UPDATE:

Love is love, és ennek a legmagasabb formája: a feljelentés!

Pár komment miatt (vagy azt hiszi, a csakazolvassa a BORS-cikk szerzője?).

Hubert, szerinted te ebből jól jöhetsz ki? Hát az LMBT-közösség? Ti örültök, ha egy heteró nőt meghurcolhattok? Lesz itt elfogadás?

*

Tele van a média a bátor, jóságos páros gyönyörű családjával! És az a lihegés, ahogy a kommentekben ajnározzák őket, meg megy a “személyesen ismerem…”…!

Őket ünnepelni kell, mert ők mások és boldogok. Mindez haladó, női magazin címlapján.

A kígyó és az ő farka: a legprogresszívebbek lesznek a legnőgyűlölőbbek mindig.

Mindenekelőtt: ők szerintem is család, nem ez a kérdés, és nem az a kérdés, a melegek szeretik-e egymást úgy, mint a heterók. Hanem hogy amit ők csinálnak, képviselnek, az mit kér a világtól. Az összes olyan viselkedés kapcsán, amit bírálok (még a downhilles bringásoknál is), ez a kérdés.

A béranyaság emberi jogi botrány, a legaljasabb üzletek egyike. Érte lobbizni, normalizálni, felpuhítani a közvéleményt nemhogy nem progresszív ügy, #szeretet, hanem aljasság. Ezt fedi a nyáltenger.

Egyébként senki nem meri nevén nevezni sem, nemhogy véleményezni, hogy a páros

béranyaság

révén jutott gyerekhez, és arról sem esik szó, hogy mi az a béranyaság. Ez árulkodó.

Béranyaság: olyan emberek, akik nem tudnak összehozni egy gyereket, megfizetik egy nő reprodukciós kapacitásait, és elkészíttetik vele. Donorsejtből, ha a férfi is terméketlen, akkor két donorsejtből, vagy két saját sejtből (ez ritka), vagy egy donor és egy saját.

Utána fogadják örökbe.

Azért szónokolnak a szeretetről meg a csodáról, mert a média és a két férfi is tudja, érzik a radarjaik, hogy ez kiakasztó. Ezért elkenik a béranyaságot (én meg odaírom mindenhova), és az ömlik, hogy ők édesek, szeretik egymást, idegsebész a Laca, elmenekültek, jómódúak, kedvesek, mennyire akartak családot, szívemberek.

És ezért kellett korábban is kampányolni: a szivárványcsaládozás (és a melegházasság-követelés is) arra ment ki, hogy normalizálják a béranyaságot. Vagyis a nők egyedi képességét, tapasztalatát, élményét sajátítsák ki és radírozzák ki, a nőket tüntessék el a képből. Gazdag férfi megveszi, kockázatnak teszi ki, kifizeti, eltünteti a nőt.

Mi ez? Igen, ez is az. Nők elleni erőszak.

De hát aki tavalyelőtt kirakta, hogy #acsaládazcsalád, meg rohant micsodacsalád mesekönyvet venni, az már drukker lett. Szépség, szerelem, csodálatos és boldog emberek kontra bigott fideszes gyűlölködők, akik kézzel eszik a tegnapelőtti pörköltet – nincs átjárás. A drukkerek már nem táncolnak vissza, hogy na, azért legyen már határa a kapitalista önzésnek.

Nem olvasták Sofi Oksanen Kutyafuttatóját. 2014-ben, az ukrajnai Donbászban és Helsinkiben játszódik, épp a krími annektálás a háttér. Én sem ragozom saját szavakkal, miért problémás a nők reprodukciójának megvásárlása – olvassátok el.

Naiv kommentelők kérdezték tőlem: honnan tudom, hogy béranya szülte a kislányt. Mindenki tudja, aki nem csak a látszatot nézi. Lássuk csak:

Poszt a közvetítő szervezet oldalán:

Gyerek csak férfi és nő aktusából származhat. (remélem, tudtok követni)

Itt két férfi van.

Nem (nagyon) hangsúlyozzák az örökbefogadást, inkább úgy mondják, hogy családdá váltak, megérkezett a gyermekük.

Soha egy szót nem beszélnek az anyáról.

Elmentek Amerikába (Kaliforniába, ahol a béranyaság legális), és megköszönik az egykori budapesti nagykövet asszony támogatását. Svédországban, ahol élnek, szintén tilos az üzleti célú béranyaság (és gyakorlatilag a teljes EU-ban).

Lobogtatták az ultrahangképet már télen.

Tudni lehet, hogy genetikailag az egyiküké, és a következő majd a másiké lesz (nyilatkozták pár éve).

Ilyenek a fontoskodó-nyalizós nők kommentjei:

Személyesen sajnos nem ismerem őket, de így ismeretlenül is imádom őket, minden egyes posztjukkal erősödik bennem a remény, hogy talán sok más gyermeknek lehet még csodás élete hozzájuk hasonló csodás szülőkkel. ❤️ Az őszinte, igaz szeretet valóban mindent legyőz, szívből szeretni és szeretve lenni, ez az ami igazán számít

*

Nem mindegy, hogy ket azonosnemu nevel fel szeretetben egy kisembert, vagy egy nem azonosnemu? Teljesen mindegy, egeszsegesen eljen es szeretetben két ember által, ez a lenyeg. Nem nemhez kotott a gyermeknek a felnevelese. Berogzott butasagot gondoltok mindannyian, amihez foggal korommel ragaszkodtok még a 21. szazadban is. Szomoru valosag ez, ahelyett, hogy a portatokon tisztogatnatok es itelkeznetek.

*

Mindekinek lehet véleménye és van is, az pedig más kérdés ezt leírjuk vagy sem…. Istenem milyen szomorú, ahogy ismeretlenül bántunk másokat, egy gyermeket is belekeverve. A 🌈családok gyermekeit várták haza, nem volt kényszer, nyomás, csakis a szülők elhatározása. Biztosan vannak kivételek, mint mindenhol, de egy olyan család, mint Hubert-éké, az első pillanattól kezdve a szeretetről és szövetségről szól, még nekünk ismeretleneknek is. Ahol egyedülálló szülő van jelen egy gyermek életében, ott milyen mintát visz a gyerek magával? A többi családon belüli dolgot nem is említve…

Ez megy mindenhol. Tehát a “két meleg férfi mint szülő” csak úgy megy át, ha hozzáteszik, hogy jobb, mint ha a szülők alkoholisták, miért, az átlag magyar család jobb, ahol anyu nyugtatókon él, apu veri, iszik, lelépett, az jobb?

Micsoda ostobaság! Ezzel akarják normalizálni a béranyaságot (itt már nem a meleg páros elfogadottsága a tét, ők rég el vannak fogadva, hanem a béranyaság, és ezért festik olyan szörnyűre a heterókat). Mintha ama sok zűr “a magyar családokban” nem elmaradottságból, nyomorból fakadna, hanem egyéni rossz vonásokból, gonoszságból, netán épp abból, hogy ők butus, normakövető, kormánypárti heterók. Vagy ami még rosszabb: HOMOFÓBOK!

A szélsőségesen abuzív heteroszexuális családot hasonlítják az idealizált melegekhez, akik bezzeg szeretik egymást – ezt a csúsztatást észrevehetnék az ajnárklubban. A nyál arra jó, hogy megfulladjon benne a ráció. Sugallják, hogy melegek (azért, mert melegek és bátrak) mind bátor, becsületes, édes emberek, akik nagyon akartak gyereket – ők nem lehetnek felelőtlenek, problémásak, náluk nincs bú és káosz, nem mehet szét a kapcsolat. (Én nem állítom, hogy ez lenne a helyzet, de a mesebeszéd nyilvánvaló, és egyébként a másik reklámmeleg párnál, Steiner Kristóféknál üvölt, hogy mennyire nincsenek rendben. A logika itt a problémás.)

És minden van, lett: szponzorautó szponzor gyerekülésben, benne a baba, akit útközben (önvezető módban) cumisüvegez Hubert, és ezt le is videózza az instárp, a szponzor nevével. A magazin pedig (kétezersok forintért) tegnaptól elérhető.

Így már világos, mit szolgál most az ajnár.

Szerintem egyébként a férfiak mindig valószínűbben erőszakosak, felelőtlenebbek, önösebbek nő nélkül, mert minden, ami egy gyereknek igazán kell, az elemi módon a nőkben van jelen, biológiailag és társadalmilag: a nő a rossz fej, a “kösd be magad, vezess óvatosan, az alsó fiókban van az igazolás, kell bele négy tojás, gyere haza időben, fürödj már meg, új gumicsizma kell, rakjál rendet”. És mintha jóság kérdése volna, ki “érdemli meg” a gyereket – pedig világos, hogy ez a két férfi azért válhatott családdá, mert gazdagok, óriási a mozgásterük és vannak kapcsolataik, hogy simítsák vagy gyorsítsák az ügyintézést (a nagykövetnek hálálkodnak az instán). 

A hagyományos házasság kudarcáról és a szerepben létező boldogtalanságról, hazugságról én már sokat írtam, mert nincs nagyobb gyökér, mint a tipikus magyar férj. Elsősorban a férfiönzésről írtam – de a reprodukció biológiáját és társadalmi összefüggéseit ez nem érinti. Legfeljebb annyiban, hogy sok fiatal nőnek megy el a kedve a családtól, ha látja az önzést, basáskodást, az anyaság utáni életminőségromlást. De a gyerek ettől még ugyanúgy fogan és születik: nő vállalása, testi munkája és egészségromlása (annak kockázata) árán. A hagyományos család kríziséből nem következik, hogy a melegek mind szentéletűek és felelősek, és uzsgyi, pénzért szülesszék a kizsákmányolt nőket a gazdag férfiak.

Az örökbefogadókat és lombikozókat is beleértem akkor, amikor megjegyzem, hogy a gyerekvállalás nem jog, hanem lehetőség és kiváltság, tehát nem jár, nem valami felnőtt kedvtelés vagy önmegvalósítás. Amikor röpködnek a fura szavak, hogy valaki hogyan kap gyereket, ez az árujelleg, a megszerezhetőség mindig megmutatja, hogy ezt nem értik.

De milyen csodásan demokratikus ez is, mint a jó szex, vagy a hosszútávfutás: csak annyi kell, de annyi kell, hogy két test létrehozzon egy életet. Bármelyik test, bárhol, nem csak a szülőségre alkalmasak, és nem csak akkor, ha akarják. Nem kell hozzá engedély, nem tudják szabályozni.

A szegények is képesek rá. Ebből származnak a visszaélések, így történhetett meg ez a borzalom:

https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0CWA2yg7azNLuseyj9u5HF8yctWzD9nC5pSvLY5MRnT43S7Jz7oZR4CEkiUBU3ievl&id=100064733284935

A másik, nagyon rossz emlékű magyar eset azé az ötven körüli házaspáré, akik nagyon akartak közös gyereket is, pedig a nőnek, aki ismert liberális újságíró volt, négy gyereke is volt már. Ukrajna (javítom: Grúzia, olvasó szólt), béranya, ikrek, közfelháborodás, erről panaszkodás. Kb. kétévesek voltak a gyerekek, amikor a nő váratlanul meghalt.

Itt egy térkép, elgondolkodtató, miért pont a szörnyállamokban legális a fizetős méh, és hogy nem a vallás vagy a tradicionális értékrend a választóvonal:

Map from Policy Report published by the Cornell International Human Right Advocacy Clinic in partnership with New Delhi University, September 2017

Ez egy másik, angol nyelvű wikipédiáról, kicsit más kategóriákkal:

Csak a szörnyállamokban legális. Európában és az emberi jogokkal törődő országokban gyakorlatilag mindenhol tilos, nem véletlenül, és/mert társadalmi ellenállás övezi, okkal: nem emészthető az amúgy nyitott embereknek sem, hogy ha valaki nagyon gazdag, akkor így megvehet egy női testet. És mivel az anyaság szent, a szex pedig sokkal szélesebb körben, sokkal többek által fogyasztott áru, nagyobb botrány a tájékozatlanok szemében, mint a prostitúció. Pedig a lényege azonos. A nő szexualitásának és reprodukciójának az önző, vágykiélő önmegvalósítása. Különös tekintettel arra, hogy a béranya szülte gyerekek nem is élnének, ez különbözteti meg a bétaanyás örökbefogadást a sima örökbefogadástól: őkcsakis azért léteznek, mert saját gyereket akart rendelésre két gazdag embere.

Nem az a kérdés, hogy ki neveli föl azt a gyereket, és milyen sora lesz (biztosan jó), hanem hogy mi minden megvehető, és ebben hol a határ.

*

Miért nem tudják elfogadni emberek a sorsukat, adott esetben azt, hogy nem lehet gyerekük? És miért nem tudják elfogadni a nemüket, vagy a krumpliorrukat?

Azért, mert ma már van rá technika, hogy “megéljék az igazi valójukat”, és elhitték, hogy ha technikailag lehetséges, akkor jár nekik a “boldogság” (IVF gyerek, művagina, szép orr).

Mi fűti a technikai lehetőségeket? Az emberi vágyak és a pénzéhség.

Ezt tudd a béranyaságról. A  végére egy angol nyelvű idézet: