Folytatom az életed nagy dobása című posztot. Elgondolkodtató kommentekre számítottam, és jöttek is.
Felmerült egy második feleség hozzászólásában, hogy az ex miért lóg bele, figyelget, játszmázik. Majdnem ott válaszoltam, de ez fontos, és posztba kívánkozik:
…tény, hogy mindenki továbblépett már. Én is gyászoltam, nem volt könnyű, nem volt rövid időszak, de vége. Talán nem rajtunk pörögne végre, négy év után, nem leskelődne folyamatosan utánunk, hanem élhetné végre a saját életét…de neki miért jó ez? Ezt az egyet soha nem fogom megérteni, mert hogy tönkrement bele a gyereke, meg ő is, az biztos. Ez nem elég?
Az egyszerű válasz az, hogy az emberek nem racionálisan viselkednek. Az csak hiedelem, hogy mindenki a maga javát keresi. Kérdezgetjük, ha nem értjük a viselkedésüket: de miért? Ez nem jó neki! Csak a boldog emberek keresik a maguk javát, akár konfliktusok árán is. Ők néha a társadalmi elvárás ellenében is (és hogy ebből ne legyen túl nagy feszkó, gyakran trükközni kényszerülnek).
A többiek pedig önsorsrontanak, játszmáznak. Az énképük fontosabb, mint az érdekük, és az énkép lehet az Odaadó Feleség vagy a Csakazértis, esetleg a Mártír. A narratíva a fontos: a társadalmat, a rendszert, a körülményeket hibáztatják olyanok, akik közel sem tettek meg mindent, hogy az álmaik közelébe kerüljenek (vagy lefogyjanak, vagy talpraesett és boldog gyereket neveljenek). Sajnos, nem lehet – ez ugyan romboló, boldogtalanok benne, de kifizetődőbb így is, mint az erőfeszítés és a szembenézés.
Van valami ethosza annak, hogy én kitartok, én akkor is, én nagyon. Ez a jelen tovább-gyötrődés igazolja visszamenőleg az eddigieket. Ha nem gyötrődne tovább, be kellene látnia, hogy eddig játszmázott, de már túl sokat tett bele.
Ez a magyarázat, amikor érthetetlen, irracionális a rosszindulat: az illető igazolást keres a saját viselkedésére, ami valamiért érdekében áll, előnyös neki (“nem miattam ment tönkre a házasság, ő a szemét”, az engem basztatók esetében: “nem én ártottam neki, ő ártott nekem, igazam van, amikor belerúgok, ő rossz, megérdemli, és nem, nem utánzom”). Démonizál, sötétre fest, belelovallja magát, utólag igazolja az eddigi viselkedését. “Hadd szóljon”, illetve “minél rosszabb, annál jobb”.
Neki véget ért az élete, és valószínűleg igaza van, mert ebben a játszmában annyira elromlott, hogy nem képes kapcsolódni, boldog lenni. Mentálisan nem engedi meg magának az új áletét. A társadalom tanította erre is: nem szabad, téged elhagytak, te most már a gyerekednek élj (akárki akármit mond, ez a tipikus forgatókönyv). És arra is, hogy a férj volt a nagy dobás, és hogy joga van kukkolni, beleszólni, köze van hozzá, mert ő volt előbb, “az együtt leélt évek”, az új partner pedig betolakodó. Ez az érvényes társadalmi olvasat is, figyeljétek csak meg a népszerű ítéleteket.
Hellinger szerint működik a hierarchia, és ez nem csak nagyszülő-szülő-gyerek sort jelent, hanem testvérek közöttit és a házastársak sorrendjét is. Nekem meg kellett volna hajtanom a fejem a terapeuta szerint az áskálódó első feleség előtt (hogy feloldjam, megtörjem a helyzetet, megbocsássak). Mert ő volt előbb.
Ezt voltaképp így gondolja a környezeted is,ó: a szóhasználatukból, de ha abból nem, két további kérdésből ez kiderül. Épp a fiatalon kötött házasság mítosza miatt. Hogy aki előbb volt, az jogosultabb. Az első feleség és/vagy fiatalon kötött házasság, az az igazi, az “érvényes”. A második, többedik, az hűtlenség, megcsalás, csalárd emberek önző továbbállása, kudarc utáni szépítgetés. Zaccból főzött kávé.
De te ne gondold így. Don’t be that person. Ne használd ezt a védettségedet.
És akkor az eredetileg megírt, tömör felszólít mondatok:
Ne bújj a gyereked mögé, amikor trükközöl és manipulálsz. Nem, az exedhez való kapcsolódás, elégedetlenkedés, basztatás nem a gyereked érdeke, hanem a te igényed és leválni nem tudásod, bosszúd, esetleg sértettséged. A gyerekednek persze van érdeke, de lásd világosan, mi az.
Ne félj az exed utáni életedtől.
Elvált szülőként ne, se tedd a(z egyetlen) gyerekedet az életed értelmévé. Ne ti ketten legyetek az életed főhősei, mert ez megnyomorítja őt. Legyen saját életed, önjogú, amely akkor is működne, ha az eddigi fő projekt, tehát a férjed és gyereked nem lettek volna az életedben!
Ne forogj akörül, aki már elmúlt. Ne töltsd ki a rengeteg idődet gyerek fölötti túlaggódással, agyonszervezéssel, se a férjed elleni játszmázással.
Tedd le ezt a terhet. Lásd meg az embert az “exedben” is. Ne reménykedj abban, hogy visszatér, és ne támassz olyan elvárásokat, amelyeket azok iránt szoktunk, akik vannak. Ha ő már mással van, pláne ne tarts fenn megfigyelő, őt taglaló, hozzá tapadó státuszt, mert neked lesz szar. Mert olyanná válsz, aki nem akarsz lenni. Ne legyél ilyen szánalomra méltó ragaszkodó nő az exed és az új nő, de főleg a gyereked szemében. Ne romolj el. Tarts távolságot.
Ne hazudd azt magadnak, hogy a válás ellenére ő a legjobb barátod, és a leélt x év nem múlik el nyomtalanul, satöbbi. Az ilyen kötődés nem egészséges, rosszízű, megfigyelgetős, szarkeverős, és nem hagyja, hogy átlapozz az új, talán sokkal fényesebb fejezethez.
Én többet csávót randin arról panaszkodni nem akarok hallani, hogy milyen az elvált felesége. Amikor ez előkerül, márpedig előkerül, akkor jeklzem, hogy én biankóban a nővel vagyok szolidáris. Nem vagyok kíváncsi. Legyen – ha lesz – egy mi, és legyen, ha van, egy ők, és ne folyjunk egymásba. Főleg ne nézze egyik nő se, melyikünknek jobb a segge, mert mi értelme. (Bocsánat, ezt nem tudtam kihagyni.)
Ebben odáig fajultam, hogy keresztneveket sem akarok tudni, és nem nézelődöm a facebookon sem. Mintha ma kezdenénk a randizást, mi ketten. Nem káderezek.
Legyen valaki, akivel diszkréten átbeszéled a fájdalmad, leteszed a terhet, elsírod, mégpedig azért, hogy ne taglald mindenkivel: ez a téma ne uralja el az életidődet, a tudatodat.
Ha belebonyolódsz az új nővel való háborúba, ha odáig jutsz, hogy a facebookon célozgatsz, ha gonosz késztetéseket fedezel fel magadban, akkor nagy a baj. Mindenképpen lehúz, megront. Tartsd magad távol az új nőtől, ne nézegesd, ne véleményezd. Semmi közöd a gyereked apjának új intim életéhez. Bírd ki: ne legyél kíváncsi. Ha barátnőd, ismerős, közös barát volt az illető, szakítsd meg vele a kapcsolatot. És mindezt ne haraggal, daccal, hanem önmagad iránti tapintatból. Tekintsd őket egészen nem létezőnek, akkor is, ha van egyeztetnivalód az apával – szorítkozz a minimumra, és kíméld meg a többitől. Ennyire nem bonyolult az élet.
Te se demonstrálj, hints magadról híreket, csókolózz látványosan, ne engedd, hogy az exed firtasson, figyejen, tudjon rólad. Ne ez legyen az elégtétel.
Kerüld el a családi eseményeket: karácsonyozni vagy az újjal, vagy veled menjen. És, igen, ha meg tudjátok beszélni, vigye nyugodtan a gyereket, meg az új társát. Ne féltsd a gyereket. Bízz benne. Nem állhatsz ott minden érzelmi helyzet fölött. Engedd, hogy a gyerekednek is legyenek, lehessenek saját ügyei, titkai – abban az esetben, ha biztos vagy benne, hogy nincs visszaélés.
Ha az ex áll elő azzal a jelenleg gyomorforgató ötlettel, hogy a jelen és volt női legyenek jóban, mondj derűs nemet. Ezzel a helyzettel egy csomó bajod lesz valószínűleg, és nem téged szolgál. Egy csomó mindenbe belemegyünk mi nők amúgy is, “hát jó”, hiszékenyen, alkalmazkodóan és gyengén, aztán meg sír a szánk.
A te szád ne sírjon. Éld a saját életed, ne a múltat.
csak az olvassa. én szóltam 
Ez de jó lett. Én vagyok az ex. Az újat szinte nem is ismerem, nevét tudom, hol dolgozik, de azt a volt férjemtől. Soha nem érdekelt, mert tudom, bárki lehetne, nem tőle lett rossz, csupán rossz volt, és ő lett a következmény. Próbálták páran éreztetni, mennyire megalázó, hogy 15 évvel fiatalabb. Nem, kb. erre számítottam volna, ha kérdezik. Mert nálunk a felelősség kérdése fontos pont volt. Mentesülni kellett. A probléma az, hogy így is szinte napi kapcsolatban vagyunk a munkája révén, a közös gyerek révén. Játszi könnyed, nevetős válásunk van. Nekem nem kellene ő vissza. Isten mentsen. De vannak bizonyos barter ügyeink és a lányunk, szóval mégis van kapcsolat. És ebből náluk – az új barátnővel – baj lehet. Pedig én nem akarok semmit. Már álmodni sem vele álmodok.
(Nézzétek meg A szobalány című filmet, és a zenéje is, óó, csak most ezt ide kellett írnom.)
KedvelésKedvelés
Láttam, és nagyon, igen.
KedvelésKedvelés
Mondjuk azért kiver a hideg veríték, amikor arra gondolok, hogy három éve még mennyire nem bírtam elengedni az exet. Pedig nagyon nem szerettem már :I
Milyen gáz mai szemmel már az a sok hülye üzenet meg a félelem, hogy összeszed mást.
Pfff, elég durva..
KedvelésKedvelés
Most elégedett vagyok a címmel, pedig felemás megoldásnak éreztem.
KedvelésKedvelés
hoppá. ezek olyan zsigerből jövő alapok nálam, most büszke vagyok magamra. persze sok évembe és sok sírástól ködös tükörbenézésbe került ez a mostani egyértelműség. de mindez a döntésem előtt zajlott le bennem, köztünk. amikor eldöntöttem – akkor, amikor elmúlt belőlem az “elvált nő, elhagyott ex, megcsalt volt-feleség leszek” szorongás, mert tudtam: önálló, független felnőtt leszek végre – szóval, amikor eldöntöttem, akkortól ezek az elvek voltak érvényben, és többnyire meg is valósítottam őket.
amikor még néha, egyre ritkábban, belecsúszom – belerángat az ex – nem, nem hibáztatom mindenért őt – nem, nem magyarázkodom, miért nekem van most igazam – akkor is egyre könnyebben látok rá, és jövök ki belőle. persze nálunk komoly aknamunka folyt az én egészségem, életerőm ellen. ennek a tisztogatása életre szóló feladat, sajna – persze, nem is csak ő okozta. legnehezebb azt a vágyamat, törekvésemet letenni, hogy megértessem magam vele, hogy megláttassam a szempontjaimat, esetleg a gyerekek szempontjait… na itt azért még támadható vagyok, sok energiámba kerül a lankadatlan éberség 😀 és még mindig melegszik a szivem körül, ha udvariasan és partnerként beszél velem… vágyom rá, hogy tiszteletteljes, távolságtartó kapcsolat legyen köztünk. szar ügy. majd elmúlik, remélem.
KedvelésKedvelés
Ujjongok, a vége különösen tetszett.
KedvelésKedvelés
“Nincs olyan magánéleti probléma, amit egy töltött fegyverrel ne lehetne megoldani.” 😀
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
“Ez a magyarázat, amikor érthetetlen, irracionális a rosszindulat: az illető igazolást keres a saját viselkedésére, ami valamiért érdekében áll, előnyös neki (“nem miattam ment tönkre a házasság, ő a szemét”, az engem basztatók esetében: “nem én ártottam neki, ő ártott nekem, igazam van, amikor belerúgok, ő rossz, megérdemli, és nem, nem utánzom”). ”
Anyukam mondta kiskoromban, hogy neha az emberek sarokba szoritjak magukat, es olyankor tudnak csak igazan szemetek lenni. Es hogy ilyenkor a legjobb megoldas segiteni nekik kibuvot talalni, nem kell feltetlenul szembesiteni es szamonkerni (pl. ha valakit hazugsagon kapok, ahelyett, hogy tovabbi hazugsagokba es agresszioba kergetem egy felhaborodott kerdessel, erdemes felajanlani egy alternativat, vagy sugallni, hogy tudom, hogy ez most nem teljesen igaz am, de ertem, hogy miert kellett ezt mondania).
Ezzel csak az a baj, hogy nem mindig van erre kapacitasom vagy kedvem, es nem mindig vagyok empatikus hangulatban. Szeretnem kell azt az embert, akiert erre hajlando vagyok.
KedvelésKedvelés
Ez annyira igaz. Az ilyen helyezetek után mindig arra jutok, hogy ezt kellett volna tennem, de a gyakorlatban sohasem megy, túl kicsinyes és büszke vagyok. Ha valamit, ezeket a tulajdonságaimat nagyon szeretném már kinőni.
KedvelésKedvelés
“Tiszteletteljes, távolságtartó kapcsolatot szeretnék.” Right now! Ne kelljen ezért elválni….
KedvelésKedvelés
🙂 igen. bár nem ezért kellett elválnom, és hiába váltam el ezért… a válástól függetlenül ez nem jött össze ebben a kapcsolatban. se bent, se kint. eredeti célom egyébként ez a minőségi váltás volt, nem a válás, és nyilván ezért is mondok le róla ilyen nehezen. a válás csak úgy jött, mert be kellett látnom (nekem, persze), hogy a keretek megrontanak, hiába igyekszünk (haha. igyekszem, igyekeztem). annyira emlékszem erre egyébként, hogy olvastam itt a szövegeket, és sírtam, mert rádöbbentem: hiába is mutatnám meg neki, hogy értse már, amit én értettem meg, hogy értse, mi a baj – semmi értelme nem lenne. kiakadna, dühöngene, nem akarna gondolkodni, kommunikálni, problémamegoldani. (hatalmat és szabadságot akart csak) ez volt az utolsó csepp a pohárban és/vagy az első lépés a szabadság felé 🙂
KedvelésKedvelés
Lásd még Szabó Lőrinc levelezése feleségével.
KedvelésKedvelés
Nagyon elgondolkodtat, amit írsz. Lásd meg benne az embert! Nekem ez segített, hogy már ne úgy nézzek rá, ne indulattal. Nagyon sokat ártott nekünk, sokszor szándékosan. A bosszú éltette és ezt nem is titkolta. Ezért elég sok düh volt bennem iránta és próbáltam hol szép szóval, hol keményebben megmagyarázni neki, hogy ez miért nem jó, elsősorban a gyereknek. De totál lepergett róla, és csak ömlött a gyűlölet belőle, ezért felhagytam ezzel. Pedig az elején neki volt egy próbálkozása, hogy üljünk le, beszéljük meg, de vissza gondolva, nem volt őszinte akkor sem, mert csak azt hajtogatta, hogy ő már rég túl tette magát az egészen. Mindig próbáltam az ő szemszögéből is látni, értelmezni a dolgokat. Megértettem a gyűlölete okát, ezért nem is hibáztattam. Egyszer volt egy afférunk, ahol szemtől szemben álltunk, és bocsánatot kértem tőle, hogy megsértettem, és akkor már nem volt bennem indulat iránta. Sőt, amikor ő beszélt hozzám, elképedtem, hogy ő még mindig ennyire ebben él. Rettentő szánalmas volt látni, egy emberi lélek roncsát láttam, és tényleg sajnálni kezdtem. Azóta köszön előre. Nem tudom, változott e valami a részéről, de részemről megláttam benne akkor az embert, aki tönkrement ebben az egészben.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: gondolataid mélye | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: az a dagadt banya, aki miatt az én endrém | csak az olvassa — én szóltam
A Hellingert en is megkaptam a volt pszihologusomtol aki idokozben az ex legjobb baratnoje lett. Persze o is masodik feleseg szindromaban szenved es utalta az exet a letezesenek okan. En meg a jatszma kezdeten szerettem volna elejet venni annak ami utana kovetkezett. Az atnezesek, kerulesek az utcan, en nem letezem, a pasim hivogatasa szerelmi csalodasai utan, a gyerek megvonasa, cirkusz iskolai szereples elott hogy megse menjek mert en nem vagyok csaladtag es egyebkent is csak alkalmi. Elterjesztette hogy miattam nem bekultek ki. Jelzem o valt el egy masik miatt es akkor mar annak 6eve. sajnos elkovettem azt a hibat hogy baratkoztam vele akkor amikor a pasimmal is csak baratkoztunk es nem tudtam hogy lesz tobb is. Elkuldtem neki az eredeti cikket, persze nem talalta fejen a szoget. Ez jobban passzolt volna. Mar nem szamit. 2 ev utan sem valtozott semmi, sot en is atnezek rajta. Egyetertek a fent leirtakkal es a megbocsatasrol szolo bejegyzeseddel. Lattam az o szemszoget is, bocsanatot is kertem megtettem amit tudtam. Sajnos nincs akivel es azt hiszem nem is kell. A gyerek majd megmondja ha kamaszodni kezd.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mi bajuk a nőknek? 3. – szerintem | csak az olvassa — én szóltam
nem megy…
KedvelésKedvelés
Gondoltam rád sokat. Sajnálom.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: és ha te volnál a feleség? | az igazi