Sz-nak is, szeretettel
Ami Nagy Blanka volt a DK-nak, az lett most Aux Eliza a harmincas feministáknak. Akik a vásárra így soha nem vinnék a bőrüket.
Hát nem veszitek észre, mit műveltek?
És sokan lájkolnak, gratulálnak, és kicsit sem értik, mi a gond ezzel, hogy Eliza most egy ügy arca lett. Róla írok a bejegyzés első részében (ne haragudj), aztán meg neked.
Ez egy nagyon fontos téma, és annyit tudok mondani, hogy az én olvasóim nem fognak neked rohadék kommenteket írni, és én sem a személyedről írok, hanem a nagyon is problémás jelenségről, amit kövérségmentegetésnek nevezek az egyszerűség kedvéért.
Ki is Eliza? Egy egyetemista lány, húsz és huszonnégy között, aki önképzőköri hangulatban blogol az élet, valamint az íróság szépségeiről és nehézségeiről, de van írókarrierje is – pillants bele, nekem nincs szívem kielemezni.
A facebookra viszont ezt írta, és ezt osztotta tovább Mérő Vera – és még bő ezer júzer:
Ebben a mi szomorú hazánkban Eliza azonnal sztár lett. Ezzel a szöveggel.
Isten a tanúm, nem sajnálom tőle. Annyira gyógyító az elismerés, ha magányos vagy, ha bizonytalan vagy, ha veszteség ért. Ismeri ezt a művészettörténet, az irodalomtörténet – meg én is.
Hanem én sok ilyen lányt láttam már tanárként és sima nőként is, sőt, a magam mindössze 83 kilójával tizenhét évesen én is ilyen voltam, aki nem tudta, honnan jön a szorongás, és félt az élettől, félt másoktól, ezért befelé menekült, az ő íróságába, okosságába, alkotóerejébe.
A büszke magányba.
Az a lány bosszúból a sovány-önfeledtek ellen érezte magát olyan nagyon különlegesnek. Ő nem bulizik, nem cigizik és nem fekszik le mindenkivel… ő mélyebb, ő MÁS, művészi hajlamai vannak és feminista.
Persze, hogy más voltam. Hű, de más… És milyen szar volt! A kövérség depresszió.
Ez típustörténet. Ezek a lányok nem jártak fesztiválokra, mert a testük börtönében éltek, szorongtak és szégyellték magukat. Nem akartak inzultust. Közben borzasztóan odavoltak attól, hogy ők milyen mélyek, különlegesek, és szemét megjegyzéseket tettek a formás, életvidám lányokra, akik persze nem voltak mélyek, mert a bohó ifjúságukat élvezték a Szigeten, és folyton a szívük kivirágzásával avagy összetöretésével voltak elfoglalva. Vagy a sminkeléssel, a modellkarrierrel.
A dundi lányok meg otthon ültek, és meg voltak győződve arról, hogy a világ igazságtalan, mert nem méltányolja őket. Egyikükkel egy színészképezdébe jártam a kilencvenes években, és panaszolta, hogy a főiskolán (SZFE) a felvételiztető Kerényi (Imre – istenem!) nem kedveli a nőiesebb alkatúakat.
Arra már akkor is felhorkantam, mert az a lány kövér volt egyszerűen.
(Miért nem veszik fel őket? Ez diszkrimináció? És szerintem rendben van?
Ha láttál már pályakezdőket és remekműveket, rájöhetsz. Egy 18-25 éves színészjelöltnek, akár fiú, akár lány, a tanulóévek alatt meg kell tudnia, ki is ő, mire való lénye szerint. A lény elég bonyolult, nem lehet a testformája még ráadásul a lehetőségei akadálya. Továbbá fizikailag ezt bírni kell, ugrani, énekelni, táncolni, birkózni, vívni, vetődni is. Még fontosabb, hogy alkalmasnak kell lennie a nagy klasszikus szerepekre úgy nagyjából. Hihető Júliának. Arányosan, szimmetrikusan, atletikusan, szép bőrrel. Mert alacsony Otelló, görnyedt Liliom, pattanásos Romeo vagy kövér Titania nincsen.
Illetve lehet, ilyen is van, Baltazár is van, ők a kivételek. Minden évfolyamban van atipikus, fura arcú, manófejű, nagyfülű növendék, és ha nagyon tehetségesek, akkor tárt karokkal várja őket a független vagy a kísérleti szegmens. Mint ahogy el lehet képzelni spasztikus Hamletet. Meg hát miért játszana mindenki főszerepet? Na de akkor ők eleve mellékszereplők?
Az amerikai social justice warriorök ezt úgy képzelik, hogy az összes klasszikust kidobjuk a picsába, és megírjuk a láthatósági, esélyegyenlő repetroárt, ahol a kövér szereplő többé nem komikum forrása vagy balek. Tévében, filmen már létezik ez a trend.)
Az említett leányok közt tehát volt tehetséges festő, ábrándos szerelmesregény- és fantasyíró, elkötelezett nőjogi aktivista és képernyő előtt faló tévéfüggő is. Jórészt egyedül voltak a szabadidejükben. Pedig kedves, okos, derűs leányok voltak, viszont megkeseredtek és a személyiségük is ilyen fennkölt meg finnyás lett. Bárkire rámordultak, hogy mit nem szabad mondani.
Nem tudták, és én sem tudtam, hogy mi nem mélyek vagy introvertáltak vagyunk, hanem a kövérség szigetel el mindattól, fára mászástól a strandoláson és táncon keresztül a szerelmekig, ami egy ifjú ember élete volna.
Sajog a szívem most. Milyen kamaszkorom lehetett volna! Ha a valódi problémát megláttam volna, ha sejtettem volna, hogy azzal az anyagcserével, annyi szabadidővel, azok között a körülmények között én könnyen legyőzhettem volna ezt. És nem azt siratom, hogy nem voltam “jócsaj”, youtuberfejű csücsöri. Mert ilyenekre se lett volna szükség. Alkatom szerint büszke, formás, feszes, szaladós jó csaj lehettem volna, erős, talán versenysportoló is.
Mennyi erő, tettvágy volt bennem akkor! Ha felismertem volna.
Vagy ha jött volna valaki… én tulajdonképpen a Megmentőre vártam. Aki valahogy át tud hatolni az önérzetemen, hogy Engem Ezzel Ne Bántsatok! Így Szeressetek! Áthatol rajta, és azt mondja: gyere, ne magyarázz, most roppanó zöldséget eszünk, utána szétzúzzuk magunkat. Izzadni fogunk és sajog a combunk, de ez az igazi öröm és dögösség, nem az önkímélet. Nem diéta, nem felszínes fogyózgatás… hanem hideg vizű patakok, sziklák, farönkök.
Pedig nekem volt ilyen zúzós élményem korábbról, kiskamasz éveimből. De annyira magamra hagytak, olyan nehéz volt ez. És gúnyoltak is. Ironikus módon a legkövérebb fiú osztálytársam, írt levelet a többieknek, amikor egy évig kint tanult külföldön: na, szétrepedt már a bőre?
Ma ugyanabba a konditerembe járunk, szokott gratulálni az izomzatomhoz. A jó csajok meg nagyrészt elhíztak szépen.
Amúgy meg igen, szétrepedt sajnos, jóval a terhességeim előtt.
Fekve, ülve ábrándozni, magamat sajnálni egyszerűbb volt. És mennyire nem értettem, hogy az egyetemi nagy szerelmemtől, legjobb cimborámtól mi választott el, mi az, amitől nem jöhettem szóba se, jaj, annyira fáj ez a történet még ma is.
Ó, Eliza!
Amikor mindez velem történt, 1993-ban, nem volt még internet (én egészen 2006-ig vadul elleneztem az internetezést. Kézzel írtam, bizony, és legfeljebb e-mailt).
Így én nem tudtam ráülni a trend buszára és hangoztatni az önvédő téveszméket. Ma kövér amerikai csajok légiói rárepültek erre, öltözködnek, fotózkodnak, szűrőznek, érvelnek, valódi teljesítmény nélkül kapnak figyelmet, és amitől ez tragikus: önbizalomerősítés címén szórakoznak más kövér nők millióinak belső bizonytalanságaival.
Kiszolgálják az igényeiket készségesen, mert erre jön a lájk, a hangoztatott gyengeségre, áldozatiságra, azt sulykolják, ami a kövér nőknek jóleső: nem a te hibád! Nem is a hájtól, hanem a weight stigmától érzed rosszul magad! Te is szép vagy! És ugyanolyan értékes! Jogod van hozzá, hogy ne bántsanak (ehhez valóban van), sőt: hogy a kövérséged elkerülhetetlen következményeivel ne kelljen találkoznod!
Hogy téged is szépnek tartsanak… randizni hívjanak, legyen a méretedben póló a futóversenyen és felvegyenek ugyanúgy bármilyen állásba, akkor is, ha a szűk pult mögött kell rohangálni.
Ezek a nők ott tartanak, hogy ők eating disorderből vannak recoveryben, no diet, mert diets don’t work, és nekik trigger nemhogy a fitneszreklám, a NIKE plakát vagy a fogyós tanács a magazinban, hanem a közönséges, vékony vagy kevésbé kövér (!) ismerőseik fotója is, mert azzal arra céloznak, hogy akkor az ő testük nem jó, és akkor a net nem safe space nekik, és csak depisek lesznek itten ettől.
Itt tartunk.
Ugye itt nem akarunk ilyen közhangulatot? Hogy semmiről sem szabad beszélni, nehogy valaki arra járjon megsértődni és diszkriminációt kiabálni (majd ezzel sztárrá válni)?
Az ilyen elméletalkotók meg Health At Every Size nutritionistek és advocate-ok néhány hét alatt híresek lesznek, akkora a fogadókészség rájuk. Sokan pedig tetemes pénzt keresnek ezzel, hogy fogadd el magad és minden test szép.
A legismertebb magyar példa az önbizalomtámogatásra és a kapcsolódó céges “együttműködésre” Szkiba Zsuzska. De a “body positivityt” nem lehet a végtelenségig tolni, mert a valóság megmutatja magát. Az öncsalás nem működik. Az elhízás nem a test szépséges sokféleségének egyik verziója, hanem félretehetetlenül súlyos probléma.
Az optimista motivátor elhallgatott. Nagy fegyelemmel, elkeseredetten próbálja leadni most a túlsúlyát.
Ami pedig már aljasság: a túlevés és lustaság jóléti nyaff-problémáját emberi jogi küzdelemnek keretezik, és áldozatként beszélnek magukról. Ezek nem csak elvek, szavak, nem azt kérik, hogy ne bánsták őket (mint ahogy, megjegyzem, a transzneműek sem állnak meg itt). Valóságos politikai követeléseik vannak mint elnyomottaknak (szélesebb repülőgép-ülések, size-inkluzív ruhaboltok, ne mérjék meg a súlyukat orvosi vizsgálatokon, alakítsák át a súlykorlátos vidámparki szerkezeteket és a többi).
Engem ez azért háborít fel, mert nekik ettől nem lesz jobb az életük. És mert tudom, kik a valódi áldozatok. Az elhízottaknak igenis volt választási lehetőségük.
Az életük nagyon szomorú, de ha belenyugszanak, ha a világot hibáztatják, ha megpróbálják szómágiával és mantával kiügyeskedni, hogy az elhízás rendben van, és az a gonosz, aki szerint nem, akkor csak távolodnak a jobb élet lehetőségétől. Túl menő, túl jóleső mindent a külvilágra tolni, haragudni.
Ó, most azt mondod, szokták mondani, hogy ez nem segít, mert téged már ezerszer megszégyenítettek, és már indulsz is a hűtő felé (amúgy én elhiszem, hogy egy kiló édességet nem eszel meg, de hogy kalóriaegyensúlyban évtizede nem vagy, az bizonyos).
Én úgy direkt nem akarok neked segíteni, ez nem dolgom, és ha valaki ismeretlenül a neten át erre hivatkozik, gyanakodj.
Én a lényegről akarok beszélni, az igazságról, nem egyes emberek problémáiról. a blogom nyolc és fél éve alatt más célom nem volt. És úgy látom, hogy aki jól olvassa, és érett hozzá, azon ez segít személyesen is.
A body positivity beszédmód átverés. A leheletsudár és gondos szépségápoló, ezt büszkén mutogató Mérő Vera tette ki a posztod sok ezer nő elé, miközben ő soha nem akarna így kinézni. Annyira álságos ez, förtelmesen képmutató, sikolt a hamissága. Nagyon visszás ilyenekkel híressé válni, miközben ő a saját szépségétől oda meg vissza van.
Jóembernek kell lenni, erényt fitogtatni, el KELL fogadni, mert ha nem, az GYŰLÖLKÖDÉS – ez az imperatívusz már eddig is iszonyú károkat okozott, mert a valóságot tagadja, normává tette a hamiskodást.
Eliza, a kövérség megmagyarázása és áldozati műsorrá alakítása csak nagyon fiatalon és csak Magyarországon tűnik vagánynak. Én éreztem az őszinteséget, vagyis hogy te ezeket az összefüggéseket nem látod át, tényleg a szívedből jött ez a poszt, nem a fat liberalization és a body acceptance mantráiból. Ha olvasol angolul, szánj rá egy kis időt, és nézd meg, kik és miért akarják ezt elterjeszteni. Mert ez egy import beszédmód, a tengeren túl már több éves története van. Ami lett belőle: talmi sikerecskék, rengeteg szenvedés, veszekedések és hazugsághegyek (például Ragen, róla itt és itt írtam, azóta teljesen nyilvánvaló lett, hogy nemhogy ironman nem lesz, de teljesen megnyomorodott, képtelen az edzésre).
Kétségbeesett, depressziós nők vigaszának lenni nagyon nagy felelősség. Lehet, hogy félre is megy, és nem lesz jobb az életük a pozitív mondatoktól, hanem enabler (erősítő, benne tartó, felhatalmazó) szerepük van.
Én nagyon utáltam, hogy ez a feminizmus. Macskatartó, hangos, gyerektelen, csóró, leszbikus/aszexuális, lelki zűrökkel vergődő, kövér nőként kell kiabálni, és mindenben áldozathibáztatást keresni, pedig csak egyéni felelősségről és felnőttségről van szó.
Én nem leszek ilyen, mondtam. Elmentem edzeni, nagyon érdekelt a test, de az is intellektuálisan. Közben neveltem a hármamat (özvegyen), aztán szerelmes lettem, és az nem volt se kinky, se poliamór (ójaj), se genderfluid. Semmi divatos anyámkínja. És csak írtam, amit gondolok.
Ki is utáltak érte.
Akkor már azt is megírtam, hogy de ti hazudtok. Mindenkinek. Nagy elvek meg közösségek, jóemberkedés, baloskodás, mindenkit megértünk, erőszakmentes kommunikáció, ne szüljünk, minden test szép, le a transzfóbokkal meg az ableizmussal, XY-nak SEGÍTSÜNK, MERT TERÁPIÁRA VAN SZÜKSÉGE (ezzel aláztak meg embereket, akik nem voltak betegek) – és közben öt-hatéves távon az életetek romhalmaz lett.
És aki nem állt be ebbe, azt meglincselték (itt nem magamra gondolok, engem csak levegőnek néztek).
Vigyázz velük, Eliza, ahogy Blanka nem vigyázott a felnőttekkel.
Amúgy a nők többsége, aki nem ilyen buzgó aktivista, a facebookjúzerek igenis jóérzésűek és kedvesek. Ki lehet belőlük érvelni a posztokkal, hogy mit nem szabad mondani. De hidd el, Eliza, attól még ugyanazt gondolják. A te dolgod, de nem, a kövérség nem jó, és nem mindegy, csak nem szólunk, hogy ne bántsunk meg.
Ami soha nem félrevezetés: a felelősség, a tisztánlátás, a saját út és a munka. Van, hogy az ember odáig jut, hogy le kell mennie a kígyós sötétségbe, a legmélyebb válságon át, és csak utána jön a fény.
Mindenki a másik ember testét látja először, még a facebookon is az arcodat, szemedet, a körvonalaidat. Ez nem felszínesség. A tested meghatározza, milyen életed lesz, lehet.
Az elfogadás elég felszínes, mert ha bármilyen testet választhatnának, nem a 134 kilósat választanák – és te sem.
Van kiút, hazugság, hogy nincs. Felnőtt vagy, a te felelősséged erre rátalálni és nem a sajnálat- meg tapintatzsetonokat begyűjteni. Én nem hirdetek módszert, nem azért írom, illetve írtam hasonlókról sokat, meg én is lefogytam valamennyit, de semmiképpen nem akarlak semmilyen útra rábeszélni, ezért csak annyit möndok, hogy a felnőttség azt jelenti, hogy felelősséget vállalsz azért, amerre az életed megy.
Nekem ez az életem. És nem bírom a hamisságot, soha nem is fogok hallgatni, amikor találkozom vele.
Aki nem vállal felelősséget, annak szar élete lesz.
Anomáliával (hogy ismersz sovány cukorbeteget, sovány depresszióst) ne érvelj, ez gyenge. A nagy tendenciák számítanak, és a nagy tendencia az, hogy az elhízottak hamarabb halnak, többet betegeskednek, és egészséges korukban is jelentősen korlátozza őket a testük olyan hétköznapi tevékenységekben is, mint kutyasétáltatás, tánc, takarítás.
Az, hogy lefogyni már nagyon nehéz és van vele egy csomó ártalom is (ezt én nem tagadom, például kinyúlt bőr, étkezési rendellenesség, a visszahízás kockázata, súlyos lelki válság és továbbhízás kudarc esetén), nem igazolja a kövérséget. A tanulság a következő nemzedéknek, a gyerekeinknek az, hogy ne hízzanak el, ehhez mindent biztosítani anélkül, hogy folyton ezzel nyomasztanánk őket. Ezért jó irány az edzés és az aktivitás, az izom és a természetes mozgás, és ezért nem jó a karcsúság és csinosság, a fogyózás és a vékonyság hangoztatása. Ezért beszélek én is gymfeminism-ről – és nevetem ki azokat, akik a ráncaimon vagy a három gyereket szült hasamon pörögnek gúnyolódva, miközben nem edzenek.
A testedre lehetsz büszke. Nem mint olyanra, amit örököltél, hanem olyanra, mint amire vigyáztál és amiért cselekedtél.
Nem lehet rózsaszínre festeni a kövérséget, pedig sokat szerkesztgetika fotókat meg pózolnak, hogy menőnek tűnjön. És onnan, ha nem tíz-húsz kiló a plusz, már nehéz visszajönni.
Ha az életörömöt, a tavakba rohanást, az anyaságot meg szeretnéd tapasztalni, akkor kapj észbe, Eliza. Én nem csúfollak és nem támadlak: én a hamisság és az ügyek elferdítése ellen tiltakozom.
csak az olvassa. én szóltam 
Annyit fűznék hozzá, nem is hozzá, inkább mellé, hogy csak az mentegeti magát a kövérsége és elhízottsága miatt, aki nem tapasztalta meg, milyen egy kicsit jobban lenni. Már elindulni is nagyon jó érzés, saját tapasztalatom, hogy a gyerekek megszületése után 1,5-2 évvel kezdtem el akarni rendbetenni magam. És amikor nekiálltam már pár hét alatt is annyit javult az életminőségem a mindennapok szintjén, hogy nem is értem miért nem hamarabb. Pedig már nem először történik ugyanez. És még semmi nagy dolog nem történt, átálltam az étkezéssel, jó minőségű vitaminokat szedek, és jó minőségű ételeket eszem, kitisztult a bőröm, javultak az emésztési panaszaim, leegyszerűsödött az étkezésem és leadtam pár kilót. De már ez is elég volt ahhoz, hogy kifulladás nélkül tudjak végigtolni egy interwall kettlebell edzést, amikor nem azért kell leállni, mert nem jutok levegőhöz, hanem mert az izmaim nem bírják, azaz bukásig csináltam. Már maga a tény, hogy bukásig, izomremegésig tudok tolni egy gyakorlatot és a második sorozatban megint, igencsak felszabadító érzés. Pedig van még rajtam felesleg bőven és én is a cukros “megeszem a gyerek után” anyukalétből jövök, vagy ha a gyerek fagyizik én miért ne? Aki pedig arról beszél, hogy a legnagyobb baja nem a túlsúlya, hanem, hogy mit mondanak neki mások, még sosem tapasztalta meg mire lenne képes a teste. Az pedig, hogy nem tudnák elkapni az emberrablók, még poénnak is gyenge, ha akarnák, nem tudna tenni semmit ellenük.
KedvelésKedvelés
Jó, hogy leírtad azt. Eliza azt írja, ő sokat és sok évig próbálkozott. Kurva nehéz kérdések ezek, hogy 9 évesen mitől lesz valaki IR-es, vagy egy huszonéveskori szívbetegség miért nem riadó.
Én nem tudom, kinél mit jelent, hogy ő már mennyit próbálkozott, mert ezek is mémszerű beszédmódok, nem a valóság, másrészt nincs jogom ebben kotorászni idegenként és nyilvánosan. A fatlogic subredditen ezeket a beszámolókat rendre megpiszkálják, vagy olyanokat hoznak, amelyekben már más kommentelők rákérdeztek a részletekre, és eszméletlen hazug, kényelmes öncsalások tudnak lenni ebben a “próbálok fogyni, mozogni, egészségesen kajálni, de nem hat” témában. Elizának a “mondjon valaki egy biztos, garantált módszert” igénye is azt mutatja, hogy nem érti, hogy nem más akarja ezt, neki kell akarnia és kitalálnia. Szóval azért ki szokott derülni, hogy a bevallása szerint fogyózó kurvára benne akar maradni, hárít és tagad, mert túlenni és nemedzeni kényelmesebb, és mert a szépség és jócsajság hajója úgyis elment. Biztosan vannak valóban keményen próbálkozók és vannak kifogáshalmozók, akik olvastak valamit, pl. nyersvegán vagy ketó vagy Whole30, és rámondják, hogy már az is megvolt, vagy hogy nekik arra nincs pénzük, “nem szeretnek izzadni”. Tehát nem csinálták, a csinálás előtt vagy annak második napján, hetében eltolják maguktól. De mi az, ami nagy dolog és könnyű csinálni?És hogy lehet komolyan venni azt, aki érti, hogy egy házépítés/gyerekvállalás/diploma/nyelvvizsga/könyvkiadás nagy meló, csak pont a teste, jólléte kapcsán akarja ingyen és kockázat és meló nélkül?
Olyan is van, akinek én segítettem nagyon komoly túlsúlya leadásában, elakadt a fogyása, rengeteg melóm volt vele, ő így meg úgy hálás meg viszonozza majd, majd leállt vele, “neki kevés ennyi szénhidrát”, “az agya nem engedi” vagy nem tudom már, milyen szövegekkel. Most nyilvánosan szólogat be a ketóra, elég szar látni. Segíteni is nehéz, én már nem is szoktam. Vagy akarja, vagy nem. Ha nem akarja, biztosan benne marad, ha erre menő hárító kontenteket is rápakol, és ezt sikernek éli meg, akkor még inkább. Ha akarja, akkor van esélye. De az a trend, hogy nem akarják, helyette azt követelik, hogy más ne vegye észre, mekkora szarban vannak. Őszintén szólva, egy sor betegséget is tekintve és az életminőséget tekintve én a morbid obezitásnál rosszabbat nem tudok, akkor se, ha feltételezzük, hogy semmilyen szövődménye nincs, csak önmagában van.
KedvelésKedvelés
Elképzelhető, hogy terápiás segítségre van szüksége – ha valaki ilyen hosszan találja magát egy olyan szituációban, ami ennyire nem jó neki, akkor annak valószínűbb, hogy lelki oka van. (A test “nem-kívánatossá” tétele utalhat korai abúzusra is)
Ki lehet jönni belőle egyedül is, csak nem az a jellemzőbb.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nemrégiben bejelentkeztem egy faces ketós csoportba, mert gyűjtök recepteket, kajaötleteket. De van rengeteg más is, pl. előtte-utána fotók. Harmincas, negyvenes, ötvenes nők és férfiak teszik fel a ketó elkezdése után egy évvel készült képeiket. 27, 30, 40 kilókkal kevesebbek. IR, hipertonia, van ott minden.
KedvelésKedvelés
Mármint IR és hipertonia lett vagy elmúlt?
KedvelésKedvelés
Volt-nincs. Szerintük. Nem láttam a leleteiket, ők állítják.
KedvelésKedvelés
ez elég hülye kérdés volt
KedvelésKedvelés
Sajnálom 😦 Nem vagyok járatos a témában, és nekem annyira tömör volt Pearl kommentje, hogy nem tudtam dekódolni. De köszönöm a válaszokat.
KedvelésKedvelés
Az intellektuális-edzős-útkeresős-ketogén gyakorlat egy ismert szereplőjeként megjelent a könyvem augusztusban, a címe A ketogén csoda. Pearl ennek kapcsán írta, hogy 1. lelkes, kipróbálja, 2. belépett ketós csoportokba. És mivel ennyit az én feltételezésem szerint biztosan tudtál, ehhez képest vicces, afféle Blacis (régi, minden szarhoz megjegyzést fűző, értelmetlenül fecsegő) kötözködésnek tűnt a kérdésed.
KedvelésKedvelés
Egyszerűen félreértettem a “IR, hipertonia, van ott minden.” mondatot, és biztosra akartam menni, ezért rákérdeztem.
De ezen a ponton leállok, mert tényleg átmentem fecsegésbe.
KedvelésKedvelés
értem, jó, hogy tisztáztuk
eddig érdemit írtál amúgy
KedvelésKedvelés
Én is ugyanezt látom, hogy kvázi sport nélkül lemegy róluk egy csomó zsír. Az IR is elmúlik.
KedvelésKedvelés
Közben külön, önálló műfaji ág a kövérek részéről a ketó gyalázása, mint betarthatatlan és kamu (fad) diéta, mely egészségtelen és szélsőséges.
KedvelésKedvelés
Egy kicsit meg vagyok lepve, hogy miért ekkora durranás a könyv, ami még csak nem is színes-szagos, hanem becsületesen józan, elmagyarázós. Miért most van a rádöbbenés, hiszen évek óta heti gyakorisággal írok az étkezésről, a sportról meg még többet.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én most keztem el olvasni (előrendelni nem tudtam külföldre, de több más könyvheti rendelésemmel villámgyorsan kiszállították), szerintem azért nagyon jó, mert egyszerű, érthető, de nem nézi hülyének az olvasót és többféle utat is kínál a ketóhoz, nem dogmatikusan, de nem is olcsó népszerűségre törekedve. Kicsit olyan szemmel is olvasom, hogy jó lenne-e ajándéknak egy-két olyan ismerősömnek, akinek szerintem hasznos lenne, úgy érzem, esetleg kedvet kapnának tőle legalább a szénhidrátcsökkentéshez, IF-hez, vagy legalábbis jobban értenék, én miért csinálom.
A blog haladó fokozat, a könyv meg olyanoknak is ad ötleteket, bátorítást, akik eddig nem mertek nekivágni, szerintem ezért is a nagy visszhang.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem tudom, rám gondoltál-e, vagy más szerint nagy durranás, én most fogok belevágni. Úgy, hogy előbb elfogy itthon minden liszt, tészta, vöröslencse, köles, hajdina, miegyebek, párhuzamosan lejövök a cukorról, aztán lesz a keto. Szerintem ahhoz, hogy ne legyenek mellékutak, nagy fegyelem kell, jó alapanyagok, és ki kell gondolni, hogy másnap mit viszek a munkahelyre, és erre tervezni kell, pl piacra kell menni, mert a bolti libatepertőkkel, húsokkal, szalonnákkal mindig befürdök, és normális sajtot is csak a piacon lehet kapni. Eddig tök hektikus volt az életem, most lett annyi kapacitásom és türelmem ahhoz, hogy odafigyeljek ezekre, most van erőm eltekerni egy durva nap délutánján a rendes henteshez és zöldségeshez, most vagyok képes előre főzni este, eddig túlélős üzemmódban éltem, volt halkonzervtől kezdve mirelit pizzán át lecsós tarhonyáig minden, ami gyorsan kész volt, nem érdekelt, mit eszünk, csak legyünk túl rajta. A gyerekeknek azért igyekeztem jókat pakolni meg főzni. Most ezek helyett lesz hús zöldséggel, aztán zsír fehérjével és zöldségekkel. És idén tavasszal kezdtem el futni, amit bejárós munka mellett szintén nem csináltam, mert egész egyszerűen kifacsart a zsinórban megtartott 5-6-7 óra, utána már csak bambultam magam elé, robot üzemmódban vezettem háztartást, vittem a gyerekeket ide-oda. A karantén ideje alatt meg befeszültem a sok üléstől, muszáj volt valamit kitalálni. Azóta futok. (kocogok, na.)
KedvelésKedvelés
Írok erről posztot, hogy miért lep meg, hogy húsz poszt, száz fotó, tucat közös edzés, állandó jelenlét mellett sem ment át, de a könyvtől igen.
KedvelésKedvelés
https://www.facebook.com/groups/Ketodietplan/
KedvelésKedvelés
Tananyaggá kellene tenni! Gratulálok és köszönöm! Remélem, Eliza is megérti és segít neki!
csak az olvassa. én szóltam (időpont: 2020. szept. 24., Cs, 17:51) ezt írta:
> > > > > > > csak az olvassa posted: ” > > Sz-nak is, szeretettel > > Ami Nagy Blanka volt a DK-nak, az lett most Aux Eliza a harmincas > feministáknak. Akik a vásárra így soha nem vinnék a bőrüket. > > Hát nem veszitek észre, mit műveltek? > > És sokan lájkolnak, gratulálnak, és kicsit sem értik, miért va” > > > >
KedvelésKedvelés
Nem hiszem, hogy segít, én egy vagyok a “beszólogatók” közül mégis fontosnak tartottam, hogy ne lehessen így relativizálni, viccesen megmagyarázni és normalizálni ezt a nagyon súlyos állapotot. Eliza amúgy őszinte, bezsél a keserves részről, betegségekről is – az amerikai instagramhősnők csak azt mutatják, ők milyen szexik, mennyit utaznak, öltözködnek, sminkelnek, mulatnak.
Vannak más kövér hősnők, és tolja őket a feminizmus. Elkeserítő látni, mivé vált az életük.
Anélkül, hogy firtatnánk és basztatnánk, hogy pont ki mit eszik, minden “nem tudok lefogyni” nőt kérek, hogy a tisztán látás érdekében vesse össze a saját étkezéseit mondjuk egy versenyző napi kajálásával vagy ketós, bőkalóriájú étrendekkel (rengeteg ilyen van a neten).
Pl., ő tejterméket sem:
https://www.100nap.hu/ketogen_taplalkozas_etkezes_etelek/mit-eszem-egyaltalan/
KedvelésKedvelik 1 személy
Tényleg ez a trend. Kövérpátyolgatás: elhízott nők egymást nyugtatgatják, médiaszakemberekkel építenek brandet, szerepelgetnek nagy jóemberként, mindenkit megértenek, feminizmus, beszólogatás a komolyan edzőknek. Olyan beszédmódokat kritizálnak (bűnözés, csalónap, popsiedzés), amelyeket értelmes ember soha nem vett komolyan, és ennek a csúsztatás a célja: ha az gáz, akkor annak az ellentéte nyilván az ő módszere. Gyertek, kövessetek! Hű, de sikeres. Nehogy valaki túlmenjen a határain, meggyötörje a testét, jujuj. Csajok, a lustaságból és kimagyarázásból soha semmi nem lesz.
https://jelen.media/interju/a-mozgas-elvezete-622
a nyomtatott lapban van fotó Pór Ágiról, köpni-nyelni nem tudok (és Sírazsírtól sem, megjegyzem, hogy nevezhetik magukat edzőnek…?)
KedvelésKedvelés
“11-12 éves lehettem, mikor nagymamám először csapott a fenekemre, “milyen husis lettél, Ágikám”, rosszalló ciccegéssel, anyukám bólogatásával kísérve. Megvan az az érzés, ahogy hirtelen helyet cserél a gyomrod és a légcsöved? Na kb ezt éreztem a megjegyzést hallva, könnyes szemmel mentem megvizsgálni magam a tükör előtt. Tényleg túl nagy lenne a fenekem?.. Ezután egyre gyakoribbak lettek a testemre tett megjegyzések. Volt aki szerint “hogy megnőiesedtem”, volt, aki javasolta, hogy “a szüleid alkatát örökölted, vigyázz az evéssel”. Tudom, nem akartak rosszat, nem is haragszom, de a történet szempontjából fontos megemlíteni ezeket. 13 éves koromra egész szabályos anorexiát hoztam össze, ha tehettem, kerültem az étkezéseket, ha muszáj volt enni, akkor kb egy egérnek megfelelő adagot fogyasztottam el. Nem túl meglepő módon ennek gyomorbaj lett a vége, következtek a hosszú antibiotikum-kúrák, iszonyatos gyomorfájások, parttalan orvoshoz járások. Nem használt semmi, utólag azt gondolom, leginkább azért, mert a stressz bármiféle gyógyulási kísérletet keresztbe húzott. Végül elegem lett, elhatároztam, életmódot váltok. Elolvastam az akkor létező kb összes cikket egészséges étkezés témában, megismerkedtem a makronutriensek és a kalóriaszámolás fogalmával. Egy darabig úgy tűnt, jobban leszek, de hamarosan ebből is megszállottság lett, a napjaimat továbbra is az étkezésen való szorongás töltötte ki, nem voltam hajlandó az “egészséges” (lsd. jó marketingű) alapanyagaim nélkül bárhova menni, és minden erőfeszítésem ellenére a testemmel való kapcsolatom egyre csak romlott. Ebben az se segített, hogy az évek alatt becsúszott pár bántalmazó kapcsolat is, ahol a “már nem vagy olyan szexi”, “túl izmos vagy” stb. teljesen valid kifogás volt félrelépésre, elhanyagolásra. Nem akartam így élni tovább, mármint szó szerint, depressziós lettem, és be kellett látnom, hogy a diétázás nem fogja megoldani a problémáimat, sőt tüneti kezelésnek is rossz, máshol kell keresni a megoldást. Azt akarom, hogy az én gyerekem ne menjen ezen keresztül, de ehhez változtatni kell, és én mindent meg fogok tenni azért, hogy a diétakultúra kitörlődjön a köztudatból. ✍🏻 @por_agi 📷 Pinterest”
“valid kifogás elhanyagolásra”
KedvelésKedvelés
Az egy fájó kritika, hogy a szülei alkatát örökölte és hogy vigyázzon? Ez az egyik legfontosabb dolog amire egy fiatalnak fel lehet hívni a figyelmét. Minél korábban tudatosul, annál jobb. Apai ágon minden nő bögyös csinos volt fiatalon mint én is, és nagymellű, kiálló hasú,zsíros tarkójú gazdasszonyok lettek a negyvenes éveik végére. Jó ezt szem előtt tartanom, és nem belefeledkezni a csak öt kiló van rajtam kényelembe. Bár előbb tudtam a családi örökletes májbajt, azt a keveset se ittam volna meg amit megittam a húszas éveimben, ha akkor már kiderül. Nem lehet lélekpátyolgatás címén mem tudatosítani a veszélyeket.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
https://www.instagram.com/p/CAp_k2ShlUj/
KedvelésKedvelés
“Mérgező üzenetek a testeddel kapcsolatban:⠀ ⠀ -kisebb méretet kell hordanod ahhoz, hogy népszerűbb/sikeresebb lehess⠀ ⠀ -ignorálnod kell a tested jelzéseit (éhség, fáradtság stb), mert no pain no gain⠀ ⠀ -smink nélkül összeszedetlen vagy ⠀ ⠀ -a narancsbőr csúnya⠀ ⠀ -a testedet folyamatosan szeretned kell⠀ ⠀ -a tested számít, nem a tulajdonságaid/képességeid⠀ ⠀ Ezek mint nagyon káros üzenetek. Ha látod őket, vagy barátnő/anyós/párod szájából elhangzik, lázadj nyugodtan. ⠀ ⠀ A test egy eszköz, nem egy szobor, amit minden nap tökéletesítgetni kell. Több vagy egy testnél! ✍🏻 @por_agi 📷 @recipesforselflove”
KedvelésKedvelés
Árak
KedvelésKedvelés
https://www.instagram.com/p/CDGy5IaBRFJ/
személyi edző
az árakat már csatoltam
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
És ugye itt nem csak a klinikumról van szó.
Általában szembeállítják az egészséget és a kinézetet: értelmes nő az elsőre szavaz. Vérnyomás, cukorbaj, vesekő, pajzsmirigy, ez érdekes (ezek, megjegyzem, bemondásra vannak, el is titkolhatók), de a bikinitest, juj, fuj, nem fontos, a fitnesztestűek szenvednek, nem is egészségesek.
Pedig nem kellemes, hogy tízzel többnek nézel ki harminc évesen.
Hogy vonszolod magad, a mégoly egészséges testedet, nem vagy rugalmas, könnyű, erős, nem szökkensz.
Hogy nem érted magad úgy általában fiatal, sugárzó nőnek.
Hogy lifeg a hasad és nincs derekad.
Nem kellemes, hogy ragyás a segged, combod (túl sok ösztrogén, laza és ödémás kötőszövet, renyhe izmok és zsír), és nem, a narancsbőr nem normális és nem szép, nem is ártalmatlan, hanem túlevő kultúránk terméke.
És ezek a nők, akik ezeket hirdetik, nem szültek még.
KedvelésKedvelés
Két kommentet írtam, jelezve, hogy ez a fajta bopo és intuitív evés, ne gyötörd magad stb. egy import beszédmód, nagyon hamis; amit tol, pénzért tolja, és hogy nem mindenki van ám szarul, ezt kár elvárni. szerinte az a hiteles, aki küszködik, depis, hibák vannak a testén, nem néz ki jól. persze hogy idegesítő lehet szar kapcsolat után, macskatartóként, depisen és kövéren, ráadásul a motivátori, példképszerep csapdájában kínlódva a sajátjánál szebb, vidámabb énreprezentációkat látni az eleve, mindenestül fake világban (amelynek ő is része).
Letiltott, amit megértek. A helyében én is ezt tettem volna, csak én nem álltam ki ilyen bóvlival.
KedvelésKedvelés
http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/aux-eliza-elso-oleles-11862.html
KedvelésKedvelés
És így kell? lehet? szokás? íróvá válni.
http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/iroiskola/keziratszerviz
KedvelésKedvelés
Bornai Tibor cimbora pár éve egy dalszövegben: “sok itt az írás, kevés a fej….”
KedvelésKedvelik 1 személy
KedvelésKedvelés
https://shop.builder.hu/lehetetlen-a-fogyas-a4938
KedvelésKedvelés
Annyira motiváló. Panoptikum, komolyan. Ilyen semmi sportra nem képes, pozitívkodó, érzelgős szövegekkel és feszesített fotók kirakásával ügyködő, nyomorral sztárkodó, hiú szerencsétleneknek kéne követni az oldalait. Milyen átlátszó lobbi ez, és mekkora hazugság, hogy kövéren/átlagosan is lehetsz olyan edzett, fitt, boldog, példakép.
Köztük Shay Neary, az első plus size transz modell:
https://www.verywellmind.com/body-positive-influencers-4165953
KedvelésKedvelik 1 személy
bátor!
body positivity in its fullest
ez is ilyen 21. századi torzítás, hogy ő lenne a példakép, milyen őszinte, vállalja. közben százával sminkelt, feszesített, szűrőzött, pózos, torzított fotók a falán. Eleve a telefonok hosszítanak.
KedvelésKedvelés
Health is more than just physicality.
.
Health is a state of complete physical, mental, and social well-being…
https://www.instagram.com/p/BwCK7WaFm1d/
KedvelésKedvelés
A mű, amelyben egyszerre fantáziál a kamaszlány művészi sikerről, megható rákról és zabálásról.
http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/aux-eliza-palacsinta-11271.html
kommentek… magának gratulál férfineveken:
KedvelésKedvelés
Felmerül, lehet-e érvényesen rákról írni.
Hát persze, de az nem ez az önsajnáltató önimádó rettenet.
Lionel Shriver: Ennyit erről, Schein Gábor: Megleszünk itt
KedvelésKedvelik 1 személy
Pont most olvasom a Scheint. Döbbenetes erejű a kívülálló, kicsit közönyös jellegű narrálás a rákról. Tökéletesen eléri, hogy minden giccsjellegtől megfosztva legyen hússzor olyan megrendítő.
KedvelésKedvelik 2 ember
Ne már.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: hogyan lettem kirekesztő – és boldog 2. | csak az olvassa. én szóltam
“Everybody deserves the ability to move through the world and not feel like it was made for someone else.” Hűha.
View at Medium.com
KedvelésKedvelés
hátdehátde: Bajor Lili, Elek Ferenc, Csákányi Eszter, Takács Nóra Diána, Csuja Imre, Shneider Zoltán, Pogány Judit, Molnár Piroska, Csomós Mari ugyanaz lenne 40 kilóval könnyebben? Most akkor ne szeressük őket?
KedvelésKedvelés
Azt szeretünk, akit akarunk. Szerintem mindegyikük messze intelligensebb annál, minthogy magyarázkodna, kifogást keresne, a saját testalkatának elfogadásáért küzdene. Művészek, akik játszanak, tehetségesek, ilyen alja diskurzusba szerintem egyikük sem menne bele.
KedvelésKedvelés
Külföldi színészek, modellek is csak akkor mennek bele (hirdetik), ha médiajelenlét, hírnév, könnyes meghatódás, szimpátia vagy menőség jár vele. És ott jár.
Elfogadás… ez a csapdája.
Amit elfogadsz, az különleges és menő lesz, aztán divatos és kötelező. És végül senki nem lesz jobban. Transz, vega, kövérügy egyremegy: nemhogy ugyanannyi, hanem egyre több a diszfória, a szétszabott test, a szétroncsoltság, a depresszió, a betegség, az elidegenedés, és még jól át is verték őket ezzel az “elfogadók”, hogy ettől majd celebrate, bátorság, hírnév, meg buli lesz, meg megmentettük a klímát (most hal éhen két kontinens a covid miatt, te meg a zabos chiával menőzöl) meg minden sarkon vegabár. Akkor már nem lehet azt mondani, hogy a marginalizált helyzet miatt van a bajuk. Nem is mondják, hazudnak, hogy milyen jó nekik, egyben követelőznek tovább.
KedvelésKedvelés
Arról beszéltem, hogy kit _vesznek fel_ 18-25 évesen, és hogyan talál magára. Ott van a szövegben. Miért csúsztatsz?
Nem arról, hogy ne volna nagy vagy szerethető színész az, aki később elhízik. Nem arról, hogy én kit szeretek. De nekik is akadály, hogy elhíztak: mindenekelőtt szerepkorlát, aztán szar közérzet (olvassátok el Máté Gábor színházi naplóját!), sok betegeskedés (Csuja), előadás közben rosszullét, és nem bírják kondival. Nem ugranak, nem ügyesek. Kivéve Znamenákot, nem is értem, ő döbbenet, cigánykerekezik pocakkal és derékmagasságba ugrott a bécsi erdőben.
Vajon mi a titka Miklósa Erikának, Jonas Kaufmannak, Angela Gheorghiunak, Anna Netrebkónak több évtizedes távon? Extra hangjuk mellett alapfeltételként az, hogy sudárak maradtak, jól néznek ki a színpadon. És ez nincs a magyar énekesek között, elkeserítő volt látni az operagálán az elnehezült testeket és hangokat.
Most persze jöhet bárki Pavarottival, Marton Évával, Pavarottival, Placidóval… Ne. Nekik is hátrány (volt).
KedvelésKedvelik 1 személy
nem olvashatok figyelmetlenül? miért támadsz? direkt írtam fiatalokat is, már aki hirtelen eszembe jutott- most ugrott be Mészáros Piroska – akikre valószínűleg már a felvételinél sem lehetett azt mondani, hogy vékonyak. az, hogy idősebb korban elhízott színészeinknek könnyebb dolga lett volna, ha maradnak az eredeti karakterüknél az lehet.
KedvelésKedvelés
nem olvashatok figyelmetlenül?
nem
KedvelésKedvelik 1 személy
a kivételekről is írtam gondosan
KedvelésKedvelés
semmi értelme semmilyen beszélgetésnek, ha ráfogsz a téma felvetőjére olyat, amit nem mondott, ha olyat cáfolsz, amit nem állít.
ez csak a vádaslkodás, egymás mellett elbeszélés, szalmabáb, befeketítés beszédmódja, kb. ugyanaz, mint a fóbozás –
unom és nem akarom
elegen basztatnak úgyis
nagy munkával írom a posztokat, rengeteg olvasás, agy, igazságérzet és rutin van bennük.
TEDD meg, hogy elolvasod és csak utána vitatkozol, és ezt tök békésen kérem, és ez a minimum
KedvelésKedvelés
TND-t én tökre szeretem, de egyrészt nagyon sokat hízott, nem ilyen volt fiatalon (keress rá fotókra), másrészt rég szolgálólánynak és epizódszerepekben láttam csak.
KedvelésKedvelés
Mire érv az, hogy valaki idősen, középkorban, vagy mint Nagy Ervin, már harmincasként elhízik, de azért a pályán marad, tényleg nem értem. És ki gondolja, hogy nekik ez jó, nem szenvedés, ki hiszi azt, hogy ez ártalmatlan, és hogy mindent innen kell nézni, hogy JAJ, NE BÁNTSUK A KÖVÉREKET? A kövérség bántja őket.
Máté Gábor 1955-ben született, nagy színész, 39 évesen már megvastagodva és alig hihetően alakította Esti Kornélt, kényszeres eszegetésről és sok viszkiről ír az 1995-98-as időszakában született feljegyzéseiben. Ennek ELLENÉRE nagy színész meg rendező, nem ezzel.
KedvelésKedvelik 1 személy
nem lenne ugyanaz, kerek 40 kilóval lenne könnyebb
KedvelésKedvelés
Éva mai (szept. 30-i) egyik bejegyzéséről eszembe jutott, hogy már régebben ajánlani akartam egy kontratenor, Jakub Józef Orlinski egyik-másik videóját. Csodálatos, valósz. még érlelődő, majdnem “angyalhang” – és akrobatika 🙂 Csak meg kell nézni a yt-on valamelyik találatot a Jakub Józef Orlinski dancing keresésre. Azt mondja, azért hoz ki ilyen videókat, hogy a fiatalok figyelmét fölkeltse vele a barokk zene iránt.
Minden elhízott embernél az első érzésem a sajnálat… Molnár Piroska láttán a szívem elfacsarodik.
KedvelésKedvelés
“…jelenleg a mindennapos dolgok is nehezemre esnek úgy, mint megnézni egy rész sorozatot, fürdeni, sétálni, stb. Mindez május végén kezdődött közvetlenül azután, hogy megírtam egy ismerősömnek, hogy úgy érzem magam, mint saját magam legjobb verziója. Ehhez képest most itt csücsülök egy rossz rémálomban szédüléssel és fejfájással. A tudat viszont, hogy már képes vagyok megírni ezt a bejegyzést, mindenképp biztató.”
Huszonegykét éves, és a sok felnőtt nő dédelgette, amikor megmagyarázta a 134 kilóját emberi jogként.
“Napi 2 óra kardio edzésem volt + 1 óra súlyzózás + 1 óra séta két héten keresztül. Azt hittem, ez jó nekem, mert így lefogyok (by the way híztam).”
https://premissza.blogspot.com/2020/06/rohanok-hogy-nevem-egy-olvado-jeghegybe.html
KedvelésKedvelés
Milyen jó ez a poszt. Ritka az ilyen egyenes beszéd – jó lenne, ha Eliza (és más érintettek) nem csak a keménységét éreznék, hanem azt is, hogy az igazság szabaddá teheti őket is.
KedvelésKedvelés
Senki nem szereti, ha kioktatják, főleg hogy kvázisztár, és ilyen olcsón sikerült: 4500+ megosztása lett végül a kövérségelkenő posztjának. Én mindig kellemetlenül érzem, hogy így feltör bennem, hogy nem, nem, nem, és meg is írom (most pl. a blogján leírta, hogy egy napig úgy írt, mint egy híres írónő: pont akkor ült neki, azt reggelizte, úgy tűzte ki a napi penzumot, és nem érti, hogy érte be az írónő két kis szelet baconnel, ő ezt nem bírná, kéne kenyér… látjuk…). És arra gondolok, hogy ő is, Ducidívány Dia, Lupui Iza, Kiss J. Ildikó és Szentesi is tök más nívón van agyilag, és nagyon rákaptak erre az önmegmutatásra, nem elvárható, nem értik, nem kéne ezt csinálnom.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, félő, hogy kioktatásnak veszi, pedig nekem egyértelműen lejön belőle a jóindulat.
(Bocs, nem tudom, hogyan kattinthattam félre, hogy ezen a néven jelent meg a kommentem, pedig a Zsuzsi vagyok 🙂 )
KedvelésKedvelik 1 személy