a saját életünket éljük

Intenzíven értetlen, tiltakozó, döbbent, olykor agresszív reakciókat váltott ki itt és egy fórumtopikban is az előző posztom, pontosabban azok az igen egyszerű állításaim, hogy

a szex (a nő hajlandósága) nem szolgáltatás és nem jutalom,

nem kéne erőltetni, manipulálni érte a nőket, ebbe beleértem az udvarlásnak, közeledésnek nevezett stratégiák zömét is, állati nyomasztó,

a párterápia pénzéhes pszichológusok műfaja, hihetetlenül eredménytelen,

nem-vonzó partnerekkel nem élvezzük az aktust,

a nők (is) vágyból, szenvedélyből szeretnének szeretkezni,

szexmegvonás mint férfibüntetés NEM létezik, ha egy bántalmazó vagy erőszakos férfi ezt nevezi meg előzménynek, az gáz, mivel a szex (valójában: a férfi rendszeres kielégülése, sőt, a női test közelsége sem) nem alapértelmezett, juttatásszerű része a párkapcsolatnak.

Ami nem kölcsönös és lelkes, amihez nyomás, kényszer, manipuláció kell, ami feladata a nőnek és kiérdemelt járandóság a férfinak (hogy képesek így élvezni?), az de facto erőszak.

Ha a nőnek jó lenne ez a szex, akkor keresné, nyitott lenne, ebben biztosak lehettek.

Sokaknak ijesztő ezt megérteni. Mintha rettegnének attól, hogy a nőnek is vannak szempontjai, a nő is választ, a nőknek ők lehetnek taszítóak, kevesek, fantáziátlanok. Vagy hogy ők nem elég vonzók, nem tudják, hol a nő szexualitásához a bejárat. Arra tanította őket a társadalom, hogy nekik JÁR a szex, ki lehet érdemelni, így-úgy megszerezni, rávenni a nőt, illetve arra, hogy a nőnek kicsit mindegy, neki amúgy is alacsonyabb a libidója, egy kicsit mindig nyüstölni kell, és úgysem élvezi.

Ugyanakkor van egy hazug mítosz, ami összeáll a rengeteg indulatos rizsából:

sajnállak, hogy ilyen negatív élményeid voltak csak szexuálisan, meg öreg partnereid, mert ugye, van ellenpontja, a nő, aki szép, vonzó, kívánatos, emellett kellően monogám, és rendszeresen kielégíti egy férfi, valamint mindenféle rossz érzés nélkül ki is szolgálja ezt a férfit minden téren, azt nézi, úgy él, hogy tetsszen, jó legyen a férfiaknak, hiszen ez a szreepe, ettől boldog ezért ő nem elégedetlen, és nincs szüksége feminizmusra.

Jól látjátok, a baszatlan, boldogtalan nő vádjáról beszélünk, amivel a feledik kommentednél rámlőnek azok, akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent (és milyen ritka) a kölcsönös vágyból fakadó szex.

Én a feminizmust dühkitörés-jellegűen kommunikáló nők körében sokkal gyakrabban látom azt, hogy nekik szakmailag, anyagilag nem jött be az élet, elakadtak, megöregedtek, betegek már ahhoz, hogy új életet kezdjenek. Ugyanezért vádaskodnak a sport, a test karbantartása ellen is. Vannak, akik az öregedés miatt szembesülnek megfogyatkozott női “hatalmukkal” (ez nem valódi hatalom, hanem a férfiak hatalmához való ideiglenes és korlátozott hozzáférés szexért vagy molesztálásértcserébe); és van egy sor olyan nő, aki akkor és azért lett dühös feminista, amikor elege lett a basáskodó vagy őt megcsaló férjéből, nem pedig a megértett elvek miatt. Sok félremagyarázó, visszaélő, kártékonyan harsány nő van, de nagyon ritka közöttük az, akinek az volna a gondja, hogy ne találna férfit, és olyan szexet, ahogy azt a férfiak értelmezik.

Csakhogy az a szex, ahogy ezek az arrogáns és nem túl vonzó emberek elképzelik, nem jó nekünk, mert mi nem elszenvedni, hanem élvezni szeretnénk a humán jellegű szexet, a választott és vonzó partnerrel, kölcsönösségben. Ez a “baszatlanság”: hogy az erőszak kultúrájára nemet mondunk. Hogy nem jó úgy nekünk.

Egyszerűen hagyjátok a nőket békén, ne akarjátok megmagyarázni, helyettük tudni, kontrollálni, hogy nekik mi a jó, hogy jó, mi hiányzik. Mi megpróbáltuk, csináltuk. Nem annyira dicsőek a történetek, sajnos. Mindent legyalult a rossz szocializáció, még érzékeny, kedves, lelkileg gazdag emberemmel is úgy kellett tudatosítani és kigyomlálni ezt az elképzelést, hogy ha elég kedves, akkor a nő majd hagyja magát.

A boldog, kielégült, szép feleség, akinek nincs szüksége feminizmusra, hazug, ártalmas mítosz. Hangoztatása révén le lehet tagadni a valódi problémát, hogy itt nem a nőkkel van a baj: a nők csak reagálnak (gyakran rosszul, rombolóan) arra, hogy nem haygyják őket a saját igényeiket artikulálni, dönteni, kompetensnek lenni, örömöket megélni.

A hamis elképzelés hangoztatása roppant kifizetődő nektek, mert akkor a nőket hibáztatjátok, és nem kell magatokra néznetek, hogy mennyire önző, erőszakos, tunya, igénytelen, elembertelenítő, jobb esetben csak elváró, értetlen, önsajnáltató az, amit a nőkkel csináltok szex címén. Gyakran elhízott, ápolatlan, magyarul nem tudó, bő nyugdíjas férfiak taglalják az én szexualitásomat, kinézetemet, házasságomat.

Mindez abból fakad, hogy nem nézitek a nőket ép, teljes, dönteni képes, kompetens személyeknek. Ezért, ez ellen kell a feminizmus.

Sok nő elfojtásokban, “de hát mi bajom nekem?” állapotban él, és igyekszik a szerepét betölteni, de rettenetesen boldogtalan, és ezt nem vallja be. Megy tovább a verkli, aztán belesorvadnak, beleszürkülnek és idősebb korukban a fiatalokat, a gyerekeiket, az egész világot bántják alattomos eszközökkel, bosszúból, rosszallják a tündökletes, önálló, fiatal nőket. Nekik kell csak igazán a megértett feminizmus.

Mert a magukra talált, öntudatos nők, ha időben nemet montak a kötelességszerű, szolgáltatás jellegű szexre, ezekre a szolgáltató jellegű szerepekre általában, akkor nem traumatizálódnak, nem hal el a spontán szexuális lényük, nem erodálódik a személyiségük a permanens traumákban, és élvezetes szexben van, lehet részük, valóban a maguk igénye szerint. Emiatt nem szorulnak arra, hogy olyan emberek adatlapjai között keresgéljenek, akiket hiába szűrnek, mert a kiszűrteknek is a második üzenetében egy faszfotó érkezik, vagy a kérdés, hogy a nő, mint valami prostituált, “hajlandó-e popsiba” a nagyságos úr kívánsága szerint*. És ha nincs, nem panaszkodnak emiatt vagy követelőznek vádaskodva anonim fórumokon.

És: hova tűntek a rendes férfiak? Sehova, ugyanolyanok, a pornó sokat rontott a szexuéális területen, de megvannak ők, csak amit adnak, az nekünk nem kell. Van saját.

Öröm, élmény, élet.

Aztán néha akad kivétel, és ő érti, nem szerep a társának lennem, és vele jó. De ez nagyon ritka.

Sok érdekes kérdés kapcsolódik még ehhez, ezekről tervezek külön posztot is írni:

Miért van ma ennyi válás?

Miért nősülnek még egyáltalán még a férfiak? Nekik ezekkel a nőkkel már nem buli!

Miért szülnek a nők? Korrekt-e bármilyen rejtetten, bújtatottan, kedvesen a nőket szülésbe beleérvelni? Miért mélyen feminizmusellenes ez? És: kiteljesítő, must-have élmény-e a gyerekvállalás? Korrekt-e utólag megtagadni (ez már volt)?

Van kedvetek ezeken már előre is gondolkodni?

Tegnap Vay Blankával készítettem interjút! Jön a születésnapi (saját és blog) beszámoló és hiúskodás is, és lesz egy összefoglaló írás arról, miért nem tud progresszív lenni a wmn, hol romlott el, hogyan tartanak benne tartalmai a kismagyar női mocsárban. Lesznek színházi beszámolók, és sokan várják az igazság pillanatát, amikor kiírom: ki, miért, hogyan aljaskodik nők ellen, tart uralma alatt döbbenetes (hivatali) visszaélésekkel komplett alfórumokat és folytat nemtelen hajszát olyan nők ellen, akiknek agyilag, életteljességben, korrektségben, kinézetben a közelében sincs.

* gyengébbek kedvéért: itt nem arról van szó, ami ki-kinek magánügye, hogy amúgy szoktuk-e élvezni, amikor “popsiba”. Hanem hogy ilyet elemi jóindulattal bíró, a másikat mebernek néző férfi nem üzenetben kérdez meg, és nem tekinti előre bebiztosított tartalmú, garantált csomagnak a későbbi szexuális eseményt.

19 thoughts on “a saját életünket éljük

  1. Nagyon jó poszt, kinyomtatva osztogatnám legszívesebben
    – és nagyon várom a wmn-es posztot is, mert tikkelni kezdek, ahányszor olvasok a wmn-en valamit, a kezdeti szentesizésnél vontam vissza a lájkomat, és szomorú, hogy ők a legjobbak a női “portálok” közül, pedig borzalmasak.

    Kedvelés

    • Múlt héten beszélgetésbe elegyedtem pontosan ezzel a témával kapcsolatban egy ötvenes, gyermektelen, de (pár éve) házas férfival. Az ö alapfelvetése az volt, hogy szörnyen nehéz a gyerekesek élete és a maga részéröl örül, hogy neki nem lett, mert így alakult magától, nem rajtból gyerekellenes. Ezen belül pedig örül annak, hogy megszabadult egy csomó nyügtöl. Annak a gondolatnak a terhétöl leginkább, hogy “nem úgy sikerül a gyerek”: kisiklik az élete, drogos lesz, kurva és ilyenek… (Nagyon szimpla a pali egyébként.)
      Én erre reflektáltam hangosan és fejben is, miközben a saját aggodalmaimat is tapogattam a sötétben. És ahogy jöttek, ömlöttek a gondolatok, sokszor egymásnak ellentmondóan és logikátlanul belölem, az azért meglepett. Hogy három gyerek nevelése közben mi minden ment és megy át rajtam nap mint nap a kérdés kapcsán, döbbenet. Mennyi impulzus, inger, kimondott és kimondatlan, tudatos és tudattalan.
      Végül az lett az álláspontom, mint végszó, hogy én nagyon sokat köszönhetek a gyerekeimnek a saját személyiségfejlödésem tekintetében, kezdve a három egymástól eltérö szülésélményemmel, amelyek nagyon megerösítettek és a mai napig észlelem a pozitív hatást. Ha valaki felajánlana egy nagy összeget azért cserébe, hogy kitörlödjön ez az emlékem, nem lenne az a pénz. Annyira hat még mindig (8, 7 és 4 évvel ezelötti élmények). És ez még csak a szülés-születés téma. De még mi minden van! Kommentbe nem fér. De a lényeg, hogy ez egy olyan része az életemnek, ami ha kimaradt volna, azt hiszem, lemaradtam volna egy nagyon fontos dologról. És ez számomra a kapcsolatomtól független. A kapcsolat szar, de akkor is kellenének a gyerekek. Minden vacakolással, nyüglödéssel, strapával együtt, mert (vigyázat!) önzö módra nekem nagyon fontos az eddig hátizsákba pakolt cuccok között az anyaság. Az egész végkimenetele viszont nem érdekel görcsösen.

      Kedvelés

      • A “nem-drogos” stb. gyerek azért főleg a világnak produkció. Nem véletlenül nem úgy fogalmaz a férfiú (és mások sem e témában), hogy “attól félek, nem lennének boldogok” vagy “elszúrnám az apaságot és haragudnának”.

        Kedvelés

      • Nekem legnagyobb és erősen gátló félelmem pont az, hogy rájuk rakom a saját szarjaimat… Ami a jelenlegiekkel természetesen részben meg is történt, de sokat dolgozom azon, hogy ne így történjen automatikusan.

        Kedvelés

      • Még meg sincs a poszt, de már kommenteljük! 😀
        Nincs gyerekem, és vannak félelmeim, kételyeim, és ezzel együtt most ott tartok, hogy nem szeretném kihagyni semmiképp. És azt is érzem, hogy van bennem életkedv és elég saját projekt ahhoz, hogy ne tekeredjek rá a gyerekemre teljesen, ha van. És most érzem életem során először biztosan, hogy alkalmas vagyok szülőnek.
        Hátaztán persze tök nem olyan lesz, mint amilyennek hiszem, de meg kell tapasztalni.
        Plusz a párkapcsolatomról kifejezetten tudom, hogy nem fog beleromlani. Ne írjátok, hogy nem tudhatom, és más is ezt hitte, és bele fog, mert nem fog. Még soha életemben semmiben nem voltam ennyire biztos.

        Kedvelés

  2. hu, mindre kivancsi vagyok! ezzel meg nem tudnek jobban egyeterteni. minden szinten.
    a gyerekvallalas must have elmeny-e, na ez a poszt is nagyon erdekel majd!

    Kedvelés

  3. Gyermekvállalás legyen mindenkinek úgy ahogy azt ő szeretné, és aztán ehhez találjon olyan partnert aki ezzel egyetért. Bárkit ebben a kérdésben bármilyen irányba nyomni szemétség.
    És itt jegyzem meg hogy utálom azokat akik akár irigyelnek akár lesajnálnak azért mert nekem direkt nem lett.
    És ha valaki – helyettem – kihordaná és megszülné és ha nyernék a lottón és 3 bébiszittert felvehetnék akkor se kellene.

    Kedvelés

    • Hadd írjak arról és úgy, ahogy szeretnék. Az olvasó, kommentelő vegye figyelembe, hogy nekem három akart gyerekem van, szerintem nem érdemes kihagyni ezt az életfeladatot, és rohadt sértő néha az elidegenítő szóhasználat, meg amikor nem tekintitek mások gyerekeit embernek, fontos tényezőnek, csakis problémának, idegenkedve és sokszor jogokat követelve a családosok rovására, önigazolva, “kell-nem kell” módon, mintha valami tárgy lenne a gyerek, mert én meg ezt unom, sőt, rettentő kártékonynak tartom. És még azt is szeretném, ha ehhez a kérdéshez így előre az szólna hozzá, aki letett az asztalra egy szuper, erős, működő életet azokból az erőforrásokból, amiket az én gyerekeim belőlem felzabáltak.

      Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.