amit otthonosan meg tudok idézni, ha szükséges. Ez főleg amiatt van, mert nem ismerem eléggé a lehetőségeimet, abban a szakterületben valóban laikusnak számítok. Mondjuk az elméleti háttérnek utána lehet járni, bele lehet magamat ásni (igazi szakértő nem lesz belőlem, de nem is kell), a fellépés és a merés az, ami viszont gyakorlásra szorul. Afféle lelki tréningre van szükségem, hogy legközelebb is meg merjek szólalni, ki merjek állni az igazamért.
    A negyediket megtapasztalni – főnök irritáló, velünk lekezelő barátját higgadtan a helyére tenni – újszerű élmény volt. Inkább utólag, mások reakciójából mértem le, mit vittem véghez. Akkor és ott csak tettem, amit helyesnek és biztosnak éreztem.
    A negyediken túliba viszont nem vágyom. Annyira se szeretnék törődni a hatalmaskodóval, hogy élvezzem a nyomorát. Ha élvezném, az olyan, mintha érdekelne, foglalkoznék vele. Mintha szép csendesen feléje helyezném magam, és innét könnyen eltelnék a saját nagyszerűségemmel – én már eme helyzet felett állok, próbálkozz csak a szokott trükkjeiddel, izzadj, csikorgasd a fogad, nem érhetsz nyomomba, nem érhetsz el hozzám, nem tudsz raktam fogódzót találni, többé már nem, ó, de nevetséges az egész, amit csinálsz – erre a piedesztálra nem vágyom. A józanságomat többre értékelem efféle elégtétellel vegyes diadalnál.

    • De hiszen foglalkozol vele, érdekel. Hosszan írsz róla. Az nem jön ki lélektanilag, hogy az életünk szereplője nyomaszt, offenzívát folytat, kavar, de minket nem érdekel. Ez egy felvett póz, elkerülő magatartás, önáltatás, és gyávaságot takar.

  10. Visszajelzés: “én nem foglalkozom vele” | csak az olvassa — én szóltam

  11. Ezt fejezzétek be, hogy ide jártok pletykáért, kóstolgatni, reakciót kicsikarni, meg a feszültségért.
    Ennyire nem unatkozhattok, ekkora lúzerség és külső tengely nincs.
    Nem lehet megmagyarázni, hogy ez rendben van, hogy miattam jogos. annyira átlátszóan agresszív, rosszakaratú, inadekvát és hazug, olyan és olyan nevetséges hévvel védelmezitek azokat, akik tehetségtelenebbek, rondábbak vagy megtámadtak, hogy senki nem veszi be.
    Ez egy intellektuális, megerősödést szolgáló blog, egészséges, kereső, nyitott elméknek, őszinte embereknek, akik nem félnek az igazságtól, és nem másokon vezetik le a feszültséget. Nem véletlen, hogy ez a címe.
    Pletyózni, hírekre vadászni, napi híreken fejcsóválni, bennfenteskedni, hazudozni, kórusban hörögni azon, aki többre vitte, kövérséget és lustaságot megideologizálni, hatdik cés ützemmódban uszulni, érzelmileg zsarolva lenni menjetek máshová.
    Ez a blog nem erre való.

    Gumiszoba nyilván megkeres, ha szeretne valamit mondani. Nekem nem lehet üzengetni, én nem lesek.

    • azért nevezed így a testemet, meg degradálod a művész urat, bármit, mert gyűlölsz és fájdalmat akarsz okozni, hogy én se örüljek neki
      és azért gyűlölsz, mert irigyelsz, mert lemaradtnak érzed magad
      és ugyanezért prörögsz körülöttem folyton
      látod te, amit látsz
      elárulnak a túlagresszív, valóságot nem fedő szavaid
      te SEMMIT a testedből nem hoztál ki, unod, utálod az életedet, az embereket benne, a munkádat
      keserű, csalódott, unatkozó és lemaradt vagy, gyengécske stílusban, akinek a szavaira nem kíváncsiak, bár nagy formátumnak hiszi magát
      másokat hibáztatasz, amiért nem jött össze az élet
      pedig te basztad el
      és baszod tovább
      nem tudok segíteni.

      • ha nem irigyelnél, akkor leszarnál
        nem bizonygatnád, hogy nem is töltesz velem sok időt
        hogy nincs rajtam mit irigyelni
        odít rólad
        meg hogy sokan vagy és szervezetten viszitek a híreket és lesz valami
        nem kamuznál fájdalomokozási céllal
        nem firtatnád az anyagiakat

  12. Most megint sok az acsargó, katasztrofaturista komment, egy-két elszánt, évek óta ólálkodó, megnyugodni nem bíró “csalódott”, leszerepelt rajongó termése.

    Ezért leszögezem, hogy a blogger arról ír, olyan elv, esztétika, norma, cél jegyében, amilyet jónak lát. Azokat a történeteit idézi fel, annak “üzen” (vagy épp nem), úgy reagál, olyan állapotot tart eredményesnek, bemutatandónak, és az olyan helyzetekben mosolyodik el, amikor csak akar. Ehhez nem kér, nem vár helyeslést, jóváhagyást, és ez neki joga.

    Fura, hogy ezt írom, de még furább, hogy kétségbe vonják.

    Te meg értelmezed, ahogy akarod. Vagy elmész mást olvasni, netán jobbat írni. Nem várok el semmit, csak az volna a minimum, hogy nem akarsz bosszút állni meg zaklatni.

    Egy biztos: nagyon érdekesnek találjátok, nem bírtok mellette elmenni, és ez az, ami igazi elégtétel.

    • az a te bajod, kedves zaklatóm, hogy nincs stílusod, bátorságod, ötleted, lehetőséged élni.
      és az élet, bizony, elment.
      és ezért nézegetsz engem, az én javaimat, és ezért magyarázod, hogy az enyém nem is jó, sőt, magyarázol bele minden rosszat.
      itt van minden, amiről lemaradtál.

  13. “tégla”
    Ez a legviccesebb.
    Ha nem is volna pondrószerű, amellett óvodás viselkedés árulkodni, szart keverni, akkor is: egy nyilvános blogon, illetve a bárki-jöhet edzésekről milyen titkokat lehetne jelenteni?
    Mire kéne vigyáznom?

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s