2015 nyári, a könyv egyik erős darabja
07 óra 52 perckor a jegyzőkönyvet megnyitom.
Helyszín: a zamárdi nyaraló nagyobb szobája, később más helyszínek.
Jelen vannak:
Mama, Nyúlia (Babalány), Babadávid, Tappancs; epizódszereplők
7.54 Babadávid a takaró alá bújva suttogva megállapítja, hogy ő este vakond, reggel viszont majom.
7.55 Mama fehér karórájára pillant, és megállapítja, hogy bár hajnalban fontolgatta, hogy mindjárt, mindjárt, mert úgysem tud aludni, elaludta a reggeli futását, amely ekképp lehetetlenné vált. Pedig a test kész, de a lélek erőtlen.
7.59 Mama pisilni megy, egyben fürdőruhát ölt. Megállapítja, hogy még mindig nem tudja, hogy a csíkfelső melyik irányban veendő fel. Kivágja a címkét, mire az otthonos szúrás nyomban megszűnik.
8.01 Mama rövid ún. strandnadrágot vesz és izompólót.
8.04 Gyermekei elé olajos magvak és aszalt gyümölcsök keverékével feljavított zab- és kukoricapelyhet helyez ikeás műanyag tálkákban, valamint két-két szem sárgabarackot, majd illys csészéjét megragadván a kutyával rövid sétára indul. A csészében Dallamayr típusú, kotyogósban főzött kávé és egy csepp tejszín.
8.06 Mama nem bírja lenyelni a szájában tartogatott magnéziumtablettát. Szétrágja.
8.07 Mama visszatér.
8.07 Nyúlia (szó szerint) “De Dávid, most ne csináld azt, hogy a mazsolát meg az ilyesmi finomságokat kieszed és a müzlit otthagyod.”
8.07 Mama ontológiai értelemben eltűnődik azon, hogy indokolt-e a mazsolátlan (stb.) (gabona)keveréket müzlinek nevezni, vagy az összetevők teljes volumene-e a müzli (fogalmilag).
8.42 Nyúlia úgy is, mint felelős hétéves, bejelenti, hogy a vécépapír elfogyott, de ő a nagy zsákból új tekercset helyezett a tartóba, a csutkát pedig a szelektívbe helyezte.
8.54 Mama azon gondolkodik, a fehér bikini fehér karórával, fehér gyöngy fülbevalóval, fehér hajgumival és fehérre lakkozott körmökkel, valamint fehér tépőzáras papuccsal stílusértelemben túlzás-e.
8.55 Babadávid sírva keresi a halacskás papucsát.
9.02 Babadávid és Nyúlia az étkezőasztalnál húsevő növényest játszanak a kezeik és zümmögés segítségével.
9.07 Mama előrelátóan olívaolajjal keni be a vállát, ami minimális fényvédelem és maximális tónuskiemelés. Elmereng azon, hogy a teljes magazinszektor mikor fogja végre beismerni, hogy az UV-parát és az 50-es faktorú naptejek kényszeres használatát színtisztán a hirdetői érdekekre hallgatva túltolta.
Eközben aggodalmat él át, hogy a zsírsavak a tűző napon majd oxidálódnak, és fura szaguk lesz.
9.12 Aggodalmait hátrahagyván, tömör mosogatás után és gyötrött orrtövek panthenolos bekenése után a kutyát hosszabb, ún. tömbkerülő sétára viszi. Nyúlia és Babadávid gyermekkerékpáron és “lorrelen” követik.
9.49 A kutya nagy tál geflügeltartalmú déemes táppal bezárásra kerül.
9.55 Mama egy fő gumidelfinnel, egy darab MacBook Airrel, négy darab “gyűrött, de tiszta” papírzsebkendővel, egy tollaslabda-szettel, törülközőkkel és két fő gyermekkel, melyeket egy strandszatyorba helyez, a part felé halad, mintegy hatvan méteres távon, a zsírégető pulzustartományban.
10.11 Babadávid és Nyúlia spontánul homokozik; Mamalány hanyatt fekve tétován lábat emelget, mert hasazási kényszer tört rá.
az előző posztban említett, kezelhetetlen, új domborulat, illetve a csíkfelső
10.24 Mama befejezi a testedzést; két különálló apuka testalkatát és viselkedését tanulmányozza a strandhomokozó mellett, fehér törölközőjén fekve. Megállapítja, hogy az apukák pompás példányok, egyben kiegyensúlyozottak, felelősek és jó fejek, sokkal inkább, mint egynémely strandanyuka.
10.31 Mama önrevíziót nyújt be: szégyelli magát, hogy egyszerre két férfit is tárgyiasító, “példány” típusú méregetésre, valamint a nők anyai teljesítményének és szünet nélküli helytállásának degradálására ragadtatta magát. Csak az olvasók meg ne tudják!
11.02 Mama, Nyúlia és Babadávid kávét, illetve jeges vizet fogyaszt a part menti pizzériában.
11.23 Mama egy pillanatra csatlakozik a netre, döbbenten észleli, hogy a nettelen hatvanöt óra alatt tizenkilenc facebook üzenetet kapott, köztük egy rajongóét, aki közös fotót szeretne, autogrammal. A kérésre rövid habozás után nemet mond, mert semmi esetre sem szeretné, ha képmása visszaélés áldozatává válna. Az üzenetet azonban már nem tudja elküldeni, az internetcsatlakozás megszakad.
11.25 Mamában, a kiürült kávéscsésze mellett, felötlik, hogy ekkora alter-sztárnak lenni voltaképp nem is rossz, és hogy, mármint ha igent mondott volna, a Margit utca kilenc nevű közösségi tér igen alkalmas háttér volna egy esetleges hasonló fotóhoz, csakúgy, mint blogtalálkozók és könyvbemutatók szervezésére.
11.41 A gyerekek a gumidelfint gyötrik.
12.15 Mama az árnyékban ül egy fűz alatt, és a regényét bővíti négy-öt, sajnos össze nem függő bekezdéssel, amelyek cselekményileg bizarr és nyelvileg meglepőnek mondható momentumokat tartalmaznak.
12.57 Mama és co. bevonul a nyaralóba, ebédfőzési és -evési céllal. Bent őrjöng a kutya.
12.59 Mama (szó szerint): “Ne csikorgasd a széket.”
13.08 Mama szűzpecsenyét szeletel és brokkolit párol vajon.
13.10 A gyerekek őszibarackot követelnek; Mama Nyúlia nyomós érvelésére kénytelen beismerni, hogy az őszibarack lehet előétel, számos gasztrokultúrában találunk erre példát.
13.17 A gyerekek kimennek az immár lenyugodott kutyával a kertbe, és őszibarack-szeletkéket fogyasztanak, a magot jószívűen a kutya felé pöckölik.
13.18 Kutya átbújik a tuják között a drótkerítés résén, és a szomszéd telek szellős léckerítésén világgá szalad. A gyerekek értesítik az eseményről Mamát.
13.22 Mama visszahozza a jószágot a parti grillbüfé szeméttárolójából, ahol zsíros pofával talál rá. Mama csúnyákat mond.
13.40 Mama (szó szerint): “Dávid, ne csikorgasd a széket.”
13.46 Nyúlia (szó szerint): “Nem szeretem a brokkolit.”
13.46 Babadávid (szó szerint): “Nem szeretem az ilyen husit.”
13.47 Mama (szó szerint): “(…)”
13.48 Mama (szó szerint): “Nyúlia, ne csikorgasd a széket.”
15.11 Mama csípőig gázol a vízbe, napszemüvegben. A gumidelfinen tolja kisé aggályos, a fogantyúkat görcsösen szorongató Babadávidot. Eközben indokolatlan mértékű aggályt él át, hogy a hófehér, a lebarnult bőrön igen jól festő fürdőruha “algás” lesz, és kijövet zöldesszürke árnyalatot ölt. Felvillan benne, hogy az ilyesmi talán a kényszerbetegség (OCD) enyhébb formája. Röhög magán, hogy a fürdőruha alkalmatlan a fürdésre.
15.20 Mama feszülten igazgatja a melltartó felső szegélyét, amely a kellő pozícióban (lásd a képen) vág, lejjebb engedvén viszont lepöndörödik és közbotrányt okoz.
15.55 Babadávid és Nyúlia fürdőbugyiszárítási céllal a strand hosszán nyargalász, takarókat és nagyamákat virtuóz módon kerülgetve.
16.17 Mama gondolattalanul, hunyt szemmel fekszik a napon. Olyan mondatok úsznak be a tudatába, amelyekért azok kiejtői nem szavatolnak.
16.20 Nyúlia indítványozza, hogy álljanak kézen.
16.20 Mama kér még egy pár percet, aztán segít a kézenállásban. Nyúlia hídba is átfordul.
16.24 Dávid nyafogva indítványozza, hogy ő is.
16.29 Ő is. Mókásan kaszál a lábaival, és kivétel nélkül mindig gurgulázva kuncog, amikor fejjel lefelé van.
16.50 Mama (kérésre) talpára fekteti és hanyatt fekve kinyomja a gyerekeket. Majd, hirtelen elhatározással, artisztikusan gyertyába is feltolja 18, illetve 22 kilogramm súlyú gyermekeit.
16.52 Mama (szó szerint): “Nem könnyű egy magamfajta nő élete.”
16.52 Eközben aggódik, hogy hátulról, a zsúfolt strand tekintete előtt a nem túl frissen szőrtelenített farpofák stb. hogyan festhetnek a bízvást merésznek mondható bikinialsóban.
16.58 További, bőven harminc kiló fölötti strandgyerekek jelentkeznek, hogy ők is. Mama bajban van, de helytáll és nyom. Szigorú szemkontaktus-tartás. Senki sem zuhan le, Mamáról azonban szakad a víz.
17.05 Mintegy hat alsó tagozatos leánygyermek lelkesen és spontánul cigánykerekezik, hídba lemegy, kézen átfordul stb. Mama körül, több-kevesebb figyelmet, ill. asszisztenciát igényelve. Mozdulataikban világosan elkülöníthetőek a műfajok: a gyermek hip-hop, akrobatikus rock and roll és a ritmikus sportgimnasztika, valamint az “egyszer próbáltam, akkorát estem…!” sportág is.
17.10 Mama miheztartás végett maga is végez néhány kézen átfordulást (önállóan), majd a street gym eszköz átmeneti üresedését detektálván, ott alkartámaszban lábemeléseket végez.
18.29 Mama megállapítja, hogy az amúgy is túl bő vízben főzött rizs fölös folyadéka, az úgynevezett rizsnyák, mely hajdan csecsemőtáplálásra volt használatos, keményítőtartalma révén alkalmas a gyümölcsleves sűrítésére, így a búzaliszt vagy épp a pudingpor kiiktatható, és csak egy tojássárgáját és egy evőkanál paleo lisztet, némi nádcukrot, vaníliát kever ki tejjel, és a lábasbeli tejbe önti a tésztaszűrővel kinyert rizsnyákot.
18.41 Elégedetten a látvánnyal, a gyümölcsleves fölött Mama azon tűnődik, az előbbi virtóz konyhatechnikai műveletnek van-e valami táplálkozástudományi-egészségvédelmi jelentősége. Lehet-e, hogy a keverék ez által gluténmentessé vált. És ha igen, akkor most mi van.
18.50 Mama (szó szerint): “Fiam, ne csámcsogj.”
18.50 Júlia (szó szerint): “Nem vagyok a fiad.”
18.50 Mama (szó szerint): “De még lehetsz.” Megállapítja továbbá, hogy a gyermek, illetve a megszólítás nemétől függetlenül a nemcsámcsogás imperatívusza változatlanul érvényes.
18.51 Dávid látható élvezettel csámcsog.
18.52 Nyúlia (szó szerint): “Csám és Csi jó barátok.”
18.59 Babadávid (szó szerint): “Fáj a szemköldököm.”
19.21 Mamalány (szó szerint): “Én most egy ideig szeretném a hintaágyat használni, és teljes csöndben írni. Ha ti valami hangosabbra vágytok, akkor inkább menjetek a kert másik végébe.”
19.26 Babadávid és Nyúlia a hintaágy mellett két darab “Flair” műanyag kerti széken a Hull a pelyhes fehér hó tanárellenessé torzított szövegű gúnydalt éneklik egymással vetélkedő hangerővel.
19.29 Mama (szó szerint): “Azt mondtam, hogy szeretnék egy kicsit csöndben írni.”
19.42 Mama ütemesen üti a zöld műanyag kerti asztalt (Flair), szó szerint: “Csendben szeretnék írni!”
19.44 A gyerekek bemennek és a vetetlen ágyon folytatják a hancúrozást és kiabálást.
19.50 Mama ír, közben arra gondol, hogy kiabálunk néha, hát persze, sokkal jobb az, mint ha sóhajtozva tűrnénk. Empirikus adat ezt nem támasztja alá.
20.11 “Bio keménytojás hűtése legókocka formájú jégkockákkal ikeás műanyag kistálban” című kísérlet (No. 346.) kivitelezése lelkes érdeklődés közepette.
20.14 Mama (szó szerint): “Dávid, ne csikorgasd a széket.”
20.16 Fehér bikinin algának tűnő folt felfedezése. Folttisztító szappan, bedörgölés.
20.19 Mama azon tűnődik, hogy hogyan fogalmazná meg tizedikesek számára is érthető módon azt a szabályt, amely, egyébként tévedhetetlenül, néha egybe, máskor külön íratja le vele, hogy “mintha/mint ha”.
20.45 Mama felmossa a teljes köves területet, és kinyilvánítja, hogy most senki ne mászkáljon.
20.46 Babadávid (sírva, szó szerint): “Hol a papucsom?”
21.01 Babadávid (szó szerint): “Álmos vagyok.”
21.01 Mama (szó szerint): “Mosd meg a lábadat és a fogadat.”
21.03 Nyúlia, fogmosás közben (szó szerint): “Ha felnövök, én is magamfajta nő leszek, és akkor fehérre lakkozom a körmöm.”
21.03 Mama (szó szerint): “Jól van, lehányom, de addig még sokat kell tornáznod.”
21.09 Babadávid és Nyúlia némileg szagló pizsamákat öltenek, nappali szettjeiket az ágy mellé szórják.
21.14 Mama lélektani alapon arcot tisztít, ken, fogat mos; rituális gyengédséggel az ágyban fület tisztít.
21.16 Mama kioson, előrelátóan szúnyogellenes füstölőt gyújt a teraszon.
21.17 Mama befekszik a két gyerek közé, és a vörös és a szürke mókusok erdőbeli együttéléséről ötöl ki zoológiailag is helytálló mesét, amelyben a mókusok antropomorfak, de Nutellát azért nem esznek.
21.19 Babadávid (szó szerint): “Mama, a mókusok esznek Mutellát?”
21.19 Nyúlia (szó szerint): “Nem Mutella!!!…” Mama helyt ad a hozzászólásnak.
21.31 Mamalány gyengéden a néma takaró alatt Babalány nagyujjára csúsztatja elhíresült gyűrűjét.
21.34 A strandbüfé felől ABBA- és Neoton-akkordok szűrődnek az éji csönd elhaló szúnyogzenéjébe.
21.41 A jegyzőkönyvet lezárom, mert Mama váratlanul elaludt, és nem írta meg a holnapi posztot se.
csak az olvassa. én szóltam 
Nagyon jó!
Nem túlzás.
Nőnek lenni néha nehéz.
KedvelésKedvelés
Óóó, de jó volt ezt vasárnap délelőtt olvasni, pár helyen hangosan felnevettem, feldobott a szöveg, nagyon. Én ma 5,45 körül nyitottam meg a jegyzőkönyvet, sok mindent csináltam, most pattanok a bringára, megyek a vasárnap is nyitva tartók kedvenc sarki fűszereshez, hogy legyen ebéd. Egy hét múlva meg kezdődik nekem is a vakáció, ami újszerű lesz, mert végig a keresztlányommal leszek.
KedvelésKedvelés
De örülök, hogy elmentek együtt! Táncoljatok sokat!
KedvelésKedvelés
Nekem is volt ilyen varázslatos élményem. Balettórán én, a 60 éves, egy korláthoz kerültem egy 8-9 éves lánykával, aki a tanár kislánya volt, már most szinte profi táncos. Én három éve kezdtem, látszik is. Eleinte bizalmatlanul méregetett a maga finom, gyerekes őszinteségével, nem csodálom. Aztán öt perccel később mindkettőnket elragadott a balett varázsa, és akkor rámmosolygott. Ezt teszi a mozgás, a szép mozgás.
KedvelésKedvelés
A 13:08-as az egy kérdés? Mert akkor kérdőjel kell a végére.
KedvelésKedvelés
Annyira üdítő ez az írás! Jó nektek!
KedvelésKedvelés
A Margit utca 9. valóban nagyszerű hely blogtalálkozók szervezéséhez, magam is ezt vallom 🙂
KedvelésKedvelés
A szemköldök remek. Nálunk térdpogácsa volt.
Meg egy olyan nagyon emlékezetes esemény, mikor a strandról hazaérve derült ki, hogy Gepi elveszett (Gepi mintegy 8 cm-es plüss párduc), viszont az autó nem indul, házigazda nagybácsi másik autóval csak két nap múlva jön haza, anyunya felül a 30 éves rozsdás kempingbiciklire (anyunya nem tud jól biciklizni), halált megvető bátorsággal biciklizik 30 kilométert a strandig, halálra keresi Gepit, aki (amely?) aztán a lángosos pultján, a fokhagymás trutymó üvegének támaszkodva integet. Mire visszaér, besötétedett, feltört a feneke, viszont gyermekei hősként ünneplik.
Szerintem nem túlzás a white in white outfit.
KedvelésKedvelés
És azt tudtátok, hogy van Piskóta nevű olasz város? (Nápoly…)
KedvelésKedvelés
Én negyed egy körül szóltam rá a férjemre, hogy most már kurva nehéz elviselni, hogy minden szar miatt hisztizik, és onnan kezdve klassz napunk volt. Úgy értem, tényleg. Valahogy abbahagyta.
KedvelésKedvelés
Rohadt jó ez a szöveg! Végigröhögtem.
És ötletes a jegyzőkönyves megoldás. Ha minden nap lenne egy ilyen, akkor sem unnám meg, annyira élvezetes olvasni.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Bocsánat, ennél a posztnál off, de mivel ez a legutolsó, ide linkelem. Döbbenjetek ti is, mert én szóhoz sem jutok. Ezt egy fiatal orvosnő írta…
http://kenyerlepeny.blogspot.hu/2015/08/variaciok-harom-temara.html
KedvelésKedvelés
Na. Sokat fog meg tanulni.
KedvelésKedvelés
A legjobb ,hogy ehhez az eliccséghez nem lehet ám csak úgy kommentelni. Nem zárt blog, nem jelszavas, olvasd a szent igét, és kussolj! Egy időben olvastam, de nagyon tele lett vele a tököm. Na ő az, akiből vastagon dől a hájszoszájti és a minőség, na meg az, hogy a viselkedsz, akkor segít ő, mert neki is van szíve – vitatkozni meg se nem tud, se nem akar.
KedvelésKedvelés
Ja, és közben őrá senki be ne szóljon (be ne is, de tényleg rühell _vitatkozni_ is, nem csak a basztatásra magára háklis), de olyan normatív, mint a kurvaélet: amit a tetoválásról ír, az leginkább őt jellemzi, miszerint valójában hisztérikusan rühell gondolkodni, nem szereti, ha bezavarják, és ha nem az övé az utolsó szó.
Nem ismerem személyesen, még azt is el tudom képzelni, hogy baromi jó, precíz szakember, meg mondom, olvastam is régebb, szóval nem arról szól a mese, hogy ab ovo kinéztem magamnak, mint A Gonoszt, de ezekkel a totál elszállt műmaximalista okosságaival elrúgta nálam a pöttyöst.
Meg azzal, hogy “na a sok barom, jönnek, és hüvelyfertőtlenítőt kell felírjak, hát hol a szakmai kihívás”. Hát bakker, isten lováér nem mész kutatónak, ott van kihívás dögivel, és nem baszogat a sok parlagi beteg…
Nem gondoltam, hogy egy ilyen jó hangulatú, szuper poszt alá csúszik be Minőségi IKL, és bocsánat, hogy az offot hizlalom, de eddig hajlottam azt hinni, hogy én vagyok kicsinyes hülye, hogy nem esem hanyatt a megmondásaitól egy ideje. Emellé persze odakívánkozik az is, hogy neki meg szíve joga bármit írni, elitkedni stb, nekem meg nem hanyattesni tőle. Valahogy még én érzem magam rosszul, hogy itt fikázom, pedig ő csak a véleményét írja.
KedvelésKedvelés
Bocsánat érte. Nem tudtam hova rakjam, csak nagyon ledöbbentem ettől a jelenségtől. Mert mit várjak a körülöttem élő férfiaktól, ha egy fiatal, magasan képzett nő ilyeneket gondol, ír.
KedvelésKedvelés
Ne viccelj, most azért kérsz bocsánatot, mert _én_ felhúztam magam? Nem láthattad jönni, különben se IKL lelkivilága zavar, hanem az a jelenség, ahogy a korábban kommentelős-moderálós blogot nem tudván kezelni, létrehozta ezt a megoldást, ahol az ő hangja árad, van három darab spanci, aki éljenezhet, a többiek meg fulladjanak meg.
Amit viszont tisztelek benne, hogy nem a kisszobából rakja össze a szentszöveget, hanem minden nap sok órákat melózik, tanul, sportol, utazik és ebből szűri le a véleményt. Az, hogy ez a bizonyos vélemény egyre kevésbé érdekel, ellenben, ha belefutok, egyre jobban bosszant, az én bajom, nem az övé.
KedvelésKedvelés
Én egyre jobban megértek minden bloggert, aki tilt vagy moderál. A blog nem köztér, hanem személyes ügy. Igen, a nyilvános is. Éspedig azé, aki kitalálta, tartalommal tölti meg, működteti. Megdöbbentő, milyen elvárásokat és terheket pakolnak az érdekes bloggerekre. Azt hiszik, neki több van időből, figyelemből, észből, hatalomból, pedig csak egy blogja van, ahol nem kötelező senkinek lenni, de ott akar lenni, és ennek a felelősségét áttolja a bloggerre. Legyen ilyen, olyan, legyen igazságos, mint egy közmédium szerkesztősége, lehessen nála úgy kommentelni, mint másoknál, adjon tanácsot, hallgassa a sztorikat, vonódjon be, tegyen közzé társkereső hirdetést (!), személyes történetet, válaszoljon, figyeljen, olvassa el a neki linkelt sok faszságot, adjon időt, figyelmet, gondolkodjon el… legyen szerény, legyen vicces, érdekes, de ne okoskodjon, ne állítsa, hogy a gyümölcs nem okvetlen egészséges, ha sportol, arról hallgasson, ne tegyen közzé fotót, tegyen közzé, de akkor éles fényben teljes alakosat (!), mert különben hamisító; ne csak sportoljon, legyen kellően vékony is, a bokája is legyen vékony, feleljen meg az olvasó ízlésének, viszonozza a rajongását, ne költsön túl sokat, nevelje helyesen a gyerekeit, legyen az olvsónak tetsző a konyhája, számoljon el a bevételeiről… Sokakat feszít ám a megmondhatnék, eléggé rideg és ellenséges módon, és mások kemény munkával létrehozott sajátságos, szépséges világait használnák erre.
A blog per. def. szerintem:
mesélek a világról és magamról, abból az egyedi szemszögből, ami az enyém. Ha érdekel, olvasol. Ha meg akarsz nyilatkozni, kapcsolódni, nyiss blogot. Linkeld át a posztot. De ne használj engem arra, hogy magadat ontsd a világba, és ha ezt ellenem, az én “rontásommal” tennéd, fintorogva, basztatva, az örömeim, büszkeségeim betámadásával, lehúzásával, nyílt irigykedéssel, mindezt a névtelenség biztonságával, akkor meg elmész te a búsba. Ha le akarsz szólni, vitázni, akkor ne akarj itt írni. Ha csak alattomosan szúrogatsz, akkor sem vagyok köteles a saját felületemen elviselni senkinek a közelségét, aki zavaró. Ne várj tőlem semmiylen extrát, sem autoritás nem vagyok, sem tanácsadó, sem példakép, de még vitapartner sem. Ha csak te döntöttél úgy, hogy mi vitázunk, akkor nem fogunk. Még kevésbé, ha önkényesen, ürügynek használod azt, amit írok, vagy durván és koncepciózusan félreértelmezed, és meg akarod magyarázni nekem, minősítgetések és személyeskedés közepette, hogy van a világ. Meg ha indulatoskodsz, akkor sem. Az nem vita, semmilyen értelemben.
A “te” mindössze stiláris, nem téged illet. És természetesen nálam lehet kommentelni, és örömömet lelem benne, csak azoknak írom, akik azzal vádolnak, hogy veled csak száz százalékban szabad egyetérteni (olyankor írják ezt, amikor az indulatos ellenérveikre érvekkel válaszolok, vagy a kommentelési szabályokra és normákra figyelmeztetem őket), és te csak a hízelgők szavára adsz. Önszántából, szabadidejében senki nem akar olyanok közelében lenni, akik őt véleményezik, minősítik, taglalják, lesik, mert hogy (hogy is mondta minden idők legelképesztőbb rajongója, amikor rászóltam, hogy ne véleményezze már minden mondatomat?) “kíváncsiak”. Get a fuckin’ life…
KedvelésKedvelés
Én ezt mindet frankón megértem, különösen azt, hogy felnőtt emberek olyan blogot írnak, amilyet akarnak, és szívük joga kiszórni azokat, akik azon sportol(ná)nak, hogy a saját blogjukon megmondják nekik a tutit. Lehetőleg nulla rálátással, naná.
Tulajdonképpen az egyetlen dolog, ami bosszant IKL-ben, az az, hogy nem jelszavas és nem moderált a blogja, hanem ilyen “öszvér”. Tényleg olyan érzésem van, hogy azért nagyon odavan a bölcsességével, de mi csak kussoljunk, mert még csak az kéne, hogy bejöjjön a plebs és neki kelljen kihajigálni. De a jelszavas meg megint csak ciki, mert akkor nem hallja mindenki a szent igét… Ennyi a bajom. Még csak nem is az, hogy _mit_ ír, az az ő véleménye, azzal nekem sok dolgom nincs, hacsak nem folyok bele direkt. Én azon “indulatoskodok”, hogy leszigszalagozott szájú közönségnek ordítja a frankót, mert hát azt hallani kell, de a moderálás büdös.
KedvelésKedvelés
Régen nyílt volt a blogja, aztán megunta a moderálást és azóta van letiltva a kommentelés. Ez csak mint infó áll itt, bár lehet, hogy már tudtad.
KedvelésKedvelés
Emlékszem. Régebb lehetett kommentelni, de ő nem is igen moderált (max a legelborultabb trollokat), hanem leállt vitatkozni/veszekedni a kommentelőkkel, hogy ő márpedig márpedig, és nemfog, és hadd írja már meg, hogy mekkora HP volt ez a beteg és mekkora büdös proli a másik. De tényleg ennyi, hogy mekkora segg ez és mekkora hülye amaz, bezzeg a harmadik az cuki high society nő volt, viselkedett, mosolygott, miért nem ilyen mindenki? Meg a már említett szakmai kihívásos toposz, na ott is egyvalaki volt bátor meg_kérdezni_, hogy miért nem kutat akkor, ha cselendzs kell neki, favágás meg nem…
Tehát a) tényleg széthisztizték a blogját, de ne olyan vitakészséget képzelj bele, mint Évié. Megértem, hogy megunta. Még mindig az zavar, hogy nem lezárta, hogy tényleg csak a haverok találjanak be, hanem a szigszalagos szájú halott osztálynak dörgi a bölcseletet. b) alapjáraton nem ezen rugózom, még ebben a formájában sem, egyszerűen most tisztába akarom tenni, hogy _nem_ valami személyes műbalhé van, se nem akarom megmondani a tutit egy bloggernek se, hanem ez az egyoldalú tanárkodás kicsit fura nekem, bárkinél.
KedvelésKedvelés
“leállt vitatkozni/veszekedni a kommentelőkkel, hogy ő márpedig márpedig, és nemfog, és hadd írja már meg, hogy mekkora HP volt ez a beteg és mekkora büdös proli a másik. ” Bocs, de ne tekints már el attól, hogy ez az ő blogja, vagyis önkifejezése. Nem azért írja, hogy mások kioktassák, megmagyarázzák neki a világot, amelyet ő él át, úgy, és amit egyébként nem kötelező olvasni. Őt sem lehet arra kötelezni, hogy számára zavaró emberek közelében legyen. Nem értem ezt a sok elvárást, amit rápakolnak (meg rám is: csalódtam benned, nem vagy olyan, pedig azt képzeltem, miért nem engeded be a kommentemet, miért szerkeszted át a hozzászólásaidat). Mélyen egyetértek minden bloggerrel, aki visszaszól, amikor basztatják. Azért basztatják, legalábbis részben biztos, mert farigcsálni akarják azt a pozíciót, biztonságot, amiből szól, amiből ő az érdekes.
KedvelésKedvelés
Nézd, ez mind nagyszerű, de neki kb minden basztatás volt és minden zavarta, úgyhogy úgy döntött, hogy elég lesz, ha őt lehet hallani. Érted, azok is azonnal megkapták a mitképzelsz-nemfogokén adagjukat, akik nem a tutit akarták neki megmondani és nem leoltani akarták a saját blogján. Ezért aztán mindenkinek kuss, csak neki nem. Ám önkifejezzen, még mindig nem arról beszélek, hogy húúú háborodjunk fel, mert ő így adja elő magát. Engem idegesít az, hogy nem jelszavas, nem moderált, hanem ilyen egyoldalúan észosztó. Nehogy megagyarázza neki valaki a világot (=_bármilyen stílusban, hozzáállással akár csak egy vesszőt nyikkanjon hozzá a plebs, aki nyilván csak baromságot fog írni, meg kioktatni őt [bármi, ami nem dáááigázáddvánnnn, az kioktatás*] úgyhogy jobb, ha inkább csendben figyel és tanul).
*nem itt, itt még mindig nem érzem így, még mindig a fentebb említett és a hasonló szerkezetű blogok keltenek bennem ilyen képzeteket. Élből hülyének, narcisztikusnak és rosszindulatúnak nézi az embert.
KedvelésKedvelés
Most készül a posztom az Aki meg akarja mondani, engem mi zavarjon címmel. 🙂 “Olyanokért szólsz, amiért szerintem nem kéne” (többszöri kérés figyelmen kívül hagyása az én felségterületemen), vagy anyám: “mi bajod” (emondom) “mit kínlódsz fölöslegesen?”
KedvelésKedvelés
Amúgy te mint kommentelő nem érzed magad kissé soknak olykor?
KedvelésKedvelés
Na jó. Írtam egy értelmes(ebb) posztot erről a saját blogomba, mert nagyon bosszant, hogy szétoffoljuk egy jó hangulatú poszt kommentfalát, pláne úgy, hogy mindketten nagyjából ugyanazt ismételgetjük keresztbe. Én érteni vélem, amit mondasz, nem azért válaszolgatok, mert csak a saját hangomat hallom, viszont azt érzem, hogy megint találtál egy remek témát, amihez én kéne legyek a lótérkép. Holott eszembe nincs mások életébe, megfogalmazásaiba, blogjába beleugatni, max hozzá stbstbstb
KedvelésKedvelés
nem is te. Az általános bloggerellenes dühödtséget jelzem. Amely miatt IKL befejezte a nyílt kommentelős blogolást. Nem hiszem, hogy ennek tudod minden részletét. Ha meg mégis átlátod valamennyire, ha ennyire szorosan, régóta olvasod, hogy nem szereted, érted meg őt egy kicsit jobban? Ha ellenszenves, mi tart ott?
KedvelésKedvelés
Alter-sztár autogrammal, MENŐ! A következő blogtalálkozót már olyanra kéne hangolni, mint ezeket a tömegkult-dzsemborikat, hogy akik drága jegyet vesznek, közel ülhetnek hozzád az asztalnál, extra pénzért lehet kérdést feltenni, a fapadosok meg a másik teremből néznek kivetítőn. Fontosak a megkülönböztető színű karszalagok! 😀 😀
KedvelésKedvelés
Közös koktélozás felárral! VIP jeggyel bicepsz-tapogatás, szigorúan term.tud alapon!
Most kaptam egynémely fotót a standos közös sportról, visszaveszek az arcomból, és súlyosan zsírégetek a következő találkozóig. Ez NEM való a rajongók szeme elé!
KedvelésKedvelés
“húsevő növényest játszanak ”
Hohó, ez az én (khm. a mi) szabadalmunk! Liszenszdíjat kérek!
“zsírsavak a tűző napon majd oxidálódnak”
Nem tudom, hogy ezek az oxidált zsírsavak aztán felszívódnak-e a bőrön, mert az határozottan nem jó.
KedvelésKedvelés
Nem, nem, mi találtuk ki! Lőrinc, egész pontosan, a pontozást hozzá én.
KedvelésKedvelés
Számolás? Akkor a mi játékunk más, visszavonom a szabadalmi pert 😉 A mienk neve egyébként is vénusz légycsapója.
KedvelésKedvelés
ezen felröhögtem: “Mozdulataikban világosan elkülöníthetőek a műfajok: a gyermek hip-hop, akrobatikus rock and roll és a ritmikus sportgimnasztika, valamint az “egyszer próbáltam, akkorát estem…!” sportág is.”
KedvelésKedvelés
Ha saját életeden mosolyogni tudsz,az összes szereplőivel benne,akkor az jó !
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a lányom | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: olvasd újra | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: új nőiség | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a legjobb posztok – szerintetek, szerintem, a blogmotor szerint | csak az olvassa — én szóltam