A Vígszínház mellett ülök Vay Blankával, aki néhány napra, ügyeit intézni érkezett Budapestre. Reggelizünk. Mellette nagy hátizsák.

Milyen volt a vonatút?

A csütörtök esti berlini vonaton az a jó, hogy az ülőhelyes rész is kellően üres ahhoz, hogy lehessen aludni. Egyedül voltam a kupéban. Végül a szomszéd kupéban ülő lánnyal, akiről pár mondat után kiderült, hogy a húgom jó ismerőse, egy kupéba cuccoltunk, hogy biztonságban legyünk.

A csomagjaid miatt…?

Nem igazán.

Ööö… ez tehát egy olyan hátrány, amit te transzként is átélsz. Mintha azáltal élnéd meg a nőiséget, hogy lám, már téged is sújtanak a hátrányok. De hogy is van ez anatómiailag? Bocs a gyenge poénért, de sokat kell neked még ahhoz alakulni, hogy meg tudjanak erőszakolni.

Attól még, hogy transz nő vagyok, lehet vaginám. De tegyük fel, hogy nincsen. Valamennyi huzakodás után eljutunk oda, hogy péniszem van – gondolod, hogy akkor azt mondja, hogy “elnézést a tévedésért, tisztelt Uram”?

Te tudatosan nem beszélsz arról, hogy a tranzícióban hol tartasz?

Igen. A férfi és női nemi szerepekkel kapcsolatos tapasztalataimban – abban, hogy miként kezdett el a környezetem inkompetenesnek tekinteni és levegőnek nézni azután, hogy elfogadtak nőként – nagyon sok közérdekű, másoknak is fontos dolog van. A nemi szervem azonban rám tartozik es arra, akivel ágyba bújok. Nem gondolom, hogy ne lehetne értelme arról beszélni – elsősorban a többi transznemű számára –, hogy akarok vagy nem akarok nemi megerősítő műtétet, és hogy milyen okaim vannak erre, de itt meghúztam a határt. A transzneműséggel együtt járó kényszerű kitárulkozás így is elég fárasztó, eredetileg sokkal diszkrétebb ember volnék.

Nemi megerősítő műtét? Nem átoperáltatja magát, aki transz? Át = transz még latinul is. (A blogger az olvasók kedvéért játssza az éretlent.)

Az átoperálást sokan nagyon tárgyiasítónak érzik. Mint mondjuk a kikaparást az abortuszra. Engem nem zavar, de úgy döntöttem, itt követem a legtöbb transznemű által preferált kifejezést. Sokszor nem követem. Írhatunk siman műtétet, mindenki tudni fogja, hogy miről van szó, és az is megfelel. Hm?

Értem. Te amúgy beadtad itthon a kérelmet még az ügyek leállítása előtt? (Másfél éve, a GDPR-ra hivatkozva állnak Magyarországon a nem jogi elismertetését kérő beadványok.)

Nem. Hivatalosan még férj vagyok, és ha a nememet elismernék jogilag, akkor előállna az egyneműek házassága nevű anomália.

…amelyet hazánkban az alaptörvény tilt, ugye.

Igen.

Hogy élsz most Berlinben? Mi a munkád?

A Cafe Grundeinkommen (Alapjövedelem kávézó) nyitásáért, kitalálásáért, üzemeltetésért felelek. Állásinterjún kaptam meg a lehetőséget. Pénzes IT-szakik kriptovalutában adnának alapjövedelmet embereknek, és ez a kávézó ennek, az általuk fejlesztett kriptovalutának es az arra épitett alapjövedelemnek lesz a tesztelőhelye. Még Berlinben sincs ilyen.

Erősen leegyszerűsítve ingyen kávét fogunk adni, és az én feladatom az, hogy közben ne menjünk csődbe és ne váljunk hajléktalanok nappali melegedőjévé.

Ez komoly siker. Neked egyébként rettentő nehéz, macerás az életed?

Igen, kaptam egy csomagot, de mindenki kap. Van Platónnak egy ilyen tantörténete, hogy emberek egy nagy halomba pakolják a batyuikat, benne az összes problémájukkal. Aztán elvehetnének egy másikat (kiborítani, válogatni nem szabad), és valószínűleg mindenki a sajátját választaná.

Honnan jön ez az egész transzneműség? Ha az én olvasóm nyitott – márpedig az –, nem ítélkező, nem kész dobozok vannak a fejében, és meg szeretné érteni a jelenséget, hogyan kezdenéd magyarázni neki?

Úgy néz ki, abban már egy elég erős tudományos konszenzus van, hogy magzati korban az agynak a nemi identitásért felelős része más irányba megy a transzoknál, mint a test fejlődése. Ez az információ Bayer Zsoltot és a transzfób feministákat elkerülte.

Tehát ez velünk születik. Nem csak konstrukció az identitásunk?

Nem, a szerep és az identitás nem ugyanaz. A szerep a konstrukció, vagyis az, hogy miként éljük meg az identitásunkat, milyen keretek között vagyunk férfiak vagy nők. Konstrukció, hogy a fiúknak keménynek, erősnek, dominánsnak kell lennie, a lányoknak pedig alkalmazkodónak, cukinak, és nekik szabad megélniük az érzéseiket. Pont ez a transzfób – vagy jobb esetben csak a transzneműséggel kritikus feministákkal való – vita alapja, hogy szerintük a nemi identitás is teljes mértékben konstrukció. És a transzneműek létezése az elméletük alapját cáfolja. Így érthető, ha a legszívesebben eltörölnének minket a földről. Kb. mint a régészek, akik megsemmisítették azokat a leleteket, amik cáfolták az életművüket.

Nahát! Nemsokára írok egy régészről. De nem csak az internet hergeli ezt a transztémát? Láttam egy videót, abban egy transz lány és egy transz fiú is kiemeli, hogy a neten találkozott azzal, hogy ez létezik. Ez azért már majdnem az, hogy “divat”.

Ha érzed, hogy valami nem stimmel veled, jó eséllyel fogsz az interneten keresgélni a témádban, és akkor elég valószínű, hogy az ott látottak alapján áll össze a kép, hogy hát ami benned van, az egy létező, ismert dolog, amire van segítség. Amúgy meg egy csomó meleg is így van ezzel, az internet segít nekik szembesülni a homoszexualitásukkal – most akkor azt is az internet hergeli? A homoszexualitás vagy a transzneműség annál nehezebb és mélyebb dolog, semmint hogy valaki “belevágna” anélkül, hogy ott lenne benne – azért nem fogják az emberek így felbolygatni az életüket, mert a gasztroblogok már nem elég menőek, és muszáj valami újat, eredetibbet domborítani az instagramon… Akik így gondolják, nem sokat értenek a világból. Az internet adhat egy olyan közeget, ahol úgy érzik, kevesebb okuk van az elfojtásra. Inspirálhat, segíthet sorstársakkal kapcsolatba kerülni, elolvashatjuk mások történeteit. Aztán, ha elég erős lesz a vágy a szabadságra, akkor coming outolnak. Mások meg végigszenvedik elfojtásban az egész életüket.

És nincs olyan, aki divatból, különcködésből áll elő azzal, hogy ő transz?

Ennek elvi lehetőségét nem lehet kizárni, mindenfajta pszichózis van, miért pont ez ne létezne? Egy csomó ember nem jó okból házasodik, nem jó okból vállal gyereket, adósodik el, vagy épp megy abortuszra. Miert pont a transzneműség lenne kivétel?

Mi az, hogy nem jó? Morálisan nem jó?

A transzneműség morálisan nem értelmezhető. Ez olyan, mint hogy morálisan jó vagy nem jó, hogy te nő vagy, a nagyobbik gyereked pedig fiú. A nem jó ok alatt azt értem, hogy átgondolatlanul, rossz motivációból. Mondjuk szexuális erőszakot szenvedett el tíz éve, és azt gondolja titokban, hogy ha férfi lenne, akkor átkerülne a biztonságos oldalra. Ilyen van. De attól, hogy van, aki tévedésből, nem jó okból házasodik, vállal gyereket vagy végeztet abortuszt, még nem kérdőjelezzük meg alapjaiban a házasság, a gyerekvállalás, a hitel, az abortusz létezését, létjogosultságát. Ugyanez legyen igaz a transzneműségre is.

Gyakori a korai felismerés: szívszorító történetek vannak arról, hogy 2-3 évesen kezdi el képviselni a cseppet sem progresszív közegben élő texasi kisgyerek, hogy itt mindenki, az élete összes fontos szereplője tévedésben van a nemét illetően. Ők még érintetlenek a média hatásaitól vagy az internetes trendektől, nem lehet mondani, hogy a transzlobbi hülyítette meg őket. Az összes szocializációjuk másra nevelte őket, mint amit mondanak, és mégis átviszik gőzerővel azt, hogy ők minek érzik magukat.

Neked hogy alakult az önfelismerésed?

Én érett emberként, férfiszerepeimben sikeresen álltam elő ezzel, harminchét évesen. Közben valahol ötéves korom óta tudom, hogy én nő vagyok, de sajnos igen sikeres elfojtásban éltem.

Mit okoz az elfojtás?

Permanens, életem minden percében jelen levő halálvágyam volt, amelyet jobb híján egyszerűen megszoktam. Azt gondoltam, hogy ilyen az élet. Ez úgy nézett ki, hogy például a fal mellé álltam, amikor jött a vonat vagy a metró, mert attól féltem, hogy ha nem tudom magam kontrollálni, akkor olyat teszek, amit egyébként bűnnek tartok. De ezt a halálvágyat nem kötöttem össze azzal, hogy mit fojtok el a nőiességemmel kapcsolatban.

(holnap jön a második rész)