Nemcsak “elváljak?” kérdések érkeznek ám a bloggerhez. Sokaknak beakadt az életmódváltás. Van panaszuk, megoldanivalójuk, tetszett nekik, amiket mutattam, meséltem itt az edzésekről. Fel is buzdultak, de aztán lelohadtak, és megint a startmezőn állnak – csak két évvel öregebbek.

Komoly ember hosszú távon kitart amellett, amiben hisz és amiért lelkesedik. Ha a tan, irány nem érdemes rá, akkor bele se kezd. itt nincs próba, szerencse. Szalmalánglelkekre ne hallgass. Ne cserélgesd “ezt is kipróbálom!” módon a meggyőződéseidet, megoldásaidat. Köteleződj el, alakítsd ki a sajátod utadat, és menj végig rajta!

Hosszú, rögös, kanyargós, és nem mindig vezet tovább. Azért csak megyünk.

Nekem ez adja az önbecsülésemet, és azért írok ilyen kemény és határozott dolgokat, mert ezek az identitásrészleteim – magyar szakos, bringás, írós, színházjáró, anya, ketós, sportoló, lépéseit számoló, erdei lakos… – a személyiségem részletei, nem felvett ruhák. A hosszú útnak nagyon más tanulságai és eredményei vannak, mint a kis felbuzdulásoknak.

Ha a sport vagy bármilyen életmódtevékenység számodra pótcselekvés, versengés vagy magamutogatás, akkor nem jutsz vele sokra. Lehúzó kapcsolatból kapkodnak bele ilyesmibe sokan. Addig se azon rágódik, addig se kell otthon lenni. De amit a testeddel csinálsz, amit az öregségedbe fektetsz most, az igazi cselekvés legyen.

Nem dicső.

Nem menő.

Nem mutogatandó.

Hanem szükséges.

Tehát a tanácskérőnek van problémája, szeretne tenni valamit, de nekem azt írja meg, hogy ő így beteg, úgy nem tud, amarra allergiás sajnos.

Megkönnyebbül ettől? Hogy ő nem rossz, nem tehet róla? Nincs abban a helyzetben? Hogy nekem könnyű? Meg kéne vigasztalnom, pecsétet ütni az állapotára, “így tényleg nem tudsz sétálni”?

Ügyes vagy, hogy ilyen sok betegséged van! De tényleg én adjak tesifelmentést?

Én nem akarom, hogy te eddz. Nem én akarom. Neked kéne akarni. Mondjuk én biztosan nem fogom azt mondani, hogy persze, jó az úgy is, ha nem sportolsz, de ha ennyire másképp gondoljuk, vagy ennyire nem tudod megszeretni, akkor én nem vagyok a te tekintélyszemélyed.

Azért az is van, hogy akinek igénye a sport, az már csinálja. A többieknek hiába beszélek, és más is hiába beszél.

De nem mondhatom, hogy jó lesz úgy is – mert nem jó. Minden második velemkorú ismerősnek beáll a háta, nem tudnak felállni, kínlódnak, mert végigülték meg -autózták az életüket.

NEM JÓ.

De te is tudod, hogy nem jó. Azért magyarázkodsz.

Én nem kampányolok a sportnak, hanem sportolok, és írok róla, mert nagy élmény nekem. Azt látom, hogy ez az igazi fájdalom: tudják, hogy jó lenne, menő, képen-instán jól néz ki, de nem szeretik. Nem tudták megszeretni, nyűg maradt.

És még látom, mennyi hazugság van a sport körül. Arról is írok. Ilyenekről:

Az álmegoldás ipara is lesben áll, és rád feni a fogát.

Szeretnéd tudni, mi segít? De igazán? Mitől leszel olyan, aki mámorosan belefut és felemeli és élvezi és imádja a szagát?

Előbb elmondom, mi nem segít.

Nem segít az, ha tagadod a tényeket.

Nem segít, ha szubjektív megélések körébe utalod, mi az egészséges étel, a szép test. Hogy koronként változó például, vagy önkényesen jelölik ki, mert ez nem igaz. Vagy hogy csak az a gond, hogy nem láthatóak, nem szokta meg őket a szemünk:

Az ilyet MINDIG ronda nők írják, akiket zavar a rondaságuk. Akit nem zavar, nem bűvészkedik a szavakkal. Ez a body positivity forgácsa, hulladéka. Ne érd be vele!

Kifejezetten hátráltat továbbá “a párom így szeret” érv, ez nem számít a lényeg szempontjából, másrészt a párod nem mond igazat. Nem a pasikról meg a tetszésről van szó.

Nem segít, ha első számú szempontod az, hogy mit szeretsz, mi kellemes. Minél nagyobb bajban vagy, annál kevésbé lesz jóleső az, ami segít rajtad. (Ezért időben kapj észbe.)

Nem segít semmilyen ideológia. Nem segítenek a kócsok, tanítók, semmiárusok. NE FIZESS MÓDSZERÉRT, ezt már sokszor írtam. De végképp egy fillért se fizess olyannak, aki maga nem járta be az utat, csak dumál. Body positivityt, képzési anyagot, mentorálást, munkafüzetet árul, és közben látványos katyvasz az élete, a teste. Elég sokakat idéztem már, a farkasvagyok.hu Horváth Norberttől a duciforradalmon és sírazsíron keresztül Lupui Izáig és Pór Ágiig.

A lényeg egyszerű, fenn van a neten minden. Figyelj, rakd össze magadnak, és csináld. Ne dumálj, ne érvelj, csak csináld. Csináld akár hetven százalékon, de azt komolyan, hónapokig, odaszánva magad. Ne azért, mert kellemes meg tetszik.

Ne a kajával babrálj. Enni mindenki szeret, meg arról okoskodni, recepteket keresgélni, kevergetni, fotózni. De az ételről túl sok a duma. Mindenki mindig az étkeztésről beszél, de, hacsak nem Balaton szeleten meg pizzán élsz, ott nem tudsz nagyot változtatni. Mármint van még a ketó, az dimenzióváltás. De csak smoothie-kkal, chiamagokkal meg csirkerizzsel nem lesz nagy a változás.

Ha van valami extra bajod (hormon, meddőség, IR, emésztőrendszer, epe), menj el evős szakemberhez (olyanhoz, aki nem semmiárus, nem is szénhidrátfejű dietetikus meg vegán bohóc). Egyébként meg tarts be egy pár egyszerű alapelvet (egyél sok zöldséget, jó minőségű fehérjét és zsírt, ne egyél lisztet, cukrot – kezdetnek ennyi is elég), legyél mértékletes, és…

és, figyelj, mert ez a poszt tételmondata:

MENJÉL EDZENI.

Edzés nélkül nem lesz jobb az állapotod.

Mi legyen a mozgás? Sétálhatsz, lépcsőzhetsz, kocoghatsz. Váltva kocoghatsz-sétálhatsz. Később majd futhatsz. Úszhatsz, aquafitnessezhetsz. Bringázhatsz, közlekedésként vagy erdőben, parkban, hegyen. Táncolhatsz a nappalidban. Szobabringázhatsz. Erősíthetsz videóra, elmehetsz crossedzésre, tornákra, légtornára, ergózni. Ugrókötelezhetsz, kosarazhatsz, teniszezhetsz… még a jóga is jobb a semminél (de nem edzés. Az az edzés, ami felviszi a pulzusszámot, amitől izzadsz, kipirulsz, lihegsz). Ne magyarázd, hogy nem tudsz meg nem szeretsz meg nincs közel meg drága meg neked pont az a testrészed fáj.

Mert ez a “mit szeretek” nyavalygás választ el attól, aki lehetnél.

Meglepően hamar lehetsz az, aki lehetnél, ha nem bonyolítod meg magadnak, és ha nem dicsekedni meg papolni akarsz a sérült egóddal, hanem komolyan csinálod.

Ami a facebookon ömlik, ilyen mentor úgy megmagyarázza, meg minden test szép, meg kajaügyi viták, edzés előtt egyél-e, az nem segít, hanem felzabálja az agyadat (a józan eszedet) és az idődet.

Menjél edzeni. Még a buszmegállóban vagy sorbaállás közben is lehet finoman tornázgatni, lábemelgetni, vádlizni, hasazni kicsit.

Ha nem vagy frusztrált, önigazoló sérült lélek, ha nem vagy rivalizáló libus, ha nem egy újabb hangzatos identitást keresel, akkor nem is olyan nehéz. Ha nem másokat akarsz oktatni vagy lenyűgözni, ha nem pasit akarsz (vissza)szerezni, hanem igazán jól, jobban lenni, akkor az edzéstől önazonos leszel.

Eddig lehet, hogy azért nem jutottál semmire, mert igényelsz egy tekintélyszemélyt, egy testnevelőt a fejedbe, aki megmondja a sok ellentmondásos tanács zűrzavarában, mit kell csinálnod, aki lelkizik veled, aki hajt, mert “neked kell a hajcsár”.

Nem kell hajcsár. A tekintélyelv mindig megakaszt, elbukik. Csak a szabad ember teljesít, az engedelmes pusztán szót fogad, és lesi, mikor lazsálhat. Ha belejössz, élvezni fogod. Felnőtt vagy, komoly ember.

Ami igazán meglátszik a testeden és a laboreredményeiden, az a következetes sport. Sok, sok-sok sport, mozgásban lét, mozdulás, menés, testmegélés. Izzasztós, igazi, odaszánós. Csak ugye arra nehezebb rávenni a népeket, mint a kis gusztusos főzögetésekre.

És addig örülj, amíg a test csak mint szexi objektum és menőség érdekel. Mert aztán nagyon durva lesz. Amikor már fáj.

Korunk pestise a kényelemhez való ragaszkodás. Nyögnek, jajgatnak, szenvednek, el vannak kenődve, ezt egyáltalán nem titkolják, beszélnek róla sokat, úgy tűnik, mintha keresnék a választ, sőt, bele is nyomordnak, halnak – de ne, jaj, ne kelljen semmi nehezet csinálni. Semmit megérteni, felülbírálni. Semmi ne fájjon, ne legyen nehéz. Minden legyen finom, jóleső. “Nem szeretek futni.”

És az elnevezési kényszer. Ahogy mindenre van szó, és akkor az olyan komolyan hangzik, az épphogy valami, LISS meg HIIT meg cross IF. És ki lehet írni az instára, és akkor olyan, mintha csináltál volna valamit.

Hagyd ezeket.

Csak csináld.

A járvány és következményei hatására sokaknak hullt le a hályog a szemünkről, mert a válság a túlélést kapcsolja be, fölösleges üzemekre nincsen idő. Te is lényeglátóbb lettél? Hidd el, nem kell senki okos. Ne fizess módszerért, okoskodásért facebookvállalkozóknak.