tömeges

melléknevek sorozat 34.

főnév + -s képző, de itt mást, absztaktabbat jelent, mint a bármely főnévhez hozzáilleszthető -s képző

Amikor egy termék, cég, szolgáltatás, eszme vagy módszer befut, gyakran szokás a felhasználók, vásárlók, követők számával érvelni, például a további hirdetésekben. 80 millió eladott példány az USA-ban. És mi is elhisszük: nem véletlen, hogy x millió ember tölti le/olvassa/veszi a cuccot.

Ilyenkor mindig jön egy okos kommentelő, akinek bassza a csőrét valaki más sikere, és leírja az ordenáré netes közhelyet: Egymillió légy nem tévedhet. Egyél te is szart!

Ez érdekes: egyfelől a számok adják a rangot, másrészt meg attól lesz gagyi, szemét, hogy a tömeg használja. Mindig a tömeghez képest határozódik meg a prémium minőség. Az exkluzív ízlés a kisebbet, ritkábbat, újszerűbbet keresi.

Hogy van ez?

Az első fogyasztók, az újítók, akik elég bátrak a megszokott helyett az újat választani, valóban a minőségre és az innovatív jellegre mennek. De ők csak az előőrs. Nagyon érdekes kutatások szerint akkor lesz egy termék biztosan tömeges, ha a 15 százalékon átbillen az összes fogyasztó körében a használata. Ez a kritikus tömeg, már ahogy a szociológia és marketing-, trendkutatás érti. 10 százaléknyi használónál még nincsen mérhető, tömeges jelleg (viszont a közösségi média információforgalma csökkentheti ezt a küszöböt). De utána már a tömeg hozza a többieket. Ekkor már nincs ellenállás, fogyasztói kockázatvállalás, és nem is a minőség dönt. Sodrás van: kézenfekvő az elterjedt terméket választani, és az is előfordul, hogy egyeduralkodóvá vált, monopolhelyzete van. Ez gyakori olyankor, amikor szűkös erőforrásokon osztoznak a riválisok, például a rádiófrekvenciák esetében.

Az előőrs állításai, példakép-státusza és a hírverés miatt a többiek is azt hiszik, hogy a minőségre mennek, pedig ők a divatot követik. Ezért szokás termékeket celebekkel bevezetni. Mire a cucc divatos lesz, és minden sarkon kapható, a plakátokon mosolygó celeb, az előőrs már rég valami mást használ.

Ilyenkor gyakran az adott termék, szolgáltatás minősége is leromlik. Ez látványos volt egyes csokimárkák és jégkrémek hazai bevezetése után: a népek már megtanulták, hogy Izébizé egy megbízható brand, és akkor a gyártó elkezdte több lépcsőben variálni az összetevőket, például csökkenteni a kakaótartalmat, fel-növényizsírosítani és -vizesíteni a jégkrémet, költségcsökkentési céllal. De nemcsak az összetétlet lehet variálni: a Toblerone hegyközeinek megnövelése is hasonló okokból történt, pedig ott annyira híres a dizájn, hogy orrbavágó az újítás.

Szóval, a fogyasztói világban cipő-dizájnelemen keresztül popdalon át önsegítő módszerig így működnek az újdonságok. Az első lépcső az, hogy figyelmet kelt, újszerű. Klasszikussá a minősége vagy a zseniális marketing révén kevés termék érik, a zöm pár hónap múlva már csak divatos, végül elkopik: elunják, meghaladják és a süllyesztőben végzi. Érdekes, hogy egészen jó minőségű, változatlan termékek is: egyszerűen jön helyettük más. És persze a tömegessé válás folyamatát lehet sürgetni is a tudatos, jól célzott marketinggel.

Az igazán minőségbarátak nem a tömegmárkákat, a másokon látott cuccokat keresik. Hétköznapi használatra lehet, hogy jó nekik az IKEA szék és AEG sütő, és persze senkinek nem korlátlan a pénztárcája, az ideje, utánajárása. De a fétissé tett tárgyak, hobbik esetében nem ezeket választják, és akkor sem, ha az öltözködésük önkifejezés. Ez magyarázza a különleges cuccok kultuszát, ritka reklámozását, és ezért lehet őket túlárazni is.

A másik, hogy az említett összefüggések nem alkalmasak mindenféle népszerűség, siker vagy épp a talmiság megértésére. A valódi, pénzért nem beszerezhető javak körülöttünk nem üzleti jellegűek. Ha igazán belső utat, megélt változást, emberi kapcsolatokat akarsz, akkor ne veszítsd el a fókuszt. Kerüld az eszközöket, a márkaneveket, a módszereket, bármit, amit hangzatosan hirdet a Rábeszélőgép. Máshova figyelj.

Én ezért vagyok ideges, amikor hónapokig beszélek a magam kitalálta, egyedi testformálásomról, és mellé teszi – vetélkedve és okoskodva – a kommentelő a harsányan hirdetett, divatos, dévédén árult edzésmódszert. Nem csak az eredmény összehasonlíthatatlan, hanem a dolog fogantatása is. Én mindig gyanakszom, amikor keresnek rajtam, mert ott valami mindig torzul.

És ezért tartom magam távol a hangzatos módszerektől, a harsányan beharangozott márkáktól, a hirtelen befutó közszereplőktől, pontosabban attól, amikor őket nem kezelik a helyükön, hanem istenítik. Nem kényszeres különbözésvágy ez, hanem óvatos vagyok: ami körül nagyon sokan vannak, az már a tömegessége és nem a minősége révén olyan stabil. Ezek lehetnek kulturális jelenségek is, például a plasztikai műtétek vagy a szelfizés. Tudok róluk, mert tudnom kell, miben nem veszek részt, és nem akarok öregesen károgni, hogy sajnos, a mai fiatalok, bezzeg régen minden jobb volt.

De az biztos, hogy az igazi, intellektuális és jó ízlésű minőség mindig rétegjellegű. Egyénre jellemző. Sosem megúszós, sosem pofonegyszerű, sosem átruházható és – sue kommentelőnk szavával – nem kiszervezhető.

Egy magabiztos, tényleg saját jogon döntő ember nem lesz ideges sem attól, ha birkasággal vádolják, amiért nem elég exluzív a kocsija, sem attól, ha sznobnak nevezik, mert túl menő a kávégépe. Aki szereti a minőséget, csak mosolyog ezen, de az is, akinek nem identitáspótlék, hogy ő mit és miért vásárol. Egy kis józanság, magabiztosság, meg még spontaneitás és bohóság, és akkor soha nem fogod magad kínban érezni a döntéseid miatt.

Úgyis csak megfelelési kényszer az, hogy ne higgyék már azt, hogy igénytelen/sznob vagyok.

Úgyis mindig hisznek valamit.

Nem a birkaság és a sznobizmus tengelyén kell eligazodnunk, hanem önmagunkban. Tisztában lenni azzal, mit miért teszünk. Azért tesszük, mert más is? Vagy azért, mert más nem? És mi következik az elsőből, és mi a másodikból?

Nézzük ezt:

Azért járok ezzel a kocsival, mert nem akarok látványosan különbözni a kollégáimtól. Jó lesz nekem ez is.

– tulajdonképpen birkaság, de elfogadható, sőt, etikus magyarázat. Ő nem extra kocsira költi a pénzét. Az autó elvégre csak használati tárgy, nem?

De ezzel sincs semmi baj:

Azért spóroltam össze a plnzt álmaim veterán kocsijára, mert nekem az autózás több, mint hétköznapi tevékenység, és szeretem magam különlegesnek érezni.

Szerintem mindkettő érvényes. Ha tudod, mi a fontos neked, nem kell soha magyarázkodnod. Persze lehet, hogy szeretnéd, ha a másik megértené, mi a te igazi motivációd, és hogy nem spúr vagy a Golffal, és nem is feltűnési viszketegség, hanem igazi szenvedély a Maserati.

*

A blogom pedig nem szolgáltatás, nem is termék, hanem sajátos hangulat, létállapot, együtt gondolkodás, interakció, dologiasíthatatlan szellemi tartalom. Nem üzleti érdek teszi olyanná, amilyen, nem arra török, hogy minél több bevételem legyen belőle. Mégis, gyakran kell úgy döntéseket hoznom, mint ha termék volna, kritikusaim is ilyen szellemben fogalmaznak, és én úgy döntöttem, hogy nem optimalizálom sem az imidzsemet, sem az olvasók számát, sem a jövedelmemet. Távol tartom magam a könnyen emészthető, heves bólogatást és megosztáshullámot kiváltó gondolatoktól és műfajoktól, valamint a hirdetéstől, árukapcsolástól is, pedig jól ismerem ezek népszerűsítő és üzleti erejét, működésmódját.

Engem gyakran vonnak felelősségre olyan többségi értékrend jegyében, amelyet nem vallok, és soha nem is vallottam, és akkor mindig újra le kell írni, hogy az én keretem eleve más. Hogy nem ugyanaz a referenciánk: nem az elfogadottság az erő, hanem az újat mondás, vagy hogy például én nem vékony vagy populáris értelemben nőies akarok lenni, ahogy a vádaskodók. És nem gondolom, hogy az anyaság, a siker, a szerelem, a korrektség a nekem szegezett közhelyes reprezentációk között értelmezhető. Az meg külön elgondolkodtató, hogy egyszerre támadtak azzal, hogy azért van sok olvasóm, mert botrányt keltek, és populáris módon szolgálom ki egyszerű, elkeseredett emberek ízlését, másrészt – gyakran ugyanezek az emberek – azzal, hogy a kutya se olvas, kevesen értenek velem egyet, tehát elbuktam – mindezt úgy, hogy az olvasottság oly hevesen firtatott számai sehol nem találhatóak meg, és én nem is szeretném, ha a blogomat ez a szám igazolná.

Mindegy is, mert aki gyanakodni akar, annak az is gyanús, ami egyedi, különutas, meg az is, ami tömeges, divatos, és nagy visszhangot vált ki.

Úgy döntöttem, hogy a populáris tartalomtól a prémium elvontságig terjedő skálára merőleges leszek. Vagyis, nem gyúrok egyikre sem: mindenkor úgy és ott metszem a pontjait, ahogy az ízlésem diktálja. De azért igyekszem a ritkán kimondott, hiánycikk-jellegű állításokat megfogalmazni, és ebben az segít, hogy jól tudom, mihez képest mondom, mert ismerem a tömegízlést, az okosságok, világnézetek, magatartásformák közhelyeit.

9 thoughts on “tömeges

  1. Előbb olvastam a “Te magyartanár vagy…” bejegyzést és mindjárt ki is másoltam az első komment kezdetét: “Mikor olvasom az írásaidat gyakorta van, hogy azt érzem, hogy annyira jól leírod amit én is érzek, gondolok, pont azt és pont úgy, csak nem tudom megfogalmazni. teljesen egyetértek veled, ez az alapvető megélésem. egy-egy posztod után napokig gondolkodom, nézegetem a kapcsolataimat mindezek fényében, sokat segítenek a belső munkámban. (…)” Az életkorom, állapotom folytán a kapcsolataim már nem játszanak nagy szerepet a gondolataimban, de a belső munkát tekintve áll ez a megállapítás rám nézve is – még mindig. Szóval, jöjjön a Csakazolvassa folyóirat újabb száma!

  2. Nagyon egyszerű lenne messzemenőleg egyetérteni és/vagy tudomásul venni. Szerintem a merketing nem más, mint egyébként teljesen épeszű embereket rávenni valami olyasmi megvásárlására és használatára – amiről ők is tudják, hogy semmi szükségük rá. Ha másutt nem, lelkük mélyén: hogy ha netán értékre vágytak volna – akkor azt nem a merketing fogja kínálni. Üdítő gondolat kimondatlanul is az imaginárius számok világára hajazó elképzelés: a “birkulás” számegyenesétől eltávolodva, a világ dolgait, értékest és értéktelent (meg a kettő között) – egy síkban elhelyezve láttatni. Egy dimenzióval több. Azok számára, akik el merik hagyni számegyenes biztonságát. Számomra ezt jelenti a Blog.

    • Nono, a szükséges dolgokat is a marketing égeti az agyunkba, illetve hogy a sokféle közül melyiket válasszuk. Ezt tagadni gőg volna. Én fogyasztóként nem tartom magam különösebben rendszerkritikusnak. De hogy magamat hogy promózom és hova helyezem el, az nem mindegy.

      Köszönöm, jó volt olvasni.

  3. viszont azon termékkörökben, amik nem igazán fontosak, éppenséggel érdemes birkának lenni. Amit sokan vesznek, annak nem rossz az ár/érték aránya (mert az emberek nem teljesen hülyék), ahhoz van szervíz, az kompatibilis a többi cuccal és nem kell külön szakember, hogy működjön, ha mégis kell szakember, akkor van, könnyen elérhető, mindenhol kapható. stb. Az információszerzésre és a gondolkodásra rendelkezésre álló kapacitásaink végesek, úgyhogy érdemes arra koncentrálni őket, ami tényleg fontos és érdekes.

    • Hátööö, a nem teljesen hülye hétköznapi ember tömegcikként azt veszi meg, amihez adnak tíz hónapos kamatmentes áruhitelt, meg még valami nóném tabletet ajándékba, és nem bánja, ha a háztartási gépe nemhogy nem A++ fogyasztású, hanem B se.

      Átlagember szórakozási formái kütyüfüggőek és redundánsak (okostelefon+tévé, előfizetés+laptop), ajándékba is szívesen vesz ilyet, ezért simán rábeszélhető olyasmire, amit egy könyvbarát vagy mozifan nem venne meg. Így költ összesen sokkal többet, mint a kultúrember.

      Ahogy a jólét, pontosabban a fogyasztás fokozódik, egyre több mindenre igaz, hogy nem a praktikum és az ár-érték arány(nak nevezett, számomra megfoghatatlanul szubjektív, gyakran félrevezető jellemző) a döntő. Már nem azért veszünk meg egy kabátot, cipőt, mert jó meleg, hanem mert jól néz ki, és az említett csempét, bútorokat, kütyüt sem csak a használhatósága miatt, mert különben igénytelen vagy. És a feldizájnolt, divatos, életérzést adó termékek emiatt sokkal drágábbak, az árat csak a tömegességük csökkenti.

  4. Én mostanában sokat nézem az interieur trendeket és amennyire sokszor látok egy-egy klasszikus IKEA-ás darabot a fotókon, országokat átívelôen, annyira nem tetszik ez az uniformizált világ ezen a téren sem. Ennél még jobban meglepôdök a csempe vagy egyéb burkolati trendeken, amikoris az elkövetkezendô 20-30 évig fogja valaki nézni az épp aktuális divat szerinti mintás falat például.
    Mindigis a rétegzene vagy rétegtermék tetszett, de ezek között is vannak trendek, ami ezen csoporton belül már tömegesnek számít. A minta minôségétôl függ végülis hogy mennyire tömeges valami, nem?

    • Világért sem akarok leragadni a csempénél, mert a poszt nem erről szól. De ha belépsz egy lakásba, azonnal észreveszed, hogy a lakás vagy olyan, mint a gazdája, vagy olyan, amilyennek a gazdája LÁTSZANI szeretne. Nagyon tehetős embereknél különösen szembeötlő..

      • A tehetős emberek lakársairól jutott eszembe az a sztori, hogy van két fotelem, amiket úgy szereztem be, hogy majd az erkélyen fogjuk őket használni, amíg szét nem rohadnak, ehhez képest egyáltalán nem akarnak szétrohadni, viszont úgy megszerettem őket, hogy nem akartam idén télen is kint tartani őket a hóesésben. Így hát megbíztam egy kárpitos-restaurátor szakembert, hogy újítsa fel őket. A telefonban egyből azt kérdezte, hogy milyen a stílus, milyen ENTERIŐRBE lesznek? Mondom, hát olyan ENTERIŐRBE, hogy egy tízemeletes panel első emeletén lévő harminchét négyzetméteres garzon, és egyelőre gőzünk sincs, hogy fogunk elférni, csak az az egy biztos, hogy beköltöznek hozzánk a lakásba, szóval ez megválaszolja-e a kérdését? Azt mondta, hogy meg.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s