mi mindent hall az ügyfél

Most bizonyára nagyon elitista, antiszolidáris, testszégyen ja, az most épp nem és kapitalista népnyúzó is leszek, de ez valami döbbenet.

Bemegyek egy helyre, amelyik nekem szolgáltatóm, és ahol engem kiszolgálnak – ez azt is jelenti, hogy az én visszajárásomból, pénzemből járnak jól, esetenként busás hasznot hozok nekik, viszek oda másokat is.

És akkor ezek szerződést szegnek: ahogy kiszolgálnak, ellátnak stb., közben hallgatom a szövegelésüket, amihez semmi közöm, ellenben rettentő kellemetlen.

Gazdagbudán élek, mert ide vetett a sorsom (itt is születtem), és nagyon kell gondolkodnom, hogy olyan helyszínt, üzletet mondjak, ahol ilyet nem tapasztaltam.

Hol az épp távozó Rubint Rékát beszéli ki csicsergő aljassággal az elhízott dolgozó itt vagyok testszégyenítő, micsoda szemétség! a fluktuációmentes és méregdrága pékségben (ha nem volna más dolga, mondja, ő is így nézne ki ám!), hol a pultos panaszkodik a munkaidőre, főnökre, vagy a recepciós hőbörög, míg kiszolgál (nem hagyja abba, nem zavarom meg), hogy kivel veszett össze, meddig bírja még ezt a stresszt itt, mi van Nyugaton bezzeg. Multitasking, osztott figyelem? Kínos. Nekem mondja a hisztis taxis, hogy egyes utasok itten miket követelnek (alapszolgáltatás, ráadásul kiírva az anyósülés hátára: ne telefonálj, ne rádiózz, ne tankolj menet közben…), vagy hogy mennyi a tagsági díj – hát ő mennyit keres így? Nem zavarja, hogy én is utas vagyok, és biztosan nem vele leszek szolidáris, hiszen mindez, ami neki szerinte JÁR, mondjuk a telefonálgatás joga, az én szememben is gáz. És még az is, amiért senki nem szól: a szexista viccelődés.

Minden gáz, ami nem tartozik rám, amit el kell viselnem. Gáz kibeszélni masszőrként a testeket: én is meztelen vagyok, kiszolgáltatott, tökéletlen.

Az ember arra számít., persze a visszaélésen bőven innen, hogy a segge ki lesz nayalva, hogy ő jól döntött, ezért ment oda. És hirtelen a szolgáltató lesz agresszív hatalmi helyzetben: az ítélkezőében, a vígan csevegőében, a mérgelődőében – ez a baj itt, jövök rá, míg írom ezt a posztot. Átveszi ezt a pozíciót, ahelyett, hogy… hogy én lennék az úr? Van ilyen értelmezés is (pláne itt, ahol drága a szolgáltatás), de nem, én nem ezt várom. Hanem? Ahelyett, hogy skandináv, kölcsönös tisztelettel, egyenlően, kedvesen lennénk egymással, és ő, ahogy vállalta, a díjazás fejében a munkáját végezné. Bosszút áll, amiért csak ennyi az annyi, és nehéz a meló. Még számla nélkül is csak annyi… De hiszen így még kevesebb lesz! És minden elromlik, szar került a palacsintába.

Edző szid edzettet a Flexben, nem is diszkréten: “lefáraszt a hülyeségeivel”, mintha válogathatna a kliensek közül, mintha ő maga Nobel-díjas vagy büölbülszavú csupa kellem volna, és, minő meglepetés, pont ő az, aki egész nap a telefonját nyomkodja, haját tekergeti, nemigen pörög a biznisz, tán épp e full amatőr, nyávogós, elutasító stílusa miatt. Lehet nyavalyogni, hogy nem fizetik meg a személyi edzőket. Gumiszoba a neten álnéven szidta jelen időben a munkaadóját, meg azt a céget, aki díjazta, ez is elegáns. És hallgatom a plazmaközpontban is, akik mind közül a legtöbbet kaszálnak rajtunk, a röhögős gúnyolódást, hogy remélik, az egyik donor nem jön többet, úristen, nagyon gáz.

Őket mondjuk sajnálom: se ők, se mi nem kaszálunk nagyot, amegnyomorított, agyonterhelt alkalmazottak, a kizsákmányolt donorok (ha úgy fogom fel, de én nem úgy fogom fel, mert ingyen is adok vért, őssejtet). De amúgy ki nincs kizsákmányolva? Aki a tulajdonos. A befektető, a részvényes. Ez volna a kapitalizmus. Amelyet fikázni könnyű, de benne létezünk, hasznait élvezzük mindannyian, nyíltan meg nem kérdőjelezzük, csak akkor, ha pont ha minket sújt – és ennyit nem bírunk ki, pedig ez ingyen lenne, hogy ne azt előtt siránkozzunk és pletyózzunk, akire ez nem tartozik, és akinek ez kínos, kellemetlen.

Mi közöm nekem ehhez? Miért kell ezt hallgatnom? Ez igenis kulturáltság, emberi tartás kérdése.

Ezek az emberek nem nekem szóltak be, nem vagyok megsértődve – azt én nem hallottam, nekem nem mondják, illetve épp nem volt velem gondjuk. (Nincs illúzióm, hogy engem is kibeszélnek más ügyfelek füle hallatára, nincs az a lojalitás és jófejség, ami ezt kivédje.) Hallgattam ezeket a kisstílű, negatív szövegeket, miközben kiszolgáltak, figyeltem, ahogy lábbal tiporják a cég marketingjét, ügyfélorientált imidzsét, mosolygós látszatát, éspedig nem egyszer, nem tízszer zajlott ez a jómagyar hőzöngés, hanem százszor is. Sírtak már stresszről, családi helyzetről nekem bankban, és taglalta nekem tanítónő, hogy neki három gyereke van, és mennyi dolga, vagy milyen rosszul esett neki valaki (szülő) viselkdése. A munkahelyi, belterjes nyafogás is elképesztő, a fejem fölött beszélgetés, azt érzem feszengve: zavarom őket, miközben a pénzárgépbe üt, adataimat írja be, tárgyakat ad a kezembe, és rám se néz. De más ügyfelek ócsárlása egy ügyfél előtt, az meg egészen döbbenetes tahóság.

Mindez válságtünet, a hazai mentális állapotok és a munkamorál krízise: jól működő, kulturált országokban ilyesmi, és nem csak a fegyelmezett Távol-Keleten, ahol a nagy hajbókolás túloldalán toronyházakból ugrálnak ki a dolgozók, hanem már Csehországban sem fordul elő.

Kedves eladó, pénztáros: pont az a dolgod, hogy neked ne essen rosszul – én értem, hogy rosszul esik, de ne oszd meg velem, ne kelljen ezt hallgatnom. Te funkció vagy, ne terheld rám a személyes gondjaidat, mások okozta bajodat, a kulisszatitkokat. Minden nagy színész tudja ezt: kollégát, öltözőbeli háborút nem dobunk ki a pletykaéhes tömegnek. Feladatod az is, hogy a sok apró hülyeséget mosolyogva elviseld, és a valódi konfliktusokat is az érzelmeket mellőzve, hatékonyan oldd meg. Dolgozol, nem buliban vagy.

Nekem az a gyanúm, hogy nem is értik, a viselkedésükkel mi a probléma. Szólni kell. Az uszodában szóltam, hogy az edző ne káromkodjon és szidalmazza a gyerekeket hörögve (a hátuk mögött, de akkor is, más oda járó fürdőzők füle hallatára), éspedig minden egyes alkalommal, mindig baja volt, és mindig a medence mellett. De a facebookon a molesztáló, méregető, tapizó tevékenységét nyíltan és dühödten deklaráló jógagurunak vagy a nőalázó, behízott hopp zenekarnak ebből semmilyen hátránya nem lett.

Légy profi. Szeresd, amit csinálsz, azonosulj vele. Ha nem vagy profi, ha hekkeled a munkaadódat, vagy a szakmád elemi szabályait, akkor az ügyfél máshova megy, és megírja a véleményét. Ez volna a piac törvénye, ha a piac működne, de sem a piac, sem a szocialista modell itt minálunk nem működik.

Ne neked álljon följebb, nem ő szorul rád ugyanis (hacsak nem rendkívül egyedi, amit nyújtasz. De akkor is legyél profi). Ma már mindenki a facebook meg a tripadvisor értékeléseiből él.

Mielőtt rákezded a sanzont, kedves rosszakaró: én, a blogger bizony beszólogatok, ha az a célom, hogy – az engem zaklató, idegesítő, kavarós, nekem egy fillért nem fizető, bármit IS elváró, követelőző – kommentelő ne írjon többet ide. Nem is vagyok szolgáltató, és nagyon sok munkát tettem abba, hogy ne kelljen azzá lennem, mert az nem könnyű kenyér. Nem vagyok viszont ellentmondásban, ellenérdekelt helyzetben a menedzsmenttel, tulajdonossal, nincs főnököm, marketingem, termékem, haszonkulcsom, hangzatos ígéretem sem, és ez a lényeg. Amikor mégis – egyéni – szolgáltató vagyok, akkor profi vagyok, egészen az ügyfélre vonatkozom, rá figyelek, erőmön felül is, tanárként is ezt csináltam (és ezt nem bírva szálltam ki tíz év után).

De azt biztosan nem csinálom, hogy mosolyogva, fűt-fát ígérve hirdetem magam, megjátszom a profit, elfogadót, bárkinek segítőt, akciós áron szolgáltatót, aztán a gyakorlatban meg nem azt csinálom.

Éva és a kapitalizmus. Ja, nem. Éva és a magát profinak hazudó szolgáltató

14 thoughts on “mi mindent hall az ügyfél

  1. A fogorvos az asszisztenssel a fejem fölött… És esélyem nincs szólni, hiszen tátva a szám. Mondjuk legalább nagyjából kóserek a témák és a hozzáállás is, és természetesen az orvosi titoktartást nem szegik meg. 🙂
    Akit csodálok, az a gyógymasszőr: hihetetlen kedvesen és empátiával mesél bármelyik ügyfeléről, ha egyáltalán, de szigorúan semmi olyat nem, amit az illető nem mondana el magától, illetve az összes kuncsaftja több évtizede az, kb mindenhol családtagként kezelik (ő a házhoz kijárós fajta). (A több évtized esetemben azt jelenti, hogy az egyik rokonhoz jár vagy három évtizede, és néhány éve oda megyek én is, ha sikerül éppen “ellógnom” a munkahelyemről – az idézőjel annak szól, hogy csakis a mindenkori főnök beleegyezésével.)

    Kedvelés

  2. Tyű ez mennyire igaz. (és megint, könnyű ám belecsúszni vagy automatikusnak venni, amíg nem jár az ember rendszeresen olyan helyekre, ahol ez nagyon nincs, mert a) nincs honnan megtanulni b) másnap már nem kell bemenni, aki ebbe ott belecsúszik)

    Volt ugye az időszak amikor mi dolgozgattunk aztán ők fizetgettek, ez rögzült aztán olyan helyzetekre is, amikor már rendes meló kéne a rendes pénzekért, vagy rögzült hogy a munka olyasmi, amit ímmel-ámmal kell és csak amit abszolút muszáj, ahogy fogyasztóként is rögzült, hogy fizethetek én bármit, akkor se lesz jó (szó szerint mondta egy kedves ismerős évekkel ezelőtt, hogy a lakásfelújítás azért volt dráma, mert ő korábban maga csinálta legtöbbször, de most már idősen inkább megfizetné tisztességesen….és egész addig nem mozdult semmi, amíg hajcsárként nem kezdett óberkodni, de úgy meg már akár meg is csinálhatta volna)

    Pedig profinak lenni jó (még ha létezik a jelenség, hogy akkor is gyanakodva pislognak rád, jól akarnak járni a rovásodra, még semmit se kezdtél el de már tele szájjal, hogy biztos te is átvered őket….és sokszor meg is érted, hiszen te is annyiszor jártál már úgy, mégse könnyíti meg a helyzetet…)

    Talán a következő nemzedéknél lehetne valamit csinálni. De ahhoz is először mutatni kéne, hogy mi az hogy profi….és engedni hogy abból profiT is lehessen.

    Kedvelés

    • Igen, megmaradt a reflex. Rég nem szorul rá a nővér, hogy ellopja a wcpapírt, de már úgy megszokta.

      Ilyen ügyfél előtti nyafogást nem csinál ép érzékű ember. Sőt, rászól a többiekre is, villan a szeme. Azt nem értem, hogy soha nem volt snekinek gondja ebből? Nem tudják, hogy csakis kedvesen, személyes érzelmeket, nyűgöket nem mutatva lehetnek profik? (És udvarolni se kéne?)

      Ahogy valaki, aki neked bókol, tőled akar valamit, nem kezd el neked rajongani a barátnődről IS. (Esélymaximalizálás: téged talán nem, de akkor őt. “Segítesz?”)

      Ezek jó szűrők.

      Kedvelés

      • “Ahogy valaki, aki neked bókol, tőled akar valamit, nem kezd el neked rajongani a barátnődről IS. (Esélymaximalizálás: téged talán nem, de akkor őt. “Segítesz?”)”

        Hahaha!!!
        20 éves koromban csináltam ilyet utoljára, akkor valahogy megértettem, hogy nem elegáns (mondhani zsenánt)

        Kedvelés

      • Igen. Sőt, indifferens (ronda) nőtől is parasztság elkérni a szép barátnő telefonszámát, eleve, bárki közvetítőt használni, nem merni odamenni, kitalálni a hogyant. Másokkal végeztetni el a melót.

        Kedvelés

    • Mindenki kizsákmányoltnak érzi magát. Az áldozatiságra kihegyezett balos felelet a profizmus igényére az, hogy ez további elit kapitalista elnyomás, mert szegény kifacsart dolgozó, nincs megfizetve, a haszon sem az övé, ellenérdekű a menedzsmenttel és a céggel, feketézni kénytelen. Ne már, hogy ne nyomkodhassa a telefonját nyugodtan, míg a hajamat vágja vagy vezet. Nincs neki bérminimum, garancia, pihenőidő, egyik napról a másikra él, nem engedik pisilni, ne basztassuk mi is. Szolidaritás!
      Eközben ma munkaerőhiány van, és nem csak a képzetlen területeken. És csak annyi kéne, hogy nem durcás, nem direkt paraszt, nem húzza az időt a pult mögött, rám néz, velem beszél, nem pletykál-röhögcsél-ordítozik (hátra tud menni, vagy van, amikor üres a bolt), nem áll bosszút, nem köp a levesbe. Nem érezteti, hogy kegyet gyakorol.
      A másik, hogy nem tudom komolyan venni az antikapitalista érvelést. Mindenki játszik, mindenki benne van, élvezi hasznait, legalább nem kéne másokat basztatni, mintha ők kívül lennének a rendszeren (és ugyanez a vegánokkal, akik azt hiszik, ők aztán nem ártanak a bolygónak, a kajájuk előállítása nem jár öléssel).

      Kedvelik 1 személy

    • Erre a felújításos történetre reagálok, és ez kapcsolódik ahhoz is a bejegyzésből, hogy igenis ma mindenki facebook meg tripadvisor véleményekből él, ezért megéri jó szolgáltatást nyújtani. Tanúsíthatom, hogy eddig kizárólag olyan mesterektől érte meg megrendelni a felújítási szolgáltatásokat, akiket közvetítő oldalakon keresztül találtunk (fix24 és jószaki). Számla az utolsó kalapácsütésről is, sőt szerződés kötése az egész munkáról. Tételes árajánlattal. És nem házat építtettem, ez kisebb munkának számít. De csupa olyan ember volt ez, akik tepertek, hogy meg legyek elégedve, akik udvariasak voltak és pontosak, akik nem mondták a kérésemre, hogy hülyeség (egyrészt nem kértem hülyeséget, másrészt nem “ha kedvem van, megcsinálom, ha nem, nem” módban dolgoztak, ilyet kizárólag “offline” talált mester tett meg velünk). És színvonalas, minőségi munkát végez, de olyan szinten, hogy kb orvosi fúróval vési a csempét, mert én azt akarom, hogy a fele fenn maradjon, meg ilyenek. Nem érek rá pesztrálni – nem gond: odaadom a kulcsot, egy hét múlva találkozunk, tökéletes munkát vehetek át. És hogy miért? Mert ha szarul dolgozik, akkor szar értékelést fog kapni. Egyszerűen nem éri meg neki a gány meló, a kliens átbaszása, mert vissza fog ütni. És igenis vannak intelligens, remek szépérzékű mesterek. Ők azok, akik tudják használni a netet és ott vannak a közvetítő oldalakon.

      Ennyit arról a pampogásról, hogy manapság nem lehet normális mestert találni. Mást se hallok. De, lehet. Ott van a felület, tessék használni. Ja, biztos van ellenkező tapasztalat, meg kivételek, az mindig van. De akkor felvési az ember a szar értékelést, és más már nem fog úgy járni, plusz a közvetítő, ha nagyon szar értékelést lát, ki is száll a helyszínre megnézni, hogy mi történt.

      Kedvelés

  3. Nekem volt regen egy fodraszom Budapesten (ugy 20 eve, azota Belgiumban elek) aki minden heten elment egy random fodraszatba beszarittatni a hajat, hogy tanuljon belole, milyen az mikor a vendeg szemszogebol nezi a dolgokat, mi hogyan jon at, mi tetszik neki, mit vesz eszre, mi zavarja…na nem is volt “client service” problema a szalonjaban…

    Kedvelik 1 személy

  4. Egyébként pont most ért egy pozitív élmény, jól meg is lepődtem.

    Kilukadt a kád lefolyója, csendben ázott a spejz fala meg alatta az alap, csendben kerülgettük, mert felszínen hiába szigetelgettük, de irtóztunk a várt cirkusztól (nem jön, nem akkor, ki akarja szedni a kádat, ott hagyja szétverve „nem vagyok kőműves” felkiáltással, kioktat, sztorizik, cigizik a nappaliban, túlszámláz stb). De láttam, hogy ez tarthatatlan, unokatesó ajánlott vizesembert, és lőn döbbenet: azonnal reagált, közeli időpontot jelölt meg, pontosan jelent meg kollégával, volt nála alkatrész (kétféle is!), hosszan kopogtatta hol lehet a gond és honnan lehet a legkisebb károkozással hozzáférni, meg is találta, meg is csinálta, még a késő délelőtti meetingre is beértem a céghez. Utána elmagyarázta, mit, hogyan mutassunk a biztosítónak, a kiszedett cuccot ne dobjuk el addig, mivel, hogy mikor fogja a lyukat befoltozni ha már kiszáradt.

    És utána a biztosító: online kárűrlap, nem túlbonyolítva, folyamat automatikusan indult, kárszakértő aznap (!) felhívott, rugalmasan állt az időszakhoz, megfelelt neki hogy családtag engedi be egyeztetve, még aznap (!) megírta a véleményt, elektronikusan elküldte, egy héten belül megírta a megítélt összeget, ha szerinte abba nem férünk (szerintem be fogunk) akkor részletes ajánlatot kér a kivitelezőtől, egyébként meg kifizetik, fuccs pássz, köszönet.
    Én meg néztem, mint Rozi a moziban: jééé, így is lehet. Nem sztoriztak, nem akart senki semmit okosba, nem rabolták az időmet, nem szidták se a kollégákat se a megrendelőket, sittet elvitték kérés nélkül, biztosító nem akasztotta a folyamatot és nem vitatkozott.

    Ehhez képest kb. 10 hónapja csináljuk a gázkazán-procedúrát, hivatali nemprofiság keveredik maszek nemprofisággal.

    Kedvelés

    • Ez de jó! Nekem is volt mostanában pozitív tapasztalatom, nagyon fiatal ügyfélszolgálatos fiúval, extrém kedves és udvarias volt, látta, hogy nem akadékoskodom, hanem gyorsan akarok végezni, és így is lett. Elszoktam tőle, hogy ez a normális.

      Kedvelés

  5. H und M a Vörösmarty térnél. Egyik vásárló 90 ezret fizetett szemrebbenés nélkül. Elmegy, eladók egyből rákezdik, majdnem a teljes fizujukat látták ruháért elszórni, hát ez hogyan és egyáltalán. Az engem kiszolgáló harmadik füle vörösödött, szeme villant, rájuk szólt, legyenek csöndben és elnézést kért tőlem a közjáték miatt.

    Kedvelik 1 személy

    • Még vagy két éve futottam bele egy kínos történésbe a pékségben, ahová járok. Gyanútlanul bementem, vettem reggelire egy szenyát és leültem megenni. Csak én voltam vendég, de a pultnál állt egy faszi, beszélgetett a kiszolgáló csajjal, azt hittem, a haverja. Hát nem az volt, hanem az elhagyott férj. Erre kábé két perc után jöttem rá, mert a faszi cseppet sem zavartatta magát tőlem, kétségbeesetten igyekezett (bár nem a legjobb módszerrel) kiszedni a nőből, hogy miért hagyta el, három gyerekkel, ezt így nem lehet stb. Irtó kínos volt nekem és a nőnek is, aki hiába kérlelte az exét, hogy menjen el, ez itt a munkahelye, majd megbeszélik, a faszi nem tágított, már majdnem sírt, én meg azon gondolkodtam, most keljek-e fel és menjek-e el, vagy az még kínosabb, mint maradni. Végül a faszi lelépett, szegény nő meg nem győzött elnézést kérni, mintha ő tehetett volna róla.

      Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.