Nem is egyszer!
Azt írtam az edzésnaplóba, hogy hét kilométert futottam.
De nem futottam, mert egész nap írtam meg főztem. Akkor indultam csak. Hét egész négy lett.
És volt egyszer előre beírva így tizenöt kilométer. Egyszerűbbnek tűnt, mert futás után más dolgom volt.
Akkor ezzel meg is volnánk. Ez itt a hazugságaim listája, tizenegy és fél év alatt.
Ettől ekkora a szám, innen származik a “fölényem”.
Ja! Jakabot (2012-ben ezen a néven szerepelt itt a fiam) nem úgy hívják, az ő két utóneve Dávid Jakab. Johanna pedig nem létezik, a neve Juli. (Van olyan, aki most jön rá erre?)
És, mondja a kiirthatatlan, protestáns és nőnemű lelkiismeret, vannak még a halogatások, a tervek: 2013-ban voltak ilyenek, hogy jó lenne színházba menni az olvasókkal, aztán nem mentünk… mostanában, hogy x lesz az izmom és y a zsírom pont z időpontra. És majd bemutatom. Nem lett annyi, és még mindig nem annyi (de már majdnem, és bemutattam azért). A regény… magamnak kitűzött feladatok.
Csak én tudom, csak én dönthetek ezekről.
Meg volt még az, amikor pontosan jelző belső tiltakozásom ellenére éreztem kényszernek, hogy egy különösen drámázó levélírónak figyelmesen, kedvesen válaszoljak, amitől aztán felbuzdult és barátnőnek gondolt engem, be akart vonni a belső életébe. Ez hiba volt, de részemről udvariasság. Ma már nem csinálok ilyet, nem segítek idegeneknek, nem levelezem hosszan, mert ez is hamisság. Megfelelési kényszer, önelnyomás. Erre – mindenkivel szóba állni, segíteni – a nők különösen hajlamosak.
Közben mindenféle hamisításokkal meg hatalmas csalásokkal vádoltak. De aki “csak az olvassa”, az tudja, hogy rajtam nincs mit leleplezni. Minden zsizsegő “és azt tudtátok róla…?” akció hiába, mert az állításuk vagy hazugság, vagy az olvasóim rég tudják rólam, és semmi gondjuk vele… vagy van gondjuk, de nem szólnak bele, mert nem az ő életük, és mert nekem is lenne gondom az ő húzásaikkal, ha nagyon megfigyelném őket.
Fotót sem szerkesztettem soha, Barbie sem lettem, faceappom sincs. Ezért vagyok lényegében támadhatatlan. Nem is panaszkodom, nincs okom. Az embernek a fő kincse a tisztánlátása, öntudata, a saját valósága. Ha az van, minden van, és ezért óvom ennyire. Ennek birtokában nem hagyja magát eltéríteni, befolyásolni, az életébe beleszólni, zsarolni (mit nem csinál egy “igazi ellenzéki”, haha).
Én alkatilag vagyok ilyen: igénytelennek tartom, ha valaki nem élesen őszinte. Az ömlengőket, érzelmes habosítókat, a szó elterelőit sem bírom. Meg a diplomatákat, akik jókor hallgatnak, tompítanak, elsimítják, inkább nem mondják. Aki látja, mi zajlik a szeme előtt, de a közhangulatban nem mer szólni, mert a többiek sem szólnak, és nem akar kilógni.
Pedig meztelen a király.
A szigorúság, amellyel a világ dolgait figyelem, és felteszem a kellemetlen kérdéseket, magamra is alkalmazandó. Vannak persze krónikus rossz tulajdonságaim. Meg vállat vonok néha. Kicsit elfáradtam már, hogy folyton magamat gyötörjem. Nem kell tökéletesnek lenned, ha jó vagy. Meg nem mesélek el mindent, van, ami csak rám tartozik. De nincsen ciki, nincs olyan, hogy jaj, ha megtudják rólam, mi lesz. És ezért nincs imposztorszindrómám már nagyon rég.
Rajtam a kavarók számon kérik a DEXA adatokat (én méretem meg egyedül…), a fotóimat, és képtelen dolgokat is hozzáköltenek. Az elvárást, hogy fussak gyorsan. Ha gyorsan futok, akkor még gyorsabban. Csupa olyasmit taglalnak, ami csak rám tartozik. Meg amiről mondtam, hogy nekem az nem megy jól, én gyenge futó vagyok, csak kitartó, és akkor is ér a futás (életemet hosszítja, öröm), ha nem lesz soha egy óra ötven perces a félmaratonom.
Nyilatkozzak meg, valljam be! Ők találták ki a vádakat meg alkották meg azt a helyzetet is, hogy engem vallatnak, ítélnek, lebuktatnak. Az ítélőszéket, a megszégyenítőseit. Nyomnak, hogy magyarázkodjam, aztán szételemznék azt is. Ebbe nem szabad belemenni. Mondjuk a kapcsolatomat kéne mutogatnom. Vagy a kedvükért videón gyakorlatoznom… erre volt is hajlamom, mert annyira döbbenetes volt a provokáció. Az, hogy csalással, hazugsággal vádolnak.
Én régen önkéntelenül azt hittem, hogy az engem elemzők, nekem feladatot adók szépek, sikeresek, edzettek. Aztán láttam őket. És azóta röhögök. A szememet törölgetem. Nem a legépítőbb elfoglaltság, de van egy kis kör is. Most mutatták, hogy Csodavillő kirakta a bikinis képet! Négy év után. Szerinte ez jó, ez a jó, összemérhető, ő aztán húha. Homályban, hosszítva, egyik lábával a másik elé lép… és őt zaklatják!
És nem csak a blogon megy ez. A minap a két – tökéletes, egyetemi – diplomámat vitatták. A létüket. Abszurd mértékű frusztráció van.
Vagy hogy járok a Flexbe. Mert elterjesztették, tényként állították, hogy engem onnan kitiltottak.
“Ők”, kik azok az ők? A névtelenek-arctalanok. Akik körbeállnak egyvalakit, és falkában elemzik. A Redditen ugyanez megy az influenszerekkel. Miért nem megy el dolgozni, csalja a férje, megint szül, milyen igénytelen, hogy lehet ilyen cipőt felvenni és a többi.
A sok nagyhangú, helyesen élő arctalan, amint ÍTÉL, hogy kinek milyen a bevétele, kapcsolata, foga, gyereke, cipője. Főleg nőket ítélnek. Olvasom, és döbbenek, hogy én ugyan nem vagyok és nem leszek influenszer, nem árusítok semmit, ingyen vittem edzeni embereket, akik közül még követelőztek meg kibeszéltek, de ugyanazok a dinamikák vannak. Azt hittem, csak engem, csak velem… olyan egyértelmű így, másokon látva, hogy miért csinálják.
Ez a senkik kórusa, a mindenen felháborodóké, a passzióból basztatóké. De közben az is látszik, hogy Szentesi írói színvonala, gőgje, butasága nem csak nekem volt feltűnő.
Elemezgetősdi, megszállottság, turkálás a magánéleti részletekben, halottak gúnyolása – ezt csináltak velem évekig olyanok, akikhez vagy semmi közöm nem volt, vagy rengeteget köszönhetnek nekem (teljes írókarriert, például). Én már átestem a traumán (sokáig tartott), a blog méreteihez képest aránytalan harsánysággal csinálták. És aztán, pár év után én is elveszítettem az ártatlanságom. Nem haltam bele (ez nagy szó). Hát nem leszek én se elegáns, néma. Akkor ezek szerint mindent szabad mondani, ti se fogtok kiakadni. Ugye? Meg szabad említeni, hogy aki szapul, az milyen. És jött a pogány jókedv, a pár vonalas rajzok, néha firkák, és őrjöngtek!
És hát ez a lényeg: ti hazudtok, ti féltek, ti nem edzetek, és durván kettős a mérce, azonnal felordítanak. És gyakran iszonyú buták is vagytok.
Ja, a Reddit. Sokáig csak angolul, szelíd témákban redditeztem. De ha fontos meggyőződésemet érinti a téma (Steiner Kristóf, béranyaság, ELLE), akkor már odaírom én is. Arccal, névvel, fölös gonoszság nélkül, de egyértelműen. Meglepő a hatás: ha sikerül tömören írni, az felnyitja a szemeket. Vagy elintézem gúnnyal. Én már többé nem fogok érzékenykedni, és nem is félek senkitől. Csak arról írok, amiről sokat tudok.
És díjazom, amikor valaki szellemes. Ha alantas megfogalmazást kerülve, szenvedéllyel, tényszerűen ír.
G. a humort választotta (ELLE):
Ez is szellemes, poszt, amely gyakorlatilag nőket kínál gnóm, de gazdag középkorú fasziknak:
Reakció:
Igen, Vera tényleg nekiállt Youhuut cancelelni. De aztán reagált a Déryné lányfuttatós-kerítős posztjára is, pont úgy, ahogy várták tőle… A Déryné meg védekezett rémülten. Haláli!
A Reddit rettegett influenszerelemző subjára jár minden influenszer is, kukkolni, mit mond róla a néplélek. Ott látta Kulcsár Edina, hogy őt a férje alázza a Westend tetőteraszán, lett is cáfoló cikk belőle a 24.hu-n. Szokott ott magyarázkodni Szentesi Éva is. A helyzet az archaikus görögökre emlékeztet: az agórán a nép hangja szól. De arctalan ez, mint a megkövezők. És a hülyeségig normie (mindenki dolgozik szépen, jól él, ő sosem cringe, sosincs padlón, odafigyel a gyerekére, öltözködéséres). Féltékeny, pénztárcában kotorászó, kotnyeles. Nagy lebuktatások vannak. Itt láthatjátok, ahogy egy nagypályás “dubaji üzletasszonyt” nyomoztak ki (négyezer-nyolcszáz fős csoport), hogy miből él (honnan indult), emitt egy mosható pelust árusító, kicsit eltévedt fehérvári anyuka a téma.
Van igazuk is. Csak ugye, korpa, és aki aközé… És az én reflexem: akit mindenki szapul, az nekem szimpatikus lesz. Így önmagam is. Az igazságérzet miatt. Kulcsát Edina, Sarka Kata stb. mondjuk kívül esik az érdeklődésemen. LifeTilt visszavonulása viszont nagy elégtétel, általában a nagyképű férfiak megszégyenülése visszaadja a hitemet. Az őket elemzőknek rengeteg jó metaforát, találó fordulatot köszönhetek. Jegyzetelek is bőszen.
Felháborodnak, amikor írok. De ma már én mondom rezzenetlenül: aki érzékenykedik, nem tud jól riposztozni, ideggyenge, sértődős, boomer széplélek, az ne netezzen. És milyen más az, ha van egy hely, ahol nem tudnak ellepni, mert nem az övék, mint amikor közös helyen (fórum, facebook, reddit) kénytelen mindenki a szabályokat betartani. Például zaklatást kiabál, de hiába jelentgeti, sír a szája, nem tudja töröltetni. Úgy látszik, akkor nem zaklatás. Csak te drámázol ezzel, hogy eltereld a figyelmet, a sajátodat is arról, hogy megszállott vagy, rám ragadtál…
Így evickélünk a hazugságtengerben a kis csónakunkon. Itt élünk, így élünk, mindenki vetít. Csupa reklámszöveg minden megható mondat, pénzre váltják az elismerést, szponzoráció lesz a követőszámból, még az “igaz ügyek” is érdekalapú nyomulások. A dühös tömeg meg, okkal vagy gonoszul és hazudozva-hatalmaskodva leleplezi őket. Addig se a saját életüket építik. Kit nem bírnak, kit követtek ki hat év után, kinek milyen a vájbja, ezek komoly érvek a redditen.
Rólam csak hamisítani lehetne, de sokan ismernek. Pedig mióta jósolják, várják, pontosabban: tényként írják, hogy vége, összeomlott (múlt idő), senki nem olvassa, dilis, magányos, utálja mindenki, megragadja a Domestost, megy takarítani ő is… Hét vagy nyolc éve. És még meddig? Előbb temetnek el titeket, haver. Szétesz titeket a hazugság, a lustaság, az aljasság. Három éve pereskedik a nagyszerelmem, titkolózva a családja előtt. És én itt vagyok, írok, és soha jobban. Ők megutáltak, pedig valaha hittek nekem… Magukat utálják. Én mindig is utáltam őket, mindent, ami buta és gyáva, azt, amikor megéreztem, hogy használnak. Nem, is én iratkoztam föl rájuk…
Camus: Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra. Nem szép fordítás, de milyen fontos! Huberték ömlengős kampánya alatt minket kezdtek ki (ott nem voltam egyedül), akik elmondtuk, mi a baj a béranyasággal. Megy a hisztérikus vádaskodás, hogy nekem kéne szexelnem, szar a gyerekeimnek (mint az látható…), nekem van elfojtásom: az a bajom, hogy női testbe zárt meleg férfi vagyok (ezt valaki leírta!).
És hogy “az apa férfi, az anya nő” családokban mennyi a visszaélés, elhanyagolás, nem jó szívvel vállalt gyerek. De ki veszi be, hogy ha ő heteroszexuális pár, vagy spontánul lett gyereke, akkor ő a rossz, de bezzeg aki gyereket csináltat kiskapuzva, nőt inkubátornak használva, sok millióért, az bátor és jó ember? Ti kértek elfogadást, nektek kell jó fejnek lennetek, és a többségnek még mindig hagyományos családja van. Van pár öngyűlölő nő, azt hiszik, jó ügyet szolgálnak, hogy a saját csoportjukat, a heteró családokat korholva sztárorják az üzleties melegpárost. Vagy az érv, hogy “sokan vágynak gyerekre, de nem lehet nekik, mit tegyenek”… Mintha ez valami jogot keletkeztetne. Azt teheted, hogy elfogadod a sorsod! Nem az a kérdés, mire vágysz, hanem hogy a vágybeteljesítés mit kér a többiektől!
Mindegy is, mert soha nem lesz pénzük rá. De a szemüktől se látnak?
Görögországban augusztusban lebukott egy mohó kör, akik kiszolgáltatott, menekült, megzsarolt nőket használtak inkubátornak. 163 nőt.
https://coopwb.in/info/greece-surrogacy-scandal/
Holnap elmesélem, hogyan hazudik a média, és mit ne higgy el belőle. Az már jelszavas lesz.
csak az olvassa. én szóltam 
a hunfluenszer subredditen kommentelő emberekről nekem mindig ez a Black Mirror epizód jut eszembe: https://en.wikipedia.org/wiki/Hated_in_the_Nation
(plot röviden: a közösségimédia-platformokon köcsögnek nyilvánított emberek basztatására elterjed a #DeathTo hashtag, ezeket az embereket előbb-utóbb célba vesznek és megölnek gyilkos robot-méhek)
amúgy én eredetileg szerettem az ötletét ennek a subredditnek, hogy azért a lófasznak is legyen már vége, ún. “bulvárkritika” címen meg az _influenszerszakma_ leleplezésére, és amit írsz te is, hogy a király meztelen, de ami lett belőle, abból nekem elveszett a lényeg, a legtöbb poszt arról szól, hogy irigykednek a posztolók a hülye híres emberek pénzére és kamu életére, a kákán is csomót keresnek, de hogy enyhítsenek saját rosszmájúság-érzésükön, van azért #pozitív flair is, ahol meg fel lehet szopkodni azokat a hírességeket, akik ugyanolyan idegesítőek és álszentek, mint azok, akiket köpködnek, csak jobban leplezik/magasabb társadalmi osztályba tartoznak/igazából nemtom mi különbözteti meg őket Kulcsár Edinától, nem értem, mitől válik pl. Hédinke pozitívvá és értéket közvetítővé, csak mert egyetemet végzett, de nyomja ugyanúgy a nagyvállalatok szponzorált posztjait?
és az energia, amit ebbe a kutatómunkába és aztán a csont lerágásába öltek, az se volt semmi: https://www.reddit.com/r/talk_hunfluencers/comments/14ucxlv/szil%C3%A1gyi_sylvi_k%C3%ADnos_buk%C3%A1sa/
(de én sem vagyok ártatlan, mert annak oka, hogy ezeket mind tudom, az, hogy én is a redditet bújom ahelyett, hogy hasznos feladataimmal haladnék, úgyhogy mea culpa, megyek tanulni)
KedvelésKedvelik 1 személy
Egyszer olvastam, hogy a heterók gyerekei bolygógyilkosok, a gyerekek viszont egy esetben mégis cukik….Ha melegeké- vagy valamilyen más szexuális kisebbségé. Akkor az boldogság, megható, örülni kell neki
Pont tegnap akadtam rá erre az interjúra Angélától. Hát ez egy nagyon blőd, végletekig leegyszerűsített, kiforgatott világkép – #mindmeghalunk
https://marieclaire.hu/riporter/2021/08/26/murinai-angela-gumiszoba-10-ok-harag/#google_vignette
KedvelésKedvelik 1 személy
És tudod, olvastam a 24.hu gúnymentes, tárgyilagos leiratát, hogy mint mondott Orbán a demográfiai rendezvényen a nyitóbeszédében… tényleg ez az ellentét: keserűek, menekülő lúzerek, soha nem olvasók, köpködő takarítónők, kocsival seggük alatt környezetről óbégatók, luxi nyaralást szívtelen, kőszívű sznobsággal kétségbeesetten mutogatók, de #klíma, gyerekgyűlölők/megbánók, éljen az abortusz, a műfasz meg a divatmozgalmak, szivárvány, kisebbségi műsor, sérelemgyártás, identitásbohóckodás… velük szemben a gyakorlatias, két lábbal földön álló-gyalogló, bringázó, nem hisztiző, boldoguló, rettegni nem hajlandók, akik bárkitől fogannak, azt a gyereket megszülik, ami azért nem nagy vállalás, mert nem váltották kopott garasokra a szex aranytömbjét, csak őszinte szerelemből szerelték. És ők (sok ilyet ismerek) nem fognak a heterókra meg a családra, pláne gyerekekre köpködni.
Részemről ez az állásfoglalás nem új, egyértelmű volt mindig is, hogy nem dőlök be azoknak, akik gyerekek nemlétét kívánják, családokat, anyákat szidnak, a magányt cukrozzák, civcakutydavegán műsorban vannak, vágyalapon élnek, individuális ábrándjaikat tutujgatják és életet alapoznak erre (majd keserűek, mert a valóság közbeszól), illetve a szivárványnak tapsolnak, szinte bosszúból az átlagos emberek ellen, akiknek van életük.
Mert ezek a “pőrogresszívek” elviselhetetlenek és ostobák. Szar a közelükben lenni, irigyek. Ez nekem sokkal fontosabb, mint Orbán (mikrodöbbenetek amúgy is: atlétikavébé, Városliget). És imádnak rettegni, szónokolni, közben támadják az igazi örömöt és tehetséget.
Zavarbaejtő, hogy ennyire felismertem a beszédben az értékrendemet, mert ellenzékinek vallom magam (csak ne már, hogy gender meg kata), de ragaszkodom a saját elveimhez. A mély árkot nem én ástam, nem leszek bolond, hogy legbelső értékrendemet megtagadva, a magam érdeke ellen tóduljak divatos mozgalmakhoz, amelyek egyetlen mondandója, hogy dögöljön meg O1G.
KedvelésKedvelés
…persze ez nem akkora nagy felfedezés ám. Kb. bárki, akit ismerek és becsülök, szívesebben élne Orbán eszményi világában, mint abban, amit ideálisnak tart Mérő Vera vagy Angéla vagy Villő.
KedvelésKedvelés
“Mikbe vagyok”!!!…
Az után, hogy Vájfnak a behódoló-eltartott klasszik feleség imidzsén (értékrendjén) röhögcséltünk feministaként és igen ártatlanul, nem gyalázkodva 2013-14-ben, én egyszer “hogyan próbálták tönkretenni” című posztomban hevesen megvédtem Rékát, amikor úgy megalázták, hogy ZARA-ig süllyedt a válás után a hajdani Burberry/LV életszínvonal.
De Réka hazudott később is, és ez nekem döbbenet. Nekem eszembe se jutott, hogy tényekben hazudna (így képzeltem a random kommentelőt és a trollokat is: fel se merült, hogy irigyek, hogy ők ne lennének szépek, sikeresek, hiszen azt mondták magukról!).
Itt van Réka leleplezése, amelyben rengeteg meló van:
Szóval lebukott. Nem rendít meg, mert sose voltam a követője semmilyen infuenszernek, és mindaz, amit Réka fel tud mutatni (márkák, utazás, stílusos élet, pénzköltés, smink, szépség), engem sose érdekelt, nem váltott ki belőlem érzelmet vagy kritikát, kívül esett a tudatomon. A leleplezői írják is, hogy irigyelték az életét, ilyesmire vágytak, számon tartják, melyik ruhamárka, kocsi, ingatlan milyen, és érdekli is őket. Én ezt fel sem fogtam, ez annyira sekélyes… én nem fogtam fel azt sem, hogy léteznek drágább autók. Most mutogatja G., mi micsoda, mivel jár a veteránautó-gyűjtő, vagy a NERes izék.
Nekem sose lenne kedvem és indíttatásom így utánamenni bárkinek, senkit nem is követek. Ha ők szálltak is rám, akkor sem kellett nagy nyomozás, hogy tükröt tartsak nekik, pláne ez a közösségi fajta. Abszolút Igazságról és pamacskáról kettő kattintással derültek ki röhejes részletek, kinézet, valós cégbevétel, hobbitház. Hogy sipákoltak! Hát nem véletlen. De még azután is taglalta az öregasszony, hogy neki jobb a teste és egészségesebb és sportosabb, mint én, és ő igenis pasizik.
Brewial Whore erőszakosbűncselekmény-ítéletét véletlenül tudtam meg, Villő maga pakolja ki a vergődését és álnevekről elküldi nekem.
De most a lényeg, hogy ilyen az, amikor valaki hazudik.
Itt nem vélemény van, hogy kinek mi tetszik, ez a rajtakapósdi, hogy félreértelmezik, maximális következetességet várnak el, a fejére olvassák az ellentmondást, több év különbséggel a két mondat között. Vagy a személyisége, ízlése változását.
Ezek itt tények és anyagiak feljavítása, sznoboskodás.
Volt valaha, hogy az érzékeny gombok nyomogatásával, gázlángozva belém dumálták az imposztorszindrómát, hogy én egy svindler vagyok, nincs is kockahasam (!!!), nem nézek ki úgy, mint egy világbajnok (hát, nem kell szégyenkeznem a nálam fiatalabb, gyerektelen, egykori világbajnok Csörgő Adrienn mellett pl.). S hogy nem érdemlem meg a hihetetlen mértékű visszajelzés-özönt és érdeklődést, amit a blog és az összes netes csoportom kapott (ja és az nem is annyi, én írtam a kommenteket! :D), nem is írok jól, vagy szerintük a kommentelők “meg vannak félemlítve és manipulálva, hogy írjanak, dicsérjenek, visszajöjjenek” (my ass… többeket küldtem el: kamuzol és használsz és irigy vagy!). Nyilván hiú az ember, de közben szigorú is, élesen nézi magát, a hiúság és büszkélkedés nem szép tulajdonság, meg sajnálja is a fröcsögőket, a szürkéket. És azt is hiszi, megérdemli a bántást, az éles kritikát. Meg nem illik örülni magadnak.
De, illik. Én többet nem gyengítem magam. Magamnak örülök, és ennek az az előfeltétele, egyben az érem másik oldala, hogy elismerem a nagyszerű futókat, írózseniket, szép nőket, az erőfeszítést. Soha nem zavart az, aki igazán jó.
Csak a kamut nem.
Nem, nem érdemeltem meg se kislányként az agyilag gyökér és erőszakos testvéreimtől, se most a gonosz alázást az ostoba, mániákus behízottaktól. Ezt tudni és ennek jegyében élni az én valóságomat, ez felszabadító. És aki belepiszkálna, az kap a pofájára. Te fogsz félálomban az én mondataimon dühöngeni, a te agyadban ragadnak meg az én mondataim, pedig nem is neked írtam, te nézegeted kinagyítva a rajzaimat, combomat – én jól alszom.
Én nem sértődöm meg már nagyon rég. FELSZABADÍTÓ. Közben nem érdekel, ha valami szelíd-gyanútlan újabb olvasó megriad, ellenszenves neki, diagnosztizálgatni kezd. Nézzétek meg az előzményeket, hogyan és mitől voltam kénytelen megerősödni!
Én vagyok a mesebeli legkisebb lány, a kályha piszkából jöttem, a sutból, és most enyém az életem.
És én arról írok, amihez értek, vagy amiben elmélyedtem, és minden fotóm, mérésem igazi.
KedvelésKedvelés