kezdjetek valamit magatokkal

2014. októberi írás, amikor olyan sokan elmentek és nem szerettek, mert lett új izgi koppintásblog, igazi feminizmus

Én tudom, hogy ez a nap huszonöt órából állt, és ez kibírhatatlan.

Tudom, hogy sötéte- és hűvösödik, meg gondolom, nektek sincs kedvetek kirándulni, múzeumba menni, nagyit látogatni, Chomskynak utánaolvasni, kutyát megfürdetni, Sztravinszkijt hallgatni, meg ilyenek.

Én aztán tudom, magam is a palacsintaevő izmaimra gyúrtam ma leginkább. (Éjjel kettőkor, ami ugye három, súlyzóztam negyven percet.)

Azt is tudom, hogy unalmas a meló, meg nem lehet egész nap kisautókat tologatni a szőnyegen, és tagadhatatlan bája van az egyidejű félkezes kajálásnak és internetes ingerkeresésnek,

de légyszi, kezdjetek magatokkal valami értelmeset.

Ez az egész unott kattintgatás, kommentelés, facebookozás, fotómegosztás, miközben erodálódik az egész ország, és mindenki nyugtalan, valahogy tömegesen lett iszonyú gáz.

Jó játék ez is, persze: nézegetni másokat, véleménnyel lenni, megakadni azon, amin más is megakad, linkeket küldeni barátainknak, másfél perces pisiszünetben fogalmazgatni a felháborodást, tök okosnak hinni magunkat, meg hát amit mi megosztunk, lájkolunk, az valóságos humanitárius misszió; száztízezer másik baromi eredeti netezővel együtt szisszenni ugyanattól, bekajálni a mémeket meg a “mások hülyék, de bezzeg én” lényegű tömeges megosztásokat, a botrányt, Palvin Barbi mellét, csapódni ide, oda, hagyni, hogy más gondolkodjon az agyunkban, a net örökké hullámzó, mozaikos tükrében keresni énképet, világnézetnek hitt zavaros felháborodásocskákat, feledkezni meg arról, hogy fogalmunk nincs, kik vagyunk és mit gondolunk, hová tart a jelenünk, meg hogy kinek jó ez az egész, de legalább az életünk elmegy vele,

de nektek nem derogál, hogy mindig másokkal foglalkoztok és örökké csak reagáltok?

Agálni volna jó, ez a ti bajotok.

Nem rossz érzés, hogy ha lehántjuk a héjakat, a nagy éleslátás mögött nincsen más motiváció, mint hogy másoknak szar perceket szerezzetek?

Sose jöttök zavarba attól, hogy nem kérdeztek, hanem azonnal, reflexszerűen holtbiztos véleményetek van?

Egy ismeretlenről? Egy félismerősről? Egy mondatról, amit nem értettél?

Mondd, mi értelme egymás ismerősének lenni?

Olyanokat írni, hogy “én kedvellek”, majd hihetetlenül megalázni, kétségbe vonni a másikat?

Hát az milyen, hogy akár nagyon bátor dolgokat írtok, akár hallgattok és csak néztek másokat, egykutya: amit igazán gondoltok, azt úgysem meritek leírni?

Basszus, milyen mentális állapot ez, és mivé eszkalálódik, ha rászoktok?

Légyszi, ha mással beszélgettek, figyeljetek oda, mit mond, ismerjétek el, hogy ő valamit úgy érez, gondol, és akkor ennyi. Hogy jelez, kér valamit. Azzal kár vitatkozni, hogy az úgy jogos-e, meg miért van, meg nyomni, hogy ti mit éreznétek, mi komoly, mi nem, őneki hogyan kellene éreznie. Meg azokat lájkolni nagy sunyin, akik kétségbe vonják őt.

Légyszi, beszéljetek magatokról. Legyetek nyíltak. Kedvesek. Esendők. Vagy viccesek. Vagy valami.

Légyszi, toljatok bele a világba valami aktív, kezdeményező gesztust, valamit, ami értelmes, bátor, avagy csendes, együttérző, igaz.

Mondjatok valamit nagyon, de ne bántsatok másokat, a békevágy ne lapítás legyen, ne azt jelentse, hogy csak a nővéretekkel szidtok valakit, aki erről nem is tud, nyilvánosan meg előveszitek a “sajnos, hiányoznak a nonverbális jelek, könnyű félreérteni egymást” baromságot. Írjatok érthető, világos mondatokat. Ne lavírozzatok a kockázatok között.

Igen, ez az: vállaljatok kockázatot. Gondoljatok valamit, amit más még nem gondolt. Ami a legsajátotok. Toljátok azt, azonnal csodálóitok lesznek, olyan ritka ez még esetleges íráskészséggel, közepes lelkesedéssel is.

És hagyjátok ki a ziccereket. Ne engedjetek a zűrös késztetéseknek: a pletykának, a kárörömnek, a birkaságnak, a magamutogatásnak, a vészmadárkodásnak, az önreflexió nélküli jóemberkedésnek, az összeesküvéselméleteknek.

Kommenteljetek úgy, ahogy a barátaitokkal beszéltek, ahogy szerelmesek lesztek, ahogy lehull egy falevél.

És nem jöttek élet helyett, csak órák… az is lehet, hogy kikapcsoljátok a pékbe a laptopot, és gyufaszálakból fölraktok egy pagodát. Még technokol is lehet benne. Vagy kicserélitek az evőeszköztartóban a villákat a kanalakkal, végtelen műgonddal. Komolyan mondom, előrébb van ettől a világ, mint ha ott rohadtok a fészen, és azért bántotok meg embereket, meg égetitek közben oda a sütit, mert unatkoztok.

NEM A FACEBOOK A HIBÁS.

AZ CSAK KÍSÉRTÉS, AMELYET MEG KELL TANULNUNK KEZELNI. A FELÜLETESSÉGET IS MEG KELL TANULNI KEZELNI.

A TUNYA ELME, AZ ÜRES LÉLEK, A KÖZÖNY, A TISZTÁZATLAN MOTIVÁCIÓ, A FIGYELMETLENSÉG A HIBÁS.

A FARKASSÁ NÖVEKVŐ SZŐRCSOMÓ: AZ UNALOM A HIBÁS, AMELYET NEM TUDSZ KEZELNI.

KEZDJ MAGADDAL VALAMIT.

GYERE KI A REAGÁLÓ, MÁSOKAT MEGFIGYELŐ, MAGADAT VISZONYÍTÓ, ÖNBIZALOMHIÁNYOS, KÖNNYEN KÁRÖRVENDŐ ÜZEMMÓDBÓL.

NYERJ ERŐT MÁSHONNAN.

LÉTEZIK ÉLVEZETES, MÁSOKAT NEM BÁNTÓ, ETIKUS FACEBOOKOZÁS.

Én mostanában, ha elkezdek egy mondatot, amit nem kéne, felállok és felmosok, vagy ha vizes a padló, letörlöm a pultot.

Csak úgy ragyog minden.

33 thoughts on “kezdjetek valamit magatokkal

  1. Az üzenőfalamon kívül van egy csoportom a közösségi oldalon. Volt egy oldalam is, amit már majdnem kétezren lájkoltak, aztán egy borús napomon rájöttem, hogy mekkora időpocséklás fenntartani egy online információs büféasztalt. Azonnal töröltem. Eleve idiótaság azt hinni, hogy a sok lájk sok aktív embert jelent. Egy francokat. A csoport kicsit másabb. Ugyan itt is sok a passzív ember, de kezd formálódni a “kemény mag”, akikre számítani lehet. Mivel én idén elég sokat mentem és látszik rajtam, hogy bármikor kész vagyok (ha van pénzem a benzinre) menni és tenni, húzom magammal a többieket is. Kezdek becsavarodni a szűkös terekben. A gép előtt ülni és verni a billentyűzetet, pótcselekvés. Bár leginkább információ gyűjtésre használom a hálót, de néha én is betévedek fórumokra és ott ragadok. Ennek ellenére hasznos eszköznek tartom az internetet, ami nélkül a 21. századi élet elképzelhetetlen. Persze lehet nélküle élni, de annyira megkönnyítette nekem az információgyűjtést és a kapcsolattartást, hogy nehéz lenne lemondanom róla. Most pedig átmegyek másik lapra és megírom a napi cikket. 🙂

  2. Hát ez nyüssz…
    Eldöntöttem, hogy minimális mennyiséget fogok csak a héten netezni, mert rengeteg dolgom lesz a szünetben a lakásban és azon kívül is – sok mindent el kellene intézni, előkészíteni a költözést, és kirándulni, a szabadban lenni, mozogni, sportolni is akartam még, élvezni az október végi napot – ez az egyik kedvenc hónapom. Erre basszus, kinyiffan a térdem, két napja a rohadt kanapéhoz vagyok láncolva, és még csak nem is merek nagyon ugrálni, mert máskor is volt már ilyen, és sajnos tudom, hogy a borogatás és a tapaszok mellett egyszerűen muszáj pihentetni is. És még fáj is… Nem baj, majd megtöröm és megpucolom az összes diót és mogyorót, megstoppolom a zoknikat, szétválogatom az irataimat, és újraolvasom a Harry Pottert – de azért a kinti programokért vérzik a szívem.

  3. Keveset kommentelek – két helyre összesen – még ritkábban szólok hozzá Facebookon. Néha nagyon meggondolom, mit írok. Volt egy időszak, amikor megírtam 80% -ban, aztán kitöröltem. A legjobb. A fogalmazás során kijön a mondanivaló, de nem marad lenyomat.

  4. Igaz… félig vagy teljesen, de hajlamos vagyok kattintgatni, csak úgy, mintha csokit majszolnék, valamiért érdekesebb, mint a mosogatás, viszont kicsit sem produktív. Még, ha írnék, de mégcsak az sem. Nagyon figyelni kell magát az embernek, még az információszerzést is túlzásba lehet vinni. Érzem gyomortájt, hogy nem ezt kéne, de nem mozdulok… Mikor ézt érzem, kitalálok magamnak valami célt, amihez teljes koncentráció szükséges, kissé lelassulni, kijutni a szalagcím-erdőből.
    A legrosszabba az egészben, ez az olyan, mintha… olyan mintha tényleg még mindig a barátaim lennének, akikkel egyszer olyan jóbarátok voltunk… olyan mintha aktív résztvevője lennék az eseményeknek…. olyan mintha mások is tudnák, amit érzek vagy gondolok… de tulajdonképpen, csak a fejemben van az egész, magamban mondom, mit gondolok, nem látják az érzéseimet, mert félnék megmutatni magam, szorongok a saját véleményem miatt, hogy elfogadható e… nem bánt e valakit.
    Avagy nem bánnám e, ha anyám olvasná…

  5. Aha, a család nőtagjai betegek, az apró tagjai sikítanak közben, a férfiak meg olyan inaktívak. Kezdhetnék magammal valamit, ha kialudtam volna magam, és a kialvatlanságtól már nem lenne második napja migrénem. De az aggódás-idegesség is elég volt hogy lelkikeg megbénuljak. Pedig lenne tennivalóm.

  6. “Hallottam rólad”, “mondták rólad”… közben meg kiderül, hogy ő gondolja, feltételezi (terjeszti!) hogy én olyan vagyok. Nem először. Gyűlöl mert gyűlölni akar, félreért, mert félre akar érteni. Én viszont nem tudok tovább lábujjhegyen élni, arra gondolni, hogy ha ezt és ezt írom, azt fogja hinni hogy róla van szó. Olyan szomorú így lezárni, de van amit már nem is akar az ember tisztázni, annyira bántó. Évek múlva talán, ha még ér annyit. És fölismerni, hogy egy barátság is lehet bántalmazó. Köszönöm szépen, jólesett amit írtál, pont aktuális. A kattintgatásról való leszokás is. (Elsőkommentes vagyok de több mint egy éve olvasó) Írni fogok, alkotni, hibázni. Nem bújok el többé. (Vagy legalább kijjebb jövök a csigaházból)

  7. Jo, ok,mosogatás, amúgy gèppel jobb.A gèpen levő játèkokból valmi szókersök,közmpndasok stb. legalább èlesítik a tunya agysejteket, vagy valami kézműveskedés.horgolas, kotes, hímzês.
    Voltak, most egy kosárnyi elkezdett,félig kêsz, sose lesz kêsz, mert romlott a látás, kevês a türelem.
    Règen, a nem könnyű sok munka mellett naplót írtam,kêzzel.
    Igaz több munka, háztartãs, gyerekegyüttlét, igen, azt hiszem kevês nevelês, de sok játêk, program,közös játêk,kirándulãs,beszélgetés,tanulãs,olvasgatás stb.
    Mègis volt idöm ès igènyem írni.
    Aztán a gyerekek nőttek, a lányom beleolvasott, nem dugtam el, igaz, soha.
    Egyszet bele is írt kedveset. “Anya szeretlek!Anya naplója”
    Aztan jött a több net, az iskolai munka több lett, ja mosogatas akkoriban mêg kèzzel,közben sokszor egy,egy gyereken gondolkodtam,mit kellene mėg, máskėnt stb.
    Naplóírãs szünetelt, de mostanæban ujrakezdem.
    Amikor sok èv utan visszaolvasom,elgondolkodom,mennyi marhaságon húztam fel magam,vagy felnevetek valami règi, elfeledett dolgon,ez jo!
    Csak ajánlani tudom a naplóíræst kêzírãssal.
    Amúgy a kêzírãs is tükör, brennevagyunk nyakig,na jo, körömig.
    A hangulathoz egy jo meleg zug,pihepuha takaro,kævé.
    Ha kint pocsêk idő van,tea ès mècses vagy gyertyafèny.

    • Én sokszor elhatároztam már, hogy naplót írok, de mivel balkezes vagyok, hamar elfárad a kezem, a kézírásom is elég kotrevák, márpedig én olyan naplót szeretnék, amiben szépek a sorok:-)

    • 2000 óta jegyzetelek, kb. 20 A/4-es spirál és pár darab A/5-ös sima lapos spirálfüzetet írtam tele. Személyes benyomások, jegyzetek ismeretterjesztő könyvekből, rajzaim vannak a füzetekben. Időnként információkért előveszem valamelyiket, és jót derülök a csacskaságaimon. Minden elmúlik.

      • Ez jo!Tudsz rajzolni!Èn uncsi èrtrekrezleteken rajzolgattam,de a virág, fa,házn,csendèletnél nem jutottam tovabb.
        Dehogy, nem műlik, mert az érzês, a gondolat lenyomata megmarad ès erősít, továbblendít, ên ezt megtapasztaltam.

        • Hehe, én szinte minden MINDEN értekezleten macskát rajzolok.

          Alvó macskát, ülő macskát, fekvő macskát, mindenféle macskát. Kb. gimis korom óta, ez valahol jelképezi, hogy amelyik értekezleten 3 macskánál több születik, az kb. értelmetlen.

  8. “Én mostanában, ha elkezdek egy mondatot, amit nem kéne, felállok és felmosok, vagy ha vizes a padló, letörlöm a pultot.

    Csak úgy ragyog minden.”
    😀
    Meghálálja magát a fegyelmezettség.

    De jó volt ez a buzdító szöveg! Amúgy én is mindig azt kívánom magamnak,hogy gondoljak,alkossak valami újat. A terméketlen időszakokat nem szeretem.
    Nekem is voltak füzetecskéim anno. Először az olvasott,hallott élményeimből jegyeztem le azokat amik nagyon tetszettek-kevés de maradandó szövegek ezek.
    Majd volt néhány saját gondolatom.Azoknak nyitottam egy nagy füzetet,nagyon szeretem írni bele. Majd kiszáradt a forrás. Nem volt több gondolatom.
    Naplót sohasem írtam. Nem volt szükség,emlékszem magamra.
    Szerettem volna megfejteni a világot,arról írni. Mostmár úgy érzem, a világ kezd elillani.Nem megfogható. Nem értettem meg semmit.A fiatalságban látom a világ titkát.Ami nincs.

  9. Milyen hosszú is volt a tegnapi nap. Amikor még mindig sütött a nap, s úgy érezte az ember, ilyen hosszú munkanapja régen nem volt. Tervezgettem, ha hazaérek, hogyan fogok megint letekerni jónéhány kilómétert. Aztán itthon rájöttem (tünk) hogy igen frusztráltak vagyunk a folyamatos diétától.
    Aztán, ahelyett, hogy magam lőttem volna a madarat, hoztam haza vacsorának valót, s Annával, kettőnknek csináltunk egy jó kis őszi vacsorát. Számítógép? Azt sem tudtam, hogy létezik. Persze a fittnes program “ugatott” hogy kimaradt egy nap…(söröztünk is nem akármilyen sört)

    Egy politikus mondta, amikor még politikus volt, hogy ő biztos jó ember lehet, mert mennyi ismerőse van a fészbukon. Nem, mondtam, te vagy a polgármester.

    Azt hogyan lehet megállni, hogy ne vágja pofán az ember azt, aki mocskolódik a közösségi oldalon, majd amikor találkozol vele, úgy jópofizik, mintha nem tudnál a galádságairól? Bár kicsit úgy vagyok ezzel a fészbukkal, hogy olyan kocsmába sem megyek be ahol tudom milyenek az emberek, azaz ha nem szereted a pofont, nem álsz viharban a pofonfa alá.

  10. Visszajelzés: féltem tőle | csak az olvassa — én szóltam

  11. Visszajelzés: gépernyőhöz tapadtak | csak az olvassa — én szóltam

  12. Visszajelzés: panaszkodók | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: a blogger válaszol | csak az olvassa — én szóltam

  14. Visszajelzés: hogyan ne legyél görény a neten | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s